Melodie&Dwayne

Tárgy: Re: Melodie&Dwayne Szomb. 4 Okt. - 16:05

Melodie & Dwayne

Ahol már a törvény is kevés..

Ha a lány tudná, hogy mennyire egyet tudok érteni vele, közel sem lenne ilyen ellenséges, és arrogáns. Egy a célunk, róla csak azt látom, hogy képes lenne ölni is indulatból. Bevallom, ezzel én is így vagyok, de ha esztelenül csináljuk, akkor túl gyorsan félreállíthatnak minket. Mint ahogyan ezt tettem én is. Mentem előre, konokul, rendíthetetlenül. Kéretlen magatartásomnak meglett a böjtje. Ha már akkor is okosan teszem, nem felvállalva a tetteimet, elbújtatva a családomat, sokkal többet tudtam volna elérni. Akkor talán lehettem volna egy életképes rendőr, nem ez a meghasonlott, cinikus, gyakorlatilag alkoholista renegát, aki vagyok. Bonetti is ez a tipus. Amilyen én voltam. Még nem vesztett el szerintem sokakat, vagy már túl sokakat, azért ilyen? Fejjel a falnak, tervezés nélkül. Lesznek még kellemetlen pillanatai, ha él pár hétig. Pedig egészen szép kiállású nő lenne. Vajon mi vihette odáig, hogy ennyire el van telve a hatalmától? Játsza itt a földre szált sötét angyalt, csoda, hogy lángoló pallos nincsen a kezében... Az utazásunk eseménytelenül folyik tovább. Nincsen szükségem további felkészülésre, és ahogyan sejtem, neki is zsigerből jön a kavicsdobálás. Ha lett volna időnk az ismerkedés után, biztosan lekérek róla egy aktát, amiből kiderül, hogy a múltja igen hasonlatos az enyémhez.
Odaérünk a címhez, felsétálunk, fegyvert még nem veszek elő. Első körben próbálunk békések lenni. Mindig így van ez. Csak az a gond vele, hogy sosem jön be. Vagy akadékoskodik a másik, vagy ellenszegül. Sima út nincsen. Felsétálunk a lépcsőkön, előre sietek, talán a biztos, ha én viszem a kommunikációt, mielőtt a csaj rászakítja a plafont az ürgére. A kopogtatás után már nyílik is az ajtó, és miután kaptunk egy hebegős választ, társam már repül is hátra, míg én finoman félretolom az asszonykát, és átvágva a lakáson, inalok Ford nyomában. Bonetti gyorsabb mint én, már repkednek a golyók, mire odaérek. Láthatóan patthelyzet van, oldalról zuhanok be a nő mellé a betonpajzs védelmébe, és fegyvert húzok. Az illető nem támad, de nem is menekül, egyszerűen... összeesik. Óvatosan sasszézok a szőkeség előtt, hogy én kapjam a támadást, ha lenne. Lehajolok a fickóhoz, akinek fel van akadva a szeme, és zöldes folyadék pattogzik az ajkai közül. Valami méreg lehet. Mutáció okozta támadás. De ki okozhatta? Forgatom a fejemet... Az ablakból nézelődő bérlők nem esélyesek. Felpattanok, és a lányt karonragadva visszasietek a kocsihoz.
– Jól van, neked volt igazad. Tudták hogy jövünk. Ez itt zsákutca. Más ötlet? – Kérdezem majd gyorsan gázt adok, hogy magunk mögött tudjuk a L.A. külvárosát. Egyenlőre indulok vissza a sivatagon át, kivéve ha jobb ötlete van.

Tárgy: Re: Melodie&Dwayne Pént. 26 Szept. - 21:44

Dwayne & Melodie

Törvényes út... a törvényes út nem ér semmit, már túlságosan sokszor láttam erre példát. Az emberek lefizethetőek, lekenyerezhetőek, nem működik az, hogy majd az igazság győz. Ez csak a mesékben van így, és az élet nem egy mese. Semmi köze sincs hozzá. Csak a kemény és rideg valóság van, az amelyikben minden arról szól, hogy ki az, aki erősebb és ki a gyengébb, az erős megmarad, a gyenge elbukik és senki sem védi meg a gonosz erősektől. Felesleges ilyesmiben hinni. Mit felesleges! Naivitás, butaság és... aki így gondolkodik csak hamar elhullik. Elégszer láttam már, hogy olyanokat engednek ki a bíróságról szabadon távozni, akikről egyértelmű, hogy bűnösek voltak, akikről mindenki tudta, hogy igenis megtették azt, amivel gyanúsították őket, sőt még jó eséllyel többet is. Még is elég volt a pénzük és a befolyásuk ahhoz, hogy gond nélkül megússzák és még megtehetik máskor is. Ez lenne a normális? Ezért lenne jó a törvényes út? Az soha... soha az életben nem fog működni, ezért kellenek az olyanok, mint én. Majd én szépen rendbe teszem a világot, majd én szépen mindent a helyére pakolok, és akit kell, annak megadom a büntetést, amit a korrupt bíróság nem képes.
Nem foglalkozom ezzel, ahogyan vele sem most, csak nézek ki az ablakon, néha a gondolataimba mélyedek, néha csak egyszerűen elmerengek a semmin. Vajon milyen életem lenne, ha minden máshogyan alakul? Jó ég tudja, lehet hogy akkor se működött volna, mert ezzel az erővel nem lehet csak úgy egyszerűen létezni, egyszerűen nem megy, túlságosan nagy, túlságosan sok és... úgyse maradhattam volna otthon, de legalább az öcsém és az anyám nem hal meg, ha az emberek nem olyanok... amilyenek.
A cím meg van és nem sokára már a célt is elérjük. Átlagos ház, átlagos lakók lehetnek, akik itt élnek, nem is tartozik rám, hogy milyenek, nekem csak a fickó kell, hogy megkapja azt, ami neki jár, hogy minél előbb vége legyen, aztán tovább állhassak és találjak magamnak egy újabb célszemélyt. Nem lesz nehéz, túlságosan sok mocskos alak van a földön, van miből válogatni, bőven sok is. Amikor az ajtó nyílik mégis meglepődöm erősen, hogy a nő nyit ajtót, és nem pedig a fickó, vagy egy másik pasas. A kislányt meglátva egy pillanatra leblokkolok, de aztán már mozdulok is, hátat fordítva a helynek, hogy azzal a mozdulattal nyargaljak le a lépcsőn. A tűzlétrán mehet le talán, úgyhogy utol kell érnem, vagy is jobb lenne beelőznöm. A nőt meghagyom Dwaynenek, vagy inkább a szemből támadást, a követést, majd kitalálja hogy csinálja. Kettesével szedem a lépcsőket, az utolsó lépéseknél már szinte repülve. Még nem gyakoroltam, de elég csak pár kisebb kavics, ami a cipőm talpába fúródtak... Pár lépés kellene még, akkor látom a fickót érkezni a talajon. Dühös vagyok, hogy menekülni próbál és csak még dühösebb, amikor meglátom nála a fegyvert. Mit merészel!? Nem moccanok, egy hatalmas darab szakad ki a betonból, ami egyszerűen elém röppen és a golyó útját állja. A pasas erre persze meglepődik és jó eséllyel le is blokkol.
- Itt a vége Mr. Ford! - apróbb és nagyobb darabok szakadnak ki a ház falából is. Mint említettem nem igazán tudom a kontrollt, van amikor egyszerűen csak az erőm utal engem. Csak azt tudom, hogy el akarom pusztítani ezt a fickót és mindenkit, akit bűnösnek vélek és jelen esetben nem igazán jut el hozzám annak a gondolata, hogy ezzel a környező házakban élőket is veszélybe sodorhatom.

Tárgy: Re: Melodie&Dwayne Csüt. 25 Szept. - 13:54

Melodie & Dwayne

Ahol már a törvény is kevés..

