Régiségkereskedés

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Szer. 22 Ápr. - 10:34

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Pént. 24 Okt. - 10:05

Shihad & Darcy

- Végül is jogos, de kellemes elfoglaltság lehet figyelni, ki hal meg. - pillantok rá kissé bizonytalanul. Azért nem túl megnyerő lássuk be. Hogy valakinek az a legfőbb elfoglaltsága, hogy a halálozási rovatot olvasgatja... hát mit ne mondjak én tuti, hogy nem csinálnék ilyen munkát, akkor se nagyon, ha nem lenne más. Ez kb. olyan, mintha sírásó lenne az ember, az se hiszem, hogy épp az ember élete legnagyobb vágya, de nincs közöm hozzá, hogy ki mivel keresi a kenyerét igaz? Ez majdnem olyan, mint a sírrablás, de ha egyszer ő ezt szereti csinálni, akkor gondolom... csinálja. Végül is valakinek a halottak dolgaival is foglalkozni kell, hogy eladja, tovább adja, és ő végül is megcsinálja legalább.
- Nekem csak meglepő, hogy még soha sem érezte e miatt rosszul magát, mert árrés ide, vagy oda, azért számít, hogy az mekkora. - és ez még rímelt is, elmehetek költőnek. Na jó, nem újságírónak készülök, tehát a költői hivatás nem kifejezetten érdekel. Mindegy is, nem kellene belekötnöm más dolgába, amúgy is inkább csak kérdezek, aztán felhasználom majd az interjúban azt, amit tudok, meg azt, amit lehet, amit pedig nem, hát azt nem, ennyi. Egyébként is megmondtam már neki, hogy főként azért vagyok itt, mert kell, tehát nem feltétlenül maga az üzlet érdekel. Ez most a dolgom, ez a feladat és kész, amit meg kell csinálnom, hogy megkapjam a havi fizetésemet. - Ebben van ráció, a kapcsolatok mindig fontosak. És volt már olyan, aki igazán... különleges volt? Barátságot is kötött már így? - gondolom azért akadnak bennfentes kapcsolatai is bőven akár a szakmából, akár... hát a fene tudja sírásók, vagy ilyesmi, akik tudják, hogy mikor ki dobja fel a lábikóját, hogy hova kell mennie, hogy ő legyen ott az első.
- Szívem? - szökik fel kissé a szemöldököm, bár egy pillanatra persze hogy elbizonytalanodom a riasztó mosolyt látva. A fickó... fura. Egy olyan boltot vezet, ahova ember alig téved be, és a pillantása... Kissé talán zavartan köszörülöm meg a torkomat, vagy nem kissé? Inkább szorongatom a diktafont rendíthetetlenül, de végül az utolsó válaszánál már majdnem ott kapok, hogy inkább kikapcsolom. Kortyolok még egyet a kávéból. Furcsa íze lenne? Vagy csak én képzelem azt? - Azt hiszem, hogy ez nem ide passzoló téma, de férjem nincs, csak egy elég szépen edzett izomagyú pasim, aki tudja, hogy hol vagyok és... hogy mikorra kéne hazaérnem. - vágom rá csuklóból a hazugságot, mert hát nem így van. Csak a főnök tudja hol vagyok, de ő se fog keresni azonnal, ha nem megyek haza, mivel nem nála lakom. Végül kattintok egyet a diktafonon. - Azt hiszem köszönöm a beszélgetést és hogy időt szánt rám... Sok sikert az üzlethez a későbbiekben is! - biccentek még egy aprót, de aztán már állok is fel, aminek hála megszédülök kissé. A hirtelen mozdulat és amit a kávémba tett. Meg kell kapaszkodnom az asztalban és nem sokon múlik, hogy nem verem le a csészémet ezzel a mozdulattal a padlóra. Biztos a benti áporodott levegő teszi... minden bizonnyal.

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Kedd 21 Okt. - 20:07

Hello Darcy...

- Nos igen, elképzelhető, hogy a kisasszony így látja, ám mert olyan pörgős, mozgalmas élete van. Ám ahogy látja, nálam órákig nem téved be valami, ennyi erővel keresztrejtvényt is fejthetnék. Újságokat szoktam böngészni a halálozási rovatnál, az viszonylag kevés időt tölt ki. Kellett valami állandó elfoglaltság. – Felelem itt még magázódva, amolyan csevegőnek szánt hangnemben. Valóban nem igazán érdekel a diploma, nem fogok tanítani sem, sőt téziseket gyártani, számomra ez csakis arról szólhat, hogy ne hagyjam berozsdázosodni az agytekervényeimet. A fiatal riporterlány végülis hasonlót tesz, folyamatosan kattog valamin. Mások a módszereink, de a cél közel azonos. Fel kell nevetnem a kérdésére.
- Ugyan. Ez nem népjóléti piac. Ha mindenki jól járna, akkor lényegében nem működne a kereskedelem. Az árrést valaki mindig megfizeti. Ahogyan mondani szokás, a balek pénzén érdemes meggazdagodni. – Megvonom a vállamat, biztosan meglepi a sok őszinte válasz, végülis ez most arról szól, hogy volt mersze mindezt nekem szegezni, legalább az igazság egy tortaszeletét megkaphassa. Azzal lakjon jól, hiszen ki tudja, mikor ehet legközelebb. A kérdése már eléggé közel van a tűzhöz, ha eddig őszinte voltam, akkor most sem kell kihátrálnom. Ezzel ugyan lassan elérünk rövid ismeretségünk végére, de hát magának akarta ezt. – Azért teszem, mert így ismerhetek meg roppant érdekes embereket. Olyanokat, akik nélkül nehezen tudnám elképzelni a további életemet. – Még mindig nem mondtam ki, hogy ha nem is szó szerint, de előfordul, hogy ráakadok hozzám hasonlókra az üzletek kapcsán, akik életereje az én bendőmben végzi. Van, amikor csupán egy szép lány lesz az áldozatom, végülis ez is egyfajta hobbi. Mások betegnek mondanák mindezt, de hát ez egy beteg világ, én csupán alkalmazkodom. A felmerülő kérdésére igazából már válaszoltam, így most csak annyit teszek, hogy ha nem zavarja, rágyújtok egy cigire, amit a közeli polcról emelek le. Felé is nyújtom kínálva, a riporterek élete igen stresszes, el tudom képzelni, hogy élni fog vele, lassan a kávéjába öntött lazító is elérhetné már a maximális hatásfokát. Mondtam már kétértelmű dolgokat, ha arról van szó, akár most is kiváncsi lennék arra, hogyan fest ruha nélkül, milyen hangosan tud sikoltani, de az is megfelel, ha csupán kedves illetőként gondol rám, és máskor is találkozunk.
- Szívem, akkor veszem át a beszélgetés fonalát, amikor csak jól esik. – Felelem nem kicsit riasztó mosollyal, most már egészen leplezetlenül végigmérve. Az ajkamat nem nyalom meg, a pillantásom is magáért beszél. Nem, nem fogok türeletlenségemben elhamarkodott cselekedetre sarkalni magam, pedig igen közel állok hozzá, hogy minimum végigsimítsak a combján. – Az iskolában csupán azt hasznosítom, amiről úgy gondolom, érdekes lehet még a jövőben. – Felelem végül kitérően, ha el is fogom engedni, nehéz döntés lesz. Főleg, hogy az illatát beszívva most éppen az is eszembe jut, hogy utánakeresek, hol lakik, és éjjel meglepem. Az ő döntése volt, hogy pont hozzám téved be, viselje a következményeit. Hátradőlök, kifújva a füstöt, és karizmatikus mosollyal bólintok a következő kérdésére.
- Még nem gondolkoztam el ilyesmin. Végülis mi van, ha nekem pont így jó? Kiváló alkalom az ismerkedésre, hiszen te is éppen hozzám tévedtél be, nemigaz? Remélem nem vár otthon egy buzgómócsing papucsférj...

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Pént. 17 Okt. - 11:19

Shihad & Darcy

- Lehet, vagy inkább kinek mi. Én nem hiszem, hogy szívesen csiszolgatnám az elmémet feleslegesen, az olyan... kidobott időnek tűnik. - rántom meg a vállam. Meg amúgy is, iskolába járni és tanulni sose szerettem annyira, csak ha azt csináltam mellette, amit igazán szeretek. Azt pedig tanulás nélkül is meg lehet tenni, ha elég kitartó vagy és eléggé odakoncentrálsz a dolgaidra. Nem mondom, hogy én olyan fene mód tökéletesen látom az életet, meg hát kinek mi, de tuti, hogy nem vennék hobbiból matekleckéket, csak azért, hogy elfoglaljam valamivel magam, amikor épp nem térnek be vevők a boltba, mert gondolom dög unalom lehet az itt töltött idejének a nagy része. A szavaira aztán csak bólintok. A lelkesedése is azt támasztja alá, hogy amúgy eléggé unatkozhat, ha még ezt a béna interjút is ilyen érdekes dolognak tartja.
- De azok is jól járnak, akiktől vásárol? Mert a szavaiból ez nem pont úgy tűnik. - oké, hogy a vevőkkel jót tesz, meg hát gondolom elsősorban magával. - De egyébként miért csinálja? Mi a cél? Az mindenkinek van. - van aki azért melózik,hogy eltartsa a családját, neki az... hát lehet, hogy van de nem látok ezzel kapcsolatos képeket kipakolva. Aztán ott vannak azok, akik valamit meg akarnak venni a pénzből, de itt olyan hű de értékes holmikat sem látok, pedig valami cél van, főleg ha nagy pénzeket halmoz fel, az nem lehet véletlen.
- Szóval akkor azt mondja, hogy ez nem szarkáskodás, ha ennyit szakít vele, míg ők alig kaptak valamit? - nem kötekszem, tényleg csak érdekel. Végül is talán mondhatjuk, hogy ha buta embert verünk át, akkor az nem is igazi átverés, bár azt hiszem ezzel nem tudnék egyetérteni. Persze megtehette volna az a pár testvér, hogy rendesen utána járnak a könyvnek, tehát ha innen nézzük, akkor megérdemelték a sorsukat, de hát na, attól még én nem fogom azt mondani, hogy ez rendes húzás volt, de szó se róla, elég szépen kaszál ezek szerint csak egy-egy üzlettel. Nem mondom, hogy lennék a helyében, mert elunnám itt az életemet, de... azért nem lehet kifejezetten rossz a meló, ha ilyen jól keres vele.
- Ezt tanítják a suliban? Én vagyok a riporter, de persze kérdezhet, csak az nem szerves része az interjúnak. - meglep a tegezés, de én nem viszonozom. Inkább kortyolok még a kávéból, hogy megnedvesítsem a torkomat, és csak aztán pillantok újfent a jegyzetfüzetbe, hogy tudjam, hogy pontosan hol is tartottam. Kicsit azért be kell vallanom, hogy időnként ki tud zökkenteni a fura pillantásaival. - Szóval a boltot örökölte és nem merült fel, hogy idővel akár másra használja fel? Ha már eléggé megszedte magát méregdrága könyvekből. - mi tudom én, mint mondtam akkor is fura,hogy valakinek ez az élete álma. Unalmas és látszik is rajta, hogy minden bizonnyal kellően unja magát itt, amúgy nem lenne ilyen lelkes az interjúval kapcsolatban igaz?

