Mike és Lisa

Tárgy: Re: Mike és Lisa Csüt. 28 Nov. - 11:17

Naná, hogy tisztában vagyok vele, hogy lenne esélyem nála, csak hát a fene tudja, hogy ő mit akar és hogy én mit akarok, mert ugye én még élvezem a jól megszokott életemet, és az, hogy leragadjak egy valaki mellett... miközben mindenki mást hanyagolok, mikor még annyi szép lány van a világban és itt a suliban is... az azért igazán kemény döntés lenne részemről. A következő szavakra akaratlanul is elnevetem magam, még hogy röntgen látás. Bár most az se működne, de tuti, hogy nem lenne rossz.
- Akkor nagyon kerüld el a szobatársamat, Sebastiant. - össze lehet rakni a szobánkból már egy fél Supermant, csak Ethan lóg ki. Kéne még valami sebezhetetlen alak, meg egy aki emberfeletti erővel rendelkezik, de ugye négyen sem férünk el. Amúgy is a repülés Superman legjobb ereje, én azért vagyok oda, bár minden bizonnyal a miatt is, hogy nekem ez a képességem. - De szó se róla, néha kölcsönvenném, amit ő tud és belesnék egy-egy ruha alá. - vigyorodom el végül. Az is persze megoldható, hogy ha elég ügyes az ember, akkor leimádkozza a ruhát egy lányról, bár van akinél ez nehezebben megy, de hát Lisa már most simán ledobná nekem a felsőjét csak hogy tanítsak neki ezt-azt... Azért egy elnézést kérő mosolyt kap, ha már ennyire nehezen viseli, hogy bámulom. Akkor nem marad más, mint a jól bevált módszer, csak lopva pillantok oda időnként, azt azért lehet nem? Az azért nem olyan nagy szentségtörés. Ha egyáltalán nem lehetne nézegetni a melleit, akkor máskor érdemes nyakig érő garbóban feszíteni, bár tuti, hogy ez sokkal jobban áll neki.
- Oh, szóval nem bírnád sokáig, ha kevesebb cuccban látnál? Ezt azért jó tudni! - vigyorodom el, mint akinek ötöse van a lottón. Hát igen, végülis elég szépen beletrafáltam. Ő az első lány, akivel sikerült ma összefutni és kár lenne tagadni, de elég jól alakul ez az este. Az viszont tuti, hogy a srácoknak szólni kell majd, hogy ne nagyon akarjanak ma korán lefeküdni, kell nekem egy kis idő ezzel a dögös vörössel kettesben, hogy megmutassam neki a bélyeggyűjteményemet... akarom mondani az alkoholkészleteket. A vacsi viszont jól hangzik, azért az egy nagy lépés, ha még főzni is fog nekem igaz? Nagyon tetszik az ötlet, bár akár a nélkül is elvinném egy körre repülni, de így meg aztán főleg.
- Bírom a húst, úgyhogy bármi jöhet, nem nagyon válogatok. - tuti, hogy be fog jönni, amit csinál, már csak azért is, mert nekem készíti, annak meg ki ne örülne? Azért az őrület, hogy itt eddig csak veszélyes csajokkal hozott össze a sors, na persze külsőre egyik se tűnt annak, a franc se gondolta, hogy a szöszi mélybe veti magát, vagy Amy ki akar nyírni a levegőben, netán a dögös vörös leégetheti a frizurám. Kicsit oldalra döntöm a fejem és igyekszem igazán bájosan nézni.
- De azért csak nem bántanál, te kis veszélyes fruska! - na persze lehet, hogy érdemes valamelyest vigyázni magamra, a szavaimra, meg a tetteimre, hogy tuti, hogy ne szívjam meg nagyon, azt azért igazán nem szeretném. Majd igyekszem figyelni magamra, meg a tetteimre, bár elég nehéz, ha egyszer ilyeneket mondd. És persze a félre ne értsd... az már-már célzás arra, hogy igenis értsd félre, vagy csak én akarok ilyesmit belelátni?
- Valld csak be, hogy még meg akarsz nézni magadnak pár pasit, mielőtt mellettem döntesz és az alkohol készleteim mellett. - nevetem el magam, csak hogy kicsit poénosra vegyük a figurát, de persze elengedem és még egy bólintást is kap tőlem. A kezem végigsimítás megint csak nem azt erősíti meg bennem, hogy ne vegyem komolyan ezt a szobanézőt, ami majd az este után következni fog.
- Jól van, az ajtóban találkozunk, addig is csak tombold ki magad szépen! - azért legalább egy puszit csak megy az arcára, ha nem siklik ki túl hamar a kezeim közül és után fogok én is körútra indulni, azaz szépen el a népek között, hogy kiszúrjak valami ismerőst, vagy egy leendő ismerőst.

Tárgy: Re: Mike és Lisa Szer. 27 Nov. - 0:52

Szerintem a hülye is látja, hogy Mike-nak van esélye nálam, de én most csak játszom, mindez puszta szórakozás, nem több annál és hogy lesz-e esetleg valami, valamikor közöttünk, az majd kiderül. De hát hova siessünk? Mindenesetre én költőinek érzékelem a kérdését, ezért csak egy mosolynál többet most nem reagálok rá, felesleges volna, inkább csak kissé hozzábújok, hála a nézelődésének, így pedig meg is akadályozom abban, hogy melleimet fixírozza a továbbiakban is.
- Ennyire nyilvánvalóan nem illik. Még jó, hogy nem röntgenlátásod van, akkor lennék aztán bajban. – vigyorodom is el, de azért nem maradok ám sokáig ilyen közel hozzá, visszaengedem azt a kellemes távolságot magunk közé, ami eddig is fennállt. Nem akarom én, hogy azt higgyék, máris összemelegedtünk, mert bár részben így van, másik részben nincs így. Na most aztán tudjon kiigazodni rajtam valaki.
- Nem rejtem én el, egyszerűen nem bírom a taplóságot. És bocs, de az, hogy te így bebámulnád, az azt jelenti. – okítom is ki kissé, mivel azért vannak határok, legalábbis nálam. Szívesen engedek, de azt akkor, hogyha nem pofátlankodik, tehát csak óvatosan azokkal az agarakkal nálam, mert még tényleg meg lesz pörkölve az a csinos pofija. Ideje tehát témát váltani, így térek rá a tanulásra. Őszintén szólva Mike nem tűnik egy hülye srácnak, akkor pedig miért ne segíthetne nekem? Cserébe majd jobban megismerhet, hát szerintem frankó egy alku lenne.
- Egyedül lusta vagyok, de ha ott lennél velem, akkor bizonyára menne. – szóval tényleg élnék ezzel a lehetőséggel és nagyon remélem, hogy nem fogja a fiú se meggondolni magát. Még némi alkura is képes vagyok, tehát hogy leveszem a felsőmet is, ha szeretné, de ő persze még többet akar, így csóválom meg kissé a fejemet is.
- Hát ez így számomra elég rosszul hangzik, szóval majd max a későbbiekben. Eleinte maradjunk csak a sima tanulásnál, mert félő, hogy elvonnád a figyelmem, annak pedig nem tanulás lenne a vége. – jegyzem is meg huncutul, mert hát én is ismerem magam és mivel Mike eléggé bejön, simán képes lennék rámászni, ha már alig maradna rajta valami, de sejtéseim szerint ez fordítva is igaz. A képességek is nemsokára szóba jönnek, így hívatom meg magam szépen szólva is egy kis repülésre, de adok ám érte cserébe finom vacsit, ha úgy hozza a sors.
- Hmm, specialitás? Nem is tudom… általában a sült húsokat jól csinálom, de majd még kitalálom, hogy mit kapsz. Imádok enni, szóval megtanultam főzni is, ez pedig szerintem nem rossz pont senkinél se. – kacsintok rá játékosan és azt hiszem, hogy máris van egy közös pontunk. Mind a ketten szeretjük a hasunkat, ez tisztán látszik Mike reakcióján is. Ideje viszont rátérni az én képességemre is, ami nem más, mint a tűz ereje. Elég durva, tudom én, de én se vagyok ám egy nebáncsvirág.
- Jobb, ha nem tudod, hogy mennyire veszélyes. – vigyorodom is el és bár szavaim komolyak, ők talán nem veszik annak ezt. Felkészítem azért magamra, de azt nem fogom elmesélni, hogy mi mindent tettem, ami miatt veszélyesnek vagyok mondható. A tánc amúgy remek, de lassan szívesen lelépnék vele a szobájába is iszogatni egy kicsit.
- Félre ne értsd. Szívem szerint most azonnal elrángatnálak, hogy lépjünk le innen, de nem lenne fer más csajokkal szemben, ha kisajátítanálak és én is szeretnék még körbenézni. – igen, van valami, amit mindenképpen szeretnék, így egy pillanatra Eric felé is pillantok, majd vissza Supermen szép szemeibe.
- De akkor ha neked is jó, akkor majd találkozzunk az ajtóban és remélem, hogy hosszú lesz még az este és nem alszol be néhány vodka után. – cukkolom egy kicsit, majd ahogy a zene véget ér, lassan el is eresztem. Hát asszem ennyi volt ez a tánc, de tényleg jó volt.
- Köszi a táncot és akkor majd találkozunk, Mike. – simítok végig még kezén, miközben lassan eleresztem és ez után néha visszapillantva rá lépek oda az egyik asztalhoz, ahova egy picit leülök, amíg bekapok néhány falatot és iszok egy kis puncsot és csak ez után fogom megkörnyékezni az egyik alapítót.

