Tea Temptations

Tárgy: Tea Temptations Kedd 12 Aug. - 9:24

First topic message reminder :

A város második számú teaháza, bár kissé eltér az elsőtől, ugyanis jóval régiesebb a külseje. Erősen hanyagolnak itt mindent, ami a modern kort idézi, maga az épület is ódon külsejű, de épp ezért szeretik az ide betérők. Bent akadnak nagyobb termek, kisebb fakkok, jó néhány helyiség, de legtöbbükre a régies, árnyas belső jellemző. Főként a barna, a bordó, narancsvörös és a fekete dominál huzatok, lámpák szempontjából.

Tárgy: Re: Tea Temptations Hétf. 1 Szept. - 21:31

Nikola & Lorelai

Na igen, képes vagyok még akkor is feleselni, amikor látnom kellene, hogy nagyon nem én vagyok fölényben, hiszen a szorítása egyáltalán nem gyenge, és akkor még finoman fogalmaztam. Nagyon is erős, felettébb erős, és időnként még az én tettemnek hála meg is rándulnak az ujjai, ami csak még erősebb szorítást eredményez. De nem reagálok mással, csak az időnkénti rándulásokkal az arcomon és ennyi, semmi több. No meg feleselek, mint mindig, mintha nem lenne veszteni valóm, pedig az életem még az enyém, amit ha egy kis eszem lenne felfoghatnék, hogy nagyon is a kezében tart, szó szerint, amikor még be is pakol az egyik fülkébe, akármennyire is ellenkezem, mert persze, hogy így teszek. Kész csoda, hogy addig nem jutok el, hogy valami érzékeny területre rúgjak és itt nem pont a térdére gondolok.
- Engem nem kell... nevelni! - vágok azonnal vissza, hiába érzem, hogy semmit sem érek el, mert az ujjai... létezik, hogy meg se moccannak, ahogy próbálom őket lefejteni a nyakamról? Sőt már az ujjaim sem férnek be a nyakam és a keze közötti résbe, kénytelen vagyok visszahúzni, mert olyan erős, mintha csak már konkrétan... valami satu lenne. Zavarodottan nézek talán egy pillanatig, de újra szúróssá válik a tekintetem, amikor újra jön az az idegesítő megszólítás. - Mondtam, hogy ne szólíts így és... mi a... - elkerekedik a szemem, először csak a finoman szólva is rémisztő mosolyt látva, aztán jön az érzés, mert még nem nézek le először, hiszen csak az ujját érzem, de érkezik a szúró fájdalom és akkor már amennyire a nyakamat tartó kezétől tudok lepillantok és tudatosul az is, hogy pontosan mi történik. Összeszorítom a számat, először persze, és csak egy elfojtott nyögés, ami így alig tud előtörni, de túl lassan csinálja, én pedig ahogy reflexből próbálok meg ellenállni, vergődni, csak még fájdalmasabb, és az első hangosabb szó is kibukik, vegyítve egy még nem olyan intenzív kiáltással, mintha tényleg nagyon igyekeznék visszafogni magam, nem megadni az örömet neki, mert láthatóan baromira élvezi a helyzetet. - Elég! - én okozok fájdalmat, én teszek másoknak rosszat, nem pedig fordítva. Most már persze az ellenállásom is erőteljesebb, eljutok oda, hogy a lábamat vessem be, rúgni szándékozom hát persze, és a kezem most az ő kezére fonódok rá, hogy megpróbáljam elhúzni azt az izét magamból... azt a körmöt, vagy nem is tudom, hogy mi a fenének mondhatnám.

