Joanne Shadows

"Az emlékezet bizonytalan. Alkalmazkodik ahhoz, ahogy a világot értjük, megváltozik, hogy illeszkedjen az előítéleteinkhez"

Userinfó: Főkarakter

Név: Joanne Shadows
Mutáns név: Emléktolvaj
Születési dátum: 1962. 10. 21, London
Besorolás: Független (még)
Képességek: Emlékmanipulálás. Képes vagyok az emberek emlékeit megváltoztatni, vagy akár törölni. Ez a képesség a telepatákon nem tudom mennyire hatásos, még nem volt dolgom velük... Éjjellátás: pár éve jelentkezett ez a képesség, de ezt nem tekintem mutáns képességnek, egyszerűen csak jobb a szemem, azt hiszem.

Elsődleges képesség: Emlékmanipulálás
Osztályozás: Alfa (?)
Aktiválódás: 4-5 éves kor
Képesség jelenlegi szintje:
~ 4-5 évesen fedeztem fel az emléktörlő képességemet, véletlenségből. Akkor nagyon megijedtem, majd rájöttem, hogy ez a hasznomra válhat. Eleinte fogalmam sem volt, hogy gyakoroljak, de az óvoda tökéletes helynek bizonyult.
~ Kezdetben csak más csoporttársam játékait akartam megszerezni, ami sikerült is egy kis emléktörléssel. Nem tudtam hogy működik, de nagyon megszerettem, már akkor a részemmé vált.
~ Szabadidőmben az öcsémen gyakoroltam, mert a képességemet csak úgy tudtam használni, ha aki a célponttá vált, egy szobában legyen velem.
~ Apa halála után a sokk miatt, vagy nem tudom miért, de nőtt az erőm, és véletlen kitöröltem az öcsém agyából apánkat. Csak segíteni akartam, de nem így. Átöleltem, és meg akartam változtatni az emlékét, de ekkor még képtelen voltam rá.
~ Anya beadta öcsémet egy intézetbe, mert az orvosok azt mondták, megbolondult. Ekkor ismét több erőm szabadult fel, és megragadva a karjait, véletlen kitöröltem saját magam az emlékeiből, így el kellett költöznöm.
~ Sokáig utcagyerek voltam, de elég időm volt a gyakorlásra. Az emlékeket 15 éves koromra egyszerre több embernek tudtam kitörölni, és már képes voltam megváltoztatni egy-egy emléket jóvá, esetleg rosszá. De mindig meg kellett érintenem az illetőt. Ahogy a helyzet hozza, de ez több erőt igényelt, hamar kifárasztott, és vérezni kezdett tőle az orrom. Ha tovább gyakoroltam, akkor fejgörcsök keletkeztek, ami végül oly mértékűvé fokozódott, hogy elájultam.
~ Napjainkban képes vagyok akár egy teremnyi ember agyából emlékeket törölni, persze az emberek számától függően, de olyan 6-7 emberrel képes vagyok megtenni egy időben. Az emlékmódosítás ennél bonyolultabb része, mert itt magam kell meghatározzam az új emlékeket, így ezt alig 3, talán 5 emberen tudom végre hajtani. De ez attól is függ, hogy ugyanazt az új emléket ültetem a fejükbe, vagy másikat, mert azt jobban szeretem egyesével végezni, hogy biztosra menjek, de ez rendkívül kimerítő feladat.
~ Ha túlhajszolom magam, akkor napokra legyengülök, de ez is csak egy jel, hogy képeznem kell magam.
Képesség távlatai: Apránként talán képes leszek több tucat ember emlékeit módosítani anélkül, hogy ne ájuljak el a művelet végeztével. Talán egy idő után már nem kell megérintenem azokat, akiket manipulálni akarok, de addig még nem jutottam el.

Jellem: Felszínes, önző, beképzelt, kétszínű, rideg, manipulatív, irányításmániás. Ez az a pár szó, ahogy egy kívülálló tudna jellemezni. És így is viselkedem, nem véletlenül. Nem akarok közel engedni senkit, mert félek, hogy bántani fogom. Félek, hogy kitörlöm az emlékeit ismét, és nem tudom visszacsinálni. Ezért elnyomom a bennem lakó törődére vágyó, szeretni akaró és szeretetre éhes lányt. Tizenkét éve korom óta élek egymagam az utcán, elvéve azt, ami kell, majd továbbállok. Sosem dolgoztam, mert ezzel a képességgel nem volt rá szükségem. De a felszín alatt mélyen valahol undorodom magamtól. Mégsem lehetek gyenge, vissza akarom kapni az anyámat, és megoldást keresek, hogy hozhatnám vissza azokat az emlékeket, amiket elvettem tőle. Egyesíteném a családom, de lehetséges, hogy erre képtelen leszek. Ezért elnyomom magamban a felesleges bűntudatot és fájdalmat, mert az nem vezet jóhoz, ha minden előtör.

