Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
We must stop thinking of the individual and start thinking about what is best for society.
Igen, tudom, hogy nem feltétlen így kéne megoldani az ügyeket, állandó verekedéssel, de ilyen a stílusom. Ha felhúznak nagyon nem azt nézem, hogy mi éri meg és mi nem. Túl sokszor próbáltak már a ranglétra legaljára küldeni ahhoz, hogy hagyjam magam. Egyszerűen képtelen vagyok visszafogni magam és lehet, hogy ez miatt nem lettem eddig X-men. Tény, hogy van egy kis aktám már a rendőrségen a kisebb-nagyobb ügyeim miatt, aminek jó lenne, ha nyoma veszne. Csak az a gond, ha én próbálnám meg eltüntetni és rajtakapnának akkor már biztos nem úsznám meg egyszerű távol tartásokkal. Mert a legegyszerűbb az épület felgyújtása lenne, amit kétlem, hogy bárki is értékelne ott az őrsön. Meg, hogy Charles értékelne a birtokon... úgyhogy azt hiszem ezt inkább elvetem, mert már így is eléggé be van rágva rám mindenki. Nem azért güriztem évekig, hogy csak úgy kitegyenek a birtokról. Tény, hogy nem vagyok szuperhősnek való, de sima X-menként szerintem azért megállnám a helyem. Arról meg ne is beszéljünk, hogy milyen tekintély emelkedéssel járna, ha végre az lehetnék. Pont abban a korban vagyok, amikor már feljebb léphetnék a ranglétrán, csak kerülnöm kéne a bajt... de sajnos ha ilyen gyökerekkel vagyok körülvéve akkor nem fog menni. -Szerintem meg pont megérné, de oké. Legyen neked igazad -persze ezt nem úgy mondtam, mint egy engedékeny kisfiú, sokkal inkább érezhető volt a hangomban lappangó düh. Ezt mondjuk Caleb váltotta ki, de mivel Mike állt elém, ezért egy része rajta csattant. Persze éreztem, hogy már őt is felbosszantottam a viselkedésemmel, ezért sem mentem neki még egyszer annak a gyengeelméjű „csapatkapitánynak”. Pedig minden porcikám agyon akarta verni, de most az egyszer kivételesen Mike kedvéért nem tettem meg. Bírom a srácot, ami nálam nagy szó... nem akartam őt sem nagyobb szarba keverni, ami már részben így is bekövetkezett, de azt hiszem Caleb megpirításával rontottam volna a helyzeten. Szóval inkább berongyoltam a fürdőbe, mert azzal legalább valami hasznos dolgot csináltam. Igaz, hogy nem izzadtam le, mint például az előző edzéseken, de ha már itt a lehetőség akkor már ne kelljen a birtokon zuhanyozni. Körülbelül öt perc alatt amúgy is elkészültem, nem kellett rám sokat várni. De addigra mintha egy kívánságom vált volna valóra... lelépett Caleb! Nem tudom, hogy WC-t pucolni ment-e, vagy rájött, hogy mekkora seggfej és elásta magát, de mindenesetre eltűnt... a csicskájával együtt. Ez pedig valahogy dobott egy fokot a hangulatomon. Törölközővel a derekamon a szekrényembe hajigált utcai ruháimhoz mentem, amiket előbb kipakoltam a padra, majd ráérősen felvettem. Nem húztam az időt látványosan, egyszerűen arról van szó, hogy nem kapkodtam. Azt viszont értékeltem, hogy Mike hajlandó volt megvárni engem. -Remélem legalább téged nem tesznek ki a csapatból... -jegyeztem meg, mielőtt még végeztem volna az öltözködéssel. De erre nem is vártam különösebb választ... betudhatjuk egy olyan mondatnak, ami arra utalt, hogy többre tartom Mike-ot a csapattársaimnál. És ennek örülhet. /Köszönöm a játékot Az egyik legjobb volt! /
Na igen, én vagyok itt a jó fiú, de nincs könnyű dolgom. Mindenki kelően be van már gőzölve, és fogalmam sincs, hogy a jó életben fogom vége lenyugtatni a kedélyeket. Travis a végén még átmegy valami élő meteorba, aztán kicsinálja az egész nyüves öltözőt, meg mindenkit, baromira nem értékelném. Caleb meg nem vágom miért nem képes leállni, amikor tényleg nem lenne reális, hogy Travis csinálta ezt az egészet a cuccaival. Egyszerűen csak mindketten lehiggadhatnának végre és akkor minden oké lenne, csak az egy túl szép utópiának tűnik, hogy esetleg hallgasson rám legalább valamelyik. - Tudom, de... akkor sem éri meg. - tudom én, hogy nem ő a hibás, de akkor is visszafoghatná magát, mert ez esetben neki kell, mert ő a veszélyesebb és nagyobb bajba is kerülhetünk, mint hogy kivágnak a csapatból, arra pedig szerintem neki sincs szüksége, hogy aztán a professzortól kapjunk fejmosást, vagy valami kellemetlenebbet. Inkább le kéne lépni végre, már így is rendkívül zűrösre sikerült ez a mai edzés, ehhez sajnos kétség sem fér. Azért nagyon remélem, hogy az utolsó szavaira nem lesz megint csak még nagyobb a feszültség. Ezt is jó lett volna, ha magába folytja, de azt hiszem mindent nem várhatok el, legalább nem megy neki, talán már ez is valami. Azért elég feszülten nézem végig, ahogy bevonul fürdeni, de legalább Caleb nem viszi még inkább túlzásba. Komolyan megkönnyebbülésen ülök le végre a padra, amikor mindenki távozik. Azért na... hosszú volt ez a délután, pedig még csak nem is vettünk részt olyan hosszan az edzésen. Mondjuk így túlságosan nem sikerült fejlődni, de majd a következőn, ha addig nem utálnak ki teljesen... Mindenesetre a zuhanyt kihagyom, annyit nem mozogtam, hogy túlságosan leizzadjak, szóval nem kell, amúgy is úgy érzem jobb lenne most mielőbb lelépni. Travist azért még bevárom, aztán csak utána húzunk el, legalábbis remélem, hogy minden nagyobb gond nélkül.
//Köööszönöm a játékot! Csihi-puhi volt rendesen. //
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: Lacrosse pálya Pént. 10 Okt. - 6:23
Mike & Travis
We must stop thinking of the individual and start thinking about what is best for society.
Nem tudom pontosan mi célból szálltak rám vagy ránk, de az biztos, hogy ez volt életük legrosszabb döntése. Sajnos az egyik részem ugyanis velejéig romlott és ha az átveszi az irányítást, akkor nem a következményeken fogok agyalni. Ölni mondjuk még nem öltem, de nem merném kijelenteni, hogy nem tenném meg, ha úgy érezném muszáj lenne. Persze nem erre megy ki a játék, még hirtelen felindulásból is elég kockázatos lenne, de a fizikai bántalmazás szinte bármilyen formáját képes lennék bevetni, csak idegesítsenek. Nem én leszek az, aki odamegy könyörögni, hogy hagyják abba. Az a szerep ebben a helyzetben Mike-ra jutott. Kettőnk közül ő itt a jófiú, akit nem szándékosan ugyan, de sikerült belerángatnom magam után a szarba. Sajnálni mondjuk nem fogom, mert még mindig ő lenne az aki maradna, ha valamelyikünket kicsapnák a csapatból. Caleb provokálásánál sem arra ment ki a játék, hogy őt utálja meg a kapitány még jobban. Magamnak csináltam a bajt, amit tudom, hogy előbb-utóbb meg fogok oldani. Előző órákon úgy is teljesen normálisan viselkedtem, egy bunyóért talán még nem fognak kipattintani, bár amekkora szerencsém van mostanában... ezt azért nem merném kijelenteni. Akkor viszont biztos, hogy nem ússza meg Caleb sértetlenül. Annak ellenére, hogy egy súlycsoport vagyunk, nem félek tőle. Itt az egyetlen, akinek tartania kéne a másiktól az ő. Egy képességtelen ember, akit szimplán kegyelemből nem égettem még meg. Pedig már nagyon gondolkoztam rajta, hogy megbélyegezzem mondjuk a hátán egy lúzer felirattal vagy valami kis aprósággal, aminek biztos örülne... ha még eleinte nem is tudná értékelni. Ha rájönne mire vagyok képes akkor boldog lenne azzal a felirattal. Éppen valami ízelítőn gondolkoztam akkor is, mikor Mike elém lépett, hogy ne tegyem. -De ha egyszer ez a barom jött nekem -ugyan kiléphettem volna Mike mellett, ha nagyon akarok, de inkább hagytam. Már láttam, hogy nála is kezdem magam elvágni, úgyhogy megpróbáltam magam szó szerint lehűteni, mert lassan leolvadt rólam a ruha és a bordavédő. Persze ha nem lett volna itt Mike, akkor lazán addig verekedtem volna a kapitánnyal, amíg az egyikünk ki nem dől... jobb esetben ő. Szívesen kiütném, már igazán ráférne. -Kíváncsi vagyok, hogy ilyen csapatkapitánnyal hogyan fogunk megnyerni valaha egy meccset is -ezt konkrétan Caleb-re nézve mondtam ki és abban a pillanatban szépen ki is léptem Mike mögül. Nem, nem mentem neki megint annak a gyengeelméjűnek, hanem arrébb vonultam és folytattam amit elkezdtem. Leszedtem magamról a bordavédőt, lerúgtam a cipőt és megszabadultam a gatyámtól is. Utána szépen bevonultam a fürdőbe alsógatyában és egy törülközővel a kezemben. Most az egyszer teljesen hidegen hagyott, hogy még mindig nem érezte magát Caleb veszélyben, ugyanis hallottam még pár szép szót tőle. Gondolom nem tetszett neki, hogy szar kapitánynak tartom... az mellett, hogy még seggfej is.
Engem valahogy el szokott kerülni a baj, de jó eséllyel ez azért is van, mert nem igazán keresem, és általában ha valami a környékemre merészkedik azt is igyekszem szépen elkerülni. Nem megyek bele túl gyakran vitákba és elég jól viselem azt is, ha valaki kóstolgat, de azért mindent én se nyelek le. Dohogok is érte rendesen, hogy még mi vagyunk a hibásak azért, mert az két barom ránk támadt, de igazából én lezárnám ennyivel és kész. Na persze álom csak, hogy azt hihetem, hogy tényleg így lesz. Esélytelen a dolog, mert sajnos ennyire már megismertem Travist, nem hiszem, hogy visszafogja majd magát és csendben marad. Nem tudom elképzelni, maximum valahol titkon reménykedem benne, de persze ennek sincs sok értelme. Szeretnék leginkább lelépni mára, mert már tényleg sok volt az infokból. Azért lássuk be a szívatás még elmegy, azzal nincs gondom, de az edzés végére a verekedés... aztán persze az, hogy nem mellettünk áll ki az edző, a csapattársak meg főleg... Azért így elég nehéz lesz tényleg egy csapatban játszani, vagy eleve az a cél, hogy kipöcköljenek minket innen, mert nem bírják az új arcokat? Talán van aki félti a helyét, hogy a fura suliból jött srácok közül valaki esetleg kiszúr vele akár akaratán kívül is és átveszi a fix helyét a csapatban, ezzel kispadra száműzve. De ez erről szól, nem lehet mindenki a pályán, kellenek cserék is... bár kétlem, hogy ezt bármelyiknek is elmagyarázhatnám most. Aztán persze jön is a lényeg, és én persze tudom, hogy ez minek köszönhető. Travis nevetésére csak elhúzom a számat és már mondanám, hogy "Ez miért kellett?" amikor meg is érkezik a kapitány, nem a legjobb kedvében, amit persze meg tudok érteni. Mondjuk tényleg fizikai képtelenség lenne, hogy ezt bárki megtegye... én persze tudom, hogy nem így van és azt is, hogy ki csinálta és azt is, hogy miért, csak azt nem értem, hogy mégis mi a fenére volt ez jó? Persze bosszú... de ettől semmi sem lesz jobb. El kellett volna mára húzni és remélni, hogy gyorsan túl leszünk ezen az egészen, hogy kialusszák a többiek a szemétkedés időszakot, vagy valami. - Caleb... te is tudod, hogy ez lehetetlen lett volna. Travis ezt most... - tényleg nem értem, hogy mi a fenéért kell még tovább provokálni. Egyszerűen fel nem foghatom, miért jó még ennél is inkább szítani a káoszt. Arra már csak kelletlenül sóhajtok fel, hogy végül Travis a padlón köt ki. Nem kellett volna... ezt végképp nem. Tudom én, hogy kéne valamit csinálnom, csak épp elég bonyolult ilyen szűk helyen közéjük állni. Marad a szimpla fel a padra, le a padról ugrás, hogy szépen Travisszel szemben álljak meg és újfent megpróbáljam leállítani. Az előbb se sikerült, de... - Elég lesz.... állj már le végre! Semmit se oldasz meg azzal, hogy még bajba is keversz minket. - a hátam mögül persze meghallom a dohogó kapitány hangját. Nem is fordulok meg, mert most nem akarom levenni a szemem Travisről. - Caleb... húzz el... az istenit húzz már el! - csak egy pillanatra fordulok meg, és talán most az egyszer láthatja a tekintetemből, hogy tényleg le kéne lépnie. Elég sokat sejtető, ha én így nézek, és ennek hála legalább egy lépést hátrál, de az istennek nem akar eltűnni.
