Mike és Lya - Béke vagy háború?

- Igen, azt észrevettem, bátran oldod meg magad az életveszélyes kis ugrásokat. - rázom meg a fejem, miközben a nevetésem lassan egy mosollyá szelídül. Amúgy is jogom van piszkálni e miatt, miután leugrott onnan igaz? Na ugye, hogy ugye! Szóval még minden bizonnyal hallani fogja ezt tőlem egy néhányszor. Az viszont már határozottan érdekel, hogy mi is van ezzel a kocsival, mert az eddigiek alapján nem nézném ki belőle, hogy tolvaj, viszont mégis simán látok rá esélyt, hogy esetleg erről van szó, főleg ahogy beszél az egész helyzetről. És részben meg is erősít ebben, mert hiába a felesleges körítés, akkor is majdnem erről van szó.
- És nem gondoltál rá, hogy netán kéne az illetőnek a kocsija? Tudod egyáltalán, hogy ki volt, hogy vissza tudd adni? - azért akárhogy is, de ez lopás, csoda, hogy még nem kapcsolták le e miatt, hiszen tuti, hogy kiadtak mondjuk egy körözést erre a járgányra és bármikor kiszúrhatja egy zsaru, főleg ha még most is furikázik vele. Az se hiszem, hogy hasznos, ha a sulira erre bajt hoz, mert azért lássuk be, ez nem egy mindennapi intézmény. Tényleg nem vágom, hogy valaki ennyire hogy lehet felelőtlen... oké, ne én mondjak ezt ugye, aki nem vagyok azért sokkal jobb.
- Hát látod ez az, amit meg is tehetek, azt képzelek el idebent, amit csak akarok. - az esik szemöldököm kissé felszökik, ahogy a szám mosolyra húzódik, és persze közben egyik ujjammal a halántékomra koppintok finoman. Hát igen, bármikor nyugodtan megtehetem a fejemben olyasmi jelenjen meg, ami másnak nem tetszik, álmodozni lehet, ettől nem foszthat meg senki... vagy legalábbis egyelőre nem ismerek olyat, aki megfoszthatna.
- De nem szoktunk előre bocsánatot kérni, azért az úgy nem az igazi. - rázom meg a fejem megjátszott csalódással, ami persze erősen túlzás, mert már lazán túltettem magam az egészen, csak egy kicsit mégis húzni kell az agyát. Ennyi jár neme ugye? Az mondjuk tuti, hogy kiverné a biztosítékot nálam, ha tudnám, hogy mire gondol, hogy Ethan jobban csinálta... Nem vagyok egy nagy versenyző típus, de azért nem hiszem, hogy egy ilyen kommentnek örülni tudnék.
- De szöszi... tudod hosszú még az este és nekem még jelenésem van pár helyen, sőt lehet hogy fel kell ugranom egy kis plusz piáért, ha már megdézsmáltad a készletemet. - tolom el magam az asztaltól és állok fel szépen a székről. Szívesen megkeresném teszem azt Amy-t, no meg a srácoknak is szólni kéne még, hogy lehetőség szerint az este folyamán egy ideig még maradjanak távol a szobánktól, mert hát Lisának megmutatom a berendezést és dumálunk kicsit, meg miegymás. A szöszire még azért villantok egy mosolyt, aztán egy gyors biccentés után Clark Kent el is tűnik szépen a táncolók között, hogy új célt találjon magának estére.

- Hé, ez nem szépítés! - szólalok fel, mikor elvigyorodik, majd fejemet rázva elmosolyodom.
- Na jó, egy kicsit talán mégis. De jobb szeretem magam megoldani a gondjaimat - vonok vállat.
Az autós dolgot persze, hogy nem hagyja annyiban. Kezdem azt hinni, hogy nem is ő lenne, ha úgy lett volna. Egy pillanatra elgondolkozom, hogy meddig válaszoljak neki ezzel a témával kapcsolatban. Az már olyan lenne, mintha megnyílnék neki, az pedig rémisztő. Nem értem, hogy miért ennyire kíváncsi. Ugyanakkor magamat sem, hogy miért nem akarok ilyenekről beszámolni. Pedig azt hiszem, ha már eddig elmentem, akkor akár válaszolhatnék is neki. Valahogy... Mielőtt megtenném, poharam tartalmát kiürítem. Legalábbis az egyikét. A puncsot még meghagytam. Ezt követi egy halk sóhaj, majd az asztalra meredés, miközben elárasztanak a múlt emlékei.
- Azt hiszem, csak lenyúltam. Addig azt hittem, csak szimplán gyógyítani tudok, ami nem okozott volna nagy feltűnést. Aznap azonban megjelentek a szárnyak. Megláttak, én pedig egyszerűen megijedtem. A srác akkor még nem tért magához. Kell némi idő hozzá a gyógyítás után. Egyszerűen kivettem a zsebéből a kocsi kulcsát és elhajtottam. Utána találkoztam az alapítókkal - magyarázom el a helyzetet teljességében, mielőtt még újabb kérdéseket tenne fel.
