Új fiú a láthatáron :)

James & Emma

- Ugyan James... Mint láthatod, az én színem a fehér - nevetem el magam a megjegyzésén, ám nem boncolgatom túl. Igen, bábú lesz, egy árnyék, mit a magam kedve szerint tologatok. Az pedig, hogy ezt észreveszi-e, de önként teszi, vagy fel sem tűnik neki, már rajta múlik. Hogy milyen szemfüles,mennyire ügyes, és itt nem a képességét értem, és egyáltalán mik lesznek a jövőbeli tervei. De ez majd csak hosszú távon bukik ki. Addig pedig a majd-meglátjuk helyzet áll fenn.
Ugyanakkor még ha nem is nézek a fejébe, vagyok már olyan tapasztalt, hogy az emberek arcáról is tudjak olvasni, még ha nem is olyan pontosan,mint a képességemmel. Még is feltűnik elkapott tekintete, majd az összeszorított állkapocs, mik visszafojtott érzelmekről, talán egy csipetnyi félelemről árulkodnak. A kis nyitott könyvecske.
- Nem ennyire vészes a helyzet, James. Csak most jobban rám szállt a sajtó. Ezek után, ha szabadon hagyod a képességem az ilyen helyzeteket is megelőzhetjük. tuti, hogy az az ostoba titkárnő kürtölte szét, hogy mikor indulunk. Ez is egy fogás a cégeknél, mert milyen jól hangzik, hogy a Frost vállalattal üzletelnek - vonom meg gúnyosan a vállam. Persze tudom, őt a támadó jobban izgatja, de ha a sajtó elől rejtve maradok, akkor az az elmeroggyant is nehezebben talál rám. És talán az lenne a számára is a legjobb, mert ha egyszer elkapom, tuti nem lesz gondja a másnappal. És nekem se.
- Zane? - fordulok meglepetten felé, ahogy leteszem a telefont. Hisz nekem eszembe se volt már, mikor új játékos lépett a táblára.
- Ő egy remek játékos volt, remek partner. De semmi több. ÉS tudta jó, mit vállal... - vonom a vállam, most hidegen, ahogy a hangom is az. Nem hinném, hogy egyetlen nap után olyan bizalmas lenne a viszonyunk, hogy kitárgyaljuk a házasságom. És talán ezért sem marasztalom, kézlegyintéssel engedem útjára, én pedig megvárom a limuzint. James talán sétál, talán taxit fog. nagyfiú, feltalálja magát...

// köszönöm, remek játék Smile

//

Emma & James

For every ending a new beginning...?!

- Sakkbábu? Nem is tudom, ódzkodnék attól, hogy sötét erők játékszere legyek, de ha ez a kívánságod, akkor eljátszom, hogy egy leszek az árnyékaidból a makettasztalon. – Egyezek bele, anélkül, hogy kicsit is méltatnám a saját képességeimet. Úgy vélem, kár is bárkit megcimkézni, hogy mit kell majd tennie, sokkal inkább az ösztönöm alapján megyek, és az adott helyzetben lényegülök azzá, akivé lennem kell.
- Azt hiszem számomra oly mindegy. Már megpróbáltam küzdeni a jövő ellen, és sikerült elvesztenem minden jót az életemben, így bártran szembenézek azzal, ami jönni fog. Ha ezzel meg tudlak menteni valamitől, akkor az lesz a szerepem. – Nem megyek bele kifejezetten a játékába, de nem is mondok ellent. A szövetségese leszek, amolyan univerzális jolly joker, akiben úgy leli kedvét, ahogy jól esik. Khm.. Ha ezt a gondolatot hallotta, most biztosan kínosnak kéne éreznem a helyzetet, ám jelezte azt is, hogy különösebb ok nélkül nem turkál. Félrekapom kissé a tekintemet, hiszen nem volt célom így megnézni magamnak, csak így sikerült. Ő viszont úgy vizslat, mintha szerepet cseréltünk volna. Kemény nő, mindig tudja, hogy mit akar, és egy percre sem zökken ki. Összeszorítom az állkapcsomat, és gyorsan, határozott mozdulatokkal kötözöm át a kezét. Nem voltam még senki testőre, de nem tudja, hogy milyen halálfélelem lett urrá rajtam, amikor a tömegből kellett kihalásznom. Azóta bár nem telt el sok idő, de ha behunyom a szememet őt látom, immár vérbefagyva. Nora után nem akarom, hogy bárki is miattam haljon meg, és esélyem se legyen megmenteni.
- Hát azt a Zane-t. Vagy ő is csak egy feláldozható bábu volt? – Kérdezek rá nyersen, hiszen ezzel engem is pozicionált, hogy nem ingatná meg túlzottan, ha mondjuk ott hagynám a fogamat. Elengedjük egymást, én pedig lassacskán elbúcsúzom tőle, és ideje átnéznem, hogy hol leszek elszállásolva. Kész téboly ez a nő, ezzel együtt.. úristen, azok a szemek!

//És most ugorhatunk^^//

▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲

Tárgy: Re: Új fiú a láthatáron :) Kedd 3 Ápr. - 13:11

James & Emma

- Miattam nem kell félretenned, ha élvezed ezt a dagonyát. Mindez csak a te érdeked - vonom meg újfent a vállam, mert engem tényleg nem érdekel, ha állandóan amiatt kesereg, ami a múltban történt. Mindenki megtehetné, magam is siránkozhatnék azon, ahogy az apám viselkedett velem. De előrébb nem lennék tőle.
- Ugyan James, mindenki csak egy bábú a sakktáblán. AZ egész élet játék csupán - mosolyodom el sokat tudón, és igen, sokat is tudok, hisz telepatikus képességgel áldott meg a sors, vagy Shaw elgondolását követve az atom. De lényegtelen, minek köszönhetem, épp elég, hogy van és élni tudok vele.
- Az már más kérdés, hogy melyik figurát óhajtod betölteni. Az erős bástyát, akire a királynő támaszkodhat, vagy az ostoba parasztot, akit a kedve szerint tologat.
Na igen,nem mindegy, ki melyik pozícióban van. A gyors észjárású futóm elesett, de senki sem pótolhatatlan, csak át kell lépni az ellenség partvonalait, hogy az ember visszakérhessen valamit. És talán most pont James az, kit cserébe visszakapok?
- Ilyen hatással? - kérdezek vissza huncut mosollyal, hagyva, hogy kézbe vegye a kezem, még a támasztékként felkínált mellkast is élvezettel szemlélem. Na, nem tehetek róla, vérbeli játékos vagyok.
- Mint láthatod, egyetlen gerezd sem hever a padlón - intek szabad kezemmel a föld felé - Azokat otthon tartom - súgom mosolyogva, mert persze értem, mire céloz. Tény, hogy ha akarnám, csupán a testemmel, a karizmámmal is célt érhetnék sokszor. De minek törjem magam ilyenekkel, mikor ott a képességem is?
Ám ez a kettőnk között éledő kis pajkos játék tetszetős, kimozdít az elmúlt hetek unalmas monotóniájából, hát nem is vagyok rest finoman cicázni vele, cseppet sem zavartatva magam attól, hogy épp a testőrömmel teszem. Minden megoldható, csak akarni kell. Arról nem is beszélve, ha már játék és játékos, minél jobban kötődik hozzám, annál többet tesz a védelmem érdekében. És nem erről van szó?
- Milyen veszteség? - pislantok fel zavartan elrévedő gondolataimból, majd csak rázom a fejem - Csak egy pohár és bor. Minden pótolható.
Hisz én most másra nem is tudok gondolni. Miféle veszteségem lenne? Még ha blokkolt is, az üzlet jól ment, még ha nem is érezhettem rá a merénylőre baj nem történt, és majd kiderítjük. Hát akkor?
- Ne parázd túl a dolgot, James - simítok végig leápolt kezemmel a mellkasán, miközben felállok a kanapéról, hogy az asztalomon heverő telefonhoz sétáljak. És pötyögöm is az iroda számát, tudatva a titkárnőmmel hol vagyunk, hova is jöjjön az a szerencsétlen sofőr. Ideje befejezni a mai napot.
- Nem terrorcsoport vadászik rám, és ha nem blokkolsz, magam is hamar kiszúrom a bajt. Neked pedig csak annyi lesz a dolgod, mint ma. Esetleg némi kevesebb zúzást, nem mintha nem tudnám kifizetni...

Tárgy: Re: Új fiú a láthatáron :) Vas. 1 Ápr. - 23:39

Emma & James

For every ending a new beginning...?!