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: Lacrosse pálya Szer. 8 Okt. - 18:08
Mike & Travis
We must stop thinking of the individual and start thinking about what is best for society.
Én már azon lepődnék meg, ha egy hétig nem kerülnék szarba. Persze általában én keresem magamnak a bajt, de most kivételesen nem így történt. Mindenki látta, ahogy elém állt a kapitány és miatta már majdnem szaltóztam. Ezek után abszolút jogosnak érzem azt a jobb egyenest a képébe. Egyáltalán nem bántam meg... sőt azt sem, hogy a sisakot is nekivágtam a fejének. Ugyanúgy jólesett, mert megérdemelte a gyökér. Azt hitte én olyan vagyok, akivel így el lehet szórakozni egy ideig, de hát sajnos vagy nem sajnos; tévedett. Előbb húznám ki wc-pumpával a belső szerveit, minthogy hagyjam magamat sorra megalázni. Még az sem izgatott, hogy ő a kapitány... legyen. Ha így folytatja nem sokáig lesz az, mert félreállítom valamilyen úton-módon. Ilyen nemes célokra nem sajnálom használni a képességem. Ezt az esetet különben ahhoz tudnom hasonlítani, hogy... „Nehogy már a fika egye az óvodást”. Még akkor sem lenne sok esélye ellenem, ha tűzoltó autóval védekezne. Csakhogy még az sem áll mindig a háza előtt, én meg amilyen elszánt vagyok, képes lennék odamenni és megkérdezni tőle, hogy szeretne-e még lacrosset játszani kapitányként. Amennyiben 'igen' lenne a válasza, szerintem nem kell részleteznem mit tudnék vele csinálni, amitől rögtön meggondolná magát. De még nem jutottunk el idáig, csak úgy döntöttem pár cuccát tönkreteszem, ezzel megkeserítve az életét. Szóval ameddig Mike próbált az edzővel beszélni, addig én beszaladtam az öltözőbe levezetni a feszültséget égetés formájában. Eközben figyeltem a hangokat, a lépteket, hogy nagyjából mikor érnek ide. Mielőtt még ez megtörtént volna, már végeztem, így elkezdtem öltözködni. Mivel azonban az utolsó sorban volt a saját szekrényem, ezért ahhoz, hogy azért lássak is valamit a jelenetből, amint a csapatkapitány kinyitja szekrényét, kicsit arrébb kellett ülnöm a padon. Izgatottan figyeltem az eseményeket, majd amikor az a gyökér nem kicsit ordított fel, elröhögtem magam. -Hé, Caleb! Csak nem megjött a havi? -kész, folytak a könnyeim, annyira nevettem. Még Mike kérdését is kénytelen voltam figyelmen kívül hagyni, mert lassacskán a padról leesés veszélye fenyegetett. Innen is látszik, hogy szörnyen kárörvendő tudok lenni, de ami a legjobban megfogott, az az ordítások, őrjöngések sorozata. Még akkor sem tudtam parancsolni magamnak, mikor a szétolvasztott ütőjével a kezében elém trappolt a srác. -Ezt te csináltad, te szemét?! -legalább úgy nézett rám, mint aki most azonnal meg fog ölni, ám ez nem érdekelt különösképpen. Úgy sem tudna nekem ártani, mert még azelőtt megsütöm. -Áruld már el nekem, hogyan tudtam volna szétégetni a mocskos ütődet két perc alatt. Mert erre én is kíváncsi vagyok -mosolyogtam szemtelenül továbbra is, amivel még inkább idegesítettem az ellenfelemet. -Fogadd el, hogy van még más is rajtam kívül, aki egy seggfejnek tart -itt viszont úgy látszik betelt a pohár Caleb-nél, ugyanis lelökött a padról és a földön akart volna péppé verni. Csak ez azért nem jött össze, mert nem hagytam magam és lábbal arrébb löktem, hogy fel tudjak állni. Ezután már tisztán lehetett látni a szemeim színén is, hogy mire készülök...
Pedig már egészen kezdett elülni a vihar, már kezdtem úgy érzeni, hogy rendben lehet az edzés, miután a kezdeti akadályt sikerült legyűrni, azaz megszereztük az ütőket, és nem is lett az egészből akkora nagy gond. De nem... persze hogy nem mennem a dolgok ennyire egyszerűen. Ezek után mi a francért kell még direkt provokálni? Mert ez az volt, egyértelműen. Tudták, hogy be fog pöccenni. Én sem ismerem még olyan jól de én is tisztában voltam vele, hogy ha felhúzzák annak következményei lesznek. És ezek után még én is kapok egyet, csak hogy minden a helyén legyen. Az edző meg... hát komolyan nem értem. Oké, hogy mi vagyunk az újak, de nem automatikusan rajtunk kell elverni a port, amikor nem csináltunk semmit. Jó csinálunk, de totál okkal, védekezésből. Arra persze számítani se lehet, hogy bárki mellettünk álljon ki, evidens volt, hogy a csapat többi része majd a vezetőt, meg a hülye haverját védi, pedig pontosan látták, hogy mi történt. Nem mi mentünk nekik, nem mi okoztuk a helyzetet, de persze hogy mi szívunk. Nem volt elég az edzés előtti szívatás, ezek után még... Persze, hogy dohogok egy sort és azért megpróbálok legalább fél mondatot váltani az edzővel, aki kb. akkor folytja belém a szót, amikor kinyitom a számat. Nem kéne, hogy meglepjen a dolog, sőt talán tényleg nem is lep meg, de attól még nem vagyok jó kedvű és e miatt azt is csak utólag veszem észre, hogy mire elindulok befelé a másik két jómadárral Travisnek már kb. nyoma sincs. Őszintén nem tudom, hogy vajon mit művelhet bent, mert azt nem tudom elképzelni, hogy már előre nekiállt a nagy feladatnak, hogy előbb túl legyen rajta... Első körben persze még nem szúrok ki semmit, miközben belépdelek a két nagy arcú mögött, aztán... na igen, amikor a csk úgy dönt, hogy bepakolja a védőfelszerelés felesleges részeit akkor derül ki a lényeg. Elhúzom a számat és próbálom a dolgot figyelmen kívül hagyni, mert... nem, egyszerűen nem kéne még ennél is nagyobb balhéba keveredni, már így is épp elég pocsék a helyzet. Ebből komolyan hogy a fenébe lesz tényleg értelmes csapatépítés, ha mindig megy az oda-vissza ütésváltás? Szó nélkül pakolom le a cuccaimat és indulok el inkább... átöltözni. Nem akarok még ebbe is belekeveredni és főleg nincs most kedvem wc pucoláshoz. Első körben le kéne lépni. - És akkor mi lesz majd... ez után? - pillantok még futólag Travisre, miközben persze a csk már kellően őrjöng. Cseppet sem lepne meg, ha eldurranna az agya még ennél is jobban. Persze nem bizonyíthatja, hogy köze van hozzá a jelenlévőknek, főleg mert ilyen rövid idő alatt nem égethette le senki se azt a zárat... legalábbis egy átlag ember nem gondolna erre igaz?
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: Lacrosse pálya Hétf. 6 Okt. - 20:09
Mike & Travis
We must stop thinking of the individual and start thinking about what is best for society.
-Megesik az ilyesmi katona! -jó, hát akkor sem haraptam volna le a fejét, ha tényleg letesóz. Akinek ezért behúznék, az nem ő. Ahhoz túl rendes volt velem eddig, hogy ilyen miatt képeljem fel. Ráérek akkor is, ha ellenem tervez valamit és én ezt megtudom. Annyira nem kell sietni... mellesleg eddig ő az egyetlen a csapatból akit nem csak felületesen ismerek és talán még bírom is. Ez amúgy nagy szó, annak csak örülhet ha szimpatizálok vele. Mert ellenkező esetben nos... lenne egy-két következménye. Szeretek bosszút állni az ellenségeimen, az éltet ha miattam kerülnek kínos helyzetbe és röhög rajtuk a fél város. Egyszerűen felér egy középkori kivégzés lebutított verziójával. Ugyanis akkoriban köztudottan élvezték a lefejezést és minden ilyesmit, amikor bármilyen formában elvették az életét az illetőnek és/vagy megalázták. Ha visszamennék az időben biztos én is örömmel nézném, még talán segítenék is a hóhérnak. De Mike tényleg nem csinált, mondott olyasmit amivel magára haragítana (még jó hogy). Azért meg nem leszek depressziós mert kicsit félreértettem a mondatot egy vessző miatt. Hát istenem, ebben a mai világban minden a vesszőkön múlik... de komolyan, tudnék pár példát az élet két különböző területeiről. Az viszont már kevésbé tetszett, hogy a csapattársaim provokáltak. Gondolom direkt rám fókuszáltak mert már nagyjából sejtették mennyire el fog durranni az agyam. Az sem a véletlen műve gondolom, hogy amikor nekimentem a kapitánynak, akkor az edző pont nem volt ott. Valószínűleg ezt már így előre kitervelték, hogy „leszállítanak a magas lóról”, holott kettőnk közül a csapatkapitányra jobban ráférne. Azt hitte megússza annyival, hogy elküldöm melegebb éghajlatra? Nem... én azért nem vagyok akkora szájhős, mint amekkora a többség. Persze én is néha túlzásokba esek, de az esetek erős 80%-ban valamilyen formában beváltom a szavam. Például a múltkor is elmentem elverni a csávót, aki felhúzott a kondiban. Szeretem használni az erőmet, amiért nyilván meg is dolgoztam, mert nem ezzel a testalkattal születtem. És ha már van, akkor miért ne? Nem vagyok én olyan „cicafiú”, aki azzal menőzik, hogy be tudja feszíteni a bicepszét... ugyan már. Azokat utálom, akik a semmi miatt vannak nagyra magukkal. Sem képességük, sem erejük de a kis saját világukban ők felérnek Superman-el és nyilván ez miatt éreznek elég bátorságot ahhoz, hogy beszóljanak nekem, bármilyen formában inzultáljanak. Nem mondom, hogy a csapatkapitány egy csontváz, akinek csak nagy a pofája, de nyilván kettőnk közül én vagyok az erősebb, ha azt is figyelembe vesszük, hogy uralom a tüzet. Az edző visszaérkezése után rögtön kedvem támadt megölni a csapatkapitányt. Bár eddig is erős kényszert éreztem rá, most viszont... még nagyobbat. Miatta kerültem szarba. Ha ő a kis csicskájával nem provokál, akkor békességben kibírtuk volna legalább ezt az egy napot. De így sajnos ha valakinek ma be fogják harangozni a halálhírét, akkor ő lesz az. A dühtől feszengve visszamentem az ütőmért és elindultam befelé. Az összes sötét gondolatom egyszerre jelent meg a fejemben, vibrálva, szinte ordítva, hogy legalább egyet valósítsak meg. Így miután az edző kiadta a parancsot és a többiek elkezdtek futni, úgy döntöttem kicsit beelőzöm a másik három wc pucolót. Nem törődtem semmivel és senkivel, beszaladtam az öltözőbe, megkerestem a csapatkapitány szekrényét, majd az immár csupasz, kesztyű nélküli kezemmel addig égettem a zárat, amíg az ajtó ki nem nyílt egy húzásra. Belül megtaláltam a másik ütőjét, amit szó szerint kettéolvasztottam, utána a táskájába beleégettem egy 'buzi' feliratot. Természetesen arra azért figyeltem, hogy időközben még véletlen se lépjen be.
