Tati & Ethan

Tárgy: Re: Tati & Ethan Pént. 11 Júl. - 13:00

- Nem hinném, hogy bármelyikünk is bfolyásolni tudná, miféle képességgel rendelkezzünk. Mindenkinek az van, ami vele született. És hogy azt mi befolyásolja - vonom meg kicsit a vállam jelelzve "tudatlanságom". Nem vagyok nagy biológus, főképp nem genetikus. Annyit tudok, hogy a sejtjeinkben valami más, talán a DNS-ünk, de ennyi. És nem is éreztem sose vágyat arra, hogy nekifeküdjek és kiderítsem. Én csak elfogadtam a képességem, élvezem és használom. Ennyi.
- Meglehet ők tényleg keresik a társaságod, sőt, talán élvezik is, hogy melletted normálisak lehetnek. Vagy is átlagosak. De én nem tartozom közéjük - engedek meg felé egy apró mosolyt, nehogy sértésnek vegye. Bár valahogy nem olyan figurának hinném, aki magára veszi a dolgokat. Legalább is nem az ilyen kis apróságokat és nem egy mondhatni idegentől.
A becézésre viszont már kénytelen vagyok felnevetni, és bár csuklóból meginthetném, ilyenért nem vagyok képes haragudni. Csak a fejem csóválom, bár az is inkább játékos nemtetszés, mintsem valódi sértődés.
- Ilyen különös helyen különös dolgok nyugtatnak meg mindenkit, nem? - kérdezek vissza, bár inkább csak költői formában. Nem gondolkodhatunk, nem véleményezhetünk mások nevében. Legalább is nem a saját véleményük.
- Az volt - bólintok elkomolyodva, ahogy a "kirándulás" kerül szóba. Valóban megrázó volt, és nem is tudom, Gabe segítsége nélkül hogy vészeltem volna át törés és rémálmok nélkül. De ez a rész már nem tartozik Ethan-re.
- De, egy adag vérmintát a professzoréknak, vizsgálatra - sóhajtok fel, inkább nem is emlékezve, miképp szereztem azt. Nem kellemes egy holt zombit csapolni és nem is gusztusos.
- De még milyen! - csattan újra nevetésem a csempézett teremben, de szerencsére kétértelművé válható szavaim elterelődnek, hisz Ethan képességének határai sokkal jobban érdekelnek, mint holmi értelmetlen flörtölgetés.
- Akkor vigyáznom kell veled. Tudod, én nem szeretek átlagos lenni - kacsintok rá mosolyogva. Nem, nem utálom, ahogy azt már korábban is leszögeztem. Nincs okom rá, és a képességéről nem tehet. Viszont jobb szeretem, ha az "erő" velem van.
- Reméljük megtanulod kikapcsolni is, hogy te is élvezhesd az én trükkjeim - nevetem el magam, és bár ő már kifelé kászálódik, én még maradok. Még alig úsztam, nem egy hosszért jöttem le.
- Az öröm kölcsönös Ethan, és azt hiszem, biztos összefutunk még - mosolygok rá barátságosan, majd felhúzott lábaim a medencefalnak támasztom és egy könnyed mozdulattal rúgom el magam, most hátúszással szelve át a medencét...

//én is köszönöm a játékot, elnézést, h a záró ennyit csúszott Embarassed

//

Tárgy: Re: Tati & Ethan Csüt. 26 Jún. - 11:46

Nem szokásom mások képességére irigykedni, de Tatié nagyon vagány, ezt be kell ismernem, ezért is kérdezgetem ennyi mindenről. Ahogy hallom, szívesen mesél nekem a képességéről, árulja el a határait, mindent, bele se gondolva abba, hogy esetleg felhasználhatnám majd egyszer ellene. Eleinte, amikor a birtokra kerültem, még csak információkat akartam gyűjteni a többi mutánsról, nem pedig itt maradni, ki tudja, hogy miként döntök, amint végre én is képes leszek tökéletesen használni az erőmet. Egyelőre még nem megy a megszüntetése – legalábbis a blokkolásnak -, de nem adom fel a dolgot, mostanában már elkezdem gyakorolgatni, eddig pedig ugyebár kiélveztem azt, hogy mások hogyan koppannak a közelemben.
- Hmm, értem, végülis érthető. De azért a két fő is több az egynél. – bólintok is rá, miközben elraktározom az információkat és lassan mögé kerülök, de mivel úgy érzékelem, hogy nem váltok ki belőle semmit se, hamar ráunok a dologra és inkább én is a medence szélét választom. Pedig eljátszadoznék a kicsikével, de végülis nem muszáj, nem szoktam minden csajra rámozdulni, tehát hamarosan felülök a medence peremére, majd onnan pillantok le a csinos pofira, miközben most már az én képességemre térünk rá.
- Nem tehetek róla, hogy nekem ilyen képesség jutott… - kezdek bele apró torokköszörülést követően és igen, értettem én, hogy mire utalt, már hogy ne értettem volna? – De nem mindenkinek olyan kellemes a képessége, mint a tiéd. Van, akiknek elváltozással jár, másoknak fájdalommal, gondolj csak bele, hogy ők mit éreznek a közelemben. Nem mindenki számára rossz ez, de értem, hogy mire gondolsz. Megoszlik a dolog, de nekem is van még mit tanulnom, azért is vagyok itt diák. – és nem mondjuk X-men vagy tanár. Bár tanárnak nem lennék való, ezt szerintem mindenki tudja rólam, aki legalább egy picit is ismer, de X-men még lehetek, már ha maradok, bár egyelőre nem érzem úgy, hogy lenne miért, mivel fenekestül felfordult az életem, de még adok időt annak, hogy helyre jöjjön.
- Nem is kell. Ha bántani akarnálak, azt érzékelnéd, de értem, hogy miért feszélyez a közelségem, viszont meg kell szoknod, mert biztosan összefutunk még máskor is. – nem olyan hatalmas ez a hely, hogy elkerüljük egymást az örökkévalóságig, tehát bele kell törődnie ebbe az egészbe. Aztán talán majd egy idő után én is ki tudom kapcsolni az erőmet és akkor vissza, ha úgy érzem, veszélynek vagyok kitéve.
- Furcsa dolgok nyugtatnak meg cicám, mások az ilyesmit már fenyegetésnek vennék, de engem nem zavar. – vigyorgok rá jókedvűen, majd ez után hagyom elillanni ezt a témát, mert van ám más is, ami érdekelne. Egy történet, amellyel Tati szolgálhat most nekem. Eleinte még talán némileg James-t sejtem mögötte, de hamar kiderül, hogy szó sincs itt mutánsról, de akkor miről lehet? Elcsendesedve hallgatom azt, ami történt és nem picit lepődöm meg azon, amit mond, én erről eddig nem hallottam és őszintén bánt, hogy kihagytam az alkalmat, talán tényleg nem ártana szociálisabbnak lennem…
- Nem tartom nevetségesnek, valószínűleg megrázó élmény lehetett. Gondolom senkit se hoztatok onnan ide. – hümmögök halkan, de jobban nem kérdezek bele a dolgokba, legalábbis egyelőre nem. Ez után kerül szóba az, amit nekem kellett volna látnom a lánynak hála, de nem tartom túl kemény dolognak, azt hittem, hogy valami durvábbat mutatott volna, de még a végén kiderül, hogy túl szimpatikus vagyok én neki ahhoz, hogy ilyesmit tegyen.
- Megnyugtató, hogy ilyen kis finom vagy. – kacsintok felé jókedvűen, miközben kissé belegondolok abba, hogy mit szóltam volna ehhez az egészhez. Na jó, lehet, hogy nem örültem volna, de ezt már nem tudjuk meg.
- Mindenkit blokkolok, aki egy bizonyos közelségbe kerül hozzám. Tehát senki se fogja tudni használni az erejét abban a sugárban, lehetnek ott akár 50-en is, nem számít. És a hatókör egyre inkább nő, mivel az én erőm is erősödik. – de én nekem nem áll módomban kifejteni a pontos adatokat, főleg, hogy azóta tényleg nagyobb lett a szám, mert nem szeretek kiadni magamról mindenféle információt, én nehezebben bízom meg az emberekben. Lassan feltápászkodom, majd egy nyújtózás után lazán a törölközőmhöz indulok, amit magam köré csavarok, majd belebújok papucsomba és felkapom ruháimat is.
- Egy élmény volt ez a találkozás kedves Tatjana, de én most távozom. Remélem, hogy nemsokára összefutunk. – egy újabb kacsintás, és ez után már magára is hagyom a csajszit. Akad még dolgom és éppen eleget áztam, de jó tudni, hogy ez a leányzó ennyire nyílt személyiség, meglátjuk, hogy a jövőben miként alakul majd a viszonyunk, de nem tartom kizártnak, hogy megkedveljem.