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Szer. 15 Okt. - 21:46

Hello Darcy...

A legtöbb vásárló nem igazán úgy szokott betoppanni, hogy megáll a kirakat előtt, hogy aztán ha megtetszik valami, előrántson több ezer dollárt valami mutatós régiségre, amit aztán odavethet az asszonynak a fárasztó nap után. Ahogy nézem azért jelentős félreértés van az ószeres és a régiségkereskedő között. Én nem zsibvásárt rendezek, tényleg olyan értékek lelhetőek fel nálam, amelyet nem csak úgy kidobtak, sokkal inkább a más korokból fennmaradt, netán ásatásokból felvásárolt kincsek. Volt már rá példa, hogy kölcsön kellett adnom egy készletet múzeumnak, mert nem voltak elég ügyesek a tárlatszervezés során.
Szórakozott mosollyal figyelem, ahogyan előpakol, és kérdés, mit is fogunk majd adni egymásnak. Ő valami szaftos sztorira vágyik, amit tőlem akár meg is kaphat, csak korántsem biztos, hogy már publikálni is fog tudni. Egyre komolyabb bennem az elhatározás, hogy ha kész kérdésekkel áll elő, akor meg fogja rá kapni a válaszokat. Biztos vagyok benne, hogy a kiváncsisága fokozottabb lesz, mint az iszonyata.
- A kettő nem zárja ki egymást. Lehet az elmét csiszolni anélkül, hogy hivatásszerűen űznénk azt, amit tanultunk. – Vélekedem, és ugyanez érvényes azzal kapcsolatban, ha véletlenül matematikus lennék, attól még lehet, hogy megtartanám a boltot, csupán felvennék bele egy üzletvezető alkalmazottat. Valami lojális üregurat, aki kellemesen el tud beszélgetni mindenkivel, miközben rájuk sózza amit nem vennének meg, de még nem túl szenilis.
- Ha már belekezdtünk fussung csak végig azokon a kérdéseken, a végén majd eldől, hogy a kisasszony látja e értelmét megírni. – Felelem titokzatos mosollyal, és a saját kávémat kevergetem. Ő még alig ivott a sajátjából, eltart egy darabig, míg megérkezik a kívánt hatás.
- A szarka ha jól tudom inkább lopkodni szokott. Inkább spekulánsnak mondom magam. Gáláns lovagnak, aki még így is a valódi érték alatt juttatja el a megrendelőhöz a kért árut. Mindeki jól jár. Általában olyanoktól vásárolok, akik nem akarnak az ilyesmivel vesződni. – Teszem hozzá finom gesztikulációval. Nem gond, ha negatívnak állít be, de azt ne a kereskedésemmel kapcsolatban tegye. Sokkal inkább vagyok szexőrült, vérfüggő, de szarka sosem. Legalábbis ha megölök valakit a képességéért, onnantól már nem számít tolvajlásnak, csak vagyonátrendezésnek.
- Azt hiszem három Don Quijote kötet. Éppen a múlt héten vásároltam. Darabját ezer dollárért. Az örökösök hiénaként vetették rá magukat a pénzre. A trió valódi értéke megközelítőleg mintegy félmillió dollár. – Na igen, ez volt életem legnagyobb szakítása. Olyan mesterien tettem, hogy magától értetődött, hogy nem kötnek bele. Nagy műgonddal vettem elő a százasokat tartalmazó borítékot, amely így még soknak is tűnt, hogy biztos lehetek benne, hogy a szakmában átkozni fogják a nevemet. Hiénának fognak csúfolni. Csak addig, amíg véletlenül ki nem filézem a hangadókat. Aztán elül majd a vihar. Ahogy szokott. Fillérekért vagyont kaptam. Ha már szarka vagyok, akkor mesterszarka. Végigfuttatom rajta a tekintetemet, ismét visszatérnek gondolataim a testhezálló kis rucihoz, amit letéptem róla. Azaz csak majdnem, a hátam mögött indított telekinézissel látványosan ügyetlenebb vagyok. Most az általam kapott férfiinget viseli, ettől még nem szorít kevésbé a nadrágom bizonyos ponton. Még jó, hogy ülök, és keresztbe van feltéve a lábam. Egy ideig nem is fogok moccanni.
- Ezt ki mondta neked? – Most tegezésre váltok, az interjút úgyis be kell majd gépelnie. Ha véletlenül eljutna odáig, olyan szemszögből mutathatja be az irományát, ahogyan tetszik. Bólintok a véletlen szóra, nálam ilyesmi nem létezik. Sokkal élvezetesebb csemege lett volna, ha még képessége is van, de így nem kell olyan hamar bántanom. Most nem teszek fel több kérdést, véletlenszerűen fogom letámadni velük. Ismét iszom, és az ő csészéjére téved a tekintetem, mintegy véletlenül.

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Szomb. 11 Okt. - 16:33

Shihad & Darcy

Igazából tényleg szinte már érhetetlen is, hogy mégis hogyan működik ez a bolt, mert lássuk be azóta, hogy itt vagyok még csak a kirakatot se nézte meg senki, nem hogy mondjuk be is jöjjön. Az ég világon semmi se történt, bár nem is csoda. Ma már az embereket a modern dolgok érdeklik. Lehet, hogy van néhány kósza kivétel, akik esetleg mások, akik megnézik ezeket a régi, poros holmikat, de én tuti, hogy nem vinnék haza egy olyan fotelt, amibe már ki tudja, hogy hányan ültek bele, vagy csináltak benne kellemetlen dolgokat, ami a tisztítás miatt nem látszik, de attól még megtörtént és ki tudja, hogy mennyire maradt meg a huzat alatt, amit elrejt a javítás. Szóval nem, nekem tuti nem kéne ilyesmi. Ha új bútor kell, elmegyek egy rendes boltba, ha új tányér, akkor veszek egyet a háztartásiban és kész, nem olyat, ami ki tudja honnan származik. Szerintem ezzel az emberek nagy része ugyanígy van.
A szavaira csak megvonom a vállamat, aztán már pakolok is elő. Lehet hogy mindenki a saját kárán tanul, de az tuti, hogy én nem akarok egy hely kis lapnál megöregedni és semmit mondó sztorikkal untatni az olvasóimat. Én enné igenis többre vágyom és kétlem, hogy egy ilyen helyen kapnám meg a tökéletes sztorit, de attól még a melót meg kell csinálni, különben meg a főnöktől csak a lecseszést kapom meg, szóval az irritáló illatok ellenére is kénytelen vagyok maradni.
- Tehát tanul, de nem is biztos, hogy akarja csinálni? És ha bejön akkor mi lesz a bolttal? - bár őszintén szólva nem tudtam soha sem elképzelni, hogy mit csinál egy matematikus. Ül és... gondolkodik? Ahhoz mondjuk gondolom nem is kell bejárni egy irodába, elég akár otthon ülve is agyalni, vagy itt a boltban. Mondjuk tény, hogy így viszonylag egyszerű a dolgot összeegyeztetnie régiségkereskedéssel, de én mondjuk tuti, hogy nem végeznék el azért egy iskolát, hogy aztán csak majd utólag eldöntsem, hogy akarom-e csinálni, vagy sem. Ahhoz azért az ember túl sok időt és energiát öl bele, hogy aztán csak úgy hagyja a fenébe, arról nem is beszélve, hogy gondolom ő elég sok pénzt is, mert már nem fiatal, hogy túlságosan olcsó félévei lehessenek nem?
- Oh, és ezt ezek szerint nem bánja, csak meg is írom? Meglepett... Tehát lényegében olyan, mint a szarka, elhozza azt, ami értékes lehet olcsón, hogy aztán tovább adja. Mi volt eddig a legnagyobb fogása? - biztos volt valami emlékezetes, valami olyan, ami megmaradt benne. Ha már ilyen nyíltan beszél, akkor gondolom nem olyan nagy dolog nyíltan kimondani, hogy mondjuk lenyúlt valami öreg nőtől egy nyakláncot, ami végülis sokat ért és még annál is többért passzolta tovább. Igazán nem lepne meg ezek után ez sem. Mondjuk nem néztem volna ki elsőre a pasiból, hogy ennyire... hát érdekember, vagy pénzéhes, számító? Nem is tudom, hogy melyik a jó szó rá. Azért amikor eltűnik kicsit újra felmérem a boltot. Sejtelmem sincs, hogy mennyit érhetnek a polcén lévő dolgok, de talán nem is kell, hogy tudjam, én úgyse fogok itt vásárolni, az tuti.
- Hát nem én kérdezek? - mosolyodom el, ahogy leül szépen vissza, én pedig átveszem a kávét, hogy kortyoljak belőle első körben egy kicsit. Nem fogom egy húzásra azért ledönteni, csak időnként egy-egy kérdés között. - Megmondom őszintén a főnököm adta a feladatot, én pedig ráböktem az elsőre, ami nem volt annyira messze. Puszta véletlen csupán. - vonom meg a vállam újra. Na igen, nem volt ezzel semmi hátsó szándékom és még csak nem is én néztem ki magamnak az üzletet, hiába tűnik úgy, mintha ő minimum ezt feltételezné.

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Csüt. 9 Okt. - 18:57

Hello Darcy...

