Evelyn és Evan

Tárgy: Evelyn és Evan Vas. 6 Okt. - 15:30

First topic message reminder :

Evelyn és Evan - Page 2 NYC-at-Night-with-Statue-of-Liberty-537x357

A város, amely soha nem alszik. A betondzsungel állandóan zsongó rengetege azonban nem csak eget karcoló házakból áll, parkjai a város széle felé esve, zöld foltokként terülnek el a térképen.
A város, amely bárkit befogad: New Yorkban semmi nem furcsa, semmi nem átlagon felüli. Kár, hogy csak a hétköznapi, mutációtól mentes emberekkel ilyen toleráns...

Tárgy: Re: Evelyn és Evan Kedd 8 Okt. - 19:05

Jó sok idő telik el, és elég sok vért veszítettem ahhoz, hogy ne bírjam sokáig tökéletesen ébren. A tv a háttérben lassan sistergésre vált, hiszen az éjszakai adás ezen a csatornán éppenséggel nem létező fogalom. Próbálom erőltetni magam, de mégis lassan elnehezülnek a pilláim, és lecsukódik a szemem. Próbálok én ébren maradni, tényleg nagyon próbálok, de a végtelenségig nem megy. Nem lenne jó, ha a leányzó lelépne, mire felkelek, de sokkal több önuralomra lenne szükség, hogy tényleg ne aludjak be. Szóval már hajnalik, amikor elszunnyadok, nem tudom magam tovább kényszeríteni, főleg mert nem nagyon csinálok semmit sem ugye. Csak arra eszmélek fel, hogy mocorgás szűrődik el az elmémre hullott köd vékonyka falán. Őszintén szólva nem akarok felkelni, próbálok még maradni, csukott szemmel, de aztán meghallom a gyengécske hangot is... hol... hol. Kezd lassan összeállni a kép az éjszakáról. A farkas, a támadás, a harapás a lábamon, aztán a kocsi és a motel. Igen mostmár nagyjából tudom, hogy hol vagyok és miért. A farkast akartam elkapni, mert sejtettem, hogy az a lány lesz az, bár még így is megdöbbentett az, ami történt.
Fáradtan nyitom ki végre a szemem, nem vagyok a legjobban, még mindig él, hogy el kéne jutnom egy orvoshoz, mert nem tudom mennyi vért veszítettem, és lehet hogy egy jó adag tetanusz is elkélne a szervezetembe. Oldalt fordítom a fejem, és feltornászom magam, hiszen eléggé lecsúsztam a fotelben alvás közben. A leányzó közben felül, ami nem a legjobb megoldás, hiszen még mindig nincs rajta ruha. Örültem neki, hogy addig eljutottam, hogy behozzam és betakarjam, nem hogy még rá is adjam a pólómat. Azt csak letettem az éjjeliszekrényre a közelébe. Az a pillantás viszont... komolyan, mintha ölni akarna vele.
- Semmi baj Evelyn, ne nézz rám így. A haragodat már amúgy is kitöltötted a lábamon... - Most tudatosul bennem, hogy a nagy adag kosz mellett az arcán jó eséllyel alvadt vér is található, éppenséggel az enyém. Igazán ráférne egy kiadós fürdés, ha hajlandó ezt a gyilkos tekintetet levetkőzni. Zsaru vagyok, nem pszichológus. Egy-egy bajba jutott emberrel még tudok mit kezdeni, de itt nem erről van szó, ő nem egy védtelen lány, aki e mellett viszont állati mérges. Nem tudom, hogy rám, vagy úgy általában mindenki másra... persze érthető, hogy ki van, meghalt a húga, és a zsaruk is elkapták.
- Figyelj, nem akarlak bántani, és ha akarod... elmehetsz. De nem lenne jó, mert idővel elkapna más, és nem biztos, hogy ha a vadőrök előtt alakulsz vissza, akkor nem zárnak be valahova kísérletezni. - próbálok egyszerűen a logikára hatni. Nem hiszem, hogy sok értelme lenne annak, hogy teszem azt nyugtatom, hogy nincs semmi baj, minden rendben lesz stb. Ezek felesleges sablon dumák, amik most kétlem, hogy bármilyen eredményt elérnének. - Viszont első körben ha megtennéd... - intek a fejemmel a póló felé, ha eddig még nem húzta magára a takarót legalább. Azért akárhogy is, de kellemetlenül érint, hogy egy totál meztelen lánnyal... nővel társalogjak.

