Freja & Samuel

Már a legelején is kételkedtem az információ pontosságában és hitelességében. De bármennyire is tűnt az egész túl egyszerűnek én bíztam benne, hogy ezúttal tényleg olyan nyomra bukkanok ami segíteni fog. De számtalanszor csalódnom kell. Ezúttal sem történt ez másképp. Megkaptam a nevet és utána néztem. Már akkor nem stimmelt, az adatok alapján is észrevehető volt, hogy akit én keresek az bizonyára nem ez a fickó és milyen igazam lett. De a leghalványabb cérnaszálat is megragadtam és továbbra is így fogok tenni, másképp nem megy.
Ám történt már olyan, hogy a felkeresett ember egyáltalán nem tudott a férjemről, nem ismerte, sose hallott róla és mégis megpróbált segíteni, valamilyen apró gesztust tett, megmozdította a kisujját és megpróbált segíteni, de ez a fickó nem akar, látszik rajta, hogy zavarja amiért feltartom roppant fontos munkája közben. Hát van ilyen, majd legközelebb, nem fogom feladni, egyszer úgy is megtalálom azt az embert aki tud majd segíteni és elvezet a volt férjemhez és a kislányomhoz.
Elköszöntem és felálltam az asztaltól, ráérős léptekkel visszamentem a kocsimhoz majd ahogy magamra csukódott az ajtó megengedtem magamnak, hogy elöntsön a bánat és a csalódottság. Előtte nem akartam mutatni, hogy mennyire rosszul esik minden kudarcba fordult próbálkozás, nem a szánakozása és a szánalma kell hanem a segítsége amit nem kaptam meg. Beindítottam a motort és elhajtottam a kávézó mellett, hát erről ennyit, majd legközelebb....

Esküszöm nincs a listámon, hogy gyereknek nézzem akit nyugtatgatni kell. Nem éppen látszik rajtam, hogy olyan veszélyes volnék, de ismerem magam, tehát már belém ivódott, hogy először megnyugtatom a pácienst és csak utána kezdek bele a lényegbe. Bár tudom, hogy a fickó milyen állást tölt is be, de nem lehet tudni kinek milyen az idegrendszere és mitől tud frászt kapni. Volt egyszer egy informátorom, elég annyit tudni róla, hogy megbeszéltünk telefonon egy helyszínt és időpontot. Annyit lehetett tudni a fickóról, hogy utcai harcos volt és a gettó negyed királya, emellett dílerkedett is és voltak olyan információim amivel sakkban tudtam tartani. Tehát megbeszéltük mikor és hol futunk össze, tudván, hogy milyen emberre van találkozom fegyvert is vittem, a srác annyira megijedt a stukkertól, hogy elájult. Utána már bármivel is fenyegettem vagy ígérgettem neki nem állt kötélnek és meg se nyikkant, még a zsarukat és a börtönt is előbb elvállalta volna minthogy velem legyen íratlan szerződése. Na azóta mindig előre megpróbálom felkészíteni a potenciális informátoraimat vagy ügyfeleimet, mert nem lehet tudni soha, hogy ki mitől kap frászt.
-Menjünk! - Elindulunk, látom már rajta, hogy nem tetszik neki az ötlet, hát annyira nekem se. Nem jó kedvemben kérdezek meg embereket. Nekem létfontosságú, hogy válaszokat kapjak méghozzá használhatóakat. Én is épp annyira várom, hogy véget érjen a kettőnk beszélgetése, mint Ő.
Elmondom töviről hegyire a dolgokat csak éppen kihagyok minden mutánsokkal kapcsolatos infót. Bármennyire is tudom, hogy vannak olyan mutánsok akik megérdemelnék, hogy meglincseljék őket, a többség viszont ártatlan gyermek vagy felnőtt akik senkinek sem ártanak.
Szavain nem veszek észre mást csak érdektelenséget, tulajdonképpen azt se tartom kizártnak, hogy engem vádolna amiért elvitte az apja a gyereket. Ilyen emberekkel nekem semmi dolgom. Lassan felálltam és betoltam a székem.
-Elnézést, hogy zavartam Mr. Baker. Biztosan rossz nevet kaptam. Viszont látásra! - Fordultam meg és elindultam. Egy újabb sikertelen nyom, egy újabb átverés és még egy nap amikor nem kerültem közelebb a kicsikémhez. Hát lesz ez valaha jobb?