A bolt nekem olyan, mintha a lakásom lenne, lényegében tényleg így van, hiszen fent lakom az emeleten, az utcára néző kis garzonban. Egymagam vagyok nincsen többre szükségem, és miután időm nagy részét a lenti üzlethelységben töltöm, nagyobb élettérre nincsen szükségem. Tanulni is akkor szoktam, ha éppen nincsen bent senki, vagy a metrón az egyetembe menet. Érdekelt, hogy vajon miért téblábol a boltom előtt, és miután nem tudtam eldönteni, hogy be fog e térni hozzám, már akkor felmerült bennem a telekinetikus erő használata, amikor úgy tűnt egy pillanatra, hogy továbbindul. Mint amikor a vendégváró panzóik pont saját maguk előtt szórják ki a vasszzőgeket, a túristák kénytelenek megállni, és kereket cserélni, így ha már ott vannak, logikus lépés megszállni helyben, nem pedig továbbmenni.
- Hát hogyne. Tegye csak azt kisasszony, mondhatni mindenki a saját kárán tanul. – Végülis én is tévedhetek, ő pedig bármilyen kiváncsi is, előbb utóbb lesz olyan helyzet, amiből már nem fogja kimenteni magát. Főleg ha nálam kérdezősködik. Feltett szándékom őszintén válaszolni mindenre, bármilyen rázós is legyen a téma, még akkor is, ha ezzel tökéletesen leleplezem magam. Akkor mint tudjuk, lesznek következmények. Már csak az a kérdés, hogy mennyire látja bennem a sztorit, mert az ilyen kis firkászok minden sikátorban magamfajta gyilkosokat sejtenek, és ha ki akarja ugrasztani a nyulat abból a bizonyos bokorból, hát a nyúl ki fog ugrani, megerőszakolja, majd átharapja a torkát. Hát igen. Már csak ilyenek azok a nyulak. Letelepedünk a hátsó asztalkák székeihez, a lány érezheti, hogy finom illat terjeng, rendszeresen szoktam bódító füstölőket meggyújtani, hogy a betévedő vendégeknek szó szerint nehezére essen felállni, és távozni. Amíg bent vannak, vásárolnak. Néha titkokat osztanak meg velem. Még az is előfordul, hogy egy szép asszonyt a fehérneműjétől is meg tudok szabadítani úgy évente egyszer. Darynál is vannak ilyen elképzeléseim. Figyelem a lelkes kis ténykedését, ahogyan előkészül, remélem más tekintetben is ilyen elhivatott lesz, úgy néz ki, mint aki bőven bírja a strapát, hogy egy ütemes numera közben az ágy szakadjon szét alattunk.
- Matematikát tanulok, még van két évem. Addig eldől, hogy foglalkozom e majd vele. Szeretem kutatni az összefüggéseket – Felelem különös hangsúllyal, még véletlenül sem akarom rávezetni, hogy a saját titkaimat érintő összefüggéseket illetően harapni tudok. Ám ha engedélyeztem, hogy kérdéseket tegyen fel, biztosan nem fél a válaszaimtól. A legfőbb kérdés az enyém: meddig képes elmenni? Olyan ez, mintha egy valódi szörnyeteggel készítene interjút. S nem a képességem, az igazi valóm folytán. Amellyel ha megismerkedik, biztosan nem lesz ilyen nyugodt. Így is megrezzen többször is, mintha a női intuiciói vezetnék.
- Mondjuk úgy... – Kezdek bele bársonyos finomsággal, akár a hadúr akit a seregéről faggatnak. - ...nem panaszkodom. Nyilván semmi értelme minden utcasarkon ilyen boltot nyitni, én megtaláltam vele a számításomat. Nem csak arról szól a dolog, hogy ücsörgünk, és várjuk a betévedő érdeklődőket. Aukciókra kell járni, lesni a szaklapokat, és spekulálni. Felkutatni elhunyt műgyűjtőket, és akár potom pénzért felvásárolni a raktárkészletet, magasnak tűnő, de valójában potom pénzért a mit sem sejtő örökösöktől. Akinek ehhez nincsen gyomra... Nos... Azt ne vágjon bele. – Ezzel azt is elővezetem, hogy jó sok tartalékkal kell rendelkeznem nekem magamnak, hiszen bármikor előkerülhet egy jó üzlet. Felállok, és hátrasietek a konyhafülkébe, hogy kitöltsem a kávét. Tejszín természetesen van, kap még az igény szerinti cukrot, de nem sokat, mert akkor teljesen elnyomná a kokain hatását, amiből éppen egy picit szórok bele. Kell a gátlásoldás, az ellazulás. Tökéletesen bízom magamban, de a kiváncsiskodó gyönyörűség a végén még túlzottan erős akaratúnak bizonyulna. Na nem azt mondom, hogy itt akarom leteperni, és azonnal szétszaggatni az első alkalommal, de gondoljon a találkozásunkra kellemesen meghitt, baráti afférként. Ha véletlenül utánam jönne, akkor is gyakorlott mozdulattal takarom a kezemet, és mindig a legjobbkor fordítok hátat, mint egy profi bűvész. Bármennyire is ügyes szeme van, kizárt, hogy észrevegye. Ha mégis túl gyanakvó, akkor sima kávét kap. Visszaindulok szervírozni, és leülök vele szemben ismét, várva a hatást.
- Miért ez a bolt Darcy? Miért ez ragadta meg a figyelmét? Bevallom nagyon kiváncsivá tett. – Magabiztosan csábos félmosoly, afféle bátorítás is, hogy jól tette, amit tett. Remélem mihamarabb melege lesz...

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Kedd 7 Okt. - 10:15

Shihad & Darcy

Jó hát végül is tarthat a saját boltjában valaki pótinget arra az esetre, ha valami miatt kivégezné azt, ami épp rajta van, van ennek realitása, csak no, nem mindenki szokott azért ennyire körültekintő lenni és ennyire előre gondolkodni. Persze attól még ő tartozhat pont azon kevesek közé, akik így vannak vele. Én se hoztam magammal egy plusz felsőt, csak azért, mert hátha az, ami rajtam van majd jól leszakad rólam. Az ember nem szokott ilyesmivel számolni, azzal se szoktam, hogy hátha leöntöm magam mondjuk kávéval, pedig annak azért sokkal nagyobb esélye lenne, mint a póló leszakadásnak nem?
- Akkor talán egyikünk sem tudja, de én attól még reménykedhetek, hogy nekem van igazam nem? - vonom meg a vállam ez laza félmosollyal. Na igen, szerintem igenis lehet az ember bizakodó, mert az sose jó, ha eleve negatívan állsz a dolgokhoz. A pasas úgy gondolja, hogy egy neves újság csak rossz lehet, szerintem meg bármi lehet jó, csak nem kéne eleve úgy hozzáállni, hogy azét mert Times... máris kamu hírek vannak benne. Én se mondom a boltjáról, hogy azért mert régi tuti, hogy rémes. Oké, nem mondom, hogy nem megyek szívesebben mondjuk valami rendes modern helyre, de ezzel sincs bajom, meg hát van akinek tuti bejön, akkor meg szíve joga ezt üzemeltetni, nem én szólok bele.
- Köszönöm. - követem a mutatott irányt és szépen lehuppanok az egyik üres székre, amikor elérem. Nem gondoltam volna, hogy még le is lehet itt ülni, de ezek szerint tévedtem. Lehetséges, hogy van aki órákat képes elszöszölni azzal, hogy megvegyen-e valami régi vackot, vagy sem. A diktafon hamarosan már szépen pörög, én pedig jövök is a kérdéseimmel. Azért a jegyzetfüzet ott van a kezem ügyében, mert hát az én memóriám sem a legtökéletesebb végeredményében, és a végén még kimaradna valami fontos kérdés. Na jó... ezt én sem gondolom komolyan, szeretnék csak mielőbb túl lenni a dolgon.
- Értem már, de nem akart valami mást csinálni? - mert ha ide járt egyetemre, akkor gondolom tanult is valamit és akkor nem azzal lett volna jobb foglalkoznia? Inkább vezet egy boltot, ami az apjáról maradt rá? Jó persze nem rossz az, ha a szülő hagy valami kézzelfoghatót a gyerekére és nem csak elvárja, hogy oldja meg az életét, ahogy akarja, de... nem tudom, engem valahogy egy ilyen bolt nem igazán vonzott volna. Unalmasnak tűnik, kihaltnak is és nehéz elhinnem, hogy olyan fene nagy forgalma lehet. - No és meg tud élni belőle? Persze nem kérek konkrét számokat, de tudja, ha lenne olvasónk, aki azon töri a fejét, hogy Régiségboltot nyisson, akkor most még adhat neki tanácsot a döntés meghozatala előtt. - egy mosolyt azért mellékelek, bár igazából még véletlenül se hiszem el, hogy létezik ember, aki a mai világban azon töri a fejét, hogy régiségboltot nyisson... kizárt.
- Igen, köszönöm, jól fog esni. Két cukorral, ha megoldható és egy cseppnyi tejszínnel, ha van. - feketén azért nem innám meg, de végszükség esetén a tejszín az kimaradhat belőle, akkor nem fogok kiugrani az ablakon kétségbeesésemben. Amúgy is jót fog tenni, mert lássuk be kissé sötét is van itt bent, meg van az a jellegzetes régi dohos szag és ha még sokáig kell maradnom - remélem, hogy nem - akkor tuti, hogy úgy lefejelem egy idő után az asztallapot, mint vaklégy az ajtófélfát.

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Vas. 5 Okt. - 17:19

Hello Darcy...

Türelmesen várok, amíg átöltözik, játszom az úriembert, mélyen belül erőteljesen szaggatom magam, nagyon is kiváncsi vagyok, mi rejlik a sokat sejtető melltartópánt alatt. A felvételről sem fog sokkal több dolog kiderülni, a hasát megszemlélhetem, az is egy erotikus töltetű testrész lehet. Ne szaladjunk előre, játékom lényege a türelem. Megízlelni az auráját, elmerülni azokban a szép húzott szemekben. Ha ez azzal jár, hogy hátradőlök, válaszolgatok a felvetéseire, hát legyen, addig sem szalad messzire. A pótingen kétlem hogy fennakad, végülis ez az én boltom, bármikor lehet itt váltóruhám. Ne görgessen már az elején akadályokat elém. Tudom, hogy nem lesz egyszerű eset, de a lehetetlen jéghelyeket nem fogom megmászni, inkább letépem a fejét, és begurítom az ágy alá, mielőtt elszívnék egy szivart.
- Visszaadom a kérdést: Ön honnan tudja, hogy nem így van? – Zavart mosollyal társalgom vele, nehéz eldöntenem, hogy a csábos, vagy a gyilkos indulatoktól csöpögő énem tudjon előtörni, ez így biztosan furcsa összhatást sugároz felé, ahogyan rámarkolok a pultom szélére, még az ujjaim is elfehérednek a megerőltetéstől. Előhúzom a fiókból a szemüvegemet, és az orromra biggyesztem, hogy kevésbé tudjon oldani a tekintetemet elpárosító szenvedélyből. Nem ártana az utolsó pillanatig rejtegetnem az igazi valómat. Ha már ide sodorta a délelőtti szél, tekintetem ezt a sors kezének is, hogy kifeszített pókhálómba ízletes légy került, akin még sokáig csámcsoghatok. Mozdulataimmal óvatosan bánok, nehogy elszaladjon véletlenül, mert akkor még leleplezem magam az ösztönszerűen bezáródó ajtóval. Úgy tudja, hogy nyitva a zár, azon át jött be, alaposan meglepődne, ha csak úgy magától hallaná a nyelv kattanását, amely kelepcébe zárná.
- Hogyne, foglaljon helyet. – Intek a hátsóbb fertály felé, ahol három kis asztal foglal helyet azok számára, akik komoly érdeklődők, netán prospektusokat akarnak olvasni a régiségek beszerzéséről, míg én magam is lajtsromba szoktam szedni az aktuális készletet. Ránézésre megmondom mindenkiről, hogy mennyit fog minderre szánni, a különleges vevők számára most el nem kerülő könyv van összeállítva.
- Nem tudatos döntés volt. Az apám üzletét vettem át. – Szándékosan mondom így, nem úgy, hogy a szüleink. Anyám mindig is szolga szerepet töltött be az arab-típusú kapcsolatban, nem volt sem szava, sem szavazata, tette amit kell. – Szaud-Arábiában volt egy másik boltunk, én ide jártam egyetemre, triviális megoldásnak tűnt, hogy itt is nyitunk egyet, s amikor apám megunta az ingázást, egész egyszerűen hazarepült, és ez rám maradt. – Dobolok az asztalkán ujjaimmal, és alig észrevehetően beszívom a lány illatát. Nem feltétlenül a parfümje érdekel, a bőréből áradó finomság, mint amikor a hím megérzi a nőstény jelenlétét. – Főzök egy kávét, ön is kér? – Pattanok fel, különben itt helyben vetem rá magam, és az igen elhamarkodott megoldás lenne. Visszalépek a függönyök mögé, ám nem hajtom azt le, feltűzöm, hogy be tudjon látni az apró konyhába, ha így szeretné folytatni a kérdezősködést. Alig két perccel később már a hátsómat támasztva várom, hogy forrjon a víz, és onnan méregetem a kíváncsiskodó riportert.

