Amy és Mike - Repülj velem Angyalom!

Ez az uszodás buli eléggé jól hangzik és bár régen bizonyára elkerültem volna az ilyen helyeket, most mégis szeretnék nyitni az új dolgok felé, tehát egyértelmű, hogy ott leszek és ezt nemsokára Mike-al is közlöm.
- Hát ha mondod neki, csak ott lesz. Bár furcsa szárnyak nélkül, de annyira nem bánnám. – vonom meg vállaimat is cseppet, majd a kérdést hallva mosolyodom el. – De igen, beszívják, szóval nem túl egyszerű. Tudod, még például soha se fürödtem tengerbe, a szárnyaim miatt. Nem tudom, hogy ezt most miért mondom, de biztos tök jó lehet, ugye az? – ő valószínűleg már sok helyen járt és a tenger egyértelműen szerepelt közöttük. Én is voltam a partján, nem is egyszer, sőt, a tragédia is ott történt, de fürödni nem tudtam benne, mivel születésemtől fogva rajtam vannak azok a bizonyos szárnyak. Lehet, hogy ezt az álmom most nem kellett volna elé tárnom, de ha már ez a téma, előjött.
- Amúgy Jeremy a neve és ma már mondtam párszor. Jó fej srác, igazán megismerhetnéd. – én tényleg nagyon kedvelem és jó lenne, hogyha két számomra fontos ember jóban lenne, bár tény, hogy én semmit se fogok erőltetni ilyen téren, jogom se lenne hozzá. A szárnyaim is szóba jönnek, így pedig a múltkori kis kalandunk is, ami azért végső soron egészen jól sikerült. Most sincs ellenemre, hogy megismételjük valamikor a mászkálást – a csók nélkül… asszem -, így rá is bólintok, de amikor ismét Jer-re utal, csak megforgatom kissé a szemeimet.
- Nem kell mindent tudnia. – amit nem tud, az nem fáj, erre szokták ezt mondani, de én mégse vagyok ilyen felfogású, ettől függetlenül nem óhajtom megtagadni Mike társaságát és azt, hogy jól érezzük magunkat. Még nem tudom, hogy mit hoz a jövő, de ki fog derülni, talán nem is olyan sokára. Na de többféle téma is szóba jön a táncunk közben, és olykor kissé közelebb is kerülünk egymáshoz – talán közelebb is, mint kellene -, de amikor elérkezünk a múltamhoz, mintha minden elromlana. Nem szabadna erről beszélnem, nem most, nem biztos, hogy pont neki, de én mégis így döntök, tehát elmondok mindent, ami akkor történt. Na jó, majdnem mindent, a halált egyelőre még kihagyom a sorból. Az ölelés és a simogatás viszont nem kicsit esik jól, tehát ott is maradok jó pár percig a fiú karjaiban, már ha ő se tol el magától.
- Meglehet és köszi, nagyon kedves vagy. Jól esik. – mosolygok is rá, miközben szeemit figyelem és lassan azért ismét eltávolodom tőle, de csak annyira, hogy tovább táncolhassunk. Amikor viszont felteszi a kérdést, hogy le szeretnék-e ülni vagy visszamenni Jer-hez, csak határozottan rázom meg a fejem, intve ezzel nemet a kérdésekre.
- Nem! Én… én veled szeretnék még egy kicsit maradni, ha nem bánod. Ugye nem baj? – nézek fel rá édesen és kissé most én húzódom közelebb. Nyugtatóan hat számomra Mike jelenléte, tehát még nem futok vissza Jer-hez, főleg azért nem, mert nem akarok magyarázkodni neki arról, hogy miért van ilyen rossz kedvem. Majd ha már ismét visszatért a bál elején lévő Amy, akkor én is visszatérek hozzá. Tehát még néhány számot áttáncolunk Superman-el, majd az után búcsúzom csak el tőle. Én tehát visszatérek Jeremy-hez, ő pedig bizonyára egy másik lány után fog majd nézni. Szívesen maradtam volna egész este Mike-al, de nem tehetem és szerintem ő se az én társaságomra vágyik végig, tehát jobb ez így. Örülök neki, hogy végül felkért táncolni.

//Köszi a jáccit, jóó volt természetesen ez is, élveztem. //

- És, simán esélyes, hogy ott lesz Ethan is, nem lesz macerás úszni a szárnyaid miatt. Amúgy nem szívják be a vizet? - végülis azt hiszem logikus kérdés, mert ha szárnyakkal megy vízbe és azok beszívják a vizet, akkor nem biztos, hogy nem süllyed le mondjuk a víz aljára, vagy mit tudom én, szóval jó az, ha Ethan kicsit blokkol ezt azt. Amúgy is ki tudja nincs-e valami elektromos akárki, és ha belevezeti magát a medencébe... szóval azért az ilyesmi még veszélyes is lehet. Azért remélem eljön, szerintem jó buli lesz, bár ahogy ismerem magam, mire leszervezem az még legalább jópár hét, ha nem több, de végülis nincs hova rohanni. Max. nem karácsonyi lesz, hanem valentin napi, ahhoz még illik is a lezser fürdőruci style nem? A pasiját persze simán hozhatja, még ha most még nem is a pasija, ki tudja, hogy az lesz-e.
- Oké-zsoké, kérdezd meg a bongyorkát. Hogy is hívják? - vagy már kérdeztem? Vagy már mondta? A fene se tudja, meg hát annyira nem figyeltem én rá, hogy egy másik pasi nevét jegyezgessem meg. Voltak bőven infok ezen kívül, amik érdekesebbnek bizonyultak. Az se tuti, hogy ha most válaszol, akkor megjegyzem majd a srác nevét, de majd igyekszem. Végülis, ha haveri szinten akarok lenni Amy-vel, akkor mégis illik tudnom azt, hogy kikkel barátkozik és szívesen lennék vele haveri szinten. Az viszont tényleg meglep, hogy letapizhatom a szárnyait, amúgy is érdekes ötlet, és nem mellesleg azt is mutatja, hogy igyekszik azért változni és nem óckodni mindentől.
- Ha tudná az a pasas, hogy titkos helyekre vágysz velem... - vigyorodom el. Persze, hogy húzom egy kicsit még, főleg ha láthatóan vevő is rá. Vagy akkor lehet, ha szóban teszem és nem tettekkel, amit a srác is lát az asztalnál? Végülis lehet, hogy így van, meg ez inkább viccelődés és nem az a piszkálás, amivel az elején indítottam. Talán nem veri ki nála annyira a biztosítékot, én legalábbis nagyon remélem. Azért egy döntés még belefér, afféle teszt, hogy hogy bírja és hát nem nagyon. Be van rám indulva, no de ki nem? Nagy az egom? Lehetséges, de sosem zavart.
- Oh, pedig mindig jó egy kicsit legyezgetni a másik hiúságát. - rázom meg a fejem egy nagy sóhajjal, mintha igazán rosszul esne, hogy ezt mondja, hogy nem akar tovább dicsérni és szépeket mondani nekem. Pedig hát milyen jó érzés is ez, én legalábbis baromira élvezem az ilyen kis oda-vissza labda dobálásokat. Aztán viszont már húzósabb dologba tenyerelek bele. Ez azért meglep, hogy ilyesmi történt vele, főleg mert az én életem e téren rém unalmas, nem nagyon történt velem semmi veszélyes, vagy kiakasztó. Határozottan nyugis kis élet van a hátam mögött. Persze, hogy gyorsan magamhoz húzom, amikor erről mesél, hiszen rémes lehetett. Nem kérdezek rá jobban, hogy mi lett a vége, kétlem, hogy ezt az egészet jó dolog felidézni. Inkább csak nyugtatólag simogatom meg a hátát, és még a táncban is kissé lassítok, majdnem meg is állok.
- De itt sok jó ember is van, akik nem hagynák, hogy bárki bántson. Én sem... meg szerintem a pasas sem az asztalnál. - hát persze, hogy minket néz most is, de azt hiszem ez most hidegen hagy és ha jól sejtem ezúttal Amy-t is. Túlságosan kemény emlékek ezek ahhoz, hogy most másra figyeljen. De tényleg úgy érzem, hogy ennyi pasi védőösztön van bennem, hogy nem hagynám, hogy baja essen. Végülis mégis csak kedvelem és az mindig rossz, ha egy lányt bántanak. Az ilyen embereket soha sem fogom megérteni. Miért jó ártani másnak, hogy lehet azt még élvezni is?
- Persze, így megértem, hogy nehéz lehet. Le szeretnél ülni Amy? Vagy... visszamenni hozzá? - teszem fel a végén a kérdést is, hiszen látom, hogy megcsappant a lelkesedése, és végülis meg is értem a dolgot. Nem kellemes ilyesmit felidézni, és az, hogy utána lelkesen viccelődjön azt hiszem nem is várható el senkitől. Egy suliba járunk, a tetejében csak egy emelet választ el minket egymástól, szóval már bármikor dumálhatunk és biztos vagyok abban, hogy erre sor is kerül majd még nem egyszer.