♫ Mille Echi ♫

Nem tartozom magyarázattal, és még itt van mellette az is, hogy hinnem kell, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki még hisz a törvényes útban a testületen belül. Samuel is ilyen, csak ő nem veszítette el a családját, így nem érezheti át teljesen, amit én. Ettől még nem rossz ember, egészen jól kiegészítjük egymást, ha képes vagyok józanul gondolkozni, a kislánya pedig kifejezetten aranyos, találkoztunk már párszor. Az én drágám sosem lesz annyi idős, mint Dina, de már sosem fogok vele az érettségijén táncolni. Talán ezért is nem hagytam, hogy Samuel velem tartson a megtorlásban. Nem kell egy újabb családnak szétszakadnia. Inkább legyünk rosszban, de éljenek, míg én megoldom egyedül, és a mocsok sarkában leszek, amíg csak élek. Megyünk hát az Angyalok Városa felé, nem mondanám, hogy bármelyikünk is szószátyár tipus lenne. És hát persze, vajon milyen témánk is lehetne? Beszélgessünk az időjárásról, jobb hijján? A magánéletünk nem tartozik a másikra, bár mindent összevetve érdekel, hogy mi a frászért lett ilyen? A kezében van a hatalom, mire fel ez az öntörvényűség? Szintén elvesztett valakit? Érdekel ez engem úgy tényleg komolyan? A vadságon túl ül a szemében valami elfojtott szomorúság, amit talán jobb nem is kérdezni.
Ha nem tegez, nekem nem gond, én már nem fogok váltani. Félretettem az udvarissági formulákat, hiszen ki tudja, talán pont itt fog utolérni a jól megérdemelt pihenés. Megszolgáltam. A célomat még nem értem el, de már az is valami, hogy megindultam a felé vezető úton. Nem fognak megtörni, és legalább együtt lehetek azokkal, akiknek az arcát már régen nem láttam. Egy család leszünk ismét. Ha tudok bizonyítékot szerezni, akkor bíróság elé állítom őket. Ha nem, akkor az életem árán is magammal viszek párat. Megálltam hát, amíg a nő ki tud szállni a kocsiból. Tudom, hogy csupán társam ebben az epizódban, és kár lenne faggatnom, megtudnom, hogy mi rejlik a lelkében. Mert ha már tudok valamit róla, és én élném túl, nem tudnám elfelejteni, amiket mondott. Szőke, akár a feleségem, Elsa, bár lényegesen fiatalabb. Zordan meredek magam elé, amíg várakozom. Bekapcsolom az autórádiót, hátha elcsípek valami hírt, közben ő is megérkezik. A sporthírek után jönnek azok, amik általában érdekesek lehetnek. Holtan találtak egy fiatal nőt a belvárosban, ezen most nem akadok fenn, ami jobban érdekel, hogy az egyik Bank vezető ügyvédjét említik, aki különös módon a vezér kaszinóját is kezeli. Itt épít ki valami komoly kapcsolatot. Lassan kezdem úgy érezni, hogy még a vezetők mögött is árnyékok figyelnek, akikről nem is nagyon tudunk. Megkapom Bonetti-től a címet, és elindunk. Nem kell ráhajtanom a belvárosba vezető sugárútra, maradunk a koszos bérlakások vonalában. Alig fél órával később már ott is vagyunk, és kopogtatok. Dzsekim alatt a pisztoly csőre töltve. Pár pillanat múlva nyílik az ajtó, és egy fiatal nő nyit ajtón, láthatóan eléggé stresszelt állapotban. A karján pár hónapos csecsemő.
- Igen? – Kérdezi, a válla felett egy pár éves kislányt vehetünk észre, rajzolgat. Nos, nem erre számítottam. Ártatlanokat nem mészárolok. – Michael Fordot keressük asszonyom... – A konyhából valami csörömpölés hallatszik. Melodie-re sandítok, remélem van annyi esze, hogy a hátsó kijárathoz siet.

Tárgy: Re: Melodie&Dwayne Vas. 21 Szept. - 10:23

Dwayne & Melodie

Megrántom csak a vállam. Hát jó, nem az én dolgom, hogy mit miért csinál, de attól még nem fogom csak úgy könnyedén megérteni, hogy olyanoknak dolgozik, akiket egyébként láthatóan elítél, mert így van nem? A kormányt, a rendőröket, és közben mégis egy közülük? Nekem soha sem menne az efféle képmutatás, egyszerűen képtelen lennék rá, de láthatóan neki nincs ezzel gondja. Nem számít, legalábbis őszintén szóval nem kell, hogy érdekeljen. Egy ügy erejéig dolgozunk együtt, vagy inkább csak a nyakamra akaszkodott, mert amúgy simán meg tudnám oldani a dolgaimat egyedül is, ha hagyná... mert ezzel van itt a gond, hogy nem akad le rólam. Ha egyszerűen nem szólt volna bele a dolgomba, akkor már úton lennék a cél felé, e helyett kitérőt kellett tennünk hozzá, eltakarítani a nőt, rendet tenni, meg kell várnom, amíg összeszedi a fegyvereit, meg a cuccait. Mind időhúzás. Mi van, ha addig a célszemély egyszerűen lelép, mert megkapja a fülest, hogy zaklatták a nőt, aki tudja, hogy hol van? Zsaru, de ilyesmivel mintha nem igazán számolna, ami azért nem kicsit kiborító. Mindegy, őszintén szóval nem érdekel a dolog, nagyon nem, szépen induljunk már végre és szedjük le a pasast, aztán a többi már nem fontos. Keresek majd egy újabb célpontot, immár nélküle, úgy intézve, ahogy én szoktam, hogy ne szóljon bele mindenbe.
Az útra figyelek végig, és nem, nem váltottam tegezésre, nem gondolom, hogy olyan jól ismernénk egymást, aztán majd ki tudja, hogy mégis nem jutok-e erre a döntésre, vagy szimplán csak véletlenül történik majd meg.
- Akkor marad a sárga oldalak. - rántom meg a vállam a kioktató hangnem hallatán. Nem veszem magamra, nem érdekel különösebben és kétlem, hogy az a célja, hogy felidegesítsen. Szerintem tisztában lehet azzal, hogy az soha sem jó ötlet, ha olyan valakivel áll szemben, mint én, és már van annyi eszem, hogy figyeljek a kis sokkolós trükkjére, nem biztos, hogy másodszor is olyan jól beválna. Amikor megáll inkább szépen kipattanok, hogy keressek egy fülkét. Nekem így is jó, én is így csináltam volna, csak gondoltam, ha már rendőr, miért ne lehetne másik városban is ismeretsége nem? Pár perc mire készen leszek, aztán vissza is pattanok a kocsiba, ahol a címet gyorsan bediktálom. Megejtettem pár kósza telefont, hogy fussunk lyukra és ne kelljen végigmenni több címen is. Szóval részemről mehetünk, ő meg már felfegyverkezett, szóval minden bizonnyal szintén készen áll.

Tárgy: Re: Melodie&Dwayne Szer. 17 Szept. - 20:49

Melodie & Dwayne

Ahol már a törvény is kevés..

