Árny és Suttogó

Tárgy: Re: Árny és Suttogó Kedd 5 Nov. - 15:32

Miután a frászt hozza rám, nem leszek rest megszólalni. Most komolyan. Mindenki ijesztgetni akar? Mikor megérkeztem az X-birtokra a kertben máris akadtam egy vicces kedvében lévő lányra, aki ugyan nem ismerte be a gyíkos akcióját, viszont több magánéleti dolgot tudtam meg róla. Én mosom kezeimet ez ügyben, nem én voltam az, aki kiráncigálta belőle azokat. Nem mondhatnám, hogy társaságra vágyok, de ha nincs más lehetőségem, akkor megpróbálok egy kulturált beszélgetést folytatni. Kortyolok párat a puncsból, de azért megfordul a fejemben, hogy nem kéne olyan sok pohárral innom, mert a végén érdekes dolgokat fogok mondani. Rövid mondatomra széles mosolyt villant felém, én meg csak figyelem, hogy ezután mit kérdez.
- Maradjunk az utóbbinál. - húzom félmosolyra szám, s célzok az "ez is megteszi, ha nincs másképp" szövegre. Szórakozni jöttem, szóval nekem igazából totál mindegy, hogy ki jön oda hozzám, kivel beszélgetek stb. A lényeg, hogy volt bennem elég akaraterő, és eljöttem a bálra. Az most másodlagos, hogy van e partnerem is, aki után egész este loholhatnék. Nem, nekem ez nem hiányzik az életemből. Így is remélem, hogy a gyíkos lánnyal nem futok össze, bár ami azt illeti már jó ideje nem láttam. Egy pillanatra a többiek felé nézek, és figyelem, hogy milyen jól elvannak egymással. Most komolyan. Mindenki életébe kell egy másik személy, aki kiegészíti? Nevetséges. Koccintunk és elhangzik a rövid bemutatkozás. Szóval Conrad Frewen a teljes neve. Ezt is megtudtam miután hozzátette a vezetéknevét. Gyorsan kérdezek én is, mielőtt még ő szólalhatna meg. Pech, gyorsabb voltam, de remélhetőleg nem fogja elfelejteni, amit mondani akart. A válaszára felvonom szemöldökömet. "Valahol van..." Hát oké. Mindenesetre beigazolódott, amit gondoltam. Kezdem kellemetlenül érezni magam, hogy itt az ég világon mindenkinek van valakije, akivel jól érzi magát, csak én árválkodok ennél az asztalnál. Kezdetben ez még nem zavart, és jó lenne, ha most sem.
- Ezzel egyetértek. Bármerre nézek, mindenhol a mézes-mázas szöveggel állnak elő. - forgatom szemem, majd újabb adag puncsot töltök a pohárba. Nem kéne sokat innom, mi? Legalább legyen egy jó estém.
- Nem baj. Végül is nem kell semmitől sem tartanom. A képességünk le van blokkolva. - emelem számhoz a poharat, de még mielőtt ihatnék egy kérdést szegez felém.
- Az én partnerem jelen helyzetben a poharam. Amúgy meg nincs, úgy voltam vele, hogy egyedül eljövök, ha már alig ismerek valakit.

Tárgy: Re: Árny és Suttogó Hétf. 4 Nov. - 18:57

Árny & Suttogó

Úgy látom, bejött az osonós dolog, mert szegény leányzó majd szívinfarktust kap tőlem, de hála az égnek csak képletesen. Olyan gyorsan suhan el az arcáról a rémület, mintha soha ott sem lett volna. Ez igazán figyelemre méltó. Aztán olyan játszi könnyedséggel elegyedik velem szóba, hogy nem átallok rázuhantani egyet legszélesebb mosolyaim tárházából.
- Ez most a "hagyj békén, jó nekem így" fogjuk rá, vagy az "ez is megteszi, ha nincs másképp" fogjuk rá? - incselkedek vele kicsit. Nem is tudom miért, a hangvételéből nekem az jött le, hogy vele lehet. Nem tűnik egy sértődős lánynak, inkább az a vagány, beleszólós típus. Én pedig nagyon bírom az ilyen embereket, legyen férfi vagy nő, fiatal vagy idős. Az, hogy ez az illető történetesen egy csinos lány, csak egy ráadás.
Iszunk egyet, majd bemutatkozok, és ő is megteszi ezt. Nane! Még egy Annie? Murphy törvénye, hogyha érkezik egy, érkezik még egy az életedbe vagy mi, Furcsa egybeesés, főleg, hogy eddig egy Anniet sem ismertem, most pedig itt van rögtön kettő. Na jó, az "ismerem" szó talán egy kissé túlzás.
- Frewen is tartozik ám a Conradhoz. - teszem hozzá, mivel, hogy ő teljes névvel mutatkozott be, én pedig az imént csak egy keresztnevet szúrtam. Na de miért tűnik nekem úgy, hogy azt hiszi fel akarom szedni? talán túl rámenős lettem az évek során.... hm...
- Szóval Annie. Nem Zombikirálynő. - mondom inkább magamnak, semmint neki. Ám mikor szólásra nyitnám a számat, ő közbe szúr egy kérdést. Be is csukom egy pillanatra, hogy aztán újból kinyithassam.
- A partnerem most.... ööö... valahol van.
Nahát, micsoda frappáns válaszaim vannak!
- Én meg gondoltam addig körbe nézek, de nem túl pörgős a buli. Legalábbis nekem nem az. Oké, jó a zene, a kaja, a pia, de nem sok mindenkit ismerek még, mert új vagyok. És amíg a partnerem a dolgát végzi, eléggé unatkozok... beszélgetni meg nem sok mindenkivel lehet, mert undorítóan megy a flört minden sarokban. - vigyorodom el. - Téged meg kiszúrtalak, hogy egyedül ülsz, gondoltam boldogítalak egy kicsit. Szorrríí, remélem nem baj. Na és a Te partnered? - iszok bele ismét a poharamba. Már kezd kiürülni a nyavalyás. Lehet nem ártana újratankolnom belőle.