//Köszönöm a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Tati & Ethan Hétf. 16 Jún. - 12:04

Lehet talán én vagyok túl érzékeny erre a szóra, talán le kéne szoknom róla. Másoknak valóban illúzió első hallásra a képességem, csak engem zavar, hogy ennyire "lealacsonyítják". De talán idővel megszokom, vagy könnyebben túllépek rajta.
- Az attól függ, milyen vízióról van szó, és mennyire emészt fel. Egy kisebbet, mint például Kormost, őt több embernek is meg tudom egyszerre idézni. Ha már komolyabb, esetleg a környezetet variálom, az már nehezebb, legfeljebb két embernek. Egyenlőre. De azért szépen fejlődök - nevetek Ethanre, nehogy már ennyire lekicsinyeljem magam. Igen, érzem, hogy egyre erősebb vagyok, hogy könnyebb, még az eddiginél is könnyebb a víziók megidézése, és talán idővel ennél több emberre is képes leszek egyszerre hatni.
- Igen, én is úgy hiszem - bólintok mosolyogva a múltammal kapcsolatos megjegyzésére. És persze érzem, ahogy mögöttem "matat", közelségét, és bár zavar, kétségtelen, de nem akarom, hogy valami hisztis picsának higgyen, így enm kezdek el csapkodni, nem kérem ki magamnak. Helyette inkább beszélek, kérdezek, leplezve zavarom, és úgy tűnik, be is válik a dolog, hisz odébb húzódik, majd felül a medence partjára. Én viszont inkább maradok a vízben, igaz, két karom felfektetem a kőre, így támasztva meg testem, míg állam rájuk támasztom.
- Talán rosszul fogalmaztam - javítom gyorsan magam, picit megvonva a vállam is.
- Nem azért utálni, mert más vagy. Hisz itt mind azok vagyunk. Hanem pont azért, mert ezen a helyen, ahol szabadok vagy legalább is szabadabbak lehetünk, te elveszed a képességeik - magyarázom, hátha érthetőbb is számára. Én se utálom, legalább is nem a szó gyűlölködő értelmében. Viszont az igazat megvallva, roppantul zavar, hogy mellette átlagos vagyok. Mert annyira részem a mutáció, a víziókeltés, hogy támadás nélkül is védtelennek érzem magam, mondhatni meztelennek nélküle.
- Nem mintha félnék tőled - nevetek rá vidáman, ahogy látszólag nyugtatni próbál. Valóban nem félek, valahogy az itteni élet olyan biztonságosnak, védettnek tűnik. És mi talán nem fordulunk egymás ellen. Azt hiszem, erre a professzorék nagy gondot fordítanak.
- Nem mászkálók mások agyában állandó jelleggel. De maga a tudat, hogy megtehetem, megnyugtat - fejtem ki egy újabb vállvonás kíséretében. Nem használom kényszeresen az erőm, de jó tudni, hogy ha akarom, bármikor megtehetem. Illetve hát.. amíg Ethan nincs a közelemben.
- Nem, nem mutánsok voltak. Legalább is nem ebben az értelemben - sóhajtok fel, ahogy felidéződnek bennem az emlékek. Persze annyira már nem ráz meg, mint akkor, vagy mint aznap éjjel, mikor Gabe próbált vigasztalni. De attól még nem épp estimesének való.
- A profék nemrég elküldtek néhányunkat egy sivatagi kisvárosba, mert aktív mutánsjelenséget tapasztaltak arra. Mi csak egy kihalt várost találtunk, meg jónéhány zombivá asszott valahai embert - mesélem, majd már-már intőn villantom rá íriszeim.
- Nehogy nevess, nem tudok rájuk jobb szót. De nem voltak épp barátságosak. Viszont az agyuk már annyira elcsökevényesedett, hogy bármit is csináltam, hasztalan volt - újabb sóhaj, kissé talán keserűbb, mint az előző. Nem maradt szép emlékem arról az útról.
- Kreatívabb - húzom fel az orrom a flegmálására. Persze így elmesélve tényleg nem olyan abszrud a dolog, legalább is nem olyan extra. De ha az embert ezt "tudás" és infó nélkül kapja, a frász törheti ki.
- Nem célom azért a szívrohamot hozni senkire. Legalább is nem első körben. Akár azt is elhitethettem volna veled, hogy le is húz és a tüdőd teli meg vízzel. Illetve megpróbálhattam volna - teszem még hozzá, hisz az egész csak próba lett volna. Ethan-re hatástalan a dolog.
- És a te képességed? Milyen távolra hat? Csak a rád vonatkozó hatásokat blokkolja, vagy magáét a megidézőjét? - faggatom, mert hát nem árt tisztában lenni ezekkel. Mert ha a közelében csak őt nem tudom megvezetni, de bárki mást igen, az jó. Viszont ha egy az egyben engem blokkol, akkor olykor jobb, ha igen messzire kerülöm.

