Phoenix Inn hotel ***

Tárgy: Phoenix Inn hotel *** Kedd 10 Szept. - 13:53

First topic message reminder :

Három csillagos, három emeletes szállodáról van szó, ami a város legnagyobb hotelje. Akadnak azért itt is olcsóbb szobák az alsóbb szinteken, amik viszonylag kisebb belterületűek, de a fenti emeleteken nagyobb terjedelmű, drágább lakosztályok is helyet kaptak. Természetesen az épületben mindig tökéletesen működő lift üzemel, ami ha véletlenül el is romlik biztosan hamar javításra kerül. A személyzet figyelmes és kedves, elég nehéz kihúzni náluk a gyufát. A szobákat napi szinten takarítják, minden nap friss törölközővel és tökéletes rendre térhetsz vissza, ha aznap körülnéztél a városban. A takarítás általában délelőtt 10 óra körül esedékes, ha ez nem felel meg neked, akkor azt jelezheted a recepción, ez esetben rugalmasan alkalmazkodnak. Az az egy biztos, hogy a kényelemre vágyók mindig itt szállnak meg, legyenek átutazók, vagy akár a hétvégi kiruccanásukat töltők.

Phoenix Inn hotel *** - Page 4 Phoenix_inn3

Phoenix Inn hotel *** - Page 4 Phoenix_inn2

Phoenix Inn hotel *** - Page 4 Phoenix_inn4

Tárgy: Re: Phoenix Inn hotel *** Hétf. 3 Feb. - 20:42

Az az igazság, hogy nem tetszik nekem az, hogy így áll a dolgokhoz, hogy önként vállalja, hogy menekül majd egész életében, mert hát ez lesz nem? Ha most ezt teszi, akkor ez vár rá a következőekben is, ami szerintem nagyon nincs így jól. Igenis változtathatna és legalább megpróbálhatna szembeszállni, vagy tudom is én. Így csak menekül és semmi esélye a normális életre. Lehet, hogy egyáltalán nem is vágyik rá, bár akkor nem hiszem hogy ez a folyamatosan életutálat ülne az arcán. Igenis szerintem szeretne valami mást, valami többet, csak épp... nem tesz érte, hogy változzon valami. Nem akar, vagy nem mer, az már ilyen téren végülis egy kutya. Ezt pedig a tudtára is adom, sosem szoktam megtartani magamnak a véleményemet. Megkaptam már nem egyszer, hogy kissé nagy a szám, de hát érdekelt ez valaha? Na ugye, hogy nem!
- Nem a férfiasságodat vontam kétségbe, de akkor is... egész életben menekülni akarsz? Senki sem akar meghalni, de igenis lehetne segítséget kérni, vagy... valamit legalább megpróbálni és te nem is próbálsz. - ki fogok állni a véleményem mellett, mert tényleg úgy látom, hogy rosszul áll ehhez az egészhez. Hogy menekül és úgy gondolja, hogy így a könnyebb, vagy ha netán nem is gondolja így, de nem gondol bele, hogy lehetne máshogy is, ha akarná, ha tényleg akarná. Az ő dolga, én igazán nem szólhatok bele az életébe, de... akkor is megpróbálhatna változtatni.
- Olyan baromi negatívan állsz hozzá... mintha tényleg nem is lehetne semmi sem ami jó. Akkor meg minek... élsz? - még a kezét is visszahúzza, pedig engem maximum meglepett a dolog, de nem húztam el. Baromi bizonytalan a pasas, ez nem kérdés, azért is ülök végül mellé, közelebb és fogom meg én a kezét. Most már csak azért is. Nekem ez úgy fest, hogy jobban megy, bár őszintén szólva nem tudom, hogy mit akar, ha egyszer arról volt szó, hogy csak elköszönni jött.
- Ez butaság... és ha másoknak is van beleszólása? Elég szemét dolog más helyett dönteni. Én pl. még szívesen tábor tüzeztem volna veled, de e helyett inkább lelécelsz... - megrázom a fejem. Hülye hozzáállás. Ha anno Bastian is ilyen lett volna, akkor tuti, hogy nem visz magával, akkor tuti, hogy a végén megmondta volna, hogy menjek el, mert nem akar bajba sodorni. De tudta, hogy nekem így jó, hogy élvezem a vele töltött időt, a balhékat, a szórakozást, mert hát nekem az volt, akármilyen butaság is ez. Azt persze már nem, amikor végül meghalt... de... akkor sem tettem volna másképp. Ha visszatekerhetném az idő, akkor is ugyanígy cselekszem, ez egyszerűen nem kérdés! Elengedem a kezét, amikor végül is feláll, és karba fonja a kezét.
- Én rendben, de... - elhallgatok, mert lehet hogy esetleg túlzásnak érezné, csak hát én sem maradok soha túl sokáig egy helyen, és ár lehet hogy vinne a lábam tovább. - Nem szeretnéd, hogy veled menjek? Nem azért jöttél? - a legegyszerűbb az egyenes, nem szeretek keringeni témák körül. Akkor inkább rákérdezek egyszerűen nyíltan és kész. Maximum nemet mondd, de akkor tényleg miért jött? Elmehetett volna szó nélkül is, de mintha még most is tétovázna, hogy tényleg azt akarja-e.

Tárgy: Re: Phoenix Inn hotel *** Pént. 31 Jan. - 14:10

A nyelvkiöltésen csak berzenkedve kuncogok, pedig rám nem ez a jellemző. Az ajtót jobban kitárja, én pedig a cigiről lemondva belépek a privát lakosztályába, bár nem tűnik sokkal vagyonosabbnak, mint én. Valóban ismerem őt, hasonlóan felelőtlen életet él, de én legalább próbálok vigyázni magamra, és ezzel együtt másokra is. De ez most eddig tartott, tovább már nincsen maradásom. Leülök az ágyra, és elgondolkozva mérlegelem a választ, sokszor nekem is nehéz megfogalmazni, lehet, hogy egyátalán nem üldöznek. Na de mi van, ha mégis? Nem olyan régóta ismerem Rebeccát, de a pár találkozásunk alatt mintha kicsit hozzámnőtt volna, valamiért felelősséget érzek a sorsáért.
- Olyasmi. És már így rákérdezel, és kétségbe vonod a férfiasságomat, ki mondta, hogy bátor vagyok? Te talán meg akarsz halni? – Nem kezdek el nyafogós hangon beszélni, meg túlságosan macsón sem akarok nyomni a figurát, mert inkább az aggodalmat érzem ki a hangjából, csak akkor, nehéz, ha valaki átlát rajtam, és kilyuggatja az elméleteimet. – Nem tudom Becks, semmi más ötletem nincsen. Így legalább nem kell belegondolnom, hogy mennyi esélyem lenne. És ha nyernék is, jönnének mások. Bizonyítani meg nem tudom, hogy nem én voltam. Egy esetleges harccal felvállalnám, hogy veszélyes alak vagyok. – Oldalt pillantok, látom, hogy meglepi a közeledés, és bár nem húzza el a kezét, halványan mosolyog, de ha nem gondolta, hogy valami barátságféle már van köztünk, akkor már végképp nincsen értelme erőltetnem, én magam húzom vissza az ujjaimat.
- Kitől? Nem látod, hogy pont azért állok tovább, hogy másoknak ne ártsak? Hogy mások ne kerüljenek miattam bajba? – Esetleg Ethan iskolavezetőit kérdezhetném, ám túlságosan elit iskolának tűnik, nem a veszteseket karolják fel. Meg akkor biztosan be is kéne iratkoznom oda, ahhoz már végképp nincsen kedvem. Felállok, és karbafonom a kezemet. – Egyszer talán majd le lesz zárva, de ez nem az a nap. Majd utánanézek ennek a megszállós képességnek, és ha majd többet tudok róla, akkor szembefordulunk, de addig még sok víz le fog folyni a Hudson-on. Te azért rendben leszel? – Kérdezem tőle, és most én mosolyodom el finoman, de már az ajtót fixirozom. Ha rámtör, hogy mennem kell, nem tudok szabadni a rossz érzéstől, hogy bármelyik percben megkérkezhetnek szirénázva, vagy ami még rosszab, lehet, hogy a piros ruhás kommandósok, maszkkal az arcukon már a ház falánál osonnak, mert tudják, hogy ki vagyok.

