Emma Frost háza

Tárgy: Re: Emma Frost háza Kedd 27 Jan. - 9:52

Nem nagyon foglalkozom a csipkelődő szavakkal, a férfiak közötti finom vibrálással. A rangsor itt nem is kérdés, az már más tészta, hogy nekik kell ez a kicsiny melldöngetés. Ez valahogy a velejárója nemüknek.
- Legközelebb már én is többet tudok majd - villantom a dohogó szavak hallatán vidáman kékjeim a távozni készülő Will-re. Eszemben sincs feltartani, a lényeges dolgokat megbeszéltük, a további bájcsevej pedig nem illő ide. Távozta után már vidámabban mosolygok Zane-re is, óvó szavai sem törnek le.
- Nem lesz vele gondom - jegyzem meg magabiztosan. Ha tartanék másoktól, ha élne bennem a félsz nem lehetnék itt. Ugyan, mit árthatna? mint tapasztalhattam, az ő erejével szembe is tudok védekezni, így nem jelenthet veszélyt rám.
- A napokban felkereslek Zane. A mi dolgunk miatt - teszem még hozzá, ahogy Futóm is indulni készül. Neki dolga van, én pedig nem most akarom megvitatni azt a bizonyost. Majd talán holnap. Ma még van néhány köröm a medencében és a Will-nek kirótt feladatot is elő kell készítenem. Aztán meglátjuk, mennyire ügyes a fiú, és legfőképp mennyire képes uralkodni magán...

//Szintén köszönöm, nagyon élvezetes és érdekes volt Smile

//

Tárgy: Re: Emma Frost háza Kedd 20 Jan. - 11:26

Ha szemmel lehetne verni, akkor a jó doktor már telítődve lenne energiával, mitől a legelevenebb formájában lehetne, amire még nem volt precedens.
Ez a nagyfokú bizalmatlanság felettébb nem tetszik neki. Noha benne is van ellenszenv az újonc irányába, hiszen izomagy, ám gyorsan megbarátkozott a gondolattal hiszen szervezetüket fogja szolgálni. Kijelentéseiből viszont leszűri mennyire nem kedveli őt. Talán jobb lenne ha a továbbiakban Emma tartaná vele a kapcsolatot. Rá a jelek szerint hallgat. Meg egy kis telepátiával bármikor meggyőzhető. Amit a nő kilátásba helyez, mert a jelek szerint Will valami rombolást kezdett tervezni. Ezen egykedvűen pislog, nyugodtan étkezve, lévén vacsoraidő van és szervezetének nem csak energiára van szüksége, hanem különféle más anyagokra.
Will egyáltalán nem olyanok mint ők, már nem a mutáns mivoltát kérdőjelezi meg, hanem viszonyát a dolgokhoz. Hát igen, sejtelme megvalósulni látszik. Fél szavakból való megértés nem az ő művészete.
- Mit tettem? – tárja szét a doktor karjait értetlenkedve Will kijelentése fölött. Nem csinált ő semmit, azt is csak halkan.
Nyíltság, ez az amit Emma kerülne. Majd megtanulja. Vicsorgására csak mosolyog a doktor. Will távoztával szólal csak meg ismét:
- Hát, sok dolgod lesz még vele. Egyértelműen nem kedvel, jobb ha a továbbiakban is te tartod pórázon, meg idomítod. Persze a háttérből segítek, csak ne tudja meg. Most viszont engedelmeddel én is elköszönnék. Hosszú volt a nap, sok dolgom lesz holnap is. Nyugodalmas jó éjszakát! – köszön el illemtudón majd távozik. Nem hajt gyorsan kifelé a birtokról, nehogy utolérje Willt. Félő, hogy le akarná rendezni a dolgot, a doktornak meg semmi kedve sincs most egy kakaspárbajhoz. Fél, hogy nem lenne elég gyengéd.

Tárgy: Re: Emma Frost háza Szomb. 10 Jan. - 17:41

Emma & Will

- Látom ti nem szeretitek megnevezni a dolgokat. – sóhajtok fel. Komolyan, úgy érzem magam, mintha shaolin szerzetesekkel vitatnám meg az élet nagy dolgait. Úgy beszélnek, mintha a témánál lennének, de közben nem mondanak semmit sem. Ez nagyon szép és nagyon dicséretes meg minden, de végighallgatni borzasztó ideges, én meg abban hiszek, amit látok és tapasztalok, szóval… kéne valami bizonyosság, egy kapaszkodó.
- Majd visszafogom magamat, ha ő is. – egy dolog az, hogy itt Emma góré, de én nem fogadtam semmiféle hűséget. Én csak a mutánsokon akarok segíteni, nem pedig rajta, úgyhogy ha azt akarja, hogy fogjam vissza magamat, akkor előbb fogja meg a kutyája pórázát és rántsa vissza, mielőtt olyat tennék, amit… nem bánnék meg.
Nem nehéz kitalálni mi tetszene nekem, de már elegem volt a semmit tevésből. Azt hittem, hogy tehetek is már végre valamit, éppen ezért léptem be ide, de egyelőre nem kaptam semmit sem. Én nem az a fajta ember vagyok, aki békésen elüldögél és várja a csodát.
- Hát persze. Legközelebb azért megköszönném, ha mondjuk nyíltan beszélnél. – megint csak a shaolin szerzetesek féle dolog. Elküld egy feladatra, de nem mond róla semmit, de minden másról meg igen. Mindegy, legalább végre van valami tennivalóm, hiányzott ez már nagyon régóta.
- Én most akkor megyek, még van egy kis dolgom. Örültem. – villantok egy mosolyt Emma felé, Zane felé inkább vicsorgok mielőtt kimennék az ajtón. Nem volt végül is időpazarlás eljönni ide, bár sokkal okosabb nem lettem. Azonban eltudtam intézni a dolgaimat, és hamarosan már North Salemben fogok élni végre.

//Köszönöm a játékot mindkettőtöknek, érdekes volt Smile

//

Tárgy: Re: Emma Frost háza Kedd 23 Dec. - 16:00

Nem igazán zavar az oda-vissza marakodás a részükről. Mint a legtöbb férfi, ha fajtárs akad a közelben visszavedlik gyermekké, aki inkább ered az ösztöneinek, mintsem a józan észnek. Ám amíg ezt nem engedik a tettlegességig fajulni, nem avatkozom bele, nem vagyok én tyúkanyó.
- Konkrét célszemély vagy feladat - helyesbítek a közbefanyalgáson. Miképp is írhatnánk le néhány egyértelmű jelzővel valami pontosan körülhatárolhatatlant? Végül is, Will lehet kínzó, vallató, gyilkos, vagy épp takarító. De mégsem tükrözik ezek a szavak a lehetőséget, amik rejlenek benne.
- Én azért szeretem az otthonom Will, úgyhogy ha csak nem szeretnéd, hogy beléd másszak, fogd vissza magad - intem, inkább csak viccből, bár talán egy csipetnyi figyelmeztető felhanggal is. Azért vannak azok a határok, amiken belül szeretem tartani az embereim.
A barát jelzőre viszont már elvigyorodom, bár nehéz eldönteni, a szójáték okán, vagy inkább fintorból. Aztán végül csak mosoly lesz az, bár féloldalas, ragadozószerű farkasvigyor, sokat elárulva érzéseimről.
- Gondoltam, hogy tetszeni fog - nevetek fel, egy apró kézmozdulattal tolva el magam elől a felbolygatott tányért. És mintha csak intésemre várna, a házvezetőnő kisiet és leszedi a feleslegesnek ítélt tányérokat, ha a két férfi is befejezte már az evést. Aztán eltűnik, mint egy jól idomított kutya.
- Kíváncsi vagyok, vajon meddig terjedt ki szemtelensége és mit tud rólunk. De igazából majd megérted, ha vallatóra fogod. Többet nem árulnék el, hogy magam is leszűrjem a számomra szükséges információkat a dologból - magyarázom a semmit alapjában véve. Nem akarom lelőni a poént, ha Will tudja, mire készüljön fel, képességeinek a fele sem nyilvánul meg. Szavaimat végsőnek tekintve emelem újfent poharam, pereme felett rejtve el elégedett mosolyom.