Tárgy: Re: Evelyn és Evan Kedd 8 Okt. - 15:37

Fekete öntudatlanság. A tudatalatti mélyén húzódó labirintusban könnyű eltévedni, különösen, ha valóságos démonok kergetnek benne. Márpedig neki van néhány. Bár végtelenül békésnek tűnik, valójában kész háború dúl a hunyt pillák mögött. Emlék foszlányok, ízek, szagok, hangok - de kép egy sem.
Fogalma sincs, hogy meddig feküdt öntudatlanul. Szürkül már az ég alja, mire a lány az ébredezés jeleit kezdi mutatni. Először csak alig érzékelhetően: rebbenő pillák, megránduló arcizmok, moccanó ujjak. Azután, ahhoz képest, mily haragos volt az alélás, meglehetőst békésen, ámbár inkább kábán nyitogatja ki a szemeit.
Puhán fekszik, szárazon és melegben. Jó érzés, és ismerős.. ez biztosan nem a vackán összegyűlt avar és moha puha fészke - paplan... igen, paplan, emlékszik rá. A háttérből halk duruzsolás monotonitása ad otthonos nyugalmat a helynek. TV? A szavak kéretlenül is elméjébe tolakodnak, noha idegenül, csaknem ismeretlenül csengenek a számára. Valami nem stimmel.. megváltozott körülötte minden. Mintha hirtelen elveszítette volna a szaglását, a hallását... Tompa minden.
Homályos még a látása, amikor egyelőre mozdulatlanul, óvatosan körülnéz... egy szobában van. Szoba - ízlelgeti a szót. Azután tekintete a kezére esik. Sokáig bámulja, kissé meg is emeli, hogy az arca előtt megmozgassa. De hisz ez az ő keze... hozzá tartozik! Mit... nem. Neki mancsai vannak, bundája, ő egy farkas, nem ember! Elfeledett énjének tudata lassan ébred, kaput nyit, az emlékek rá zúdulnak. A gondolatok hirtelen áramlása pokolian hasogatni kezdi a fejét - vagy ez az altató utóhatása? Felnyög, ahogy az oldalára hengeredve a halántékára szorítja a kezét, s összeszorítja a szemeit... Azután hirtelen megelevenedik.
Altató! Hol a férfi? Hol az az Isten átka?! A közelmúlt emlékei elemi erővel nyilallnak belé, eszébe juttatva helyzetét, a harcot, hogy veszélyben lehet, s csakhamar ez helyeződik minden elébe.
Hirtelen ül fel, noha rögtön kénytelen is megtámaszkodni, amiért vad forgásba kezd a szoba, s újra hasogatni kezd a feje, hogy ismét nyöszörögni kényszerül. A hang valami furcsa utánzása lehet a farkas nyüszítésének - talán még nem egészen állt át emberi énjére.
- Hol...hol...?
Az első szavak talán, amik ösztönösen is kicsusszannak a lány száján. Szavak! Megdermed önnön hangjától, s amikor végre belé hasít a felismerés: minden igyekezete ellenére, ismét emberré lett, valami hideg, aljas harag kúszik fel a torkán, s villan vissza a sötét íriszeken, amikor végre felnéz, hogy megkeresse Evant a tekintetével.
Tán még a legádázabb bűnöző sem részesítette eddig az FBI ügynököt ilyen mélyről fakadó, gyűlölettől perzselő pillantással - ami tán nem is neki szól személyesen... pusztán az egész világnak.

Tárgy: Re: Evelyn és Evan Kedd 8 Okt. - 13:50

Igen, arra fel kell készülni, hogy nem minden akció végződik jól, főleg ha egyedül viszed az ügyet és nincs társad, én pedig egyedül jöttem ide. Nem számítottam rá, hogy a farkas ekkora lesz, arra igen, hogy támadhat, arra számítanom kellett, de a méretei... baromi nagy, és az állkapcsa brutálisan erős, amit hamarosan meg is tapasztalok, amikor eléri a lábam. Hiába az első lövés, túl erős ez az állat ahhoz, hogy leterítse, idő kell, amíg a szer hat, és még egy lövés. Persze a nagyokosoknak mindig a szájuk nagy, de ha nekik kéne itt lenni... egy lövés elég. A francokat, még jó, hogy voltam annyira előrelátó, hogy az egy javasolt helyett hármat is kértem a tárba. És persze a saját fegyverem is kéznél van, mert azért az életemet nem szívesen teszem kockára, egy bizonyos szintnél jobban. Így is bőven elég a tény, hogy ömlik a vér a lábamból, de ez a munkámmal jár... mondjuk úgy.
Mindenesetre a farkas legnagyobb meglepetésemre - akármennyire is számítanom kellett erre - emberré változik, konkrétan egy fiatal lánnyá, akin egy cseppnyi ruha sincs csak kosz, úgyhogy gyorsan rá kerül a kabátom. Azért akárhogy is nézzük ez a lány már majdnem felnőtt nőnek számít, én pedig épp a ruháimtól szabadulok meg, eléggé félreérthető lenne a helyzet, ha valaki épp erre járna. Kb. azt lehet leszűrni, hogy minimum megerőszakoltam és megöltem, vagy fordított sorrendben. Mindenesetre ellátom a saját sebemet is, majd a karomba veszem a leányzót. Nem nehéz, sőt határozottan könnyű, de a sántítással együtt így is elég körülményes eljutni a kocsimig. Konkrétan fellélegzem, amikor végre meglátom, hogy közel a cél és ritkulnak a fák. Ha még pár méterrel messzebb parkoltam volna, nem tuti, hogy sikerül elérnem, mert már most is csillagokat látok időnként. Csak az segít, hogy összeszorítom a szemem és erőltetem, hogy még véletlenül se ájuljak el. Ki tudja, hogy melyikünk térne előbb magához, vagy ki találna meg minket. Oké, nálam van a jelvény, de akkor is.
Elég körülményesen sikerül elhelyeznem hátul, minduntalan le akar borulni, és muszáj valahogy rögzíteni, mert két kanyar közben az ülés alatt fogja végezni, ami nem lenne valami hasznos. Nagy nehezen sikerül úgy igazítani a szíjakat, hogy fixáljam a testét, és újra leteríthessem a kabáttal. Konkrétan valamiféle automatikus zsaru üzemmódba kapcsolok és tökéletesen kizárom a fejemből a tényt, hogy épp egy meztelen lányt... nőt próbálok a kocsimban lerögzíteni.
És akkor még mindig itt az újabb kihívás, vezetni tiszta fejjel, eljutni egy motelig, ahol ki kell vennem egy szobát, ruhát kerítenem a leányzónak... mindezt úgy, hogy nekem is orvosra, vagy legalább pihenésre lenne szükségem. Próbálom a pulzusszámomat koncentrációval normális szinten tartani, ami végül sikerül is, így a legközelebbi útszéli motelt célzom meg, ahol addig is a kocsiban hagyom Evy-t, amíg kerítek egy szobát. Túl sok kérdést szülne, ha vele együtt állítanék be a recepcióra, így is elég problémás a lábam, de hál' istennek elég kómás a pasi, aki a kulcsot adja, hogy ne kérdezzen semmit. A meccs jobban leköti, vagy... legalábbis valami, amiben elég erősen kiabálnak. Reméljük, hogy a meccs.
Vissza a kocsihoz, aztán irány a szoba, ahol a leányzót szépen az ágyba pakolom be, és mostmár a takaróval rejtem el a puritán külsőt. Aztán irány a fürdőszoba. Sima egészségügyi doboz van a kocsiban, azt behoztam magammal, ennyiből kell most gazdálkodni, mert a kórház sok idő lenne, és nem hagyhatom addig itt. Fogalmam sincs, hogy mikor múlik el az altató hatásra. Elszöszmötölök egy ideig, mire sikerül normálisan bekötözni a lábam, aztán irány újra a kocsim, ahonnan egy váltás ruhát hozok be. Az ágy mellé kikészítek egy felesleges pólót, ha felébredne, egyelőre más nincs. Aztán csak várok, a fotelben ülve kapcsolgatom a tv-t, és egy kicsit a saját orvosi segítségért kiabáló testemet is próbálom legalább pihentetni. Meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg lebilincseljem, vagy valami, csak nem kell...
Elég gyakran pislogok az ágy felé, igazából folyamatosan figyelek, hogy mikor tér vajon magához. Már előre gyakorlom a megnyugtató szöveget... nagyon értékelném, ha nem akarna megint farkasként nekem jönni.

