Solomon White

"Rövid idézet, mely passzol a karakteredhez"

Userinfó: Főkarakter neve: Eric Lensherr

Név: Solomon White
Mutáns név: Hófehér
Születési dátum: 1966.02.29.
Besorolás: Diák
Képességek:

Elsődleges képesség: Direkt kontaktus
Osztályozás: Alfa
Aktiválódás: 6 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Képes a legtöbb állattal teljes szintű kommunikációra, amely nem áll meg a beszéd szintjén (ő nem huhog, normálisan beszél, de megértik őt, és ő is az állatokat beszédként hallja), rezdülésekből is képes következtetni. Úgy kezelik, mintha közülük való szimpatikus egyed lenne, akivel jó együtt lenni. Kéréseit finomabb parancsnak is fel lehet fogni, hiszen engedelmeskednek neki, megvédik ha kell, de ő nem kérheti őket erőszakos cselekedetre. Az állatok ha ellentétes a táplálkozási rendjük, akkor nem tudnak összedolgozni, pl. a tigris az őzek jelenlétében nem támad ugyan, de nem teljesít parancsot.
Képesség távlatai: A jelenlegi maroknyi állathoz képest egy egész erdőt irányíthat, mindennemű parancsának engedelmeskednek (támadni ekkor sem fognak) és egymás társasága sem lesz gond.

Másodlagos képesség: Hóesés
Osztályozás: Delta
Aktiválódás: Születésétől
Képesség jelenlegi szintje: Ha nagyon boldog, képes az akaratával hóesést megindítani, bármilyen égövi tájon tartózkodik éppen. Ugyanúgy képes megszűntetni, akár a természetes havazást is.
Képesség távlatai: -

Jellem: Amolyan tipikus anyuci pici fia voltam, és ez nem azt jelenti, hogy elkényeztettek. Nagyon jó kapcsolatot ápoltam anyával, ám apa híján nőttem fel, így jelentősen hiányzott belőlem mindaz, amitől egy kicsit is magabiztos lehettem volna. Bátortalan voltam, halkszavú, nem igazán az a tipus, aki az asztalra csap, és megmondja, hogy mi legyen. Minden mégis megváltozott. Aki csak ismer, úgy véli, barátságos, kedves srác vagyok, amolyan naív és megvezethető figura, ám ha barátkozásról van szó, hamar a szívébe zárnak, hiszen tartom az adott szót, és kiállok másokért a magam módján, lassan megtaláltam a hangomat. Hajlamos vagyok másoknak igazat adni úgy, hogy nem is feltétlenül gondolok bele abba, ezzel magamnak ártok. Az utóbbi időben ébredtem csupán rá, hogy ha határozott vagyok, felfigyelnek rám, hajlanak arra, amit sugallni akarok. Átléptem azt a bizonyos választóvonalat fiú és férfi között.

Külső: Amolyan igazán cuki fiatal srác vagyok, szelíden csillogó tengerkék szemekkel, világos hajjal. Még nem kezdtem el borotválkozni, az arcom finoman selymes. Alkatom törékeny, de eljövendő erőt sugall. A tekintetem derűsen határozott,  érdeklődő. A hajam a hullámos és göndör között valahol, de semmiképpen sem egyenesszálú. Van egy kemény állam, amely jelezheti, hogy nagyon markáns, férfias kinézetem lesz, ha végre odajutok. Addig meg ez a babás változat.

Előtörténet: Mondhatnám, hogy minden olyan egyszerű, de még véletlenül sem. Apát nem is ismertem. Születésem előtt pár hónappal halt meg. Azt mondják nagyon aktív életet élt, elvitte a szíve. Anya bennem őt látta újjászületni, hiszen pici koromtól igazi örökmozgó voltam, egy igazi eleven és okos gyerek, mégis próbált mindentől védeni, mint valami kis herceget. Ez utóbbira akár rá is szolgálhatnék, hiszen apa hatalmas vagyont hagyott rám, aminek kezeléséről mit sem tudtam, sokkal inkább az kötött le, hogy tücsköt-bogarat fogdossak óriási és gyönyörű kertjeinkben. Már a születésemkor is hatalmas havazások voltak, pedig nyárra esett, ez gyermekkoromban sem változott. Ha akartam, hóra tudtam fakasztani a felhőket, és miután olyan tájegységben laktunk, ahol ritkaságszámba ment ez, sokak számára jelentett boldogságot, még ha én magam nem is tudtam sokáig, hogy én csinálom. Egy idő után ráébredtem, anyának elmondtam, az mosolya mindennél többet jelentett, ám óva intett attól, hogy más is megtudja.
Magántanuló voltam, mert anya attól féltett, hogy ha más gyerekek közé kerülök, akkor véletlenül kiderülhet, hogy mi vagyok, ezért maradtam vele, és egyre inkább a környező erdőket kezdtem el járni, és a birtokon élőkkel barátkozni, lassan igazán jóban lettem mindenkivel, nem a gazdag úrifiút látták bennem, hanem azt a srácot, aki akár velük focizik, vagy segít a póni ellésénél. Hamarosan felfedeztem, hogy a hóesés csak az egyik különlegességem, mert amikor szóltam az állatokhoz, legnagyobb meglepetésemre egy hiúz teljesen emberi hangon morrant vissza, és nem is támadott meg. Nem mondom, ő is meghökkent a furcsa kommunikáción, és azon is, hogy a közelébe egy őzet csaltam, és mégsem lépett fel bennük az ősi ösztön, tartás a másiktól.
Ráérő időmben, amelyből volt rengeteg, olvastam, de nem könyveket, inkább újságot, és bár a gazdasághoz csak annyit értettem hogy mennyibe kerül nálunk egy zsák búza, szépen lassan elkezdtem átlátni a mit mennyiért világát, és észrevenni az összefüggéseket. Nem mondom, hogy tudatosan, sokkal inkább azt, hogy van hozzá érzékem. Anyától kértem egy kis pénzt, és szépen elkezdtem részvényeket venni, de csak játéknak fogtam fel.
Ekkor lépett be az életünkbe egy új férfi. Valósággal elkáprásztatta anyát, a fogpaszta mosolyával, a csillogó autójával, a finom öltönyeivel. Nem tudtam róla, hogy valójában nem sok pénze van. Az esküvő nem váratott magára, gyorsan egybe keltek, addig szinte nem is érdekeltem. Ám pár hónappal a házasságkötésük után anyát furcsa betegség ragadta el, nem tehettem semmit, csak gyászoltam, ám még erre sem volt sok időm, mert a férfi egyre jobban elkezdte lehetetlenné tenni az életemet. Felesleges kolonc lettem a nyakán, mintha elvárta volna, hogy takarodjak el. Igen ám, de várt rám egy szép summa ha betöltöm huszonegyet. Elsőre még csak célozgatott, hogy húzzak a francba, ám amikor megtudta egy újságból, hogy a tőzsdei portfólióm egyre többet ér, lassan annyit mint az övé, már látványosan megfenyegetett, hogy nekem árva korcsnak nincsen itt helye. Mintegy felmentő seregként találkoztam a közeli erdőben két hozzám hasonlóval, akik felajánlották, hogy mert tudnak rólam, tanuljak az ő iskolájukban. Miután már nem volt mit vesztenem, lássuk mit rejt a házikó az erdő másik oldalán. Állítólag szinte csak lány lakja, és amilyen látványosan magas vagyok, kész törpék lesznek hozzám képest...