Tárgy: Re: Emma Frost háza Szomb. 13 Dec. - 17:39

Emma & Will

- Nincs cél? – azt hittem csak azok vannak, elvégre egy cél eléréséért alapult ez az egész, nem? Komolyan, néha nehezemre esik elfogadni, hogy ennyire… lassú minden, én már léptem volna utálok várni, nem is vagyok egy türelmes ember, jobb szeretem minél előbb megölni az ellenségem.
Ha szemmel lehetne verni, akkor már ez a Zane nevű fickó halott lenne. Utálom az ilyet, azokat, akik azt hiszik többek, mint én, csak mert hamarosan már maguktól is feldobják a bakancsukat. Ha nem lenne mutáns, sőt nem is, ez nem számít, ha nem lenne a Klub tagja, már rég nekiestem volna. Bár… lehet ennek ellenére is neki megyek.
- Én nem ígérek semmit. – ha felhergel ez a barom, akkor teszek a lakására, teszek mindenre és mindenkire, darabokra szedem a fickót és megfürdettem abban a rohadt medencében, ha ennyire odavágyik. Ideje lenne már talán rendbe tenni a dolgokat, ne beszéljen velem úgy, mint valami úr, felettem egyikük sem uralkodik.
- Meglesz. – bólintok egyet. Méghozzá elég gyorsan, pénz szűkében nem vagyok, az áldozataim pénzén elélek, így lakást is könnyű lesz venni. Minél előbb látom Violetet, és minél előtt tehetek valamit, ami többől áll, mint az egy helyben ücsörgés és várás a csodára, annál jobb.
- És ott van a telepata barátod is. – tudom, hogy nem barátok a professzorral, aki ott van, ez kicseng a hangomból, de gondolom majd azt a helyet is figyelni kéne, ami nem lesz nehéz, ott van Violet is, könnyű lesz közelebb férkőzni, de belépni oda már felesleges, egyből kiszúrna a fickó.
- Ez jól hangzik. – bólintok egyet Emma szavaira mosolyogva. Végre valami akció, végre a tettek mezejére léphetek és nem kell tovább egyhelyben ülnöm és várnom a csodára, mint valami óvodás. Nekem sokkal nagyobb hasznom van, ha nem próbálnak meg ketrecbe dugni, nem is hagynám, nem is sikerülne, mert a ketrec a vadállatot csak felbőszíti. – Na és mik lennének ezek az információk? – mert tudnom kell mit akar tudni, hogy a megfelelő válaszokat csikarhassam majd ki a delikvensből. Gondolom már tudja kit fog nekem adni, vagy ha nem, hát nem érdekel, biztos tud valami egyéb információval szolgálni.

Tárgy: Re: Emma Frost háza Hétf. 8 Dec. - 22:03

Hoppá! Emmának sikerült egy takarítót találnia? Ezen jót mosolyog magában a doktor.
Hát a modora, mit ne mondjon, valóban szabatos. Próbálkozik megkedvelni a fickót, de sajnos még mindig csak az éppenhogycsak eltűrni kategóriába tudja bent tartani. Szája sarkának ráncolásai is jelzik kényszeres önmegtartóztatásának jelét.
A kérés is csak parancs, hisz felkiáltójel van a végén. Csak a megfogalmazása finomabb. Minden esetre nem szeretné idomítani újdonsült kisállatukat. Ráhagyja arra aki találta azaz Emmára. Ő csak akkor tervez közbe avatkozni, hogyha látványosan keresztbe tesz neki vagy a klubnak. Utóbbi esetén vélhetőleg Emma neheztelésére is számíthat.
Oh, a szívességek. Ez Emma asztala. Nem is igyekszik választ adni Willnek. Legyen ez újfent a nő köre.
Jót kacag Will ellene fordított példázatán.
- Nocsak! Milyen jó a humorérzéked! Ez tetszik! – emeli magasba poharát tiszteletét kifejezve. Persze ez mind csak színjáték. Már kezdi kiismerni ezt a méreggombócot. Sok dolgot kell még majd Emmának vele kezdenie.
És már menne is dolgozni. Ezt viszont tényleg pozitívumként számítja be Willnek. Forrófejű az igaz, de hát a sakkjátszma során is gyakran fel kell áldozni egy-két gyalogot a győzelem érdekében. Ám ezt tegye csak meg a királynő. Emma azonban rendre inti és türelemre.
Mosoly küld vissza Emmának telepatikus üzenetét véve. Nem túl bonyolult jellemnek tűnik ez a Will, rájött már a nyitjára, s elhatározta azt is miképpen fog vele viselkedni.
- Félsz, hogy a tűzoltók nem érnének ide idejében? – viszi tovább Emma poénját.
- Bár talán gazdálkodhatnánk a medence vizével is. – kacag, s jókedvét italba folytja. Érdeklődéssel konstatálja, hogy Willt hova küldi. Nevezetesen abba a városba, ahol az X-birtok is van. Vajon mi a terve? Röpke pillantása és hevenyészett magyarázata elfogadható. Erre bólint is egyet. Már sejti mi lesz a dolga. Megfigyelni az ottani mutánsokat, s kellő távolságot tartani tőle, nehogy a két hím végül összecsapjon egymással. Nem volna előnyös ha a klub tagjai egymás ellen használnák fel erejüket.
Tippje jó, bár a jelek szerint valami speciális küldetéssel is társul. Nem tudja kit kellene
Willnek elkapnia, hiszen a konferencia első felén nem volt jelen. Egy utólagos tájékoztatással is beéri. Addig azonban szótlanul szemléli a fejleményeket, élvezve az alkohol mámorító ízét.

Tárgy: Re: Emma Frost háza Hétf. 8 Dec. - 18:36

Bár Zane politikai vágya okán igen jól kifejlesztette a diplomatikus hergelőbeszédet, Will egy egészen másfajta stílust igényel. Kissé Troy-ra hajaz. Persze nem a vonzalom okán, abból az érzetből már rég kinőttem. Inkább a stílus,a származás okán. Bár Troy nem volt mutáns, de ugyanez a világsértettség sugárzott belőle olykor. Mintha ő mások felett állna, mintha ura lenne a sorsának. Aztán mint kiderült, nem volt. Nem volt ő sem több, mint egy eltaposható féreg. Persze Will ilyen téren más, hisz tapasztalhattam erejét, neki legalább van mire alapozni az általa annyira utált mégis önmagában is megteljesített nagyképűséget.
- Míg nincs cél, addig nehéz pontosan megfogalmazni, mik is lesznek a feladataid. De tekintetbe véve a képességed azt hiszem, nem nehéz körvonalazni - jegyzem meg, ha már ennyire erőlteti. Ugrásra kész, ketrecbe zárt vad, mint azt már jellemeztem neki. És ezt tükrözi beszólása is, egyenlőre csupán halk sóhajtásra késztetve engem.
- Ne engedd, hogy felhergeljen - súgom Zane fejébe, csillapítva őt, hisz tudom, hűs külseje ugyanolyan szenvedélyes embert rejt, legfeljebb az évek megtanították a palástolásra.
- Lassan a tűzzel. Szeretném, ha az otthonom egyben maradna... Nem is tudom, miért nem fogadok itt többnyire látogatókat - nevetem el magam a saját viccem okán. De tény, sok mutáns, ha felhergelik nem képes uralni az erejét. Én viszont szeretem ezt a házat és nem akarok kupit.
- Elsőként keress magadnak lakást North Salem-ben. Mire ez megvan, munkád is lesz, ahogy ígértem - veszem elejét az újabb hőzöngésnek, majd egy röpke pillanatig Zane felé fordulok.
- Will-t bizonyos okok abba a városba hívják, így ott lesz elérhető. Számunkra ez jó is, hisz nincs szem előtt, nem köthető hozzánk, mint oly sok kezdeti balga, kik állandóan a klub körül sündörögtek.
No igen, régebben volt néhány lelkes alkat, akik azt hitték, ha folyton szem előtt vannak, azzal előrébb kerülnek. Pedig így csak a mélységet ásták maguknak.
- Amint berendezkedtél fogsz kapni egy nevet és egy elérhetőséget. Az már a te dolgod, hogy az illetőt lecsalod-e Salem-be, vagy azt a helyet tisztán tartva magad mész érte. Néhány információra lesz tőle szükségem, remélhetőleg sikerül megoldani a nyelvét. És amint megvan, a te dolgot, hogy mit csinálsz vele a továbbiakban - vonom meg a vállam mosolyogva. Azt hiszem, ez lesz számára a legélvezetesebb rész.