Fújtatva fonom karba a kezeimet, én sem vagyok piskóta, de ez a nő... egyszerűen az agyamra megy. Kekeckedik, kötekedik, pedig láthatja, hogy nem a nagyátlagot képviselem. Samuel most nincs itt, többnyire egyedül dolgozom, hogy ne vonhassanak felelősségre, és különben is, abból a környezetből, amit most mutattam neki, ha arra következtet, hogy én is korrupt vagyok, elment az esze. Cseppet sem félek tőle, nincsen vesztenivalóm. Komoly dologra képes, de ugyan mi történhet? Megöl? Vagy én őt, ez kétesélyes, volt már dolgom veszélyes mutánsokkal. A legtisztább az lenne, ha képes lenne pár percig megmaradni a seggén, hogy rájőjjön, hasonlóan gondolkozunk, egy rövidke ideig akár futhatunk is együtt, amíg ez az ügy összeköt minket.
- Most komolyan az érdekli, hogy mik az indokaim? – Köpködöm ki felé a szavakat. Pár pillanatig még fölé is tornyosulok. Ki ő, hogy felelősségre merjen vonni? Ha akarom, akkor már régen a rendőrszobán enné a moslékot? Azaz kétlem, mert egyből a szigorított megőrzőbe vittem volna. Ő von engem felelősségre? Ha egy kis józan esze lenne, akkor látná, már nem vagyok rendőr, ez csak az álcám, a saját érdekemben, mert így több kapun tudok átjutni a saját érdekemben, és jobban rálátok arra a mételyre, amely belülről rohasztja a kormányzatot. Ha úgy látom, hogy valaki menthetetlen, nem adom már rendőrkézre, a bírók úgyis felmentenék. Én magam számolok le velük, fű alatt, balesetnek, netán maffia leszámolásnak beállítva. Igen, régen van gyomrom mindehez, hiszen a másik oldal túl erős, nem számít már, hogy lesz-e valaha részem megváltásban. Teszem, amit tudok, addig, amíg még van rá időm. Felszerelkezem inkább, mert nem az a cél, hogy ebben a percben döntsük el, hogy én töröm ki a nyakát, vagy ő omlasztja rám az épületet, bár minden megtörténhet, ha így folytatjuk, nem vagyok túlzottan engedékeny hangulatomban. Alkatra azt láthatja, hogy hihetetlenül kisportolt vagyok, kommandós voltam, és az sem rontotta le még a fizikumomat, hogy teljesen elhagytam magam. Olyan ez mint a teve púpja, még kitartnak egy darabig a tartalékok.
Valahol átálltam a tegezésre, ugyanezt ő nem követte le, sebaj, már nem fogok viszakozni. Megindulunk a kocsimmal, a túszként hozott nőt pedig a társaim veszik kezelésbe, innentől többet nem érdekel az ügye. Útközben viszonylag keveset beszélgetünk, a rádió szól, valami örökzöld kívánságműsor megy a hetvenes évek disco-korszakából. Elvonja a figyelmemet, hiszen magam szoktam lenni, nem vagyok egy nagy társalgó. Jobb is ez így, nem teszek fel felesleges kérdéseket, hogy aztán félreértésekbe essünk.
- Itt nem vagyok illetékes Bonetti. Leszámolni jöttünk, nem ügyet iktatni. – Ezúttal tényleg kioktatós a hangom, agyatlanságból ne vizsgázzunk már jelesre. Szép dolog az, ha megvan benne a vágy, az akarat, hogy tegyen, hogy eltörölje a bűnt, akkor legalább próbáljon meg kicsit logikus lenni. Fog ez vajon működni? Vagy tíz percen belül az egyikünk vére fog folyni? Megállok az út mellett, a külvárosban vagyunk, a benzinkútnál biztosan talál vezetékes telefont. Nem is kérem meg, csak fürkészően pillantok rá, pattanjon ki, és tegye a dolgát.

Tárgy: Re: Melodie&Dwayne Szer. 10 Szept. - 14:52

Dwayne & Melodie

Előfordul, hogy az ember félreért dolgokat, főleg akkor ha már amúgy is rendkívül nagy mennyiségű előítélettel van telve, úgyhogy talán esetemben sem meglepő, hogy eleve a rosszat hallom ki abból, mit mond. Így aztán csak lassan bólintok a szavaira, bár még így se teljesen világos nekem valami és nem az a típus vagyok, aki ne tenné fel a maga kérdését, ha úgy érzi szükségét.
- Akkor minek dolgozik nekik? Miért nem végzi a munkáját, ahogy akarja, megkötések nélkül? - jó-jó látszik, hogy így se nagyon foglalkozik a megkötésekkel, de azért lássuk be, hogy bármit nem tehet meg, vagy csak nagy körültekintéssel, különben megütné a bokáját és gondolom azért az ő lépéseit is van, aki időnként figyeli. Akár hogy is, de meg van kötve a keze, nem azt teheti, amit akar, és még kénytelen azokat is nézni, akik mellette dolgoznak és könnyedén lefizethetőek. Nem hiszem el, hogy ez normális így neki, vagy bárkinek is. Azt sem értem, hogy miért nem füstöli ki valaki egyszer és mindenkorra a hivatalokat, hiszen nem kellene ilyen helyeknek működni, ahol bűnösöket simán elengednek, mintha semmit se tettek volna, miközben mindenki tudja, hogy járna nekik a büntetés mindazért, amit tettek.
Aztán csak újra bólintok és szó nélkül nézem végig, ahogy felszerelkezik, no meg azt, ahogy a két fickó jön és elrendezi a hullát. Ez is egy módszer, én ennyit nem szoktam szórakozni, ha valamit csinálok. Várok tehát karba font kézzel, mert mást most nem tehetek, pedig igazán mennék már. A fegyverarzenálra csak felszökik a szemöldököm, de meg sem fordul a fejemben, hogy kezdjek velük valamit. Nem tudok lőni, és nincs is szükségem ilyesmire. Elég nekem egy kavics, sokkal többet érek el vele, mint ilyen felesleges eszközökkel.
Nem sokára már a kocsiban ülünk végre, mert nem szeretem feleslegesen húzni az időt. Ha rajtam múlt volna, akkor már ott kiszedtem volna a nőből azt, amit tudnom kell, és nem szórakoztam volna a házba való eljuttatásával, aztán még az eltakarítással is. Igazság szerint nem vagyok egy beszédes alkat, és ahogy látom ő sem, így aztán nagyjából egész úton inkább csak nézek ki az ablakon és figyelem a tájat. Éber vagyok, mint mindig, érezni a föld rezgéseit és azokra koncentrálok, hogy ne vonja el a figyelmem semmi más. Már messziről megérzem, ahogy közeledünk a nagyváros felé, hiszen ilyen helyeken mindig nagy a mozgás. - Nem sokára ott vagyunk. - halk megjegyzés csak, amikor még nem is tűntek fel a házak a távolban, a táblákkal pedig én nem foglalkoztam, de attól még ő talán igen.
- És akkor most keresünk egy telefonkönyvet, vagy szerez egy címet, ha már amúgy is ez a szakmája? - nyomozó, vagy mi, tehát minden bizonnyal nem nehéz egy név alapján megtalálnia, akit keresünk, bár akkor tudni fogják, hogy őt keresi, nem biztos, hogy jó ötlet. Végső soron marad az egyszerű megoldás, egy telefonkönyv, egy út menti fülkében. Minden bizonnyal megtaláljuk az emberünk címét, csak nem él túl sok Ford L.A.-ben, ha pedig mégis, hát maximum végigjárunk pár címet.

Tárgy: Re: Melodie&Dwayne Vas. 7 Szept. - 19:18

Melodie & Dwayne

Ahol már a törvény is kevés..

