Kis lakás a büfé felett

Tárgy: Kis lakás a büfé felett Kedd 6 Jan. - 12:58

First topic message reminder :

Sophia & Kayley

Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések.

Spórolni kell, főleg ha el akarom kezdeni tényleg fizetni a sulit, és miután még mindig nem találtam megfelelő munkát... Kisebb lakás kell. Nem azt mondom, hogy az eddigi olyan nagy volt, meg hát amúgy is az volt a terv, hogy Jeff majd átjön és... De talán itt is megoldható ez, csak el kell beszélni majd az újdonsült lakótárssal. Lehet, hogy az is megoldható lenne, hogy a spórolás keretein belül mondjuk Jeffhez költözzem, de azért azt mégis csak egyelőre túlságosan korainak érezném. Nem tudom, hogy ő hogy fogadna egy ilyen ötletet és igazából azt sem tudom, hogy én mennyire lennék jó lakótárs bárkinek is. Félek tőle, hogy túl gyors lenne azért így a tempó, szóval az a biztos, hogy így az elején azért még óvatosabbak vagyunk. Állati jó vele, ez nem is kérdés, és ha tehetném akkor vele tölteném minden percemet, de no azért miattam már rendesen helyben is hagyták, szóval... csak szép fokozatosan. Amúgy se vagyok gyakorlott együtt élő, még csak lakótársam se volt soha, lehet hogy jobb lenne ezt egy lánnyal kipróbálni, mint egyből egy pasival, főleg egy rövid ideje tartó kapcsolat mellett.
Szóval hát kerestem egy kis lakást, egy bérlőtárssal és a telefonos egyeztetés után ez a hely egészen jónak tűnt. Még egy büfé is van alattunk, szóval ha épp nem akarnék főzni - jó vicc, életemben nem főztem még mást a sima rántottán kívül - akkor onnan vihetek valamit. Lényeg a lényeg, hogy miután sikeresen nem tévedtem el... nagyon, megérkezem a célállomásra. Szigorúan tömegközlekedéssel, a kocsim jelenleg még mindig használhatatlan állapotban van és nem igazán volt rá keret, hogy szerelőhöz vigyem. Majd oda is eljutok, csak hát előbb munka kell, aztán elkezdeni a sulit és majd minden remek lesz. Igazán büszke vagyok ám magamra. Hónapok óta meg tudom állni, hogy apu hitelkártyájával segítsem ki magamat, úgyhogy azért határozottan fejlődöm.
Egyelőre tehát minden cucc és egyéb nélkül jelenek meg az említett címen. Ha csengő van, akkor felcsengetek, ha nincs, akkor szépen felcaplatok a lépcsőn, hogy néhány ütemes koppantással az ajtón jelezzem, hogy itt vagyok ám, a megbeszélt időben. Igen kérem, nem késtem! Egy pillanatot sem, olyan pontos vagyok, mint a halál. Tényleg fejlődöm.

Tárgy: Re: Kis lakás a büfé felett Vas. 18 Jan. - 18:20

Sophia & Kayley

Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések.

