Warren Patel

"A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozta."

Userinfó: Főkarakter neve- Liam Mason

Név: Warren Patel
Mutáns név: -
Születési dátum: Texas, USA, 1957. június 10.
Besorolás: Ember
Képességek: -

Jellem: Röviden és tömören:  kemény vagyok és határozott. Nem csak jó vagyok a munkámban, hanem az egyik legjobb , persze ez nem sokaknak tetszik, mert vagy irigyek, vagy nem értenek egyet a módszereimmel. Már apám is zsaru volt, pontosabban sheriff Texas államban. Igazi keménylegény volt, jól szétrúgta a bűnözők seggét. Ő volt a példaképem, miatta lettem én is zsaru, de mivel engem az élet a fővárosba csábított, így nem lettem sheriff, nem követtem a családi hagyományt. Túlzás lenne azt mondani, hogy szeretem a veszélyt, egy egészséges szintem van szükségem az adrenalinra. Sokszor voltam már szar helyzetben, ahonnét úgy tűnt, hogy nem jutok ki élve, de mindig megoldottam ezeket vagy így, vagy úgy. A főnököm kedvel engem, elvégre háromszor annyi embert hozok be, mint a többiek összesen, de az igazi fejesek már nem bírnak. Szerintük csak púp vagyok a rendőrség hátán, egy megkeseredett, kiégett embernek tartanak, aki több kárt okoz, mint hasznot. Már nagyon sok társam volt az idő folyamán. A legtöbb meghalt, néhány meg önként lépett le még mielőtt meghalt volna. Most is éppen azt nézik, hogy kit kéne beosztani mellém. A pisztollyal amúgy remekül bánok, és ökölharcban is kiemelkedően jó vagyok, úgyhogy nem könnyű legyűrni engem, de ez el is várható egy texasitól. Nem vagyok mintazsaru, gyakran lépem túl a hatásköröm és szegek meg néhány törvényt. Nem az eljárásrend alapján cselekszem, sokkal inkább az érzéseimre, az ösztöneimre alapozok, azok még soha nem csaptak be. Elég nyers humorom van, és nem is vagyok az a szószátyár típus, előbb ütök, mint kérdezek, hamar felkapom a vizet. Elég távolságtartó vagyok, ami sokak szerint nem valami jó az én munkakörömbe, de teszek rá. Nem az a dolgom, hogy ápoljam a családtagok lelkét, nekem a gyilkosokat kell elkapnom. Velük meg dumálni ülök le.

Külső: 188 centi vagyok, és azt hiszem egyértelműen kijelenthetem, hogy én vagyok az égimeszelő a körzetembe, de ez most teljesen mellékes. Elég robosztus alkatom van, szóval nem vagyok fizikai erő hiányában, a legtöbb harcom már eldől azelőtt, hogy az első ütés bekövetkezne.  És ez jó is így, a megjelenésemmel általában feltudom magamra hívni a figyelmet, tehát nem vagyok valami nagy rejtőzködő, de nem is szokásom rejtőzni. Én az a típus vagyok, aki egyedül ront be a maffiához és töri rá az ajtót a helyi keménylegényekre. Barna színű hajam van, zöld szemekkel, ami a feleségem szerint néha nagyon ridegen tud csillogni. Az arcom inkább szegletes, de jó is ez így, férfias megjelenésem van, még ha nem is vagyok kifejezetten vagyok az a helyes pasi ideál. Nem szokásom flörtölgetni amúgy sem, soha nem voltam szoknyapecér típus, és a történtek után még kevésbé érzem úgy, hogy flörtölnöm kéne bárkivel is. Ami az öltözködésemet illeti. A legtöbb kollégám öltönyben rohangál fel és alá, de én személy szerint nem szeretem az öltönyt. Nyomozó vagyok, a dolgom, hogy elvegyüljek az emberek között, ebben az öltöny nincs éppen segítségemre. Általában farmer és bőr dzseki van rajtam, alatta valami egyszerű póló, és persze a pisztolytáska, ami a hónom alatt lóg két oldalt a feleségemtől kapott direkt nekem készített Glock-om, míg a másik tokban a szolgálati Beretta lapul.  