Tárgy: Re: Mike és Lisa Pént. 22 Nov. - 20:36

Ha tudnám őszintén meglepne, hogy nem volt még gyakran része kedves szavakban, hiszen elég jó nő, és határozottan vagány csajszi is, szóval nekem valahogy totál egyértelműnek tűnik, hogy már jó páran szaladhattak utána, de ezek szerint nem? Én viszont nem fogom vissza magam, és igenis simán lecsúszik a kezem a hátsójára, amikor megfordul. Ő kezdte az egészet, azzal ahogy előzőleg táncolt, én miért ne ismerkedhetnék a magam módján?
- Végülis ez nekem elég, a talán nem egyenlő a nemmel igaz? - mosolyodom el szélesen. Végülis ez annyit tesz, hogy akár még lehet is esélyem e téren nála. Na nem akarok é direkt rámászni, meg hát nem vágyom komoly kapcsolatra is, de a szórakozás simán mehet tovább, persze, ha a másik fél is benne van, nem szokásom átejteni a csajokat. Addig oké, amíg tudják, hogy mi a helyzet. - Már bámulni sem szabad? Szomorú leszek... - na jó, így azért nem annyira, hogy helyette hozzám bújik. Mondjuk úgy, hogy így egy másik érzékszervemet használhatom, nem a szemem, hanem a tapintás kerül most előtérbe, mármint nem úgy szó szerint kézzel. És hát na, miért ne nézhetném meg a melleit, ha egyszer olyan szépen ki vannak téve a kirakatba.
- Egyébként pedig, ami szép, azt nem kell elrejteni. - húzom fel kicsit a szemöldököm egy csibészes mosolyt varázsolva az arcomra. Főleg amikor megint elhúzódik kicsit, azért csak lepillantok, de végül csak egy pillanatra, és nem viszem most túlzásba. Már elraktároztam az információkat, mintha csináltam volna egy fényképet a fejembe.
- Végülis simán tanulhatunk együtt, ha neked attól könnyebb. - bólintok rá, a lehetőségre pedig naná, hogy megjelenik az arcomon egy széles vigyor. Hát azért így nem rossz tanulni, talán még én is kedvet kapok hozzá, mert hát amúgy hajlamos vagyok ám ellébecolni az ilyesmit, a bulik általában sokkal jobban lekötnek. És persze eszembe is jut egy remek lehetőség. - Mit szólsz ahhoz, ha majd kapsz tőlen ismétlő teszteket, és minden rossz válasznál lekerül rólad valami. - bájos pillogással vetem fel a lehetőséget. Ha már amúgy is levenné a felsőjét, akkor miért ne vihetnénk a dolgot egy magasabb fokozatra. - És... minden jó válasznál én. - nevetem el magam aztán, mert hát miért ne. A játék elvileg így fair és nagyobb esély van rá, hogy belemegy. Vetkőzős tanulás, milyen király ötlet, komolyan szabadalmaztatni fogom! Ma folyton jó ötleteim vannak, mint egy, meg a medencés buli. Mi jöhet még?
- Rendben van, ezt így tudom vállalni, de aztán valami finom legyen ám, valami specialitás. Van olyanod? - mondjuk eléggé minden evő vagyok, de ebből azt is tudhatom, hogy ő mit szeret, tehát egy kicsit megismerem majd őt is, meg hát szeretek enni na. Mázli, mert nem nagyon látszik meg rajtam, hála annak, hogy mozogni is nagyon szeretek. Az azért meglep kicsit, hogy ennyire durva ereje van, hiszen azért a tűz egyáltalán nem gyenge és igazán nem szeretném, hogy engem is esetleg megpörköljön,
- Instabil? Veszélyes lány vagy? - mosolyodom el, de nem gondolom ám igazán komolyan. Végülis csak nem bántana direkt, legalábbis nagyon remélem. Valamelyest hátha vissza tudja fogni magát és nem pörköli le a hajamat, a nélkül szerintem nem néznék ki olyan jól, mint általában. Azért még lehet, hogy egy fokkal óvatosabb leszek, ez az instabil dolog nem valami megnyugtató és a halálközeli élményekből elég volt mostanában.
- Naná! Talán mennél már, aztán majd koccanunk valahol az ajtóban, ha vége a bulinak? - ez egy kicsit legalábbis úgy hangzott, bár aztán a fene tudja. Nekem sem ártana még egy kicsit körülnézni itt, van pár ismerős, akit megnéznék és persze akad néhány leendő ismerős is akit ideje lenne megismerni. Ha pedig új, akkor biztosan neki is kiváló alkalom ez az este arra, hogy minél többekkel találkozhasson és egy kicsit építse a baráti körét.

Tárgy: Re: Mike és Lisa Szer. 20 Nov. - 21:44

Jól esnek Mike kedves szavai, mivel nem sűrűn volt életem során részemben ilyesmiben. Oké, valószínűleg ez a ruha teszi, de ettől függetlenül még kellemesen érint és most csak ez számít. Ideje viszont pózt váltani, kimászni a fiú öléből, ezért is kerülök ismét vele szembe, majd szólal meg a lassú zene is. Mint érzékelem, a fiú szeretne ismerkedni is, ami nincs ellenemre, de azért mégis csak szóvá teszem tettét, nehogy azt higgye, hogy bármit lehet.
- A későbbiekben? Mit tudom én, egyelőre nem tervezem. – vigyorodom el én magam is, miközben helyes pofiját figyelgetem. Hát ma az biztos, hogy nem fogja megfogni a mellemet, de hogy mi lesz a jövőben, az majd akkor derül ki. Nem utasítanám el mindig Mike közeledését, de ez szerintem eléggé egyértelmű. – De azért örülnék, ha nem bámulnád ennyire a melleimet. – bújok is oda hozzá hirtelen, melynek köszönhetően most már nem lát rá kerek domborulataimra, viszont érezni annál jobban érzi, hogy mi is van ott. Teljesen ki vagyok már fejlődve, szóval panaszra nem lehet ok. Na de kis idő múlva ismét felveszem a tisztes távolságot, majd a tanulásról kezdek el vele beszélgetni, mely bár unalmas téma lehet, most talán mégse lesz annyira az. Na meg, nem akarom egész este ezt a témát rágni, de pár percre szóba hozhatjuk.
- Igazából az alap tantárgyakra. Egyik se az erősségem, hogy őszinte legyek és nem szeretnék itt nagyon leégni. – vakarom is meg tarkómat zavartan, de amikor meghallom a feltételt, kissé elmerengek és halkan hümmögni kezdek. – Hát nem tudom, meglátjuk. Nincsenek ilyen kivágott cuccaim, de max leveszem a felsőm, ha ettől jobban érzed magad. – vonom meg vállaimat is cseppet, tehát nem vagyok én szégyenlős, ha segít, simán elvetkőzöm én fehérneműre is, ha kell. Most viszont, hogy ez lefixálva, át is térhetünk a képességekre, mert nem kicsit érdekel, hogy vajon mit tud ez a jóképű srác… Ahogy viszont meghallom a repülést, máris kapok az alkalmon, hogy egyszer magával vigyen engem is.
- Nem volt hülye, aki ezt mondta. – mosolyodom is el kissé és amikor hallom, hogy imád enni, már biccentek is. – Akkor ha elviszel repülni, főzök neked valami nagyon finomat. Áll az alku? – kérdezek rá, miközben azért tovább táncolok a másik mellett és nemsokára én is válaszolok ám a kérdésre, így árulva el azt, hogy mire is vagyok képes. Nem kérdezték még eddig ezt tőlem, Eric-en és Charles-on kívül természetesen, tehát itt a lehetőség, hogy megnézzem az első reakciót.
- Ühüm, tűz. – bólogatok is hozzá, majd ez után nevetek fel cseppet, és kapok is oda hajához, hogy összekócolhassam azt. – Nem hiszem Mike, hogy te kihúznád nálam valaha is a gyufát. De ha megtennéd, hát fogalmam sincs, néha kissé instabil vagyok lelkileg, de próbáljunk meg ettől eltekinteni. – tényleg nem érzem úgy, hogy neki lenne félnivalója tőlem, bár tény, hogy nem mindig viselkedem úgy, ahogy kellene. Nem véletlenül okoztam már nem kevés halált a közelemben.
- Na és akkor az este utáni szobádban való iszogatás még áll? Csak mert én nem gondoltam ám meg magam. – kérdezek rá kíváncsian, miközben továbbra se nagyon figyelek másokra. Majd ha úgy lesz, körbenézek, de egyelőre még várhat a dolog.

Tárgy: Re: Mike és Lisa Kedd 19 Nov. - 21:06

Ennek örülök is, nem szeretem, ha valaki megjátssza magát, én se teszek ilyet soha. Szerencse, hogy ebben nagyon is egyetértünk, de a ruha témában már nem annyira. Szerintem nagyon is jól néz ki rajta ez a cucc, egyáltalán nem mondanám túl erősnek, sőt én akár még rövidebb szoknyában is el tudnám képzelni, ha arról van szó. Ezért is imádom a nyarat, akkor a legtöbb ruci alig takar valamit, kész férfi paradicsom az a pár hónap! A medencés buli viszont már egész jól beette magát az agyamba, még jó, hogy felmerült, mert tuti, hogy megrendezem. Akkor pedig ő is jóval kevesebb ruhában lesz, mint most és ez végképp határozottan értékelendő. A tánc viszont ennél is sokkal jobb, nem csoda, ha azért nehezen fogom vissza magam és én is beszállok a játékba.
- Szerintem ettől a hátsótól senki se távolodna el szívesen önként. - vigyorodom el szélesen, mert hát így van, nagyon is jól csinálja, amit csinál és nekem eszem ágában sincs most elhúzódni tőle. Ő teszi meg végül helyettem, amikor szembe kerül velem. Szomorú vagyok, igazán, bár így se olyan rossz. A lassúzás csak hab a tortán, nem fogom vissza magam és a kezem lejjebb csusszan a hátsója irányába. Csak egy pillanatra, mintha véletlen lett volna, pedig persze egyáltalán nem így van és meg is kapom rá a választ, pedig nem tettem ám olyan nagy dolgot, nem máshol tapiztam le, úgyhogy egy árva szava se lehet.
- Még nem? Tehát a későbbiekben lehet? - vigyorodom el és a tekintetem persze látványosan a melleire téved. Időnként ezt eddig is megtettem, de persze csak futólag, viszonylag diszkréten, nehogy zavarja, hogy elég mély a dekoltázsa ahhoz, hogy annyira nézem, de ezek után nyugodtan megtehetem nem? Az ellen csak nem szólhat, hogy mit figyelek, az már igazán az én dolgom, amúgy is, amit kipakolnak a kirakatba, azon az ember legeltetheti a szemét, ez egyszerűen alapszabály. Viszont úgy fest, hogy mindezek mellett is bejön neki a kis tánc, ami most nem olyan heves, de furcsa módon neki ez megy nehezebben.
- Én mindenben jó tanár vagyok, bár attól függ mire vagy kíváncsi. A korrepetálást pedig bármikor vállalom, de csak akkor, ha hasonló ruciban jelensz meg az órán. - azért csak szabhatok feltételt nem? A vigyort nehéz lenne most levakarni az arcomról, de hát talán nem is akarja, és én aztán tényleg szívesen adok neki különórákat bármilyen témában. Nem vagyok ugyan tanár, de elég jól megy neki a tánc most is, tehát remélhetőleg ez azért nekem is köszönhető. A képességemről simán beszélek, nem szégyelltem soha, sőt imádom, általában a csajok is buknak rá, ezt itt már megtapasztaltam, lévén a sima életemben nem nagyon próbálhattam ki. Jó eséllyel furán néztek volna rám, ha tényleg nekiállok repkedni.
- Hát persze... egyszer valaki azt mondta nekem, hogy ezzel még jól is lehet csajozni. Enni pedig imádok! - nevetem el magam, mert hát ahogy mondani szokták a pasikhoz a hasukon át vezet az út, no meg persze egy másik dolgon át, amit az evésnél is jobban szeretnek, de hát mi most a főzésről beszéltünk, nem pedig valami egészen másról, ami után mondjuk tényleg határozottan meg tud éhezni az ember. Na persze az is érdekel, hogy ő mire képes. Tuti, hogy nem értékelném, ha kiderülne, hogy mondjuk szárnyai vannak, vagy ilyesmi, az kissé kiverné a biztosítékot, hiszen mostanában a szárnyakkal rendelkező lányokkal nem volt sok szerencsém, bár a bálon még minden alakulhat jobban, mint ahogy eddig. Ez majd még kiderül.
- Tűz? Akkor legyek óvatos, mert ha kihúzom nálad a gyufát, akkor lángra találod lobbantani a hajamat? - azért csak nem, tehát viccelek persze, de jobb az óvatosság, azok után, amik történtek velem. Meg azért ez egy iskola, mint bizonnyal vannak bizonyos szabályok, amiket be kell tartani, mint a nem gyújtjuk fel a diáktársainkat, akkor sem ha csúnya dolgot csinálnak. Legalábbis nagyon remélem, meg hát nem akarnám amúgy se annyira felhúzni, és talán az első reakciója nem az égetés lenne, hanem mondjuk csak egy szimpla pofon.

