Ethan és Lya

Tárgy: Re: Ethan és Lya Kedd 19 Nov. - 16:14

Nem nagyon tudom még egyelőre megérteni Lya dolgait, de nagyon is próbálkozom, ezért is jönnek tőlem azok a bizonyos fejtegetések is. Elhiszem én, hogy nem minden mutáns élete egyszerű, de azért mégis frankó lenne, ha lehetnének szárnyaim. A napokban azzal az Amy-vel is el szeretnék majd dumálni egy kicsit erről az egészről, és majd meglátjuk, hogy jobban fogadja-e a dolgokat, mint a szöszi.
- Áh, értem. Akkor meg ezek szerint nincsen probléma. – nem fogom én se már túlragozni a dolgokat. Az tuti, hogy most már mindent tudok Lya képességéről, amelyet úgy derítettem ki, hogy csak szimplán beszélgettem róla. Ez a lényeg, hogy megismerjek minél több képességet, talán még hasznos lehet, nekem és James-nek is. A testvéri viszony már nem a régi, de még fel lehet majd eleveníteni. Most viszont nem agyalok tovább drága bátyámon, inkább csakis erre a kis szöszkére figyelek, akihez egyre közelebb és közelebb kerülök, míg nem ajkam az övére talál és nagyon úgy érzem, hogy viszonozza is azt, amit tőlem kap. Hát ez elég egyszerű volt, és bár nem tart túl sokáig, azért éreztem azt, hogy nincs ellenére annyira tettem, szavai mégis mást állítanak, így nevetek fel cseppet a hosszú monológra.
- Harap a cicus. – vigyorgok tovább jókedvűen, majd végül kényelmesen hátradőlve a széken nézek a leányzóra. – Nekem úgy tűnt, hogy nincs ellenedre, szóval nem kell az utólagos duma. Amúgy is, egy csókba még eddig senki se halt bele és azt jobb, ha most tudod, hogy nem tartok tőled. Egy rossz mozdulat és hidd el, nem én bennem esne kár. – villannak meg máskor oly csábító szemeim, melyek mögött most láthatja Lya a gonoszságot is. Nem vagyok én jó fiú, soha se voltam az, tehát próbálna csak kezet emelni rám, ott törném csuklóját. De azért kedves voltam, mert időben szóltam neki, csak a miheztartás végett. Lassan nyújtózom egyet, majd végül felkelek és egy újabb adag puncsot töltök magamnak.
- De ez esetben már itt sem vagyok, még a végén azt hiszed, hogy rád erőltetem a társaságom, pedig erről szó sincs. Kettőnk közül te jársz rosszabbul azzal, hogy itt hagytalak, na pá drágám. – intek is felé, majd ez után hátat fordítok és már itt sem vagyok. Rám vár a többi csajszi, hát akkor minek ragadjak le Lyánál? Amúgy is, ő állt eddig az ajtóban, ő nem távolodott el, amikor közelítettem felé, szóval még én tettem szívességet neki és hiába hisztizik utána. Kár, hogy Quinn már a szobájában van, de ettől függetlenül hamar feltalálom magam, így a következő áldozatom egy barna hajú leányzó lesz, akivel remélhetőleg sikerül majd egy jót beszélgetnem.

Tárgy: Re: Ethan és Lya Hétf. 18 Nov. - 17:22

Fejtegetése eléggé alaptalan és jobban hasonlít valami pszichológus által előadható szövegelésre, mint normális diskurálásra. Persze jó, hogy találgat, de ne rajtam próbálgassa a szövegét. Pontosan tudom, hogy mi bajom. Oké, abban igaza van, hogy nem szeretem a szárnyaimat és örülnék, ha nem lennének, de attól még nem rejtegetem. Nem is tudnék mit rejtegetni, hiszen eléggé szembetűnőek, ha megjelennek. Olyan nagyok, fehérek, tollasak és ha rájuk süt a fény, szinte olyanok, mint egy neonreklám. Hé, idenézzetek, nem vagyok normális ember! Inkább ezt akarom elkerülni, pedig itt még azt sem kellene. Jobb volt nekem a sima gyógyítás!
- Nem rejtegetem a szárnyaimat! Ha nem is blokkolná bizonyos személy a képességeinket ezen a bálon, akkor sem lenne mit rejtegetnem, mert alap helyzetben nem látszanak. Csak akkor jelennek meg, ha gyógyítok. Legalábbis most ez a helyzet - magyarázom el a dolgokat.
Ennyit még életemben nem beszéltem a képességemről senkinek. Most sem akarok többet, remélem ezt látja rajtam. Elég volt a nem hétköznapi dolgokból. Valami normálisat, kevésbé mutánsit akarok! Ezt persze azon nyomban meg is kapom. Sokkalta emberibbet. A torkomban dobogó szívverést, a halántékomnál érezhető tamtamot, mely csak ver szüntelen, miközben az izgalom magával ragad. A kérdés, hogy vajon meddig megy el a másik. Még egy kérdés, hogy vajon meddig engedném, hogy elmenjen? Azt akarom, hogy ajkai az enyémhez érjenek, vagy pont ellenkezőleg? Meg kell hagyni, Ethan helyes srác, ugyanakkor valahogy túlontúl nyomul. Semmit nem tudok róla az állítólagos erejét leszámítva, meg azt, hogy jól néz ki és ha elkalandozok, talán még hajába is túrnék. Mikor pedig váratlan közeledik, s megtörténik, mely körül elmém az utóbbi percekben forgott, el is kap a késztetés. Ez csak egy pillanat ugyan, de akkor is jó érzés. Ezt azonban követi egy másik, mi arra sarkall, hogy eltávolodjak. Azt nevezném a valós énnek.
- Úgy tűnik, a gyengébb célzásokat nem érted. Erősebbet viszont nem fogok alkalmazni, mert vagy összetörném a saját magadról kialakított képet, vagy tönkretenném a hajad, a jelmezeddel együtt. Persze, ha szeretnéd, landolhat a puncs a fejeden. Azt viszont leszögezném, hogy nem fogom engedni, hogy alig elkezdődött ismerkedésünk félbe szakítva, a számba mássz. Remélem, ezért nincs harag! - mosolyodom el halványan, majd ha végre elengedi tarkóm, hátra dőlök a székben.

