Régiségkereskedés

Tárgy: Régiségkereskedés Szer. 23 Júl. - 21:04

First topic message reminder :

Shihad Rahim régiségboltja. Rengeteg régi tárgy lelhető itt fel, mint ahogy ez egy régiségkereskedéstől nem meglepő. Leggyakrabban a tulajdonos az, aki megtalálható itt, de időnként, előfordul, hogy időszaki munkára felvesz egy-egy eladót, de ez elég ritka eset.
Épp ezért, ha itt játszanál, akkor arról a tulajjal egyeztess!

írta Shihad Rahim

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Vas. 27 Júl. - 13:32

You’re so special, Quinn...

Érzelmek terén végletes vagyok. Hol imádni, a tenyeremen tudok egy nőt, hol pedig miszlikbe szabdalni a gyűlölettől, hogy aztán összezuhanjak attól, amit vele tettem. Még akkor is, ha nem kaptam tőle új életet. Pusztán embert ölni nem jár számomra semmi előnnyel, időnként mégis szerét ejtem, megesik. Az ok magamban keresendő, a kötődés nem az a válasz, amely meghatározhatja az életemet. Magányos leszek mindig, mert nincsen senki, nem is lehet olyan, aki ezt megértené, és elfogadná, hogy min megyek át. A sötétség égeti a lelkemet, az átok, amellyel születtem minden reggel új értelmet ad az életemnek, egyszerre imádom és vetem meg magam. Azt mondják, a sorozatgyilkosoknak nincsen lelke, ezt azok hiszik, akik csak kívülről vizsgálják a témát. Fogalmuk sincs az egészről téziseket gyártanak, nem látják át a gyönyört, amely drogként követeli a megvalósulást. Összefüggéseket keresnek, elég bűnűgyi műsort láttam már ahhoz, hogy tisztában legyek azzal, milyen jelekre buknak. A stílusomon ha tudatomnál vagyok változtatok, ha úgy adóik elköltözöm, és eleve én megyek utánuk, hogy még véletlenül se tudják leszűkíteni a vadászterületet. Ha ott vagyok a kiszemeltem városában, akkor is óvatosan, kisfiús bénázással ismerkedek, mintha túrista lennék, akinek ha megtetszik a város, akár még le is telepednék ott. Egy hónapja lehetett az, hogy a hegyekben fekvő kisvárosnál ütköztem meg az ikerpárral, akik mindketten... igazán különlegesek voltak. Együtt erősnek hitték magukat, komolyan lenyűgözött az, hogy mennyire hisznek magukban. Túravezetőt kerestem, ők gyakorlott kirándulók voltak a környéken, magától értetődött, hogy össze fogunk akadni. A többi már történelem.. Azóta csak Rachel is bátyja volt, mostanság mintha buknék a családokra, ha már nekem nincs. Nyílik az ajtó, nekem pedig van módom megszemlélni a fiatal, riadtnak tűnő teremtést, aki igazán kedvemre való. Furcsán kék a szeme, szinte természetellenesen, ezt azonban nem veszem jelnek, pusztán a kiváncsiségom kelti fel. Az órára sandítok, s azon sajnálkozom legbelül, hogy miért ilyen hirtelen, még csak tetetni sem tudom, hogy véletlenül értem hozzá, amikor átvettem a régiséget.
- Lássuk. – Bólintok, és a kezembe veszem. A fülemhez emelve rázom meg, hogy érzékeljem, van e benne törött alkatrész. Régi, de még jár, habár késik két percet. Be kéne állítanom. Magam elé húzom a gépre szerelt nagyítót, hogy amíg az oldalsó pöckön tekerve megkapja a helyes időt, felpattantom a számlapot, hogy álmélkodjak rajta egy keveset, tökéletes, komplex szerkezet, eltekintve az alsó vésetektől.
- Elsőre annyi, hogy többször volt zálogházban. Kéne pár nap, hogy elvégezzek néhány vizsgálatot, és többet tudhatunk meg. Vette a hölgy? – Kérdezem, és visszatolom elé, rajta áll, hogy itt hagyja-e, vagy inkább zsebrevágja, és nem akar így foglalkozni vele többet.