Tárgy: Re: Tea Temptations Vas. 31 Aug. - 23:49

Az iménti elektrosokk hatására még néhol meg-megrándulnak izmaim, melynek következményeit torkán váltakozó szorításomon s mimikám apró rezdülésein keresztül az ifjú hölgy is megtapasztalhatja. Ebből kényelmetlenebb tán az első, hisz az a bizonyos szorítás egyébként sem lehet különösebben kellemes érzés. Visszavágására csupán kissé lesajnáló mosoly válaszom, majd ezzel a lendülettel megindulok az egyik fülke felé. Bal kezem nyitja az ajtót, jobb kezem pedig tereli - vagy ha szükséges, emeli - befelé a törékeny női testet. Mögöttem becsukódik az ajtó.
- Való igaz. Én, ha nevelésre vetemednék, egészen biztosan komolyan venném.
Alacsony tartályos mellékhelyiség, így a tartály tetejére ültetem áldozatom, már ha helyes a megnevezés egy agresszív viselkedést tanusító személyre. Finoman a falhoz szorítom, miközben magam a csésze felett terpeszben megállva helyezkedem testközelbe hozzá. Ujjaim mintha lassanként engednének szorításukból. A kisasszony arcának rezdüléseiből úgy sejtem, igazán igyekszik visszaszerezni koncentrációját. Néhány reccsenés, majd ujjaim stabilizálódnak, ahogy a porcok összenőnek belsejükben. Bőröm is megvastagszik, ezzel kitöltve a mozdulattal kelt hézagokat nyaka mellett.
- Ó, hogy még mindig küzdesz, gyermekem? Odakint távoztak a vendégek. Mond csak, tartod magad olyan erősnek, hogy csendben tűrd a fájdalmat? Bár igazad van, legbiztosabb, ha magunk próbáljuk ki!
Mosolyom vicsorként is megállná a helyét, miközben bal mutatóujjammal vállára mutatok. Körmöm koromszín karommá sarjad, ujjammal egy hosszúságú, tőr hegyességű fegyverré. Végtelenül lassú mozdulattal tolom bele át a felkar és a kulcscsont találkozása alatt. Természetesen ügyelek arra, hogy messzire elkerüljem a létfontosságú szerveket és az artériát.
Mindeközben még csak szemeibe se nézek, mintha a művelet jobban érdekelne, mint ő maga. Tény, érdeklődésemet nem a dacos lánygyermek vonzza, sokkal inkább az a percnyi szórakozás, melyet tán nyújthat számomra. Egészen addig, míg jónak látom.

Tárgy: Re: Tea Temptations Pént. 29 Aug. - 17:48

Nikola & Lorelai

De most komolyan, mégis mi a fenén mosolyog folyamatosan? Még az is megfordul a fejemben, hogy a fickó szimplán gyengeelméjű és nem sikerült felmérnie a pontos helyzetet, vagy inkább a fenyegetést, amit jelenthetek számára, mert jelentek, bármennyire is hihetetlennek tűnik ez. Én pedig egyre morcosabb vagyok attól, hogy így kezel, hogy szórakozik rajtam, hogy kinevet. Nem vagyok én valami bohóc, vagy látványosság, hogy ilyen jót tegyek a kedvének. Nem is viselem túl sokáig ezt hozzáállást, nem sokára már úgy érzem, hogy az sem izgat, ha belehal ebbe a kis találkozásba. Haltak már meg miattam, nem is kevesen, egyel több már végképp semmit sem számít. Összehúzom a szemem, és pár pillanat múlva már az ökle a kézszárítóban landol. Csak ezzel az egésszel nem számolok, ami eztán történik, ahogy... Most komolyan kicsapódik a nyelve, mint valami rohadt kaméleonnak? Elkerekedik a szemem a meglepetésnek hála, és először csak összeszorítom a fogam, de egy pillanat múlva már sikítok a fájdalomtól. Érdekes lehet, hogy vajon odakint mit gondolhatnak az emberek, talán csak valami pozitív merül fel bennük pedig erről szó sincs. Színtiszta fájdalom, amit érzek. Amikor aztán vége lesz kell egy kis idő mire sikerül egyáltalán magamhoz térni, feleszmélni, hogy megálljak a lábamon, hogy felfogjam kábán még kissé, hogy az ujjai a nyakamra fonódnak. Nem sok mindenre vagyok képes, enyhén szólva is sokkolt... blokkolt az, ami történt.
- Igazán... remekül! És nem vagyok a gyermeked... - jó-jó szűröm csak a szavakat és éppenséggel bármennyire is nagy elánnal próbálok válaszolni, kb. esélytelen a dolog, az is csoda, hogy sikerül megszólalni, de elég dacos vagyok, mint mindig. Az hogy most nagyon úgy fest nem nálam van a lépéselőny, sőt én vagyok a rosszabb helyzetben, az miért zavarna, mikor szokott problémát jelenteni? Amikor már erőm van, akkor nem is hagyom hogy csak úgy szorongassa a nyakam, még ha amúgy az előbbi mutatványa után nem is biztos, hogy reális, ha le akarom fejteni az ujjait magamról, de hát mi van, ha csak valami mutáns, akinek hosszú nyelve van és bírja az áramot? Miért gondolnék másra?