Tárgy: Re: Phoenix Inn hotel *** Csüt. 30 Jan. - 21:16

Persze, hogy kissé kizökkent a kopogtatás, mert csak most értem vissza, és őszintén szólva mindig meg van az esély, hogy valami gond lesz. Azért jönnek, mert rám akarnak pirítani, mert sikerült valami butaságot csinálni, vagy lebukni, vagy tudom is én. Persze igyekszem nagyon, hogy ne legyen esély rá, hogy a végén rosszul jövök ki az egészből... ki tudom én dumálni magam és el tudok tűnni, de mégis új kukkantok ki, mint akinek tényleg vaj van a füle mögött és tisztában is van vele. A megjegyzésre csak kiöltöm a nyelvem, de nem válaszolok rá szóban. Nem fogom az orrára kötni, meg hát ismer már ennyire. Mindig van valami kis stikli mögöttem, ami miatt figyelnem kell a dolgaimra, ez ennyire egyszerű, nem fogok úgy tenni, mintha igazából nem így lenne. Azért persze betessékelem és becsukom utána az ajtót, majd visszahuppanok az ágyra törökülésben. Kíváncsi vagyok, hogy miért jött, hiszen azóta nem is találkoztunk, hogy dumáltunk az erdőben a kis rögtönzött vacsi alatt.
- Aham, mert menekülsz a zsaruk elől, meg a pasas elől ott a városodban. - nagyjából rémlik azért a sztori, ennyire nem lyukas az agyam végülis. Bár nem mondom, hogy azonnal minden apró részletet fel tudnék idézni, annyira azért nem vagyok memória bajnok, sosem voltam. - Szóval inkább gyáván menekülsz egész életedben? - döntöm kicsit oldalra a fejem. Nem szánom én ezt kifejezetten durva sértésnek meg semmi, bár attól még lehet hogy az, de akkor is így van. Mégis csak menekül és akkor egész életében ez lesz, ha jól sejtem igaz? Nem tudom, hogy az úgy milyen élet. Mert lehet, hogy én is elég sokat utazom, de nem menekülök a zsaruk elől, csak így élem az életem, mert én döntöttem így, de ha akarnám, akkor lehetne máshogy is, de esetében erre nincs esély. A gesztus viszont kicsit azért meglep, amikor a keze az enyémre csúszik. Nem vettem észre, hogy eddig ilyen bizalmaskodó viszonyban voltunk, de nem veszem el a kezem, csak egy halvány mosolyt eresztek meg és szembe fordulok vele, ha eddig ez még nem volt meg teljesen.
- Szerintem ez... ez akkor is butaság. Azt mondtad vannak mások is, akkor... mit tudom én, kérhetnél segítséget, vagy... - megrázom a fejem tudom, hogy nem az én dolgom ez az egész, de akkor sem tetszik, hogy valaki csak így feladja, meg hogy félvállról veszi az életét. Én megtehetem, mert én így jól érzem magam, de ő nem, hiszen folyamatosan ott van az arcán az a finoman szólva is brutálisan nagy adag világfájdalom. Nem tudom, hogy mit mondhatok még neki, sehogy se tetszik az, ahogy a dolgokhoz hozzáállás, még ha nem is szólhatok bele és nem ismerem a pontos körülményeket, vagy hogy mennyire veszélyes az az alak aki elől menekül. De igazából ennyi erővel meg is ölthetné magát, mert így se úgyse van élete nem?

Tárgy: Re: Phoenix Inn hotel *** Szer. 29 Jan. - 21:54

Ethantól nem fogok elköszönni, szerintem ő már tökéletesen el van az új társaságában, különben meg azt is megkérdőjelezte, hogy ártatlan vagyok-e, így nem akarnék ismét magyarázkodni. Ha fél év múltán már nem forró a talaj a lábam alatt, akkor majd felkeresem, ha majd úgy alakul. Ellenben Rebecának mintha igértem volna olyasmit, hogy már együtt lógunk egy darabig, szólok neki, ha majd továbbállok. Túl sok konkrétumot igazából nem is beszéltünk, lehet, hogy már nem is emlékszik rám, de akkor annál könnyebb lesz a dolog, mert csak rámvágja az ajtót. Talán bevárhatnám itt a sheriffet, és az embereit, hogy végre szembenézzek velük, de valamiért többre tartom az irhámat, jobb ha továbbállok. A munkámat már felmondtam a festékboltban, nem volt egy nagy állás, de legalább pár koszos dollárt össze tudtam vele szedni.
Kicsit sokáig kell várnom, amíg várakozok, már majdnem teljesen elszívtam a cigit, mire lépteket hallok. Biztosan elszundított, vagy valami mást csinált, már azon tűnődtem, hogy nincsen is talán itthon. Résnyire nyílik az ajtó, és kidugja a vörös üstökét. Akaratlanul is elvigyorodok.
- Naa... mi van, megint rossz a lelkiismeretünk? – Hátrábblép, és betessékel, cigi nélkül persze. A vállam felett elpöckölöm, és behúzom magam mögött az ajtót. Nem gondoltam volna, hogy rossz érzés lesz távozni, már teljesen megszoktam, a létemmé vált a vándorélet.
Körülnézek, hogy hova is érdemes ülnöm, a szék túl messze van, az ágy meg túl bizalmas, hát ez jó kérdés. Mindegy, akkor bizalmaskodjunk. Leülök én is oda, valahova a szélére, hogy ne értse (nagyon) félre.
- Figyelj Becks, azt hiszem itt az idő. Mondtam ugye, hogy ha majd úgy látom, akkor elmegyek. – Fújtatok. – Hát ennek most jött el a perce. Nem akarom megvárni, míg utólérnek, szembeszállni pedig nem fogok azzal a Bobbal. – Mondom ki a testrabló mutáns nevét. Nem tudom, hogy a képességem hatással lehetne-e rá, talán igen, de semmi kedvem Nora sorsára jutni. Valami csákánnyal verhették agyok. Macsóskodhatnék, de azt hiszem ritka ronda halál, ha az embernek valami kiáll a halántákából. Nem tudom, hogy mit mondhatnék, hiszen megkedveltem őt, kár, hogy nem tudtunk több időt eltölteni együtt. Azért óvatosan odacsúsztatom a kezemet az övére, és gyengéden rákulcsolom az ujjaimat.
- Azt hiszem ennyi, úgyhogy... viszlát! – Mondom ki, de felállni még valahogy nem megy. Nehéz elengedni őt. Már ha hagyta magát megfogni. Reméljük.

