Maryse & Jay - Bevetésen

Végülis nem volt ez annyira megterhelőm, mint amilyenre készültem. Gyorsan letudtunk, ahhoz képest, hogy menekülőre kellett fogni a dolgot a végén, persze csak egy kicsit. Jobb szerettem volna csendesen kivinni a pasast de felettébb jó érzés volt beleverni egy fejet a falba, szóval nem panaszkodom. Feszültség levezetésnek tökéletes; mindig az volt, legalább is számomra. Szeretek elbánni olyanokkal, akik rászolgálnak; nem vagyok szívbajos. Persze azért vannak pillanatok, amikor jobban húzok a felhajtás nélküli útra, de persze ez sem mindig jön be, ahogy semmi sem.
- Helyes... - feleltem kicsit megnyugodva. A fenének sincs kedve az éjszaka hátralévő részében is "babusgatni" ezt a fazont. Ha már ennyire szerencsétlen, hogy nincs benne semmi üldözési mánia, ahhoz, hogy tudja ki mikor mond igazat akkor magára vessen. Én mg az erőm használata nélkül sem dugtam volna ki az orrom abból a helységből, de hát ízlések és pofonok. Mindenesetre remélem, hogy nem lesznek vele kíméletesek a vallatás során. Na meg azt is, hogy nekem nem kell bent maradnom. Szívesebben mennék inkább haza beülni egy kád forró vízbe. Az sokkal inkább közelebb áll hozzám, minthogy ezt a szerencsétlent pesztráljam. Ha pedig még is bent kéne maradnom, akkor sem fogok. Max. kihasználom az erőm nyújtotta előnyöket és átadom a látottakat valakinek a klubból. Az tökéletes megoldás lesz, hogy kibújjak a feladat alól. Na meg szerintem a társfiúnak se lenne nagy kedve kínlódni ezzel a pasassal. Kötve hiszem, hogy rögtön, magától dalra fakadna. Mondjuk a kínzás részét a dolognak szívesen megnézném ha oda kerülne a sor, de csak annyi miatt még nem vetem el a kádas tervemet.

/ Én köszönöm! Very Happy

/

Maryse & Jay

Egészen gyorsan és mondhatni zökkenőmentesen sikerült elintézni az akadályozó tényezőket. Ez simán zökkenőmentesnek mondható, hiszen egyikünknek sem lesz baja és a pasas is megússza ép bőrrel, tehát senkinek se lehet egy árva szava sem igaz? Annak ellenére, hogy a nő tényleg kissé nehéz eset, nem is volt olyan rossz a közös munka vele, ezt így kénytelen vagyok elismerni. Azért még tartom a pasast a grabancánál fogva, annak ellenére is, hogy láthatóan innentől már azt teszi, amit mi akarunk. Így azért sokkal kellemesebb kilépni vele az utcára és a távolabb lepakolt kocsimba bepakolni. Nem leszünk feltűnőek, ellenben ha ellenkezne, akkor mégis kellemetlenebb lenne végigráncigálni az utcán.
- Igen, irány a klub, aztán innen már az övék a meló. - bólintok egyet. Nem szoktam én belefolyni az utólagos dolgokba, csak teszem, amivel megbíznak és most azt volt a feladat, hogy szállítsam le szépen a pasast, ezt pedig szépen sikerült teljesíteni. Tehát irány a klub, aztán gondolom mindenki megy a dolgára, bár az is lehet, hogy Maryse menőbb arc és részt vesz majd a kihallgatáson is, ha már ennyire nagyra volt magával az elején is. Ez már nem az én dolgom. Szívesen szerint most egy hideg sör és egy kis pihenés az, amit bevállalnék.

//Köszönöm a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Maryse & Jay - Bevetésen Vas. 1 Jún. - 12:01

A következő eszmecserékre már nem igen válaszolok, ugyanis kezd érdekessé válni a játék.
Az előző nagyobb tasli nem sokat ért, szóval jobb ha kicsit jobban odateszem magam. Közben megjelenik két kutya, úgy néz ki, hogy a mi oldalunkon állnak szóval csak nyugodtan kutyik. A három pasiból az egyiket kinézik maguknak, nekem marad kettő. Vagyis még csak egy, aztán még egy. Szépen befeszítem a szenvedő alanyom öklét és egy jól irányzott ütéssel kiütöm a másikat. Egy még egy 20 percig biztosan nem kel fel... Aztán a másikhoz fordulok aki közben a falnak háttal áll. Szépen megfogom a homlokát és a falnak verem. A tarkója nagyot koppan, majd eszméletlenül rogy össze a hatalmas, kétajtós szekrény... Ezzel meg is volnánk. Hátrapillantok de nincs mitől félnem, úgy tűnik a "vőlegényem" erről is gondoskodott. Hm, akkor nincs is több keresnivalónk itt...
- Igen, az jó lenne - feleltem, majd elindultam a lépcső fele, csak azért, hogy a pasas se nagyon ellenkezzen belemásztam a fejébe és kicsit lekapcsoltam. Csak amolyan élő zombivá, és csak mindössze addig ameddig célba nem érünk. A mozgása kicsit gépies lesz, de a lényeg, hogy már nem ficánkol.
- Vissza a kulbba? - kérdeztem kicsit kétkedve. Azt azért már én is elfelejtettem meglesi, hogy mi a teendő vele. De, csak hogy mindenki örüljön, akkor ezt hagyjuk is a véletlenre.

Maryse & Jay

Nem lep meg, hogy a hölgy jobban szereti a fix dolgokat, amikor nem éri semmi váratlan, de számomra úgy unalmas lenne az élet. Az a jó, ha van valami kis izgalom, valami olyan is, amire az ember nem számít, és aztán túláradó diadallal töltheti el, ha még így is sikerül megoldani a problémát. A tervek... dög unalmasak, nincs bennük semmiféle kihívás.
~Talán érthető, de első ránézésre tényleg nem tűnik annyira veszélyesnek, mint ami igazából lehet.~ - teszem még hozzá, de most a színjáték a fontos, bár nagyjából tudok koncentrálni szerencsére mindkettőre. Úgy tűnik, hogy a terv beválik, mert a fickó végül csak velünk jön. Jók vagyunk! Egészen hitelesen sikerült előadni a párocskát, bár őszintén szólva nem lep meg, hogy a csaj az arcára tudta varázsolni a morcos mosolyt, valahogy olyan alaptartozásnak tűnik nála a dolog. A három közeledő tag viszont nem néz túl barátságosan, főleg miután megkapják a vezényszót is. Mint pár igazán barátságos kis buksika, és akkor már... A folyosón hozzájuk hasonló két egészen cuki kis kutyus jelenik meg, csak épp nagyok és ugatnak és dobermanok, és azonnal rávetik magukat az épp felém induló pasasra, aki ordítva próbálja a lábába kapaszkodott állatokat lerázni magával. Szerintem ő ellesz velük. A mögöttünk felcsendülő zaj viszont már nagyobb gondot jelent, mert amikor hátranézek meglátok több alakot is, akik előzőleg még bent kártyáztak.
- Le kéne lépnünk... szívem. - naná, hogy gondolkodás nélkül elvigyorodom. Már miért is kéne bármit túl komolyan vennem, nem igaz? Moccanok hát azonnal és a kis tudós ipsét a grabancánál fogva kapom el, ha kell akkor még egy kellemes taslit is kap, ha magától nem moccanna meg. Remélem Maryse le tudja szerelni a két hapsit, maximum az egyik kutyuskát ráküldhetem arra, amelyiknek nincs a fejében. A kezemmel még hátrafelé intek egyet, mire a padlót végig nem kevés felfelé meredő apró szög borítja be, ez azért kicsit feltartja majd őket.

