Tea Temptations

Tárgy: Re: Tea Temptations Szer. 22 Ápr. - 10:35

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: Tea Temptations Hétf. 2 Feb. - 23:29

Nikola & Lorelai

Hát na basszus... azért efféle izgalmakra nem számítottam így késő estére. Az volt a terv, hogy lelépek, sőt előtte az, hogy megszívatok valami gazdag fickót, és... ennyi. Helyette épp azon vagyok, hogy próbálom összekanalazni magam, miután már az előbbi megpróbáltatások után rendbe jöttem, helyette most megint kezdek amortizálódni, és éppen próbálok feltápászkodni, miközben figyelem az állkapocs leszaggatós akciót, ami lássuk be, hogy eléggé gyomorforgató lenne, ha nem láttam volna már előzőleg is, hogy a fickó mire képes. Vagyis... a leendő főnök, akivel jó lesz nem túl gyakran összetűzésbe keveredni, erre sajnos már sikerült rájönnöm. Még mindig nem tudom, hogy mennyire rossz ötlet hozzá csapódni, de talán még mindig jobb, mint egyedül szórakozni, miközben nem találom a helyem, és belefuthatok másba aki olyan, mint ő... vagy ez a nő, és abból a helyzetből már nem biztos, hogy pozitívan jönnék ki.
Az egész helyzet már megint kezd gyengébb horrorba átmenni, de azért végignézem, azt hiszem ezt az egészet talán még szoknom is kell. Végül abbamarad a kis harc... bár annak is alig mondható, mert gyorsan győz a szörny... Na jó nem tudom, hogy melyik mondható igazán szörnynek, talán mindkettő, akkor pedig rossz a megfogalmazásom.
- Na igen... erre gondolhattam volna. - bököm ki, de most már főképp a pihenésre gondolnék szívem szerint, többet nem akarok, mert azt hiszem kivételesen ez az egész helyzet talán még nekem is sok volt. Ilyet se mondok gyakran, de most azt hiszem így van. Jó lesz vége egy kicsit nyugodtabb környezetbe kerülni és azt hiszem rábízhatom magam újdonsült védőszentemre... igen a szent kissé erős megfogalmazás, de legalább élek és jelenleg ezt neki köszönhetem.

//Én is köszönöm szépen a játékot! Mindenképpen. ^^ Addig belakom a birtokot. Razz

//

Tárgy: Re: Tea Temptations Hétf. 2 Feb. - 16:13

Egyetlen mozdulattal ragadom meg a vad nőszemély nyakát hátulról, hogy azt megszorítva eltávolítsam Rózsa közeléből. Egyetlen pillanat alatt perdül meg tengelye körül, miután talpra érkezett, hogy rámvesse magát. Egyetlen mozdulattal szabadít meg állkapcsomtól, ami számomra mondhatni, kellemetlen élmény. Különösen ilyenkor, mikor lenne néhány keresetlen szavam az illetőhöz. Cserébe baráti gesztus gyanánt magam is felé lendítem egyik kezemen frissen sarjadt, koromszín karmaim, hogy viszonozzam szíves üdvözlését. Ez mindösszesen pillanatnyi kényelmetlenséget okoz számára, bármily mélyen is szántom végig mellkasát és nyaki artériáját. Szemmel jól követhető sebességgel forr össze teste.
Fröccsenő vérét két arasznyi nyelvvel takarítom le arcomról és a még meglévő - felső - ajkamról. Ostorszerűen csap le fejem fölül a tarkómból sarjadt csáp, mely kígyóhoz hasonlatos módon hullámzik mozgás közben. Ez mindenbizonnyal egy ideiglenesen törött orrot jelent az illetlen nőszemély számára, valamint egy egészen gyors utazást a padlóra, egyenesen Rózsa mellé.
Helyreállítom arcom eredeti szerkezetét, hogy néhány szót alkalmam legyen szólni, mielőtt ez a rendkívül bosszantó kétlábú ismételten reám vetné magát.
- Akadt egy különös sejtésem, lévén nők ritkán járnak a férfi mosdóba - felelem, egyelőre még némileg torokhangon - Megállítanád ezt az alkalmatlankodó hölgyet?
Ahogy megáll, akár csak egyetlen pillanatra is, karmaim szívébe mélyednek. Teste véres salakká válik, mely rövidesen eltűnik testem felületén. Apró igazítás nyakkendőmön, majd irány a kijárat. Kósza érintéssel biztosítom, hogy el ne vérezhessen új üdvöském, s a hátsó ajtón keresztül távozunk.

/Köszönöm szépen a játékot! A továbbiakat még egyeztetjük. Smile

/

Tárgy: Re: Tea Temptations Csüt. 29 Jan. - 23:12

Nikola & Lorelai

Az az igazság, hogy unom már ezt az egészet, és igen lehet, hogy előzőleg nagyon szépen megmutatta, hogy mennyivel erősebb és több nálam, de az a bizonytalanság és megtörtség, amit elért a támadásával igazából nem ért el annyit, amennyit gondolom el szeretett volna érni, vagy legalábbis viszonylag hamar kiveszett belőlem a dolog. Nem ellene szól... egyszerűen nem szeretem, ha gátat szabnak nekem és túlságosan sokáig nem is hagyom ezt senkinek sem, mert én azt teszek, amit én akarok, esetleg megpróbálhatok a kedvében járni, de azt se a végtelenségig, főleg ha nem is értem pontosan, hogy mit akar ezzel elérni, hiszen az a nő... semmiség volt nekem. Ezért mennék már és ezért nem foglalkozom azzal az iróniától csepegő hanggal sem, mert őszintén nem érdekel, amúgy se vagyok oda az efféle célozgatásokért.
A kezem már épp a kilincsen pihen, amikor meghallom újra a hangját, no meg a motoszkálást a hátam mögül. Nem valami jó hír... határozottan nem az és most komolyan, miért nem mehetünk már? Mintha ez a nap valami végtelen körforgás lenne, ami az istennek sem akar véget érni, mintha... valami rémes álomban ragadtam volna, és itt ez a mosdó jelenet, amin képtelen vagyok túllépni, pedig igazán nagyon szeretnék már. Elhúzom a számat, amikor meglátom ezt a röpke kis átalakulást. Talán a cseppnyi meglepettség miatt nem reagálom le azonnal, ki tudja, de egy kicsit azért sikerül ledermednem, épp annyira, hogy az az izé ugrani tudjon.
- Francba! Te... tudtad? - ennyit sikerül még kinyögnöm, mielőtt az a valami rám vetné magát. Csak azt érzem, ahogy az agyarak erőteljesen a vállamba marnak. Nem valami kellemes, de mégis visszatartom a sikítást, ami nagyon ki akaródzik törni. Végül is... már az előbb is épp elég kellemetlenségben volt részem, inkább próbálok koncentrálni, ami nehéz az ajtónak szorítva és vér hullatva, de... akkor is. Arra, hogy keljen fel, hogy hagyja abba, hogy másszon le rólam, hiszen ez is csak egy lény, akinek ugyanúgy képes lehetek irányítani a végtagjait, mert azok is csak izmokból állnak, az is csak fizikai megnyilvánulás... hát akkor miért ne sikerülne. Csak ennyi a dolgom, meg kell, hogy mozduljon és akkor már le tudom mászatni magamról.