A puncsot is megiszom. A témaváltás jót tesz. Mike nevetését hallva nekem is kedvem támad elnevetni magam, bár sokkal csendesebben és rövidebb ideig tart, mint az övé.
- Álmodozz csak! - vágom rá, amint elhallgatunk.
Persze a puszi is szóba kerül. Még szép, hogy ezt sem hagyhatja ki. Tényleg nem ő lenne, ha azt tenné. Vagy lehet, hogy így állapítható meg, ha beteg? Na majd kiderül! Nem mintha szeretném, hogy beteg legyen. Ilyet senkinek nem kívánnék. Legfeljebb az öregemnek.
- A puszi is a bocsánatkérés része volt, csak azt előre kaptad, arra az esetre, ha nem élném túl. Látod, mindenre gondoltam! - mondom, de tekintete nem kerüli el figyelmem.
Az, ahogy előadja magát, egészen lehengerlő, ugyanakkor Ethan valamivel jobban csinálta. Aminek meg is lett az eredménye, de ezt most hagyjuk. Inkább nem gondolkozok azon, hogy mi lett volna, ha visszacsókolok. Bár valószínűleg akkor is elmegy, hogy újabb áldozatot szerezzen. Miért csak az ilyeneket fogom ki? Ráadásul elméletileg van egy harmadik is...

Én eleve előre gondolkodtam, bármikor felszaladhatok a szobámba egy kis utánpótlásért, bár most módjával kell inni, mert a végén még kiszúrja valaki, hogy nem csak a puncsot kóstolgattad, és lehet, hogy annak nem lenne jó vége. Akárhogy is nézzük, de még nem vagyok nagykorú, ahogyan itt sokan, így tehát nem ihatnánk elvileg egy csepp alkoholt sem, az is kész csoda, hogy a puncsban van egy minimális, de az igazából nem ütősebb, mintha bedobna az ember két konyakmeggyet. Úgyhogy e téren Lya se számíthatna semmiféle legális piára, hiszen korántsem hiszem, hogy a 21 közelében lenne. Az se lep meg, ha fiatalabb nálam, de minimum hasonló korúak lehetünk. Fura még nem találkoztam eddig túl sok kicsivel, akik úgy igazán fiatalok, talán csak a kiscsaj, akiről Ethan mesélt, na talán ő a legfiatalabb azok közül, akiket tudok a maga 16 évével, vagy... mennyi.
- Persze, utólag szépíted a helyzetet, teljesen érthető. - vigyorodom el, egy kis kötekedéssel megspékelve a dolgot. Végülis miért ne tehetném? Amúgy se lovagolok azon a napon, hanem inkább csak húzom az agyát, örülnie kéne neki, hogy így megmaradt bennem ez az egész, és nem csak úgy elsétálok mellette a folyosón, mintha nem is ismerném. Fogalma sincs róla mennyire jól jár azzal, hogy ismer, ha úgy akarom, akkor meghívom a bulimra is, és ez újabb lehetőség neki az ismerkedésre, bár... a fene tudja, hogy mennyire lesz ínyére, ha megtudja, hogy Ethan a szobatársam és még ha jól sejtem nem találkozott Sebastiannal. Ha sorba kéne állítani minket, akkor ő viszi a pálmát, ehhez nem fér kétség. Azon viszont megakad a figyelmem, amit a kocsiról mondd. Talán titokban valami kis autótolvaj lenne a szöszike?
- Kölcsön adta, meg megmentetted, vagy szimplán csak lenyúltad tőle és kész? - döntöm kicsit oldalra a fejem érdeklődve. Tényleg kíváncsi vagyok, mert hát az az illető miért adta volna csak úgy oda neki? Ezek szerint ismeri. Vagy nem, hanem a srác csak szimplán valami jótét lélek, netán annyira kibukott a baleset miatt, hogy többet a közlébe se akar kerülni egy autónak. Nem biztos, hogy közöm van hozzá, de majd szól, ha nem akarja hogy erről faggassam, addig nyugodtan kérdezgethetek mindenfélét. Aztán az Amy-s sztorit vázolom fel kicsit. Szó se róla, ha azt vesszük, akkor azért a csókért végülis megérte, még akkor is, ha utána kissé ki volt akadva a hölgyemény, de nem kaptam pofont, ez épp elég ugye?
- Szóval már rólam fantáziálsz... ejnye szöszi! - nevetem el magam. Igen, simán ki tudom forgatni a szavait, ha ehhez van kedvem és most nagyon is, hiszen ez magas labda volt, csak a hülye nem csapta volna le. Az pedig, hogy vita lesz-e ebből már nem rajtam múlik, én nem azért mondok dolgokat, hogy direkt felhúzzak vele másokat, ez nem más, csak egyszerű szórakozás. Szépen ide-oda dobjuk azt a bizonyos labdát, aztán meglátjuk, hogy ki mit tud kezdeni a helyzettel.
