we fight for the change to change the world
heroes of xmen: reunion



welcome





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?

Az oldal alapítása:
2013. szeptember

(A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox





promónk






Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

last posts





Kerti lugas (fürdő előtér)
Nagyi cukrászdája Icon_minitimeby Nikola Tesla
Szer. 29 Aug. - 15:32

Maszkabálba menni jó! :)
Nagyi cukrászdája Icon_minitimeby Emma Frost
Szomb. 9 Jún. - 21:36

Dallas-i kikapcsolódás
Nagyi cukrászdája Icon_minitimeby Nathan Jones
Csüt. 7 Jún. - 15:21

Konyha
Nagyi cukrászdája Icon_minitimeby Jean Grey
Szomb. 28 Ápr. - 17:19

Új fiú a láthatáron :)
Nagyi cukrászdája Icon_minitimeby Emma Frost
Vas. 15 Ápr. - 13:03

Folyosók
Nagyi cukrászdája Icon_minitimeby Jean Grey
Szer. 21 Márc. - 17:51

Faye & Jamie - Végre együtt!
Nagyi cukrászdája Icon_minitimeby Faye Adler-Barlow
Csüt. 1 Márc. - 11:05

Sürgősségi ügy
Nagyi cukrászdája Icon_minitimeby Mesélő
Szomb. 17 Feb. - 15:27

Aiden, Hope and Amber - Újabb tervezgetés
Nagyi cukrászdája Icon_minitimeby Aiden Hamilton
Szomb. 30 Dec. - 19:57

Top posting users this month
No user
i'm here





Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (56 fő) Vas. 6 Szept. - 22:27-kor volt itt.

Megosztás
 

 Nagyi cukrászdája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Mesélő
mutant and proud

Mesélő
Mesélő
Hozzászólások száma : 520



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimeSzer. 22 Ápr. - 10:42

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down

Vendég
mutant and proud

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimePént. 13 Feb. - 12:13


Heather&Katharina

► Relax. I need it.   



Magányosan ücsörögni egy párokkal és családokkal teli helyen nem éppen a legelőnyösebb olyasvalaki számára, mint én. Szinte már a lényem is deviánsnak számít, nem csupán a hozzáállásom. De néha a leghűvösebb embereknek is szükségük van egy kis boldogsághormonra, vagy az úgynevezett mennyország egyik darabkájára. Mindig úgy gondoltam a süteményekre, elvégre azok megtelítenek és kielégítenek bizonyos szükségleteinket. Mint például a boldogságét. Nem vagyok boldog és szinte már a napját sem tudom, hogy mikor voltam az, ha voltam vala. De nem létezhetek anélkül, hogy
ne pótoljam a kimaradást. Így a gesztenyepüré remek választásnak bizonyul. Mohón falom, szinte levegőt sem kapva. Kinn hűvös van, így a szipogok, néha meg a kósza szőke tincseket igazgatom. Az utolsó tejszínhabot is kihalászom ujjbegyemre ragasztva azt, hogy magamévá tegyem. Miközben nyakig benne vagyok a finomságban, észlelem, ahogy egy kisfiú épp balesetet készül megszenvedni, s megmentem a gombócot neki. Láthatóan nem érti, hogy mi történt, de mire körbe pillantana én már ismét benne vagyok a műanyag tálkába, hogy magamévá tegyem minden apró lemaradt részét.
Pár másodperccel később pillantok fel, s szemet szúr egy talán nálam fiatalabb nő, aki mintha meredten bámulna. Nem tartom a szemkontaktust, tovább pillantok, mintha nem venném észre, hogy épp engem fürkészett íriszeivel.
Vontatottan felemelkedek helyemről, lassan magamra vonva a kabátot.
Fészkelődök egy darabig, majd fogom a porcelán tányért, amin kihoztam magamnak a pürét, majd a pulthoz lépve lehelyezem azt. Barátságosan bólintok az eladó lánynak, majd elfordítva tekintetem elindulok a kijárat felé. Céltalanul lépem át a küszöböt, nem tervezek útvonalat. Sőt, ami azt illeti nincsenek is céljaim. Csupán a bolyongás.
Így elindulok, bár magam sem tudom, hogy merre.
A szél hevesen beletép a hajamba, ezért leeresztem azt, s hagyom, had dobálja. Sála kicsit feljebb igazítom, majd zsebre tett kézzel haladok előre a leejtős utcán.

 TO : Heather ~  | ©

Vissza az elejére Go down

Heather Kálnoki
mutant and proud

Heather Kálnoki
független
loneliness is a gun
Play By : Stana Katić
Hozzászólások száma : 30
Kor : 80



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimeVas. 8 Feb. - 1:09

Katharina és Heather

Heather Kálnoki-Keith fáradt elégedettséggel sétált a nyugodt, békés North Salem-i utcán. Az első olyan napja volt a télnek, hogy a kitisztult, halvány kék égbolton csak a néha-néha végigfutó, óceáni fátyolfelhők szakították meg a mély kékség boltozatát. Felszabadító érzés volt. Szabad és egyben hideg, és dermedten csillogó. Az első madarak hangosan csipogva kiabáltak egymásnak, de a télnek még nem volt vége. A szabad, kék ég este fagyos, élettelen éjszakát jelentett így, télen, amiben a csillagok halvány fényei is mintha fagyott gyöngyházfénybe burkolóznának. Az este pedig szép lassan közeledett gyors szárnyain, mintha könnyű prédára szállna, ette meg gyors ütemben a halvány téli napsütést. A város háztetői felett törött ívben még átragyogott a téli nap, ám rohamtempóban közeledett a sötét és a hideg.
A nő kopogó csizmáinak hangja ütemesen kísérte séta közben. A nyugalom, meglepő módon, jól esett neki, a nagyváros őrült pörgése után. A nő szerette a pezsgést, a fényt, a lüktető éjszakai életet. Azonban, miután negyvenkét évet töltött hibernációban, még mindig nem szokta meg ezt a vad, őrült új világot, a vakító, elektromos kijelzők, a túlborjánzó elektrikai felszerelések, a furcsa, műanyag ruhák, a neonfényű városok világát, még a zene is olyan volt, mintha a neon és a műanyagok keveréke lett volna, amibe elektromos áramot vezettek, hogy zeneszerűen szóljon.

Itt azonban, béke volt, kicsit talán túlságosan is. A nő új bundájának prémjébe dörzsölte hideg arcát, és a rókaprém kiváló melegséggel vette körül. Átmenetileg elégedett volt a napjával, ezért körbepillantott valami alkalmas bár után kutatva, hogy whiskey kíséretében koronázza meg az a lassan közelgő estét. Elővette cigarettatárcáját, és egy hosszú szálú cigarettát meggyújtott, mélyen letüdőzve a mámoros füstöt. Hagyta, hogy vörösre rúzsozott ajkai között lassan szivárogjon ki a füst. Puhán szállt az éjszakában a nő.
Hiába kutatott bár után, úgy tűnt, a tisztes középosztálybeli polgári lakosság nem tartott belátható közelben ital-kiszolgáló helyet. Egy cukrászdát pillantott meg és fejét oldalra billentve, finoman vállat vonva úgy döntött, hogy célba veszi. Körbenézett, majd átsétált az úton, hosszú lábainak kopogó lépteit visszhangozták az utca két oldalán a házak falai. Ahogy közeledett a cukrászda felé, látta az üvegajtón át a pultot és a hűtött, üveg mögötti polcokat, tele cukormázas, csokoládés, és egyéb süteményekkel. Heather ekkor jött rá, hogy éhes. zájában összefutott a nyál és kitapintotta vércukor-szintjét - Érezte, hogy veszélyesen alacsony. Vagy szabadítok fel egy kis inzulint, vagy lecserélem a whiskey-t átmenetileg süteményre. A második mellett döntött, így fellépett a lépcsőkön, benyitott az ajtón...
És azonnal felé fordult mindenki, a személyzet pedig fennhangon kérte, hogy menjen ki. Egy pillanatig nem értette a nő, hogy miről van szó, majd valamelyik fehér ruhás alkalmazott elismételte azt, amit egyszerre darálva árasztottak neki.
- Hölgyem, fáradjon ki, nem lehet idebent dohányozni!
Hangjában erőltetett udvariasság mögött volt a megbújó méreg.
- Hogy parancsol? - kezdte először értetlenül Heather, majd a kezében tartott cigarettára nézett és egy pillanattal később leesett a dolog.
- ...Őh... Persze, elnézést, milyen buta vagyok!
Sarkon fordult, kiment és dermedten állt meg a sarkon. Ez meg mi volt? Mi az, hogy egy cukrászdában nem lehet cigarettázni? Orrot fújni sem lehet vajon? Nem ez volt az első furcsaság, ami miatt majdnem annyira megbotránkoztak rajta, mint amennyire ő megbotránkozott ezeken az 1987-es műanyag embereken, de mivel kellett neki az a sütemény, hát csak elszívta gyorsan a cigarettát, eldobta a csikket, majd újra bement. Leplezetten mérges és megvető pillantások övezték, és valahogy Heather ezt már jobban tudta kezelni. Emberi érzelmek. Kiismerhetők, manipulálhatók. A világ végső soron nem változott meg a gyökereiben. A tisztes, polgári vendégeknek a tisztes, polgári értékrendjét látta a pillantásokban. Nem foglalkozott velük egyelőre, csak a pulthoz ment és rendelt néhány cukormázas, csokoládés, vaníliás és gyümölcsös süteményt. Aztán körbenézett és szabad asztalt keresett, míg a pénztáros a gépbe ütötte a sütemények árát. Fizetett, és meg is indult a szabad asztala felé. Családok, párok, újságot olvasó emberek voltak mindenhol, ám a sarokhoz közel épp felszabadult egy asztal, így a nő azt vette célba, süteményes tányérjával elindulva az asztalok között. Egy hozzá hasonló korú, fiatal, szőke nő ült nem túl messze, a sarokasztalnál, gesztenyepürét eszegetve.
Milyen érdekes... Európai édesség. Ha a másik nő felnézett, Heather egy könnyed, barátságos mosolyt villantott felé, ám a maga részéről süteményeire fordította a figyelmét. A cukrászda vendégsége már egyáltalán nem foglalkozott vele, ő pedig csendben pillantott néha körbe. Milyen kis csendes és szerény hely, gondolta magában Heather. Mit megadnék érte, ha még egyszer beszambázhatnék a Károly Mihály sarkán a Centrál Kávéházba este, amikor a tisztek is meg a szerkesztők is ott vannak és kikérném a francia konyakot könnyű koktélruhában... Pont olyan jól tudtam játszani a dívát, mint Karády, és itt meg... Áh. A nő úgy döntött, nem hagyja, hogy a rosszkedv úrrá legyen rajta, hát harciasan vágott még egyet a cukormázas marcipántortából, villáját, mint egy kis szablyát forgatva az édességek közötti rendteremtésben, míg mindet oldalára döntötte és királynőnek nevezte ki magát a sütemények csatatere felett. Finoman, egyik kezének kéztövén könyökölve piszkálta a tányér tartalmát, szemezgetve az édességek között. Szavamra, Heather, édes egy pofi vagy, megint turkálsz, mint valami válogatós macska. Bár éhes volt, nem volt tovább kedve a süteményhez. A foga is megfájdult tőle és hát igazán járt volna egy ilyen szép nap után, egy cukrászdában az a konyak. A pincér hiánya is bosszantotta a nőt, de most a cigarettás jelenet után már nem akart feltűnést kelteni, így inkább elterelte a figyelmét és körbenézett.