Tárgy: Re: Evelyn és Evan Kedd 8 Okt. - 13:10

Hallgatnia kellett volna a mellkasát feszítő baljós érzésre - az ösztönre, amely akkor is marta, amikor Ginának esett baja. Az ösztön, amely egyre csak azt skandálja: veszély, menekülj!
Érezte már akkor is, amikor először megpillantotta a férfit. Amikor csak a szagát érezte - dacolt vele. Veszett düh hajszolta ellene, s most ihatja a levét. Még a férfi fájdalmas üvöltése sem lehet kellő kárpótlás a vereségért. Alulmaradt egy emberízinggel szemben, annak a fajnak a képviselője ellenében, amelyet a világon a legjobban megvet és gyűlöl. De még a büszkeségből fakadó makacs düh sem dacolhatott a dupla altató elsöprő erejével. A szakértők bár valóban otthon lehetnek szakmájukban, s egy átlagos farkast akármikor leterítette volna, már az első töltény is, aligha számolhattak az alakváltó képességeivel, ki fajtájának tökélyét ölti magára, lényegüljön bár farkassá, medvévé, vagy akármely más állattá. Nem csoda, ha Evannak kétszer kellett lőnie.
A pár perccel ezelőtt oly vad farkas helyén azonban most, alélt lány hever. Nem tiltakozik - ámbár ez nem rajta múlik -, amikor a férfi leteríti a kabátjával. Épp csak a szemhéja rezzen, mintha a tudatalattija még mindig makacsul küzdene, ám a szer kérlelhetetlenül mélyíti hatását. Mire Evan megemeli, hogy a kabátba bugyolálja, arcáról eltűnik a dacos feszesség, s egészen ellazul. Kifejezetten bájosnak hat így, édes nyugalomban, mintha a világon soha semmi baj nem érte volna - nehéz elhinni erről az arcról, a filigrán testről, hogy veszedelmes fenevad bújik meg a bőre alatt.
A lány bár egészen könnyű, felesleget legfeljebb csak keresve találni rajta egy keveset, amennyi a lányokon épp, hogy elő kell forduljon, ennyire elernyedve mégis nehéz lehet a mozgatása, cipelése - főleg szétmart lábbal.
A hátsó ülésen is sok bosszúságot okozhat Evannek, minthogy minduntalan le akar esni róla, s tudatlanul is megdolgoztathatja a férfit, mire sikerülhet az elhagyott testet biztonságosan rögzíteni.
De legalább az biztos, hogy nem fog az út közepén felébredni, és a torkának esni. A dupla adag megtette a hatását, s Evelyn még legalább 2-3 órán keresztül mély álom hatása alatt lesz... s valószínűleg ébredés után sem lesz rögtön túlságosan izgága. Gond nélkül kicipelheti hát a parkból, autóba teheti, akár egy motelba is felviheti - nincs beleszólása. Persze, hogy ébredése és eszmélése után hogyan akarja majd féken tartani, az már egy egész más kérdés...