Tárgy: Re: Emma Frost háza Pént. 5 Dec. - 10:50

Emma & Will

- Eltakarítom a mocskomat. – erre mérget vehet ő is, meg a köpenyes kis haverja is, aki magára kaphatna egy sapkát, mert a kopasz fején megcsillanó fények bántják a szememet, de nem teszem ezt szóvá, mert… minek? Legyünk udvariasak, az sem akarom itt az orruk alá dörgölni, hogy a nyilvánvalót nem nehéz észrevenni, ha kettejükről van szó. Értek az emberekhez.
A jövőbeli sikerek… na igen, nagyon remélem, hogy a közeljövőről beszél, mert ahogy hallom, elég régóta fennáll ez a kis klub, és eddig mit csináltak? Semmit, a mutánsok még mindig sötétben élnek. Szóval nagyon remélem, hogy nem aggastyán koromra tervezik ezt a sikert.
- Szerintem én is mondtam már, hogy teszek arra, mit szeretsz. – na igen, megbeszéltünk már ezt és azt, és szerintem azt is sikerült a tudtára adnom, hogy nem miatta vagyok itt, és nem is emiatt a kopasz miatt, sokkal inkább a mutánsok miatt. Teszek arra, hogy neki mi sérti a fülét.
- Így is legyen. – na igen, kérni, mert parancsokra nem fogok ugrálni, sokkal inkább fejeket levágni. Utálom, ha ugráltatnak, főleg ha ilyen alakok. Mert Emma tud kedves is lenni, és azt az Emmát jobban kedvelem, de látszik mindkettőjükön, hogy fennhéjázó típusok, azt pedig nem igazán szeretem.
Komolyan, ha még meg is erősítenék azt a sejtésemet, hogy ők ketten… szóval érti mindenki, könnye lehet, hogy lehánynám ezt az iszonyat drága szőnyeget alattunk. Egyelőre még csak ott sem tartunk, hogy csináljak valamit. Gyakoroltam és kaptam néhány morzsát, mint információt, de ennél többet nem tudok, és talán nem ártana tudnom, hogy mit akarnak velem. Mert mint mondtam már, nem eszköz vagyok. Vagy csak pont annyira, mint ők is. – Sokkal érthetőbb lenne, ha tudnám, hogy mik ezek a szívességek. És az is sokat segítene, ha mondjuk már történne is valami. – mondtam már, hogy utálok egyhelyben ülni és várni, márpedig ezt csinálom egy ideje. Mondjanak valakit és megölöm, darabokra tépem, ha ez kell, de most már nagyon unom azt, hogy nem történik semmi sem.
Zane szavaira, viszont megacélozódik a tekintetem, ahogy felé fordulok. – A fejedet egy ezüsttálcán, na azt feltudnám fogni egyből. – milyen kár, hogy nem megölni kell ezt a fickót. Na nem mintha ilyen ember lennék, talán egy kicsit, de nagyon tudom utálni mikor így beszélnek velem. – Szóval… elárulnátok, hogy mikor csinálhatok valamit? – mondjanak egy célpontot, ismertessenek egy feladatot, felőlem aztán vizsgáztathatnak is, megoldom, csak hadd legyek végre mozgásban, hadd csináljak valami érdekesebbet, mint az egy helyben ülés és várás.

Tárgy: Re: Emma Frost háza Csüt. 4 Dec. - 13:07

Idősebbnek látszik koránál, s ez nemcsak bölcsességének a jele, hanem kissé viseltes külleméből ered, mi legfőképpen az egyre gyérülő hajkoronája prezentál. Ám ilyen apróságokon nem szokott fennakadni. Túl van már azon az életkoron, hogy csak a külsőjére adjon. Illetve nagyon is tudja, hogy mivel csíphet fel könnyedén pipiket. És az a megjelenésben és a pénzben leledzik. Persze ezen szokásáról le kell majd szoknia, ha minden igaz…
Az újonc közben visszautalhat Emmával folytatott korábbi beszélgetésükre, lévén ebből a jó doktor nem ért semmit. Nyilvánvalóan sejtette, hogy a fiatalember mutáns kell legyen különben semmi keresnivalója sem lenne közöttük. Hogy azonban ez mi is volt nem firtatja, lévén Emma jól lerendezi a sakktábla legújabb bábúját. Ez kedvére van Zanenek.
Will ellenvetésére gúnyos mosoly ül ki arcára. Emma persze mint jó diplomata oldja meg a problémát. Szótlan, s vigyorogva hallgatja végig amint a gazdi idomítja az izmos kis pincsikutyát. S persze ő is kap egy bókot, mire magasba emeli poharát, s akkor már iszik is belőle.
- Látod Will. A magad tévképzetednek estél majdnem áldozatul. Az efféle dolgokat vesd el mihamarabb! Tiszta elmére van szükségünk, aki átlátja terveink sokszínűségét vagy legalábbis végső célját felfogja. S mikor kell cselekszik. De nem egyedül. Elvégre a szövetségesek célja egymás támogatása is. Úgy a civil életben, mint klubunk tagságában. Ezért nem csak parancsokat kapsz tőlünk, mint mondottad, hanem hatalmat is. Persze azt is a cél érdekében. Meglehet jelentéktelen embernek tűnök, de hatalmam koránt sem csekély, úgy a sajátom, mint munkám kapcsán. Ezt is megkívánjuk osztani veled. Feltudod ezt fogni? Hogy életed legnagyszerűbb lehetőségét kínáljuk fel ezüsttálcán? – beszél jó politikus módján szónokiasan. Mindazonáltal nem mellébeszél, amit mond azt komolyan is gondolja. Ha már Emma jónak látja az illetőt, hát ő sem marad ki a sorból. Meglehet egyszer ő fog valaki beajánlani. Azon kívül meg kívánta értetni Willel, hogy itt nem katonai hierarchia van. Annál jóval lazább, ugyanakkor veszélyesebb is. Ám az utóbbiról egyenlőre nem kell tudnia.

Tárgy: Re: Emma Frost háza Kedd 2 Dec. - 13:41

Úgy tűnik, a bemutatkozási formaságon hamar túlteszik magukat a fiúk, és bár semmi megmosolyogtató nincs benne, mégis egy halvány mosolyféle tétovázik ki arcomra. Csak egy akaratlanul elcsípett gondolatfoszlány készteti arcom izmait megmozdulásra. Még hogy féltékenység.. Ugyan Zane, ennél jobban ismerhetnél...
- Az ajánlatom természetesen továbbra is áll, Will. Persze a józan ész határain belül. De téged valahogy nem olyannak sejtlek, aki minden pitiáner bajával máshoz szaladgálna ahelyett, hogy maga gondoskodna a megoldásról - felelek, némiképp intőn, némiképp bókolón. Valóban önálló, határozott egyénnek ismertem meg. Ugyanakkor bár most elnézendő, a hirtelen és hívatlan berobbanásokat nem mindig tűröm el, főképp nem az otthonomban.
- Inkább a jövőbeli sikerekre - emelem Zane tósztjára magam is a poharam, igaz, az csupán gyümölcslével töltött, ahogy William-é is. Persze kérésére Teresa azonnal átcseréli azt. Az újabb közbeszúrások viszont már némi fintort váltanak ki belőlem, főképp újdonsült tagunk felé irányulót.
- Azt hiszem említettem már Will, hogy nem szeretem ezt a jelzőt. Szövetségeseink vannak, tagjaink, akik osztják nézetünk, célunk. Ha a felsőbb körökbe kerülsz, végképp nem tekinthetsz magadra így, hisz te illeted újra és újra ezt a jelzőt magadra és másokra - oktatom, vagy inkább a figyelmét hívom fel néhány apróságra.
- Egyébként sem olyan posztra szánlak, ahol csak úgy _ugráltatnánk_. Feladatok akadnak majd, ahol a te tehetségedre van szükség, és ilyenkor elsőként kérek. Mert tudom ám kedves is lenni - mosolyodom el, finoman utalva múltkori szavainkra. Ő azt kérte, legyek kevésbé gőgös. Akkor ne ő adja újra és újra a téma alá a lovat.
- De előfordulhat, hogy én nem leszek olyan helyzetben, hogy megkeresselek, nem engedhetjük, hogy akkora figyelem épp rám irányuljon vagy épp hogy nekem kell majd reflektorfénybe kerülnöm. Ebben az esetben tudnod kell, hogy ha netalán Zane megkeres, az én kérésemre teszi és az én kérésemet továbbítja majd neked. Mivel Ő is képes megoldani a maga problémáit, lévén igen tehetséges mutáns - vetek egy már-már simogató pillantást a Futóm felé - így nem fogja a saját dolgait rád hárítani, veled elvégeztetni. nem saját csaholókutyát kívánunk, ha már a te szóhasználatoddal kell éljek, hanem egy olyan megbízható embert, aki a szövetség érdekében olykor megtesz egy-két szívességet nekünk. Remélem ez így érthetőbb és megfelelőbb számodra is - fordulok újfent Will felé. Önmagát hajszolja bele az ugráltatott hülye képébe, noha vele tényleg nem volt efféle szándékom. Persze valamilyen szinten mindenkit a magam kénye és kedve szerint mozgatok, de vannak, akik egészen szabad utat járhatnak be emellett.

