Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Kedves kis túlélőink tengetik napjaikat, a felmentőseregnek nyoma sincsen, viszont jó hír, hogy a megmentett kajakészletek vészesen fogyóban vannak. Mintegy megjegyzendő, hogy két társukat, Jack-et, és Carrie-Annt tegnap délután óta senki nem látta, ez annyira azért nem meglepő, mert mindenki összevissza kóborol akár bejelentés nélkül is, talán itt vannak valahol a közelben. Este a társaság nyugovóra tér, és amikor feleszemélnek hajnaltájt, akkor kinek kloroform-ízű a szája, valakinek dudor a tarkóján, de a lényeg, hogy amikor felülnek, akkor mindenkinek mindene fáj, és a jelekből itélve valaki marha csendes módon rajtuk ütött, és pár társukat elhurcolták. Az egész tábor fel van dúlva, a maradék kajának is lába kélt. Aki biztosan nincsenek itt: Leah, Nique, Sylvie, Amy, Chad, Bryce, Scott. Viszont hogy legyen némi öröm is az ürömben, a maradók közül páran úgy érzik, az a valami, ami eddig blokkolta a képességüket, már nincsen hatással rájuk. Liam, Dorothy és Tatjana visszakapta!
//31-én este 20 óra körül jön a következő, egymásra ne várjatok, később sem lesz sorrend!//
Szerző
Üzenet
Gabriel Hannon
mutant and proud
X-men
be brave, we're a team
Play By : Luke Mitchell
Hozzászólások száma : 491
Kor : 33
Tárgy: Re: Tükörországban Hétf. 28 Júl. - 19:17
Furcsa, földrengés szerű valamire ébredek. Először igazán fel sem fogom, mi történik, nem elég, ami eddig történt, de ezek szerint a lakatlan sziget, a Bermuda háromszögben, a Marson, vagy hol most még süllyed is, vagy az ég tudja... -Huh...? Aztán kiderül, hogy nem földrengés ez, csak a Tatjana hurrikán jött meg előbb. Először kábán nyúlok felé, és cirógatom, ahol érem. Borzalmasan fáj a fejem, de legalább ő itt van velem és...és.... ~...MI A....!~ Úgy ülök fel, mint akit katapultálnak ebbe a pozícióba, aztán fel is pattanok, a kezemben pedig már ott a méretes konyhakés a "párnám" alól, a másik kezemmel pedig őt szorítom magamhoz, amíg körbenézek a távolban. -Jól van...semmi baj...mindjárt megkeressük... - csitítgatom, s közben próbálom összeszámolni, hányan is vagyunk. Hirtelen viszont csak Liam, a vörös hajú lány, és a másik cuki arcú, barna csaj tűnik fel a környéken. ~Hol a fenében van Bryce? Elvileg neki kellett volna őrködnie.~ -Na jó...mindenki sértetlen? Ha igen, szedjük össze magunkat, és tűnjünk innen, mielőtt visszajön aki ezt tette! ~Ez az, kelts pánikot...csak ügyesen, hátha van még valaki, aki nem tojt be. Bakker.~
Tatjana Roberts
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Irina Shayk
Hozzászólások száma : 531
Kor : 28
Tárgy: Re: Tükörországban Hétf. 28 Júl. - 18:02
Igazság szerint elvesztettem az időérzékem a szigeten. Nem tudnám megmondani, pontosan hány napja vagyunk inkább, főképp, mert szerencsére nem kellett se éhezéssel, se szomjúsággal kínlódni. A kaja, amit abbóla különös faluból hoztunk, meg amit az erdőben szedegettek a többiek kitartott, a forrásvíz ihatónak bizonyult. És szerencsére azzal a fura köddel sem találkoztunk azóta, igaz, a falut is kerültük. Talán elég volt neki a lábassal kalapálás. És bár napok óta nem piáztam, mégis lüktető fejfájással ébredek, a szám száraz, mint a szivacs, amit a sivatagban felejtettek. És mindamellett olyan különös "íze" van, hogy legszívesebben köpnék egyet. Persze nem teszem, mert úrinő vagyok. vagy valami olyasmi. Apró nyögésekkel nyitom a szemem, és pásztáznám a környéket, ahogy teszem minden reggel. Csakhogy most nem az a látvány fogad. A szépen felpakolt kajarakás eltűnt, a vízből kisodort és összegyűjtött holmik szanaszét, és úgy egészében. Mintha egy elefántcsorda vonult volna végig kicsiny táborunkon. Pedig elefántot eddig egyet sem láttunk, meg azt hiszem, hallottuk is volna. Mégis, megint az a különös érzés, mint mikor vizet kerestünk, az a baljós sejtés, hogy itt valami nincs rendben. Leah! Itt szokott tőlünk nem messze aludni, és megegyeztünk, hogy soha nme csatangolunk be az erdőbe anélkül, hogy szólnánk a másiknak, főképp, amióta az a két diák eltűnt. Még ha magányos bokor keresésre indultunk, akkor is szóltunk. Idegesen fordulok Gabe-hez, ujjaim erősen markolnak vállára, hogy felrázzam álmából, még ha az a legszebb is. Szerencsére a sebeim nem vészesek, semmim nem tört, így még ha sajog is olykor, azért az erőm megvan még. Annyi meg főleg, hogy megrázzam az édest. - Ébredj Gabe, valami nem stimm. Leah eltűnt! - keltegetem, kicsit talán hisztisebben, mint amihez szokva van. Dehát itt aztán semmi nem olyan, mint amit megszoktunk.