Lakást keresni sem egyszerű és persze kiadni sem, ezzel eddig is tisztában voltam, de ha még lakótársra is igényt tartasz, na úgy még sokkal nehezebb a dolog. Azért reméltem, hogy találok valami használhatót és naná, hogy oda vagyok, hogy úgy fest, hogy sikerül. Sophia tényleg kedves lány és még megértő is, úgyhogy szerintem megfogtam vele az isten lábát. Igazából akár arra is lett volna esély, hogy hetekig keresek új lakhelyet és addig se sikerül majd újat találni, de szerencsére annál azért gyorsabb és hatékonyabb voltam.
- Igazából az egész lakás nem volt nagy, az sem lepne meg, ha egy ágyat kínált volna fel összesen... - rázom meg a fejemet egy kétkedő ciccentés kíséretében. Őszintén szólva a fickó... komolyan még kissé riasztó is volt, nem költöztem volna oda semmi pénzért, lehet hogy első éjszaka feldarabol miután ki tudja, hogy miket művelt, hogy aztán elásson a társasház hátsó kertjében. Remélhetőleg itt azért ilyesmi nem nagyon történhet, Sophiából legalábbis nem nézek ki sorozatgyilkos hajlamokat, bár elvileg ez nem szokott kiülni az emberek arcára, de... na, ennyire nem lehetek balszerencsés.
- Oh, állati kedves vagy, én is így gondolom! Komolyan oda vagyok, mindenképpen ez lesz nekem az ideális hely. - mosolyodom el. Nem is tudom megállni, hogy ne legyek lelkes. Amúgy is olyan típus vagyok, de hát érthető nem? Jó helyem lesz itt, Sophia tényleg kedves és nem az a kötekedő típus, szóval nagyon örülök neki, hogy itt jó helyem lesz, még Jeffhez is közelebb leszek így, szóval minden szempontból tökéletes.
- Igen, úgy színpadon, csak tudod nem igazán szeretek velük villogni, mert pont hogy jó lenne megállni a saját lábamon, de egy-egy jegy simán elintézhető. Nem tuti, hogy ismered őket, Freaky Kids az együttesük, kicsit hasonló a hangzás, mint az ABBA. - annyira azért nem durván híresek, hogy a név alapján egyből tudja, hogy kikről van szó. Akad azért pár kisebb slágerük és még a mai napig is adnak koncerteteket, de mondjuk nem olyan szinten nyomják, mint mondjuk Bon Jovi, akit tényleg mindenki ismer. Ettől még remek koncerteket adnak, és most ezt annyira lekenyerezésnek sem szánom, inkább afféle előbaráti ajándéknak.
- Nekem most az is csodás, amíg nem találok valami hosszú távú melót, vagy akár a mellé is. Amúgy is most az a cél, hogy rendes életet alakítsak ki, az pedig sok munkából áll igaz? - nem vagyok a dologban profi, de az a cél, hogy az legyek, hogy szépen idővel tényleg el tudjam tartani saját magamat gond nélkül. Pont ezért nem akarok odaköltözni Jeffhez, mert az megint csak afféle élősködés és tudom, hogy nem hagyná, hogy mondjuk ha épp nem állok jól, akkor is kifizessem a lakbér rám eső részét, vagy idővel elsikkadna a dolog, szóval... ez így lesz az igazi.
- Tökéletes a ma este, és nagyon jól hangzik, még a helyes ápolók is, de... ő nem hiszem, hogy nagyon lekötnek majd. - mosolyodom el. Hát igen, nem azt mondom, hogy a szívem már másé, ezt nem mondom olyan könnyen ki, de... valahol talán így van, de nem fogom én ezt azonnal beismerni magamnak. Jeff édes, nagyon édes, és nem tudnám ezt letagadni, eszem ágában sincs helyes ápolókkal kikezdeni, maximum egy-egy ártatlan flört, ha már itt vásárolnak, de az gondolom belefér, azért még nem harapják le az ember fejét.
- Remekül hangzik! Nekem se sok nagy barátnőm van, úgyhogy a csajos este tökéletes lesz, akár a vacsi összedobásában is segítek, bár konyhai antitalentum vagyok, erre számíts. Azért igyekszem nem felgyújtani semmit. - mosolyodom el szélesen. Ha irányít, akkor minden bizonnyal nem okozok majd konyhai válságot, vagy ilyesmit, de az tuti, hogy remek lesz egy csajos este. Azt hiszem nekem is bőven van mit kibeszélni magamból, mostanában történt azért bőven olyasmi, amiről szívesen beszélnék és hallgatnék meg egy megértő másik felet, és Sophia eléggé annak tűnik, akivel tényleg meg lehet dumálni sok mindent. - Viszont akkor lehet, hogy nem is zavarlak, hanem jövök majd este, miután összecuccoltam mindent. - tápászkodom fel. Nem is kell ezt nagyon elnyújtani most, már amúgy is megvannak a részletek, én pedig örülök, hogy ide költözöm be, szóval ha más konkrétum nincs, akkor szépen fogom a kabátomat, és csak aztán lépek megint közelebb. - Búcsúölelés? - ha még belefér, csak aztán köszönök el és távozom.