Nem tudhatom. Annyit láttam, hogy az utcán képes lett volna a földgübicsei segítségeivel elvenni a nő életét, tekintetéből pedig olyan vad düh sugárzott, amely a poklot igérte számomra, ha beavatkozom. A fegyverem kilyuggatása mindössze figyelmeztetés volt, ha utcai járőrként tapasztalatlanul próbálkozom nála, csontvázam örök időn át felderítetlenül heverhetett volna egy bazalt-tömb mélyén. Nem árt óvatosnak lenni, mert az érzéki ajku, hatalmas szemű fiatal nő tömegpusztító fegyver. Szinte elnevetem magam, hogy mennyire félreérti a válaszomat, ám miután én magam korántsem vagyok az a derűs ember, csak egy félmosolyra telik tőlem, azt is elég sötét felhanggal kísérem.
- Ne játszd itt az inkvizítort szépségem. A nyomozók nem a kormányzattól, hanem a maffiától kapnak bérezést, ezért járnak el úgy, ahogy. Szinte kivétel nélkül. – Nyomom meg a végét, mert mielőtt azt hinné, hogy álomvilágban ringatom magam. Ezzel kifejezem, hogy én sem a korruptak közé tartozom, és nem is értem, hogyan merülhetett fel benne, hogy azt feltételezze, minden úgy működik, ahogyan működnie kell. Ez már nem az a tökéletes világ. Metszőn pillantok rá, most kaptam el, egy alagsorban kötöztem ki, ebből már minimum tudnia kéne, hogy máshogy viselkedek mint a nagy átlag. Nem tisztem lealázni ezzel a kifejezésmóddal, nagyon is úgy tűnik, hogy egy alomból származunk, ezt akartam csak leszögezni. Inkább megindulok kifelé, és amikor visszatérek, akkor látom, hogy már készülődik. Várakozóan tekintek rá vissza, miután átnyújtottam némi eleséget. Nem mondom meg, hogy hol jártam, hamarosan ki fog derülni számára úgy is.
- Szóval az Angyalok Városa. – Biccentek, és hátat fordítva a sarokban lévőnek, ezúttal nem az fbi dzsekit húzom fel, hanem egy fekete garbót, majd az egyik szekrényhez lépek. Feltárom a mélyét, és gyorsan kiderül, hogy tele van pakolva fegyverekkel. Az autóm a hátsó kijáratnál parkol, így nem lesz feltűnő bepakolni. Távcsöves puskától kezdve hangtompítós pisztolyt is magamhoz veszek, aprócska, ám hatásos kézigránátokat. A lány azt választ, amit akar, bár kétlem, hogy az ereje melett még ilyen fegyverekre is szüksége lenne. Mintegy zavartalanul jön be kész maszkos fickó, kommandósnak tűnnek. Az egyik vörös lét önt az ájult nő torkára, majd a mellkasára ecsettel három golyó ütötte nyomot, a másik pedig lefényképezi a „halott” nőt. Aztán ketten felnyalábolják, és kiviszik, én pedig mintha mi sem történt volna, a pisztolyt a gatyámba rejtem a derekamon hátul, a puskát egyenlőre kézben, és elindulok bepakolni.
Nem tudom, hogy meg fogunk-e állni út közben, vagy hogy tud-e vezetni, én gyors leszámolásra rendezkeztem be. A csomagtartóba pakolok még, aztán indulunk is a Bentley-vel az autóutak felé. A sztrádákat ezúttal kerülöm, még rendőrként is kaphatnék nemkívánatos ellenőrzéseket. Egyenlőre a gondolataimba mélyedek, pedig nagyon érdekel, hogyan is keveredett a dologba.

Tárgy: Re: Melodie&Dwayne Csüt. 4 Szept. - 20:25

Dwayne & Melodie

Nem vagyok olyan, aki ok nélkül öl. Maximum akkor döntenék romba egy iskolát, ha oda menekülne be valaki, akivel végezni akarok, aki bűnt követett el és megúszta, de nincs bent más, aki ártatlanul szenvedne. Szóval ettől nem kell tartania, ennyire nem vagyon brutális, csak mondjuk olyan esetben folyamodom durvább lépésekhez, ha nincs más választás, mint a nő esetében, aki nem akarja elmondani nekem hol találom az emberemet. Nem fogom hagyni, hogy titkolózzon csak úgy, mert... egyszerűen nem teheti és kész, mert tudni akarom, hogy hol van az az ember, mert nem fogom hagyni, hogy boldogan élje az életét, miközben mások, családok szenvednek miatt. Azért a szavai nem tetszenek. Kissé felszökik a szemöldököm, ahogy látványosan végigmérem. Még, hogy a nyomozók nem a kormányzattól kapják a fizetésüket... na jah, de attól még a legtöbbjük hű a feletteseihez, és a feletteseik adnak időnként olyan parancsokat, amik nagyon nem etikusak, amiket normál esetben nem tennének meg, vagy csak nehezen szánnák rá magukat.
- Mintha ettől már mindegyikük egyből rendes ember lenne...egyáltalán nem így van, rengeteg rendőr korrupt maga is tudja. - legalábbis remélem, hogy nem valami kis naiv nyomorult, aki azt hiszi, hogy minden kollégája tökéletes. Persze minden bizonnyal akadnak olyanok jócskán, akik azok, akik nem tesznek a törvény ellen, de biztos vagyok benne, hogy talán még ő is tudna gyanúba keveredett neveket felsorolni, vagy akár olyanokat is, akikről biztosan tudja, hogy időnként eltussolnak ügyeket, időnként elengednek bűnösöket, hogy egy kis plusz pénz feszíthesse a zsebüket. Rosszul vannak megfizetve... ez tény és való, szóval valahol még talán érthető is, hogy ezt a megoldást választják, de attól még nem elfogadható!
Nézem ahogy távozik és csak lassan biccentek neki. Tehát... mégis csak értelmes a fickó, nem csak valami beugratás, bár azért még figyelek rá, hogy biztos legyek a dolgomban, mert ki tudja, hogy mikor derül ki az ellenkezője, hogy mikor jön le azzal, hogy letartóztat emberkínzásért. Igazából ez nem is az... nem teljesen, inkább mondanám vallatásnak, az rá a jobb szó igazság szerint. A nőhöz lépdelek szépen, miután eltűnt az alakja a lépcső tetején, és pár pillanat múlva már magához is tér, miután egy kicsit megpofozgattam. Nem lett durván kiütve, nem annyira, hogy ne lehessen felkelteni. Finoman elmosolyodom, amire persze halálra rémül. - Tehát... folytassuk ott, vagy ad végre egy nevet? - fentről még hallani lehet pár sikolyt, néha kiáltozást, de végül elhal a zaj és, amikor Dwayne visszatér a nő már újra ájult. Él még, csak a karja van itt-ott kicsit megmetszve. Ez van, tisztán ezt nem lehet megoldani, mert a legtöbben nem nyílnak meg elég könnyen, én pedig válaszokat akartam.
- Melodie... Bonetti, ahogy neked jó. - mutatkozom be én is. Nekem aztán édes mindegy hogyan szólít, maximum a hé te ott nem lenne szimpatikus, de amúgy hogy kereszt-, vagy vezetéknév az mindegy. - Michael Ford, az emberünk, nála húzta meg magát L.A-ben a fickó. - veszem át közben a vizet, amit egy húzásra fel is hajtok, majd az energiaszeletet veszem át és el is indulok a lépcső felé. Csak aljánál állok meg. Megvárom, amíg elrendezi a nőt, gondolom ezt nem árt, aztán részemről mehetünk, nem szokásom hosszú pihenőket beiktatni, főleg hogy nem tudhatom mikor távozik onnan a fickó.

Tárgy: Re: Melodie&Dwayne Hétf. 1 Szept. - 21:03

Melodie & Dwayne

Ahol már a törvény is kevés..

