Lily és Ethan

Tárgy: Re: Lily és Ethan Pént. 31 Okt. - 22:08

Azonnal elkap az aggodalom, ahogy Lily szóba hozza azt a férfit. Fogalmam sincs, hogy ki lehet ő, de ha egy tanárnő is úgy gondolja, hogy gond lehet, akkor biztosan igaza van. És hogy már kétszer is találkozott vele?
- És szerinted két találkozó olyan sokat jelent? Lily, féltelek! – nem akarom, hogy baja essen, de ennél jobban már nem vagyok képes megmagyarázni neki azt, hogy nem örülök neki, hogy ezzel a Victorral akar találkozgatni, aki még alkoholt is adott neki. Ki tudja, hogy mit milyen célból tesz… az pedig csak egy dolog, hogy kedvesnek tűnt. Mégse akarom túldramatizálni ezt az egészet, ő egy különálló ember, nem tőlem függ, külön élete van, így muszáj tért engednem neki, tehát halkan fújom ki a bent rekedt levegőt, majd inkább a képességemre térek rá. Jobb lesz, ha picit másról beszélgetünk.
- Elhiszem, de az is te vagy, a képességed is hozzád tartozik, én pedig látni szeretnélek úgy is, ahogy az én erőmet is jó lenne, ha el tudnám zárni. – magyarázom meg a lánynak ezt az egészet, innentől pedig ő is sejtheti, hogy az erőm kordában tartása fontossá vált a számomra. Beszéltük már, hogy mi minden más lenne, ha képes lennék visszatartani a blokkolást, ideje, hogy kipróbáljuk, hogy éljünk vele. Kis mosoly jelenik meg az arcomon, amikor az orromra koppint, de csak fejet csóválva nevetek fel végül. Nem zavar, oh, egyáltalán nem.
Kis idővel később már a sorban állunk, majd pedig az óriáskeréken ülve hallatszik tőlem a nagy kérdés, melyre pozitív választ ad, tehát lenne a barátnőm… a párom… a kedvesem. Mindegy, hogy nevezzük, a jelentése számomra ugyanaz, de ahhoz, hogy ez működjön, le kell fektetnünk néhány szabályt, melyeket más lány tudna, de ő… Lily teljesen más, minden csak nem átlagos.
- Hálószobára gondoltam és persze, a többi lehet. Nyugodtan barátkozz az emberekkel, csak azért legyen meg egy bizonyos távolság. – remélem, hogy érti, hogy mire gondolok, mert nem nagyon tudom már ennél jobban is elmagyarázni, nem is esik jól ennyire belemenni a dolgokba, szinte gonosznak érzem magam miatta.
- Hogy mások? A barátaim megmaradnak, de vannak dolgok, amiket nem teszek meg ez után másokkal, csakis veled, szépségem! – simítok végig szép arcán, miközben végig szemeibe nézek. Őszinték a szavaim, úgy is gondolom.
- Hmm, akkor mától így nevezlek, ha ez tényleg jobban tetszik neked. Párocskám! – vigyorgok is rá, majd kis ideig még csendben ölelem, amíg véget nem ér a körünk. Ideje folytatni utunkat, a kérdés már csak az, hogy merre tovább? Lily-é a döntés, most rábízom.
- Rendben, visszamehetünk a hotelbe, de nem foglak kihasználni. Nem szeretnék gyorsan haladni. – eddig szinte minden csajt megkaphattam, szeretném, ha Lily-vel ez máshogy működne, ha lassabban haladnánk, ha megérdemelném őt akkor, amikor az enyém lesz. Nem venném el még csak véletlenül se itt és most a szüzességét, annak tökéletesnek kell lennie. Tehát a lánnyal együtt sétálunk vissza a hotelbe, ahol azért némi simogatást és csókokat fog kapni tőlem, de a ruháit rajta hagyom és nem érintem illetlenül se. Na jó, a melle felé talán elkalandozik némileg a kezem és feneke irányában, de egyébként jó fiúként viselkedem. Már alig várom, hogy közelebb érezhessem magamhoz, de én türelmes vagyok, szeretnék időt hagyni kettőnknek, szeretném, ha ez nem csak egy futó kapcsolat lenne, ha nem kapnám meg rögtön, úgy talán nekem is még fontosabb lesz, talán belé is szeretek.

//Köszönöm szépen a játékot, nagyon élveztem! Smile

//

Tárgy: Re: Lily és Ethan Szer. 29 Okt. - 21:19

Ethan & Lily

Talán azért vagyok ilyen szószátyár, főleg vele, mert otthon nem tehettem. Beparancsoltak a szobámba, nem tehettem fel kérdéseket, igazából élményeim sem voltak. Amióta megérkeztem az iskolába, csak úgy záporozik rám minden új, amiket úgy élek meg, mintha valami kisgyermek lennék. Bizonyos tekintetben az is vagyok, csak a korom folytán nem érzem magam szinte felnőttnek. Hiába, hogy egy év múlva tizennyolc vagyok, Daryl akár tovább is a gyámom lehetne.
- Igazából... kétszer is találkoztam vele, és kedvesnek tűnt, mindig olyan mosolygós. Olyan fennkölten beszélt, és én csak... – Hallgatok el hirtelen, és nagyra nyílt szemekkel hallgatom őt, mert most teljesen máshogyan beszél. Bátorítóan, ahogyan eddig is, de most olyan komoly. Védeni akar. Jobb, mint eddig. Fontossá váltam neki? Azt hittem, hogy nevetve tűri a butaságaimat, a vicces történeteimet, vagy hogy fura helyzetben nyitok ajtót, és most mégis... annyira óvni akar. Nem teljesen értem, hogy miért lenne veszélyes a világ, engem még senki nem akart bántani, de megfelelő indokkal nyilván meg kéne értenem, ha valakinek szúrnám a szemét. De miért is szúrnám valaki szemét? Nem vagyok én irigy mások csinos ruháira, mi más okok lenne utálni engem? A mesében is Hófehérke majdnem mamája nehezen viselte el, hogy a lányka már túl szép, de hát nekem mostohám sincsen. Ez is kipipálva. Nem csoda, hogy nagyjából nem is a lényegre válaszolok. – De-de... az nem is volt jó. Utálatosan csípős íze volt. – Bukik ki belőlem, nem is sejtve, hogy Ethanban milyen gondolatok dúlnak most. Arra válaszolok, ami hirtelen megindította a fantáziámat, az bizony nem almalé volt, pedig a színe alapján...
- Ha neked fontos... én megmutatnám neked. Pedig tudhatnád, hogy jó érzés, hogy magam miatt látsz.. szépnek, vagy minek, na. – Most én koppintok az orrára, állandóan ő csinálja, ám most egy nyelvöltést is kap hozzá, háh, visszavágtam! Tudom, hogy az angyalságom tett azzá, ami vagyok, viszont Ethan képessége fűzött össze minket azokká, amit egymásnak jelenthetünk. Nem tudom, hogy milyen életet élt előttem, képes lettem volna ezt elfogadni, ma ellenben azt mondja, én kellek neki, csakis én. Hogy ne bújjak, ne ölelkezzek másokkal, csak vele. Nagy felelősség, mert azt hittem, ez mindenki számára megadható lehetőség, a barátság előjoga, de máshogyan tekint rám. Nem a barátja vagyok. A barátnő olyan furcsán hangzik, mert az is valami baráti, de már több annál. Mégis a szerelmese lennék? Pár nappal ezelőtt még jókat mosolyogtunk az ilyesmin. Csak ölelkeztünk, bújtunk, megmutatta a csókját, amire azóta újra és újra vágyom, így ha azt kéri tőlem, hogy senki más ne kapjon Lilyt, hát nem fognak. Szépen illedelmesen fogok barátkozni, úgyis lehet azt.
- Egy szobában? De... társalgóban lehet? Vagy ha főzök valakinek rántottát? Az nem baj, ugye? – Egyátalán nem lenne gond, ha meghúzná a határokat, számomra ez is teljesen járatlan terület, fontos nekem annyira, hogy pontosan körülírja, hogy mit is szeretne. Tulajdonképpen én is szabhatnék ilyesmi feltételeket, de nem jut eszembe semmi. Mit kéne mondanom? Ne legyen fiúkkal kettesben? Már a gondolatra is vidám szikrák táncolnak a szememben, de most nem nevetem el magam. Főleg hogy hozzáteszi, ő ezt a lányokra érti. Én nem kívántam volna tőle ilyet, hiszen rengeteg lány barátja volt, és...
- Nem akarom, hogy rossz legyen neked édes Ethan. Nem hiányozna az neked, hogy mások is? – Nem igazán értem, hogy a többi lánnyal milyen viszonyban volt, de ő olyan szép, ha én így tudok rá nézni, biztosan mások is, és most mégis azt mondja, hogy nem kell neki senki más, csak én. A meghatódságtól még egy könnycsepp is kibuggyan, de most tényleg nevetve morzsolom el.
- A párod? Ez már jobban hangzik, mint az a barátnő izé.. – Vallom be átkarolva a nyakát, most csók nélkül, a vállára tapasztva a fejem. Olyan meghitt ez így, mintha tényleg valami mesében lennénk. Kéz a kézben szállunk le, nem bújok hozzá, mert le sem tudom venni a tekintetem róla. Mindig olyan egyedül voltam, barátokra vágytam, de még többet is kaptam. Őt.
- Semmit nem akarok, csak veled lenni. A hotelben... de... tudod mit? Ne pihenjünk. Belőlem csak egy lehet... akkor... ezt használjuk ki. – Nem tudom pontosan, hogy mit akarok, talán valami olyasmit, ami csak kettőnkre tartozik. Olyan bizsergetően érint meg, olyan tisztességes és romantikus velem, s tudja, hogy mire vágyom. Nem kell már most aludnunk, de már a nap elején reméltem, hogy valami ilyesmi lesz a vége.

