Mike&Zoey

Tárgy: Re: Mike&Zoey Kedd 7 Okt. - 18:31

Mike& Zoey

Mike-nak amikor átadtam a kávét láttam jól esik neki, mert elég nagyokat kortyolgatott belőle. örültem neki, hogy ízlett neki. Pontosan úgy kértem neki ahogy kívánta.
- Rendben! - mondta megkönnyebbülve, hiszen azt hittem már baj, hogy ő cipeli a táskám. Aranyos volt tőle, hogy átvette. Az udvariasság valahol itt kezdődik. Nem várom el mindig egy sráctól, hogy mindig legyen udvarias, de vannak olyan szituációk amikor alap szóval fiúk tanuljátok meg ezt!!
Kicsit elpirultam a megjegyzésére és csendben haladtam mellette. A vonatra hamar felszálltunk majd suhantunk haza fele. Az út nem volt hosszú, így kényelmes volt. A vonaton töltött idő alatt ettem, olvastam, szóval elfoglaltam magam. Kicsit szundítottam is, mert reggel korán keltem.
/Én is köszönöm! Smile

/

Tárgy: Re: Mike&Zoey Csüt. 25 Szept. - 18:20

Zoey & Mike

No igen az ember korát sosem lehet igazán meghatározni, és igazából nem is nagyon szokott érdekelni, hogy ki hány éves. Jó persze, ha valaki nagyon fiatal az lehet, hogy zavart okozna nálam is, de komolyabban azért nem szoktam ezen agyalni. Magamat sem veszem túlságosan idősnek, vagy túlságosan fiatalnak, pont jó vagyok úgy, ahogy.
Átveszem tőle a kávét, amikor visszatér és jól meg is húzom. Van azért még egy kis enyhe másnaposságom, azért vagyok kénytelen vonatkozni, pedig sokkal kellemesebb lenne, ha visszamehetnék rendesen repülve. Gyorsabb is, és nem kell zötykölődni, de sajnos most csak ez jutott.
- Nekem oké, és nem nehéz a táskád, ne aggódj. - mosolyodom el. Nem olyan vészes vinni igazából, szóval nem gond, nem is látszik rajtam. Nem hiszem, hogy egy lány kényes lenne csak azért, mert valaki segít neki. Szerintem ez valahol így a fair, mi vagyunk az erősebb nem, akkor cipeljük a nehéz cuccokat. Egyébként se durva, egy kemény edzéshez képes semmiség.
- Nem kell szabadkoznod, nem nagy ügy, tudom, hogy jól nézek ki. - vigyorodom el, elviccelve kissé a helyzetet, főleg, hogy ne érezze magát e miatt kényelmetlenül, mert tényleg nincs rá oka igazából. De most irány a vonat, hogy minél előbb visszajussunk a suliba. Szükségem lenne egy nagy és kiadós alvásra, még hozzá kényelmesen az ágyamban, nem pedig az asztal alatt, ahogy azt ma éjjel sikerült véghez vinni. Kész csoda, hogy nem ment totálisan tropára a nyakam.

//Köszi a játékot! Smile

Ne haragudj, hogy zárok, de bejött a bál is, és Mike jó eséllyel a vonaton úgyis szundizik egy sort. ^^//

Tárgy: Re: Mike&Zoey Szer. 24 Szept. - 17:48

Mike & Zoey

A válaszára egyszerűen csak biccentettem. Tudom nehéz lehet elhinni kívülállóként, hogy én és Travis csak barátok vagyunk, de ez az igazság. Na mindegy ezt a témát nem ragozom tovább.
- Igaz! - kacsintottam rá játékosan. Remélem nem vette úgy, mintha teljesen rá lennék kattanva csak teljesen igaza volt abban amit mondott, hiszen én sem töltöttem be a 21-et és mégis iszogatok, de hát vagy meghívnak vagy tudok venni magamnak is, mert nem kérik el a személyimet. Egy-két helyen előfordult már, de nem nagyon törődtek ezzel a 2 évvel. Jó azt mondom ha 15 éves lennék az már probléma lenne, ha kiadnák anélkül, hogy elkérnék az irataimat. Mondjuk alapból nem engednének be egy 15 évest egy szórakozóhelyre, legfeljebb csak akkor ha többnek néz ki, ami néha előnyös, de nem mindig. Szerencsére engem mindig kevesebbnek néztek, ami így visszagondolva nagyon is jó, hiszen az a jó ha fiatalabbnak tűnsz. Akkor nem igazán szerettem, hogy nem nézek ki amennyi a korom, de most már kifejezetten örlök neki. Mondjuk ez a dolog egyéntől is függ, mert valaki nézett 19 évesen 20-nak is, de valaki 17-nek is szóval ki hogyan lát az a lényeg.
Az állomáson a szerzeményeimet gyorsan felkaptam majd odamentem Mike-hoz aki már megvette a jegyeket. A sok cukros kávét neki adtam át majd én is belekortyoltam a sajátomba.
-Rendben! Szerintem majd a vonaton kifizetem a jegyem árát,rendben?-kérdeztem majd a táskámra néztem ami még mindig a kezében volt, kicsit aggasztott, hogy ő cipelte helyettem, mert kicsit úgy éreztem magam, mint egy elkényeztetett nő.-Biztos nem gond, hogy cipelned kell a táskám?-kérdeztem feszülten mert eléggé kellemetlen volt már így is a beszélgetés. Közben elindultam lassan, mert a tatyóm eléggé nehéz volt, így gondoltam el kellene indulni ha minél előbb ott akarunk lenni. Egy idő után rájöttem miért is éreztem magam olyan kényelmetlenül, így összeszedve minden bátorságomat bocsánatot kértem a fogdosós gy miatt:
-Ó és bocs, hogy megfogtam az izmod! Tudom úgy tűnt mintha nyomulnék..... Ne haragudj!-hebegtem közben pedig elpirultam. Egyszer és mindenkorra akartam tisztázni a helyzetet. Időközben meggyorsítottam a lépteimet úgy, hogy Mike is tudjon követni a nagy teherrel a kezében.