Igazából nekem ez annyira nem nehéz, alapvetően én is valahol romantikus alkat vagyok, nem kell annyira küzdenem azzal, hogy eljátsszam a szerepet. Amúgy is szeretek udvarolni, csak néha tovább megyek, néha nem, de mindig csak okkal és előre tisztázva. Azért nem vagyok én olyan típus, mint Travis, de az ő dolga, hogy mit hogyan old meg. amúgy is úgy gondolom, hogy csak azokat lehet átverni, akik... hagyják, vagy túlságosan sokat képzelnek ahhoz, hogy azt higgyék őket nem lehet. Túl nagy naivitás szerintem egy csajtól az, ha azt hiszi, hogy vele semmi rossz nem történhet, és hogy minden pasi, aki udvarol neki, két hét múlva meg is kéri a kezét, ha lefektette. Nem azt mondom, hogy aki hülye haljon meg, de... akit könnyű átverni az megérdemli, majd talán idővel tanul belőle és akkor már a Travis jellegű srácoknak is nehezebb dolga lesz, de mivel mindig termelődnek újabb naivák... - Máshová hallottad a vesszőt, mint ahová mondtam Russel ezredes! - még szórakozottan szalutálok is egyet. Oh, nem tesózom én le őt, ennyire nem vagyok bátor és bevállalós, bár azért remélem, hogy nem e miatt esne nekem és akarna csépelni. Egyszerűen csak jeleztem, hogy akkor a testvéréről szóló témát dobjuk és nem beszélgetünk róla, mert nem az, ami annyira érdekelné. Azért remélem, hogy egyszer még leszünk olyan viszonyban, hogy akár le is tesózzam. Mindenkinek kellenek haverok nem? Gondolom én, hogy neki is, bár azért minden bizonnyal vannak, csak hát... nem tudhatom, hogy pontosan mennyi, vagy milyen viszonylatban. Ennyire azért nem ismerem őt mélyen. Nekem voltak a suliban, közelebbi barátok is, de itt még ennyire nem alakítottam ki a baráti társaságomat, talán... okkal, mert az a terv, hogy úgyse maradok örökké. A helyzet, viszont nem alakul épp a legjobban. A franc se gondolta, hogy miután átvészeltük a szívatás részt, erre még direkt provokálnak. Szerintem nagyon jól tudhatták, hogy Travis agya el fog durranni, és balhé lesz belőle, ami meg is történik. Nem is kicsit. A tetejében még én is kapok egy kellemes jobb horgot, amire azért már picit elborul az agyam. Na nem annyira, mint másé, inkább csak leterítem az emberemet és leszorítom a földre. Nagyon remélem, hogy addig nem lesz rommá verve a csk, mert... abból rosszul jönnénk ki. A legrosszabb az, hogy persze az edző akkor ér vissza, amikor pont ez a helyzet áll fenn, én a földön a másik srácon, Travis pedig épp a csapatkapitányhoz vágja a sisakját, mármint nem a sajátját, hanem a csk-ét. Eléggé morózusan néz, főleg hogy láthatóan mi vagyunk helyzeti előnyben. - Szóval már tudjuk ki fogják kipucolni ma a wc-t... - annyira tudtam! Kb. biztos vagyok benne, hogy mi leszünk az áldozatok, de mintha mind a négyünknek intene, nem csak kettőnknek. Ettől még ugyanúgy nem fair, és... hát sok választásom nincs, mint próbálom legalább Travisnek a tekintetemmel hangsúlyozni, hogy érje be ennyivel, mert... jobb lenne a békesség.
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: Lacrosse pálya Vas. 5 Okt. - 0:49
Mike & Travis
We must stop thinking of the individual and start thinking about what is best for society.
Romantika? Ugyan már... annyiszor kellett eljátszanom a romantikus hős szerepét, hogy már a gondolatától is ráz a hideg. Persze ez azért erősen hangulatfüggő, mert van amikor egész jól tudnám viselni, ha ócska romantikus trükkökkel kéne támadnom, de akkor sem tartom magam kifejezetten olyannak, aki él-hal azért, hogy a lehető legtöbb módon elkápráztassa a társát. Egyrészt mert akikkel össze szoktam szűrni a levet, azokat általában csak egy dolog érdekli, azon kívül semmi más. Másrészt megszokás. Szeretem a hidegebb oldalamat mutatni mások felé, az érzelemkifejezés nem az erősségem. Az, hogy pár buta lotyónak úgy tekertem el a fejét, hogy színészkedtem az egy dolog... az a Travis, aki első randin étterembe viszi a csajokat és két percenként bókol az nem én vagyok. Az azért szükséges, mert vannak olyan lányok, akik nem feküdnének le velem, ha nem hitetném el velük, hogy komolyan érdekelnek... és ezek szoktak reggel felképelni, mikor közlöm velük, hogy sajnos nem az eseteim. Persze volt már olyan is, akit úgy ráztam le, hogy öt perc múlva edzésre kell mennem és jó lenne, ha lelépne, hadd készülődjek. Ezek után hülyeségnek tartanám lecserélni a képességem egy olyanra, amit romantikus fegyverként lehet használni. Minek az? Van nekem így is elég fegyverem, csak élesíteni kell őket. A legtöbb nőért -pár kivétellel-még a lábamat sem emelném fel, nemhogy leváltsam a képességemet. -Tesó? Mi ez a megszólítás? Russell ezredes! -hát ha már ő is ilyen poénosra vette a figurát, akkor én is megengedhetem magamnak, hogy hülyéskedjek vele. És szerintem erre már a mondanivalóm közepén is rájött, mert a végére már szabályosan vigyorogtam. Azért nem vagyok olyan karót nyelt mindig, mint amilyennek látszok. Nyilván, ha minden helyzetben az lennék, akkor nem tudnám annyi emberrel körülvenni magam, amennyivel egyébként szoktam bandázni. Csak hozzá kell szokni ahhoz, hogy vannak dolgok, amiken a legjobb napjaimon sem fogok röhögni, például, ha szívatásból belelöknek a sárba... jó, ez mondjuk túlzás volt, de nagyjából ez a helyzet. Mert aki engem szívat, azt úgy megszívatom, hogy abból egy életre elege lesz. Kár, hogy el kellett rontania a két gyökérnek a jó hangulatomat, és kihúzták nálam a gyufát. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy még menthető a napom, de úgy látszik nem. Így is-úgy is szar marad. Már akkor durranásig feszültek az izmaim, amikor Mike elém lépett, hogy ne menjek neki a csapatkapitánynak, úgyhogy igazán felemelő érzés volt behúzni annak a szemétládának egy nagyot. Egy pillanat erejéig komolyan felszökött bennem a „boldogsághormon”, ameddig a másik ökör el nem rúgott szó szerint. Igaziból annyira nem fájt, ugyanis tele voltam védőkkel, köztük egy formás bordavédővel és ezek azért nagyban tompították mint a rúgást, mint magát a leérkezést. Viszont akkor nagyokat néztem, mikor a nekem támadó behúzott Mike-nak is. Aztán még én vagyok agresszív... ugyan. Én csak a seggfejeket nem tűröm meg magam körül. Így aztán érthető, hogy Mike kérdését figyelembe sem véve feltápászkodtam és odasétáltam az immár földön ülő csapatkapitányhoz, útközben pedig felvettem az elhajított sisakját. -Tudod, legközelebb ezzel addig fogom verni a fejedet, ameddig meg nem látom az agyvelődet... azután már csak kegyelemből tördelem apró szilánkokra a koponyádat -bólogattam, miközben gondolatban kicsit eljátszottam a dologgal. Nem mondom, hogy tényleg megtenném, de hogy bele fogok valami szépet égetni a bőrébe, az is biztos. -Szóval így szórakozz velem -dobtam hozzá a sisakot. De azt láttam rajta, hogy ezek után szívesen behúzott volna, csak hát „sajnos” rajtam volt még mindig a saját sisakom, így nem sok értelme lett volna erőlködnie egy egyenessel. Egy szép káromkodást mondjuk nekem küldött, de azt csak simán eleresztettem a fülem mellett, meg sem hallottam. A tekintetemmel az edzőt kerestem, hogy mi lesz, ideér már vagy sem. Mert abban biztos voltam, hogyha nem kerül elő és itt kell várnom a főgyökérrel, akkor még egyszer nekimegyek... vagy valamit elkövetek ellene.
- Igen, nagyon úgy fest. - bólintok egy aprót. Majdnem kicsúszik a számon, hogy ettől még ugyanúgy az én képességem menőbb, de végül visszafogom magam. Annyit már tudok róla, hogy nem veszi úgy a viccet, mint az átlag, főleg nem úgy, mint mondjuk én, szóval nem mindent szabad kimondani, ami a fejemben jár. Amúgy meg tényleg bírom a képességemet, hát melyik lánynak ne csúszna le a bugyija, ha élhet a lehetőséggel, hogy mondjuk éjjel a csillagos ég alatt repüljetek és mondjuk... romantikus csókban forrjatok össze a hold fényében? Oké, rohadt sablonod, de a tini lányok erre buknak, ezt a hülye is tudja, vagy legalábbis a legtöbb pasi tisztában lehet vele, aki akár egy kicsit is megpróbálja kifürkészni a női nem igényeit. Azt hiszem ezzel mindketten így vagyunk Travisszel, de az az igazság hogy én azért máshogy állok a lányokhoz. Ha jól sejtem akkor kettőnk közül én vagyok az, aki inkább cserkészős típus, csak finoman, de ő nem hiszem, hogy nagyon azzal szórakozna, hogy bárkit is elkápráztasson. - Oké vágom, tesó téma törölve a beszélgetési listáról. - még szórakozottan szalutálok is egyet. Nem akarok én újat húzni vele, örülök neki, hogy sikerült az ütődolog után lenyugodnia, jó nála nem kihúzni a gyufát. Ennyire vagyok jó emberismerő, hogy oda figyeljek mások igényeire, no meg nem akarok én szándékosan balhét, azt jobban szeretem, amikor békés és nyugodt körülöttem minden. Amúgy is edzés van és nekem most az a fő lényeg, hogy erre tudjak figyelni normálisan. Jó lenne tényleg magas szinten elsajátítani a fortélyokat. Hiába vagyok profi fociban, a lacrosse mégis csak egészen más sport. Csapat játék, de mást használsz, más a célzás, ha a kezedben van a laszti és megint más, ha mindezt az ütővel kell véghez vinni. Azért nem megy még olyan profin a célzás, meg hát nem is feltétlenül erre születtem, nekem majd az a fontos, hogy a foci ösztöndíjat tovább vihessem, amint rendesen sikerül kontrollt gyakorolni a képességem felett. Utána viszont kissé már felpörögnek az események, finoman szólva. Én is sejtem, hogy az a görény direkt csinálta, de akkor se kéne ezt felfújni, mert ő nem jöhet ki jól belőle, sőt... mi nem jöhetünk ki jól belőle. Vannak dolgok, amiket egyszerűen csak jobb lenyelni és kész, ez is pont ide tartozik, de persze nem gondolnám, hogy erre bármi esély is van részéről. De azért... próbálom én megállítani, nem sok sikerrel persze így első körben. - Elhiszem, de akkor se kéne... - húzom el a számat, amikor aztán ellép mellettem és persze, hogy nekimegy a csapatkapitányunknak. Akkor szisszenek fel, amikor még le is rúgják róla, repül kicsit, aztán... Oké, ez azért már nem is kissé kezd sok lenni. Az edző meg persze sehol, van egy olyan sejtésem, hogy direkt lépett le, vagy ha nem, akkor elküldték valami hülyeséggel, hogy ne zavarjon be. - Scárok... mégis mire jó ez? Inkább... - próbálom szépen elhúzni a rugdosódót, de persze csak annyit érek el vele, hogy amikor a vállára kerül a kezem, úgy fordulatból húz be, mint annak a rendje. Automatikus, ahogy hátratántorodom. Hát nem egy élmény, én meg nem vagyok egy verekedős fajta, az orromból pedig szépen megered a vér, de talpon maradok. Oké, azért van egy pont ahol nekem is beüt az ideg. Lendületből szaladok neki a srácnak, mint ahogy az edzéseken is tanultam és kapom el a derekát, ezzel szépen földre küldve, de nem kezdem el ütni, ennyire nem vagyok agresszív típus, csak egyszerűen megrántom egyszer és a vállánál fogva kenem a földhöz, hogy a fejét verje be egy kicsit és lenyugodjon végre. - Lehiggadnátok? - a csk még ki van fekve, de nagyon remélem, hogy Travis is képes lesz lehűteni magát... szó szerint értve, nem kéne itt világító szemmel villogni.