Tárgy: Re: Lily és Ethan Hétf. 27 Okt. - 18:56

Nem tudom, hogy Lily-re miért törnek rá a random történetmesélések, de mindig képes valami olyat mondani, akár a leglehetetlenebb helyzetben is, amire nem számítok. Az persze érthető, hogy szeret barátkozni, ismerkedni, de az, amit arról a bizonyos Victorról mesél, már egyáltalán nem szimpatikus, így tekintetem is némileg ködössé válik, miközben a szép pofit figyelem.
- Nem tudom, hogy ki ez a Victor, ahogy azt se, hogy miért akartál bemutatni neki, de Serena tanárnő nagyon jól mondta. Nem mehetsz át idegen férfiakhoz és mivel nagyon fiatal vagy még, jobb, hogyha alkoholt is mondjuk csak az én társaságomban fogyasztasz. Lily, a világ veszélyes, árthat neked, bármit tehet veled, te pedig ott egyedül lennél. Verd ki a fejedből azt, hogy találkozol ezzel a férfival. – nem vagyok az apja, hogy ilyesmit mondjak neki, de aggódom érte. Ki lehet ez a fazon és vajon hány éves? Ezernyi kérdés cikázik fejemben, de a biztos az, hogy beszélni fogok majd én ezzel a tanárnővel, hogy mesélje már el, hogy ki volt ez a férfi és milyen volt, hogy tényleg jogos-e az aggodalmam vagy se. Remélem, hogy a lány se fog megsértődni most rám, de ha mégis, én akkor is az ő érdekében mondom mindezt. Na de ideje valami kellemesebb dologról is beszélnünk, így a képességeink jönnek ismét szóba, és az, hogy talán kipróbálhatnánk azt, hogy nem-e sikerül elzárnom egy időre a blokkolást. Mostanában gyakoroltam, ideje, hogy Lily is ott legyen egy ilyen alkalomkor.
- De nekem fontos. – mosolyodom el a puszin, mivel tényleg az, szeretném, ha sikerülne végre. – És megértem, de ez nem jelenti azt, hogy mindig kikapcsolnám az erőmet, de néha mégis hasznos lenne, éppen ezért is szeretném, ha meg tudnám tenni, ahogy Téged is ideje lenne látnalak teljes pompádban. – bár most végigpillantok – már amennyire jelen helyzetemben tudok -, a bújós lányon, ettől függetlenül fogalmam sincs arról, hogy milyen lehet szárnyakkal, ahogy a fény is érdekelne. Na meg, ha megint beteg leszek, akkor is meggyógyíthatna, sok haszna lenne, ha végre tudnám magamat is blokkolni, nem csak mások erejét. Kis időbe eltelik, amíg sorban állunk, de ahogy felérünk az óriáskerékre, az pedig a magasba emel minket, nemsokára egy kérdés is elhangzik tőlem, melyre a legpozitívabb választ kapom. Reméltem, hogy Lily nem fog elutasítani, így elmosolyodva csillannak fel szemeim, miközben édesen, hosszan csókolom, kezemmel pedig finom popójába markolok, de csak érzékien, mindenféle fájdalmat mellőzve. Amikor viszont ezt ő is megteszi, csak elmosolyodva húzom el onnan finoman a kezét.
- Te hagyd csak, ezt inkább mi, srácok szoktuk csinálni. – persze van helyzet, amikor nem bánom, de én annyira mégse vagyok oda azért, ha a fenekemet simogatják, maradjon meg ez csak nekem. És persze, akad még egy kérésem is, melyet ki kéne fejtenem neki.
- Nem szeretném, ha mások megcsókolnának vagy szorosan megölelgetnének, ha mások látnának kevés ruhában vagy akár meztelenül, ha felmennél másokhoz vagy csak kettesben maradnál egy fiúval egy szobában. Azt se szeretném, ha alkoholt innál más srác közelében vagy ha túlságosan közel kerülnél hozzá. Próbáld meg megtartani a távolságot, én is meg fogom a lányokkal kapcsolatban. – persze rám mindez nem teljesen érvényes, de én bízom magamban, őt viszont kihasználhatják, még oly naív. Tehát egyelőre ezeket szeretném kérni, és persze ez idővel változhat, ahogy majd felnő, ahogy majd megtanul dolgokat, mondjuk nekem hála.
- És persze, hogy jó veled. Ha nem lenne jó, akkor nem veled akarnék itt lenni, ahogy nem te lennél akkor a párom. Tudod, ez olyan dolog, amiből mindenkinek csak egy van. – mosolygok rá a bújós lányra és más kultúrákra most már inkább nem térek ki. A kerék viszont lassan körbeforog, nekünk pedig el kell hagynunk ezt a kellemesen túlfűtött kabint.
- Szeretnél még megnézni valamit vagy menjünk vissza a hotelbe és pihenjünk le? – egyértelmű szerintem, hogy mi ketten ismét együtt fogunk aludni, egy ágyban… De ha szeretne még Lily valamerre mászkálni, nem probléma.

Tárgy: Re: Lily és Ethan Szomb. 25 Okt. - 19:59

Ethan & Lily

- Szeretek barátkozni, ismerkedni, nekem ez mind annyira új. A napokban is elmentem egy bálba Serena tanárnővel, bár nem mondanám, hogy elmentünk, mert csak ott találkoztunk, de képzeld, ott volt Victor, akit már be akartam neked mutatni. A tanárnő nagyon mérges volt, hogy Victor wiskeyt itatott velem, és felhívott magához filmet nézni. Nem értem, hogy miért. – Megvonom a vállamat, igazából én voltam kiakadva, hogy végül csak abban tudtunk negegyezni, hogy szóljak a szüleimnek, és hozzak írásos engedélyt. Hát nem vagyok a kapcsolatok tudója, de írásos engedélyt? Nem nyári táborba akartam én elmenni, csak filmet nézni. Tudom, hogy nem ismertem még annyira Victort, de miért ne lehetne így ismerkedni? Furcsálottam a dolgot. Nagy is.
- Nem annyira fontos... – Simogatom meg a halántékánál a tincseit, és odapusszantok, miközben elgondolkozom. – Veled pont az a különleges, hogy nem kell annyira.. törékenynek éreznem magam. Már kezd furcsa lenni, hogy ennyire mindenki megnéz, melletted tudok csak Lily lenni. Lily, aki jól érzi magát veled, akár szárnyak nélkül is. Próbálkozhatunk, szívesen segítek neked. – Bújok oda hozzá, mert végülis megmutatnám neki a szárnyaimat, és elvinném repülni, ha összejönne, de korántsem esnék kétségben, ha nem ragyognék úgy mellette, mint egy csillag. Így figyelt fel rám, ettől érzem magam cukinak a szemében.
- Naaa... – Már megint az orromra koppint. Mintha valami kicsi gyerek lennék. Mégis csúnyán néz a hátrafordulokra, amire tömény vigyor jelenik meg a szám szélein, nem tudok rá most sem haragudni. Enyhén neveletlen vagyok, drága Ethanom mindezt úgy kezeli, hogy még csak rosszul sem érzem magam a dologtól, és már fel is tudunk szállni lassan az óriáskerékre. Itt fent a hely szűkösség folytán össze tudunk bújni, miután körülnéztem, és még egy csodaszép vallomást is kapok tőle, hogy a barátnője lehetnék. Nehéz kiagyalnom, hogy a barátnő miben más, mint a szerelmes, vagy ha megkérte volna a kezem, ahogyan a hercegnőknek szokás, biztosan valami ilyesmiről beszél, ami nagyon nincsen ellenemre.
Azt hittem volna, hogy nagyon sok lány barátja van, de ahogy rám néz, átölel, kezdek élni a gyanuval, hogy számomra tényleg ő lehet a herceg. Másoknak talán nem mond ilyet. Quinn és Mercedes szobájába igyekezett volna, ők talán tényleg a barátai, de nem annyira, mint én? Jaj mamám, miért ilyen bonyi ez? Kész téboly!
Összesimulunk a csókban, amely oly édes számomra, távoli emléknek tűnik, hogy csiklandósnak éreztem. Nem régóta műveljük közösen, mégis természetes, mintha arra termettem volna, hogy odaadó hitvese legyek ennek a csodálatos fiúnak, aki elhalmoz bókjaival. Nem akartam én ráakaszkodni, csupán megszerettem, barátságomról biztosítottam, ám most, ahogyan magához von, a tarkómat cirógatja, nem tehetek mást, macskamód dorombolok hozzábújva, szétnyitva az ajkaimat átkarolom a nyakát. Szinte együtt lélegzünk, én az orromon át, hogy meg ne fulladjak. A fenekembe markolva nem nevetem el magam, ez már mint egy csiklandós ismerkedős csók, pusztán jó érzéssel tölt el a dolog, s némi dilemmával, hogy viszonzoznom kéne. Oldalt ülök, hogy jobban hozzám férjen, ezzel kényszerítve őt a hasonló pózra, letéved az én kezem is, letükrözve a mozdulatát. Igen nehéz átfogni a hátsóját, mert ő mégiscsak srác, nekem meg nincsenek nagy ujjaim, így csak rápaskolok jobb híjján. Milyen izmosnak tűnik ott is.
- Akkor majd mondd el, hogy milyen távolságra gondolsz, mert én... nem tudom. – Most már tényleg nevetek, és ismét odadörgölőzöm. – Én... nem akarok ilyesmit kitalálni, ha azt akarod, hogy mással is.. hát nekem nem baj. Tudod, hogy nekem az számít, hogy neked jó legyen minden. Jó velem? – Pusszantok oda a nyakára, végülis ezt már csináltuk, akkor úgy tűnt, hogy kedvére való a dolog. Az óriáskerék tetején nem ugyanaz, mint az ágyban, ugye milyen kis csafinta vagyok?