- Nem mondtam, hogy zavar, csak.. megadom a lehetőséget, amivel nem biztos, hogy élni kell. – Ezúttal elmosolyodom, való igaz, hogy magam alatt voltam az elmúlt közel két évben, de mind Xavier most pedig Emma is megadja azt az utat, hogy nem kell visszatekintenem, hanem normális emberként kezelnek. Tiszta lappal, valaki olyanként, aki már nem szökött gyilkos. És nem feltétlenül azért, mert már tisztázva lettem a vádak alól, sokkal inkább azért, mert a múlt mit sem számít. Főleg ha csak szétrág belülről. Lehet, hogy tényleg túlreagáltam, de Lucy mellett, aki olyan túláradóan érzelmes volt, nehéz a váltás, lévén Emma sokszor a nevéhez méltóan tényleg jégcsap.
- Ez azért mégsem egyszerű.. Nem annyira, mint hiszed. Erről szól az életem már jó ideje, nem tudom félretenni csak mert te azt mondod. – Mordulok vissza, holott tudom, hogy igaza van. Azt mondják, ahol egy ajtó bezárul, ott egy ablak kitárul, és lehet hogy pont ez az ablak lenne Emma, vagyis az általa nyújtott új élet útja. Ám mégsem lehetek más, mint aki eddig voltam, hiszen már Nora előtt sem voltam egy bizalmaskodó, nyitott alak. Én nem Ethan vagyok, bár azt hiszem Emma az öcsémmel sokkal rosszabbul járna. Hiába a nagyképű flörtölgetés, ez a nő azt hiszem a testvérem minden csontját eltörné az első szemtelenség után.
- Játék, és izgalom? Azt hittem testőrnek kellek, nem a játszadozásra.. – A gúnyos mosolya nem izgat, de valóban fellobbant valami furcsa izgalmat az én bensőmben is. Ez a nő teljes értékű partnernek tekint a dölyfös kis stratégiájában. Nem szándékoztam megfélemlíteni, mégis, ahogyan fölémagasodom, szinte provokál, engem pedig feszít a belső tűz, hogy valahogy elégtételt vegyek, de csak egy morgós félmosollyal legyintek.
- Talán te nem, de a legtöbben igenis azt hajszolják. Legyen akkor így, nem kell engem pátyolgatni, eddig sem kellett. Ám nem szoktam meg, hogy egy nő.. ilyen hatással van rám. Gondolom mindenki a lábad előtt hever így is. – A doboz felé fordulok, s kiszedem a gézt, meg a raktapaszt. Magam is helyet foglalok, vetek egy pillantást a sebre, aztán szépen a saját mellkasomra illesztem a kezét, hogy legyen támasztéka, átkötöm, hogy végül leragasszam. – Sajnálom a veszteségedet, akkor nézzünk előre. Nem akarom, hogy lelepleződj, de meg kell értened, én még nem bízok magamban annyira, hogy.. Irányíts, de ne lepődj meg, ha nem tudok mindig aszerint cselekedni, ahogyan elvárod.

▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲

James & Emma

- Érdekes paradoxon ez, nem? Bizalmat akar, de ha beletekintek a fejébe, az zavarja. Akkor még sem bízhatok meg magában? - firtatom kíváncsian, kötekedőn kifakadására. Ha bizalmat akar, az azt jelenti, nincs semmilyen hátsó szándéka. Ám ha zavarja, hogy a fejébe látok, akkor hogy is van ez? Még is csak lenne titkolnivalója?
De hagyjuk is ezt a témát, olyan felesleges ezen rágódni. Régóta tudom, hogy amint kiderül a képességem, mindenki bizalmatlanná válik velem szemben. Mintha nekem nem lenne jobb dolgom, mint állandóan mások fejében mászkálni. Szinte már ez kimerítő.
Inkább foglalkoznánk a támadó jellegével, ám James hiába hidalni akarja a dolgokat, újfent a saját sértettségébe esik.
- Kis érzékeny - csóválom a fejem, ahogy visszaduzzogja magát a kanapéra. Ha már macskák, szívem szerint fújtatnék egyet.
- Amíg nem vetkőzöd le magadról a sértettséget és az önvádat, addig a saját káoszodban fogsz vergődni - vonom meg a vállam. Eszembe se volt szavaim közben, amit a fejében láttam,amit a múltjáról megtudtam. Férfi, tehát magasabb, erősebb nálam, és sok férfi ezt a maszkulin vonást használja ki, hogy egy ilyen felállásba hangsúlyozza magát. Aki pedig másra gondol... csak magából indul ki.
- Én nem szaladok sehova - nevetem el magam, miközben ártatlanságom jeleként emelem fel a két kezem,min t egy megadva magam, de tekintetem, mosolyom ugyanolyan ravasz, mint mindig.
- És téves elképzelés a telepatákkal kapcsolatban, hogy mást se teszünk, mint a közelünkben lévő emberek fejében turkálunk. Ha nincs szükségem információra pont elég, ha a saját gondolataim hallom. Aki ennél többet enged, az hamar a diliházban köt ki.
Na igen, továbbra is kíváncsi lennék, vajon hány bent fekvő ember mutáns valójában, aki vagy nem volt képes uralni a képességét, vagy épp kirívó viselkedése keltett gyanút a környezetében, és záratták el.
- Szóval megnyugodhatsz, e képességed használata nélkül sem ülök állandóan a fejedben. Akkor hol lenne a játék és izgalom? - hajolok kissé előre ültömben, persze a kezeim már letettem. Aztán csak mosolyogva dőlök vissza, egy apró korttyal enyhítve száradó torkom kínzó marását.
- Ugyanakkor nem emlékszem rá, hogy bármikor is kiejtettem volna a boldogság szót a számon - szúrom még be egy újabb gúnyos mosoly kíséretében. Nem, nem hinném, hogy férfi kellene ahhoz, hogy boldog legyek, az vagyok így is. Legalább is elégedett, azzal pedig bőven megelégszem. Amilyen boldogságot egy férfi tud adni, azt maximum néhány órára igénylem az ágyban. Ám ilyenről azért már tényleg előreszaladás lenne beszélni.
- Testőrre van szükségem,mint láttad. Nem támogatnod kell, hanem szükség esetén védeni. Noha megtudnám magamat is, anélkül nem, hogy lelepleződnék. Ezt pedig, mivel úgy tűnik, nagyon felkeltettem a sajtó érdeklődését, nem kockáztathatom meg. Szóval maradhatsz. Egyelőre. Aztán meglátjuk a többit. De örülnék, ha nem kéne állandóan a megbántott lelked pátyolgatnom. Engem nem érdekel, mit csináltál vagy mit nem. És pont emiatt elvárom, hogy a szavaimba ne keress efféle utalást - teszem le a poharam az asztalra,majd a fürdőbe igyekszem. Az előbb csak elöblítettem a sebet, de mivel nem tudok gyógyulni, nem ártana ellátni. Úgyhogy előszedem az elsősegély dobozt, majd visszatérek az ülőgarnitúrához, ám nem a fotelben foglalok helyet most, hanem James mellett, közénk téve a dobozt, felé nyújtva sérült tenyerem. Remélem utasítás nélkül is érti, hogy egyedül képtelen vagyok átkötni a kezem.

Emma & James

For every ending a new beginning...?!

Sötéten pislogok a nőre, igen, beengedtem, és most már bármikor visszaélhet a látottakkal. Csak végigszaladt az emlékeimen, én akartam, hogy tudja, semmi értelme ennek a macska-egér játéknak, nem kell, hogy a hátát éppen tőlem féltse, de arra nem gondoltam, hogy most már fegyver is lehetek a kezében. Kétségkívül a valaha volt legkarizmatikusabb nő az életemben, pedig Nora sem volt semmi, az egész várost a markában tartotta, Emma viszont.. egész egyszerűen legyőzhetetlen. Látom a törékeny kislányt benne, akit el akar rejteni, és ezt oly tökéletesen teszi, hogy cseppet sem inog meg. Régen valami komoly trauma érhette, és most már nem tűri el a kudarcot.
- Engem nem érdekel Xavier. Sosem érdekelt annyira, hogy maradjak. Hálás voltam, hogy lehetőséget adott, de nem éltem vele. Azt akarom, hogy egyszer valóban rászolgáljak a bizalmat, de ez most megint nem lehetésges, hogy ha mindent a fejemből olvas ki. – Rázom a fejemet megfeszítve az állkapcsomat. A nő nem érti meg, hogy én magammal sem tudok kijönni, nem hogy másokkal. Vele sem, eddig ehhez kétség sem férhet. De akkor miért nem fordítottam eddig hátat? Miért akarom olyan kétségbesetten, hogy higgyen nekem? Már csak az maradt, hogy valami tisztességes célt tűzzek ki magam elé, hogy holnap is fel tudjak kelni.
- Én sem hiszem. Sokkal inkább azt, hogy valami őrült, aki nem tud betelni egy gyönyörű nő látványával, hatalmával. – Adok neki igazat. Ám ettől még nem vagyunk kint a vízből, hogy ha abban a bizonyos elmében megfogan valami konkrétabb terv, nehéz lesz eleve megelőzni őt. Ám addig pedig ki kéne találnunk, hogy mit is kezdjünk egymással. Elindulok felé, és bár ő ül, nem magasodom felé, csak próbálom imitálni, hogy hajlandó vagyok csökkenteni a kettőnk közötti szakadékot. Fel is vonom a szemölödömet, két olyan kérdést szegez nekem, amely bár nyilvánvaló lehetne a fizikai erőmből, és a férfiúi mivoltomból kifolyólag, mégis, olyan fejet vágok, mint egy kismacska, akit sarokba szorítottak. Csoda, hogy nem fújtatok. – Egyik sem.. ! Nem szokásom nőket bántani. Mondom, hogy nem én voltam. Kettőnkkel? Az, hogy már nyilvánvalóan tudod, hogy az akaratos hülyeségeiddel együtt vonzódom hozzád még nem jelent semmit. Te szaladsz előre, ha úgy véled, hogy ilyesmiben gondolkozom. Nem vagyok olyan ostoba, hogy kockáztassam az életedet. Hiszen egyértelmű, nem vagyok képes arra, hogy bárkit is boldoggá tegyek. – Fordulok sarkon, és inkább visszamegyek a helyemre. Nem kell, hogy sajnáljon, nem azért vagyok itt. A kacérsága mindenesetre lepereg rólam, látszólag, de mivel a pajzsom már nincs fent, továbbra is érezheti a vívódást. Más dolog tenni, vagy gondolni valamit. – Ha kell, akkor támogatlak, mint testőr, vagy mint aki védi az érdekeidet. Ha meg nem, akkor elhúzok. Rajtad áll.

▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲

James & Emma

- Maga vallotta be, még ha akaratlan is, hogy ártatlanul szenvedte el a dolgot. Akkor meg miért ne alapozhatnék ezekre? - vonom fel kérdőn a tekintetem. Nem mintha további jelentősége lenne a dolognak, egyszerűen csak kikívánkozott belőlem. De valóban felesleges körök, ahogy az is, milyen okból küldte hozzám Charles.
- Nem, Xavier ismer annyira hogy tudja, koloncot nem tűrök meg magam mellett. De úgy hiszem, felesleges az ő észjárásán törni a fejünk. Idővel kiderül, és akkor már csak magán múlik, beteljesíti-e - vonom meg újfent a vállam magam is. Közben persze nyomon követem James mozgását is, mi apró szemöldök vonást eredményez. Nem rosszallásból, sokkal inkább meglepettségből, milyen könnyen otthon érzi magát. És marad is a gesztus a továbbiaktól, még egy halovány mosollyal is megspékelve a suta bók hallatán.
- Ha efféle külsőségek a döntőek magánál, könnyen belesétálhat egy ravasz nő csapdájába - szúrom oda inkább csak játékosan mintsem feddőn. Aztán magam is elmerülök gondolataimban, ahogy a délutáni incidens kerül szóba. Nekem is roppant fura a helyzet, így, nyilvános helyen még nem futottam bele hasonló helyzetbe. És James akaratlan blokkolása miatt még egy apró információ morzsát sem birtokolhatok.
- Fogalmam sincs. Effélére még nem volt példa. Bár nem hinném, hogy mutáns volt. Nem csináljuk ilyen nyíltan - forgatom ujjaim között elgondolkodva a poharat. James-nek is tudnia kell, ennél mindannyian jobban óvjuk az inkognitónkat. Ha pedig még is fajtárs, tudnia kellett volna a telepata képességemről, ami szintén visszatartó erő lett volna.
- Az utóbbi időben többet szerepeltem a magazinok lapjain, mint azt szeretem. De Zane halálával ezzel számolnom kellett. Talán valami dilinyós kreált magának egy kényszerképzetet velem kapcsolatban.
Nem kizárt, hallani olykor hasonlóról. És hogy melyik helyzet a jobb? Még nem tudom, ahhoz több információra lenne szükségem.
Azt pedig nem most fogom megszerezni, hát felesleges törni a fejem, nem is teszem. Inkább kíváncsian figyelem a közeledőtt, talán egy csipetnyi gunyorosságot csempészve mosolyomba, ahogy felém magasodik, hisz én továbbra is a fotel kényelmét élvezem.
- Most meg akar félemlíteni vagy csak hatást szeretne gyakorolni rám? - kérdem minden félelem nélkül, inkább megmosolyogva a helyzetet, hisz sejtem, semmi efféle nem fordult meg a fejében.
- Kettőnkkel? Nem szaladtál kicsit előre? - kérdem, szinte már kacéran váltva át a tegeződésre. Ugyanakkor közben hátradőlve mérem végig, olyasmi tekintettel, mint a vendégek szokták a lányokat a klubban. Vetkőztetőn.
- Mint mondtam, szükségem van valakire. És te már tapasztaltad a problémát. Kár lenne egy újjal bajlódnom, míg téged se teszteltelek le igazán, nem gondolod?

Emma & James

For every ending a new beginning...?!

Karbafont kézzel fintorgok egyet, már tényleg nem értem őt. Most fedtem fel a tudatomat, hiszen láttam rajta, hogy képes lehet benne olvasni, és most, hogy mindez megtörtént, mintha elengedné a fenntartásait. Nem egyszerű az biztos, viszont én sem vagyok az, így nem is akadhatok ezen fenn. Bevallja, hogy Xaviernek valami ellenlábasa lehet, ám engem ez hidegen hagy, nem szokásom beleártani magat semmilyen háborúba. Úgy sincsen egyértelműen jó oldal, hát jobb szarni az egészbe.
- Erkölcs? Bátorság? Hölgyem, túl sokat feltételez rólam. Éveken át szökött gyilkosként menekültem. Pont erre a kettőre hadd ne építsek. – Felelem most már én is elengedve a témát. Már ismer annyira, amennyire pár másodperces vizsgálódásból feltételezni lehet bizonyos szándékokat, de mégiscsak jobban, mint a saját anyám. Érdekes, hogy pont egy ilyen nővel hozott össze a sors, aki szintén a gondolatokhoz ért, annak idején a vándorlásaim során Lucy az érintés útján ismert meg bizonyos emlékeket. Ő is tudta, hogy ártatlan vagyok, nem kellett magyarázkodnom. Ettől még nem lettem nyíltabb, hiszen a jellemem olyan, amilyen.
- Őszintén nem tudom Ms. Talán csak valami célt akart adni a távozásomnak. Nem illettem a birtokra. Nem vagyok tanár, X-Men pedig pláne nem. Nem tudom, hogy kinek hogyan lehetnék a hasznára, így ha úgy véli, hogy Xavier koloncnak küldött, abban is lehet igazság. – Vonom meg a vállamat, most már tényleg úgy döntök, hogy mivel ma nem várható további támadás, leteszem a narancslét, és magamnak is töltök az italból. Elég lesz egyetlen pohárral, ettől még nem vesztem el a józanságomat.
- Ha már mindenképpen választanom kell, a közöttségektől mentes, azaz az Öné. Már csak a külseje is szemnek tetszőbb, mint a professzoré. – Most már el is mosolyodom, elhiszem, hogy nem túlságosan bízik bennem, ám olvashat a gondolataimban, hogy nincsen hátsó szándékom. Az más kérdés, hogy az elmémből az is kiderül, hogy bár törékenynek tartom a kapcsolatunkat, ám elismerem a határozottságát, a fellépése pedig annak ellenére igenis a gyengém, hogy mindenre ingerülten reagálok.
- Nem is tudom. Igazából az érdekelne, hogy ki az, aki olyan őrült, hogy a nyílt tömeg kellős közepén így akarná szét szedni.. – Vakarom meg a borostámat, letéve az italt, amiből már kortyoltam, s közelebb lépek a nőhöz. – És még az, hogy a jelenlegi helyzetben mi legyen kettőnkkel? Szövetségesek leszünk, vagy elválunk?

▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲

James & Emma

Való igaz, a barátság nagy luxus, amit csak az ostobák engedhetnek meg maguknak. Nem is tudom, volt-e nekem valaha is olyan ember a közelemben, akit barátomnak neveztem volna. Úgy igazából, a szó valós jelentése alapján, nem csak úgy, odamondva. Illetve tudom... nem volt. Apám, a nagy üzletember korán belénk nevelte, még ha nem is tudatosan, hogy az ember nem bízhat senkiben, még a saját családjában sem. Legalább is én ezt tanultam tőle, mikor otthagyott a gengszterek markában. Nem, a bizalom olyan luxus, mit nem engedhetünk meg magunknak.
- Nem feltételezek semmit. AZ Ön erkölcseinek és bátorságának kellett volna döntenie, hogy ezek után is akar-e kapcsolatba kerülni velem. De mivel ezek az események kimaradtak, azt hiszem, teljesen felesleges már rágódni rajtuk - vonom meg a vállam, mert valóban így is gondolom. Az események nem azt az irányt választották maguknak, és hogy mi lett volna, ha? Nos, néha csak úgy játékból elrévedezem ilyen dolgokon, de valós energiát kár beléjük fektetni.
- Megvetni a lábát? És úgy gondolja, ezt pont mellettem sikerülhet? - mosolyodom el, talán egy csipetnyi gúnnyal csak, tényleg nem sokkal, inkább megmosolyogtató a téma. ÉS dőlök kissé előre ültömben, mintha roppantul érdekelne a téma, legalább is a testbeszéd-fejtők szerint ez a mozdulat azt sugallja.
- Vagy talán Charles ostobán szentimentális fejében fogant a gondolat, hogy nekem lenne magára szükségem? - nevetek fel, most nem kigúnyolva őt, sokkal inkább az ötletet, mit magam sem hiszek, ugyanakkor Charles-ból valahogy kinézném. Csak nem gondolja azt, hogy gyenge, gyászoló özvegy lettem?
- Hogy milyen tekintetben lenne szükségem magára? Testőrt kerestünk, nem volt feltétel a mutáns lét. Nehéz is lett volna ekként hirdetni, nem gondolja? - húzódom vissza, hátradőlve a kényelmes fotelben, ujjaimmal cirógatva a pohár peremét.
- És mint tapasztalhatta, valóban szükségem van rá legalább is úgy, hogy mutáns létem inkognitóban maradjon. Ami pedig a maga erejét illeti, James... Nos, az roppant érdekes, már ha nem rajtam gyakorolja. Ugyanakkor ahhoz, hogy ebben a formában is hasznát vehessem... jobban meg kell ismernünk egymást, tudnom kell, miként áll a dolgokhoz. Gondolom sejti, nem ugyanazokat az alapelveket vallom, mint Xavier, és nem is ugyanazon ösvényen haladunk a saját céljaink megvalósítása érdekében. Ki tudja, talán egyszer még szembe is kerülhetünk egymással, ahogy arra volt már példa. De addigra tudnom kell, melyik oldal szimpatikusabb magának.
Gondolom ez nem túl bonyolult. Mint már említettem, nem szeretem a spicliket és nem is pendülünk azonos hullámhosszon Charles-szal. Ha valakit beavatok, azt magam mellett akarom tudni. És mivel James ereje képes arra, hogy az esetleges kétséges helyzetben nyomást gyakoroljak rá, hát biztosra kell mennem.
- Még kérdés? Csak bátran, és már többet tudok magáról, mint megosztani szándékozott volna...