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: Lacrosse pálya Csüt. 2 Okt. - 19:29
Mike & Travis
We must stop thinking of the individual and start thinking about what is best for society.
-Akkor ugyanabban az évben -jegyeztem meg, leginkább magamnak. Ugyanis egy év korkülönbség van köztünk, tehát amikor nekem aktiválódott a képességem, ő akkor volt tizenegy. Nem bonyolult, csak egy kis egyszerű matek. Szívesen megkérdeztem volna még, hogy melyik hónapban jelentkezett nála a képessége, mert lehet, hogy ebből a nézetből én nyernék, de valahogy jobban foglalkoztatott a lacrosse. Lestem a többiektől a jó mozdulatokat, hogy mit lehetne bevetni, amikor én következek. Mindenképp szerettem volna legalább egy átlagos szintet hozni, sőt, a fő célom a többiek abszolút lekörözése volt. Nem tehetek róla, állandóan győzni akarok, versengeni másokkal, talán még jobban mint az átlag. A megfelelni vágyás csak kis mértékben ösztönöz, ugyanis többségben teszek mások véleményére, ami szerintem egyáltalán nem baj. Van akit az előítéletek tesznek tönkre, én legalább képes vagyok megőrizni a magabiztosságomat még akkor is, ha köpnek utánam az emberek. Nevezhetjük akár önfejűségnek is, bár ez nálam nem abban nyilvánul meg, hogy sosem hallgatok a társaimra... csak lesz@rom, ha elhordanak mindennek. Legalábbis a helyzettől függően. Mert az egy dolog, hogy nem veszem magamra, amivel sértegetnek, de ha ez megalázásig fajulna akkor nem félek használni a fizikai erőmet. -Ja. Nekem csak a testvéremmel gyűlt meg a bajom, de ebbe részletesen nem akarok belemenni. Hosszú történet -zártam le a témát ennyivel. Egyrészt mert ezt lehet, hogy nem a lacrosse pályán kéne megbeszélni, ahol még rajtunk kívül van vagy 10 ember. Másrészt még nem ismerem annyira a srácot, hogy mindent megosszak vele, ha erről a témáról beszélgetni akartam volna bárkivel is, akkor elmentem volna a pszichológushoz, de akkor sem éreztem szükségesnek. Inkább egy nyűgnek a hátamon. Jobb, ha elfojtom magamban az egészet, ami történt és a dühkitöréseimhez sem kérek tanácsadót. Ott úgy is csak őrültként kezelnének, én meg nem vagyok az. Tökéletesen tisztában vagyok a tetteimmel és azok következményeivel, még sosem csináltam akkora marhaságot, amiért kiérdemelném a jelzőt. Az, hogy elvertem pár nagyszájú gyereket, hát istenem... ilyen bárkivel előfordulhat. Pusztán tisztáznunk kellett az erőviszonyokat. Ahogy erős kényszert éreztem erre megint, amint a csapatkapitány „megszaltóztatott” a csicskájával. Értem én, hogy ez egy erőszakos sport, ahogy az amerikai foci, láttam is már nem egyszer tévében lacrosse meccset, de nehogy már azt akarják nekem bemagyarázni, hogy ez természetes. Csapattárssal meg főleg nem kéne ilyent csinálni, mert elvileg egymással vagyunk, de ha ez így megy tovább akkor ezek a pályán fognak megdögleni... garantálom. Azt még úgy talán elfogadom egy káromkodással, ha fellöknek, de ha így átfordítanak és utána ráadásul a pofámba röhögnek, azt már nem. De úgy látszik még nem tudják kivel van dolguk. Már éppen arra készültem, hogy fellököm a csapatkapitányt vagy valahogy állva lecibálom róla legalább a sisakot és véresre verem az önelégült képét, amikor elém lépett Mike. -Hidd el nekem, ez a rohadék direkt csinálta. De mindjárt itt szaggatom apró darabokra -próbáltam eltolni a haveromat, miközben a kapitányra néztem, utána pedig a csicskájára. Valószínűleg vörös lett a szemem, mert eléggé döbbent képet vágtak és hátra is léptek még kettőt. Még mielőtt tudtak volna szólni valamit ezzel kapcsolatban (például le mutáns csicskáznak), Mike mellett sikerült ellépnem és szabályosan nekimentem testtel a főgyökérnek. Mivel elég nagy volt a lendület, ezért sikerült leterítenem, a földön pedig miközben felette magasodtam, néhány mozdulattal letéptem a sisakot és először is nekivágtam a fejének, utána megmutattam neki, hogy milyen egy igazi angolos jobb egyenes. Többre viszont még nem volt lehetőségem, ugyanis a másik gyökér konkrétan ellökött tőle úgy, hogy nagyjából két méter távolságra kerültem tőlük. Utána belém rúgott nem kicsit, de a második próbálkozásnál már elkaptam a lábát és megrántottam, így ő is a földre esett, szerencsére nem rám.
- Igen, nézd hogy remegek, mint a nyárfalevél! - vigyorodom el. Azért tényleg jó fej tud lenni, ha igyekszik és nem játssza a morcos kölyköt. Végül is az a lényeg, hogy túl vagyunk a nehezén és végül senki nem ölt meg senkit igaz? Ő se mást és a sár se lepett el minket. Gondolom én, hogy nem lehetett valami tökéletes gyerekkora, ha egyszer ilyen nehezen kezeli a kellemetlenebb helyzeteket, pedig tényleg az ember mindenből megpróbálhat mókát csinálni, ha egy kicsit igyekszik. Oké tudom néha én meg túlságosan komolytalan vagyok. Egy kicsit vehetném komolyabban is az életet, az apámtól már megkaptam párszor. Ha igyekeznék, akkor már X-men lehetnék, na ezt meg a szobatársaim hajtogatják, de... mi van, ha nem akarok? Nem ide rendezem be az életem, nem vagyok egy világmegmentő alkat, én csak élem az életem, aztán ha kezelni tudom a képességemet végre, akkor megyek tovább, hogy kiváltsam az ösztöndíjat, ez ilyen egyszerű, nem leszek én szuperhős, nem az a célom. Érzem én a válaszából, hogy ott lehet valami más is, amit nem köt az orromra. Ez a ház felgyújtás talán durvábban alakult, mint ahogy így pár szóval az ember felvázolja? Nem hiszem, hogy most és itt rá akarnék kérdezni. - Én nyertem, 11 voltam- - szerencsére mázlim volt, fene nagy mert otthon történt. Oké, nem volt kellemes konkrétan esni másfél métert kora reggel, mert álmomban szimplán felemelkedtem és még el is mozdultam az ágy felől, szóval... nem volt nagy élmény és persze először nem is nagyon értettem, de aztán gyakoroltam. Mégis csak menő dolog, ha olyan vagy, mint Superman nem igaz? Én pedig tényleg baromi menőnek éreztem magam, még a megszokottnál is jobban, hiába hogy csak titokban művelhettem a dolgot. Aztán persze az első edzésen kiborult a bili, mármint számomra, miután futás közben váltig állították ketten, hogy a levegőbe emelkedtem. Sikerült lebeszélni őket arról, hogy ilyen nem lehet... őrültség. Azért onnantól óvatosabb voltam. - Jaja, de tudod milyen jó a dumám, sikerült megoldani, csak aztán onnantól már óvatosabbnak kellett lennem. - mosolyodom el, hiába az ő arcán a kárörvendés, nem veszem igazán magamra. Azért neki egyszerűbb, nem olyan látványos a dolog, ha csak nem lobban hirtelen lángra, akkor gondolom igazán észre se veszi senki, az viszont eléggé feltűnő, ha az ember a levegőbe emelkedik a semmi közepén és rendkívül nehéz a dolgot kimagyarázni mindenki számára. Szerencsére utána már figyeltem és többször nem fordult elő, nem kellett kitalálnom, hogyan oldjam meg. Azért az gáz lett volna, ha ott kell hagynom a sulit a befejezés előtt, netán a csapatat. Figyelek, ahogy ő jön sorban a támadásnál. Na igen, ez már egy fokkal azért nehezebb, mint csak simán kapura lőni, miközben senki se akadályoz. Komolyan én is felszisszenek, ahogy végignézem azt az esést, amit produkál, vagy inkább produkáltatnak vele. Már előre félek, hogy ez mégis mit vonhat maga után, félek tőle, hogy... nagyon nem jót. Esélytelen, hogy ezt higgadtan tudja kezelni, csak valami durvát nem kéne itt bemutatnia, de az se lenne jó, ha nekik menne, ahogy már teszi is. Az ütőm a földön landol, ahogy futólépésben közeledek, és egyszerűen csak igyekszem feltartott kézzel beállni Travis és a két srác közé. Az a gond, hogy ketten vannak és nem kéne balhét csinálni, mert mi vagyunk az újak. - Nyugi haver... tuti, hogy csak véletlen volt, ne kapd fel a vizet. - nem alakul a legjobban az edzés az már nem is kérdés. Az se lepne meg, ha rajtam is átmenne, hogy nekik essen, azért tartom a távolságot, csak akkor húzom el a számat, amikor a mögöttem álló két srác pár lépést hátrál ugyan, de az arcukon elég egyértelmű vigyor játszik. Francba... legalább próbálnák meg eljátszani, hogy véletlen volt. Az edző meg persze ilyenkor megy el... hát mégis hol a francban van?
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: Lacrosse pálya Kedd 30 Szept. - 20:50
Mike & Travis
Ask not what your teammates can do for you. Ask what you can do for your teammates.