Tárgy: Re: Ethan és Lya Hétf. 18 Nov. - 16:36

Őszintén meglep, hogy még egy szárnyas lány jár ebbe az iskolába, mivel nem hittem volna, hogy ilyen sűrű lehet ez a mutáció. Mondjuk nem tudom, hogy a két képesség teljesen egyforma-e vagy csak a szárnyas részig, de ezt majd idővel kiderítem.
- Hát akkor most már tudod. – jegyzem meg, majd végül tovább ugorva ezeken a szárnyakon kérdezek rá a jelmezes dologra. Nem leszólni akarom, tényleg nem, csak fura, hogy magának csinált ilyen fehér szárnyas izéket – amelyek nekem nem igazán tetszenek, bár bizonyára volt vele munka -, a helyett, hogy a sajátjait viselné. Minden ember más, de próbálom megérteni a logikát.
- Hmm. Szóval azt akarod mondani, hogy azzal, hogy dísz szárnyakat teszel a hátadra, barátkozol az igaziakkal? Már ne haragudj Lya, de nekem inkább úgy tűnik, hogy így próbálod meg elrejteni az igaziakat. – nem vagyok egy pszichológusnak való, de nekem tényleg ez jön le. Ez a taktika több, mint furcsa, amit a csaj művel magával. Látom ám rajta, hogy kissé mintha zavarban lenne ez az egész miatt, de mivel nem nagyon értem az okát, így nem is feszegetem, inkább végre ténylegesen hagyom a fenébe ezeket a szárnyakat és jelmezeket és inkább valami kellemesebb dologra térek át, ami a lány közelebbi megismerését jelenti. Még szép, hogy kapok az alkalmon, azon, amit mond nekem, így kapom el finoman tarkóját majd húzom is magamhoz, közel… nagyon közel. Élvezem ám a zavarát, szinte hallom szíve dobogását, látom egész arcán, hogy mennyire izgul vagy inkább ideges? Egy ilyen jó csajnak bizonyára már nem egy sráchoz lehetett köze, szóval nem hiszem, hogy nagyon ez miatt parázna, hogy vajon mit lépek, de vajon ő mit lép? A sütis dolog egyébként egy ideig fel se tűnik, csak akkor, amikor megszólal, így mosolyodom el ezen egy kicsikét.
- Nem éppen. A süti megvár, de te nem biztos. – és amikor a sütit számhoz érinti, szabad kezemmel óvatosan megfogom sütit tartó csuklóját és szépen elhúzom az útból, hogy ez után ajkam eleinte finoman találjon Lyáéra. Szemeim lassan hunyom le, majd végül ha engedi, akkor nyelvem is egy rövidke útra indul, hogy megismerkedhessen az övével. Na nem olyan lágy ám ez a csók, mert bár eleinte annak indul, egyre vadabb, követelőzőbb lesz. Az élet egy játszótér és aki nem tud játszani benne, az el van veszve. Én viszont élek minden lehetőségnek. Lya ha nem akarná, már rég elhúzódott volna, de mivel nem tette… talán ő is sejtette, hogy mi fog következni, a kérdés már csak az, hogy vajon pozitív vagy negatív lesz-e a fogadtatás.

Tárgy: Re: Ethan és Lya Csüt. 14 Nov. - 21:50

- Nekem is? Nem is tudtam, hogy van másnak is. Ez azonban nem meglepő - teszem hozzá azonnal.
Na igen, mint azt már neki is említettem, nem is merek túl sok embert. Pont ezért nem is lehet meglepő, hogy nem találkoztam még olyannal, akinek szárnyai vannak. De most, hogy belegondolok, Mike említett valakit. Egy szárnyas lányt, aki majdnem kinyírta. Hú, őrült egy lány lehet. Ezt azonban talán nem nekem kellene mondani, aki önszántából vetette le magát méterekről a fák közé, csak azért, hogy megmutassa milyen komoly sérüléseket is képes meggyógyítani. Elég beteges egy ötlet volt. Én sem lehetek jobb, mint az a másokat gyilkolni próbáló lány. Azt leszámítva, hogy én inkább magamnak ártok. A következő kérdés meglep, pedig igazán számíthattam volna rá. Most mégis mit mondjak? Talán megpróbálkozhatnék az igazzal nem? Miért is ne, hiszen előttük miért kellene titkolnom? Ráadásul az imént is egész könnyen kikotyogtam, hogy mik a képességeim. Most meg nem a gyógyításról kell beszélnem, csak a selejt angyalszárnyaimról érdeklődik. Abból viszont előbb-utóbb feltárulkozás lenne. Azt nem akarom! Na most legyek okos!
- Tudod csak nemrég óta vannak szárnyaim. Elég furcsa az egész, így ez egy jó alkalom, hogy barátkozzak a tollcsomók gondolatával a hátamon - fogom rövidre, de láthatóan zavarban vagyok a kérdés miatt.
A vörös pírt azért sikerül elkerülni. Az nem jelenik meg, csak némiképp félre nézek most, nem pedig szemeibe, ráadásul hangom is kissé megremegett. Nem szeretek a képességeimről beszélni. Nagyon nem! Vagy legalábbis legtöbbször nem. Néha viszont csak úgy kiszaladnak a szavak a számon, nem tehetek róla! Vagy igen? A közeledésével érkező kihívást elfogadtam. Azt hittem ötletesen vissza is vágtam, de mintha meg sem hallotta volna, hogy mit mondok. Kezének paskolását abbahagyom és inkább egy sütiért nyúlok. Alighogy megkaparintom a ma esti desszertet, magához húz. Hogy az a...! Na erre nem számítottam. Szívem veszettül kezd kalapálni a hirtelen változás miatt. Már-már agyamban érzem. Halántékom dörömbölését fülemben hallom, s épphogy sikerül megállnom, hogy ne kezdjem el kapkodni a levegőt. Helyette visszafogom és lassabb, mélyebb lélegzeteket kezdek venni a forrósodó helyzettel. Ez azért már elég komoly helyzet, főleg, ha belegondolok, hogy ajkai szinte már enyéimet súrolják. A kiejtett szavakkal kellemesen meleg levegő áramlik felém. Nem kell nagy utat megtennie a légtömegnek, így ideje sincs veszíteni hőjéből. Vajon meddig hajlandó elmenni? Vagy ő is erre kíváncsi? Kihívás elfogadva! Ilyen könnyen nem hátrálok! Nem vagyok olyan nyuszi, hogy egy elvállalt kihívást félbehagyjak, mikor forrósodik a talaj alattam.
- Tehát nem a vérem kell? Akkor... Csak nem a süti amit az imént megszereztem? - kérdem, felvont szemöldökkel, szinte csak lehelve a szavakat.
A szavak gondolkozás nélkül bújtak elő. Nem is értem miért agyalok a helyzeten annyit, mikor a válaszadás csak úgy megtörténik. Az imént megszerzett sütit szavaimmal egy időben emelem fel és érintem szájához.