Tárgy: Re: Mike&Zoey Vas. 21 Szept. - 21:43

Zoey & Mike

- Oké, te tudod, igazán nem az én dolgom. - mosolyodom el egy vállrántással. Tényleg nincs feltétlenül közöm hozzá, hogy kivel barátkozik. Az, hogy valakiről van egy véleményem, mint pasi még nem biztos, hogy attól rossz ember, no meg ha jól tudom egy csapatban fogunk majd játszani, mintha jelentkezett volna a Lacross csapatba, bár ezt nem venném teljesen biztosra. Majd kiderül, ha jön az első komolyabb edzés gondolom.
- Húsz, bár lassan már elérem azt az áhított nagykorúságot, afféle karácsonyi ajándékként, aztán már nincs több suttyomban iszogatás. - vigyorodom el. Na igen, most még hivatalosan nem alkoholizálhatnék, ez a tegnapi kissé kiütött állapot se jöhetett volna létre, de nem hiszem, hogy létezik olyan húsz éves, aki még sosem ivott, csak mert a törvény nem engedi. Nem arról van szó, hogy folyton a föld alá iszom magam, de azért időnként szeretek felönteni a garatra, meg ha jó a buli és az egyik haver állja a köröket, akkor még sem mondhatod azt, hogy neked már elég, mert a személyid szerint nem is ihatnál.
Szó se róla ez a fogdosás azért kellően meglepő volt most, de hát... mit tehetnék? Nem rántom azért el a karom, csak azért a csaj kissé kiismerhetetlennek tűnik. Travis a haverja, de közben nem úgy fest, mint egy kis céda, ellenben fogdossa a karomat, meg a szememet dicséri, hát ember legyen a talpán, aki ez alapján kitalálja, hogy mégis mi a fene van. Talán jobb is, hogy a jegyekkel foglalkozom kicsit, ő meg lelép, sőt ha jól sejtem neki is, mert láttam azért kellő mértékben azt a zavart az arcán.
- Kösz! Úgy néz ki, hogy tíz perc múlva megy a vonatunk, szóval kicsit rá kéne kapcsolni. - főleg hogy a vágány sincs épp a legközelebb, szóval tényleg érdemes felpörögni valamelyest. Irány hát a cél, azaz a tizenkettes, hogy felpattanhassunk a vonatra, ott majd ráérünk inni, enni. A cuccát persze viszem, az végülis alap, mert amúgy se hiszem, hogy elérnénk a vonatot, ha ő cipelné.

Tárgy: Re: Mike&Zoey Szomb. 20 Szept. - 15:00

Mike & Zoey

- Értem! Tudom milyen,de mi tényleg barátok vagyunk. - feleltem komolyan majd rámosolyogtam. Tudom milyen Travis, tényleg elég sok kalandja van,de hát attól még mi lehetünk barátok nem? Persze hogy igen.- Én vagyok az egyetlen aki el tudja viselni Travis-t! Már megszoktam a stílusát......-nevettem fel. Tényleg nem nagyon más akadt rajtam kívül aki Travis-szel jóba van meg el tudja viselni. Meg elhiszem, hogy Mike miért nem hiszi el, hiszen Travis tényleg a lányokkal csak kavar vagy egy éjszakás kalandokban vesz részt.
-19. Te? Igen teljesen igazad van csak jó lenne már egy kapcsolat....-gondolkodtam el miközben az ablakon kinéztem és még mindig a dugóban ültünk. Volt mát több komoly kapcsolatom is csak sajnos vagy nem működött vagy nem voltak hűek hozzám ami elszomorított. Próbálok nem a múltan rágódni, de sajnos én ilyen vagyok. A múltban elkövetett hibáim miatt is tudom emészteni magam. Gyorsan kivertem a fejemből a múltat és visszafordultam Mike felé, hiszen ha egyedül van az ember teljesen normális ha magában gondolkodik, de ha társasága van akkor illik vele kommunikálni.
A közlekedési dugó után hamar kiszálltunk a kocsiból és miközben Mike átvette a táskám megfogta az izmát. Lehet udvariatlanság volt, ezért gyorsan el is kaptam a kezem, mert észrevettem rajta, hogy nagyon meglepődött. Nem akartam én nyomulni rá csak valahogy jött a dolog. Most biztos azt gondolja nyomulok rá gondoltam magamba.
-Értem!-mondtam behúzott nyakkal. Kellemetlenül éreztem magam, ezért egy ideig próbáltam csendben lenni.-Jó! Megyek is!
Örültem, hogy ketté váltunk mert nagyon égett a fejem. Mit is gondoltam azzal hogy megfogom a kezét. Úristen! Közben beálltam a sorba és kértem 2 kávét az egyiket pontosan úgy ahogy Mike mondta. A kávén kívül vettem 2 croassant is amit útközben meg is ehettünk akár ha Mike kért belőle. Miután kifizettem mentem is Mike-hoz aki remélhetőleg megvette a jegyeket.
-Tessék!-nyújtottam át neki a kávét.-Ezt is megehetjük hozzá vagy akár útközben!-ráztam meg a zacskót amiben volt a péksüti. Majd belekortyoltam a kávémba ami istenien finom volt.