Kayley & Sophia

*Szerencsém van Kayley-val, ő az első aki jelentkezett a majdnem minden tényt feltáró hirdetésemre és máris megkedveltem. Nem sajnáltam a pénzt, hogy minél több szóval le tudjam írni az igényeimet és a lakás elképzelhető belbecsét, úgy gondoltam így talán a legtöbb szélhámost vagy ágyrajárót és őrültet ki tudom szűrni. A másik oldal sem lehet könnyebb, megnézni a hirdetett lakásokat és próbálni nem beleugrani valami rejtett titokba, kikerülhetetlen. Lám Kayley is megjárta, de legalább van egy olyan élménye amit még sokszor elmesélhet nevetve.*
-Az is lehet, hogy csak egy szoba volt…
*Jegyzem meg elgondolkodva, senki nem lát bele az ilyen pasik lelkivilágába, de az is lehetséges, hogy semmi hátsó szándék nem volt a lakótárs keresése mögött, csupán egy szerencsétlen kérót fogott ki magának ő is. Kayley lelkesedése ragadós, amúgy is vevő vagyok az ilyen hiperaktív örömhullámra, nálam sem megy ez másként és mondhatni a véremben van mások megsegítése. A nagyi azt szokta mondani, hogy ideális lelki szemetesláda vagyok. Még gondolkodom azon, hogy ezt bóknak fogjam fel, vagy essek kétségbe.*
-Ugyan, máris megkedveltelek, biztos, hogy nálad jobbat nem találok.
*Tényleg igyekszem megtalálni az arany középutat, hogy a nagyinak is megfeleljen és nekem se kelljen mártírkodnom egy jól fizető ám kevésbé kellemes lakótárssal szemben. Ami viszont meglep, az kayley felajánlása és nem az, hogy szívesen sütne valamit, de nem tud, hiszen a szándék a fontos, hanem az amit a szüleiről mond. Egy pillanatra megáll bennem az ütő, tudnom kellene kik a szülei?*
-Öööö…-*megszólalásom híven tükrözi mennyire zavarban vagyok*-…a szüleid koncertjére? Ők zenélnek? Mármint…úgy igazán, színpadon, nagyközönség előtt?
*Villámsebesen kutatok az emlékeim között, de Sparksot nem lelek, mondjuk nem meglepő. A kedvenc dalaimnak sem tudom ki az előadójuk, egyszerűen csak meghallgatom, ha a rádióban megy és én a büfében vagyok, még meg is állok. Olyankor nincs kiszolgálás, aztán amikor véget ér, megyek tovább mint egy robot amit újraindítottak. Apropó büfé, az imént ígértem neki kisegítői állást, ezt még meg kell beszélnem a nagyival, pontosabban _rá_ kell beszélnem. Nem lesz nehéz dicshimnuszokat zengenem Kayley-ról, hogy belemenjen, legfeljebb bevetem a titkos trükköt, a randit.*
-Tényleg csak pár óra hetente, de így legalább nekem is lesz szabadidőm.
*Jelentőségteljesen nézek rá és egy biccentéssel adok nyomatékot a szavaimnak. nem, épp nincs pasim, de ha ezen múlik felszedek egyet, a büfében nem nehéz és még biztonságban is érezhetem magam mellettük. vagy a testi épségemet, vagy az egészségemet, attól függően, hogy melyik egyenruhás csapatból választok.*
-Felőlem akár ma este is jöhetsz, amint végeztem a tiéd vagyok. A büfé pedig amolyan….mindenki büféje. Legoinkább reggelit és sok-sok kávét szolgálunk fel, de szerintem nagyi a legfinomabb meggyes pite New York szerte, közel van a rendőrkapitányság, egyszóval a bűnözési ráta itt a legalacsonyabb, és igazán helyesek az ápolók is. A nyomozók oda vannak meg vissza a szalonnás rántottáért.
*A mondandóm nagy részét már ülve mondom, mert mindketten kényelembe helyeztük magunkat, de nem most fogjuk kitárgyalni az egész életünket és a szokásainkat. Viszont….*
-Amint beköltözöl, hozok neked egy kis kóstolót, megünnepelhetjük a beköltözésedet és rendezhetünk egy csajos estét ha nem vagy ellene. Nem akarok rámászni az életedre, de örülök, hogy nem pasival kell osztoznom a lakáson. Tudod Dallasból költöztem ide a nagyihoz, hogy segítsek neki miután a nagypapi meghalt és a barátaimat kénytelen voltam Dallasban hagyni. Egyszóval mióta itt vagyok, még nem beszéltem ki a férfiakat úgy istenigazából.
*Kayley aztán tudhatja miről beszélek, ez a nőknél olyan mint a pasiknál a focimeccs, vagy a baseball rangadó. Ha kihagyják, előjönnek az elvonási tünetek. Nálam néhány doboz jégkrémmel kezdődött.*

Sophia & Kayley

Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések.