Külső:  Szőke haj, rikítóan kék szemek, kerek arc. A tekintetemben megvetés ül, de ez védekezés csak. Ridegen nézek a világra, alakom elutasító, és hűvös mint egy szikla. Ez bőven elég ahhoz, hogy ne piszkáljanak. Bőven elég egy csúnya nézés, és senki nem akar a barátom lenni. Igazából nem is akarom, mégis jó lenne, ha valamikor egyszer valaki átlátna ezen az álcán, és az mögött, akit sokan látnak, meglátnák a nőt, aki végre fontos akar lenni. De végül úgyis egyedül maradok, mert ez a sorsom. Ezért nem keresem a társaságot. Szeretek vásárolni, imádom a divatos ruhákat, a magassarkúkat, próbálok haladni a korral, mégis néha kirívóan öltözöm, ezzel is jelezvén, hogy mennyire más vagyok. Sminkelni nem szoktam erősen, de persze van, hogy elszalad velem a ló.

Előtörténet: Csak egy lány vagyok a sok közül. Legalábbis látszólag. Én is megszülettem, mint a többi ember a földön, és sokáig tökéletesnek mondható életem volt. Egy testvér és szerető szülők. Ami kell. Majd lassan ráébredtem, hogy más vagyok, mint a többi ember. Jobb, és fölöttük állok. A képességem jobbá tesz, mint az emberek, befolyásolhatom őket, és mindenről még csak nem is tudnak. Néha mulatságosnak tartom, ám a másik percen megijedek a magam gonoszságán. De nem gyengülhetek el. Egy férfi üldöz engem, mert elfeledtettem a feleségével őt. El akar kapni. A legelső és legutolsó bakim volt, ami egy életen át üldöz. Próbáltam kitörölni magam az emlékeiből, de nem enged közel férkőzni magához. Mindig előnyt kovácsol abból, hogy férfi és erősebb nálam, sosem hagy időt. Most is hallom, ahogy itt liheg a nyakamban, és én csak menekülök előle. Fegyver is volt nála, azt hiszem meg akar ölni. Nem! Minden bizonnyal meg is fogja tenni.
- Előlem már nem futhatsz el többé Jo - nevet fel a közelben, én pedig próbálok nyugton maradni. Nem vehet észre. A nevem említése is megrémít. Kiderítette ki vagyok, és ez nagy hiba. Gyerek voltam, nem tudhattam, hogy el kell törölnöm a puszta létezésemet abból a rendszerből. A léptek abbamaradnak, és reménykedem, hogy eltűnt, de nem. Még mindig itt van. Kinézek a szemét mögül, és egy cipővel találom szembe magam. Felpillantok, és a férfi teljes alakja kirajzolódik előttem. Úgy ragad meg, mintha csak egy tollpihe lennék. A torkomat szorongatja, és az oxigén egyre csak fogy és fogy és...

Sikítva riadok fel az ágyon. Légzésem szapora és hideg verejtékben úszok, melytől kiráz a hideg. Könnyáztatta arcomra tapadt hajtincseimet remegő kézzel söpröm ki onnan, majd az órára nézek. Még három óra sincs, de a fürdőbe rohanok. Gyors zuhanyt veszek, el kell innen mennem. Itt is rám talál, és mindenhol máshol is rám fog. Hacsak el nem megyek egy másik helyre. Már tudom is, hiszen ott lakik Jill. Apa húga... Mégsem mehetek oda csak úgy, kérdés vagy telefonálás nélkül. Öt éves korom óta nem láttam. De az a város talán nagyobb biztonságot ad majd. Vagy új reményeket. A csomagomat ki sem pakoltam, így csak ruhát kutatok elő belőle, amit magamra kapok. Körbenézek a szobában, majd bevetem az ágyat. Mintha itt sem lettem volna. Sietős lépteim hangtalanul érik a járdát, ahogy a reptér felé veszem az irányt. Még szerencse, hogy a közelben szálltam meg. Egy új élet reményében szállok fel a gépre, és remélem igazam lesz... Remélem ott sokkal jobb lesz... Végül is, bármi megeshet.