Tárgy: Re: Tea Temptations Kedd 27 Jan. - 11:41

Különös érzés a magabiztosság. Érzés? Tán az állapot megfelelőbb kifejezés e helyütt. Egyrészt segít az ember számára elkerülni, hogy külső tényezők megzavarják akaratának beteljesítésében. Ugyanakkor, bár ezen tényt többnyire figyelmen kívül hagyják az emberfajzatok, bizony az esetlegesen az egyén számára hasznos felismeréseket is gátolja. Adott esetben akár teljes egészében el is fedi.
- Igazad lehet, gyermekem. Lehetséges, hogy rajtam kívül bárkivel gond nélkül elbánsz.
Szavaim nem nélkülözik az iróniát, ám ez hanglejtésemből szándékosan nem hallható ki. Amennyiben érti, nos abban az esetben kiérdemelte, hogy értse. Lassú, kimért léptekkel indulok meg a kijárat felé.
Mindeközben eszembe jut, vajon valami gond akadt a női mosdóval? Mert valóban, ez a férfi részleg, hiszen ide tértem be magam is. Ez a fiatal lány, aki az imént jó eséllyel halálos - vagy közel halálos - áramütést kapott, minden bizonnyal ezért választotta ezen helyiséget.
- Lehetséges, hogy valaki még marasztalna minket - jegyzem meg, midőn az ajtóban megfordulok.
Jobb szemöldököm felszökik, ahogy szemtanúja lehetek Rózsa iménti áldozata feltámadásának. Készülő vihar módjára, már-már fagyott tempóban áll talpra. Ugrása előtt azonban a pillanat tört része alatt növeszt hegyes karmokat és ragadozóhoz méltó agyarakat. Testszőrzete is szemmel láthatóan dúsabb lett, bár új kiszemeltem számára minden bizonnyal a hegyes szarufüggelékek látványa lesz a leginkább zavaró az elé táruló látvány megannyi furcsasága közül.

Tárgy: Re: Tea Temptations Pént. 23 Jan. - 21:14

Nikola & Lorelai

Nem, tényleg nem igazán értem, hogy ennek az egész kis tesztnek pontosan mi is a célja, mert... határozottan furcsa nekem, hogy most itt a mosdóban gyakorlok egy nőn, akiből igazából nem akarunk információkat kiszedni, csak... nem tudom mit akarunk pontosan, az a helyzet, és igazából baromira érdekelne. Így viszont csak marad a kissé értetlen tekintet, amit újra a fickóra vetek, majd visszaváltok megint a nőre. Ő fél, engem ez nem nagyon érdekel, viszont mivel nem tudom, hogy mit is akarunk vele, kissé talán bizonytalan vagyok, könnyebb lenne, ha jobban érteném ezt az egészet, legalábbis azt hiszem.
- De pontosan mit is kell gyakorolnom? A képességemet már mesteri szinten uralom, miért kell ezen a nőn tesztelnem, hogy mennyire megy jól? - tényleg nem teljesen értem. Megmutathatom én neki, hogyan kell a frászt hozni valakire, hogyan kell annyira ráijeszteni, hogy azt se tudja fiú-e vagy lány, de... minden ember más. Hiába gyakorlok én történetesen rajta, lehet hogy találok majd valaki mást, aki... nem is tudom erősebb lélekben és nála majd egész más dolgokat kell bevetnem igaz? Akkor meg tényleg nem értem teljesen, hogy mire is megy ki a játék.
- Nem szoktam hibázni és gyakoroltam már épp eleget, ez... meg nem valami francos háború. - húzom el a számat. Oké mindig jön ezekkel a levegőbebeszélésekkel, ami határozottan idegesítő kezd lenni már nekem. Nem vagyok én valami nagy filozófus, csak teszem, amihez épp kedvem van és most... már ahhoz van kedvem, hogy ezt az egészet lezárjam a fenébe, szóval amikor a nő már nagyon le akarná feszíteni a saját kezét a szájáról, akkor szépen a másikat a szárító felé irányítom. Kihúzatom vele a konnektorból azt a vackot és szépen belenyúlok vele, mármint ő nyúl bele. Pillanatok alatt kisül. Mondtam már, hogy kissé hirtelen típus vagyok igaz? Az a baj, hogy nem értem mit is akarunk ebből kihozni és ilyenkor nem biztos, hogy mindent tökéletesen reagálok le, vagy hogy ő így akarta, de... nem is érdekel most annyira.
- Mehetünk végre? - dacosan emelem fel az államat. No azért lássuk be... nincsen rózsa tövis nélkül, én azért nem vagyok egy könnyen kezelhető kis bárányka, sőt határozottan nehéz természetem van, de azt hiszem ezzel már ő is tisztában volt a legelején is.

Tárgy: Re: Tea Temptations Kedd 20 Jan. - 15:10

Felelet gyanánt eleinte csupán fejemet csóválom. Hisz miért is volna szükségünk bárkire, ki nem rendelkezik kiemelkedő készségekkel? Nos rövid időre talán még hasznos is volna, ám ezért egyáltalán nem szükséges efféle erőfeszítéseket tennie bármelyikünknek is. Sokkalta másabb a célja jelen kísérletünknek, ám ezt olybá tűnik, az ifjú hölgy még nem igazán értette meg.
- Nincs rá szükségünk. Ő csupán egy szerencsétlen áldozat, ki gyakorló bábukénk szolgál számodra. Ennyi, és nem több.
Így igaz. Felesleges. Legalább annyira, mint ő maga volt, mint mielőtt felhívta volna magára figyelmemet. És olybá tűnik, még létéhez is kellően ragaszkodik ahhoz, hogy hasznomra és szórakoztatásomra lehessen. Meglátjuk, melyikben mutat több tehetséget. Eddig második készsége bőségesen vezet, mondhatni, orrhosszal.
- Tudod, gyermekem, ha csakis fontos célpontra nyitnának tüzet a lövészek, folyton elhibáznák rutintalanságuk okán. Neked pedig eszed ágában sincs hibázni, jól sejtem?
Mosolyom apró, mindössze leheletnyi gúnnyal színezem, mielőtt ismét szélesre húznám. A lányt természetesen nem nyugtatja meg, hogy áldozatként aposztrofáltam. Sőt, az a sejtésem, menekülni készül. Hogy kétségbeesésében mikor kezd sikítani, annak azonban nem én vagyok a megmondhatója. Tán soha, ha előtte Rózsa végez vele.
Kedvem volna most egy kellemes fotelhez és egy pohár jóféle borhoz. Még elválik, lesz-e oly érdekes a következő néhány pillanat, hogy ezen hiányérzetemen enyhítsen.