~ Az jó, mert én nem ~ feleltem gondolatba egy kis morgással vegyítve. Még jó, hogy így mentálisan is át lehet adna a megfelelő hanglejtéseket, különben tuti sok mondatot félre lehetne érteni.
~ Először mondták, hogy ártatlan a kinézetem ~ Sok mindent mondtak már a kinézetemre, de azt, hogy ártatlan még sosem. Bár azért, biztos nem festek olyan velejéig gonosz figurának, de hát kinek a pap kinek a papné... Végül is nekem mindegy.
- Az biztos... - feleltem annyira keserűen amennyire csak lehetett, hogy elég meggyőzően játsszam a félig sértett nő szerepét. Nem az erősségem, de ha már így is szóba került a színészkedés, akkor miért is ne?
Egy biccentés és mindhárman csendben elindulunk kifelé a folyosóra. Eddig sínen van a dolog. Ha az épületből sikerül kijutnunk, akkor már nincs is probléma. Feltéve ha... Na ne...
~ Igen, nagyon úgy néz ki, hogy most jön a csih-puhi ~ egy apró rángással az arcomon, lassan elveszem a kezemet a derekáról és várom, hogy melyik indul meg először. A három, két lábon járó hústorony egy ideig kérdően néz a profra, akinek a dühödt arckifejezése mindent elárul.
- Megölni! - kiáltotta, mire a három melák megindult felénk.
~ Remélem nem baj ha most szakítok ~ feleltem, majd az egyik kinéztem magamnak az egyik pasast. Ez nem lesz nehéz menet. A tudatában vagyok, már csak kicsit bele kell piszkálnom a mozgás központba, onnantól már minden gyerek játék. Pár másodperc és átveszem az irányítást, persze csak a végtagjai fölött. Vonakodva de megindul a két társa felé. Az egyiket sikerül tarkón csapni, de nem mintha ez annyit javítana a dolgon. Max, annyit, hogy most engem vett célba. Magam elé irányítom a másik társát és, nehezen de sikerül visszatartanom. Közben a hátam mögül zajt hallok. Túl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy hátra pillantsak. Csak reménykedni merek, hogy nem a kártyázó brigád indult meg....

Maryse & Jay

~Én szeretem a meglepetéseket.~ - rántom meg a vállam. Vicce lehet minket így kívülről látni, hogy időnként van egy-egy gesztus, de semmi beszéd, vagy ilyesmi. ha valaki nem tudja, hogy gondolatban épp nagyban diskurálunk azt hihetik, hogy két sült bolond épp el van foglalva a saját gondolataival és azért gesztikulálnak némán. Aztán csak Marysere emelem a tekintetem, amikor rajta a válaszadás sora. Igen, elég kézenfekvő kérdés, hogy mi a fenét keres itt velem egy csaj, amikor én vagyok a futár és hoztam az üzenetet, de... egész jól kivágja magát. Állati nehéz elnyomni egy feltörni készülő széles vigyort, amikor átkarolja a derekamat.
~Még jó, hogy ilyen kis ártatlan kinézeted van.~ teszem hozzá gondolatban, de az arcomon csak egy visszafogott mosoly játszik, és bólogatok a szavaira. - Tudja... évfordulós vacsora. Ha most mondtam volna, hogy várjon meg odakint, vagy menjen előre az étterembe, akkor tuti, hogy baromira megjárom este. - sokatmondóan felszökik a szemöldököm. Pasi minden bizonnyal érti miről van szó. Ha már úgy kitettem magamért, mármint az álcám, hogy a csajom kedvére tegyek, akkor elég ciki lenne, ha a meló miatt kéne lemondani az esti hancúrról, ezt tuti, hogy megérti. A kérdése viszont már jóval logikusabb, de gyorsan megkapom a megfelelő válaszlehetőséget. Nem rossz, ha ilyen kis okostojás az ember társa igaz?
- Azt áttették az irodába, pont a miatt, hogy ne legyen ebből nagyobb gond, épp ezért kellene mielőbb indulnunk. - elég határozottan beszélek ahhoz, hogy hihető legyen. Az a jó, hogy ha amúgy is kissé zűrösek a fejedben a dolgok, akkor sokkal könnyebb hitelesen eladni pár infot, mert majdhogynem el is tudod hitetni magaddal, hogy így van. Mindenesetre a pasas gondolkodik, de nagyon úgy fest, hogy lehet hatni rá. Egészen jó úton haladunk. Végül biccent, így hát elindulunk szépen kifelé. Persze udvariasan tessékelem elő. Az első gond ott indul, amikor a folyosón három nem épp cseppnyi figura jön velünk szembe és hát őszintén... eléggé úgy tűnnek, mint akik nem csak pókerezni jöttek. ~Van egy sanda gyanúm, hogy rájuk várt az emberünk...~ És akkor most jön majd mégis az a csihi-puhi?