Tárgy: Re: Mike&Zoey Szer. 17 Szept. - 20:03

Zoey & Mike

Nem bírom a buszt, kényelmetlen, valaki tuti, hogy leül melléd és ha nincs szerencséd, akkor valami kellemetlen alak, aztán nagyon helyet se lehet változtatni. Ha sokat mész elzsibbadsz, nincs wc, szóval... nem vagyok buszpárti. Sose kellett szerencsére alkalmaznom, max. a gimiben a csapattal, ha meccsre mentünk, de az más, buli az egész, nem különösebben zavart semmi a fentiek közül, hiszen amúgy is elfoglaltuk magunkat mindig, sose unatkoztam szerencsére.
- Nem is tudom... azért ismerem a srácot futólag és nem az a barátkozós típus, ami a lányokat illeti... ha érted mire gondolok. - felhúzom kicsit az egyik szemöldökömet és sejtelmesen elmosolyodom. Szerintem ebből érthető. Ez a Travis olyan srácnak tűnik, aki a legyet is röptében... szóval hogy egy csajjal, aki amúgy dögös csak úgy haverkodjon, nehéz elképzelni, vagy Zoey-nak van valami hibája, hogy nem akarta megdönteni, vagy... hát nem tudom hogy mi más lehet még. Nem hiszek abban, hogy az emberek csak úgy hirtelen homlok egyenest megváltoznak.
- Hány éves is vagy? Nem kell ám mindent elsietni, az ember azért fiatal, hogy szórakozzon, aztán majd lekötöd magad, ha már eljön az ideje. - én is így vagyok ezzel. Nem falom a csajokat, szó sincs róla, csak szórakozom, mert az élet erről szól. Még csak az sem fix, hogy ha valakivel jól el vagyok, akkor le is fektetem. De ha majd találok olyat, aki tényleg érdekes, tudjátok, akiben meg van az a bizonyos plusz, akiben van valami több, valami különleges, akkor majd én is meg merem tenni, hogy egyszerűen feladok minden eddigit, bár akkor se változom majd gyökeresen, csak... franc se tudja, remélhetőleg olyan csajt lesz, akinek nem tudok ellenállni, aki nem várja, hogy sokat változtassak, mert úgy már nagy dilemma lenne.
Az azért határozottan meglep, amikor simán letapizza a karomat, de egy pillanat múlva megjelenik az arcomon egy vigyor. Hát... nem csoda, ha még nem kötötte le magát, ahogy én gondolom a legtöbb pasi a túl laza csajokkal nem járni akar, csak szórakozni. - Kösz! Szoktam igen időnként, bár nem sokat. Jó az alkatom és fociztam a gimiben elég keményen. - magyarázom. Oké, azért tényleg kissé meglep a tény, hogy simán fogdos, de... Amúgy az a vicces, hogy a lányok fordítva persze kiakadnának, de én azért nem fogdosom. Mondom én, hogy nyomul a csaj, még a kezemet is simán fogdossa... na nem zavar különösebben.
- Megveszem a jegyeket, te meg szerezz két kávét? Mit szólsz? Az enyémet mondjuk sok cukorral, sok tejjel, jó édesen. - nem vagyok nagy kávés, eléggé keserű dolog, de ha jól van ízesítve, akkor már egyből remekké tud válni.

Tárgy: Re: Mike&Zoey Szomb. 13 Szept. - 22:45

Mike& Zoey

- Igen! Én elutazgatok a buszon is, de ha van rá lehetőségem akkor vonattal megyek. - fűztem hozzá a témához. -Igazán nincs mit!-mosolyogtam rá kedvesen.
Közben még mindig a dugóban ültünk. Nem utaztam egyetlen egy emberrel sem a mutánsok közül New Yorkban szóval igazán jó volt. Jó a dugó nem, de hát legalább nem egyedül kellett bosszankodnom miatta.
-Miért olyan meglepő?-kérdeztem meglepetten és még a szemeim is tágra nyíltak. Jó lehet sokat vagyunk együtt, de a barátok ezt teszik.-Az szép!- feleltem ismét meglepődve. Tudom sokan vannak már itt az alapítás óta, de hát akkor is nagyon furcsa nekem. 1 hónap se valami kis idő, de azért az 1 év az már sokkal nagyobb. Akkor azért már ismerheted a hely összes zugát, titkos helyét.
-Értem! Hát én is hasonló cipőben járok csak hát nem kellek senkinek. A flörtök, kavarások azért meg vannak. Egyenlőre az is elég.-válaszoltam majd kicsit lekonyultak az ajkaim. Travis-re gondoltam. Ő volt az egyik személy akit hosszú távra is eltudtam magam mellet képzelni. Persze azért attól még, hogy belestem egy-két flörtölés miért ne jöhetne. Nem csalom meg ezzel vagy valami, hisz nem is járunk.
Időközben megérkeztünk az állomásra ahol a tatyómat megemelve Mike átvette a kezemből. Azt figyeltem milyen izmos karja van. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy megfogjam.
-Hú jó kemény! Talány gyúrsz rá?- kérdeztem miközben a bicepszét tapogattam. Remélem nem vette zokon vagy valami csak tényleg jó volt megfogni az izmát.-Jó akkor gyere!-fogtam meg a kezét és egyenesen a kasszához húztam.
-Egybe fizessünk vagy külön?-nézte rá amikor beálltunk a sorba. Bőven volt időnk eldönteni, hiszen még álltak előttünk egy ketten. Közbe kiszemeltem egy büfét is ahol majd meghívom Mike-ot kávéra gondoltam magamban.

Tárgy: Re: Mike&Zoey Szer. 3 Szept. - 21:34

Zoey & Mike

- Gyorsabb és kényelmesebb. Buszoztam párszor, bár menő turnébuszban, de... azért a vonat az vonat. - bizonygatom továbbra is. Tényleg voltam már buszon, egyszer még lepukkant iskolabuszon is, bár csak talán egy jó húsz percet és eléggé elszórakoztuk az időt a haverokkal, de akkor is, nem igazán vágyom rá.
- Oh, igazán előzékeny van, köszönöm! - vigyorodom el, mert hát na tényleg ritkán hívnak meg. Jó egy-egy haver, de mivel a társaságban amúgy én vagyok a pénzesebb, igazából nincs okuk rá, hogy meghívjanak, ha meg közösen elmegyünk bedobni egy sört, akkor amúgy is osztozunk, így több értelme van, mint hogy egy hívjon meg mindenkit. A dugó azért kb. bírható, bár ezért szeretek én repkedni. Elég jól megszoktam már, hogy minden nehezebb helyzetet könnyen át tudok így hidalni, de most marad a várakozás, talán majd ezt is túlélem valahogy, más választásom nincs. Még mindig nem vagyok repkész állapotban.
- Barátok... vele? Meglepő nem mondom. - vonom meg a vállam egy mosollyal. Nincs közöm hozzá, de azért látni szoktam, amit látok és hát ez a Travis gyerek nem az a barátkozós típus, nehéz róla elképzelni, de minden bizonnyal igaza lehet, meg hát engem azért annyira nem érint a dolog. Olyan nagyon nem vagyok olyan, mint az a srác. Szeretek én csajozni, de nem viszem túlzásba és egyáltalán nem vagyok elutasító a komoly kapcsolatok terén sem, csak élem az életem, hiszen fiatal vagyok még, de ha jön valaki, aki megfog... akkor nem fogok szórakozni vele és most sem vadászok le két naponta valakit. A legtöbb buliból még csak nem is csajjal távozom, mert nem a szex miatt hanem a szórakozás miatt megyek.
- Remek kérdés, azt hiszem talán már egy éve is meg van. - azért látszik, hogy gondolkodnom kell kicsit, de végül csak erre jutok. Egy éve jöhettem már ide, úgy kb. Nem tudnám napra pontosan megmondani, de már azért elég rég volt, az tuti.
- Nem, tudod még várom azt a bizonyos nagy Őt hosszú távra. - mosolyodom el. Nem vagyok én olyan rémes alak egyébként, inkább népszerű, meg persze tuti vannak rólam rossz pletykák is, de azért tudom, hogy hol a határ és rossz hírű nem szeretek lenni. Végre elindulunk, aminek én is határozottan örülök, jó lenne emberi időben visszaérni a birtokra, mert a végén még tényleg kapok egy kiadós fejmosást, amire igazán nem vágyom.
- Jesszus... hadd segítsek! A végén még összenyom! - nyúlok a táska után, amivel már az előbb is megszenvedett és most is úgy fest, hogy elég nehéz. Mondjuk tényleg az, de hát nők... képesek két napra is bepakolni a fél szekrényüket, vagy az egészet. - Téglát is hoztál? Vagy benne van az egyik szobatársad? - szökik fel kissé a szemöldököm, amikor - ha engedi - a hátamra veszem. A kávé kérdésre bólintok egyet. - Oké, csak előbb intézzük a jegyeket, és nézzük meg mikor megy a vonat. - nem szeretném lekésni, szóval ez a fontosabb, ha kimarad a kávé, hát kimarad, reggel amúgy is azzal indítottam.