Tárgy: Re: Tea Temptations Kedd 13 Jan. - 16:33

Nikola & Lorelai

Szó se róla azért felettébb meglepetten pillantok hátra rá, miközben még mindig tartom a nőt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire bonyolult az, amit elvár tőlem. Soha sem szoktam a dolgokat túlbonyolítani, egyszerűen csak teszem azt, ami először eszembe jut és most jobban át kéne gondolnom, hogy... kiismerjem az áldozatot? Azt csináljam, amit ő csinál másokkal? Legalábbis, ha jól sejtem, akkor az ő játékai valami ilyesmiről szólnak. Ettől még nem érzem, hogy közelebb kerültem volna hirtelen a probléma megoldásához. Továbbra is kissé a homlokomat ráncolom, ahogy visszafordulok a riadt tekintetű nő felé.
- És ha én nem akarom vizsgálgatni? Az nem inkább a te kedvenc időtöltésed? - mert hát így van nem? Én mit vizsgáljak rajta? Egyébként sem akarok magamnak valami kis pincsikutyát a nő személyében, vagy ilyesmi, csak el akarnám intézni, aztán... mondjuk elhúzni innen, mert éppenséggel nem fűznek kellemes emlékek ehhez az elmúlt nem kevés perchez. Jobb lenne kint lenni, úgy értem teljesen kint a teaházon kívül. Egyelőre még azzal sem vagyok teljesen tisztában, hogy mit is akar tőlem pontosan és ez azért felettébb zavaró tud lenni.
- Szóval... hajtsam az uralmam alá. - oké igyekszem értelmezni a dolgot és igyekszem majd... megfelelni, hiába még nem tudom pontosan, hogyan is tegyem meg. Én eddig inkább a képességemmel oldottam ezt meg, csak úgy egyszerűen, de most a nőt kéne megtörni? Ez már azért jóval nagyobb kihívásnak tűnik, hogy mit ne mondjak. Kicsit gondolkodva húzom el a számat, aztán újra visszafordulok a nő felé. Közelebb lépek hozzá és az arcomra egészen bájos mosolyt varázsolok. Felemelem szépen a kezemet és egészen finoman simítok végig a haján. - Jól van, semmi baj. Ha megígéred, hogy nem sikítasz, akkor... mondjuk nem fog megrázni az áram, amikor belenyúlsz a kiengedett vízbe, mit szólsz? - oh persze még mindig megmarad a riadt tekintet, minden bizonnyal a bársonyosan kedves hang erre még rá is játszik. - Bólints, ha érted, hogy mit mondtam. - eszem ágában sincs természetesen moccanni, úgyhogy szépen felemelem a kis kacsóját. Na nem az enyémmel, a képességemmel természetesen, szépen egészen a kézszárítóig, hogy meg se álljon, amíg hozzá nem ér, amíg el nem kezdi érezni a forró levegő mardosását a bőrén és amíg meg nem halljuk a befogott száján át hallható csendesen elfojtott kiáltást. Végül nagy nehezen bólint, én pedig lejjebb engedem a kezét a forróságtól. - Valami ilyesmire gondoltál? De... mégis mire kell nekünk ő? - gondolom semmire, de így cél nélkül szórakozni vele... olyan felesleges nem?

Tárgy: Re: Tea Temptations Pént. 9 Jan. - 16:18

Visszafogott kacaj lesz rajtam úrrá, amint kérdése megüti fülemet. Ki-kiszökik egy-egy erőteljesebb hang szám elé helyezett kezem mögül, míg néhány pillanat alatt kiélem magamat a felhőtlen vidámság víg hullámain. Némi torokköszörüléssel szelidítem ismét vigyorrá nevetésem, hogy újból megszólíthassam legújabb kiszemeltemet.
- Tanulás szempontjából egyáltalán nem ildomos az áldozat korai halála. Sokkalta előnyösebb egy-egy vizsgálati alanyt a lehető leghosszabban felhasználni.
Fejemet az egyébként tán egészen ártatlan fiatal lány felé fordítom, mikor annak száján valamiféle hang kívánkozna ki. Biztos vagyok benne, hogy Rózsa gondoskodni fog némaságáról, amennyiben szükséges. Jól tudhatja már, miféle problémákat okozhat, ha bármely részlet felett is elveszítené befolyását egy küzdelemben.
- Derítsd ki, meddig terjednek félelmei, majd ezeket kiaknázva hajtsd uralmad alá! Ez az első feladatod. Nem szükséges mélységeiben analizálni személyiségét, alapvető gyengeségek felismerése bőven elegendő lehet.
A lehető legnagyobb nyugalommal döntöm vállamat a legközelebbi falnak, hogy azután karba tett kézzel szemlélhessem ténykedését. Immár több bennem a kíváncsiság, semmint az éhség, így talán bele sem szólok időt múlató tevékenységébe.

Tárgy: Re: Tea Temptations Hétf. 22 Dec. - 20:18

Nikola & Lorelai

Azt hiszem már nem kéne, hogy meglepődjek azon, ami történik, hiszen már láttam tőle finoman szólva is elég sok mindent, amit nem kellett volna, amit egy normál ember nem tud egy könnyen felfogni, nekem viszont nem nagyon volt más választásom, mint... elszenvedni mindent, amit művelt. Kiborított vele annyira, hogy valamelyest elfogadjam a tényt, oké, ő a főnök, mert ezt nem szeretném végigjátszani újra és talán van abban valamelyest ráció, hogy kéne valami cél az életembe. Valami... érdekesség, ami mostanság nem volt meg. Persze még nem biztos, hogy tud-e adni, no de majd meglátjuk.
- És... rendkívül hosszan is igaz? - mert hát ne nem fogalmaz kifejezetten röviden, minden mondata olyan kacifántos és jól körül írt, hogy legszívesebben csak forgatnám rá a szememet, de komolyan. De azt hiszem annak most nem lenne túl sok értelme, mert csak újfent én jönnék ki belőle rosszul, ha gondolom az ő léptékével mérve szemtelen lennék. - Oké, akkor lássuk azt a munkát. - már jobban vagyok, határozottan, szóval igen, kezd érdekelni, hogy miféle munkáról is van szó, amit el akarna végeztetni velem. Az fel sem merül bennem, hogy most azonnal lesz róla szó, még akkor sem, amikor lassan visszatér az áram, és minden elkezd úgy működni, mint az egész kis incidens előtt.
- Itt? Bent? - oké, meglep, nem vagyok feltétlenül ilyen logikus típus, nem szoktam ennyit gondolkodni azon, ha tenni kell valamit. Én csak általában teszem és kész, nem szoktam azon filózni, hogy mik az esetleges következmények, de most úgy fest, hogy kénytelen leszek. Végül az első mozdulatommal a saját kezét irányítom a szája elé, jó erősen, nagyon erősen, így nem nekem kell szórakoznom azzal, hogy befogjam a száját, aztán léptetem szépen közelebb a csaphoz, hogy nyittassam meg vele a vizet. - Mi tetszene jobban neked, áram, vagy fulladás? - döntöm kicsit oldalra a fejem Nikola felé pillantva. Erre már persze a nő azért nyekeregni kezd, de sokat nem ér vele a szájára tapasztott saját keze miatt.