Tárgy: Re: Tea Temptations Csüt. 28 Aug. - 17:52

Mosolyom egyre szélesebbre húzódik, mígnem már szinte füleimmel kellene versenyre kelnie, amennyiben további területeket kívánna meghódítani magának. Hangulatom tovább fokozódik, amint kifakad, s közli a szerinte ilyenkor általa elvárt kedélyállapot mibenlétét.
- Ugyan, kérem! Ne rontsa el a pillanatot! - csóválom meg fejem, arcomon még mindig széles vigyorral.
Azon is remekül szórakozom, ahogy előkészíti a tőle elvárthoz képest egészen kreatív kínzási tervét. Nem teszek semmit ellene egészen az utolsó pillanatig, amikor is az elektromos eszköz érintése előtti utolsó pillanatban felé fordítom fejem. Nyelvem kicsap, s terveim szerint nemes egyszerűséggel nyakára tekeredik. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy az ő cipője sem szigetel jobban, mint az enyém. Arról nem is szólván, hogy egy kellően nedves nyelvszerv nem komoly elektromos vezetőképességet képvisel. Természetesen nem szólok egy szót sem, hiszen itt igencsak kényelmetlen, tán lehetetlen tevékenység volna. Kacagásom ellenben egészen harsányra sikeredik, miközben izomzatomat elektronok vándorlása készteti vad táncra.
Néhány pillanat, mire a biztosíték feladja értelmetlen harcát. Csodálkozom, hiszen nem számítottam efféle erősen karbantartott hálózatra. Lehetséges, hogy a berendezések nagyobbik része is átvészelte komolyabb károsodás nélkül. Leszámítva a kézszárítót.
Miután a világítás megszűnik, a sötétségtől csupán az apró plafon-menti ablakok halovány fénye által elválasztott félhomály marad körülöttünk. Nyelvem görcse elmúlik, ám továbbra sem áll szándékomban elereszteni az ifjú hölgyet. Amennyiben talpon áll, magamhoz rántom, nyakán pedig kezem váltja a fogást. Ha elesne, odalépek hozzá, s úgy emelem fel, hogy az előbb említett pozícióba jusson. Az a bizonyos embertelen hosszú nyelv pedig egyetlen pillanat alatt tűnik el számban.
- Úgy hiszem, amennyiben emberi fájdalomreceptorokkal rendelkeznék, ez igencsak fájdalmas élmény lett volna. Te hogy érzed magad, gyermekem?
Nem foglalkozom már afféle hívságokkal, mint illő megszólítás. Először felkeltette az érdeklődésemet. Most már övé lett figyelmem is.