Tárgy: Re: Mike&Zoey Hétf. 1 Szept. - 15:33

Mike & Zoey

- Annyira az sem vészes ám, de amúgy tényleg igazad van, hiszen a vonat sokkal gyorsabb! - mondtam és közben rájöttem teljesen igaza van. A busz se rossz csak mégis több idő, mint a vonat. Mindegyik szinte egy árban van, szóval édes mindegy volt mivel megyünk.
-Igaz! Majd egyszer meghívlak!- feleltem és rákacsintottam. Érdekesnek találtam, hogy egy haverja se hívja meg egy italra. Különös, hogy még a lányok sem pedig a bevállalósabbak simán meghívnak egy ilyen srácot, mint Mike. Őszintén mondtam neki, hogy egyszer meghívom. Én se hívok meg mindig embereket, de ha már valaki meghívott egyszer akkor én is fizetek neki valamit. Nekem is fizettek már párszor srácok italt ami nagyon jó érzés tud lenni. Lehet nem kavartam velük vagy valami, de attól még ki kell használni a lehetőséget, ha meghívnak nem pont azt jelenti, hogy összeakarnak jönni veled. Gondolom én. Vagy nem jól tudom ezeket? Néha kiszámíthatatlanok a pasik meg a csajok is.
Egyetértettem Mike-kal, hogy nagyon jó a dugóban várni. Mondjuk feleslegesen nem húztam fel magam, így csak egyet sóhajtottam és ezzel le volt tudva a dolog.
-Igen új vagyok. Már több mint 1 hónapja vagyok itt. Igen ahogy mondod vele lógok!-válaszoltam a kérdéseire és elmosolyodtam. Húha! A kérdésén nagyon meglepődtem még értetlenül is néztem rá.-Nem nem a pasim csak barátok vagyunk!-feleltem és magamban hozzá tettem bár több lenne közöttünk mint barátság, de ez esélytelen.
-Te gondolom több ideje vagy itt mint én! Pontosan mióta vagy a Birtokon már?-kérdeztem kíváncsian. Engem is érdekelt mióta jár már a suliba, hiszen nagyon népszerű és mondjuk rövid idő alatt ne lehet könnyen annak lenni. De vannak olyan emberek is akik nagyon hamar beilleszkednek, mint én is. Csak én nem vagyok annyira népszerű, mint egyesek. Nem is bánom. Szeretek átlagos lenni, amennyire mutánsként lehet annak lenni.
-Haha!-röhögtem fel a megjegyzésén.-Köszönöm!-válaszoltam és kicsit el is pirultam. Nagyon jól tud esni ha egy fiú megdicsér. Annál jobb érzés nincs is. Az tényleg egy olyan elismerés amit nem mindennap kap az ember.
-Neked van barátnőd?-kérdeztem. Végül is kérdezni szabad. Meg ő is megkérdezte, hogy Travis-szel járunk-e. A beszélgetésekből leszűrtem kedves srác, szimpatikus is, de vele nem bírnék elképzelni hosszútávú kapcsolatot csak kavarnék vele. Semmi több.
Időközben a forgalom is megindult. Hálát adtam az égnek, hogy égre elindultunk.
-De jó!- mondtam megkönnyebbülve. Az autók ugyan mentek, de nem valami gyorsan. Nem volt baj, hiszen legalább elindultunk. Jó fél óra elteltével elértük az állomást. A taxisofőrnek kifizettem az utat, majd gyorsan kiszálltam és a csomagtartót felnyitva kirángattam a táskám és a vállamra tettem. Jó nehéz volt, de nagy nehezen felmentem vele a járdára.
-Meghívhatlak egy kávéra Mike?-kérdeztem a remélhetőleg időközben kocsiból kikószálódó Mike-ot.

[/color]