Tárgy: Re: Tea Temptations Pént. 19 Dec. - 16:30

Mind a szerteszét szórt illetve a még testét és ruháját borító vér is apró patakokban indul meg irányomban, hogy végül bőrömet érintve felszívódjon, mintha sosem lett volna. Mosolyomat szélesebbre húzva nyalom meg szám szélét, ahogy befogadom az éltető, még szinte lüktető nedűt. Pótol egy keveset abból az energiából, amit az ifjú hölgyre szántam, a jelek szerint nem is épp hiába.
Szám már-már körbekacagni igyekszik fejemet, ahogy elemezgetni kezdi, miként és milyen tájait is borzolta fel korábbi kis bemutatóm. Úgy is mondhatnánk, csupán füleim pozíciója akadályozza meg ezen törekvésének véghezvitelében. Bár minden bizonnyal akad annyi rutinom testem formálásában, hogy ezt a problémát is képes volnék kellő kreativitással orvosolni.
- Minden körülmények között törekszem rá, hogy megfelelően választékosan fogalmazzak, lévén nem lehetek nevemhez és rangomhoz méltatlan. Elsősorban olyasvalaki lesz a célpontod, akit magam jelölök ki számodra. Előbb a munka, csak azután a szórakozás. Minél jobban végzed az előbbit, annál több lehetőséged adódik az utóbbira.
Az elektromos hálózat szemmel láthatóan helyreáll, ezt jól jelzik a felkapcsolódó lámpák is. Pillanatok telnek csak el ezután, mielőtt egy korabeli hölgy tipegne be a mosdóba. Már messziről megállapíthatom ezen tényeket lépteinek súlyából és dúdulászásának zöngéiből. Ránk se hederít, úgy fordul azonnal a kézmosóhoz.
- Íme első gyakorlóbábod, kedves Rózsám. Nyűgözz le, és megjutalmazlak! S ne feledd! - ujjamat fülemhez emelem - Odakint visszatértek a vendégek.
Szerencsétlen ismeretlen mindössze ebben a pillanatban eszmél rá jelenlétünkre. Eleinte meglepetés uralja arcát, ám nem tudhatjuk, mikor tör rá az ijedelem.

Tárgy: Re: Tea Temptations Pént. 5 Dec. - 21:56

Nikola & Lorelai

Nem is csak a meglepetésen kell azt hiszem túltenni magamat, hanem úgy nagyjából a sokkon, meg a fájdalom érzetén, ami nem volt éppenséggel kevés, bár gondolom szerinte megérdemelt. Azért persze ettől még nem leszünk hirtelen puszipajtások, csak érthető módon tudom, hogy jelenleg nem sok választásom van, kénytelen vagyok azt tenni, amit kell, mert ő az erősebb... bármennyire is úgy volt eddig mindig, hogy én irányítottam. Talán ez a tény még sokkal riasztóbb is, mint az, amit tett velem.
- Azt hiszem ez közelíti is nagyban a valóságot... amit műveltél... - az hátborzongató volt és még annál is fájdalmasabb. Bármennyire is dacos vagyok és csak azért is ellenálló jellem, attól még finoman szólva besokalltam ettől az egésztől. A karmok, meg a csuklóm felvágása és az egész, ahogyan lényegében a tudtomra adta, hogy ki a főnök, és hogy ha akar akkor igenis simán darabokra téphet... Lássuk be elérte azt a hatást, amit akar. Talán még érdekelhet is ezek után az, amit mondani akar.
- Ennél kacifántosabban már komolyan nem is fogalmazhatnál. - ráncolom kissé a homlokomat, ahogy próbálok azért talpon maradni és próbálom magamat nagyjából összeszedni. Ez utóbbi azért nem egyszerű. A sérüléseket ugyan helyrehozta, de attól még a ruhám nincs a legjobb állapotban és azért mégis csak emlékszem arra, ami történt és bárhogy is nézzük, de elég nagy hatással volt rám, elég mély nyomot hagyott. - Bárkivel, aki ártani akar nekem, vagy... aki nem tetszik? - hát őt is csak azért szúrtam ki magamnak, mert nem tetszett az a nagyképű mosoly, ami az arcán pihent, semmi többről nem volt szó. Tehát igazából... könnyen megtalálom azt, akivel kezdeni tudnék valamit, aki nem tetszik nekem, bár azt hittem, hogy ez neki is világos volt már ennyiből is.
- Virág? Rózsa tövissel... esetleg muskátli. Nem sokan szeretik, de mégis ott van minden ablakban és baromi jól bír mindent. - oké, én azért nem bírok jól mindent, de láthatóan azért sok mindent nem igaz?

Tárgy: Re: Tea Temptations Csüt. 4 Dec. - 16:55

Közel határtalan türelmemnek hála nem okoz problémát, hogy kivárjam, míg az ifjú hölgy túlteszi magát hirtelen jött meglepetésén. Ami tán nem is oly hirtelen érkezett, mégis mintha bárki oka volna csodálkozásának az eddig általa tapasztaltak után. Minden esetre mosolyom fölényes, már-már megértő, mikor újból végigtekintek mkissé megtört lellkű testén. Amolyan szabadkozó arckifejezéssel tárom szét kezeimet.
- Nos, az általam felvázolt tudományos elemzéssel egyelőre nem terhelném elméd. Sokféle névvel és szimbólummal illettek már. Annyi bizonyos, amennyiben most egy történet szereplői volnánk, magam lennék a rémálmokból szabadult szörnyeteg. Személy szerint legalábbis így hiszem.
Következő kérdése, sőt felszólítása hallatán kacagnom kell. Hirtelen vált hangnemet, mégis tisztán érződik belőle az elhatározás. Mintha nem is ezen törékeny gyermeket kezdtem volna az imét apró darabkákra boncolni röptében ideképzelt boncasztalomon!
- Úgy mondják műértő körökben, színház az egész világ. Azt javaslom, elsőként rendezzük meg valamely rövidebb darabunkat választott szerepünkbe lépve, mielőtt az egész planéta karmestereivé lépnénk elő. Elsőként mi magunk leszünk a zsarnokok, a terror. Hol és kikkel játszanád ezt el szívesen?
Mindeközben, mintha csupán egy kósza csevegésből csöppennénk a következőbe, kitolom a fülke ajtaját, s lépek ki onnan. Úgy sejtem, valamelyest rendbe szeretné szedni ruháját az ifjú hölgy, így hagyok időt számára, míg kiötöljük, mi legyen közös időnk következő elfoglaltsága.
- Mond csak, gyermekem, ha virág volnál, milyen lennél?