Tárgy: Re: Phoenix Inn hotel *** Vas. 26 Jan. - 10:18

Hát a kiskölyök úgy el tűnt, mint annak a rendje, pedig én igazán segíteni szerettem volna neki. Valahogy úgy éreztem, hogy kell, mert hát oké, hogy én tök egyedül vagyok, de már megszoktam és jóval idősebb is vagyok nála, de azért egy tizenéves fiú ne mászkáljon magányosan a parkban, meg minden. Az azért nagyon nem helyén való, de mégse értem el nála semmit. Olyan pedig nem vagyok, hogy bármit is erőltetni akarjak, mert hát... nem fogok azért ráakaszkodni. Ha azt mondja, hogy tud gondoskodni magáról, akkor tuti, hogy így van, nem az én dolgom, hogy beleszóljak az életébe, meg amúgy se vagyok egy jó testvér típus, vagy valami hasonló. Aztán, ha mégis úgy dönt, hogy megkeres, akkor egy ideig még itt leszek. El vagyok most a városban végülis. Vannak lehetőségek és egyelőre még nagyobb bajba sem keveredtem. Persze, ha átmész a falakon, akkor nem jelent nagy gondot, hogy megszerezd azt, ami kell neked, bár persze azóta, hogy James segített egy kicsit jobban figyelek, legalább arra, hogy mondjuk egy bekamerázott boltban ne legyen gond, bár szerencsére azért nem túl sok helyen szoktak ilyesmit művelni, ez még nem az a kor, amikor minden egyes boltot annyira figyelnek.
A mai nap egész jól telt, a reggeli beszerzése után egyszerűen csak belógtam a vidámparkba. Tudom én, hogy ilyenkor nincs nyitva, de pont e miatt elég kihalt is ahhoz, hogy ez ne jelentsen gondot. Én pedig egyszerűen csak körülnézhettem és mindenhova bekukkanthattam gond nélkül, amúgy se lát meg senki és se perc alatt el tudok tűnni, ha azt akarom. Nem is olyan régen értem csak vissza, hogy egy kicsit mondjuk pihenjek, aztán kitaláljam, hogy mi legyen a délutáni program. Épp a tv csatornái között váltogatok törökülésben az ágyon, amikor meghallom a kopogtatást. Nem hívtam szobapincért, sose szoktam. Lehet, hogy... valaki észrevette, amikor besurrantam az ebédlőbe, hogy elhozzak egy tányér kaját? Oké, egy kissé félve nyitom ki az ajtót, és először éppen hogy csak kilesek és akkor tárom ki rendesen, amikor az ismerős arcot látom meg.
- A frászt hoztad rám! - mosolyodom el. Azért ez persze nincs így szó szerint, de egy kicsit túlozhatok nem? Aztán hátrébb lépek, hogy ha be akar jönni, akkor tegye meg nyugodtan. - Csak előbb azt oltsd el oké? - célzok a cigire, mert nem vagyok annyira oda a füstszagért, és nem akarom a szobámban érezni. Aztán be is jöhet, naná, hogy kíváncsi vagyok, hogy mit szeretne. Nem vagyunk azért olyan hűde viszonyban és azóta nem is futottunk össze, hogy azt a remek tábortüzes vacsit összedobta nekem. Sok hely nincs, de ágy igen, meg ugye egy szék, szóval ha bejön, akkor le tud ülni. Én szépen visszahuppanok az ágyamra törökülésben, ahogy eddig. Szimpla farmer van rajtam és persze jelenleg csak zokni. Felül pedig egy királykék testhez álló póló.

Tárgy: Re: Phoenix Inn hotel *** Szomb. 25 Jan. - 10:42

Visszatérek abba a hotelbe, ahol legelőször találkoztunk a leányzóval, bízom benne, hogy még nem állt tovább, amióta az erdőben piknikeztünk egy spontán fajtát. Az épület előtt ott parkol a motorom, a hátsó ülésre felkötve a táskám, amelyben minden értékem lapul, már ha lehet értéknek nevezni a sok kacatot, amelyet az elmúlt két év során felhalmoztam. Használt könyvek, bolhapiacokon vett ócskaságok, amelyek csak porfogónak jók, de akkor láttam bennük valamit. Mintha az egész, nemlétező otthonom benne lenne ebben a táskában. Egy váltás ruha, több sosem szokott lenni, nem is futja rá, meg helyem sincsen hozzá. Bármikor, ha menni kell, akkor csak annyit tudok vinni, amit hirtelen elbírok. Fagyos szél köszöntött be North Salembe, lassan ideje továbbállnom, ez a pár hét bőven elég volt itt. Továbbra is csak magamra számíthatok, Ethan életét meg nem akarok a feje tetejére állítani, ezért jobbnak látom, ha eltűnök, mert a testrabló vezetésével biztos vagyok benne, hogy hamarosan ezt a várost is elérik a sheriff emberei. Azt pedig nem szándékozom megvárni, így inkább gyorsan elköszönök. Felállítom a motort a hotel előtt, bakancsos lábaimmal pedig végigdübörgök a földszinti verandán, némi kérdősködés után pedig kiderül, hogy a vörös hajú lány a másodikon lakik, így fel a csigalépcsőn, és már ott is állok a szobája előtt, majd kopogok. Amíg várok, rágyújtok, úgysem szándékozom nagy ügyet csinálni a búcsúzkodásból, amíg leérek, majd elszívom. A korlátnak támaszkodom, és a közeli hegyeket kémlelem, valamerre az erdőség felé lehet az az iskola, amely rejtve van a világ elől, és a hozánk hasonlóak tanulnak ott. Azon tűnődöm, hogy Rebeccát vajon miért nem keresték meg. Talán a képessége folytán nehéz megtalálni, vagy utolérne, de ott tanulna egy kis jómodort, ha az én engedetlen, és makacs öcsémet is meg tudják zabolázni. Én már öreg lennék oda, és kétlem, hogy a fejesek olyat tudnának mutatni nekem, amelyet még nem fedeztem fel. És csak rájuk hoznám a bajt, ha odavonzanám a megszálló gyilkost. Kétlem, hogy egy magamfajta útonálló kőrözött bűnözővel a falaik között jól járnának. Gondolataim visszatérnek a lányhoz, aki egészen kis helyes, akár még ki is alakulhatott volna valami, ha nincsen ennyire zaklatott élethelyzetem. De így... ha véletlenül velem akarna jönni, nagyone l kell majd hárítanom, magamra is bőven elég figyelni, nem az az ember vagyok, aki másokért felelősséget vállal. Már Noráért sem sikerült, pedig őt tíz éve ismertem már akkor. Beccát pedig alig párszor láttam.

Tárgy: Re: Phoenix Inn hotel *** Pént. 11 Okt. - 21:30

Szabad helyszín, új játék kezdhető!

Tárgy: Re: Phoenix Inn hotel *** Pént. 11 Okt. - 21:29

Tény, nem fogom vissza magam, egyszerűen nem szokásom ilyesmit csinálni. Egyébként se kerültem még akkora bajba... na jó azt az egyet leszámítva, hogy hűde rosszul jöttem volna ki belőle. Ezt a mostanit is csak annak tudom be, hogy valami gebasz van, fel sem merül bennem, hogy azért nem működik a képességem, mert ő hat rám, és korlátoz. Baromira nem értékelném, ha tudnám ezt. Mi lett volna, ha akkor jön be, amikor épp a falban vagyok... akkor egyszerűen beépülök? Azért az nagyon nem lett volna szép halál. Bele se merek gondolni, hogy mi lenne, ha tényleg valami ilyesmi történne. Az viszont végképp kiveri nálam a biztosítékot, hogy a halántékomat taperolgatja. Mégis milyen jogon nyúlkál hozzám? Nem adtam rá engedélyt! Határozottan zavar, hogy még csak igazán ellenkezni sem tudok. Rendesen kiosztom és várom, hogy kinyissa végre a nyüves ajtót, de úgy rám szál, hogy most az egyszer tényleg befogom legalább pár pillanatra. Nem értékelném, ha valami csúnya foltot hagyna az arcomon, mert elpattan benne a cérna. Karba fonom magam előtt a kezem és csúnyán nézek. Ebbe nem szólhat bele, nem jár hanggal, de legalább kifejezem, hogy nem tetszik, hogy beszól. Viszont csak azért is érdekel, hogy mi a fenéről beszél, mi az, hogy én is olyan vagyok, mint ő, meg tudja, mit rejtegetek. Na, de honnan és mi a fene ez az egész. Már épp szóra nyitnám a szám, amikor jön a nagy fenyegetéssel.
- Hát akkor menj a jó büdös francba! - vágom rá, aztán már ki is tiplizek a zárt ajtón, hogy a saját szobám felé vegyem az irányt, ami pont ezen a szinten van. Én is itt lakom, ezt még láthatta is, ha belenézett a fejembe. De őszintén szólva esélyes, hogy hamarosan le fogok lécelni, mert nem sok kedvem van megint összefutni ezzel az agresszív állattal. Még akkor se ha böki a csőröm ez az egész dolog, mert igenis böki, de inkább elnyomom magamban az érdeklődést. Majd szépen elfelejtem és akkor nem lesz gond. A szobámnál gyorsan szétnézek, aztán át is surranok az ajtón. Végre, normálisan működik!