Tárgy: Re: Lily és Ethan Csüt. 23 Okt. - 6:42

Én egyáltalán nem vagyok mindenkivel ilyen, ezt pedig szerintem Lily is nagyon jól tudja. Ő vele valahogy minden más, bár magam se értem teljesen, hogy miért. Valóban egy igazi angyal és képes engem is megváltoztatni, legalábbis saját maga közelében. És hogy mindenkivel ilyen vidám? Még szép, ezt el is várom tőle.
- Nem is örülnék neki, hogyha szomorú lennél. – kérdeznem se kell, így is tudom, érzem, hogy másokkal azért nem viselkedik úgy, mint én velem, annak már híre ment volna, hiszen nem olyan hatalmas az X-birtok, én pedig bízom benne. Nem hiszem, hogy megbánnám, ha pedig mégis, akkor az már az én bajom lesz. Nemsokára már a hamburgeresnél vagyunk, ahol tovább társalgunk természetesen, én pedig tudomást szerzek arról, hogy volt egy kisebb balesete nem is olyan régen, de szerencsére nincs komoly baja. Ajánlom is neki, hogy ne törje össze magát.
- Hmm, nem biztos. Ha visszamegyünk a birtokra, akkor tehetnénk egy próbát. – cinkos mosoly, kacsintás, ezekből pedig sejtheti, hogy akad egyfajta meglepetésem a számára. Lehet persze, hogy nem jön össze, én is tuti izgulni fogok, de mindenképpen megér egy vagy két… vagy akár több próbát is. Ideje már nekem is fejlődnöm, és diák se lehetek a végtelenségig, akármennyire kényelmes is ez most így nekem. A következő megálló pedig a vidámparkos rész lesz, ahol az óriáskerékhez lépek a szőkeséggel az oldalamon, majd nemsokára finoman átölelem, miközben várunk és próbálom némileg nyugtatgatni is.
- Lily, pszt! Ezt nem illik. – dorgálom meg finoman és koppintok is rá játékosan az orrára, akik pedig hátrafordulnak, kapnak tőlem egy nem túl kedves pillantást. Az a szerencséjük, hogy nem szólalnak meg, így nem lesz konfliktus, mindenféle gond nélkül jutunk be a saját kabinunkba, ahol még szép, hogy a lányt magamhoz húzom. Nem véletlenül találtam ki most ezt a helyzetet, a magasság Lilyhez áll közel, ez a hely pedig így egészen romantikus, mely bár nem áll olyan közel hozzám, mégis, képes vagyok úgy viselkedni, ha úgy érzem jónak. Álla alá nyúlok finoman és bár lehetne szebben is, azért csak sikerül normálisan a tudtára adnom, hogy mit szeretnék és ahogy látom, hogy körbenéz, úgy szélesedik ki mosolyom, majd nemsokára már hallom is a választ.
- Örömteli hír. – mondom halkan, szinte suttogva e szavakat, majd amikor érzem, hogy közelítene, álláról kezem tarkójára vándorol, így vonom őt magamhoz, de hagyom, had kezdeményezzen. Nem hunyom le azonnal szemeimet, látni akarom őt egy ideig a csók közben, de aztán végül megadom magam neki, szemeim lecsukódnak, majd egy édes, hosszú táncra invitálom nyelvét a nyelvemmel, miközben szabad kezem fenekére talál, amire finoman rá is markolok. Tetszik nekem, kétség sem fér hozzá és bármilyen ártatlan is, nagyon is képes arra, hogy felhúzzon. A csók után lassan eleresztem, majd elmosolyodva simítom meg csinos arcát is.
- Remélem tudod, hogy nem osztozkodom rajtad. Örülnék, ha a fiúkkal való barátkozásod közben megtartanál némi távolságot. – nem az a bajom, ha más barátai is vannak, ha mást is megpuszil – de azért ne ölelgessen, ezt a szép testet csak én nekem szabad érinteni -, de azért ne adjon lehetőséget másoknak. Oh nem vagyok féltékeny – még! -, de a birtoklási vágyam igazán erős.

Tárgy: Re: Lily és Ethan Vas. 19 Okt. - 18:54

Ethan & Lily

Nem gondoltam, hogy pont én leszek az a csajszi, akivel ilyen jól érzi magát. Csinos a pofija, olyan kis magabiztos, úgy hiszem minden más lány rajtam kívül nevetve lenne a barátja, ugrana a nyakába, mint ahogyan én is teszem állandóan. Szinte már természetesnek tűnik, ahogyan összesimulunk, de annyira nem, hogy unalmas legyen a dolog.
- Most... mondjam azt, hogy én mindenkivel vidám vagyok? – Nevetem el magam, széttárva a karjaimat. Jó, talán ez túlzás, mert jókat beszélgettem én már másokkal is, de senki mással nem aludtam ott, valahogy vele szorosabb kötelék alakult ki. Nem mondhatom, hogy barátság, sem azt, hogy szerelem, mert én lennék a legboldogabb, ha valaki elmondanám nekem egyszer szépen szájbarágósan, hogy melyik mi, mert fogalmam sincsen róla, így aztán nem tudom őt minősíteni. Jól érzem magam vele, megnyugtat a közelsége, forróság jár át, ha megcsókol, és olyan cukin borzolgatja a hajamat, hogy mindig kuncognék csak tőle. Mással is ezt csinálja? A hamburger olyannyira ízlik, hogy meg sem próbálom visszafogni magam, bár sosem ettem kulturáltan, nem most fogom elkezdeni. Lehet, hogy talán neveletlennek tűnök, és ezzel lerombolok minden magamról festett cuki képet, de hát kit érdekel? Nem úgy reagálja le a randi szót, hogy bárki is megbántódjon, ezért is nagyon tudom őt imádni.
- Oh, szót se róla. Kicsit imbolygok még repülés közben, veled ez úgyis tárgytalan, ugye? – Kérdezem cinkos pillantással, mert hát szeretek is nagyon ember lenni mellette, a másik fele, hogy úgy felkapnám őt, hogy felrepüljünk a házak fölé. Oldalra döntöm a fejem, hagyom magam kimosni a dzsúzból, ő természetesen most is csinosan evett, ami pedig maszat maradt, azt magától letörli. Sosem hoztak el még ilyen összenépi játszótérre, mert hát ez az. Most akármerre nézek, színes szalagok, vattacukor, megmászható fémcuccok, csak úgy ámulok, hogy hova hozott. Csodálkozik, hogy nem bírom kivárni amíg sorra kerülünk. Belekapaszkodok a derekába, közben a földön toporzékolok.
- Nyugiii? Nyugiiii? Én nem tudok... nyugizni! Nézd már, az az idős jegyszedő néni olyan lassan... jajmár, menjüüüünk! – Nyafogok, de amikor hátranéz az előttünk sorbanálló pár, édesen elmosolyodom. – Bocsi-bocsi, befogtam. – Hallgatok el, ők szemforgatnak, Ethanra nézek, és kipukkad belőlem a nevetés. Egy fokkal igyekszem türelmesebb lenni, nagy nehezen mégiscsak sorra kerülünk. Berobbanok, és megindul a menet, nem tudok betelni a látvánnyal, egy idő után mégis lehuppanok mellé, de nem csatolom be magam, nincsen tériszonyom, és biztonságban érzem magam itt fent is.
Összehajolunk, megindítok valami vallomásfélét, amit ő fejez be, nem tudok mást, mint vigyorogva bólintani. Tudom, hogy megmondtam neki, hogy engem nem zavarna, ha másokkal is együtt van, ha mások is kapnak tőle csókot, ölelést, bármit, a lényeg, hogy nekem is juthasson belőle. De egy párként vele... Komolyan gondolja? Még mindig nehéz meghatároznom magamban, hogy mit is érzek, végülis a galambok is párban szeretik egymást, és akkor most nekünk is valami ilyesmi? A kérdésén nagyon meglepődök. De... most nem azok vagyunk? Ezt vágnám rá, a barátság az végülis már most is megvan, de aztán szépen eszmélek, hogy talán másra gondolhat. Körbenézek, csókolózó párokat látok, többet is. Olyanra gondolt, akiket a parkban többször is láttam? Óóó, mamám! Nekem is lesz hercegem? Tulajdonképpen már van.
- Én... hát persze! – Búgom édesen, és átkarolom a nyakát, az eddigi közeledéseim, amikkel ma próbálkoztam, talán bátortalanok voltak, nem is tudtam, hogy mit akarok. Szeretek barátkozni, Markkal is nagyok jókat elbeszélgettünk, vele mégis más volt. Ethant nézem egy nagyon picit, csak azért, mert nem tudok betelni vele, annyira akarom őt. Nem várom meg, hogy odahajoljon, én teszem meg. Ahogyan mutatta. Résnyire szétnyitott ajkakkal, az övé közé furakodva. Most teszem talán harmadszorra, és olyan jó így! Nem csiklandós, inkább finoman nedves. Nyelvem átcsusszan a szájába, behunyom a szemem, mellkasom megint vadul emelkedni kezd, hihetetlen milyen hatással van rám. A külvilág megszűnik, csak szomjazom a csókját.