Tárgy: Re: Ethan és Lya Csüt. 14 Nov. - 21:15

Úgy tűnik, hogy a szövegem most nem hogy mosolyt csalna a szép pofira, e helyett inkább amolyan komolyabb válasz érkezik, amire kissé össze is vonom szemöldökömet, úgy figyelgetem a másikat, majd végül megvonom vállaimat is.
- Oké, szólni fogok. – végülis, nekem mindegy. Legalább magától lelép, ha úgy szeretném, ez végülis jó, nem nekem kell arrébb mennem, hogyha elegem lesz belőle. De talán ilyesmire nem kerül majd sor, hiszen még bőven alakíthatunk ezen az ismerkedésen, még csak most kezdtünk bele. A képességemet se titkolom, hiszen Charles is a bál elején közölte mindenkivel, szóval minek hallgatnék róla? Jobb, hogyha Lya is azért tudja, hogy mivel számoljon, bár egyelőre én nekem fogalmam sincs arról, hogy mit tudhat a másik, de talán hamarosan kiderül.
- Áh, szóval neked is angyal szárnyaid vannak? – csak úgy költői a kérdés. Nem ő az egyetlen ilyen lány itt, Mike-tól már hallottam Amy-ről és szándékomban áll nekem is megismernem azt a csajszit, végülis, miért ne? Bár ha jól sejtem, már most utál, mert amikor eltűntek a szárnyai, lehetetlen volt elkerülni, mennyire kétségbe volt esve. Vicces volt, hát… szívás, de így járt.
- Viszont azt nem értem, hogyha neked alapba is vannak angyal szárnyaid, akkor miért nem valami egyedibbel jöttél a bálra? – tényleg nem nagyon tudom felfogni, hogy akkor miért kreált egy sajátot. Az más lenne, ha a saját szárnyait viselte volna a hátán, de ezek nem azok, ez tiszta sor. Na de ideje kicsit fokozni az este hangulatát és hogyha már így rátér arra a bizonyos evésre, amelynek ő az áldozata, hát én se hagyhatom ki ezt az egészet, tehát nemsokára kissé közelebb is kerülök hozzá, de természetesen azért még nem mászom rá, ennyire nem fogok sietni. Végighallgatom szavait, de arcomról nem tűnik el az elégedett, lehengerlő mosoly és hiába paskolja kezemet, az nem számít. Előrébb hajolok és másik kezemmel tarkóját kapva el húzom kissé magamhoz, úgy, hogy ajka egészen az enyém elé kerüljön.
- Ki mondta, hogy a véredre pályázom, Lya? – suttogom szavaimat közvetlen elé. Nem, még nem távolodom el tőle, továbbra is ott maradok, kiélvezve a helyzetet, teste közelségét és majd mindjárt meglátjuk, hogy ehhez mit szól a kicsike. Vajon behúzza a kéziféket és elmenekül vagy inkább belemegy a játékba?