Hát igen lakást keresni nagyon nehéz, olyasmikbe is belefut az ember, amire csak pislogni tud, vagy még pislogni se nagyon. Én is sok mindent láttam és hát vannak olyan lakótárs jelöltek, hogy már legszívesebben akkor fordulnál vissza, amikor felértél a lépcsőn, csak hát nem akarsz a másikkal egyből szemét lenni, mert a végén még összeomlik a világa miattad. Bár van egy szint, amikor még az se igazán számít, mert inkább menekülsz, na ennél a konyha-fürdős lakásnál is így voltam vele.
- Én se értettem, de persze pasi volt a lakótárs, szóval... gondold el fél perc alatt menekülőre fogtam, amikor ez kiderült. A fürdő meg a konyha együtt... eszem ágában sincs fürdeni, amíg a másik mellettem tojásrántottát csinál, vagy fordítva. - sopánkodok még egy sort. Komolyan rémes volt az a hely, finoman szólva is totál kiborító, de az nem lepett meg különösebben, hogy pasi adta fel a hirdetést.
- Komolyan iszonyatosan rendes tőled és nem is tudom, hogy háláljam meg! Mondanám, hogy sütök neked valamit, de... nem igazán tudok sütni, de... mondjuk tudok jegyekkel szolgálni a szüleim koncertjére, ha szórakozásra vágysz. - nem akarok felvágni, meg semmi, most ezt igazán nem azért mondom, de nem kezdhettem azzal, hogy mondjuk ehet ingyen ott, ahol Jeff melózik, mert ő még csak most került be, úgyhogy nem biztos, hogy ilyesmit el tudna intézni, de egy-egy jegyet simán be tudok szerezni neki, ennyivel kisegíthetem hálából. Nagyon kedves velem, pedig még csak nem is ismer és hihetné azt, hogy nem vagyok valami rendes, vagy kedves ember. De nagyon fogok igyekezni, hogy bevágódjam nála, mert tényleg szeretném, ha ez az egész jól menne. Egész jó ez a kis lakás, tetszik is és még amúgy se sikerült igazán jó barátokat szereznem a városban, ez pedig erre is jó lehet.
- Szuper! - lelkes vagyok, naná, hogy, hiszen nagyon örülök neki, hogy ennyire kedves, és figyelmes és nem gondoltam volna, hogy sikerül végre találni valami normális helyet, naná, hogy baromira örülök neki! Ha az ember volt már jó néhány pocsék albérletben körülnézni, akkor azt hiszem teljesen érthető, hogy nagyon boldog, hogy jó helyen tudhatja magát, ahol még talán melót is kap, legalább ideiglenesen, mert úgyis kell majd valami rendes főállás.
- Igazából bármikor, elvileg pár napja kellett volna fizetnem a mostani helyemen, szóval leléphetek, maximum a maradék napokat fizetem ki. - huppanok le szépen és most már tényleg megszabadulok a kabáttól is. Úgy érzem, hogy itt jó helyem lesz, még büfé is van alattunk, szóval ha éhes lennék, akkor ez is meg van oldva. Még talán tanulok is egy kicsit főzni, bár nem tudom, hogy mi készül odalent, vagy ellesek pár trükköt. - Milyen büfé egyébként? Miket készítetek? - teszem fel a kíváncsi kérdést, na nem mintha finnyás lennék. Nem lesz olyasmi, hogy nem bírom a húst és ezek után már le se megyek oda, vagy valami. Ilyen gondjaim nincsenek, nem az a salátaevő típus vagyok, vagyis... már nem, mint mondtam épp a fejlődés útját járom.