Tárgy: Re: Emma Frost háza Pént. 28 Nov. - 17:44

Emma & Will

- Ez csak természetes Zane. – bár most látva a fickót… nem is tudom, talán mégiscsak jobb lenne ma maradnék a formalitásoknál? Elvégre nem vagyunk egy korosztály, tizenöt-húsz év biztosan van köztünk, talán mégiscsak jobban illene a helyzethez, ha magáznám, de… mikor törődtem én azzal, hogy mi illik az adott helyzethez?
- Különleges vagyok, jöttem én magamtól. Amúgy is azt mondtad, hogy zaklassalak egész nyugodtan, ha gondom van, nem? – végül is ő mondta, hogy jöhetek amikor csak akarok, vagy…talán nem éppen így mondta, de én így fogtam fel. Nagyratörő céljai vannak, muszáj foglalkoznia azokkal, akik segítik őt ebben, és én is ezen emberek közé tartozom, nem lett valami szép tőle, hacsak úgy elküld miután ilyen hosszú utat megtettem idáig. Ha már itt tartunk, valószínűleg nem mentem volna el, amíg meg nem kapom azt amit akarok. Kitartó ember vagyok, nem szokásom feladni azt, amit eltervezek. Ha én a fejembe veszek valamit, akkor azt végig is viszem, történjen akármi.
- Szóval már nemcsak neked, de neki is ugrálnom kéne, mint valami pincsikutya? - mert ha ez itt a nagy helyzet, akkor előre szólok, hogy nem igazán fog működni a dolog. Azt még valahogy elviselem, ha egy valaki ugráltat, na de hogy még ez a fickó is itt… az már azért több a soknál. Ha Emmán keresztül szól, azt még elfogadom, de csak a saját kedvére nem fogok neki hajbókolni. Amúgy is, azt mondta Emma, hogy Zane valami tudósféle, szóval gondolom egy laborban görnyed egész nap és patkányokon kísérletezik. Mégis miben kéne neki az én segítségem? Nem atomfizikus vagyok.

Tárgy: Re: Emma Frost háza Szer. 26 Nov. - 20:34

Milyen egyszerű modorú Emma új üdvöskéje, kivel ellenszenvet táplált, mi több a féltékenység gondolata is megfordult elméjében. Lezser stílusa nem veszi le a lábáról, mindazonáltal úgy találja taktikusabb lenne enyhíteni a kezdeti feszültségen.
- Rendben van Will. Míg itt magunk között vagyunk szólíthat Zane-nek. Csak hivatalos és nyilvános helyen kérném, hogy kövessük a protokollt, Gallagher úr. – utal rá mire is gondol.
Mintha csak a Dallasból elbocsátott Teresa tűnne fel a színen, mit némileg furcsáll, nem mellékesen, hogy ama étkeket teszi az asztalra, melyet a vele párhuzamosan megérkező ferde szemű hozott meg. Ejnye, ennyire rossz lenne Emma ízlése?
- Csak a szokásosat: jeget, dupla whiskyvel. – nem igazán fél az igazoltatástól, és ettől függetlenül igazán ráfér már egy kis lazulás. A mai nap sem volt sokkal könnyebb, mint a korábbi.
Letelepedve érdeklődve konstatálja az állásinterjú illetőleg ismerkedő ebéd tényét. Valóban komolyan gondolta Emma Will beszervezését. Mikor meghozzák italát magasba emelve poharát mond tósztot:
- Hát akkor igyunk az állásinterjúkra! – kortyol jó nagyot innivalójából. Jól eső érzés terül szét arcán.
- És mit is kellene tolmácsolnom Willnek? – emeli kérdő tekintetét Emmára, ha már ilyen jellegű kijelentést tett az előbb.

//Bocsi, hogy ilyen sokára írtam.//

Tárgy: Re: Emma Frost háza Szer. 22 Okt. - 19:27

- Hamarosan eljön a megfelelő alkalom - fűzöm még Will bizonyításái lehetőségéhez, majd az érkező Zane-re fordítom figyelmem. A megszólítás hallatán kissé felvonom szemöldököm, bár inkább mosolygósan, mintsem sértetten, hisz az Emma is elég lett volna. De talán ő így kíván visszavágni a kézcsók okozta merev formalitás miatt.
Aztán a helyemre visszaülve követem nyomon a kijavításokat, a kölcsönös bemutatkozásokat, és bár érzem, Will szeretne a kérésemnek eleget tenni, sejtem, Zane pimaszságnak veszi majd szavait.
Közben érkezik a kissé teltkarcsú Teresa is, egy tálcán három tányért egyensúlyozva, melyek mind meg vannak pakolva különféle kínai ételekkel. Mindenből egy kicsi, hogy ki-ki ízlése szerint válogathasson. És amint Zane helyet foglal, azonnal szétosztódik a tányér, mindegyik mellé téve evőeszközt de pálcikát is.
- Mit iszol, Zane? - fordulok a kedveshez, majd válaszát hallva aprót biccentek Teresa-nak, aki konyhafordultával hozza is a kért italt.
- Állásinterjú? - pislantok meglepetten Will-re, majd halkan elnevetem magam, miközben ügyes mozdulatokkal a pálcámra emelem egy incsiklandónak tűnő falatot.
- Nem hallottam még olyan állásinterjúról, ahol a pályázó váratlan és mondhatni hívatlan érkezik - magyarázom mosolyogva, majd elharapom az ételt, és amíg le nem nyelem nem is szólalok meg újfent.
- Inkább nevezném ismerkedő ebédnek. Zane tisztában van a szervezet működésével, céljainkkal, az eltervezett lépésekkel. Így előfordulhat, hogy nem én, hanem ő tolmácsol majd feléd egy-két feladatot.

Tárgy: Re: Emma Frost háza Kedd 21 Okt. - 19:14

Emma & Will

- Nem akarlak letörni, de azok alapján, amit hallottam a fickóról, ezt elég esélytelennek látom. Inkább csak hátráltató tényező, erősen kétlem, hogy valaha is beadná a derekát. – de persze erről én nem dönthetek, hiszen nem vagyok vezető, se semmiféle magas beosztott, ez csak a … véleményem, és ha van egy kis esze, akkor szerintem ő is rájön arra, hogy jobb kiiktatni a veszélyese elemeket, mintsem reménykedni bennük hasztalanul.
- Most először örömmel hallom, hogy önző vagy. – mondom mosolyogva. Na igen, ha már csatlakoztam, akkor látni akarom azt, amit elérünk, nem pedig csak úgy bevonulni a történelem könyvekbe, hogy hozzátettem valamit a jobb jövőhöz. Nem, én megakarom élni, látni akarom a világot lángokban, ahogyan a mutánsok végre elfoglalják trónjukat, amilyen olyan sokáig ültek törvénytelenül az emberek.
- Hát akkor…epekedve várom azt a pillanatot, mikor végre bizonyíthatok. – a válasza nem lep meg, nem rég csatlakoztam ebbe az egészbe bele, és nem tettem még semmit sem, szóval elégé alaptalan is lett volna az, ha bárhova is bejutok. Arról a pozícióról nem is kérdezem őt, nem hinném, hogy bármit is elárulna róla, ráér csak akkor megtudni, ha végre döntött a kérdésről, igaz?
Érdeklődve figyelem a jelenetet, és bár Emma említette, hogy beugorhat a fickó, aki az egyik legfőbb bizalmasa, vagy ahogy én fogalmaztam pincsije, de azt hittem végül nem fog jönni. A kézcsók azért meglep, gondolom régi vágású a fickó, nem is vagyunk éppen egy korosztály amúgy sem.
Mosolyogva hallgatom, ahogyan a férfi végigmondja a nevét, és csak azután nyújtom felé a kezemet. Elvégre ezt követeli meg az első találkozás, igaz? – Üdv, Dr. Helmsman, William Gallagher vagyok. Gondolom nem lenne ínyére, ha Zane-nek hívnám, de maga egész nyugodtan hívhat Will-nek. – vagy nem, igazából teljesen mindegy, csak próbálok valami normálisabb hangnemet megütni, ha már Emma megkért rá. Aztán, hogy ezt tudom-e is majd tartani… az már egy másik kérdés. – Szóval ez lenne az én… ”állásinterjúm”? – kicsit azért késve, de talán. Itt van Emma, meg az, akiben a legjobban megbízik, miért ne lehetne ez valami… spéci állásinterjú?