Tárgy: Re: Tati & Ethan Szomb. 14 Jún. - 11:15

Egyelőre még nem áll össze a fejemben a kép Tatjana képességét illetően, ezért is kérdezgetek tovább, hogy magyarázza el pontosan a működését, hogy tudjam, pontosan mire is képes, és hát láthatóan érzékenyen érinti az, hogy nem pont jól tippeltem.
- Jól van, én ezt honnan tudtam volna? – teszem fel a költői kérdést, tehát nem várok rá választ, csak ha nagyon akar adni és ez után inkább a magyarázatot hallgatom, mely szerint a valóságot mutatja az illetőnek, de persze csakis neki. Aprókat bólogatok arra, amit mesél, majd egy újabb kérdést teszek fel, hála annak, hogy ennyire érdekel. Nem szoktam minden képességről így kíváncsiskodni.
- És csak egy embernek tudod egyszerre beadni ezt a fajta valóságot vagy akár képes vagy csoportokat is irányítani? – az lenne a nem semmi… Bár lehet, hogy majd idővel lesz képes rá, egyelőre még nem, a fene tudja, de az tuti, hogy a csajnak hatalmas ereje van. Miért kapott ő ilyen frankót, én meg nem? Ahj… francba a blokkolással.
- Akkor szerencsés vagy, hogyha nálatok minden rendben ment. – bólintok rá egy aprót és ezzel szépen tovább is lépek a témán. Nem mintha visszakérdezne, valószínűleg nem érdekli az életem, maximum a képességem foglalkoztatja, de jobb is ez így, én se fogok egy idegennek kitárulkozni, még annak is nehezen szoktam megnyílni, akit a barátomnak tartok. Ez után úszom lassan mögé, igen közel kerülve ismét hozzá, de láthatóan tényleg nem érdekli tettem, inkább ő is kérdezget, így nevetek fel cseppet arra, amit hallok.
- Nem, nem igazán. Van, aki persze nem örül az erőmnek, de hogy utálnának miatta? Miért tennék ezt egy ilyen helyen? Mindenki azért van itt, mert más, nem azért, hogy gyűlöljük egymást az ereje miatt. – nem is értem ezt a feltételezést. Azt pedig nemsokára megtudhatja, hogy akadnak olyanok, akik számára kellemes érzés, ha a közelükben vagyok, ezért is jövök Bestiával. Érdekes volt látni rajta, hogy mennyire ledöbbent, amikor meglátott, na meg magát, hogy már nem úgy néz ki, ahogy alapjáraton, hála persze azoknak a fránya, de nagyon is érdekes kísérleteknek. Ezért nem magán kellett volna tesztelnie a szert, hanem valaki máson…
- Nem foglak bántani, szóval nincs miért védtelennek érezned magad. Csak egy uszodában vagyunk, itt már miért használnád? Ennyire megszoktad, hogy folyamatosan játszadozol mások agyával? – vonom fel szemöldökömet is jól láthatóan, miközben én is a medence szélénél támaszkodom, de nemsokára kiemelem magam belőle, így ülök le most már Tati mellé, kezeim pedig testem mellett nyugszanak.
- Egyébként az a hasonló eset hol történt? Szintén egy blokkolni tudó mutánsnak hála? – talán James volna? Bár bizonyára másnak is van hasonló képessége, mint nekünk, csak egyszerűen még nem találkoztam ilyennel, de Tati története most érdekelne, ahogy az is, hogy én mit láttam volna, ha a képessége működik rajtam.
- Oh. Csak ennyi? Valamiért azt hittem, hogy kreatívabb vagy. – piszkálom picit egy apró mosollyal az arcomon, miközben próbálom elképzelni a helyzetet. Hát… nem tudom, hogy megijedtem-e volna, végülis nem meglepetésből csinálta, hanem a képességét mutatta be és tudtam róla, szóval így nem biztos.