Tárgy: Re: Kis lakás a büfé felett Kedd 13 Jan. - 9:23

Kayley & Sophia

*Nagyon remélem, hogy tetszik neki a lakás, bár a bútorok nem újak és nem is a fiatalok ízlése szerint valók, de nekem tetszenek, hangulata van és néha ha ránézek egyik-másikra akkor még történetet is tudok kreálni melléjük. Másrészt nem szeretnék még több idegent fogadni, és végigmutogatni mindent, szeretem az embereket, de fárasztó újabb és újabb potenciális lakóval csevegni. Kayley szimpatikus és nem csak korban illünk egymáshoz hanem másban is. Ahogy elnézem ő sem bír a fenekén megmaradni sokáig, olyan akár a villám, cikázik jobbra-balra, akárcsak én.*
-Nem mondod! Azt meg hogyan?
*Az elképedésemből érezhető, hogy nem láttam még olyat, elképzelni sem tudom hogy lehet a konyhát és a fürdőt összehozni egy légtérbe.*
-Rendben. Annyit tudok segíteni, hogy mivel én is itt lakom, nem kell előre kauciót fizetni, és ha úgy könnyebb, fizethetsz két részletben.
*Nagyon szeretném ha meg tudnánk egyezni, bírom a csajt, egyszóval sok mindenbe belemegyek ha kell ahhoz, hogy beköltözzön. Nekem pedig nem kell másokat is végighallgatnom. Ki tudja milyen fazonok jönnének ide, a kis bérleti díj elég vonzó, viszont az igényesebbek nem veszik a fáradtságot, hogy megnézzék. Azt persze nem tudom, hogy kivel állok szemben, bár szeretek zenét hallgatni, nem válogatok ha tetszik és nem érdekel ki játssza, úgy is csak összekeverném őket. Egyszóval Kayley Sparks nekem csak Kayley Sparks, egy kedves és cserfes lány akivel biztosan jól kijövünk majd. A gondolatot tett is bizonyítja. Ki hinné, hogy az akinek ennyi kedvezmény segítség, és örül neki mint majom a farkának, annak ott lapul a táskájában apuci hitelkártyája. Meglepődöm a hirtelen közvetlenségtől, de nincs ellenemre. Így kezdődnek a legjobb barátságok is.*
-Nem hinném, csak nyugodtan.
*És nem ülök le a fotelba hanem kitárom a karjaimat. Megöleljük egymást, vele együtt én is örülök, hogy meg tudtunk egyezni, mert szerintem ez beillik kézfogásnak is amivel a férfiak szentesítik az üzletet. Bolondok, pedig mennyivel jobb egy csajos ölelés.*
-Szóval akkor szerintem megegyeztünk. Mikor jössz? Én általában lent vagyok a nagyi büféjében. A pótkulcs nála van, de majd elkérem tőle addig amíg nem csináltatunk neked is. Tudod muszáj, hogy nála is legyen, baj esetére, ez a mániája, de úgysem jön fel.
*Gyorsan és boldogan darálom el a tudnivalókat miután kényelembe helyeztük magunkat, de nem maradhatok sokáig, nem sokára csúcsforgalom lesz a büfében, addigra pedig lent kell lennem. Legfeljebb leviszem és bemutatom a nagyinak is. Biztosan tetszeni fog neki is.*

Sophia & Kayley

Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések.

Nem azt mondom, hogy jelenleg bárhol ellaknék, de úgy gondolom, hogy nem sokat válogathatok, ha egyszer... éppenséggel túl drága a mostani albérletem. Kell egy olcsóbb, és azért elég nehéz kifogni valami normális lakótársat, akivel az ember még ki is jöhet. Első ránézésre pedig nekem Sophia elég kedvesnek tűnik, akivel jól kijönnék. Ha pedig e mellett nincsenek bogaras tulajdonságai, vagy nem szokott titokban egy rejtett szobában embereket boncolni... akkor mindent meg fogok tenni azért, hogy legyen esély rá, hogy beköltözhessek. Egy kis festés nem különösebben zavar, nekem is van gitárom, amit időnként előkapok. Rendezhetünk művész esteket is akár, bár nem tudom, hogy őt a zene segíti, vagy netán akadályozza, de természetesen majd ez is ki fog derülni, amikor ideköltözöm, mert remélem sikerül.
- Oh hát a lakás csodás, a festményeket imádom, a festék szagra sem vagyok allergiás, szóval... Ahhoz képest, amilyen helyeken eddig voltam! Képzeld volt egy kiadó szoba, mint kiderült egy srác akarta kiadni és... egyben volt a fürdőszoba és a konyha... te láttál már ilyet? - oké ott azért padlót fogtam. Nem mondom, hogy durván szégyenlős típus vagyok, de most itt van Jeff, kétlem, hogy értékelné, ha egy pasi lenne a szobatársam egy olyan lakásban, ahol ha ő rántottát akar magának csinálni reggel, én meg épp zuhanyzom... szóval nem lett volna valami nagy élmény. Attól viszont félek, hogy a kis anyagi gondjaim még problémát okozhatnak, talán ezért is jobb ezen minél előbb túlesni. Ha utólag bukik ki az mindenkinek rosszabb és remélhetőleg a korrektséget is értékeli.
- Persze értem én, és gőzerővel melót keresek épp, remélem, hogy hamar lesz valami. - csak hát nehéz, mert na ezzel a külsővel nem szívesen vesznek fel gyérebb munkákra, meg aztán ha kibököm a nevem és az illető rájön, hogy kik a szüleim... akkor meg aztán végképp. Nem egyszerű New Yorkban boldogulni, ha híres zenészek a felmenőid és te éppenséggel önálló akarsz lenni, nem pedig a ő hírességükből megélni. De azért nagyon igyekszem, komolyan.
- Oh, az remek lenne! Azért keresek hosszú távú melót is, de mellette is jó ez, vagy amíg nem találok. Fú, komolyan remek! Túlzás lenne, ha... megölelnélek? - én alapvetően elég nyitott vagyok, de tudom, hogy a legtöbben azért ezt nem veszik ennyire lazán, úgyhogy sikerült az utóbbi időben megtanulnom, hogy nem ugrunk csak úgy vadidegenek nyakába, mert még a végén esetleg zokon találják venni, jobb a békesség, főleg ha nagyon pályázol egy lakásra. Szóval addig még nem ülök le, amíg nem kapok engedélyt egy röpke ölelésre, vagy épp tiltást.