Tárgy: Re: Emma Frost háza Hétf. 20 Okt. - 11:21

Házvezetőnői ruházatot viselő szolgáló fogadja a bejáratnál. Milyen előkelő. Nem siet befelé, részint illetlenség, részint pedig míg megvárja az ételkiszállító lerendezését, lopás biztossá teszi autóját. Nem mintha ilyesmitől kellene tartania ezen a helyen, sokkal inkább az akkumulátor energiájára van szüksége. Biztos, ami biztos alapon, hisz nem árt az óvatosság. Így némi energiával feltöltődve lép be a Fehér Házba.
Igen, megjött az Akárki, és nem pedig a senki. Az ajtó feltárult előtte és belép őméltósága: maga a Fehér Futó. Nem nehéz megtalálnia az utat, hisz az üvegajtók legjellegzetesebb tulajdonsága az átláthatóság. A látvány pedig ami fogadja igen kellemes.
- Köszönöm, Frost kisasszony. – fogja meg kezét és pimasz módon üdvözletképpen csókot lehel rá.
”Hát ennyire elhidegültél tőlem? Még egy csók sem?” – kérdi tőle magában. A jelek szerint gyakorta lesz kénytelen alkalmazni ezt a trükköt az idegen előtt, kinek jelenlétét meg is említi. Erre számított a jó doktor, hisz voltaképpen ezért kellett eljönnie. Még szerencse, különben nem tudná, hogy folytatódna kettejük viszonya.
Kezét nyújtja a férfinak:
- A pontosság kedvéért: Doktor Zane Timothy Helmsman a becses nevem. – közben végigméri a férfit. Izmos fickó, igazi erőember benyomását kelti. Persze Helmsman tudja igazán, hogy mi is az igazi erő. Az pedig nem az izmokban rejlik. Persze nem becsüli alá Willt, tartózkodó marad. Ha itt van, az annak a bizonyítéka, hogy mutáns, már pedig akkor van képessége. Ránézésre semmi erre utalót nem talál. Szögletes fejformája csekélyebb intellektust feltételez, ám ez sem bizonyosság. Megfigyelés, kivárás, következtetés. Ez a kutatás ismérve, minek tárgya most Will. Ennek folytán előre láthatólag Emma most este mellőzött helyzetbe fog kerülni. Illetőleg csak rajta fog állni, mennyire vonja magára Zane figyelmét. A történteken még ő sem emésztette meg teljesen.

Tárgy: Re: Emma Frost háza Szomb. 18 Okt. - 12:28

- Reményeim szerint hamarosan Xavier is rájön, hogy az ő elképzelése nem hosszútávú megoldás, pusztán csalfa remény. És ekkor nem kell elvesztegetnünk egy erős telepatát és a diákjaival sem kell egyesével megküzdenünk. Hanem ő maga fogja elveinek megváltoztatásával megoldani ezt - jegyzem meg, még mindig mosolyogva. Persze értem, hogy Will erejével és felfogásával egyszerűbb lenne kiiktatni az akadályozó személyt. De én jobb szeretem magam mellé gyűjteni a tehetséges mutánsokat, mintsem egyesével meggyőzni vagy megölni.
- Ne félj, vagyok annyira önző és hiú, hogy lépéseim gyümölcsét magam akarom learatni és ízlelni. Nem évszázadokban gondolkodunk - nevetek rá. Persze lehet, hogy most az ő szemszögéből, eddigi ismeretei alapján valóban csigalassúsággal haladunk. Ám az alapozáshoz idő kell, utána már minden megy a maga olazotott módján.
Az apák említésére már csak biccentek. Az enyém nem barom volt, végül is, igen jövedelmező és befolyásos vállalatot épített fel. Pusztán túl sokra becsülte rejét, azt hitte, gyermekei is annyira félik, mint alkalmazottai. Ebben tévedett egyedül.
- Még nem - ingatom a fejem a belső kör említésekor
- Ám az esélyed igan nagy a bejutáshoz. Lenne egy számodra pont megfelelő pozíció és rang. De ehhez azért még kell egy kis idő. Hogy lássalak, hogy lássam, valóban megfelelően viszonyulsz-e hozzánk - jegyzem meg, barátságosan, sokat ígérőn. Igen, megfelelő bástya lenne, Zane már látatlanban i sfelvetette a lehetőséget. De azért a Belső körbe nem lehet csak úgy, egy gondolatra bejutni. Ahhoz bizonyítani kell.
Ám a kifejtést kopogás zavarja meg, vagy inkább szakítja félbe. Érdeklődve fordulok a ház felé, belső szemeim azonnal a házvezetőnőt fürkészik, "látom", ahogy lerendezi az ételfutárt, ahogy három adagra osztja a hozott ételt. És persze a mellette elsuhanó Futót. Mosolyogva állok fel a székből, csipetnyit sem zavartatva magam attól, hogy a tervezett öltözet helyett egy köntösben fogadom Zane-t. És már a teraszra vezető üvegajtónál vagyok, felfedve magam, tartózkodási helyem, egy apró, szinte már kedvesnek mondható mosollyal üdvözölve az elém lépőt.
- Pontosságot kikezdhetetlen - jegyzem meg, jobbom nyújtva felé, mintegy jelzésértékűn. A csók, az arccsók most nem megengedett, ám az illő formák szívesen fogadom.
- Gyere Zane, épp időben érkeztél, hogy velünk ehess. Vendégünk van ugyanis - magyarázom, immár visszalépve a kinti ülőkékhez.
- Zane, ő itt William, akiről már beszéltem neked. Will, ő peig Dr. Helmsman - zavarom le a kötelező bemutatkozási formákat, majd visszaereszkedve a fotelbe figyelem az első menetet.

Tárgy: Re: Emma Frost háza Pént. 17 Okt. - 19:51

Emma & Will

- Ebben azért nem vagyok olyan biztos. Ha valóban annyira becsülik őt a kis tanoncai, akkor az idő nem old meg semmit, inkább csak még több problémát szül. – csak még jobban odalesznek érte, csak még inkább bosszúra éhesek lennének, mikor esetleg, talán, meghal a kis pártfogójuk. Persze, nem az én bajom, ahogy arra Emma is próbált rávilágítani, de mivel ez az én célom is, beleütöm az orromat, mert ha meg kell halnia, akkor haljon meg, ne hagyja csak azért életben, mert jobb belátásra lehet ösztökélni. Állítólag lehetetlen, mert nagyon elhivatott, és akkor ezek ismeretében azt hiszem egyértelmű, hogy meg kell halnia.
- Persze, az idő! Na és, ha a célunk nem valósul meg a te életedben? Vagy az enyémben? Én látni akarom, ahogyan felemelkedünk! – látni akarom, megélni és harcolni érte, nem pedig valami kiöregedő halott lenni, aki hozzátett valamit, de már nem láthatta a munkája gyümölcsét. Nem értem miért ilyen, mintha örök életű lenne, pedig… pedig nem az, mert bármikor megölhetik őt is, bármikor dönthet úgy az élet, hogy véget vet Emma uralkodásának, és akkor is majd az időt fogja mondogatni? Az idő nem old meg semmit sem, nem értem miért álltatja ezzel magát. Lépni kéne, de persze én nem léphetek, mert ő a vezető.
- Szóval az apád… az enyém is egy barom volt. – de szerencsére egy halott barom most már, elképesztően jó érzés volt megölni őt. Neki köszönhetem állítólag a mutánsgént, szóval ő nem szenvedett olyan sokat, mint mondjuk anya, vagy az öcsém. Ők lassan, sokat szenvedve haltak meg, kiélveztem minden egyes pillanatát annak a napnak.
- Ez jól hangzik, minden bizonyára jó kis hasznát veszed a képességednek ezúton. Na és én ehhez a belső körhöz tartoznék? – úgy hangzik, mint a legfőbb bizalmasoknak a kis csoportja, és mivel nem ismerjük olyan rég egymást, így nem lepődnék meg, ha ennek nem lennék tagja. De azon még inkább meglepődnék, ha mindezek ellenére senkinek se fordult volna még meg a fejében a hatalomátvétele. Gondolataimból már csak az ajtó irányából való kopogás ébreszt fel. – Megjött az… akárki. – kaját vártunk, de azt is mondta, hogy beugrik valami fickó, honnan kéne tudnom melyik kopogott?