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Pént. 3 Okt. - 15:11

Shihad & Darcy

Szerencsére elég jók a reflexeim, ha nem így lenne, akkor nem lehetnék jó a szakmámban ugye, de jó vagyok, vagyis... majd még jobb leszek, ha sikerül oda jutni. Egy biztos, nem adom fel, még akkor sem, ha sikerül ilyen rendkívül fura alakokba botlanom, mint ez a pasas is. Azért nem megszokott dolog, hogy az ember felsője megadja magát csak úgy a létezésnek, szóval igen, meglep a dolog, főleg, hogy a fickó még pótinget is tart a boltban. Reméljük azért, hogy ez nem valami iszonyú régi darab, mert nem szívesen vennék fel valami dohos izét, ahhoz aztán marhára nincs kedvem, de szerencsére nem érzek az ingen ilyesmit. Az tuti, hogy ha tudnám, hogy a boltban még kamera is el van rejtve, akkor a fején törném szét azt, amiben van, meg a kamerát is... mert hát na azért ilyet nem csinálunk, még akkor sem, ha csak a melltartó látszik így és nem minden.
- És ezt honnan tudja? Ott is dolgoznak normális riporterek, akik nem csak a maszlagokat hozzák le és... és egyébként is! - oké, nem a legjobb érvelés, de attól még tudom, hogy itt mik a feladataim. Régiségkereskedés, meg gyerekzsúr... meg ilyesmi, marha izgalmas, ne mondja már nekem senki, hogy ezekből lesznek az érdekes cikkek, amiket majd mindenki izgalommal olvas. Esélytelen, szóval én igenis nagy újságnál akarok dolgozni végre egyszer! Na nem baj, annak is eljön majd az ideje egyszer, addig pedig maradnak ezek az unalmas részek, amiket kénytelen vagyok végigcsinálni, mert egyszerűen nincs más lehetőségem és kész. Majd talán egyszer tényleg eljutok valami izgalmas sztorihoz. Csak a kiugrás kell, addig meg szaglászok, amíg ez nem pottyan elém. Majd szépen eladom a sztorit egy nagyobb újságnak és akkor egyből felfigyelnek rám, egyből valaki leszek, nem úgy mint most! De lépjünk tovább, a jelenlegi feladatra kell koncentrálni.
És még mindig úgy érzem, hogy a pasas furán viselkedik, mert... így van, tényleg olyan nem is tudom megmagyarázni milyen, de talán nem is kell, talán nem is akarom. Csak hátrébb lépek egy kicsit, amikor kijön a pult mögül, és a diktafont egy kattintással bekapcsolom. - Gondolom nem járnak ide sokan, szóval itt is leülhetünk. - körbepillantok, hogy akad-e valami szék, de nekem aztán az is jó, ha csak a pultnak támaszkodom és ennyi, nem kell túlzásba esni. A talán kissé zavaró tekintetéről igyekszem nem tudomást venni, ami nem könnyű, de tényleg nagyon igyekszem. Kissé megköszörülöm a torkom, ha sikerül leülni, ha nem, talán a méregetése miatt, talán csak, hogy ne rekedten kezdjek bele a szövegbe. - Szóval mikor nyitotta a boltot és mi vitte rá, hogy régi holmikkal foglalkozzon? - mert hát na az ilyesmi nem túl gyakori. Szerintem nincs az a gyerek, aki úgy indul el élete rögöd útján, hogy na én régiségkereskedő leszek, poros holmikkal fogok foglalkozni, más cuccait szedem össze és majd azt árulom megint másoknak. Gyerekként mindenki híres akar lenni, popsztár, vagy tűzöltó, netán balerina, szóval ilyen nagy dolgok, netán... híres újságíró. Na jah, vannak olyanok is, akik nem nőnek ki az álmaikból, de azt akkor is kétlem,hogy valaki már gyerekként azon gondolkodna, hogy majd egy ilyen üzletet fog vezetni, ha felnő.

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Szer. 1 Okt. - 16:37

Hello Darcy...

Kezdek kijönni a gyakorlatból? Azt hittem a telekinézissel elég éppen megmozdítanom az ujjamat, és már szakad is le róla a teljes felső. De nem, hiába mérgelődöm, a hátam mögött csináltam, sokkal kisebb a hatásfok, és az nagyon látványos ráhatás lett volna. Már az is valami, hogy láttam belőle valami minimálisat, az pont elég, hogy megnézzem magamnak, beinduljon a fantáziám. A lány valami egzotikus szépség, keleti, vagy indián felmenőkkel rendelkezik. Nem fehér teljesen, de nem is tökéletesen keleti, éppen megfelelő hibrid. A szemei sem olyan vékonyak, mint a kínaiaknak, kellmesen mandulavágású. Nem teszek úgy, mintha nagyon zavarban lennék, elég, ha lovagiasnak, de férfiasnak tűnök. A felvételeken majd jobban meg fogom szemlélni, azért egy melltartó már sokkal jobban áttetsző, mint ha a blúzban nézném meg magamnak. A diktafon láttán már felugrik kissé a szemöldököm, ezek szerint valami firkász, vagy magánnyomozó. Ha nagyon furcsán kezd el viselkedni, attól függetlenül hogy nem érzem belőle a különleges erőt, akkor rá kell vennem, hogy egy véres aktus után feldaraboljam. Igen sajnálatos dolog lenne ilyen gyorsan pontot tennünk szinte el sem kezdett afférunk pályafutására. Szeretem elhúzni a dolgot, játszani a macska-egér felállást, attól félek, ha egy huszár-vágással a végére ugrunk, jelentősen levon a dolog élvezeti értékéből.
- Azt hiszem tévedésben él a hölgy. A Times-ban lehozott sztorik legtöbb esetben már a kormányzat által manipulált, mesterségesen kialakított történetek. Nem sok közük van a valósághoz. Élje meg a saját fontosságát. – Mosolyodom el kisfiúsan. Vannak dolgok, amiket véleményként vállalok, függetlenül attól, mennyire nagy kedvem lenne benne megmártóztatni mindkét szerszámomat, legyen szó a farkamról, vagy a fürészfogas belezőről. Tudok én finom is lenni, ezúttal most erről van szó. Úgy döntök, hogy nem veszek tudomást a bekapcsolt magnóról, úgy beszélgetek vele, mintha kötetlenül csevegnénk egy félhomályos teázóban, és valóban rám lenne kiváncsi, nem a saját boldogulásáért teperne.
- Túl tág a témakör. Szűkítunk kéne. És miért is ne? – Fonom karba a kezem, és érdeklődve támaszkodom neki az egyik álványomnak. Kedves mosollyal illetem, jelezve, hogy alig van köztünk korkülönbség, nem úgy kell rám tekintenie, mint egy hetven éves műkincsfelhalmozóra. Amíg úgy szaglászik, hogy tudok róla, nincsen semmi gond. Teljesen más lenne a dolog szaga, ha a véres lefolyóm felett matatva nyitok rá. Eltolom magam az álványtól, és kilépek a pult mögül, elmetszve a köztünk fennálló távolságot. Nem vásárló, nem kell úgy kezelnem.
- Itt kívánja megejteni, vagy más tervei vannak? – Kérértelmű vagyok, miért is ne tenném? A vadászat megkezdődött. Gyönyörű űzött vadam látótávolságban van, ideje ráijeszteni lassan, hogy megugorjon ahhoz, hogy üldözőbe vehessem. Tekintetem sokat sejtető, nem pusztán a férfiú méregetésem folytán, táncol bennük egyfajta rémisztő szikra is, amely azt sugallja, ebben a sztoriban több van, mint amit elsőre képzelne.

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Vas. 28 Szept. - 11:39

Shihad & Darcy

Szerencsére van annyi reflexem, hogy ne szabaduljak meg a felsőmtől, bár ha tudnám, hogy kamera veszi, ahogy átveszem az inget... de mégis ki feltételezne ilyesmit, amikor egy régiségboltban van? A kamera modern dolog, szóval miért lenne egy ilyen helyen ilyesmi? Egyébként is mint mondtam valami öreg fószerre zámítottam, helyette pedig akit látok az nem kifejezetten idős, sőt még talán jóképűnek is mondanám, ha nem egy ilyen helyen találkoztam volna vele, ahol konkrétan a homály is nagy, meg a pasas sem az, akiről lerí, hogy sokat jár a napra. Mindenesetre se perc alatt átöltözök szépen, aztán már a kezemben is van a diktafon. Azért az alap az mindig kell, bemutatkozás és elmondani, hogy miért is vagyok itt, hiába látszik rajtam, hogy semmi kedvem hozzá, mert totál értelmetlennek találom az egészet, de hát mit tehetnék? Ezért kapom a fizut, arról már nem is beszélve, hogy ha nem teszem, amit a főnök akar, akkor nincs esélyem előre jutni, én pedig szeretnék egyszer majd tényleg nagy dolgokról írni.
- A munkámat nem is, de tudom, hogy milyen feladatokat kapok és azok nem nagy sztorik, mint mondjuk amiken a Timesnál dolgoznak, de... majd egyszer. - vonom meg a vállam. El fogok jutni oda. Hozok egy olyan sztorit, hogy majd a nagy kutyák értem fognak kapkodni. Tuti! Ezen vagyok legalábbis. Ez a mostani nem az lesz, de mást nem tehetek, mint hogy legalább próbálkozom, aztán egyszer csak elérek valami sikert, addig pedig meg kell élni valamiből, tehát maradnak a bénább, egyszerűbb megoldások és kész.
- Hát a boltjáról, a régiségekről... tudja, erről az egészről. Manapság azért ritkák az ilyen helyek, nagyon ritkák. A többség inkább a modernt szereti. Szóval lenne most egy kis ideje? - a diktafon már a kezemben. Nem kapcsoltam még be persze és látszik rajtam, hogy nem vagyok magánnyomozó. Oké-oké volt már rá példa, hogy egy jó sztori reményében pl. betörtem valahová, de ennyi, azért itt most nem erről van szó. Mégis milyen ütős cikk születhetne egy magának való pasasról, meg a régiségkereskedéséről? Valahogy nem tudom elképzelni a dolgot, akármennyire is szeretném. Ezért nem is látszik rajtam túlságosan nagy lelkesedés. Jó lenne a dolgot lehetőség szerint minél előbb lezavarni, túl esni rajta, hogy mehessek vissza a dolgomra, a forgalmas New Yorkba, ahol talál sikerül majd belebotlanom valami tényleg izgalmasba.

