Zane & Melodie - Amikor megmozdul a föld...

A tudomány embereinek néha bátornak kell lenniük kutatásaik során, különösen ha veszélyes kísérlet van folyamatban. Laboratóriumi körülmények között az alanyok korlátozása megoldott, de természetes környezetükben, mint ahogy most is, nem annyira egyszerű. S Dr. Helmsman miért nem tűnt el? Mert kíváncsi. Különösen mutánsokra és azok erejére. Hisz sose tudni mikor akad rá egy különös képességűre, mit talán fel lehet használni. Meg a mutánst is.
Igen, színházon kívül a vastaps rosszallásra talál. Jobb interakció neki sem jutott eszébe. Nem túlzottan ügyes szociális megnyilvánulásai tudnak lenni alkalmasint. Főleg egy gyilkosság kellős közepén. Mert akárhogy is nézzük az történt itt. S ő szemtanú. Ez a párhuzam eddig még nem jutott eszébe. Kissé meg is dermed erre a gondolatra. De félelme gyorsan elreppen.
- Hogy mit akarok? – pislog kettőt maga elé.
- Végezni a dolgomat. – int kezével a lebegő kövek felé.
- Mert ez a dolgom. Megfigyelni a különleges képességű embereket. – teszi hozzá.
- S nem is tartanám fel munkájában. – lép hátra egyet színpadiasan meghátrálást művelve. Persze a láthatatlan energiamező továbbra is körül öleli, s készen áll arra, ha újabb energiákat kell elnyelnie.
- Mondja csak, hogy tudja a levegőbe repíteni a köveket? A fejével? És fáj? – kíváncsiskodik tovább.

Zane & Melodie

Felvonom a szemöldököm, amikor egészen bátran szólal meg, pedig jeleztem neki, hogy épp ideje lenne távoznia. Láthatóan esze ágában sincs, vagy nagyon bátor, vagy nagyon botor, majd kiderül. Egyelőre hát befejezem, amit elkezdtem, a fickót pedig szépen lassan temeti be a föld a hátam mögött, amikor végre a fickó felé fordulok. Láthatóan egyelőre csak szemlélődik, bár nem értem, hogy miért nem tűnt már el innen, amikor egészen szépen kértem meg rá. Mégis mi oka van nézni a műsort? Nem találkoztam még hozzám hasonlóakkal, bár nem hiszem, hogy kifejezetten meghatna a dolog, az pedig hogy elnyelné az energiákat, amiket én bocsátok ki... hát bizonyára egy szintig még menne neki, talán a pajzsa is egy ideig ellen tudna állni a támadásaimnak, de addig jó neki, amíg ezt nem kell, hogy kipróbáljuk.
A tapsra csak rosszallóan pillantok rá, határozottan nem nyeri el vele a szimpátiámat ezt jól sejtette. Elvégeztem a dolgomat és miatt nem tehettem úgy, ahogy akartam, pedig ha nem zavar be, akkor kiverhettem volna a pasasból azt a beismerő vallomást. De nem, meg kellett jelennie és tönkre tenni mindent, csoda, ha kissé zabos vagyok? Nem is kissé az a helyzet.
- Akkor meg mégis mit akar? Mondtam már, hogy menjen a dolgára, ez nem valami kis látványosság és mivel én is kész vagyok... - a levegőben tartott köveket nem engedem le, de értheti a be nem fejezett mondatból, hogy távoznék. Nem érdekel minek adózik csodálattal, nincs szükségem közönségre, egyedül is nagyon jól meg tudom oldani az ügyeimet. Mindkettőnknek nyugodtabb lenne az estélye, ha szépen tovább állna, ahogy már kértem... kétszer. Egyébként sem okos döntés felhúzni, senkinek sem jó az, ha rossz kedvemben talál.