Tárgy: Re: Lily és Ethan Pént. 17 Okt. - 13:03

Úgy tűnik, hogy Liliana az a lány, aki tényleg képes megváltoztatni engem, aki elfogad úgy és olyannak, amilyen vagyok és jobbá tesz, szépen lassan, fokozatosan. Nem bánom, én szeretek vele lenni és egyre jobban igénylem is a társaságát. Mint hallom, neki tényleg megfelel így, amilyen vagyok vele, de hogy honnan ismerem ennyire? Fogalmam sincs, én csak…
- Csak úgy viselkedem veled, ahogy te én velem, ennyi az egész. – megvonom vállaimat, kezeimet is kis időre szétteszem, majd vigyorogva nyúlok a szőke hajzuhatag felé, amelyet most játékosan összekócolok, még az indulásunk előtt. Na de ideje körbenéznünk, így Lily-vel az oldalamon haladok a zsúfolt utcákba, miközben egyre jobban fogalmazódik meg két dolog is bennem. Az egyik a képességemmel kapcsolatos, hiszen én is szívesen megnézném őt egyszer teljes pompájában, megérinteném puha, tökéletes szárnyait, és úgy érzem, hogy mindez lehetséges lesz. Ahogy James, úgy én is képes kell, hogy legyek arra, hogy ki és bekapcsoljam a blokkolást, a gyakorlást már jó ideje elkezdtem és nemsokára Lily társaságában fogom tesztelni, hogy működik-e most is úgy, ahogy már párszor sikerült. Na de ez még várhat, most ideje odamenni a hamburgereshez, így lassan eleresztem a bújós lánykát, majd ez után adom le a rendeléseinket és fizetek természetesen.
Az étkezés úgy tűnik, hogy nem megy zökkenőmentesen, legalábbis Lily-nél, így vigyorogva próbálok meg segíteni neki, de láthatóan direktbe nem azt teszi, amit kéne, amire most már csak fejet csóválok.
- Ha nem lennél, ki kéne találni. – én magam is lakmározom és ahogy neki, úgy néha az én arcomon is látszik pár folt, de azokat igyekszem azonnal el is tüntetni a szalvéta segítségével, majd ha leküzdöttük a hambikat, jöhet a víz. Én nem szeretek édeset inni az ilyen ételek után, de ő persze kérhetett volna mást is, a lehetőség adott volt, tudja jól, szóval most ez van, ezzel kell beérnie. Az étkezés közben azért más dologról is beszélgetünk, így tudom meg, hogy volt egy kis balesete, amiben sajnos nem volt képes saját magán segíteni. Ilyenkor szomorú a gyógyító képesség, amikor csak mást tud meggyógyítani, de önmagát nem.
- Kár, pedig az lenne az igazi, de a lényeg, hogy most már jobban vagy. Viszont, ha nem lesz tökéletes, akkor szeretném, ha felkeresnél egy gyógyítót. – ezt azért még hozzáfűzöm mondandómhoz, mert nem akarom, hogy baja legyen, én pedig tudom, hogy most még inkább vigyáznom kell rá, hiszen a sebes szárnyú madárka védtelen.
Nem kell sok idő ahhoz, hogy kitaláljam a következő célállomást, így hozom szóba nemsokára az óriáskereket, mely azért nem olyan óriási, de mégis magas, Lily viselkedéséről pedig elég egyértelműen le lehet olvasni, hogy tetszik neki a terv. Mosolyogva fogom meg kezét, majd ez után beállunk a sorba, ahol látom ám a türelmetlenkedésre utaló jeleket.
- Nyugi angyalka, mindjárt oda érünk. – nyomok egy puszit homlokára, majd amikor végre mi jövünk, megveszem a jegyeket, majd irány a kabin. Én se aggódok különösebben, hogy kiesnénk vagy bármi, hiszen ezek elég stabilak és nem is megy gyorsan a szerkezet. Bár inog, de azért nincs gond, úgy hiszem. A kurjangatásokra lehetetlenség nem felfigyelni, így vigyorogva nézem, ahogy a szőke szépség kiélvezi a helyzetet, ahogy lassan a magasba kerülünk, majd amikor hozzám akar bújni, akkor egyértelműen magamhoz húzom, fejem pedig fejére hajtom, amikor meghallom mondatkezdeményét. Felnéz rám, így végül annyira húzom a fejem, hogy barna szemeimbe tudjon nézni, majd végül lágyan megcirógatom az oldalát.
- Olyan, mintha egy pár lennénk? – teszem fel a nagy kérdést, majd ez után szabad kezemmel a lány álla alá nyúlok, de nem csókolom meg, van ennél fontosabb dolgom is jelenleg, így mélyen szemeibe nézek és őszintén teszem fel a nagy kérdést.
- Tudod Liliane, én nem bánnám, ha a barátnőm lennél. – romantikusabban nem tudok rákérdezni arra, hogy lenne-e a párom, mert én nem tagadnám őt le, és képes lennék arra is úgy érzem, hogy ne akarjak más csajt a közelembe engedni. Végtére is, már régóta nem teszem, hála ennek a tüneménynek itt mellettem, tehát nincs vesztenivalóm, Lily pedig számomra tényleg tökéletes. Nem hisztizik, nem sértődik meg, mindig mellettem van, bármilyen helyzetben és úgy érzem, hogy egyre jobban összecsiszolódunk.

Tárgy: Re: Lily és Ethan Csüt. 16 Okt. - 11:41

Ethan & Lily

Már megint kedveskedik nekem, kezdem lassan elfogadni, hogy nagyon a szívébe zárt. Lehet, hogy mások is előzékenyek, megnéznek, ő viszont szünet nélkül elhalmoz a figyelmességével. A végén még tényleg kimondjatjuk, mesebeli, az ami köztünk alakul? A végén még én is diznihercegnő leszek? Mamám, de jó lenne!
- Ne is akarj. Úgy jó, ahogy csinálod. Akkor vagy kedves, amikor az kell, és akkor vagy határozott, amikor arra van szükségem. Honnan ismersz ilyen jól? – Pillantok bele áfonyakék szemeimmel fürkészően barna lélektükreibe, amelytől ha tudnék se akarnék szabadulni. Valamivel meg tudott babozáni, talán pont azzal, hogy embert csinált belőlem, átlagossá tudott tenni, és ez az, amire nagyon nagy szükségem volt. Biztos vagyok benne, hogy az angyali létem miatt óvtak annyira a szüleim, hogy be legyek zárva, mellette érzem csak szabadnak magam. Mindennél jobb lenne mégis, ha meg tudnám mutatni neki a szárnyaimat, körbe tudnám vele ölelni, végigcirógatni, és akár együtt repülni vele. Vajon hogyan küzdhetnénk le azt, hogy teljesen elnyomja az aurámat? Néha jó lenne, ha valami nyomógombhoz hasonlóan ki be tudnám kapcsolni a szárnyaimat, s a fényt.
- Kikérem magamnak... – Nevetek fel, és az oldalába kapaszkodva idomulok a fejemmel, mint valami cica, folyamatosan hozzá-hozzádörgölőzve. Leülünk, helyet foglalunk, és bár nekem már az elején is természetes volt, hogy megölelem, puszit adok neki, mintegy barátilag, szeretetből, a csókja nagyon furcsa csiklandozós volt elsőre, aztán belejöttem, és a rabja lettem. Utána már én akartam, és amikor találkoztunk most, akkor is elég gyorsan megindítottam egy ilyesmit, még ha csak szájrapuszi is volt, remélem leszünk még kettesben hogy el tudjon kapni.
- Köszi... – Kezdenék bele a hálálkodásba, amikor még rám is szól, hogy mohó vagyok. Hát ez kész! Hatalmasra tátom a számat, és egy minden eddiginél nagyobbat harapok, amitől úgy nézek ki, mint egy hörcsög. Pont azért jó, hogy már nem otthon vagyok, mert nem nagyon kell szabályok szerint élnem. Áh, gonosz vagyok,ő csak szeretetből mondja ezeket, én meg vicceskedek. De nem tudok nem vigyorogni, miközben forgatom a számban a hatalmas falatot. Annyira vagyok kulturált, hogy nem nyitom ki a számat, nem láthat be a darálóba.
- Magamat nem. – Nyelem le végül a falatot, és most már próbálok Ethanra hallgatni, és kisebb, pörgősebb falatokkal haladni. Mintha tényleg lenne a dologban valami, de hát mit is vártam, ő az okos, meg hát evett ilyet, nem csoda, hogy meg tudja mutatni a helyes evési formát. – Azóta is fáj kicsit a derekam, meg a szárnyam, de nem akartam rohangálni másokhoz, hogy gyógyítsanak már meg. Majd kiheverem. – Gyorsan benyomom a maradék hambit, és iszok rá ásványvizet. Ez utóbbit nem értem, ha már itt vagyunk, jobb lett volna valami igazán komolyat inni. Meggyszörpöt! Az olyan fini! Savanykás, összeugrik tőle az ember szája, utána biztosan vicces lett volna az ajkaimat Ethanéra tapasztani, nem is tudja, hogy mit hagy ki.
- Jóóó.... - Pillantok felfelé, követve az ujját. Észre sem veszem, hogy hatással van rá, ha ott érek hozzá, számomra természetes, hogy minden porcikájáért odavagyok. Még gyorsan hozzábújok, aztán felpattanva megelőzöm őt a kéz elkapásba, mert már rohanok is vele a kerék felé. Még sosem ültem ilyesmin, láthatóan mindenki más nagyokat nevetgél, vidáman beszélgetnek a magasban, ezt ki kell próbálnom. Szinte toporzékolva várom, hogy sorra kerüljünk, az utóbbi időben nem éppen a türelmemről voltam híres. Bepattanok a saját kabinunkba, és várom az indulást. Ő is helyet foglal mellettem. Megfordulok az ülésemben, mert eszem ágában sincsen becsatolni magam, csak tátom a számat.
- Micsoda? – Kérdezek oda sem pillantva, és bele telik pár percbe, amíg önkéntelen kurjongatásaimat hallgatja a többi vendég is. Aztán fordulok csak meg, és ülök vissza a helyemre, mielőtt még kidobnak innen. Rákulcsolom ujjaimat a srácéra, és hozzábújok, átkarolva a derekát is. – Ez itt olyan... olyan... – Nem találok rá szavakat. Csak felnézek tengerszínt idéző hatalmas kékségeimmel, és odahajolok hozzá. Igen, diznihercegnő vagyok, punktum!