Tárgy: Re: Tea Temptations Kedd 26 Aug. - 10:31

Nikola & Lorelai

Egyértelműen látszik rajtam, hogy nagyon nem erre számítottam, nagyon-nagyon nem. Elképedve nézem végig, ahogy elmosolyodik, majd a mosoly vigyorrá szélesedik ki, én pedig csak a homlokomat ráncolom, hogy mégis mi a jó fene folyik itt, hogy miért nem ijed meg, vagy lepődik meg, ahogy azt bármilyen normális ember tenné. Talán ő is olyan, mint én? Más magyarázat nem sok van erre, egyébként tuti, hogy sokkal inkább sokkolódna a meglepetés miatt. Felszökik a szemöldököm, amikor mindezek után még tapsolni is kezd, mintha csak valami színpadi mutatványt lennék és azért csináltam volna mindezt, hogy ő jól szórakozzon, hát a jó nagy francokat! A dühöm csak fokozódik ettől a megnyilvánulástól, ami látszik is az arcomon.
- Mi a francról beszél? - morranok rá. Félnie kellene! Nagyon kéne félnie, és nem is szórakozom tovább, ha már képes így reagálni, a tapsolást egyszerűen befejeztetem vele, megállítom a kezeit a levegőben, miközben ő felém indul el. A meglepetés annyira hatással van rám, hogy nem tudom azonnal tejes koordináció alá venni, így ennyire még lehetősége van, de azt nem tűröm, hogy úgy tapsoljon, mintha valami cirkuszi látványosság lennék.
- Valami őrült maga, vagy mi? De ha ez minden vágya... - nem moccanok, hiába közelített felém, inkább mozgásra késztetem már nem csak a kezét, hanem a lábait is. Szépen a csapok felé vezetem, épp oda, ahol a kézszárító is van. Nem nagyon foglalkozom azzal, hogy ez mennyire fog neki fájni, de az a cél, hogy a kezét szépen először jól bevizezze, mind a kettőt, aztán egy erőteljes ütéssel öklözzön bele a szárítóba. Ez azért már eléggé sokkoló lehet, ha megfelelő áram mennyiség fut át az ember testén.

Tárgy: Re: Tea Temptations Vas. 24 Aug. - 22:46

Arcomra meglepetés ül ki, majd fokozatosan egyre inkább csodálkozó kifejezéssel nyitom nagyra szemeimet. Mondhatni, elképedve bámulom saját kezeimet, amint azok nem engedelmeskednek. Hát még, mikor egészen konkrétan maguktól cselekednek. Bár hajam állását nem befolyásolja, hányszor és ki túr bele, ennek ellenére meglepetésem mondhatni arcomon reked. Szavaira fejemet az ifjú hölgy felé fordítom. Végighallgatom, mit mond, s már-már el is hihetnénk, hogy nincs válaszom a hirtelen bekövetkezett, nem mindennapi szituáció megoldására.
Szám lassan formál mosolyt, mely egészen szélesre húzódik, s szinte nyomban vigyorba vált. Szemeim továbbra is szélesre nyitva a gyönyörűségtől, hisz úgy tűnik, mára is kivételes szórakozásra ígérkezik lehetőségem. Kezeimet üdvözlőn tárom szét, majd lassú ütemű tapssal folytatom eme örvendetes fejlemények iránti gratulációmat.
- Lenyűgöző, kisasszony! Lenyűgöző!
Rebesgetik, hogy a meglepetés hajlamos megbénítani az embert. Nos iménti rögtönzött szónoklatából úgy következtetek, nem efféle reakcióra számított részemről. Ettől függetlenül lassú léptekkel közelítek felé, hogy végül karnyújtásnyi távolságra tőle állapodjak meg. Reményeim szerint hamarosan összeszedi magát, és újabb bemutatót tart.
- Kérem, megismételné? Eddig igazán élvezem a bemutatót. Ráadásul szeretném, ha kiélvezné kegyed, míg lehetősége van irányítani.
Tekintetem már kevésbé csodálkozó, sokkal inkább lelkes, tán még valamelyest rámenős is. Úgy hiszem, most valamiféle egészen barátságos, érdeklődő attitűd az enyém. S valóban, kíváncsian várom a bemutató folytatását, bárhogy is alakuljon. Ugyanakkor őszintén remélem, nem ennyi volt, mire a kisasszony képes. Komoly csalódást okozna, mely pimaszságával párosítva bizony semmi jót nem hozna számára...

