Beyaert Farm

Tárgy: Beyaert Farm Kedd 10 Szept. - 14:37

First topic message reminder :

North Salem több lovasfarmnak is otthont ad, de a legnagyobb közülük mégis csak egyértelműen a Beyaert Farm. Innen nem messze található az Étterem a három patkóhoz, ugyanis a méltán híres Joel Jenkins itt kezdte pályafutását még egész kisfiú korában. Minden évben megrendezik itt azóta is a Jenkins kupát, ezen kívül pedig év közben 3 alkalommal vannak kisebb tornák. Sok gyerek tanult meg itt a lovagolni, hála a magas színvonalú oktatásnak és több szép eredmény elérő díjugrató is innen került ki.
Rosszabb időben a benti fedett pálya is kiváló a gyakorlásra, ezen kívül pedig a farm több épületnek is otthon ad. Egyrészt a tulajdonosok saját háza a birtok központja, aminek a felső emeletén néhány kiadó szoba is akad azok részére, akik valami miatt itt ragadnának éjszakára. Természetesen két istállóval is rendelkeznek, az egyik 25, a másik 20 ló befogadására képes, de tervben van a bővítés is. A kinti karámok kiválóan alkalmasak a tanulásra, és természetesen a környező füves területeken is remek lovas sétákat lehet tenni.

Nem jó mindig az X-birtokon lenni. Néha nem árt kis időre elhagyni a megszokott territóriumot. Atlasz, a kutyaként élő ember, bár élvezi a természet lágy ölét, mégis mióta tudja, hogy több mint egy eb, sokkalta jobban igényli az emberi társaságot. Emellett kíváncsi is az Újvilágra ahová Gazdija hozta őt. Kutyaként kiszökni a kerítés mögül nem egy bonyolult feladat. Mancsai kiválók ásásra, mit nem is nehéz csinálnia az eső révén egyáltalán nem kemény földdel. Atlasz újra szabadon róhatja az utcákat, mint kóbor kutya korában. Csak most rajta virít egy nyakörv, szépen nyomtatott betűkkel nevével és egy apró X lógóval, jelezve hova való, s ki a Gazdija. Nem árt az óvatossága a nagy szabadság mellett. Ugyan szülőföldjén nem élnek sintérek, de ezen a vidéken igen. Nem volna jó rács mögé kerülni. Főleg ha utóbb kiderülne, hogy egy embert zártak be. Kellemetlen szituáció.
Orrát magasba emelve szippantja jó nagyot a szabadság édes levegőjéből. Érzi amint a friss eső utáni szellő közel s távolról ide fújja a szagokat, a város csábító illatát. Irány meghatározva, s mint a rakéta úgy lő ki Atlasz, robogva az emberi vonzás felé árkon-bokron keresztül. Ahogy egyre távolodik az X-birtoktól, elhalad más szomszédos birtokok mellett. Szeme sarkából más mozgó állatokat vesz észre. Lovak. Ismerős lények még szülőföldjéről. Talán inkább velük kellene kezdenie az ismerkedést, mintsem a város lényeivel. Ráadásul karámban vannak, így idomítottnak kell lenniük, vagyis ismerik a kutyát, nem ijednek meg tőle. Persze Atlasz amennyire szeleburdi, nem biztos, hogy ilyen jellegű fogadtatásra talál. Nem tart semeddig sem neki átbújni a kerítés alatt, hiszen kutya, azok között sem a nagyobb méretűek közé tartozik, igaz nem is válltáskán hordható fajta. Az arany középkategóriás méret, ami pont ideális. Nem túl kicsi, nem túl nagy. Atlasz vidáman szalad patás barátaihoz. Éppen szabadon van eresztve az egyik ménes, emberi gazdát se látni, se szimatolni nem lehet. Magukra vannak hagyva. Atlasz újfent megélheti a szabadság ízét négylábú barátai mellett. A lovak persze eleinte tartózkodók az idegen eb jelenléte folytán, idővel azonban feloldódnak, megszokják Atlaszt maguk között, ki vígan hol kergetve az egyik pacit, hol maga futva előlük fogócskázik lógó nyelvvel. Kutyajól érzi magát. Világos szőrén csak úgy csillog a napsugár.