Meglep ez az uszodás buli, amire Mike épp most hív meg engem, így akad bőven kérdésem ám ezzel kapcsolatban, viszont szívesen elmegyek majd, hiszen ott is lehet majd ismerkedni és beszélgetni bárkivel, én pedig… most már nem akarok tovább elzárkózni mások elől, szeretnék kicsit lazább lenni.
- Hmm, ez tényleg érdekesen hangzik, akkor biztosan jó lesz. – mosolyodom el kedvesen, majd amikor hallom, hogy Jeremyt is hozhatom, akkor csak bólintok egy aprót rá. A bulinál már egyértelművé vált eddig is a számomra, hogy többen lesznek meghívva rá, nem pedig édes kettesben akar majd velem szaunázni, bár… az se lenne rossz, de mégse szabad ismét róla fantáziálgatnom.
- Akkor majd megkérdezem, bizonyára szívesen eljön majd ő is. – úgyse volt még alkalmam őt felső nélkül látni és hát… nem kicsit vagyok kíváncsi rá, hogy vajon hogy nézhet ki egy szál fürdőalsóban. Persze Mike is érdekel, de most mégis, valahogy Jer jobban megmozgatja hirtelen a fantáziámat. Tényleg hihetetlen vagyok, hogy nem vagyok képes normálisan dönteni, bár ugye nem is kell elvileg. Viszont ha már az aprócska érintéseinél tartunk, akkor szóba kerül szárnyam is, amelyet nem bánom, hogyha majd valamikor megfog vagy megsimogat. Jól is esne és őszintén érdekelne, hogy vajon mit váltana majd ki belőlem a dolog.
- Nekem megfelel a titkos hely is. Majd vigyázok a kampókkal. – vigyorgok én is jókedvűen és hát igen, ennyit még simán szabad neki. Nem is ő lenne, ha nem próbálna meg zavarba hozni és ugratni, szóval én így kedvelem, csak az nem jó, amikor túlzásba esik, mint nemrég Jeremy-vel. Ez után jön viszont a döntés, amely közben eléggé közel kerülünk egymáshoz, majd amikor már ismét állunk, mi magunk kerülünk szóba, vagyis pontosabban az én vonzódásom a fiú felé.
- Ígyis elég nagyra hízott már, nem kell azt növelni. – csóválom meg most már egy visszafogottabb mosollyal fejemet és nagyon örülök neki, hogy nem ragozzuk még tovább ezt a témát. Ígyis eléggé kellemetlen a számomra az, amibe most csöppentem bele… de még kellemetlenebb lesz a következő téma, amelyhez kilyukadunk. Az a két férfi… soha se felejtem el őket.
- Igen, volt. – sóhajtok is fel kissé, majd nemsokára el is árulom az egész történetet a fiúnak. Nem biztos, hogy kéne, de… szeretnék beszélni róla, szeretném, ha kicsit megkönnyebbülhetnék, ha nem nyomnák ezek az emlékek már a lelkemet és talán ha beszélek róla, könnyebb lesz. A filmekben a pszichológusok mindig ezt mondják. Kezeim ösztönösen szorítják meg kicsit Mike vállait, majd a kérdést hallva semmit se mondok, csak egy nagyon aprót bólintok. Így talán ért már engem… legalább egy picikét. Ez után jön az ölelés is, amelyet érezhetően szívesen ad, hiszen magához húz, én pedig csak édesen bújok hozzá, nagyjából úgy, mint azon a napon, amikor először találkoztunk. A könnyeimmel küszködöm, de sikerül visszatartani őket, nem egyszerűen, de csak szemeim csillogása jelezheti nemsokára majd a másik számára, hogy mennyire nehéz ez nekem.
- Mindenhol vannak rossz emberek, szerintem közöttünk is. De most már erősebb leszek és nem hagyom magam. – nézek fel lassan a fiú szemeibe, majd törlöm azért meg picit szemeim sarkát. Lassan eleresztem, majd próbálom folytatni a táncot, de most… most valahogy csökkent a lelkesedés, úgy minden iránt.
- Nem is tudom, hogy miért mondtam el ezt neked és miért pont most. De kísért engem az a nap és azóta is kissé tartok a másik nemtől. – bár ezt próbálom nem kimutatni, de a félénkségem talán elég jel lehet erre az egészre. Nehezen bízom meg bennük és bár most jól elvagyunk és Jeremy-vel is kellemes lenni, mégse érzem úgy, hogy egy csóknál többet túl hamar engednék meg bárkinek is, ahhoz még előbb le kell győznöm a saját démonjaimat.

Jól van, egy kicsit megpróbálhatom visszafogni magam, legalább valamennyire. Nem tudom még, hogy menni fog-e, de azért látok rá halvány esélyt, hogy igen. Már az is becsülendő, ha igyekszem igaz? Nem akarom azért őrületbe kergetni és azt se, hogy faképnél hagyjon, hiszen nem szokott az előfordulni, hogy valaki esetleg engem ne bírjon. A legtöbben kedvelnek és ezen a tendencián nem akarok változtatni még jó ideig. Persze mindig akad kivétel, aki nincs oda annyira az emberért, de ha nem muszáj, akkor nem vágom el magam senkitől, főleg, ha még azért bírom is.
- Oké, becs' szó rajta leszek! - a kezemet a szívem fölé helyezem, hogy az ünnepélyes eskü hivatalos legyen, de azért csak egy pillanatra engedem ám el őt tánc közben, aztán már vissza is csúszik a kezem az övébe, ahol eddig volt összekulcsolva kettőnk között. Viszont az ötletem láthatóan azért tetszik neki, aminek örülök, mire eljutok a szervezésig - ami, ahogy magamat ismerem jópár hét lesz -, addigra már egész sok ember sikerül majd beszervezni.
- Lent az alagsorban, ott van medence, meg szauna, meg minden, ami frankó. A téli hidegben jó lesz ott partizni. És hát... csak úgy, eszembe jutott. - rántom meg a vállam. Az nem fogom azért felvázolni, hogy azért merült fel az ötlet, mert előtte egy dögös vörössel dumáltunk arról, hogy milyen szívesen megnézném hiányosabb öltözetben. Kétlem, hogy ez az apró részlet nagyon érdekelné Amy-t. - Remek! Akár még a pasast is hozhatod. - mosolyodom el, mert hát miért ne. Egyébként talán ezzel arra is célzok valahol, hogy nem kifejezetten úgy hívom el, hogy rajta kívül senki mást nem fogok, szóval e téren nem különleges dolog ez. Jobb a félreértéseket előre elkerülni. Az viszont tényleg meglep, hogy a szárnyait megfoghatom majd, de tényleg igyekszik lazább lenni, ha ilyesmit felajánlj.
- Nekem oké, valami titkos kis helyen, mint legutóbb? - vigyorodom el. Azért nem muszáj teljesen visszafogni magam ugye? Ennél jobban legalábbis nem megy, egy kis szóbeli viccelődés kell. Nem csókolgatom, vagy ilyesmi, amitől a pasija kiakadna, de a szavainkat nem hallja. Azért persze egy kis plusz még belefér, egy laza hátradöntés, ami csak tánc elem, de persze esetében ez nem ilyen egyszerű. Jön a jól megszokott zavar, és aztán a kérés részéről. Hát jó... majd rajta leszek, hogy ne bolondítsam magamba direkt... max. véletlenül.
- Szóval fogalmad sincs... áh, pedig hízna ám a májam. - vigyorodom el. Szórakozom, igen ez így van, de attól még értékelhetem, ha valaki oda van értem igaz? És láthatóan Amy eléggé oda van. Szerintem, ha akarnám simán lecsaphatnám a szöszke srác kezéről, de nem vagyok azért olyan... skalpvadász, vagy hogy is mondják. Én inkább csak játszom, de egy bizonyos határt nem lépek át, nem szokásom összetörni mások szívét és hamis ígéretekkel hitegetni a lányokat. Szeretek csajozni, szó se róla, de akkor vagyok benne bizonyos dolgokban, ha a másiknak is világos, hogy nem szól többször az egész, mint arról, hogy jól érezzük magunkat. A következő téma viszont már nehézkesebb, azért nem jó hallani, hogy valaki bántotta őt, vagyis hát a tetejében ketten is, és meg kellett védenie magát.
- Oh, sajnálom... de akkor legalább volt hasznuk. - eresztek meg egy halvány mosolyt azért. Tudom, hogy ez nehéz téma, de elmondta és nagyon szép gesztus, egyértelműen a bizalom jele. Az viszont, ami ezután jön, még jobban ledöbbent, egy pillanatra még a mozgásban is megállok, ahogy nézek rá és kell néhány másodperc mire megint felveszem az ütemet.
- Meg akartak erőszakolni? - érzem, ahogy belemar a vállamba, de ezúttal nem teszem szóvá, sőt hamarabb magamhoz húzom, mint ahogy ő bújni akarna. Valahogy talán ez mindenkire jellemző, hiszen kedvelem, nem csoda, ha óvni akarom, mégha most nincs is veszélyben. De azért ez elég durva. Fura, mert ha azt nézzük burokban nőttem fel, soha semmi durva nem történt még velem, semmi nagy negatívum, ahogy azt Lyának is kifejtettem. Tök normális családom van, normális élettel, na persze leszámítva ezt a repülés dolgot. - Jaj Amy... de itt már biztonságban vagy, senki sem fog bántani. - na jó, ezt mondani könnyű igaz? Azért akárhogy is nézzük olyan környezetbe kerültünk, ami nem biztos, hogy teljesen békés, de azért remélem, hogy nem lesz baj és a hangom is magabiztosságot sugároz.