Tárgy: Re: Ethan és Lya Csüt. 14 Nov. - 20:43

- Szólj, ha falnak mennél, megkíméllek a fájdalomtól és távozok - ajánlom fel neki a szólásszabadság lehetőségét.
Eddig is elég őszintének tűnt, meg kell hagyni. Így azért mégiscsak bebiztosítom magam. Vagy őt. Vagy mindkettőnket. Vagy egyszerűen gőzöm sincs, csak gondoltam kedves leszek vele. Bár azért azt megnézném hogy marad fent a falon. Csak nem ez a képessége? Mintha kicsit elgondolkozna jelmezem leírását követően. Szavai azért ennek ellenére jól esnek. Képessége igencsak meglepő. Pedig már épp kérdeztem volna, hogy miért nem számítottak rá sokan, de így egészen érthető. Sokak számítását keresztbe húzhatja jelenlétével. Vagy éppenséggel megkönnyítheti egyesek életét és esélyt adhat nekik, hogy rendesen szórakozzanak anélkül, hogy képességük miatt aggódjanak. Nálam ez nemigen számít, de azért mégiscsak furcsa lehet. Nem mellesleg jó, hogy nem kezdtem el próbálgatni a képességem, miközben ácsorogtam.
- Pedig már épp elővettem volna az igazi angyalszárnyaim. Az igazi nyomába sem érhet ez a hirtelen tákolt utánzat ami a hátamon van - húzom el a szám.
Na igen, úgy tényleg nehéz szépet alkotni, ha tudjuk, hogy milyen az eredeti. Tényleg modellnek kellett volna öltöznöm. Ahhoz csak egy ruha kell, smink és jó haj. Vagy szépségkirálynőnek. Egy tiara, szalag és kész. Az imént felsoroltakon kívül. Akkor meg tényleg elmondhatom, hogy beöltöztem. A kreativitásom viszont nem haladta volna meg a szőkés viccek főszereplőiét. Közben mint jó padavan, bólintok mesterem szavait hallva, tudomásul véve egyfajta dicséretet. Reakciója azonban egészen meglep. Nem húzódok el, csupán én is leteszem a másik kezemben lévő puncsos poharat. Egészen jó érzés újra ilyen helyzetekbe kerülni, még akkor is, ha Lizzy nincs itt. Meg akkor is, ha véleményem szerint ez a srác nemigen akar tőlem semmit. Bizonyára csak tesztelget, de majd megtudja, hogy kivel van dolga. Elvégre ismerkedünk.
- Igazán csábító lenne a tudat, hogy a te vacsorádként végezzem, de tartok attól, hogy az emberi fogaid túl nagy nyomot hagynának a bőrömön. És mivel elméletileg blokkolod a képességem, nem tudnám a gyógyításommal eltüntetni a nyomát, ami így csúnya maradna. Kérlek bocsáss meg, mester, de mindent a külsőért! Ezt a lehetőséget kénytelen vagyok elszalasztani - vágok sajnálkozó képet, majd elmosolyodom és imént felszabaduló kezemmel megpaskolom a másik kezemen lévő kézfejet.

Tárgy: Re: Ethan és Lya Csüt. 14 Nov. - 20:21

Szerintem nekem is elég jó a humorérzékem, de valahogy ennél a lánynál én nem úgy érzékelem a dolgokat, ahogy azt valószínűleg ő szeretné. Tényleg komolyan veszem és hát nah, amíg nem mondja, hogy nem kéne, addig fel se tűnik, hogy viccnek szánta ezt az egészet, így csak felsóhajtva csóválom meg kissé fejemet.
- Jó, hát nem tudtam. Tudod, elég sok hisztis csaj van itt, aztán már kezdtem félni és előre a falt nézegettem, hogy mikor másszak rá, ha ismét egy ilyennel futok össze. – tekintek is jól láthatóan az egyik fal felé, de aztán végül kissé elmosolyodva bólintok a további magyarázkodásán. Oké, értem én, hogy nem szánta komolyan, akkor tehát léphetünk is, felesleges túlragozni, csak még jobban belegabalyodnánk a témába. Tehát a témát fel is váltjuk és inkább egy tök átlagos dologra térünk rá, ami nem más, mint a két jelmez. Az enyém nem túl extra igaz, de mégis jól áll és csak ez számít. Az övé se rossz, bár tény és való, hogy szebben is megcsinálhatta volna. Már a nyelvemen van, hogy ezt elmondjam neki, de nem.
~ Oké, most próbáld meg visszafogni picit magad. ~ - nem kéne rögtön megbántanom, néha moderálhatom magam egy kicsikét és most is azon vagyok, tehát csak egy visszafogott mosolyt villantok a csajszi felé.
- De legalább a te kezed munkája, nézd a jó oldalát. – oké, most már képzeletben vállon is veregetem magam. Ez aztán nem semmi, egészen kedves tudok én lenni, ha akarok, csak az a baj, hogy nem túl egyszerű ez a dolog, de megy ez, egészen jól.
- Én szerencsére rendesen fel tudtam készülni a bálra, bár szerintem rám sokan nem számítottak. Tudod, blokkolom a képességeket. – kacsintok rá jókedvűen és ha esetleg eddig Lya nem tudta, akkor most már biztos lehet benne, hogy nem tudja használni az erejét, ahogy senki más se, pontosan én miattam. Neki viszont nem adom a tudtára, hogy akad második képességem is, valahogy ő nem tűnik olyan őszinte személynek, mint Quinn, tehát minek adjam ki magam?
- És ahogy mondod ifjú padevan, mindent a külsőért. – nevetek fel kissé, és ezek szerint eléggé tanulékony a csaj. Na, kezd szimpatikus lenni, talán még tényleg jól sülhet el az este, csak én is legyek jó fiú, legalább csak most az egyszer. Quinn-nél sikerült, talán itt is fog.
- Hmm, szóval felkínálkozol nekem? Azt szeretnéd, ha megennélek? – csúsztatom is az asztalra a puncsos poharamat, majd ez után kissé közelebb hajolok Lyához, miközben kezem is az övére kerül, amit egy picikét meg is szorítok. Nem tolakodó ez az egész, de majd a reakciójából kiderül, hogy vajon mit is szól hozzám, na meg a tettemhez.