Tárgy: Re: Evelyn és Evan Kedd 8 Okt. - 11:50

Nem vagyok jó állatok terén, én emberekkel foglalkozom, de most mégis kénytelen vagyok a farkas minden egyes rezdülésére figyelni, hogy tudjam mikor támad, mert azt érzem, hogy támadni fog, biztos, hogy támadni fog hamarosan. Túlságosan csendben lopózott a hátam mögé és túlságosan azt látom az arcán, hogy nincs valami jó kedvében. Jó, egy állaton nem látod, hogy mikor van jó kedvében, de gondolom olyan ez, mint a kutyáknál, akkor nem ilyen agyon feszült az arca. Szinte lesunnya a fejét, mint aki csak arra vár, hogy mikor mondja az ösztön, hogy ugorjon. Az az egy szerencsém van, hogy ez az ösztön nem túl logikus, mégis csak egy állatról van szó, így a magam előtt tartott pisztolyt gond nélkül el tudom sütni, amikor a farkas a levegőben ugrik felém. Nem messze előttem zuhan a földre, miután a hasába fúródik a lövedék. Látom, ahogy küzd, és mintha mi se történt volna újra rám veti magát. Túl közel van, ezért nem csoda, ha eléri a lábam, és pár pillanat múlva már érzem, ahogy erős tépőfogak mélyednek a húsba. Azt hiszem, ha nem lenne benne már egy adag az altatóból, akkor eltörné a lábszáramat. Brutális erő van az állkapcsában... brutális! Automatikusan felüvöltök a fájdalom hatására. Oké, lőhettem volna eleve kettőt, de már nincs idő gondolkodni, azonnal elsütöm a pisztolyt megint, hogy ne tépjen ki húst a lábamból, így is brutálisan fáj, amit művel.
- A rohadt életbe! - sül el újra a fegyver, amire már legalább elengedi a lábam, és lassan végre kóvályogni kezd, hátrálni. Hatnia kell annak a szarnak, azt mondták, hogy ebből kettő még egy medvét is leterít, de egy farkasra egy is elég. Na persze a hülye hozzáértők most is baromira benézték az egészet. Még, hogy egy farkast simán... a lábam nem ezt mutatja. Igen a lábam, amiből ömlik a vér, és amire nem épp kellemes ráállni, de mégis tartom magam és továbbra is az állatra szegezem a pisztolyt. Egy lövedékem van még, utána a rendes fegyver, nagyon remélem, hogy ez már hatni fog, és azt is, hogy nem fut el a fák között, mert ebben a sötétben szétmart lábbal nem fogom megtalálni. Várok, eszem ágában sincs közelebb menni, amíg küzd, amíg eszméleténél van. Még a végén felém kapna újra, ha megkockáztatnám. De lassan a lábai elnehezülnek, azt hiszem ez már tényleg elég lesz, eléri a kellő hatást, összecsuklik. Éljen! Csak akkor sántikálok közelebb, amikor végre tényleg eldől, és már csak néhány utolsó rándulás jelzi, hogy a teste még próbál ellenállni a méregnek, de a tudata már lassan kikapcsol.
Aztán jön a következő döbbenet. Akármennyire is gondoltam erre, akármennyire is én mondtam ki a nevét, ezt így nyíltan látni mégis csak durva. Konkrétan kell pár pillanat, amíg magamhoz térek, miután az állat mellett térdelve nézem végig, ahogy lassan visszaváltozik, és már nem a farkas fekszik a koszos földön, hanem egy megtépázott fiatal lány, a tetejében anyaszült meztelenül. Na basszus! Most találd fel magad MacTaggert... Elhúzom a szám, és próbálom pörgetni az agyam. Van rajtam egy kabát, egy pulcsi és egy ing, ebből kéne valahogy megoldanom ezt a helyzetet. Először a kabátomat veszem le, és terítem be vele Evelynt. Persze, nem a legjobb, hogy a földön fekszik a hideg kavicsokon, de valamit magammal is kezdenem kell. Ha most felveszem, hogy értelmes helyre vigyem, miközben a lábam szét van marcangolva, akkor pár méter múlva simán elájulok és az egyikünknek sem lenne hasznos. Elég hidegek már az esték. Lekerül hát rólam a pulcsi és az ing is... oké, azt hiszem ezt most egy idegennek, aki erre jár erősen félreérthető helyzet lenne. Még jó, hogy ilyenkor elég kihalt a környék.
- K*rva élet... - sziszegek, miközben az ingemmel igyekszem a lábamat legalább bekötni és elállítani a vérzést. Hellyel közzel sikerül, és bár nem vagyok a toppon, de reméljük, hogy az akaraterő most többet hoz majd ki a testemből, mint amire valójában képes. A pulcsit végül visszaveszem, és az alélt testet ültetem fel, hogy legalább nagyjából a kabátomba bugyoláljam, hogy az hellyel-közzel mindent takarjon. Aztán veszem csak a karomba. Nem a rendőrség a cél, inkább első körben valami kis közeli hotel, motel, akármi, ahol letehetem, és keríthetek neki valami ruhát. Azt hiszem még jó ideig ki lesz ütve, addig tuti, hogy eljutok legalább a kocsimig, ahol be tudom tenni a hátsó ülésre. Remélem, hogy közben nem változik vissza és ugrik a nyakamnak, mert az mindkettőnknek kellemetlen balesetet eredményezne csak.

