Dr. Helmsmann és Emily

Az időjárástól csak egy valami szeszélyesebb és kiszámíthatatlanabb: a nők. Fiatal kiadásban is, de nem mind komolyodik meg mire nővé válik. Logikát keresni így nincs értelme, ámde Zane kellő emberismerettel bír ahhoz, hogy nem is érdemes, hanem csak hagyni kell, hogy minden folyjon tovább a maga káoszában.
Az ajánlat egyenlőre visszautasíttatott, mivel a lány nagyon morális. Vagy inkább fél a hangjától, hogy azzal árt másoknak. Zane ezt jól megérti hiszen ő is megtapasztalta a dal erejét.
- Senki sem hagyhatja el azt a pályát amibe beleszületett. Te, drága énekespacsirtám arra születtél, hogy dalolj. Vagy talán némuljon el a pacsirta, mert a többi madár nem szereti az énekét? Vagy ne mondja a varjú, hogy kár, miközben ez az ő hangja? A szánk sem csak azért van, hogy együnk vele, hanem, hogy kijöjjön belőle az, amit gondolunk. - Szemöldökét meglepetten húzva fel nézi csodálkozva a neki pukedliző leányzót.
- Dr. Zane Timothy Helmsman vagyok. - nyújtja kezét a lány felé, s ha az kezet fog vele, akkor egy gyors kézcsókot ejt kacsójára.
- Hogy tanár lennék? - kacag fel Zane.
- Távol álljon tőlem! Nem szeretek iskolákban lebzselni, s krétával egyenleteket firkálgatni egy megkopott palatáblára. Ha tanár is volnék, akkor az életre tanítanék. Az iskola pediglen az egész világ. Hol máshol tanulhatnánk mint ott ahol élünk? - mosolyog kedvesen a csillogó szemű Hope-ra. Felfedezi a kíváncsiságot szemében, mely oly ritka eltompult elméjű korunkban. De a mutánsok talán ebben is mások, jobbak, mint az emberek. Bennük még ott a kíváncsiság, a vágy az ismeretlen felfedezése után. Hiszen önmagukban hordozzák képességük ismeretlen erejének titkát. S eme titok hatalmas erőket rejthet.

X-birtok, mutánsok gyűjtőhelye. Ha az egész világ nem is tudja, az oly jól informáltak, mint Zane igen. És eljött az idő, hogy végre kilépjen a homályból, az önépítésből és a maga útját járja illetőleg terveit kezdje megvalósítani. Nos, sokkalta könnyebben bejutott, mint remélte. S az őt fogadó ifjú hölgy rögvest le is hengerelte hangjával. Általában ösztönösen aktiválódik képessége mindenféle rá ható hatásra, ám most tudatosan blokkolja. Kíváncsi, mire képes a lány. Nem is csalódik a hatásban, szó szerint rabul ejti hangjával, mintha csak hipnotizálta volna. Ez kissé zavaró, ámde a jó külső kellemes modort takar. Csupa fehérben, mint egy hóember, s csak az álla alatt bíborlik ama csokornyakkendőcske, minthogy a szimpla nyakkendőt nem szereti. A fehér meg előkelő szín, no meg azaz apró futó sakkbábú hímzés öltönye zsebe alatt. Kicsinyke szimbólum, de aki érti, az tudja hol a helye.
Az énekszámra kritika gyanánt csupa kedvesség és elismerés ömlik ki száján. Tény megbabonázottsága, riadalmát, mely a rá mért hatás keltett azonban elleplezi. Képmutató magatartás? Talán Ámde egy szelídítőnek gyakran kell finomságokkal lépre csalnia állatkáját, hogy az megtanulja azt tenni, amit gazdája elvár tőle. Nemde ez a nevelés? Vagy valami hasonló. Minden esetre a lány képessége elnyerte tetszését. Jöhet a finomság. De ehhez előbb egy kicsit ki kell szellőztetnie fejét. Egy kis séta a parkban megteszi. Nem marad sokáig egyedül gondolataival, hiszen Hope éneke újra megüti fülét. Most azonban testével elnyeli a hanghullámok energiáját maga körül, mintegy csendet teremtve. Kevéske feltöltés, de nem is ezért tette. Tiszta fejre lesz szüksége a folytatáshoz.
Hamarosan visszaér Hope-hoz. Halvány mosollyal arcán elismerően méregeti a lányt.
- Tehetséged párját ritkítja, énekespacsirtám. Érdemes lenne kamatoztatni. Ismerek is egy igen előkelő helyet ahol mindig a legjobb énekesek lépnek fel. Mondanom sem kell, hogy telt házas, ezért nem szerény gázsit adnak egy órás fellépésért is. Ez a hely a Black Light Brothel. Ha gondolod elvihetlek és beajánlhatlak a klub vezetőjénél. Ott kicsit oldottabb körülmények között is elbeszélgethetnénk. Főleg rólad. Mit szólsz? - első lépés mindig a beetetés. Még akkor is, ha nem akarja az ember kifogni a halat. Nem szívjóságból cselekszik így, csupán meg akarja várni, míg kellőképpen megnő és sokkalta értékesebb lesz. És ugyan mi rossz van egy kis éneklésben?