Tárgy: Re: Árny és Suttogó Vas. 3 Nov. - 18:48

Ülök a puncsos poharammal a kiválasztott kis asztalnál és a táncosokat figyelem. Ehhez is mázli kell, hogy üres asztalra leljek, bár elnézve a társaság nagyját, inkább a parketten ropják. Egész tűrhető zene szól, amire még táncolni is tudnék, de így egyedül egy idiótának néznének. Elég annyi, hogy képes voltam eljönni partner nélkül. De egyáltalán minek nekem? Nem sokáig meredhetek magam elé, ugyanis egy hang hallatán megugrok a széken. Meglepettségem közepette próbálom összerakni a dolgokat, hogy hogyan "teleportál" ide hozzám, úgy, hogy elkerülte a figyelmem. Most vagy én bambultam el annyira, hogy nem vettem észre, vagy ez a srác tud nagyon jól osonni. A kisebb sokkból sikerül felrázódnom, ezért válaszra nyitom szám.
- Fogjuk rá. - vonom meg vállam. Mondhatni, hogy a magányt szeretem, igen, de a zombikról nem tudok valami hű de sokat, ezért róluk nem merem ugyanezt állítani. Végigmérem a jelmezét, hogy valamelyest tisztában legyek azzal, hogy minek öltözött. Így elsőre úgy néz ki, mint egy égből pottyant angyalka, aki egy kicsivel nagyobbat zakózott a kelleténél, vagy épp mintha a hentestől jött volna. Mindenesetre mulatságosnak tartom a jelmezét, de nem mondom ki hangosan, csak megmosolygom miután alaposan megfigyeltem ezt a "véres" göncöt. Egyelőre nyugodtan hallgatom amit mond, de a kisebb bókokra felkapom a fejem. Most tényleg bókolni próbál? Nem vagyok az a típus, aki könnyen zavarba jön ilyen szavaktól, de ha ennek a fiúnak van partnere, akkor nem nézné jó szemekkel ezt a kis beszélgetést. A hullatáncoltató ismerősére felvonom a szemöldököm. Nem vagyok oda a hullákért, akiket feltámasztottak. Jó, jó, ez így vicces, mert pont én vagyok az, aki élőhalottnak öltözött. Nem tudom pontosan, hogy milyen szándékból jött ide beszélgetni ez a fiú, de legalább akad valaki, akivel lehet társalogni. Nem mintha annyira hiányozna az életemből... Én is megemelem felé a poharat -azért adjuk meg a módját, ha már egy bálon vagyunk-, majd én is kortyolok egy keveset a puncsból. A Zombikirálynőre szúrós pillantást vetek rá. Igazából nem is tudom miért, abszolút nem bánt meg ezzel, és nem is zavar, hogy ilyenek mond, legalábbis így vélekedek felőle.
- A Zombikirálynő találó lenne, de nem. Annie Montgomery a nevem. - mutatkozok be én is, majd fejben visszatérek a partner témára, amire nem sokkal később rá is kérdezek.
- Nem a partnereddel kéne táncolnod? - billentem oldalra fejem, ahogy érdeklődve nézek fel rá. Ha netán nincs társa, akkor egy cipőben járunk, de nem biztos, hogy én vagyok az a személy, akiben meg lehet lelni a partnert. Kétlem, hogy ne lenne egy olyan leányzó, aki ezzel a fiúval eljön a bálra, mert tekintve Conrad viselkedését a lányokkal, egész biztosan felszedett valakit.

