Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
"Az egyetlen erkölcs ebben a kegyetlen világban: a szerencse. Elfogulatlan, előítéletmentes, igazságos"
Userinfó: Főkarakter: Augustus Warwick
Név: Gordon Dark Mutáns név: Születési dátum: New York, 1953 május 6. (33 éves) Besorolás: Független Képességek: Telepata, Gravitáció manipulálása Elsődleges képesség: Telepata Osztályozás: Alfa Aktiválódás: 9 éves kor Képesség jelenlegi szintje: Gordon a klasszikus telepaták közé sorolható. Képes mások fejébe látni, olvasni azok gondolataiban vagy emlékképeiben, akár az olyan mélyekben is, amikre ők maguk már nem, vagy csak alig emlékeznek. Tud továbbá üzenetet küldeni nekik, kvázi megszólalni a fejükben. Képes különböző érzeteket is kelteni bennük, de ezek nem valódi érzelmek! Nem tud például közvetlenül félelmet kelteni valakiben, viszont képes kikutatni, mi a célpont legnagyobb félelme, és azt az elméjébe vetíteni, mintegy illúzióként, melyet csak ő lát. Meg is tud szállni másokat, a távolból képes látni, amit ők, vagy akár irányítani is őket, ám ilyenkor, bár elméje ténylegesen a testében van, ő maga tehetetlen és mozgásképtelen. Ráadásul ha túl sokáig marad másvalaki elméjében, egyszerűen megszűnik a kapcsolat, Gordon-t erős fejfájás kezdi gyötörni, és akár napokig is képtelenné válik a képessége használatára. Kiadhat mentális parancsokat is, amit az alany jó eséllyel teljesít, ám semmi igazán bonyolultat: nem tudja egy bizonyos feladat elvégzésére rávenni, és soha nem teljesít senki olyan parancsot neki, ami a saját testi épségét közvetlenül veszélyeztetné, azonban a "Menj el!", "Ülj le!, "Ne mozogj!" vonalon maradva parancsolgathat másoknak. Bár ebben nem túl gyakorlott, de elvileg képes emlékeket ültetni mások fejébe vagy kitörölni őket onnan. Képességét a munkájához használja leginkább, de nem idegen előtte a kis mellékes előnyök kihasználása sem (pókerpartiban, randin igencsak jól tud jönni a gondolatolvasás), illetve arra, hogy más telepaták elől elrejtőzzön. Képesség távlatai: Gordon idővel és megfelelő tanítás mellett Charles Xavier erőszintjét is elérhetné, ám nem különösebben érdekli őt az önfejlesztés, elégedett azzal, amit eddig megtanult.
Másodlagos képesség:Gravitáció manipulálása Osztályozás: Alfa Aktiválódás: 20 éves kor Képesség jelenlegi szintje:: Gordon képes a gravitációs mezőket megváltoztatni, gyengíteni vagy erősíteni, vagy akár teljesen meg is fordítani. Ennek köszönhetően ő minden további nélkül fel tud ugrani egy magas ház tetejére, vagy elérheti, hogy célpontja a lábát se legyen képes felemelni. Ez a képessége erősen behatárolt, a legnagyobb eredménye eddig, hogy egy méteres magasságba emelt egy buszt, ám alig fél percig volt képes ott tartani. Mivel már ráérzett a képesség használatára, finom manipulációval sok mindent elérhet, még ha nem is feltétlen látványos dolgokat. Képesség távlatai: Ez a képesség, bár elvben még erősödhet, soha nem fogja elérni az Omega erőszintet. Nem kell tehát attól tartani, hogy Gordon hidakat helyezne át.
Jellem: Életunt, cinikus férfi. Sok vihart megélt, éppen ezért már semmi sem lepi meg. Ismeri és kellőképpen gyűlöli az emberi lélek sötét oldalát, ám ebbe éppúgy beletartozik a sajátja is. Hirtelen haragú, és gyakran meggondolatlan, de alapvetően igazságos és nem rosszindulatú. Humora olykor gyilkosan gúnyos, és nem érdekli, kit bánt meg vele, mindig elmondja a véleményét. Határozott világképpel rendelkezik, amibe nem fér bele a hősiesség, önfeláldozás, szerelem, és egyéb, nemesnek tartott dolgok. Azt vallja, hogy az ember ösztönlény, és a saját szükségletei hajtják. Egyetlen dolog hajtja: makacs, talán elpusztíthatatlan vágya, hogy kiderítse az igazságot. Ehhez tartozik, hogy szélsőséges esetekben még az önbíráskodástól sem riad vissza.
Külső: Magas, majdnem két méteres (egészen pontosan 197 centiméteres) jól megtermett férfi. Idősebbnek tűnik valós koránál, az ital és az életmódja miatt. Fekete bőrű, sötét szemű és szakállú. Válla széles, végtagjai erősek, igazi óriás, de már nincs olyan jó formában, mint aktív rendőrként. Félnivalója egy kocsmai verekedésben azért még így sincs: puszta testalkata okán igen nagy fizikai erővel rendelkezik. Öltözködésére nem igazán ad: többnyire kopott, régi, erősen divatjamúlt öltönyöket hord, valamint ugyanazt a kabátot. Tipikusan nem túlfizetett rendőrnyomozó, külsőre, még ha jó ideje nem is az a valóságban.