Tárgy: Re: Mike&Zoey Pént. 29 Aug. - 13:15

Zoey & Mike

Igazából nem mondanám, hogy annyira durván egoista lennék, inkább csak tisztában vagyok azzal, hogy mire vagyok képes és hogy milyen szemel néznek rám a lányok. Jó persze rájátszok, hiszen adok a külsőmre, de nem mondom, hogy minden áron szoknyavadász lennék. Mindig is úgy gondoltam, hogy a csajozós szobán belül én egy visszafogottabb árnyalatot képviselek. Persze imádom a csajokat és persze benne van a pakliban, hogy időnként összetörök pár szívet, de egyébként azért többnyire oda figyelek, és lehetőség szerint előre tisztázom a felállást, mert mindenki megérdemli, hogy az ember nagyjából korrekt legyen vele, amennyire tud legalábbis.
- Remek, ki is akadtam volna, ha ragaszkodsz a buszhoz. - mosolyodom el. Nem azt mondom,hogy akkor azonnal faképnél is hagyom... nem azonnal, de tuti, hogy egy csaj kedvéért sem kínlódok végig egy buszozást. Nem lehet ott mozogni, felállni, sétálni, elmenni wc-re, nem az én világom. A család meg, az ő dolga, igazság szerint én annyira nem vagyok oda a nagy banzájokért. Persze bírom a családomat, de elég sokan vannak és ha tényleg nagy szervezés van, akkor nagy szülők, meg alig látott rokonok, no meg Beth... az a csaj tuti, hogy rám van kattanva, és a tetejében harmadági unokatestvérem. Azt hiszem nem csoda, ha annyira nem értékelem a dolgot. Oké, dögös, de mégis csak vérrokonok vagyunk, ilyesmibe azért nem szokásom belemenni.
- Na persze a nem fair része, a csajoknak mindig könnyebb. Bár nekem nincs gondom a pénzzel, de akkor sem fair, hogy akár minden nélkül is elmehettek egy buliba. Engem bezzeg sose hív meg senki egy italra. - hatalmasat sóhajtok, mintha tényleg olyan rémes lenne ez az egész. Persze annyira nem akadok fenn rajta, mert hát igazából kit érdekel? A pénzzel nincs gondom tényleg, a világ meg ilyen és amúgy is szeretem, ha én vagyok a vadász, ahhoz meg az is hozzátartozik, hogy meghívok egy csajt mondjuk egy italra időnként. Közben persze beragadunk a dugóba. De utálom! Főleg, hogy elvileg el se kértem magam, szóval lesz még ebből gond.
- Remek! - végül csak megrántom a vállam. Kidumálom magam, hogy miért nem voltam ma a suliban, majd megoldom, mint mindig igaz? - Hát persze, azokkal tisztában vagyok, de tudod lehet ám okosan is... meg az nem nagy titok, mármint minden része. Új vagy még a suliban igaz? Még olyan sokszor nem láttalak, meg amikor igen akkor főként azzal a... Travis gyerekkel lógsz? A pasid? - oh, hát miért ne tehetnék fel konkrét kérdéseket? Nem is feltétlenül van mögöttes tartalma, csak úgy érdekel, a srác neve is eszembe jut, ami meg nagy dolog, de mivel hallottam már hírét, és váltottunk is már pár szót, így ez érthető. Aztán a kis elszólására automatikusan nevetem el magam. - Kösz! Nem mondom, hogy sokat teszek érte, hogy ilyen legyen, inkább apámnak köszönheted meg. - szelídül a nevetésem végül mosollyá. - De a tiéd se kutya! - illik viszonozni a bókot igaz? Meg amúgy tényleg szép szemei vannak.

Tárgy: Re: Mike&Zoey Szer. 27 Aug. - 22:36

Mike & Zoey

A megjegyzésén széles vigyor jelent meg az arcomon. Kicsit egoista kijelentés volt, de értettem a célzást arra, hogy ő a suliban elég népszerű, így nem könnyű elfelejteni ha valaki bulizik vele vagy ilyesmi. Nem vettem rossz néven a kijelentését, hiszen ezt Tarvisnél már nagyon megszoktam. Egy-két ilyen még nem zavar, de ha valaki állandóan magát fényezi az már igen, akkor közbe szólok vagy valamit próbálok tenni. Próbálom nem felidegesíteni magam az egoisták miatt. Mostanra egész könnyen megy, talán azért mert olyanokkal voltam mostanában vagy lehet én is közéjük tartozok? Úristen, remélem nem! Az nagyon ijesztő, szó szerint megdermedt az ereimben a vér erre a gondolatra.
- Jó, akkor legyen vonat! A kávé se rossz ötlet, majd beszerzünk a pályaudvaron! - értettem egyet Mike-kal. A kávé igazán rám fért, igaz egyet már reggel elfogyasztottam, de van, hogy délután is jólesik egy cappuccino vagy valami koffeines lötty. Meg ha már ott leszünk a büfébe akkor valami pék sütit vagy rágcsálni valót is szerzek magamnak az útra. Sokszor utazás közben éhezem meg, mert akkor jobban esik enni.
-Ahogy mondod! Bár nem mondtam volna unalmasnak a családlátogatást, mert nem csak velük töltöttem az időt, hanem volt lehetőségem edzésre és szórakozásra is.-válaszoltam egyszerűen.
A taxi megérkezését követően örömmel fogadtam el Mike segítségét a csomagok bepakolását illetően. Egy széles mosollyal ránézek és megköszönöm neki az udvariasságát. Beült mellém ő is a kocsiba és azonnal mentünk is a vasútállomásra. Útközben kérdezett Mike amire válaszoltam is:
-Szoktam bulizni gyakran ha van rá pénzem...tudod van amikor pénz nélkül is elmegyek, de inkább kényelmesebbnek tartom ha nem is sok, de valamennyi pénz legyen nálam ha nem is italra hanem inkább a biztonság érzet miatt.-feleltem és közben kinéztem a kocsi ablakán. Hát igen New York olyan pörgős volt mint amilyenre emlékeztem. Az emberek rohantak a munkába vagy éppen haza. Az autók hangosan dudáltak a dugó miatt. Akadtak olyan sofőrök is akik kiszálltak és előre ordibáltak, mindezt hiába.-Azt hiszem egy darabig még itt maradunk!-mondtam és felsóhajtottam.
-Na és mesélj magadról Mike....-kezdtem bele ám eszembe jutott nem vagyunk egyedül, így a szokásos kérdést mióta vagy a birtokon meg milyen képességed van dolgot inkább későbbre halogattam. -A szokásos kérdéseket tudod már gondolom.-mosolyodtam el és belenéztem szép kék szemeibe, amik azonnal megigéztek. Eddig nem nagyon vettem észre én figyelmetlen. Az arcomra kiült az a vigyor amikor megtetszik valami. Talán túl feltűnően mosolyodtam el, de már késő volt. Tagadni nem is akartam volna hogy tetszenek a szemei.
-Tetszenek a szemeid!-bukkant ki belőlem a bók amit azonnal meg is bántam, így ösztönösen befogtam a szám nehogy valami még cikibb dolgot mondjak.

