"Rövid idézet, mely passzol a karakteredhez"Userinfó: Főkarakter neve: Eric Lensherr
Név: Wyatt Mccarthy
Mutáns név: Dinamit
Születési dátum: 1962. 01.01.
Besorolás: X-men
Képességek: Elsődleges képesség: Radioaktivitás
Osztályozás: alfa mutáns
Aktiválódás: 15 éves kor
Képesség jelenlegi szintje: Képes az alábbi képességekre:
- Képes 1800 Curies (atombomba) méretű sugárzás kibocsájtásra.
- Az akaratával akár vizet is fel tud forralni.
- Ha úgy érzi, hogy már nem akar élni, 20 mérföldes körzetben minden élőt képes elpusztítani a sugárzásával.
- Elektromos hullámok segítségével képes leverni műszaki hálózatot, mint egy generátor.
- Puszta érintésével el tud indítani egy autót, mint a robbanó motor.
- Érintésével égési sebeket okoz, ha nem figyel oda.
- Ha felhergelik, és nem tud uralkodni rajta, egész egyszerűen felrobban, a kisebb robbanásokba még nem hal bele, de egy nagyobba igen.
Képesség távlatai: Magasabb szinten a képessége már tökéletesen uralható. Bármilyen robbanást képest túlélni, nem kell koncentrálnia semmi negatívumra, minden csakis aktívan működik, ha bekapcsolja, és még hergelésre is tudja uralni őket. A totális állapot, amikor 10 000 Curies erejű atombomba robbanással várost is képes elpusztítani, minden benne vagy körülötte élővel.
Jellem: Miután az utcán nőttem fel, stílusra úgy nyomom, mintha valami börtönben ülnék, ami nem csoda, nemrég szöktem meg egy átszállítás közben. Na nem egyedül csináltam, a maffia keze van ebben is, viszonzásként ismét feltétlen hűséget kívánnak. Kemény vagyok mindenkivel, akivel kapcsolatba kerülök, mert tudom, hogy farkastörvények uralkodnak. A női nemmel mégis kedves, és figyelmes vagyok, nem kezelem őket tárgyként, szerelmes nem szoktam lenni, inkább csak futok valakivel, ha úgy alakul. A szíveségek világában élek, tudom, hogy kit mivel lehet megfogni, mikor kell használnom a behízelgést, és mikor a zsarolást, megfélemlítést. Miután az utcai bunyóban és a fegyverekben is otthon vagyok, ne csodálkozz, ha gyakran félreteszem a meggyőzés verbális eszközeit.
Külső: Farkasbőrbe bújt bárány? Létezik ilyen kifejezés. Az utcán nőttem fel, a kínai maffia területén, így nem csoda, ha én magam is csakhamar az emberük lettem. Tudom, hogy keménynek kell lenni, csak így boldogulhatok, ám mégsem vagyok egy marcona gengszter, akinek mutatom magam. Ha nem muszáj, nem ölök, és ha úgy hozza a szükség, akár még segítőkész is lehetek. Ikertestvéremtől már lassan tizenöt éve elszakadtam, nem tudom, hogy mi lehet vele, nem tartjuk a kapcsolatot. Egy a fontos, a saját boldogulásom. Kidolgozott alkatom nem az edzésnek, hanem a megpróbáltatásoknak köszönhető. Jól tűrőm a kínzásokat, az utcai bunyókban teljesen otthon vagyok, még fekete meccsekre is szoktam járni, mint résztvevő. Bal fülemben értékes fülbevaló, de eltöröm a kezed, ha ki akarnád tépni. A vállamon egy sárkányos tetkó, amely mellkasomtól indul, és a hátamig terjed. Szinte csak szakállvágóval szoktam nekiesni a borostámnak, a borotvát nem ismerem, nem szeretem. A tincseim rakoncátlanok, tekintetem elszánt.