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Szomb. 27 Szept. - 9:52

Hello Darcy...

A régiségboltok már csak ilyenek. Semmi hitelesség nem lenne bennük, hogy világos, megvilágított, kislányokat becsalogató helység lenne. Így megvan a varázsa, a pompája, az egész hangulata annak, hogy valaki egy már tova múlt világ aurájába csöppen be. Hiszen itt nem csupán az ötven évvel ezelőtt antik darabokkal találkozhatunk, ám több száz éves kincsek is megtalálhatóak, ha nagyon keres a kitartó érdeklődő. Mint abban a fura Stephen King novellában, a Hasznos Holmikban, ahol a vásárló azt kapta, amit keresett. Ennyire sátátinak nem érzem magam, bár én is a különlegesekre pályázom, ám semmi köze nincsen a boltomhoz. Mondhatni függetlenül portyázom, a bolt pedig inkább afféle menedék, hivatás. Ha valaki idetelefonál, mindig többesszámban beszélek, hatig vagyunk nyitva. Mintha lennének alkalmazottaim. Felesleges. Sosem megyek szabadságra, és még csak azt kéne, hogy valami kotnyeles kisegítő tönkretegyen itt valamit, vagy elriassza a törzsközösséget. A vásárlók többsége már évek óta ismer, olyan boltvezetőként, aki bár kicsit bogaras, de a megbeszéltek szerint jár el, és korrekt árakon dolgozik. Nem kell ahhoz idősnek lenni, hogy ilyen boltunk legyen. Végülis apámnak is hasonló van az Öbölben, volt időm mellette ellesni a szakma fortélyait. A lány aki errefelé igyekszik, nagyon tetszetős, még ha nem is érzem az éltető aurát. Csak ember, annak viszont figyelemfelkeltő példány. Sebaj, most úgyis dugig vagyok a maszkokkal, huszonnégy hozzám hasonló burka feszül körülöttem, ennyit kéne levagdalni rólam, mielőtt valaki úgy igazán hozzám tudna érni. Ellenben én nagyon is meg akarom érinteni a barna szépséget, ezért is mozdítom az ujjam, ám türelmetlen lehettem, mert többet akarván látni belőle azt hittem a szakadástól minimum lecsusszan a felsője, így csak egy villantást láttam melltartóból. Dühömben beleharapok a nyelvembe, s az udvariasság álcáját kapom magamra.
- Nem tesz semmit. – Felelem barátságos mosollyal, miközben a pultra tolom az inget, és elfordulok. Tükrök nincsenek, ám több rejtett kamera igen. Méregdrága elektronika, de szükségem van rá. Bizonyos dolgokat szeretek felvenni, és újramegnézni, még egy rendőrségi házkutatás sem szúrná ki őket, hiszen beépített gipszkartonok, válaszfalak védik őket, ezeket megbontani pedig nem is lehet, ha nem tudunk róla. Az alagsort azonnal takarítom, ha végeztem, csak akkor tudnának meglepni, ha véletlenül éppen megzavarnak az akció közben.
Nagyon is kíváncsi vagyok, mit találok majd a felvételen, öltözködés közben éppen az egyik kamera előtt áll, egy szecessziós vázába illesztettem az apró műszert. Igaz, hogy csak melltartós felvételem lesz, de az is több, mint a semmi.
- Ugyan, ne becsülje le a munkáját. A név nem a márkától lesz. – Nézek körül, és tárom szét a karomat a boltra célozva. Végülis én sem hálózatban dolgozom, de a saját örömömre, tegye hát ő is így. Rákönyölök a pultra, és figyelmesen hallgatom. Elmosolyodom, nem olyan régen nyitottam. Várok ugyan érdeklődőket kora délutánra, addig a matematika lett volna a társam. Minőségi csere!
- Velem? Miről? – Kérdezek vissza meglepetten, nem igazán szeretem a nyilvánosságot, bár ha egy kis lapról van szó, azzal kerülhetném a feltűnést, de pár vásárlót akár hozhatna is az ügylet. Bizonytalanul meredek rá, hogy mi a célja, vagy netán... nem is újságíró, hanem valami szimatoló magánnyomozó? Menjünk bele a játékba, ki fog derülni.

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Pént. 26 Szept. - 10:30

Shihad & Darcy

Sötét és kissé homályos a bolt, igazából még mindig nem tudom, hogy miért nem próbáltam meg lepasszolni valaki másnak a melót. Jó eséllyel azért, mert nem lett volna okos döntés elvárni magamat a főnöknél. Az a baj, hogy sajnos kénytelen vagyok megcsinálni azt is, amihez nincs feltétlenül kedvem, mert így nagyobb eséllyel kaphatok olyan feladatot, ami majd tényleg nekem való lesz. Na majd meglátjuk, igyekszem ezt gyorsan lezavarni, aztán eltűnni szépen a színről. Nagyon remélem, hogy nem tart majd túlságosan sokáig, mert akkor biztos, hogy morcos leszek. Meg van az a pár sablon kérdés, aztán már itt se vagyok, ha lezavartam őket. Amúgy is valami öreg fószerre számítok, mert az ilyen helyeket jó eséllyel azok szokták vezetni. Ezért lep meg kissé a fiatalabbnak tűnő hang, ami a hátam mögül hangzik fel kb. abban a pillanatban, hogy megadja magát a felsőm a vállamnál. Azonnal megállok a mozdulatban, nem húzom tovább, mert még végig találni szakadni és azt baromira nem értékelném. Persze egy halk morgás azért kicsúszik a számon. Ez van, ha nem valami menő márkaboltban vásárolsz, de akkor sem változtatok, amúgy is a márkás holmik is ugyanúgy lehetnek hibásak nem? A vállamhoz kapok mindenesetre, szerencsére csak épp annyira csúszik le a felsőm, hogy a melltartó felső szeglete villan ki. Azért ennek ellenére is meglep kicsit, hogy a fickó a szeme elé kapja a kezét. Ez azért nem annyira... durva.
- Köszönöm! - sikerül azért magamhoz térni, nehezebb helyzeteket is lekezeltem már néhányszor, ez sem rázott meg azért olyan végletesen. Mindenesetre átveszem az inget, vagyis végül a pultról veszem el, amikor oda teszi le. Azért biztos, ami tuti, én is hátat fordítok, a fene tudja, hogy hány tükör van egy ilyen helyen. Lekapom a felsőmet, és a helyre kerül a kissé talán bő ing, de most megteszi ez is. A szakad darabot a táskámba süllyesztem és csak aztán fordulok meg szépen mosolyt varázsolva az arcomra.
- Tehát akkor... ha már ilyen furcsán indult... Darcy Price vagyok, egy elég névtelen New Yorki laptól, de ez nem tántorít el, szóval... interjút készítenék önnel erről a helyről, ha van most egy kis ideje. - na nem mintha úgy látnám, hogy tömegek nyomulnak be épp a boltba. Nem tudom, hogy egyáltalán milyen gyakorisággal jár ide bárki is, valahogy nem hiszem, hogy naponta kismillió vevő jönne be és esetleg nem tudná kezelni a helyzetet, most sem tolonganak túl sokan az ajtóban. Azért persze ettől függetlenül megvárom a válaszát, no meg hogy mondjuk leüljünk-e valahova, vagy ilyesmi.

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Szer. 24 Szept. - 16:08

Hello Darcy...

Ücsörgöm a boltomban, a kezemben a matematika könyv, próbálok rájönni az összefüggésekre. Közel sem olyan egyszerű, mint másokban meglátni a különlegességet, ám ha már úgy döntöttem, hogy egyetemre járok, akkor nem árt néha tanulnom is valamit. És miért csiszolom magam? A munka mellett nem sok állandó elfoglaltságom van, szeretek társaságban lenni, beszélgetni, ismerkedni, még ha nem is vagyok egy központi figura, inkább az, aki meghúzódik a háttérben, miközben a többieket hallgatja. A lazaság, és a létem, amellyel mindig újabb és újabb trófeákra hajtok, nem egyezthető össze. Csak akkor tudok igazi önmagam lenni, erőteljes, karizmatikus, ha valakivel kettesben maradok, és egyértelművé válik, hogy nincsen számára kiút. Akkor megmutathatom az igazi arcom, addig viszont még véletlenül sem adhatom fel az álcámat. Álca lenne ez egyátalán? Dehogy. Ilyen vagyok. Félénk, hallgatag, titokzatos. Az egyetemi összejöveteleken előfordul, hogy néha odajön hozzám egy-egy lány, hogy beszélgetést kezdeményezzen, netán felhívjon magához, de őszintén szólva nem látom értelmét. A vágyak ugyan hajtanak, ha igazán megtetszik valaki, akár még át is szoktam venni a kezdeményezést, de mit kezdenék egy emberrel? Törékeny, semmitmondó. Nekem valaki olyan kell, aki igazán különleges. Csak éppen amikor az megtörténik, a vágyaim felett pálcát tör az éhség, vágyom a lelkére, jobban mint a testére. Végigkorbácsol a feszültség, amely kettőnk között cikázik, még akár meg is kapom őt, pár alkalom után nem tudok ellenállni a dobogó szívnek, amely a mellkasátban rejlik. Időnként felpillantok, lehet, hogy mára hagyni kéne ezt az egész értelmetlen reált, és a vásárlókkal foglalkozni. A Cabriom a bolttól nem messze áll, talán még az egyetemre is beugorhatnék hátha pár csoporttárstól tudok érdemben kérdezni, ám miután esti szakra járok, a többség ilyenkor dolgozik. Nálam most kint van a nyitva tábla, nem kéne sokáig magára hagynom a boltot. A hónom alá csapom a könyvet, és megigazítom a szemüveget, kisandítva az utcára. Előttem pont elhalad egy barna bombázó, enyhén magára vonva a figyelmemet, mert úgy riszál, hogy rögtön megmoccan lent valami. Gyorsan találj ki valamit, amivel még meg lehet állítani! Lázasan pörög az elmém, mi az ami nem túl sablonos? Napi szinten ezren állíthatják meg különféle beszólásokkal. És nincs rá szükség, pont az én boltomba téved be. Mit kereshet egy ilyen szép csoda nálam? Felhúzom az orrom, nem érzek belőle különleges szikrázást, viszont így megölnöm sem kell egyenlőre. Még nem mutatom meg magam, csak azt látom, hogy megigazítja a felsőjét. Ez ötletet ad! Aprót mozdítok csak az ujjamon, amire a finom anyag megadja magát a vállánál, és egyszerűen leszakad róla. Kiváncsi alkat vagyok, és már lépek is ki a háta mögül, a boltban ugyanis nem az ügyféltérben, hanem egy elfüggönyzött kis dolgozófülkéből figyeltem.
- Parancsol? – Kérdezem finom mosollyal, és játszva a lovagot, a szemem elé kapom a kezem, majd el is fordulok. – Várjon egy kicsit, rögtön hozok valamit, ha már ilyen szerencsétlen baleset érte. – Indulok a raktár felé, és hamarosan egy inggel jövök vissza. Férfi szabás, viszont tiszta. Leteszem a pultra, és ismét elfordulok. Gondosan elraktározva azt a pár pillanatot, amit legalább a vállából láttam. Talán még többet is, ha szerencsém van.