Nem igazán tudom most normálisan viselni Mike szavait, amelyek számomra folyamatos piszkálódásnak tűnnek. Tudom én, hogy ő élvezi, de most itt van Jeremy is, én pedig képtelen vagyok természetesen viselkedni, úgy, mintha csakis mi ketten lennénk itt, pedig az se lenne rossz. És ahj, már megint merre jár az eszem? Mindenesetre hogyha ő esetleg szeretne megváltoztatni, legalább egy kicsikét, akkor bátran tehet is érte. Tudom én, hogy feszült vagyok, de… én tényleg igyekszem lazítani, csak még nem egyszerű ez az egész.
- Jó-jó, majd megpróbálom. De akkor ne piszkálj, mert az sehogy se vicces. – rázom is meg fejem cseppet. Azt tényleg nem tudom így felfogni és nevetgélni, tehát valahogyan mindkettőnknek talán változtatni kell.
- Karácsonyi, medencés partid? Öhm, mégis hol lesz ilyesmi és hogyhogy? – na jó, ez most kissé hirtelen jött és rendesen meg is lepett a dolog, de néhány másodperc után, amikor sikerül felfognom ezt az egészet, végül elmosolyodva bólintok rá. – Amúgy szívesen elmegyek, ha szeretnéd. – persze, hogy szeretné, különben nem hívott volna meg, de most ez akkor is kicsúszott. Bár a szárnyaim miatt cseppet nehézkes az úszás, ettől függetlenül nem aggódom miatta és bizonyára a medencés bulin lesz zene és ital is, nem kell folyamatosan a vízben lenni. És ha már így szóba jönnek a szárnyaim, akkor fel is vetem neki, hogyha szeretné, bármikor megfoghatja őket, akkor majd meglátjuk, hogy mennyire érzékenyek. Sikerül tehát szépen zavarba hoznom magam, de neki láthatóan tetszik az ötlet.
- Inkább majd legközelebb, ha ketten leszünk. Már ha neked nem gond… - ha gond, akkor lehet akár most is, csak mégis, tényleg jobb lenne, hogyha Jer nem látná, nem tudom, hogy mit szólna hozzá. Oké, ezek csak szárnyak és ő nem mondta, hogy bármikor is meg akarná fogni őket, de akkor is. Jobb a békesség és én most próbálom azt egyben is tartani. A döntés viszont újabb meglepetést okoz, főleg ahogy Mike ismét oly közel kerül hozzám. Nehéz ellenállni, nagy a kísértés, de mégis sikerül, ahogy az is, hogy megkérjem rá, vegyen ebből vissza. Így bukik ki belőlem egy mondat, ami büszke vigyort csal a helyes pofira, én pedig csak felsóhajtva, megadóan bólintok.
- Igen, vissza. – lehet, hogy furán hangzik, de tényleg ez történt, pedig… pedig én is vágyom Jeremy csókjára, de mégse úgy, hogy azt előre megbeszéljük, az nekem úgy nem megy. De a következő kérdés már végképp vörösséget varázsol az arcomra, de rögtön nemet is intek ám fejemmel.
- Nem, dehogy, ez nem így működik. Szóval… fogalmam sincs. De lényegtelen amúgy is, mert te csak szórakozol, ahogy ezt már mondtad, tehát ne faggass már. – hadarom is el hirtelen ezeket a mondatokat, így kissé kuszán, de szerintem érti belőle a másik, hogy mi a helyzet. Ha Mike-ot is komolyan érdekelném – ami ugye sose lesz így -, akkor fogalmam sincs, hogy miként döntenék, tényleg… De most nem vagyok ilyen bajban, tehát nyugodtan meg tudom ismerni mindkét srácot úgy, hogy tisztában vagyok azzal, hogy kinek engedhetek úgy igazán, ki az, aki nem csak játéknak tekint. Kezdem feladni ezt az egészet, így végül fejem a fiú vállára kerül kis időre, és csak akkor nézek fel rá, amikor már ismét a szárnyaim kerülnek a beszélgetésünk témájává.
- Igen, bántottak, mert ketten voltak, de… de a szárnyaim akkor segítettek. Talán ezért is vagyok neked ilyen furcsa, olykor visszafogott, határozatlan és ezért is félek a szárnyaimtól. De erről én még nem beszéltem senkivel se… túl mély seb. – harapok kissé ajkamba és magam sem értem, hogy mi ez a hatalmas bizalom Mike felé, de nem érzem úgy, hogy ezt valaha is megbánnám. Tényleg lehetünk barátok, miért ne lehetnénk? A közös hullámhossz szerintem megvan.
- Két idősebb férfi meg akart erőszakolni és… - kissé belemarkolok a fiú vállaiba, de nem, nem fejezem be, hanem egy aprócska nyelés után folytatom. – Miután már egy adag ruhámat leszedték, a szárnyaim is előkerültek és az egyiküket… szóval az egyiküket elkaptam, a másik pedig elmenekült. – oké, arra még nem állok készen, hogy azt is elmondjam, hogy meg is halt az, aki a fekete szárnyak közé került. Talán ennyi most elég lesz neki információból, én viszont csak hirtelen ölelem meg a fiút, bújva oda karjaiba. Lehet, hogy Jeremy néz, nem tudom, de most nem is érdekel, ezek túl mélyről jövő emlékek, egy kicsit meg kell nyugodnom, muszáj lesz és Mike ölelése mindig megnyugtató a számomra, ezt… ezt már biztosra tudom.