~ A meglepetés mindenhol ott van. Csak attól függ, hogy te mit tekintesz annak. ~ Őszintén én nem szeretem a meglepetéseket. Valahogy rám nem hatnak. Semmi sem tud meglepni, mert szinte mindent lehetséges verziót átfuttatok az agyamon, szóval nevezhetem magam ünneprontónak is. Teljesen mindegy a lényeg, hogy engem már elég rég óta nem lep meg semmi. Talán velem van a hiba...
Jay rögtönzött válasza is ésszerű, és elég jó indok arra, hogy miért is vagyunk most itt. A tag aprót biccent, majd lassan, kérdő tekintettel felém fordul. Úgy néz ki nem úszom meg a vallatást. De én vajon mit mondjak? Lássuk csak... Nem túl meggyőző ha én is valami - a céghez tartozó - munkát mondok. Az végképp nem, mert ugyan ki küldene kísérőt egy futár mellé? Hm, gyorsan gondolkozzunk tovább... Ha nem dolgozó akkor...Hm...Ez azt hiszem, megfelelő válasz lesz. Egy széles, ártatlan mosolyt villantok a tag felé.
- Én a menyasszonya vagyok - feleltem mosolyogva majd átkaroltam Jay derekát.
~ Remélem te jó színész leszel. ~
- Tudja épp indultunk haza, amikor a kedves asszisztense hívta a páromat. Egy apró kitérő ez semmit több. Tudom nincs sok keresni valóm itt, de bizonyára megérti, hogy egy ilyen...sötét környéken nem szívesen maradtam volna egyedül a kocsiban. - Remélem, hogy beválik, bár ezt gyorsan megtudhatom. Egy kis kutakodással persze. Kuszák a gondolatai de úgy néz ki, hogy bevette a dolgot, bár még mindig gyanakszik. Azt hiszi, hogy én is mindenről tudok. Mármint az üzletről, aminek a legnagyobb titokban kéne zajlania. Végül is jól hiszi, de azért nem lenne túl jó ha ez ki is derülne. Aprót bólint felém is, majd közelebb lép hozzánk.
- És a találkozóval mi lesz, ha én elmegyek? - kérdezte ismét gyanakvóan, mire én felpillantottam az újdonsült "páromra".
~ Szerintem jobb ha azt mondod, hogy az irodában lesz... vagy valami hasonló... ~ feleltem, majd magam elé meredve vártam a fejleményeket. Nem lenne túl szerencsés ha én beszélnék, elvégre én itt most csak egy véletlenül idekeveredett civil vagyok. Túl veszélyes lenne, ha elkezdenék ötletelni vagy elszólnám magam. Mondjuk nem szokásom de azért mégis inkább maradok csendben.

Tárgy: Re: Maryse & Jay - Bevetésen Vas. 25 Május - 8:39

Maryse & Jay

Az az igazság, hogy engem tökéletesen hidegen hagy, hogy mikor mennyire fajul el a helyzet. Sokkal jobban szeretem az akciót, a kiszámíthatatlanságot, mint hogy folyton azon törjem a fejem, hogy mi jöhet még, hogy minden apró részlet meg legyen előre. Spontán fickó vagyok és persze sokan azt mondanák, hogy nem is teljesen... százas, de ez aztán végképp nem szokott érdekelni. Én én vagyok, mindenki más meg kapja be, ha unalmas az életük az nekik rossz. Nekem a túlzott kiszámíthatóság igenis unalmas tud lenni.
~Mindig építsünk a legjobbra, én így vagyok vele. Jó tudom, fel kell készülni a nehézségekre is, de akkor hol a meglepetés?~ - azt hiszem már eddig sejtette, főleg ha belenézett a fejembe, hogy nem vagyok az a kiszámítható alak, de nem is nagyon hat meg a dolog, hogy mit gondol rólam.
Inkább irány befelé. Meglátjuk mennyit érünk el a névvel, hátha sikerül csak úgy simán kihúzni a faszit, de ha nem, hát akkor majd egy kicsit ügyesebben hatunk rá. Az se gond. Amúgy is már olyan régen törtem be valaki orrát, és valahogy olyan stílusos az, amikor egy póker asztalon a nyerő lapokra csapod rá valaki fejét. Még sose próbáltam, de talán... majd most. El se tudom dönteni, hogy abban reménykedem, hogy sikerül a sima csel, vagy inkább jön majd egy kis csihi-puhi.
- Oh, én csak egy szimpla irodai futár vagyok, nem egy valaki. - rántom meg a vállam. Kétlem, hogy mindenkit ismer a cégnél, szóval az a legegyszerűbb, ha úgy teszünk, mintha tényleg ott dolgoznék, csak épp nem ismerjük egymást, főleg ő nem engem. - Tudja az a kedves hölgy igen izgatott volt, minden bizonnyal örülne, ha sietnénk. - mosolyodom el egész barátságosan, már amennyire ez nekem menni szokott. Talán ha... - Esetleg még ezt a kört fejezzék be, tudom én, hogy nehéz egy jó partit itt hagyni. - a cetlit ügyesen az asztalra ejtem és egy egészen profi gyors mozdulattal cserélem ki az asztalon lévő kártyasort arra, amit épp én teszek most oda. Csak, hogy a pasas tuti, hogy egy nyerő körrel zárjon. Jó, azért nem royal flush, az feltűnő lenne, de ezzel ziher, hogy viszi a kört.
~Nem tudod egy kicsit ösztökélni, valami... izével, amit elültetsz a fejében? - csak egy ötlet, bár nekem már bizsereg a tenyerem. Mennyivel jobb lenne simán kirángatni innen, oh, mennyivel jobb lenne!

- Ez viszont pont egy olyan eset, ahol kell - Egy hamis mosoly kíséretében válaszolok. Nem tudom ő, hogy van vele de nekem fontosak a részletek. Más úgy neki fogni valaminek, hogy semmit se tudsz csak annyit, hogy el kell kapni élve egy fickót, és más az is, ha minden apró részletet tudsz így megúszod a balhét és nyugisan elvégezheted a dolgot. Lényegében én az utóbbi opciót preferálom. Se erőm se energiám a nincs most ahhoz, hogy bárkit is félholtra verjek...Még a végén letörik a körmöm...Bár azt nem mondanám, hogy annyira ellenemre lenne a ha végül a dolgok úgy alakulnának, kis feszültség levezetés, de előbb próbáljuk meg a csendes kutakodós verziót...
~ Remélem, hogy csak mázli...~ Nem repesnék az örömtől ha még egyszer ennyi ember piszkálná meg "óvatosan" a hátamat. Fogalmazzunk úgy, hogy igencsak morcos lennék, ami nekik lenne igencsak rossz.
~ Még szép, hogy megyek ~ felelem majd elindulok utána.
Én csak szemlélődöm, hagyom, hogy a saját belátása szerint irányítsa a történteket. Kicsit kétségekkel teli a pasas, amit nem is csodálok hiszen nem minden nap hívják be az embert egy fontos üzlet közepette az irodájába. Ez pech. Kicsit furakodok, hogy mi a helyzet a buksiban. Hát, elég nagy a kavarodás annyi szent. Még maga sem tudja, hogy mit tegyen de azért jobban húz az irodához. Bár félek, hogy nem szívesen hagyná a cuccot ezekre a részeg melákokra. Ez már dilemma.
~ Nem biztos, hogy ki fog jönni, nem szívesen hagyná az ügyet ezekre...~
- Maguk kik ha szabadna tudnom? -kérdezte gyanakodva méregetve minket. Közben a nagy bandából a még aránylag józan tagok komoly pillantást váltottak egymással, és kezüket készenlétbe helyezték.

