Kanada - A fekete farkas területe

First topic message reminder :


A farkasok átszelték a kanadai hegyek sűrű fenyveseit. Három csapatra osztódtak, az egyes csapat ment nyugatnak, a kettes csapat délnek, a hármas csapat pedig keletnek. Federico maga vágott neki területének északi részét átvizsgálni. Minden héten egyszer Ő is csatlakozott csapatához, hogy átvizsgálják nem tartózkodik-e idegen a területükön. Felelősségének érezte, hogy saját maga is részt vegyen falkája feladataiból. Mióta csak ebben az erdőben élt, teljesen hozzászokott a vadon törvényeihez. Vadász volt, fenséges ragadozó. Vezetője volt farkasainak, de tudta, a vezető csupán addig az, míg méltó is a posztra, márpedig Ő az szeretett volna maradni. Hatalma nőttön nőtt vérszomjával együtt. Mindig többet és többet akart, ám tudta meddig mehet el és hol a határ. Rengeteg hírhedt uralkodó bukott bele az évszázadok alatt a saját hatalomvágyába. Fede nem szeretett volna csupán egy oldalt kapni valami történelem könyvben, Ő maga akart lenni akiről évszázadokig, évezredekig beszélnek majd az emberek és rettegve mondják majd ki a nevét.
Ahogy változtatott az iramon és gyorsabban szelte át az erdőt, elmosolyodott a gondolatra. A szél nem jutott le a fák gyökeréig, az avarban teljes volt a csend, egyedül a farkas mancsainak ütemes koppanása jelezte, hogy a király körúton van. Az állatok elbújtak, Federico nem hallott mást csak a saját lihegését és talpa alatt a száraz levelek és ágak hangját. Ám a szellő új illatot hozott le az avarig. Federico nyomban megállt és a levegőbe szimatolt. Morgása egyenesen mellkasából tört fel. Kimeresztette halálos agyarait majd újra előre szökkent és a sziklás hegyoldalon akár egy légtornász átnavigálta magát. Ahogy megérezte mancsai alatt a puha erdőtalajt ismét iramot váltott és egyenesen az új szag irányába indult. Nem tudta ki lehet az új teremtmény, még soha nem érezte ezt a szagot. Kellemes volt ám valahol mégis fenyegető. Valaki vette a bátorságot és betolakodott az Ő erdejébe. Magában már elhatározta, hogyha megtalálja a betolakodót, ami biztosan így lesz, akkor kihívja egy párbajra és megmutatja neki, ki itt az úr.
Ismét sziklás részhez ért ahol a szél volt az úr, fekete bundáját borzolgatta ahogy felküzdötte magát a kövek tengerén. Szemében ott csillogott a harc tüze, megakart verekedni az ismeretlennel. Elszánta magát a harcra. Társait szánt szándékkal nem hívta segítségül, maga akarta elintézni az óvatlan idegent. Ahogy haladt előre a szag felerősödött. Egy nagy ugrással ért földet a tisztáson, a szag forrása innen jött.