Tárgy: Re: Tati & Ethan Szomb. 7 Jún. - 19:22

- Ezek nem illúziók, mint egy bűvésztrükk - ráncolom kicsit az orrom. Miért jön mindenki az illúzió fogalmával?
- Ez olyan, mint a valóság. Megérintheted, érzed a szagát, a felületét, hallod a hangját. Ha a vízióban megsérülsz, érzed a fájdalmat. Azt hiszem, ha tovább fejlődöm, akár még ölni is lehet vele. Persze ezt nem próbáltam még - vonom meg a vállam. Nem nagyzolni akarok, nem is riogatni, csak a puszta téyneket közöltem vele. Mióta itt vagyok a suliban és szabadabban gyakorolhatok olykor megfordult a fejemben. Mert ugye fájdalmat tudok gerjeszteni, legalább is az agy elhiszi, hogy fáj. Márpedig van az a fájdalom, amibe bele lehet halni, vagy legalább is őrülni. És ha ez bekövetkezik, én már hiába veszem le a víziót az agyról, a károsulások már benne maradnak.
Közben persze megindulunk a túlpart felé, immár az első alkalmat idézve fel, és csak piciny fejrázást kap elsőként szavaira, de amíg nem kapaszkodom masszívan nem akarok tovább beszélni. Még a végén a kelleténél több vizet nyelek, annyit jártatom a számat.
- Meglepő mód az én gyerekkorom egész jól telt. Az első sokkok után a szüleim viszonylag jól fogadták a tényt, hogy más vagyok, olykor velük is játszottam. Persze csak ésszerű korlátok között használhattam a képességem, de például a sulikban tiltott volt - vigyorom sejteti, hogy azért olykor áthágtam ezt a azsabályt, de attól még én a kivételesek közé tartozok. A családom tudja, mi vagyok, és mindezek ellenére szeretnek és támogatnak. Persze tudom, hogy sokaknak ez nem így megy, de nem tudok mit tenni vele.
- Nem utálnak emiatt sokan? - kérdem, ahogy egyértelműsíti,a mit gyanítottam. Tehát blokkolja a képességet. Fontos megjegyzendő, Leaht erőst távol kel ltartanom Ethantől.
- Engem zavar, hogy nem tudom használni a képességem. Volt már hasonló esetem és őszintén szólva védtelennek éreztem magam. Nem volt kellemes - vonom meg kicsit a vállam,mintegy jelezve, már szóra sem érdemes a helyzet.
Viszont ahogy a megidézni próbált vízió felől érdeklődik kaján vigyorba szalad a szám. Nincs okom hazudni, miért is tenném, tény, hogy első körben sokkolni szeretek. Gabrielt tűpárnává alakítottam, Leah egy pokoli mély szakadékot kapott.
- Ha nem blokkolnál azt érezted volna, hogy egy jéghideg kéz fog a bokádra és megpróbál lehúzni - árulom el és csak egy apró, szomorkás sóhajom jelzi, elmesélve messze nme olyan izgalmas, mint a "valóságban".

Tárgy: Re: Tati & Ethan Szomb. 7 Jún. - 18:14

Mivel a lány még nem igazán fejti ki számomra a képességét, így nem is tudom pontosan, hogy mit tud, ezért is hasonlítom X-Professzorhoz, de mint kiderül, tévesen. Ezek szerint nem azt tudja, amit ő, ez pedig nem túl rossz hír, de akkor mégis mit? Hmm, egyre inkább érdekel, és ezt láthatja is arcomon, ő pedig szerencsére nem vonja meg tőlem az információt, amit hallani szeretnék, tehát teljes figyelmemet élvezheti, miközben barna szemeim is arcát fixírozzák, most már nem a testét. Az érdekel, amit mond, nem pedig az, ahogy kinéz jelen pillanatban.
- Ez nem semmi. És ha hozzáérek ahhoz az illúzióhoz, akkor is úgy érzem, mintha érinteném? – valószínűleg igen, hiszen az aggyal babrál, de azért inkább még rákérdezek erre. Nem mondom, tényleg remek egy képességgel rendelkezik ez a lány, én biztosan mindig használnám, főleg azokon, akiket nem kedvelek, de ő bizonyára nem ilyen természetű, nem éppen ezt nézném ki belőle. Engedném, hogy kipróbálja rajtam, de sajnos ezt egyelőre nem tudom megtenni, még nem tudom befolyásolni a blokkolásomat, mégis így szándékozom megmutatni neki azt, hogy mire vagyok képes. Fogalmam sincs, hogy milyen víziót akarhat most nekem adni, de az tuti, hogy nem történik semmi, ami neki is leesik, homloka ezt sugallja felém. A megjegyzésére csak egy hamiskás mosolyt kap, de egyelőre nem adom meg neki a várva várt választ, e helyett úszni kezdek, és remélem, hogy ő is követni fog, majd jöhetnek az újabb kérdések. Most előbb ő feleljen, legyen jó kislány, utána talán ő is kielégül válaszok terén. Tatjana felelni is kezd, én pedig kissé el is mosolyodom ezen az ártatlan emléken. Tehát saját magának adta be, hogy létezik ez a macska. Durva lehet, hogyha egy képességet magán is tud alkalmazni az ember, szinte bele is lehetne őrülni a dologba, de ez a veszély a lánynál nem hiszem, hogy jelentkezne, annál normálisabbnak tűnik.
- Érdekes élmény lehetett, de nem irigylésre méltó. Gondolom akkor neked se volt egyszerű gyerekkorod, ahogy itt a többségnek. – halkan hümmögök, miközben megérkezünk ismét a medence egyik oldalához, de mivel Tati megáll, így végül én is ezt teszem, közvetlenül mögé érve, de testemmel nem érintem meg, csak a hajamról lecsordogáló vízcseppet érezheti meg a vállán, illetve meleg leheletemet a fülénél, miközben mintha valami szupertitkos dologról lenne szó, úgy súgom meg neki azt, amit hallani akar.
- Minden mutációt képes vagyok blokkolni, tehát a közelemben mindenki átlagos ember lesz. – nem hiszem, hogy ezt jobban ki kellene fejtenem neki. Az övénél még ez kevésbé zavaró, de gondoljon csak bele abba, hogyha valaki máshogy néz ki, mint a többiek, mondjuk szárnyai vannak vagy mint Bestia, egy kék szörnynek tűnik az emberek előtt… ők is teljesen átlagosak lesznek és sokan nagyon is hálásak tudnak lenni ezért. Mellé úszom ez után, majd én is a medence szélében kapaszkodom meg, úgy döntöm meg cseppet fejemet.
- Mi lett volna a vízió? Amit látnom vagy éreznem kellett volna. – érdekelne, hogy mennyire is volt kreatív a lány, hogy vajon mit talált ki nekem, és most még a második képességemet is bevetem, tehát ha hazudna, tudni fogok róla. Most majd eldől, hogy szemétkedni akart volna vagy csak egy normális kis illúziót kaptam volna tőle ajándékba, ez majd tovább befolyásolhatja a hozzá való viszonyulásomat.