Bármilyen hihetetlen is, nem szándékoztam fogva tartani, azt akartam, hogy higgadjon le. Való igaz, nem riadok vissza a gyilkosságtól, a veszélyes mutánsok a szakterületem, ám nem úgy tűnt, hogy a nő a kavicsos mutatványa ellenére romba akarna dönteni egy iskolát, vagy másoknak ártana. Felismerem az indulatot, a szenvedélyt, ezekből táplálkozom én magam is. A motivációi sokkal jobban érdekelnek, így nem ragadtatom magam arra, hogy kínzással húzzam ki belőle. A nők különben is sokkal kevésbé előre elrendelt gyilkosok, mint a férfiak. Ezzel nem lebecsülöm őket, még a taktikai hadviselésből is megtanultuk, a nők nem csak azért nem lesznek katonák, mert fizikálisan gyengébbek. Az akaraterejük nagyon is komoly, ám az érzelmeik vezetik őket, és első sorban az anyát látják magukban, nem pedig a másoknak ártani akaró személyt. Ezért is van, hogy nőt nem ütünk meg, mert hihetünk abban, hogy emoncionális lényként nem képes ártani. A földmozgás ellenére sem. Sokkal inkább remélem, hogy a hasznomra lehet. Már ha az alkoholmámor kihül belőlem, utána tudunk értelmesebben tárgyalni. A kérdését már megelőzöm a sokkoló eldobásával, nagyjából egyszerre történik a dolog, így már válaszra sem méltatom, megkapta. Pontosan tudom, hogy képes lenne darabokra szaggatni, meg is érdemlem, ha az elengedése utáni bizalmat kihasználja.
- A nyomozók nem a kormányzattól kapják a fizetésüket, ezt te is tudod. – Rántok vállat, miközben észre sem véve áttértem tegeződésre. A kikészített pisztolyokat belepasszintom a fegyvertáskákba, ha jobban megnéz, akár olvashatott is rólam, ha már ennyire bújja az újságokat, a bűnügyi rovatot, elég nagy port kavart eset volt, a rendőr, akinek az egész családját lemészárolták. Gyanusított egy sem, tárgyalás nulla. Hiába vertem az asztalt, zsoldosok voltak, akik tették, nem nyomonkövethető hogy a felbújtás kitől származik. És persze a fejesek behunyták a szemüket, félrenéztek, hogy azon a hétvégén Disneylandbe vihessék a családot a kapott juttatásból.
Ezúttal nem az FBI dzsekit kapom magamra, csak egy ütött-kopott ballonkabátot, amit rendszerint akkor húzok, ha vadászatra megyek, öncélú nyomozásba. Már a kocsmában sem voltam szolgálatban, de nem volt ingerem átöltözésre pazarolni az értékes piaperceket. Amitől a nő megfosztott, marad hát a félig józan állapot, ami se ez, se az, kiábrándító érzés. Végigsimítok amúgy dús, és szép esésű hajamon, amelyen annyira nem látszik, hogy van egy ápolatlan beütésem.
- Tiéd a terep. Maradjon életben, szükségem van tanukra.
– Lépek hátrébb, és felmegyek a lépcsőn, hogy pár percre magukra hagyjam őket, kettesben, amelyre nem volt lehetősége az utcán. Megzavartam őket. Az ő zsákmánya, ezt tiszteletben tartom, de tudni akarok róla, hogy mit sikerült kihúznia az illetőből. Egy idő után térek vissza, mily meglepő, egy pohár vízzel, és egy energiaszelettel a kezemben. Mindkettőt átnyújtom a nőnek.
- Riley. – Mutatkozom be kurtán, egyértelmű, hogy a családnevemen. A keresztnév úgysem számít, kétlem, hogy hosszútávon összefonódnak a sorsunk. Ellenben várakozóan meredek rá, hogy mit is tudott meg.

Tárgy: Re: Melodie&Dwayne Vas. 31 Aug. - 21:09

Dwayne & Melodie

Nagyon nehéz megállnom, hogy ne nézzek csúnyán akkor is, amikor elkezdi eloldozni a bilincset, és úgy fest, hogy talán el akar engedni. Valami zsaru... hányat láttam már közülük, akik korruptak, akik bármit megtehetnek, legalábbis ezt hiszik. Ezért is figyelek feszülten, amikor közelebb jön, mert ki tudja, hogy mégis miben sántikál. Ez a kis kioldozás lehet valami kis trükk is, amit én tuti, hogy nem fogok csak úgy engedni, ki fogom szúrni, hogy mit is akar, és nem hagyom magam, ehhez kétség sem fér. Erősebb vagyok nála, ha nincs a kezében az a sokkoló és nem akar áramot vezetni a testembe minden áron, akkor igenis nálam van a fölény és szerintem ezzel tisztában van.
- És gondolom azt nem akarja letenni a bizalom jeléül mi? - bökök az állammal szinte azonnal a sokkoló felé, ami még mindig nála van. Addig bármit megtehet, bár tény, hogy nálam meg ott van a képességem folyamatosan, amit nem tudok letenni, maximum megígérhetem, hogy nem fogom használni. Majd meglátjuk, hogy mi is jön ki ebből az egészből. Nem hiszem, hogy csak úgy elengedne. - Talán a nagy nyomozók arra is figyelhetnének, hogy bűnösöket ne engedjenek csak úgy ki a bíróságról... - szökik fel enyhén szólva is vádlón a szemöldököm, mert erről van szó. Kiengedik őket, gyakran, és nem fogom ezt csak úgy némán elfogadni, nem fogok csak úgy tűrni és meghúzni magam, mint mindenki, mert igazából nincs igazságszolgáltatás, mert az a nagy helyzet, hogy nincs... egy cseppnyi sem belőle.
Sejtettem, hogy nem fog csak úgy elengedni, a kérdésére persze elhúzom a számat. Nincs köze hozzá és kétlem, hogy értékelni fogja, ha előállok a kis tervemmel... de ha leteszi a sokkolót, akkor én vagyok előnyben, tehát nem fogok titkolózni, amúgy se adom könnyen az irhámat, ez már nyilvánvaló lehetett számára a sikátorban is és nem ijedek meg a durva dolgoktól sem.
- Keresek valakit, olyan valakit, akit felmentettek a nyilvánvaló bűnei miatt... és ha magukon múlik, akkor soha nem kapja meg a büntetését, úgyhogy majd én... teszek róla, hogy megkapja. Az a nő pedig tudja, hogy ki bújtatja. - fejtem ki a lényeget, bár ha már nyomozó akkor a sikátorban lezajlott beszélgetés alapján talán ennek egy részét le is szűrhette. Azt pedig természetesen tudhatja, hogy az büntetés nem arról szól, hogy kap egy kis ejnyebejnyét... nem megkapja azt, ami jár neki és nem fogja élve megúszni.

Tárgy: Re: Melodie&Dwayne Szomb. 30 Aug. - 20:42

Melodie & Dwayne

Ahol már a törvény is kevés..

Amikor magához tér, akkor vele szemben ülök, lovaglóülésben egy széken, a kezemben a sokkoló, amelynek fémszálai mint mondtam a lavór vízbe érnek. A felsőmet levetettem, csak egy ujjatlan fekete póló van rajtam, valami nonfiguratív fehér mintával a közepén. Kissé izzadt vagyok, a két nőt azért mégis egy körből kellett lehurcolnom az alagsori halálsorra. Mert végülis az, itt történik részemről az rögtönítélőbizottság felállítása, és az ítélet is. Nem vagyok én perverz, vagy hóhér, a legtöbb esetben még kínozni sem szoktam, a kikérdezés bőven elég, bár volt már rá példa, hogy egy elszabadult mutáns csak abból tudott tanulni, hogy golyót eresztettem a halántékába. Megesik. Ha körülnéz, dohos pincehelységben van, az egyik oldalon cserépkályhával, amelyben most nem ég a tűz, ezen felül rengeteg kertészeti szerszámmal, amelyről feltételezheti, a külvárosban lehetünk, nem a toronyházak kerületében. A falakon rengeteg újságcikk veszélyes mutánsokra utalással, ám felmentett gyilkosok, pedofilok is fellelhetők rajta, mindegyik vörös x-szel áthúzva. Ebből tudhatja, hogy nem sok esélye van elhagyni élve a helységet, ha bebizonyosodik, hogy olyan, amilyennek gondolom. Ellenben valami miatt mégis úgy vélem, hogy nem lehet ilyen durva egy nővel.
- Le kellett nyugtatnom hölgyem, a szövetségi nyomozóirodánál dolgozom, és nagyon nem viseljük jól, ha valaki a nyílt utcán szegül szembe a törvénnyel. – Elkezdem kioldani a bilincseit, és ha nem tépi le a fejemet, akkor a odadobok neki egy törölközőt is. Talán naívnak gondolhat, de pontosan tudom, hogy mit csinálok. Amint kiszabadult, kényelmesen ülök le a székre, ugyanabban a pózban, a sokkolót a földre dobom, a sarokban ájult nővel most mit sem törődök.
- Nos... beavathatna, hogy mi is történt az utcán. Ha megint azt mondja, hogy kotródjak a francba, másodszor nem leszek olyan kedves, mint most voltam. – Kezdek bele sötét mosollyal az ajkaimon, de láthatja, hogy a szemeim vad tűztől égnek, az egyik polcon például észreveheti azt a képet, amelyen hárman vagyunk a drágáimmal. A nagy kép sarkában egy kisebb, amelyen pedig a nagyobb familia, közel negyvenen.