Előtörténet: Bronxban születtem. Tudjátok, az rohadtul nem jó dolog. Az a kevés fehér, aki arra vetődik, azért utál, mert fekete vagy. A feketék meg azért, mert mutáns. Nem mintha tudták volna, hogy az vagyok, igazából nem... De mindig sejtették, hogy valami nincs rendben velem. Megérezték. És ha van valaki, aki fekete is, meg mutáns is… Az is talál okot, hogy utálhasson. Ez egy ilyen hely, nincs mit tenni. Szóval kiskölyöknek lenni Bronxban minden, csak nem egyszerű. Például, az iskola. Na, az úgy nézett ki, hogy kiléptem a házam kapuján, aztán sprint, meg sem álltam az iskoláig, hátha akkor nem kaptak el a nagyobbak egy jó kis megtaposásra vagy uzsipénz ellopásra. Na szóval, megérkeztem a suliba, már amikor megérkeztem. És a tanítás még csak ez után jött… Tanítás után meg ugye haza kellett menni. Apámhoz, aki nem igazán kedvelt engem. Régi vágású, kemény melóscsaládból származom. Eleve apám azt nehezen tudta megbocsátani nekem, hogy fekete vagyok, de miután anyámat, a fekete prostit, akivel egy éjszakát töltött, elvitte valami betegség, mikor én egy éves voltam, nem volt más választása, és magához vett. Pedig nagy rasszista volt az öreg, mindig azt mondta, a niggerek semmire se jók, anyám is az volt, ami, másra nem is lett volna alkalmas. Na még amikor megtudta, hogy néha hallom a gondolatait is… Úristen, azt a verést, jó ég… Na, és ez így ment éveken keresztül. Szegény fater jól elvont, néha eltángálta a rohadt mutáns, nigger fiát, és élte a maga kis világát. Én meg minden erőmmel azon voltam, hogy elfojtsam magamban azt a bizonyos gént, ami mássá tesz... Nem akartam még több okod adni a faternak, hogy elverjen. Ez annyira jól ment, hogy a rejtőzködés vált az elsődleges természetemmé. Néha éreztem azt a nagy és erős valakit, aki végigpásztázza a várost, mintha keresne valakit, de egyszerűen csak bezártam az elmém, vagy átrepítettem máshová, hogy véletlenül se találhasson meg. Csak az volt a baj, hogy tizenöt éves koromra már két méter magas voltam, tehát egy jó fejjel magasabb, mint apám, és mire tizenhat lettem, már én is simán el tudtam verni őt. Vagyis el tudtam volna. És ezt ő is tudta… Szóval utána már áthívta két-három barátját is, amikor el akart verni. Egy szó, mint száz: szar gyerekkorom volt. Tizennyolc éves koromban leléptem otthonról. Haveroknál húztam meg magam, aztán meg az akadémián, koleszben. Zsarunak tanultam… Ki akartam törni ebből a rohadt közegből. Elég jó eredménnyel sikerült is a fősuli, egy évig még elvoltam, mint járőr, de aztán megpályáztam egy megüresedett helyet a gyilkosságiaknál, és meg is kaptam. Nagyon örültem neki. Nyomozónak lenni király meló. Már ha valakinek van hozzá gyomra. Egy évig voltam gyilkosságis. Egy gyilkost próbáltunk elkapni… Én legalábbis azt hittem. Valahogy lelepleződtem a társam előtt. Hallottam a gondolatait, rákapcsolódtam, hogy mindig tudjam, merre jár… És akkor egyszer csak: „Rohadt szörnyszülött!” Megfordulni sem volt időm, hátba lőtt. Két hónapig voltam kórházban, majdnem belehaltam. A testülettől meg leszereltek: valahogy az jött ki a vizsgálat után, hogy össze-vissza lövöldöztem, egy ismeretlen tettes hátba lőtt, és különben is, korrupt vagyok. Nem volt semmi pénzem, a fájdalomcsillapító meg rohadt drága. Se nyugdíj, se semmi, úgy rúgtak ki a zsaruktól, hogy a lábam se érte a földet. Ekkor szoktam rá a piára. Az is csillapítja a fájdalmat. Nem sok mindenhez értettem. Egy kis ideig elvoltam a haverok által összedobált pénzből, de aztán ahogy egyre mélyebbre süllyedtem az alkoholizmusban, úgy a haverok is elkezdtek eltünedezni. Végül arra jutottam, hogy azt fogom csinálni, amiben a legjobb vagyok. Álnéven, hamis papírokkal magánnyomozó-irodát nyitottam. Azóta jól elvagyok. Csak mindig legyen egy üveg pia a frigóban, a többi meg majd lesz valahogy.
Charles Xavier
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 39
Tárgy: Re: Gordon Dark Hétf. 28 Júl. - 9:22
Apró pici "hiba" van csak. Charles omega mutáns, szóval az ő szintjét nem igazán hiszem, hogy elérheted telepátia terén, ha viszont mégis omega lenne a karid (mert most alfa), akkor meg soknak éreznék mellé plusz egy alfa képességet. Amúgy minden más oké és rendben van, és jó kis karid dobtál össze, szóval foglalózz, aztán meg is vagy. ^^
Kezdőlap 
by 