Tárgy: Re: Tea Temptations Hétf. 17 Nov. - 16:56

Nikola & Lorelai

Oké, sikerül azért elég nagyokat pislognom, amikor látom, hogy mégis mi a fene történik. Már az eddigiek is sokkoltak, nem csak a fájdalom miatt, hanem úgy általában mindaz, ami történt, de mindezek után egyszerűen csak néhány érintéssel begyógyítja a sebeimet. Erre mondja nekem azt valaki, hogy ez normális... nem fogom csak úgy bevenni. Láttam én már mutánsokat, akik érdekes dolgokat műveltek, én se vagyok kifejezetten gyenge, de... ez már szinte isteni hatalom, amit művel nem? Vagy még annál is több?
- Mégis... mi vagy te? - csúszik ki a számon, amikor sikerül lassacskán magamhoz térni, amikor már nem érzem mindenhol azt az átható fájdalmat, ami mindenhol átjárt eddig, amikor már a sebeim lassan ténylegesen felszívódnak és eltűnnek. Komolyan nem is tudom, hogyan bírtam ki ezt az egészet eddig. - És még meglehetősen furcsa dolgokat is mondasz. - hát jó legyen, tudjuk, hogy nincs más választásom, mint elfogadni a kezét, de attól még ugyanúgy nagyon... különös a fickó. Amit tett, és úgy általában az egész megjelenése, a beszéde, a mozgása, ennek ellenére mégis eljutok oda, hogy feltápászkodjam végre. Nem érzem magamat annyira gyengének, mint ami igazából indokolt lenne. Minden bizonnyal mégis csak ért valamit az, hogy a sebeimet helyre tette.
- A valódi fájdalom nem ez volt? Nem szívesen ismerkednék még ennél is többel igazság szerint. - egy pillanatra azért csak elhúzom a számat, mert na, nem játszanám végig szívesen ezt az egészet újra, de a ragyogás... az már másnak tűnik, még akár érdekes is lehet. - Jól van, adj nekem célt... lássuk, hogy mi lenne az. - igenis érdekel, mondhatni csak győz a kíváncsiság, vagy az élni akarás.

Tárgy: Re: Tea Temptations Szomb. 15 Nov. - 17:54

Fejemet lassan billegetve szemlélem, mintha nem is szavaira, sokkal inkább mozdulataira figyelnék. Ujjaim játékosan szaladnak végig arcán, különös odafigyeléssel táncolva körbe az arcába harapott lyukat. Kezem nyomán hús nő, elfedve sérüléseit. Egészen le nyaka mentén, végigsimítva sértett bőrét, míg mellkasához nem érek. Ahogy sejtjei sok ezerszeres sebességgel osztódnak, minden seb bezárul, csupán a felületén maradt vér árulkodik. Az is mindössze néhány kósza pillanatig, míg fel nem szívódik bőrének pórusain keresztül. Ekképp teszek kezeivel, majd testének más, sebzett tájaival is. Tekintetem mindeközben kissé elvarázsolt, akár a festőé, mikor ecsetjével új világot alkot szemünknek, hogy képzeletünk mindeddig ismeretlen helyekre tehessen utazást.
- Mi lenne megfelelő cél, mely akár egy életet is végigkísérhet? Nos leginkább tán a megismerés és az alkotás vágya. Jöjj velem, hogy eleddig elképzelhetetlen szörnyűségeket és szépségeket láthassunk, s kelthessünk életre!
Minekután végeztem testének rekonstrukciójával, kezemet nyújtom felé, hogy felsegítsem. Bár bizonyosságot megtörténtéig nem nyerhet, úgy hiszem, el fogja fogadni segítő jobbomat. Szemeim már tiszták, szemeit keresik. Mosolyom széles, barátságos. Olyasféle, mintha nem is az imént kezdtem volna ízekre szedni eme botor gyermek porhüvelyét.
- Velem lehetőséged lesz megismerni a valódi fájdalom mellett az igazi ragyogást is. Valódi hatalomra tehetsz szert, nem is kevésre. Vége lehet céltalan léted tespedt vegetálásának.
Kérdőn pillantok rá, várva, miként szól, szól-e egyáltalán. Bárhogy is legyen, míg nem jelez, türelemmel várakozom. Időm, mint a tenger. Tán valamivel több.

Tárgy: Re: Tea Temptations Hétf. 27 Okt. - 15:33

Nikola & Lorelai

Sokáig kitartottam... végül is ezzel vitatkozhatnék, ha még bármihez lenne erőm. Bírhattam volna tovább is, főleg mert nem szoktam én behódolni senkinek sem, most viszont láthatóan nem igazán volt más választásom. Amikor már szó szerint több sebből vérzel, akkor sajnos kénytelen vagy rájönni, hogy az az életállapot nem pont a legkedvezőbb számodra. Mondanám, hogy taktikát kell váltani, de esetemben nem pont erről volt szó. Nem taktikát váltottam, egyszerűen inkább... nem tehettem mást, mint hogy kimondom azt, mit akar, és ezzel részben behódolok neki, ami persze nagyon nincs ínyemre, de jelenleg nem sok mindent tehetek. Ő az erősebb, ez sajnos már egyértelmű.
Felnyögök, amikor végre visszahúzza a tüskéket és meg sem fordul a fejemben, hogy bármit is tegyek, főleg most mindkét karom eszméletlen módon zsibong és minden bizonnyal a vér is csordogál belőle, bár amennyire precíz talán nem vágott át létfontosságú ereket, gondolom nem az a cél, hogy az után vérezzek el, hogy elengedett. Nem dőlnék talán előre, de azért hasznos, hogy megtart. A két karom egyelőre még marad, ahol volt, jobb most nekem úgy mindenképpen, csak akkor mozdítok rajtuk és ejtem őket az ölembe, amikor már a wc csésze fedelére sikerül evickélni és végre ülő helyzetbe kerülök.
- Igen, arra sikerült rájönnöm, hogy nem sok esélyem van, bár... azt nem értem, hogyan. - ki ő egyáltalán és mire jó neki ez az egész? Sok kérdésem van, csak azért nem teszem fel őket, mert túlságosan fáradt vagyok hozzá, hogy hirtelen sokat kérdezzek, inkább csak kérdőn pillantok fel rá. - Mi lenne az a cél? - ez most a legfontosabb igaz? Hogy pontosan mit is akar, az érdekel engem, mert ki tudja, talán még valami értelem is lenne... talán. Az biztos, hogy annál több értelme, mint hogy itt öljön meg, netán vérezzek el.