Tárgy: Re: Tea Temptations Kedd 19 Aug. - 14:23

Nikola & Lorelai

Olyan nyugodt, olyan felsőbbrendű, olyan... rendkívül idegesítő, hogy azt elmondani is nehéz, ezt pedig kifejezetten nehezen viselem. Látszik abból, ahogy oldalra pillantva összeakad a tekintetünk, miután finoman szólva is késve vesz csak észre, mintha valami kis senki lennék, mintha nem lenne mindkettőnk tisztában azzal, hogy rossz helyen járok. Tényleg direkt teszi vajon? Direkt hagy figyelmen kívül, vagy szimplán csak ennyire vak és direkt játszadozik velem? Nagyon nem vagyok híve az ilyesminek, játszani én szoktam másokkal, nem pedig mások velem, nem teheti!
Felszökik finoman a szemöldököm és felettébb rosszallóan nézek a rövid biccentés után, főleg hogy még távozni is akar, csak úgy, mintha megtehetné, mintha bármit megtehetne. Idegesít az arcmimikája, az a mosoly, vagy amit már szinte csak oda képzelek, az a tökéletes ruházat, amit piszmogva még most is megigazított, pedig semmi gond nem volt a nyakkendőjével. Az első mozdulatom csupán annyi, hogy a keze ne érje el a kilincsen, simán lecsúszik róla, mintha képtelen lenne megfogni, a másikat pedig kicsit emelem, hogy direkt húzza arrébb azt a fránya nyakkendőt, hogy direkt csússzon félre, hogy ne legyen olyan irritálóan makulátlan a pasas kinézete.
- Vajon miért érzi magát olyan nagy legénynek? Azt hiszi a tipp-topp kis öltönyében, meg a tökéletes nyakkendővel több mindenkinél igaz? Csak, mert tömve van a bankszámlája... hát nem így van... van aki több ennél. Mi van, ha... nem ön irányít? - oh igen, kell ez, kell egy kis levezetés, kell egy kis szórakozás, hogy direkt emeljem a kezét és kócoljam össze a saját haját vele, hogy ne érezze magát olyan rémesen tökéletesnek, amiről a felsőbbrendű mosolya is árulkodott. Minden bizonnyal tényleg valami pénzes pasi lehet, aki úgy gondolja azt tehet, amit akar, mert a pénzével mindent meg old, de ez nem így működik, vannak akadályok, amik még számára is gondot okozhatnak, mint én. El akarom oszlatni, össze akarom törni a tökéletességét... nagyon! Attól egy kicsit jobban érezném magam, azt hiszem.