Josephine Harmsworth
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Vanessa Hudgens
Hozzászólások száma : 161
Kor : 27
Tárgy: Re: Tükörországban Hétf. 28 Júl. - 10:25
What the hell happened?
♪ Right round ♪
Hát azért szó se róla rohadtul ki voltam bukva már tegnap is. Csak azért nem mentem el átnyálazni a fél erdőt, mert... mert jó eséllyel nem hagyták volna, de az, hogy Jack csak úgy eltűnt nagyon kiborító, hiszen segített. Baromi sokat segített. Nem azt mondom, hogy az életem hirtelen szép és jó lett, de jobb. Még meg van az a fojtogató vágy, de minden nappal egyre gyengül, nem akarok már minden áron anyagot szerezni, talán csak az első napokban merült fel bennem, hogy valahogy átnézem azt az orvosi táskát, de ahogy kiszúrtam nem messze Jacket, valahogy... sikerült rájönnöm, hogy nem kell, hogy nem tehetem ezt, ha már ennyit küzdött azért, hogy jobban legyek, és hogy ne borítsak ki totálisan mindenkit magam körül. És pont ezért furcsa úgy ébredni, hogy fogalmam sincs, hogy mi a fene van, kótyagos a fejem, hasogat a fejfájás. Ismerős érzés, túlságosan, de nem rémlik, hogy tegnap tettem volna bármit, amit nem kéne. Azt hiszem csak valami kisebb adag alkoholt sikerült megszereznem, amíg vártam, hogy Jack mikor kerül elő, de aztán kidőltem, a fáradtság győzött, vagy... valami más? Ez alapján, ami most itt van, ahogy körbenézek lehet, hogy valami más. Csak az nyugtat meg, hogy láthatóan mindenki más is ki van ütve, láthatóan mindenki más is még csak most ébredezik és nem én csináltam valami nagy baromságot. Dörzsölöm a szemem, aztán a tarkómat, majd jöhet a nyakkörzés. Kéne egy jó nagy adag víz az arcomba, akkor tuti, hogy gyorsabban jobban lennék. Profi vagyok a másnaposság kezelésében, bár ez most mintha nem teljesen az lenne. Nagy nehezen feltápászkodom, hogy felmérjem a terepet és ismerős arcok után kutatok. Mármint nem arról van szó... mindenkit ismerek, ha más nem, hát látásból, vagy névről, de olyat, akivel talán már váltottam is pár szót. Végül kiszúrom a földön fekvők között Liamet, vele legalább már voltam egy terepen, bár kétlem, hogy áldaná az egyet, hogy megint sor kerül erre. - Hahó... te is... olyan érzésed van, mintha kiütöttek volna? - igen, most egyértelműen beszámíthatónak tűnik a legutóbbihoz képest legalábbis mindenképpen. Igyekszem lábra állni és megnézni a cuccaimat, meg úgy általában azt, hogy mégis mi minden tűnt el. Annyit azért én is kiszúrok, hogy nem kifejezetten vagyunk elegen, vannak akik nagyon nincsenek itt, pedig kéne. A szöszi... Nique azt hiszem, na őt se látom, meg Chad sincs sehol és... és még hiányoznak nem is kevesen. Tanácstalanul nézek körbe, kéne valami nyom, vagy akármi, próbálok tehát kiszúrni valamit a homokban, a fák között, akármit, ami fontos lehet.
Mesélő
mutant and proud
Mesélő
Hozzászólások száma : 520
Tárgy: Tükörországban Vas. 27 Júl. - 19:59
Everyone must die
Kedves kis túlélőink tengetik napjaikat, a felmentőseregnek nyoma sincsen, viszont jó hír, hogy a megmentett kajakészletek vészesen fogyóban vannak. Mintegy megjegyzendő, hogy két társukat, Jack-et, és Carrie-Annt tegnap délután óta senki nem látta, ez annyira azért nem meglepő, mert mindenki összevissza kóborol akár bejelentés nélkül is, talán itt vannak valahol a közelben. Este a társaság nyugovóra tér, és amikor feleszemélnek hajnaltájt, akkor kinek kloroform-ízű a szája, valakinek dudor a tarkóján, de a lényeg, hogy amikor felülnek, akkor mindenkinek mindene fáj, és a jelekből itélve valaki marha csendes módon rajtuk ütött, és pár társukat elhurcolták. Az egész tábor fel van dúlva, a maradék kajának is lába kélt. Aki biztosan nincsenek itt: Leah, Nique, Sylvie, Amy, Chad, Bryce, Scott. Viszont hogy legyen némi öröm is az ürömben, a maradók közül páran úgy érzik, az a valami, ami eddig blokkolta a képességüket, már nincsen hatással rájuk. Liam, Dorothy és Tatjana visszakapta!
//31-én este 20 óra körül jön a következő, egymásra ne várjatok, később sem lesz sorrend!//