Tárgy: Re: Tea Temptations Szer. 22 Okt. - 16:55

Mondhatni egészen sokáig kitartott az ifjú hölgy. Amennyiben az emberi átlagot vesszük összehasonlítási alapként, nos az esetben mindenképpen. Pedig úgy sejtettem, ekkorra már rég eszméletét avagy józan eszének utolsó maradékát is elveszíti. Nem így történt. Határozottan pozitív csalódásként élem meg, s ez mosolyom ívén is meglátszódhat. Egyelőre nem adok hangot elégedettségemnek, mindössze alaposan végigmérem korábbi támadómat, ki idő közben áldozatommá avanzsált.
Szavai hallatán felkacagok. Igen, ez volt az, amire számítottam. Bár sokkalta hamarabb, sokkalta erőtlenebbül. A csápok végén lassanként semmivé zsugorodnak a tüskék, kezeit is szabadon engedem. Hagyom, hogy mellé essenek, avagy tegyen velük mit jónak lát. Kezem annyi támaszt nyújt csipán mellkasa számára, hogy előre ne boruljon ültében, legfeljebb a csészére hajtott fedélre huppanjon. Adott esetben álla alatt fogva tompítom esését, ha túlságosan megcsusszanna. Fájdalmai már úgysem nőhetnek jelentősen. Végül hátrébb lépek, kezeimet karba fonva magam előtt.
- Nem szándékozom holmi fenyegetéssel elbagatelizálni az iménti mély érzésű eszmecserét. Tisztában vagy vele, hogy képes vagyok elpusztítani téged. Tán azzal is, hogy rengeteget tanulhatsz még. A lecke itt véget ért. Kiérdemelted léted, és ha valóban vágysz rá, adhatok számodra követendő célt.
Tekintetem kíváncsian futkos rajta fel s alá. Nincs sem igényem sem szükségem rá, hogy bármiféle további erődemonstrációt kellene tartanom. Érzésem szerint a kisasszony kezd egészen tisztában lenni a világban, vagy még inkább a táplálékláncban elfoglalt helyével. Ennyi több, mint elég arra, hogy érdemben tárgyalhassunk. Arról nem is szólván, hogy megadhatom neki mindazt, amire vágyik. Ó, nem mintha ez nem volna így a legtöbb múlandó esetében...

Tárgy: Re: Tea Temptations Csüt. 9 Okt. - 20:43

Nikola & Lorelai

Dac... a dac az ami sokáig képes az ember visszatartani attól, hogy megtörjön, nálam legalábbis ez a helyzet. De ez sem tart örökké. Amikor már szinte zsibong a tested rengeteg porcikája a fájdalomtól, akkor a dac lassacskán elpárolog. Aztán persze még megpróbálsz egy kicsit kitartani, próbálod erősnek mutatni magad, mint aki még többet is kibír, pedig legbelül tudod, hogy már nem... már semmit sem akarsz jobban, mint szabadulni végre. Sosem voltam még ilyen helyzetben, soha sem én voltam az, aki vert helyzetbe került, de most mégis pont ez a helyzet. Most én vagyok az, akinek valahogy ki kell bírni, akinek nem szabad eljutni addig a pontig, hogy végül már könyörögjön, mert... egyszerűen akkor saját magával hasonulna meg.
De arra kénytelen vagyok így is, hogy a szavaira figyeljek, bár jelen esetben ez sokkal jobb, mintha bármi másra akarnék. A mozgás már amúgy sem esélyes jelenleg, ellenben arról próbálok nem tudomást venni, hogy szánkáznak az ujjai a felsőtestemen. Összeszorítom a számat, ahogy újfent rá nézek, hiába próbálom kerülni időnként a tekintetét, valahogy nem megy, pedig jobb lenne úgy. Nem látni ott semmi mást, csak kavargó, feneketlen sötétséget.
- Nem tudom... nincs célja. Ezt akartad hallani? - keserűség, talán düh, vagy a kettő keveredik a hangomban? Nehéz kivenni, de az biztos, hogy nem vagyok boldog csak azért, mert kihúzta belőlem a választ. Nincs kifejezetten célja az életemnek, épp azt próbáltam megtalálni, amikor ott kint ültem az asztalnál a térképpel. Épp arra próbáltam rájönni, hogy merre induljak és mit találjak ki, mivel kéne elfoglalnom magam, ha már az iskola lehetősége ilyen gyorsan ugrott. Egyelőre viszont még nem jöttem rá, és... igazából soha nem is tudtam. Főként csapongok, ide-oda, ahogy épp jól esik és ami épp eszembe jut. Valahogy a konkrét cél eddig erőteljesen hiányzott a palettáról.

Tárgy: Re: Tea Temptations Kedd 7 Okt. - 14:48

Tetszenek gondolatai. Leginkább azok, melyek nyomán tisztán látszik, nem tud betelni a számára egyáltalán nem megszokott viselkedéssel. Tán pont ezért van olyannyira kedvemre különböző aberrációk alkalmazása - sőt feltalálása -, hiszen az új érzetek által kivételesen érdekes ingerületeket válthatok ki vizsgálódásom aktuális tárgyában, ezáltal változatos és sosem látott reakciók kerülhetnek górcső alá.
Pontosan ekképp alakul jelen helyzetünk s ebben a percben használt kísérleti egerem állapota is. Különös módon az emberek fájdalom útján jóval könnyebben zsarolhatók, mint létezésük fenyegetésével. Bár nem kizárt, hogy a fájdalom magam egyfajta bizonyíték létük törékenységére, így eszközként szolgálhat felettük gyakorolt hatalmunk kinyilvánítására. Esetünkben kiváló eszköznek bizonyul.
- Igen jó rálátásod adódott arra, végül kinek az akarata fog érvényesülni. Azonban hallhattad iménti kérdésemet, s válaszodat várom rá. Annak fényében, hogy még mindig eszméletednél vagy, kommunikációra képesen, érdekel eddigi célod is.
Mosolyom kissé féloldalt csúszik, miközben tekintetem kíváncsiságot tükröz. Szórakozottan szemlélem az előttem feltárt testet. Egyelőre nem kívánom az eddigieknél erőteljesebb módon megbontani formáját, feltéve, hogy kellően gyorsan választ kapok kérdésemre. Körmeim hegye, olykor pedig ujjbegyeim továbbra is játékosan térképezik fel felsőtestét, mintha egy hangolásra váró hangszerrel időznék itt a mosdóban.

Tárgy: Re: Tea Temptations Hétf. 29 Szept. - 14:09

Nikola & Lorelai

Mégis mi a jó életet művel az őrült pasas egyáltalán, mert hogy az... tuti, hogy az aki ilyesmit csinál. Oké, nálam is vannak hibák odabent ez egyértelmű, de azért amit ő csinál az enyhén szólva is felülmúlja az én defektességemet. Komolyan csak elképedve szinte már külső szemlélőként nézem végig azt, amit a saját véremmel művel és csak pillanatnyi önkéntelen reakció az, hogy összeszorítom a számat, de a meglepetés győz, és persze az ereje, amivel végül az ujjának sikerül utat törni. Azért addig nem megyek el, hogy még le is nyaljam a számat, bár persze utólag rájövök, hogy ez lett volna a jobb megoldás. Még ha egy 10/10-es fickó nyalogatna, de... ő aztán rohadtul nem sorolható oda.
Egyelőre nem szólok semmit, kissé sok a helyzet még nekem is, hogy csak úgy válaszolni tudjak. Fel kell dolgozni az infokat, no meg egyáltalán felfogni azt, hogy komolyan ilyesmi történik. Igen, igaza van még soha nem futottam bele senkibe, aki ennyire durva lenne, így nem csoda, ha sikerült beképzeld módon azt hinnem, hogy mindenható vagyok. Elég kellemetlen, ha a meglévő világképedet konkrétan pillanatok alatt, a tetejében felettébb fájdalmas módon zúzzák ripityára. Lassan azt is kezdem feladni, hogy ellenálljak, a kezdeti heves mocorgás után most inkább összeszorított szájjal tűröm, amit csinál. Nem vagyok szégyenlős alkat, de az, ahogy ő ér hozzám enyhén szólva is hátborzongató. Inkább próbálok a szavaira koncentrálni, ami most nem olyan egyszerű. De legalább már annyit felfogtam, hogy felesleges az ellenállás, sőt attól csak sokkal rosszabb lesz, már így is az egész testemet egy nagy zsibongó fájdalomgócként érzékelem csak.
- Mit akarsz, mi legyen a célja? - egyetlen mondat, ami valahol egyenlő azzal, mintha azt mondanám, nyertél... érdekel, hogy mit akarsz, mert nem akarok megdögleni, nem itt és nem most és főleg nem így.