Tárgy: Re: Phoenix Inn hotel *** Pént. 11 Okt. - 18:47

Egész egyszerűen hihetetlen, az eszem megáll, hogy ezt a kiscsajt nem lehet lelőni, még mindig neki áll feljebb, pedig egyértelművé tettem, hogy megölhettem volna, bánthattam volna, mégsem tettem, nehogymár magát higgye valami furmányos besurranónak, mert a jó szívemnek, és nem a fenyegetésnek, meg a könyörgésnek köszönheti, hogy már kint van. Úgy tűnik, hogy az ólajtónyi nagy pofájával hárít, leplezi a zavarát, miszerint fogalma sincsen, hogy mi is történt valójában. Mert nem az történt, mint mire számított. Általában nem ez szokott történni, ahogy látom. Nem vagyok én nagyképű vele, de enyém a hazai pálya előnye, ő merészkedett idáig, így viselje a következményeket. Ha majd én leszek számára kiszolgáltatva... nos magamnak sem igérem, hogy kussolni fogok, de úgy illene. Hátrahúzom az ujjaimat, és lépek is el onnan, mert a dobhártyám is beszakad a rikácsolástól...
- Na mostmár... pofa be...! – Csóválom meg a fejemet, és nagyon heves az inger, hogy lekeverjek neki egy sallert. A végén még feljelent. Hadd fusson. Nem ő a fontos.
- Kiváncsi voltam, hogy mit tudsz... mert ne hantázz... valamit rejtegetsz. – Vonom meg a vállamat. Ismét lekókad kissé a fejem, muszáj pihennem, de azért még tartom magamat. – Más vagy, mint ahogy én is. De most... ez alkalommal elnézem neked, hogy itt bénáztál szivi. Legközelebb viszont úgy elverlek, hogy az anyád sem ismer majd rád. Na húzd el a beledet, amíg szépen mondom. – Mordulok rá, és kitárom az ajtót. Ha nem moccan, vagy túlságosan bő lére ereszti a választ, akkor egész egyszerűen kilököm az ajtón, és már fordítom is rá a zárat. Sarkon fordulok, és azért most már kissé átnézem, mindenem megvan-e- Mert valóban nem nagy értékek, de mégiscsak az enyémek. Amint készen vagyok, zuhanyzás nélkül esem be az ágyba. A hülye kis... És már az álmok mezején is járok, szemem néha meg-megrebben.

Tárgy: Re: Phoenix Inn hotel *** Pént. 11 Okt. - 14:31

Pedig simán képes lennék rá, vagy a tartójával. Mostanában egész ütőképes fém cuccokat vezettek be, még lehet hogy le is lehetne verni a zárat ilyesmivel. Vagy mondjuk egy durvább szappantartó se rossz a célra. Végül mielőtt ki kéne ezt próbálnom nyílik az ajtó, és kijutok. Ahogy lehet húznék is el innen, ha nem tartana fel a hülye szövegével. Tolvaj vagyok igen és? Nekem ez megy, ebben vagyok jó, amúgy is gyenge nőként nem melózhatok valami építkezésen. Sokkal kevesebb lehetőségem van, mint a pasiknak. Arra meg végképp nincs szükség, hogy valahol leadjam a nevem és teszem azt megtaláljon valaki, akihez nincs kedvem. Szóval tökéletesen jó ez így nekem, és élvezem is az életemet, csak most pocsék ez a szorult helyzet.
- Nem képzeld, nem olyan könnyű engem elkapni. - vágok vissza azonnal, amikor hallom a gúnyos hangot. Ez most egy kivételes helyzet, normál esetben tuti, hogy nem talált volna meg itt, egész meglepő, hogy erre került sor, és nem tudtam meglépni a falon át. Még mindig nem igazán értem, hogy mi a franc történt, akármennyire is töröm a fejem. Mindenesetre nem fogom vissza magam, most hogy már kint vagyok elég nagy a szám, ahogy az mindig lenni szokott
- Valamit csak be kellett vetni, hogy kinyisd azt a nyüves ajtót. És ügyesen, nem mázlival! - húzom össze a szemem. Úgy oktat ki, mintha egy kicsit is joga lenne hozzá. Nagyon jól csinálom, amit csinálok és nincs joga, hogy ezt méltassa. Szeretnék már lelépni végre, ha a rohadt ajtó nem akadályozna benne, akkor már itt se lennék. Az a helyzet, hogy nem vagyok gyakorlott a hagyományos közlekedésben. Jó, néha szoktam, de viszonylag ritkán, de ez az ajtó kimondottan trükkösnek néz ki. Újra rá pillantok, hogy ugyan nyissa már végre ki nekem, és engedjen ki, ha arról volt szó, hogy ez következik. Közelebb jön én pedig várok, hogy megbabrálja a kilincset, amikor az ujjai megállapodnak a halántékomon. Annyira meglep az eset, hogy pár pillanatra le is blokkolok, és csak után tör ki belőlem. Még jó, hogy hátra lép, különben én lökném el.
- Mi a jó francokat taperolsz le cseszd meg!? Csak annyiról volt szó, hogy kinyitod a rohadt ajtót! - lassan tényleg elpattan bennem a cérna. Baromira frusztrál, hogy nem működik a képességem és ez az ürge meg itt szórakozik velem. És végre nyílik az ajtó, de mégse moccanok meg. Csak kifelé fordítom a fejem, és minden késztetést megpróbálok elnyomni magamban, ami arra utal, hogy elhúzzak végre innen. Egyszerűen nem értem, hogy mit mondd, meg mit csinált és mi az, hogy a falak... honnan tudja? És mi az, hogy ő az akadály?
- Hogy mi van? Mi a fenéről beszélsz? - a kezem azért a kilincsre csúszik, hogy ha arról van szó, akkor gyorsan lelécelhessek és még véletlenül se csukja be mondjuk előttem, mert akkor nagyon morcos lennék. De akkor se vágom, hogy mi ez az egész. Miről beszél?

Tárgy: Re: Phoenix Inn hotel *** Pént. 11 Okt. - 10:16

Azt megnézném, hogy egy wckefével ütögeti zárat. Egyébként pedig jogom az van mindenhez, amíg betör hozzám valaki, más kérdés, hogy nagyon nem akarom felhívni magamra a figyelmet. Most már az ajtónál álldogálunk, lényegében töredelemesen bevallja, hogy piti kis tolvaj. Ennél még én is tisztességesebb vagyok, amikor szar pénzért szar melókat vállalok el, de ritkán veszem el, ami a másé.
- És még sosem buktál le. Meglepő. – Buggyan ki belőlem a gunyoros visszavágás, hangszínem mégis továbbra is visszafogott, nem dőlnek belőlem az érzelmek. Attól függetlenül, hogy betört hozzám, akár unalomból, akár pénz miatt, mégis, némi sajnálatot érzek iránta. Na nem annyira, hogy ezt ki is mutassam, továbbra is csak homlok ráncolva fonom össze a karjaimat. A csípőre vágott kézen az égnek emelem a tekintetemet, és felnevetek.
- Bassza meg, de felvágták a kis nyelvedet szivi. Az előbb meg kurvaanyáztál, meg könyörögtél felváltva. Ügyesen, vagy mázlival? Hogy is van ez? – Fenyegetem meg a mutatóujjammal, de vidámság bujkál a tekintetemben. Végül nem adja meg a választ, ám az én makacs, lázadó jellemem úgysem fogja elbírni, hogy ne tudjam meg az igazságot.
- Leesne az állam? Majd meglátjuk. – Sugallom számára, hiszen még nem adom ki az aduászt, hogy meg fogom műteni a kicsi kis agyát. Mert hát nekem is vannak... trükkjeim. Kérdés, hogy ő tényleg csak bűvész, avagy varázsló, vagy más módon mint én. Mivel varázslat, amire képes vagyok, sőt képesek lehetünk, ez nem vitás. Amit a középkorban boszorkányságnak bélyegeztek, talán már ehhez hasonló mutáció volt. Parafenoménok, fakírok, médiumok. Talán mind egyek vagyunk valami különös módon, amit a világ eddig félt bevallani. Most talán eljött a mi időnk. A kérdésre kedvesnek szánt bólintással nyúlok a kilincs felé, ám a másik kezemmel a homloka felé tolom az ujjaimat, méghozzá gyakorlott mozdulattal. Nem törlök most semmit, csak az utolsó fél órán szaladok végig, hogyan is jött be. Látom, hogy átsiklik a falakon, ennyi már elég is. A kilincset így nem nyomom le, de a homlokát el is engedem. Hátralépek, mielőtt még nekem esne. Szabadkozva emelem fel a kezeimet.
- Tudnom kellett, hogy ki is vagy... Tehát nincsen számodra akadály, ami a falakat illeti. Csodás... Csak én... – Mosolyodom el immár kissé gonoszkásan. Egyrészt tudatában annak, hogy milyen fasza csávó vagyok ilyen képességgel, másrészt tudni, hogy nem csak nekem van képességem. Végül lenyomom a kilincset, és biccentek. – Most már mehetsz...