Tárgy: Re: Mike és Lisa Hétf. 18 Nov. - 17:24

Nem szokásom másnak kiadni magamat, mint aki valójában vagyok és ezt nemsokára Mike-al is közlöm. Na persze az vagyok, akit most is mutatok magamból, kivéve a stílust. Ez a ruha túlságosan is merész hozzám képest és bár szívesen vettem fel, ettől függetlenül iszonyatosan lenézem a mindig kurvásan öltözködő csajokat és hát remélhetőleg vette a célzást Superman is. Nem azt jelenti persze ez az egész, hogyha úgy hozná a sors, ne vennék fel a kedvéért néhány nem túl sokat mutató ruhadarabot, csak úgy játékosan, de ezt persze még nem kell tudnia. Inkább áttérünk arra a bizonyos medencés bulira, ahova szívesen mennék, ezt pedig Mike-al is természetesen közlöm, majd jöhet végre az őrítő tánc is. Iszonyatosan élvezem, hogy ez a helyes srác ennyire partner benne, így nem is vagyok rest kissé hozzá is dörgölőzni, de még mielőtt azt hinné, hogy tovább is lépek vele a buli után, azért közlöm még időben, hogy mindez ám csak játék, ne vegye úgy, hogy több ennél.
- Szentségtörés? Meglehet. – nevetek fel jókedvűen, amikor hallom frappáns megjegyzését és hát én se szeretném ám, ha nagyon messze menne. Maradjon csak mögöttem és táncoljunk tovább még egy kicsit. A szám viszont a vége felé közeledik, így fordulok lassan szembe a sráccal, hogy nemsokára már kezeim nyakát karolják át és hát… produkálni kellene valami lassúzást. Nem nagyon vágom, hogy ezt miképp kellene, de bízom a fiúban, így teszem, amit ő tesz, bár azért hátsóját én nem kezdem el taperolni.
- Helyes! – vigyorgok én is jókedvűen, majd finoman célzok ám rá, hogy mindent nem fogok ám megengedni neki. – Nem, még nem fogtad meg. Amúgy meg nem panaszkodtam, csak úgy mondtam. – öltöm ki rá aranyosan a nyelvem, miközben tovább folytatjuk a táncot is. Tényleg nincs probléma, nem hisztizek ezen az egészen, mivel én kezdtem a dörgölőzéssel, egyértelműen nem Mike-ot szidom le azért, mert hozzá mert érni formás fenekemhez. Na de ideje tényleg most már a táncra koncentrálnom és bár nem túl egyszerű ez az egész, azért hagyom, hogy a fiú irányítson és úgy helyezzen engem, ahogy azt elvileg kéne. Tiszta bénának érzem magam, nem tagadom.
- Az tuti, hogy te jó tanár vagy. De vajon mindenben? Csak mert én nem vagyok ám remek tanuló, lehet, hogy néha korrepetálásra szorulnék. – hogy szavaim komolyak-e? Igazából azok. Sose voltam egy éltanuló, semmit se vettem komolyan, csak a szórakozás számított, az élet, na meg hogy ne bukjak meg. Talán ideje változtatni egy kicsit ezen és ha már Mike itt van, olykor akár segíthetne is nekem. Nem akarok azért rátelepedni, de miért ne barátkozhatnánk, úgy igazán? A képessége azért még érdekelne és bár tudom, hogy minek öltözött, Superman-nek annyi képessége van… lehet hihetetlen fizikai ereje, átláthat dolgokon vagy akár repülhet is, hát honnan kéne tudnom, hogy melyik is az övé? Az is lehet, hogy egyik sem, csak éppen ilyen jelmezhez volt kedve.
- Repülni? Azta. – csillannak fel szép, zöld szemeim egy rövidke időre, hiszen ez csodálatos dolog lehet. – Egyszer elviszel repülni? Tudod… újdonság lenne és hát mindig is vágytam valami ilyesmire. Meghálálom majd! Tudok főzni. – na, talán meg tudom fogni a hasával és elvisz majd egy-két körre a suli körül vagy ahol ő szeretné. Másképp is persze meghálálhatnám, de próbálok jó kislány maradni. – Egyébként szerintem szuper képességed van, még jó, hogy bírod. – mosolygok is rá kedvesen, hiszen ennél jobbat keresve se találhatna. Persze én nem cserélném el a sajátomat, semmi pénzért se, amelyet mindjárt el is árulok neki, hogy micsoda.
- Pyromániás vagyok… ez talán egyértelművé teszi, hogy a pyrokinézis. Na, mit szólsz? Szó szerint tüzes csaj vagyok. – kuncogok is fel vidáman és fogalmam sincs arról, hogy esetleg majd megijedne tőlem. Eddig se akartam ártani neki, ezt szerintem Mike is érzékelte, ez után se fogok, ha nem ad rá okot.

Tárgy: Re: Mike és Lisa Csüt. 14 Nov. - 21:26

- Oh, igazán kár, pedig máskor is szívesen elnézegetnélek így. - döntöm kicsit oldalra a fejem és még egy direkt túljátszott szomorú ajakbiggyesztés is bejátszik. Mondjuk én bármelyik csajt szívesen elnézegetném hiányosabb öltözetben. Ezért jó a nyár, a pasik évszaka. Az a srác, aki azt mondja, hogy a telet szereti... hát komolyan nem komplett. Az igazi jó évszak a meleg, amikor a lányok gond nélkül dobálják le a ruháikat és lehetőséget adnak rá, hogy gond nélkül nézzük meg őket, teljesen legálisan. Hát ezért fogom megszervezni azt a medencés bulit is, az pont egy ugyanilyen helyzet.
- A szokásokat én sem ismerem, de mindig lehet bevezetni újat, és csak nem lesznek nagyon ellene. - apró vállrántás. Átviszem én a terveimet, most is sikerülni fog, legalábbis úgy gondolom, hogy nem vallok majd kudarcot. Amúgy is általában, ha akarok valamit, az sikerülni is szokott, tehát kiharcolom azt a medencés bulit mondjuk úgy, hogy bármi áron. Ez után viszont már el is tűnnek a fejemből az efféle gondolatok, hiszen jön a táncunk, ami finoman szólva is vérpezsdítőre sikerül. Ha azt nézem, hogy egyesek itt minden távolságot tartanak a párjuktól, akkor szó se róla, amit mi csinálunk nagyon is figyelemfelkeltő. Na nem mintha ez engem zavarna, csorogjon csak a nyáluk, hogy nekik nem lehet ilyesmiben részük. Persze tudom én, hogy ez játék és nem nyílt felhívás, de... akkor én is játszom a magam módján.
- Igazán köszönöm. Meghajolnék, de akkor el kéne távolodnom a hátsódtól és az most szentségtörés lenne. - kihasználom, amíg ilyen közel van, szóval eszem ágában sincs elhúzódni. Ő megteszi helyettem, amikor végül megfordul és hamarosan a zene is vált erre a lassúbb tempójú változatra. Nekem ez is megfelel, ha nem is lehet annyira dörgölőzni, de azért egyáltalán nem mondható rossznak így sem, bár látszik, hogy azért egy egész kicsit neki nehezebben megy az új verzió.
- Mindenki előtt semmiképp. - vigyorodom el a kis megszólaláson, hogy ne vessem rá magam mindenki előtt. Azért akárhogy is nézzük egy ilyen tánc elég rendesen feltüzeli az ember gyerekét, de azért vissza tudom fogni magam, ennyire még megy. - Nem fogtam meg a melled ugye? Egy szavad se lehet. - szemtelen mosoly jelenik meg az arcomon. Csak nem oszt le nekem egy sallert e miatt, hiszen végülis nem voltam rossz fiú, csak kicsit elemeztem a hátsóját. Egyetlen pillanatig és ahhoz képest, ahová az előbb ő tolta... ez nem is olyan nagy dolog. Meg hát igazán mehettem volna tovább is, de határozottan visszafogom magam, nem szoktam erősen letámadni soha senki. Nem gyűjtöm a pofonokat, mint Sebastian.
- Na látod, nem is megy ez rosszul. - mosolyodom el, de aztán szépen helyzetet váltok, a kezét fogva meg, és úgy húzva közelebb magamhoz egy kipörgetés után. A kezünk összefonva van most köztünk a mellkasunk oldalánál, szóval nem kint a levegőben, mint ahogy mondjuk egy keringő esetén. Végülis ez afféle keverék, a sima lassú és egy kicsit régiesebb tánc között. Azt nem szeretném, ha túl távol kéne helyezkednünk egymástól, szóval mindenképpen így az igazi.
- Dehogy vagy béna, ne aggódj, én pedig jó tanár vagyok. - biztató mosolyt eresztek meg, és mondjuk tény, nem lépett a lábamra, szóval semmi gond sincs a teljesítményével. Sőt, ha netán a lábamra lépne, ilyen dekoltázzsal azt is elnézném neki... A kérdésre elvigyorodom, pedig azt hittem, hogy ennyiből egyértelmű lesz, bár Supermannek több képessége is van, valahogy első körben az ember a repülést köti hozzá, vagy csak én vagyok így ezzel?
- Tudok repülni. Nem túl bonyolult, de én azért nagyon bírom. - arról nem beszélve, hogy könnyebben emelek meg dolgokat, no meg idővel utolérhetek egy szuperszónikus gépet is. Azért szerintem ez jó képesség, még ha nem is bír nagy pusztító erővel, és annyira nem hat durván másokra. Bár ha valaki ledobsz az égből... az elég jól tud hatni rá. - No és neked? - passzolom vissza a kérdést, mert hát így a fer. Remélem, hogy nem növeszt démonszárnyakat, mert a szárnyas lányokkal eddig nem sok szerencsém volt.