Előtörténet: Az üzlet nincsen mocskos. Nincsen kivétel. Így volt ez harminc évvel ezelőtt, amikor a szüleim belesétáltak a kínai maffia hálójába, mit sem tudva róla, hogy a new yorki híd vállalkozása mögött korrupció lapul, és olyan pénzek cserélnek gazdát, amelyek ez által lettek tisztára mosva. A maffiózó kínai tisztes üzletember látszatát keltette, társult apámmal, együtt hozták létre azt az építési vállalkozást, amelyet végül a szüleim utólag átvizsgáltak, és talán napvilágra is hozták volna a felfedezésüket, ha több idejük van. Négy hónapos voltam, ikertestvéremmel együtt, amikor a hídavatásra sor került, az ünnepség után apám azt vette észre, hogy követik. Legjobb barátja, és egyben testőre már hazafelé indult, de amint megkapta a telefont, elindult utánunk, a négyesben kocsizó család után, anyám kívül a dadánk ült velünk együtt. Ameddigra odaért, már dúlt a tűzharc az egyik parkolóban. Akikkel tudott, leszámolt, de a szüleim áldozatul estek a sortűznek, amely a parkolóban érte őket. Őt is meglőtték, ráparancsolt a dadára, hogy vigyázzon ránk, azonban a nő a páni félelemtől csak engem vitt el, és amire Frank odanézett, már távozott, az öcsémet az ülésen hagyva. A kicsit Frank magával vitte, ő nevelte fel. Elszakadtunk hát egymástól. Engem a dada egy árvaház elé tett le a kínai negyedben.
Az árvaházban hét éves koromig éltem, nem akart senki örökbefogadni, főleg hogy egy szem fehér voltam a sok sárga kicsi között. A közeg hamar kivetett, mert rühelltem a szabályokat, az utcán jobban tudtam boldogulni. Csakhamar rájöttem, hogy igen szemfüles vagyok abban, ami a bajkeverést illeti, és a sors iróniája, hogy pont az a kínai geng karolt fel, akik a szüleim haláláért voltak felelősek. Miután már tartoztam valahova, megtanultam a lopkodás, csempészés csínján bínját, a fegyverekkel bánni, legyen az szúró, vagy lövő, de mindenekelőtt azt, hogy puszta kézzel se érezzem magam meglepve.
Fiatal felnőttként már nem volt gondom abból sem, hogy hova születtem, folyékonyan beszéltem kínaiul is, és pontosan átláttam a keleti kulturában rejlő ideológiát. A csemészetre mentem rá főleg, azzal elég nagyokat lehetett kaszálni. Egy ideig a triádok fennhatósága alatt, majd egy idő után a saját kontómra is, és lassacskán összeszedtem annyit, hogy megvehessem a saját klubbomat. A képességem fokozatosan teljesedett ki. Kezdetben félelmetes volt, ahogyan betegséget, égést okoztam másoknak, ám jól titkoltam, hogy én állok mögötte. Megtanultam bánni vele, és már tudatosan vissza tudtam fogni, hogy a növények ne haljanak el a nyomomban. Ha nagyon az utamban állt valaki, akkor megtapasztalhatta, milyen az, amikor az ellensége egy igazi élő atombomba.
Az utóbbi időben mégis hibáztam, vélhetően egy másik banda csalt tőrbe, vagy talán a sajátomnak tűnt fel a hirtelen támadt függetlenségi vágyam, mert éppen egy szállítmányt pakoltunk ki a kikötőben, amikor rajtunk ütöttek, és némi tűzharc után kénytelen voltam megadni magam, még a sitten is jobb, mint holtan. Miután már korábban voltam büntetve, ez most nem felfüggesztett, hanem letöltendő ítélet lett. Tizennnyolc hónapot kaptam, szigorított fegyházban, ami számomra egészen elviselhető volt, ám ami megütötte a fülem, azt nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Az ikertestvéremet, Chad-et megölték. Megszerveztem bámulatos szökésemet, és mivel néhány magas rangú kormánytisztviselőt lefizettem, nem adtak ki körözést. Na nem mintha a testvéri szeretet vezérelne, de tudnom kell, hogy mi történt...
Kezdőlap 
by 