Tárgy: Re: Phoenix Inn hotel *** Szer. 9 Okt. - 14:14

Nem vagyok az a típus, aki teljesen összeomlik, valószínűleg, ha nem engedne ki, akkor is megoldanám... valahogy. Van itt bent pár dolog azért, ha más nem, akkor leverném a zárat mondjuk a wc kefével. Nem esem pánikba, csak egyszerűen kiborít az, amit csinál, mert akkor sincs joga hozzá, hogy csak úgy egyszerűen megfosszon a szabadságomtól. Azt hiszem azért ez eléggé erősen ellentétes a jogaimmal és mégis csak vannak jogaim! Amikor pedig a bejárati ajtót kezdi el nyitogatni végképp felmegy bennem a pumpa. Ha itt mer hagyni, akkor baromi mérges vagyok és neki kell majd kifizetni a számlát, ha szétvertem ezt a nyüves ajtót. Végül csak meg hallom a hangját, és úgy fest nem lép le és hagy itt. Na azért, nagy szerencséje! Amikor végre nyílik az ajtó el is húzok gyorsan mellette és meg se állnék az ajtóig, ha nem kezdene el még most is kötekedni velem. Végülis mostmár olyan mindegy, bevallhatom, hogy a cuccai miatt voltam itt, csak épp nem találtam semmit.
- Ja, mert az ajtóra volt írva, hogy nem lesz itt semmi. Képzeld vannak egész tehetős lakók is, nem annyira rossz ez a hely! - emeltem már el pár hasznos holmit. Úgy beszél erről, mintha olyan nagyon értene hozzá. Meg egyébként is a szállodák kifosztása nem a legfőbb hobbim, tudok annál sokkal jobbakat is. De néha jó afféle kikapcsolódásnak. Az újabb kérdésre csak csípőre vágom a kezem. Azt hiszi, hogy olyan könnyű elbánni velem... hát nagyon téved! Ügyes kislány vagyok én, csak most pont beállt valami kis gebasz, amiről igazán nem tehetek.
- Ügyesen! - rántom meg a vállam. A jó bűvész se árulja el a titkait igaz? Akkor én sem fogom, meg egyébként is minek kössem az orrára? Az a lényeg, hogy kiengedett és akkor én meg meglépek innen szépen. Meg egyébként se hiszem, hogy csak úgy elhinné, ha azt mondanám, hogy átsétálok a falakon. Az elején még az én egyetlenem is nehezen fogta fel ezt a tényt, de aztán nem volt belőle gond. Nem szokásom csak úgy mások orrára kötni azt, hogy mire vagyok képes. Aztán egy újabb kérdés. Na mi van, most meg ismerkedni akar? Röhej ez a pasas, az egész kis életfájdalommal meghintett ábrázatával, meg a kaján vigyorral, amit itt váltogat.
- Mit érdekel az téged? Megoldom, hidd el, csak most... mindegy, az esetek nagy részében megtudom oldani. Leesne az állad hapsikám! - szúrós tekintettel pillantok rá, hogy szóval tart, de a szám szegletében elégedett mosoly bujkál. Mégis csak büszke vagyok arra, amire képes vagyok, mégha ez nem is valami megszokott kis izé. Mindenesetre kezdem unni ezt a bájcsevejt, szóval hátat fordítok neki és elindulok szépen kifelé, csak épp az ajtó ami kissé problémát jelent. Nem igazán vagyok hozzászokva a zárakhoz, és ez a zár kifejezetten trükkös is, mágneskártya, vagy kulcs, vagy a jó ég tudja.
- Semmi, csak nem igazán szeretem őket. - a kilincs után nyúlok, és megpróbálom szimplán lenyomni. Nem, trükkös, nem enged csak úgy. Lehet, hogy el is kell tolni, vagy eleve kell hozzá a kulcs. Volt olyan tapló és bezárta az előbb, amikor nyitogatta? Megpróbálok úgy tenni, mintha nem lenne nagy gond, de csak nem sikerül és ettől megint kellemesen felhúzom magam, aminek az a vége, hogy már konkrétan rángatom az ajtót. Mérgesen karba font kézzel fordulok meg hogy szembe nézzek vele. Tudom, ciki, ha a tolvaj nem tudja kinyitni a bejáratot.
- Megtennéd...? - bökik az állammal a kilincs felé. Tuti bezárta, istenemre mondom, hogy bezárta, hogy szívasson, vagy teszteljen, vagy tudom is én, de ha nem nyitja ki azonnal isten bizony, hogy neki megyek!

Tárgy: Re: Phoenix Inn hotel *** Szer. 9 Okt. - 9:39

Nyilván nem az a célom, hogy teljesen összeomoljon, lévén senki nem szereti, ha csak úgy bezárják valahova. De talán ebből egy kicsit tanul, hogy mindennek van következménye, nem sétálhat csak úgy be valahová, ez olyan, mintha az oroszlán barlangjába önként menne. Azt, hogy ott mi történik, mindenképpen vállalnia kell. Úgyis ki fogom nyitni az ajtót, csak roppantmód érdekel, hogyan is keveredett ide, ha nem tört be. Talán valaki beengedte? Furcsállanám, hiszen senki nem tudja, hogy itt vagyok. Megnézem tehát az ajtót, ő pedig még bentről kiabál nekem, mosolyogva nyugtázom a tényt, hogy teljesen kijött a sodrából.
- Jövök már. – Válaszolom bársonyos hagon, és megoldom a kalicka zárját, ő pedig ahogyan vártam, már ki is sprintel mellettem. Sőt, meg is erősíti, amit gondoltam. Piti tolvaj. Az ágyon ücsörögve nézem, szórakoztat a mérgelődése.
- Bocs, csórókhoz ne törj be, szivi. Ez nem egy luxus szálló, ennyit felmérhettél volna. – Mosolyodom el, vélhetően csak azért maradt, mert nagyon benne volt a keresgélésben.
- Magadtól? Hát nem úgy tűnt. Egyébként hogyan jutottál be? Sértetlen a zár. – Fonom karba a kezemet, és homlokráncolva pislogok rá fel, zöldesszürke szemem vizslatja a mondandója igazságtartalmát. Látom rajta, hogy nagyon mozgékony, totálisan öntörvényű, nem ismer korlátokat. Talán... pont ez lehet a kulcs. Valami hozzám hasonló...? Az nincsen ráírva az illető homlokára. Sőt, a legtöbben titkolni próbáljuk, még egymás előtt is. Felemelkedek, méregetem őt egy darabig, végülis az emlékeiben megpróbálhatnék olvasni, de ahhoz a homlokára kéne tennem a kezemet. Úgysem hagyná, legkötözni pedig nem fogom. Így marad a találgatás.
- Ugyan szivi, én még csak durva sem voltam. Hogyan véded meg magad? A szokásos tökönrúgáson kívül, mert más fegyvert nem igazán látok nálad. – Kérdezem kajánul, valahogy inkább tűnik ő egy cuki vadmacskának, mint félelmetes gyilkosnak. Figyelemmel kisérem, ahogyan az ajtó felé lépdel, árnyékként követem. Meglepődve tapasztalom, hogy zavarba jön, nem tud távozni. Érik bennem a kérdés.
- Na jó... most már kiváncsivá tettél. Mi a bajod a zárt terekkel? – Döntöm oldalra a fejemet. A kérdésem nem szigorú, csak éppen sok mutánssal eddig nem találkoztam. Pontosan kettővel a 20 év alatt, leszámítva az öcsköst. És egyikük sem volt valami nagy szám. Ez viszont érdekesnek bizonyul.