Tárgy: Re: Tati & Ethan Szomb. 7 Jún. - 16:28

- Azért nem egészen - rázom meg finoman a fejem, ahogy Charles-hoz hasonlít. Közben az az egy-két elszabadult tincs a nyakamra, arcomra tapad vizesen, miközbne már moccannak is ujjaim, hogy kisimítsák onnan a kéretlen vendéget. Még jó, hogy felkötöttem konytba az egészet, sokat rontana az összképen, ha lónyalta fejem lenne. Nem mintha mindenáron tetszeni akarnék Ethannek, de azért van egyfajta egészséges egóm. Oh, Ethan, ezaz!
- Charles belelát a gondolataidba, és hasonló furfangok. Én erre nem vagyok képes, nem tudom kitalálni, mire gondolsz épp és nem látom az emlékeid sem. Viszont képes vagyok olyan képet vetíteni az agyadnak, olyan intenzíven, hogy el is hiszed, mintha a valóság lenne - magyarázom, vagy is inkább próbálom körülírni, bár kétségtelen, úgy a legütősebb, ha bemutatom.
És erre hamar felszólítás is érkezek, én pedig örömmel teszek eleget. Csak egy röpke perc, míg kigondolom, mi lenne hatásos és már fókuszálok is. Persze mindennek külső látszata nincs, nem fintorgok, nem hunyom le a szemem, még csak meditatívan se feszülnek meg vonásaim. Az egyetlen reakció, amit mutatok néhány perc múlva, ahogy finoman összeráncolom a homlokon, értetlenségem jelezve.
- Vagy roppant higgadt vagy agyhalott vagy, esetleg immunis - jegyzem meg, talán némiképp csalódottan. Már tapasztaltam hasonlót, a sivatagi zombikon. Ha Ethan fogékony lett volna a víziómra, legalább egy minimális rezzenést kellett volna alkotnia arra, hogy egy hideg kéz a bokájára mar és lejjebb rántja. De semmi...
Viszont nagyon boncolgatni sincs lehetőségem, mert Ethan egy könnyed elrugaszkodással újabb hosszba kezd, bár lelek néhány finom utalást, miszerint nem a társaságom riasztja, pusztán ha már medencében vagyunk, akkor ússzunk. Így hát egy vállvonás kíséretében követem, és mivel nem tempózik, hamar utol is érem. Igazából rettentően izgat, hogy valóban immunis-e, vagy hogy csinálta.
Ehelyett újfent én kerülök terítékre, az emlékek hatására apró mosolyt csalva arcomra, feledtetve a korábbi kudarcot.
- Három éves voltam. Nagyon régóta nyavalyogtam egy kismacskáért, de a szüleim nem akartak állatot. Viszont az egyik esti mesében egy fekete cica szerepelt - kezdek bele egy-egy karcsapás közben, Szerencsére eléggé jól úszok, így arra is tudok ügyelni, hogy ne fojtsammagam a vízbe, bár kétségtelen, hogy nem a megszokott nyugodt hangsúllyal beszélek,a kad benne némi légszomjszerű is.
- Amikor egyedül maradtmegjelent Kormos. Egy aranyos fekete cica. Először azt hittem, mégis megleptek a szüleim, vagy beszökött az ablakon. Aztán rájöttem, hogy csak én látom, tehát az én képzeletem szüleménye - zárom a sort, akárcsak a hosszt, újfent megkapaszkodva a peremben, miközbne várom, hogy végre én is választ kapjak a kérdésekre.

Tárgy: Re: Tati & Ethan Szomb. 7 Jún. - 7:19

Na bumm, nem értem túl sokat az újrakérdezéssel. Úgy látszik, hogy Tatjana annyira mégse kommunikatív, mint gondoltam, így csak elhúzom a számat, jelezve ezzel nem tetszésemet felé, de szavakkal nem reagálok már erre az egészre, egyszerűen csak megjegyeztem. Saját kis világ… talán ha ismernénk egymást, mondana nekem ez valamit, de így totálisan semmit. Jobb is, hogy berántom a vízbe, őszintén szólva meg is érdemli, már csak az előbbi miatt is, bár nem vagyok vele gonosz és bunkó se, ha kellene, segítenék neki a felszínre jönni, de így csak a haját igazgatom meg cseppet, már ameddig mindez hagyva lesz. Ez után jön szóba a szauna, na meg a pezsgőfürdő is és történik meg a kacsintás, amely csak játék részemről, nem több annál. Bár nem csúnya lány, ő mégse érdekel engem, szóval nem fogok tenni azért, hogy az ágyamba kerüljön vagy csak testem komolyabb közelségébe, mindenkire én se hajtok rá. Az mondjuk nem izgatna, hogy van pasija, de a lényeg az, hogy én most csak jól szórakozom, de ha komolyan akarnék tőle valamit, azt észrevenné, ebben biztos vagyok. Ideje inkább az úszással foglalkoznom, elvégre ezért jöttem ide, de mégis, amikor a medence másik végébe érek, megvárom a lányt. Nem ártana ismerkednem cseppet, a képessége pedig érdekel, nem is picit, így kérdezek rá kíváncsian, hogy mit is tud.
- Hmm, szóval telepata vagy, mint Charles? – nekem ezt jelenti az emberek agyában turkálás, de még az is lehet, hogy tévedek. Jó kis képesség, én is el tudnám viselni, ha hasonlót birtokolnék, de sajnos ez nincs így. Nem vagyok irigy, végülis megelégedtem mostanra már azzal, ami nekem jutott, de azt nem tagadom, hogy vannak az enyémnél ezerszer klasszabb képességek, de persze rosszabbak is, ezért is érzi néhány mutáns mellettem kellemesen magát, mert megkímélem a saját mutációjától.
- Próbáld ki rajtam a képességed és megtudod. – persze csak az egyiket, de a másikat nem hangoztatom, azt nem kell mindenkinek tudnia. Szóval ha megpróbál valahogy az agyamba jutni, akkor csalódni fog, ugyanis mellettem totálisan nem működik a képessége. Ha erre ő is rájön, akkor csak elvigyorodom, majd egy kis fröcskölést kap tőlem, utána pedig megindulok ismét, hogy a medence másik oldaláig úszhassak. Nem hiszem, hogy túl sokat kéne hozzáfűznöm ahhoz, ami történt, de ha nem érti valamiért, akkor majd úgyis kérdez.
- Na és hogy szembesültél először a képességeddel? Gondolom nem ezzel születtél, milyen volt az első reakciód, amikor megtapasztaltad? – nagyon érdekelne, hiszen az első helyzetek mindig többet jelentenek a számunkra. Az én blokkolásom mondjuk másnak okozott szájtátást eddig, de a hazugság felismerése már jobb volt, azt én is használtam, folyamatosan. Nem meglepő, hogy azt tudom irányítani… Most nem úszok amúgy gyorsan, hogy akár aközben is tudjunk beszélgetni, már ha a lánynak sincs ellenére, így ha a túloldalra érünk, már vissza is fordulok, hogy jöhet egy újabb kör, végtére is, edzeni jöttem le ide és most nagyon úgy néz ki, hogy Tatit is megmozgatom. Örülhet, mert nem szexuális értelemben.