Tárgy: Re: Tea Temptations Vas. 17 Aug. - 2:55

Felfigyelt rám, kétség sem férhet hozzá. Mosolyomat rögzíti arcomon az a bizsergető érzés, mit egyre forrósodó, lüktető szervezete kicsiny napként sugároz a kihalt előtérben. Gyomra, arca vérbő, kimutatva erőteljes ellenszenvét, haragját.
Nincs kétség, ösztöneim ezúttal is segítettek választásomban. Amennyiben mondhatunk ilyet, ez a fiatal lány tipikus magánzó. Mondhatni, benne ragadt valamiféle serdülőkori lázadó korszagban. Esetleg későn kezdte, s esze ágában sincs levetni magáról. Az effélének többnyire minden és mindenki ellensége, mondhatni az egész világ.
Stressz. Az az állapot, mikor az ember hangulatához képest túlságosan is kevés, akarattal visszatartott a test aktivitása, mozgásának intenzitása. Bár lehetséges, hogy ő maga nincs ilyen mértékben tisztában vele, kiszemeltem is efféle állapotot erőszakol magára rövid időre felvett álcája által. Honnan tudom, hogy rövid ideig fog tartani? Ó, annak is megvan az oka.
Mosom kezeimet. No nem szabadkozom, egész egyszerűen némi gyors tisztálkodásra van szüksége manuáljaimnak. Legalábbis részben ezen ürügynél fogva tértem be a mosdóba. Mire újdonsült - ha nem is a szokványos értelemben vett - követőm utolér, kezeimet már megtöröltem, s nyakkendőmet igazgatom. Nem, mintha szükségem volna rá, az efféle tevékenységeket - mint nyakkendő megkötése - évszázados rutinnal hajtom végre minden reggel.
Megvárom, míg mellém ér a szomszédos csaphoz, addig látszólag észre sem veszem. Akkor sem mutatom azonnali jelét annak, hogy bármi módon is érdekelne. Befejezem nyakkendőm, majd pedig gallérom igazgatását, és kihúzva magam még vetek egy pillantást tükörképemre.
Stressz. Az az állapot, mikor az ember egy háztűzben felejtett puskaporos hordóra hasonlít. Ha nem robbantják fel idejében, megteszi magától. Kinek pedig szándékában áll felrobbanni, az megteszi, amint már nem bírja kivárni azt a bizonyos külső robbantási szándékot.
Belepillantva a tükörbe arcom természetesen mutat némi meglepetést, mikor tekintetem reá siklik, ám mindez bőven szolid reakciók keretein belül marad. Újból a tükörbe pillantok, majd oldalvást fordulva rövidet biccentek az ifjú kisasszony felé.
- Hölgyem!
Miután megadtam a kellő tiszteletet az egyébként nyilvánvalóan rossz helyen járó leánynak, a mosdó kijárata felé indulok. Nincsenek illúzióim, magamban már-már visszaszámolok, mikor robban...

Tárgy: Re: Tea Temptations Pént. 15 Aug. - 14:45

Nikola & Lorelai

Tény, akárhogy is nézzül, nem volt a legjobb választás pont ide betoppanni, de épp ez esett útba és mivel kajára nem vágytam egy parkban ülni pedig felettébb cinkes, így hát maradt az utamba eső teázó. Ha lett volna valami kávéház helyette isten bizony oda veszem be magam, viszont az is nagyban közre játszik, hogy itt jóval nagyobb a nyugi és kisebb a tömeg, bár azért bőven akadnak idegesítő egyének, mint a sötét zugokban meghúzódó romantikát hajkurászó egyedek, amiket legszívesebben én magam fojtanék bele a teájukba, ha az nem lenne túlságosan feltűnő, és vennék esetleg rossz néven az itt dolgozók. Na nem arról van szó, hogy velük ne tudnék mit kezdeni, bár tényleg nem nem egyszerre, de azért le tudnék lépni, ha nagyon akarnék, csak hát most... egész jól elülök, nem akarok még balhét és egy ideig a nyálas kis párocska is el lesz majd azzal, hogy feltakarítsák a srácról a teát, arról már nem is beszélve, hogy minden bizonnyal kellőképp kellemetlen módon fájlalhatja most kedvenc kis testrészét. Abba már bele sem merek gondolni, hogy esetleg a kis csaj mindezek után megsajnálja és pont e miatt veszi majd kezelésbe... ez már legyen az ő baja. A szerelem és hasonló nyalánkságok így is úgyis csak rohadt nagy átverésnek minősülnek, így aztán halálosan hidegen hagy, ki hogyan rohan a vesztébe.
Csak akkor nézek fel egy pillanatra a térképből, amikor az ismeretlen fickó ellépdel mellettem a mosdó felé. Éljen! Egy újabb önelégült barom a puccos ruhájában és a fene nagy tartásával. Megpróbálom egyszerűen figyelmen kívül hagyni, de a végtelenségig nem megy, főleg amikor meglátom a mosolyt az arcán, miután felém pillantott. A romantikus kis nyáladzás után ez már komolyan sok, valakin muszáj levezetnem a haragot a fáradtságot... meg úgy nagy általánosságban mindenféle kellemetlen frusztrációimat. Túlságosan nyugodt ez a hely, idegesítően nyugodt. Szép lassan állok fel és indulok meg a mosdó felé, a térképet szépen a táskámba süllyesztve, azt pedig a vállamra kapva, mert hát nem hagyom csak úgy odakint, nem lenne okos ötlet. Belököm az ajtót, és még csak körbe sem nézek, nem foglalkozom azzal, hogy épp akkor lépek be a férfi mosdóba, amikor egy csaj kérdő tekintettel utánam nézve lép ki a nőiből, mintha minimum eltévedtem volna. Körbepillantok odabent és tekintetebben a fickót keresem, nem tudhatom, hogy bement egy külön kis fakkba, netán itt kint van, esetleg csak azért jött, hogy megmossa az arcát, vagy tudom is én. Akármelyik esetről is van szó, egyszerűen figyelmen kívül hagyom első körben a jelenlétét, és a csaphoz lépek, hogy megmossam kicsit az arcom, mintha igazából fel sem tűnne, hogy kicsit eltévesztettem a terepet.