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Hétf. 22 Szept. - 18:18

Shihad & Darcy

Szóval egy újabb dög unalmas interjú, vagy mi a szösz. Ne mondja nekem senki, hogy olyan nagy tömege kíváncsiak egy régiségkereskedésre, meg egy öreg pasira... mert gondolom, hogy az, amúgy ki a frász vezetne egy ilyen üzletet? És komolyan e miatt kellett nekem lejönni Peekskillbe? Totál értelmetlen az egész, és nagyon jól látszik ez az arcomon is, amikor lekászálódom a vonatról és próbál szerezni valami taxit, ami elvisz a célig. Nem ez lesz a nagy kiugrás, annyi szent. Csak egy béna interjú, amit gyorsan lezavarok, aztán megyek is tovább, mert nekem ennél több kell. Felírtam pár sablon kérdést a régi vackokról, meg persze azért utána néztem a témának a könyvtárban, de ennyi, a többi nem igazán érdekel. Nem fogok én ebbe a témába a szükségesnél mélyebben belemenni, mert nincs rá szükség, mert őszintén szólva nem hiszem, hogy érdekes lehet. Régi cuccok, amiket mások más kidobtak, mégis miért és kinek lenne ez olyan nagyon izgalmas? Senkinek, vagy max. pár embernek, akik egyáltalán egy ilyen kis újságot olvasnak, nem hiszem, hogy túl nagy tömeget érinthetne meg a dolog.
De itt vagyok, a kissé kívülről is réginek és porosnak tűnő üzlet előtt, ami őszintén szólva kicsit sem tűnik érdekesnek még innen sem, bár nem is tudom, hogy mit vártam. Megigazítom kicsit a felsőmet, meg a táskát a vállamon, aztán belököm az ajtót. Halk csilingelés jelzi, hogy megérkeztem, aztán egy kis torokköszörülés. - Öhm... hello! Mr. Rahim? - árnyas, kissé sötét, mint ha még ez a hangulat is arra akarna rávilágítani, hogy... unalmas! Hogy menekülj, mert ebből aztán semmi jó nem sülhet ki. A diktafon a zsebemben, a jegyzetfüzetet majd előtúrom a táskámból, ha itt van a pasi, bár miért ne lenne itt, ha egyszer nyitva van az ajtó igaz? Egyelőre meresztem a szemem és próbálok hozzászokni az itteni fényviszonyokhoz, ami őszintén szólva egyáltalán nem egyszerű.

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Pént. 15 Aug. - 8:27

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Szomb. 9 Aug. - 21:51

You’re so special, Quinn...

Az igazán sötét helyek, amelyről a préda nem is sejti, hova is tévedt be. Az arcom is egy zavart fiatalemberé, csoda, hogy cukorral kínáltam meg, vagy nem készítettem neki pirítóst. Valahogy mindig ugrabugrálok a zavartság, és a dominancia között. Mindkettő én vagyok, ám ez utóbbit csak akkor fedem fel, ha senki más nem láthat, nem lekövethető, hogy milyen veszélyes és érzéki vagyok egyben. Ha rámköszönt volna egy diáklány szövetség, akkor bizonyára megszólalni sem tudtam volna, s a saját cipőfűzömben esek hasra. Ez így teljesen más. Üzletem félhomályában ezzel a visszafojtott szexuális töltetű energiával, amely ebből a kis gazellából árad, magam vagyok a megtestesült, szinte izzadtságtól csöpögő férfierő.
- Általánosítok, igazad van. Van alapja, elhiheted. – Valóban kissé naív, nem sokat tud még a dolgok igazi természetéről. Arról, hogy milyen is az ember. Ha csak teheti, belenyúl a másik zsebébe, átgázol a társain. Az új kis vásárlóm olyan árvaházból jött, ahol ez természetesen nem a gyermekek orra előtt történt. Így korra már szinte felnőtt nő, de egyértelmű hogy még nem lépett ki abba a világba, ahol naponta szembesülhet mindezzel. Az igazi pofonok még hátravannak. Nem én leszek, aki megóvja ezektől tőle, csak az ártatlansága gerjeszt bennem éltető gondolatokat. Bedobom az ajánlatot, valahol az történik, amit vártam. Furcsa is lett volna, ha hevesen bólogatva arra biztat, hogy a pulton tegyem a magamévá. Sokkal izgalmasabb lesz becserkészni, míg ő azt hiszi, hogy rosszul érint a meglepődése.
A simításom úgy látom azért mégis célba talál, még ha magának nem is vallotta be, hogy jól esett. Ha felfigyel ránk valaki, nincsen az helyzet, amikor ez ne esne jól. Nem azt dicsértem meg, hogy mennyire kedves, milyen szép a szeme, holott mindkettő igaz. Oda támadtam, ahol nem tudott védekezni. Ébredező nőiessége lett célba véve. Telibe találtam.
- Nem az volt a cél, hogy megkötözzelek. Még. – Felelem titokzatos mosollyal, az nekem bőven elég ezúttal hogy csak mérlegeli az esélyeket. Tudom, lehetne a lassú csábítós módszert is, de miért ne tegyem ki az igazán sokkoló gondolatoknak? A végén talán ő maga fog azon felizgulni, hogy mit kaphat tőlem. Látszik rajta, hogy egész életében hímestojásként bántak vele. Én széttaposom az illúziót. Kedvem lenne valami másba is fogni, még meghökkentőbb-be, de nem, lerohanjuk, csak módjával.
- Várni foglak. – Lehelem, árnyékom szinte körbevonja törékeny kis alakját, tudom, hogy nem hazudik, a kíváncsisága nem csak az órát illetően helytálló. Talán csak az egóm mondatja ezt velem, most így gondolom. Lehet, hogy túl erős, hogy végül tényleg ellenálljon, akkor marad a kínzás, a félelem, és a fájdalom. Egy jobb, mint a másik. Azt hiszem fel fogok dobni egy pénzérmét, nehezen tudnék választani egyik, vagy másik megoldás között. Felsóhajtok, amint távozik, ez igen!

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Pént. 8 Aug. - 16:40

Shihad & Quinn

Eszembe sem jut, hogy rosszat feltételezzek a fickóról, hiszen mégis csak egy nyílt üzletről van szó, ahova bármikor bárki betérhet, csak ne lenne az a kellemetlen érzésem, hogy miért nem akar most az istennek se jönni rajtam kívül valaki más. Szinte már epekedve várom, hogy a hátam mögött csilingeljen az a kis csengő, ami jelző, hogy az ajtó nyílik, de nem, sajnos semmi ilyesmi nem történik, hiába reménykedem benne olyan nagyon. Még ha hátra néznék és szuggerálnám az ajtót, félő, hogy akkor se toppanna be hirtelen valaki, pedig valahogy jó lenne, mert elég kellemetlenül feszültnek érzem az egész helyzetet, mintha csak folyamatosan várnánk valamire, én azt hiszem arra, hogy azt mondja nem tud segíteni és távozóra foghassam. Amúgy is tartok mindenkitől, akit nem ismerem még eléggé, de tőle valahogy még az átlagosnál is jobban szaladgál a hideg a hátamon.
- De ez... csak nem minden árvaház ilyen. Ez elég rosszul hangzik. - naivitás, hogy sosem gondoltam rá, hogy tényleg ebből állna a világ? Mindenki korrupt és pénzért tesznek dolgokat, de vajon még a nevelő szüleim se tudtam erről? Nem, ők nem tudhattak, hiszen rendes emberek, tényleg azok, ha tényleg ilyesmi van a háttérben, ha a szüleim valami ilyet műveltek, akkor ők nem tudhattak róla, mert... mert nem és kész. Nem akarom, hogy alapjaiban rengjen meg az amúgy is felettébb labilis világom, azt nem bírnám elviselni.
Ami viszont ez után jön kis híján már most arra késztet, hogy kámforrá váljak. Ha nem hónapok óta azt tanulnám, hogyan kontrolláljam a képességem, akkor már eltűntem volna a szeme elől, hogy aztán soha az életben a bolt környékére se jöjjek többet, de sajnos esélytelen, úgy fest, hogy nem jön senki, én pedig inkább az óráért nyúlok és gyorsan távozóra fogom. Vagyis fognám, de mire az ajtót elérem, addigra már ott áll előttem, a hátát a kijáratnak veti, én pedig csak nagyot nyelek, és állok meg vele szemben.
- Engedjen... engedjen ki... - milyen szép is lenne, ha ezt határozottabban tudnám kimondani, ha a hangom nem csak valamiféle gyenge kis utánzata lenne a fenyegetőnek. De nem teheti ezt igaz? Nem állhatja el az utamat, talán meg is hallanák odakint, ha kiáltanék, csak ahhoz jóval erősebb hangokat kéne kijuttatni a torkomon és most főként ez okozza sajnos a rendkívül nagy nehézséget. Még arra sincs merszem, hogy hátrébb húzódjak a keze elől, egyszerűen csak elkerekedett szemekkel hagyom, hogy egy röpke pillanatra végigsimítson az arcomon. Képtelen vagyok cselekedni, vagy egyáltalán ellépni, pedig akarok, legbelül persze, hogy akarok, de még sem megy. Csak összeszorítom a számat, aztán magam sem értem, miért, de végül megfordulok és leteszem az asztalra az órát.
- De most már engedjen ki! Pár nap múlva... jövök érte. - próbálok, nagyon igyekszem határozottan megszólalni, mintha tényleg én lehetnék a domináns fél, mintha én diktálhatnám a feltételeket, de tudjuk mindketten, hogy ez még véletlenül sincs így. Aztán a kilincs után nyúlok. Levegő kell, ki kell jutnom innen, mert ez az egész túlságosan abszurd. Igaza van, megdöbbent maga a tény, hogy bárki is úgy érdeklődik utánam, hiszen Harry csupán a barátom, Ethan pedig sosem nézett rám úgy, és most egy idősebb fickó... ez az egész lehetetlennek tűnik és nem akarok itt lenni!

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Csüt. 7 Aug. - 19:15

You’re so special, Quinn...