Emma & James

For every ending a new beginning...?!

- Ő nem a barátom. Ezzel a cimkével felruházni bárkit is, nagy luxus. – Vonom meg a vállamat, nem szokásom senkivel sem lelkizni, vagy megosztani a társaságomat. Xavier afféle befogadó volt, de nem álltunk közelebb egymáshoz, mint tette azt más mutánsokkal. A nő viszont átmegy cinikusba, nekem pedig nem tisztem őt győzködni, szívesen továbbállok, ha úgy hozza a helyzet.
- Nem mondta, de feltételezi hölgyem, hogy akkor nem jöttem volna ide? – Ez nem igazán izgat, azt már régóta tudom, hogy a mutánsok önmagukkal is háborúban állnak, hát bőven elképzelhető, hogy Xacier kezéhez is vér tapad. Nem mondom, hogy én szentéletű vagyok, de gyilkos semmiképpen sem, ahogyan kiolvashatta a fejemből. Ezek szerint hasonlóan telepata, mint a professzor. Nekem aztán oly mindegy, nincs vesztenivalóm, a pajzsot pedig nem húzom vissza, tegyen amit akar.
- A döntés nem tőlem függ. Nem azért vagyok itt, hogy gondot okozzak. Valóban nem makulátlan a múltam, ám közel sem vagyok olyan rosszindulatú, mint azt bárki feltételezné. Én már csak meg akarom vetni a lábamat. Valaki mellett, akinek kellek. – Továbbra is hanyagul választom meg a szavaimat, de a pillantásomban valamiféle remény csillan. Talán éppen mellette találhatok vissza ahhoz a régebbi önmagamhoz, aki egykor voltam. Elég negatívan kezdtünk, mintha nem is munkakapcsolat, hanem valami más lenne, az ismerkedés lassú tapogatózás útján indul meg.
- Kérdésem mindenesetre lenne. Méghozzá az, hogy valóban testőrként lennék jó itt, vagy inkább a képességeimmel szolgálhatnám? – Vagy akár mindkettő, de ez már végképp nem tőlem függ. Eddig nem ártottam bele magamat a mutánsok ügyeibe, de ha szeretné, és erről szólna inkább az elképzelése, hát csináljuk. Bár tekintve hogy meg akarták ölni alig egy órával ezelőtt, sok kérdést vet fel, megválaszolni pedig nem én fogom őket.

▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲

James & Emma

Akármilyen dühös is vagyok most, akaratlanul kacagom el magam James első szavaira. Ekkora képtelenséget!
- Mármint hogy Xavier hisz bennem? És maga a segítségemre lehet? Mármint miben? - kacagok tovább, mert hát rég hallottam efféle hatalmas poénságot.
- Nehogy azt higgye, hogy Charles barátjának lenni olyan nagy kitüntetés. Azon viszont egy cseppet sem csodálkozom, hogy bizalmat szavazott és hitt magában. Ő már csak ilyen.... szentimentális. Bár az én szemszögemből ostobának nevezném - vonom meg a vállam, már-már bocsánatkérőn, hisz ezzel nem James-t akartam leszólni, de Xavier-t mindig is annak tartottam. Talán ez volt az egyik olyan dolog, amiben teljesen egyetértettem Shaw-al. És ha már itt tartunk...
- Gondolom azt nem mondta a _professzor_, hogy néhány évvel ezelőtt a barátja megölte egy igen közeli ismerősöm - teszem még hozzá, mert ha nem is Charles tette,még ha annyira nem is bánom Shaw halálát, akkor is sok bennem a szúrka. Arról már nem is beszélve,amik előtte történtek, amikor a fejembe túrt,miután a drága barátja majdnem megfojtott.
Aztán újat kortyolok a poharamból, hagyva némi időt James-nek, hogy megeméssze, feldolgozza az információt. És úgy tűnik, nem is olyan ostoba, legalább is erre enged következtetni, hogy összekapcsolja a dolgokat.
- Érezhetném sértőnek is ezt az akaratlan csodálkozást - mosolyodom el a magam hűvös módján, de azért csak bólintok megerősítésként.
- Nem a bizalmára van szükségem, hanem az erőmre - szúrom még oda, hisz tényleg ez az igazság, ám még végig sem érkezem mondani, érzem, ahogy oldódik a gát, immár érzem, hisz tudom, az akadályoz. És a következő pillanatban kontroll nélkül özönlenek el a képek, emlékek, érzések, hangok. Megannyi idegen információ, sok olyan, ami nem is fontos, sok olyan, mait James úgy hiszem, önszántából nem szívesen osztott volna meg velem. Még is, néhány pillanat alatt én magam zárom el azt a bizonyos csapot, hisz ahogy Ő képes leblokkolni a képességét, úgy már én is elé g nagylány vagyok ahhoz, hogy kizárjam a gondolatokat. Különben már rég a diliházban lennék.
- Úgy látom, még jó, hogy nem kértünk erkölcsit a felvételinél - mosolyodom el, talán egy csipetnyi gonoszsággal a hangomban. De azt hiszem, az egész napi tortúra után ennyi nekem is jár.
- Továbbra sem értem, Charles miért küldte ide, és elég okos ahhoz, hogy ezt az információt ne ossza meg magával sem. De kíváncsivá tett. Már ha még mindig mer mellettem dolgozni - mosolyodom el, immár kihívón. Igen, ez egy kihívás James számára, hogy ennek tudatában is marad-e. Mert jáétk ez nekem, és ezalatt a pár perc alatt leszűrhette, milyen illékony, milyen hangulat-változékony vagyok. Hisz szándékom szerint tudom magam formálni, hol dühös, hol simulékony vagyok. Szükségfüggő, de vajon képes-e ezzel megbirkózni, van-e elég mersze.
- Esetleg van kérdése, mielőtt döntene?

Emma & James

For every ending a new beginning...?!

Rezzenéstelen arccal nézem, ahogyan szétpattintja az üvegpoharat. Előbb-utóbb mindenkinél kibaszom a biztosítékot, miért Emma lett volna a kivétel? Az ereje mindenesetre figyelemreméltó, ujjal széttörni az amúgy nem túl kemény, de nőknek azért mégiscsak ellenálló anyagot. Bámulatos! Nem moccanok, remélhetőleg van annyi esze, hogy nem nyúl, s nem lép a szilánkokba. Csupán karbafonom a kezemet, hogy álljam mind a tekintetét, mind a következményeket. Amikor visszaér, még mindig a helyemen vagyok, mint valami biodíszlet, hiszen a testőri munkaköröm aligha terjedhet ki arra, hogy ha hülyeségeket csinált, mindent én javítsak ki.
- Nem tette. Annyit mondott, hogy hisz önben, s a segítségére lehetek. Azt nem tudtam, hogy hogyan, már az is furcsa, hogy bárki így bizik bennem. – Vonom meg a vállamat. Nora halála után egyértelműen egyedül maradtam a világ ellen, s egyedül Xavier értett meg, noha neki sem hagytam, hogy az elmémbe nézzen. Csak arra a röpke időre, hogy tudassam, nem én voltam a gyilkos. – Kémeket? Nem állok üzleti kapcsolatban, s a barátja sem a professzornak. Kiállt értem, de ennyi. Nem maradtam volna tovább akkor sem, ha nem ide küld. Akkor megyek tovább. Oly mindegy. – Próbálom összefoglalni, s nem is tudom, hogy miért magyarázkodom ennyire. Nem tartozom számadással, ám ez a nő bármennyire is erős, most mégis oly törékenynek tűnik. Olyan törékenynek, amit nehéz kezelnem, lévén valami fura vágy támad bennem, hogy erőt mutassak, még ha pontosan tudom is, hogy még ezt is eltaszítaná magától.
- Hogy mi? Mármint.. Ön is? Nos igen, mindenkire. Kivéve, ha bizalmat szavazok valakinek. Szeretné? – Ezzel most nyilván nagyot kockáztatok, hiszen bármit megtehet velem. Még a gyengébb képességű mutánsok is egyértelműen az emberek felett állnak. S az erőm nélkül közönséges halandó vagyok. Ám ő érezheti, hogy a tudatát markoló abroncs a semmivé lesz, ahogy beengem. Mivel telepata, egyetlen másodperc alatt minden gondolatomat ismerheti. S végigszaladhat az emlékeimen.

▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲

James & Emma

Szabadideje természetesen lesz, már ha marad nálam, de hogy azt mivel tölti, nem szabom meg. Ha önszántából akarja magát továbbképezni, vagy egyáltalán képezni az adott témában, az ő dolga. Amíg a számomra megfelelő mód ellátja a feladatát, nem túlzottan érdekel, van-e megfelelő képesítése. Ha ezzel foglalkoznék, akkor nem állást hirdetek, hanem bérelek egyet az erre a célra lévő emberek közül.
Ugyanakkor fesztelenségem kérészéletű, noha egész jól tartom magam a válasz hallatán, még további kérdésre is van energiám, azt már nem eszem észre, mennyire szorítom a poharat. És bár minőségi, még ha nem is öltözöm épp gyémántba, a haragom erős, így összeroppan a kezemben a pohár, vérem elegyítve az édes borral.
- Gondolom ezt a részt nem említette a felvételinél - morgom, továbbra is szorítva a cserepeket, mintha attól tartanék, a drága szőnyegre pottyan. Nem mintha az már makulátlan lenne, nem mintha érdekelne. Kitakarítják vagy kicserélik.
Aztán még is csak felállok, ám ha James segítségemre is sietne, vagy már csak moccanna is, jeges pillantásom, mit rá vetek, mivel eleddig nem igazán találkozott, talán visszatartja.
De bárhogy is legyen, akár követ, akár nem, ismét a fürdőbe vonulok, a kézmosóba ejtvén a maradék törmeléket, hideg vízzel mosdatva meggyötört tenyerem, majd arcomhoz húzva veszem szemügyre, maradt-e benne cserép.
Aztán tiszte törülközőbe tekerem, akárha pólyába kötném, és bár ez némiképp ront a megjelenésemen, nem túlzottan zavar.
- Gondolom Xavier nem világosította fel arról, hogy ismerjük egymást, ahogy arról sem, hogy nem rajongok érte. A barátjáért meg főleg nem. És hogy nem szeretem a kémeket - szegezem James-nek a szavaim, immár a bárhoz lépve ismét, új pohár italt töltve magamnak, továbbra is maradva a már megkezdett üvegnél.
- Pedig úgy tűnik, a legmegfelelőbb képességű személyt küldte. Rá is ilyen hatással van?
Talán érti szavaim, talán rébusznak tűnnek. De továbbra sem szegezem nyíltan neki a kérdést, ha okos, összeköti a szálakat. Ha meg nem, majd felvilágosítom. Aztán meglátjuk, hogyan tovább. Talán élve kijut innen és ennek hírét is viheti Charles-nak.