Tárgy: Re: Lily és Ethan Hétf. 13 Okt. - 11:05

Rettenetesen aranyos ez a lány és mindig képes meglepni jóságával. Nem hiszem, hogy ismernék még egy ilyen önzetlen, bájos teremtést, mint amilyen ő. Mostani szavaival is mosolyra fakaszt, bár lassan fel is varrhatnám magamra ezt a mosolyt, ha a közelében vagyok, mivel csak ritkán olvad le rólam.
- Ugyan Lily, veled nem lehet máshogy bánni. – igazából én vagyok igazán hálás ő neki, mert ő az egyetlen olyan lány, aki nem akar megváltoztatni, aki meglátta bennem azt, aki odabent, mélyen rejtőzik és képes a felszínre is hozni. Mellette nem akarok kemény macsó lenni, se pedig bunkó vagy durva, egyszerűen csak… ez is én vagyok. De persze ezt nem fogja mindenki látni, de vele szemben képtelen lennék azt adni, akit eddig, ő jóval többet érdemel ennél és képtelen lennék őt komolyan megbántani, azt hiszem, hogy az nem csak neki fájna, hanem én nekem is. Utunk közben azért mesélgetek kicsit a lánynak, hogy jobban képben legyen erről a fajta utcabálról és mint látom, neki sincsen ellenére a hamburger. Legalább kerül rá némi húsi is, mert elég soványka, bár nekem mindenhogyan tetszik.
- Igen, de nem butaságokat. – koppintok rá nózijára játékosan, majd ez után rendelem meg a hambikat és a vizet, majd egy asztalnál helyet foglalva nekikezdünk a lakmározásnak. Tényleg jó a közelében lenni, őt csókolni, és mint érzékelem, már neki se olyan vicces ez a csókos dolog, hanem mintha tetszene neki. Vajon érez ő is valamiféle izgalmat közben? Ezen gondolkodom, miközben látom, hogy nekikezd az evésnek, én pedig csak elvigyorodva nézek bele kék szemeibe.
- Egészségedre! – még néhány mondat, mely mintha képes lenne zavart előidézni Lilyből, én pedig jókedvűen nevetek fel az étkezése láttán. Hát… nem ez miatt zúgna bele egy pasi se, ez tuti biztos, így finoman nyúlok felé egy szalvétával és segítek letakarítani az arcát.
- Ne légy mohó, kicsiket harapj és akkor menni fog. Nyugi, nem veszi el senki. – kacsintok rá és én magam is nekikezdek a sajátomnak, de én azért csak minimális adagot hullajtok le a kis tálcára, amely az asztalon pihen a hamburgerem alatt és így hallgatom a rövid történetet a sassal kapcsolatban.
- De te képes vagy gyógyítani nem? Magadat nem tudod? – ezt eddig még soha se kérdeztem, de ez tényleg egy érdekes kérdés. Mert ha gond van, egyszerűen meggyógyíthatná magát, én legalábbis biztosan ezt tenném, de lehet, hogy azért nem tette, mert a képessége csak másokra hat ki. Hmm, fogalmam sincs. Ez után a maradék étel elfogyasztása csendben telik, majd amikor végzünk, felemelem kezem és hagyom, hogy a szőkeség édesen hozzám bújjon. Jó lenne most megbeszélni a folytatást, ezért is kérdezgetek a lánytól, de úgy tűnik, hogy most én vagyok a főnök, mert ő tele van, hát ilyet.
- Hmm, mivel emésztesz, ezért ne együnk akkor most mást és talán jó lenne egy kis nézelődés, mondjuk odafentről. – és már az óriáskerék felé is mutatok, amely innen is tökéletesen látszik. Persze nem hatalmas, de elég nagy ahhoz, hogy megadja a kellő kilátást a számunkra. Ahogy kezét viszont combomra ejti, ösztönösen pillantok le rá és próbálom visszafogni magam, de az ilyen apró tettekkel folyamatosan ingerel, pedig szerintem nincs tisztában ezzel.
- Akkor ha megfelel, menjünk oda. – felkelek minden bizonnyal Lily-vel együtt, majd kis kezét elkapva sétálunk a vidámparki részleg felé, ahol az óriáskeréknél lévő sorba állunk be. Jegyeket kell venni, de szerencsére nem drága, így hamar fizetek, amint sorra kerülünk, majd a folyamatosan forgásban lévő kerékhez sétálunk, ahol egy külön kis kabinba ülhetünk le.
- Mondjuk lehet neked nem lesz nagy szám, hiszen tudsz repülni. – jut eszembe hirtelen, miközben megindul velünk a gép, így nagyon lassan kerülünk feljebb és feljebb.

Tárgy: Re: Lily és Ethan Szomb. 4 Okt. - 10:56

Ethan & Lily

Ha tudnám miket gondol rólam, biztosan elolvadnék, oda lennék, meg vissza, hiszen nem vártam tőle semmi komolyat. Annyira aranyos, bájos fiú, rengeteg baráttal, akik közül egy vagyok én, de ahogy rám néz, megérint, és azok az együttalvások, csókok, nem csoda, hogy fel sem merült bennem, hogy netán mással akarnék eljönni a bálba. Vagy utcabálba. A hotelnél nem is kell várnom, magamra kapkodok mindent, szőke hercegem máris érkezik, rendeletésszerűen. Tényleg olyan, mint a nagy mesekönyvben meg van írva, csak azzal a különbséggel, hogy anyáék mindent tiltottak nekem, sosem lehettem határozott, ezért van az, hogy nem mindig hagyom, hogy Ethan törékeny babaként kezeljen, most próbálgatom az akaratomat, kifejezni a vágyaimat. A mesékben mindig meg kell küzdeni a hercegnőért, de én ezt nem akarom. Én... én is küzdeni akarok érte, hogy lássa, mennyire fontos nekem. Sokszor félénk velem, udvariasan kérdez, pedig én illemet sem tanultam, csak hogy fogjam be a számat. Ezek után kész felüdülés, hogy hagy csacsogni.
- Nem Ethan drága. Az a kedves, ahogy bánsz velem. Tudod, hogy szeretek társaságban lenni, de veled különösen. – Kacsintok rá, és a kezemet nyújtom, hogy így menjünk le a forgatagba. Az előbb hozzá bújtam, de hosszútávon úgy nem lehet közlekedni, lesz még alkalmunk a szorosabb érintésekre is, most haladjunk. Nincsen gondom azzal sem, hogy előtte ejtsünk meg egy uzsit is, a múzeum nem volt rövid, inkább szomjas vagyok, mint éhes, úgyis a közösen töltött idő a lényeg. Érdeklődve hallgatom, miközben mesél nekem. Hihetetlen, hogy milyen türelmes tud velem lenni. A nagy forgatagban többen mellénk sodródnak, összekócolódik a hajam, talán ha egy kicsit jobban sietek, fel tudtam volna tűzni, vagy befésülni valami szalag alá. Ha végzünk ma, úgy fogok kinézni, mint egy kócbaba. Ameddig neki nincsen ellene kifogása, hát teljesen mindegy, amúgy is szeret a szöszmémmel babrálni. Beszívom magamba a város levegőjét, és egyszerűen szabadnak érzem magam. Ennél már csak lenne frenetikusabb, ha a tömeg fölött hujjézva repülnék el. Ezzel csak két gond van. Egy: leszednének egy sörétes puskával, már aki gyorsan magához tér a döbbentettől. Kettő: a cuki szőke srác mellett még szárnyam sincsen. Bólogatok a szavaira, és talán szimpátiaéhségem támad, de most hogy közeledünk a finom illatokhoz, nekem is mocorogni kezd a gyomrom. Végül mégsem gofri lesz, hanem nekem is hamburger?
- Jól van na, ne legyél butus, kérdezni csak szabad. – Csiklandozom meg az oldalát, még tényleg sosem ettem ilyesmit, viszont hallottam róla rengeteg sokat anyáéktól, hogy ne is legyen kedvem hozzá. Tényleg, majd ha úgy adódik, mesélek Ethannak arról, hogy mi is történt, és hogy most Daryl a gyámom. Vagy olyasmi. Akár meg is ismerhetnék egymást.
Elcsattan köztünk az a bizonyos csók, én csak odahajoltam, ő még magához is húz, akkor úgy tűnik, nem egyszeri alkalom volt az a múltkori, kedve van a folytatáshoz. Igen felvillanyzó, ahogyan csinálja, vajon mitől lehet, hogy tiszta pirosnak érzem az arcomat, amikor elenged. Ez nem elpirulás, mert nem szégyenlem, csak... furcsán átjárja minden tagomat. Mint amikor egy nagyot futok, mert még most is a torkomban dobog a szívem, és mégis, ez valahogy több. Nem tudom hova tenni. Nem érek rá ezen tűnődni mert belecsíp a fenekembe, amitől enyhén megugrok mint egy Bambi. Felháborodva-vigyorogva nézek rá fel, és inkább az előttünk álló finom ebédre meredek, mások éppen előttünk kapják meg. Beelőzöm a fiút, odacikázok a pulthoz, és beleszagolok a grillrácson izzó húsdarabok illatába.
- Ez... valami isteni... – Amikor megkérdezik tőlem, hogy mit kérek bele, érdeklődve meredek Ethanra, aztán rávágom, hogy amit csak lehet! Egyenlőre nem veszem át a sajátomat, ismerkedek még a helyszínnel is, kivéve ha azt látom, hogy nagyon nehezen egyensúlyozna. Lehuppanok a közelébe, és beleharapok az omlós gyorskajába, és szalad ki a számon az a bizonyos mondat.
- Meg tudnám szokni, nagyon finom. – Kissé riadtan nézek rá, remélem nem úgy veszi, hogy ez most valami randi, mert istenments, hogy magamhoz akarnám őt láncolni. Azt sem tudom, hogyan működik ez, csak a tévében hallottam így hívni, hogy randi, de ha mi még csak barátkozunk, és neki valaki más lenne a szerelmese, tényleg nem baj. Akkor addig bújok hozzá, amíg engedi, és a másik lány nem orrol meg rám. Remélem nem kerül sor, nem akarok elbujdokolni.
- Köszi. – Na most tényleg elpirulok, és a kelleténél egy nagyobbat harapok a hambiba, és csak úgy fröccsen ki belőle a mustár az asztalra. Felnevetek, amit próbálok elnyomni, mert tele a szám. – Bocsánat. – Befogom most már, és szépen nyammogok, amíg meg nem eszem, nem kéne megszólalnom, nem vagyok túl kulturált.
- Nincsen baj. Fájdogált a szárnyam, az oldalam még aznap, reggelre jobb lett. – Hagyom, hogy simizzen, kedvesen pillantással élvezve a kényeztetését. Gyorsan megtörlöm magam, amikor készen vagyok, lenyomok jó nagy kortynyi vizet is, és utána tűnődök el a válaszon. Ha ő idehajolt, akkor közelebb húzom hozzá a széket, és odabújok a mellkasára.
- Finom volt, de tele vagyok. Döntenél most te? Emésztek... – Vigyorgok gyürkélve a még ujjaim között döglődő szalvétadarabot, itt az ideje, hogy rábízzam magam. Igaz, hogy a hamburgerest is ő ajánlotta, de... én már csak ilyen bizonytalan vagyok. Miután nem voltam vidámparkban meg máshol sem, amilyen össznépi, nem tudnám megmondani, miben lelném örömömet. Azon kívül, hogy kiharcoljak tőle egy újabb csókot. De nem, nem szólhat mindig arról, hogy mennyire édes, mert a végén még rám un. Így csendben elhallgatok, és maradok odabújva. Ledobom az asztalra a papírt, és a srác combjára ejtem a kezeimet.