- Igen? Pedig a nagy mutatványod előtt még puszit is kaptam, és még csak kérnem sem kellett. - kicsit felszökik a szemöldököm, azzal az igazán lehengerlő pillantással nézek rá. Igen, tényleg tudom, hogy hogyan hatok a lányokra, azt is hogy jól nézek ki és általában ezt direkt tetézem is. Most is pl. azzal, hogy direkt kicsit végigmérem, hogy direkt megnyalom a számat, miközben látványosan az ő ajkaira téved a tekintetem. Játék... semmi több.

Azzal a kis üvegnyi piával spórolnom kellett. Tényleg nem akartam teljesen elfogyasztani a készletét, de nem azért, mert nem esne jól, hanem azért, mert nem tudom, hogy van-e még nála ilyesmi. Lehet, hogy nekem is be kellene csempésznem ezt-azt. Tiszta szívás, hogy nekünk nem jár semmi jó. Mindig csak a kicsiknek kedveznek, még itt is. Pedig mi is ugyanúgy megérdemelnénk, nem? Egy kis szórakozás, vagy legalább kedélyjavító. Nem kell ide semmi illegális, a legálissal is beérem, csak legyen a megfelelő mennyiségben.
- Az nem is úgy volt! Nem bolyongtam órákig, a nagyját átaludtam - javítom ki Mike-ot.
Nem értem, hogy meddig akar még azon a napon lógni. Még mindig beleköt mindenbe. Na jó, azért egész rendes volt tőle, hogy adott a tartalékaiból, de akkor is... Kezdem azt hinni, hogy attól a naptól már nem szabadulok meg. Ami valamilyen szinten azért érthető is. Persze, ő biztos nem csinál őrültséget. Egy frászt nem! Lefogadom, hogy sokkal hülyébb mint azt elsőre gondolná az ember. Csak a legtöbben el vannak ájulva a jól kinéző pofitól. Ezért utálom azokat, akik tisztában vannak azzal, hogy hogy néznek ki. Na jó, azért nem mindet. Van akinek például egészen jól áll a dolog. Ezek a srácok azonban már-már túlzásba viszik.
- Jól hallottad, igen. Van nálam egy terepjáró, ami nem az enyém. Még North Salemben szereztem. Emlékszel, múltkor beszéltem a srácról, akit meggyógyítottam... Akit elütöttek. Az övé a kocsi, legalábbis hivatalosan. Az óta a nap óta nálam van - tájékoztatom, bár nem hiszem, hogy érdekelné.
Ezzel a kis monológgal le is lőttem az új lehetőséget, miszerint autótolvajnak hinnének. Még szép, hogy nem vagyok az, hiszen igencsak távol áll tőlem az ilyesmi. Na jó, annyira mégsem, de ember legyen a talpán az, aki rávesz arra, hogy autót lopjak vele. Főleg, hogy azt sem tudom, hogy azt hogy kell rendesen. És most már szóba kerül a másik lány. Végre nem rólam van szó. A kárpótlásról hallva csak felvonom a szemöldököm.
- Képzelem milyen kárpótlás lehetett, ha rólad van szó... - csúszik ki számon, de most már mindegy.
Kimondtam, úgyhogy majd kiderül, hogy mi lesz ebből. Egy újabb vita, vagy semmi különös. Bár lassan már azon csodálkoznék, ha nem szólalkozunk össze semmiféle apróságon.
- Örülj, a múltkori bocsánatkérésem után, nekem eszem ágában sincs kárpótolni téged! - világosítom fel gyorsan, azonban valószínűleg nem is akarna tőlem semmit.
Ő... Nem, ilyesmit nem találgatok még egyszer! Ethan után nem! Nála is azt hittem, hogy úgysem tesz semmit.

És még ennek ellenére és elhúz, pedig tényleg próbálok jelezni neki, hogy nem kéne, és a tudtára adni, hogy maradjon és majd kisegítem, de nem sikerül értelmezni a szavaimat. Felkönyökölök hát az asztalra és úgy figyelem a tömeget, kíváncsian lesem, hogy vajon a dögös vörös merre jár és persze az is érdekel mi van a srácokkal, meg persze Amy... szóval bőven van mit néznem. Alig veszem észre, amikor a szöszi visszatér, egészen sikerül elkalandoznia a tekintetemnek. Csak akkor eszmélek fel igazán, amikor végülis megszólal. Vodkát nem talált, ez már egyértelmű, szóval csak kisegítem, mert hát olyan rendes srác vagyok, hogy ihaj. Viszont az kis üvegnek talán, ha a felét használja fel. Hát ebből is látszik, hogy a maga módján visszafogott csajról van szó. Lisa simán benyomta az egészet, amit adtam, és bár tényleg nincs több a zsebemben, de a szobában még van dugi készlet. Megrántom a vállam és konkrétan egy húzásra leöntöm a maradékot. Nem fogom így visszatenni a belső zsebembe, hiszen már felbontva nem tuti, hogy elég jól zár a teteje és nem szeretnék balesetet a jelmezen.