-Ezek szerint elég ijesztő vagyok -engedtem meg magamnak egy vigyor-félét, ami részben az elégedettség jele volt. Azért jó érzés, ha azt érzed, hogy a kezedben van az irányítás és ennyi mindent megtennének mások annak érdekében, hogy ne bántsd őket. Ezért is imádom a képességemet, nagyon jól lehet vele terrorizálni az embereket, illetve mutáns társaimat. Ki az az állat, aki bevállalná, hogy tűzgolyót dobjak a képébe? Igaz abban nem vagyok biztos, hogy megtenném, de nem is teljesen kizárt... legalábbis a haját lehet, hogy megperzselném, ha valamelyik barbár gyerek felhúzna. Még ugyan nem játszadozott senki sem a tűzzel, de nem is ajánlom nekik. A csapattársaim meg még nem húzták ki annyira a gyufát, hogy vandál dolgokat csináljak velük, csupán egy kicsit felhúzott a szánalmasságuk. Ha „csicskaavatózni” akarnak, akkor legalább csinálnák normálisan. Persze a nagy beégetésért meg még inkább durranna az agyam, szóval csak úgy a normális kereteken belül, hogy ne szedjem szét őket apró, megsült darabokra. Huszonévesen valahogy még mindig nem sikerült eljutnom arra a szintre, ahol legalább elviselném az ilyen „viccnek szánt” dolgokat. Mindig volt egy kis problémám azzal, hogy visszafogjam magam, amikor pedig megjelent a képességem, akkor még több lett. Persze betudhatjuk ezt a hormonoknak is, de szerintem nem csak erről van szó. Nem véletlenül én vagyok a tűz, a veszedelem megtestesítője. Mike-nak meglepően nagy komolysággal válaszoltam, annak ellenére, hogy kétértelműen tette fel a kérdését: -Amikor a tesóm felgyújtotta a házat. 12 éves voltam -hát ha már ennyire kíváncsi, akkor megosztom vele a részleteket is, ezzel legalább nyer egy kis betekintést a múltamba. De csak éppen annyira, amennyi még nem sok, mert az egészet nyilván nem vázolnám fel neki. Nemcsak azért, mert utálom a hagyományos ismerkedős köröket, ahol ki kell tálalnod mindent, hanem azért is mert szerintem őt sem érdekelne minden velem kapcsolatban. Szép lassan megtudhat többet, ha szeretne. -Te? -kérdeztem vissza most kivételesen. Ebben a helyzetben mondjuk jobban lefoglalt a lacrosse. Az, hogy a többiek után valami olyant produkáljak, amire felkapják a fejüket, hogy „ ez igen!”. A mutatványom szerencsére összejött és láttam a sisakon belül feltehetőleg a csapatkapitány szúrós tekintetét. Gondolom nem tetszett neki a gondolata sem annak, hogy ha így játszom tovább, akkor elvehetem tőle a pozícióját. Mert azért egy kezdőhöz képest elég jó mutatványt vittem véghez. Az előző órákon sem teljesítettem rosszul, néha elcsesztem pár dobást, de azért sikerült magamat felhoznom. Utánaolvastam a lacrosse minden egyes apró szabályának, hogy mi számít szemétségnek és szabálytalannak, meg mi határesetnek. Hát én körülbelül a határesetet szeretném hozni. -Miért, olyan is volt? -húzódott egy kárörvendő mosoly a számra. Nekem általában ennyire azért nem feltűnő a képességem. Mármint akkor nem, ha max. olyan 50 fokig emelkedik a testhőm és csak a szemem színe változik. -Nekem általában sokszor előjön, csak nem veszik észre -jegyeztem meg, majd az edzőre figyeltem, mivel új feladat következett. Persze én még személy szerint csak egyszer dobtam kapura, de gondolom a többiek már csinálták egy ideje. A labda bejuttatása a hálóba úgy, hogy közben két védőt kell kicselezned már kicsit bonyolultabb, de szerintem nem vészes az sem. Meg kell tanulni, főleg nekem, ha előrébb akarok lépni a ranglistán minél hamarabb. Figyeltem az előttem haladókat, hogy miként jutnak tovább vagy veszik el tőlük a labdát. Itt már azért sokkal kevesebb volt az, aki sikerrel járt. De azért próbáltam magam meggyőzni, hogy én meg tudom oldani. Amint sorra kerültem, az előbbihez hasonló nagy lendülettel vágtam neki az útnak, az első védőt még úgy nehezen de le is ráztam magamról, azonban a másik időközben közelebb jött a kelleténél és valahogy olyan hülyén jött nekem, hogy konkrétan átestem a vállán egy kisebb „szaltó” kíséretében. Miközben a földön fekve próbáltam összeszedni magam, megláttam az egyik srác arcán az elégedett vigyort. Innen már biztosan tudtam, hogy ez szándékos volt, kitervelték. Gondolom abban reménykedtek, hogy lesérülök. -Cseszd meg! -kiáltottam utána. -Csesszétek meg egymást! -kész. Ennyi kellett ahhoz, hogy időközben lábra álljak a sajgó hátammal mit sem törődve és az ütőt hátrahagyva meginduljak a két szemétláda felé, mint a tank.
- Végülis nekem nem baj, te meg gondolom bírod, ha mások tartanak tőled. - vonom meg a vállam. Nem arról van szó, én azért nem félek tőle, de gondolom azért vannak bőven, akik nincsenek kifejezetten oda érte, és ezt totálisan meg lehet érteni, mert igen tényleg el lehet róla képzelni, hogy fogna valakit és simán bevágna a sárba, hogy kiszedje onnan az ütőjét és ne neki kelljen, ami azért lássuk be, tényleg baromi gyilkos dolog a részéről. Mindegy, nem az én dolgom, nem fogok beledumálni az életébe, legalábbis csak mértékkel lehetőség szerint. Amennyire lehet megpróbálom visszafogni magam, amúgy se hiszem, hogy tudnék változtatni az élethez való hozzáállásán, nem igaz? Akkor meg... jobb ha szépen meghúzom magam csendben és nem jár a szám állandóan. Addig legalább nem kerülök fel a halállistájára. - Neked inkább azt hinnék el könnyebben, hogy valami kiskölyök annyira betojt tőled, hogy a képét féltette és azért mászott le a sárba. - mosolyodom el finoman, mert hát na erre tényleg sokkal nagyobb esélyt látok, nem tehetek róla. A lefizetés az inkább egy humánusabb módszer és lássuk be, hogy azt nem sokan nézik ki belőle... sajnos én sem. Ettől még persze lehetséges, hogy esetleg lenne, aki elhinné, de ezt a megoldást talán én tényleg nagyobb eséllyel elő tudom adni. Mindegy, meglátjuk, azért elég hitelesen tudok kamuzni, ha nagyon akarok, azt pedig nem fogom úgy se előadni senkinek, hogy lerepültem érte, maximum viccnek beállítva és jó eséllyel simán annak is vennék. Viszont a dolog egészen könnyen meg és remélem legalább értékeli a dolgot, ha elkapok egy-egy kósza mosolyt az már nekem elég. Jobb, mintha nem szó szerint de lángolna a tekintete, mert valaki hozzá mert érni. Amúgy is kell egy kicsit haverkodni, akkor van nagyobb esély, hogy befogadnak minket a bandába igaz? Jó csapattak pedig akkor lehetsz, ha jóban vagy a srácokkal. Meccs után egy-egy sörözés, közös bulik, úgy lehet összekovácsolódni, hogy aztán a pályán is meglátszódjon, hogy profin összeszedetten nyomjuk. A kérdésem után a megjegyzésére azért felkapom a fejem, de igazából nem nagyon van merszem mélyebben belekérdezni. - Mikor jött elő... tudod, hogy más vagy? - azért ezt csak halkan mondom, nem sokkal az előtt, hogy lövéshez készülődne, mert hát na ebből még félre is értenék a srácok, de azt se mondhatom, hogy mióta tudod, hogy uralod a tüzet. Azért az is eléggé meglepő lenne. Azért az nem lep meg, hogy nem játszott még túlságosan sokat csapatban, tényleg nem. Igazából totál evidens, mert a csapatjáték azért elég szépen építi az ember jellemét, az övét pedig... hát nem sok minden építette ez egyértelmű tény ugye. Azért nem rossz, amit levág, még kezdő létére sem. Én is nekiveselkedem utána. Nem vagyok még profi, no meg focihoz szoktam, de mindent ki kell próbálni igaz? Nekifutás, lendítés, és talán fél centin múlik, hogy a labda a sarok felett száll el és nem a hálóba talál. Egy mosollyal rántom meg a vállam. Nem az a típus vagyok, aki kiakad a kudarc láttán, majd lesz ez jobb is. Aztán sorolok is hátra és bár nem kérdezett vissza, de na... nem vagyok egy kuka típus. - Én a suliban fociztam, esélyes, hogy ösztöndíjjal tanuljak majd tovább, csak még kezelni kell ezt a kis... defektet. Ciki, ha az ember a meccs közepén száll el. - mosolyodom el. Na igen, itt jó lesz gyakorolni, és oda figyelni, hogy a játék hevében ne történjen valami, aminek nem kéne. Kockázatos a dolog, mert itt se lenne hasznos ha kiszúrnák, de közel van a suli, meg a prof, hogy kijavítsa azt, amit elszúrtam... gondolom.
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: Lacrosse pálya Vas. 28 Szept. - 21:23
Mike & Travis
Ask not what your teammates can do for you. Ask what you can do for your teammates.
-Az miért baj? -kérdeztem rá, hátha kapok normális választ. Tudom, hogy annyiból ez negatívum, hogy ezek szerint süt rólam az agresszivitás, de legalább Mike már ismer... ez pedig azért mégis pozitívum. De azért kíváncsi voltam neki ez miért jelent akkora nagy problémát. Végül is nem azt mondtam, hogy megölném azt a valakit, miután kiszedettem vele az ütőmet. Mondjuk úgy, hogy ha kell megmutatnám neki mire vagyok képes és azzal meggyőzném arról, hogy jobb lenne ha magától lemászna a sárba, mielőtt bármi baja esik. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy valóban bántanám-e... maximum ha felhúzna, akkor viszont hótziher. Ha nem is pirokinézissel perzselnék neki oda, de behúznék neki egyet. Nem riadtam vissza sosem egy verekedéstől, még szeretem is nyomatékosítani, hogy ki az erősebb fél. Pont ezért gondolkoztam rajta, hogy beálljak-e bokszolni, legalább levezethetném vele a feszültséget. -Hát... szerintem meg pont nekem hinnének jobban, de igaziból mindegy. Ha szeretnéd előadni, nem tartalak vissza -tényleg halálosan nem érdekelt, hogy melyikünk megy ki a pályára ezzel a szöveggel, hogy lefizettünk egy kölyköt. Nem vesztenék vagy nyernék egyik opcióval sem, vagy legalábbis remélem. Nem tudhattam miként fogják kezelni a csapattársak ezt a helyzetet. Csalódottak lesznek, amiért szembesülniük kell azzal, hogy nem elég eszesek vagy elismernek amiért kreatívak vagyunk? Szerencsére az utolsó történt, ráadásul engem is éppen annyira „ünnepeltek”, mint amennyire Mike-ot. Egyáltalán nem zavart pár vállveregetés, sőt még jól is esett, főleg azért mert igaziból nekem nincs közöm az ütők kihozásához, nem az én érdemem, csak learattam a babérokat. Magabiztosan, elégedetten mosolyogva álltam be a sorba, nagyjából a közepére Mike mögé. Nem tartottam fontosnak elsőnek kapura lőni, kíváncsi voltam mások teljesítményére, mert ha maximum egy-kettő labda megy be akkor még nem gáz, ha elcseszem. Bár azért lelkileg felkészültem rá, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. -Nem volt átlagos életem -jelentettem ki csak úgy közölve a tényeket. Mert a szó szoros értelmében nem tudom mennyire átlagos, ha valaki nevelőszülőknél él, ahol ráadásul gyökerekkel kell egy fedél alatt laknia. -És nem játszottam. Kezdő vagyok -válaszoltam magára a kérdésre. Ezek után mondjuk sejtettem, hogy fúrni fogja az oldalát, hogy miért mondtam azt amit... de ha rákérdezne sem hiszem, hogy kitálalnék neki, nincs szükségem lelki tanácsadóra. Különben sem az ő dolga, még nagyon nem. Talán ha egy-két hónapig jóban lennénk akkor kinyögnék pár érdekességet velem kapcsolatban, de azt sem sajnáltatás céljából. -Kondiba szoktam járni, a csapatjátékot csak tesin gyakoroltam -azt nem mondanám, hogy egyáltalán nem konyítok hozzájuk, például kosárlabda, foci meg a társaik nagyjából mennek. Csak sportszerűen nem próbáltam ki őket. A szokásoshoz képest viszonylag türelmesen vártam a soromra, majd mivel sokan elég jól teljesítettek, ezért úgy gondoltam itt az ideje megmutatni ki itt az igazi mester. Az ütőben a labdával nagy sebességgel megindultam a kapu felé. Egészen az utolsó néhány méterig gyorsítottam, majd megkockáztattam egy ugrásos lövést. Előző edzéseken már gyakoroltam párszor a simát, úgyhogy bele akartam vinni egy kis extrát, amire felkapják a fejüket. Hát, majdnem káromkodtam egyet, mert a labda egy centire volt a kapus ütőjétől, majdnem elkapta. De mivel ez nem történt meg, széttárt karokkal, vigyorral az arcomon vonultam vissza a sor végére.