Tárgy: Re: Lily és Ethan Pént. 3 Okt. - 12:13

Bár kimondva valóban nincs semmi, én mégse érzem úgy, hogy ne lenne közöttünk semmi, hiszen érzem a vibrációt a szőkeség közelében és nem véletlen az, hogy olyan számomra, mint valami drog, nem bírom ki hosszú ideig nélküle. Ezért is érkezem meg hozzá a hotelszobába és láthatom meg csinos öltözetében, ő pedig még van oly gonosz, hogy körbe is fordul, hogy megszemlélhessem csinos alakját. Halkan sóhajtok, hajamba túrok, majd kaján vigyorral arcomon köszöntöm őt. A kabát felkerül rá, majd puszi-ölelés és végül irány az utcabál. Egy pillanatra se aggodalmaskodom azon, hogy esetleg ne éreznénk jól magunkat, így teljes vidámsággal indulunk neki a nagy útnak, miközben én a plüssvadászatról mesélgetek neki. Tudom, ez olyan romantikus dolog, hogy a fiú lő valamit a lánynak, de valamiért úgy érzem, hogy ezt meg szeretném tenni Lilynél, ő pedig mint hallom, örülni fog annak, amit kap, legyen az bármi.
- Ez igazán kedves tőled, de azért remélem, hogy tetszeni is fog. – a kedvében akarok járni, szóval megteszem majd azt, amit tudok, de előtte még együnk valamit, ugyanis farkas éhesnek érzem magam. Hamburgerre vágyom elsődlegesen, de utána jöhet az a bizonyos gofri is, na meg valamiféle gumicukrot vagy csokit is szeretnék szerezni. Sok-sok terv, akár csak a vidámpark, amit most megemlítek Lilynek.
- Hát az utcabálok nem olyanok, mint az igazi bálok, tehát ne úgy képzeld el a dolgokat. Ha olyan lenne, most rajtam is öltönyt látnál. – mesélgetek neki kedvesen, majd ez után teszek még hozzá pár apró információt. – De a vidámparkot se úgy képzeld, mint egy óriási nagyot, csak pár játékot tesznek ki, ha valaki szeretne élni a lehetőséggel. Szóval majd eldöntheted, hogy kipróbáljunk-e valamit. – én persze benne vagyok, de csakis akkor, ha Lily is. Ha esetleg fél tőlük vagy nincs kedve, akkor nem fogom ráerőltetni, hogy nézne már az ki?
- Na, azt nagyon jól teszed, ha megkóstolod. És milyen kérdés már ez? Ha nem lenne finom, én se enném. – kacsintok rá jókedvűen, miközben egy hambis felé kezdem el vezetni magunkat, de a hirtelen csókváltás kissé meglep. Nem gondoltam volna, hogy Lily hiányolja ezt az érzést, de nem ellenkezem, finoman húzom magamhoz törékeny testét és csókolom meg édesen, kedvesen, becézgetően. És hogy más csókjára is vágynék? Nem nagyon érzem úgy, főleg, hogy amióta mi közelebb kerültünk, nem csókoltam meg más lányt. Ehh, még a végén jó hatással lesz rám. Fejet csóválok és nem reagálok erre a kérdésre, csak finoman megcsípem popsiját, majd már haladunk is tovább, majd amikor megérkezünk a kajás részleghez, kikérem a két hamburgert, amelyek jó nagyok, de az tuti, hogy finomak is lesznek, majd fizetek és egy ásványvizet is magunkhoz véve indulok meg az asztalok felé. Egy üresnél helyet foglalok Lilyvel szemben, majd jó étvágyat kívánok neki és nekiesek az étkezésnek. Szalvéta már ki van készítve az asztalhoz, szóval megtörölközni meg fogunk tudni az étkezés végén.
- Nyugi, nem egyszerű enni, de a gyros rosszabb. – nem nagyon értem, hogy miként fordult meg a fejében a randi szó, de a Quinn-es eset után inkább most nem kérdezek rá arra, amire szeretnék, csak kedvesen mosolygok rá, miközben eszegetek tovább.
- Egyébként egy malac nem ilyen szép. – nevetek fel cseppet, majd jöhet egy érdeklődő kérdés is tőlem, amire lassan válaszolgat is, majd egy nemrég történt esetet említ, amiről én eddig még nem hallottam. Oh nem érzek féltékenységet, se pedig aggodalmat az a bizonyos Mark iránt, inkább az érdekelne, hogy nem történt-e komolyabb baja, egy sas azért nem kis állat.
- De ugye most már minden rendben van? Nehogy nekem bajod essen! – vigyázzon szépen magára. Előre nyúlok és egyik kezének kézfejét finoman megcirógatom, majd ez után eszek tovább, remélhetőleg most már addig, amíg el nem fogy az ételem. A szalvétával teszek róla, hogy rendben legyek, majd pár korty víz, amiből természetesen Lily is kap, ha kér és ha ő is elkészül, akkor már közelebb is hajolok hozzá.
- Na, hogy ízlett? És most hova tovább? Menjünk gofrizni máris vagy inkább lőjek neked valamit? Esetleg vidámpark vagy valami más opció? – a vacsit én választottam, most ő dönti el, hogy merre szeretne tovább menni.