Tárgy: Re: Phoenix Inn hotel *** Kedd 8 Okt. - 21:51

Oké, azért ez kissé kiveri nálam a biztosítékot. Állati régen nem voltam még a közelében sem annak, hogy valaki bezárhasson valahova, most pedig itt vagyok ebben a rohadt fürdőszobában, és nem tudok kimenni. Ha nem próbálnék meg uralkodni magamon, akkor már erősen ököllel verném az ajtót és kiabálnék nagyon csúnyákat, hogy engedjen ki. Baromira nincs joga bezárni ide, csak azért mert eltévedtem... jó, besurrantam a szobájába, de ezt neki nem kell egyértelműen tudnia. Egyszerűen csak nyissa ki azt a rohadt ajtót, mert én töröm rá, ha nagyon elborul az agyam! Hallom, hogy valamit motoszkál kint és azt is, hogy nyílik a bejárati ajtó.
- Ne merj itt hagyni! - kiabálok ki eléggé emelt hangnemben. Azt baromira nem értékelném. Nem értem, miért nem tudok kimenni, de ha még itt is hagy, akkor olyan patáliát és sikítozást fogok lecsapni, hogy ha más nem, hát a szomszédok átjönnek majd, hogy mi van itt. Azért még a könyörgéssel is megpróbálkozom, hátha az esetleg hat valamit, bár valahogy a morcos arckifejezéséből ítélve erre nem sok esélyt látok.
- De nem törtem az életedre cseszd meg! Csak eltévesztettem a szobát! - hát ez ennyire hihetetlen lenne? Újra ököllel verek rá az ajtóra, ami persze nem enged semmit az erőlködésemnek. Nem vagyok én elég nagydarab vagy erős ahhoz, hogy csak úgy betörjek egy ajtót. Aztán mégis kattan a zár, a kezem pedig még ütlegelés közben marad a levegőben, amikor kinyílik az ajtó. Rendben van, meglepődöm azért egy kicsit, főleg hogy ezek után azt mondja, hogy vigyek amit akarok.
- Ha találtam volna bármi értelmeset, már itt se lennék... haver. - vágom csípőre a kezem. - Amúgy meg magamtól is kijutottam volna. - ne hogy már úgy tűnjön, hogy szívességet tett nekem. Igen sokkal nagyobb a szám most, hogy nem vagyok bezárva a fürdőszobába, mint előzőleg, amikor így volt. Lehet, hogy tudnom kéne hol a határ és mikor kéne befogni, de őszintén szólva nem az a típus vagyok, aki ismeri ezeket a bizonyos határokat. A következő szavakra viszont csak elmosolyodom. Ha tudná... annyira nem könnyű engem elkapni, vagy bármi mást. Csak most nem működik valami rendesen.
- Haha... meg tudom ám védeni magam hapsikám, ne legyen olyan nagy a szád, hogy épp engem oktatsz ki. - lehet, hogy alacsony vagyok, de nem vagyok védtelen, és egyébként még idősebb is vagyok nála, bár erről nem feltétlenül van fogalmam. De akkor sem tetszik, hogy csak így kioktat. Sőt veszettül mérges vagyok miatta, ha pedig tudnám, hogy mit gondol rólam, akkor végképp elöntenek az a bizonyos paprikaméreg. Nem vagyok apuci pici lánya, és még csak csili-vili autóm sincs a sarkon. Mekkora baromság! Azért, mert divatosan öltözködöm, még nem vagyok egy egyszerű kis nyomi. Az ajtó elé lépdelek nagy lendülettel, aztán mégis bizonytalanul állok meg előtte. Pá pillanat gondolkodás, sima kilincs, kártya, vagy... hát hogy a francba nyílik mégis? Hülye trükkös hotelek! Én csak úgy átmegyek a falakon, nekem nem kell ajtó!

Tárgy: Re: Phoenix Inn hotel *** Kedd 8 Okt. - 20:31

Egy pár pillanatig szemezek a faajtóval, de nem nyitom ki. Magamra kapom a pólómat, hiába, hogy pasi vagyok, de akkor sem fogok itt félmeztelenül rohangálni. Visszasétálok a bejárati ajtóhoz, és kinyitom. Nem vagyok lakatos, mégsem látok rajta semmi külsérelmi nyomot. Betörés nem történt, tehát tényleg lesben állhatott a bige, vagy csak jó az álkulcskészlete. Bármelyik is, rossz helyen kutakodott. Meglepetése viszont teljes volt, amikor megérkeztem, tehát azt akár ki is zárhatjuk, hogy kinyírna. Fegyvert meg tényleg nem láttam nála, úgyhogy... valami bessurranó tolvaj lesz, aki unja az életét. Túl csinos, jólöltözött ahhoz, hogy megélhetési rabló legyen. Nem szokásom durván bánni nőkkel, de ha egyszer rászolgált... Azon egy pillanatig sem gondolkozom el, hogy a zsarukat hívjam. Az nekem sem lenne jó, főleg nem neki. Márcsak azért sem, mert ha véletlenül nem is lennék sáros, akkor sem szabad így önbíráskodni. Talán túl hirtelen voltam, ösztönösen léptem, ez jött ki belőle.
- Rosszul ismered a törvényeket kislány. Nem kell fegyver ahhoz, hogy úgy érezzem, az életemre törtél. – Jegyzem meg halk nevetéssel, aztán elfordítom a kulcsot, hátralépek, biztosan elszáguld mellettem, nem is tartom fel. Az üvöltözése egyébként sem hatott meg, sem pedig a kérlelése. Magamért teszek, nem akarok itt feltűnést. Visszahuppanok az ágyra, rá sem nézek.
- Vigyél amit akarsz, a moci kulcsát úgysem kapod meg. – Mormolom reszelősen, és most ismét sötéten rávillantom a tekintetemet, van benne egyfajta sürgetés is, hogy menjen, amíg nem késő, hasonló cipőben járunk.
- Máskor azért okosabban, mert ha más talál otthon, felken a falra, aztán megerőszakol, végül megetet a farkaskutyákkal. A sorrend szabadon variálható. – Beleszagolok a pólóba, nagyon testszagú már. Kérdőn meredek a csajra, akar e még valamit, mert egyébként én húznék fürdeni. A ruházata alapján tényleg jól sejthető, hogy csak úgy benézett, biztos itt parkol a motel előtt valami csilivili kis nőcis autó. El tudom képzelni, hogy valami dúsgazdag faszi elkényeztetett lánya, aki a szeretetet, törődést nem kapta meg, ezért hívja fel magára hülyeségekkel a figyelmet. Hát nálam rábaszott, de nagyon.