Maryse & Jay

Csak lazán felszökik a szemöldököm. Tényleg nehezen hiszem el, hogy vissza tudná fogni magát. Valahogy olyan lehet ez mint egy függőség, ha már belelátsz mások fejébe, nehéz elhinni, hogy nem használod ki a dolgot, hanem inkább nem használod, mert úgyis ott motoszkál a fejedben, hogy vajon mit gondol, vajon mi jár a fejében, amit nem akar közölni... és bám, a végén úgyis belenézel. Én legalábbis valahogy így kezelném ezt, bár tény és való, hogy nálam nem mindig úgy megy minden, mint egy átlag embernél, mutánsnál, tök mindegy.
- Nem mindig kell minden részlet ahhoz, hogy bevigyünk egy fickót. - rántom meg a vállam. Sose vettem a szívemre, ha nem tudok minden apróságot. Végül is olyan mindegy, csak meg kell tenni, amit meg kell tenni, hogy mik a háttérinfok, az néha csak összezavarja az ember agyát, ami nálam nem túl hasznos. Szóval tényleg jobb, ha egyszerűen teszem a dolgom, bár ez jelenleg már elvetve, hiszen többet tudok, mint amivel kiléptem a bár ajtaján. Meglátjuk, hogy mi lesz ebből. Talán így infokkal annyiban könnyebb, hogy tudunk egy kicsit előre gondolkodni, a többit meg majd meglátjuk. Ha egyedül jövök el tudom képzelni, hogy inkább fejjel a falnak intéztem volna, így egy kicsit lassabban haladunk, de talán kevesebb zűrrel.
~Remek, akkor mázlink van, vagy így volt tervezve.~ fene tudja melyik, azt hiszem nem is számít. Inkább hagyom kicsit kutakodni a fejekben odabent. Csak talál egy nevet, vagy egy villanást, teljesen mindegy, ami jó lehet, amivel kicsalogathatjuk a pasit. Akkor nem kell felrúgni az egész kócerájt, bár határozottan élvezném azt is, de Daren azt mondta ne nagyon essen bántódása. Hangsúlyozom ne... nagyon.
~Katherine Smith, oké, próbáljuk meg. Jössz, vagy maradsz?~ - pillantok még hátra, aztán kicsit megigazítom a kabátomat és már el is indulok befelé magabiztos mosollyal az arcomon, mint aki pontosan tudja, hogy hova és miért is jött. A kezem a hátam mögött, mire előveszem addigra már egy kisebb cetli pihen benne, egy eléggé kriksz-krakszos írással. Határozottan célzom meg a keresett pasast, és állok meg előtte. Röpke torokköszörülés után szólalok meg, amikor rám emeli a tekintetét.
- Mr. Sclietlon... Elnézést, hogy megzavarom, de Ms. Smith üzen az irodából, hogy feltétlenül be kéne mennie, mert valami őrült káosz kerekedett. Tudja... a kutatás. - kicsit közelebb hajolok és jelentőség teljesen le is halkítom a hangomat. Felszökik kissé a szemöldöke, azt hiszem hezitál, hogy végülis mi lenne a jó lépés, vagy talán azon töri a fejét, hogy ismer-e egyáltalán. Vajon egy telepata elültethetne rólam pár apró emléket a fejében?

- Ha nagyon akarnám, talán meg tudnám - feleltem legyintve egyet. Mondjuk nem használom feleslegesen az erőmet, na jó csak néha...Az ilyen esetekben szerintem elengedhetetlen egy kis biztosíték, ne hogy valami rosszul süljön el és a végén én húzzam a rövidebbet. Túl sok rossz tapasztalatom volt a jósággal kapcsolatban, szóval nem tervezek ismételten irányt váltani.
- Tudod, kötve hiszem, hogy Daren egy ilyen fontos akcióhoz csak úgy kiküldene mindenféle infó nélkül bárkit is...Egyébként meg pontosan tudta, hogy a fejében vagyok... - Őszintén szólva ha csak úgy dobott volna a mélyvízbe, jelen pillanatban azt se bántam volna...Szeretem a kihívásokat, és nem is kutakodtam volna ha nem ad jelzéseket rá... Amikor én beszéltem vele eléggé úgy tűnt, hogy ott még a falnak is füle van, tehát nem volt mit tenni. Bár büszkén jelentem ki, hogy mást nem néztem meg. Nem érdekel mindenki múltja, legalább is nem vágyom rá, hogy A-Z-ig minden múltbéli mozzanatát ismerjem másoknak.
~ Pont a legjobbkor jöttünk...Azért, mert kb. még 1-2 óra és itt vannak az anyagért a vevők ~ Igen a kormány emberei, gondolhattam volna. Még akkor akarják megfékezni a "bajt" ameddig meg lehet. Ennyire ostobák lennének? A mutáns gént nem lehet kiölni csak úgy, néhány vegyszerrel a szervezetből. A mi szervezetünk annál sokkal összetettebb kódolású. Maximum annyit érnek el vele, hogy a vakcina hatása néhány évig tart, aztán előjönnek a mutáció első jelei...
~ Megpróbálhatjuk de őszintén, nem hinném, hogy egymaga jönne ki. Van egy nevem, Katherine Smith, ő az aszisztense. Ha jól látom ezzel a névvel biztosra kijönne. ~ Egy próbát megér, ha mást nem akkor a nehezebb úton kell járnunk de hát ez van.

Maryse & Jay

Oh, ez a nő komolyan fel fog bosszantani idővel, ha nem vigyázok. Csak felszökik a szemöldököm, de aztán nem kommentálom a színészes témát. Tény, hogy nem ismerek túl sokat személyesen, bár nem tudom, hogy a gúnyos mosoly ennek szólt-e, vagy inkább annak, hogy szerinte nincs sok a jó színészekből. Jó talán tényleg nincs sok viszont azért én ismerek párat. A főnök mégis csak egy elég menő sztriptízbárt vezet és azért akadnak bőven mindenféle fejesek, akik időnként betoppannak oda és az is előfordul, hogy hoznak magukkal egy két kellemes, vagy kellemetlen cimborát is.
- Mert meg tudnád állni, hogy ne csalj? Erősen kétlem. - az a felsőbbrendű mosoly, ami folyton ott játszik az arcán nekem nem erről tanúskodik. Szerintem nem bírná ki, ha nem nyúlkálna bele folyton a fejembe, vagy akárki máséba, csak hogy biztos legyen teljesen magában, de valahogy ez már túlzás. Én néha még szeretem is a bizonytalanságot, egyszerűen... van annak valami elemi izgalma.
- A tiédet felhívták? Vagy szépen belenyúlkáltál más gondolataiba is? - oh, komolyan nem lepne meg, ha sokkal többet tudna erről az egészről, mint én, mert teszem azt Daren fejéből is kikutatta a válaszokat. Kétlem, hogy a főnök ennek olyan nagyon örülni fog, mert azért na... mégis csak ő a fejes, és az tuti, hogy nem fog Emmára szépen nézni, ha kiderül, hogy egy ilyen kis kotnyeles csajt sikerült az ölünkbe pottyantani.
~Hajrá!~ - még a hüvelyujjamat is felmutatom egy mosoly kíséretében, aztán a falnak dőlök és mi mást tehetnék, mint hogy... várok. Szépen várom, amíg végigmászkál a fejekben is jut valamire. Fogalmam sincs, hogy ez mennyire bonyolult, netán mennyire tart sokáig, de az tuti, hogy ha most zargatnám, vagy sürgetném, akkor azzal egyáltalán nem járna jól egyikünk sem. Ő morcos lenne, én meg nem jutnék semmilyen érdemi infohoz.
~Mi a fenét keres akkor itt egyáltalán?~ - nem illik a képbe a nagy kártyázás, ha egyszer ennyire nem szokta elengedni magát a pasas. Na nem baj, majd csak kitalálunk valami okosat, én legalábbis nagyon remélem, hogy így lesz, bár ez most rám vár, de... akkor gondolkozzuk! ~Tudsz szerezni neveket a munkahelyéről? Kihívhatjuk arra alapozva is, hogy valaki beszélni akar vele onnan nem?~ - ha pedig ez sem működik, akkor még mindig jöhet a csihi-puhi és kész.