Frank annyit kiderített a fickóról, hogy zsaru. Momentán nincsenek gondjaim a zsarukkal, eddig sem voltak és ezután sem tervezem, igaz, hogy vannak illegális műkincs kereső expedícióim, de ezeket eddig sikeresen úgy bonyolítottam le, hogy mindenképp rejtve maradjanak. Tiszta vagyok akár a patyolat. Bár nem tudom, hogy egy szaru milyen információval is szolgálhat egy olyan emberről akiről minden elit azt állítja, hogy egy adakozó és rendes ember. A volt férjemnek hiába voltak feketén lebonyolított üzletei, hiába kísérletezett embereken, ez a nyilvánosság felé örök homály maradt. Róla is csak a tiszta tükörképet látni és nem a sáros pocsolyát ami valójában önmaga. Kíváncsi vagyok, hogy tényleg jó nevet kaptam vagy csak az időmet fecsérelem itt miközben valahol máshol felbukkan a valódi nyom.
Talán egy picit rövidre fogtam a bemutatkozást és alig árultam el valamit magamról, de itt lényegében nem én vagyok a fontos hanem a volt férjem, róla kell megtudni dolgokat és nem rólam.
-Nyugodjon meg Baker úr, nem tűztek ki a fejére vérdíjat, az informátorom meg had maradjon csak homályban. Csak beszélgetni szeretnék önnel és ha végeztünk távozhat is. - Természetesen értem a reakcióját, ideállít egy nő, titkolózik és közben mégis arra kéri, hogy üljön le vele beszélgetni, ha ez nem gyanús akkor semmi sem az. Ám bántódása ne fog esni, ez nem az én asztalom, ha nem tud semmit és látom, hogy őszinte volt akkor elmehet, m ha azért nem mond el valamit, mert szintén nyakig sáros akkor nem fogom megállni, hogy meg ne szorongassam egy kicsit.
-Úgy lesz! - Indultunk el a kávézóba és ahogy találtam egy megfelelő asztalt leültem és rendeltem egy tejeskávét majd amint a pincérnő elment és láttam, hogy a zsaru figyel belekezdtem.
-Baker úr, azért kerestem fel magát, mert szükségem van a segítségére. Az ön nevét kaptam meg, mikor olyan emberek után kutattam akik a segítségemre lehetnek. A volt férjem egy évvel ezelőtt elrabolta a kislányomat és azóta sem találom őket. Minden nyom amit hátrahagynak vagy egy hatalmas útvesztő a végén a semmivel vagy már eleve zsákutca. Talán hallott is már a férjemről, a neve Robert Gunt, olajmágnás és nagy középkori fegyvergyűjteménye évenként ki van állítva a legnagyobb múzeumokban ahol árveréseket is rendeznek amin sokszor jelen volt Ő is. Ám mióta elrabolta a lányunkat mintha a föld nyelte volna el, nincs róla hír, mintha soha nem is létezett volna. Akitől az Ön nevét kaptam azt mondta van rá esély, hogy tud segíteni. - Sok információt nem mondtam el a volt férjemről, többek közt a mutáns kísérleteit és azt, hogy egy rohadt görény. Minden üzletfele nyakig sáros a fekete üzletelésben. Remélem ezúttal tényleg olyan emberre akadtam aki tud segíteni.