Előtörténet:
-A neve Warren Patel?
- És a magáé?
-Dr. James Wright. Azért küldtek ide, mert a felettesei szerint ön már nem beszámítható.
- Miért, szerintük ki az?
- Kérem, tudunk normálisan is beszélgetni. Az én kezemben van a döntés a sorsa felől.
- Miért ki maga? Isten?
- Kérem, hagyja abba! Kezdjük is el inkább! Warren Patel a neve, Texas államban született Dwight Patel és Elizabeth Keith gyermekeként. Kiváló eredményekkel jutott el a rendőri akadémiáig, amit rekordidő alatt tudott le, igaz?
- Igen, két év alatt, de mit számít most ez?
- Hogyhogy két év alatt átment?
- Apám sheriff volt. Mindent megtanultam még az odakerülés előtt.
- Érthető. Folytassuk! Egy évig járőrszolgálatot teljesített, ahol Henry Parker volt a társa jól mondom?
- Mi a szarnak akar mindig megerősítést? Ott van abban a kicseszett mappában minden!
- Öntől akarom hallani. Henry Parker meghalt egy rajtaütés során, amit ketten vittek véghez, holott a szabályzat szerint értesíteni kellett volna a felettesüket. Henry Parker öreg róka volt, nem szabályozta magát?
- Próbálkozott.
- Mi történt pontosan?
- Nem tud olvasni?
- Öntől akarom hallani.
- Rajtaütöttünk egy nagyobb bandán. Már éppen pakolóban voltak, elakarták húzni a csíkot, és köztudott volt, hogy jó pár olyan ember a zsebükben van, akiknek a révén nem lehet lesittelni őket.
- Ezért úgy döntött, hogy megöli őket. Harminckét embert.
- Harminchármat. De amúgy igen.
- Mi vitte magát erre az elképzelésre?
- Azok ott gyilkosok, tolvajok és csalók voltak. Ha odamegyek, hogy letartóztassam őket, akkor most egy hullával beszélgetne. Ez volt a jó megoldás.
- Henry Parker ezt kifogásolná.
- Az a vén hülye leakarta tartóztatni az egyiket, mire az elvágta a torkát. A saját baromsága miatt halt meg.
- Ezek után sokáig támadta önt a nyilvánosság, míg végül bebizonyosodott az, hogy magának volt igaza, és az a harminchárom ember egy idézem „alávaló szemét köcsög” volt. Így lett gyilkosból hős. Ezek után pedig felvették Rangersnek, ami igazán nagy megtiszteltetésnek számított, hiszen csak huszonegy éves volt.
- Segget nyalni rohadtul tud.
- Itt is kiválóan vizsgázott. Elismerően nyilatkoztak magáról, bár voltak kihágásai, de elnézték magának, mert jól végezte a munkáját. Még az első évében találkozott a feleségével jól mondom?
- Olvasson tovább.
- Tudom, hogy fájdalmas pont ez, de muszáj öntől hallanom.
- Túszejtők hatoltak be egy bankba. Köztük volt a feleségem, akit a történtek után félével vettem feleségül.
- Amanda, ugye? És ahogy látom a házasságuk után pár hónappal meg is született Kate. A magáé volt a gyermek, vagy egy másik kapcsolat gyümölcse volt?
- Az enyém maga pöcs. Maga a nászéjszakáig nyújtotta a dolgot?
- Milyen volt az esküvő?
- Nem tökmindegy?
- Csak kíváncsi vagyok.
- Lelőttek miközben odamentem. Egy fickó belőtt a kocsiba a nyitott ablakon.
- Állítólag két centin múlott, hogy nem szíven lőtte.
- Ha maga mondja.