Tárgy: Re: Emma Frost háza Csüt. 16 Okt. - 11:28

Eljött a hétfő… és annak is az estéje. Nem túl sok idő telt el az ominózus hajókázás óta, ahol személyes kapcsolatuk megakadt, hivatalosuk is elhűvösödött. Talán mert keverték a szerelmet az üzlettel. Erre a következtetésre jutott munkája közben, mert gyakran bizonyult szórakozottnak, mi egyáltalán nem jellemző a rendezett elmével bíró doktor Helmsmanra. Mégis nagyon várta már, hogy eljuthasson a Fehér Kastélyba, ahogy kódnevezik Emma Frost házát, mi igencsak gyenge jelző villáját illetően.
Fehér DeLorean hasít végig New Yorkon a luxusvillák alkotta negyedig. Ott kénytelen visszafogottabb tempót folytatni, mert a környék lakói nem nézik jó szemmel a sportautós hancúrozást. Még ha saját fiacskáikról is legyen szó, nemhogy egy vadidegenről.
A pontos cím ismeretében sikerül eltalálnia a Frost villához. Kellemetlen meglepetésként éri a bejárati kapu előtt álló kínai étel kiszállítókocsi és a hangosbeszélőn keresztül próbálja magát a kapussal megértetni a befelé igyekvő futár. Egy percet vár, majd nagyot sóhajtva száll ki és lép a hangosbeszálőhöz.
- Itt Doktor Zane Timothy Helmsman. Frost kisasszonyhoz jöttem. És a kínai is. Méltóztasson kinyitni a kaput! – a választ meg sem várva indul vissza autójához. A futár szája tátva marad látva a lassan feltáruló kaput, amiét ő már jó öt perce küzdött. A két jármű beindul. Helmsman van annyira türelmes, hogy ne körözze le az ételkiszállító egységet. Bizonyosan a tapasztalatlan ifjonc a tájban gyönyörködik. Többször úgy sem lehetősége ilyet látni. Helmsman is, a lassú tempó kapcsán, maga is megnézi Emma vityillóját. Impozáns lakhely, kétségtelen. Sokkal kevésbé mértéktartó mint az ő emeleti rezidenciája. Más felfogásukból ered. A férfi pusztán csak olyan helynek tekinti rezidenciáját, ahol lakik. Ennek tudható be, hogy az alkalmi szexen, alváson és az igény szerinti átöltözésen kívül más tevékenységeket nem folytat otthon. Vendége még nincs, a postás nem hozott távoli rokontól levelet. Bár ki tudja mit hoz a holnap. Ugyanakkor nem is lakhelyéven kíván felvágni vagy imponálni. Nem is tart sok értékes tárgyat, inkább egyszerű és modern berendezésű. A nagy kivétel a golyóálló üveg mögé rejtett óegyiptomi fáraómaszk. Ezzel szemben a nő villája megalomán magamutogatás. Teljesen ellentéte a nő egyéniségének. Talán így akarja megtéveszteni az ügyfeleket? Vagy éppen ezekkel elkápráztatni és így nyerni meg őket? Érdekes koncepció, valakinél talán hatásos is.
Negyed órás kocogás után a két kocsi megérkezik a Fehér Házhoz. Méretében ugyan elmarad az igazitól, mégsem tekinthető kevésbé jelentősnek, hisz itt is legalább annyira fontos, a világ befolyását befolyásoló döntések születnek, mint ama ominózus helyen. És ebben doktor Helmsman is fontos résztvevő, s talán nemsokára a másikban is lesz. Noha ő egyenlőre csak New York irányítását szeretné elérni, ám ez csak a kezdett. Ha sikeres, országos szinten is sikerül támogatókat szereznie, akkor még összejöhet. De az még odébb van.
A DeLorien a kínai kocsi mellé áll be. A járműből kilép maga a Fehér Futó, személyesen. Fehér ruházata pontosan passzol környezetéhez, mind cipője, nadrágja, inge, öltönye. Csak bíbor nyakkendője tűnik ki a hófehérségből. Valaha dús hajzata már kopaszodik, arcán apró ráncok jelzik korát, de kemény vonásai jelzik, hogy az még koránt sem az öregkorban van, épp ellenkezőleg az érett férfikorban. Erről tanúskodik magabiztos tartása is, noha bensőjében van némi nyugtalanság. Míg valaki lerendezi az ételkiszállítót, addig ő is megteszi az utat mi a ház úrnőjéig vezet.

Tárgy: Re: Emma Frost háza Vas. 12 Okt. - 16:38

- Ha úgy alakul a helyzet, igen - bólintok a felvetésre. Igazából most, először mondom ezt így ki szavakkal. Sokkal jobban örülnék, ha Charles belátná igazunk és erősítené kötelékünk. Hisz egy igen erős telepatáról van szó, márpedig az ilyet kár veszni hagyni. Nagy kár...
- De egyenlőre nem szeretnék efféle próbálkozásokat. Túlságosan mélyen elvetette bizakodó gondolatait a tanítványaiban, halála csak ellenszegülést váltana ki nem pedig támogatást. Majd az idő választ ad erre a kérdésre is - teszem még hozzá mintegy intve is Will-t, hogy ezzel a problémával ő ne foglalkozzon.
- A társa.. más képesség, más ember, más szemszög. Ugyanakkor még lojális felé, még elfogadja nézeteit noha nem egészen éli meg azokat. De túl erős és szilárd jellem az egyszerű átkódoláshos. Mint ahogy mondtam Will, az idő...Talán idegesítő lehet, talán gyengeségnek tűnik. De SHaw veszte pont az volt, hogy nem bírt türelemmel várni, apránként meglépve a megfelelő mozzanatokat. Ő azonnal akart és mindent. Márpedig aki nagy kanállal eszik, az hamar belefúl az ételbe.
A magánéletemre való áttérés és a férfifaló megjegyzése viszont már mosolyt csal arcomra, sőt, mondhatni jókedvű nevetés is társul hozzá, még mikor tovább firtatja is a dolgot. Miért kellene titkolnom, ki vagyok és honnan jöttem .És az utat miért kéne takargatnom, amin olyanná váltam, amilyen vagyok. Persze akadnak részletek, mit megtartok magamnak, ám ezek még messze vannak attól.
- Mondhatjuk... Egy ilyen "pasi ügy", csak hogy a te szavaiddal éljek, döbbentett rá, hogy apám keze és tekintete messzebb elér, mintsem szeretném - vonom meg a vállam. Igen, azt hiszem, ha akkor nem avatkozik az Ian és köztem alakuló kapcsolatba, vagy ha másként teszi, ha ügyel, hogy ne kapjak magyarázatot a kedvestől talán otthon maradtam volna, az ő kicsi lányaként. De nem így történt és soha többé nem tudtam becsülni őt.
- Nincs belső rivalizálás. Gondosan megválogatom a közvetlen embereim, mind képességük, mind hűségük tekintetbe véve. Egy részüket nem érdekli a trónszék, csak a végcél. mint téged. Mások nem helyettem, hanem velem akarják megélni a győzelmet. Mint Zane. A lényeg, hogy a belső kör lojális legyen és erős. Akkor nincs olyan alsóbb paraszt, aki efféléket merne tervezgetni...

Tárgy: Re: Emma Frost háza Pént. 10 Okt. - 20:47

Emma & Will

- Ha te mondod. – mosolyodom el. Na igen, ebben azért egyet tudok vele érteni, semmi sem tökéletes, viszont kissé meglep, hogy nem jön a kiselőadással, miszerint ő mennyire tökéletes, mert attól bizony kiakadtam volna. Jó az önbizalom, vonzóvá is tud tenni egy nőt, de ha túlcsordul akkor már inkább idegesítő, semmint vonzó. Értem én, hogy nem akarná elárulni a gyenge pontját, de mindenkinek van gyengéje, neki is, és nekem is, akármilyen nehéz is ezt bevallani. Nekem Violet az, ő az én gyengém, de ez nem zavar, mert egyben erősít is. Ha vele valamit történik… darabokra tépem azt, aki bántani merészeli őt.
- Szóval meg kell halnia igaz? – ha nincs az ügyünk javára, akkor vesznie kell, nemde? Nem érdekel mennyire erős mutáns, ahogyan az sem, hogy kikkel veszi körbe magát. Nem valami gyilkos alkat, így gondolom engem sem lenne gyomra megölni, akkor meg miért ölték még meg? Valahogy biztos ki lehet játszani a védelmét és eljutni odáig, hogy sikeresen hátba szúrhassák. – Na és a társa? Úgy hallottam, hogy ő… más. – más, mint Xavier. Violet azt mondta, hogy a professzor társa sokkal keményebb ember, sokkal radikálisabb nézeteket vall, és nem mindig értenek egyet. Fura, két ilyen eltérő ember mégis hogy a fenébe tud eredményesen összedolgozni?
- Igen, ez így van. – elvégre engem is meggyőzött, hogy jobb nekem az, ha csatlakozom az ő kis csapatához, igaz? Bár engem nem kellett olyan közel engednie magához, hogy meggyőzön, de a lényeg ugyanaz.
- Nehéz téged elképzelni annak a bulizós férfifalónak. – a férfifalót elhiszem, gondolom szeretik vele tölteni az estéket a férfitársaim, én inkább a bulizós jelzőre érettem a szavaimat. Valahogy nem nézném ki belőle… sokkal inkább valami úri hölgynek néztem volna, aki a szülei pénzén nőtt fel. Bár a látszat néha csal, és ha mindezt a saját erejéből építette fel, akkor elismerésem, ha pedig mégiscsak a szülei vannak a háttérben… akkor is, mert végtére egy elégé életre erős nőtt sikerült belőle nevelni, aki bár időnként roppantul ellenszenves tud lenni, alapjaiban véve nem is olyan rossz társaság. – Na és miért maradtál ki? Csak nem valami pasi ügy? – csak viccnek szánom a dolgot persze, az ember azért mégsem marad csak úgy ki kénye kedvére a suliból, igaz? Aztán kitudja, talán mégiscsak egy pasi van a dologban, akibe halálosan szerelmes volt, és úgy tervezték, hogy együtt szöknek el a szüleik elől, de nem igazán sikerült valami jól a dolog. Kitudja, talán ő volt Emma első áldozata a hatalom oltárán.
- Ez így mind szép és igaz, de hol marad az, hogy nem akarod, ha bármelyikük is esetleg úgy gondolná, hogy versenyre kelhet veled? Gondolom te sem szereted a belső rivalizálásokat. – elvégre ki szereti? Bár erősen kétlem, hogy lenne itt bárki annyira tökös, hogy egy ilyet meglépjen. Engem nem igazán érdekel a dolog, amíg úgy látom, hogy értékes vagyok, addig jó így nekem.