Tárgy: Re: Mike és Lisa Szer. 13 Nov. - 22:26

Az embereket valós jellemük alapján szeretem megismerni, nem pedig egy kitalált ént, akit azért hoztak létre, mert esetleg nem fogadják el őket úgy, ahogy vannak. Szeretném, hogyha ezt a másik is tudná, és szerencsére ez Mike számára is pozitív felelet volt tőlem.
- Én se szoktam mást mutatni, mint aki vagyok. De azt most elárulhatom, hogy ez a kivágott, rövid szoknyás cucc nem az én stílusom. – mosolyodom is el kissé, de mást már nem fűzök ehhez hozzá. Ez volt az üzletben, erre volt pénzem, szóval nincs értelme tovább ragozni. Ha majd Mike-ot bővebben érdekli bármi, úgyis mondani fogja. Ahogy a táncról kezdünk el beszélgetni, úgy hozzuk szóba bizonyos párosok röhejes táncolási stílusát, így kis időre kibeszéljük őket, de még mielőtt mi is a parkettre vonulnánk, iszogatunk egy kicsikét és azt a bizonyos medencés bulit is említjük. Nem voltam még ilyen helyen, de nagyon jól hangzik, szóval tuti, hogy ott lennék, ha valaki megrendezné.
- Gondolom lehet, nem nagyon tudom ám, hogy itt mi a szokás és hogy vajon ehhez mit szólnának az alapítók. – ismerem is be, tehát jótól kérdezi. Mindenesetre remélem, hogy nem felejt el majd szólni nekem is, hogyha megvalósul ez a tervezés. Na de ez még a jövő, most viszont a jelenben vagyunk, tehát ideje lenne táncolni is egy nagyot. Lassan meg is indulok a táncparkett felé, ahol meg is kezdem egyelőre még magányos, figyelemfelkeltő táncomat, amelyhez nemsokára ez a helyes fiú is csatlakozik. Természetesen nem mást várnék a helyébe, tökéletes partnerem lesz ő nekem ma este. A közös tánc tehát kezdetét is veszi, eleinte még egymással szemben mozogva, felvéve a zene és egymás ütemét is, majd nem sokkal később már meg is fordulok, fenekemet pedig kissé a fiúnak is dörgölöm, amit már ő se hagy tett nélkül. Kezeivel finoman cirógatni kezd, még nyakamat is érintve, amitől rögtön ki is ráz a hideg és nem is hazudok most már neki, elárulom ám, hogy mindez csak egy játék, nehogy többet gondoljon róla.
- Igen, azt érzem. Remek játékos vagy. – pillantok felé, majd lassan meg is fordulok, hogy ismét a szemeibe nézhessek, miközben kezeimmel átölelem nyakát is. Én nem cirógatom meg, a-a, talán már így is túl sok mindent tettem, amit nem kellett volna. A zene viszont vált, tehát a discos hangulat a végét járja, jöhet egy lassú zene, amihez rohadtul nem értek, de majd csak lesz valahogy.
- Oh, azért ne vesd rám magad itt, mindenki előtt. – kuncogok is fel kissé, de ekkor érzem meg formás hátsómon a másik erős kezét, de csak éppen egy pillanatra. Nem szólok semmit, csak a szemeit figyelgetem, majd végül egy kisebb fejcsóválás következik. – Azért ne hidd azt, hogy mindent szabad. – jónak látom még időben figyelmeztetni, mert azért bármit nem fogok ám megengedni neki. De talán többször nem jár arra a keze, akkor se, hogyha nekem is jól esett ám érintése. Még alig ismerem,tényleg talán kissé fékezni kéne, de miért ilyen nehéz?
- Jó-jó, jobbra és balra, menni fog ez. Végülis nem vagyok botlábú. – talán jobb is most ez a témaváltás, ahogy rátérünk a táncra, így követem hát Mike lépéseit és én is úgy lépkedem, ahogy kell. Na, tényleg nem túl bonyolult ez, egész jól megy, úgy hiszem. Amikor viszont kezeimet elkezdi lefejteni magáról, kissé meglepetten, kíváncsian tekintek le kezeinkre, majd kicsit eltávolodva próbálom meg felvenni a ritmust.
- Tök bénának érzem magam, ez olyan gáz. Most már biztos bánod, hogy eljöttél velem táncolni, ennél jobban is teljesíthetnék. – morgolódom, csak úgy magamnak, de mégis úgy, hogy Mike is hallhatja. Tényleg szégyen ez, hogy ennyire nem megy nekem ez a dolog, de nagyon próbálkozom és ezt talán látja is most rajtam.
- Amúgy nem is kérdeztem még Superman, te mire is vagy képes? – nézek fel lassan a szemeibe és próbálom megállni a késztetést, hogy ne nézzek le lábainkra, így lehet igazán gyakorolni, ha nem magam elé figyelek folyamatosan.

Tárgy: Re: Mike és Lisa Kedd 12 Nov. - 13:41

Végülis ez a bál tökéletes arra, hogy mindenki másnak mutassa magát, mint ami és kicsit el is rejtsük az igazi valónkat, habár igazság szerint én annyira nem szoktam ilyesmit csinálni, valahogy nem áll jól nekem az álca, sokkal jobban elememben vagyok, ha magamat adhatom. Most is inkább csak viccelek azzal, hogy esetleg mást is el tudok játszani, eszem ágában sem lenne és persze valahol az is érdekel, hogy a szexi ördög jelmez mit rejt... mármint nem szó szerint értem, bár azt se lenne rossz megnézni szó se róla, de jelenleg inkább a lelkivilágára értem.
- Ennek örülök, nem is szeretem másnak mutatni magam, sőt nem is igazán szokásom. Ha mást akarnál látni bennem, akkor... legnagyobb sajnálatomra mást kéne keresned. - mosolyodom el kicsit. Naná, hogy jobb ez így, én nem vagyok Sebastian, a szerepjátszás nem az én asztalom. Nyílt vagyok és őszinte, amit előfordul, hogy nem díjaznak annyira, hiszen néha talán még zavarba ejtő is lehet a stílusom. De hát ez van, akinek nem tetszik, annak ott az ajtó igaz? Fura módon mindig elég sokan vettek körül, elég sok baráttal rendelkeztem otthon is, úgyhogy azt hiszem azért nincs nagy baj a jellememmel, így nem is kell rejtegetnem. A tánc már egy érdekesebb kivesézendő téma, sokakat nem értek itt, mert hát még csak nem is igazán együtt táncolnak. Örülök, hogy e téren egyetértünk, legalább nem fogja furán érezni magát, ha teszem azt elkapom a derekát, már pedig így lesz.
- Ugye? Fel nem foghatom, hogy minek vannak akkor párokban, ha ennyire furán űzik a táncot. - értetlenkedve rázom meg a fejem. Tényleg nem világos nekem a dolog, de az ő dolguk, nem fogok beleszólni más táncába. Lehet, hogy csak sok a prűd a suliban, majd hogy ki fog esni a szemük, ha mi kerülünk a parkettre... lesz itt pironkodás. Ha jól sejtem ez alapján, akkor Lisa sem fogja majd vissza magát, nekem pedig végképp eszem ágában sincs. Nem hagyunk egymás között felesleges távolságokat.
- Nem rég vagyok itt, szóval nem tudom, hogy szokott-e lenni, de mindig lehet új hagyományokat bevezetni igaz? - apró vállrántás. Szeretek szervezni és tuti biztos, hogy össze fogok hozni egy ilyesmit, ha rajtam múlik. Bírom a medencés bulikat, ott mindenki rendkívül lazán van öltözve, csomó bikinis lány... szinte már földi kánaán egy pasinak. Nem csak ilyen kis bálocskákat lehet ám tartani buli képpen, sőt ha jól tudom a medence odalent van az alagsorban... miért is ne rendezhetnénk akár a tél közepén valami tuti kis partit? Csobbanás, gőzfürdő, minden lesz itt! Már szinte pörög az agyam, ami a szervezést illeti, de aztán végül sikerül visszavonnom a tekintetemet a hölgyemény felé, főleg mivel elindul a parkettre és azt hiszem a kutya se lenne képes másra figyelni, miután mozogni kezd. Gyorsan lépek én is utána, nehogy valaki lenyúlja már előttem, ha egyszer én adtam neki az italt. Az igazán nem lenne fair. Nagyon jól mozog, ezt nem vitatná el tőle azt hiszem senki, és az, hogy pár perce célozgatott rá, hogy ne legyek kiéhezve... komolyan egy ilyen tánc finoman szólva is egy kisebb kínzással ér fel. Főleg miután meg is fordul és a popsija időnként találkozik a legnemesebb részemmel. Nem csoda, ha gondolkodás nélkül csúszik végig a kezem a nyakán, míg a másik a hasára csúszik. Ezt nektek prűd bagázs! Érzem, hogy szinte már libabőrös a teste, miután még a fülénél is elsuttogtam pár szót.
- Persze... én is csak játszom. - széles mosoly. Azért a teste nem arról árulkodik, hogy olyan nagyon ellenére lenne bármi. Persze tuti, hogy jönne valami női duma, hogy ismerjük meg egymást előtte, meg bla-bla... baromság. Ha egyszer ennyire egymásra hangolódtunk, de hát legyen, letámadni nem fogom, most legalábbis biztos, most még csak játszunk. És én ezt így szoktam tenni. Végül szembefordul velem, a zene pedig vált, ami már-már szomorú, hiszen elég jól sikerült felvennünk a ritmust.
- Most nem vagyok ebben biztos, inkább neked, mert ha így mozogsz tovább, mint eddig, a végén még nem tudom visszafogni magam. - vigyorodom el, miközben a kezem a derekára csúszik, egy pillanatra kicsit lejjebb vándorolva a hátsójára. Aztán vissza is vonulok és újra a derekán pihentetem a kacsóimat. - Upsz... - mintha csak egészen véletlenül csúsztam volna lejjebb, mert elfáradtam... na persze. Nem hagyhattam ki, és azért remélem, hogy ennyitől nem lesz kiakadva. Azok után, ahol nem rég még a popsija járt, nem olyan vészes, ha egyszerűen csak a kezemmel is találkozik.
- Csak jobbra-balra lépkedsz, nem nagy kunszt, esetleg egy-egy forgás, csak lazán. - meglep, hogy ebben annyira nem jó, de ezek szerint inkább bulizós csaj, aki a pörgős zenéket részesíti előnyben. Felveszem a lassú ritmust és szépen lépdelünk oldalra, majd végül az egyik kezem kicsit feljebb szánt az oldalán, végig egészen a karjáig, hogy aztán lefejtsem a kezét a nyakamról és a kezembe fogjam. Csak, hogy egy kicsit átmenjünk régiesbe, bár nem keringő szintjén persze, viszont így ki tudom forgatni, hogy aztán újra ugyanolyan szorosan rántsam vissza magamhoz, mint előtte.