Tárgy: Re: Evelyn és Evan Hétf. 7 Okt. - 17:06

Minden dühíti az emberrel kapcsolatban. A szag. A hang. Az emberi beszéd. Az, hogy érti az emberi beszédet, s ez újabb emlékeket fakaszt. A farkas nekirugaszkodik, s tátott pofával ront az emberre, ám egy dörrenést követően valami nagy erővel hasának gyönge húsába csapódik. A nyekkenés inkább meglepett, semmint fájdalmas, amint az ugrást elvétve a földre huppan, kicsivel odébb az embertől. Az érkezés erejétől összekoccan állkapcsa, ám ez csak tovább szítja mérgét!
Az ugrást tehát elvétette, ám úgy tűnik, a fenevad nem és nem nyugszik! A lövedék azonnal szétárad ereiben, s kellemes zsibbadás járja át tagjait, a farkas azonban, az első másodpercekben, mintha észre sem venné. Fűti a vérét a bosszú, veszett harag sarkantyúzza, amikor meglepő fürgeséggel perdül Evan után. Egy szemvillanás, és meglehet, máris éles tépőfogak mélyednek a férfi lábikrájába. Ha sikerül elcsípnie, akkor bizony ráharapna, el nem eresztené, sőt, még cibálná is, főleg ha meleg vért érez agyarai közé szivárogni!
Így azonban tökéletes célpontot nyújt, s hamarost lapockái közé kaphatja az újabb lövedéket. A farkas vinnyant. Rosszat sejt. Látása homályosodik, érzékei eltompulnak. Mi ez?! Fájdalmat kellene éreznie, véreznie kellene, mi... Altató.
A szó valahonnan az emberi tudat mákonyossá váló szegletéből burjánzik elő. Rémület azonban nem, csak őrült felháborodás kapja el. Hogy merészeli?! A halált még elfogadná, attól ugyan nem fél, ám ezt? Ezt nem!
Hörögve hátrál el, akár még a lábat is hajlandó elereszteni - ha ugyan megkaparintotta -, s a pofájára fagyott vicsorral igyekszik eszméletén maradni. Horkan, a fejét rázogatja, s csak alig veszi észre, hogy hátsó lábai összecsuklanak alatta. Mellsői is rogyadoznak, hiába igyekszik kitámasztani mancsait a gördülékeny kavicsokon.
Amikor ismét felnéz, hogy megveszekedetten a férfira vicsorogjon, már inkább a magát védő, sarokba szorult bestia kétségbeesése beszél belőle. Talán eltart még egy röpke percig, míg a dupla altató legyűri - ugyancsak makacsul ellenáll -, ám támadni már aligha fog. Akkor is fel-felvonja ínyét, amikor már a fejét is alig képes megemelni. Tarkóján meredeznek a szőrszálak. Úgy érzi, fekete ragacsban kapálódzik tudata, s hiába is próbálja magát a felszínre verekedni. A legutolsó, ami belé nyilall, az önnön kiszolgáltatott helyzetéből fakadó félelem - azután lavinaként gyűri maga alá a vérében csordogáló méreg.
Egy kevés ideig még, nyugtalanul rezzen az alélt test, ha Evan hozzá akarna érni... majd, amint teljes egészében ellazul, furcsa dolognak lehet szemtanúja, ami végül találgatásának helyességét támasztja alá.
Hogy a tudat váratlanul, s az akarat ellenében hunyt ki, az összezavarodott én, biztonságot keres: a legbiztosabb állapot pedig, mégis csak a vele született, eredeti test. A farkas megrázkódik, pillanatra mintha megkönnyebbülten sóhajlana... majd szép lassan pereg le róla alaki lényege. Miként a víz elmossa az iszapot a folyami kavics fölül, úgy fújja le valami különös erő is a farkasirhát, hogy alóla előkerüljön az, akit kerestek: Evelyn Weston.
A hasába és lapockái közé fúródott lövedéken kívül semmi baja, ha azt nem számítjuk, hogy anyaszült meztelen. Az alapjáraton kedvesnek tűnő arc vonásain, még aléltában is dac feszül.