Tárgy: Re: Emma Frost háza Szer. 8 Okt. - 15:22

- Semmi sem tökéletes - jegyzem meg felvetésére. Nem fogom elismerni, kijelenteni, hogy van módja a páncélom felsebzésének, hisz bolond az, ki önként tartja torka elé a kést. Ám hazudni sincs értelme. Will nem az a fajta, aki előtt hencegni kell, és én sem vagyok az, aki a mellét döngetve élvezi ezt. Mindenkinek vannak gyenge pontjai, csak sokan jobban óvjuk, takarjuk.
- És senki sem - teszem még hozzá, ahogy Xavier-t említi újfent.
- Ő.. hogy is mondjam. Túlságosan szentimentilás. Hiába erős telepata, hiába láthatna bele minden emberbe, ismerhetné gondolataikat.. továbbra is kitart azon álláspontja mellett, hogy az emberek elfogadnának minket. Pedig ez egy vicc... Az emberek, az evolúciós folyamatot figyelve fejlődnek, az újabb lépcsőfok mi vagyunk. Ám a gyengébb faj harcolna a túlélésért, nem pedig elfogadná, hogy ő már elkopott. Soha nem fognak elfogadni minket, mindig lesz, aki félni fog, vagy épp irigykedni - vonom meg a vállam. Nem kiselőadást akarok tartani, elég értelmesnek látom ahhoz, hogy mindezzel tisztában legyen. Pedig ha Xavier is a mi nézetünk vallaná, ha ő is átlátná az igazságot és felhalmozott diákjai a mi seregünk erősítenék akadálytalanul vehetnénk át az irányítást. Ám így kénytelenek vagyunk gerilla-mód harcolni, hisz ahhoz még nem elég erős a szövetség, hogy egyszerre ahrcoljon az emberek és az őket pártoló fajtársak ellen. És kár is lenne megannyi elhullott tehetségért. Végül csak önmagunk írtanánk ki.
- Kétségtelen, hogy meg tudom győzni a másokat a saját igazamról - nevetem el magam. Ha nem hajlanak felém, akkor egyszerűen "belülről" hitetem el velük, hogy jobb, ha engem támogatnak. Igazán sikeres egyveleg a külső, a képesség, és a mutáció.
- Álmodozó? Nem, nem sokáig - rázom meg a fejem, élvezve, ahogy most szabad tincseim körbetáncolják arcom. Majd kezemmel simítom a leragadt kószákat, hogy helyettük a poharam tapasszam a számhoz néhány újabb korty erejéig.
- A bulizás pedig később jött, tekintve, hogy tizenhét évesen kimaradtam a suliból - teszem még hozzá tovább mosolyogva. Nem titok, és sose tagadtam. Az már más kérdés, hogy utána, némi rásegítéssel minden papírom rendbe lett, sőt, még diplomát is szereztem.
- Szabályozni nem akarok senkit, túlságosan macerás - ellenkezem azonnal. Persze sejtem, érzem, hogy kevésbé tetszetős számára a gondolat, hogy valaki felügyeli, határokat szab számára. De egy szervezet csak úgy működhet, ha vannak szabályai.
- De szeretem tudni, kik vesznek körül, milyen képességgel, milyen hozzáállással. Tudom, hogy merre járnak, élnek, legalább is többnyire. Hisz így tudom, kit hol tudok feladatra kérni, ha valami adódnak. Szerinted egy jó vezető ismérve nem az, hogy tisztában van a saját embereivel? - fordítom vissza a kérdést. Ugyan, ki venne komolyan, hogy tudnék egy ilyen összetett szervezet élén állni, ha hagynám, hogy mindenki a maga feje és kedve után menjen.

Tárgy: Re: Emma Frost háza Kedd 30 Szept. - 16:11

Emma & Will

- Gondolom azért az se áttörhetetlen. – semmi és senki sem legyőzhetetlen ugyebár, szóval gondolom erre a… páncéljára is van valamiféle megoldás. Talán elég csak feltörni valahogy, és máris hasztalan lesz, igazából ez is csak egy tipp, nem igazán vagyok én otthon ebben a telepata dologban. – Ez a Xavier mutánsokat talál meg szinte bárhol az országban, ahogy hallottam. Ha ilyen erős, akkor miért nem látja be a nyilvánvalót? – gondolok itt arra, hogy az emberek nem egyenrangúak velünk, nem érdemlik meg, hogy éljenek. Szolgálniuk kéne, a lábunk előtt csúszniuk, mint a férgeknek. Soha nem fogom megérteni, hogy egyesek mégis miért támogatják az embereket. Szánalmas egy faj, éppen az ő legyőzésükre vagyunk teremtve.
- Neked azért gondolom jóval könnyebb meggyőzni másokat, mint mondjuk nekem. – ezt veheti egész nyugodtan bóknak. Egyrészt én nem vagyok valami nagy béke és semmittevés párti, az indulataim és az ösztöneim irányítanak, így hát előbb ütök, mintsem gondolkodnék, nem szokásom lekötelezettet csinálni az emberekből, nem volt rá soha szükségem, én inkább csak végeztem velük. Emma azonban jóval… karizmatikusabb, mint én, nem véletlen, hogy ő vezeti ezt az egész kócerájt, nekem még csak eszembe se jutna, hogy ilyet tegyek. Arról már nem is beszélve, hogy nő. A nők köztudottan jobban tudnak meggyőzni másokat, mint a férfiak. Főleg, ha szemrevalók, úgymond a lábaik előtt hever a világ.
- Szóval te nem egy álmodozó, bulizgató kamasz voltál? – nincsen él a hangomban, a puszta kíváncsiság vezérel most. Ha csak a külsejét nézem, akkor azt mondanám, hogy ő az a suli szépe fajta lány volt, de ugye nem ismerhetem őt, és mivel mutáns is, így az is lehetséges, hogy még csak nem is volt normális élete. Ami azért fura lenne, mert ahhoz képest egész normális, persze, tud néha kifejezetten idegesítő is lenni, de ha próbálkozik, akkor aztán megtörténik a csoda.
- Végül is. – én nem nevetek, de azért valami mosolyfélét erőltetek az arcomra. Azért ez… nem hangzik valami jól. – Egyáltalán van olyan valaki a… csapatban, akit nem akarsz szabályozni? – kíváncsiság, de azért az kihallhatja a hangomból, hogy nem éppen kedvemre való az, amit mondott. Nekem nem illúzió kell, hanem a valóság. Tudni, hogy határok között mozoghatsz csak…nagyon dühítő.

Tárgy: Re: Emma Frost háza Hétf. 29 Szept. - 15:33

Csak egy vállvonással nyugtázom észrevételét. Egy cseppet sem veszem sértésnek meglepettségét, igazából valóbna ritkán mutatkozik meg humorérzékem, pedig van, és egész jó, noha kissé fanyar. De idegenek ebből keveset kapnak, a többségnek jobb, ha Ms. Frost maradok, a hideg és kiszámíthatatlan üzletasszony. Mert viccből nem lehet vezetni egy egész vállalatot, viccelődve nme lehetne komoly lépéseket tenni a Pokoltűz klub ügyeiben.
- Xavier - biccentek és már meg sem lepődöm hogy tud arról az iskoláról és a vezetőjéről. Az a lány, aki ennyire rabul ejtette... ott tanul. Hasznos információk.
- Xavier roppant erős telepata, talán egyike a kimagaslóaknak. De a páncélomon még ő sem képes áttörni - mosolyodom el. Semmi fellengzőség, nem verem a mellkasom, nem kezdem el bizonyítani, hogy én jobb lennék. Mert nem érzem szükségességét. Elég, ha Will annyit tud, még őt is képes vagyok blokkolni. És tehetném a végtelenségig, ha nem sértik fel a burkot. De hiba javítva, ott a sisak a hosszabb igénybevételhez.
- Tény, a holtak már nem beszélnek és nem nyaggatnak. De nem is segíthetnek és nme lehetnek hasznodra. Olykor jobb, ha nem hullát, hanem lekötelezettet csinálsz belőlük - vonom meg a vállam. Persze mindenki másként teszi a dolgát, ám ha csak halottakat hagynék magam után legfeljebb a figyelmet terelném irányomba, előrébb nehezen jutnék. Kellenek a lekötelezettek, vállalatigazgatók, politikusok, gazdasági nagyemberek. Akik hálával tartoznak, vagy csak félnek. Ha már ennél tartunk. Mert jól mondja Will, ez is hatalom, és roppant részegítő tud lenni.
- Hát egy idő után elég unalmas és fárasztó tud lenni - mosolyodom el apró közbeszúrásán. Valóban nem nagy témakört fedtek le azok a gondolatok. A lecke, az idegesítő tanárok, az igazságtalan szülők és persze a "nagy" szerelmek Igazán egysíkú témák, hosszú távon inkább kiakasztó, mintsem élvezhető.
- Egy elég nagyot. Végül is, New York és Salem között van néhány mérföld - nevetek rá, újabb korttyal könnyítve poharam tartalmát.
- Végül is, a magad ura vagy Will, nem? Saját munkád lesz, ami tőlem független, saját lakásod. Kell ennél nagyobb illúzió a szabadságról? - mosolygok barátságosan.