Tárgy: Re: Tea Temptations Szomb. 27 Szept. - 21:54

Széles mosoly kíséretében húzom ki vállából karmomat, majd ujjbegyemmel finoman elkenem vérét ajkain. Ekkor már ismét csupán hegyes köröm az, miben mutatóujjam végződik. Könnyed mozdulattal erőltetem bele szájába, hogy érezhesse vörös testnedvének édeskés ízét. Ha maradna még ott, ajkairól lenyalom a maradékot, majd sajátjaim széléről is lesimítom nyelvem hegyével.
- A választás a tiéd. Hasznomra lehetsz, és kaphatsz célt. Erősebbé válhatsz. A másik lehetőséget már bizonyára sejted.
Apránként bontom ki jobb kezemmel az ifjú hölgy felsőtestét, akár kíváncsi gyermek a karácsonyi ajándékot. Mindeközben tűnődve szemlélem a feltárt területeket. Szavai arra engednek következtetni, immár számára is egyértelművé válhatott, zsákmányommá lett. A kérdés csupán annyi, eleség avagy egyéb nyereség válik majd belőle. Valamelyest tompult körmeim hegye szórakozottan táncol végig bőrén, fel nem sértve azt. Kedvemre való játékszer. Egészen vad, életerős. Minden bizonnyal sokáig kihúzná akkor is, ha nem sikerülne bölcs belátásra jutnia. Számtalanszor meghalhat kezeim között újra és újra, míg elunom a játszadozást.
- Jelenleg mi célja éltednek? - kérdezem érdeklődve.
Egyelőre nem okozok több fájdalmat, mint amennyit meglévő sebei okozhatnak, amennyiben túlságosan hevesen kezdene ficánkolni karmaim között. Csuklói minden bizonnyal zsibbadnak már sebei környékén. Míg nem mozgatom csápjaim, van esélye, hogy feledje a kín egy részét.

Tárgy: Re: Tea Temptations Szomb. 20 Szept. - 18:19

Nikola & Lorelai

Na igen a saját képességemnek se nagyon szokott ilyen hatása lenni. Felnyögök, amikor a tüskék fejteni kezdik a húst a csuklómban maguk körül. Próbálok legalább nem sikítani, pedig őszintén szólva az kívánkozik ki jobban, de valamelyest még maradt lélekjelenlétem, hogy visszafogjam... még. A mosolya pedig mindezek után enyhén szólva is a hátborzongató kategóriába sorolható be, nem csoda, ha konkrétan lassan felállna a szőr a karomon, ha még képes lennék normális reakciókat kipréselni magamból, ami most felettébb nehéznek bizonyul.
Ahogy az ujjai az arcomon siklanak végig automatikusan fordítom el a fejem, mintha ez érne jelenleg bármit is. Persze még véletlenül sem, attól még ugyanúgy nem tudok hátrébb húzódni és beleépülni a falba, pedig milyen remek is lenne. Abban már biztos vagyok, hogy kár lenne szólni, hogy hagyja abba, ez legalább nem fájdalmas, nem úgy, mint amikor beljebb tolja a körmét a vállam alatt. Összeszorítom a számat, hogy a feltörni akaró nyögés valamivel enyhébb legyen, bár nem sok hatást érek el vele.
- Nem... unalmas a létezésem. - nagyot nyelek. Igen, képes vagyok még most is feleselni, miközben valahol mélyen az agyam egy hátsó szegletében tisztában vagyok a ténnyel, hogy nagyon nem kellene, nagyon-nagyon nem, de mégis képtelen vagyok megállni. Úgy beszél velem, mint egy rossz gyerekkel, akit móresre kell tanítani, akit irányítani kell, és ez mintha csak az ő feladata lenne. Hát... rohadtul nem! Újfent próbálom legalább elfordítani a fejem, amikor közel hajol, bár nem sokat ér, mert ez után végképp jön a sikítás, mikor konkrétan kiharap egy darabot az arcomból. Undorral nézem végig, ahogy szó szerint elnyammogja az orrom előtt.
- Mi a jó életet művelsz? - nem vagyunk kannibálok, vagy mi a franc, de a pasas konkrétan eszi... engem esz, a húst, amit kiharapott belőlem. Finoman szóval is az egész látvány egyszerűen gyomorforgató, kész csoda, hogy nem adom ki magamból az ebédemet itt helyben. Talán e miatt van, hogy szinte észre sem veszem, ahogy a bőrömet már mélyebben karcolja, ahogy lejjebb csúszik az ujja, csak utólag tudatosul bennem, de szinte már zsibongóan tompává válik a fájdalom a tesztemben mindenhol, így majdhogynem nem is érzem a plusz adalékot.
- Milyen hűségről beszélsz... mit akarsz pontosan? Nem... nem vagyok valami rabszolga típus, de rohadtul nem akarok megdögleni... egy női mosdóban! - nem így terveztem. Nagyon nem. Nem arról van szó, hogy féltem az életem remek részeit, de attól még nem vágyom a halálra, a fájdalomra pedig főleg nem, abból pedig az utóbbi időben már így is túlságosan sokat kaptam.