Tárgy: Re: Evelyn és Evan Hétf. 7 Okt. - 16:28

Akárhogy is nézzük az élet nehéz, tudom, hogy nehéz, még ha az enyémben nem is voltak olyan nagyon nagy szakadékok, mint sokakéban. Viszont, ha stimmel az elméletem, ha igaz, amire gondolok, ha tényleg nem teljesen őrültség, akkor ez a farkas... ez a lány. Ami történt a húgával az nem csoda, ha teljesen kiütött nála valamit, ami a józan gondolkodás lenne. Vagy ez csak egy sima farkas, végülis miért ne lehetne egy sima farkas? A szempárt kiszúrom egy pillanatra a bokrok között, de aztán el is tűnik. Talán tényleg csak egy állat, aki tart az emberektől normál körülmények között. Netán egy nagyobb testű kutya, aki néha előmerészkedik, esetleg nem is támadni akar, hanem a turistáknál lévő ételre fáj a foga. Sok lehetőséget el tudok képelni, és jobb minél több opciót kézben tartani, mert akkor nem döbbent le annyira majd az, amit aztán mégis csak megoldásként kapsz. Amikor viszont eltűnik az állat mégis arra jutok, hogy megpróbálom. Nem veszíthetek vele igaz? Maximum nem jön be és akkor tovább keresem. Az éjszaka még hosszú, van időm, nem jár erre senki, így még csak hülyének se néznek. Elkiáltom hát a nevét és várok.
Úgy tűnik, mintha egy ideig tényleg semmi sem történne, de aztán mégis meghallom a hátam mögül a hangot. Automatikusan fordulok meg, és irányítom rá a zseblámpát a kábító pisztollyal együtt. Oké, jártam már állatkertben, de ez a farkas... baromi nagy! Nem szeretném közelről megnézni a fogait, vagy a karmai erősségét, nagyon nem. Egyáltalán nem tűnik barátságosnak, bár nem habzik a szája, ahogy azt a veszett állatoknál szokták állítani. Ettől függetlenül értékelném, ha megtartaná ezt a pár lépés távolságot, de mégis egyre jobban közelít. Az tuti, hogy ha nem lenne nálam fegyver, akkor semmit sem érne, ha most megpróbálnék elmenekülni. Olyan lazán tépnél fel a nyaki ütőeremet, hogy cseppnyi erőkifejtésre se lenne hozzá szüksége, pedig azért én is jó erőben vagyok.
- Jóóó kutyus... - dörmögöm az orrom alatt, ami tudom, hogy nem sokat hat, azt hiszem a nyugtató hang most valahogy inkább saját magamra irányul, nem is rá. A pisztolyt nem engedem el és egy pillanatra se remeg meg a kezem. Azt most nem szabad, azon akár az életem is múlhat, és nincs a hátam mögött erősítés, hogy kihúzzanak a sz*rból, ha balul sül el a dolog. Sejtem hogy nem lesz ennek jó vége, amikor kivillantja a fogát és moccan, majd már ugrik is. Szimpla reflex, amivel meghúzom a ravaszt, így a nyugtató lövedék az állat hasába fúródik, és minden bizonnyal a lövés ereje az ugrásának ívét is megtöri. Nem moccanok, továbbra is a kezemben van a pisztoly és csak akkor megyek közelebb, ha tényleg biztos lehetek benne, hogy a kábítás elég hatásos volt ahhoz, hogy ne moccanjon meg, és ne essen neki a torkomnak. Ha kell simán belé eresztek még egyet. És hogy utána mi lesz? Na hát arról igazán nem sok sejtésem van, de tényleg. Visszajött, és úgy tűnik nagyon be is pöccent, tehát talán a név hatott, de még mindig nem lehetek ebben biztos, és az egész furcsa ügy témában nem vagyok eléggé hozzáértő, hogy tudjam, mit kéne pontosan tennem.

Tárgy: Re: Evelyn és Evan Vas. 6 Okt. - 22:15

Érzi az ember szorongásának csípős szagát. A vad minden porcikáján izgatott reszketés fut végig. A félelem mindig a prédához tartozott, márpedig ő éhes. Valami különös tartózkodás azért mégis visszatartja. Félelem az embertől, és valami... furcsa, mélyről fakadó gátlás, amit nem igazán ért, miért alakult ki benne: Nem eszünk embert. Pedig tudja jól, milyen a húsa... és bizony ízletes.
Az emlék váratlan fájdalommal torolja meg magát. A farkas összerezzen, majd némiképp ingerültebben veszi szemügyre újra az idegent, a sötét rejtekéből. Emberek. Mindig felkavarják a nyugalmát. Talán jobb volna, ha távol tartaná magát tőle. Veszélyes. Egy utolsó pillantás után megfordul, hogy ismét az erdő mélyébe vesse magát lógó nyelvvel... amikor az idegen megszólal.
A név villámcsapásként éri. Végigperzseli egész lényét, földhöz ragasztja lábait, erőszakos marokra szorítja az állat torkát. Ismeri. Ismeri ezt a nevet.
Csönd. Evan talán úgy hiheti, valóban őrültséget művel, hisz válasz úgy tűnik, nem érkezik. Lehet, hogy a kiáltásával csak elijesztette az állatot - mert mi más volna, mint egy közönséges farkas?
Aztán, hangtalan, néma árnyként válik ki a háta mögül a susnyásból. Talán meg észre sem vehetné az ember, ha nem csikordulnának össze az apró kövek a puha mancsok alatt. Apró, finom karcos hang, ám a feszülten figyelő embernek alighanem ez is elég hozzá, hogy megneszelje, és szembeperdüljön vele. S akkor farkasszemet nézhet a sokat emlegetett bestiával.
A farkas nyugodtnak tűnik - szinte rácsodálkozik az előtte álló alakra. Igazán szép, megtermett példány, azt meg kell hagyni. Messze kitűnik fajtájának átlagos egyedei közül. Evan talán csak a filmek csillogó vásznán látott ilyen alakokat eddig, ám most itt van előtte, s egyenesen őt bámulja. A borostyán szempárban élénk érdeklődés villan. Megremeg a fekete orr, ahogy óvatosan a levegőbe szagol. A név... Mit jelent a név...? Aztán hirtelen eszébe jut. Evelyn Weston. Egy lány neve - az ő neve. Hajdan az volt. A ragadozó szempárban oda nem illő, emberi értelem üti fel hirtelen a fejét.. de az emlékezésnek mindig ára van. Mindig.
Ahogy eszébe jut, kicsoda ő, hirtelen rászakasztja a többi emléket is. Sikolyok, vér fémes, nehéz, ragacsos szaga, hús és hús, szakadó inak, reccsenő csontok. Nagyobb volt, és veszedelmesebb. A húga semmibe révedő tekintete. A lepedő, mellyel lefedték a testét. Rendőrök. Orvosok. Emberek. Gyalázat. Fájdalom. Förtelem! Elég az emlékekből!
Váratlan haraggal sunyja le fejét, s ijesztő hirtelenséggel vicsorítja ki fogait. Torkából acsargó morgás hörren, szemeiben sátáni dühvel villan a fájdalom szülte téboly. Nem tűri el, nem emlékezik! Vesszen minden, ami rá merészeli kényszeríteni!
Csak egy pillanat műve az egész - és az izmos lábak már repítik is a férfi felé, hogy ha eléri, azonnal marjon, tépjen, harapjon, nem számít, hol éri!