Tárgy: Re: Tati & Ethan Szomb. 31 Május - 18:00

- Az én kis saját világom - csupán ennyire telik tőlem, mielőtt a vízbe rántana, és lezajlódna az ominózus intimközelségi eset, mely némi húzódzkodást vált ki belőlem. A pezsgőfürdő és a kacsintás kombóra elsőként csak meglepetten pislogok, majd halkan felnevetek, miközben ő már az első karcsapásokkal úszik el. Igazság szerint nem vagyok hozzászokva az ilyen viselkedéshez. A sok különböző suliban mindig is tartottam magam ahhoz, hogy nem kezdek senkivel, nem akarok komolyan "szerelmet", mert hamarosan úgy is költözünk. Így hát egy idő után már nem is reagáltam az ilyen incselkedésekre, és most is talán csak Gabriel miatt veszem észre. Nem mintha amúgy hatna rám, ennél több kéne, hogy elkábítson.
Inkább úszásra adom magam is a fejem, lassú, nyugodt tempóba követvő őt, így hát nem is csoda, hogy Ethan hamarabb ér a túlvégre. Azon viszont egy röpke pillanatra elcsodálkozom, hogy bevárt és nem kezdett rögtön másik hosszt.
- A képességem? - kérdezek vissza mosolyogva, miközben én is felsimítom az egyik kezem kapaszkodás céljából, de persze lábbal is taposom a kékséget, hogy ne süllyedjek le.
- Az emberek agyába turkálok - vigyorodom el kihívón, immár nem zavarkodva azon, hogy bámul. Mert azt hiszem, épp azt teszi. Mérlegre rak, vizsgál. Hát csak tessék, nincs mit szégyellnem.
- És a tied? - kérdezek vissza, ha már úgy is ennél a témánál járunk.

Tárgy: Re: Tati & Ethan Pént. 30 Május - 20:08

Soha se szerettem azt, hogyha nem felelnek a kérdéseimre, tehát most se fogom annyiban hagyni a dolgot, mivel érdekelne rá a válasz, így amikor a lány csendességbe burkolózik, a helyett, hogy tovább fecsegne, megismétlem a kérdésemet.
- Szóval? Milyen világ volt az előbbi, ami miatt nem vettél észre? Nem hagyom ám, hogy csak úgy figyelmen kívül hagyd a kérdésemet. – megdöntöm kissé fejemet is és láthatja is barna szemeimen, hogy tényleg érdekel a felelete. Nem tudom, hogy merre járt, min gondolkodott és bár bizonyára semmi közöm sincs hozzá, azért szeretném hallani a választ. Ez után húzom csak be magamhoz a vízbe, majd amikor feljön annak felszínére, kissé megigazítom haját is, amit nem hagy olyan nyugodtan, szóval el is távolodik, legnagyobb bánatomra.
- Hmm, a szauna nem hangzik rosszul, kellemesen ki tud kapcsolni, bár én a pezsgőfürdőt jobban szeretem. – kacsintok felé játékosan, de úgy érzem, hogy azt majd egy másik nőszemély társaságában teszem majd. Lenne ötletem, de hamar ki is verem a fejemből, így kezdek el inkább lassan úszni, amely ténykedésemet ő is követi. Nem versenyzünk, nekem eszembe se jut őszintén szólva, így normális tempómban érem el a medence másik oldalát és amikor Tati is odaér hozzám, akkor pihentetem csak meg kezeimet a medence szélén.
- Egyébként mi a képességed? – nem azt kérem, hogy mutassa be, mivel az lehetetlenség lenne – bár ő ezt nem tudja -, de nagyon is érdekel az, hogy mások vajon mit tudnak, eközben pedig lassan figyelem meg csinos vonásait, és dekoltázsát is. Kedvelem az ilyen helyeket, itt sok mindent láthatunk a másikból és a víznek hála a smink sincs jelen. Nem mintha nem szeretném, ha egy nő sminkel, de fontos a természetes szépség is.

Tárgy: Re: Tati & Ethan Kedd 27 Május - 13:29

Nem vagyok az a jéghegy típus, ám ezt a fajta intim közelséget csak igen keveseknek engedem meg. Illetve hát.. Gabriel és talán Leah az, akiknél semmilyen mód nem zavar. Persze szeretem én is megölleni a barátaimat, nevetni, kötekedni, de az a közelség, amit ez a srác enged meg magának, az így elsőre sok. No, nem mintha teljesen idegen lenne, hisz találkoztunk már, de még egy szót se váltottunk. Eddig...
Így hát nem véletlen, hogy kissé eltávolodom tőle, míg fejcsóválására csak mosolyogva emelem meg a vállaim, amíg megtehetem, amíg csak a lábammal taposom a vizet a felszínen maradás érdekében. Nem csúnya, de sajna már lekésett arról, hogy igazán szemügyre vegyem, esetleg úgy foglalkozzak vele, mint esetleges lehetőséggel.
- Hát... egy kis nyugodt úszás, majd egy kis szauna. Az szerepel a terveim között - nevetek rá, kissé meglepődve, hogy tudja a nevem. Nem mintha titok lenne, vagy akkora nagy dolog. Sőt, kissé kellemetlenül is érzem magam, hogy nekem viszont nem akar az eszembe jutni az övé. Pedig tudom, hogy mondták. Alain?
Közben ő már felhasal a vízre és erős karjaival vágja maga mellett a hullámot. És ha már beránott a vízbe, hát én se teszek másként. Bár kissé hagyom, hogy eltávolodjon, csak aztán követem a példáját. Erős csapásokkal húzom magam előre, de csipetnyi versenyszellem sincs bennem. Nem akarom mindenáron beérni, netalán lehagyni. Az efféle gyerekes, csakazértis megmutatom játékokból már kinőttem. Végül is.. nemrég betöltöttem a tizennyolcat!