Tárgy: Re: Melodie&Dwayne Pént. 29 Aug. - 21:06

Dwayne & Melodie

Nem fogok megijedni egy egyszerű kis... embertől, egy nyamvadt kis nyomorulttól, csak meg pisztollyal hadonászik itt nekem. Fontosabb dolgom van ennél, ki kell szednem ebből a nőből a fontos információkat. Mindegy egytől-egyik és először kell nekem egy név, ami alapján majd elindulhatok. Tudom, hogy nem lesz egyszerű, de biztos, hogy nem hagyom annyiban a dolgot, a pasas pedig elmehet a francba, nem igaz, hogy mit emberkedik itt nekem. Nem is foglalkozom vele már annyira, amikor a pisztoly eltűnik a kezéből, csak amikor az újabb mozdulatot meglátom... persze már későn. A fogaim koccannak szinte, ahogy összerándulok, majd a kezdeti fájdalom hamar elmúlik, amikor elsötétül minden. Egészen gyorsan. Még csak sikítani se nagyon lehet így, csak a kínlódás maradt, a nyögések, amíg ki nem ütött teljesen, hiszen a szám eléggé összeszorult ahhoz, hogy bármi másra esélyem legyen most.
Nem tudom, hogy mikor térek magamhoz, de a fejem istenesen hagosat és persze rendesen kába is vagyok. Nagyon nem értékeltem ezt a kis műveletet, amit sikerült összehoznia a most, szóval naná, hogy csúnyán nézek. - Mégis mi a francot... - kezdenék épp bele, amikor felfogom, hogy mi is a helyzet. A lábam ott a ázik a vízben és ha jól sejtem, nem csak valami sima drót van beletéve. Az előbbi kis támadása után sejtem, hogy tudna még ilyesmit csinálni, nagyon is. - Engedjen el! - megremeg kissé a padló, az épület, talán még egy kép is leesik a falról, de jó eséllyel sokkal tovább nem fogok jutni. Nem vagyok annyira átgondolt, hogy már előre felkészüljek arra, ami jöhet még. Dehogy! Sosem voltam ennyire átgondolt, majd talán néhány lecke után, amit kapok a kis trükkjéből már menni fog. Nem azonnal, de jó eséllyel néhány kellemes kis volt után lehet, hogy elfogadom, hogy most talán nála van a lépéselőny, de ha kikerül innen a lábam...

Tárgy: Re: Melodie&Dwayne Csüt. 28 Aug. - 22:04

Melodie & Dwayne

Ahol már a törvény is kevés..

A nő dacossága nem hat meg. Csakis arra figyelek, hogy a fél utca a kis kavicsaival van tele, hogy kész arra, hogy elvegyen egy életet. Még ha nem is ártatan az illető, de a nő visszaél az erejével, arra készül, hogy fitogtassa, és talán egy idő után akár az egész emberiséget az uralma alá hajtsa. Talán kissé elrugaszkodott gondolatnak tűnik, de mi van, ha képesek továbbfejlődni? Ha egy idő után valóban sebezhetetlenek lesznek, hogyan állítjuk meg őket? Nem, ezt a kórságot még most, idejekorán, csírájában kell elfojtani, gyökerestül kitépni. Az történik, amit vártam, teljességgel arrogáns, csak ő létezik. Ha nem ért abból, amit közölni akarok, akkor majd ért az elektromosságból. Pontosan azért fejlesztettük ki az ilyen tipusú sokkolót, mert az idegrendszerükre hat, kiiktatva a tudatos agyi működést, így tökéletesen meggátolva a kontrollt a szemétládák aljas specializációit. Felém fordul, így még jobb is, nagyobb támadási felületet biztosít.
- Hölgyem, FBI... – Kezdenék bele, de tovább fenyeget, és arébbrúgja a kaviccsal a mordályt. Nem mondom, hogy meg vagyok lepődve, abban a pillanatban ejtem el az immár használhatatlanná vált mordályt, és a további kommunikációt tökéletesen mellőzve nyomom meg a kioldó gombot a sokkolón, hogy a csajt úgy mellkason találjam. Ha nem sikerül, a következő pillanatban halott vagyok, úgyhogy ezzel az eshetőséggel ilyen röviden számolok. Ám ha telibe kapja, akkor a következő történhet. A kétszázhúsz volt végigjárja a zsigereit, kiiktatva mindent, amely a tudatos világhoz köti, valószinűleg addig rángatózik, amíg el nem alél, a másik nőhöz odalépek, és egy istenes ökölcsapással szintén a földre terítem. Amíg a mutáns ráng, a kocsival ide állok a hátsó utcához, és először az embernőt vágom be hátra, odabilincselve az egyik acélfogantyúhoz, majd a kavicsos csajt, (miután visszavontam belőle az áramot) egyenesen a csomagtartóba. Kissé még szédelgek, de oda se neki, pár perc alatt hazaérek a kertvárosba, ahol az ilyesmi ügyeimet szoktam intézni. Az embert csak odabilincselem a sarokba az egyik matracra, a kavicsossal azonban gondom lesz, ez biztos. Egy jól bevállt trükköt alkalmazok, amit az ügyosztálynál fejlesztettünk ki. A lábait vizes lavórba lógatom, a sokkoló fémszálait belevezetem, és várakozóan leülök vele szembe. Ha csak csúnyán hunyorít, istentelen fájdalomban lesz része. Már ha felébred, és netán talánykodni kezd.

Tárgy: Re: Melodie&Dwayne Szer. 27 Aug. - 21:23

Dwayne & Melodie

Az emberek olyan nagyon naivak. Azt hiszik, hogy ha valakinek ártatlan az arca, ha valaki első ránézésre nem tűnik veszélyesnek, akkor már egyből nem is az. Pedig ez nem így van, véletlenül sem. Nagyon is veszélyes tudok én lenni és nem fogok meghátrálni csak azért, mert ez a nő itt sírdogál. Én is sírtam, amikor az öcsém és az anyám odavesztek, én is sírtam, amikor felcsaptak a lángok, de volt bármi ami ettől jobb lett? A tetteseket elkapták és megkapták a büntetésüket? Nem, semmi nem történt, senkit sem érdekelt, hogy sírtam, akkor hát engem sem érdekel, hogy más min és miért vinnyog. Tegye csak, attól nem lesz jobb a sorsa ezt elhihetik nekem, én attól még meg tudom az információimat és nem vagyok hajlandó innen üres kézzel távozni. Nem én! Addig nem hagyom békén, amíg nem kapok egy nevet, hogy hova ment a pasas, hogy kinél húzta meg magát. Egy város nekem nem elég, az egy túlságosan tág helyszín még. Nem fogom egész Los Angelest átfésülni csak azért, mert ő nem akarja elmondani, amit tud, erre igazán mérget vehet.
Amikor viszont meghallom a hangot elengedem egy pillanatra a nő karját, csak a kövek nem hullanak le, amiket még mindig a levegőben tartok. Kicsit oldalra fordulok és érdeklődve billentem oldalra a fejemet, ahogy figyelem a pisztolyt, no meg a sokkolóra csúszó kezét. Érdekes egy alak... tényleg úgy gondolja, hogy tehet ellenem bármit?
- Ne szóljon ebbe bele, akkor jár a legjobban, ez a... mi ügyünk. - intem le, de nem úgy fest, mint aki hátrálni akarna, vagy lelépni innen egy kis fenyegetés hatására, ami felettébb zavar. Nem értem minek kell valami gondolom helyi kis lecsúszott zsarunak beleütni magát a nagyok dolgába. Épp csak elbeszélgettem a hölggyel, nem olyan nagy bűn ez. - Ha megmoccan... tudja... nem leszek ennyire kedves. - pillantok hátra és most már teljes testtel a pasas felé fordulok. Az utcában lévő összes kisebb kavics, vakolat darab és minden hasonló szépen a levegőbe emelkedik enyhén szólva is fenyegetően. Demonstrációképpen csak egyet indítok meg, hogy úgy istenesen telibe kapja a pisztolyát. Nem a kezét célzom, ennyire nem vagyok én embertelen, pedig akár azt is megérdemelné. Még így is akkora lendülete van az egyetlen kavicsnak, hogy simán átszakítja a fegyver markolatának anyagát, pedig minden bizonnyal az sem lehetett gyenge, de az apró kő, meg a gyors tempó ezt simán eléri. - Mondtam, hogy tűnjön el innen! - szólítom fel újra. Érezheti nagyon jól, hogy nem fogom vissza magam, ha fel is dühít. A képességem erős, és gyakran előfordul, főleg ha felhúznak hogy könnyedén képes uralkodni felettem.