Tárgy: Re: Beyaert Farm Szer. 23 Júl. - 23:09

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: Beyaert Farm Szer. 23 Júl. - 18:52

- Legyen így.
Nem esik nehezére ezt hangosan is kimondva kívánni magának, ki ne szeretné ezt? Egyszer férjhez menni, ahogy a nagy könyvben meg van írva, kölcsönös gondoskodással, szeretettel, szintén a rózsaszín, illatos lapokon megírtak szerint. Örökkön- örökké, és akkor még csillámpor is ragad az oldalakra.
Nem szabadkozik tovább, egyrészt mert láthatóan Joshua úriemberként nem engedné neki, másrészt, mert valahol tényleg jogos volt felháborodása, mivel akkor még nem ismerte a körülményeket. Az megint más kérdés, hogy ha objektíven nézik, azért kicsit túlreagálta, de ráfogja a hormonokra s máris túl tud lépni a dolgon.
- Én nem haragszok.
Biztosítja a férfit szóban is, hiszen az, hogy itt ül és beszélget vele, mármint ahogyan beszélget vele, már úgyis bizonyítja, hogy nincsenek haragvó érzései.
Most a tűzoltókat illető felvetésre nem válaszol, gyanítja, hogy úgyse tudná meggyőzni a másikat. Azonban nem tarthatja elképzelhetetlennek, hogy legközelebbi találkozásukra egy felméréssel fog érkezni, amiben a tűzoltók családi állapota kerül részletezésre.
- … Rendben.
Bólint egyet kissé szédülten, már a leánykérés is meglepte, minden komolyságával együtt. De egy ilyen ajánlat… vagy ígéret… hirtelen nem is tudja eldönteni mi is ez, lényegtelen is, mert akárminek nevezi is, hirtelen nagyon melege lesz tőle. Még a tüneménynek titulálásra sem tud érdemben válaszolni, igazából sehogy máshogy sem. Fel kell dolgoznia mindezt, annyira nem így emlékezett Joshuára. Annyi minden más lehet még így elrejtve a nagyvilági, nőcsábász, gondtalan férfi álarca alatt, és Haley egyre kíváncsibb. Szeretné megismerni ezeket a titkokat.
- Igen.
Válaszolja határozottan, el is mosolyodik, de nem jön zavarba attól, hogy igen, szeretne találkozni Joshuával. Bezzeg a teljesen ártatlan érintéstől képes volt halványan elpirulni, de nem húzta el kezét.
- Ha nem bánod.
A naplóolvasással még mindig óvatosan bánik, rettentően bensőséges dolognak tartja más naplóját elolvasni.
- Itt a városban, a Richmond street-en lakok.
Átveszi a papírt, előbb elolvassa majd félbehajtva táskájába süllyeszti, biztonságos helyre, ahol üdítője nem lehet rá veszélyes. Kicsit megemelkedik ültében a búcsúpuszihoz, amihez picit oldalra is biccenti a fejét.
- Szia!
Pillantásával kíséri Joshuát, míg el nem tűnik szemei elől, aztán újra a kifelé pillant. Egy kis ideig még muszáj itt üldögélnie, most nem akarna ilyen szédülten volán mögé ülni. Még legalább tíz percet eltölt a büfében, majd egészen összeszedetten indul a zöld csodához, majd nem sokkal később már a hazafelé vezető úton söpör végig.