Tárgy: Re: Mike és Lisa Vas. 10 Nov. - 19:10

Kíváncsi vagyok, hogy vajon Mike tud-e mást is mutatni, mint aki valójában. A Superman jelmez ezt mutatja, de ez csak egy jelmez, nem feltétlen a valóság, ezért is kérdezek rá erre. Amikor viszont meghallom a válaszát, majd a kérdést, csak lágyan elmosolyodom, úgy csóválom meg kissé fejemet is. Gondolom csak egy cicababának tart ebben az öltözetben, pedig ez nem teljesen én vagyok ám.
- Én Téged akarlak megismerni, nem arra vágyom, hogy másnak add ki magad. – adom is meg az őszinte választ, mert bár most egy gaz csábítónak is elmennék, nagyon is normális vagyok alapjába véve és bár erre nem biztos, hogy most rá fog jönni ez a repülő srác, majd talán idővel… én bízom benne, hogy megismerhetjük egymást. Na de áttérünk a táncokra is, nekem pedig most nagyon is bejön ez a bulizós zene, jobban, mint valami lassú számocska, tehát lehet, hogy ebben nem értünk egyet, de hát nem perdülhetünk rögtön teljesen egy hullámhosszon. Attól még, hogy más a véleményünk, még nem leszünk rosszba. Én is körbetekintek, amikor meghallom a megjegyzést és bizony látom azt, amire utalt a fiú.
- Hát ez érdekes. Tudnám, hogy mi a jó nekik ebben… - vonom össze cseppet szemöldökömet is. Én szeretek közel táncolni az adott partneremhez, de tényleg, ezek a távolságok… apácák járnak tán ide? Mi legalább normális diákok vagyunk, tehát az alkohol elő is kerül, majd a ruházatomról is ejtünk néhány szót. Sokat mutat, én úgy érzem, de mivel nem vagyok annyira szégyenlős csaj, így el tudom viselni a vizslató szemeket, sőt, még jól is esnek, de azért ennél jobban már nem dobnám ki magam.
- Medencés buli? Itt ilyen is szokott lenni? Nem mondod? – ragyognak fel kissé szemeim is, mert ez aztán jól hangzik, semmi pénzért se hagynám ki. El is mosolyodom a dolog hallatán, és talán ezen kérdéseimben benne van a válasz is, tehát hogy egyértelműen mennék. Nem gond, ha bikiniben kell lennem, ha az uszodában találkoznánk, akkor is látna hiányosabb öltözetben és reményeim szerint tetszene is neki a testem. De most mégse szabad ezen agyalnom tovább, mert oké, hogy flörtölgetünk egymással, de azért maradjunk meg egy bizonyos határon belül, legalábbis egyelőre. Jöhet végül a tánc is, amelyet a gyors italfogyasztás után kezdek meg, eleinte még egyedül, de nemsokára ez a helyes Superman is követ ám engem. Még jó, hogy ki nem esik a szeme, miközben engem fixíroz, hát tényleg édes. Amikor viszont már csatlakozik hozzám, csak hozzá simulva folytatom most már vele együtt a táncot és egy pillanatra se zavar az, hogy ki hogy néz most minket. Na de ideje más pózt is kipróbálni, így fordítok hátat neki, hogy most már popómat dughassam közel hozzá, olykor azért kissé el is távolodva, de ahogy erős keze nyakamhoz ér, kissé kiráz a hideg, amit talán ő is érzékel. Halkan felsóhajtok, miközben picit felé pillantok, már ha ez ebben a pózban lehetséges, úgy mosolyodom el. Imádom, hogyha a nyakamhoz érnek, teljesen feltüzel, majd ahogy a fülemhez kerül lehelete, egész testemben megremegek.
- Én csak játszom, ne tekintsd ezt felkérésnek. – suttogom vissza halkan, majd jön a kis harapás, amire most már egy aprót nyelek. Oh anyám, ez a srác nagyon tud valamit. Kissé jobban hozzá is dőlök, miközben folytatom tovább a táncot, de aztán nemsokára visszafordulok inkább vele szembe, hogy szép szemeit figyelhessem. A zene véget ér, kár, hogy nem az elején értünk ide és most meglepő módon egy lassú következik.
- Na tessék, valaki neked kedvez. – mosolyodom el őt figyelve, így végül kezeim lassan átölelik a másik nyakát, így készülök fel a lassúzásra és várom is meg Mike első lépését, amelyhez majd igazodni tudok. – Régen lassúztam ám és nagyon keveset, tehát ne szólj ám le, hogyha bénázom. – ismerem is be, mivel soha se voltam egy bálkirálynő. Szeretem a laza zenéket, szeretek szórakozni, de az ilyen dolgok mindig nagyon messze voltak tőlem, így tök bénának érzem magam hirtelen, de megoldom ám, nem fogok nagyon ügyetlenkedni és talán a fiú lába is megéri még a reggelt.

Tárgy: Re: Mike és Lisa Szomb. 9 Nov. - 19:16

- Hát mondjuk, hogy ha nagyon arra van szükség, akkor megpróbálhatok ilyen is lenni, de tény, hogy nem az igazi valóm lenne, szóval remélem te nem ilyesmire vágysz. - mosolyodom el. Végülis ha nagyon kéne eltudnék játszani egy csendes, visszafogott fiút, végülis meríthetek másokból, akik ilyenek, de őszintén szólva szívesebben adnám magamat, és az cseppet sem közelít egy ilyen egyszerű lélekhez. Nekem mindig is nagy volt a szám, kimondtam, amit gondoltam és kicsit sem vagyok visszafogott, de nehezen tudnám elképzelni, hogy egy ilyen lány tényleg valami kis lúzerre vágyik. Már pár mondatából is látszik, hogy ő is hasonló hozzám, sőt még talán egy kicsit vadabb is, szóval csak nem tévedek, hogy az igazi valóm fog neki bejönni.
- Jogos, csak hát ki tudja, hogy milyen táncokat szeretsz. Látod, most is vannak bőven, akik egymástól fél méterre táncolnak... - még a szememet is forgatom ennek láttán. Nem igazán látom értelmét, hogy ketten, akik elvileg egymással táncolnak ilyen távolságban vannak a másiktól. A tánc úgy gondolom akkor az igazi, ha szépen együtt nyomulsz a másikkal, és hát lássuk be ilyenkor minden gond nélkül tapizhatsz, és figyelheted meg kicsit, hogy mit is takar a másik ruhája, bár e téren ő nem panaszkodhat, hiszen ez a ruci egyébként is elég sokat sejtet az emberrel. Pia viszont ennek ellenére van nálam, és hamarosan már az egyik a kezében landol, a másikból pedig én keverek magamnak narancslével egy kis italt. A ruhája viszont tényleg akár többet is mutathatna tőlem, nekem aztán egyáltalán nem sok a szoknya rövidsége, vagy a kivágás odafent.
- Nem? Hát ez igazán szomorú... akkor majd a nyári bikinis bulin a medencénél. - vigyorodom el. Na nem mintha itt tuti, hogy lenne ilyesmi, de ha eddig még nem vezettek be hasonlót, akkor majd leszervezzük mi a srácokkal. Persze nyáron gondolom lesznek, akik hazamennek, de csak nem az egész szünetre és én simán élveznék egy ilyen partit. Jó zenével, jó csajokkal és persze sokkal hiányosabb öltözettel, mint amiket most látni. Vannak, akik kimondottan túlöltöztek, ami már-már felháborító, igenis elvárás a szexi jelmez. A szavaira csak elvigyorodom, kiéhezve nem vagyok talán, de attól még nézhetek rá úgy, mintha röntgen szemem lenne. Néha azért irigylem Sebastiant, azért az ő képességével nem lehet rossz, még ha valaki vissza is utasítja, akkor is simán megnézheti, amit akar. A szobám pedig... hát én se akarok becsajozni, de egy kósza kufirc még nem is jelenti azt igaz? Én pedig annak sem lennék ellenére, bár nem fogom direkt letámadni, ha láthatóan nem akarja, viszont mindezek után a tánca... És akkor ezek után ne legyek kiéhezve? Azért ez már-már irreális elvárás, de komolyan. Pár pillanatig csak figyelem a táncát, aztán persze utána indulok, mert milyen lenne már, ha más kapná el helyettem, ha egyszer én adtam neki italt? Közel vonom magamhoz, amikor vére el is érem, és hát szó se róla tuti, hogy aki szégyenlősebb alkat most rendesen pironkodik, ha minket néz. Érdekel? Oh, dehogy! Inkább csak élvezem a helyzetet. A kezem időnként le és felsiklik a csípőjén, de közben az ütemből egy pillanatra sem esek ki. Aztán hátat fordít nekem, és szó se róla azért ez finoman szólva is nem gyenge. A kezemet le sem veszem a derekáról, úgy csúsztatom a hasához, amikor táncol, a másik kezem pedig időnként egyszerűen csak elkalandozik, mozgásban van, a nyaka, a csípője körül. Kicsit előrehajolok egészen közel a füléhez, hogy érezze a leheletemet.
- És azt várod, hogy ne legyek kiéhezve... - suttogom és egy egész leheletnyit még meg is harapom a fülét. Nem hiszem, hogy pofont adna ezek után, nem több ez, mint egy kis incselkedés, és azok után, ahol a hátsója mozog ennyi igazán belefér. Végülis mondhatjuk úgy... ő kezdte.