Oh és tényleg, kivételesen még csak nem is értem félre a szavait, lehet hogy sok volt az a másfél kis üveg vodka, amit lenyomtam és már nem pörög olyan gyorsan az agyam, mint kéne? Hát ejnye! Erre azért oda kell figyelni, nem szabad kihagyni az efféle ziccereket!
- Hát... talán megpróbálhatom, de nem ígérek semmit. - mosolyodom el. Nem akarom én a végtelenségig piszkálni, főleg ha már ennyire ki van tőle. Ha kell akkor tényleg egy picit visszafogom magam, legalábbis amennyire erre képes vagyok. Azért nem tudom megígérni, hogy tökéletesen menni fog. Amúgy se érdekel annyira ez a téma, talán pont azért feszegetem annyira, mert őt zavarja, hogy kérdezgetem és ezzel csak még jobban adja alám a lovat. Hülye egy felfogásom van igaz? Ő minél idegesebb, én annál jobban élvezem a helyzetet.
- Az a helyzet, hogy nálam ilyen a baráti kérdezősködés, egy kis csipkelődéssel megfűszerezve. - ezt már a szobatársak is tudják jól, soha sem úgy kérdezek, hogy na mi a helyzet Quinnel, az túlságosan snassz. Akkor már egy kis piszkálódást is belecseppentek, úgy sokkal izgalmasabbá válik a beszélgetés és persze a másik félnek is idegesítőbbé. Sebastiant is tuti, hogy megkérdezem majd a vöröskéről, no meg láttam, hogy valami fekete csajtól pofont is kapott, szóval... van ám itt téma, és ahogy már megbeszéltük én imádom a pletykákat, minden új infot.
- De hát látod, hogy most se megy egy könnyen, mert felszívod magad, ha viccelődöm. Próbáld a dolgokat viccnek venni, ha azok, és nevetni rajta. - magyarázom, bár persze neki nehezebb ezt így kezelni, mert őt figyeli az a pasas, nem engem. Bár én mondjuk nem venném zokon, ha más figyelne, míg vele táncolok, mert hát senkinek se tettem le a nagy esküt, tehát azt tehetek, amit akarok igaz? - Első körben eljöhetnél majd a karácsonyi medencés parimra. - vigyorodom el, mert hát ez még új ötlet, de már határozottan biztos vagyok benne, hogy meg fogom szervezni. Állati lesz és ha már kint hideg van, akkor miért ne lehetne a karácsonyi bulit bent tartani a melegben, szaunában ücsörögve? Az engedélyre viszont kicsit felszökik a szemöldököm, látszik, hogy meglep, hogy csak így felajánlja nekem a dolgot.
- No első lépés a lazaság felé! Kíváncsi vagyok azokra a szárnyakra, úgyhogy amint Ethan elhúzott, mert gondolom te nem lépsz le a lovagod nélkül velem, akkor majd megtapizom, vagy... ha ő nem látja? - pillantok Jeremy felé. Amennyire eddig is zavarban volt, amiért a kezem a hátára tévedt és közel húztam magamhoz, gondolom azt se szeretné látni a srác, ahogy a szárnyait simogatom. Fene tudja, hogy neki adódott-e már erre lehetőség és ahogy most is néz, tuti, hogy kiesne a szeme, én meg nem akarom szerencsétlen direkt kínozni. Aztán persze, amikor hátra döntöm sikerül is kivernem kicsit a biztosítékot nála, bár az is kiderül, hogy bír. Ez nem lep meg, van elég önbizalmam, hogy tisztában legyek vele.
- Szóval őt vissza utasítottad? - hát naná, hogy büszkén vigyorodom el, hiszen e téren nekem már meg volt a leányzó, a hős lovagnak pedig nem hagyta csak úgy magát. Bár esetemben nem sok beleszólása volt, csak tettem, amit akartam és kész. - Szóval a lényeg az, hogy ha én is úgy oda lennék érted, mint az a srác, akkor dobnád simán értem ugye? - kissé még ki is húzom magam. Oké, lehet hogy ez tapló viselkedés a részemről, de akkor is bírom, amikor ennyire bír valaki, pedig az elején még hogy oda volt, hogy idegesíti a viselkedésem. Azért mégis csak bejön neki ez a stílust, ezt már kár lenne tagadnia, látszik minden rezdüléséből. A másik srác meg minden bizonnyal azért is jön be neki, mert a srácnak is ő. Ez azért elég hülye egy felfogás, de hát nincs jogom beleszólni, mert hát én nem fogok azért itt túlságosan rámozdulni. Látom, hogy nem tud mit mondani, szóval végül inkább nem feszegetem tovább a dolgot, csak hagyom, hogy a vállamra hajtsa a fejét. Vajon ettől a lovagja nem fog kiakadni? Vagy már nem érdekli annyira? Visszafogom magam és nem kötök bele, szép tőlem igaz? A következő szavakra viszont kissé ráncolom a homlokomat.
- Bántott valaki Amy? A szárnyaid védtek meg? - legalábbis abból, amit mondd erre következtetek. Pontosan nem tudom, hogy mi volt, és persze én fizikailag tuti, hogy nem bántanám, maximum ezek az apróbb kis csipkelődések vannak meg. Azért annyira bírom, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő, meg hát egyébként nem bántanék én igazából senkit, nem vagyok egy erőszakos típus. Tudom, hogy mikor kell kihátrálni valamiből, és akkor nem is megyek tovább.

Tudok én nagyon heves is lenni, csak ezt Mike még nem tapasztalta. Azt hittem már, hogy félre fogja érteni a szavaimat, de szerencsére most nem poénkodik, inkább egy kérdést tesz fel, mire csak felsóhajtva csóválom meg fejemet.
- Nem jársz rosszul, de szeretném, ha visszafognád magad. Nagy kérés? – kérdezek rá, miközben tovább táncikálunk természetesen és a témák se akarnak ám elfogyni, amelyek továbbra is körülöttem és Jeremy körül forognak. Furcsa most mindezt pont Mike-al megbeszélni, de ha már ennyire piszkál, nem fogom ám csak úgy hagyni magam. Amúgy se értem, hogy miért zavarja ez az egész, hiszen elvileg semmi komolyat se akar tőlem… és ha tagadja is, akkor is úgy érzem, hogy valahol belül nagyon is zavarja, hogy nem ő kapta azt a puszit.
- De, barátilag érdeklődhetsz bármikor, de ezt nem úgy tetted. Inkább piszkáltál vele, ami nem esett jól. – ki fogok most már állni magamért, mert elegem van abból, hogy mindig én vagyok az az utóbbi időkben, akit bántanak, aki lenyel mindent, és inkább visszavonulót fúj. Én most nem teszem, mert… mert nem és kész, ideje összeszednem magam, a sarkamra állnom és kiállnom magamért. De lehet, hogy igaza van? Én veszek mindent komolyan? Nem… nem tudom, nem úgy érzem.
- Nem tudom, én nem vagyok olyan laza, mint amilyen te vagy. De akkor taníts meg szórakozni, itt vagyok és nem hiszem, hogy túl hamar elhagynám ezt az intézményt. Eddig se volt tilos felkeresned, ha látni akartál. – vonom meg vállaimat is kissé, tehát ha változtatni szeretne rajtam, nyugodtan segíthet benne, talán még hálás is lennék neki ezért. Túl merev vagyok, ezt én is tudom, pedig nagyon igyekszem ám ellazulni, csak akinek olyan élete volt, mint nekem, annak nem megy minden olyan egyszerűen. Mindenesetre talán sikerül most kis időre más témák felé evickélni, de amikor ismét a múltat hozza fel, már kissé szomorúan közlöm vele, hogy nem szeretném, ha mindig ezzel büntetne. Így is eléggé bánom azt, amit tettem, nem szeretném, ha tovább feszegetnénk. Inkább a táncra koncentrálunk és amikor keze a hátamra téved, oda, ahol alapjáraton a szárnyaim vannak, kissé meg is remegek. Oly árulkodó minden egyes lépésem, annyira egyértelmű, hogy tetszik nekem, én mégis el fogom ezt zárni magamban, nem akarom, hogy kihasználjanak, és bár az élet szórakozás is lehetne, nekem valahogy ez még nem megy.
- A szárnyaimat még senki se próbálta meg simogatni a szüleimen kívül, így nem tudom, hogy milyenek, de… de bizonyára érzékenyek. Egyébként pedig nem lép működésbe azonnal a támadás, tehát hozzá lehet érni. Majd max… ha szeretnéd, kipróbálhatod, elég puhák. – pirulok is el cseppet, ahogy belegondolok abba, amit most mondtam neki. Megengedtem, hogy egyszer majd megsimogassa a szárnyaimat, vajon ez jó ötlet volt? Igen… minden bizonnyal az, bár biztosan az is ki fog készíteni, nem kéne nekem is így hagynom magam Mike-nak. Ez után jön a döntés is, amelynek hála ismételten nagyon közel kerülünk egymáshoz, de ahogy végre újból lábaimon leszek, finoman megkérem arra, hogy ne csinálja ezt velem. Nem tagadom, hogy nagyon vonzó a számomra, de… de ezt így nem szabadna.
- Lánykérést? Te értesz félre engem… én semmi ilyesmire nem gondoltam, egyszerűen nem akarom megbántani Jeremyt. Mégis… mégis mit szólna szerinted hozzá, ha most veled csókolóznék, amikor őt visszautasítottam? – ahj, magam alatt vágom a fát,ez már biztos, de talán Mike majd büszke lesz magára, hogy őt pedig nem. Szomorú az élet, én pedig egyre bénább vagyok benne. – És azért nem, mert… mert ha engednék neked, akkor szerintem őt többé nem érdekelném. Én nem akarok itt is egyedül lenni, elég rossz volt eddig az életem. – hajtom le cseppet fejemet, mivel igen, félek attól, hogy Jer megutál, hogy elveszítem őt. Persze nem az enyém még, nem vagyunk tényleg együtt, de mégis… nem akarok rossz benyomást tenni rá, szeretném, ha továbbra is szimpatizálna velem, hiszen őt tényleg érdeklem és engem is ő. Nem kéne mindent tönkretenni csak azért, mert Mike… nos, mert nem tudok ellenállni Mike-nak.
- És nem, nem azt, hogy változz meg, csak… ahj, nem is tudom. – sóhajtok is fel most már, teljesen össze vagyok zavarodva. Inkább fejem egyszerűen a fiú vállára hajtom és szépen el is hallgatok. Elegem van, már ki se tudom normálisan fejezni magam vagy ez a fiú nem akar engem ennyire megérteni? Jobb is talán, hogy ez az egész után inkább visszakanyarodunk a szárnyaimhoz, amelyekről elárulok még azért néhány dolgot.
- Nem hiszem, hogy te is olyat tennél, ami miatt annak idején magától aktiválódott… Te sose bántanál engem úgy. – nézek is lassan fel szép szemeibe. Most már talán sejti, hogy nem véletlenül vagyok olyan, amilyen, valami történt, valami szomorú dolog, aminek nem szabad megismétlődnie. És hogy mi volt az? Félek róla beszélni, eddig még nem tettem, más nem tudja, csak a szüleim… és fogalmam sincs, hogy el kéne-e mondanom Mike-nak. Talán nem is érdekli, talán megvet majd azért, amit tettem, egyre inkább szétesik minden.