Tárgy: Re: Ethan és Lya Csüt. 14 Nov. - 20:06

A gyenge érvelésről hallva csak elnevetem magam. Való igaz, hogy nem hallottam még túl sok jó érvelést, de azt azért nem mondhatom el, hogy nem csak vicceltem az imént. Úgy tűnik, mostanság nem vagyok jó a poénok szórásában. Vagy egyszerűen csak ez a srác nem veszi a lapot, na de sebaj. Majdcsak lesz valahogy, nemde? Most, hogy ülünk, tényleg minden sokkal jobb. Tény, hogy nem volt jó ott ácsorogni. S lám ismételten jön egy félreértett poén. Na jó, ez azért már túlzás.
- Nyugalom, csak vicceltem! Nem nyafogásként mondtam, csak érdekelt, hogy mit felelsz. A viselkedésemet meg majd még megállapítom - jegyzem meg.
Azt hiszem, a viccekkel óvatosan kell bánnom Ethan társaságában. Azt viszont jó tudni, hogy jó csajnak tart. Remélem azonban nem végződik úgy ez a társalgás, mint Mikeal, ki valószínűleg szintén így gondolta annak idején. Talán még most is, viszont a viszonyunk kicsit megromlott, még aznap. Ezt itt jobb lenne elkerülni. Főleg azért, mert egy bálon nem kellene kiabálni. Most még sehol nem állok, ami lehet jó is, meg rossz is. Kíváncsi vagyok, hogy ennek mennyire van köze ahhoz, hogy félreérti a komolytalan megszólalásaimat. Én viszont nem vagyok az a mindig komoly típus, igenis gyakran ironizálok meg poénkodok, legalábbis ha jól érzem magam. Ez persze sokaknak nem tetszik, úgy tűnik, neki sem jön át a dolog. Ígérem, visszafogom magam! De csak egy kicsit. A jelmezről is kapok egy kis ismertetőt. Végre normálisan beszélgetünk. Éljen!
- Tartok attól, hogy az angyalszárnyak amiket kreáltam, beleférnek a szörnyű jelmez kategóriába - kezdek bele saját ismertetőmbe.
- Egyébként... elég váratlanul ért a bál híre így gyorsan kellett alkotnom valamit. Ez tűnt a legegyszerűbbnek. Nem mellékesen a szárnyakhoz bármilyen ruhát felvehettem. Mindent a külsőért! - használom imént elmondott szavait.
- A sok szörnynek meg egyébként is jár egy kis nasi. Kit ennének meg, ha nem egy ártatlan angyalt? - kérdem ártatlan tekintettel, majd elnevetem magam.
Azért remélem nem akar máris a nyakamnak esni, imitálva, hogy milyen szörnyűek és rémisztőek is a vámpírok. Ezt még belőle sem nézem ki. Meg úgy senkiből, azt hiszem.

Tárgy: Re: Ethan és Lya Csüt. 14 Nov. - 19:34

Egyelőre még nem tudom, hogy vajon jól fogok-e járni ennek a leányzónak a társaságával, de ez nem is jelent problémát a számomra. Szeretek új emberekkel ismerkedni, tehát most is ezen vagyok. A jelmezem viszont sajnos most már nem teljes és ez hamarosan ki is lesz szúrva, amire természetesen megadom az őszinte választ. Miért hazudnék? Nem lenne értelme… tényleg Quinn kedvéért vettem ki, és ha szerinte így jobb, akkor biztosan igaza van.
- Hát akkor elég gyenge érveléseket hallhattál eddig. – vigyorodom el most már én is jókedvűen és bár valószínűleg nem ilyen válaszra számított, de nah. Szerintem nem volt ütős, de legalább tetszett neki. Ideje viszont beljebb sétálni, megtudni egymás nevét és végre normálisan elkezdeni a beszélgetésünket, így hát helyet foglalunk egy asztalnál, miközben meg is jegyzem meglepettségemet, hogy egy ilyen csajtól furcsa, hogy nem ismer még itt senkit.
- Nem kell rögtön nyafogni ám azért, mert valaki egy csoportba tesz téged. Nem skatulyáztalak be, egyszerűen csak egy jó csajnak gondollak, tehát ilyen kaliberű, semmi extra. És ahhoz pont jól is nézel ki, de a viselkedésedet neked kell tudnod. – oké, ha kiderül a szösziről, hogy hisztis, akkor nem fogok sokáig vele maradni. Ha esetleg megbántom, akkor még érthető, hogy így megpróbál kiállni magáért, de ez még nem történt eddig meg.
- És ezek szerint mégse ismeretlen itt még mindenki. De tudod, ha bővíteni szeretnéd a listát, akkor nyugodtan odamehetsz bárkihez, szerintem nem esznek meg. Az ajtóban állni nem pont szerencsés, én is éppen csak kiszúrtalak. – nézek is szép szemeibe, mert tény és való, hogyha szeretné jól érezni magát, azért tennie is kell, nem pedig egy helyben állni és várni a sült galambot. A külső nem minden, ezt talán most már ő is kezdi kapizsgálni. Azért beismerem, hogy most én azért mentem oda hozzá, de hogy meddig maradok a társaságában, az már több mindentől fog függni.
- Hogy mi az én véleményem? Még egyelőre fogalmam sincs, hiszen nem ismerlek, pár perce beszélgetünk csak. Majd megmondom később, egyelőre még mérlegelek, mert jelen pillanatban sehol se állsz. – nem szépítek a dolgon, tényleg még nem tudom, hogy jól tettem-e, hogy idejöttem hozzá vagy sem. Nem áll még sehogy se a beszélgetés, és egyelőre kissé összezavarnak a szavai is. Jobb is talán, hogy áttérünk valami egyszerű témára, tehát a jelmezemre, így nézek végig magamon, majd pislogok a másik felé.
- Szerinted? A Halloween a rémisztgetésről szól és a múltban rengetegen féltek a vámpíroktól. Na meg, szerintem érdekes lények. – mesélek is kicsit arról, hogy miért is pont így öltöztem be, de más oka nincsen. Zombiként amúgy is szörnyen festenék és mint már tudja, nekem számít a megjelenés, hogy tetszem másoknak. Mindig is erre törekedtem, hogy a külsőm rendben legyen, a belsőm pedig már más tészta.
- És te hogy-hogy nem valami szörnyű jelmezt vettél magadra? Ez az angyal cucc nem annyira mostanra illő. – kíváncsiskodom én is egy kicsit felőle és bár nincs bajom azzal, ahogy kinéz, de mégis csak furcsa most. Persze ízlések és pofonok, lehet, hogy ő náluk mindegy a jelmez dolog, de én tényleg úgy szoktam meg a környezetemben a Halloween ünneplését, hogy megpróbáltunk minél szörnyűbb, gonoszabb jelmezeket felvenni és hát a vámpír eléggé az, hiszen embereket öl, a vérükön él…