Tárgy: Re: Árny és Suttogó Vas. 3 Nov. - 15:48

Árny & Suttogó

- A zombik a magányt szeretik? - mikor meglátom a lányt, nem tudom megállni, hogy oda ne osonjak mellé, úgy, hogy lehetőleg ne vegyen észre, és ne sokkoljam le a hirtelen kérdésemmel. Annie épp elment női ügyeket intézni, így én meg feltankoltam magam punccsal, és ekkor vettem észre a zombikirálynőt. Bár a képességem még mindig nem működik, enélkül is feltűnt, hogy elég magányosan üldögél egymaga. Úgy látom, nem jött vele partner, s nagy bátorságról tesz azzal tanúbizonyságot, hogy egyedül is eljött a bálra.
- Nem találkoztam még ilyen helyes hullával. Az egyik barátom pedig folyamatosan megidéz párat, de azok valahogy nem keltették fel ennyire az érdeklődésemet... és ami azt illeti, nekik nincs is ilyen jó illatuk... - kicsit közelebb lépek hozzá, majd felemelem a poharam, felé intek vele, jelezve, hogy "egészségére", majd beleiszok, aztán pedig oldalvást neki dőlök a falnak.
- Conrad vagyok. És Te? Zombikirálynő?
Nem is tudom miért szólítottam meg, és mi többet mondhatnék neki egyelőre. Úgy vélem, hogy talán kezdetnek ez is elég. Egyszerűen csak tetszett a lány merészsége, hogy tojik magasról arra, ki mit gondol róla, ha egyedül jön le szórakozni. Pedig ebben a mai kamasz világban eléggé ki tudják nézni az ember,t ha nincs vele partner egy buliban. Főképp ha az az ember egy lány. Egy fiúnál valamiért kevésbé tartják fontosnak a partner dolgot.

Tárgy: Árny és Suttogó Vas. 3 Nov. - 14:11

Egyedül közelítem meg a földszinten található báltermet a saját kis élőhalott jelmezemben. Ugyan kivel tudnék ide eljönni? Az iskola jelenlegi diákjait alig ismerem, maximum látásból futhattam össze velük. Meg amúgy is. Jobb nekem egyedül. Azt terveztem, hogy kiválasztok egy üresen álló asztalkát és megkóstolgatom azokat a furcsa sütiket, amikkel kínálnak. Legalábbis ezidáig ez volt a tervem, de így belegondolva talán nem magányosan kéne punnyadnom az egyik asztalnál. A végén fene tudja milyen pletykák fognak megszületni rólam, de azért se megyek el. Ez az első bálom, még ha nem is tökéletes én ki akarom élvezni, amíg tudom. A zene is szól, aminek most felettébb örülök, hiszen alkalmam adódik arra, hogy táncolhassak. Mondhatni, hogy lételemem a tánc, nem tudok meglenni nélküle és a zene nélkül. Ez lehet, hogy furán hangzik, de én így érzem. Amióta ebbe az iskolába kerültem, alig táncoltam és ez most már nagyon hiányzik... Az öltözékemet ehhez az eseményhez igazítottam, mert ugye nem valami csili-vili hercegnő jelmezbe kellett jönni, lévén, hogy Halloween van. Kissé szakadt, piszkos ruhák, amiket szimplán befestettem, hogy mégse koszosan jöjjek el erre az eseményre. A hajamat úgy ahogy összekócoltam és arcomat is kifestettem különféle sminkekkel, hogy minél jobban hasonlíthassak egy zombira. Beesett arc, itt-ott vörös foltok a vér utánzása gyanánt. Lehet, hogy nem tökéletes, viszont nem rózsaszín ruhácskába akartam jönni, ha már a többség boszorkány, vámpír és egyéb rémisztő jelmezekbe bújt. Azért nem lettem olyan élethűen kifestve, de a hasonlóság meg van.
A tervemhez igazodva odalibbenek az egyik asztalhoz, hogy valamit igyak, egyek. Először a süteményekre vándorol tekintetem, majd a puncsos tálra, ami igencsak hívogatóan fest. Felkapok egy poharat és töltök az édeskés löttyből egy keveset. Először csak kóstolókép, mert nem akarom az egészet kiköpni és ott hagyni a pohárban. Le is ülök a legközelebb eső székre, majd a táncoló párokra pillantok. Nézem, ahogy beszélgetnek és együtt lépkednek a parketten. Egy pillanatra megfordul fejemben, hogy talán egyedül odamasírozni és táncra perdülni egy tök jó ötlet lenne, de inkább elvetem és tovább ücsörgök egymagamban. Közben nagyban kortyolgatok a puncsból, ami eléggé finomnak bizonyul. Kényelmesen hátradőlök a széken és összefont karokkal meredek magam elé.

Tárgy: Re: Árny és Suttogó

» Jessica Willows - Suttogó
» Árny és Szikra
» Aura és Árny
» Annie Montgomery - Árny