Megakadt a szeme a szőke lányon, így észrevétlenül, apránként megfigyelte. Először egy végtelenül egyszerű részlet volt az, ami feltűnt neki.
Ilyen szőke haja kinek van? A nő ezen morfondírozott kicsit. Nem lepődnék meg, ha festett lenne, de ha eredeti... Nem, ezt egyszerűen le kell olvassam. Azonban feltűnő lett volna egyenesen odamenni a másik nőhöz, karjára rakni a kezét, és borostyánsárgán világító tenyérrel leolvasni a biológiai mintáját. Sokkal egyszerűbb az állatokkal. Meg a növényekkel. Nem kérdezősködnek, hogy minek tapogatod őket össze. Ezen gondolkodott a nő, amikor akaratlanul is elcsípett egy nagyon érdekes történést. A szőke idegen kezének egy kisebb mozdulatával a tőlük nem messze lévő kisfiú kiborulni készülő fagylaltoskelyhébe visszabillentette a gombócot. Heather képzett kémként szemrebbenés nélkül fogadta az eseményt, úgy téve, mintha semmilyen furcsaságot nem vett volna észre.

Belül azonban teljes egészében, szinte varázsütésre felébredt a kalandvágy és a kíváncsiság.
Csak nem... Valahogy mostanában olyan sokan vagyunk errefelé.
Bal kezét leengedte maga mellé és kinyitotta a tenyerét. Kívülről semmi nem látszott a mozdulatból, ám idegszálait kihegyezve tapogatott a levegőben a nő, bármilyen mintát keresve. A másik nőtől érkező parfümillat, sóhajtás által kilélegzett levegő, elsodródott hajszál, vagy hámdarab egy megdörzsölt homlokról... Bármilyen biológiai anyagot szondázott, ami a másik mutáns felől érkezhetett.

És gyorsan vágott még egy darabot a mandulatortából, mert a tudósoknak energiára van szükségük, és a mutáns tudós kém kalandornőknek még inkább.
Vissza az elejére Go down

Vendég
mutant and proud

avatar
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimeSzomb. 7 Feb. - 16:35


Heather&Katharina

► Relax. I need it.   



Nem szokásom kikapcsolódni. Nem szokásom elmenni otthonról, semmi lazítás, semmi nyilvánosság, de ma úgy éreztem, hogy megtehetem. Járhatom a magam útját és adhatok egy esélyt az emberiségnek, kivételesen. Így felvettem vörös kabátom, rideg, kifejezéstelen tekintetem és elindultam. Hagytam, hogy vigyen a lábam és a szívem mondja meg helyettem, hol álljak meg. Az egyik hosszabb utcán baktattam, mikor megpillantottam a cukrászdát. Az jutott eszembe, hogy mikor pici voltam néném mindig finomakat sütött és a bácsikám mindig azt mondta, hogy ő ilyesmit nem eszik, mert nem szereti a cukros dolgokat, hazudott. Csak azért mondta, hogy ne legyen bűntudatom, hogy befalok mindent, mert egyébként sose éreztem magam náluk otthon. Az önzetlenségük, a csupa szív nevetésük, a bársonyos hangjuk, a mindig szerető ölelésük miatt kellett őket elhagynom és kizárnom az életemből. Mutáns vagyok és ezzel jár, hogy vannak ellenségeim. Mint Neal. Nem bocsátanám meg magamnak, ha azt a két idős embert érni valami az én naivságom miatt. Így elridegülve, elzárkózva megelőzöm a bajt. És biztonságban tudom őket. Ahogyan átlépem a küszöböt, apró csilingelés hallatszik. Pár tekintetek vonzok magamra, de mintha észre sem venném, úgy lépek a pulthoz. Szinte tekintetemmel felfalok mindent, majd a gesztenyepüré mellett döntök. Kikérem magamnak, kifizetem és beülök a sarokba. Felkötök szőke zuhatagom, hogy ne lógjon az útba, majd falni kezdem. Jóízűen tömöm magamba az édességet és a végét még ujjammal is képes vagyok kiszedni, hogy lenyalhassam róla. Nem törődök a külvilággal, egészen addig, míg egy pici fiú keze meg nem remeg és leejti majdnem a fagyi kelyhet, amit jól láthatóan kis tesójának készül vinni, ezért leeresztve kezemből a tálat egy hirtelen csuklómozdulattal megmentem a kehelyt és a rémült kisfiú tenyerébe suhintom egy hűvös fuvallattal. A srác zavartan tekint körbe, de én gyorsabban reagálok és lehajtva fejem úgy teszek, mint aki nyakig belemászott a majdnem üresre nyalt tálba.

 TO : Heather ~  | ©



A hozzászólást Katharina Swan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 13 Feb. - 11:59-kor.
Vissza az elejére Go down

Mesélő
mutant and proud

Mesélő
Mesélő
Hozzászólások száma : 520



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimeHétf. 22 Dec. - 18:24

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down

Holly Armanaugh
mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Hozzászólások száma : 38
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimePént. 31 Okt. - 20:04

Bellesandra, David & Holly


*Davidre nézek időnként, de most nem szólal meg, hagyja, hogy mi ketten Bellsie-vel kibontakozzunk. Nekem azonban annyi is elég, hogy minden, az iskolával kapcsolatos félelmeim ellenére megnyugodjak, hacsak jelen van, érzem ahogy figyel és minden szeretetével beburkol. Bellsie közbevetésére hevesen megrázom a fejem, persze tudom, hogy igaza van de egyelőre ezt a lehetőséget teljes szívemből elvetem.*
-Nem, nem fordulhat elő.
*S ennél a pontnál elhatározásom nagyobb hangot kap mint eddig. Ez a lényeg, nem magától az átváltozástól félek, s talán még azzal is kibékülnék, hogy valaki meglát, hanem attól, hogy bántok valakit, pedig az emberi oldalam határozottan nem akarja. Eddig szerencsére nem történt meg, de igyekeztem egyedül maradni vagy olyanokkal együtt lenni, akiket szeretek vagy legalább kedvelek, akikhez kellemes emlékek fűződnek. Ám ha idegennel találkozom és akkor történik….abba még bele sem gondoltam, hogy kerülhetek olyan helyzetbe is, amikor a szemem láttára bántanak valakit. Bellsie következő mondata sem nyugtat meg. Én nem azt szeretném, hogy valaki azon segítsen akit bántottam, hanem azt, hogy elérje, én ne bántsak senkit. Egyelőre azonban azt kell megtanulnom, hogy ne változzak át úton-útfélen ha valamilyen érzelmi sokk ér. Sajnos nem csak a rosszak számítanak hanem a jók is, hiszen akkor is átváltoztam amikor David végre hazatért és megláttam. A kérdésen el kell gondolkodjam. Nem akarom megbántani Bellsie-t mert helyes lány és kedves és biztos vagyok abban, hogy ha megszokom a furcsaságait és a szabad száját, akkor nem csak kedvelni fogom, de….a de az de.*
-Ne haragudj de…eddig nem igazán segített senki -* még az apám sem, de erről nem szeretek beszélni.*- David az egyetlen akiben megbízom, mert tudom, hogy jót akar és tudja mikor mit érzek és ehhez még a különleges képességére sincs szüksége. Azért vagyok most itt, mert ő azt mondta te tudsz segíteni. Ha ő bízik benned, akkor én is. Az iskolában pedig bárki megérthet, de senki nem tudja ugyanazt mondani nekem amit ő. Az ismeretlentől pedig mindenki fél.
*Nem tudom, hogy a fogalmazásom mennyire van szinkronban a gondolataimmal és az érzéseimmel Bellsie szemében, de megpróbáltam elmagyarázni. Az utolsó két mondatot már halványan elmosolyodva mondtam és tényleg eldöntöttem, hogy megnézem az iskolát, de egyelőre csak megnézem. Persze kíváncsi vagyok azokra akik ott tanulnak, élnek és hozzám hasonlóan harcolnak önmagukkal és a képességükkel, de még félek megmutatni magam, mert nem akarattal megy, nem az én döntésem ha átváltozom. Amikor végre kibököm, hogy elmegyek az iskolába a magam feltételeivel, Bellsie úgy örül mint egy gyerek a karácsonyi ajándékának. A csilingelést meghallom de még ennek ellenére sem számítok puszira, viszont nem ijedek meg, Bellsie mindennek mondható csak ijesztőnek nem. Ennek köszönhetően azonban végre felengedek és őszintén kuncogok az örömén és a közvetlenségén. A sok kérdésre Davidre nézek, én is tőle várom a választ. Nem tudom, hogy azok után ami történt az iskolában – amiről még mindig nem tudok részleteket – elkísérne-e, de most már úgy érzem, szívesen mennék egyedül is Bellsie-vel.*
Vissza az elejére Go down

Bellesandra Tinker
mutant and proud

Bellesandra Tinker
X-men
be brave, we're a team
Play By : Michelle Trachtenberg
Hozzászólások száma : 88
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimeVas. 26 Okt. - 0:29