Nem egy profi lopakodó. Eme szakmát nem tanulta sehol. Ennek ellenére meglepi amint lába alatt megrezzen a talaj és az azt keltő nő távozásra szólítja fel. Enyhe egyensúlyvesztés ellenére más baja nem esett. Mi több, kifejezetten tetszik neki a nő képessége s ahogy reagált rá. Azért nem árt óvatosabbnak lennie, nehogy ama siránkozó alak sorsára jusson. Testét felkészíti ha esetleg egy újabb remegés energiáját kell elnyelnie.
A gödörben siránkozó is meghallhatott valamit, segítséget kérő szavai erre utalnak. Dr. Helmsman nem az a hős típus. Főleg ha nem mutánsról van szó. Most nincs semmi oka ezt feltételezni. Mi több, úgy gondolja, okkal van gödörben az illető és kap földet áldásképpen a nőtől. Minthogy elmenni nem szándékozik, a nőtől nem tart, így bátorításképpen csak ennyit szól:
- Csak nyugodtan fejezze be amit csinál. Bizonyára meg van rá a kellő oka. Én nem láttam semmit. – hangjából nem félelem vagy rettegés, hanem magabiztosság érződik ki. Oka sincs tovább bujkálni. Még számára sem érthető okból lebukott. Így kilép a fák árnyékából, megőrizve egy kis tisztességes távolságot, s végig várja az élve temető műsort.
A program végeztével végre megkapja a nő teljes figyelmét. Tekintetét nem kerüli el az apró kövecskék. Az eddigi földmozgások kapcsán arra következtet, hogy eme elemet képes uralni. Fájdalmas lenne homlokának ama apró szikladarabocskával való találkozás. Így a biztonság kedvéért testében tárolt energiából egyfajta erőteret generál, mit normál emberi szem nem lát.
Az újabb fenyegető szavakra elmosolyodik, s lassú tapsolásba kezd.
- Bravó, bravó! Micsoda produkció! – bizonyára nem talál szimpátiára megnyilvánulása, így kezei helyet inkább száját mozgatja.
- Kérem, tőlem nem kell tartania. Csodálattal jöttem adózni képessége iránt. Nincs nálam fegyver, de kétlem, hogy tudnék ártani kiskegyednek. – folytatja mondókáját bűbájos hangnem.

Zane & Melodie

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha kipréselne magából egy nyamvadt választ a sírás helyett? Hát nem sokkal könnyebb lenne mindkettőnk dolga? Neki így is úgyis vége... ez már eldőlt, de még eldönthetné, hogy milyen módon történjen meg. Lehet az gyors, segíthetek neki, hogy ne kelljen sokat szenvedni, ha megbánja a bűneit, de persze, hogy nem hajlandó rá. Egyszerűen csak intek, mire egy nagyobb adagnyi föld zuhan a gödörbe, egyenesen a fejére természetesen. Ettől persze csak még jobban nyüszít. Szánalmas... akkor bezzeg nem tette, amikor ő kínzott másokat. Találkozhat velük odaát, számot adhat nekik az életéről és a tetteiről, ennyire egyszerű ez a kis történet. A vége mindenképpen az lesz, hogy én távozom, mint aki jól végezte dolgát, ő pedig... szép lassan majd az enyészeté lesz.
Hátra kapom a fejem, amikor megérzem a mozgást. Figyeltem, eléggé figyeltem ahhoz, hogy a park földjén való szinte nesztelen léptekre felfigyeljek. Nem a hang az, ami nekem feltűnik, egyáltalán nem, hanem a rezgések, amiket a talaj továbbít nekem, a közeledőről. Azt hittem, csak egy járókelő, de közelebb merészkedik. Zane így hát érezheti, ahogy a lába alatt közvetlenül megremeg a föld. Csak apró jelzés ez semmi több, csak egy kis rezgés, hogy tudja jobb lenne távoznia.
- Tűnjön el... amíg szépen kérem! - szólalok meg. Persze erre a pasas a gödörben már jajveszékelni kezd, no meg kiabálni, hogy most akkor őt mentsék meg. Idegesít... irritál, főleg hogy megmondtam, hogy maradjon csendben. A türelmem nem tart sokáig, épp csak egyszer morranok rá, hogy fejezze be, ami persze nem történik meg. Néhány kavics röppen a levegőbe, amik aztán alig következő gyorsasággal törnek át a mellkasán, szó szerint kiszaggatva belőle apró darabokat. Legalább végre elhallgat, én pedig a végre beállt csendben hátat fordítok a rögtönzött sírnak. Amíg mögöttem a föld szép lassú ütemben siklik vissza a helyére, hogy maga alá temesse a hullát én egyenesen a rejtőzködő alak felé indulok. Jobb kezem a levegőben, az ujjaim kedvtelve játszanak pár kisebb kődarabbal, amik a levegőben a kezem felett kecses táncot járnak. - Jobb lenne, ha elő jönne és ha ne adj isten van magánál valami olyan, ami nem fog tetszeni még most adja át és tűnjön el végre, ahogy... már kértem. - a kértem túlzás, ez inkább tűnik egyértelmű parancsnak, és a hangomból nagyon jól érezhető, hogy komolyan beszélek. Azt akarom, hogy menjen és ha valami bugris újságíró, akkor adjon át szépen mindent, ami nekem kellhet.