Phoenix Inn hotel *** - Page 4 Tumblr_inline_mr8cov1bkE1rm0blo

Phoenix Inn hotel *** - Page 4 Tumblr_inline_mr8cov1bkE1rm0blo

Tárgy: Re: Phoenix Inn hotel *** Vas. 6 Okt. - 20:39

Oh, hát abba belenéztem, de igazából nem volt benne semmi hasznos, vagy értelmes. A fürdőszoba viszont nem tűnik jó választásnak, talán a szekrény kellett volna. Mostmár olyan mindegy! Mégis megpróbálom valahogy kidumálni magam. Ha eléggé meglepődött, vagy neki is úgy a jobb, ha lekopok innen, akkor beveszi és nem kérdezősködik. Ennek fényében próbálok is elslisszolni mellette, egy kis menekülő utat keresve. Sikerül is egy kisebb manőver után elsuhannom mellette, és már érezhetném, hogy nyeregben vagyok, amikor megérzem a kezét a vállamon. Nem túl erős a szorítás, de nagyon is határozott, amiből nem tudnék kiszabadulni, de legalábbis nem most, amikor nem működik rendesen a képességem. Nagyot nyelek, amikor a derekamra is rácsúszik a keze és felpillantok rá, mert hát hozzám képest kész égimeszelő.
- Figyelj, mindkettőnknek jobb lenne, ha... - kezdek bele, de a következő pillanatban már a csukott ajtó van előttem. Olyan gyorsan lép ki és zárja rám az ajtót, hogy konkrétan köpni-nyelni sincs időm. Mi a jó franc? Minek kell bonyolítani a dolgokat? Ennél még az is jobb lenne, ha hívná a zsarukat, vagy a személyzetet, vagy mit tudom én. Bármi, de minek zárta rám az ajtót? Először megmoccanni sem tudok, annyira meglep a fordulat, aztán meghallom a hangját a másik oldalról.
- Nem támadtam rád, nem ölhetsz meg! - akkor lehetne önvédelem, ha lenne nálam fegyver, de az soha sincs. Nincs rá szükségem, szóval mi a frászról beszél ez a pasi. Kezdek ideges lenni. Újra nekifeszülök az ajtónak, de ugyanúgy nem enged át, mint eddig és valahogy a helyszín is olyan zavarosnak tűnik, pár perccel ezelőtt még szinte a fejemben volt az egész helyiség térképe, most pedig semmi.
- Nyisd ki ezt a k*rva ajtót! - ütök bele egyet ököllel mérgemben. 6 éves korom óta nem voltam bezárva soha sehova, egyszerűen képtelenség lett volna bárhova is bezárni engem. És most mégis itt van előttem egy nyomorult ajtó, ami ellen semmit se tehetek. Csoda, ha iszonyatosan dühös vagyok? Gyorsan mérem fel a terepet, nincs itt valami? Mit tudom én, szellőző, vagy álplafon, ahol fel lehet jutni, akármi! Túl kicsi ez a fürdőszoba, és én nagyon nem viselem jól ezt az egész helyzetet. Erőteljesebben kezdek el zihálni, majd végül váltok. Valahogy rá kell vennem, hogy kinyissa az ajtót, muszáj! Elcsuklik a hangom és kiváló színészként próbálom adni a kétségbeesett lányt. Sírás, nyafogás, szóval minden, ami kellhet.
- Kérlek... kérlek szépen engedj ki. Nem bírom a bezártságot és itt annyira kicsit a hely... kérlek! - komolyan, még az ájulást is eljátszom neki gond nélkül, ha erre van szükség. Van még pár trükk a tarsolyomban, de azt nem fogom neki mondani, hogy ja azért jöttem, hogy kiraboljalak, csak nem tudok lelépni, mert nem engednek át a falak, aminek nagyon nem értem az okát. Azon kívül, hogy hülyének nézne, még morcosabb is lenne, hogy ilyesmivel kábítom.

Tárgy: Re: Phoenix Inn hotel *** Vas. 6 Okt. - 20:08

Hát ha nagyon akarta volna, akkor bármikor átnézhette volna a cuccomat, mert többsége ott van az ágy lábánál, csak éppen nem bontottam még meg. Egyébként sincsen sok, csupa kacat, maximum trófeákat tudott volna vinni az ügyetlen besurranó tolvaj. Akire aztán végképp nem számítok, akiket érdemes kirabolni, nem ilyen motelekben húzzák meg magukat. Ám ha ő hobbiból csinálja, vagy szintén csóró mint én, akkor ne is csodálkozzunk azon, hogy mit keres itt. Végiglépdelek a szobán, a batár nagy fekete vezetékes telefon tehát nem hat meg, már lépek is be a fürdőbe, ahol talán majd felfrissülök. Még ekkor sem érett meg a gondolat meg bennem, hogy nem lehetek egyedül, az ilyen apartmanok rém diszkrétek, fura is lenne, ha már lenne lakója a szállásomnak, ráadásul úgy, hogy a kulcs nálam van. A visszafojtott lélegzetvétel nem üti meg a fülemet, ahhoz már el vagyok álmosodva, egyébként sem sokat aludtam, hajnal óta úton vagyok, hogy végre ideérjek. Majd meglátjuk, hogy az egyébként antiszociális öcsémmel mennyire lesz értelme közös diskurzusba kezdeni. Lefogadom, hogy ő pont ezt mondaná rólam. Naná, bár azonos az alom, mégis más a szopósdajka. Elhúzom tehát a függönyt, amire egy ott rettegő kisegeret találok, amit nem tudok mire vélni, ezért is a nyers hangnem, illetve a pőreségem azért mégiscsak hátrány, még ha pasi is vagyok. Igazából csak idegesít a dolog, semmint igazán bántanám. Ha valakinek van egy nyugodtnak mondható zug az életében, nem igazán ildomos ott zavarni, ráadásul kéretlenül. A nevetést nem tudom hova tenni, még ha zavart is, és tökéletesen érthetetlen, hogy ha nem biztos benne, hogy az én szobámba kellett jönnie, akkor miért bújt el a zuhanyzófüggöny mögé.
- Na várj-várj-várj. – Rázom a fejemet a túl sok információ hallatán. Próbálom követni a hadarását, ami kissé terelésnek hat számomra. Látom, hogy igen markolássza a falat, de lehet, hogy csak lányos zavarában. Látom, hogy el akar mellettem lépni, én pedig nem vagyok az, aki nőkön erőszakot gyakorol. Vagy mégis... Oldalt lépek, és úgy nyúlok utána, hogy rámarkoljak a vállára. Nem annyira, hogy fájjon, csak satuba a kulcscsontot. A másik kezemmel a derekát kapom el, ránézésre alig több mint ötven kiló. Megpördítem magam felé, pimaszul megrántom a vállamat, és egy elegáns mozdulattal lépek ki a fürdőből, kihozva magammal a kulcsot, amit kintről rá is fordítok.
- Beszélgessünk. Tényleg ennyire hülyének látszom? Mert akkor nem csoda, hogy mindenki be akar palizni. – Kérdezem az ajtó fáján át, mintegy magam elé képzelve az iménti tubica arcát. – Tudod, hogy a törvények szerint akár meg is ölhetlek, ha jogtalanul vagy a szobámban? – Kérdezem félmosollyal, bár ebből keveset érzékelhet, maximum a hangsúlyt.

Tárgy: Re: Phoenix Inn hotel *** Vas. 6 Okt. - 19:51

Na hát akkor azért nem nagyon találtam itt semmit, mert még csak most fog beköltözni valaki. Remek, akkor már rég elhúzhattam volna a belem, de az én butaságom, hogy azért is jobban körülnéztem, hátha találok valamit, ami kicsit is érdekes. Hallom, ahogy nyílik az ajtó, én pedig gyorsan a fürdőszobába veszem be magam, mert valahova muszáj, a rendes távozás valami miatt most nem lehetséges. A jó életbe! A függöny mögött várok, hallom, ahogy a táska landol a padlón, és ruha is suhog. Na basszus, mondd hogy le fog feküdni aludni és nem pedig arra vetemedik, hogy pont most vegyen egy kellemes zuhanyt. Nagyon remélem, hogy nem ilyesmiről van szó, ám a közeledő léptek ezt erősítik meg bennem. Összeszorítom a szemem, mintha attól megváltozna a tény, hogy közeledik valaki. Aztán megcsörren egy telefon. Vedd fel, vedd fel... vedd már fel! Szorítok, hátha felhívja valaki és mondjuk elszólítja, hogy fontos ügyben pont most kell lelécelnie, én pedig aztán el tudok húzni innen. Csak vedd már fel azt a rohadt telefont! De nem megy vissza az asztalhoz, és nem veszi fel. Basszus, semmi sem akar most összejönni? Pedig valami csak sikerülhetne már! Még a lélegzetemet is próbálom visszatartani, hátha akkor nem szúr ki és nem pont fürdeni akar, hanem csak fogat mosni, vagy belőni a haját a tükör előtt. De nem, ebben sincs szerencsém. A falnál állva nézek rá, szorongatva a táskám pántját. A kérdése nem épp barátinak tűnik, akármennyire is nem üt meg fenyegető hangnemet, de a tekintete nem árulkodik arról, hogy gratulálni fog nekem, amiért itt vagyok.
- Ja, hogy ez nem az én szobám? Akkor azért fordult el olyan nehezen a kulcs! Mostmár világos! - nevetgélek zavartan, és próbálok ügyesen elslisszanni mellette. Elég testes alak, szóval ha egy kicsit nem húzódik félre, vagy direkt elém áll, akkor erre vajmi kevés esélyem van. Félek tőle, hogy a ruhában állok az ő zuhanya alatt és az eltévesztettem a szobát nem épp a legjobb magyarázat. Vagy adhatom a hülyét, esetleg csinálhatok úgy, mintha ide menekültem volna valaki elől, vagy... szóval pörögnek a lehetőségek a fejemben. Azért még mindig próbálok átjutni mellette.
- Szóval én megyek is, igazán nem akarom megzavarni a pihenésed, vagy... mid. - eresztek meg egy félszeg mosolyt és próbálom közben újra tapogatni a falat, de még mindig semmi, még mindig nem enged át. Hát mi a jó franc folyik itt?