Holly, David & Bellesandra


Nem haragszom én a neves dolog miatt és azért sem, mert anyámat emlegette Holly, hiszen én hoztam szóba. Gondolatot olvasni nem tudok, így nem tudom biztosítani afelől, hogy nem kell fennakadjon a kifakadásaimon, ilyesmi vagyok és ez nem fog megváltozni, szóval csak nyugodtan ignorálja a szitkokat, hogyha sértik a fülét. A húgom előtt is csak nagyon nehezen sikerül megfegyelmezzem magam, szóval az ami nem megy azt nem kell erőltetni elvén evezve úgy vagyok vele, hogy mindig megélem azt az egy-egy érzést, ami egyszerre belém tud telepedni, a többit meg eleresztem. Nem tudnak gyökeret vetni úgysem. S most nem a harag az, amit megélek, hanem a bátorítás. Most Holly főszerepel, s még véletlenül sem én.
- Az előfordulhat.
Nem szeretném ámítani, mert nem érzem úgy, hogy szükség lenne rá. A vakhintés nem a tanácsadói eszköztáram része, én, aki mindent szó szerint veszek nem szeretek a munkámban valótlant állítani.
- Viszont van az iskolában sok olyan személy, aki ki tudná köszörülni a csorbát.
Gyógyító és egyéb fincsi képességek, melyeket most nem akarok részletezni. Inkább fűzöm tovább a megkezdett gondolatsort.
- Szóval ha ott csúszna be baki a tanulási folyamatban, nem kellene semmitől tartanod. Ha pedig egyszer megtanultad kezelni, akkor már az iskolán kívül se lehet annyi gond.
Nem mondom, hogy semennyi, de annyi nem, mintha még egyszer annyi lenne. Kedvesen mosolygok mind Hollyra, mind Davere. Senkit nem akartam a képessége kapcsán megsérteni, de ha sikerült, hát azt sem kötik az orromra, így nagyon nyugodtan ülök a nem is olyan kicsi senekemen.
Én a magam részéről nem szólhatok bele abba, hogy Holly hogyan érezze magát, de ha szót ejtene a bátyjához kapcsolódó ragaszkodásáról, akkor lenne róla véleményem. Azt követőn el is mondanám, hogy fel kéne mosni a tócsát, mely keletkezne belőlem elovadtamban. Sose találkoztam olyan húggal, aki annyira szerette volna a bátyját, mint amit kinézek Hollyból. Én elvagyok a magaméval, de nem rajongunk egymásért. Nekem a húgom a non plus ultra, ő nem bántott egyedül. Meg apa, de a többieket hagyjuk is.
- Miért félsz elköteleződni egy döntés mellett?
Ezt meg kell kérdezzem. A süteményem közben elfogyott.
- Persze, nem jelenti azt, akkor jössz, amikor csak szeretnél, nem várja el tőled senki, hogy beköltözz. S mint mondtam, elmehetek hozzátok én is, ha arról van szó, de lehet, hogy egyedül kevés lennék. Na meg mi történhetne, ha bekerülnél az iskolába? Lehetnének barátaid. Akik megértenek, s akik ugyanazt mondják, mint a bátyád.
Kis szünetet tartok. Talán túl erőszakos vagyok, vissza kéne vennem. De nem megy, ha már belekezdtem, visz tovább a hadarás lendülete.
- Hogy nem vagy szörnyeteg. A te életed, a te utad.
Megvonom a válladat, biztató mosolyt villantok Hollyra.
- Te döntöd el.
És eldönti, mire én lelkesen összecsapom tenyereimet. Ez egy kis siker, s nem csak nekem az.
- Nagyszerű!
Hajolok közelebb Hollyhoz, s cuppantok az arcára egy puszit. Váratlanul nem kell érje, mert eleget csilingelek előtte. Szóval nem fog megijedni tőlem, erre vigyázok nagyon. S különben is, a lényemből sugárzó pozitívság talán amúgy is elmosná ijedelmét.
- Megmutatod neki, tehát eljössz vele, vagy jön egyedül, vagy menjek el érted én és eljössz majd velem?
Fordulok először Davidhez, majd Hollyhoz megint.

Vissza az elejére Go down

Holly Armanaugh
mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Hozzászólások száma : 38
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimePént. 24 Okt. - 8:27

Bellesandra, David & Holly


*Ez a névválasztásos lelkesedés nem volt jó ötlet a részemről. Ha ismertem volna Bellsie múltját, csak egy pici bepillantást nyertem volna belőle, biztosan nem hozakodom elő az anyukájával. David szereti az anyukáját és én is az enyémet, minden más dolog ellenére jó kapcsolatunk van velük, sosem gondoltam, hogy más családokban ez másképp is lehet. Főleg ha egy kedves mese szereplőiről nevezi el valaki a gyerekeit. Bellsie-nél ez _másként_ van. Csak pislogok amikor elkezd szitkozódni és még a nővérét is beleveszi. Igazán kínos a helyzet még akkor is mikor elmosolyodik. Próbálok én is valamilyen, bármilyen mosolyt az arcomra erőltetni, bár nem tudom mennyire sikerül, időnként Davidre tekintek egy kis segítségért, elvégre ő ismeri Bellsiet, talán többet tud róla semmint sejtem. csak megkönnyebbülten rázom a fejem mikor megkérdezi, hogy rosszat mondott-e. Á, dehogy, neki biztosan nem rossz, és nekem sem csak egy kicsit megdöbbentő.*
-Én csak…attól félek, hogy egyszer bántani fogok valakit.
*Igyekszem konkretizálni a szörnységemre vonatkozó gondolataimat. Végül is a nagymacskák szépek, a kedvencem a fekete párduc és régebben rengeteg képet néztem meg róluk, tele volt a polcom állatos könyvekkel és sokat is tudok az életükről. Épp ezért félek. nem néztem még meg magam a tükörben egy-egy átváltozásomkor, biztosan vagyok olyan szép mint amilyennek én láttam ezeket a macskákat a könyvekben és mint amilyennek David is mondott, de attól még veszélyesek. Bellsie pozitív gondolkodása ezzel a „szarügy” kategóriás dologgal kissé felemás érzelmeket lobbant fel bennem. Jó neki, én eddig egyszer sem voltam oda a képességemért, s bár Bellsie-é tetszik, mert aranyos, de az övét sem kívánnám, mert feltűnő.
Lassan feloldódom az iménti döbbenetből, a lány fura személyisége és feldobott jókedve rám is hatással van, mosolygok, immár fesztelenül. az iskoláról hallott dolgok ugyan nem tetszenek, nem igazán szeretnék odaköltözni, bár talán az sem lenne jó ha egyedül maradnék David házában. Egyelőre azonban jobbnak tűnik a magányosság. Ám még nem bólintottam rá a dologra, így viszonylag szabadnak érzem magam, az pedig kifejezetten tetszik, hogy minden kötelezettség nélkül bepillantást nyerhetek az iskola életébe. A kezemen érzem David kezét és ő is bátorít. Hát jó, megadom magam.*
-Nyílt nap. Remek. Az még nem jelenti azt, hogy ott maradok. ez…ez így sokkal szerethetőbb megoldás.
*Az újabb megnyugtatásra miszerint nem vagyok szörnyeteg csak egy hálás pillantást vetettem Davidre. már annyiszor mondta, hogy magam is elhittem, mindaddig míg bele nem gondoltam megint a macskák általam ismert ösztöneibe. Lassan magam is lehiszem, hogy nem vagyok az, csak egyszer tudnám az előnyömre vagy inkább más előnyére használni, mindjárt más lenne az egész. *
-Jó, elmegyek, megnézem azt az iskolát.
*Tudom, hogy David nem lesz ott velem, de döntöttem. Legalább egy esélyt adok a történetnek és magamnak. A többi meg majd jön magától.*
Vissza az elejére Go down

David Armanaugh
mutant and proud

David Armanaugh
független
loneliness is a gun
Play By : Daniel Henney
Hozzászólások száma : 242
Kor : 38



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimeCsüt. 23 Okt. - 16:51

Gyorsan a szám elé kapom a kezem, tartva attól, hogy még jobban szét szórom a tündérport. Így is villódzik az agyamban, szememben minden. Tudom, mikre képes ez a por és nem szeretném, ha hatna rám.
Bellesandra kifakadására csak rátekintek, hagyom, hogy ezt is lerendezzék. Nagyon kellene tudnom, mikor szólaljak meg és mikor maradjak csöndben. Neki sem lehetett könnyű, de úgy láttam, hogy senkinek sem az és a mutáns lét csak tesz még hozzá. Bár, ha nem lenne ez, akkor lenne valami más.
Legszívesebben megfognám a kezét és bátorítón megszorítanám. De úgy érzem, hogy ezt most nem kéne megtennem, mert csak megakasztom, kibillentem a beszédből, a folyamatból. Pedig nagyon határozottan mondanám neki, hogy nem szörnyeteg. Sosem lesz az. Még akkor is, ha már számtalanszor mondtam neki. Újból elmondanám neki.
A süteményt egy ideje már nem falatozom, elvégre komoly dolgokról van szó, inkább az italt a kezembe fogva, figyelem a beszélgetést.
Már korrigálnám Bellsiet, amikor rám terelődik a szó. Szörnyeteg. Pedig az vagyok. Azok után pedig amit tettem a fogadó szobában, még inkább annak tartom magam. Olyat tettem, amit sohasem akartam és nem is akarok, mert ellent mont az elveimnek. Az ilyenkor szokásos faarccal mosolyodom el.
-Nem vagy szörnyeteg. Sosem voltál és nem leszel az. Mert nem vagy az. – tekintek Hollyra, miközben megfogom a kezét mégis.
-Érdemes lenne elmenned az iskolába, ha szeretnél. Meglátnád, milyen.
Igyekszem semleges maradni, mégis szeretném, ha látná, mielőtt bárhogy is döntene. Nekem nagyon rossz, hogy elszakadunk ismét egymástól, még ha nem is végleg, és éppen az iskolába menne, ahonnan eljöttem, de ez Holly élete. Bárhogy is dönt, mellette vagyok.
Vissza az elejére Go down

Bellesandra Tinker
mutant and proud

Bellesandra Tinker
X-men
be brave, we're a team
Play By : Michelle Trachtenberg
Hozzászólások száma : 88
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimeHétf. 20 Okt. - 21:56