Zane Timothy Helmsman nem véletlenül a tudományok doktora. Kedvelt foglalatossága a kísérletezés. Jobbára ezt az AIM vállalat laboratóriumában teszi meg, de a körülmények néha megkövetelik, hogy terepre is kimenjen. Ahogy most is itt állva Bronxban, egy park fái között. De hogy miképpen is került ide, ahhoz vissza kell tekintenünk az elmúlt napok történéseire.
Kezdetben nem volt más csak az ember. Azután megjelentek a mutánsok, s közülük jó páran megtapasztalván az emberek ellenszenvét, titkos társaságot alapítottak, hogy hatalomra törve ők irányítsák azokat, kik megvetik őket. Ezen társaságba tartozik Dr. Helmsman, a Fehér futó. Buzgó tag és fürge, ahogy az egy futóhoz illik. Királynője méltatja is, mi több bizalmával is elhalmozza. Emellett Dr. Helmsman tervük továbbvitelében is serénykedik. A férfi főállásban az AIM-ben dolgozik, s mindig igyekszik kihasználni a lehetőségeket mutáns társai javára. Így történt meg, hogy tudomást szerzett a technológiai osztály legújabb fejlesztéséről is. Különféle érzékelő berendezések gyártásával foglalatoskodnak, melyek révén mind jobb képet kaphatnak az atomi világ mikéntjéről. Ezen közben sikerült adaptálni a Trask vállalattól megszerzett technológiát és elkészíteni egy működőképes érzékelőt, mely kimutatja az X-gént hatótávon belül. Eme melléktermék nagy veszélyét és hasznát Dr. Helmsman még idejében felfedezte és a legósdibb trükkjével működésképtelenné tette a szerkezetet azáltal, hogy leszívta energiáját. Így a fejlesztő csapat arra a következtetésre jutott, hogy nagy az energiafogyasztás, haszontalan az eszköz. Mielőtt azonban a készülék bontóba került volna, Dr. Helmsman-nak sikerült megszereznie a tenyérnyi méretű, leginkább a kézi számológéphez hasonlító eszközt, melynek led lámpái fényesedésével és egyre erősödő csipogásával jelezte az X-gén közelségét. Ezt magán le is tesztelte. Mielőtt azonban rohant volna szeretet Fehér királynőéhez a zsákmánnyal, ki kívánta próbálni. Részint nehogy selejtes termékkel lepje meg, főképpen pedig mert nem tartja sürgősnek az átadást. Legalábbis a történtek miatt. Meg egy másodpéldányt sem árt készíteni belőle tartaléknak.
Így indult el Dr. Helmsman első mutánskereső útjára kedvenc hószínű DeLorean-jében. A kutatás nem haladt valami fényesen. Sokáig semmi jelzést sem fogott. Talán ilyen kevesen lennének fajtársai a nagyvilágban? Nem gondolta volna. Esetleg a hatótávolság… igen, azzal lesz a gond. Tovább kell fejleszteni a ketyerét. Csak tudná hogyan. Vagy kivel. Eh, miért is nem egy zseni, aki minden tudományban járatos. Ahogy így morfondírozik magában Bronx környékén járva hirtelen megremeg a föld, amit a szélcsendes időben is lengő fák, táblák és más eszközök is jeleznek. Meg a műszer is elkezd csipogni.
- Na, hát te is jókor reagálsz már. – csóválja meg fejét a ketyerére pillantva. Autójával félreáll. Kiszáll, aksija lemerítésével és önmaga energiával való feltöltésével, lopás biztossá teszi járművét, és a kis érzékelővel körbepásztázza a környéket. Az első led lámpa mellé a második is felfénylik, s mint az iránytű mutatja az utat. Dr. Helmsman az egyre erősödő jel nyomán egy elhagyatott kis parkba keveredik. Hogy a jelzés helyes arról az újból és újból jelentkező földmozgások is bizonyságot adnak. Egyértelműen nem lehet természetes eredetű, esetleg gépi, de gépek nem rendelkeznek X-génnel. Mutánssal lesz dolga.
Sírás hangja üti meg fülét. Gyorsan elnémítja az érzékelőt és lopódzva folytatja útját. Egy nőt vesz észre, aki előtt valami gödör van. Abból jön a sírás hangja. A nő testhelyzete nem igazán segítőkészségre utal. Ezt különösnek tartja. Az érzékelőre sandít. Teljes fénnyel világít a nő irányába. Ő a mutáns! Kikapcsolja, majd zsebre vágja az eszközt, s megbújik a fa fedezékében, figyelve a történéseket.