Tárgy: Re: Emma Frost háza Szomb. 27 Szept. - 15:54

Emma & Will

- Te tudsz viccelni… hát ez… elképesztő. – húzom mosolyra a számat. Nem sértésnek szánom ezt, egyszerűen eddig csak a komoly és a cinikus énjét láttam, ki hitte volna, hogy képes viccelni is? Nem hinném, hogy a legtöbb embernek a humor jutna először eszébe, mikor meglátják Emmát. Nem, nekem is inkább a komoly, jégkirálynő jut először eszembe róla. De ne ítélj első látásra, tartja a mondás, igaz? Nos, én gyakran teszek így, általában az első megérzés mindig helyes, a többi pedig már csak elakar bizonytalanítani, de a kivétel erősíti a szabályt, nemde?
- Na és mi van annak a mutáns sulinak a vezetőjével? – ha már telepaták, akkor megkérdezem, mert ő az egyetlen,akit ismerek Emmán kívül. Persze, nem közvetlen, csak hallottam róla, Violet mesélt nekem egész pontosan a professzorról, meg arról, hogy mit tud. Persze, gondolom azt fogja majd mondani, hogy sokkal erősebb, mint ő, vagy egyszerűen csak nem válaszol, vagy csinál valami más idegesítő dolgot, amivel kivonja magát a válaszadás alól. Igazándiból az is egy válasz, ha nem válaszol, úgyhogy… innen nézve minden szempontból választ kapok a kérdésemre, az egyetlen bizonytalan tényező tehát az, hogy mégis miként fogja lereagálni a dolgot. Hiszen senki nem vallja be, ha esetleg erősebbek nála. Ő mondta.
- Én jobban szeretem őket holtan tudni. – az is igaz, hogy én nem azért öltem, hogy feljebb jussak a ranglétrán. Szórakozásból, holmi kötelességtudásból leginkább, de ez nem változtat a tényen, hogy inkább ölöm meg a másikat, mintsem életben hagyom. Mégis mi értelme lenne annak, ha nem veszem már hasznát? Így teremteném meg magamnak a legnagyobb ellenségeimet, és akkor én inkább már eltakarítom őket, nem fogom hagyni, hogy bajt okozzanak nekem. Persze, érthető, ha ő mondjuk nem öl meg mindenkit, gondolom nem szereti bepiszkítani a kezét, én meg pont, hogy azt szeretem csinálni, micsoda véletlenek vannak, igaz?
- Ha félnek tőlem, az azt jelenti, hogy hatalmam van felettük, azt ki nem szereti? – való igaz, hogy semmi különös nem volt az életemben, semmi szomorú, vagy nagyon nehéz pillanat. Féltek tőlem, én pedig ezt kihasználtam, élősködtem rajtuk, imádtam nézni azt, ahogyan kiül az arcukra a félelem minden reggel. Én uralkodtam felettük… ez pedig egy nagyon jó érzés volt, élveztem minden egyes pillanatát annak, hogy fájdalmat okozhatok nekik.
- Biztos jó poén lehetett hallani a gimnazisták gondolatait. – a gimnazisták egyszerűek, máson se jár az agyuk, csak a szexen és kész. Emlékszem, hogy mennyit hallgattam a sok barom kitalál történetét, hogy miként töltötték az éjszakát, amiből persze egy szó sem volt igaz, de felvágni azért felvágtam vele.
- Szóval te biztosítasz nekem egy kifutót? – kérdezem tőle mosolyogva, mert a szavaiból azért ez jött le. Igazándiból nem érdekel, hogy mit csinál, ameddig a magam ura vagyok. Abban viszont igaza van, hogy utálom, ha megpróbálnak korlátozni. Egyszer-kétszer megesett a börtönben, hogy valamelyik őr azt hitte, hogy majd az ütlegeléssel tisztelet harcol ki, de a vége az lett, hogy a fejével kosaraztam labda helyett. – Elhiteted velem, hogy a magam ura vagyok?

Tárgy: Re: Emma Frost háza Csüt. 25 Szept. - 12:48

- Persze, minden hónap utolsó vasárnapján tartunk egy konferencia-beszélgetést, ahol kipletykáljuk a többi, nem telepata mutánst - nevetem el magam, ám közben a fejem is rázom mellé, hogy minden kétséget kizáróan tudja, csak poénkodok. Mert azért erre is képes vagyok, ha úgy alakul a kedvem.
- Rangsort csak nem érintett személy tudna felállítani, hisz melyik mutáns vallaná be szívesen, hogy a másik, hasonló képességgel rendelkező erősebb nála, ezzel beismerve, hogy legyőzhető. Mi telepaták pedig főként óvjuk tudásunk szintjét, pont azért, hogy ne fordíthassák ellenünk - magyarázom egy vállvonás kíséretében. Az, hogy valaki telepata, hacsak nem mellőzi teljesen a képességét előbb-utóbb kiderül. Ám az, hogy milyen szinten van, mennyi mindenre képes már könnyebben titkolható és titkolandó információ is.
És csak újabb bólintás a megállapítással kapcsolatban. Igen, ez a fajta képesség lehet átok is. Bár ha úgy nézzük, bármely mutáció az, ha a birtoklója nem tanulja meg kezelni. Akkor lehet akár az elemek manipulációja vagy csak egy egyszerű teleportáció is átok.
- Nem, ő egy nő volt. De látod, céljainkhoz másokon keresztül jutunk el. Az már csak részletkérdés, a másokat életben hagyjuk, esetleg csak segítő karjuk használjuk fel vagy belőlük építünk lépcsőt.
Persze nem utalok és nem is figyelmeztetek. Will képessége igen kecsegtető ahhoz, hogy magasabb pozícióba jusson vele, ezáltal legfeljebb kar legyen, nem lépcsőfok.
Aztán csak kortyolom lassan melegedő italom, hallgatva most az ő történetét. Nem különösebben kirívó, nem egetrengetően szomorú. Azt hiszem, igen sok mutáns gyermek éli meg ezt a különös helyzetet. Persze van, akit elfogadnak, van, aki képes titkolni mások elől és leélni így az életét. És vannak olyanok, mint Will.
- Valahogy úgy érzem, szinte élvezted ezt a félelemet. Az ízét, az erejét, a hatalmát...
Még a fejébe se kell néznem, hogy sejtsem. Hisz ugyanez az élvezet ragadta el, mikor rajtam próbálkozott. Az a különös hatalom, mit képessége lévén kóstolt meg, és mi mámorosan járja át porcikáit.
- Kellemetlen pillanat lehetett. Na látod, nekünk telepatáknál ez viszonylag hamar elérkezik, hisz halljuk azt, mit mások csak gondolni mernek, kimondani nem.
Igen, eleinte mennyire zavart az a sok kusza gondolat, az a sok zagyvaság, mit az ember egy gimnázium falai között gondolhat, míg meg nem tanultam kizárni őket és csak azt meghallani, amit én is akartam.
- Sokan azt hiszik, ha láncra verünk egy nagy vadat az majd megszelidül, megtörik. Ám az igazi vad csak még inkább felhergelődik, ha korlátozzák, ha olyasmit akarnák ráerőltetni, mi neki nem ínyére való. Az okos ember tudja, nem rablánc, nem zárka kell neki, hisz nem megtörhető. Széles kifutó, ahol úgy érzi, szabad, a maga ura, anélkül, hogy látná korlátait. Vagy csak nem érdeklik, hisz azok a vágyott határon kívül vannak.
Will is ilyen. Amíg az általa vágyott szabadságot nem korlátozzák, addig higgadtan viseli a dolgokat. Ám amint megtörni akarják, beszabályozni azonnal robban, pusztítva maga körül. Kicsit olyan, mint egy rosszul időzített bomba, nekem csupán meg kell lelnem a hibás pontot, vagy legalább azt a részt, ahol magam szabályozhatom a robbanást.

Tárgy: Re: Emma Frost háza

» Emma Frost
» Emma Frost irodája
» Emma Frost - Fehér Királynő
» Emma&Enaid - Gyakorlás
» Emma Frost - Fehér királynő