- Végülis... ez is egy megoldás. - bólogatok pár apróbbat. Oké-oké nem fogom tudni meggyőzni róla, hogy ne legyen morcos minden miatt, lehetséges, hogy nem is kellene. Nem lehet mindenki pozitív beállítottságú igaz? Annak is örülni kell, hogy sikerül apróbb előrelépéseket elérni nála és ha nem akarja kifejezetten kinyírni a csapattársainkat. Elég nehéz lenne úgy meccseket nyerni, ha ketten maradnánk mondjuk a csapatban nem igaz? Meg azért mégis csak olyanokról van szó, akik már összeszoktak, nekünk kell alkalmazkodni hozzájuk, ha tényleg el akarunk érni valamit. Amúgy meg tényleg tud a srác jó fej is lenni, ha egy kicsit megerőlteti magát, vagy inkább ha már valamelyest lehiggadt? Gondolom azért tudja adni a könnyed, laza srácot is, mert ezzel a stílussal nehéz csajokat becserkészni és ahogy hallottam azért ezzel nincs kifejezetten nagy problémája, bár persze ez se kifejezetten rám tartozik. A fene tudja, sosem voltam az a típus, aki a farkát méregeti másokhoz, vagy azon múlik a boldogsága, hogy mindenképpen ő tudhasson több skalpot magának. Egyébként sem vagyok annyira nőfaló típus. Szeretek szórakozni, de általában tartok egy bizonyos szintet, meg szoktam előre dumálni, hogy kitől mit akarok, és ha csak egy laza este a terv, akkor arról a másik is szokott tudni, így igazából senki se könyvelhet el kifejezetten rossz fiúnak. Az viszont tuti, hogy nem szívesen vágnék bele senkit se a sárga az ütők miatt, és szerintem ezt a csapattársaink is könnyedén elvágnák, szóval... nem hiszem, hogy bevennének egy ilyen sztorit. - Elhiszem, az a baj, hogy... én is. - vigyorodom el. Nem, az igazából nem jó dolog, de sajnos igen kinézem belőle. Minden bizonnyal oka van rá, hogy ilyen és nem biztos, hogy erre rá jöhetek, hogy mi, megkérdezni meg nem fogom, mert a végén még tényleg megpörköl és tény, hogy gyorsan repülők, de azért gondolom ő se dobálja lassan a tűzlabdákat azok után, akiket nem bír kifejezetten, vagy akik aktuálisan felhúzzák. - Előadom én nekik persze, egyébként is ártatlan ábrázatom van, simán beveszik nem? - mosolyodom el. Az ütő persze marad, magamhoz veszek egy szárazat, és használtat, de most az is tökéletes lesz, úgyhogy irány kifelé az újabb beöltözés után. Kint már tényleg lement a futás, szóval ennyit ért ez a kis játék. Persze van nagy meglepődés, hogy nem vagyunk nyakig mocskosak, de hát bocs, ha valaki kreatív, akkor az, és nem kell feltétlenül összekennie magát. Széles mosollyal érem el a célt, történetesen az edzőt és persze mire odaérünk már mindenki abbahagyta azt, amivel épp foglalkozott és persze jön a várt vállveregetés. Nagyon remélem, hogy Travis nem veszi zokon a dolgot, mert sajnos ezt is simán kinézném belőle. - Tudjátok a környékbeli kis kölykök pár dolcsiért akármit megtesznek. - vázolom fel egy laza vállrántással az első kérdések után. Igazából tényleg szimpi kis képem van, nem feltételez rólam senki sem rosszat, az edző pedig már int is, hogy akkor szépen álljunk be a sorba és essünk neki mi is. - Egyébként Lacrosse-oztál régen is, a... suli előtt az átlagos életben? - a külsején látszik, hogy sportos típus, de nem egyértelmű, hogy ez valami csapatsportból származik és azért lehet egy-egy szót váltani a közben is, hogy az ember kivárja a sorát, amíg kapura lőhet nem?
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: Lacrosse pálya Szomb. 27 Szept. - 18:04
Mike & Travis
Ask not what your teammates can do for you. Ask what you can do for your teammates.
-Akkor majd teljesen besötétítem a szobát és nem látják meg a barázdákat a homlokomon -zártam le ennyivel, mert tényleg nem igazán érdekelt az adott helyzetben a ráncosodás. Hát istenem, mindenki öregszik, ha nem ráncolnám ennyit a homlokomat, akkor is előbb-utóbb látszik a külsőmön a korom. Tíz-húsz év múlva pedig egyébként sem biztos, hogy minden álmom az lesz, hogy hajtsam a csajokat. Biztos elérek majd arra a pontra, amikor kezdem megunni teljesen ezt az életmódot és inkább leragadnék egy valaki mellett... aki elfogad ráncosan. Amúgy sem voltam régebben ennyire... szoknyavadász, a csalódásaim miatt nem érdekelnek az érzelmek, annyira mint mást. Pont ez miatt passzolnám, hogy mit fogok csinálni Zoey-val. Azt már eldöntöttem, hogy érdekel a teste miatt, de mondjuk úgy, hogy hosszútávon még nem vagyok egészen biztos a dolgomban. Ez.. még nem igazi szerelem. Csak egy tény, hogy bírom a stílusát, azt ahogy hozzám áll. -Mondtam -mosolyogtam elégedetten. Azért ezt már Mike egy sikerként könyvelheti el. Nem mindig szoktam másokkal poénkodni, illetve ha felhúznak, akkor biztos nem. Márpedig a napom eddig egy kész katasztrófa volt, úgyhogy minden indok adott volt rá, hogy továbbra is berágott hangulatban legyek. Talán az segített a helyzeten, hogy a srác végig nyugodt maradt, nem hatott rá az idegességem. Nem tudom ő mitől képes ilyen jól kezelni ezeket a helyzeteket, de nagyon megy neki. Taníthatna, ha fogékony lennék rá, de nem vagyok az. Az előző iskolámból majdnem kirúgtak, mert gyakran voltak súlyosabb végkimenetelű dühkitöréseim. Akkor meg még jobban kiakadtam, amikor pszichológushoz akartak küldeni... illetve el is küldtek, csak sosem mentem oda, a szüleim meg nem ellenőröztek le. Ők igaziból egy idő után már egyre jobban leszarták mi van velem. Ezért is akarok függetlenedni tőlük, megint keresnem kéne valami munkát az iskola mellé. Mert előző nyáron például már dolgoztam, sőt év közben is eljártam csak aztán kirúgtak. Egyébként a benzinkúton volt egy fasza munkám, csak hát ez lett belőle... -Ugyan. Belőlem simán kinézik -vágtam rá, majd megvártam míg felvázolja az ötletét, ami mondjuk egy fokkal talán elfogadhatóbb volt az enyémnél. Mondjuk mint mondtam, nálam a belelökés sem teljesen tabu és ha Mike-ról még nem is hiszik el, hogy megtenné, akkor rólam biztosan. Folyamodtam már nem egyszer durva eszközökhöz annak érdekében, hogy nekem jó legyen, így ha nem is egy kisgyereket, de egy nálam valamivel fiatalabb srácot simán rákényszerítenék arra, hogy szedje ki az ütőmet, anélkül, hogy akár egy dollárt is fizetnék neki. Megvannak hozzá a megfelelő eszközeim és nem félek őket használni. -Oké. És ezt te adod elő? -ha szeretné, akkor végül is vinném a sarat, úgy is neki köszönhetem, hogy nem lettem nyakig mocskos. Na, ez most úgy hangzott, mintha én naphosszakat fáradoznék azon, hogy másnak megháláljam azt, amit tett értem. Pedig egyébként nem így van, de azért egy kis színészkedés nem akadály. Főleg akkor nem, ha azzal nem állítom be magam a világ legrosszabb emberének, csak eszes huszonévesnek. -Menjünk -intettem Mike-nak, miután végeztem az ütő lemosásával és ő is. A védőket még gyorsan felpakoltam magamra, majd megindultam kifele. Átlagos tempóval is viszonylag hamar kiértünk. A többiek addigra már végeztek a futással és elkezdték a kapura lövéseket gyakorolni.
Tárgy: Re: Lacrosse pálya Szomb. 27 Szept. - 10:49
Travis & Mike
Engem nem zavar különösebben, ha azzal sikerül elérni nála, hogy ne legyen ennyire harapós, hogy egy kicsit égetem magam. A repülés akkor is tök menő, lehet hogy Pán Péteres, ha direkt úgy csinálom, de amúgy is van Superman, és mondja valaki, hogy ő nem menő?! Ugye, hogy az! Szóval én bírom azt, amire képes vagyok. Mondjuk azt nem tudom, hogyan lehetséges, de nem is érdekel. Sose voltam az a tudományos zseni típus, nem mentem bele mélyebben. Valamilyen úton módon hatni tudok a gravitációra azt hiszem és e miatt vagyok képes a repülésre, vagy arra, hogy akár megreptessek mást, amihez hozzáértem. Ennyi nekem igazából elég, mélyebben soha sem akartam belemenni a témába. Biztosan vannak olyanok a suliban, akiket nagyon érdekelnek a tudományos magyarázatok, de hát én nem tartozom közéjük, és van általában épp elég dolgom, hogy legyen amivel elfoglaljam magam az okosodás helyett. Bulik, szórakozás és persze most már az edzés, ami főleg kell, ha el akarom érni majd azt a foci ösztöndíjat. Persze az után, ha letudtam az itteni sulit, és már nem lehetséges az, hogy a pályán szállok el, mert túlságosan belelovalom magam a játékba. Erre itt is figyelnem kell ennyi, de rajta vagyok. - Ez őszintén szólva... kicsit sem lep meg, de azért leszel még tíz-húsz évvel idősebb és a csajok nem buknak a mély barázdákra a homlokodon. - vonom meg a vállamat. Az ő dolga, és persze amennyire ismerem és amilyen híre van egyáltalán nem fura, hogy az arcáért nem aggódik különösebben. Oké-oké, én se szoktam ilyesmin agyalni, egyszerűen csak valamit mondani akartam, ami indokolhatja, hogy ne legyen folyton ilyen állati morcos. Annyira még nem vagyunk jóban, hogy megkérdezzem mi az, ami nyomja a szívét, vagy mi miatt lett ilyen, szóval ezt egyelőre inkább hagynám. Majd lehet ,hogy egyszer arra is sor kerül, hogy elmesélje, vagy nem... miért érzem úgy, hogy ez a második esélyesebb? A srác nem kifejezetten az a nagy dumás, könnyen megnyíló alkat. Meg hát jó eséllyel, ha valami múltbéli szarságról van szó, azon úgyse tudnék változtatni, max. maradna az együttérzés, amivel meg az ember igazából nem megy semmire. - Sejtettem, látom, ahogy veszettül gyöngyözik a homlokod. - vigyorodom el. Tud azért a srác jó fej is lenni, ha egy kicsit megerőlteti magát, vagy ha nem azon agyal, hogy épp kit nyírjon ki, mert felhúzták. Azért ezt elkönyvelhetem azt hiszem előre lépésnek simán. A végén akár még jóban is lehetünk, én legalábbis elég toleráns típus vagyok, még ha ő egyértelműen nem is. Aztán persze majd kiderül, sose lehet tudni, hogy minek mi lesz a végkimenetele. - Nem hiszem, hogy elhinnék, viszont... - egy pillanatig elgondolkodom, majd szépen mintha felgyulladna az a bizonyos kis jelzőfény a fejem felett. - Beadhatnánk, hogy lefizettünk egy kiskölyköt. Ők még eléggé vállalkozó szelleműek nem? Nem kifejezetten izgatja őket, ha jó summáért anyuci otthon kissé megdorgálja őket, mert egy merő sár lett mindenük. - talán ez lesz a legjobb megoldás, bár lehet hogy akad jobb ötlete, de az a baj, hogy szerintem a csapattársaink nem néznék ki belőlem, hogy bárkit is belöknék a sárba csak hogy megszerezze az ütőinket. Ennyire nem vagy vadállat típus. A pénz meg nem akadály, szóval ez talán jobb lehet. Mindenesetre az ütőm lassan kész, max. száradnia kell, de a legrosszabb esetben a mostani edzést lenyomjunk majd csereütőkkel.