Tárgy: Re: Ethan és Lya Csüt. 14 Nov. - 10:05

- Azt hiszem, maradjunk a köszöntésnél - válaszolok kérdésére, mielőtt megindulunk.
A foggal kapcsolatos megjegyzését mosolyogva hallgatom végig, de a végén már nem bírom visszafojtani a rövidke nevetést, mi úgy kikívánkozik. Ha tudná, hogy az én szerelésemben is döntő szerepe volt ennek, az egyszerűség mellett. De ez egy lánynál miért ne így lenne?
- A tiédnél ütősebb érvelést még életemben nem hallottam - jegyzem meg séta közben.
Egymás nevét már sikeresen megtudtuk, ez azonban még nem mondható túlontúl nagy ismeretnek. Szerencsére nem is tűnik olyannak, aki megelégszik ezzel, úgyhogy akár még egy jót beszélgethetek is. Talán még táncolunk is, ki tudja? Egyelőre maradjunk csak a szövegelésnél, hiszen ha már ismerkedni akar, akkor ismerkedjünk. Sokkal jobb lesz ez így. Invitálására helyet foglalok az asztalnál, közben azonban nem feledkeztem meg iménti megjegyzéséről sem. Csendesen kivárom, hogy leüljön ő is, közben kortyolok egyet a kapott puncsból.
- Én fajta kaliberű csaj? Nahát, máris be lettem skatulyázva? Melyik csoportban kaptam helyet? Kérlek mond el azt is, hogy mit kellene róluk tudnom, tudni akarom hogy kellene viselkednem!- kérdem, mert igencsak érdekel, s kérlelem is, ugyanezen okból.
- És jó, megfogtál. Ismerek vagy két diákot, meg az alapítókat. És te is jó úton haladsz afelé, hogy bővítsd ezt a listát, egyelőre azonban csak egy ismerős ismeretlen vagy.
Kérdésemre megkapom válaszom, mi igencsak őszintének hangzik. Ez becsülendő. Legalább nem szépít. Vagy lehet, hogy valójában most hazudik, hogy lazábbnak tűnjön? Á, nem hiszem. Szerintem ő ilyen. Ezt ki is nézném belőle. És nincs is bajom vele, amíg nem viszi túlzásba.
- Hm... Azt hiszem, egyelőre jó döntésnek tűnik, de majd kiderül. Még túl friss ez a "kapcsolat". De mi a te véleményed? Jól döntöttél, vagy sem? - kérdezek vissza.
Tudom, hogy még korai ilyesmit kérdezni. Nem is értem miért pont most tette fel a kérdést. Na jó, talán mégis, hiszen a nagyszerű felvezetés megvolt hozzá.
- Egyébként miért pont vámpír?

Tárgy: Re: Ethan és Lya Csüt. 14 Nov. - 0:18

Nem szokásom túl sokáig nézelődni, elég hamar kiszúrom azt, akihez oda szeretnék menni és most ez a szőke teremtés lesz az, aki a mai este feldobhat kissé a társaságával. Persze előre még nem lehet tudni, hogy mennyire jövünk majd ki jól, de majd meglátjuk… Megszólítom tehát, amint elé érek, de ahogy érzékelem a bizonytalan kérdést, úgy mosolyodom el kissé, végig szép szemeit figyelve.
- Ez most kérdés akart lenni vagy köszöntés? – döntöm meg cseppet fejemet, mert tényleg érdekelne ám. Persze kinek ne jöhetnék be pont én? Bizonyára kevés olyan csaj van, de talán akad a Földön. Végtére is, nem vágyhat mindenki a szőke hercegre, bár fehér ló helyett nekem fekete motorom van, de most már az úgyis menőbb a hátasnál. Az ital azért a másik kezébe kerül, majd a köszönömre csak egy aprócska biccentés lesz a válasz.
- Oh, hát igen, a fog hiányzik. Azt mondták, nem áll igazán jól, szóval mindent a külsőért. – nevetek is fel jóízűen, de sejtheti, hogy most csak ugratom őt. A Halloween nem a gyönyörűségről szól, sokkal inkább a túlvilágról, a szellemekről és a halott lényekről. Én bírom ezt az ünnepet, tehát ha lehetőségem van rá, meg is ünneplem, bár tököt például még soha se faragtam. Na, majd talán jövőre. Megindulunk azért lassan a tömeg felé, én pedig egyenesen az egyik asztalt célzom meg, hogy ne ácsorogjunk rögtön, mivel a tánc még várhat, én már amúgy is kitáncoltam magam mára, de ettől függetlenül ha úgy van, a szöszit is megforgatom párszor a parketten. Ideje inkább bemutatkozni, így árulom el neki a nevem, majd tudakolom meg az övét is és természetesen egy kérdés se maradhat el, amely már foglalkoztat egy ideje.
- Hmm, fura, hogy egy te fajta kaliberű csaj nem ismer itt még senkit. De akkor itt a lehetőség, ismerkedjünk. – kacsintok rá és már intek is egy szék felé, hogy foglaljon csak helyet. Ha megteszi, akkor én is leülök mellé, és úgy hallgatom most már az ő kérdéseit, amikre kissé fel is nevetek.
- A szőkék a gyengéim. – felelek is kertelés nélkül, de aztán végül kissé felnevetek. – Csak vicceltem. Egyszerűen kiszúrtalak és mivel egyedül voltál, gondoltam miért ne? De persze a külsőd is közrejátszott, nem tagadom. – nem fogom itt lökni neki a szép dumát és azt mondani, amit hallani szeretne. Én ilyen vagyok, ezt kell szeretni.
- Miért, szerinted jól döntöttem, hogy odamentem hozzád vagy inkább nem kellett volna? – kíváncsi vagyok, hogy vajon erre a kérdésre milyen választ fog adni. Közben azért tovább iszom ezt az édes löttyöt, de szemeimet nem veszem le a másikról. Na jó, egy pillanatra mégis, amíg egy csokis süti után nyúlok. Kell az édesség, az valahogy mindig, lételemem.