Tárgy: Re: Új fiú a láthatáron :) Hétf. 8 Jan. - 7:30

Emma & James

For every ending a new beginning...?!

Meglepetten horkantok, ez a nő nem is olyan rideg, mint amilyennek elsőre mutatja, sőt, képes az elismerésre is. Ez akaratlanul is mosolyt csal az ajkamra, s nem is tudom magamról, hogy ilyenkor milyen kisfiúsan cserfes tudok lenni. Bólintok, s ebben a reakcióban van azért némi kényszeredettség, engem nem szoktak megdícsérni, sőt, még jellemezni sem nagyon. Az eddig alkalmi munkáimat elvégeztem a kaja vagy filléres fizetésért cserébe, de olyan munkaadóim voltak, akik amolyan napszámosokat kerestek, nem merült fel a méltatás, igaz, a leszúrás sem. Emma végtére is valami főnökféle lehet, és ha az alkalmazásában maradok, meg kell szoknom, hogy gyakorta fog véleményt mondani, amit úgy fest én nem tehetek meg ugyanolyan mértékben. – Nem is tudom, hogy mi az a megszokott. Talán utána kéne járnom, vagy a szabadidőmben minimum képezni magamat. – Késő már testőriskolába járnom, főleg ha legtöbbször itt leszek majd mellette, és még egy tapasztalt kollégát sem kérdezhetek, hiszen a nő láthatóan nem vett fel másokat. Tényleg, mi történhetett az előző testőrökkel? Rosszul végezték a munkájukat, vagy csak.. belehaltak?
- Egy bizonyos Charles Xavier professzor, génkutató. – Felelek gépiesen, ezt nincs is értelme tagadni, valahol úgyis kiderülne. Azt viszont mélyen elhallgatom, hogy az iskola vezetője mutánsügyekben is nagy koponya, vagy hogy nekem úgy lenne hozzá közöm. Tudtommal Emma nem mutáns, és nem azért vagyok itt, hogy bármit is intézzek, csupán a személyi védelem a munkám.
- Nem közülünk, közülük. Nem paparazzi lehetett az az illető, aki arra ragadtatta magát. – Kortyolgatom a narancslémet elgondolkozva. Azon tűnödöm, hogy vajon eltervezett akció volt, hogy pont így a tömegben támadták meg, vagy pedig valami félőrült fanatista akarta magának, mert nem bírt a birtoklási vágyával? Emma kétségkívül egy dekoratív, erős nő, aki sokakat vonzhat, de.. mi van, ha valaki éppen ezért akarná megfélemlíteni?

▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲

James & Emma

Apró elszólás a taxiban, amire bár nem reagálok, megjegyzem. Mert gyanúm éled, fészket rak, ez már nem is bogárka a fülemben, hanem sanda gyanú. De nem, nem egy idegen taxis előtt okos ezt kitárgyalni, a klub az enyém, az én szabályaim játszanak.
Így nincs is reakció, a jatt fizetésére is csak bólintok, igazából most semmi m ás nem érdekel, csak hogy felfrissüljek, ruhát váltsak. És csak eztán agyalok, veszem át immár az irodámban a kitöltött bort, majd az egyik fotelbe ülök le, lábaim keresztbe vetve egymáson, míg szabad kezemmel James-t is leülésre sarkallom.
- Lehet, hogy nem a megszokott módon cselekedett, de bevált, nem? - fordítom vissza a kérdést. Na, tényleg nem az az igazi testőr mozzanat volt, amit tett, de talán pont a szokatlan és eltérő lepte meg annyira a paparazzikat, hogy kijussunk a kelepcéből. Főleg úgy, hogy... De tényleg?
És ez nekem vajon jó vagy sem? Attól függ, sok mindentől függ. De előbb bizonyosság kell, igen, tudnom kell, nem csak sejtenem.
- Ki ajánlotta magának ezt az állást? - kérdem, látszólag merő udvariasságból, mintha csak oldani akarnám a feszült helyzetet. pedig figyelek, nagyon is, mert most már csak a kimondott szavakra számíthatok. Mert nagy a csend, nincsenek gondolatok, amik elárulhatnák nekem, mire kíváncsi vagyok. bár ha úgy nézzük, a csend is lehet beszédes.
- Hogy értette azt a taxiban, hogy nem közülünk való? - szúrom csak úgy be, látszólag még mindig fesztelen. és ezt alátámasztandón, kortyolok boromba, ami kétségtelenül kitűnő választás. De hát másfajta nem is nagyon akad itt.

Emma & James

For every ending a new beginning...?!

Ahhoz képest, amit eredetileg megbeszéltünk, hogy csupán elrettentésként kellenék, már rögtön az első napomon mély vízbe kerültem. Gondolhattam volna, hogy Xavier nem azért küldd el ide, hogy unatkozzam. Mintha csak előre látta volna, hogy mi fog történni. S azt is tudta, hogy igazi önbecsülést csakis az adhat, ha kipróbálom magamat. Megmérettetek, és nem találtatok könnyűnek.
- Engem nem az erőszakoskodó paparazzik érdekeltek. Az a valaki.. ölni akart. Vagy legalábbis birtokolni. Nem láttam, hogy ki volt az, de aligha közülük való. – Hümmentek, azt a Zane-t nem ismertem, így az összefüggést sem látom, hogy mi köze lehet az eltűnésének Emmához, azaz Ms. Frosthoz, bár magamban még mindig Emmának hívom, egyszerűbb így, s valójában sosem voltam túl hivatalos alkat. – Hogyne. – Mintha ez olyan természetes lenne. Az utóbbi években kényszermunkákból éltem, koszt és kvártélyt kaptam, nem volt készpénzforgalmam, most pedig vaskos dollárok lapulnak a tárcámat. Persze ezt is a professzortól kaptam. Afféle zsoldként a rövid időtartamért, amit a birtokon töltöttem. Nem tettem túl sok haszosat, de állítólag a jelenlétem, a képességem nagyon is hasznosnak bizonyult. Most pedig még utiköltséget is kaptam. Ebből fizetem ki a taxit, ránézve az órára, s adva hozzá némi még kevés pluszt, ennyire még én is emlékszem, noha kisvárosban nőttem fel, de az ember mégiscsak néz filmeket. Miután ez megtörtént, átpattanok a másik oldalra, hogy nyissam az ajtót, és kisegítsem a nőt. Aztán megtartom a bejárati ajtót, nekem kéne lemaradnom, de amint belépett, utánasietek, és beelőzöm, amennyire csak lehet takarva, hogy még az alkalmazottai előtt se kompromittálja magát. Bólintok, amint elsiet, a pajzsok a helyükön, nem borulhatok megint annyira ki, hogy engedjek a szorításból. A bort gyorsan megtalálom, ha már pincérnek néz, magamnak csupán narancslét öntök, logikus, hogy testőrként nem lehetek kicsit sem kába.
- Sajnálom, hogy így történt, nem volt még ilyen munkám. A fizikum nem minden, lehetséges, hogy nem nekem kéne védenem. – Nyújtom át a poharat, felesleges a jövőben mindkettőnknek azon izgulni, hogy mit rontok el.

▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲

James & Emma

- Most már tudja, hogy dísznél több lesz - bólintok, mintha csak megerősíteném, bár kétlem, hogy a történtek után még várna rá.
- Régebben nem voltak ennyire tolakodóak. Üzleti élet és kész. De mióta Zane eltűnt felbolydultak. Sok az ismeretlen, sok pletykalehetőség. Ezek a patkányok meg ebből élnek - vonom meg a vállam, immár a folytatást hallgatva. Igaz, eddig senki nem akart még letaperolni, beérték a verbális erőszakkal. Ugyanakkor még is meglepő, kinek szúrnám annyira a szemét, hogy ölne? Mármint ilyen nyilvánosan. Még ha mutánsdolog lenne benne... De mi nem ilyen egyértelműen, ennyi szemtanú előtt rendezzük a számlát. Még a saját lebukásunk veszélyeztetnénk.
Közben a taxi a klub elé gördül, és csak ekkor eszmélek rá, hogy táska nincs nálam. Én pedig nem az a fajta nő vagyok, aki a melltartójában dugdossa a pénzét. Ám hiába igyekeznék a jattért nyúló sofőr elméjébe mászni, mintha megbénultam volna. Mármint agyilag, nem fizikailag.
- Esetleg kifizethetné a taxit. Nem vagyok hozzászokva, hogy ilyen hirtelen kell távoznom - vetem oda James-nek, mintegy felhívásként. Persze ha nála sincs pénz se maradunk szarba, legfeljebb hozok ki a klub kasszájából. Na persze még nincs nyitva, ahhoz még kicsit korán, de már készülődnek, személyzet már toporog.
És amint lerendeződik a fuvar kérdése, a szoknyámon simitgatva sétálok be, néhány kérdő tekintet kereszttüzében. Nem nagyon vannak hozzászokva az alkalmazottaim, hogy ilyen toprongyosan, mert nekem ez az állapot már annak számít, jelenjek meg. Ám hiába várom a kósza, meglepett gondolatokat, csak a nagy csend. gyanús és roppant idegesítő...
- Ne zavarjon senki - biccentek a pultban álldogáló csaposnak, miközben az irodai taktusba vezető ajtót nyitom, és az záródik is mögöttünk. Aztán az irodába vezetem James-t, kezemmel a bár felé intve.
-Szolgálja ki magát, én egy pohár bort kérek - ajánlom, vagy utasítom, és már tűnök is el az asztal mögötti ajtón, mi a privát mosdómba vezet. Ahol persze zuhanytól kezdve egy kisebb gardróbig minden van, szóval úgy tíz perc után új ruhában, felfrissülve térek vissza az italomhoz, bőven adva időt és lehetőséget James-nek a nézelődésre.