Tárgy: Re: Evelyn és Evan Vas. 6 Okt. - 21:55

Oké, nem vagyok egy erdőjáró típus. Valahogy soha sem voltam az, mindig is városban éltünk, nem kényszerültem rá, hogy nagy túrázó legyek, úgyhogy nem is alakult ki bennem ilyesmi. A tájékozódás is főként csak azért megy, mert a hivatásomból adódóan szükség van rá, de sokkal jobban eligazodom egy város millió utcája között, mintha tök egyforma fákat kéne nézegetnem. Röhej, amikor valaki úgy beszél egy erdőről, mintha minden pontja egyedi lenne, nekem az egész tök egyforma. Bokrok, növények, gombák, franc tudja még mik, egy cseppnyi különbség sincs közöttük... semmi! Meresztem a szemem, ahogy haladok a kaviccsal kiszórt úton. Igazából nem zavar, hogy zajt csapok, esélyt sem látok rá, hogy a sötétben én találjak meg egy veszett farkast, sokkal nagyobb az esélye annak, hogy ő talál rám, akkor meg nem kell kifejezetten csendben lenne nem igaz? Szóval nem fogom vissza magam, a bakancs újra és újra felveri a kavicsokat, és amikor meghallom a bokrok közül a sercegést, előkerül a pisztolyom is. Nem vagyok az a típus, akinek folyamatosan a kezében van a fegyver, de mégis csak így a biztosabb. Egy farkasról van szó, hogy a fene enné meg! Akármennyire is jó kondiban vagyok, tuti, hogy ő az erősebb, azért mégis csak hazai terepen van és elég ütősek lehetnek a karmai, és a fogairól már ne is beszéljünk.
Őszintén szólva nem szeretnék nagyon közelről megismerkedni egyetlen testrészével sem, viszont mindenképpen én akarom elkapni, nem pedig a vadőrökre hagyni, mert sejtem én, hogy itt valami komolyabbról van szó. A zajokat hallva automatikusan körbefordulok, bár csak mókus lehet, vagy ki tudja, de mégis valahogy a hatodik érzékem azt a bizonyos érzést adja tudtomra, hogy valaki figyel. Mindig mondják, hogy ezt megérzi az ember, velem is előfordult már és azért sokszor be is jön a dolog. Körbepillantok, az elemlámpát párhuzamosan tartva a pisztoly csövével és meg is látom a visszatükröződő fényt a két szempáron. Nehéz lenne elhinni, hogy csak káprázott a szemem, vagy rosszul láttam. Baromságnak tűnhet, de mégis megteszem, ami minden normális ember szerint őrültség. Azért vagyok itt, hogy őrültségeknek járjak utána igaz? Akkor pedig meg kell ezt próbálni.
- Evelyne Weston! - ennyi csak, elkiáltom a nevét. Nagyon irreálisnak tűnik, hogy esetleg ő az a farkas, főleg mert nagyon erősen furán viselkedik, igazán állatiasan, de... talán mégis ér ez valamit. Megpróbálni akkor is megéri.

Tárgy: Re: Evelyn és Evan Vas. 6 Okt. - 21:22

Hetek teltek el. Az erdő nyugodt monotonitása - még ha azt olykor meg is szakította egy-két turista, keserves emlékezésre késztetve a farkasban búvó emberi tudatot - balzsamként szolgált az elevenig szakadt sebekre: a felejtés gyógyírével. A sötét, fájdalmas gondolatokat felváltották az élet egyszerű elemei: szagok, ízek, a hideg, az eső. Az éhség.
Ez az, ami ma éjjel is útnak indította a park bóklászó ragadozóját. Puhán kocog a járatlan ösvényeken, s párát liheg az éjszaka meghűlt égboltjára. Olykor-olykor megtorpan, ha egy érdekesebb szagot érez. Egy mókus. Egy pocok. Sikló. Minden nyom hideg, kivéve egyet: egy őz édes illatát. Pofájában összefut a nyál, de fájdalmas rúgások árán tanulta meg, hogy egymagában nem érdemes őzre rontania. Falka kellene hozzá, ahogyan az már sokadszorra eszébe jutott: a farkas ösztöne családért szalajtaná. Család...
Egy pillanatra megtorpan. Valami lenn, mélyen, megmoccan az ismerős fogalomra. Idegeset prüsszent, mintegy elhessentve a gondolatot - nem hagyja felszínre törni. Tovább! Nedves föld, rothadásnak indult avar. Talán ha felkeresi a folyópartot - ott mindig akad friss nyom, s maga is megszomjazott.
Sötét árnyként veti magát a sűrűbe az új elhatározással. Közel jár már, érzi a víz szagát is, amikor fordul a szél, s az állat hirtelen megtorpan. Valósággal beledermed az éjszakába, izmait bizonytalan érzet feszíti egy oly ismerős szagtól: emberfia. Találkozott már emberrel. Járnak erre néha. A vad ösztöne elhajtaná, ám valami más, visszavonzza. Kíváncsiság - egy megmaradt vonás a lány jelleméből.
Nem is teketóriázik sokat. Hátat fordít eredeti útirányának, hogy az embert vegye célba. Sebesen fut keresztül a cserjésen, s bár engedve annak a régi hívásnak, amely az emberízinghez vonzza, egész elnyújtózva szalad, alig rezdül nyomán a cserjés. Csak amikor egészen a közelébe ért, lassít le, s veszik át léptei a cserkelő ragadozó óvatosságát.
Ha nem volna a park ösvénye megvilágítva, akkor is hamar kiszúrná. Minden lépése zajt kelt, a szagát szabadon viheti a szél, amerre kedve tartja, arról már nem is beszélve, hogy míg az ember gyengén lát, ő maga a csillagok fényével is beéri: nem okoz neki nehézséget a tájékozódás.
Ott van tehát előtte. Egy magányos férfi, világító bottal, s egy másikkal a kezében. Fegyver - a név eszébe jut. Ismeri a pisztoly fenyegetését, habár elfeledte már, hogy honnan. A tudat óvatossá teszi az állatot.
Evan akár meg is érezheti magán a figyelő tekintetet. Annál is inkább, hogy egy ízben, amint körülnéz,az egyik bokorban mintha egy borostyán szempár zsarátnokán villana meg a fény - ám mielőtt jobban megnézhetné, netán odavilágíthatna, a levelek halk zizzenésétől kísérve, a szempár tulajdonosa a sötétbe illan. El is ment talán..vagy még mindig a közelben van?