Holly, David & Bellesandra


Nem haragudnék, mert Csingiling vagyok, ez a mutánsnevem, mások is így hívnak. Még tetszene is, hogy Holly is erre a következtetésre jutott rólam, de ugye amit nem tudok.. azzal nem is foglalkozhatom. De ami késik az nem múlik, ami azt illeti.
- Igazából egy hülye picsa, de nevezheted eredetinek is.
Vonom meg a vállamat. Hangom gyűlölettől terhes, nem is próbálom leplezni. Mondjuk aztán a mondat végére simán csak leasjnáló haraggá változik.
- Igaz, nem akkora egy büdös paraszt, mint a nővérem, szóval azt hiszem tényleg nem érdemelte meg a picsát..
Teszem hozzá enyhülten. Még el is mosolyodom. Nem különösebben zavar, hogy ilyen szabados kinyilatkoztatást tettem. A káromkodások is olyan éteri cukisággal szaladnak elő belőlem, mintha csak arról beszélnék, hogy mennyire imádom a szivárványt, s ez néha gáz, utálom, ám most nem zavar. Legalább nem kell tartanom tőle, hogy rosszalló pillantásokat kapok. Bár az is tény, hogy nem tartok tőle. A muterom amolyan veres posztó nálam, néha a saját csapdámba szaladok vele. Kell a csöcsnek emlegetni! A végén úgyis csak szidalomhalom lesz belőle.. de sebaj.
- Én..
Vonom fel zavartan a szemöldökömet, nézek kíváncsian Hollyra, majd Davidre amolyan segélykérőn.
- ..valami rosszat mondtam?
Még ott nem tartunk, hogy az iskola emlegetése kerüljön szóba, egyelőre csak megdicsértem a képessége miatt meg jó arc akartam lenni és ösztönös önbizalomfröccsöt toltam a beszélgetésbe, de úgy tűnik, hogy nem arattam osztatlan sikert. Megpiszkálom a szívószálamat, iszom pár korty üdítőt.
- Nem akartam!
Intézem el egy vállvonással, hogy aztán kiboruljon belőlem a szokásos szóáradat.
- Amúgy van olyan, bár nem tudom, hogy tök ugyanolyan-e. Sokféle van, s gondolják úgy is, ahogy te gondolkodsz magadról. Szerintem ez rossz. El kell fogadni, mert ez vagy te és nem lesz semmi sem másképp akkor se, ha zavartatod magad a lényed miatt.
Újabb vállvonással kísért, biztató mosolyt engedek meg magamnak.
- Nyilván van olyan, ami szarügy kategóriás, mert mondjuk öl, butít vagy nyomorba dönt, de azt is lehet kezelni, nem? Én például nem lennék oda meg vissza a bátyád tudományától sem, eret is vágnék, hogyha azzal kéne élnem, de neki sem mondom, hogy szörnyeteg.
Észreveszem magam. Nem illik olyan személyről beszélni úhy, mintha itt sem lenne, hogy közben itt ül. Puszit küldök a levegőben David felé.
- Botsáska, nem akartalak megbántani! Nem a személyed ellen szól, csak az érzelmek.. háthagyjuk!
Borzongok meg. Én csak vidítok, az azért más. Nem is vagyok tudatában übercukiságom ezen oldalának az esetek többségében.
Hivatalból mindenkiről tudom, hogy mit tud, aki állományban van. Illetve nem tudtam mindig, de amióta beégtem magam előtt, hogy Chris képességéről halványlila segédfingom sem volt, azóta bemagoltam mindenkinek a mindenét. Visszafordulok Holly felé.
- Felőlem többet is alhatsz rá, nem erőszak a disznótor, kivéve a disznónak, de itt nincsenek röffencsek, szóval.. érted!
Kacsintok a nőre. Engem nem zavar, ha függ a bátyjától, komolyan mondtam, hogy nem muszáj eljönni a suliba. Igazából ott csak az eszközök könnyebbsége lenne meg, de én én lennék ott is és máshol is, szóval nekem hullára mindegy a dolog.
Lelkesen bólintok, eltüntetem magamban az utolsó falat sütimet bemelegítésképp, majd belekezdek.
- Általában ott laknak, akik ott tanulnak, de az olyanok, mint én vagy amilyen David volt nem kell kötelezően ott lakjanak. Hogyha elég idős vagy, akkor lehetsz olyan, mint én, szóval ha megtanultad kezelni, akkor van előlépési lehetőség.
Elgondolkodom egy pillanatra, megrázom a fejem.
- Nálam előrébb is lehet lépni, én csak tanácsadó vagyok, nem megyek terepre. Am jah, sokan járnak, de nincsenek osztályok. A hasonló tudás szerint vannak sorolva a diákok így vicces, amikor egy kiskamasz együtt tanul egy huszonévessel. El kéne jönnöd látogatóba. Szerintem csipáznád!
Dobom be az ötletem. Egy látogatásba senki nem halt még bele, ezért merem ezt így közölni vele. A döntés persze az övé.

Vissza az elejére Go down

Holly Armanaugh
mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Hozzászólások száma : 38
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimeHétf. 20 Okt. - 12:25

Bellesandra, David & Holly


*Bellsie egyetértésére csak bólintok, David különleges ember és nem azért gondolom így mert a testvérem. Külön családban nőttünk fel, de ő az első pillanatban – amiről nem is tudok – már szeretett. Csoda ha én is oda vagyok érte? Azt hiszem a mi kapcsolatunk egyedülálló, testvérek vagyunk de csak félig, kevesebb időt töltöttünk el egymás társaságában mint az édestestvérek, mégis sokkal tartalmasabbak voltak a találkozásaink.
Bellsie kedves lány, ha most nem tudtam volna meg, hogy képessége folytán tündérré tud változni, akkor is annak hinném. Remélem ha véletlenül megtudja majd, hogy máris elneveztem magamban Csingilingnek, nem fog megharagudni rám.*
-Anyukád eredeti nő lehet….*kuncogok egy kicsit bátran, mert látom, hogy ez Bellsie-t egyáltalán nem zavarja. Aztán tovább ámulok.*….Hűűűű!
*Ennél többet nem is tudok most hirtelen kinyögni, még emésztgettem a hallottakat. A csilingelés pedig újra és újra felhangzik, ezt pedig megjegyzem magamnak. Talán lehet venni valahol egy pillangó formájú, csilingelős fülbevalót amit Bellsie-nek adhatnék. Az legalább mindig kéznél, illetve fülnél van. Ahogy a kezem elkapom, úgy máris a szám elé teszem nehogy David-re fújjam a port és kissé hátra is dőlök a tüsszentésénél. Bár nagyon szeretném kipróbálni, a cukrászda nem épp a legalkalmasabb hely erre, pláne ha a rám törő érzelmi katyvasz miatt pillanatokkal később egy fekete párduc vagy egy bengáli tigris repkedne az asztalok felett. A „vallomásomat” azonban még ez a kép sem könnyíti meg, nehéz erről beszélni bár várakozásomon felül sikerült kiadnom magamból. Az, hogy szörnyetegnek érzem magam nem a megváltozott külsőm miatt van, hanem mert az átváltozással együtt érzem az állat bennem lángoló ösztöneit is, ahogy az érzékeivel is képes vagyok játszani. Nem hiszem, hogy ez tudatosul Bellsie-ben, de amit ezután mond az tényleg tócsányira kerekíti amúgy enyhén mandulavágású szemeimet. Csak nézek a lányra bambán, végül érzem ahogy a vállaim lemondóan megereszkednek, nem biztos, hogy azt érzem és fogtam fel a szavaiból amit közvetíteni akart.*
-Valóban nincs még egy olyan mint én.
*Igazság szerint még nem kerültem olyan helyzetbe, hogy mindezt kamatoztatni tudjam, nem csak uralni nem tudom hanem használni sem, vagyis egyelőre csak púp a hátamon és haszontalan. David-re nézek mikor Bellsie megemlíti az iskolát, a bátyám már nem lesz ott, hogy a segítségemre legyen s bár megbízom az ítélőképességében és abban, hogy így is a legjobb kezekre bíz, most azonnal nem tudok dönteni.*
-Nem igazán tudom mit tegyek. Eddig csak David volt nekem. Te kedves vagy és aranyos és…..azt hiszem aludnék még rá egyet. Mármint az iskolára.
*Érzem én, hogy ez így nem jó. Túlságosan függök David-től, mert ő az egyetlen akiben megbízok, viszont egyrészt tudom, hogy „fel kell nőnöm” a feladathoz és az életemhez, másrészt nem szeretném ha megint távol lenne tőlem. Majdnem olyan mintha ikrek lennénk és tudom, hogy őt is megviselné, de nem lóghatok egész életemben a nyakán. Köztes megoldást választok egyelőre, bár David már mesélt az iskoláról nagyvonalakban, én Bellsie tapasztalataira vagyok kíváncsi.*
-Mesélnél nekem _te_ arról az iskoláról? Ugye nem kell ott laknom? Sokan járnak oda?
*Iskola. Eddig az iskoláról csak egyfajta fogalmam volt. Tantermek padokkal, diákok és tanárok, focicsapat, szurkolólányok, egyenruha, ebédlő, folyosók a szokásos szekrényekkel és nagy zsivaj a szünetekben. Teljesen átlagos.*
Vissza az elejére Go down

Bellesandra Tinker
mutant and proud

Bellesandra Tinker
X-men
be brave, we're a team
Play By : Michelle Trachtenberg
Hozzászólások száma : 88
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimeVas. 12 Okt. - 22:50