Kayley & Sophia

*Első látásra tetszett a csaj, szőke, mosolygós, ártatlan tekintetű. Nincsenek előítéleteim, szóval felőlem lehet nyafogós cicababa, akit épp ott hagyott a pártfogója, vagy egyetemre készülő, öntudatos feminista, esetleg a harmadik amit még nem találtam ki. az a lényeg, hogy vigyázzon a lakásra mint én és jól kijöjjek vele. Na meg persze, hogy tudjon fizetni.*
-Hello! Én meg Sophia Donovan. Nézz körül nyugodtan.
*Már bemutatkoztunk egymásnak a telefonban de azért kell, hogy arcot is tudjunk a névhez csatolni. Én is körülnézek, lopva kutatom a rendetlenség nyomait, de hála az égnek olyan nincs. Nem vagyok tisztaságmániás, néha szanaszéjjel hagyom a dolgaimat, de csak azért mert egyedül élek. Otthon a szobámban sem volt túl nagy rend, mert az az én birodalmam volt és ha Kayley beköltözik, akkor mindezen szokásom majd a hálószobára koncentrálódik. Időnként szükség van egy káoszra, hogy szabadabbnak érezzem magam, másrészt pedig azért kell, hogy ha valami bánt, akkor legyen hol belemerülnöm a vészes rendrakásba. Egyébként tisztaság van és némi citrom illat a festéké mellett.*
-Tényleg tetszik? ….Igen, néha rám jön. Nem tanultam vagy ilyesmi, és nem is adtam el egyet sem, de megnyugtat és szeretem. Annál nagyobb sarok nem kell, és igyekszem rendben tartani.
*Próbálom enyhíteni a körülményeket, nehogy nekem elszaladjon mielőtt megegyeznénk, ám úgy tűnik mindkettőnknek van „sötét oldala”. Abból amit óvatosan adagol be nekem, azt szűröm le, hogy néha talán lesznek nehézségei a fizetéssel. Nem vagyok jótékonysági intézmény, de pályázhatnék erre a címre. Biztosan sokszor szemet hunynék ah késne a fizetéssel, ám nem nekem kell a pénz hanem a nagyinak. Azt hiszem ezt tisztázni kell még az elején.*
-A nagyimék laktak itt, a nagypapám nem rég meghalt és nagyi leköltözött a büfébe, az irodát alakította át magának, nem akart itt lakni az emlékei között. Szóval neki kell a bérleti díj.
*Nem fenyegetni akarom, a nyolcvan éves nagyim nem is jelent senkinek fenyegetést, inkább megértést várok, viszont eszembe jut valami amivel mindketten jól járunk.*
-Talán néha kisegíthetnél a büfében. Nem egész nap, csak pár órát, ha gondolod megbeszélem a nagyival.
*Így nekem is lenne egy kicsivel több szabad időm, Kayley-nak is lenne munkája és mindkettőnknek lakótársa. Karba font kezekkel állok előtte, majd hátrálok és leülök az egyik fotelba, a másikra mutatok hellyel kínálva őt. Most talán tovább megy a kabátzipzárazáson. *

Sophia & Kayley

Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések.