Tárgy: Re: Ethan és Lya Szer. 13 Nov. - 23:28

Az idő telik, de azért olyan sok ideje még nem ácsorgok a bejárat mellett. Ami azt illeti, egész kellemes ez így is, hamarosan azonban sikerül kiszúrnom valakit. Egy srác közelít felém, ennek ellenére nemigen bízom el magam, hitegetve abban a reményben, hogy kiszúrt engem, hiszen a kijárat pont mellettem foglal helyet. Talán mégsem volt annyira jó ötlet pont ide helyezkedni. Bár gyanakodtam, hogy a kiutat keresi két pohárral kezében, pozitívan kell csalódnom. A megszólítás után, mely valószínűleg nekem szólt, a felém nyújtott pohárból ítélve, csak lágyan elmosolyodom. Út közben volt időm végigmérni őt. Meglehetősen tetszetős külsővel bír, beleértve szőke tincseit, melyek valamiféle mesebeli herceges történetbe illenének leginkább, ha le kellene írni. Ezzel a sötét szereléssel pedig kimondottan csábító kombináció. Valószínűleg ő maga is tisztában van vele.
- Ő... szia... jóképű idegen? - üdvözlöm egyfajta kérdő formában, csupán találgatva a lehetséges opciók között.
Közben egy pillanatra elgondolkodó képet vágtam, elvégre tényleg gondolkoztam, hogy hogyan is üdvözöljem szavai után. A poharat egy kecses és kellőképp lassú mozdulattal elveszem.
- Köszönöm! - hálálkodom gyorsan.
Az italt nézve, vélhetően puncsot tartalmaz a pohár. Hogy én miért nem ezzel kezdtem az estét? Na mindegy! Most már legalább van is a kezemben valami.
- Azt hiszem, tényleg nem kell tartanom egy fogatlan vámpírtól.
A srác hívására elindulok kicsivel lemaradva mögötte, nagyjából fél lépésnyire, így némiképp mellette is haladok, hogy még csak véletlen se tapossam le. Sétánk alatt a róla gyűjtött adatok listája bővül, méghozzá a nevével. A kapott italba belekóstolok, de gyorsan le is nyelem, hogy bemutatkozhassak, azért arra ügyelve, hogy ne adjak elő fulladásos vagy bármiféle kapkodós jelenetet.
- Lya vagyok. És hogy válaszoljak a kérdésedre... Ahhoz, hogy kerülni akarjak valakit, előbb ismernem kellene az ittenieket, ha jól sejtem. Nálam inkább ez a probléma. Na és te? Mi vett rá, hogy egy az ajtó mellett ácsorgó kék ruhás lányhoz odamenj és punccsal kínáld? - kérdezek vissza, hátha el tudunk indítani egy értelmes társalgást.
Meg kell hagyni, elég jól indított. Leszámítva a szépségem részt, de ezt neki nem kell tudnia. És egyébként is, egy bálon ez megengedett. Legalábbis szerintem. Ha máshogy nem is, legalább így van némi bátorságuk odamenni bárkihez is. Ez azonban inkább a régebbi tapasztalatokon alapszik. Itt talán nem kellene azokra hagyatkoznom, elvégre itt nem átlagos emberek vannak.