Tárgy: Re: Mike és Lisa Pént. 8 Nov. - 21:03

Kellemes társaságom akad az estére és szerencsére Mike nem is egy visszafogott srác. A szemezgetésemet tehát rögtön értette és ide is jött hozzám, most pedig már a jelmezekről és a nevekről beszélgetünk. Nem igazán tudom, hogy vajon pontosan milyen is lehet a fiú, de mivel elég jó emberismerőnek tartom magam, ezért úgy érzem, hogy néhány perc után azért ki fog alakulni róla egy kép bennem, és remélhetőleg helyesen.
- Áh értem. Szóval ha valaki egy stréber, csendes, visszafogott fiúra vágyik, akkor is választhat Téged? – teszem is fel a nagy kérdést, de én természetesen nem vágyom ilyen társaságra. Na nem lenne vele gondom, tényleg nem, de most inkább bulizni szeretnék és jól érezni magam, úgy, ahogy az nekem jó, nem pedig egy visszafogottabb emberhez igazodva. Egy kis alkohol se esne ám rosszul, ezért kérdezek rá erre Superman-nél, de ahogy meghallom a kérdést, nem hagyom ám továbbra se válasz nélkül. Kissé sértő, hogy azt hiszi, hogy pia nélkül nem érezhetem jól magam, mert oké, imádok inni, de alkesz nem vagyok. Ugye nem?
- Hmm, igazad van. Meglátjuk, hogy kedvez-e nekünk az este lassú számokkal is, bár én szerintem ilyen zenénél se kötelező a távolságtartás. – kacsintok rá pajkosan és már előre várom, hogy a táncparkettre érve megláthassam, hogy mit tud a srác. Magamban eléggé biztos vagyok, szóval nem félek egy pillanatra se, hogy esetleg leégek és az is biztos, hogy nem egy tekintetet fogok magamra vonni. A kis üvegcsék is előkerülnek idő közben és mivel az egyiket megkapom, így el is veszem azt és ez után jelentem is ki, hogy én sajnos nem tudnám hova pakolni jelenleg az alkoholt, mert kézbe mégse hozhattam volna csak úgy ide.
- Keveset? Na ne viccelj, azért mindent mégse mutathatok máris meg. – csóválom meg fejemet is, miközben figyelem, hogy miként is mér végig. – Hé, azért a szemeid remélem a helyén maradnak. Ennyire nem lehetsz kiéhezve. – nevetek is fel jókedvűen és továbbra se zavartatom ám igazán magam azért, hogy megnéz. Tegye csak, de a ruháim ott maradnak. Remélem mondjuk, hogy nem lát a ruhám alá, az azért cseppet kellemetlen lenne. Igen amúgy, én még nem jöttem rá, hogy itt nem működnek a képességek… Az viszont érdekes fordulat, hogy Mike a szobáját is megemlíti nekem. Nem is tudom, jól hangzik, nincs mit tenni, de előtte mindenképpen táncolni akarok, aztán akár folytathatjuk hajnalig is a bulit, akár már kettesben is. Nem kell itt semmi másra se gondolni, csak szimpla ismerkedésre. Nem pasit akarok most szerezni, hanem elsősorban barátokat, aztán majd eldől, hogy kihez kerülök közelebbi viszonyba is idővel.
- Benne vagyok egy kis tánc után. – nézek is szemeibe, tehát ha nem gondolja meg magát, akkor ez az esti program áll. Bár kissé megbántana, ha mégis lemondaná azt egy idő után, de még nem írom le, eddig nem tűnik olyannak. Ideje azért bekeverni ezt a vodkát, így nemsokára előkerítek egy kis narancsot is, majd szívószál és már iszogatom is, amire jön az újabb megjegyzés is. Aranyosan felpillantok rá és még fel is kuncogom kissé.
- Te nagyon szeretsz flörtölni a csajokkal. Egyre jobban csíplek. – döntöm is meg fejemet is cseppet, miközben tovább fogy az italom, akár csak az övé, ha minden igaz. A bókra most viszont már nem reagálok semmit, tudom, hogy miként nézek ki és örülök, hogy észrevette, tehát elraktározom, mint egy újabb kedves gesztust Mike-tól és egyelőre ennyi az egész. Még néhány szót váltunk a vodka-narancsok elfogyasztása közben, de aztán végül jöhet a tánc. Amikor látom, hogy ő kiissza a sajátját, én is visszalépek a poharamhoz és ha neki nem gond, akkor nekem se lesz az. Szóval az enyém is kiürül, majd mosolyogva már oda is érek a táncparkettre, ahol meg is kezdem az egyszemélyes táncomat, amely jól láthatóan partnerért kiált. Valakit át kéne karolnia vékony kezeimnek és nagyon remélem, hogy az én Superman-em lesz az. Nem zavartatom magam, amikor a másik figyelni kezd, még vörös hajamba is kissé beletúrok tánc közbe és amikor végre odaér hozzám és darakamat is elkapja, csak egyik kezemmel átölelem nyakát, míg a másikkal derekát fogom meg, és bizony igen csak közel tapadva hozzá rázom tovább a csípőmet, olykor odalent kissé érintkezve is a másikkal, miközben szép, zöld szemeim le se veszem a fiú helyes arcáról.
- Örülök, hogy tetszik. A tiéd se rossz, veled lehet táncolni. – a mosoly már el se tűnik arcomról, jól érzem magam és ez tisztán látszik. Kis ideig még Mike-al szemben táncolok, aztán hirtelen fordítok hátat neki és szépen formás popsimat az ágyékához tolom, hogy most már közvetlenül előtte táncolhassak. Egyik kezemet felemelem és hátranyúlok vele, hogy a fiú nyakát ölelhessem át, a másikkal viszont csak az erős kezekre várok, így ha esetleg az egyik keze átöleli derekam, akkor enyémet az övére csúsztatom, hogy ujjainkat összekulcsoljam kis időre.
~ De rég táncoltam ilyen jót! ~ - nagyon bejön a dolog és bár ez amolyan kikezdésnek is hathat – mindkét irányból szerintem -, most mégis csak a tánc a lényeg, nem rámászni akarok – bár már talán kissé megtettem -, hanem élvezni a ritmust, a zenét, azt, hogy szórakozunk. Néha azért kissé eltávolodom ám hátsómmal tőle, szóval nem dörgölőzök folyamatosan, csak mértékkel, inkább meghagyom ezt a kis oda-vissza dolgot, hogy egyre élvezetesebb legyen az, amikor ismét érintkezik testünk.

Tárgy: Re: Mike és Lisa Pént. 8 Nov. - 20:00

Igazán értékelném, ha most egy olyan lányt fognék ki, aki sem a saját életét nem akarja veszélyeztetni, sem az enyémet. Nem is tudom... ha tisztában lennék vele, hogy a csajszik a tűzzel játszik, méghozzá szó szerint, lehet hogy gyors hátraarcot vágnék, de egyelőre ezzel nem vagyok tisztában. Nem gondoltam, hogy ez a mutáns suli dolog ennyivel bonyolultabb, mint a sima élet, hiszen a valóságban maximum egy pofont kaphattam, de itt... ha valaki megorrol rám, akkor jóval durvább dolgokat vihet véghez, amiket igazán nem szeretnék megtapasztalni. Mondhatnám, hogy e miatt visszafogom magam kicsit, de erre nagyjából nulla az esély. A vöröskével is elég jól eljátszadozom, tetszik, hogy ő is ugyanígy reagál és még azt is meghagyja nekem, hogy én döntsem el, mit is jelent a rucija. A nevéről gyorsan döntök és végül én is elárulom a sajátomat.
- Mégis csak ez passzol hozzám igazán. - mosolyodom el és viszonozom a két puszit. A szemüveg pedig lekerül rólam, ami nem zavar. Annyira nem volt kényelmes és mégis csak ahhoz szoktam, hogy megakadnak rajtam a tekintetek, nem pedig, hogy tovább siklanak. Szeretek én jól kinézni és tény, hogy ebben most ez a kis kiegészítő nem segített. De ez mégis csak egy jelmez bál, úgyhogy így volt az igazi.
- Mondjuk, hogy mikor melyikre van szükség, vagy hogy ki mire vágyik. - jegyzem meg sejtelmesen. Mondjuk, ha a dolog technikai részét nézzük, akkor jelenleg Ethannak hála Clark vagyok, de ha kilépünk ebből a teremből, akkor azonnal visszatér Superman és bármilyen magasságokba elrepíthetem a dögös vöröst. Viszont amúgy is úgy fair, ha rábízom a választást, mint ahogy előzőleg ő is tette velem. Az alkohollal kapcsolatos kérdése olyan téren meglep, hogy elsőre azt hinném róla, nem kell neki plusz kiegészítő, közben mégis úgy fest, hogy igen? Nem csoda, hogy rá is kérdezek.
- Nocsak... ez már jobban tetszik, bár a lassú számokkal sincs baj, ha akkor közel kerülhetünk egymáshoz. - bár tény és való, hogy a gyorsabb táncokat is lejthetjük együtt, kérdés, hogy az itteni szolidabb diákok mennyire néznének nagyokat, ha egy lazább stílust vennék elő, ahol eszem ágában sem lenne tőle több centire táncolni, hanem igenis nagyon közel. Viszont az ital előkerül a belső zsebemből, mert hát naná, hogy hoztam magammal. Kell egy kis plusz, hogy feldobja a hangulatot a meglévőnél is jobban.
- Túl sokat? Szerintem még szinte keveset is. - újfent látványosan végigmérem. Tény, hogy a szoknya elég rövid, de engem aztán nem zavarna az sem, ha ennél is csekélyebb méretekkel rendelkezne. Szívesen megnézném jobban is azokat a hosszú combokat, úgy talán nem csoda, ha halvány célzással említem meg, hogy a szobámban akad még pia, ha úgy érezné, hogy erre van szükség. Mondjuk nem feltétlenül gondolok én egyből arra, hogy megdönteném, vagy ilyesmi, egyébként sem beszéltünk még meg valamiféle egyezményes jelet a srácokkal, hogy mikor nem illik zavarni.
- Csak ha elfogyott az italod, és egy kicsit nyugisabb környezetre vágynál. - na igen itt sokan vannak és nem mondom, hogy nem maradnék vele egy kicsit kettesben. Persze, ha úgy hozná a sors, hogy könnyen beadja a derekát, nem hagynám ki a lehetőséget, de nem feltétlenül erőszakolnám rá magam csak azért is. Viszont a pia tényleg ott van, ez ellen nem tehetünk semmit. A sajátomat hamarosan keverem is egy narancslével és kedvtelve nézem egy pillanatig, ahogy a szívószállal szöszmötöl. - Bírom a szívószálas lányokat. - felszökik kicsit az egyik szemöldököm és kicsit be is harapom az alsó ajkamat. Valahogy mindig is úgy gondoltam, hogy ez egészen szexi, és ha még a csaj is dögös, aki alkalmazza, akkor dupla élvezet, én pedig szívesen elnézegetem.
- Szóra sem érdemes, szívesen osztok meg bármit egy ilyen szép lánnyal. - apró bók, ennyi azért nagyon is kijár neki, hiszen tényleg jól néz ki, és én simán kimondom, hogy mit gondolok. Ebben soha sem volt problémám. Az viszont kiderül, hogy nem rég érkezett, ami igazából nem is lep meg, hiszen tuti, hogy láttam volna már, ha régóta itt lenne már.
- Azt nem is gondoltam, hogy neked gondot okoz az ismerkedés. - látom én, hogy mennyire kis nyitott, szóval tényleg nem hinném, hogy szégyenlős lenne, és most csak úgy tesz, mintha ez nem lenne igaz. Nagyon is nyitott teremtés, ami bejön, legalább nem kell sokat melózni, hogy kihúzzak belőle párszót. Nem is értem Ethant, hogy mit eszik azon a kis csajon, mert amit mesélt róla, az alapján minden szót harapófogóval kell kihúzni belőle. Nekem ez tuti, hogy nem jönne be. A tánc hallatán már széles vigyorra húzódik a szám, hát naná, hogy benne vagyok. A poharamat pár pillanat alatt ürítem ki. Lehet, hogy így kicsit ütni fog, de azért hozzászoktam már az italhoz, nem hiszem hogy ennyi durva hatással lesz rám.
- Naná, ez nem kérdés! - ő pedig már bele is veti magát a tömegbe, és szó se róla eszméletlen módon kezdi el rázni magát. Pár pillanatot engedek magamnak, hogy csak figyeljem a teste mozgását, aztán meg is indulok utána. Eszem ágában sincs hagyni, hogy esetleg más másszon rá, amíg én túl lassú vagyok. Hamarosan már elkapom a derekát és közelebb húzom magamhoz, hogy a zene ütemére a mozgásunk is összehangolódjon. Ezért bírom a táncot, már-már néha olyan, mint egy kiadós előjáték.
- Látom, nem vagy kezdő... eszmétlen a mozgásod. - hát őszintén, ha ezek után feljönne velem mondjuk a piákért a szobámba. Azért nem szép dolog a nőktől, hogy elvárják hogy mi pasik ne induljunk be rájuk, ha egyszer mos is akadnak páran, akik olyan dögösen vannak felöltözve,hogy az embernek időnként össze kell szedni az állát és a tánc... ahogy mozognak a csípők, hát akár egy kiváló párzási rituáléhoz is hasonlítható lenne, vagy csak én látom így?