Nem akarom én direkt kiverni nála a biztosítékot, egyszerűen csak... nem is tudom, valahogy úgy érzem, hogy húznom kell kicsit. Talán én leszek a jótét lélek, aki rávilágít neki, hogy érdemes azzal a pasassal foglalkoznia, vagy épp ellenkezőleg, mert jelenleg akárhogy is, de süt róla, hogy fogalma sincs, mit is akar. Persze mindezt a magam módján viccesen, mások szerint talán idegesítően teszem, látszik is, hogy azért nem sikerül felhőtlen jókedvet okoznom neki, de nem is mindig az a cél. Végülis nem vagyok bohóc, aki folyton csak szórakoztat.
- Akkor fogjam vissza magam, mert különben még rosszul járok? - szökik fel kicsit a szemöldököm, de nem állok le a tánccal és a szám szegletében is ott bujkál továbbra is az a bizonyos szórakozott mosoly. Az pedig, hogy zavar-a a puszi, amit a szöszkével váltott? Igazából nem mondanám, egyszerűen csak piszkálom vele kicsit, meg hát kérdezni mégis csak szabad nem? Nem vontam én kérdőre e miatt, vagy legalábbis tuti, hogy nem annak szántam.
- Dehogy zavar Amy, félreértesz. Csak barátilag érdeklődtem, már azt sem lehet? - igazán ártatlan képet igyekszem vágni, és még csak nem is kamuzok, így van, ahogy mondom. Inkább valahogy úgy jön ez le, hogy ő veszi túlságosan komolyan a szavaimat, meg a sajátjait is. Ez olyan, mint amikor valaki tudja, hogy bűnös, de próbálja tagadni, viszont ha arra terelődik a szó, akkor könnyen elpattan benne a cérna. Egyébként is én általában így viselkedem a lány barátaimmal is. Miért ne lehetne a beszélgetések nagy részét ilyen módon megoldani? Sok kis flört, egy kis csipkelődés. Bár úgy látom neki nem ez a stílusa és egyre inkább zokon veszi.
- Te veszel mindent túl komolyan Amy... miért ne lehetne dolgokon csak úgy szórakozni? Túl fiatal vagy még ahhoz, hogy ne tudd egy kicsit néha elengedni magad. - rázom meg a fejem egy apró sóhajjal, most egészen őszintén. Tényleg úgy gondolom, hogy így tizenkilenc évesen még játék az életem. Persze vannak, akiknek nehezebb és mondhatnánk, hogy nem vagyok valami empatikus, hogy ebbe nem gondolok bele, de akkor sem megy. Ilyen vagyok, majd egyszer lehet, hogy benő a fejem lágya, de ez még nagyon távol van. Azért ettől függetlenül egy kicsit közelebb húzom magamhoz, mert hát nem fogok ám leállni. Ha el tud fogadni ilyennek, akkor igen, ha pedig nem... hát sajnálni fogom, de mit tehetnék? Változni nem valószínű, hogy akarnék. A jelmezeket gyorsan kivesézzük és azért egy kis szurkálódás még belefér, bár ahogy látszik újfent kissé túl komolyan veszi.
- Jól van, sajnálom, nem beszélek róla többet, becs' szó. - még majdnem kicsúszik egy mondat a számon, de aztán mégis megemberelem magam és nem teszem szóvá, a végén még faképnél hagyna, vagy valami rosszabb és nagyon remélem, hogy a mai estén csak Sebastian az, akinek sikerült egy pofont begyűjtenie. A szárnyai viszont most nincsenek meg, az én kezem pedig feljebb csúszik a hátán, hogy érezzem a finom bőrt, amit egyébként nem igazán lehet. Attól, hogy megremeg csak széles mosolyra húzódik a szám, ki ne örülne neki, ha minden mozdulatával hatást ér el?
- No és a szárnyaid is érzékenyek, mint a hátad? Hiszen utóbbit nem nagyon lehet simogatni, amikor ott van a védelem. - döntöm kicsit is oldalra a fejem, de nem hagyok neki sok időt a válaszra, mert a következő pillanatban már kicsit hátra is döntöm, amitől persze majd forrhat a feje az asztalnál ücsörgő hódolójának, de ahhoz nekem ugyan mi közöm? A kérlelése viszont talán egy kicsit meglep, főleg ahogy befejezi a mondatot.
- Mondtam már... túl komolyan veszel mindent. Egy csók, vagy egy tánc nem jelent még egyből lánykérést. Miért ne szórakozhatnánk, nem vagy még férjnél, sőt azt mondtam még nem is jártok... - felszökik kicsit a szemöldököm újra. Tényleg nem értem, hogy miért kell ezen is kiakadnia. - Mit vársz? Változzam meg csak, mert úgy akarod? - a kérdésben valahol ott a válasz is, hogy erre nem nagyon van esély. Én így szeretem élni az életem, és egyáltalán nem vagyok zavarban, ha közel kerülök valakihez fizikailag, sőt határozottan élvezem. Nem tudom miért kell ezt ennyire mellre szívni, vagy mit is vár tőlem. Üljünk le és dumáljunk semmitmondó témákról, vagy faggassam hogy ismerte meg a pasast, akinél nem akarja elvágni magát, mint egy jó barátnő?
- Szóval akkor normál körülmények között ne húzzam ki nálad a gyufát, mert a szárnyaid úgy döntenek, hogy ellátják a bajom. Világos! - azért ehhez tudom tartani magam, vagy legalábbis talán valamilyen szinten. A testi épségem azért mégis fontosabb, mint egy-egy jó poén.