Tárgy: Re: Beyaert Farm Hétf. 21 Júl. - 19:59

Haley & Josh

- Azért már így is megélhettél pár dolgot, pedig még húsz sem vagy, ugye? Nekem már közel a harminc, mégsem érzem azt, hogy az éveink számában keresendő a reakciónk a rázós helyzetekre. Remélem ötvenéves korodra nem leszel túl ennyi férjen, fogj ki egy rendeset, aztán ennyi. Aki igazán gondoskodik rólad. Rólatok. – Felelem, és valahol én magam is romantikus eszméket vallok. Szeretek ismerkedni, együtt futni valakivel, de a megbántás, a lezárás nem igazán az én asztalom. A nők nem véletlenül a gyengébb nem, megérdemlik a figyelmet, és a bátorítást.
- Áh, neked volt igazad. Ha engem elhagynának, és emlékeznék rá, valószinűleg így reagálnék én is. Te ne haragudj. – Erős a késztetés, hogy átnyúljak az asztal felett, és legalább egy picit, finoman végigsimítsak az arcán, hiszen olyan tüneményes lány, annak idején biztosan jó döntés volt vele lennem, és azért fordítottam hátat, hogy ne kelljen kétségek között élnie. Mégsem teszem, most már más a szitu, anyuka lesz, méghozzá nem az én gyerekemmel, felesleges lenne bekavarnom még egy gesztus erejéig is.
- Valahol jogos, de így láttam szükségszerűnek. Mintha tűzoltó lennék, mert akkor sem veszek el senkit, hogy ne rettegjen miattam. – Sikerül állandóan zavarba hoznom szegény szőkeséget, pedig nem ez a cél. Igazság szerint nem is tudom, hogy most hogyan tovább. Egyértelműsítettem magamban, hogy róla lehetett szó, egykor még talán szerelmes is voltam, az ő élete bonyolódott rendesen, az enyém pedig bőven az marad. Az ajánlatom komoly, a papír nem csupán jelképes, védi is jogilag, ha hozzám tartozik, illetve ha történne velem valami, akkor nem kéne soha nélkülöznie, sem pedig a szüledendő gyermekének. A magabiztosságomon túl egy szemernyi poén nem lapul a feltett kérdésben, és a válaszon csak meghajtom a fejem.
- Ahogy te szeretnéd, úgy lesz. Vissza kéne olvasnom, de a naplókban nem sokszor olvasni olyan tüneménynek, ahogyan rád emlékezhettem volna. Voltak ugyan futó afférjaim, de úgy tűnik, másban nem láttam azt, amire valóban szükségem lett volna. Nem erősködöm, ha később meggondolod magad, akkor én készen fogok állni, ha kívánod. – Ez nem olyan, mint a Jilles dolog, hogy évekig csak az emlékét hajszoltam, Haley igazán kézzelfogható, hús-vér lány, aki időnként hozzámér, még arról is biztosít, hogy mennyire kedvel, pedig nem vagyok benne biztos, hogy valóban rászolgáltam. Itt ismét felmerül, hogy legalább a kezét fogjam meg, és ezúttal úgy döntöttem hogy a fenébe a lelkiismeretfurdalással, félszegen az ujjai után nyúlok, és a tenyerembe zárom őket.
- Akkor találkozunk még? Közösen elolvassuk azokat a bizonyos lapokat? Kétlem, hogy ismét hátat fordítanék neked. Nem azért tettem, mert idegesítettelek. Vigyázok rád, ahogy igértem. Hol szálltál meg? Sajnos most mennem kell, mert lesz még egy megbeszélésem, de megadom a számomat, hogy tudj keresni. Remélem fogsz is. – Egy papírra leírom a szállodának az elérhetőségét, szobaszámmal is, amely nálam csörög, vagy tud üzentet hagyni. Még fizetek, aztán adok neki egy puszit oldalról, és távozom.