Holly, David & Bellesandra


- Nagyon kedves tőle, ritka az ilyen jó ember.
Mosolyodom el és dicsérem őszintén Davidet. Nem ismerem nagyon, de amennyire igen, azt kedvelem benne. Mondjuk az is igaz, hogy én mindenkit kedvelek, ha maga a Belzebub, akkor is.
Az általánosítás a magam kenyere, ez az egyik hibám a több millió mellett. Nem szégyellem magam miatta, szerintem a pasik is ezt teszik velünk, nőkkel. S én pláne megtehetem, szerintem büntetlenül. De ennek okait inkább nem fejteném ki. Maradok inkább annál, hogy igyekszem nagyon figyelni arra, amit hallani fogok. Hol Davere, hol a húgára tekintek és kíváncsian várom, hogy ki fog választ adni a kérdéseimre.
- Nem egészen. New Yorkból jöttem, de anyám a Pán Péter meséről nevezett el, ahogy a nővéremet Wendyt és a bátyámat Petert is. Ők nem olyanok, mint én. A húgom olyan, ő  Csipkerózsikából kapta a nevét, Aurora. És még vicces is, mert ő is képes Csipkerózsika lenni, illetve azt csinálni másokból. A suliban van és képes altatni.
Hadarom egy szuszra. Ebből sok minden kiderülhetne, hogyha értelmesen beszélnék,d e így csak nagyjából olvasható ki a virágnyelvből, hogy a húgom rajtam kívül az egyetlen mutáns a családban.  És még a képességét is úgy-ahogy előadtam.
- Igen, én!
Bólogatok lelkesen, majd abbahagyom, mert túl sokan figyelnek ránk a csengésre. Ezt nem tudom uralni, s ami azt illeti, sokak szerint ez gázabb, mint bármilyen más képesség. Mert idegesítő. Hát én nem tudom, magamat nem idegesítettem ezzel még soha.
- Baj van?
Nézek Davidre kissé ijedten a tüsszentésre összerezzenve.
- Ha ráfújod, elrepül.
Feddem meg szigorúan. Seprő mozdulatokkal tüntetem el a port a levegőből – ha szórni tudom, magamba is tudom vonni megint – hogy ne legyen veszélyes senkire.
- Dejóóó!
Csapom össze a tenyereimet lelkesen. Engem egyáltalán nem tölt el rossz érzéssel Holly macskás képessége. Bírom a nagy cicákat, szerintem legalább annyira cukik, mint a kisebb társaik, sőt.
- Bocsánat!
Szedálom magam a székre és veszem le a hangomat alig hallható suttogássá. Nem akarok ijesztegetni, becsszó'.
- Nem vagy szörnyeteg! Ez az első dolog, amit meg kell értened. Csodálatos vagy, különleges, a világ ajándéka. Nincsen hozzád fogható.
Mosolygok Hollyra őszintén. Így gondolkodtam mindig a mutánsokról. Akkor is, hogyha a világ nem olyan ebben, mint én vagyok.
- Azt gondolom, hogy tudok. De nem biztos, hogy itt és most és nem biztos, hogy egy alkalommal. Hajlandó lennél eljönni az iskolába, vagy most, hogy a bátyád már nem tartozik oda, te sem szeretnél?
Nem akarok semmit sugalmazni. Rosszul esik nekem is az, ami történt, de nem akarom, hogy Holly hallja hangomban, hogy kicsit megingott a lojalitásom, s most, ahogy beszélek a múltról, megint azt érzem, hogy nem jó ez így.
- Elmehetek én is hozzátok, szívesen segítek ott. De az iskolában lennének mások is.. ha esetleg nekem nem menne egyedül.
Teszek még ennyit hozzá. Innentől Hollyn áll.

Vissza az elejére Go down

Holly Armanaugh
mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Hozzászólások száma : 38
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimeKedd 7 Okt. - 7:50

Bellesandra, David & Holly


-David már csak ilyen, szeret gondoskodni másokról. Velem is ezt tette amikor nagy ritkán találkoztunk és azt hiszem most is így érzi jól magát, hogy gondoskodhat rólam. Szerintem ez élteti, ha nem tehetné, belehalna a lelke.
*Én nem általánosítok a többi férfira a véleményemmel, nekem csak David fontos és tulajdonképpen csak őt ismerem. Jó, persze vannak más férfiak is akik korábban a társaságomban voltak, de számomra még nem igazán volt fontos közelebbi kapcsolat. Amióta pedig a képességemmel küzdök, nem is akarok senkit sem közel engedni magamhoz.
Mikor David visszatér, ismét részem van a Bellsie féle kellemes érzelem hurrikánban. Ahogy felugrik és David arcára nyom egy puszit, megmosolyogtat. A csilingelést megint hallom, halvány bennem a gyanú és a késztetés, hogy összekössem Bellsie-vel, de még nem merem, viszont keresem a forrását, úgy hiszem titokban, de Bellsie előtt nincsenek titkok. Belekezdenék a magam történetébe de egyrészt kíváncsibb vagyok Bellsie képességére, a csilingelés forrására, és a biztatásra először természetesen David-re nézek. Tőle megkapom a zöld utat, Bellsie-től pedig meglepetést. A szavak a torkomra forrnak és szó szerint elámulok. Gyerekkorom meséinek egyike elevenedik meg előttem, hezitálásom azt eredményezi, hogy mielőtt bármit mondhatnék ízelítőt kapok tündérségből és Peter Pan csodálatos világából. David-re nézek megint, ő bólint én meg kifakadok.*
-Seholországból jöttél? Te csilingelsz? Csingiling.
*Halkan "kiabálok" nagy lelkesedésemben, előre is hajolok, nehogy más is meghallja csodálatom hangjait. Egészen oda vagyok meg vissza. Nézem a csillogó tündérport, már nyúlnék érte, hogy ujjaim között összemorzsoljam , érezzem milyen az érintése mikor Bellsie rámszól. Úgy kapom el a kezem mintha tűzbe nyúltam volna, először megijedek aztán zavartan felnevetek.*
-Tényleg?.....Egészségedre!
*Szemöldökeim megemelkednek és tócsányira kerekítem a szemeim. Hol van mindettől az én képességem? A sütemények megérkeznek de szinte észre sem veszem, el vagyok foglalva Bellsie-vel és David-el. Ő már nem lesz ott az iskolában, de eddig nem bíztam rajta kívül senkiben. Apám az élő példa arra, hogy még a vér is vízzé válhat.*
-Khhmmm....nem is tudom hogyan mondjam el. Nos.....gyakran átváltozom.....macskává. Olyan nagy macskává, nem cica leszek, hanem....párduc vagy tigris. Amit nem igazán élvezek mert váratlanul történik, ha mondjuk megijedek. Szóval ha lehet itt ne ijesztgess semmivel.
*Hátradőlök, nagy levegő. Elmondtam. Könnyebb volt mint gondoltam de szerintem David jelenléte miatt. Ő most nem szól egy szót sem csak néz minket. Hagyja, hogy egy kicsit felnőtt legyek és én intézzem a dolgomat. Én meg Bellsie-t nézem és várom mit szól, aztán eszembe jut, hogy kérdezett is valamit.*
-Meg kell tanulnom irányítani. Tudsz ebben segíteni? Szörnyetegnek érzem magam mert nem tudom mikor tör rám és mennyire leszek vad. Nem akarok senkit sem bántani.
*Megint suttogok és ahogy belegondolok a szavaimba, majdnem eltörik a mécsesem. David-et nem bántottam, egyszer sem, de ez még nem jelenti azt, hogy másokat nem fogok. Nélküle viszont elveszettnek fogom érezni magam akár az iskolában, akár máshol.*
Vissza az elejére Go down

David Armanaugh
mutant and proud

David Armanaugh
független
loneliness is a gun
Play By : Daniel Henney
Hozzászólások száma : 242
Kor : 38



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimeHétf. 6 Okt. - 13:53

Ezer szerencse, hogy nem hallom már Bellsie-t, csak az érzései jutnak el hozzám. Nem mondom, hogy nem veszek mély levegőt. De egyben mosolygok is, mert nem éreztem az egészben rosszindulatot. Bellsie szerintem még egy baltás gyilkost is körberepkedne. Mint ahogy én meg rendre hagyom, hogy bárki belém törülje a lábát. Mindenkinek van keresztje.
Egyedül akartam őket hagyni, és addig húzom ezt az időtartamot, ameddig lehet.
A csilingelés egyáltalán nem zavar, de a torokköszörülésre felfigyelek, a féloldalas mosolyom kicsit halványul.
Holly képességével kapcsolatban csendben maradok, ezt a húgomra hagyom.
-Ezt Hollyra bízom, nyugodtan mondd el, itt nem fognak annyira hallani.
A csengőre észbe kapok. Már tudom, mi hiányzik. De rábízom, biztosan nem először esik ez meg vele. A kis csengőt elfelejtettem elhozni.
A tündérre komolyan tekintek Hollyra, és bólintok. Abszurdnak tűnik, de igaz. A tündérporra viszont egyrészt tüsszentek egyet, másrészt szikrát hány a szemem. Az újonnan felébredt képességem, ami emberi, nem mutáns, még nem idomult egészében a hirtelen dolgokra és hunyorogni kezdek.
Csak egy pillanatra állok meg a beszédben, a sajnálatosra. Biccentek. A sütemény megérkezik és igyekszem arra figyelni, miközben a beszélgetésre is figyelek.
Vissza az elejére Go down

Bellesandra Tinker
mutant and proud

Bellesandra Tinker
X-men
be brave, we're a team
Play By : Michelle Trachtenberg
Hozzászólások száma : 88
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimeKedd 30 Szept. - 21:15


Holly, David & Bellesandra


Sosem mentem a szomszédba egy kis ölelgetésért, nem szoktam végiggondolni, hogy ki az aki vevő rá és ki nem. Emberi alakomban nem közvetítek semmi pozitív energiát a képességem által, de a jellemem így is olyan sugárzó, amiylen, így azon sem kell meglepődni, hogyha valakinek egy arra alkalmatlan helyen csak úgy a nyakába vetődöm, totálisan szó szerint.
- Ahogy gondolod.
Vonok vállat Dave megszólalására, majd azért nem bírom megállni, hogy hozzá ne tegyek ezt azt a magam hadaró módján. Igaz, hogy már csak Hollyhoz intézhetem a szavaimat, de ennek kapcsán sem zavartatom magam.
- Nem tudom, hogy a pasik miért ilyen nagyon furák. Attól, hogy valaki segíteni akar nekik, hogy pihentethessék a lábukat jelen esetben még nem kellene rögvest azt érezni, hogy kevesebbek. Nagyon szívesen hoztam volna sütit, de nekem így is jó. Minden jó.
Újabb vállvonás. Olyan mosollyal és őszinte kedvességgel ejtettem a szavaimat, hogy paranoiás ember legyen a talpán, aki ebbe bármi rosszindulatot lát bele Davidet iilletőn. Én mindenkit kedvelek, ez tűnhet ki a szavaimból. Persze ez nem igaz, nem mindenkit, de Davevel speciel semmi bajom. És az én logikámban hogyha valakit bírok, annak a családjának is azonnal bizalmat szavazok, erőn felül. Aranyosan pillázok Hollyra.
Közben David is visszatér, s a koktélt meglátva egy pillanatra tökéletesen kiesek a szerepemből. Lelkesen csapom össze a tenyeremet, majd pattogok is fel, hogy az asztalon nem áthajolva, inkább Dave mellé pattanva egy puszit cuppanthassak az arcára. A csilingelés persze felcsendül, torokköszörüléssel próbálom odázni, miközben visszasomfordálok a helyemre, s ruhám nem létező ráncait simogatva leülök.
- Nagyon állat, köszi!
Tátogom Davenek, majd hagyom, hogy belekezdjenek. Elvégre hivatalos ügyben vagyunk, vagy mi a szösz, nem kéne infantilis módon lelkesednem egy innivalóért. De én én vagyok.
Hollyra tekintek a kiegészítés hallatán. Először neki reagálok, s csak aztán térek majd figyelmemmel át Davehez ismét.
- Kiteljesedett, de mi? Lehet virágnyelven, nem figyelnek, mondhatod nyugodtan.
Kacsintok a nőre. Nem tudom, hogy gát-e számára az, hogy nyilvános helyen vagyunk. Nem mindenki szeret a képességéről beszélni, én sem teszem gyakran, tudom, hogy nem szokás, de most ezért jöttünk, így nem fogom vissza magam, legfeljebb a hangerőm. A csengőkereső tekintetet ezer közül is felismerném, elnevetem magam. A kérdésére egy az egyben születik így a válaszom.
- Tündérré változom. És csilingelek.
Nem pattanok fel, hogy szalutáljak neki, mert elegen fordulnának felénk a csengésre. Viszont kacsintok, s egy kevés tündérport szórok magunk közé az asztalra.
- Ne nyúlj hozzá, elrepülsz!
Jegyzem meg figyelmeztetőn. Az asztal nem fog felszállni, ezért mertem megszórni azt, tárgyakat nem reptetek. A por csak azért kellett, hogy bizonyítsam tündérségemet, bár nem feltételeztem, hogy Holly nem hinne nekem.
- Sajnálatos..
Húzom el a számat az „én már nem vagyok az iskolában”-ra válaszul. Valamilyen szinten érintett vagyok érzelmileg az ügyben, ha nem is David kapcsán, de ez mindegy, a reakciómat nem tudom lenyelni. Igyekszem nem megmorcosodni, inkább arra koncentrálok, hogy tanácsadóként legyek jelen.
- Mi az, amivel segíthetném a döntésedet?
Fordulok Holly felé. Ezt úgy vélem vele kell megbeszéljem, bár ez nem azt jelenti, hogy Davidet udvariatlanul kizárom a társalgásból. Épp csak.. nem tudom, hogy mit mesélhetett a húgának az iskoláról, de olyan bután hangozna ezt tőle kérdezni. Inkább kérdezek Hollytól. Így sokkal-sokkal egyszerűbb. A plüssmacihiányomat övező érzéseket pedig a szivárványos italba fojtom. Apám! Álladék finom ez a lötty!