Nem örülök ennek a témának, hogy Mike folyamatosan piszkálgat Jeremy miatt. Fogalmam sincs, hogy miért teszi ezt, hogy ez neki miért jó, de tényleg nem akarom, hogy tévhitekben éljen. Nem sajnáltam meg a srácot, én őszintén kedvelem őt, de az is tény, hogy nem vagyok vele együtt. Lehetséges, hogy nemsokára ez másképp alakul, de egyelőre semmi se biztos, ezt pedig tényleg felfoghatná Superman is.
- Ebben semmi hevesség volt. Te nem láttál még engem hevesen. – morgom oda most már egyre inkább durcás arckifejezéssel. Elegem van abból, hogy így játszik velem, pedig szerintem őt egy picit se érdekli az, hogy kivel mit csinálok, én se érdeklem, egyszerűen a kihívás érdekli. De vajon én, mint személy, jelentek bármit is? Áh… És hiába próbál most ilyen aranyosan viselkedni, ez rohadtul távol áll tőle és ezt nemsokára a tudtára is adom.
- Nem tudom, hogy miért zavar az hirtelen, hogy egy másik sráccal táncoltam vagy adtam neki egy puszit. Tudtom szerint te szeretsz csajozni, akkor meg? – tényleg nem tudom, hogy ez most mi, mert ha tényleg érdekelném, akkor tehetne érte, talán még őt is választanám, de tudom, hogy ez nincs így, ez oly egyértelművé vált már a múltkor is… Ettől függetlenül örülnék, ha teljesen biztos lehetnék ebben, na meg annak is, hogyha megismerhetném és legalább barátok lehetnénk, de ehhez kicsit változtatni kellene, főleg azon, hogy így viselkedik velem. Rá is kérdezek arra, hogy ő mit szeretne, mert ha már így biztat, akkor beszélhetne is.
- Igen, te. – bólogatok is a visszakérdezésre és őszintén kíváncsian figyelem helyes arcát, valahogy reménykedve egy bizonyos válaszban, ami természetesen nem jön el. – Értem. És őszintén szólva így is gondoltam. De ez esetben ne piszkálj azzal, hogyha más esetleg nem csak szórakozásként tekint rám, hanem komolyan kedvel. – bejön persze az, hogy így foglalkozik velem és ez az egész lény, ami belőle árad, de mégis félnék, hogy megégetem magam. Ő csak szórakozik, el is árulja ezt nekem, de én egy idő után mást is szeretnék, talán többet is, mint kellene. Szinte sose kaptam meg egy fiú szeretetét se, hát baj, hogy vágyom rá? Jobb lenne ténylegesen elkerülnöm őt, mégis, ahogy most is közelebb von magához, egyre lehetetlenebbnek érzem az eltávolodást.
~ Annyira hülye vagyok, hiszen tudom, hogy nem vagyok most más neki, mint egy kis szórakozás. Verd már ki a fejedből Amy! ~ - korholom is le magam elég rendesen, de hát hiába, nem nagyon tudok menekülni az elől, ami bennem zajlik, oly nagyon mélyen. Még a jelmezéről is váltunk néhány szót, ami után szóba kerülnek azok a bizonyos gyönyörű szárnyak, amik mindig testemet díszítik. Most azért ez nincs így, de ilyen most fordul elő életemben először.
- Már mondtam, hogy nem akarlak bántani, sehogy se. Ezt jobban nem tudom mondani, de ha mindig felhozod, csak ismételten azt éred el, hogy továbbra is szégyelljem magam azért, amit tettem. – sóhajtok is fel halkan, most már egy picit se vidám arckifejezéssel. A keze viszont lassan feljebb vándorol, egészen a hátamra, így remegek meg ezen, majd nyelek is egyet.
- Nagyon furcsa érzés. Eddig mindig ott voltak a szárnyaim. – amiket szintén kellemes ám, ha megsimogatnak, de ezt neki nem kell tudnia. Arcom most már egyre vörösebbé válik, ahogy puha ujjai a bőrömet cirógatják, majd ez után jön a döntés, ami kezdi kiverni nálam a biztosítékot. Próbálok nem ajkára koncentrálni, ami nagyon nehezen megy, így amikor ismét vele egy vonalba kerülök, csak halkan szuszogni kezdek.
- Mike, ne csináld ezt velem, kérlek. Nem akarom ezt elrontani Jeremy-nél, de te túl… túl nagy kísértés vagy. – oké, beismertem. Nem tagadom, ez a helyzet. És ha itt és most engednék neki, Jer örökre megutálna, ezt pedig nem akarom. Talán Superman-ben is van annyi, hogyha már tudatta velem, hogy csak szórakozás vagyok, nem rontja el azt, hogy mással esetleg boldog legyek. Kérlelő szemekkel nézek rá, és bár tudom, hogy ez az egész így furcsa, hogy ennyire vonzódom hozzá, de nem tudom már tovább titkolni, de talán ez már az első percben világossá vált… Van valami ebben a fiúban, ami hihetetlenül tetszik nekem.
- Nem tudom teljesen. Ha tudnám, nem lennék diák ebben az intézményben. De azon vagyok, hogy sikerüljön… és általában akkor működik magától, ha veszélyben vagyok vagy nagyon félek. – magyarázom is el a másiknak, de ennél jobban már nem fogok belemenni a részletekbe. Szerintem Mike rögtön behúzná a kéziféket, ha rájönne arra, hogy megöltem valakit. Ezt nem tudhatja meg, nem ő az, akivel erről beszélnem kellene.

Nem fogom vissza magam most sem, ha ettől zavarban lesz... hát legyen így, az még tetszik is. Szóval a kérdések és a faggatózás nem marad el, főleg mert láttam ám azt a kis röpke csókot és nagyon is felkeltette az érdeklődésemet, hogy mi is lehet köztük. Nem mintha féltékeny lennék, egyszerűen csak kíváncsi, mert nem tudok a pasiról semmit és a maga módján jól néz ki, ami azért gondot jelenthet. Mi vagyunk az ászok a srácokkal hárman, nehogy már bekavarjon valami kis újonc.
- Szóval nem tudod... értem én. - nem akarok látványosan elégedett lenni a válasszal, de azt látom, hogy nem nagyon tudja, hogy magyarázza el a dolgot, hogy a pasija ilyen simán lelépett egyetlen szóra. Az ő dolga, ha ilyen valaki érdekli, valami kis esetlen alak lehet, pedig korra úgy fest, hogy idősebb nálunk. Aztán persze hozom a formám, kicsit ki is akasztva ezzel Amy-t, hiszen arra figyelek, ami engem érdekel, a többi hidegen hagy.
- Oké-oké! Nem sajnáltad és nem vagytok együtt. Őt mennyire fogja zavarni, ha ezt ilyen hevesen bizonygatod? - látom ám, hogy megáll tánc közben, kinek ne tűnne ez fel? Azért igyekszem finoman fogalmazni, mert rá tudtam volna ennél erősebben is kontrázni, de nem akarok már az elején, mert a végén még rátapos a lábamra aztán faképnél hagy, hogy a hősszerelmes lovaghoz húzzon vissza. Azért látszik, hogy milyen szemekkel pislog a kis bongyorka felénk. Abból nem az látszik, hogy annyira ne érdekelné, hogy mit is csinálunk. Előre látom, hogy ha a kezem féletlenül olyan helyre vándorolna, ami neki nem tetszik, akkor vörösödne ám a feje, bár szerintem nem merne idejönni szólni. Azért persze tudom ám én nagy kiskutyaszemekkel is nézni, amikor láthatóan zokon veszi a szavaimat.
- Jól van, de ha magamat adom, akkor felhúzod magad, megpróbálom megkeresni az arany középutat, a bunkó és a gyámoltalan között. - heccelem azért még mindig tovább, bár nem annyira erősen, legalábbis nem akarok nagyon elszállni, mert a végén még tényleg faképnél hagy. Szóval csak óvatosan. Ismerem a határokat és csak nagyon óvatosan lépem át őket. Remélem ,hogy azért ezt az igyekezetet értékeli. Még tanácsot is adok a magam módján, mert hát sose gondoltam, hogy az a jó, ha az ember csendben marad és agyal, akkor igenis mondja ki, hogy mit gondol, mit akar.
- Én? Tudod, hogy én ehhez túl bonyolult vagyok, csak szórakozom, hiszen fiatal vagyok... próbálgatom a szárnyaimat. - célzás? Nem feltétlenül szántam annak, vagy legalábbis nem teljesen és semmiképp sem akarom bántani vele, inkább csak egy apró kis csipkelődés, vagy ilyesmi. Inkább közelebb húzom magamhoz, hogy érezze a törődést, mint legutóbb, és hogy nem is haragszom ám rá a kis balesetünk miatt. Oké akkor ki voltam akadva, de már nem vészes, elmúlt és végülis kaptam cserébe egy csókot, ami segített feledtetni a hibákat.
- Pedig volt ám szemüvegem is, csak megszabadítottak tőle. - vigyorodom el. Nem veszem zokon, ha inkább Supermannek tart, végülis teljesen jogos, mert én inkább tuti pasi vagyok, mint egy kis nyomi újságíró és nem is venném jó néven, ha ő nem így gondolná. Persze jó eséllyel nem erre célzott a kijelentésével, de az engem hol érdekel? Mondtam már, hogy az hallom meg és úgy, ahogy akarom igaz?
- Nincs bajom a szárnyaiddal Amy, amíg nem akarsz kinyírni velük, ez ilyen egyszerű. És így legalább megtehetem ezt. - azért az arcomon mosoly játszik, nem mondom komolyan ezt a kinyírós dolgot, mert még zokon veszi. Viszont az utolsó mondatnál a kezem kicsit feljebb siklik a derekáról a hátára, finoman megcirógatva a bársonyos bőrt, amit most nem fednek el a szárnyak. Aztán hogy ne csak egy tétova mozdulat legyen hátra is döntöm őt, jól megtartva, egészen közel kerülve az ajkaihoz, de aztán szépen vissza is húzom és újra álló helyzetbe kerülünk. Mondtam, hogy tudom, hol vannak a határok és csak óvatosan lépem át őket.
- És tudod irányítani teljesen? Mert még nekem is előfordul néha, hogy nem megy tökéletesen és az enyém nem veszélyes. - nem piszkálódásból kérdezem, egyszerűen csak érdekel, hogy tudjam, mire lehet számítani, meg azért kíváncsi is vagyok, hogy ez a kissé durva cucc, hogyan is működik. Ha bármikor előjöhet, lehet hogy átengedem inkább a bongyorkának.

