Bryce és Amy

Felajánlom a segítségemet, mire érdekes választ kapok, hogy ne tűnjek el. Nem tudom, hogyan lennék képes eltűnni bárhová is ha csak egy ufó fel nem kap és az űrhajóba emelve el nem lop A gondolatra az égre nézek, de közel s távol egyetlen ufót sem látok, így ez a kérdés kipipálva.
- Nem szokásom és a képességem sem lenne hozzá, még ha a sziget nem is vette volna el.
Nem tudom, de a táborban nem láttam és hát a gyülekezőn sem volt ott, talán nem is találta meg a tábort. Talán az ég akarta, hogy egymásba botoljunk és én legyek a hős lovag, aki visszaviszi a hercegnőt, ő pedig az elveszett hercegnő, akit ugyan nem a sárkány karmai közül, de a magányosság mocsarából kell kirántani, hogy újra együtt legyen a csapat.
- Nem baj, majd lemosom. Ruhám is és én is elviselünk egy kis koszt.
Mondom mosolyogva ezzel is jelezve, hogy nem haragszom rá egy kis sár miatt. Ugyan a suliban már láttam, de nem vagyok tanár és nem kel minden diák nevét sem megjegyeznem, hiszen nincs sok dolgom velük bár az arc memóriám jó, tehát ha látok egy arcot azt később is felismerem.
- Bryce vagyok.
Mondom miközben figyelem a történetét. Érdekesen hangzik és csak sajnálni tudom a szerencsétlen alakulásokon, hiszen ha egy kicsit másmerre kezd el úszni vagy másik áramlat apja el talán ő is kezdetektől a csoporttal van, de még mindig jobb, mintha az áramlat a nyílt tenger felé vitte volna, mert akkor már életben sem lenne, vagy nagyon kicsi eséllyel találok rá, ha egyáltalán a csoportból valakinek eszébe jut, hogy keresse.
- Igen, de muszáj azonnal visszarohanni?
Remélem tudunk egy kicsit beszélgetni és nem akar azonnal visszamászni a csapathoz, hiszen a táborunk meg van és nem is tervezett a csapat tovább állni, legalábbis tudomásom szerint nem volt ilyenről szó és ha már egy gyönyörű diákkal hozza a sors össze az embert, akkor használja ki a helyzetet, még ha nem is úgy, ahogy néhány perverz gondolhatná.

- Ez nem lehet igaz, mindig csak a saját fejed után mész, sosem hallgatsz rám.
Üvöltöm oda az újabb szerencsétlennek, aki arra a döntésre jutott, hogy egy kicsit elszakad a csoporttól és inkább beljebb megy, hogy felfedezze a sziget belsejét, én ugyan próbáltam lebeszélni a diákot, de már megszoktam, hogy az idióták nem hallgatnak rá és ez is megsérült, ugyan szerencséje van, mert nem súlyos, de akkor is, ha nem megy el, akkor az sem történik meg. Nem, így ott is hagyom a delikvenst és inkább a partra vonulok arrébb, hogy megnyugodjak. Szerencsére nem vagyok haragtartó fickó, így könnyen el is felejtem a dolgot, de nem térek vissza a csapathoz, inkább ott sétálgatok. Az időjárás eléggé tűrhető, nincs túl meleg, nincs túl hideg és az eső sem esik, ami nem baj, mert hát elég víz jutott nekünk a tengerből, miután a hajó félbeszakadt és az egyetlen menekülési irány a tenger volt. Nem vagyok magányos típus és most okom sincs egyedül a parton tartózkodni, de hát mégis itt vagyok, mert egy idióta saját bőrét vitte vásárra és rám jutottam hogy leszidjam, de már elmúlt én itt vagyok. Ahogy nézelődöm, bár inkább bámulok, egy nőt veszek észre egy fa tetején és felém integet. Észreveszem és vissza is integetek, majd felé indulok. Ő mászni kezd lefelé, de valószínűleg az izgatottság, hogy végre emberi lényt lát, fürgeségre sarkalta és már csak azt veszem észre, hogy esik le. Még a földet érése előtt futni kezdek de nem tudom elkapni, hiszen túl messze volt eleve. Vagy gyorsnak kellett volna születnem vagy Gabe teleportáló képessége kellene, hogy odaérjek, de ha meg is lenne, akkor is most meg lennék tőe fosztva, ahogy a saját képességemtől is. Lassan odaérek a hölgyhöz és rá kell jönnöm, hogy az egyik diák az, talán még közös órán is voltunk, bár annyira nem tartom számon a társaimat, hiszen én is alig járok be, csak amire kötelező vagy fontos, a prof óráit nem merném kihagyni, ahogy Logannel sem érdemes packázni.
- Segíthetek?
Nyújtom a lány felé a kezem, hogy segítsek neki felállni.