Zachary Burton

"God made You, and God doesn’t make mistakes"

Userinfó: Titkos karakter
Név: Zachary Burton
Mutáns név: Lián
Születési dátum: Ottawa – 1959. május 20.
Besorolás: X-men
Képességek: Agrokinesis

Elsődleges képesség: Agrokinesis
Osztályozás: Alfa
Aktiválódás: 2 éves kor
Képesség jelenlegi szintje:
Minden, ami a föld, talaj, víz, levegő azon képességéhez tartozik, amellyel a flora-t éltetni, újjáépíteni, megalkotni és újat, eddig nem létezetett alkotni lehet, birtokolja. Képes a növényekkel kommunikálni, tudni, mire van szükségük, a nélkül tudni, milyen kezelésre van szükségük ahhoz, hogy megvizsgálná, mint ahogy megteszi egy normális ember. Zöld ujjúként is lehetne emlegetni.
Plusz még ehhez járul hozzá, hogy képes a növényeket hirtelen megnöveszteni, mozgásra venni – ez akár azt is jelentheti, hogy végletes esetben egy fa gyökerével kilép a földből és „járni” kezd, de ezt a nézetei miatt nem tenné meg feltétlenül. Ugyanakkor érdekei szerint a növényeket helyezi az emberek elé, tehát ha úgy tartja jónak, akkor bizony, nem hogy felbuksz egy hirtelen felbukkanó gyökérben, de még körbe is fon, hogy lerántson, megállítson, ha úgy gondolja, ezt kell tennie.
A kommunikálással pedig bármilyen információt képes eljuttatni a bolygón bárhová, és ugyanígy – természetesen adott korlátokon belül – fogadni is.

Képesség távlatai: Maximumon van, tovább nem fejlődik.

Jellem:
Sokan elítélnek vagy ítéleteket alkotnak a megjelenésem alapján, ami a hedonistától kezdve egészen a börtöntöltelékig, minden megtalálható.
Komoly vagyok és egyben élvezem az életet, hiszen megadatott nekünk, hogy éljünk, akkor élvezzük is. A komor gondolatok komor megoldásokat hoznak. Nem tudok tartósan haragudni senkire, mivel nem hiszek abban, hogy a dolgokon, magunkon ne lehetne változtatni. A világ változik, mert különben nem jutna semerre sem. Senki sem tökéletes, de ugyanakkor bennünk van a fejlődés és megbocsátás képessége, ami szerintem egy szuperjó dolog. Élvezem a jókedvet, mert benne van a nyitottság és a másik elfogadása. Ezt tükrözöm a zenémmel is.


Külső:
Amit legelőször látsz, ha szembe megyek veled, az a rasta. Tizenöt voltam, amikor hazaállítottam vele, apám élből levágta. Visszanövesztettem és újból rastával jelentem meg, nem egészen félév múlva. Amúgy jó fej az öreg, rájött, hogy nem fog nyerni, és inkább hagyta.
Sárgás zöld, világító szemek. Ez a másik, ami még feltűnő lehet rajtam és a kicsit kiugró arccsontok. Öltözködésben pedig minden, ami passzol a hajamhoz. Ha ez pink tornacipő, narancs sállal, akkor az.


Előtörténet:
Woooo. Szívd még azt a slukkot. Király mi? Mmmm…
Nem tudom, hol kezdjem. Átlagos gyerekkorom volt, az öregeket csíptem, még a kamaszkori hülyeségeimet is elfogadták. Tiszta szivárványgyerek érzés, apám csak az akkori hirtelen haragjában vágatta le tövig a hajam, amit szinte azonnal megbánt.
Amikor utca verekedésért, majd drogért elkaptak, kiálltak értem. Nem mondom, hogy nem küldtek elvonóra, de amikor újra látták nálam a cuccot, rám hagyták. Kamaszos lázadásnak vették és bíztak bennem. Amikor erre rájöttem, abba is hagytam. Azt nem mondom, hogy könnyebbekkel nem éltem jó ideig.
Művészcsalád is és nem is, nem hiszem, hogy az befolyásolta őket, hogy mivel foglalkoznak. Nekünk mindent megengedtek. A húgomnak is, akit mindig is figyelemmel tartottam, mert hát egy bátyjnak ez a feladata.
A sulit is rám hagyták. Ha akarom, kipróbálom, ha akarom, abbahagyom. És maradtam az intézetben. Kíváncsi voltam, mit tudnak még kihozni belőlem. Nem tudtak már igazából semmit fejleszteni nálam, viszont én meg jól kiismertem magam az intézetben és jól éreztem magam, rengeteg barátra tettem szert.
Ami felett sosem tudtam szemet hunyni, hogy segítsek másoknak. Nem tudom, mi ez a kényszer, de amikor megtudtam, hogy a húgom egyik ismerősével mi is a szitu, nem hagytam annyiban a dolgot. Jó fej, nagyon csípem a buráját. Mások az övét talán kevésbé, de az meg az ő bajuk. Sokat veszítenek ezzel.
Zene az, ami éltet és az éneklés. A növények mellett a másik éltető energiám. Szerintem jó dolog, ha másoknak örömet okozunk. És a zene az. Zenei konzervatóriumba jártam, a csellón és a mélyhegedűn kívül a gitár tetszett meg. Énekelni sokáig nem mertem, de a reggie előhozta belőlem és azóta szeretek énekelni.
Na, gyere, most már eléggé megvárakoztattuk a közönséget…