Vissza az elejére Go down

Holly Armanaugh
mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Hozzászólások száma : 38
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimeKedd 23 Szept. - 21:30

Bellesandra, David & Holly


*Nem is emlékszem mikor voltam utoljára cukrászdában, noha nagyon szeretem a sütiket, most nem igazán érdekel hol vagyok. Persze ez még nem jelenti azt, hogy nem habzsolok be legalább kettőt, de Bellsie lénye egyelőre lenyűgöz és magával ragad. A jó szó arra, hogy hogyan érzem magam, nem is az lenne, hogy megnyugodtam, kevés lenne. Vidám vagyok és könnyűnek érzem magam. Erre rátesz még egy lapáttal Bellsie heves ölelése amire persze nem számítok. Azt, hogy Davidet átöleli, természetesnek veszem, hiszen ismerik egymást, minden bizonnyal jó barátok, engem viszont csak most lát először. Önkéstelenül is viszonzom az a gesztust és rájövök, a lány ilyen. Kész. Nincs ezen mit ragozni. Élettel teli, vidám és fittyet hány arra ki mit szól hozzá, így érzi jól magát és jottányit sem ad le ebből az igényéből. Ez határozottan tetszik, tudom, hogy nem fogok unatkozni vagy feszengeni a társaságában. Az utóbbi hiánya pedig kifejezetten előnyös az én helyzetemben.*
-Bellsie…persze…rendben. Öööö….semmi para. Értem.
*A szóhasználata kissé fura és heves, mint egy felhúzott játék, olyan érzésem van, hogy soha nem áll le. És igen, miután elültünk, az asztal alatt érzem ahogy a lábát lóbálja, mint aki ültében is sétál, vagy szalad. Davidre nézek, már ugranék is fel, hogy én kérjek és hozzak ki mindent, de aztán eszembe jut a bátyám makacssága és az, hogy egyedül szeretne boldogulni. A megkezdett mozdulat csírájában szárad el és én csak elmondom mit szeretnék.*
-Én egy citromos-habosat kérek és egy limonádét. Köszönöm.
*Így legalább kicsit kettesben maradunk Bellsie-vel, de fogalmam sincs mit mondhatnék neki. Csak titokban nézelődöm és próbálom kitalálni honnan jön a csilingelés amit hallok. Nem is ül senki a közvetlen közelünkben, és csengő sincs egyik asztalon sem, a bejárati ajtó felett sem, zene nem szól a cukrászdában, de én hallom. Aztán már nem. Fura. Zavaromban mosolygok a lányra, két kezemet a combjaim közé szorítom, ujjaimat a tenyerembe vájom. David visszaér, egyelőre sütik nélkül és belecsap a dolgok közepébe.*
-Már kiteljesedett, csak úgy jön mint derült égből a villámcsapás. Te mit tudsz?
*Na végre, eszembe jutott egy értelmes kérdés. David arról nem beszélt, hogy Bellsie valójában milyen képességgel rendelkezik, csak annyit mondott, hogy ő segíthet, és ha szeretném akkor a hozzánk hasonlók iskolájába is be tud vinni. Sajnáltam, hogy David már nem lesz ott, de minél több különleges emberrel szerettem volna találkozni.*
Vissza az elejére Go down

David Armanaugh
mutant and proud

David Armanaugh
független
loneliness is a gun
Play By : Daniel Henney
Hozzászólások száma : 242
Kor : 38



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimeHétf. 22 Szept. - 22:24

Megértem Holly aggodalmát, és igyekszem bátorítani, szótlanul. Azelőtt az volt számomra a sokkoló, amikor rájöttem, nem mindenki érzi mások érzelmeit. Most viszont azt kellett visszafognom magam rendszeresen, hogy ne bámuljak nagyon egy-egy helyre és szólaljak meg hangosan olyan kérdésekre, amelyek nem élőktől származnak.
Egyből elmosolyodom, ahogy érzékelem, Holly érzelmei megváltoznak, ahogy Bellsie közelébe kerül. Ebben nagyon reménykedtem és megtörtént. Magamban mély levegőt vettem. Ez már így jó jel.
Viszonzom Bellsie ölelését. A mosoly pedig a benne lévő érzésnek is szól, amire nem tudok másként reagálni. Hollyra tekintek, majd felnevetek.
-Te csak maradj itt. – fordulok vissza Bellsie felé. - Én rendelek. Neked mit hozhatok, Holly? – a kíváncsi tekintetek nem érdekelnek. Néztek már eleget és elegen. A pulthoz érve leadom a rendelést és asztalhoz vitelt is kérek, italokkal együtt. Hollynak a kedvencét kérem, Bellsienek egy kifejezetten szivárványos koktélt kérek, gyümölcsléből. Nem hagyom, hogy fizessen Bellsie, ezért is rendeltem én, és szeretném, ha pár percig kettesben maradnának, eldönteni a szimpátiát. Nők egymás között másképp viselkednek és most elég otromba elefántnak érzem magam minden téren.
Az asztalhoz visszatérve leülök, a botot egy másik szék háttámlájára akasztom.
-Azt hiszem, jobb, ha egyből a lényegre térünk. Segítségre lenne szükségünk abban, hogy Holly képessége kiteljesedjen. És bár én már nem vagyok az iskolában, ha Holly úgy dönt, szeretne oda járni, akkor nem szeretném elvenni tőle ezt a lehetőséget.
Vissza az elejére Go down

Bellesandra Tinker
mutant and proud

Bellesandra Tinker
X-men
be brave, we're a team
Play By : Michelle Trachtenberg
Hozzászólások száma : 88
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimeVas. 21 Szept. - 21:39


Holly, David & Bellesandra


Nem én vagyok a világ leghivatalosabb személye, nem véletlen, hogy tanácsadónak tartanak és nem tárgyalónak. Amikor belépnek, s az asztalomhoz sétálnak, felpattanok, s először Davidet ölelem meg – neki nem vetődöm a nyakába, ha a menésén nem is látnám a lábsérülését, akkor is tudnék róla, óvatos duhaj vagyok hát – aztán Holly jön. Nem nagyon zavar, hogy nem ismerjük egymást, ilyen vagyok, közvetlen, nem tudok máshogy létezni. Áradó kedvességgel fordulok feléjük, semmi más nincs benne, csak a színtiszta, finom cukormáz. Ami nem rejt keserű pirulát. Az vagyok, aminek látszom. Mindig és mindenkoron.
Gyorsan teszem le a fenekemet, nem akar itt senki ácsorogni, nem vagyunk mi posztoló katonák.
- Jaj, elég a Bellsie! És ugye tegeződünk, meg minden? Nem olyan hivatalos izé ez, semmi para, csak beszélgetünk.
Nem akarok én ajtóstul rontani a házba, nem tudok igazából semmi extrát, csak azt, hogy beszélgetni fogunk. Igyekszem jó pofát vágni az iskolához, vagyok én olyan naiv, hogy nem gondolok túl dolgokat, ide plüssmaci, oda hangosbemondó. Becsukom a szemem, nem látok, nem hallok és nem beszélek leszek. Tündér vagyok, tanácsadó, hát a magamnak adott tanácsom a maradj a seggeden momentán és ne pofázz.
- Mit kértek? Ez a szivárványos süti nagyon jól néeztt ki, de nem tudom, hogy finom-e, mert még nem kóstoltam. Csak kikértem, mert nem tudtam várni. Türelmetlen vagyok. Amúgy azt mondják, hogy a csokis sütik itt mennyeiek. Hozzak valamit? Nem tart semeddig, s különben is, utálok ülni a fenekemen, nekem jó, ha mocoroghatok!
Török rögvest felszolgálói babérokra. Tényleg nem tudok megülni nyugton, amíg beszélek, jár a lábam, mint a motolla. Egy ideje nem viseltem emberi testemet, s fura, hogy ebben az alakban nem repkedhetek. A lábrázást is csak azért hagyom abba, mert észlelem, hogy felénk tekintgetnek. Naná, hogy csilingelek. Megfontoltan kell hát ellejtsek a pultig, hogy ne legyen belőle gáz. Elfelejtettem elhozni a kamucsengőmet, amit hajdíszként szoktam viselni. Nagyon figyelnem kell magamra ekképp.