Tárgy: Re: Mike és Lisa Csüt. 7 Nov. - 22:04

Nagyon remélem, hogy jó áldozatot találtam magamnak a mai estére. Igazán szeretnék egy jót szórakozni és begyűjteni néhány barátot is, mert valljuk be, eléggé unalmas lenne itt az élet egyedül, én pedig társasági lény vagyok. A srác felém is tart, így nemsokára meg is történik a kölcsönös végigmérés, majd ahogy odaér hozzám, igazán kellemesen szólít meg, amire természetesen meg is van a válaszom. Tetszik neki, ezt már a kedves mosolyán is látom, így viszonzásra is talál természetesen.
- Akkor majd eldöntheted a későbbiekben, hogy milyen is vagyok. – nem szándékozok választani, tényleg rá bízom, hogy milyennek gondol majd. Végtére is, eléggé változékony természetű vagyok, de vele szemben egyelőre nincs kedvem negatívan viselkedni, úgy, mint egy igazi ördögnek, inkább a játékosság lesz a nyerő, na meg a vadság, amely csak úgy sugárzik egész megjelenésemen. Ideje viszont rátérni a bemutatkozásra is, így árulom el neki a nevemet, ő pedig hamar el is dönti, hogy melyik tetszik jobban neki, míg én is kapok egy normális nevet, a Supermenes álnév helyett. A Clark amúgy se annyira jó név, mint a Mike, legalábbis én szerintem.
- Igen, határozottan jobban tetszik. – bólogatok is rá, de a két puszi is megtörténik ám idő közben, én pedig gonosz kis tolvaj módjára elcsórom tőle a szemüvegét. Szerencsére nem veszi rossz néven, ahogy szavaimon se sértődik meg. Ennek azért örülök, rossz lett volna, hogyha most hátat fordít nekem, hogy de bunkó vagyok és ennyi lett volna a nagy társalgás. A szemüveg tehát az asztalra kerül, én pedig halkan fel is nevetek a szavakra. Tetszik, határozottan tetszik ez a stílus.
- Akkor most melyik vagy? Clark Kent vagy inkább Supermen? Vagy döntsem el én a későbbiekben? – ahogy ugye ő is alkothat később véleményt én rólam, úgy talán én is megtehetem. Nem mondom azt, hogy az este végére, hiszen ki tudja, hogy mikor megy oda a partneréhez – már ha van neki -, vagy egy másik csajhoz, mégse láncolhatom magamhoz, tehát maradjunk inkább a „később” szónál, ez úgyis sokat sejtet. Viszont ha már itt van és mint látom rajta, bizonyára nem lehet éppen egy tök átlagos, hétköznapi srác, fel is vetem neki az alkohol hiányát, hátha készült valamivel erre az alkalomra. Amikor viszont hallom a megjegyzését, csak megcsillannak gyönyörű szemeim, majd végül gonoszkás mosolyra húzódik ajkam.
- Oh, dehogynem tudom. Bármikor szívesen be is bizonyítom neked. Most végre nem egy lassú, szar zene megy, erre lehet igazán táncolni. – igen, végre kezd beindulni a buli, amint hallom, én pedig nagyon tudom ám rázni. Elég sűrűn jártam el éjszakánként, tehát ha nem hiszi, rajtam nem fog múlni, hogy elszórakozzunk egy kicsikét egymással. De még mielőtt bárhova is mennék, már elő is kerül az üvegcse, amelyet elégedetten figyelek is meg. Átlátszó, talán vodka lehet benne, nem is rossz… de tényleg. Mi még nagyon jóban leszünk, kezdem úgy érezni.
- Nektek pasiknak könnyebb dolgotok van. Én nekem sehova se fért már pia a ruházatom alá, így is túl sokat mutat. – morgolódom és láthatóan végig is nézek magamon, majd ez után tekintek csak vissza a másik szemeibe. – Meg még nem is tudtam hozzájutni semmiféle alkoholhoz se. Idő kérdése. – sóhajtok fel csalódottan, de ez után már el is kussolok, ahogy a fiú tovább folytatja és még a szobáját is felemlíti. Szemöldökömet vonogatom, majd végül kissé közelebb hajolok hozzá.
- Csak nem fel akarsz hívni a szobádba? Előbb legalább táncoltatnál meg. – vigyorodom is el és láthatóan nincs ellenemre a dolog. Na persze nem ismer és bár nagyon is szeretek nyilvánosan flörtölgetni, ez nem jelenti ám azt, hogy le is feküdnék vele. Ugyan… de majd max pofára esik. Mindenesetre rajta áll, hogy este esetleg betekintést nyerhetek-e a kis birodalmába vagy sem, én nem fogok ellenkezni, ha ez tényleg egy meghívás volt, végülis, az este nagyon hosszú, csak ránk vár, hogy kiengedjük rendesen a gőzt. Átveszem idő közben az üvegcsét, majd ahogy ő is, úgy én is töltök magamnak egy pohár narancslevet, amelybe belekerül a vodka, majd egy szívószál is, amivel szépen kevergetni kezdem, majd ez után iszogatni is.
- Amúgy kössz, kedves tőled, hogy megosztod velem. – pislogok is rá aranyosan, mert tudok én ám ilyet is. Igen, nagyon kis bájos tudok lenni, ha akarok.
- Igen, még csak nemrég érkeztem, de mivel láttam, hogy bál lesz, gondoltam én is bejövök. Nem tartom gáznak, hogy még nem ismerek senkit, elég könnyen barátkozom. – újabb kortyok következnek, miközben fél szemmel a táncolók felé tekintek.. Asszem hamar ki fog ürülni a pohár, de nem fogok elégedetlenkedni, nem csak piálni akarok, hanem táncolni és jót szórakozni, szóval nem fogok csak úgy rögtön elmenni innen.
- Na mit gondolsz, bevállalsz velem egy táncot? – húzom ki a szívószálat a pohárból, hogy azt is letegyem az asztalra a többi kis gyűjtemény közé, majd inkább normális kortyokat fogyaszthassak a vodka-narancsból. A pohár végül az asztalra kerül – még nem üresen -, én pedig már el is indulok a táncolók felé. Tehát a zene már nem keringő, se pedig valami lassú, kellemes muzsika, hanem amolyan diszkós, seggrázós féle, amelynek megfelelően én is mozogni kezdek. Csípőm szépen forog, miközben kezeimmel kissé végig is simítok saját testemen, majd az égbe emelem és végül dögösen forgolódni kezdek, ahogy azt kell. Eltáncolok én egyedül is, ha kell, de ha Mike nem csatlakozik hozzám hamarosan, félő, hogy más fog, mivel akad néhány srác, akik pont most kezdenek el engem nézegetni, idők kérdése, mire ráveszik magukat, hogy meg is induljanak. Remélem, hogy Supermen nem fog sokáig késlekedni.

Tárgy: Re: Mike és Lisa Csüt. 7 Nov. - 15:42

Végülis elég logikus a következtetése, no meg ha igazán az a tipikus lúzer lennék, akkor tuti, hogy nem álltam volna a tekintetét és végképp nem indulok meg felé. Nem vagyok én igazi színész és nem is akartam levetkőzni a saját stílusom, a gesztusaim, a pillantásom, a járásom, mind-mind azt mutatják, hogy nem kell félteni, nem fogok unatkozni egész este és csak szégyenlősen iszogatni valahol egy üres sarokban. Kíváncsi vagyok a dögös vörösre, első ránézésre jónak tűnik és ahogy közeledem még végig is mér, én pedig naná, hogy viszonozom ezt és hasonlóképpen cselekszem. Úgy látom ez alapján, hogy nem kell őt félteni tőlem, tehát még véletlenül sem változtatok irányt és mindenféle köszönés nélkül nyitok a kérdésemmel. Határozottan tetszik a válasz, amit egy mosollyal konstatálok.
- Bármelyik jól áll, úgyhogy nem szorítalak keretek közé. - szó se róla határozottan tetszik a jelmeze. Dögös és kihívó, no meg ha a személyiségét is tükrözi, akkor biztos vagyok benne, hogy könnyen meg fogjuk találni a közös hangot. A reakciói is ezt mutatják, ahogy látom nem kell félteni, hogy nem tudja mit feleljen az embernek. Egy piros pont neki, hogy tudja ki is vagyok, azaz a jelmezem mit takar pontosan. Végülis a képregények nem olyan lányos dolgok, futottam már bele nem egyszer, hogy akivel dumáltam, annak halvány sejtelme sem volt róla, hogy miről hadoválok neki.
- Szóval Lisa, azt hiszem erre szavazok. Te szólíthatsz egyszerűen csak Mike-nak, ha az tetszik jobban. - árulom el mostmár az igazi nevemet. Az a helyzet, hogy ha mondjuk elmennék egy italért és utánam szólna, hogy Clark, jó eséllyel sejtelmem sem lenne, hogy nekem szólt, szóval egyszerűbb, ha tudja a nevem. Végülis én sem fogom kisördögnek hívni, vagyis maximum akkor, ha okot ad rá, vagy olyan helyzetbe kerülünk. Szó se róla tetszik a közvetlen stílus, mivel azonnal két puszival nyit, amit viszonozok és közben a szemüveg is lekerül az orromról.
- A jelmezhez mégis csak dukál, és lássuk be Clark Kent nem épp arról híres, hogy bomlanak utána a nők, no de Superman... - széles mosoly jelenik meg az arcomon, hiszen mostmár mondhatni átmenet vagyok a két szereplő között, lévén a ruha még rajtam van, de az ing kigombolva és már a szemüveg sincs meg. Kihallom ám a röpke kis bókszerűséget a szavaiból, de lássuk be, tisztában vagyok az adottságaimmal. Kár lenne úgy tennem, mint aki nem így van vele. Igazából még így álcában is simán megtudom oldani, hogy ne unatkozzam ma este... igen van önbizalmam, azzal soha sem volt gond.
- Szóval pia nélkül már nem is tudod elengedni magad? Ejj... - látványosan sóhajtok egyet, mintha tényleg nehezen tudnék napirendre térni a hallott információ felett. Aztán pár pillanatig elgondolkodom és végül a mellényzsebembe nyúlok be, ahonnan egy kis üvegcse kerül elő. Áttetsző bontatlan, láthatóan azért mégis csak készültem... vagyis hát készültünk, hiszen ugyanúgy a szobatársaim sem arra építettek, hogy egész este puncsot fognak iszogatni. Ahogy láttam Sebastian már osztogatott is kicsit a laposüvegéből. Én ennyire nem vagyok előkelő típus, nekem megfelel ez a módszer is.
- Van még, ha úgy érzed, hogy kevés, de... sok nem fért a zsebembe, úgyhogy csak a szobámban lehet újra tankolni. - szépen zsepivel választottam el az üvegeket, így befért három a belső zsebembe, amiből most egyet neki adok át, aztán saját célra is előszedek egyet. Nem tudom, hogy mennyire alkoholista típus, tehát hogy szükség lesz-e majd ezen kívül is még másikra. A sajátomat pillanatok alatt ki is bontom és csak, hogy ne legyen magában annyira ütős egy pohár narancslével felezem meg.
- No és új vagy még itt szépségem? Nem láttalak, pedig tuti, hogy kiszúrtalak volna már a folyosón, ha jó ideje ide járnál. - oké, én sem vagyok itt még rég óta, de akkor sem hiszem, hogy egy ilyen csaj felett elsiklottam volna és ránézésre nem az a típus, aki csak úgy ücsörög a szobájában és halálra unja magát.