- Én elég keveset ismerek - feleltem gúnyos mosollyal az arcomon. Vagyok annyira jó emberismerő, hogy ne hagyjam magam átveretni, már a képességem nélkül is. Egész könnyű kivenni a tekintetből, hogy kinek milyen szándéka van. Persze azért a telepátia nélkül én sem mondom meg percre pontosan, hogy mikor és hogyan fog átverni, vagy, hogy mik a szándékai egy személynek, de azért már az is haladás ha kiderül, hogy barát vagy ellenség. A többi már csak találgatás, persze csak annak, akinek nincsen plusz segítsége.
- Nos majd egyszer megpróbálhatjuk. Ígérem nem fogok csalni - kicsit gonoszkás vigyorral az arcomon felvontam a bal szemöldököm. Teljesen mindegy, hogy mit mondok ezek után már akkor sem fogja elhinni, még ha meg is próbálnám a dolgot. De ez nem is probléma, ennek így kell lennie.
- Tudod az apró betűs részre nem hívják fel a figyelmedet. A meglepetés ereje - Óvatosan megpróbálok az ajtó keret és magát az ajtót tartó oldalsó szegecsek közötti hosszú részen bekukkantani, hogy azért mégis legyen egy képem a dologról. Bár elég sikertelen próbálkozás, mivel csak egyenesen egy tagot látok. Átfutott egy pillanatra a gondolat az agyamon, hogy a tag szemét használom de az is kicsit necces lenne, mert akkor pillanatnyilag ő nem fog látni. Két elme egy szempáron nehezen osztozkodik.
~ Nem rossz gondolat, megpróbálhatjuk. Ha nem jönne be maximum osztozunk; öt neked, 5 nekem. Akkor teszek egy körutat és megkeresem az emberünket ~ feleltem és összpontosítva kiindultam a résen keresztül meglátott tagon. No, hát mit ne mondjak, a fejében totálkáosz uralkodik. Még egy K.O. Ez még kapóra is jöhet. Kis kutakodást követően nem talált süllyedt. Ez egy szerencsétlen biztonsági őr volt, aki végső kétségbeesésében az alvilágiakkal kötött üzletet, hogy eltartsa a családját. De megható. Azt hiszem most jót tenne neki ha elszenderedne. Úgy legalább kölcsönvehetem a szemeit egy fél pillanatra. Szerencsémre ez a próbálkozásom bejött, álomba küldtem a tagot és az a részeg jó szokásokat megtartva nyitott szemmel bóbiskolt el. Pompás. Óvatosan körbepillantok. Egy asztal négy ember kártyázik, kettő hátul meccset néz a TV-ben, egy pedig szorgosan jegyzetel. Úgy látom nagyobb mákom van mint hittem. Már csak a kép kell a családjáról, már ha van neki. Óvatosan átköltözök a kiszemelt elméjébe. Lázas furakodás után semmit használhatót nem találtam. Új terv kell.
~ Pech. Egy zseni laboratóriumi analitikus, aki a sejtbiológia felé is elkacsintgatott. Élet cél a mutáns génre ellenszert előállítani. Kiválóval érettségizett illetve diplomázott. A tipikus aktakukac, aki a szabadidejét is tanulással tölti. Felesége, gyerekei nincsenek. Az anyja él de vele nem tartja a kapcsolatot. A vakcina, amit az újszülött gyermekeknek szánt, már elkészült, tesztelésre vár. Azt hiszem, itt befuccsolt a terved, jöhet egy másik ~

Maryse & Jay

- Azt hiszem ott a pont, de azért mégis csak zavaró. - rántom meg végül a vállam egy mosollyal. Jogos, jó eséllyel ha ilyen képességem lenne én is gond nélkül használnám válogatás nélkül bárki ellen, csak hogy kiismerjem mindenki féltett kis titkait, és persze hogy tudjam mit is gondolnak rólam. Bár... néha van annak valami varázsa, hogy nem ismersz mindent, hogy inkább kérdezned kell, vagy épp nem tudod, hogy valaki rühell, mert amúgy nem mutatja ki. Legalább büszke lehetsz rá, hogy tart annyira tőled, hogy csak titkon teszi. Ennek is meg van az előnye. Egyébként is meg vagyok én elégedve a saját képességemmel, elég kellemesen el lehet vele játszadozni ahhoz, hogy ne akarjak helyette mást, arról nem is beszélve, hogy elég hatékony támadó erővel is bír.
- Lehetséges, bár azért sok jó színészt ismerek. - viszonozom a mosolyt és persze most nem a hivatásosokra gondolok, hanem azokra akik jól játsszák meg magukat. És a mi sorainkban nem is kevés ilyen van. Őszintén szólva Daren is olyan fickó, aki gyakran mosolyog, de tudom, hogy ha arra lenne szükség úgy állítaná a kést a hátamba, ahogy azt nem szégyenli.
- Naná, bár azt hiszem én nem mondhatok olyat, ami nem igaz, vagy akkor nagyon kell koncentrálnom arra, hogy tényleg elhidd? - annyira nem vagyok otthon telepátiában, de őszintén nem is érdekel. Igazából én nem vagyok az a köntörfalazó típus, nem szoktam megjátszani magam, szóval nem most fogom elkezdeni. Igazából nem nagy ügy, hogy belelát a fejembe, ez akkor lenne gond, ha ártani akarnék neki, de erről nincs szó, sőt jól fog ez jönni, ha netán a célpontunk nem lesz barátságos és könnyen megnyíló típus.
- Többre? Ahhoz képest, hogy egyetlen emberért jöttünk? - többre... hát én igazán nem számítottam rá, hogy túlságosan nagy erőkkel kell összecsapni majd, de nagyon úgy fest, hogy erre bőven van esély. Bár ki tudja, a hangok alapján lehetséges, hogy csak egy sima kártyparty, akkor pedig nincs más dolgunk, mint hogy a fickót szépen megkérjük, hogy jöjjön velünk egy kicsit... elbeszélgetni. Mindenesetre követem a mozdulatait, és szépen a falhoz simulok, amikor ő is így tesz, bár hogy mit nem mondjak sokkal szívesebben simulnék hozzá, de... azt hiszem most inkább az efféle gondolatokat tegyük el egy kicsit későbbre.
~Ha belelátsz a fejükbe, akkor tudod, hogy melyik a mi emberünk igaz? Akkor elég csak simán beállnunk játszani, előkapni valami adut a gondolatai közül, amivel rávehetjük, hogy kijöjjön, ha van családja... nem nagy kunszt készítenem egy fényképet, már ha esetleg azt, amit a fejében látsz nekem is meg tudod mutatni.~ - vagy marad a jó öreg drasztikus módszer. Szépen szétkapunk mindenkit, netán egy pisztoly a hátához, amit más nem vesz észre, és simán kihozzuk, le is lehet itatni. Rengeteg a lehetőség, bár Daren azt mondta, hogy csináljuk csendben, ez valamelyest lekorlátozza az opciókat.