Zane & Melodie

Elhagyott kis park valahol Bronx szívében. Nem jellemzően az a hely, ahol ilyentájt sokan fordulnak meg. Érthető, a legtöbben félnek, hogy bajuk esik. Én is évekkel ezelőtt még közéjük tartoztam, de ma már... inkább tőlem félnek, nem pedig fordítva. A környéken nem igazán jár senki, elmúlt hajnali egy, ilyenkor aki csak teheti elkerüli a helyet. Érthető, és ha jól sejtem ez a kedves úriember is közéjük tartozna legszívesebben. A kocsim nem messze parkol, rálátok, nem félek, hogy valaki épp azt akarná feltörni. Régi darab, még anyámé volt. Ez megmaradt, mert sosem volt nagy garázsunk, így hát megúszta a tüzet, de elég régi ahhoz, hogy ne akarja senki sem elvinni. Érték pedig nincs benne, semmi olyan, ami bárkinek is hasznos lehet. Rántok egyet a fickó karján. Nem vagyok erős, de van egy pont, amikor már a másik feladja annyira, hogy ne számítson az erőbeli különbség. Öltönyös, na persze... öltönyösnek tűnik első ránézésre, de én láttam mást is, egész mást. Követtem, követtem vagy három napig és az, amit művelt... azok a videók, azok a nők... Egy degenerált állat, aki nem érdemel mást, csak azt, amit szánok neki. Nem lesz fájdalmas, legalábbis nem a szó szoros értelmében, de kínzó lesz, nagyon... nagyon kínzó.
- Kérem... mit akar? - a legszebb ez, amikor még könyörögnek, amikor azt hiszik, hogy amit teszek az megmásítható, hogy amit tettek az elfeledhető. Nem! Egy pillanatra sem. Megremeg alattam a föld már csak a düh miatt is, ahogy arra gondolok, ami történt, amiket láttam, és ki tudja, hogy még miket művelt ezen kívül. Szánalmas, amikor elkezdnek sírni, pedig ezt teszi, ahogy a kis park közepén a föld lassan emelkedik fel, ahogy kis kupacokban halmozódik, miközben a gödör egyre mélyül... Azt hiszem már kezdi sejteni, én pedig nem válaszolok neki, csak egy pofont keverek le visszakézből. Azt hiszi, hogy bármit megtehet, azokkal akik nála gyengébbek, azt hiszi, hogy bármihez joga van és hogy majd mindig megvédi őt az törvény, az az álnok valami, amit az emberek arra találtak ki, hogyan tussolhatják el, amiket tettek, még ha nyilvánvaló is. Kiskapukkal minden kijátszható... és meg is teszik, de én nem fogom hagyni, mert nem lehet csak úgy mindent elfelejteni. Én nem felejtek... nem arra születtem, hogy felejtsek.
- Ha túlságosan hangoskodik, visszakapja a szikszalagot. - pillantok rá, majd újra a leendő gödörre koncentrálok, aztán felrángatom a földről. Remeg, egész testében, épp úgy, mint azok a nők, akikkel... Hát legalább most megtapasztalhatja milyen ez, milyen amikor gyengének és kiszolgáltatottnak érzi magát és amikor... nincs kegyelem, mert nem lesz. Egy erős lökéssel küldöm előre, hogy halkan nyekkenve zuhanjon be az azóta már jó két méter mélyre váltott gödör aljába. - Ha bevallja, akkor csinálhatjuk gyorsan is, ha nem... hát gondolom sejtheti. - és már megint sír... pedig a választás az övé, dönthet, hogy mit szeretne, egészen kegyes vagyok nem igaz?

Tárgy: Re: Zane & Melodie - Amikor megmozdul a föld...

» Renier & Melodie - Amikor megmozdul a föld
» Melodie Bonetti
» Zane & Yetta - Új megbizatás
» Eric & Melodie - Chicago
» Zane & Carrie-Ann