Theodore A. W. Hale

"A családomért teszem..."

Userinfó: Titkos

Név: Theodore A. W. Hale
Mutáns név: Sötételf
Születési dátum: Portland, ME, 1967. október 13., péntek
Besorolás: Törvényen kívüli
Képességek: Sötétben látás, Sötétség-gömb

Elsődleges képesség: Sötétben látás
Osztályozás: Delta mutáns
Aktiválódás: 2-3 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Képes a legmélyebb, fényforrás nélküli sötétségben is tökéletesen látni.
Képesség távlatai: Maximális szinten.

Másodlagos képesség: Sötétség-gömb
Aktiválódás: 13 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Elsődleges képességét kiegészítendő képes sötétséggömböt létrehozni, azaz jelenleg 5 méter átmérőjű gömböt létrehozni, amelyben teljes a sötétség. A gömbből bárki ki tud lépni, be tud lépni, ám ő maga tudja koncentrációval a mozgó személy után mozgatni. Bármilyen fényforrás (lámpa, gyufa, gyertya, stb) használata a gömbben hasztalan, mindent elnyelő sötétség öleli körbe a célszemélyt. Ő maga tökéletesen lát ebben is.
Képesség távlatai: Évek óta nem fejlődött a szintje, de a maximális gömbméret, amit elérhet, 10 méter átmérőjű.

Jellem: Számító, kegyetlen, higgadt. Persze, el tudja érni, hogy ennek tökéletes ellentéteként lássák, s bármilyen ellentétes is természetes lelkületével, de örömmel tesz szívességeket másoknak. Persze hogy, onnantól a lekötelezettjei, s ő sosem hagyja, hogy ezt elfeledjék. Imádja a balhékat, a szabályokat megszegni úgy, hogy a végén ő jöjjön ki belőle jól. Mi más is illene egy ilyen személyhez mint a kemény rock és metál? Amilyen higgadt tud lenni, a zene lendülete mindig magával sodorja.

Külső: 190 cm magas, nemes és szabályos vonások és bár úri körökben nem megszokott, de neki elnézik az x-napos borostát, mert jól áll, tagadhatatlanul sármos tőle. Rövid, sötétbarna haj és sötét szemek. Egyesek úgy tartják, olyan mélység van a szemeiben, hogy a lelkéig le lehet látni. Ebben lehet valami. Biztos azért ilyen sötét, mert odabenn is sötétség lakozik. Ha nem a felső tízezer valami fontoskodó eseményén kell részt venni, a ruhatára úgy tűnik kimeríthetetlen egyszerű fehér vagy fekete pólókból általában valami rockbanda képeivel vagy neveivel ellátva, és ehhez fekete farmer és a kedvenc hosszú fekete bőrkabátja dukál.  

Előtörténet: "Szóval ahelyett, hogy a vacsorát főznéd, utánam leskelődtél? Rájöttél, hogy mutáns vagyok? Igen, mutánsnak nevezzük, vagyis bocs, inkább ti neveztetek el így minket, a kísérletekről nem is beszélve. S még mi vagyunk a szörnyetegek. Hogy mondod? Hogy te nem is csináltál semmi ilyent? De csinálhattál volna... még csinálhatsz, de erről később...
Most megérdemled a válaszokat, ha már ennyit nyomoztál.
Kiváló iskolákba jártam és járok, s még csak nagyon meg se kell erőltetnem magamat, hogy jó átlaggal teljesítsek, így bőven van időm és energiám a garázsbandámra, amiben én a dobos szerepét töltöm be. Még hogy csak az énekesek és a gitárosok döntik meg a legjobb csajokat!
Másik kedvenc időtöltésem a szerepjáték, ott ragadt rajtam a név is, mert mindig sötételf karakterrel megyek. Na meg szerintük anyám olyan halkan jár-kel a földet söprő fekete ruháiban, akár egy pók, mely a prédára les. Ha tudnák, mennyire ráhibáztak a képességére!
No, ne zokogj már, csss! Nem olyan sötét a szívem, vagy még nem az. Azon gondolkoztam, ha nem látom meg egyik alkalommal a garázsunknál lévő minikoncerten azt a kis szöszit, talán már tényleg éjfekete lelkem lenne. Nem az esetem alapvetően, az a vöröske hozta magával, akit már kinéztem, de ez a szöszi... Istenem, azok a hosszú combok a merészen rövid gatyával! Eldöntöttem, hogy kell a lány, megszerzem, de csak a vöröske után. Csak trófeának akartam, s a fene se gondolta volna, hogy ennyit kell melózni egy csajért, ráadásul ennek hogy felvágták a nyelvét! Azt hiszem, ez is megtetszett benne, nem az az üresfejű unalmas úrilányka, aki csak a bálokról beszél, meg hogy akkor mit viseljen és más mit vett fel. Vagány kiscsaj, minden nap vele meglepetés volt, de a véremet nehéz meghazudtolni, s minduntalan megakadt a szemem a vöröskéken. Meg hogy is szokás mondani? A farkam is beléjük akadt olykor. A szöszi ezt kissé nehezen viselte - de piszok nehéz elismerni, hogy azért valahol igaza is volt -, de én meg a hisztit vagy a szemrehányást nem viselem jól. Sokkal egyszerűbb lerázni, az én életem is könnyebb lesz. Hittem én, míg rá nem tapadtak a srácok a suliban a facérrá vált szöszire. Azok a hosszú combok másokat is vonzottak, én meg nem tűrhettem, hogy más fogdossa! Különösen mikor ő dobott engem. Így ment ez se veled, se nélküled jelleggel jó darabig és még ment volna, míg...
Amikor kiderült, hogy bekapta a legyet - jó, nem így fogalmazta meg -, azt hittem kétségbe fog esni, elveteti a gyereket a szégyen miatt, vagy a tökfilkó szülei akarata miatt, de ő meg kerek-perec kijelentette, hogy meg akarja tartani. Megkértem a kezét. Nem, nem szívjóságból vagy mert így illik, megvolt az okom rá, arra viszont nem gondoltam, hogy ő meg visszaadja a gyűrűt. A kis pimasz! Még sosem szerettem annyira, mint akkor...
Ah, biztos érdekel a családom is! Normális, gazdag, a mi fajtánk szerint törvényen kívüli mutáns család egyetlen gyermeke vagyok. Elég a vagyon, de semmi több hivalkodás, csendben tüntetjük el azokat az embereket, akik fényt derítettek véletlenül vagy szándékos nyomozással a valódi lényükre. Nos igen, mutánsokat is el kellett néha tenni láb alól, de a legjobb családokban is megesik az ilyen. Vissza is értünk oda, hogy nyomoztál utánunk. A családomért teszem. Ne sírj, gyors lesz, nem fog fájni...
...
Fel kell adni egy hirdetést új szakácsnőért..."