Visszahúzódó, félénk, igazán kedvemre való párosítás. A sok magamutogató ribanc esetén nem nagyon tudok mit kezdeni a helyzettel, hogy annyira dominánsak akarnak lenni a mellkidobással, jobban forgatják a szavakat, mint én. Könnyen zavarba tudnak hozni, aztán csodálkoznak, ha előkerül a borotva. Nem mintha szükségem lenne rá, a telekinetikával azt török el, amit csak akarok. Nem, aki nem különleges, az ellen én sem nagyon használom, a fair play szabályait még Szaud-Arábiában is ismerik. Nem tudom, hogy az iménti hölgy milyen titkot őriz, a félszegség általában valaminek az ára. Amit most kell megfizetnie valami korábbi hőstettért, értsd ezt idézőjelben.
- Megteszem, amit tudok. – Még mindig nem mutatkozott be, és olyan kis édes, hogy még hálás is. Nem ismeri az igazi természetem, pedig Allah a tanum, nem bántanám, legalábbis az elején tényleg nem. Megízlelhetné velem a gyönyört, páratlan kis teremtés. Olyan kecses, mint egy gazella. Vékonyka, gömbölyödő idomokkal, még nem is érte el a nőiessége csúcsát, aztán lesz csak a haddelhad, amikor ráérez, hogy mire is képes a testével. Ha egy kicsit kevésbé lennék kulturált, még a számat is megnyalnám, amikor növekedő melleire téved a tekintetem.
- Az árvaházak sosem azok, amiknek látszanak. Fejpénzt kapnak az államtól, aztán ott vannak a befolyásos támogatók, akik a házasságon kívül született gyermekeiket patrónálják be. És mint tudjuk, egy ilyen intézmény, mindig őriz titkokat, legyen az pénzmosás, vagy éppen egy elmebeteg gyermek felnevelése, ahelyett, hogy a hatóságoknak szólnának. Sötét üzelmek sora, nem is sejtenéd. – Ugrálok a tegezés és a magázás között, hiszen én magam sem tudom, hogy az életkorunk folytán melyik a hitelesebb. Nem tudhatom, kereken egy tizes van köztünk, bár amilyen pocsékul nézek ki, most valóban harminc felettit is kinézhet belőlem a kis gazella.
- Azt hiszem pontosan tudod. – Felelem barátságosan, a fenyegetésnek csupán az árnyéka honol a tekintetemben, amelyben most megpillanthatja a lángoló vágyat is. Ketten vagyunk az üzletben, de nincs elkábítva, vagy éppen a pincébe csalva. Nem, ez most nem ez a helyzet. A magabiztos őszinteség is elég lehet a taroláshoz. Ha nem is itt, nem is most, de meg akarom szerezni. Eldöntöttem. Nem kapok a keze után, de gyorsabban siklom a kijárathoz, mint ő, és a hátamat vetem az ajtónak, hogy közelebb lépjek hozzá. Nem vagyok szigorú értelemben vett riasztó, de elhiheti, úgy nézek rá, ahogy még senki.
- Ha már vállaltam megteszem. Gondold át az ajánlatomat. – Lassan, hogy elhúzódhasson, odanyúlok az arcához, hogy egy finom simogatást helyezzek el rajta. Nem úgy, mint valami nyálcsorgatós öregúr, aki kisgyerekekre gerjed. A nőt látom benne, ezt is sugallom. A dolog nem tart tovább egyetlen másodpercnél, aztán visszaejtem a kezemet magam mellé, és félreállok.
- Tedd le az asztalra, utánanézek. – Elgondolkozva fürkészem őt, vajon ráébred végre, hogy ő is kellhet valakinek. Érdekes felfedezés lehet, annyi biztos. A félelem és a vágy gyakran kéz a kézben járnak. Mindkettőben alapos mértékű izgalom van.

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Szer. 6 Aug. - 12:29

Shihad & Quinn

Igazából fogalmam sincs, hogy a fickó veszélyes, vagy sem, csak abban vagyok biztos, hogy... kissé talán furcsa, bár ez az én számból azért nem olyan sokat mondó, hiszen senkivel sem vagyok könnyedén nyitott, és mindenkitől tartok kicsit, tehát számomra mindenki fura. Talán egyedül Harry nem, de persze a legelején tőle is tartottam, mint bárki mástól, csak neki sikerült végül egész könnyen áttörni a védelmemen. Azt hiszem a lazaságával, no meg hogy neki sem volt túl nagy rajongó tábora, ami persze akár most változhat is, hiszen akárhogy is nézzük, de mégis csak eléggé kiforrott már mivel nagyon nyitott, miért ne lehetne bárki, aki érdeklődik iránta? Gondolatban megrázom a fejem, mert most aztán főleg nem erre kellene koncentrálni, hanem az órára, a miatt vagyok itt.
- Elég fontosnak érzem, ha úgy gondolja, hogy tud tenni érte... az elég jó lenne. - halvány, hálás mosolyt villantok rá. Igazából tényleg fontos ez nekem, mégis csak a szüleimről van szó, akiket évek óta nem láttam, akikre nem is emlékszem és fogalmam sincs miért hagytak csak úgy el. Az életem egyik legnagyobb törése volt, valahol ezen alapul a bizonytalanságom is, plusz a képességem előbukkanása is még nagy szerepet játszott benne. Az az igazság, hogy ha elhagynak, akkor érhető, hogy úgy vagy vele, hogy nem számítasz igazán... senkinek sem, és szeretnéd tudni, hogy ez vajon miért alakult így, mi rosszat tettél, amiért csak úgy eldobtak a saját szüleid.
- De miért tettek volna ilyet? - megrázom kószán a fejem, mert hát buta kérdés, nem tudhatja a választ és nem is várom el tőle, hogy mondjon rá valamit, de akkor is rémesen hangzik ez, hogy direkt, hogy szándékosan tették, hogy nem akarták hogy hozzám kerüljön, mert... mert nem tudom, hogy miért. Az viszont tényleg érdekel, hogy miért akar nekem segíteni, bár persze lehetséges, hogy csak szimplán segítőkész, az is benne van a pakliban, bár ebben igen nehéz hinnem a már említett amúgy is negatív világszemléletem miatt. Amikor viszont válaszol, nem kicsit döbbenek meg, még a számat is sikerül pár pillanatra eltátani, aztán csak zavartan csukom meg, és nyelek egy nagyot, miközben a hajamat a fülem mögé tűröm és ha lehetne még párhuzamosan tevékenységeket folytatni, akkor isten bizony megtenném zavaromban.
- Hogy... hogy érti, hogy összehozunk valamit? Én... én... - kapkodom ide-oda a szemem, aztán gyorsan a még mindig az asztalon heverő óra után nyúlok, és ha nem kapja el a kezem, akkor magamhoz is veszem, hogy a zsebembe rejtsem újra. - Azt hiszem én majd keresek... majd valahogy kitalálom... - csinos és kívánatos, komolyan ezt mondta volna, vagy csak én hallottam rosszul? Menni készülök, hát persze, mert finoman szólva is sokkoltak a szavai, mégis csak egy idősebb férfi, lehet vagy kétszer annyi, mint én, bár lehet hogy ez azért túlzó feltételezés, de akkor is minimum 30 az meg van nem?

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Hétf. 4 Aug. - 18:13

You’re so special, Quinn...

Veszélyes vagyok? Talán. Akkor ha valakit olyan különlegesnek gondolok, hogy úgy vélem, másé már ne is legyen az a kisugárzás, amely belőle árad. A fiatal lány esetében még nincsenek ilyen gondjaim. Félénk teremtésnek tűnik, halkszavú, valahol természetes is, hogy ha ismeretlennel kell beszélnie, közel sem olyan egyszerű dolog. Riadalmat nem vélek belőle felfedezni, ám vannak olyanok, akiknek jó az emberismeretük, különleges antennái vannak hozzá, hogy egy rezdülésből is ráeszméljenek, hogy kivel is állnak szemben. Azt nem kéne megvárnom egyetlen vásárlóm esetén sem. Résen vagyok, ha valaki furcsán kezdene rám nézni, akkor gondoskodni szoktam róla, rövid úton elvarrom a szálakat.
Türelmesen megvárom a választ, addig megszemlélem kissé az alakját. Finom, törékeny virágszál, valamit meg is mozdít bennem. Nem kellett volna ennyi morfiumot beszednem, ilyenkor szokásom óvatlanná vállni, jobban megmutatni a valódi arcomat.
- A zálogházak nem működtetnek központi rendszert hölgyem. Van egy saját iktatórendszerük, akár a könyvtáraknak. Azt pedig karbantartják, vagy éppen nem. Tű a szénakazalban. Tudok hozzá speciális műszert szerezni, akkor szűkíthetjük a kört. Ha ennyire fontosnak érzi. – Naná, hogy fontos, a családi ereklyéket az ember gondosan őrzi, ám ha felnőttként kerül hozzá, magától értetődik, hogy mindent tudni akar róla. Talán most is nekieshetnék az eljárásnak, megpecsételve azt, hogy soha többé nem látom a fiatal kis galambot.
- Ezt mondták, mert az volt meghagyva, hogy ezt mondják. Ha túl fiatalon kerül kézbe egy családi darab, akkor netán elkótyavetyélte volna a hölgy. – Ezzel esetleg egyértelműsítem azt, hogy a lány szülei esetleg összejátszottak az árvaházzal. Az is elképzelhető, hogy nem volt szükség a gyermekre, egy szebb summával támogatták az intézményt, gondosan meghagyva, hogy mit is kell tenniük. Látom rajta az elképedést, s talán még mindig a morfium az oka, a segítőkészségemen túl némi őszinteséget is kibuggyantok ajkaimon.
- Talán azért, mert bámulatosan megmozgatod a fantáziámat. – Most tegeződöm, így jön ki a lépés. Picit előrébb hajolok, de nem azért, hogy megcsókoljam, csupán azért, hogy jelezzem, teszek némi gesztust irányába. Valahol a csábító, és a lenyűgözött határmezsgyéjén van az arckifejezésem. – Olyan furcsa lenne, ha azt mondanám, hogy csinos vagy, netán még azt is, hogy kívánatos? – Kérdezem sokat sejtető, mégis őszinte mosollyal. Talán nem ezt várta, vagy ha sejtette, miért ne lehetne elégedett a helytálló válasszal. - Gondoltam segítek, aztán összehozunk valamit, ha nincsen ellenedre. – Hátrahajolok immár, és karizmatikus mosollyal fonom karba a kezeimet.