Tárgy: Re: Tea Temptations Csüt. 18 Szept. - 16:01

Ahogy valamiféle különös, ám az utóbbi percekben már megismert késztetésre a kezeibe fúródott csápok pajkos ficánkolással kezdenek hullámozni, minden bizonnyal komoly fájdalmat okozhatnak behatolási pontjaikon. Az apró tüskék pedig csak tovább hasítják a környező húst, mikor reflex gyanánt kisarjadnak belőlük.
- Meglátjuk, gyermekem, meglátjuk - felelem mindössze füleim által korlátok közé szorított mosolyom kíséretében fenyegetésnek szánt szavaira.
Jobb kezem ujjai lágyan, gondos szerető módjára simítják végig arcbőrét, hogy nyakára csúszva elérjék ruháját. Karmaim kezdetben alig hüvelyknyiek itt, ám cápa fogazatához hasonlatosan hegyesek. Mozdulatom lassan szakítja át a lány pólóját, még bőrét épphogy karistolja, karcolja. Nem okoz valódi sérülést.
Kérdésére balom abbahagyja a karom mozgatását vállában, ám el továbbra sem távolítom azt onnan. Úgy hiszem, lesz még feladata a megfelelő kedélyállapot eléréséhez. Leheletnyit még beljebb is tolom a húsba, bár csontját nem érintem vele.
- Hogy mit akarok? Szórakozásra vágyom. Lévén ellenem törtél, ezúttal a károdra. El sem tudod képzelni, milyen unalmas lehet a létezés, mikor éppen nincs halaszthatatlan teendőd...
Ajkához, majd arcához siklanak ajkaim. Finoman érintve bőrét nyílik vicsorra szám, mellyel kivillantom tűhegyes fogaimat. Nyelvem érintése után fogaimat érezheti, ahogy magukkal ragadnak egy egészen apró falatot húsából. Élvezettel rágom el arca előtt az ízletes, friss táplálékot, miközben szemeibe tekintek. S, csak mert úgy illendő, előbb lenyelem, csak aztán szólalok meg ismét.
- Igaz, jelentős potenciál van benned - jobb kezem karmai ekkortájt húznak hajszálnyi mély barázdákat mellkasába, egészen keblei közéig - Ha nem kívánsz meghalni, esetleg célt is kaphatna eddig oly nyomorult élted. Már ha képes vagy ezért fegyelemmel és hűséggel adózni. A halál jogától, amennyiben úgy kívánod, nem áll szándékomban megfosztani téged.
Egy percig sem hiszem, hogy szándékában állna meghalni. Sőt! Sokkal inkább zavarhatja, hogy nincs mibe kapaszkodnia. Hiszen nem kiáltotta szerettei nevét, tán nincsenek is neki. Meglátjuk, meglátjuk, amint megszólal.

Tárgy: Re: Tea Temptations Kedd 16 Szept. - 14:50

Nikola & Lorelai

Az már tökéletesen egyértelmű, hogy ő is olyan, mint én, vagy... legalábbis nagyon a hasonló és ami a legrosszabb, hogy kezd megrémíteni, amit tesz és hogy nem vagyok képes tenni ellene. Én vagyok az, aki ártok másoknak, nem pedig fordítva. Én vagyok, aki a kezemben tartom a sorsomat és akár másokét is, ha akarom, nem pedig az enyémet tartja más. Ez... ez egyszerűen elfogadhatatlan! A fájdalom pedig túlságosan erősen jár át az első pillanatokban, pont azért, mert nem igazán volt még ilyesmiben részem, és azért is hadakozom annyira és eszem ágában sincs befogni és csak tűrni azt, amit csinál velem, még a koromfekete színű szemek láttára sem.
- Azt majd te kívánod, ha... - itt szorul belém a szó, amikor újra megforgatja a vállamban a körmét és mér készülnék az újabb visszavágással, ha nem történne az, amit aztán végképp nagyon nehezen tudok lekezelni. Próbáltam én eddig is visszafogni a hangomat, na nem túl nagy sikerrel, de amikor a csuklóm alatt döfi át a karomat felsikítok. A vállamhoz képes, sőt inkább azzal együtt ez már sok, főleg hogy még csak fel sem tudom fogni, hogy mi a fene ez az egész, vagy inkább ő mi a fene. Képtelen vagyok reagálni a szavaira. A fájdalomnak hála automatikus testi reakció, ahogy könny gyűlik a szememre, de annyira vagyok erős, hogy ne kezdjek el konkrétan sírni, vagy akár kérlelni, hogy engedjen el és hagyja abba. Összeszorítom a számat és próbálom visszanyerni a lélekjelenlétemet. Nem sok sikerrel, de innentől már végképp nem mocorgok sokat, mert akármimet moccantanám meg akkor is végighasítana az égető fájdalom a karomon. Valamelyest azért próbálok azokra az izékre... csápokra, vagy mik lehetnek hatni. Mozdítani, de hogy most egyáltalán mennyi a koncentrációm az őszintén szólva rejtély. Félő, hogy nem sok.
- Mindenkire lehet... hatni, a testet könnyű irányítani és... nem keresem direkt a bajt. - na jó, ez nem teljesen igaz, csak épp én többnyire emberekkel játszottam eddig, nem is ismertem túl sok mutánst, amit egy rövid időre nem kerültem abba az átkozottan nyugodt iskolába. Nem volt okom tartani senkitől sem. Persze mint kiderült vannak, akik az elmére hatnak és az már kellemetlen, de... fizikai téren én vagyok az erősebb, eddig legalábbis úgy tűnt. - Mit akarsz? - szó szerint szűröm a szavakat a fogaim között, miután újra megforgatja a karmát a vállamban. Tanítani, ezt mondta, de... én baromira nem kértem rá!

Tárgy: Re: Tea Temptations Hétf. 15 Szept. - 13:38

Meglepetten tekintek az egyre inkább elevenné váló ifjú hölgyre, különösen felkiáltása után. Lábai nem különösebben zavaróak számomra ilyen közelségnél, hiszen mindössze csípőmet kell közel szorítanom az övéhez, hogy mellettem kalimpálva legfeljebb minimálisan zavaró tényezőkké váljanak.
- Máris halálodat kívánod, gyermekem?
Rövid időre alább hagy vállában a fájdalom, legalábbis stagnál. Nem forgatom benne tovább karmomat, tekintetem azonban egybefüggő, koromszín sötétséggé válik. Mosolyom, s arckifejezésem kissé meglepett, részben lenéző hangulatot tükröznek.
- Felmerült már cseppnyi elméd valamely szegletében, mi történik, ha okításoddal végeztem? Már most feladnád, hogy lemondjak rólad? Tán nem hiszed, hogy meghagynálak jelen nyomorúságos, céltalan létedben? Ugyan, kérlek! Ennyi emberség azért még bennem is akad...
A két diónyi átmérőjű csáp szinte követhetetlen sebességgel kerül elő gallérom mellől, hogy ezzel a lendülettel döfje át a lány alkarját közvetlenül csuklója alatt, az orsó- és a singcsont között. Csonthegyű végeik átfúródnak a falat fedő csempéken, végül a betonon ütött ujjnyi mélyedésekben megpihenve. Oldalából apró tüskék sarjadnak, hogy több helyen átszúrva új játékszerem húsát biztosíthassák pozíciójukat.
- Áruld el, kérlek, ilyen sekélyes világlátással hogy nem találtál eleddig legyőzőre?
Újból megfordítom ujjamat, hogy színesítsem lassanként egyenletes zsongásba forduló fájdalmát válla tájékán. Hiszen miért is tartanám ott karmom hegyét, ha megfeledkezik róla? Ideje komolyan vennie, reményeim szerint ezt hamarosan belátja. Mikor eljo ez a pillanat, lehetséges, hogy érdemben tárgyalhatunk.

Tárgy: Re: Tea Temptations