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Pént. 25 Júl. - 20:14

Shihad & Quinn

Jó, lehet hogy nem egyedül kellett volna jönnöm, de időnként vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen muszáj neked megtenni dolgokat, és nem rángathatsz el folyton magaddal valaki mást, mert... mert egyszerűen csak nem. Egyébként is simán lehet, hogy az egész csak szimpla vakvágány lesz, és ha így van, akkor nem akarok kiakadni rajta, nem akarom, hogy más is tudja, hogy valami hülye reményt sikerült formálnom arról, hogy talán a szüleim... Áh, gondolni sem akarok rá! Esetleg majd elmesélem az egészet utólag Harry-nek és kész, ez lesz a legegyszerűbb, igen... így teszek majd, mert simán lehet, hogy ez semmit nem jelent, csak egy óra. Véletlenül került hozzám, véletlenül hagyták nálam, sőt talán még csak nem is a szüleimé volt, nem tudhatom. Jobb az, ha nem találok ki már előre valami butaságot, csak egyszerűen nem foglalkozom a dologgal kész, majd meglátjuk, hogy mi lesz. Ha ebben a boltban tudnak segíteni, akkor oké, ha nem... akkor elteszem ezt az órát egy időre és nem foglalkozom vele. Nem akarok valami megszállottá válni, vagy ilyesmivé, aki nem foglalkozik semmi mással, csak egy... egy órával, és teljesen rákattan. Nem, megpróbálok szépen elvonatkoztatni a dologtól majd, ha nem jön be ez a próbálkozás és tovább lépni, így lesz.
Nem sokkal később, hogy belépek a boltba elő is kerül a tulaj... eladó, szóval egy fickó. Őszintén szólva nem érzem a hangjából a burkolt fenyegetést, nem vagyok az a típus, aki ennyire mögé látna az embereknek és főleg nem szoktam kiszűrni a burkolt dolgokat sem, szóval... halványan elmosolyodom csak, közelebb lépdelek, és a táskámba túrok, mire végre előkerül a vékony láncon lévő aranyozott - legalábbis gondolom én, hogy nem lehet arany - zsebóra. Olyan igazi régi darab, fogalmam sincs, hogy került hozzám, vagy egyáltalán a szüleimnek mi köze lehet egy ilyenhez. Kissé megköszörülöm a torkomat, hiszen az egy dolog, hogy bámul, de amúgy is zavarban vagyok, ha egy vadidegennel kell találkoznom. Csak azért mertem eljönni, mert már képes vagyok annyira figyelni a képességemre, hogy nem válok csak úgy kámforra akárki előtt.
- Szeretnék többet tudni erről az óráról, ha tud ebben esetleg segíteni nekem. Hogy honnan lehet, hogy... látta-e már valaki, hogy... kié volt. - bököm ki végre. Nem tudom még én se mit akarok tudni pontosan, vagyis főleg, hogy ehhez mennyi információt adhatok ki. Elég... bonyolult. Végül persze leteszem elé az asztalra az órát, és közelebb csúsztatom, hogy megnézhesse, gondolom az az első lépés.

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Csüt. 24 Júl. - 20:25

You’re so special, Quinn...

Az arcom szépen gyógyul, milyen kár, hogy a regeneráció természetes eredetű, nem tudom meggyorsítani a fénnyel, amely beragyog minden alkalommal, mikor megtörténik az eggyévállás. A katartikus pillanatban angyalnak érzem magam, mindenható fénylénynek, aki inkvizítorként döntheti el, hogy ki érheti meg a reggelt, ki nem. Rachel igazán finom falat volt, mérlegelésem ellenére is bevégeztem a dolgot vele. Gyanakvásra adott volna okot, ha a bátyja halála után nem küldöm őt is a trófealistámra. Mickey megjósolta a saját halálát, azt hitte elkerülheti. Botor próbálkozás volt. A válaszút előtt kifaggattam a kreol bőrű csillagról, akit utána készültem magamba fogadni. Még jobban megkínoztam, mint később Rachelt, el kellett mondania mindent, a beteljesülés pillanatát megelőzően már maga könyörgött azért, hogy vessek véget az egésznek. A nagydarab ember úgy sivalkodott, mint egy malac. Azt hittem volna, hogy a végsőkig próbálja védeni, menteni a hugát, olyan gyorsan kitálalt, ezt követően csupán a saját örömömre húztam el a dolgot. A fiatalabb testvér megkarmolt, a dns nyomot hagy, le kellett metszenem az utolsó ujjperceit, mielőtt távoztam, ne vezesse a nyomomra. Azt mondják, a magamfajta azért teszi, amit tesz, hogy elkapják. Feltűnési viszketegség. Nálam nem. Gyűjtöm a skalpokat, szépen óvatosan. Nem gyártok kultuszt, nincsen hírhedt nevem sem. A módszeren nem tudok változtatni, ez a leggyorsabb, legkényelmesebb, körülmetreszeni a szívet, elvégezni a sorvasztást, amelytől még a föld felett tudok lebegni, oly mámorító, hogy a szemem is elfehéredik. Az éhség abban a pillanatban tovaszáll, végigsöpör rajtam a gyönyör, mintha valami édes kis fruska között matatnék. Hallom, hogy csilingel a bejárati ajtó, ideje visszatérnem az ügyféltérbe. A morfium dolgozik bennem, fel vagyok pörögve. Csepegtetek némi lazítót a szemembe, hogy ha rendőr jönne, ne kapkodjon a tekinetem, s megindulok szeretett ereklyéim közé. Kilépek egy indiai álomfogó alatt, a tekintetem ismét józannak tűnik, a vevőkkel mindig bizalmasan kell foglalkozni. Ámulatbaejtően fiatal teremtéssel találkozom, véletlenül egészen bizalomgerjesztő változatommal érintkezhet.
– Hello... – Nevet még nem tudok párosítani hozzá, hiszen egyenlőre névtelen vevő. Szinte nem is létezik ilyen kék, mint amit látok a szemében. Nem tudom, hogy mitől e zavart, félszeg aura, esélyes, hogy nincsen tisztában azzal, mennyire kelendő. Engem elsőre megvett. Odakönyökölök a pultra, összeillesztem a kezem, hagyom, hogy övé legyen a felérendelt szerep, így sandítok fel a szája felé...
- Miben segíthetek? – A barátságos hangszínben van valami burkolt fenyegetés, amit csak akkor hallhat ki, ha nagyon erre vannak kihegyezve az antennái. Stílusom erőteljes, mindent elsöprően bámulom meg. Nem csábítóan, nem bunkón, lényegretörően.