- Szívesen! - teszem azért még hozzá, miután ürítettem az üveget, és szépen eltoltam az asztalon a többi üres pohár közé, amiket minden bizonnyal mások hagytak itt. Kétlem, hogy utólag a takarításnál majd azt fogja valaki keresni, hogy vajon 1-1 vodkás üveget ki hagyott el a teremben.
- A legutóbbi akciód után pedig az se lepne meg. Órákat bolyongtál a suliban a helyett, hogy valakit megszólítottál volna. - bár persze azzal, hogy kimozdult ezen még nem változtatott semmit, hiszen attól még simán megtehette egyedül is, ahogy akkor tette, mikor ide jött. Talán egy kicsit még túlzok is, de végülis tényleg arról volt szó, hogy elég sokat mászkált a cuccaival, a helyett, hogy érdeklődött volna valakitől. Én már az első utamba akadót leszólítottam volna, hogy segítsen, így kell ezt.
- Lenyúlt terepjáró? - szökik fel kicsit a szemöldököm. Hm... ez tényleg meglep, autótolvajról van szó, vagy mi a szösz? Mert hát, amennyire én tudom a garázsban lévő járgányok mindig le vannak zárva, azok általában tartoznak valakihez, tanárokhoz stb. és nem lehet őket csak úgy kölcsön venni. Egy-egy biciklit igen, de nem a keményebb gépeket, az furcsa is lenne. Nincsenek felakasztva sorban a kulcsok. Szóval tényleg nem tudom, hogy vitt el egy olyan terepjárót, amihez nincs köze, és nem kérte el a tulajtól minimum a kulcsot.
- Szárnyassal nem és örülttel sem, de miután szeretek ismerkedni... azért már elég sokakkal sikerült összefutni. Őt pedig Amy-nek hívják és legalább kárpótolt azért a kis akcióért. - ezt persze értse ahogy akarja. Végülis Amy-t én csókoltam meg, és persze utána ki is akadt kissé, bár legalább nem kaptam érte pofont, amit azok után, amit csinált nem is érdemeltem volna meg szerintem.

Végül csak sikerült elérnem, hogy legalább leüljön a srác. Én gyorsan elmegyek, keresni valami erősebbet, de igaza van. Puncson kívül semmi nincs, azzal meg eddig sem mentem sokra. Oké, tudom, hogy vigyáznom kell magamra, de egy kis vodka még simán beleférne. Szerencsére Mike súgott valamit, mielőtt leléceltem. Biztonság kedvéért töltök egy pohárka puncsot, mellé azonban kerítek egy fél pohár narancslevet. Ezt beszerezve megyek vissza hozzá, majd leülök vele szemben. Az asztalra máris kikerül egy üveg vodka, mit Mike eddig gondosan rejtegetett öltözékével. Meg kell hagyni, tud ő még jó dolgokat is tenni. A narancslét feldobom egy kis vodkával. Ügyelek, hogy ne tegyek bele sokat. Már csak azért se, hogy ne csappantsam meg nagyon megmentőm készletét. Legalábbis ily módon megmentőm. De csak most! Többször biztos nem lesz az!
- Köszönöm! - mosolyodom el, majd diszkréten visszacsúsztatom neki az üveget.
Kérdését hallva először csak biccentek kicsit, mert az imént kotyvasztott vodkanarancsot kóstolgatom.
- Kimozdulni? Persze! Nem szokásom a szobámban ücsörögni. - mondom, amint lenyelem az egész jóra sikeredett löttyöt.
- Nagyjából már körbejártam a sulit és voltam North Salemben is néhányszor a lenyúlt terepjárómmal... amit azt hiszem, vissza kellene szolgáltatnom a tulajdonosának - teszem hozzá, majd sóhajtok egyet.
Nem tudom, hogy akarok-e vele találkozni. Őszintén szólva, igen is, meg nem is. De inkább nem. Egyelőre nem. Semmiképp!
- Na és te? Találkoztál azóta új, szárnyas őrültekkel? Tényleg, hogy hívták azt a másik lányt? Aki maga helyett téged kísérelt megölni... - kérdezem meg, mert igencsak érdekelne, hogy kinek vannak itt szárnyai.
Talán ő segíthetne nekem megtanulni, hogy hogyan is használjam azokat a hirtelen megjelenő végtagokat.