Nem szokásom letámadni az embereket akiket keresek ám ezt nem halaszthatom el. Már türelmetlen vagyok és lassan a rögeszmémmé válik a lányom keresése. Attól a pasastól akitől a nevet kaptam, eddig rengeteg félre vezető információt kaptam már és most is bennem van az az érzés, hogy átvertek, a pasas már messziről nem tűnik használhatónak. Nem tudom, akitől segítséget várok azok általában nem ilyen hétköznapiak, márpedig ez a fickó igenis hétköznapi, semmi különös nincs benne, még az aktájában se fedeztem fel semmit, bár Frank csak egy kis hányadát tudta megszerezni, abban pedig semmi érdekes nem volt. Megtudtam hol született, és, hogy hol nevelkedett stb, stb, rengeteg felesleges dolog. Ám, bármilyen információhoz, adathoz jutok abba belekapaszkodom, tehetek mást? A kislányomat egy éve nem láttam, ez a távolság lassan megőrjít, fogalmam sincs mi lehet vele, hogy jól van-e. Semmit sem tudok. Már elmúlt négy éves és ott se voltam ezen a fontos eseményen, remélem, hogy az apja legalább jól bánik vele és nem bántja. Egy könnycseppet töröltem le az arcomról még mielőtt kiszálltam volna a kocsiból és elindultam volna a férfihoz. Nem szokásom hosszas bemutatkozást tartani, ahogy azt megtanítottak előbb én nyújtottam kezet, mert így illendő, aztán a többit a férfira hagytam. Ahogy hangsúlyozta a feleségemnek szót muszáj volt elmosolyodnom, de nem olyan feltűnően. Nem azt mondom, hogy egy kimondott lúzer a férfi, szőke haja és arcformája bizonyára sok nőt vonz , de nem az esetem és nem is emiatt jöttem, hogy felszedjem magamnak, isten ments, nekem aztán nem kell senki, egyszer rendesen befürödtem, kétszer nem követem el ezt a hibát.
-Freja, és igen, tisztában vagyok a nevével és egy fontos ügyben jöttem magához, esetleg beszélhetnénk egy kevésbé forgalmas utcaszakaszon? - Tettem fel a kérdést és feltettem a napszemüvegem. A legtöbb hasonló beszélgetésem azzal végződik, hogy vagy leráznak vagy kifejezik sajnálatukat és lelépnek, ezúttal remélem segítőkész emberre akadtam, nem kérek többet csak egy kis segítséget vagy egy kis tenni akarást, nem többet, ha látom, hogy ott van benne a segítő szándék már előrébb vagyok.
-Ajánlanám azt a kis kávézót ott szemben, csendes és senki sem hallgatja ki a beszélgetésünket. - Ajánlottam fel a helyet és bízom benne, hogy velem tart.

Frank mindig is a legjobb ember volt akivel valaha is együtt dolgoztam volna. Egyszer nem volt olyan, hogy bármi hibát követett volna el. Mindig precízen hajtotta végre a rábízott feladatokat és ezzel a Samuel nevű fickóval szemben is körültekintően és alaposan járt el. Megszerezte az otthoni címét, a munkahelyének címét és telefonszámát és két hírhedt drog díler informátorunkat is a fickóra állította. A kérdés csupán az, hogy a francban csinálta? Mindig képes meglepni az összeköttetéseivel, de éppen ezért alkalmazom és bízom meg benne. A két drogos fickót még fél éve szedtük össze az utcán és miközben a kislányommal egyidős gyereket próbáltak meg "cukorkával" kínálni. Elkaptuk őket és mivel nagyon jól tudták, hogy sok van a rovásukon inkább vállalták az informátorok munkáját minthogy a sitten kellejen lopniuk a napot. Így hát már volt is két emberünk akik napi 24 órában követték Samuel-t. Nem akarom a fickóra ráhozni a frászt, eszemben sincs, azonban megkaptam a nevét és gondolom nem véletlenül. Még ha használható információval nem is tud szolgálni akkor is meg kell próbálnom szót érteni vele. Ha van gyereke akkor nagyon jól tudja milyen aggódni érte, én minden nap úgy kelek és fekszek, hogy nem tudom hol lehet a kislányom és, hogy az a rohadék mit művel vele. Egy anya mindenre képes a gyerekéért így hát ha nem akar majd beszélni akkor szóra bírom valahogy, ha kell erőszakkal, de megteszem.