- Ha meg akarnálak már rég megtettem volna. Egyébként meg ha a helyemben lennél te is megtennéd - Utólag belegondolva ezt elég szárazon közöltem vele, na de hát most mondja az bárki is, hogy nincs igazam? Nem fogok senkiben sem megbízni elsőre, legyen az akár egy ártatlan kis szendeszűz, akkor sem. Részemről ez a védekezés és a támadás is, nekem nincs szuper erőm, hogy fákat tépjek ki a helyükről vagy, hogy villámokat szórjak. Nem, nincs. Nekem sokkal jobb jutott annál. Őszintén, minden mutáns ereje ajándék, az már csak is kizárólag rajtuk múlik, hogy hogyan használják ki. Csak sajnálni tudom azokat, akik rejtegetik magukat, vagy megtagadják a hovatartozásukat. Minden mutáns veszélyes, a kivételt azok képezik, akik nem foglalkoznak magukkal és az erejük megismerésével. Én magam se lennék veszélyes másokra nézve, ha nem foglalkoztam volna annyi éven keresztül azzal, hogy megismerjem az adottságomat. Ezek után már nem fogok visszariadni egy kis illemtől, sőt teszek az illemre nagy ívben.
-Tudod sokszor nem kell ahhoz telepátia, hogy tudd mit gondol a másik - feleltem egy sokat sejtő mosollyal az arcomon - Az életben nem minden fair.
- Hah - horkantam fel kicsit meglepetten -, azért csak ne bízd el magad, mondani mindent lehet - Kezdem gonosznak érezni magam, persze csak átvitt értelemben. Nem mondom hogy nem élvezem a helyzetet, szeretek kötekedni másokkal,az más kérdés, hogy ők is szeretik-e, de az már nem az én hibám. Önző vagyok, és nem fogom magam mások kedvéért visszafogni, többé már nem.
- Meglep, hogy egy ilyen helyen ilyen kevesen vannak, többre számítottam - feleltem, miközben már javában róttuk a lépcsőfokokat lefele menet. Nem volt túl hosszú az út, leérve ismét egy hosszú folyosón találtuk magunkat.
- George Sclietlon - suttogtam hátrapillantva, majd a mutató ujjamat a szám elé helyeztem, ezzel csendre intve. Nem hiszem, hogy kapóra jönne, ha felfigyelnének ránk, bár amilyen hangokat hallatnak, biztos, hogy nem számítanak vendégekre. A levegőben tömény alkoholszag terjeng, és a folyosó vége felől gyenge fény tör elő az egyik félig nyitott szobaajtón át. A hangokból ítélve kártyázhatnak vagy valami ehhez hasonló dolog csinálnak. Óvatosan a elindulok a folyosó vége felé, néhány méterre az ajtó előtt szorosan a falhoz simulok, nehogy az árnyékom kivehető legyen a fényben. Eddig okés a helyzet, innentől jön csak a java.
- Valami ötlet esetleg vagy mondjam az enyémet? Csak gondold ki a válaszod - Bátor dolog lett volna ha a számat használom a csevegésre; hogy ne csapjak semmilyen zajt inkább az elméjébe furakodtam és ott tettem fel a kérdést. Biztos, ami biztos.

Maryse & Jay

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tetszik ez a viselkedés, vagy esetleg mégis? Na jó, fene tudja, a gondolataim elég csapongóak, néha még nekem is ködösek, de pont e miatt szeretem megtartani őket magamnak. Az ember feje legyen magánszféra, úgy az igazi.
- Miért, te most meg akartál támadni? - szökik fel kissé a szemöldököm. Naná, hogy nem érek, de akkor használom a képességem, amikor szükségem van rá. Jó néha talán szórakozásból is, de az már egész más, hogy csak úgy olvas a fejemben, miközben én nem is adtam rá engedélyt, még véletlenül sem. - Attól még nem fair, hogy te tudod én mit gondolok, de fordítva ez nincs meg. - rázom meg a fejem, de legalább szereti a pajzán gondolatokat. Hát abban nincs hiány, de azért mégis csak zavaró maga a tény, hogy ezt nem tarthatom meg magamnak.
- No mi a fene? Pedig nem kicsit tűnsz karót nyeltnek, de a végén még pozitívan is csalódhatok? - most már azért valamivel látványosabban mérem végig mielőtt elindulunk. Így közelről nézve sem egy rossz darab. Ha nem is érünk el célt ezzel a kis látogatással, hát mással talán igen egy-két sör után. Az tuti, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója. Végül elérjük a célt, én pedig már persze mennék is tovább, amikor megáll a lépcsőfordulóban. Már épp nyitnám a szám, amikor látom, hogy koncentrál. Szóval most akkor nem kéne feleslegesen pofázni igaz? Nagy nehezen végül csak tartom a számat, amíg ha jól sejtem letapogatja az épületet.
- Egy ember miatt jöttünk és kapásból van lent tíz minimum? Frankó! - húzom el a számat. Szóval akkor ezért kellettünk ketten? Ahhoz képest, hogy sima menetnek tűnt, csak be, elkapni, aztán elhúzni. Ez így jó eséllyel nem fog ennyire egyszerűen menni. És hát akkor irány lefelé, megindulok, ha már ennyire arra akaródzik neki menni. A pincét nem nehéz elérni, és már én is hallom pár perc múlva, hogy több különböző hangtól is hallani szavakat. - Tuti nem tudod a pasas nevét? - mert addig oké, ha egy cím van, és egy ember, de ha vannak tízen minimum, akkor honnan tudjuk melyiket kell bevinni?