A fekete farkast nagyon felizgatta a szag, nőttön nőtt benne a harci kedv. Régen volt már, hogy meg kellett verekednie egy betolakodóval, általában a falka nélküliek tudják meddig tart egy falka határa és nem mernek belépni egy olyan területre ahol nagy létszámú falka él, márpedig Federico családja hatalmasra nőtt az évek alatt. Szépen gyarapodhattak hisz vezérük ereje teljében van.
Fede mancsai alatt ropogott az sok elszárad levél, ám a sziklás résznél közvetlen a tisztás előtt, halkan, szinte nesztelenül lopakodott tovább. A szag itt volt a legerősebb, egy rossz mozdulat is okozhatja a halálát, ezt tudta jól. Legyen bár mutáns és erős farkas is egyben, ha olyan szögből éri támadás súlyosan megsérülhet.
Egy hatalmas ugrással termett a tisztáson. Morgása ismét mellkasából tört fel, agyarai kivillantak és egyenesen rámeredtek a betolakodóra aki egy gyönyörű hófehér farkas volt. Egy pillanatra meghökkent a fekete király, de hamar visszazökkent támadó állásba, karmait belevájt a puha talajba, morgása fenyegetően hatott. Szemében ott táncolt a piciny láng, a harci láng. A farkas nem tűnt hatalmas ellenfélnek, inkább hátrált mint sem támadott majd végül elszaladt. Federico meglepődött eme tényálláson és egy pillanatra nem is tudta hová tenni a dolgot. Végül töprengés helyett utána iramodott. A környék leggyorsabb farkasa volt, előnytelenül szerezte meg ezt a címet tekintve a mutánságára, de akkor is így volt, Ő volt a leggyorsabb és az erdő minden szegletét úgy ismerte mint mancsát. Újabb sziklás terepen ügetett át, szemét a fehér folton tartotta ami előle menekült. Nem tudta mitől, de annak a farkasnak teljesen más illata volt. Saját farkasainak szagát pár mérföldről is kiszagolta volna, az idegen négylábúak is felismerhetőek voltak a számára, ám  míg meg nem pillantotta ezt a fehér farkast addig nem tudta milyen élőlényről is lehet szó. Az illata teljesen megbolondította mind az érzékszerveit mind saját magát. Egyszerre szerette volna leigázni és megismerni. Ilyen illatot még soha nem érzett. Az, hogy követnie kellett nem bosszantotta hanem még jobban feltüzelte. Mindig élvezte  a vadászatot. Most is élvezettel hajszolta kiszemeltjét, fehér bundájával el se tévesztette volna. Gyorsabb tempóra kapcsolt és beérte a farkast. Fogaival megragadta a nyakánál és földre terítette. Fölé tornyosult, de nem tett semmit, csupán lefogta. Morgása is megszűnt, vicsorgása is abbamaradt. Csupán kíváncsisággal figyelte a fehér jószágot. Ha megmerne mozdulni egy szem pillantás alatt harapná át a torkát. De mivel kíváncsi volt az idegenre és az okra amiért idejött így egyelőre remélte nem tesz semmi meggondolatlant.

A farkasok átszelték a kanadai hegyek sűrű fenyveseit. Három csapatra osztódtak, az egyes csapat ment nyugatnak, a kettes csapat délnek, a hármas csapat pedig keletnek. Federico maga vágott neki területének északi részét átvizsgálni. Minden héten egyszer Ő is csatlakozott csapatához, hogy átvizsgálják nem tartózkodik-e idegen a területükön. Felelősségének érezte, hogy saját maga is részt vegyen falkája feladataiból. Mióta csak ebben az erdőben élt, teljesen hozzászokott a vadon törvényeihez. Vadász volt, fenséges ragadozó. Vezetője volt farkasainak, de tudta, a vezető csupán addig az, míg méltó is a posztra, márpedig Ő az szeretett volna maradni. Hatalma nőttön nőtt vérszomjával együtt. Mindig többet és többet akart, ám tudta meddig mehet el és hol a határ. Rengeteg hírhedt uralkodó bukott bele az évszázadok alatt a saját hatalomvágyába. Fede nem szeretett volna csupán egy oldalt kapni valami történelem könyvben, Ő maga akart lenni akiről évszázadokig, évezredekig beszélnek majd az emberek és rettegve mondják majd ki a nevét.
Ahogy változtatott az iramon és gyorsabban szelte át az erdőt, elmosolyodott a gondolatra. A szél nem jutott le a fák gyökeréig, az avarban teljes volt a csend, egyedül a farkas mancsainak ütemes koppanása jelezte, hogy a király körúton van. Az állatok elbújtak, Federico nem hallott mást csak a saját lihegését és talpa alatt a száraz levelek és ágak hangját. Ám a szellő új illatot hozott le az avarig. Federico nyomban megállt és a levegőbe szimatolt. Morgása egyenesen mellkasából tört fel. Kimeresztette halálos agyarait majd újra előre szökkent és a sziklás hegyoldalon akár egy légtornász átnavigálta magát. Ahogy megérezte mancsai alatt a puha erdőtalajt ismét iramot váltott és egyenesen az új szag irányába indult. Nem tudta ki lehet az új teremtmény, még soha nem érezte ezt a szagot. Kellemes volt ám valahol mégis fenyegető. Valaki vette a bátorságot és betolakodott az Ő erdejébe. Magában már elhatározta, hogyha megtalálja a betolakodót, ami biztosan így lesz, akkor kihívja egy párbajra és megmutatja neki, ki itt az úr.
Ismét sziklás részhez ért ahol a szél volt az úr, fekete bundáját borzolgatta ahogy felküzdötte magát a kövek tengerén. Szemében ott csillogott a harc tüze, megakart verekedni az ismeretlennel. Elszánta magát a harcra. Társait szánt szándékkal nem hívta segítségül, maga akarta elintézni az óvatlan idegent. Ahogy haladt előre a szag felerősödött. Egy nagy ugrással ért földet a tisztáson, a szag forrása innen jött.