Tárgy: Re: Melodie&Dwayne Kedd 26 Aug. - 21:20

Melodie & Dwayne

Ahol már a törvény is kevés..

A nő nem pillant rám, ami nem is csoda, eléggé lecsúszott hajléktalannak néznék ki, ha Samuel nem ápol le néha. A szakállamat utoljára három hónapja vágtam magam, néhány naponta nincsen hozzám türelme, és úgy istenesen nekemesik, még jó, hogy hivatali öltönyt és inget hordok, amit alkalmasint kimosnak, hogy ne legyen oroszlánszagom. Szép is az élet így a halál után. Belémlöttek vagy hatot, szándékosan úgy, hogy túléljem. Mondjuk más már ebbe is belehalt volna, de tudták rólam a rohadékok, hogy mint a patkány, akármit képes vagyok átvészelni. Nem a testem kellett nekik, a lelkemet akarták megtörni. Sikerült, azóta már csak hálni jár belém a lélek, de a célomat átviszem bármi áron. A mutáns fajt ugyan nem írhatom ki, de egyesével végigjárhatom azokat, akik a köz ellen tesznek, egyszemélyes inkvizícióm lesújt. Egészen addig, míg a vezérhez el nem érek, akkor pedig azt fogom vele tenni, amit ő tett velem. Egyesével fosztom meg minden boldogságától. Mint valami drogos, úgy figyelem a nő magánszámát, nagyon nem úgy tűnik, hogy kedélyes beszélgetésre invitálná a csajt. Felhajtom az italomat, és követem őket, tisztes távolságból. Valahol mélyen még mindig én vagyok a törvény őre. A kisutcánál mintegy magamnak biccentek, már megint egy. Olyanok ezek, mint a társadalom testén élősködő férgek, itt vannak köztünk, rejtőzve. Közelebb lépek, és előveszem a pisztolyt, a másikkal pedig a sokkolóra markolok rá, amelyet egyetlen ujjmozdulatommal a csajszi mellkasába fogok pattintani.
- Keltett némi érdeklődést a produkciója. Felemeli a kezét, nem mutat támadó szándékot, és akkor... ismétlem csak akkor pusztán azért viszem be, mert alkotmányellenes, amit tesz hölgyem. – Kissé megrezzen a kezem a fegyvereken, tudatomig eljut az előbb említett név, egy korrupt szemétláda, még ismerem is, pont a vezérnek az embere. De nem, kit érdekel, ez az én dolgom, nem fognak eltéríteni a célomtól, csak mert véletlenül más is ismeri a hájas szemétládát. Az utolsó pár szót is elcsípem, tehát L.A.? Nem viszek erősítést, én magam fogom levágni a toronyház felső emeletéről, hátha tud repülni... Mint valami dagadt papírnehezék, úgy fog földet érni. Dícstelenül, ahogyan élt. Először még a szöszit adom le.

Tárgy: Re: Melodie&Dwayne Kedd 26 Aug. - 10:02

Dwayne & Melodie

Éppen hogy csak futólag pillantok a fickóra, akinek kilöttyen az itala és láthatóan ezen jót szórakoznak a többiek, akik még idebent vannak, aztán vissza is fordulok a saját italom felé, hogy felhajtsam és közben a pultossal váltsak pár szót. Nem nagyon foglalkozom vele, hogy a pasas mit rendel magának, egyszerűen csak figyelem a többieket, időnként kissé pásztázva, hogy kiszúrhassam a nőt, aki láthatóan felfigyel a már említett névre. Az italomat végül felhajtom, mármint a másodikat is. Nem az a cél, hogy beálljak tőle, dehogy, inkább csak jól esik és ennyi kell, hogy el tudjam engedni magam. Lekászálódok tehát a pultnál elhelyezett magas székről és automatikus mozdulatként igazítom meg a rajtam lévő szürkés, egyszer rövid ujjút, hogy ne csússzon fel a dereka a mozgás miatt. Aztán célirányosan a nő felé indulok, aki először láthatóan nem is érti, hogy vajon mit is akarok tőle.
- Üdvözlöm... ha lenne olyan kedves és kifáradna velem beszélgetni, annak rendkívüli módon örülnék. - megeresztek egy nem épp kedves mosolyt is, jóval inkább fenyegetőt. Persze a nő csak lazán megrázza a fejét, láthatóan esze ágában sincs megmoccanni, amivel tökéletesen tisztában voltam, hogy így lesz. Így egyszerűen csak az asztalra tenyerelek, kicsit közelebb hajolok és senki számára nem hallhatóan súgok a fülébe. Külső szemlélők csupán azt láthatják, hogy enyhén szólva is halálra rémül a szavaim hatására és végül kissé megremegő lábakkal, de feltápászkodik az asztalról, én pedig lazán rámarkolok a karjára, hogy még véletlenül se jusson eszébe marhaságot csinálni. Csak akkor állok meg vele, amikor már kiértünk, és vonom szépen félre a bár melletti kis utcába, ami eléggé félreeső, hogy sokan ne nézelődjenek be ide. A nő mellett a földön heverő apró kis kavicsok egyszerűen az égbe emelkednek, van ami szó szerint a halántékának szegeződik, csak hogy érezze a súlyát a szavaimnak és ne kezdjen el itt sikítozni, vagy ilyesmi.
- Beszélgessünk Matthias Bellről, tudnom kell, hogy hol van és ön is tudja, hogy... meg fogom tudni, kár lenne rejtegetnie. - riadtan rázza meg a fejét, aminek hatására az egyik ki szilánkos kavics finoman végigszánt az alkarján, én pedig a szájára tapasztom a kezem, hogy ne kezdjen el itt sikítozni, mint valami kis eszelős. Persze a sikítozás attól még meg lenne, de kellően tompítom a hangot. Nem igazán esik meg rajta a szívem, amikor könny szökik a szemébe, de végül megállok, tudom, hogy nem kell túl messze elmennem. - Én se tudok sokat, csak... csak hogy lelépett, Los Angelesbe, ott húzza meg magát egy... haverjánál, amíg el nem ül a vihar. - na igen, nem lep meg, kis sunyi patkányok az ilyenek, hogy aztán ha már nem figyelik a zsaruk, akkor megint azt tegyen, amit csak akar. - Nevet! - nem fogom még ezt is nyomozgatni. Persze újra csak megrázza a fejét. Hát komolyan... semmiből sem tanulnak?

Tárgy: Re: Melodie&Dwayne Vas. 24 Aug. - 20:12

Melodie & Dwayne

Ahol már a törvény is kevés..