Tárgy: Re: Maryse & Jay - Bevetésen Kedd 6 Május - 17:35

Őszintén nincs is jobb annál, mint megtudni az emberek véleményét magamról. Az első benyomás mindent visz. Az mellékes, hogy szép dolog-e vagy sem belemászni mások elméjébe, de hát az élet sem fenékig tejföl.
- Miért te talán engedélyt kérnél mástól, ha éppen meg akarnád támadni? - kérdeztem kicsit hitetlenkedve. - Ha már ezt az erőt kaptam az a legkevesebb, hogy kihasználom amennyire csak lehet, és nyugodj meg vevő vagyok a pajzán gondolatokra - Őszintén, szeretem ha valakinek mocskos a fantáziája, ezért is szoktam kutakodni. A kíváncsiság mindenhol nagyúr, de főleg nálam. Szeretem a perverz gondolatokat, főleg ha azok rólam szólnak, talán mert egy cseppet én is perverz vagyok, de ezt csak titkon jegyzem meg magamnak.
- Ha végeztünk akár kettőt is - Hm, kemény bizony. Szeretem megtéveszteni az embereket. Nem kenyerem, hogy pontos képet alkossanak rólam és a jellememről. Jó az, ha kicsit kiismerhetetlen vagyok vagy annak tartanak.
- Közelebb, mint hittem - Végül is, gondolhattam volna, hogy a találkozó ponttól nem kilométerekre van a cél. Kb. tíz perc múlva már egy hatalmas épület előtt állunk. Szemben a bejárattal. Kicsit lepukkantnak tűnik, de ez csak a látszat. Az ilyen épületek általában direkt így néznek ki, hogy senkinek se jusson eszébe a szaglászás. Előre megyek és óvatosan kinyitom az ajtót, ami elég hangosan nyikorog. Egy keskeny, sötét folyosó halad végig a végén két lépcsővel. Az egyik a felsőbb szintekre a másik az alagsorba vezet. Halk léptekkel a lépcső felé veszem az irányt és a fordulónál megtorpanok. Megpróbálok összpontosítani, hátha egy gyenge jelet betudok mérni egy embertől. Nem vagyok teljesen biztos a dolgomban, általában nem jelent gondot fogni az emberek agyhullámait, de ha egy ilyen nagy épületről van szó. Nem sok minden tárul elém, elég gyenge a jel.
- Kb. tízen vannak, de ez nem biztos, legalább is csak ennyit tudtam bemérni, lehetnek többen is. A legtöbb jel lentről jön, úgy, hogy szerintem érdemesebb ott körül nézni - feleltem. Megvárom Jay mit szól hozzá, mondjuk nem mintha eltűröm az ellentmondást, de azért legalább kap egy esélyt, hátha van jobb ötlete, bár ezt kétlem.

Tárgy: Re: Maryse & Jay - Bevetésen Kedd 6 Május - 15:33

Maryse & Jay

Egy kissé felszökik a szemöldököm, amikor olyasmire válaszol, amit még csak ki sem mondtam. Azért az ilyesmi szerintem nem valami szép dolog, csak úgy beleturkálni a másik gondolataiba. És mi van, ha épp valami pajzán szituáció futott volna végig az elmémen, amiben mi ketten szerepelünk? Miért ne lehetne ilyesmi, mégis csak egészen csini, én pedig bírom a nőket.
- Legalább már az is világos, hogy mire vagy képes, bár őszintén szólva baromira nem szép dolog csak úgy belenyúlni a másik fejébe. Legalább... megkérdezhetnéd. - miért gondolom azt, hogy erre szinte semmi esély sincs? Nem olyannak tűnik a csaj, aki csak úgy tesz, amire más megkéri, bár ezért nem is fogom kárhoztatni, hiszen én s vagyok vevő rá, hogy csak úgy irányítgassanak. Szóval nem tud többet, mint én, hát akkor higgyük el. Én úgyse tehetek mást, nem nézhetek bele a fejecskéjébe, hogy megnézzem tényleg igazat mond-e.
- Szóval nem gurítunk le egy sört előtte, szomorú vagyok! - látványosan lebiggyesztem a szám, de persze csak viccnek szánom, nem akartam komolyan sörözni, de olyan keménynek tűnik a nő, hogy beletörne a bicskám, ha meg akarnék próbálni jópofizni vele. Persze azért még nem fogom vissza magam, de nem úgy fest, hogy hamar puszipajtásokká válhatunk. Bólintok végül és persze mutatom az irányt. Azért is itt találkoztunk, mert viszonylag közel a cél. - Két sarok, és már ott is vagyunk. - hamarosan a magas épület előtt cövekelhetünk le, vagy hát azonnal el is indulhatunk felfelé igazság szerit, az ajtót már tuti, hogy ő is megtalálja, a házban annyira nem nehéz eltévedni.

-Igazad van, nem vagyok túl bőbeszédű, de ha te annak tartod magad hol itt a probléma? - kérdezem egyszerűen. Hiába, nem tudom megállni, hogy ne kutakodjak kicsit. Elég hasznos ereje van, hát még ha kicsit csiszolná is azt. Azthiszem meg leszünk, ameddig nem csinál marhaságot. Látom, hogy hajlamos rá.
- Nem sokkal tudok többet, mint te. Cím, fazon ja és lehetőleg élve. - A feladat maga nem nehéz.Igaz hazudtam, szinte mindent tudok de azt is csak mert belenéztem Daren fejébe. Mondjuk nem ismerem annyira mint Jay, de nem hinném, hogy annyira bolond lenne, hogy minden infó nélkül a mély vízbe dobjon minket, biztos vagyok benne, hogy tudta, hogy utána fogok járni a dolognak. Ismerem a részleteket, egy George Sclietlon nevű pasast kell elfogni, aki valamilyen mutáns gén ölő injekción dolgozik. Az újszülött gyerekeknek akarják beadni, védőoltás gyanánt. Elég gerinctelen dolog, de hát mit várok az ilyen semmirekellő férgektől?!
- Szerintem jobb ha indulunk, minél hamarabb annál jobb - feleltem, majd gyors léptekkel elindultam. Remélem tudja tartani a tempót, mert én nem vagyok az a lassú típus. Sok mellékutca ágazik ki ebből az dugott kis sikátorszerűségből.
- Remélem te jobban ismered a környéket, mint én - feleltem, majd lekanyarodtam balra. Furcsa, hogy itt szinte minden ugyan olyan. Na de majd csak oda találunk valahogy, feltéve ha Jay ismeri a pontos irányt.