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: Lacrosse pálya Pént. 26 Szept. - 17:17
Mike & Travis
Ask not what your teammates can do for you. Ask what you can do for your teammates.
Igen, azért erre már magától is rájöhetett, hogy engem csak akkor lehet jobb kedvre deríteni, ha máson röhöghetek egy sort. Jelenesetben a Pán Péterkedés is megtette, tényleg elég nevetségesen nézett ki a srác úgy repkedve. Egyébként nem tudom hogyan csinálja ezt... egy szárny megmagyarázna mindent, de csak így simán? Mindegy, végül is nekem is elég abszurd képességem van, ezen nem kéne csodálkoznom. De azért egyszer szívesen meghallgatnék egy tudományos magyarázatot erre az egész mutáns dologra, hogy mégis miként lehetséges. Mert ha olyan szemszögből nézzük a dolgokat, mint amit anno középiskolában és általánosban tanítottak, akkor lehetetlen. Na nem mintha az lenne minden álmom, hogy egy tudós pofázását hallgassam öt órán keresztül, csak úgy zanzásítva az egészet. -Ez most szar példa volt. Én személy szerint a farkamért előbb aggódnék, mint a ráncaim miatt -vontam vállat. Tényleg halálosan nem érdekel mennyi gyűrődés, stb. van a bőrömön, amíg nem látszanak túlságosan. Hát ha már kezdene eldurvulni a helyzet, akkor lehet foglalkoznék vele, addig meg teszek rá. Nem vagyok én nő, hogy azon sírjak mennyi "szarkaláb" van a szemem körül. Abban meg biztos vagyok, hogy egyik csaj sem fogja nagyítóval vizsgálgatni az arcomat, mert ami érdekli őket, ahhoz nem kell nagyító. Úgyhogy erről ennyit. Egyébként jó lenne, ha mást is hasonló lazasággal kezelnék, mert pont akkor, mikor kéne, addigra nem találom az adatbázisban. Ez miatt pedig rendszerint a testvéreimet okolom, a velük folytatott viták, ellentétek miatt lettem nagyrészt olyan, amilyen most vagyok. Lehet, hogy ezt más el sem tudná képzelni, mennyire meg tudja keseríteni az ember életét pár mostohatesó, de én a saját bőrömön tapasztaltam. Nem mondom, hogy minden nap kinyírtuk egymást és késeket dobáltunk a másik hátába, dartsnak használva őt, de azért megvolt az alap feszültség már akkor is, ha egy szobába léptünk. -Igen, ebben igazat kell adnom neked -bólogattam hevesen. -A figyelés is nagyon fárasztó tud lenni. Már le is izzadtam tőle, ahogy drukkoltam, hogy érd el azokat az ütőket -lestem Mike reakcióját és ha sikerrel jártam és legalább vigyorgott rajta, akkor én is. Igen, tudok poénos figura is lenni, csak nem akkor, mikor azt kell látnom, hogy valamelyik balfasz eltüntette az ütőmet. Szóval nálam az már jó jel, ha valakivel viccelődök vagy éppen röhögök azon, amit mondd/csinál. Kivéve, ha ezt azért teszem, mert annyira szánalmasnak tartom. De jelenesetben erről nem volt szó. Az öltözőbe érve, miközben az ütőmet mostam, egy pillanat erejéig elgondolkoztam rajta, hogy akkor mégis mit fogunk beadni a nyomorult bagázsnak. -Szerintem még az is simán hihető lenne, hogy elkaptunk egy járókelőt és bedobtuk magunk helyett a sárba -vázoltam fel az én zseniális ötletemet. Nyilván nem gondoltam 100%-osan komolyan, bár... -Főleg azért, mert én például ezt meg is tenném, ha szorulna a hurok a nyakam körül -persze nem tudhattam Mike miként vélekedik erről, de végül is a botos megoldás is hasonlóan hihetetlen lenne. Hogyan szednénk ki két ütőt simán ágakkal? Legalább ötször visszaejtenénk őket, mire sikerülne kipecázni egyenként.
Elhiszem én, hogy van akinek nem valami kellemes az élete és nem is irigylem az ilyen embereket. Nekem egy szavam sem lehet, soha nem volt igazán nagy gondom, valahogy mindig jól alakultak a dolgaim. Népszerűség, a sport, rendes szülők, és még csak nem is kis pénzűek. Persze jó eséllyel nem tudnám átérezni, hogy milyen lehet annak, akinek ilyesmi nem adatott meg, de azért persze megpróbálnám elképzelni, vagy átérezni, mert ennyi együttérzés azért mégis csak van bennem. Most sem azért várom el tőle, hogy változtasson, mert bele akarok szólni az életébe, egyszerűen csak úgy gondolom, hogy neki is jobb, ha egy kicsivel lazábban kezeli a dolgokat, ha nem akad ki mindenen, mert úgy azért mégis csak sokkal egyszerűbb az élet. - Jól van, bocs. - mosolyodom el. Annyi már biztos, hogy esetében azért óvatosan kell bánni a szavakkal, mert simán fel tudja húzni magát a legkisebb poénon is, pedig igazán nem akarom én piszkálni, meg se fordult a fejemben. Szimplán csak tényleg az lenne a célom, hogy kicsit jobban elfogadja a helyzetet, de rá erőltetni sem tudom, viszont legalább a repkedős akcióval érek el valamit, ez is előre lépés. - Ez igazából nem lep meg, de néha könnyebb a dolgokat könnyedén venni. Kisimítja a ráncokat. - vonom meg a vállam egy mosollyal. Na nem mintha bármelyikünk is olyan öreg lenne már, de na akkor se jó, ha folyton morcosan húzza össze a szemeit. Nem tesz jót, pár év múlva olyan mély barázdák lesznek a homlokán, hogy csak na, szerintem ezt ő sem akarja, hiszen ahogy hallottam azért elég nagy nőfaló hírében áll, akkor pedig bizonyára ad a külsejére. - Persze értem én. Nem lusta vagy, vagy... a kényelmesebb megoldások híve. Meg amúgy is meg volt már az edzésünk egy része, bár te csak figyeltél, de azt is... nagy intenzitással. - én tényleg jól szórakozom, most mondja, hogy ő egy kicsit sem. Oké, sáros az ütőnk, de nem kell futni, és nem olyan vészesen rossz fej egyébként ő sem. Kifejezetten kedvelhető figura, ha egy kicsit igyekszik és nem éppen másokat akar leölni, mert felidegesítették. Beérve az öltözőbe én is ledobom a felesleges cuccokat egy gyors kézmosás után, aztán esek neki szépen bevágni a zuhany alá az ütőt. Simán esélyes, hogy a szép hófehér szín nem fog megmaradni, de annyira nem vagyok házi tündér, hogy órákat szórakozzak a tisztára mosással. Az azért már túlzás lenne, annyira én sem élvezem ezt a sáros állapotot. - Na és mit mondunk, hogy oldottuk meg? Ugyanazt a hiteles történetet kéne előadni. Vagy marad a volt egy hosszú botunk magyarázat? - bár azzal nehéz rendesen kipiszkálni, bár talán elhihetik, hogy vagyunk ennyire kreatívak. Tartva a másikat, vagy ilyesmi, nem csak az az egy megoldás létezett, hogy az ember repülve oldja meg igaz?
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: Lacrosse pálya Szer. 24 Szept. - 21:00
Mike & Travis
Ask not what your teammates can do for you. Ask what you can do for your teammates.
Kisebb koromban eleget próbálkoztam, de már feladtam. Igen, ezt az egyet tényleg feladtam, Mike pedig semmit sem tud erről. Így könnyű adni az instrukciókat, de igazán csak akkor tudna megérteni, ha átélné azt amit én. Ez ilyen egyszerű. Ha lenne valami olyan képessége, talán megengedném, hogy turkáljon a fejemben, főleg azért mert már kezdek benne megbízni, ami azért elég nagy szó nálam. Ő azért rendes figurának tűnik, de azért még nem adnám a kezébe az életem. Elég sokszor hátba szúrtak már 21 év alatt ahhoz, hogy kellően elővigyázatos legyek mindenkivel. Kérdés, hogy miért adom vissza a többségnek duplán, azt amit átéltem. Mert megérdemlik. Mindenki. Na jó, azért vannak kivételek, de az emberek 98% nem tartozik ebbe a csoportba. Tipikus példája vagyok annak, hogyan lehet szarból várat építeni. Ahogy mindenki, én is a nulláról kezdtem, aztán az idők során felépítettem egy olyan személyiséget, amivel a többséget magam mögé küldhetem anélkül, hogy tudnának róla. Mert sosem fogom többé hagyni, hogy mások uralkodjanak felettem. -Oké, javíts ki még egyszer -persze azért bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű, de akkor se javítgasson. Ha valamelyik szerencsétlen erre tévedne, akkor legalább ötször megbánná, hogy utánunk mert jönni. Nem égetném meg komolyan... dehogy, ennyire feltűnően nem szoktam kinyírni embereket. Egy "muglinál" az is bőven elég lenne, ha mondjuk a kelleténél melegebbnek érezné a combja belső oldalát... előbb-utóbb csak elterelném vele a figyelmét, talán még el is menne. Más nem elüldözném valami hasonló húzással. Mike akciója azonban kezdte elvonni a figyelmemet az őrködésről. Amikor pedig felhúzta a lábát is, esküszöm röhögtem rajta. Úgy nézett ki ebben a pózban, mint egy buzi, ezt azonban már inkább nem mondtam ki, mert már így is elég jól fűrészeltem magam alatt a gerendát az utóbbi jó húsz percben. -Á, azt kétlem -csóváltam a fejemet, amint visszaért a srác a nagy ütő-mentő akciójából. -Én általában azon szoktam nevetni ha mással történik ilyesmi -törtem le a lelkesedését egy pillanat alatt. Legalábbis szerintem... de ha igazán jó barát akar lenni, akkor elfogad így, kárörvendőnek, hirtelen haragúnak. Ha meg nem, hát akkor beállhat a sorba és megvárhatja mikor kezd el érdekelni, hogy nem szimpatizál velem. Elárulom: soha. Vannak még mások, akikkel bandázok és akiket tudok hívni, ha bebasz a gebasz. Persze Mike is ugyanúgy csatlakozhatna a társaságomhoz, rajta múlik. -Na, de lusta dög vagy! -vágtam hozzá már inkább játékosabb hangnemben sem mint sértően. Aztán megindultam befelé az öltözőkhöz, sétálva. -Egyébként ezzel nem vagy egyedül, mert én is el akartam bliccelni. Már nem mintha lusta lennék csak tudod hogy megy ez... -vontam vállat, majd az ütőt magam mellett tartva elkezdtem futni, hogy azért ne az edzés legvégére érjünk vissza. Tudtam, mire végzünk a zuhanyzónál, addigra a csapattársak bőven lefutják a kinti minimum tíz körüket a pálya körül. Az öltözőhöz érve ledobtam magamról a teljesen felesleges védők egy részét, amik csak akadályoztak a mozgásban, aztán a zuhanyzó felé vettem az irányt. -Kíváncsi leszek ezeknek a köcsögöknek a képére, amikor teljesen tisztán megyünk vissza edzeni -mosolyogtam elégedetten, miközben elkezdtem leveretni a sarat az ütőről.