Tárgy: Re: Lily és Ethan Vas. 28 Szept. - 14:13

Ethan & Lily

Én is vetettem volna már magamat a karjába, de miután úgy szó szerint nincsen köztünk semmi, nem tudom, hogy ki hogy reagált volna, biztos neki is vannak barátai, ismerősei, akik enyhén meglepődtek volna. Marad a játék, aztán leszünk még együtt bőven, különben is olyan cuki tud lenni, ahogy reagál a bolondozásomra. Látom, hogy a szája szegletében bujkál az a cinkos mosoly, amelyből egyértelmű, jók vagyunk együtt, még ha szándékosan is tartjuk a távolságot. A busz út szerencsére nem túl hosszú, a múzeumot végülis kibirom, arányaiban kevesebb időt kell itt tölteni, mint majd az utcabálon, vagy mi is ez, ahova megyünk. Villámgyorsan száguldok fel a szobámba, ha tehetném, repülnék, de azt sokan megláthatnák, így csupán négyesével szedem a lépcsőket, hogy felérjek, mielőtt betoppanna. Mert tudom, érzem, hogy jönnie kell. Gyorsan intézem az átvedlést, hogy minél kényelmesebb, ezzel együtt neki tetsző ruhát varázsoljak magamra, és éppen az utolsó mozdulatoknál tartok, amikor már kopog is.
- Hát csak nem... – Fordulok körbe, hogy jól meg tudjon szemlélni, és tudassam vele, neki van a látvány. Még mindig nem tartom magam különlegesen szépnek, de állandóan ezzel jön. Ha már neki bejön a külsőm, akkor kapja meg, amit szeretne, én amúgy is imádok lenge ruhákban járkálni, most végülis vele leszek, másnak már nem szívesen mutogatnám magam, ha már így kérte. Talán ez is azt jelzi, hogy fontos vagyok neki, nem? Egye fene, még kabátot is hagyok magamra felsegíteni, abban igaza lehet, hogy ez már nem a nyár közepe. Hagyom magam odahúzni, néhány szívdobbanásnyi ideig összesimulunk, mielőtt elindulnánk.
- Sikerül ami sikerül, örülni fogok neki, mert tőled kapok. – Ha már mutatja a kezét, belecsapok egy pacsit, még ha nem is ezzel a célzattal nyújtotta felém. De én már csak ilyen vagyok, kihasználom a helyzetet galád módon. Ha pedig végképp nem sikerül levadásznunk plüsst, akkor több hely marad nekünk az ágyon egymás ölelgetésére. Mindenben meglátom a jó oldalt.
- Tartalmasabbra? – Kérdezek vissza, és igyekszem felülvizsgálni a saját éhségemet. A hasamra tapasztom a kezem, nem érzem hogy nagyon mocorogna, korogna, így megrántom a vállamat, úgyis a sráccal fogok tartani, lehet, hogy majd az illatoktól indul be az evési kedvem. Addig csupán a tincseimmel játszom, belefűzve egy-egy ujjamat, picit megriszálom hozzá a hátsómat, mintha valami kislányka lennék. Valahol igaz is. Az édességre ellenben felcsillan a szemem, kiskoromban alig volt rá lehetőségem, ám ez nem zárja ki hogy ne imádjam a sok színes cukorkát. Karácsonykor harcoltam ki időnként szaloncukrot, és igyekeztem nagyon beosztani őket. Nehezen ment. Szerencsére nem úgy tűnik, hogy nagyon zavarná a csacsogáson, ezért üdvözült mosollyal sorolok be mellé, és indulunk el lefelé az utcai forgatagba. Kicsit nagy a tömeg, de annyian vannak, de ezúttal szerencsés, hogy Ethan ott van mellettem, mert bár biztonsági okokból lekötöztem a szárnyaimat, a belőlem áradó fehéren pulzáló fény most nem látszik, teljesen átlagosnak tűnök, és éppen ezért nagy szó, hogy ha a szőke herceg mindig megdicsér, mert neki normális is lányként is tetszem, nem az angyalságot látja bennem.
- Vidámpark egy bálban? De furcsán hangzik... – Forgatom a szemeimet, de nem rossz értelemben, csupán meglepetten. Nekem a bál nagy esélyikről szól, keringőről, de buta is vagyok, mert én is csak elegánsan jöttem, nem kiöltözve. Ez inkább valami bulizós dolog lesz, ahova a szervezők beömlesztettek mindent, ami szórakoztató lehet. – Én is megkóstolom azt a hamburgert. Még nem ettem, csak plakátokon láttam. Finom? – Kérdezem most már belekarolva, hogy ne szakadjunk el egymástól, s amikor magához húz, nem fogom magam vissza, most nem vagyunk a diáktársaink gyűrűjében. Jobb is így, hogy van egy kis titkunk, de ha más lányokkal is szeretne ilyesmit csinálni, akkor nem lehetek önző, hogy kisajátítsam. Most, amíg itt vagyunk, az enyém, így azt teszek, ami csak jól esik. Ezúttal egy finom csókot nyomok az ajkára, ha már így felvillanyzott a múltkor. Az arcomat, majd a tincseimet érintő simítása mint mindig, most is bezsongató, bár ne élne vissza ennyire. Vagyis miket beszélek, tenné csak többször!
- Kicsoda? – Nevetek rá, ami így közelről akár hangos is lehetne, de akkora az alapzaj, hogy talán nem is hallja. A kérdésére ellenben bólogatok, és már az illatok alapján is beindul a nyáltermelés. Nem tudom, hogy mit válasszak, ezért amikor rendel, akkor én is mutatom a hüvelykujjamat, és a fülem mögé tűrve egy szőke tincset már érzem is, jó választás volt. Nem vagyok kifejezetten éhes, de ez biztos kitart majd estig. Adok egy puszit az arcára köszönetem jeléül, de azért nem fogom hagyni, hogy mindent ő fizessen a „bál” során. Nincsen sok pénzem, de nem akarok kolonc lenni. Leülünk a padokhoz, és alig tudom átharapni a hamburgert, olyan nagy, sok mindent pakoltak bele. Kész anakondának érzem magam, hogy át kell harapnom, majdnem kiugrik az álkapcsom. A mustár, ketchup meg orrán száján folyik ki belőle. Nevetgélve próbálom lenyelni a falatot, és törölgetem a számat a szalvétával.
- Ó, mamám, ez aztán nem elsőrandis kaja. Úgy nézhetek ki, mint egy vadmalac. – Ezek után a kérdésén már tényleg nevetnem kell, annyira a témába vág. – Nem a malacokat nem. De... imádom például a zebrákat, meg.. talán nem meglepő, de a madarakat. Ezért is nem értettem, hogy a napokban úgy összekülönböztem egy sassal, hogy ha nincs ott Mark, akkor el nem tudom képzelni, hogyan tisztítom ki a sebet...

Tárgy: Re: Lily és Ethan Pént. 26 Szept. - 10:27

Nem mondom, hogy könnyű volt kibírni a kettőnk között lévő távolságot, főleg azok után, amik történtek, de a lényeg az, hogy a buszon csak távol voltunk és hiába pillantgattam olykor a csinos pofi felé, ő mindig eltűnt, mintha ez valami játék lenne. Nem bántott ezzel meg, éppen ellenkezőleg, csak tovább növelte a jókedvemet édes játéka, a múzeumlátogatás során pedig természetesen megtudhatta, hogy a délután és az este egy részét velem kell töltenie. Ha akarna, elutasíthatna, de miért tenné? Mindig jól érezzük magunkat együtt, igen, itt él a többes szám, mivel én is így érzek, ezért nincs más hátra, mint előre, tehát belevetni magunkat a város életébe.
Miután úgy érzem, hogy minden tökéletes rajtam, felkeresem a leányzót a szobájába és nem tagadom, egy picit azért izgulok ez az egész miatt. Nem tudom, hogy miként éli majd meg Liliane a dolgokat, de azért az mindig örömmel tölt el, hogy velem teszi majd mindezt. Az ajtó kinyílik a kopogást követően és nemsokára megláthatom az aranyos, nyári ruhájában, és még ő dicsér engem… Ha nem lenne, komolyan mondom, ki kéne találni.
- Akár csak te. De nem fogsz megfázni? – ha a kabát még nincs rajta, akkor finoman felsegítem rá, véletlenül se hagyja itt, mert nem akarom azt, hogy estére rosszul legyen. Az első találkozásunkkor én voltam lebetegedve és ő ápolgatott, amit bármikor szívesen viszonoznék, de nem ma, ma nem kéne a hotelszobában dekkolnunk, amikor oly sok minden vár ránk. A puszis köszöntés után még egy kis ölelésnek is boldog tulajdonosa leszek, miközben kezeimet a lány derekára kulcsolom és úgy húzom magamhoz, majd jelentem ki, hogy plüssvadászat is lesz ám.
- Hát gondolom lesz és bár nem vagyok telepata, remélhetőleg annyira béna se, hogy legalább valami apróságot ne tudjak lőni neked. – mutatom is tenyeremet, hogy mekkorát. Nem gondolom azt, hogy egy óriási pónit tudnék szerezni neki, azért nem vagyok én mester az ilyen dolgokban, de még simán lehet, hogy kezdők szerencséjével mégis megkapja Lily azt, amit szeretne.
- Hmm, hát nem tudom, hogy lesz-e gofri, én valami tartalmasabbra gondoltam, de majd körbenézhetünk, hogy mik vannak. – max én eszek előtte valami jó, tápláló kaját, aztán utána jöhet a közös gofrizás. Nem fogok én semmit se ráerőltetni a másikra. – Viszont gumicukrok biztosan lesznek és különleges csokik is. – csillannak meg barna szemeim, mivel le se tagadhatom, hogy imádom az ilyesmit, de ezt már az angyalka is tudja rólam. És hogy sokat beszélne-e?
- Én szeretem, ha sokat beszélsz. Ha zavarna, nem lennék most itt. – húzom végül magamhoz, hogy megindulhassunk az utca irányába, és nemsokára már az emberek kavalkádjába kerülünk, ahol jobbnak látom vigyázni rá, még mielőtt baja esik.
- Azt, amihez csak kedved van. Talán még vidámparki részleg is akad. – mert akkor felülhetnénk valami érdekes dologra is, de először vadásszunk valami kaját. – Nem bánod, ha a gofrizás előtt én bekapok egy hamburgert? – pislogok felé, majd tovább haladunk és ekkor érzem meg közeledését, hogy hirtelen emelkedik feljebb, ajka pedig az enyémre kerül. Meglep a dolog, de pozitívan, így nem ellenkezem, csak még jobban magamhoz ölelem jobbommal, míg balommal arcán simítok végig, majd térek rá a szőke tincsekre, miközben egy rövidke csókot lehelek ajkára.
- Rossz vagy. – csóválom meg fejemet játékosan, majd egy picit pöccintek nózijára. – Nézd csak! Ott sok finomságot árulnak, hátha te is ennél valami táplálóbbat az édesség előtt. – apró célzás ez tőlem, de ő még fejlődésben van, nem ártana normálisan étkeznie, így lassan a különféle húsos kaják felé irányítom, ahol választhat kedvére, de én egy húsos, sajtos hambi mellett döntök, és ez után nézek csak Lily-re, hogy kér-e valamit vagy inkább megvárja, amíg én végzek. Természetesen én fogok fizetni, nem hagyom, hogy ő költekezzen és ha megkapom a kajámat, akkor ledobom magam az egyik asztalhoz, ha minden igaz, a lánnyal, a jó étvágyat kívánás pedig csak akkor fog megtörténni, ha ő is eszik most valamit.
- Na és milyen állatokat szeretsz? – előre érdeklődöm, hogyha már a lövésre kerül a sor, tudjam és ne legyenek ilyen kérdéseim. Jó, nem tudok mit csinálni, rá vagyok állva a dologra.