Tárgy: Re: Mike&Zoey Hétf. 25 Aug. - 9:37

Zoey & Mike

Még ilyen fejfájós és fáradt állapotban is tudom hozni a formámat, végülis mégis csak ez az, amit már épp eleget fejlesztettem, főleg ha egy csinos lánnyal futok össze, aki még taxira is vár. Hát miért ne használnám ki a lehetőséget, hogy ne kelljen feltétlenül a pályaudvarig sétálni?
- Rosszul is esne, ha csak úgy elfelejtettél volna, ha még táncoltunk is. - húzódik széles mosolyra a szám. Na igen azért egoért nem kell a szomszédba mennem. Az, hogy én nem emlékszem esetleg rá csak egy apróság, de fordítva azért nem viselném jól. Én valamivel többet ittam a kelleténél, esetében viszont alapelvárás, hogy tudja, hogy ki is vagyok, főleg ha még talán rá is mozdultam, mert őszintén szólva nem lepne meg. Nem szoktam mindenkit felszedni és tegnap tényleg csak bulizni jöttem New Yorkba, de attól még egy kis kötetlen szórakozás soha sem árt, és mivel most itt vár a taxira minden bizonnyal tényleg maradtunk a kötetlen szórakozás szintjén, és semmi más nem történt.
- Busszal? Oh, na azzal tuti, hogy nem zötykölődnék, szóval igen, jobb lenne a vonat és akkor nem fogok unatkozni, bár alvásra gondoltam elsősorban, de majd szerzek egy kávét. - tuti, hogy van büfé a pályaudvaron, nem lesz gond. Bírom én az ébrenlétet, gyakoroltam már eleget, nem egyszer került rá sor, hogy két napot is végigbuliztam semmi alvás nélkül, csak tényleg elég kávé kell és elég pörgés, no meg az alapszabály, hogy nem szabad elengedni magad és leülni, mert akkor tör rád a fáradtság. Egyébként is valamikor hajnalban azért aludtam valamennyit, majd ha visszaértünk a suliba, akkor szépen kidőlök, addig még bírom.
- Világos, szóval kiegészítetted az unalmas családlátogatást egy kis szórakozással. - bólintok egyet mosolyogva. Nem arról van szó, hogy családellenes lennék, de mindig nehezen viseltem a családi összeröffenéseket, pedig jó fej szüleim vannak, de azért az ember mégis csak a saját korosztályával érti meg magát jobban, arról már nem is beszélve, hogy egy jó buli többet ér, mint egy nyugis vasárnapi ebéd, amikor a jövőt illető nagy terveidtől beszélnek, amikről persze még fogalmad sincs.
Amikor megjön a taxi, azért ha nem ellenkezik nagyon, akkor segítek neki bepakolni. Én azért jobban bírom a cipekedést, pasi is vagyok és azért adok is a külsőmre, nem vagyok egy gyenge gyerek na. Aztán én is bedobom magam szépen a kocsiba, ha már Zoey leadta az útirányt, akkor nekem nincs rá szükségem, hogy elismételjem. - No és Zoey gyakran szokták bulizni, vagy csak időnként dobod be magad? - kíváncsi vagyok, hiszen North Salemben is szoktak lenni jó bulik. Na nem arról van szó, hogy nehezemre esne hozzájuk társaságot tanulni, de plusz egy fő mindig jól jön.

Tárgy: Re: Mike&Zoey Szomb. 23 Aug. - 23:03

Mike & Zoey

A széles és kedves mosolyát viszonoztam. Kedvesnek tűnt, így én is úgy viselkedtem vele. Nem vagyok az a bunkózós fajta. Mindig próbálok kedvesen nyitni az emberek felé egy-két alkalommal még tűröm ha bunkóznak,de annál többet nem akkor én is bekeményítek.
- Igen! Onnan ismerjük egymást! - szóltam közbe segítve. Előbb utóbb úgy is leeshetett volna neki, de mondjuk nem kizárt, hogy ha nem, mert a suliba már rengetegen vagyunk. Nem csodálom ha nem ismert meg és egyébként is a tegnapi nekem is kiesett nem csak neki, szóval egy cipőben jártunk nagyjából.-Én is voltam! És biztosan te voltál ott! Most már tisztán emlékszem rád!-erősítettem meg az állításomat, mert egy pillanatra ismét bevillant, hogy őt láttam és vele táncoltam. Megjegyezhető arca van meg persze helyes is és a helyes srácokat annyira nem könnyű elfelejteni. Jó akik nem néznek ki jól azokat sem feltétlen felejti el az ember csak ez ilyen alap dolog....
-Értem! Igazából én most egy taxira várok amivel én is a pályaudvarra mennék csak busszal, de ha gondolod akkor mehetnénk együtt vonattal. Az úgyis gyorsabb meg amúgy is egy fele megyünk.-ajánlottam fel neki az ötletet. Nekem nagyon bejött az ötlet, mert ahogy említettem az utat beszélgetéssel is eltölthetnénk, sőt lehet össze is barátkoznánk az út alatt. A másik ok, hogy felvázoltam az ötletet az az volt, hogy ha már úgy is ugyan oda megyünk akkor minek mennénk külön ha együtt is tudunk.-A szüleimet jöttem meglátogatni. Meg kell egy kis kikapcsolódás is!-válaszoltam és rákacsintottam. Nem olyan huncut kacsintásnak szántam hanem afféle érted a dolgot jelnek akartam mutatni, lehet ez nem jött be.
A beszélgetésünk alatt hamar megjött a taxi aminek hátuljába bepakoltam a táskámat. Pontosabban az utazótáskámat. Kicsit nehéz volt, de nem hagytam, hogy kifogjon rajtam. Nagy küzdkődések során a táska a csomagtartóba landolt. Lehet a sofőr ideges volt, hogy annyit babrálok a csomagom berakásán, de igazán hátra jöhetett volna segíteni. Amint végeztem lecsapta a csomagtartót és odamentem az egyik hátsó ajtóhoz. Kinyitottam az ajtót és beszóltam a sofőrnek, hogy a legközelebbi vasútállomásra vigyen.