A kocsit leparkoltam azzal az üzlettel szemben ahol Samuel éppen ténykedik. Két percig figyeltem mit tesz és tanácstalansága felbátorított. Kiszálltam a kocsiból és odasétáltam az egyik üzlethez ahol éppen nézelődött.
-A helyében megnézném a tükrös kis ékszerdobozokat is, kelendőek. - Mosolyogtam rá és a kezemet nyújtottam az üdvözlésre. Miközben vártam, hogy kezet rázzunk és eljussunk a formális bemutatkozásig végig mértem tetőtől talpig a férfit. A képeken mintha magasabbnak tűnt volna, de azt hiszem jobb, hogy mégsem, igazán nehéz lett volna tárgyalni, ha állandóan fel kellett volna néznem rá. Ám a többi jegye ahogy a képen és az elmondások alapján összeraktam, stimmel. Nekem nem tűnik valami veszélyes alaknak így talán együtt tudunk majd működni és képesek leszünk kompromisszumot kötni.

A fene se gondolta volna, hogy ilyen nehéz ráakadni a volt férjemre. Sose néztem ki belőle ennyi sütnivalót. Ha bármi gondja volt mindig megkérdezett, persze csak burkoltan rá kérdezett, hogy mit tennék akkor ha...nos megmondtam és érdekes mód minden fejlesztést hamarosan a saját gondolataim alapján láttam vissza. Egy sunyi kis tetű volt mindig is. Olyannyira hisz benne, hogy minden ami másabb, mint Ő vagy a megszokott dolgok az csak rossz lehet és el kell pusztítani. Szűk látókörű és egy alattomos fickó, fogalmam sincs mit láthattam benne, hol érezhettem azt, hogy mellette biztonságos nyugodt életem lehet. Azt hittem ha megszabadulok anyámtól akkor csak jobb lehet, erre beleszaladtam egy gazdag és veszélyes fickó üzelmeibe. Bár a laboratóriumát a levegőbe röpítettem, de azóta tudom, hogy az csupán egy volt a sok közül. A világon szerte, lehet még ennél is nagyobb biztonsági rendszerrel felszerelt épülete, kísérleti laborja. Bár nem volt soha az a fickó aki jól boldogult volna a kor technikájával, de a kísérletekhez nagyon értett. Meg merem kockáztatni, hogy az elmúlt 50 év legnagyobb tudósa. Így, hogy szinte minden titkára fény derült, tudom már miért akart feleségül venni, azzal a tudással amivel én rendelkeztem pont azt a részét pótoltam ami neki hiányzott. Minden védelmi rendszerét én terveztem meg és szinte feltörhetetlenre sikeredtek. Egy őrült tudós, a mutáns ellenes szervezet fejének a keze alá dolgoztam hosszú évekig és még csak nem is tudtam mit teszek. És tessék, most eltűnt, magával ragadta a lányunkat és elbujdosott valahol. Sokáig gyanítottam, hogy rengeteg embere és szövetséges van, de álmomban sem gondoltam volna, hogy világszerte behálózza az országokat. Minden egyes országban találtam nyomot ami közelebb vitt hozzá és a szervezetéhez, sajnos bármennyire is friss nyomra akadtam mindig szimatot tévesztettem vagy a nyomok egyszerűen megszakadtak. Szerencsémre, ha mondhatom így vannak bőven olyanok akik szintén jobban szeretnék, ha ez a vállalat becsődölne és nem lihegnének kommandósok a nyakukban. Minden országban akadok emberekre akik új információval tudnak szolgálni, mindent feljegyzek és átvizsgálok, többjében hasznos dolgokat tudok meg, de sokszor előfordul, hogy vagy hamis információkat kapok vagy igaznak hitt dolgokat és csak később derül ki, hogy az informátort is csőbe húzták. Az utolsó informátorom egy nevet mondott nekem Samuel Baker. Hát eljöttem, hogy felkutassam, ha önszántából nem hajlandó beszélni, hát majd kicsikarom belőle a válaszokat, meg vannak hozzá a szükséges eszközeim.