Lehet, hogy egy kicsit talán tényleg túlzásba esem, de egyszerűen képtelen vagyok visszafogni magam. Igen, a legutóbbi nagyon kiverte a biztosítékot és az, hogy most még rátesz pár lapáttal, akkor is, ha épp nem annak szánja... hát őszintén nem tudok mit kezdeni vele és mintha nem is akarnék, ezt mutatja az is, hogy még csak leülni sem vagyok hajlandó és lépten-nyomon belekötök mindenbe, ami vele kapcsolatos, legyen az a ruhája, vagy a szavai. Az a helyzet, hogy annyira meg se néztem magamnak semmit most rajta, már előre úgy indítottam, hogy belekötök, mindegy mibe... bármibe.
- Legalább van köze a képességemhez, neked nem jutott eszedbe kurvás nővérkének öltözni, netán doktornéninek? - igen, még mindig folytatom, főleg ha visszaszúr. Igenis jó ötlet a ruhám, a srácok szerint is nagyon kreatív volt Clark Kentnek öltözni, főleg mert én előre tudtam, hogy itt majd nem fognak működni a képességek. De naná, hogy beleköt, még a szemüvegembe is.
- Úgy mondod, mintha nem te puszilgattál volna, mielőtt rám hoztad a frászt. - szökik fel kicsit a szemöldököm, hiszen így volt. Én csak elvittem egy körre, miután vagy háromszor le akart rázni út közben, és ezek után ő volt az, aki puszit adott az arcomra az öngyilkos jelenete előtt. Szóval egy szava se lehet, amúgy meg nem fogok neki magyarázkodni, a végén még zavarba jött volna, ha látja, hogy milyen táncot lejtettünk el Lisával nem is olyan rég. De nem fogok itt egy csajnak dicsekedni... majd este a szobában a srácoknak, azt már tuti. És persze az ötlet se ment ám ki a fejemből, az a bizonyos medencés buli, amit le fogok szervezni. Tiszta menő lenne egy hasonló karácsonyi bál helyett valami ilyesmit bejátszani, mint ha Hawaii-on lennénk, napernyős italokkal, pálmafa díszítéssel és persze az elmaradhatatlan karácsonyfa akár a víz közepén úszva... oké, gondolatok vissza a jelenbe. a végén azért mégis megpróbálok feltenni egy-egy értelmes kérdést is. Ne tűnjek végtelenül bunkónak... vagy mi.
- Áh, szóval Ethannal is találkoztál, akkor már csak Sebastian-en van a sor, hogy mindenkivel összefuss a szobánkból. - naná, hogy ismerem a srácot, és ezért tudtam arról, hogy a képességem itt nem fog működni. Mondjuk érdekes egy helyzet, hogy a csaj, aki annyira szeretett volna eltűnni mindenki szeme elől, amikor idejött épp a suli két csajozógépébe botlott bele, vagyis mondjuk úgy, hogy a háromból kettőbe. Sebastian azt hiszem nem rég lépett le. Azt nem tudhatom, hogy átöltözés céljából, mert a csaj, akit már futólag említett kissé megszívatta. Az viszont kicsit meglep, amikor Lya elkezd beszélni.
- Na persze, csak mert... - oké, elharapom a mondatot még mielőtt olyasmihez jutnék el, amit most jobb lenne magamban tartani. Sikerül, és végül megrántom a vállam és leülök az asztalánál az egyik üres székre. - Jól van legyen. Viszont itt nem fogsz a puncsnál erősebb italt találni, abban sincs túl sok alkohol, hiszen az itteni diákok nagy része még nem nagykorú. - magyarázom neki, mielőtt tényleg fogja és elrohan, valami erőset keresni. Ez egy iskolai bál, nem pakolnak ki vodkás üvegeket az asztalokra, vagy ilyesmi, ha ezt várta. - De ha hozol maradnak pár korty narancslevet, akkor segíthetek. - ütögetem meg a zakómat a mellkasomon. Persze csak finoman. Megvárom, amíg visszatér, bár felajánlotta a menekülés lehetőségét is. Akkor veszem csak elő a kis üveg vodkát, amikor már újra leült és szépen elé is tolom az asztalon. Elkeverheti a narancslével, szíve joga, ha tényleg valami ütősebbre vágyok.
- Na és azóta azért remélem kimozdultál már párszor a szobádból? - nem tűnt valami nyíltnak első alkalommal, szóval ki tudja. Úgy érzem helyénvaló a kérdésem.

Nem értem mi van ezzel a sráccal. Ennyire nem tudta kiheverni a múltkori beszólásomat? De hát ő maga mondta, hogy a repüléssel jól lehet csajozni. Azt egy szóval sem említette, hogy anélkül is szokott. Na mindegy, engem már nem érdekel. De hogy az angyalszárnyakat látva tündérnek hisz, az már az alapműveltség határait súrolja, negatív irányba. Ennyit azért még csak tudhatna ő is. És mi az, hogy "Rém kreatív"?