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Vas. 3 Aug. - 18:42

Shihad & Quinn

Állati nagy mázli, hogy senkinek sem látok a gondolati közé, mert biztos, hogy nem viselném jól, ha így lenne. Nem igazán tudok kiigazodni az embereken, és általában inkább a jót feltételezem. A fickó is csak szimplán annyival riaszt meg, hogy... van, nem azzal, hogy bármi sugározna róla, ami alapján veszélyesnek gondolhatom. Egy kereskedőről van szó, már miért is lenne veszélyes? Nem nyit csak úgy boltot olyas valaki, aki egyébként veszedelmes gyilkos, vagy ez tényleg nagyon naiv feltételezés? Igazából eleve nem is gondolnám azt senkiről sem, hogy veszedelmes gyilkos lenne, ez valahogy olyasmi, ami távol áll számomra a realitás mezejétől, mintha csak filmekben létezhetne, mint... sok más, amit egyszerűen csak kizárok a gondolataim közül. Az a baj, hogy eddig az emberi kapcsolatokkal is ezt tettem, nem is csoda, ha nem igazán vagyok az a könnyen kommunikáló alkat és még nehezebben nyitok mások felé.
Azért azt mégis át kell gondolnom, hogy csak úgy itt hagyom ezt az órát, vagy inkább megpróbálok más megoldást. Lehet, hogy lenne, de ha már eljöttem eddig, akkor rossz lenne csak úgy sikertelenül szépen visszamenni és... hagyni az egészet, mert tudni szeretném azt, amit ki lehet deríteni, ha egyáltalán ki lehet valamit.
- De ezt... ezt nem itt adták be, szóval ha máshol, akkor lehet róla adat? Vagy nem biztos, hogy tudni lehet, hogy hol igaz? - na igen, ez a baj, hogy nincs róla semmi információm, talán ott adták be, ahol megtaláltak, de nem biztos, és persze eléggé meg is csappan a kedvem ettől, mert úgy fest akármit is teszek, mégis csak zsákutcába kezdek jutni ezzel az egész kis kutatással, pedig szeretném, ha lenne esély rá, hogy kideríthetek valamit, mert... szeretném tudni, hogy kik a szüleim és miért mentek el, miért hagytak el. Emlékszem, nagyon halványan emlékszem anyára, meg arra a boltra... de túl homályos, még csak az arca sem rémlik, a hangja sem, csak pár ködös villanás és ennyi. Egészen eddig úgy is voltam vele, hogy soha sem derülhet ki semmi, és most jött ez a kis reménysugár, ami persze megint összetörni látszik, hát persze, hogy elég erősen elment a kedvem.
- Nekem azt mondták, hogy egyszerűen csak elkeveredett és most került elő. - bököm ki. Őszintén szólva bele sem gondoltam, hogy esetleg nem így van, hogy hazudtak, vagy csak... nem jól tudták? Miért hazudtak volna, annak mi értelme lenne? Ez az egész... hát finoman szólva is elég zavaros, a szüleim miért hagytak volna bármiféle nyomot nekem, ha nem akarták, hogy találkozzak velük, vagy ha mégis, akkor meg miért nem kerültek elő egyszerűen és kész? Azért arra kicsit meglepődök, amikor megszólal, hogy elkísérne, hogy... jó a válaszok kicsikarásában? - Ezt... ezt hogy érti és miért kísérne el? - nem értem, hiszen nem ismer és nem tudom, hogy ez mégis miért lenne jó neki, hiszen csak betoppantam a boltjába, hogy megpróbáljak találni néhány választ, bár egyelőre úgy fest, hogy nem jutottam kb. sehova sem. Talán tényleg az árvaházban vannak válaszok? Talán tényleg segíthet nekem meg is találni őket? De mégis miért tenné?

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Csüt. 31 Júl. - 14:45

You’re so special, Quinn...

Valahol nekem is ez jön le, hogy a mostani érdeklődőm igen félénk, a kis bezárt falai mögött él, ahova nincsen bejárás. Még ha akarna sem tudna ilyen tipusú védelmi hálót lebontani. Abban, amit teszek nap, mint nap, igen fontos, az emberismeret. Mintha magával sem lenne tisztában, annyira halkszavú visszafogott teremtés. Ha számomra előjön a félsz, a zavar, ki tudom magam rángatni belőle, hogy erősebb legyek, tudjam tenni, amit kell, ám mintha ez a típus ugyanúgy reagálna mindenre. Különös, felkavaróan megkapó tulajdondonság. Tudnék vele mit kezdeni. A kérdés csupán az, hogy ha ily törékeny, csak arra vágyik, hogy végre valaki felfedezze, vagy tényleg nem érett, s nem is lesz soha arra, hogy valaki nőként kezelje, ne barátként, ne a hugaként. Ha már besétált hozzám, az már egy alapvető bátorságra vall, manapság nem ritka a hozzám hasonló sötét alak, bár azt meg kell vallanom, sokkal inkább csábítással bújtatok valakit a paplan alá, mintsem erővel. Az emberlányok esetében még sem véreskezűségre sincsen szükség. Olyan kedvesen mosolygok, hogy nem tudja, hogy mi járhat a fejemben, ám mi lenne akkor, ha láttatnám vele. Akkora szemei vannak, bizonyára tágra nyílnának a meglepetéstől. A félelemtől. Vagy éppen a vágytól. Nem vagyok egy kiemelkedő szépségű férfi, nem erről szól a dolog. Ha megvan a szikra az auráink között, akkor már csak az alattam megfeszülő teste számít, semmi más...
Az órát visszatolom elé, elgondolkozva figyelem őt, a pultra könyökölve méregetem, ahogyan megpróbál a tárggyal kapcsolatban mérlegelni. A régiségek már csak ilyenek. Megvan a maguk története. Mindnek.
- Kötelességük. Már csak a rendőrségi bejelentések miatt. A hatóság bármikor jöhet foglalni, és eredetet kell igazolniuk, személyes okmányokkal. Ha lopott, vagy feketepiacon át került hozzá, akkor a tulaj nem fog számlát adni az átvérelről, és magát is veszélybe sodorja. Nem sokan kockáztatják ezt. Mondanám, ha egy nagyvárosban élnénk, de itt Peekskillben sem olyan véreskezű a vezetés, hogy figyeljen egy zálogházba beadott bőrtáskára. Vagy éppen egy órára. Sajnálom. – Próbálnám én megnyugtatni, de itt és most egyszerűbb az őszinteség. Oly tanácstalannak tűnik, hogy úgy vélem, hogy a skalpvadászat helyett talán arra is vetemedhetek, hogy segítsek. Mert miért is ne?
- Árvaház... – Kezdem el dörzsölgetni borostámat, lassan nem ártana valami emberibb külsőt varázsolni magamra. Méregetem egy kicsit a lányt, így már érthetőbb, miért tűnik olyan elveszettnek. Az ember ilyen, ha nincsenek igazi szülei. Engem is a konvenciók szerint akartak nevelni, nem csoda, ha idejekorán elszakadtam.
- Rendszerint az szokott történni az ilyen furcsán, utólag előkerült holmikkal kapcsolatban, hogy maguk a szülők rendelkeznek arról, hogy az árva majd mikor kaphat meg valamit. Ha nagykorú lesz példának okáért. Ez lehet egyfajta nyom, vagy búcsúajándék. Rajtunk áll, hogy minek tekintjük. Egy illúziót hadd oszlassak el. Ha csak nem pár napja adták Önt be abba a bizonyos árvaházba, nagyon kétlem, hogy tíz-tizenöt év távlatából előkerül az ilyesmi. Gondos őrzés következménye. Elkisérjem? Jó vagyok a válaszok kicsikarásában. – Emelkedem most fel a könyöklésből, s leplezetlenül végigmérem. Nem tudhatom, hogy mások eddig hogyan kezelték, én nőként. Nem leszek tolakodó, az öszönteimet visszafogni dőreség lenni. Azok a puha ajkak nem tűnnek olyannak, amiről egykönnyen le tudnék mondani. Ne siessünk előre, adjunk is valamit előtte.

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Hétf. 28 Júl. - 21:27

Shihad & Quinn

Sosem voltam egy kifejezetten bátor típus és most is felettébb nehezen alkalmazkodom ehhez a helyzethez, mert nem szoktam egyedül mászkálni túl sokat és ez most még egy kifejezetten kellemetlen dolog is, mert mégis csak a múltamról van szó, ahhoz van köze ebben az órának és igenis félek, hogy mire jöhetek majd rá, ha kiderül itt egy-két dolog. Mi van, ha zsákutca csupán? Ha csak annyi, hogy valahogy hozzám került ez az óra és igazából semmi jelentősége sincs, ha csak... egy apróság és kész? És ha olyasmi derül ki belőle, ami csak fájni fog? Na ezért nem kérdeztem meg senkit sem arról, hogy eljöjjek-e vagy sem, mert félek, hogy mindenki mást mondott volna és végül csak kellően összezavarodom, vagy még inkább döntésképtelen helyzetbe kerülök. Most az egyszer úgy döntöttem, hogy egyszerűen csak belevágok, hogy megteszem ahogy jön az ötlet és kész, nem fogom átgondolni, mint mindig, mert annak soha sincs jó vége. Hajlamos vagyok még a legjobb lehetőséget is elvetni végül, ha túl sokat agyalok rajta, ez sajnos elég rossz tulajdonságom, de nem tehetek róla, maximum próbálom kezelni valahogy.
Az óra végül az asztalára kerül, tényleg elég gyorsan ahhoz, hogy ne fogdoshassa a kezem még véletlenül sem, aztán csak csendben figyelem, ahogy nézegeti, ahogy a füléhez emeli, ahogy vizsgálgatja. Vajon már ebből is rájöhet valamire, vagy ez még önmagában nem mond semmit? Jó az nem sokban érdekel mondjuk, hogy hány percet késik az az óra, ez a legkisebb apróság, engem a története érdekel, hogy tudni lehet-e azt, hogy... kié volt.
- És... és a zálogházakban szokták ezt nyomon követni, hogy ki adta be, vagy vette ki? - ez nagyon fontos információ lehet, nagyon-nagyon fontos! Nem gondoltam volna, hogy máris ilyesmibe botolhatok, mert ha esetleg van erről valami feljegyzés, az akár még válaszokat is adhat, persze rosszakat is, de... de jókat is. Izgatott vagyok, kár lenne tagadni. A kérdésére csak megrázom a fejem. - Nem... kaptam. - vágom rá hirtelen, aztán mégis elbizonytalanodom, ha tudni akarom a válaszokat, akkor azt hiszem jobb lenne őszintének lenni. - Azt hiszem köze lehet a szüleimhez, akiket nem ismerek, mert nem rég találták meg az árvaházban az elkeveredett holmim között. - adom meg végül a választ, mert mégis csak illik, ha már kérdezett, és így csak nagyobb esély van rá, hogy kiderülhet valamit. Arra viszont nem sikerült azonnal válaszolni, hogy itt hagyom-e. Fontos nekem ez az óra, de ha nem adom neki, akkor nem derül ki semmi gondolom. - Azt hiszem itt tudom hagyni, de... de tudja... kapok valamit róla, hogy az enyém? - nem vagyok egy gyanakvó típus, de teljesen naiv sem és kell valami garancia, hogy vissza is adja majd ugye? Hogy nem találja ki, hogy eladtam neki, aztán meg nála marad, mert én képes voltam itt hagyni. Nem akarom, fontos nekem ez az óra... kapocs lehet a múltamhoz, válasz a miértekre.

Tárgy: Re: Régiségkereskedés