Tárgy: Re: Tea Temptations Csüt. 14 Aug. - 19:25

Különös tehetségem van rá, hogy felfigyeljek a különleges, valamely módon az emberi társadalomból kilógó egyénekre. Nem számít, mi is okozza azt a bizonyos különc viselkedést. Igaz, többnyire valamiféle fogyatékosság, avagy a környezet által akként értékelt kivételes tehetség okozza ezen lelki elváltozásokat. Kedvelem az efféle különc egyéneket. Rendszerint kellően különlegesek, hogy ideig-óráig unalmamat űzzék, alkalmasint pedig hasznomra is fordíthatom őket.
Nem kifejezetten kedvelem a teázónak nevezett helyeket. Tény, hogy az ide járók úgy hiszik, különleges teaélményben lehet részük. Sajnálatos módon többnyire egyszerű találkahelyek - mely önmagában szemernyit sem zavarna -, ahol azonban maga a teázás sem a frissítő minőségében, sem a szertartás lefolyásának kifinomultságában nem emlékeztet az általam valódi, élvezetes teázáshoz. Hogy ez esetben mégis mi okból érkeztem ide? Nos természetesen akad erre is kellően világos magyarázat. Aki nem a társaság okán érkezik ide, minden bizonnyal magányos, vagy valami okból kívülálló. Ők azok, akik érdekelnek.
Az egyik legérdekesebb momentum, mely ezen különleges egyénekről lerí, hogy kifejezetten kényelmetlenül érzik magukat. Annak ellenére, hogy maguk választották a helyet, társasági környezet lévén bosszantja, taszítja netán elszomorítja őket.
Megtévesztő lehet azonban egynémely jel. Hiszen lehetséges, hogy bár egyedül érkezik valaki, társasága később még csatlakozik hozzá. Nem úgy, mint az a bizonyos lány a térképpel. Jó ideje itt ülhet, hiszen mikor megérkeztem, már jene volt. Teáját rég megitta, csészéje inkább csak afféle alibiként maradhatott asztalán. Arca nem mondható boldognak, kissé tán komor. A romantika láthatóan bosszantja, ugyanakkor mások szerencsétlensége szórakoztató hatással van rá.
Nem kedvel másokat, őket hibáztatja saját másságáért. Ez volna a teóriám. Minden bizonnyal szíves örömest tesz kellemetlen megjegyzést arra, avagy tör borsot az orra alá annak, kit sikeresnek és elégedettnek lát. Úgy döntök, megadom számára az esélyt, hogy kezdeményezzen. Aki másokat irányít, akkor tesz bölcsen, ha nem maga cselekszik. Eléri, hogy látszólag saját akaratukból cselekedjék alávetettjei azt, mit megkíván.
Kimért léptekkel indulok a tőle lépésnyire nyíló közös mosdóbejárat felé, miközben érzékeim már testét pásztázzák, hogy annak titkait kifürkésszék. Szám mosolyra húzódik, nem sokkal azelőtt, hogy belépnék azon a bizonyos ajtón. Éppen olyan távolságban, hogy még lehetősége nyíljon látni. Az előtérből egyenesen tovább haladok a férfi részlegbe.