Tárgy: Re: Lily és Ethan Pént. 26 Szept. - 10:03

Ethan & Lily

Hihetetlen, hogy mennyi mesélnivalóm lenne neki, de már megtanultam, hogy spontán találkáink sokkal jobban jönnek ki, mintha ráakaszkodnék. Alig ismerjük egymást, és mégis, olyan tartalmasak voltak az együtt töltött órák, hogy hihetetlenül jól éreztem magam a társaságában. Fogalmam sincsen, hogy mit érzek, az egyértelmű, hogy meg tudnám zabálni, de azon túl, amit a mesékben láttam, fogalmam sincsen, hogy ez most mi. Nem vagyok a szerelmese, nem mondta ki, úgyhogy csak úgy vagyunk, viszont az valami frenetikus. Csak azon kell igyekeznem, hogy ne rontsam el a kedvét, mert mindig olyan kis félszeg tud lenni a közelemben, mindig kérdezget, hogy mi jó, mi nem, mintha tőlem függne minden. Fura, és egyben jóleső gondolat is, hogy így odafigyel rám, próbál tanítgatni, pedig nem vártam volna tőle. Igazán cuki, édes srác. És azt kell mondanom, kitűntető, hogy jól érzi magát a társaságomban, nem mintha zavarna, hogy másokkal is találkozik, végülis mindketten éljük a világunkat. Hallottam már róla ezt azt, de engem sosem bántott, és ha másokkal megtette, biztosan meg volt rá az oka. Ha velem tenné, akkor meg azt hiszem azért, mert butaságot csináltam, mert ő olyan jólelkű, és finom srác. Nem hiszem, hogy direkt ártana valakinek. A múzeumlátogatást a többiekhez képest még egészen élvezem, számomra az újdonság varázsával hat. Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen helyeken illik halkan beszélgetni, suttogni, én meg ugyanolyan harsány hangerővel kezdtem el méltatni egy festményt, mire vagy ötszáz ember pisszegett le. Óóó, mamám, hát most mi van?! Hamar megkaptam a felvilágosítást, hogy mi a módi, hát jó, bár nem értem, a múzeumban mellesleg haldoklókat is tárolnak? Nem, kiderült, hogy a csend kell ahhoz, hogy valaki át tudja érezni a művészetet. Érdekes, nekem nem kell. Ezek után már nem kötött le annyira a dolog, és végigsiettem a tárlaton, hogy a program második felével foglalkozzak. Azaz... vele. Volt valami a pillantásában a buszon, hogy ma ismét lesz valami. Tüntelőleg nem mellé ültem, csak azért, hogy messziről vágyakozhassak rá. Két sorral mögötte ültem, a másik oldalon, és nyújtogattam a nyakam. Amikor hátranézett, csintlanul lebuktam az ülés mögé, és csak óvatoskodva kandikáltam ki csintalanul csillogó áfonyakék szemeimmel. Ma találkozni fogunk, ehhez nem is fér kétség.
A múzeumhoz egyszerű utcai ruhát vettem, de visszasietek a fogalt hotelszobába, hogy átöltözzek. Hajmosásra nincsen szükség, azt még megejtettem a suliban, de egy csinos nyári ruhába bújok, abban talán még nem fogok fázni, ha veszek rá egy dzsekit. A szárnyam már rutinosan bekötözve a póló alá, bár Ethan mellett szertefoszlik, de mégsem járkálhatok úgy az emberek között, hogy a srác jelenlétére bízom magam. A smink nagy része most elmarad, van egy olyan érzésem, hogy hamar lekerül majd rólam, ám egy finom szájfényt azért teszek fel, az illuzió kedvéért.
Éppen az utolsó vakolásnál tartok, amikor meghallom a kopogást. Megdobban a szívem, és már repülök is oda, ha nem szó szerint. A fekete szett láttán szélesen elmosolyodom.
- Aztaaa... De jól nézel ki. – Tolom oda először az arcomat, puszira nyújtva, ez most még ösztönösebben jön, mint a múltkori az ágyban. Aztán a nyaka köré fonom a kezemet, és én is viszonzom, mindkét arcára. Az ölelést sem hagyom ki, pár pillanatig a szuszt is kiszorítom belőle. Végül eleresztem, és behúzom magam mögött az ajtót, a táskám is megvan már, a vállamon pedig Ethan keze, helyreállt a világ rendje, csak erre volt szükségem.
- Püsst? Menjünk! – Bólogatok hevesen, és már lelki szemeim előtt felsejlik egy gigászi rózsaszín póni, amit álmomban ölelhetek, és még Ethannál is nagyobb helyet foglal az ágyban. Már ha együtt alszunk ma is. Eddig mindig így történt. Kár lenne megszakítani ezt a szép hagyományt. A kérdésre átgondolom a saját testem reakcióit.
- Dehogynem. Farkas! Még sosem jártam itt, azt sem tudom, hogy itt kapni-e gofrit. New Jersey-ben isteni volt, és-és... megint sokat beszélek igaz? – Lövöm le a saját csicsergésemet teleszájas vigyorral, és csak a derekára fonom a kezemet, gyengéden cirógatva őt, anélkül, hogy csiklandoznám. Leérünk az utcára, én meg csak forgatom a fejem a kavalkádon, a színes standokon.
- Soha-soha... Nem is tudom, hogy itt mit lehet csinálni... – Magához húz, hogy védelmezzen, ezt már muszáj valami módon meghálálni. Nem tudom, hogy illik e ilyesmit, anyáék biztosan kitekernék a nyakamat, ha élnének, de most nem érdekel. Hálásan pillantok rá fel, és ha már ilyen közel kerültünk, ezúttal én ragadtatom el magam arra, hogy az ajkára tapasszam a sajátomat. Nem merek most többe belemenni, de ismét akarom érezni azt a pillantot.

Tárgy: Lily és Ethan Csüt. 25 Szept. - 17:44

Mostanában úgy érzem, hogy kezdek kiegyensúlyozott lenni, ezt pedig minden bizonnyal egy szőke hajú angyalnak köszönhetek. Eddig minden olyan kusza volt, de most képes vagyok normálisan beilleszkedni és még a múzeumlátogatást is valamilyen szinten élvezni. Még szép, hogy nem akartam kihagyni ezt az alkalmat, az pedig külön pozitívum, hogy pont ma van az a bizonyos utcabál is, amin ott a helyem… vagyis pontosabban helyünk. Mehetnék persze a srácokkal, csajozhatnánk, mint a régi szép időkben, de nem… valahogy én másra vágyom. Egy ideje már a hotelszobában készülődöm, tehát fürdés, parfüm, fésülködés – ne legyek már mindig kócos -, majd ez után jöhet még a fekete kabát és az indulás. Nem megyek messzire, csak néhány ajtóval arrébb, ahol Lily odabentről hallhatja is a kopogásomat. Mivel tényleg nincs már olyan meleg, mint amilyen nyáron volt, így úgy hiszem, hogy nem árt soha se, hogyha az ember rétegesen felöltözik és mivel egy leányzóval tervezem az estét tölteni, így ha fázna is fel tudom ajánlani neki a kabátomat. Szóval ahogy mindig, most is fekete cuccokat viselek, nadrág, sportcipő, pulóver és ugye az a bizonyos kabát, ezen kívül nincs nálam semmi. A pénztárca a zsebemben, némi zsepivel, másra pedig ha szükségünk lesz, majd úgyis veszünk. Ha az ajtó kinyílik – remélhetőleg a már elkészült angyalkának hála -, akkor egy gyors puszit nyomok pofijára és finoman elkapva kezét húzom közelebb magamhoz.
- Na, felkészültél a nézelődésre? Ha lesz valami kirakodóvásár féleség, akkor lövök neked majd valami plüst is. – kacsintok rá jókedvűen és le se tagadhatnám, hogy mennyire van kedvem ehhez az egészhez. Ha tehát a leányzó jön, akkor finoman átölelem vállát, majd vele együtt hagyjuk el a hotelt, hogy a nyüzsgő népség felé vegyük az irányt. Lehet, hogy találkozunk majd ismerősökkel is, egyelőre nem tudom, de még nem is az számít, inkább bekapnék valami finomságot.
- Nem vagy éhes, szomjas? – én direkt nem ettem indulás előtt, ha már ilyen helyre megyünk, akkor éljünk a lehetőségekkel és együnk minél több kalóriát. Most mondjuk nem édességre gondolok, az majd maximum a desszert lehet, de egy gyros, hotdog vagy hamburger simán belém férne. Tömegre számítottam, ez tény és való, de ahogy egyre közeledünk a sétálóutcához, úgy veszem észre, hogy itt elférni is nehézkes lesz, így kissé közelebb húzom magamhoz a szép szőkeséget és ajánlom, hogy senki se próbálja meg fellökni, mert azért harapni fogok.
- Voltál már ilyen helyen? – kérdezgetem még azért menet közben, mert eddig azt mesélte, hogy nem igazán engedték el sehová se, lehet, hogy ez lesz neki az első utcabálja, és ha ez tényleg így van, akkor emlékezetessé kell majd tennem.

Tárgy: Re: Lily és Ethan

» Lily és Ethan
» Lily & Ethan
» Lily Miller
» Lily&Mark
» Lily és Leroy Jethro