Vissza az elejére Go down

Holly Armanaugh
mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Hozzászólások száma : 38
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimeVas. 21 Szept. - 9:42

Bellesandra, David & Holly


*Úgy ültem a taxiban mint akit a vesztőhelyre kísérnek. Tudtam hova megyünk, kivel találkozunk és miért, mégis féltem egy kicsit attól, hogy huzamosabb ideig kimerészkedjek a ház falain kívül. Amióta aktiválódott a képességem, nem igazán mozdultam ki otthonról, vagy csak este, vagy akkor menekültem el mikor apám furcsán méregetett és megint a tudásvágya előtt akart tisztelegni. Csupán David közelsége tudott annyira megnyugtatni, hogy nem ugrottam ki a bőrömből – az én esetemben szó szerint – és megmaradtam emberi alakomban. Mindennek ellenére nagyon vártam a találkozást Bellesandrával, akiről nem sok mindent tudtam de annyit igen, hogy Daviden kívül ő az aki talán segíteni tud nekem, hogy megértsem és megzabolázzam a képességemet. Minden mást ami foglalkoztatott David-el kapcsolatban azt most félretettem lelkem egy eldugott zugába. Már az is kész rémálom volt mikor nem tudtam róla hetekig, a viszontlátás örömét pedig elvették a vele történtek. Féltettem és féltem attól, hogy újra megtörténik, hogy bántani fogják és, hogy engem is bántani fognak. nehezen egyeztem bele a találkozásba de tudtam azt is, hogy nem ülhetek örökké a négy fal között. Ha van lehetőség arra, hogy viszonylag, a helyzethez képest normális életet élhessek, azt meg kell ragadnom két kézzel. Jelen esetben ez a lehetőség Bellesandra volt.
Megérkeztünk a cukrászdához, aminek én örültem, mert szeretem az édességet és mint minden nőt, megnyugtat és jó kedvre derít a sokféle habos, krémes finomság. Élt bennem a gyanú, hogy David szándékosan cukrászdát választott a találkozó színhelyéül rám való tekintettel, de ezért csak még inkább hálás lehettem neki. Nem rohantam be, megvártam míg a bátyám kikászálódik a kocsiból és elsántít a bejáratig. Szerettem volna neki segíteni, de tudtam, ha szüksége is lenne rá, nem hagyná a férfiúi büszkeségét csorbítani.
Belépve tovább izgultam de ez folyamatosan egy szinten maradt, nem tört ki belőlem magasabb fokozaton, így esélyes volt, hogy a furán színes lány mellé nem egy négylábú nagymacska ül majd le. Azóta, hogy megérkeztem David-hez, igazából most találkoztam először valakivel. A hetekig tartó aggódó magányomban az üzletben dolgozókat nem számítottam ide. Alaposan megnéztem magamnak Bellesandrát, vagy ahogy David emlegette, Bellsie-t. Fura volt a színes bakancsában a színes táskájával és a színes bilétával a nyakában, de nem ítéltem előre. Kedves arca volt, már-már angyalian kedves és szép, inkább valamilyen finom anyagú, hosszú hercegnős ruhában képzeltem volna el, de amit viselt, azt lélekben is _tudta_ viselni. Az egész lány egy merő vidámság volt amitől én is kezdtem megnyugodni. Ez pedig határozottan jó érzés volt és persze előnyös is. Mellette egészen elszürkültem a magam sokzsebes katonaira hajazó nadrágomban, és hasonló kabátban, alatta egy szál fehér pólóban. A bakancs stimmelt, csak az enyém elhasznált volt és barna. Eszemben sem volt megújítani a ruhatáramat, jobban szerettem elbújni a szürkeségben, pedig otthon – anyáéknál – rengeteg szép ruhám volt, de fél éve száműztem mindet a szekrény sarkába.*
-Hello Bellesandra! Örülök, hogy megismerhetlek.
*Nem csak udvarias formula volt a részemről, mostanra tényleg örültem a találkozásnak és a feszélyezettségem is múlóban volt. A kezemet nyújtottam felé és ha viszonozta, finoman fogtam meg egy röpke pillanatra. Mindezt azért is igyekeztem letudni, hogy leülhessünk, tudtam, hogy David-nek nehéz sokáig állnia de addig míg m i állunk nem hajlandó leülni az istenért se még ha össze is esik. Tehát leültem, nem tudtam mi itt a szokás, idejön valaki hozzánk és kiszolgál vagy nekünk kell idehozni azt amit enni szeretnénk. Majd elválik és akkor megyek én és hozok David-nek is, vagy együtt megyünk Bellesandrával. Ezek után csendben maradtam, David-re és Bellesandrára bíztam hogyan kezdjük el a társalgást. Addig is próbáltam nyugodt maradni nehogy „baleset” történjen.*
Vissza az elejére Go down

David Armanaugh
mutant and proud

David Armanaugh
független
loneliness is a gun
Play By : Daniel Henney
Hozzászólások száma : 242
Kor : 38



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimePént. 19 Szept. - 22:55

Holly - Bellesandra - Dave


Nem szerettem volna Hollytól elvenni a lehetőséget arra, hogy megtegye az első lépéseket és majd meghozza a döntését. Attól, hogy már nem vagyok X-men, és úgy érzem, nem is fogjuk tudni a diákokat sosem megvédeni úgy, ahogy kell, attól még lehet olyan dolgok részese, olyan kapcsolatok résztvevője, ami a segítségére lesz. Részemről már előtte elmondtam a véleményemet, de kértem is, hogy ez ne befolyásolja.
Bellesandrával vettem fel a kapcsolatot, és a cukrászdába beszéltük meg a találkozót. Csak annyit mondtam Hollynak, hogy mivel foglalkozik, a többi már az ő dolguk lesz, amibe nem szólhatok bele, ezt Bellesandra tudja a legjobban.
Az én pechemre cukrászda, mert édesszájú vagyok.
Vezetni még nem tudok, taxit fogadtam és a hely előtt tetetem ki magunkat. A gyors közlekedés nem igazán megy, nem is akarok kapkodni.
Előre engedem Hollyt, mire bevánszorgok, az idő. Egyből kiszúrom és el is indulunk Bellsie felé.
-Köszönöm, hogy eljöttél. – neki is csak annyit mondtam a telefonba, hogy a húgomról lenne szó és jó lenne, ha találkoznánk. – Holly, bemutatom Bellesandra Tinkert. Holly pedig a húgom, Holly Armanaugh.
Annyira tahó még nem vagyok, hogy ne várjam meg, míg leülnek. Viszont azt sem mondom, hogy hozok én, amit kérnek. A furcsa dögcédulán megakad a szemem. Ki azonban nem akadok. Másképp gondoltam a halálra, a koreai kultúrából fakadóan és még inkább másképp azóta, hogy valóban meghaltam. Háromszor is.
Vissza az elejére Go down

Bellesandra Tinker
mutant and proud

Bellesandra Tinker
X-men
be brave, we're a team
Play By : Michelle Trachtenberg
Hozzászólások száma : 88
Kor : 30



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimeSzer. 17 Szept. - 20:08


Holly, David & Bellesandra


Eljött az ősz, s mint általában ilyenkor, nekem megint kényszerem támadt a szokásosnál is extrémebb, szivárványszín holmikat vételezni. Legújabb szerzeményem a bakancs, ami nem elég, hogy színében kirí a tucattermékek közül, de még lakk hatású is a felszíne, tehát abszolút érzékborzoló. Rorinak már mutattam, az ő egyszerűséghez szokott mutatóját biztos sikerült kiakasszam vele, de nagyon kedves volt, nem fikázta le. Egyszerűen nem olyan. Neki is tündérnek kéne lennie, ha már itt tartunk, annyira szép a lelke, hogy az valami elképesztő. Tündérség nélkül tündéri.
A szivárványos dögcédula-imitációt konkrét céllal vettem meg és vettem ma fel. Nem vagyok süket, tanácsadóként sok mindent kell meghallgatnom a diákoktól és az X-menektől is, s mindegyiknek csak azt tudom mondani, hogy akármilyen rossz is történt, legyen büszke magára, szeresse azt, aki, mert máshogy nem lehet tovább haladni az úton. A történetemet nem szoktam elmesélni boldog-boldogtalannak, az maradjon az én dolgom, de azért ennyit megtehetek.
Miközben a cukrászda felé haladok – kérésre választottam külső helyszínt – sok mindenen kattog az agyam. Mindennek ellenére mosolygok, dudorászva lóbálom szivárványos táskámat, s igyekszem az élet-nem-megcsúfolta pozitívságommal szemlélni mindent.
Nem szép dolgok történtek mostanában, nem értek egyet velük. Mégsem ejnye-bejnyézhetek meg senkit, nem azért tartanak, hogy megtegyem. Azt csinálhatom, amire utasítanak, s kimaradhatok az egészből lelkileg. Nem teljesen sikerül. Senkinek nem beszélek arról, hogy van bennem némi tüske, még Zachnek sem mondtam el. Nem akarok én asztalt borogatni, nem vagyok olyan, de azért ami sok az még az én parányi, egyérzéses tündérlelkemnek is sok. Nem véletlenül nem hordtam emberi alakomat már majdnem egy hete, s nem véletlenül mentem el venni magamnak egy plüss macit még a tündéralakos sztrájk előtt.
Letelepszem az egyik ajtóhoz közeli asztalhoz a cukrászdában, s rendelek magamnak a legszivárványszínűbb tortájukból egy szeletet. Nem szoktam idejárni olyan gyakran, de azért nagyjából ismerem már a felhozatalt. Mindig ugyanígy rendelek – íz mindegy, csak szivárványszín legyen – szóval engem is ismernek. A flúgos barna. Sebaj.
Ajkaimon mosollyal dőlök hátra a széken, azzal a boldog tudattal várakozom, hogy szeretek jóval korábban érkezni a megbeszéltnél. A táskámat a szék támlájára akasztom, abbahagyom a dúdolást – ez is Zach miatt ragadt rám, de nem bánom, bohókássá tesz. Lehet, hogy majd viszek haza egy szelet sütit Rorinak és Mercinek is. Majd még kigondolom. De előbb jöjjön, aminek jönnie kell.