Én azért úgy tartom, hogy még a nyitott ajtón is illik kopogtatni, még ha egyértelműen várnak is rád. Szerencsére tanultam elég sokat abból, hogy elég sok emberrel tanultam és a szüleim is úgy neveltek, hogy legyek tisztelettudó. Egyébként is, ha valakihez be akarsz költözni akkor elég fontos a jó benyomás és ha most csak belibbentem volna a nyitott ajtón, nem hiszem, hogy ezt a jó benyomást el sikerült volna érnem. Amikor meghallom az invitáló hangot, akkor szépen beljebb is lépdelek. Az arcomra varázsolok egy kedves mosolyt is, ami amúgy nem olyan nehéz, alapvetően nincs egy ellenséges kinézetem, tekintetem... valamim.
- Szia! Én telefonáltam, Kayley vagyok, Kayley Sparks- - lépek azonnal közelebb, hogy elfogadjam a kezét és finoman megrázzam. Tudom én, hogy ez pasik között gyakoribb, de én jelenleg az önmegvalósítás útján járok, ami annyit tesz, hogy nem alkalmazkodom a zűrös világ... dolgaihoz. Lényeg a lényeg, hogy úgy érzem egész jó helyen vagyok, már az első körbepillantás után is. A lakás nem olyan nagy, de ez nem baj, nem kell sokat fizetni gondolom a rezsiért sem és elég jó helyen van. Azért is választottam ezt, mert közelebb van Jeffhez és a suli sincs túl messze, úgyhogy ideális és még olcsóbbra is jön ki jóval mint az eddig általam egyedül fenntartott lakás. Minden szempontból jól jövök ki tehát, ez a lényeg.
- Oh, én kis helyen is meghúzom magam és ez a lakás nagyon kellemes, barátságos. És... te ezek szerint festesz? - jó-jó tudom, hogy nem úgy kéne indítani, hogy nem mondom el a lényeget, de az ember ilyen. Előbb megpróbálom belopni magam a szívébe, vagy valami, hátha utána már könnyebb dolgom lesz, ha a kellemetlen részleteket próbálom adagolni. Végül csak sóhajtok egyet és a kabátot is egyelőre csak kicippzárazom. - Van megtakarított pénzem, viszont a nagy gondom az, hogy... jelenleg melót keresek, szóval még nem állok a legjobban, de a mostani albérletem elég drága és... még egy gitárom is van. Tudom, hogy ez így látatlanban nem hangzik jól, de... fogok találni munkát és nem lesz gond a fizetéssel. - ígérgetéssel kezdeni nem a legjobb ötlet, de nagyon igyekszem olyan könyörgő Csizmás Kandúr tekintetet villantani rá, ami talán beválik. Talán jobb lett volna pasi lakótársat keresni, de nem hiszem, hogy azt Jeff értékelte volna és nem akarok máris odaköltözni hozzá, hiába hogy nem lenne ellenére, de... nem akarok én ennyire rohanni. Még eleve új nekem a normális élet, nem kéne máris fejest ugrani mindenféle túlságosan komoly dolgokba, csak szép fokozatosan.

Tárgy: Re: Kis lakás a büfé felett Kedd 6 Jan. - 20:53

Kayley & Sophia

*El sem hittem, hogy olyan gyorsan találtam lakótársnak valót, mint ahogy jelentkezett. A csicsergő női hang a telefonban – a nagyi büféjének száma – máris szimpátiát ébresztett bennem. Tulajdonképpen nem is volt szükségem lakótársra, a lakás a nagyié volt, ott laktak a nagyapámmal, de mióta a nagypapi meghalt, Miriam nagyi inkább a büfé mögötti kis szobában lakik. A saját kis bútorait vitte magával, amit nem tudott begyömöszölni, azt elajándékozta olyan családoknak, akiknek nem telt bútorra. A büfé feletti kis lakásban ingyen laktam, de egyrészt szerettem volna segíteni a nagyinak azzal, hogy beszedek egy fél lakbért valakitől, másrészt jól jött volna a társaság. Természetesen női társaság. A lakás nem túl nagy, bár van egy vendégszoba, ergo nem kellett volna egy szobában aludnunk, de azért egészen más egy idegen férfit kerülgetni, és dugdosni a fürdőben a női holmikat a szeme elől, különben szegény meghasonlik önmagával.
Bár javarészt a büfében dolgoztam, arra a kis időre el tudtam szabadulni míg megmutatom a lakást és megegyezünk. Már ha megegyezünk. benne volt a pakliban, hogy Kayley Sparksnak nem fog tetszeni, kicsinek, drágának, zsúfoltnak, üresnek találja. Ki tudja milyen ízlése és igénye van egy idegen embernek. Azért én megfogadtam, hogy mindent bevetek azért, hogy sikerüljön nyélbe ütni az üzletet, feltéve ha második hallásra és első látásra nekem is viszont tetszik a potenciális lakó. Pár perccel a megbeszélt idő előtt leléptem a büféből és úgy ahogy voltam, nagyimániás egyenruhában – fehér blúz névtáblával, fekete szoknya, fehér fodros kiskötény – felmentem a lakásba. Lent csak a kapu volt és semmi más, egy lépcső vezetett felfelé, ahol egy kisebb térből két ajtó nyílt. Az egyik az enyém a másik a szomszédé. A sajátomat tárva-nyitva hagytam, hogy el se lehessen téveszteni és vártam a nappaliban ücsörögve. Nem sokkal később a kopogást hallva elmosolyodtam. Nahát, egy illedelmes leendő lakó. jól kezdődik.*
-Gyere be!
*Letegeztem, ha együtt fogunk lakni, csak nem magázódunk, ha meg nem akkor olyan mindegy. Elé siettem, bár ebben a kis lakásban nem veszett volna el.*
-Hello! Sophia vagyok…és ez itt a…minden.
*A kezemet nyújtottam, majd a következő lendülettel körbe is mutattam a lakáson. A nappali és a konyha egyben volt, a fürdőnek és a két kis hálószobának volt csak ajtaja. hagytam had nézzen körül, kinyitottam az ajtókat is.*
-Van más ajánlatod is vagy csak ez? Tudom nem túl nagy de otthonos és én nem sokat vagyok itthon, lent dolgozom a büfében, a nagyimé. Neki segítek. Ja, az a sarok az enyém, csak ennyit sajátítanék ki a nappaliból.
*Tényleg csak egy kis sarok volt, ügyeltem, hogy ne piszkítsak be semmit a festékekkel, utáltam takarítani festés után. az állvány és egy kis asztal uralta az egész sarkot, mögötte vásznak keret nélkül letakarva. Az asztalon festékek, ecsetek. szerencse, hogy mögötte volt az ablak és gyakran tudtam szellőztetni, de így is érződött némi festék és terpentin szag. Reméltem, hogy ez nem űzi el.*