Tárgy: Re: Evelyn és Evan Vas. 6 Okt. - 20:57

Hogy mégis mi közöm van nekem egy veszett farkashoz? Hát egyszerű, megkaptuk a híreket erről a rendkívül fura esetről. Egy fiatal lány miután a húgát megerőszakolták és ebbe belehalt megölte a támadót... konkrétan szét tépte, és ami a legszebb a zsaruk szerint az a lány átváltozott. Oké, az még ment, hogy bedumáljam nekik, hogy csak hallucinálták, ami történt, nem volt igazi az egész. Olyan nincs, hogy valaki átváltozik valami állattá, az egyszerűen nem lehet valóságos. Elhitték. Levegőben terjedő kábítószerről került információ az aktába, ami minden bizonnyal a lányra is hathatott, ezért kattant be annyira a látványtól. Igazából még csak nem is egyértelmű, hogy ő követte el a gyilkosságot, az aktája szerint olyan volt, mint egy állat támadás. Egy vékony, gyenge lány nem tud egy srácot ilyen brutalitással széttépni, ez egyszerűen lehetetlen. Annyi viszont bizonyos, hogy azóta eltűnt, akármennyire is keresték tökéletesen nyoma veszett, nekem viszont napok alatt arra következtetésre sikerült jutnom, hogy egy másik hírrel lehet kapcsolat. A zsaruk nem hallucináltak, ezt tudom, vagyis sejtem, akkor pedig a hírek a Harriman State Parkból akár még köthetőek is az esethez. A város közepén nem szoktak csak úgy farkasok felbukkanni. Ha csak nem az állatkertből szabadult el, erről pedig semmi hír nincs, akkor egyszerűen lehetetlen. Egy vadállat sincs, aki bemerészkedik ilyen mélyen egy nagyvárosba, főleg úgy, hogy ne vegyék észre. A szemtanúk szerint pedig tényleg farkas volt, nem csak valami veszett kutya. A támadások nagyobbik része éjszaka történt, úgyhogy én is a mellett döntök, hogy ekkor környékezem meg a helyet. Persze óvatosan. A pisztolyomban altató lövedék, az agyamban pedig mindenféle tudás, amire szükségem lehet. Még nekem is új ez a helyzet, de az alapján, amiket néha Moira mondd, és amiket már láttam az aktákban... miért ne lehetne valóságos ez a helyzet is? Ha pedig az, akkor jobb, ha óvatos vagyok, mert a pontos mibenlétét a dolognak egyáltalán nem ismerem. Ha az a farkas tényleg az a lány, csak nem lőhetem le rendes golyóval! És tisztán kell intéznem, nekem kell előbb elkapnom, nem pedig az parkőröknek, mert ha tőlük kap kábító lövedéket, abból lehet, hogy rosszabbul jön ki. Szóval nincs más hátra, mint előre. A kezem a pisztolytáskán, a szemeim a fák között cikáznak, a kezemben elemlámpa, mert az itteni állólámpák nem adnak azért elegendő fényt, nem árt a plusz adag sem, ha be kell merészkednem a fák közé.

Tárgy: Evelyn és Evan Vas. 6 Okt. - 15:30

A város, amely soha nem alszik. A betondzsungel állandóan zsongó rengetege azonban nem csak eget karcoló házakból áll, parkjai a város széle felé esve, zöld foltokként terülnek el a térképen.
A város, amely bárkit befogad: New Yorkban semmi nem furcsa, semmi nem átlagon felüli. Kár, hogy csak a hétköznapi, mutációtól mentes emberekkel ilyen toleráns...

Tárgy: Re: Evelyn és Evan

» Evelyn&Evan - kellemetlen találkozások
» Andrew, Evan & Cassidy
» Moira és Evan - Testvéri találkozás
» Evan & Liv~ Kapj el ha tudsz, Édes...
» Evan MacTaggert