Tárgy: Re: Tati & Ethan Kedd 27 Május - 11:34

Nem nagyon értem a csaj hirtelen ijedtségét, így előállok azzal a mondással, amit ilyenkor szoktak az emberek a másiknak mondani, de a válasz rá megmosolyogtat, sőt, kissé fel is nevetek.
- Igazad lehet, bár azért a 3 év az talán kissé erős. – vágok is elgondolkodó képet, de annyira nem érdekel ám a dolog. Az pedig tény, hogy mi mutánsok nagyon is titkolózóak vagyunk, bár az én erőm nem olyan, ami túl sok vizet zavar az átlagos emberek között, maximum az élő, két lábon járó hazugságvizsgáló az, ami párakat zavarna. Mégis csak mindig tudom, hogy mikor hazudik a másik, ez azért nem rossz tulajdonság, itt pedig, a mutánsok között… átlagossá teszem azokat, akik nem azok. De mostanában kezd alakulni a dolog, talán idővel képes leszek kikapcsolni. Érdekelne sok képesség, hogy én velem is teleportáljon valaki vagy mondjuk Quinn-el együtt eltűnjek… ahj Quinn, már nem is tudom, hogyan is kellene hozzáállnom. Jobb is, hogy most itt van Tatjana, talán sikerül majd kizökkentenie mostani hangulatomból.
- Hmm, és milyen az a kis világ? Engem is érdekelne, hogy miben merültél el ennyire, hogy szerény személyemet ki se szúrtad. – pedig engem azért észre szoktak venni a nők, így tetetett felháborodást is mímelek, de ez után már el is kapom a vékony kacsókat, hogy beránthassam magamhoz a másikat is. A ruházatából és abból, hogy itt van, egyértelmű, hogy mit szeretne, én csak felgyorsítom az eseményeket. Megfagyni meg csak nem fog, ha pedig nem tudna igazán úszni, akkor azért itt vagyok, tudok neki segíteni, de úgy tűnik, hogy nincs ilyen problémája, mivel nemsokára már a felszínen is van a barna fejecske és hallhatom is a felháborodást.
- Nem tudok róla. De ott túl messze voltál és nem szeretek senkire se felnézni. – vigyorgok rá pimaszul, majd közelebb úszva hozzá igazítom el tincseit is, méghozzá két kezemmel, amely bár nem nyomulás, érezhetően ad egyfajta közelséget, intimítást, olyat, ami nincs meg közöttünk, de engem ez soha se szokott zavarni. Ő viszont menekül, ahogy szinte minden csaj, melyre csak fejemet csóválom meg és húzom vissza erős kezeimet.
- Akkor mi szerepelt kedves Tatjana? – igen, én emlékszem a nevére, mivel nagyon is jó a memóriám és bár nem beszéltünk még, azért vak nem vagyok. Talán most jött el ennek is az ideje. Viszont én lassan úszásba kezdek, mivel azért vagyok itt, de természetesen figyelek közben a lányra is, de még sincs kedvem egy helyen ácsorogni, még vágyok a mozgásra.

Tárgy: Re: Tati & Ethan Hétf. 26 Május - 13:06

- Szerintem nincs olyan ember a földön, aki már betöltötte a hármat és még mindig tiszta a lelkiismerete. És mint titkolózó alkatok, mi mutánsok vezetjük az élbolyt - nevetek rá vidáman, immár kissé kevésbé hevesen kalapáló szívvel. Meglehet, kicsit elbambultam, hisz immár látom a másik oldalt pihenő holmiját. Talán túlontúl a gondolataimba merültem.
- Semmi baja a szememnek. Csak megvan a magam ksi világa, és úgy tűnik, jobban elmerültem benne, mintsem hinném - mutatok a halántékomra vigyorogva. Persze nem önmagam bájolom a képességemmel, igazából nekem már nincs is rá szükségem, hogy lássam azokat a képeket, terveket, miket szövögetek, miket majd megidézni óhajtok. De úgy tűnik, elmerülni el tudok bennük, elég rendesen.
És most is sikerül, hisz a srác ráfog kezemre, mielőtt ellenkezné tudnék, és mint egy zsák lisztet, úgy ránt be a vízbe. Szerencsére oda enm ütöm magam sehol, de azért elég rendesen meglep és hát valljuk be, a víz is hűs így első ugrásra.
zavartan tempzóok felfelé, és amint víz felé ér a fejem belekortyolok az édes levegőbe, miközben szemrehányón villannak szemeim.
- Megbolondultál? - kérdem, hangomban is erőt adva az említett érzelemnek, mi csak fokozódik, ahogy ujjai már-már szemérmetlen közelséggel párosítva simítják hátra azt az egy-két tincset, ami kiszabadult a kontyomból. És rúgom is picit hátrébb magam, mert ugye van az a szféra, ahova nem engedünk be rögtön idegeneket. Persze nem tojtam be, nem is úszom el a medence túlvégére. Csupán karnyújtásnyi helyet hagyott kettőnk között.
- Az alámerülés nem szerepelt a terveim között...

Tárgy: Re: Tati & Ethan Hétf. 26 Május - 11:32

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy hogy nem lehet engem észrevenni, mivel tök egyértelmű, hogy van itt valaki. A széken ott van néhány ruha, na meg egy törölköző is, a medence pedig nem csupa piszok, hogy ne legyen átlátszó, én pedig hahó, de benne vagyok. A gyorsúszásnak meg még hangja is van. Az más, hogy én nem tudok a lányról, hiszen folyamatosan mozgok, a víz pedig zavarja a hallásomat, így amikor előtte nem sokkal a felszínre emelkedek, hasonló meglepettséggel nézek rá, mint ahogy ő én rám, én mégse kezdek el szívbajt kapni. Néhány másodperc alatt levágom a helyzetet, hiszen ez a nonverbális jelzés elég sokat elmond, még szavak nélkül is a számomra.
- Csak nem rossz a lelkiismereted? – emelkedik meg szemöldököm cseppet, miközben a másik arcát fürkészem, majd ez után pillantok a szíve fölött lévő kezére. Ennyire azért nem tartom magam félelmetesnek és még a mutációm se látszik, maximum érzékelhető lenne, ha megpróbálná használni az erejét, de nem tudná, szóval… tökéletesen értetlenül állok a helyzet előtt.
- Amúgy rossz a szemed vagy miért nem vettél észre? Nem volt feltűnő, hogy valaki mozog a vízben? – vigyorodom el most én magam is, miközben most már én is a kád szélénél ácsorgom, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve nyúlok ki a lányért és rántom be kezeinél fogva a vízbe. Mivel itt guggolt a medence szélénél, ezért esélytelen, hogy baja lenne. Nem is az a célom, hogy megüsse magát, nem vagyok én egy szadista állat, szimplán jó a víz, tehát ne mosakodásnak használja, hanem ússzon is benne, ha már ide jött és nem a pezsgőfürdős részhez. Elengedem a mozdulat közben, amikor már lefelé zúg, és kíváncsian várom reakcióját, amikor a barna buksi a felszínre emelkedik.
- Itt azért mégis csak jobb, nem? – döntöm oldalra fejem és mivel bizonyára szépen össze lesz kócolódva a merényletem után, így két kezemmel finoman hátrasimítom haját. Engem egy picit se zavar ez a közvetlenség, majd kiderül, hogy ő miként áll ehhez, főleg, mivel szép, barna szemeimet is az övébe fúrom.