- Mondja ezt egy olyan srác, aki általában képes repülni és szupermanusnak öltözött? Azt hiszem nincs jogod ítélkezni a kreativitásom felett - szólok vissza, majd iszok egyet a poharamból, amiben még mindig víz volt.
Na igen, a puncs után úgy döntöttem iszok egy pohár vizet, mielőtt újra alkoholhoz nyúlnék. Nem azért, mert észrevettem volna, hogy megártott, hanem azért, mert nem is akarom, hogy megártson. Na meg kicsit édes az a lötty.
- Szóval egy dögös vörös? Azta, mégiscsak tudsz csajozni az erőd nélkül! Vagy csak a szemüveged kellett neki a jelmezéhez? - teszek fel egy kérdést, miután eljátszottam a nagy meglepődött jelenetem.
Ha ő piszkálódik, hát felőlem visszakaphatja amit ad. Engem már nem érdekel. Pedig én tényleg próbáltam normális lenni vele, de egy abnormálissal mégis hogy legyen az az ember? A modelles megjegyzésén már meg sem lepődöm. Miért is nézegetne nőket, férfi létére, nem is értem. Már ha férfi egyáltalán, mert lassacskán már abban is kételkedem. Ezt viszont nem mondom neki, legalábbis egyelőre, mert már csak az hiányozna mérhetetlen hiúságának.
- Már itt vagyok egy ideje és eddig egész jó. Nemrég beszélgettem egy jót Ethannel. Nem kell aggódnod, most nem fogok előrukkolni semmivel amivel árthatnék magamnak. Átváltottam mások ereinek vagdosására - mondom ártatlan mosollyal.
Persze hazudok, ezt nyilván ő is tudja, de egyszerűen már röhejes ahogy viselkedik. Így visszagondolva viszont az is, ahogy én viselkedek. Poharamból gyorsan kiiszom a maradék vizet, leteszem az asztalra italom korábbi tárolóját, majd rá nézek, méghozzá elég határozottan.
- Oké, nézd! Ami történt, megtörtént! Nem fogok még egyszer bocsánatot kérni, oké?! Azt már akkor megtettem. Az viszont, amit itt leműködünk, az már egyszerűen röhejes, úgyhogy mi lenne, ha legalább egy székre tennéd azt a formás üleped és úgy beszélnénk? Persze csak az után, hogy szerzek valamit ami jót tesz az idegeimnek, vagyis magas az alkoholtartalma. Egy pillanat és itt vagyok! - szólok, furcsamód egész halkan, majd felpattanok.
- Ha kérsz valamit most mond, vagy ha nem akarsz beszélni, akkor lépj le mielőtt még visszaérek! - kínálok fel neki néhány lehetőséget, aztán már igazán nem érdekel, hogy mit mond, csak megyek, hogy szerezzek magamnak olyan löttyöt, ami nem édes és vodkát tartalmaz valami hígításra alkalmas szutymóval.

Lehet, hogy első körben nem nyitok a legbarátságosabban, de azt hiszem bőven meg van erre az okom, hiszen amit művelt legutóbb, pedig én aztán igazán kedves próbáltam lenni, hogy ha már annyira antiszociálisnak mutatkozott, akkor ne kelljen egyedül keveregnie tovább. Ennek ellenére a végén még nekem szólogatott be, miután öngyilkos ugrással vetette le magát a fák közé. Ha beledöglik tuti, hogy engem vesznek elő és még felelősségre is vonnának, no meg azzal a bizonyos lelkiismeret furdalással is meg kellett volna birkóznom, amit azzal okozott volna, hogy az én karjaimból vetett le magát a halálba. Azért akárhogy is nézzük, de ez baromira nem fair. Nem csoda, ha nem épp egy szia, hogy vagy, és két puszi az, amivel indítok.
- Ah... akkor valami tündér vagy? Rém kreatív! - Kötekszem? Igen, talán van ebben most valami, főleg hogy már megint beszól. Franc se láthatja messziről az áttetsző szárnyakat, ha nem figyel nagyon, és azért szó se róla lenyomtam már egy pohár vodka narancsot, mellé egy kis puncs, lehet hogy van mit csiszolni a látásomon, bár bírom az italt, hiszen hozzá vagyok viszonylag szokva.
- Volt szemüvegem, csak egy dögös vörös lenyúlta mielőtt táncoltunk egyet. - döntöm oldalra kicsit a fejem leutánozva a barátságosnak szánt mosolyt az arcáról. Úgy látom, hogy valami úton-módon már nehezebben megy az, hogy normálisan viselkedjek vele. Jó eséllyel a legutóbbi kis incidens miatt, no meg most se indítottunk a legjobban és még a szemüvegembe is beleköt.