Tárgy: Re: Ethan és Lya Szer. 13 Nov. - 22:51

Egy pillanatra se bántam meg, hogy az édes Quinn-el jöttem el a bálba. Bizonyára néhányan furcsálják, mint például a szobatársaim is, de engem ez nem érdekel. Azzal vagyok, akivel jól érzem magam és ma végre egy kicsit jobban meg is sikerült ismernem ezt a zárkózott teremtést. Viszont az éjszaka halad, én pedig azért szeretnék még mást is megismerni, amit már neki is mondtam, még a találkozásunk elején, tehát nem is olyan régen kis időre magára hagytam a leányzót, de azért fél szemem rajta, nehogy baja legyen. Ha esetleg valami tapló próbálkozna nála, akkor biztos lehet benne, hogy nem fog jól járni. Na de talán nem lesz baj, így hát meg is indulok vámpír jelmezemben az asztalokhoz, majd töltök ki két pohárba egy-egy adagnyi puncsot, amelyeket kezembe fogva tekintek is körbe. A jelmez amúgy már nem tökéletes, mivel a fogakat a leányzó kedvéért kiszedtem a számból, de ettől függetlenül még mindig jól mutatok ebben a fekete hacukában, jól illik szőke üstökömhöz, szó se róla.
~ Hmm, vajon ő meg mit ácsorog az ajtóban? ~ - vetül is tekintetem az egyik szöszke felé, akinek angyal szárnyait most nem is igazán veszem észre a táncoló pároktól, csak valami fehéret látok a háta mögött, ami nem passzol igazán a kék színű ruhájához. Végülis, miért ne dumálhatnék most pont vele egy kicsit? Max ha nem lesz szimpi, hát lelépek, aztán ennyi. Eddig csak Quinnt kedvelem igazán, a többi csajnál nem érdekel, hogy miként viszonyul hozzám, bár nem tagadom, hogy rám férne már a szórakozás is, egy idősebb leányzóval, mint mondjuk az egyre közelebb kerülő szöszke, mivel eléggé célirányosan tartok ám felé.
- Szia Szépségem! – köszöntöm is, ahogy végül elé érek, majd a bal kezemben lévő poharat át is nyújtom neki. – Ne ácsorogj már itt egyedül, nem esz ám meg senki. Na gyere. – intek is fejemmel, hogy jöjjön már beljebb. Felőlem amúgy le is ülhetünk valahová, szóval ahogy szeretné. Most viszont már feltűnnek azok a szárnyfélék, amik a hátát díszítik, de nem jegyzem meg a dolgot. Ez egy kiöltözős bál, még jó, hogy nem átlagosan néz ki, mondjuk én abban lehet, hogy már őt is megakadályoztam.
- Amúgy Ethan vagyok, na és Téged hogy hívnak? – mutatkozom be menet közben – már ha velem tart egyáltalán -, és közben iszom is néhány kortyot ebből az édes italból. Nem a kedvencem, de a vodka még várat magára, mégse akarom azt, hogy iszákosnak gondoljanak.
- Miért nem jöttél amúgy beljebb? Csak nem kerülsz valakit? – pillantok is felé kissé felvont szemöldökkel, majd ez után nézek ismét a táncolók felé. Oké, a kicsi lány még megvan, a többiek pedig jól érzik magukat jelenlegi párjuk társaságában. Kíváncsi vagyok, hogy megérte-e nekem a szöszkéhez jönnöm vagy hasonlóan járok majd vele is, mint Jane-el.

Tárgy: Ethan és Lya Szer. 13 Nov. - 21:43

Minő szerencse, vagy inkább balszerencse, hogy idekerülésem után nem sokkal bál vette kezdetét. Szerencse, mert mint új diák, akár könnyíthetne is a beilleszkedésemen a részvétel, de balszerencse is, hiszen Mikeon és néhány tanáron kívül, jóformán senkit nem ismerek. Az előbbivel meg jól összekaptam már találkozásom napján, úgyhogy rá sem igazán számíthatok. Na persze biztos itt lesz a bálon, hiszen miért ne lenne? Gondolom az ilyen rendezvényeken sok lány megfordul. Az esemény azonban mégis ér annyira váratlanul, legalábbis engem, hogy a legegyszerűbb és talán legsablonosabb jelmezzel rukkoljak elő. Az pedig nem más, mint angyalszárnyak. Kartonból vágtam ki az alapját, amit fehér filc anyaggal vontam körbe. Ezt követően drótból tollszerű vázakat hajtogattam, amit szintén bevontam. Azokat átszúrtam a szárny alapján, és mondhatom, igencsak pepecselős munka volt. Nem is beszélve arról, hogy rémunalmasan monoton, mire az egészet összeraktam úgy, hogy kezdjen angyalszárny alakja lenni. Hogy a pihés hatás is meglegyen, széthúzott vattát tettem minden egyes tollsor tövére. Kell nekem ilyesmit kitalálni. Lehettem volna egyszerűen… valami más. Erre pont azt választom, amit tudom, hogy hogy kellene kinéznie. Persze még ez is távol áll a valóságtól, de a semminél jobb. A szárnyak mellé egy kék koktélruhát választottam. Nagyjából fél éve vehettem, de még egyszer sem volt rajtam. Furcsa, mert mindig magammal hordom, ahogyan igazából elég sok más ruhát is. A szárnyakra kék anyagból pántokat varrtam, hogy magamra tudjam aggatni. Nem kell más, mint egy kényelmes cipő, természetesen a ruhához illő színben és valami jó smink meg haj. Amint ezzel kész vagyok, nincs más dolgom mint lemenni a bálterembe.
Be kell valljam, nagyon szépen összehozták ezt az egészet. Stílusos és alkalomhoz illő, már amennyire látom az ajtó mellől, ahol leszobroztam. Még jó, hogy a szárnyaim jó puhára sikeredtek a vattának hála. Kényelmesen támasztom a falat általuk és még csak fázni sem fázik a hátam. Tiszta haszon. Talán állandóan hordani kellene a sajátokat. Már ha tudnám egyáltalán, hogy hogyan kell. A bálra egész sokan eljöttek. Ilyenkor pedig szembesülök vele, hogy mennyien is vannak ebben az iskolában. Kíváncsi lennék, hogy kik a diákok és kik a tanárok, mert nemigen lehetne megmondani. Jó, azért vannak kivételek, de mégis. Meg úgy őszintén, még fogalmam sincs róla, hogy hogy megy ez az egész. Azt tudom, hogy nem csak nekem van… adottságom. Az viszont, hogy mitől lesz valaki tanár és mikor, az egy igencsak jó kérdés. Még egy oktatót sem faggattam ki arról, hogy miért csinálja azt amit, vagy hogy jutott addig az a szerencsétlen, hogy tudatlan kölykökkel foglalkozik valami olyannal kapcsolatban, amiről a világ népségének átlaga még csak nem is tud. Na de mindegy, most nem is ezzel kellene foglalkoznom. Sokkal inkább azzal, hogy hogyan kellene elvegyülni, mert ha sokáig ácsorgok itt, akkor túlontúl feltűnő lesz, hogy nem vagyok itt régóta. Azt pedig nem akarom. De nem ám!

Tárgy: Re: Ethan és Lya

» Ethan és Quinn
» Ethan&Jane
» Ethan és Odett
» Lily és Ethan
» Tati & Ethan