Tárgy: Re: Mike&Zoey Kedd 19 Aug. - 18:52

Zoey & Mike

Nem emlékezhetek én sem mindenkire, főleg hogy tegnap azért sikerült istenesen felönteni a garatra, már az is valami, hogy eszembe ötlött a tény, hogy a csajt ismerem, már csak azt volt nehéz belőni, hogy pontosan honnan. Ha nem ittam volna ennyit, akkor most nem kéne eljutnom a vonathoz és nem kéne visszabumliznom a birtokra. A leggázabb az egészben az, hogy hivatalosan nem kértem kimenőt, szóval jó lett volna még ember időben visszaérni, de ez így nagyjából sajnos ugrott. Na, de majd kidumálom magam valahogy, valamelyik enyhébb tanárnál mondjuk, mert hát a gondolatolvasó profnak igen nehéz lenne beadni valami kamu dumát, félek, hogy könnyen átlátna a szitán.
- Szia! - veszem elő a legkedvesebb mosolyomat, főleg mert a fejem azért hasogat kissé és így igen nehéz jó benyomást kelteni, de azért nekem megy, többnyire legalábbis menni szokott. - Bocs, de... tippelni mernék max. de tutira nem mondanám. Annyi biztos, hogy az arcodat már láttam, és ha nem topmodell vagy, akkor a suliból ismerlek, esetleg... - morfondírozok egy sort, mert a tegnap estéből azért van elég sok homályos folt, nem mernék rá megesküdni, hogy tényleg ott láttam-e, vagy máshol. Az viszont majdhogynem rosszul érint konkrétan, hogy nem biztos benne, hogy velem találkozott tegnap, hanem esetleg mással. Na... talán értető, hogy megszoktam már, hogy nem felejtenek el csak úgy egy könnyen, ő meg nem biztos abban, hogy engem látott, de komolyan? Főleg, ha még táncoltunk is?
- Voltam tegnap egy buliban, lehet hogy onnan emlékszem rád. - bár úgy fest, hogy ő még a nevemet is tudja, ami azért csak jelent valamit, mondjuk, hogy elnézem neki ezt a kis baklövést, hogy nem biztos benne, hogy táncoltunk. - Kicsit túlpörögtem tegnap, csak a buli miatt ugrottam le, szóval most el kéne jutnom a pályaudvarra, keríteni egy vonatot és visszamenni a suliba. Hosszú és unalmas lesz, bár... te merre mész? És mi járatban a nagy városban? - gondolom legalábbis, hogy nem azért áll itt az út szélén, hogy nézze a kocsikat, vagy stoppoljon, vár egyre, netán taxira, tehát valahova megy és akkor talán ő is vonatra pályázik, sőt ha tényleg jól emlékszem, hogy a suliban láttam már, akkor még egy irányba is megyünk.

Tárgy: Re: Mike&Zoey Hétf. 18 Aug. - 12:52

Mike & Zoey

Várakozás közben számtalanszor rápillantottam az órámra. Elég lassan akart jönni az a taxi, bár tengernyi időm volt csak még is nyugodtabb lettem volna ha már a buszpályaudvaron vagyok. Amikor újra megnéztem az időt akkor vettem észre, hogy nekem jött egy ismerős srác. Először nem nagyon ugrott be, hogy honnan is ismerem. Aztán bang, ő is a birtokon él meg ott volt a tegnapi buliba is amibe én.
- Semmi baj! Egyébként szia! - köszöntem Mike-nak, mert akkor hirtelen a neve is eszembe jutott.- Én ismerlek látásból, már csak az a kérdés, hogy te felismersz-e! Úgy látom nem nagyon! - válaszoltam és rámosolyogtam. Nem csak úgy ismertem hanem ő egy elég menő srácnak számít a suliban. A legtöbb csaj oda van érte úgy mint Travis-ért. Nem néz ki rosszul ez a Mike se. Sose beszéltem még vele, így soha sem érdeklődtem különösebben iránta. Kicsit élveztem a szitut, hogy nem ismert fel pedig már számtalanszor láttuk egymást és előfordult, hogy egymásra mosolyogtunk, aztán lehet egy mögöttem lévő lányra. Sokszor nem mindig egyértelmű, hogy kire néz az ember.....
-Várj! Most valami beugrott a tegnapi buliról! Te is ott voltál és azt hiszem táncoltunk is!- szaladt ki a számon mielőtt magamban is végig gondolhattam volna. Egyszer csak bevillant az az emlékkép amikor a bulin felkért táncolni és szívesen mentem vele, sőt azt hiszem még kicsit beszélgettünk is. Vagy a pia tette azt vele vagy nem, de mint ha kicsit nyomult is volna. Engem nem zavar annyira ha nyomulnak, mert én nem adom könnyen magam. Tudom, hogy a fiúk bírják azokat a lányokat akiket nem kaphatnak meg olyan könnyen. Néha bele estem abba a hibába, hogy könnyen adtam magam és előfordult sajnos, hogy én is nyomultam.
-És mit keresel New Yorkba Mike?-kérdeztem kedvesen tőle. Ha már összefutottunk akkor beszélgessünk is.

Tárgy: Re: Mike&Zoey Szomb. 16 Aug. - 12:00

Zoey & Mike

New York, a nagy város, ahol jártam már párszor, de soha nem lehet megunni, úgyhogy, amikor Bobby telefonált - inkább üzenetet hagyott, mert a suli központi számán nehéz elérni, ha a nyár nagy részét nem töltöm a szobámban -, hogy eszméletlen buli várható, szóval ha nem megyek, akkor ezt egy életre megbánom... Nem volt kérdés egy pillanatra sem, hogy felkapom a kedvenc ingem, hozzá egy laza farmer, edzőcipőt és naná, hogy nem várok vonatra, meg ilyesmi, hanem miután a farzsebembe bevágtam az alap kellékeket, iratok, meg némi pénz, el is rúgtam magam a földtől, hogy se perc alatt a levegőbe emelkedjek. Egy plusz pulcsi esetleg még elkélt volna, mert lássuk be, ha elég magasan mész, akármennyire is esteledik, a felhők takarásában azért hűvös van, de mivel a repülés hasonló mozgás, mint amikor valaki siet, netán fut, így azért annyira nem lehet rommá fagyni, ha az ember nem megy egy bizonyos magasság fölé. Szóval egy jó óra óra gyors tempójú repkedés után el is értem a célt, azaz Bobbyék háztetejét. A srác tudja, hogy mi vagyok, már csak azért is, mert ő is hasonló, maximum más módon nyomja, ő ugyanis képes eltüntetni a tárgyakat, aztán újra elővarázsolni, amikor ahhoz van kedve. Szórakoztató, kivéve akkor, ha a kávédat rejti el reggel, amikor a másnapossággal küzdesz... na az azért nem olyan vicces. Csak azért nem jár a suliba, mert szerinte túl sok kötöttséggel járna, e miatt pedig nem sok kedve van hozzá, pedig mondtam, hogy a csajok jók, a hely se rossz, de hát... nem erőszak. No meg így legalább le tudja adni nekem a drótot, ha jó buli lesz a városban.
Valamikor kora reggel sikerül magamhoz térni a bár padján elnyúlva. Bobby sehol, ha jól sejtem akkor azzal a kis dögös vörössel léphetett le. Na igen... a vöröseket én is bírom, meg a szőkéket, a barnákat... és a feketéket, de igazából tőlem akár lehet az illető kék is, halálosan mindegy. No, de eltértem a tárgytól. Szóval a hasogató fejfájás meg van, a szemembe tolva egy talált napszemüveget - a rózsaszín masni a sarkában kiborító, de a fény túl erős lenne nélküle - rongyolok végig az utcán, bár jobb megfogalmazás lenne a lassan vonszolom magam. Kéne egy aszpirin, mert ebben az állapotban nem tudnék felszállni, elég kockázatos lenne repülni nekem és másoknak is. Szóval marad az, hogy keresek egy buszt, aztán vonatot, ahol legalább ki tudom pihenni magam.
- Basszus... bocs! - kissé rekedt morgás az, amit sikerül produkálni, amikor nekimegyek a taxira várakozó Zoeynak. Ismerős az arca, bár nem vagyok benne biztos, hogy esetleg a tegnapi buliból, vagy... a suliba jár azt hiszem! Amennyire most az agyam pörög, nem mondanám ezt biztosra. - Ismerlek igaz? - ha én nem is őt, talán akkor ő jobban be tud lőni engem, mégis csak elég népszerű vagyok, meg tudjátok az a partiarc típus, bár a fene tudja, hogy mióta jár a suliba.