Tárgy: Re: Új fiú a láthatáron :) Vas. 10 Dec. - 20:40

Emma & James

For every ending a new beginning...?!

Meglepetten mosolyodom el, szinte önkéntelen a reakcióm. Engem aztán nem szoktak az érzéseimről kérdezgetni, főleg most nem, hiszen rendesen munkába álltam. Nem a nő komornája vagyok, hanem a testőre, lényegében egy láthatatlan alak, akire ügyet sem kéne vetnie. Legalábbis ez volt róla az elképzelésem, a valóságban nyilván nagyon is össze kell dolgoznunk, félszavakból megérteni egymást, különben a legapróbb hiba az életébe kerülhet.
- Így érzi? A név kötelez alapon Ön szerint Ms. Frost mindenki jégkirálynőnek látja? – Ingatom a fejemet, holott nem biztos, hogy választ vár. Mégis folytatom, mintha beszédkényszerem támadt volna az utóbbi pillanatokban. – Sokkal inkább... velem, a múltammal van a baj, de nem akarom ezzel nyomasztani. – Ha kérdez majd a jövőben, nyilván válaszolok, de mégiscsak én vagyok a beosztott, még ha a pénz számomra nem jelent túl sokat. Megtanultam nélkülözni, és nem is akarom megszokni az áldott állapotot, hogy emberszámba vesznek. Ám nyilik az ajtó, és a képünkbe belemászó riporterek kamerái elvakítanak, ösztönösen cselekszem. Nem, nem vagyok profi, sosem tanultam az ilyesmit, a biztonságot nem logikusan építem fel, hanem mint valami ketrecbe zárt vadállat, automatikusan támadva. Nem számolva a következményekkel, de talán erre nem is számítanak. A képességem itt tehát nem is gátja most semminek, csak az a fontos, hogy Emmával ne legyen baj. Furcsa, hogy magamban Emmának hívom, holott minden tekintetben hivatalos a viszonyunk. – Oké. – Engedem most már el a combjait, hogy lába tudjon állni, de a karomat kitárom mögötte, s vészjóslóan tekintek magunk mögé, hogy senki ne merjen közeledni, különben a törött orron túl még belső szerveket is tépek, ha kell. A taxi elénk kanyarodik, a nő mögött én is beszállok, nem foglalkozva azzal, hogy megkerüljem az autót. A taxi kilő, én pedig bólintok Emmának, mintegy megerősítve, hogy pocsékul sikerült a bemutatkozásom. – Azt hittem, hogy csak dísznek kellek. Valaki.. volt ott, aki nem újságíró volt. Csak egy pillanatra láttam, de a vakuktól nincs meg az arca. Nem interjút akart. – Célzok arra, hogy valaki tényleg az életére akar törni. Aztán lehet, hogy csak tévedek, lévén gyakorlatlan vagyok a témában. Ám ha kapok még esélyt, akkor javíthatunk a dolgon. Az elméjét blokkoló satu most ismét él, ahogyan bepattantam a kocsiba, észrevettem, hogy a csap kinyitva. Gyorsan rendeztem az elmém sorait.

▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲

Tárgy: Re: Új fiú a láthatáron :) Vas. 3 Dec. - 14:08

James & Emma

- Miattam nem tudott felengedni? Talán Önt is riasztja, lefagyasztja ridegségem? - kérdek vissza, még mosolyogva , még viccelődve a liftben, ám válaszra már nem sok időnk van, talán semmi a bekövetkező incidens miatt.
Mindig is utáltam a riportereket, a pofátlanságot, ahogy fürkészik az embert, bele akarnak látni minden mozdulatába, tán még a gondolatába is, de nem azért, hogy a maguk javára fordítsák, legalább is nem abban az értelemben, mint ahogy én használom a képességem. Nem, ők kiteregetik az életed, idegenek elé tárják a lépteid. Ez pedig mocskos és gyűlöletes tett.
- Mondom nem nyilatkozom! - emelem fel kissé a hangom, nem igaz, hogy nem értenek a józan szóból. ha közölni akarok valamit, sajtótájékoztatót tartok, nem pedig egy irodaház előterében fogok szónokolni. De hát ezért is van testőröm, még ha a saját elmondása szerint James nem is tapasztalt ebben a profilban. Ez látszik is az első mozdulaton, képzett őr utat nyitna, ő fenyít. Ugyanakkor nem érdekel a széttört gép, sem a felháborodás, mit a tett követ. Ezek darabokat akarnak belőlem, többnyire csak képletesen, ám a derekamért nyúló kéz már tettileg is erre utal.
Ösztönösen ütök felé, ám nem csak én figyelek erre, meglepetten nyögök fel, ahogy ölbe kapnak, a helyzetben az egyetlen, kitől eltűröm,noha ez is rendkívül szokatlan mozdulat. Na, most aztán lehet kattintgatni!
És mintha egy gát szakadt volna át, hangok, ezernyi gondolat áramlik felém, mintha épp egy zsibvásár közepén ülnék. Kimondott és gondolt szavak, átkok, kérdések, feltételezések. Úgy hallom, megvan az esti címlap is.
- Fogjon egy taxit! - utasítok, ám nem is kell sokat noszogatni, nem szeretem ennyire kiadni a kezemből az irányítást, így amint utcára lépünk, már keresek, kutatnak szemeim az elhaladó autók között.
- Ott! - mutatok egy veszteglő sárga jármű felé, két ujjam a számba dugva füttyentek egy éleset, mire a motorháztetőnek dőlő, épp megérdemelt szendvicsét majszoló sofőr felkapja a fejét.
- Azonnal! - morranok,most rá, és bár ódzkodni látszik, a következő pillanatban szinte már készségesen és villámgyorsan ugrik, hogy kinyissa az ajtót. Na nem mintha teljesen önszántából tenné, azért van benne némi ráhatásom.
és amint mindketten bent vagyunk, hadarva adom meg a klub címét, majd fejemet hátrahajtva, szabad kezem, amivel nem a kapott mappát szorongatom, arcomra fektetem, mintegy elrejt vonásaim mindenki elől.
- Ezért még rohadtul sokat fog valaki fizetni - dünnyögöm haragosan, végigtekintve ruhámon, gyűröttségén, és haragom csak fokozódik, ahogy apró szakadást fedezek fel rajta.
- Azért van még mit tanulni - fordulok egy pillanatra James felé, ám nem feddőn, csak megjegyzendőn. Aztán már az elsuhanó épületeket, gyérülő magasságukat figyelem. Lassan közeledünk a klubhoz.

Tárgy: Re: Új fiú a láthatáron :) Vas. 12 Nov. - 18:32

Emma & James

For every ending a new beginning...?!

Rezzenéstelen arccal meredek magam elé, ahogyan repkednek a terv-tény táblázatok adatai, számomra érdektelen módon esik szó az üzlet eljövendő elemeiről. Csak azért próbálok figyelni, s nem elkalandozni, mert ha a fiatal nő bármikor is veszélyt érezne, képben legyek, ha mondjuk valakinek emelkedik a hangszíne. Ilyet mégsem tapasztalok, ám valami mást igen. Méghozzá azt, hogy valamilyen furcsa aktivitás van jelen. A szobában lévők közül mintha azt érezném, hogy valamelyik próbálkozik.. valamely képességgel. Felvonom a szemöldökömet, és még jobban elnyomok mindent, mert feltételezésem szerint Emmával ellentétes erők munkálkodnak. Ha rá akarják venni valamire, akkor még az aurámmal is meg kell tennem mindent, hogy megvédjem.
- Szó sincs róla. Tudja, sokat voltam egyedül az utóbbi években, megtanultam csendben lenni, és a gondolataimba temetkezni. – Ráadásul most még ez is a dolgom, és vagyok annyira következetes. A kérdését viszont értetlenül fogadom. – Nem azért mert én veszélyben lettem volna, noha egy magamfajta bukott alak mindig ugrásra kész marad. Ezúttal ön miatt nem tudtam felengedni. Sajnálom, ha görcsösnek tűntem, majd belejövök. – viszonzom a halvány mosolyt, magamban megjegyzem, hogy neki viszont igenis jól áll, ha vidám. Vagy legalábbis ha annak tetteti magát. Kilépünk a liftből, és már én magam is Emma elé állok, hogy legalább árnyékoljam a vakuktól. Összeszűkül a pillantásom, sosem voltam túl nagy társasági ember, de ezek itt tényleg hiénák. Megkapom a zöld utat, egész egyszerűen kikapom az egyik kezéből a fényképezőgépet, és erőből földhöz vágom. A tömeg felbolydul, felháborodva emelik fel a hangjukat, ha itt nem lesz hír, akkor majd ők csinálnak. Valaki pedig a karok alatt odanyúl, és Emma derekához kap, erre már jobban bepöccenek, és könyökkel töröm el az orrát, hogy bepermetezze a fickó ruháját a vér. Vészjósló tekintettel kapom el a nő derekát, és a combjánál fogva egyszerűen karba veszem, olyan stílusban, hogy ha valaki elém áll, akkor szegycsonton rúgom. A kocsinkat keresem, de nehéz egyszerre többfelé koncentrálnom. Fel is engedek a pajzsból, a képessége ami eddig blokkolva volt, most egyszeriben szabadon áramlik, sehol a fehér zaj. Faltörő kosként libbentek valakit félre egy vállra mért ütközéssel, a közben magamhoz szorítom a nőt, hogy még véletlenül se tudják lerohanni. – Hol az a rohadt kocsi? – Mormolom félhangosan, és keresem a tekintetemmel, hogy hol is álltunk meg.

▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲

James & Emma

Tudom, hogy érdekes üzlet van kilátásban, és bár jó lenne most koncentrálni, nem megy. Egyszerűen nem megy. Mintha megsüketültem volna, de még sem, hisz egy-egy ki nem mondott szó, olykor mondat eljut hozzám. Mint mikor eleinte ismerkedtem a képességemmel, mikor még nem tudtam teljesen uralni. igaz, akkor inkább sok volt a hang, míg most kevés. De hát nem is egy zsúfolt helyen vagyok száznyi emberrel körülvéve.
~ Pénz... lehetőség... kell a támogatása... ~
Türelmetlenül masszírozom meg jobb mutató- és középső ujjammal a halántékom, miközben igyekszem egyetlen szót sem elengedni abból, amit épp mondanak. Mármint ténylegesen elhangzik. Szerencsére azért a vállalat lépéseit nem csak a képességeire alapozom,nehéz is lenne megmagyarázni néha a döntéseim, és az emberek gyanakvók. De mint minden igazi nagy hiénának, nekem is vannak kémeim, besúgóim, így pontosan tudom,mire megy ki a játék, mit akarnak. De azért hagyom, had izzadjanak meg érte kicsit.
Hagyom is, talán fél óráig is, hogy érveljenek, számokkal bombázzanak, ám tudom,a lényeget nem mondják, azt maguknak akarják. Micsoda ostoba, kezdő banda!
- Tudom, hogy siet, így hát nem is tartom fel tovább - szakítom félbe egyetlen hirtelen huszárvágással az érvelések hosszú sorát. Leengedett kezemmel hajtom be halkan a mappámat, mert az már az enyém, nekem készített szép számításokkal és diagramokkal van teli.
- A Frost vállalat hajlandó nagyjából egy-másfél milliárddal belefolyni az üzletbe. A pontos összeghez természetesen látnom kell a valódi előrejelzéseket és tervezett számításokat, nemcsak erre a plasztikázott csalicsontra van szükségem. Ugyanakkor a pénzért cserébe kizárólagos behozatali jogot követelünk, azaz mi lehetünk az egyetlen terjesztői a terméknek. Mondjuk az elkövetkező tíz évben. Úgy gondolom, ez idő alatt a kölcsön megtérülne. Aztán tíz év után újratárgyalnánk a lehetőségeket - állok fel egy apró, nyugtázó biccentés kíséretében. Tudom, hogy kissé nyers vagyok és talán pofátlan is. Ugyanakkor tudom, hogy nincs sok választásuk, egyetlen már amerikai cég sem képes ekkora tőkét mozgósítani. Emellett egyetlen más vállalat sem merne egyedül belevágni, még ha remek is a terv kell egy-két év,míg igazán piacképes és haszont hozhat.
- És tudom azt is, hogy erre most nem mondhat semmit, de hát pont ezért kellett előrehozni a tárgyalást. Hogy otthon már legyen mit letenni az asztalra, nem? - mosolyodom el, talán egy cseppet gúnyosan, főként, mikor a három férfi zavartan kapja el a pillantását. Ehhez nem kell telepatának sem lennem.
- Várom a visszajelzéseket - biccentek újra a meghajlók felé, majd a díszes bőrmappát a hónom alá csapva indulok meg kifelé. Szétrobban a fejem, innom kell valamit.
- Remélem nem unatkozott nagyon - fordulok már a liftben árnyékom felé, még egy halvány mosolyt is megengedve.
- Csak tudnám, miért vette fel a zárkózott-védekező testhelyzetet. hisz maga nincs veszélyben, nem? - nevetek fel halkan, ami azonnal el is akad, ahogy egy apró csilingeléssel megáll a lift. Ám ahogy kilépek, rögtön rájövök, téves, nem a mélygarázs ez hanem a földszint. Ám hiába lépnénk vissza, amilyen gyorsan nyílnak, olyan gyorsan zárulnak is az ajtók, valaki már sunyimód felhívta a liftet. Itt pedig legalább tucatnyi újságíró nyomja a képembe a magnetofonját, kattognak a fényképezőgépek, kavarodó hangok nyomulnak felém.
- Ms Frost, igaz, hogy üzletet kötnek a Tanaka céggel? Ms Frost mikor érkezett vissza? Ms Frost, van híre az eltűntről? Ms Frost, mikor nyilatkozik a házassága ügyében?
-Nem nyilatkozom! - harsogom határozottan, szemem elé kapva a karom, hogy ne vakítsanak annyira a villogó vakuk, miközben igyekszem a bejárat felé lesni. Tudom, hogy le már nem igen jutunk, ez szándékos volt, valaki direkt uszította a nyakamba a sajtót. De valahogy el kell tűnnünk innen!
- Na most mutassa meg, mit tud - súgom James-nek, miközben próbálok legalább egyet előre lépni, hátha engednek. De tudhatnám már, ez veszett próbálkozás.

Emma & James

For every ending a new beginning...?!

Legalább már eljutottunk odáig, hogy halvány mosolyokra, netán bókokra futja. Visszaeső depizős vagyok, főleg mivel a kudarcokat egyre inkább nehezen élek meg, már alig tudok bízni. A nő egyértelműen gyönyörű, de jobb bele se gondolni, hogy ezzel a férfivel mit is művelhetett, hogy ha csak érdekházasság volt köztük. Nem akarok róla tudni, hogy pusztán gesztusból odaadta-e magát, az én Norám sokak felé titkon, de felém egyértelműsítve feküdt le másokkal is, én meg hülye módon így is megmaradtam a titkos szerelmének. Naív voltam, de most már inkább flegmatikus, egyértelműsítve, hogy semmi sem tartozik rám, a lelkivilágomat már úgysem boldogíthatja bárminemű tény, ami a nőkkel kapcsolatos. Ez az Emma mégiscsak beszél magáról, sőt engem is beszéltet, mert kérdéseket ugyan nem tesz fel, ám a mondandója elgondolkoztat, válaszútra kényszerít, amelyből nem tudok kihátrálni.
- Rendben.– Értek egyet, még nem voltam testőr. Magamat eddig is megvédtem, másokat még nem igazán, de olyanná kell válnom, mintha az ő testének a része lennék, egy meghosszabbított végtag, amely megfeszülve vár a cselekvésre, vagy éppen az elernyedésre. Az elmúlt évek ismeretében igen bizalmatlan, gyanakvó vagyok, de muszály valamennyire a nőre bíznom magamat, nem láthatok minden tekintetben árulást, minden mozdulatban támadást. Ez konkrétan az idegek harca is lesz számomra, és mint tudjuk, nyugodtnak tűnök, legbelül mégiscsak pokolian érzékeny vagyok.
Tehát hallgatnom kell a tárgyalást, csendben, némán, és olykor az emelkedett hangszínre is figyelni, észrevenni a nő bólintását, ha közbe kell lépnem. Egy fél lépéssel lemaradva tőle követem, felvéve a léptei ritmusát, ám készülve arra, hogy bármi történjék, abban a pillanatba lépjek, vagy vetődjek elé. A kezem csípőmagasságban, hogy ha mozdulnom kell, már rántsam is arébb a karjánál fogva. Nem biccentek a tárgyalófeleknek, mint ahogy bemutatkoznom sem kell, jelenleg csupán a díszlet része vagyok. Nem sokat értek az ázsiai kulturához, ám azt igen, hogy merőben más, mint az amerikai vagy épp az európai gondolkozásmód, és ott is csapdát illik sejtenem, ahol nem biztos, hogy van. A keletiek rafináltak. Hátrébblépek, a falnak azért nem dőlök neki, csupán az ágyékom előtt kulcsolom össze a kezeimet. Nem vagyok egy türelmes alkat, de ez a pillanat most éppen a várakozásról szól. A magányt amúgy jól viselem, volt már benne bőven osztályrészem. Csupán az unalmas beszámoló az, amitől megfájdul a fejem. Talán ez lehet az oka, hogy Emma bizony olykor a nagy csendben érzékel egy-egy gondolati foszlányt. Nem kell tudatosan koncentrálnom a képességemre, hiszen az aura, állandó. Attól viszont még olykor kihagyhat, ha nem vagyok a helyzet magaslatán.

▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲

James & Emma

A halvány bókra egy halvány mosoly a válasz. Nem értem félre, nem szokásom, tisztában vagyok adottságaimmal. És elég sokat el is értem velük. Zane se a képességemtől esett először hasra, nem is tudott róla. De aztán a dolog nem úgy sült el, ahogy terveztük, de ilyen az élet. Kiszámíthatatlan és újfent csak igazolta magát az eddigi tapasztalatim alapján. Sebaj, megyünk tovább.
- Azok a dolgok, amik képesek változtatni személyiségünkön vagy hozzáállásunkon nem jelentkeznek be előre. Épphogy váratlanságuk és megrázó mivoltuk képes a változtatásra - felelek elgondolkodva, felváltva emlékezvén saját fordulópontjaimra, ugyanakkor nem hagyva figyelmen kívül az apró, tán szándéktalan információkat sem. Hisz az elmondottak alapján James nem itt él, hazamehetne... De egyelőre nem mer vagy nem akar. Vajon miért?
Talán érdekes dolog, de most nincs rá időm, nincs kedvem, inkább a rám váró tárgyalást igyekszem fejben összerakni.
- Nem is kell beleugatnia, szólnia sem kell. Csak áll és figyel. Ha netán kérdése van, utána megbeszéljük - intem, hisz ez most tényleg figyelmeztetés nem jó szándékú javaslat. Nem üzlettárs, nem titkár. Semmi joga sincs "beleugatni" az üzleti dolgokba.
- Tudni fogja, ha baj van, ha mennünk kell. Bár régi partnerek, nem várok problémát - teszem még hozzá, miközben a kocsi begördül egy csodaüveg irodaház mélygarázsába. Amint megáll, egyetlen pillantást vetek csak testőrömre, ha az netán még nem ugrott volna ajtót nyitni. ÉS amint megvalósul kiszállok, kecses, kopogó léptekkel igyekszem a lifthez, egy pillanatot sem várva, az már nyílik is előttem. Belépek, legfelső szint. Ujjaim türelmetlenül kulcsolódnak össze, egyetlen szájhúzással véleményezem az undorítóan giccses zenét, mi a hangszórókból ömlik ránk, ugyanakkor azonnal eltűnik, amint apró döccenéssel megállunk. A kinyíló ajtó egy vörös-ezüst színekkel kombinált fogadó helyiségbe nyílik, barna kontyos, vörös kosztümös nő inal ki a pult mögül, már-már derékszögbe hajolva előttem. Hmhm.. még nem láttam itt.
- Ms. Frost, már várják Önt a tárgyalóba. És Ms Frost... fogadja részvétem - sóhajt, látszólag nagy együttérzéssel, ám szemeim jeges pillantása megfagyasztja a további kedveskedést, csak fülig vörösödve tárja ki előttem a tárgyaló ajtaját.
Odabent három ötlönyös férfi beszélget, egy szintén vörösbe öltözött nő pedig épp szalagot cserél halkan kopogó írógépében.
- Nagyon sajnálom Ms Frost, hogy ilyen hirtelen változtatnunk kellett az időponton, de azonnal Japánba kell repülnöm egy ottani ügy miatt - nyújt kezet a legalacsonyabb, ázsiai származású férfi. Apám lehetne, még is felsőbbrendűként kezel. És ez így van jól.
- Semmi gond. Kezdjük - foglalok helyet a felkínált széken, James-nek egyetlen szemvillanással jelölve ki a helyét tőlem három lépéssel hátrább a falnál. ha akár, még neki is dőlhet.
Aztán csak hallgatom a beszámolót, számok és adatok röpködnek, egy bőrkötéses mappa kerül elém, felcsapva egyeztetem az elmondottakkal. És noha minden a megszokott, mindenki a megszokott, még is érzem, hogy megfájdul a fejem. nem a túl sok információ, nem is a röpködő gondolatok. pont hogy a csend. A túl nagy csend...

Emma & James

For every ending a new beginning...?!

Igazán jó lenne egy cigi, hiszen számomra teljességgel újszerű érzés, hogy valakivel beszélgetnem kell. Az örökös menekülés közepette az volt az alap, hogy nincs társaságom, és mindenkivel felületes kapcsolatot alakítok ki. Veszek egy kétszersültet a benzinkútnál, aztán rohanok is tovább. Aztán az a Lucy-s álom valamiért elhitette velem, hogy van értelme mindennek, de utána kiderült, hogy valaki csupán a bolondját járatta velem, puszta perverzióból. Mégis kikötöttem Xaviernél, és most a nőnél. Ez az Emma olyan rideg, tartózkodó, néha viszont egy halovány mosolyt ki tudok belőle csikarni. Megértem én, hogy komolynak kell lennie üzletasszonyként, engem viszont a saját múltam nyomaszt, így erősen kétséges, hogy jó lehet-e a viszonyunk. Pedig szeretném. Ha már itt vagyok, miért is viselkedjek úgy, mint egy durcás kicsi gyerek, akinek ha nem felel meg minden, máris hátat fordít? Xavier azért küldött ide, hogy magammal is kezdjek valamit, és a nőnek is segítsek. Akkor hát..
- Igaz, kétlem, hogy a marlboro tulajdonosa lenne a cigisdobozokon. Ellenpélda; láttam már olyat, hogy egy együttes csinos női dobosa került a kazetta borítójára, aki nem is frontember volt, de pusztán marketingből, hogy többet tudjanak eladni.. Ilyen döntés született. Mellesleg ebben az esetben meg is tudnám érteni a Frost vállalatot.. – Na jó, egy apróbb, burkolt bók talán belefér, remélhetőleg nem is érti félre. Biztos vagyok benne, hogy a külsejét és a hatalmát illetően a fél világ a lábai előtt hever, én pedig lényegében egy senki vagyok. Átléphető, kisöpörhető porszem. Mindegy.
- Valóban komolyan hangzik. Én a legtöbb, amit elérhetek, hogy hazamegyek egyszer, és átveszem anyám régiségboltját. Az utóbbi időben nem voltam túlságosan helyhezkötött, és ki tudja, hogy ez mitől változna meg. Talán éppen valami felelősségtudattól. – Vonom meg a vállamat, erre az állásra is értem, meg talán arra, hogy ha megnyugszom, hogy már nem köröznek tovább, akkor másféle életem is lehet. Na nem olyan, mint Ethannak, az öcsémnek, aki mindig is a társaság középpontja volt. Vele aztán biztosan el tudna beszélgetni Emma. A szájhúzást még nem veszem észre, de a gonoszdi mosolyt már igen, erre kapom fel a fejemet, s villantok egy kérdő pillantást, majd bólintok.
- Hogyne. Igyekszem azért figyelni, mert nem akarok illetlenül beleugatni, ha valamit félreértenék. Mindenesetre ha valami nem stimmelne, azonnal jelezzen. – Vetem fel, akár kitalálhatunk valami intést, kulcsszót is, ami alapján közbe kell lépnem, és egész egyszerűen elvonszolni őt onnan, és bárki aki az utunkba áll, minimum törött csonttal végezze.

▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲

James & Emma

A visszakérdezést csak egy halk sóhajjal nyugtázom, ugyanakkor válaszra nem méltatom. Mivel nem testőrségről beszéltem, mint lehetséges pozíció, nem is kell testőrként helyt állnia. Ám mint tapasztalt és sokat látott üzletasszony, sok egyébből is le tudom szűrni, hogy egy adott ember alkalmas-e egy adott pozíció betöltésére. Beszél a viselkedése, a hozzáállása, bizonyos válaszai, nézetei. Nem kell a golyó elé vetnie magát, hogy tudjam, mondjuk jó ember lehetne a klubban. Vagy akár a vállalat más ágaiban. De ehhez azért még el kell telnie egy kis időnek. Arról nem is beszélve, hogy bármikor beleleshetek a gondolataiba. Ha lesz kedvem.
- Nem veszem, nem vagyok reklámarc. A Frost vállalat az évtizedek alatt elég presztízst teremtett magának, hogy már a név is elég legyen. egy night clubot pedig nem a tulaj arcával szokás reklámozni - mosolyodom el, mert hát fura is lenne, ha az én arcom villogna a cégéren, főként, mert nem is sokan tudják, hogy enyém az üzlet.
- Az - biccentek elégedetten a birodalom szó hallatán. igen találó kifejezés, a vállalatot is sokszor nevezik birodalomnak a gazdasági rovatokban. Ami persze érthető, igencsak kiterjedt mára az érdeklődési és érdekeltségi körünk.
- Az üzleti életben az embernek ellenfelei és nem ellenségei vannak. Egy-egy feltörekvő kisvállalat még félhet, ám amilyen hatalmam nekem van, ott már nem kell. Itt már nem alám akarnak tenni, vagy épp keresztbe, hanem mindenki velem akar üzletelni, vagy legalább úgy tenni, mintha köze lenne hozzánk, ezzel is javítva a saját értékét - húzom el a szám, mert rohadtul utálom az ilyen hegymászókat. Azt hiszi, azzal, hogy a cég neve feltűnik a vonzatában, már is belekóstolhat a hatalomba is, ami engem körülleng. Barmok.
Ám a magabiztosságom nem csak ennek köszönhető, nem csak az üzleti hátszélnek, hanem a képességemnek is, nem mintha ezt hangoztatnám James előtt. De sokszor segített már, mind az üzletek jövedelmező megkötésekor, mind a hátsó szándékú partnerek ellen. És ennek tudatában mosolyodom el, kissé talán gonoszdin, még is inkább elégedetten. Ha apám tudta volna, mire vagyok képes? Nem csak remek üzleti érzékét örököltem, de telepatikus képességemnek hála már akkor tudom, mit akarnak mások, mikor még épp csak kigondolják.
- Hamarosan megérkezünk. A tárgyaláson semmi egyéb dolga nem lesz, mint meghúzódik a sarokban és csendben marad. Rendben?

Tárgy: Re: Új fiú a láthatáron :)