Tárgy: Re: Mike és Lisa Szer. 6 Nov. - 21:12

Nincs kedvem az egész estét egyedüli ácsorgással tölteni, ezért természetesen egy kis nézelődés után teszek is érte, hogy valaki felfigyeljen rám. Ahogy nézem, eléggé béna egy jelmezt visel, de talán pont azért, mert ő valójában nem is ilyen… mondjuk, az a Supermenes cucc a felsője alatt arra enged következtetni, hogy ez a lúzer fiús téma tényleg csak valamiféle álca. Nem is passzolna az én ízlésemnek, de bizonyára jobban mutat szemüveg nélkül, majd mindjárt kiderítem. Inkább csak lassan leteszem a poharat, miközben figyelem a felém közeledő alakot, majd lassan végig is mérem magamnak. Nem nagyon tudom megállapítani a testét a ruházatának hála, így marad a csinos pofi, ami amúgy nagyon is a kedvemre való. Még néhány lépés, majd már meg is szólít, méghozzá úgy, ahogy azt én reméltem. Oké, nem stréber, ez már tiszta sor.
- Mit szeretnél, melyik legyek? – kérdezek rá oldalra billentett fejjel, miközben az ördögbotom lassan az asztalra csúsztatom. Talán ma már nem lesz rá szükségem és innen nem hiszem, hogy bárki elvinné, ha meg mégis, hát egészségére. A kölcsönzőbe csak nem szedik majd le érte a fejemet, ha pedig megpróbálják, hát csinálok egy kis zűrt és mindjárt elmegy a kedvük a további kérdezősködéstől. Na de most nem a bajtevésen kéne agyalnom, hanem inkább a fiún, aki már el is mondja a nevét, amelyről egyértelműen tudom, hogy nem az övé.
- Áh, szóval személyesen Supermen tisztel meg engem a társaságával. Én Vasilisa vagyok, de hívj csak Lis-nek vagy Lisának, amelyik jobban tetszik. – és már kezeimet vállaira is teszem, hogy két puszit nyomjak helyes pofijára. Felém már csak így szokás az ismerkedés, akkor meg mit szégyenlősködjek meg fogjak kezet vele? Ez után viszont, miközben visszatérek eredeti helyemre – tehát a fiúval szembe -, el is lopom tőle azt a bizonyos szemüveget, majd az asztalra csúsztatom, a piros kis botom mellé.
- Erre szerintem nincs szükséged, amúgy is gázul állt. Így jobb. – nézek is bele szemeibe, és ez akár egyfajta dicséretként is hathat felé, rajta áll, hogy miként veszi.
- Mondd csak, itt tényleg csak ilyen édes gyümölcslé van, vagy van valahol normális alkohol is? – biggyesztem le kissé vékony ajkaimat, mintha ez lenne a világ legnagyobb problémája, mert nekem most ez nagyon is nagy gond. – Így nem az igazi a buli. – nem tudom, hogy mennyire ért egyet velem, de szerintem nem kisfiú már, aki nem iszik egyáltalán erős italokat… na meg, egy kis pia csak feloldja a gátlásokat és feldobja a hangulatot, tehát rosszul senki se járhat vele, úgy hiszem. Remélem, hogy ő tud valahonnan szerezni egy kis dugi italt, most ő minden reménységem...

Tárgy: Re: Mike és Lisa Szer. 6 Nov. - 15:44

Hát naná, hogy ki nem hagynék egy bált. Az pedig, hogy meghívjak rá valakit meg sem fordult a fejemben. Az a nagy helyzet, hogy az utóbbi időszakban mondjuk úgy, hogy nem alakultak a legjobban a dogok, szóval sokkal jobban érzem magam, ha inkább csak vadászgatok és ismerkedem majd, minthogy direkt valakit elhívjak. Amúgy is ki lenne az? Amy, aki majdnem kinyírt, aztán miután megcsókoltam "bosszúból" kijelentette, hogy utál? Na persze tudom ám, hogy nem így van, csak nem tudta kezelni a helyzetet, amit minden bizonnyal van, aki megért, de én már csak ilyen szabad szellem vagyok. Teszem, ami jön. Vagy hívtam volna el Lya-t, aki majdhogynem cifra átkokat kiabált utánam a kis repülésünk végén és majdnem kinyírta magát, amikor elvetődött a fák közé? A jó fenéket fogok én direkt valakivel jönni, sokkal egyszerűbbnek tűnt, hogy ugyanúgy, mint Sebastian egyszerűen csak benézek. Már azt sem értem, hogy Ethan pontosan mi a francot is akar egy tizenhat éves kiscsajtól és miért nem bandázik inkább velem, de... mindenki a maga ura, szóval eszem ágában sincs bárkinek felróni bármit, egyszerűen csak jól érzem majd magam és ennyi.
Nem vittem túlzásba az öltözködést, de azért persze nem is nézek ki slamposan, hiszen az nem én lennék. A hajam be van lőve, csak épp az öltözetem nem engem tükröz. Egyszerű szürke nadrág, övvel, egy kockás ing, határozottan béna színű csíkos nyakkendő és egy szürke zakó. Az egész együttes rendkívül béna és ha hozzáveszem a fekete keretes szemüveget is máris simán elmennék a fal mellett iszogató lúzer kategória irányába. Az egészet egyetlen dolog dobja fel, ami nem más, mint a mellkas középig kigombolt ingem alól kikandikáló Superman ruha. Szóval egyszerűen csak Clark Kentnek öltöztem. Egyszerű volt kitalálni, hiszen repülök és imádom is Supermant, no meg tisztában voltam a ténnyel, hogy amint a szobatársam beteszi ide a lábát lőttek mindenféle képességnek.
Az pedig, hogy mi lesz a mai program? Hát stírölöm a csajokat, meg persze majd kiszúrok valakit, akivel lehet dumálni. Első körben azért magamhoz veszek egy pohár puncsot, aztán jöhet a nézelődés. Amy-t hamar sikerül kiszúrni, de láthatóan valami pasassal van... hát ő tudja. Majd rájön idővel, hogy mennyire hiányzom neki és akkor szépen teperni fog azért, hogy figyeljek rá. Ez már csak így szokott lenni. Mindenesetre hamarosan kiszúrom a vöröskét, aki láthatóan nagy szemeket mereszt rám, vagy legalábbis egyáltalán nem fordítja el a tekintetét. Feljebb tolom a szemüveget az orromon, ami már kissé lecsúszott, aztán a szendvicsem utolsó falatját is benyomom a számba, és csak akkor indulok meg felé, amikor már le is nyeltem. Leplezetlenül mérem végig az ördög szereléket. Lehet, hogy az utóbbi időszak csajozási próbálkozásai után valami kis angyalt kéne választanom, de mondjuk, hogy szeretem a kihívásokat és ha azt nézzük, hogy Amy barna, Lya szőke, akkor még jól is jön ki a sor egy vörössel kiegészítve.
- Szervusz Szépséges ördögfióka, vagy egyszerűen csak Lucifer jobb keze lennél? - tetszik, hogy kellőképpen sokat mutat magából, de mégis vannak rejtett részek, ahol éppen hogy csak sejtet. És be kell valljam imádom a csizmákat, szerintem nincs jobb látvány, mint egy kecses láb egy magassarkú csizmába bújtatva. - Clark... Clark Kent. - mutatkozom be aztán, persze szándékosan nem a saját nevemen. Kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen csajszi ismeri-e a képregényeket annyira, hogy tudja miről beszélek, vagy azt hiszi hogy ez tényleg az én nevem.

Tárgy: Mike és Lisa Kedd 5 Nov. - 23:07

Még csak pár napja tettem be a lábam ennek a kastélynak a falai közé, de máris kezdem érezni, hogy felfordul az életem. Rohadtul nincs szükségem arra, hogy irányítsanak és hogy jobb emberré akarjanak varázsolni, arra pedig főleg nincs, hogy még kötelezővé is tegyék számomra a tanulást. Jó tudom, fontos az ilyesmi, de én inkább még a szórakozásnak élnék. Hála az égnek, nem létező imáim meghallgatásra találtak, ugyanis egy bált szerveztek az alapítók az itteni diákok és tanáraik számára, na meg ahogy hallottam, ide akár még az X-menek is betehetik a lábukat. Pfú, biztos tök menőnek hiszik magukat, hogy ők a jó ügyért harcolnak, de belőlem aztán nem fognak tömegembert csinálni, aki megy a többiek után, mint valami birka.
Na de elég a morgásból, inkább meg kéne próbálnom jól érezni magam és ismerkedni egy kicsit. Azért mák, hogy a drogkereskedésből tudtam félretenni némi pénzt, így sikerült szerválnom egy csinos rucit a közeli városból. Nem a legtökéletesebb, de már oly sokat elvittek, hogy nem maradt túl nagy választék. Úgy érzem, hogy hozzám nagyon is passzol ez az ördögös jelmez és a csizmáért pedig egyszerűen oda vagyok. Mondjuk nem kéne magasnak lennie a sarkának, de ez a legkevesebb. Tehát a ruha kissé kivágott, kissé rövid, de mégis jól áll és mivel az erőmnek hála képes vagyok könnyedén megvédeni magam – bár egy suliban mi baj érhetne? -, így nem is aggódom egy pillanatra se. Még egy sötét, fekete sminket csinálok szép szemeim köré, majd vörös tincseimet is kissé begöndörítem és már a szobában sem vagyok. Az a két csaj, akivel együtt kell élnem már egy ideje elhúztak, én viszont még nem érzem úgy, hogy velük kéne tartanom, amúgy is, jobb szeretek egyedül megérkezni, az mégis csak jobb, főleg még most, amikor alig ismerek valakit a suliban.
Lesietek tehát a lépcsőkön, majd amikor a földszintre érek, be is térek a bálterembe. Hűha, itt aztán sokan vannak. Rögtön el is kerekedik kissé a szemem, ahogy beljebb lépkedem, inkább az asztalokhoz közel, mert nem hiányzik, hogy valamelyik táncoló gerlepár eltiporjon.
~ Hát… akkor nézzük a választékot. ~ - előbb azért egy asztalhoz sétálok, majd végül egy pohár puncsot a kezembe veszek és azt kezdem el iszogatni, miközben kíváncsian mérem fel azt, hogy kik azok, akik nem legyeskednek jelenleg egy csaj körül sem. Akadnak amúgy itt jó és béna jelmezek is, de hát nem abból ítélek, nekem se volt most túl sok választásom ilyen téren… végül tekintetem egy egészen helyes srác felé vándorol, akit kíváncsian végig is mérek és hogyha esetleg felém tekint, még csak véletlenül se vonom ám el tőle tekintetemet, hanem finoman, csak ahogy kell, elkezdek szemezgetni vele. Neki kell ide jönnie én hozzám, ez mégis csak úgy szokás.

/Jelmeze. (A szoknya itt is hosszabb, mint a képen. )/

Tárgy: Re: Mike és Lisa

» Eric és Lisa
» Lisa L.M. az Álommanó
» Lisa & Jean
» Lya és Mike
» Mike és Amy