Tárgy: Re: Phoenix Inn hotel *** Vas. 6 Okt. - 14:48

Az öcskössel való bájcsevej után ideje végre megcéloznom a motelt. Háromcsillagos, ahogy a prospektus mondta, van fürdőszoba, mosdó, meg ágy, ennél több nekem igazán nem fog kelleni. Nem is tudom, hogy meddig fogok maradni, ám ha elidőzök itt, akkor kénytelen vagyok valami egyéb pénzforrás után nézni, hiszen az anyámtól nem szívesen kérnék. Na nem az, adna ő szívesen abból a kevésből is, ami van, de pont én nem akarok kérni, inkább vállalok majd valami alkalmi munkát. Éjszaka valami hányadék lepratelepen szálltam meg, amiről jobb nem is beszélni, így most, hogy végre tiszta ágyneműt látok, nem ártana lehuzanyozni legalább. Borotválkozás, fogmosás, legalább a kettő közül az egyik. Még az is lehet, hogy bevágok némi szunyát. Döngő léptekkel érkezem, nem zavar, ha erre felriad valaki, végülis lassan 10 óra, ha igazán álmos az illető, akkor csak átfordul a másik oldalára. Kulcsot a zárba, és már bent is vagyok. Nem látok felfordulást, hiszen nem volt összehasonlítási alapom. A csomagom az ágy lábánál, most nincsen kedvem belenézni. A farmerzsekit ledobom az ágyra, és kibújok a bakancsból is. Az ágynemű és a berendezés egyszerű, de tisztának tűnik. Kihámozom magam a pólóból, és félmeztelenül indulok a fürdőszoba felé. Ráteszem kezemet a kilincsre, amikor megszólal a mobilom a dzseki belső zsebében. Le sem szarom, biztosan csak üdvözlő géphang, miszerint isten hozott engem a városukban. Szokásos sablon. Benyitok a fürdőbe, ahol már kissé kótyagosan keresgélek valami törölközőt. Mázlim van, találok szárazat. Becsukom az ajtót, és elhúzom a zuhanyfüggönyt, ahol nem kis meglepetésemre már találok is valakit. Elsőre befagyok, nem igazán tudom összerakni, hogy mi a lófasz lehet itt a tényállás. Ez az én szobám, zárt volt az ajtó, nálam volt a kulcs. Hacsak nem a gondnok engedte be ezt itt, akkor passz.
- Hát te virágszálam... Elárulnád, hogy mi a farkamat keresel itt? – Kérdezem barátságosan, ám tekintetem azt sugalja, ha nem mond valami roppant meggyőzőt de sebtiben, akkor egy mozdulattal töröm ki a nyakát. Fenyegetően állom el az útját. Ha csak rámküldtek volna valakit, hogy tegyen el láb alól, nem egy egyébként szemrevaló, de lássuk be, nyiszlett csajszit küldenek. De nem, egyátalán nem tudják, hogy hol vagyok, fürdőszobába pedig inkább elbújni szokás, nem kukkolni, vagy ilyesmi. Érdekel a magyarázata. Talán az apja elől lépett le, vagy pedig valaki meg akarja erőszakolni.

Tárgy: Re: Phoenix Inn hotel *** Vas. 6 Okt. - 13:33

James és Rebeca

Új város, új lehetőségek és én ennek mindig nagyon örülök. Nem igazán szoktam nagyobb fogásokkal indítani, de az, hogy kicsit végignézzem a hotelszobákat nagyon is kedvemre való lehetőség. A saját szobámat tegnap elfoglaltam és egyáltalán nem jelent gondot fizetni a számlát, de egy kis plusz költőpénzt beszerezhetek innen-onnan, és lehet hogy találok valami igazán izgalmasat is. Őszintén szólva nem csak azért nyúlok le másoktól dolgokat, hogy eladjam őket. Gyakran előfordul, hogy valami tök értéktelen, de nekem egyszerűen megtetszik és úgy gondolom, hogy jobb helye lesz nálam. Főleg, ha az illető bent hagyta egyedül azt a dolgot a szobájában... akkor annyira nem is fontos neki igaz? Szóval miután az ebédemet bedobtam a lenti kajáldában, visszacuccolok a szobámba, a vállamra veszem a táskámat, és el is indulok. Nem kell nekem az ajtó, meg mindenféle kellemetlen módszerek, amikkel ki lehet nyitni a zárakat, egyszerűen elég a falakon keresztül közlekedni, miután kicsit áthallgatóztam, hogy van-e odaát valamiféle zaj. Szóval szépen suhanok a szobák között, pakolom ki a tárcákat, és az érdekesebb holmikat. Van, ahol egy kicsit érdemes elidőzni, máshol pedig gyorsan tovább állok, vagy mert uncsik a lakók, vagy mert egyszerűen csak nem is költözött be még oda pont senki. Épp minden bizonnyal egy pasas szobájában nézegetem át a fiókokat - tök üresek, rémes! -, amikor lépteket hallok a folyosó irányából. Van még pár pillanat, ha ide jön, akkor is elszöszmötöl, amíg kinyitja az ajtót, addig meg simán el tudok tűnni. Nem létezik, hogy ennyire rohadt üres a szobája, vigyem el a szállodai sampont, vagy mi a szösz? Oké az ember a pénztárcáját ritkán hagyja itt, de ennek szinte alig van valami holmija. Tiszta gáz! Morgolódok egy sort, aztán végül amikor már az ajtónál hallom a motoszkálást megigazítom a csini rózsaszín toppomat, ami kellőképpen dekoltált, és egy nagy smile van az elején, majd már indul...nék is tovább.
- Na bazdmeg! - koccanok egy aprót a falon, amikor a jól megszokott módszerrel próbálok áthatolni rajta. Pár pillanatig tapogatom, de már kattan a zár. Elnyomok egy újabb káromkodást, majd a legközelebbi ajtót célzom meg, ami történetesen a fürdőszobáé. Óvatosan húzom be résnyire az ajtót, majd gyorsan bújok be a zuhanyfülke függönye mögé. A rohadt életbe! Eddig ilyesmi soha, tényleg soha nem fordult elő! Oké, az elején, kiskoromban, amikor még nem ment minden tökéletesen, amikor gyakoroltam, de az már baromi régen volt. Még csak nem is izgulok, már olyan jól megszoktam ezt az egészet. Akkor meg mi a szent szar történt mégis? Csendben várok. Talán a pasi csak beugrott mit tudom én valami izéért, amit itt hagyott, vagy átöltözni, mert a ruháin kívül nem sok mindent találtam. Marhára remélem, hogy nem alvás céljából jött fel, mert nem sok kedvem van itt gubbasztani, amíg el nem alszik, hogy aztán megpróbálhassak lelépni. Percenként próbálkozom újra a fallal, de még mindig ugyanaz, totálisan nem működik a képességem, és még mindig nem vágom, hogy miért.

Tárgy: Phoenix Inn hotel *** Kedd 10 Szept. - 13:53

Három csillagos, három emeletes szállodáról van szó, ami a város legnagyobb hotelje. Akadnak azért itt is olcsóbb szobák az alsóbb szinteken, amik viszonylag kisebb belterületűek, de a fenti emeleteken nagyobb terjedelmű, drágább lakosztályok is helyet kaptak. Természetesen az épületben mindig tökéletesen működő lift üzemel, ami ha véletlenül el is romlik biztosan hamar javításra kerül. A személyzet figyelmes és kedves, elég nehéz kihúzni náluk a gyufát. A szobákat napi szinten takarítják, minden nap friss törölközővel és tökéletes rendre térhetsz vissza, ha aznap körülnéztél a városban. A takarítás általában délelőtt 10 óra körül esedékes, ha ez nem felel meg neked, akkor azt jelezheted a recepción, ez esetben rugalmasan alkalmazkodnak. Az az egy biztos, hogy a kényelemre vágyók mindig itt szállnak meg, legyenek átutazók, vagy akár a hétvégi kiruccanásukat töltők.

Tárgy: Re: Phoenix Inn hotel ***

» The Order of The Phoenix
» Felicity Phoenix
» Phoenix Rivers
» Phoenix & Bethany - Az én utam
» Philadelphia - Phoenix & Heidi osztálytalálkozó