- Megmondom őszintén, hogy éppenséggel nem szokásom modelleket nézegetni, főleg nem angyal szárnyakkal. - rántom meg a vállam. Divatbemutatókra nem járok, ha pedig mondjuk úgy tényleg modelleket nézek valahol, akkor azokon nem hogy szárnyak, de ruha se nagyon van. Amúgy se vagyok oda az efféle lányos dolgokért, mint a tündérek és hasonló csilivili nyalánkságok. Azért ennél jóval férfiasabb vagyok, annak ellenére, hogy a pletykák iránti rajongásom miatt ezt Amy nem olyan régen megpróbálta kétségbe vonni. Valahogy a nevetése sem tud most igazán feloldani, bár talán egy egész hangyányit a beszélgetés végére mintha valamiféle mosolykezdeményt sikerülne az arcomra erőltetni. Nem az igazi, de eszem ágában sincs elrontani a kedvem, és végülis én jöttem ide, nem szívatom meg saját magamat.
- No és mikor jöttél? Hogy tetszik a bál? - jó, azért mondjuk, hogy próbálkozom, valamelyest legalább. Le ugyan nem ülök, megadom még annak a lehetőségét is, hogy hamar lelépjek és keressek valaki mást magamnak. Mondjuk most legalább attól nem kell remélem tartanom, hogy elkezdi vagdosni magát, vagy leugrálni helyekről, mert akkor hamar szembesülne a kellemetlen ténnyel, miszerint jelenleg egyáltalán nem működik a képessége.

A bál egész jól alakul és már sikerült egy egész jó beszélgetésen túljutnom. Ethan igazán jó társaságnak bizonyult. Nem is olyan rég váltunk el. Úgy vélem egy kicsit még ücsöröghetek és iszogathatok egy pohárka puncsot, ha már így rákaptam. Talán megint megtalál valaki, mielőtt még én indulnék neki keresni. Most, hogy már szóba elegyedtem valakivel, kedvet érzek másokkal is társalogni. Ideje ismerkedni, hiszen valamikor folytatni kell amit elkezdtem. Itt van rá az alkalom. Mielőtt azonban feltápászkodnék a székről, újabb alak merészkedik a közelembe. Pontosabban számomra nem is új, sőt, most még kissé kellemetlen is ez az egész, főleg úgy, ahogy közelít. Első szavai nem túl kedvesek. Szám elhúzom, szemeim forgatom, majd sóhajtok egy aprót.
- Szia neked is, Mike! Hagy kérdezzek valamit! Olyan sokat ittál, hogy nem látod a fától az erdőt? Vagy jobban mondva... a lánytól a jelmezt? - kérdem, miközben az oldalam mellett igencsak látszó szárnyakra mutatok.
- Azt hiszem, Clark Kentnek mégiscsak kell az a szemüveg, szuper erő ide vagy oda - vonom meg vállam, miután elmélkedő ábrázattal mérlegeltem a helyzetet, végül csak elmosolyodtam.
Remélem annyira nem veszi komolyan, főleg a mosoly miatt, hiszen abban semmi bántó nincs. Csak egy kedves, lágy mosolyt villantottam felé, majd kortyolok egyet a puncsból.
- Egyébként nem értem mi bajod a dögös szöszi jelmezemmel. Sosem láttál még angyalszárnyakkal megtoldott modelleket? Tudom, lehettem volna szépségkirálynő is, de körbe kellett volna járnom a várost, tiara után kutatva, ez egyszerűbb volt - kezdek el magyarázni valami sületlenséget, majd elnevetem magam.
Rövid kacaj ez, nem viszem túlzásba. Tartok attól, hogy a múltkori még igencsak aktívan él emlékeiben ahhoz, hogy továbbra is túlontúl feszült legyen a légkör kettőnk között. A nevetés után el is hallgatok, némiképp félve reakciójától. Furcsa, hogy így reagálom le, hogy itt van. Azt hittem, vagyis inkább azt terveztem, hogy ha találkozunk inkább nem is szólok hozzá a köszönésen kívül. Úgy látszik, ő meg pont a köszönést hagyja ki.