Tárgy: Mike&Zoey Pént. 15 Aug. - 23:30

Mike & Zoey

Fantasztikus érzés volt haza látogatni New Yorkba. Volt egy kis időm,így úgy gondoltam haza látogatok. Anyáék is hiányoztak meg én is nekik. 1-2 napot töltöttem csak náluk. Az út nem volt túl hosszú,ezért busszal mentem. Az út alatt zenét hallgattam,olvastam könyvet és magazinokat. A nézelődés sem maradt ki,mert az utazás anélkül elképzelhetetlen. Annyira szép tájakat láttam és még mennyi van a világon amiket sajnos nem fogunk látni,mert egy élet rá nem elég,hogy körbe járd ezt a bolygót.
Délután 2 óra fele megérkeztem a városba. Utána azonnal mentem le a legközelebbi metró megállóhoz. Egy-két megálló után már meg is érkeztem a Downing Street-re. Az utcába ahol laktunk már 8 éve ugyanis előtte New York másik részén éltünk. Remek érzés volt végig sétálni azon az utcán amin naponta sétáltam tinédzser koromban. Egy-két emléket elő is idézett,amikor például az első barátom a 3-adik randi után haza kísért és megcsókolt a házunk kapuja előtt. Némi sétálás után oda értem a háztömbhöz és kicsit megálltam nézelődni. Nem láttam sok változást,de azért akadt egy pár a távollétem ellenére. Hamar fel is rohantam a lépcsőn és amikor a barna színű 8-as számú ajtóhoz értem gyorsan be is kopogtam. Remélhetőleg nem voltam váratlan vendég ha megkapták a levelem. Anya nyitott ajtót aki azonnal megölelt és szólt apának,hogy megérkeztem. Akkor a levelem oda érkezett hozzájuk időben. Remek érzés volt anyukámat újra megölelni. Az ölelés után egyből behívott ahol apa is hosszan megölelt és közben mondogatták mennyit változtam meg hiányoztam nekik.
- Mesélj édesem! Olyan szép vagy,eddig is az voltál,de most már egy igazi nő vagy! - dicsért meg anya és kicsit elpirultam és apa is néhány mondatot hozzá tett. Nagyon jól estek a bókok amitől vigyorogtam és a szivemre tettem a kezemet és anyáékra néztem akik egy cseppet sem öregedtek. Mindig is nagyon fiatalosak voltak. Igaz már 40 felett járnak,de még mindig 30 pár évesnek néznek ki. AMi nagyon jó dolog. Sokan irigykednek rájuk és kérdezik tőlük hogyan csinálják. AZ az igazság én sem tudom..... Az érzelmes percek után leültünk az étkezőbe enni. Anya meleg étellel várt,ráadásul a kedvencemmel ami a steak. Remekül főz,így nem csoda,hogy szuper gyorsasággal fogyasztottam el.
-Köszi Anya! Ez mennyei volt!-mondtam és egy puszit nyomta az arcára. Ők még ettek és én neki láttam a desszertnek ami brownie volt. Az is Isteni volt. Anya pedig a szokásos válaszát mondta:-Örülök,hogy ízlik!
Kajálás után leültünk a nappaliba és beszélgettünk. A lakásunk se változott sokat ez alatt az 1 hónap alatt. Sokat kérdezgettek én pedig mindent örömmel meséltem el nekik. Azért voltak olyan részek amiket nem örömmel,de szinte mindent boldogan meséltem el. Apa kérdezgetett a fiúkról, hogy hogyan állok velük.....stb Arról is meséltem nekik. Az első éjszaka amikor lefeküdtem nagyon furcsa érzés tört rám,hogy a régi szobámba aludtam. Lefekvés előtt minden dolgot megnéztem amit csak tudtam. Kezdtem a sulis évkönyvekkel,naplókkal,poszterekkel(akadt közöttük jók is),újságokkal.....stb. Amit aznap nem néztem meg azt másnap megnéztem. A második napon lementem kicsit egy közeli parkba meg a volt sulimhoz is elmentem. Pozitívan hatott rám ez a kis kiruccanás vagy inkább nosztalgiázás. Remek érzés volt felidézni a régi emlékeket, érdekes még a rosszakat is. AZ ott töltött idő nem volt hiába. Aktívan töltöttem. Kora este még futni is elmentem majd később egy diszkóba is ellátogattam......
Harmadik nap délelőttjén kezdtem el készülődni és délután indultam el. A kapuhoz kiérve megnéztem az időt ami negyed 3 volt,így a táskámat leraktam a földre és vártam a taxit amit anyáék hívtak nekem.

Tárgy: Re: Mike&Zoey

» Zoey Graham
» Zoey Cabral
» Zoey és Augustus
» Jürgen&Zoey
» Zoey és Jake