Tárgy: Re: Tea Temptations Kedd 12 Aug. - 9:25

Nikola & Lorelai

Ha ott van benned az érzés, hogy menned kell, akkor... teljesen felesleges ellenállni neki és meghazudtolni önmagad azzal, hogy maradsz, én pedig tökéletesen így éreztem magam már napok óta. Egyszerűen nem láttam értelmét maradni. Azt hiszem kell egy életcél, mert ha csak folyton tengődöm és azzal töltöm az időmet, hogy másokkal szórakozom az egy idő után komolyan unalmassá tud válni, én pedig őszintén szólva nem szeretem az unalmas dolgokat. Meglátjuk, hogy találok-e tényleg magamnak valamiféle használható életcélt. Egyáltalán nem biztos, hogy erre lesz esély, de ha igen, ha csak egy kevés is, akkor meg kell, hogy próbáljam igaz? Nem érdeme belesüppedni a tétlenségbe és végképp nem érdemes a múltban ragadni. Tovább kell lépni és kezdeni magaddal valamit. Persze a suliban nem jelentettem be külön, hogy lelépek, inkább majd észreveszik, hogy már nem vagyok ott, hogy már nem vagyok aktuálisan diák, aztán... ennyi. Nem hiszem, hogy mindenképpen külön bejelentés kellene erre, ha meg mégis utánam jönnének, hát ügyesen el tudok én küldeni bárkit melegebb éghajlatra, ez soha sem jelentett olyan nagy gondot.
Már egy ideje betoppantam ide. Teaház, nem az én stílusom, túlságosan nyugodt, de kit érdekel? Arra jó, hogy kitaláljam, mit is akarok. Persze nem tudom megállni, hogy egy-egy apró alkalommal ne játszogassak el, ezért is önti egy pasas az ölébe a forró teát, amikor épp meg akarná csókolni a mellette ücsörgő lányt. Hát ez az, amiből nem kérek, a csöpögős romantikát azt nem viselem el magam körül, de legalább egy kis időre sikerül a dolgot megszakítani, főleg mert jó eséllyel ez most rohadtul fájhat a fickónak. Én pedig nyugodtan nézegethetem tovább a magam elő kipakolt térképet. Igazából két opció van, átgondolom mélyebben, hogy hová menjek, vagy szimplán csak random rábökök a városra, aztán majd ott feltalálom magam. Lehetnék akár mondjuk állatidomár, vagy ilyesmi, az aztán nekem tökéletesen menne, bár az állatokkal néha nehezebben boldogulok, mint az emberekkel, de egy kis gyakorlással minden elsajátítható nem igaz?

Tárgy: Tea Temptations Kedd 12 Aug. - 9:24

A város második számú teaháza, bár kissé eltér az elsőtől, ugyanis jóval régiesebb a külseje. Erősen hanyagolnak itt mindent, ami a modern kort idézi, maga az épület is ódon külsejű, de épp ezért szeretik az ide betérők. Bent akadnak nagyobb termek, kisebb fakkok, jó néhány helyiség, de legtöbbükre a régies, árnyas belső jellemző. Főként a barna, a bordó, narancsvörös és a fekete dominál huzatok, lámpák szempontjából.

Tárgy: Re: Tea Temptations