- Én is ettől féltem. - vigyorodom el. Na igen, gondoltam én, hogy teljes mértékben tudja uralni a képességét és véletlenül senkit sem fog elhamvasztani itt hirtelen, csak ugye... azért az is necces, ha bepipul aztán azért öli le a népeket sorra, mert azt simán kinézném belőle, bár tuti, hogy nem lenne a dolognak valami jó kimenetele, gondolom, nem kifejezetten dicsérnék meg a suliban, ha leégetné a pályát, meg a csapattársakat, szóval... próbálom én visszafogni, no meg lenyugtatni legalább nagyjából. Az is valami, hogy legalább elvigyorodik, legalábbis azt hiszem. - Próbáld tovább. - enyhül a mosolyom kissé. Na igen, azért remélem, hogy tényleg képes lesz kicsit elengedni magát, mert tuti, hogy az ütők nincsenek teljesen rendben, és nem igazán értékelném, ha valami veszett pusztításba kezdene itt utána. Minden bizonnyal persze meg van az oka rá, hogy így áll a helyzethez. Én mint mindent ezt is lazán kezelem, nem szoktam magam felhúzni a dolgokon, mert... minek? Attól semmi nem oldódik meg, ellenben, ha lazán kezeled, akkor sokkal könnyebb a te életed is, meg másoké. A következő szavaira már inkább nem mondok semmit, remélem, hogy tényleg nem fog kinyírni senkit, az a baj, hogy... nem tudnám megállítani. - Inkább úgy mondanám, hogy figyeld, hogy nem jön-e valaki, aki lebuktat. - nem lenne hasznos és nem szívesen esnék bele csak azért a sárba, mert jön valaki. Azt viszont nem értékelném, ha ezért perzselne meg valakit, akkor inkább a sár, aztán persze a fürdés megint. - Így jobb? - felhúzom az egyik lábamat behajlítva, mint Pán Péter. Legalább vigyorog, az is valami, talán akkor nem fog kinyírni semmit, mivel közben sikerül megtalálnia bottal az első ütőt. Elég sáros lehet, ha eleve el volt merülve, és inkább nevessen azon, hogy úgy nézek ki, mint egy tündér, mint hogy azzal foglalkozzon, hogy kit kell kinyírni az ütőink miatt. Elnevetem magam, amikor kiérek és még a vállamba is bokszol. Azért csak sikerül egy kis idő alatt eljutni erre a szintre is, büszke vagyok magamra, vagy csupán idő kérdése volt. - Kimossuk, aztán nem lesz semmi baja. Ez is hozzá tartozik a csapat részévé váláshoz. Egy hét múlva már jót nevetsz rajta. - mosolyodom el. Engem kicsit sem zavar, hogy sáros lesz a kezem, meg lehet azt mosni. Az ütőt már nehezebb lesz kipucolni, de még elég friss a sár rajta, be kell vágni a zuhanyzóba ott sok a hely, aztán nem lesz itt gond. - Gyere akkor mossuk le, ha eleget szöszölünk vele még a futás is megússzuk. - intek közben az állammal a többiek felé, akik már aktívan róják a köröket a pálya körül. Nem hiszem, hogy az edző ezek után minket is megfuttat, szóval irány az öltöző. Annyira szerintem nem is vészes ez így, ellógjuk a futást és teljesen jól el vagyunk, egy kis sár már igazán nem számít.
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: Lacrosse pálya Kedd 23 Szept. - 21:13
Mike & Travis
Ask not what your teammates can do for you. Ask what you can do for your teammates.
Az oldalba bökésre elhúztam magam, majd "felhümmögtem" és vigyorogtam néhány másodperc erejéig.-Nem, nem fogok tűzvészt okozni, nyugodj meg. Teljes mértékben tudom uralni kit égessek meg és kit ne -bár ettől nem hiszem, hogy megkönnyebbült, de hát nem az erősségem mások nyugtatgatása. Sőt, általában másokról is ugyanezt lehet elmondani fordított esetben, ha a közelemben vannak. Ugyanis tény, hogyha egyszer bepöccentem akkor kell egy kis idő mire normálisan tudok gondolkodni és nem marok oda minden egyes szavammal másoknak. Mondták már rám azt is, hogy hisztis picsa vagyok... akkor verekedtem először. Egyszerűen nem tűröm, ha mások még csak poénkodásból is de meg akarnak alázni. A beavatások is csak akkor vannak rendben, ha nem velem történnek meg, mert olyankor mindig úgy érzem magam, mintha én lennék mások csicskája, alattvalója, akin röhöghetnek és azt csinálhatják vele, amit akarnak. Ez van, nem tűröm ha bármilyen formában is csorbát ejtenek a képzeletbeli jogaron, ami a pozíciómat jelképezi. Régebben ugyanis mindig ezt csinálták velem a testvéreim. Sosem fogadtak be, csak gúnyt űztek belőlem legtöbbször és azóta érzékenyen reagálok az ilyesmire. Ez még nem jelenti azt, hogy sosem lehet velem poénkodni, csak nem ebben a formában... mert én ezt rohadtul nem annak veszem. -Igen. Próbáltam, csak nem megy -vontam vállat lazán, mint akit egyáltalán nem izgat a dolog. De most mégis mit tehetnék? Ilyen vagyok, neki meg bele kell törődnie, ha azt akarja, hogy jóban legyünk. Mindenkinek megvannak az indokai a múltból, hogy miért lett ilyen, amilyen. Nekem is, ezeket pedig rohadt nehéz egy pillanatra is félretenni. Automatikusan felhúznak az olyan dolgok, mint amikor én kerülök a megaláztatott szerepébe, még akkor is, ha csak poén az egész. Kiölték belőlem azt, hogy ezt valaha is élvezni tudjam, sőt röhögjek rajta. Túl sokszor átestem azon, hogy mások önkényeinek feleljek meg és beégessem magam csak azért, hogy más jól szórakozzon. Ez egyáltalán nem az én asztalom, elégszer voltam áldozat ahhoz, hogy megutáljam ezt a szerepet. -Tökmindegy. Akkor is lesz kit kinyírnom -vágtam rá, szintén nemtörődöm hangnemben. Értékelem, hogy Mike ilyen sokat fáradozott azon, hogy lenyugtasson, de ennyi idő után szerintem magától is rájöhetne, hogy fölösleges erőfeszítés. Még nem sikerült megtalálnom a módját annak, hogyan higgadjak le ilyen helyzetekbe és ne érezzek erős kényszert mások szétverésére. Igen, tudom, hogy így nem leszek valami jóban a csapattársaimmal, de egy idő után kénytelenek lesznek hozzám szokni és hagyni, hogy elfoglaljam köztük a megérdemelt helyemet. -Mármint figyeljem, hogy kit kell megperzselni? Az menni fog -mondtam immár az ároknál, majd félszemmel lestem, hogy melyik idióta jön utánunk kémkedni. Viszont közben Mike mentőakciójára is próbáltam figyelni, igazán kíváncsi voltam ott lesznek-e az ütők vagy sem. -Már bocs, de úgy nézel ki mint egy kib@szott tündér -vigyorogtam, amint a srác elkezdett repülni. A gazdag fantáziámnak köszönhetően hamar sikerült elképzelnem őt miniatűr szárnyakkal, akármennyire próbáltam komoly maradni. Főleg az a póz, amiben megközelítette a sarat és turkált... feldobta a napomat. Egy idő után már csak azt néztem hogyan szerencsétlenkedik, annyira szórakoztatónak találtam. Amint végzett, a mocskos ütők közül az egyiket elvettem. -Téged biztos nem, Rhoslyn -bokszoltam vállba játékosan egy vigyor kíséretében. Aztán a retkes ütőre néztem, feleannyira vidám képpel. -Viszont ezt... lehet ledugom valakinek a torkán, jobbik esetben -forgattam meg a kezemben, ami természetesen tiszta sár lett tőle... már ha az a valami sár volt. Persze már kezdett belőlem kipárologni a düh, azért még mindig kellemetlenül érintett, hogy ezeknél ilyen a beavatás... -Ezeket le kéne mosni visszafele -hoztam fel az ötletet, mert az egy dolog, hogy a kezem sáros lett, de a kesztyűt nem vihetem vissza hetente a birtokra kimosatni.
- Haver... viccelek, tisztában vagyok vele, hogy mire vagyok képes, bár gondolom a prof nem értékelné, ha tűzvészt okoznál a városban. - finoman oldalba bököm egy széles vigyorral. Csak nem nyakaz le ennyi miatt. Egy kicsit túlságosan komolyan veszi a dolgokat úgy vettem észre. Nincs ezzel nagy baj, de azért egy kicsit tényleg lehetne lazább is, mert nem minden véresen komoly. Egy kis szórakozás soha sem árt, és szerintem rá férne, ha kicsit elengedné magát. Nem lesz azért ez az egész annyira halálos, hogy már most frászban kelljen lenni, egy kis szórakozás meg soha sem árt. Én legalábbis így fogom fel ezt, bár ahogy látom neki ez nem sikerült. Azért nekem is kell lélekjelenlét, hogy kezelni tudjam a srácot, mert halálosan komoly, mintha minimum az életére törtek volna ezzel a kis ütős malőrrel, vagy beavatással, mindegy minek nevezzük. Azért akkor sem hiszem, hogy olyan rémes lesz. Futunk pár kört, esetleg lesz valami kellemetlenebb is benne, de nem hiszem, hogy olyan vészesen halálos lesz, hiszen nem az a cél, hogy elijesszék a leendő játékosokat, hanem sokkal inkább hogy a csapat részeivé váljanak. Mindenki átesett ezen, aki a pályán van jelenleg, ennyi. - Szórakozás... csak egyszerűen vedd annak. - azért én próbálkozom, mert tényleg kezelhetnénk ezt máshogy is, de ő már most be van gőzölve és komolyan nem tudom mi lesz, ha tényleg a sárban találjuk meg a cuccokat, ki fog akadni. Kéne egy nagy lavór víz, az talán lehűtené, vagy valami, egyéb ötletem nincs, mert láthatóan csak szavakkal nem lehet őt meggyőzni. - Lehet, de nem biztos, hogy olyan durva a helyzet, talán csak sár. - vonom meg a vállam egy mosollyal. Nem kell egyből a legrosszabbra gondolni, nem az a cél, hogy totálisan kicsináljanak minket. Nem gondolom tényleg, hogy ilyen durva lenne a helyzet. Mindenesetre hamar elérjük a célt futva, de azért ha kéne utána kapnék, ha mondjuk túlságosan nagy lenne a lendület és lecsúszna a sárba. Tuti, hogy abból már esélyem sem lenne lenyugtatni, úgyhogy jobb nem vállalni a kockázatot. Kicsit hümmögök, amikor meglátom a tényleg kellő mértékű sarat, majd aztán az ötletére elmosolyodom. Legalább próbálkozik, még ha olyan is hozzá az arca, mintha folyamatosan citromot rágna. - Oké, a bot az remek ötlet, te meg figyeld a terepet. - nem lenne hasznos, ha mondjuk pont most jönne erre valaki, hogy megnézze hogyan oldjuk meg a feladatot. Nem szeretnék beletoccsanni a sárba csak azért, hogy ne lássa meg senki, hogy gond nélkül repülök le és lebegek felette, hogy ott piszkálgassam a terepet a bottal. El tart egy ideig, mire sikerül mindent áttúrni, de végül csak megakadok először. Így is azért a kezemet be kell piszkolni, de az nem olyan nagy cucc, nem sokára már a két ütővel térek vissza. Ramaty állapotban vannak az tény, de legalább mi nem, vagyis a kezem, de az se vészes. - Na látod, nem volt ez annyira durva. Nem nyírsz ki senkit ugye? - oké, talán engem fog először, ha nem tüntetem el a mosolyt a képemről, ezért igyekszem egy fokkal komolyabbra venni a figurát. Egy fokkal megy is.
Kezdőlap 
by 
Az egyik legjobb volt! /
//