Maryse & Jay

Vicces, hogy mindketten arra készülünk, hogy a másik fél valami kis elviselhetetlen kezdő lesz, bár nem mondanám, hogy én mint társ épp a tökéletes példány vagyok, de legalább nem vagyok kezdő, csak néha kissé bekattannak a dolgok és olyankor nem megy maradéktalanul, hogy kövessem a logika útját. De reménykedhet a csinos kis arc tulajdonosa, hogy most erre nem kerül sor, mert az vitathatatlan tény, hogy bár felettébb komoly az arckifejezése, meglehetősen dekoratív. Az arcomra szinte azonnal felkúszik a széles mosoly, amikor meglátom a közeledőt és széles ívben pöckölöm el a csikk maradékát, miután még egy utolsót szívtam belőle, hogy aztán ellökjem magamat a faltól. Nem úgy tűnik, hogy az az igazi bőbeszédű fajta, de hát maximum majd én tartom szóval, nekem az mindig menni szokott, és meglátjuk, hogy mennyire viseli majd el.
- Maryse, ha nem tévedek, és gondolom a hátad közepére se kívánsz, de tuti, hogy a fejeseknek okuk van kettőnket küldeni, mármint, hogy nem csak téged, vagy csak engem. Mit tudsz? - ezt jobb még az elején tisztázni, mert rém ciki, ha arra készülsz, hogy a másik ütőképes harci erővel rendelkezik, aztán meg kiderül, hogy ilyesmiről még csak távolról sincs szó és neked kell védened a hátát, ha nem akarod, hogy úgy filézzenek ki, ahogy azt nem szégyenlik. Már csak egy a kérdés. Ugyanazokat az infokat kaptuk meg vajon, vagy mindenki egy kis pluszt a másikhoz képest?
- Van egy címem, ahonnan elvileg egy pasast kell begyűjteni, mert... fontos lehet. - vázolom fel azt, ami számomra nyilvánvaló. Ő talán tud egy nevet, vagy arra lehet, hogy nincs is szükségünk? Daren nem szokott feleslegesen fecsegni, vagy előfordul, hogy ő sem tud pontos részleteket. Őszintén szólva arról se sok fogalmam van, hogy a legtöbb értesülését honnan szerzi, de nem is nagyon érdekel. Sosem voltam egy vezető alkat és igazából nem is szeretnék az lenni. Amíg azt tehetem, amit akarok, legalábbis többnyire, addig nem számít, hogy ki az, aki a melót adja.

Tárgy: Re: Maryse & Jay - Bevetésen Vas. 4 Május - 17:33

Fárasztó nap a mai. Nem elég, hogy az átkozott emberek minden apró panasza kristálytisztán hallatszik még a nyolcadik emeleten is, de még este sem lehetek nyugton. Nap, mint nap őrült sofőrök ezreinek a választékos szókincsét kell hallgatnom, ha épp piros lámpát kapnak vagy megelőzik őket. Nem is beszélve az emberekről. Komolyan mondom ez ennél csak rosszabb lehet, itt New Yorkban még éjnek éjjelén és mindenki szalad valahova. Legalább annyi tartás lenne bennük, hogy ezt csendben tegyék. Ha nem ismerném olyan régóta Emmát, biztos, hogy nem mentem volna bele ebbe, még ha a fajunkról van szó, akkor sem! Egyébként sem szeretek csettintésre ugrani, mint valami pincsi...
Kipufogó és a szemeteskonténerekből áradó, orrfacsaró rothadás szagával van tele a levegő. Mi lesz itt néhány évtizeddel később? Belegondolni is fáj.
New York egy kissé sötétebb környékén bolyongani is igen vérlázító. Körülbelül két sikátor mellett haladtam el úgy, hogy a szemetesekből vigyorgó hajléktalanok bukkantak elő. Ahrrr..Na de még ott van a leendő társam is. Egyedül is megtudtam volna csinálni ezt a kis megbízatást, semmi szükségem arra, hogy bébisziszterkedjek valami kisiskolás felett. Legalább is nagyon remélem, hogy ha ez már két emberes feladat, Daren nem valami gyereket varrt a nyakamba. Kissé hűvös van, összébb húzom a kabátom gallérját a nyakamon. Nem szeretnék ezek fejébe még náthás is lenni. Lefordulok a leghamarabbi elágazásnál, egy kisebb mellékutcában találom magam. A járdákon végig eldobott kólás dobozok és cigaretta csikkek vannak. Az összkép itt sem jobb, de hát kár is ezen bosszankodni. Kicsit beljebb érve egy alakot látok a falnak támaszkodva, szájából cigaretta lóg és bámul ki a fejéből. Nem sokkal lehet magasabb mint én, átlagosnak mondható. Közelebb érve kivehető, hogy már nem gyerek, de azért nem bízom el magam etéren. Kizárásos alapon csak ő lehet Jay Spencer, más nem nagyon van itt ebben az elhagyatottnak mondható kis utcában. Egyenesen felé veszem az irányt. Kissé lazának tűnik, de majd meglátjuk, hogy hogyan viszonyul a komoly dolgokhoz. Nem figyeltem meg pontosan, hogy észrevett-e, ha igen ha nem mindegy, már csak néhány méter választ el tőle.
- Üdv - Megállok előtte ölbetett kézzel és várom a reakcióját. Szemeimmel gyanakodva fürkészem. Nem tudom mennyire leszünk összhangba, nemsokára kiderül.

Tárgy: Maryse & Jay - Bevetésen Vas. 4 Május - 14:49

Maryse & Jay

Őszintén rohadtul untam már magam bezárva. Jó, nem voltam szó szerint, de most már kell egy kis pörgés. Hetekkel ezelőtt játszottam el a kis szöszivel, és azóta se történt semmi izgalmas, ő pedig nem tért vissza, szóval... Áh a francokat sem érdekel, hogy őszinte legyek! Viszont ez most jó, új meló Darentől, amivel nyomulhatok kicsit. Valami tök ismeretlen csajjal kell összehozni valami kis dupla akciót, de nem tudok róla semmit. Lehet, hogy csak valami gagyi kezdő, akit kivághatok két kézzel az ablakon, ha épp nagyon unom majd, de meglátjuk. Fogalmam sincs, hogy Emma milyen alakokat ismer, lehet hogy vannak köztük hasznosak és az is lehet, hogy akad elég sok haszontalan is. Azért hallottam már hírét, hogy mindenféle gagyi kezdőket is felvesznek a csapatba. Annyi tuti, hogy a csaj képessége nem valami ütőképes fizikai támadással bír, mert a így lenne, akkor tuti, hogy nem engem küldenek társául. Majd meglátjuk. Egyelőre nem tehetek mást, mint hogy várok.
New York egyik eldugott kis utcájában kell megjelennem, egyelőre csak ennyit tudok. Daren csak kevés részletet osztott meg velem, de majd minden bizonnyal ki fog derülni minden más is. Ahogy észrevettem kifejezetten szereti az olyan kis játékokat, ahol még mi se tudjuk, hogy pontosan mi is vár ránk, de... én is, szóval nincs ezzel gond. Lazán a falnak vetem a hátam a kis utcában. A számból cigi lóg ki, amit újra és újra lassan megszívok, és figyelem a környéket, hogy vajon mikor érkezik meg a hölgyemény. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha legalább azt tudnám, hogy néz ki és nem csak azt, hogy mi a neve. A végén még összetévesztem valakivel és az rém ciki lenne... egy kicsit.

Tárgy: Re: Maryse & Jay - Bevetésen

» Maryse & Logan
» Maryse & Leroy
» Maryse Blackwell