- Ezek után a felesége elakarta hagyni Texast, de maga a maradás mellett döntött. Mi vitte rá végül, hogy eljöjjön onnan Washingtonba?
- Maga erre komolyan választ vár?
- Kénytelen lesz válaszolni.
- Elrabolták a lányomat.
- Ön meg magánakcióba kezdet, hogy kiszabadítsa. Felgyújtotta az elkövetőt.
- És akkor mi van?
- Az egy ember volt.
- Nem. Abban a pillanatban, ahogy elragadta a lányomat, már csak egy két lábon sétáló hulla volt.
- A felettese kérdőre vonta a családja előtt, mire félóra múlva életveszélyes állapotban vitték el a mentők.
- Egy seggfej volt.
- Fura. Szerinte maga a seggfej.
- Leszarom.
- Ezek után jöttek Washingtonba. Az FBI-nál próbálkozott, de ott elutasították, mert kezelhetetlennek vélték. Azt mondták, hogy egy nagyon jó ajánlás kell, hogy felvegyék ugye?
- Ja.
- Amit nem kapott meg. És most már nem is nagyon fogja.
- Bekaphatja.
- A rendőrségnél viszont tárt karokkal fogadták, és azonnal nyomozói posztot ajánlottak magának. Egy év alatt tizenhat társa volt. Kilencen meghaltak, hatan pedig önként kérték az áthelyezésüket. Mi volt ennek az oka?
- Kérdezze őket.
- Mi történt 1985. május 9-én?
- Ezért van itt, nem? Tudja mi történt.
- Öntől kell hallanom. Az ön verzióját.
- Hazamentem munka után, és az ajtónkat betörve találtam meg. Fegyverrel mentem be a lakásba.
- És mit talált?
- A feleségemet és a lányomat vérbe fagyva.
- És még mit?
- Egy nőt. Egy zöld bőrű nőt.
- Ez a… zöld bőrű nő ölte meg őket?
- Nem menekült volna el, ha nem így lenne.
- Rálőtt?
- Igen, de nagyon gyorsan mozgott, túlságosan is gyorsan.
- Ezek szerint magát hibáztatja, amiért nem tudta elkapni a gyilkost?
- Nem. Azt a nőt senki nem találta volna el.
- De a családja haláláért felelősnek érzi magát ugye?
- Maga a doktor. Döntse el!
- Már több, mint egy éve, hogy ez megtörtént. A felettesei hagyták magát, mert bíztak önben. Még azt is megengedték, hogy a saját ügyében nyomozzon. Ennek rendel alá mindent, nincs is már más ügye. Egy nyomozó, aki nem kapott el senkit sem az utóbbi évben, csak egy fantomot üldöz.
- Mit akar hallani tőlem?
- Az igazat.
- Ha kihúzná a fejét a seggéből, akkor talán hallaná is!
- Warren, kérem! Ön egy jó nyomozó. Az első évében kétszer annyi ügyet oldott meg, mint az addigi legjobb nyomozó. Kár lenne magáért.
- És Amanda- ért? Vagy Kate-ért? Értük nem volt kár?
- Nem így értettem…
- Leszarom, hogy értette.
- Ön szerint hagyom magát tovább dolgozni?
- Kénytelen lesz.
- Ugyan miért, Warren?
- Mert ha nem engedélyezi a további szolgálatteljesítésem, hogy megöljem azt, aki felelős a családom haláláért, akkor a feleségét a szeme láttára fogom darabokra vágni, és megetetni a fiával.
- Engem nem fenyegethet meg…
- Pedig kurvára megtettem, nem? Írja arra a szaros papírra, hogy megfeleltem, és nem ölöm meg senkijét sem. Korrekt üzlet, nem?
- Soha nem fogja megtalálni! Egy nem létező embert üldöz.
- Ez már nem a baja, doki. Kösz a beszélgetést, reménykedjen benne, hogy soha többet nem lát viszont.