Nem is tudom, hogy mit kéne most szólnom Mike jelenlétéhez. Nagyon kedvelem a fiút, ez egyértelmű és örülök is neki, de most mégis, Jeremy miatt össze vagyok zavarodva és nem nagyon tudom hova tenni ezt az egészet. Azért megkezdődik a táncunk és én pedig szépen magyarázkodásba kezdek, így árulva el néhány információt Jer-el kapcsolatban.
- Attól még jól kijövünk. Gondolom nem akart teljesen kisajátítani, meg… nem tudom. – tényleg nem értem, hogy miért lépett hátra szó nélkül, kissé furcsa ez így, főleg, hogy idősebb is Mike-nál, akkor miért nem határozottabb egy kicsit? Talán majd változik, én szeretném, mert hosszú távon ez biztosan zavaróvá válna, de még nem, még alig ismerem, de nagyon rajta vagyok azon, hogy minél több mindent megtudjak róla. Más is mesélek még azért, melyek közül természetesen ez a helyes fiú csak azt hallja meg, amit ő szeretne, mire kissé durcás képet vágok.
- Hé, én nem megsajnáltam! És nem vagyunk együtt! – állok is meg tánc közben, mert azért ez már tényleg idegesítő így. Nem azért pusziltam meg Jeremy-t, mert megsajnáltam, bár tény, hogy Mike határozottsága jobban bejött, de mégis, mint ember, a másik fiút többre tartom és most sajnálom, hogy ott kellett őt hagynom. Nem bírom én ezt, sokkal egyszerűbb lenne, ha Mike mással táncolgatna és inkább nem is érdekelném őt – vagy nem tenne úgy, mintha érdekelném -, és akkor maradna egy srác és kész. De persze az élet ennyire nem egyszerű.
- Gyámoltalan? Mike, ne légy bunkó kérlek! – nézek rá most már kissé szomorúbb, de mégis szép szemekkel, miközben azért folytatom vele a táncot. Mégis, némi mosolyt csak előcsal belőlem ez a tekintet és kissé meg is bököm most mellkasát, nagyjából az S betűnél. – Fejezd be, ez nagyon nem te vagy. – csóválom meg fejemet is kissé, majd ez után bököm ki azt is, hogy nem tudom, hogy ki mit akar már tőlem. Tényleg fogalmam sincs.
- Kérdezzem meg? – kérdezek is vissza kissé meglepetten, majd végül a fiú szemeit kezdem el vizslatni és csak kibököm a kérdést. – Te mit szeretnél tőlem Mike? – oké, nehéz visszafognom, hogy ne kezdjek el felvetni bizonyos ötleteket, mint hogy csak szórakozni vagy megfektetni, esetleg barátságot vagy akármi mást. Teljesen rá bízom a választ, és tényleg érdekelne. Na, most aztán bátor voltam, de túl sokáig nem tudok a szemeibe nézni, így sütöm le pilláimat. Az a gond, hogy ismét az a múltkori ölelés és csók jut eszembe… nem, nem szabadna így lennie. Feltűnik azért, hogy kissé közelebb kerül hozzám, én pedig cseppet el is pirulok tettére, de nem szólok semmit, nem hátrálok ki, csak próbálok úgy csinálni, mintha semmi se történt volna és csak remélem, hogy nem veszi észre az arcomon lévő aranyos pír foltocskát.
- Dehogynem ismerem, de akkor is Superman vagy. – hiszen látszik az ing alatt lévő ruha. De mindegy végülis, ő nem lenne Clark Kent-nek való, egyáltalán nem olyan ember. Nekem viszont a jelmezem már rég nem teljes, amióta a szárnyaim nincsenek meg, így pedig kissé sebezhetőnek érzem magam, de ezt Mike-al azért nem osztom meg.
- Pedig úgy kéne elfogadnod, tudod, azok velem járnak. Nem tudom, hogy ki az a srác, aki miatt megszűnt itt mindenki képessége, de ő nem lesz mindig mellettem. – hiába fogadna el jobban szárnyak nélkül, azok is hozzám tartoznak. Szóval ha nem tetszik, akkor kerülnie kell, de talán nem fog.
- Amúgy meg megígértem, hogy soha többé nem bántalak, én azt komolyan is gondoltam. Még mindig bánt a dolog. – sóhajtok fel cseppet, mivel tényleg azóta is őrlődöm, hogy mit tettem. Nem szabadott volna, borzasztó egy ember vagyok.

Tudok én meglepetést okozni és ez mindenképpen jó. Nekem egyértelmű volt, hogy lejtek majd egy táncot Amy-vel, végülis a kezdeti sokkot már rég kihevertem és bezsebeltem egy csókot is, aztán azok után, hogy mást is csókolgat, vagy puszilgat, vagy mi a szösz, naná, hogy minimum lekérem. Valahogy jó játék összezavarni a másik fejét és neki aztán nagyon össze lehet, ha jól vettem észre. Legalábbis zavarba könnyen jön. Az elején persze kicsit kéreti magát, ami engem cseppet sem tántorít el, simán vonom el a jelenlegi partnerétől, aki persze gond nélkül kopik le. Jó fiú!
- Jól kijöttök? Ahhoz képest igazán könnyen átengedett nekem. - magyarázkodik, hát persze, csak nyugodtan, de én láttam ám, hogy mennyire élvezte a velem töltött időt, azt hogy nyomultam, és igenis a kis visszaszólások ellenére tetszett ez neki. Most pedig próbálja nekem beadni, hogy valami nyámnyila az este, aki úgy húzott el innen, mintha már-már fellélegezne, hogy végre leülhet egy kicsit pihenni? Azért azt a kis csókocskát megemlítem, mert kíváncsi vagyok, hogy mi a helyzet pontosan. Nem vagyok én féltékeny, szó sincs ilyesmiről, csak kíváncsiskodom.
- Szóval megsajnáltad a szegény sorsú pasit? Tudod, hogy könyörületből együtt lenni valakivel nem szép dolog igaz? - persze, hogy csak azokat a szavakat hallom meg, amiket akarok, mint ahogy ezt már jól megtapasztalhatta nálam. Legutóbb is pontosan ezt csináltam. Az a rész, hogy nagyon tetszik neki a fickó egyszerűen mintha el se hangzott volna. Én pedig nem nézem meg magamnak, hogy milyen lehet női szemmel, annyira azért nem érdekel egy másik pasi.
- Dehogy nem érdekel, legalább tudom, hogy mifélék a versenytársak. Szóval legyek... gyámoltalan? - kicsit lebiggyed a szám, és igyekszem úgy nézni, mint Csizmás kandúr a Shrekben. Ha nem vette volna el Lisa a szemüvegem, akkor most még azt is az orromra tolnám, hogy sikerüljön tényleg úgy tűnnöm, mintha igazán esetlen lennék. Végülis tudok ám olyan lenni... rövid ideig, mert úgyis előbújik az igazi énem idővel. Most is nehéz kivitelezni, hogy ne bujkáljon a szám szegletében egy szórakozott mosoly.
- Hát kérdezd meg, nem az a legegyszerűbb? Csak nyíltan és bátran. - rántom meg a vállam tánc közben. Végülis én ilyen vagyok, nyílt és őszinte, sosem értettem, hogy aki másként viselkedik, hogyan tud életben maradni. A titkok, meg a magunkban tartott dolgok csak felemésztik az ember, úgy gondolom legalábbis, hogy egyáltalán nincs értelme. Azért igyekszem időnként kicsit közelebb evickélni Amy-hez, hátha nem szökik mindig hátrébb. Próba cseresznye igaz?
- Dehogy! Én Clark Kentnek öltöztem. - vigyorodom el. - Sumerman akkor vagyok, ha leveszem a ruhám. Hát nem ismered a sztorit? - végülis itt nem tudok repülni, de ha kimegyek, akkor nyugodtan felszállhatok, mint a nagy hős, bár jó eséllyel azért ez az egybe részes ruci nem lenne a kedvencem. Habár attól még lehet, hogy jól állna, nekem minden jól áll. Az persze feltűnt, hogy a szárnyai nincsenek meg, de úgy se zavart volna.
- Reméltem, hogy nem fogsz megint bedurvulni a szárnyaiddal, de tény, hogy így sokkal inkább biztonságban érzem magam. - azért nem felejtek ám, de mondjuk, hogy a csókkal kiengesztelt és nem tartok örökké haragot, főleg egy csini lánnyal szemben. Azért persze nem rossz az, hogy most nem árthat nekem a nagy feketeségeivel, és hogy a kezem bármikor bátran a hátára csúszhat.