Tárgy: Kis lakás a büfé felett Kedd 6 Jan. - 12:58

Sophia & Kayley

Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések.

Spórolni kell, főleg ha el akarom kezdeni tényleg fizetni a sulit, és miután még mindig nem találtam megfelelő munkát... Kisebb lakás kell. Nem azt mondom, hogy az eddigi olyan nagy volt, meg hát amúgy is az volt a terv, hogy Jeff majd átjön és... De talán itt is megoldható ez, csak el kell beszélni majd az újdonsült lakótárssal. Lehet, hogy az is megoldható lenne, hogy a spórolás keretein belül mondjuk Jeffhez költözzem, de azért azt mégis csak egyelőre túlságosan korainak érezném. Nem tudom, hogy ő hogy fogadna egy ilyen ötletet és igazából azt sem tudom, hogy én mennyire lennék jó lakótárs bárkinek is. Félek tőle, hogy túl gyors lenne azért így a tempó, szóval az a biztos, hogy így az elején azért még óvatosabbak vagyunk. Állati jó vele, ez nem is kérdés, és ha tehetném akkor vele tölteném minden percemet, de no azért miattam már rendesen helyben is hagyták, szóval... csak szép fokozatosan. Amúgy se vagyok gyakorlott együtt élő, még csak lakótársam se volt soha, lehet hogy jobb lenne ezt egy lánnyal kipróbálni, mint egyből egy pasival, főleg egy rövid ideje tartó kapcsolat mellett.
Szóval hát kerestem egy kis lakást, egy bérlőtárssal és a telefonos egyeztetés után ez a hely egészen jónak tűnt. Még egy büfé is van alattunk, szóval ha épp nem akarnék főzni - jó vicc, életemben nem főztem még mást a sima rántottán kívül - akkor onnan vihetek valamit. Lényeg a lényeg, hogy miután sikeresen nem tévedtem el... nagyon, megérkezem a célállomásra. Szigorúan tömegközlekedéssel, a kocsim jelenleg még mindig használhatatlan állapotban van és nem igazán volt rá keret, hogy szerelőhöz vigyem. Majd oda is eljutok, csak hát előbb munka kell, aztán elkezdeni a sulit és majd minden remek lesz. Igazán büszke vagyok ám magamra. Hónapok óta meg tudom állni, hogy apu hitelkártyájával segítsem ki magamat, úgyhogy azért határozottan fejlődöm.
Egyelőre tehát minden cucc és egyéb nélkül jelenek meg az említett címen. Ha csengő van, akkor felcsengetek, ha nincs, akkor szépen felcaplatok a lépcsőn, hogy néhány ütemes koppantással az ajtón jelezzem, hogy itt vagyok ám, a megbeszélt időben. Igen kérem, nem késtem! Egy pillanatot sem, olyan pontos vagyok, mint a halál. Tényleg fejlődöm.

Tárgy: Re: Kis lakás a büfé felett

» Blackwell lakás
» Baker lakás
» Egy New York-i lakás