Tárgy: Re: Tati & Ethan Vas. 25 Május - 19:03

Szabad délután, szó szerint szabad. Angie nem tudom hol kószál, Leah a Sagiban dolgozik, Lisa gondolom Jill-el lóg valamerre. Gabe pedig még nem ért vissza. Fogalmam sincs, merre jár, nem mindig osztja meg velem az úti célt. Persze nem azért, mert titkolná, csak olykor anélkül küldik el, hogy találkoznánk. Persze ilyenkor kicsit féltem, mint minden józan ember tenné azzal, akit szeret, de nem akarok erre gondolni.
Inkább lefoglalom magam edzéssel vagy gyakorlással. Ma az edzést választottam, egy jó órán keresztül nyújtottam magam, gimnasztikáztam. Úgyhogy most jön a jól megérdemelt pihenés. Egy zuhany után belebújtam fekete kétrészes fürdőruhámba, majd magamra húztam a fehér köntöst és kezembe fogtam egy hatalmas törülközőt. A papucsot hanyagoltam, tök felesleges. Hajamat egy szalaggal kontyba fűztem, és irány is az uszoda. Már láttam a helyet, de még nem volt alkalmam kipróbálni.
Lustán haladok lefelé, olykor egy mosolyt vetve az ismerős arcokra, aztán beslisszanok az ajtón, mintha abban reménykednék, senki nem látta, hogy idejövök és hagynak nyugodtan egyedül pancsikolni.
és első pillantásra szerencsém is van, a hely üres, így hát zavartalan vetem le a köntöst a medence szélén és akasztom egy fogasra, míg a törülközőt a földre teszem, persze ügyelve arra, nehogy összecsápoljam. Bár, talán a saját törülközőm nem fogom.
A peremhez guggolva merek tenyerembe egy adag vizet, hogy végigfuttassam karomon, szokva a hőmérsékletet, mikor alig két méterre tőlem a felszínre bukkan valaki. Meglepetten ugrok hátra, aztán csak nevetve szorítom a kezem hevesen dübörgő szívemre.
- A frászt hoztad rám! - kacagom vidáman a srácnak. Találkoztunk már valamelyik órán, bár a nevére nem emlékszem pontosan. Evan?

Tárgy: Tati & Ethan Vas. 25 Május - 16:20

Bár elég jó idő van kint, én most mégse vágyom a levegőre. Mostanság amúgy is elég sokat mászkáltam, nem ártana inkább egy kis lazítás, amelyet az uszodában tervezek megtenni. Rég jártam már lent és most, hogy belépek a számomra oly kedvelt helységbe, felszínre törnek az emlékek. Mercedessel itt találkoztam először és bár akkor ki nem állhattam azt a lányt, azóta furcsa vagy sem, de úgy érzem, hogy közelebb került hozzám. Ő persze ezt nem tudja és remélhetőleg soha se fogja megtudni, főleg azok után, hogy a kérésemet se tartotta tiszteletben. Tudom, hogy Quinn a legjobb barátnője – talán az egyetlen is, mert hát nem sokan képesek elviselni fránya stílusát -, de ettől függetlenül lehetnének apró titkai előtte. Mindegy most már, nem számít, hiszen azóta megtörtént az a bizonyos beszélgetés is a lovardában, én pedig továbbra se tudom, hogy kihez hogy kellene hozzáállnom, hogy mit kéne tennem. Nem vagyok egy rendes srác, ez tény, de nem vagyok képes mindkettejükkel játszani, tehát hamar döntenem kéne valamelyik mellett… vagy talán egyik mellett sem. Hatalmas a dilemma, miközben hajamba túrok, majd az egyik medence melletti székre kezdem el lepakolni a holmijaimat, így kerül az eddig vállamon lévő fekete színű törölköző a szék támlájára, majd bújok ki cipőimből, és a ruhákból is. Nem vetkőzöm meztelenre, nem kell itt örülni, mivel már a szobámba felkaptam magamra egy fekete rövidnadrágot, amely tökéletesen passzol helyes, borostás képemhez, szőke hajamhoz és izmos testemhez. Mostanában kissé meguntam a jófiús, ártatlan pofit, ezért is a borosta, amely meglepően jól áll, én legalábbis meg vagyok elégedve vele és eddig panasz se érkezett – nem mintha számítana. Gyors léptekkel közelítem meg a jelen pillanatban még üresen álló medencét, majd pillanatok múlva ugrok is egy fejest a vízbe. Ahogy az apró vízcseppek beterítik testemet, szinte felemelő érzés, olyan, mint egy ketrecbe zárt madárnak a szabadon engedés, amikor szárnyra kaphat. Most valahogy mindennél jobban esik ez, így rögtön a víz alatt meg is kezdem az úszást a medence túloldala felé, ahol majd némi levegőért fogok csak feljönni, hogy utána folytassam gyorsúszásban a hosszt a túloldalra. Szeretném kifárasztani magam, túl feszült vagyok, de ez egy remek módszer a feszültség-levezetésre, így mindezt nem máson kell megtennem. Csak remélni merem, hogy a mai nap nem pont egy vöröske fog ugyanide érkezni, nem érzem úgy, hogy most fel lennék készülve a Mercedessel való újbóli találkozásra. Nem, annak tuti, hogy nem lenne jó vége.

Tárgy: Re: Tati & Ethan

» Tati, és Gabriel
» Tati & Gabriel
» Leah & Tati
» Tati & Gabriel
» Tati és Angie