Tárgy: Re: Beyaert Farm Pént. 18 Júl. - 20:06

- Ó, ne aggódj, kevés vagy ahhoz, hogy elvedd a kedvemet a vadromantikától. – Megvonja vállát. – Nem mondom, ha ötvenvalahány éves lennék, túl három váláson, ahol az egyik férj alkoholista volt, a másik vert, a harmadik megcsalt, a negyedik meg meglépett mindennel és börtönbe jutatott ártatlanul, akkor lehet el tudnád venni a kedvemet. – Iszik pár kortyot, aztán elvigyorodik. – Vagy még akkor se, ha három ilyen katasztrofális házasság után negyedszer is férjhez mentem. Mondjuk lehet, hogy csak szimplán bolond lennék.
Vigyora lelohad kissé. Elpirul, ahogy heves reakciója felidéződik. Kissé lehorgasztja fejét, hogy világos bőrén az árulkodó pirultság ne látszódjon.
- Izé, hát igen, azt egy csöppet túlreagáltam, ne haragudj.
Szempillái alól pillant fel Joshuára, a mosoly láttán megnyugszik és újra felegyenesedik. Elmorfondírozik pár pillanatig, hogy vajon már hormonális okai vannak-e kirohanásának, vagy az majd csak terhessége későbbi szakaszában várható. Majd utánanéz.
- És nem tűnsz borzalmas alaknak, de azért… hm, ha lelépsz, hogy megvédd a lányt, akit szeretsz, és neki nem volt ebbe beleszólása, akkor mégiscsak kivetted a kezéből a döntést.
Összeráncolja homlokát, kicsit elbizonytalanodik abban, hogy mit is mondott Joshua az előbb… talán félreértette, annyira zavarba jött a bemutatása emlékétől, és akkor most tök hülyén jön ki, amit mond. Talán most csöndben kellett volna maradnia, fene a túl határozott véleményébe. Azt meg végképp nem tudja hova tenni, hogy miért okozna bonyodalmakat, hogy írt róla a naplójába. Majd egyszer megkérdezi, most inkább bölcs akar maradni, és csendben marad. Ezt kihasználva kiissza gyümölcsleve utolsó kortyát.
- Nem tudom.
Válaszolja őszintén, tényleg nem tudja, milyen lehetne a másik félnek Joshua mellett. Idáig egyértelműen inkább a férfi szemszögéből nézte a dolgot, pedig a beszélgetés legelején pont fordítva szemlélte a dolgokat. Hogy mindkét oldalról alaposan végiggondolhassa, ahhoz nyugalom kell és idő, Joshua pillantásának kereszttüzében egyik sem adott.
A sorjázó kérdésekre, majd az ajánlat hallatán magasra szöknek szemöldökei és hirtelen levegőt is elfelejt venni. Aztán egyszerűen elmosolyodik.
- Ezért imádtam veled lenni, Josh, mindig meg tudsz lepni.
Leplezetlenül kutatja Joshua tekintetét, hogy kiolvassa szemeiből azt, amit a hangjából hallani lehetett. Hogy ezt komolyan mondta, és ami a szavak mögött rejlik, ami talán fontosabb is, hogy komolyan is gondolja. Keresi az ismerős pajkos fényt a viharostenger-szín szemekben, hátha rosszul hallotta az imént, de nem találja a nevető csillanást. Mosolya megremeg, halványan el is pirul, nem viccről van szó.
- De azt nem tudtam, hogy ennyire… jó vagy.
Kereste a megfelelő szót, amivel leírhatná új jellemvonást. Végül maradt a legegyszerűbbnél, mert ebben minden benne van, amire gondol és nem zavarja össze semmi felesleges sallang szavakkal.
- De tudod, hogy nem mondhatok igent. Nem így, hogy azt se tudod, ki vagyok. Még ha mégis én voltam az a lány a naplódban. – Félrebiccentett fejjel pillant a férfira. – Tényleg, most akkor én vagyok vagy sem? Vagy nem vagy benne biztos? Ha olvasnál belőle néhány helyzetleírást, abból meg tudom mondani, hogy rólunk szól-e, vagy sem.
Láthatóan számol további találkozásra, amikor a naplóolvasásra sor kerülhet. Beleolvasni nem akarna, azok Joshua emlékei, érzései, elég ha néhány helyszínt, dátumot hall, tisztázódik a kérdés, ami most újra foglalkoztatja.
- Másrészt elmenekültem, hogy ne muszájból kelljen férjhez mennem. De nekem még az sem elég indok, hogy kimondjam az igent, hogy akkor „erősek” leszünk. – Mutató-és középsőujjaival macskakörmöt rajzol a levegőbe. – Papír nélkül is tudunk egymásra vigyázni, ha megismertük újra egymást. És hát még az is lehet, hogy egy hét múlva magad vinnél vissza Portlandbe, mert annyira idegesítelek.
Kicsit rosszul érzi magát, hogy megint vissza kellett utasítania a lánykérést. Nem volt megfontolt eljegyzési ajánlat, de mégis komoly volt. Reméli, hogy Joshua nem áll fel és sétál ki a büféből és egyúttal életéből megint. Tényleg szeretett vele lenni, és nem csak és kizárólagosan romantikus értelemben vele lenni.