Ennyire részeg nem lehetek, gondolom, mert még a poharamban lévő ital is erőteljesen megremeg a furcsa érzettől. A gyomrom hullámzásnak indul, máris küldené vissza a garatomba a lenyelt gyógyszert, úgy felfordult a hirtelen támadt rengéstől, de ez nem csoda, biztosan valami hurrikán közelít az Atlanti-Óceán felől. Nyugalmat erőltetek magamra, és rendelek egy kis gyomorkeserűt, a kocsmákban ez alap áru, az embernek nem árt, ha le tudja gyűrni a rosszullétét, mielőtt belelovalná magát a következőbe. Samuel jó fiú módjára ott maradt, én pedig azon tűnődtem a taxiban idejövet, hogy milyen keveset tudok róla. Végzi a munkáját, néha elmegyünk együtt inni, de hogy merre lakik, van e családja, hányszor veri ki egy héten, hát istenemre mondom, semmi. Elég egyoldalú kapcsolat, vélhetően nem egy lecsúszott alakkal akarja megosztani a magánéletét. Pedig nem rossz arc, ilyen külsővel akár még az a nagyseggű pincérlányt is megkapná, aki az előbb itt pucsított előttem. Kissé albínó ugyan a haver, de valakinek biztosan az esete.
Nem messze tőlem ül le egy fiatal nő, akin egy pillanatra ott felejtem a tekintetem, nem a külseje miatt, a dühös csörtetés pillatnyi kiváncsiságot vált ki belőlem, ennek az lesz az ára, hogy a poharam megbillen az előbbi remegést követően, és legalább a fele kilöttyen. Felmorranok, de nem vajok annyira bunkó, hogy kiakadjak ezen, vagy meghivassam magam, csupán egy fél szóra emelek hangot.
- Hoppá... ezért kár volt. – Az engem érintő röhögésre nem felelek semmit, csak sokat sejtetően fordulok meg a bárszéken, jól láthatóan szemlére téve a fegyveremet, mintha holmi vadnyugati városban lennénk. Ugyan az FBI dzseki így másoknak háttal lesz, de úgysem az számít, hanem amit tehetek. Ott a sokkoló, a bilincs, és az erőteljes rúgások, ha valaki nagyon ragaszkodna az ismerkedéshez.
- Nekem is azt, amit neki. – intek Melodie itala felé, elég töménynek tűnik, azt hiszem egy cipőben járunk, gyorsan be akarunk ma állni. Hátha ihletet merítek abból, amit most ő iszik. Érdeklődve figyelem azt, hogy kire ilyen dühös, közben rendületlenül szívom a kunyerált cigit, a hamutálhoz időnként félfordulatot véve pöckölöm az egyre fogyó csikket.

Tárgy: Re: Melodie&Dwayne Szomb. 23 Aug. - 16:09

Dwayne & Melodie

Kb, mint amikor a T-Rex indul meg az utcán, csak annyit érzékelni, amikor belépek a helyre, hogy kissé megrezeg szinte minden ital vízszintes felülete. Éppen csak annyira, amit nem lehet konkrétan érezni, ám így látható a történés. Nem szándékos, csupán csak kellően ideges vagyok, hogy a fickó, akit már egy ideje keresek újra és újra kicsúszik a kezeim közül. A nevét tudom, a törzshelyét is ismerem, de ott nem volt tegnap és ma sem. A barátaival ment el ünnepelni, miután felmentették... felmentették két család teljes lemészárolásának vádja alól, mert nem volt ellene elég bizonyíték. Ilyen világban élünk! Nincs elég bizonyíték, és így az már nem elég, hogy egyszerűen csak süt az illetőtől, hogy bűnös. Látszik minden magabiztos pillantásán, látszott a tárgyalés végén a mosolyán és látszott az ünneplés közben is, amit a barátaival folytatott le, bár nem lepne meg, ha inkább tettestársak lennének.
Enyhén szólva is dühösen csörtetek át a terepen, és nem messze ülök le a pulthoz Dwaynetől. Rendelek magamnak egy whiskeyt tisztán. Erős, de nem érdekel, csak pár korty, nem valami nagy adag és arra jó lesz, hogy kicsit elvonja a figyelmemet, lehiggadjak és úgy tudjak majd kérdezni, hogy közben ne omlasszam le az egész kócerájt. Még mindig nem megy a legjobban az, hogy kordában tartsam az erőmet, főleg akkor, ha kellően ideges is vagyok és most sajnos pont ez a helyzet áll fenn. Eg húzásra iszom meg az italomat, aztán magamhoz is intem a pultost, hogy kikérjem a következő kört és érdeklődjek erről a bizonyos Mathias Bellről. Ügyvég, neves alak, de jár ilyen züllött helyekre is időnként. Elég hangosan kérdezek, hogy figyelhessem a rezdüléseket, hogy lássam az arcokat, hogy ha a pultos tényleg nem tud semmit, akkor esetleg más reakciója közelebb vihet a válaszokhoz. Egyelőre úgy fest a pultos tényleg semmit nem tud, ellenben nem is olyan messze kiszúrok egy nőt, aki úgy tűnik hallotta már a nevét. Nem mozdulok azonnal, az feltűnő lenne, majd... adok neki egy kis időt és magamnak is, hogy a második kört is felhajtsam.

Tárgy: Melodie&Dwayne Pént. 22 Aug. - 22:14

Melodie & Dwayne

Never Gonna Let You Go

Egyetlen dolognak köszönhető az, hogy egy fokkal rendezettebb a külsőm. Az egész ügyosztály beszállt az utolsó aktába, nem tehettem meg, hogy ápolatlanul jelenek meg, volt, hogy Samuel borotvált meg a taxiban, aztán úgy szálltunk ki, mint ha lesmirglizték volna az arcom, hab nélkül elég durva így a borotva, a forró kávét leerőltette a torkomon, hogy megszólalni sem tudtam, de jobb volt így. Mint valami kisgyermeknek megkötötte a nyakkendőm, így fogjuk rá, hogy túléltem az elmúlt heteket kirúgás nélkül. Egyébként is nagyon meggondolnák, a magam korában átkozottul jó zsaru voltam, nem ez a kiégett, lecsúszott árnyék, amelyet a tükörben látok, ha véletlenül van erőm felnézni. Még annyi mázlim sincsen, hogy egyenesszálú a hajam, egy átvirrasztott éjszaka után csomókban tapad a fejemre, a szemeim pedig egyszerűen riasztóak, viszont egyetlen jele annak, hogy még élek, olyan vészjóslóan üvegesen csillognak. A dolognak vége, sikerült elkapni egy nagyobb halat, és a bandáját, ráadásul a tetves mutánsok közül. A néger srácra máshogyan tekintek, aki képes arra, hogy mellénk állva szétblokkolja a szemétládák agyát. A bolygó élősködői, nem tudok rájuk más szót mondani, paraziták az emberiség testén, visszaélnek az adományukkal, és nem is az irígység beszél belőlem. Sokkal inkább a keserűség. Talán vannak olyanok, akik képesek az ügyünkért harcolni, ez nem vér kérdése. De lássuk be, sokkal nagyobb számban találkozunk olyannal, aki túllép a homo sapiens tulajdonságain, és bűnbe esik. Az osztály végül bent maradt az irodában ünnepelni, én heveny fejfájásra hivatkozva leléptem. Kaptam még egy üdvrivalságt, s távoztam. A fájdalom igaz volt, napok óta nem ittam ilyen keveset, kezdődik az elvonási tünet komoly szakasza, muszáj pótolnom a kiesést. Amint belépek a liftbe, már nyomom is a maréknyi Xanaxot, az FBI dzseki belső zsebéből már húzom elő töményet, és küldöm a gyógyszerek után. Kellemeset büfögve szállok be a mellém érő taxiba, annyi eszem még nekem is van, hogy nem kell ma éjszaka vezetnem, ha magamnak, és bárki másnak is jót akarok. Joe bárjánál kötök ki, egy szemtelenül nagy borravalót adva az indiai taxisnak belépek a krimóba. Belélegzem a vágható füstöt, nekem is rá kell gyújtanom, de sürgősen. Tapogatom magam, de sehol a doboz cigi. Valahol kiesett a zsebemből, szaladás közben, annak is örülhetek, hogy nem kaptam tüdőembóliát a razzia folytán. Lehuppanok a bárszékek egyikére, és magától a csapostól kérek egy szálat, miközben indítom az estét egy jó kis Scotch-al. Morogva teljesíti a kérésem, csak mert törzsvendég vagyok. Átöltözni sem volt kedvem, így hamar céltáblává kezdek válni.

Tárgy: Re: Melodie&Dwayne

» Dwayne & Katharina -
» Renier & Melodie - Amikor megmozdul a föld
» Dwayne Riley
» Melodi&Dwayne - Blizzard
» Eric & Melodie - Chicago