Tárgy: Re: Régiségkereskedés Szer. 23 Júl. - 21:14

Shihad & Quinn

Különös helyzet adódott, amire eddig még soha nem volt példa és ez most olyasmi, aminek utána kell járnom, amit muszáj kiderítenem. Pár napja kaptam meg csak a csomagot. Elég nagy utat tett meg, ugyanis az árvaházból küldték utánam, persze először a nevelő szüleimhez, akik nem bontották, majd végül én kaptam meg. Ők se tudták, hogy mi lehet benne, az árvaházban csak annyit mondtak, hogy valahogy elkeveredett és most került elő. Egy óra, benne alig olvasható gravírozással. Zsebóra, elég régi darab és ez még anno nálam volt, amikor megtaláltak, csak aztán minden akkori holmimmal együtt elkeveredett. A megtalálás öröme volt az egyetlen, ami elnyomta a feltörni akaró felháborodást, hogy mégis hogyan tűnhetett el csak úgy ilyesmi. Egy rendes rendszerben ilyennek nem szabadna megtörténnie, de mégis megtörtént. Ez van, már csak az a fontos, hogy végül megkaptam, bár sejtelmem sincs, hogy mit kezdhetnék vele. Nem értek a zsebórákhoz és persze a régiségekhez sem, amennyire sikerült utána járnom North Salemben sincs semmiféle bolt, ahol segíteni tudnának, így végül bár nehezen, de rászántam magam. Peekskill, nincs közel és nem vagyok az a nagy kalandor, aki szívesen utazgat egyedül, de ez most valahogy olyan dolog, amit nekem kell elintéznem, amit nem hagyhatok csak úgy másra, és ezért döntöttem úgy, hogy rászánom a napot.
Szépen reggel felpattantam a buszra, aztán irány a vasútállomás, és nem rég zötykölődött be a vonatom az állomásra. Szinte nyitáskor már itt voltam, de persze onnan még volt vagy tíz perc mire végre rászántam magam, hogy be is menjek, szóval most... már csak a kilincset kell lenyomnom, már tényleg csak egy lépés van hátra, hogy bent legyek. Az is lehet, hogy nem találok semmit, az is lehet,hogy nem mondanak semmit, hogy ők se tudnak majd semmit sem, de meg kell próbálnom. Mi van, ha ez az óra jelent valamit? Mi van, ha valahogy köze van a szüleimhez? Mi van, ha okkal hagyták ott nálam, hogy egyszer esetleg majd megtalálhassam őket ennek révén. Túlságosan naiv és buta feltételezés mindez? Nem akarom ezt hinni, szeretném, ha lenne értelme, ha... ha kiderülne, hogy nem eldobtak maguktól, csak nem volt választásuk.
- Hahó... jó napot! - köszörülöm meg kissé félúton a torom, mert őszintén szólva nem megy azonnal az, hogy normális hangokat sikerüljön kipréselni. Körbepillantok. Jó sok minden van itt, olyasmi is, amiről még azt se biztos, hogy meg tudnám mondani, hogy mégis mi fán terem, de nem számít. Én csak valami eladót, vagy tulajt keresek a tekintetemmel, kell lenni itt ilyesvalakinek igaz?

Tárgy: Régiségkereskedés Szer. 23 Júl. - 21:04

Shihad Rahim régiségboltja. Rengeteg régi tárgy lelhető itt fel, mint ahogy ez egy régiségkereskedéstől nem meglepő. Leggyakrabban a tulajdonos az, aki megtalálható itt, de időnként, előfordul, hogy időszaki munkára felvesz egy-egy eladót, de ez elég ritka eset.
Épp ezért, ha itt játszanál, akkor arról a tulajjal egyeztess!

írta Shihad Rahim

Tárgy: Re: Régiségkereskedés