Tárgy: Re: Beyaert Farm Kedd 15 Júl. - 15:24

Haley & Josh

Nem is vártam, hogy tudományosan tegye meg azt, hogy körbejárja a témát, csak úgy vélem, hogy elmondhatná, hogy mi is a véleménye. Eleve nagyon extrém, milyen fiatalon kezdett el a szexualitásával foglalkozni, amikor megismertem, én pont ezért nem akartam tőle semmit, amivel egy életre megnyomoríthatom lelkileg, ám ezek szerint nem én voltam az egyetlen az életében. Még ha komolyan is gondoltam volna, talán akkor is megmaradt volna a baba apjánál. Nem tudhatom, ezek csak a napló emlékei, nem az enyémet.
- Megértelek, és nem is akartam elvenni a kedvedet Haley. Biztosan borzalmas alaknak tűnhetek, de még mindig úgy vélem, hogy nem mertem volt soha olyan felelőtlen lenni, hogy kivegyem valaki más kezéből a döntést, hogy képes lehet-e együtt lenni, velem, ilyen feltételek mellett. Biztosan akad olyan, akinek tudnék szerelmet adni, és ő viszonozni, de vajon meddig? Ha elfelejtem őt, akkor ezt hogy élné meg? Te is teljesen kiborultál, és még csúnyákat is mutattál. – Mosolyodom el, igazán nem bántásként küldöm ezt felé, mindössze úgy vagyok vele, hogy kárbaveszett időnek képzelem, amit valaki komoly ráfordításként velem tölt. Teljesen elidőzöm az arcán, annyira beleéléssel tud beszélni komoly témákról. Nem tudom, hogy mi hozta számára a változást, hogy ilyen fiatalon máris felnőtt, érettebben gondolkozik megannyi más embernél.
- Még mindig nem érted Haley, pedig én nem akarlak kioktatni. Látszik, hogy kialakult véleményed van, miért lennék ebben én az okosabb? A kor nem mindent. – Vonom meg a vállam, és belül már tudom, nagyon jó esélye van annak, hogy róla írtam a naplóban. Külsőleg teljesen ráillik a leírásom, a gesztusai, a gondolatai mind ezt támasztják alá. Csak kár lenne ezt most még ki is hangsúlyozni, főleg ha már babát is vár, kár lenne túlbonyolítani a dolgot. Beszélgetünk egy jót, aztán remélem boldog élete lesz. Végül mégis bólintok, nem tudok neki hazudni.
- Igen, bármennyire is különös bevallanom, szinte biztos vagyok benne. De így, hogy már megvan a saját életed, nem akarok bonyodalmakat. – Inkább elhallgatok, és hagyom, hogy továbbfűzze a mondatait a megszületendő gyereke apjáról. Nem tudom, hogy miért utasította vissza a lánykérést, talán azért, mert nem akarta volna, hogy egész életében irányítsák. Ezt az érvet tényleg meg tudom érteni. Én sem tudnék úgy élni, hogy valaki állandóan a nyomomban lohol, és meg akarja mondani, mit tegyek. Illetve egy esetben. Ha az az illető a feleségem, nem pedig valaki, aki csak irányítani akar. Valami motoszkál a fejemben, de még nem igazán tudom, hogy mondjam ki.
- Igen, ez esetleg részemről vállalható lenne, na de hogyan fogadná az, aki eleve szeret, hogy idegenként tekintek rá az elején? – Ismét elhallgatok, megint ő az okosabb, hogy arról győzzön meg, hogy akár működhetne is a dolog. Nem biztos, hogy vele, általánosságban beszél. Tényleg nem olyan, mint egy tizenhét éves. Felhajtom az italomat, és úgy gondolom, hogy döntöttem. Talán nem egy lóistálló környékén kéne megejteni.
- És ha mi megtennnénk? Mi van, ha kijelentem, hogy te voltál az, csak nem akartalak bántani a gondjaimmal? Hogy fiatalnak éreztelek egy ekkora teher elviselésére? Mi van, ha azt mondom, hogy én tudnék rád vigyázni, te pedig rám. Együtt erősek leszünk. – Kicsit furcsának tűnhet a letámadás, de mi történhet. Fel vagyok készülve a kudarcokra, a visszautasításra, viszont ha véletlenül igent mond, hát miért ne kerülhetne egy kicsit értelmes vágányra életem.
- Mondd csak Haley... hozzámjössz feleségül? – Teljesen komolyan gondolom. Sorsszerűnek érzem a találkozásunkat, és ha egyszer szerettem, miért ne tudnék beleszerezni ismét? A szikra részemről adott, meg tud győzni még komoly témákban is. És most jöhet a megérdemelt pofon, vagy elhúzódás. Vagy bármi más egyéb.