Barom a bálokat és ez is határozottan jól alakul. Már sikerült egy jót ropnom egy dögös vörössel, mindenképpen tervben van még az is, hogy elrabolom Amy-t egy táncra, mert hát ha már bulis este van, akkor mondjuk úgy, minden hajszínből találjunk egy lányt. Fekete még nincs a palettán, de ugye ott van az a még szócska, tehát ami késik nem múlik, soká lesz még vége az estének. Szóval Lisával remek kis táncot sikerül lepörgetni, de nem lóghatunk egész este egymás nyakán igaz? Tuti, hogy ő is szeretne még ismerkedni, hiszen nem rég jött, nekem pedig egyrészt van egy-két jelenésem, és hát simán találkozhatok egy-két új arccal is nem? A srácokat is azért megnézném majd, hogy hogyan alakul az estélyük, hiszen eddig csak lopva sikerül megnézni, hogy milyen csajokat sikerült megcélozniuk. Mindenesetre hamar kiszúrom Lyát is egy félreeső széken ücsörögve. Hát már megint játssza az antiszociálisat? Komolyan a szememet forgatom már a szöszi láttán, mintha direkt el akarna különülni mindenkitől, vagy tudom is én. Minek jön bálba az, aki még csak meg sem próbálja jól érezni magát? Igazán nem értem. Végül csak felé indulok meg, legalább valaki foglalkozzon vele, ha már ő nem képes megmozdulni. A jelmezem változatlanul Clark Kentet tükrözi, bár a szemüveg már rég lekerült az orromról és azóta nem is vettem rá magam, hogy megkeressem. Végülis elvagyok nélküle, Lisa szerint nem állt jól és nem is volt valami kényelmes, kissé nyomta az orrnyergemet. Megállok végül a szöszi előtt és kissé felszökik a szemöldököm, amikor meglátom a ruháját.
- Hát te minek öltöztél? Alig lehet a ruhádon jelmezre utaló jeleket felfedezni. Vagy csak szimplán dögös szöszi akartál lenni? - a kezdeti piszkálódást azért remélhetőleg javítom az utolsó mondattal. Nem akarom én direkt kihúzni nála a gyufát, de azért egy kicsit mégis csak húzhatom az agyát nem? Főleg a legutóbbi kis akciója után. De amúgy tényleg nem jött át, hogy mit mutat a jelmeze, pedig ez elvileg egy jelmez bál, én legalábbis úgy tudom, a többség ennek fényében öltözött fel. Lehet, hogy ez a kék ruci is ilyesmi, csak valami nagyon okos ötletet talált ki, amire elsőre nem jövök rá?

Az emberek csak gyűlnek és gyűlnek és gyűlnek. Na meg táncolnak és táncolnak és táncolnak. Nem értem hogy bírják ennyire. Jó, persze, ha lenne társaság, az más lenne. Még Lizzyvel is könnyedén eltáncolnék. Feltéve, ha itt lenne. Ha egyáltalán beengednék ide, vagy ha tudná, hogy hol is vagyok most. Amióta a környéken vagyok, nem is beszéltem vele. Biztos nagyon aggódik. Vagy szid. Vagy bajba keveredik és közben szid. Vagy egyszerűen csak gőzöm sincs, de nagyon hiányzik. Mindig együtt báloztunk. Nélküle csak egyszerű bulikba mentem, de azt sem sűrűn. Mindig kivártam amíg hazaérek. De most? Haza megyek én még egyáltalán? Na jó, biztosan! Haza kell mennem! Legalább a többi ruhámért, vagy a kutyámért... Vagyis a szomszéd kutyája, de az mellékes. Az az öreg hölgy nem túl sűrűn ad szegénynek enni. Nem is beszélve a fürdetésről. Erre most tessék. Már nem is tetszik ez a bál, túl sok időm van gondolkozni azon, hogy mi lehet otthon!
Tekintetem körbevezetem az asztalokon. Most már ülök, de nem feledkeztem meg arról, hogy a kijárathoz legközelebbi helyet válasszam, a gyors menekülés érdekében. Kezemben egy pohár éktelenkedik. Önkéntelenül is elgondolkozom azon, hogy eltörjem, elvágjam vele a kezem és azzal szórakoztassam magam, hogy meggyógyítom a vágásokat. Elvégre miért ne, hiszen gyakorolni kell nem? Na jó, nem pont egy ilyen eseményen kellene. Nem akarom összekenni a terítőt. Vagy a szárnyaim, vagy a gyönyörű kék ruhát ami fél év óta most van rajtam először. Bizonyára már örült, hogy megszabadult az árcédulától. Ajkaim lassan résnyire nyílnak. Egy halk sóhaj szökik ki köztük, majd iszok egy korty vizet, mi még a pohárban volt, közben pedig bámulom a táncoló párosokat. Lehet hogy inkább mégiscsak most kellene elvonulnom gyakorolni. Amíg nem ülöm szét a hátsó felem.
- Na jó, ennyire stréber nem lehetek - motyogom magam elé, szinte némán, ezzel együtt magamra parancsolva, hogy igenis kezdjek magammal valamit, ne csak üljek és lessek.
A kezdő löket megvan, a kezdő lendülettel együtt, mi igazából addig tart, míg lábra nem állok, továbbra is szorongatva poharam, némiképp hátrébb lökve az eddig alattam lévő széket. Na jó, de most merre?

Tárgy: Re: Mike és Lya - Béke vagy háború?

» Béke szökőkútja helyszínleírás
» Henry&Emily - Béke szökőkújta
» Béke szökőkútja (valós idejű játéktér)
» Új üzletfél vagy ellenség?
» Kayley & Jeff - Te vagy az?