Vissza az elejére Go down

Mesélő
mutant and proud

Mesélő
Mesélő
Hozzászólások száma : 520



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimeKedd 9 Szept. - 22:18

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down

Daryl Shayeh
mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jared Leto
Hozzászólások száma : 56
Kor : 50



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimeKedd 9 Szept. - 21:50

Lily és Daryl


-Nekik is fontos voltál. - ~hát hogyne, az életük múlt rajta.~ - Csak nehezen tudták kimutatni. - ~Elvégre folyton ott lengett felettük Damoklész kardja, minden kis hibáért lekaptam a tíz körmükről. Jó móka volt. És unalmas…~ A szerepük amúgy is véget ért volna az életükkel együtt, ha túl lettem volna azon az eseményen.
Elég hangosan mordul fel bennem az elégedetlenség. Egyáltalán nem erre a válaszra vártam. Azt tanul és úgy, ahogy én mondom!
-Ha megengeded, ezt majd az alapítvány vezetőivel egyeztetem. Nem vagy a terhemre, akkor bántódom meg, ha nem engeded meg, hogy segíthessek. – tekintek rá komolyan.
-Köszönöm, Lily.
A liliom felé fordulva mosolyodom el. Ez a mosoly más. Ördögi. A játszmák és játékok sokadik felvonásából az egyik. Látszat, hogy dönthet. Elég nagy színes gazcsokor áll össze belőle, ám a színjáték egyik fontos eleme a mosolyon kívül az engedékenység.
-Nagyon szép lett a csokor. Egy nagy vázát is kérek hozzá.
A temetőben figyelem a rezdülését, minden egyes arcvonás, pislogás fontos a későbbiek során. És még csak nem is sejti, hogy semmi nincs a sírkövek alatt…[/color]


//Köszönöm a játékot, élmény volt! Smile //
Vissza az elejére Go down

Liliane Fontaine
mutant and proud

Liliane Fontaine
Diák
power to the future
Play By : AnnaSophia Robb
Hozzászólások száma : 103
Kor : 27



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimePént. 22 Aug. - 11:10





Daryl & Lily



A bújásomat semmi sem oldhatja fel, mindig csak annyi időre engedem el, amíg kicsikarom a válaszomat, és el tudok merülni a szemében. Tényleg a világot adta nekem, mert foglalkozik az érzésemmel, törődik azzal, hogy mi is van velem. Kiskoromtól volt vele kapcsolatban egy ellenérzésem, amely még most sem szűnt meg, ezt mindig annak a számlájára írtam, hogy a szüleim által meg kellett volna neki felelnem. Magamtól is megtettem volna, a kedvesség olyan fegyvertény, amely ellen nem tudok, nem is akarok küzdeni. Mit sem veszek észre a játékából, nem is tudnám elhinni, hogy bármit is árthat nekem. Aki képes ilyen fokú gyengédségre, az tényleg kedveskedni akar velem, nem megéveszteni.
- Én csak... a szüleim sosem kezeltek úgy, ahogyan te.. Nehéz elhinni, hogy valakinek fontos lehetek. – Bólintok félszeg mosollyal. Szinte mindig túláradó lelkességel kezelek mindent, és mindenkit, mert szebbé akarom tenni a világukat, de amikor ez megfordul, és én lehetek fontos valakinek, az igazán le tud nyűgözni, és zavarba hozni.
- Nem arról van szó, hogy szívesebben... Téged is nap mint nap látnálak, de úgy érzem, van még mit tanulnom, másoknak is segítenék, és hát a terhedre sem akarok lenni. Az iskolát most ingyenessé tették a számomra, de biztosan örülnének neki, ha támogatnád ezt az alapítványt. – Nekem végülis mindegy, már az is nagylelkű volt a vezető kettőstől, hogy nem kell tandíjat fizetnem, de Daryl igazán gáláns, ezt eddig is tudtam. Mindenesetre bólogatok a felajánlásra, és könnyeim utolsó nedves kis cseppjeit is letörölgetem, végre nem leszek sosem egyedül.
- Ez tényleg csodálatosan hangzik, szívesen mennék! – Emelkedek most már fel, azt hiszem fizettünk is. Úgy tűnik már most azonnal mehetünk is a temetőbe, és együtt tölthetjük a napot. A szomorú kezdet után milyen jól alakul minden! Belesimulok a kezébe, és már megyek is. Nem is érzem a korkülönbséget, nem úgy viselkedik, mint egy apa, egy szigorú, vaskalapos öreg, hanem egy gyámolító jóbarát, aki a tenyerén hordozna. Nem vagyok én ehhez hozzászokva, furcsa, lenyügöző érzés. Beülök az autóba, még sosem ültem hasonlóban sem, itt pedig más vezet, ez egyszerűen elképesztő. Hátradőlök, elterpeszkedek, mint egy kisgyerek, ami valljuk be, nem is áll túl messze a valóságtól. Úgy érzem, most kezdtem el úgy igazán élni. Felcseperedtem, s eljött az a pillanat, amikor velem is történhetnek olyan szívet melengető dolgok, mint amikről azok a mesék szólnak, amelyeket oly előszererettel nézek.
- Igen, a liliom tökéletes választás Daryl. – ismét meg kell csodálnom a körültekintetését, és hogy kikéri a véleményét. Az a furcsa gondolat környékez meg, hogy most én irányítok. Zavarbaejtő, s egyben mámorító tudat. Talán jobban meg kéne ezt gondolnom, hogy mennyit is legyek vele. Ha ezen az úton haladunk, azt hiszem minél többet. Megérkezünk a virágos üzlethez, én kipattanok, és már robogok is be, mint egy kisiskolás az édességek közé. A kertek, igen, ez mindig hiányzott. A hercegnők a mesékben mindig fantasztikus kertekkel veszik körül magukat. Szaladgálok, rámutatok a fehér lilomoktól kezdve a lila kardvirágokon át rengeteg színes virágra, amelyből végül egy meseszép bokrétát köt az árusító hölgy. Félénken bámulok megmentőmre, remélem nem vittem túlzásba a dolgot, de hát lehet rám haragudni? A nap többi részét immár kész vagyok vele együtt tölteni! Ösztönösen szaladok vissza hozzá, hogy ismét megöleljem, nem tehetek róla, a különös érzés ellenére kell az érintése.

//Köszönöm szépen a játékot, nagyon tetszett! *.*//



Vissza az elejére Go down

Daryl Shayeh
mutant and proud

avatar
független
loneliness is a gun
Play By : Jared Leto
Hozzászólások száma : 56
Kor : 50



TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitimeKedd 19 Aug. - 12:50




Liliane &Daryl











-Sajnálom, ami történt veled. De itt vagyok és nem eshet bajod. – bár, amiért éppen távol tartottam, úgy érzékelem, már megtörtént. Talán még orvosolható, elvégre annyi mindent megtettem már eddigi életemben. Jót keveset. Vagy ha igen, komoly önérdek és önzés vezérelt. – Nem maradtál árva. – ~Mert már annak születtél. Mert így akartam. ~
A szeretet Fénye és a ragaszkodásé azonban ingerelni kezdi. Kibontakozom az öleléséből, a kellő időben, miközben belül már toporzékol, hogy engedjem már el. Mintha Lily érezné, kicsit hátrébb dől és úgy tekint fel a szemeimbe, amiben éppen azt a fájdalmat érezheti és aggodalmat, amit látni kell ilyenkor. Részben színjáték, részben éppen időben elkapott pillanat, amikor a Sötétség megriad a Fénytől.
Dönthet, amíg úgy dönt, ahogy én akarom. Nincs ezzel semmi baj.
-Ennyire nem hiszed, hogy harmadjára is kérded? - simítom meg hajlított mutatóujjam arcát. Színjáték. De ahogy rámtekint. Most látom, hogy a neveltetése tökéletes lett. Nagyszerű! A nemmel kezdődő kérdése pedig zene füleimnek. Az önzőségre pedig tekintetemmel jelzem vissza egy kis sugallással, hogy igen, önzőnek kell, hogy vegye.
-Tehát az iskolában maradnál szívesebben. – látszatra engedek, hogy aztán ezzel még jobban magamhoz köthessem. Megváltozott a helyzet, más taktika kell a mocskos terveimhez.
-Egy feltétellel. Ha fizethetem az iskolát, - és ezzel jogom legyen dönteni dolgokban, természetesen. – és ha lehet nálam egy lakosztályod, ahová örömmel várlak. Szeretném, ha úgy éreznéd, van egy hely, ahová örömmel térsz úgy be, hogy az otthonodnak nevezheted.
Én inkább újbóli aranykalitkának, de azt ő még nem tudja.
-Meglátogatlak az iskolában, kíváncsi vagyok, milyen. – semmi kérés, semmi feltétel. Én így döntöttem.
Felcsillan a szemem. Ha valaki jobban értene a jelekhez, láthatná, hogy nem az öröm szikrája az. A mohó Sötétségé, aki tudja, terve jó úton halad.
-Elviszlek. Vegyünk virágot is nekik.
Nem érdekel, hogy a sütemény és az ital ott marad. Megfogom a kezét, amikor felállok, majd pedig kilépve az ajtón, a limuzin elém gördül, a sofőr pedig máris kiszáll és nyitja az ajtót nekünk.
-Üdvözlöm, kisasszony. – veszi le egy pillanatra a fejfedőjét, amit csak akkor vesz vissza, ha már becsukódott mögöttünk az ajtó és a kormány mögé indul vissza.
-A Margaret’s Flowersbe.
A limuzin a szokásos képet mutatja, annyi luxussal, amennyire nekem szükségem van. Nem szeretem a csillogást, a minőséget és az egyszerűséget igen.
-Dönteni nem szükséges most azonnal semmiben és később is meggondolhatod magad. És ne feledd, hogy engem mindig megtalálsz. – na persze, a Fény vonzza a Sötétséget, de most nem erre akartam utalni.
-Milyen virágra gondoltál számukra? Azt tudom, hogy anyukád a liliomot kedvelte a sok kedvenc közül. – mindig rakattam fehér liliomot az előtér alkóvjába. Iróna, gúny? Még szép.
Az üzlet sem a megszokott, kis virágboltok. Nem a küllem miatt járok ide, hanem mert minden nagykutya innen rendel. Kell adnom a küllemre és a szokásokra is. Az utóbbik sosem érdekeltek, csak megszokásból teszem.
-Válassz nyugodtan. Addig nézelődöm.
Virágok. A szépség, ártatlanság jelképei. Undorítóak és egyben fenségesek. Sosem leszek hozzájuk hasonló, még egy vénusz légycsapója is több ártatlansággal rendelkezik, mint én valaha fogok. Ahogy belépek, a virágok nem kezdenek el sorvadni, feketedni. Bárki is szeretne ilyen képet kialakítani a Sötétségről, nagy tévedésben van. Az merő fantázia. Csak akkor sorvad el, ha a maradék életerőt is kiszívom belőle. De most inkább adok, mintsem veszek. A fehér liliom talán még sosem ragyogott ennyire szépen. Émelyítő. És egyben bájosan gyönyörű. Pár nap múlva halott lesz, olyannyira, mint akiknek visszük. Erre el kell mosolyodnom.

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom
mutant and proud





TémanyitásTárgy: Re: Nagyi cukrászdája   Nagyi cukrászdája Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Nagyi cukrászdája
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heroes of X-Men: Reunion :: Városok, egyéb helyek :: North Salem-