Nem kicsit lepődöm meg Mike érkezésén, mivel nem számítottam rá, hogy meg fog szólítani a bálon, arra pedig még kevésbé, hogy le is kér majd Jeremy-től. Kissé kellemetlen most mindez, Jer miatt természetesen, de mivel látom, hogy rögtön kihátrál, átadva a helyet Superman-nek, így halkan sóhajtva fogom is meg a fiú vállait, nem ellenkezve most már a tánc ellen. Hogyha azt szerette volna, hogy maradjak, akkor nem enged át, nem? Mondjuk egy kis táncban nincs semmi, szóval miért ne érezhetném jól magam kicsit Mike-al? Végülis, egy ideje már nem beszéltünk, de ettől függetlenül nagyon is sikerült megkedvelnem őt is azon a bizonyos találkozónkon.
- Megmenteni? Nem kellett volna, mi jól kijövünk. – magyarázkodom is rögtön, de ahogy rátér arra a csókra, amit ezek szerint látott, úgy vörösödik el pofim is és sütöm le kissé szemeimet is. Miért kell ezt most felvetnie? Miért kell nekem magyarázkodnom neki? Egy ideig nem is nagyon tudok mit mondani, de aztán lassan a másik szemeibe tekintek.
- Ez bonyolult dolog… Tudod, ő nagyon tetszik nekem és rendes srác is, akinek elég rémes élete volt, gondoltam adok egy esélyt. Végülis, ez csak egy puszi volt, nem több annál. – aztán még bármi lehet. Ahj, miért ilyen nehéz most erről beszélnem? Azaz talán nem is a témával van baj, hanem azzal, aki ezt feszegeti jelenleg.
- De erről nem pont veled kéne beszélnem szerintem. Úgyse érdekel, hogy kivel milyen a kapcsolatom, Cassanova. – mosolyodom el cseppet, miközben tovább folytatom természetesen a táncot és egy aprócska pillantást vetek Jer felé. Minket figyel és… mintha féltékenységet látnék az arcán. Ez picit rosszul érint, de végülis tényleg nem vagyunk együtt, szóval táncolhatok Mike-al is, meg amúgy is táncolhatnék vele, de nem tudom, kezdem furán érezni magam és tanácstalan vagyok.
- Amúgy se értek a pasik nyelvén, fogalmam sincs, hogy ki mit akar már tőlem. – motyogom halkan és most már kissé el is kerülöm a srác pillantását. Én nem figyeltem őt eddig, tehát nem tudom, hogy kivel, miként táncolt, se semmit se róla, de majd mesél, ha szeretne.
- Látom Superman-nek öltöztél. Kreatív jelzem, bár furán áll, pont rajtad egy ilyen szerelés. – nézek is le mellkasára, így figyelve meg azt a bizonyos S betűt. – Nekem furcsa most a szárnyaim nélkül, bár neked gondolom így biztosabb a múltkori miatt. – félek, hogy még mindig haragszik rám azért, ami történt, és ezt nem is tudom megmásítani, de talán idővel megbékél és a kapcsolatunk is pozitív irányba változik majd. Én szeretném, szóval az esély adott, és talán ő is hasonlóan érez, hiszen felkért táncolni, ami azért mégis csak jelent valamit.

Egész jól alakul az este, de azért mégsem ragadhatok le egy lánynál igaz? Akkor sem, ha az illető állati dögös, és hát nagyon bírom a vöröseket. Állítólag tüzesebbek, mint a többi hajszín képviselői, bár fene tudja, ezt is talán embere válogatja, főleg ha azt nézzük, hogy van, aki festi a haját, és akkor az egész elmélet borult, no meg azért találkoztam én már tüzes szőkével is... szóval nem ítélek a hajszín alapján. Annyi viszont tuti, hogy a tánc Lisával fenomenális volt, és tuti biztos vagyok benne, hogy még visszatérek hozzá a mai este folyamán. Ha más nem, hát akkor, amikor feljön a szobámba... megnézni a bélyeggyűjteményem. Apropó érdemes lenne majd szólni a srácoknak, hogy egy kicsit még kopjanak le, nem is beszéltünk meg semmiféle egyezményes jelet arra az esetre, ha valami csajt viszünk fel szobára... akarom mondani szobába, mert hát ki tudja, hogy mire kapható a dögös vörös. Majd meglátjuk, finoman puhatolózni és próbálkozni szabad azért igaz? Viszont az is biztos, hogy mostmár tovább állok, hiszen van itt még valaki, akit mindenképpen meg akarok táncoltatni. A kis szöszi annyira nem érdekel, egyébként sem biztos, hogy eljön és a legutóbbi kis akciója után abban sem vagyok biztos, hogy igazán érdekel, de a sötét angyal... hát őt mindenképpen érdemes lenne felkeresni, és ha jól sejtem, akkor most azok a szárnyak se lesznek ott a hátán. Én legalábbis nem tudok repülni, Ethan még mindig itt van, tehát mindenképpen érdekes este lehet, ha ténylegesen gond nélkül hozzáérhetek a hátához, mert nincs ott zavaró tényező.
Szóval miután Lisával elváltunk belevetem magam a tömegbe. Felhajtok egy puncsot, mert miért ne, és bedobok egy sütit, hogy azért legyen kalória, amit a mozgással el lehet égetni, de közben már a tömeget pásztázom a szememmel, hogy vajon mikor szúrom ki Amy-t. Valami pasassal van... hát mik nem vannak? Velem meg pironkodott, miközben épp valami csókféle csattan el? Egy ideig még elnézegetem őket, aztán végül jöhet a szétrobbantás. Nem vagyok én egy félős alkat, nem gondolom, hogy nagy pofátlanság tánc közben lekérni valakit. Majd, ha nem oké, szólnak szépen, addig meg nyugodtan teszem a dolgom. Célirányosan indulok meg a párocska felé, bár a jelmezem kicsit hiányos, hiszen a szemüvegem valahol az egyik asztalon pihen, de minden más meg van, a kockás ing kigombolva, alatta a Superman jelmez, és a nyomi szürke nadrág és zakó, a béna színű nyakkendővel, ami persze nagyon lazán van kötve. Megcélzom a párost és hamarosan már röpke krákogás után szólítom le őket.
- Hello, ha nem gond lekérném a kis angyalt. - és meg is történik, Amy jön velem, a pasas pedig úgy kopik le, mint annak a rendje. Hamarosan már a kezem a derekán, bár látom ám, hogy tartja a távolságot... majd változtatunk ezen, ráérek én még. A kérdésre megjelenik az arcomon a lehengerlő mosoly is.
- Miért ne táncolhatnánk? Gondoltam megmentelek a pasastól, nem tűnt valami meggyőzőnek az eddigi alakítása, bár fene se érti, hogy akkor meg minek csókolgatod. - picit felszökik a szemöldököm. Hogy féltékeny lennék? Dehogy is, szó sincs ilyesmiről, egyszerűen csak húzom az agyát, mert azt mégis csak kell időnként. Tudom ám, hogy milyen a csókja, én aztán tudom, és amit velem osztott meg az nem ilyen kis röpke puszi volt, mint amit most láttam a távolból. Vajon a pasas tud róla, hogy a kis angyal szíve nem csak érte repes? Mert hát kár lenne tagadnia... értem mindenki oda van, ha úgy akarom.

Tárgy: Re: Amy és Mike - Repülj velem Angyalom!

» Játsszon velem valaki...!
» Táncolj velem! (Halloweeni társkereső)
» Mike és Amy
» Lya és Mike
» Mike és Lisa