Tárgy: Re: Beyaert Farm Szomb. 12 Júl. - 22:58

- Hm, azt hiszem még nem. Az első szerelem persze mély és nyomot hagyott rajtam is, de ugyanakkor nem volt túl zökkenőmentes. Az a regénybe illő, mindent elsöprő szerelem még nem érintett meg.
Nem a babára gondol, mint zökkenő a kapcsolat. Ugyan négy évig voltak együtt Theóval, de voltak kisebb-nagyobb szünetek a kapcsolatukban.
- Tudományosan nem tudom definiálni neked a szerelmet, de gondolom, nem is erre vagy kíváncsi. – Kipillant egy kicsit a napsütötte rétre, nem könnyű a kérdés, kell egy kis idő, hogy elgondolkodjon a válaszon. – A szerelem nehéz dolog, megfogalmazni is, de néha elbírni vele sem könnyű. A szerelem feltétel nélküli, és váratlan, nem kérdezi, hogy épp alkalmas-e, nem nézi a kort vagy a bőrszínt, a politikai beállítottságodat sem, ahogyan azt sem, hogy régi barátról vagy új ismerősről van szó, egyszerűen nem irányíthatod. A szíved majd kiugrik a helyéről, ha a szerelmeddel vagy, és repül az idő. Ha nem vagy vele, akkor meg alig mozdulnak a percek és alig várod, hogy újra lásd, csak hogy ismét ne férjen el a szíved a mellkasodba. És nem akarsz mást, csak, hogy ő is ugyanezt érezze irántad. Nem azért akarsz vele lenni, mert attól könnyebb lesz neked, vagy mert ajándékokra számítasz. Persze, valamennyire önző vagy, hiszen ha vele vagy, akkor boldog vagy, vagyis azért vagy vele, hogy te boldog lehess. Ugyanakkor elsősorban nem ezt nézed, hanem hogy őt boldoggá tedd. Valami ilyesminek képzelem el a szerelmet. Lányregénybe illik, ugye? Amúgy te hogyan definiálnád?
Az meg, amiről te beszéltél az előbb, az inkább az, amikor csak az egyik fél van belehabarodva a másik félbe, míg a másik egyáltalán nem, de ismeri a másik érzéseit és kihasználja ezt.
Lassan kezdett beszélni, aztán egészen belelendült a fejtegetésbe, míg a végét mosolytalanul mondja. Még mindig nem tetszik neki ez a megközelítés, de azt nem tagadja, hogy van ilyen is a világban.
- Aztán egy kapcsolat megint csak egy másik dolog.
Ezt megint órákig lehetne boncolgatni, de tekintve Joshua hozzáállását a kapcsolatokhoz, talán nem ez a lenne a legkedvesebb témája. Habár a rövid távú kapcsolat is kapcsolat, szóval lehet annyira nem elvetélt téma. Mindenesetre meghagyja Joshnak a döntést, hogy tovább gördüljenek-e a beszélgetésben.
- Ugye?
Fúj egy nagyot megkönnyebbülve, aztán rájön, hogy ez a reakciója talán félreérthető lehet. Rögtön a férfi arcára rebben pillantása, hogy visszakozásának mélységet adjon.
- Nem szeretném kihasználni, hogy összekeversz valakivel, aki láthatóan fontos volt neked.
Nem pontosan tudja, hogyan tudná kihasználni… talán most még nem is, majd csak idővel… vagy az is lehet, hogy nem tudná, mert Joshua megint inkább az ő érdekében eltűnne, még mielőtt akár újra megismerné. Vagyis megismernék egymást, mert azt Haley se tudja, hogy Joshua ugyanaz-e aki Portlandben volt. Ezt gyakran elfelejti, ezért is beszél olyan közvetlenül, láthatóan szinte bármilyen témáról.
- Mondjuk így továbbra is él a kérdés, vajon írtál-e rólam a naplódba… – megrázza fejét – nem, nem kell válaszolnod, tudod, még a végén az egóm bánná.
A kimondott indok mellett azt se szeretné, ha Joshuának valami kedves hazugságon kéne gondolkodnia. Arra sem kérdez rá, most hogy tisztázták nem lehet ő az a bizonyos lány, hogy az ő románcuk miért ért véget olyan hamar. Nagyjából ki tudja találni, elgondolása szerint Josh találkozott a fiatal és ártatlan lánnyal, akinek a nevét nem írta fel a naplójában. Láthatóan tehát elhiszi továbbra is, hogy valóban nem ő az a lány.
- Igen, Theo az apa, és ha jól tudom, jelenleg Portlandben van. Mióta eljöttem, nem beszéltem vele. Pontosabban indulás előtt egy héttel nem beszéltem vele, fel kellett dolgoznia, hogy visszautasítottam a leánykérést. Tudod, ő tényleg elvett volna engem, nem csak mert a szülők így akarták.
És hát ez volt a harmadik megoldás, a menekülés. Vagy hozzá megyek vagy apa elintézi a dolgot a maga elgondolása szerint, szóval én meg inkább leléptem. Lehet lett volna másik megoldás is, nekem csak ez jutott eszembe. – Kérdőn pillant Joshra. – Neked lett volna jobb ötleted?
Egy kívülállónak talán kristálytisztán látszik a tökéletes megoldás, amit az nem vesz észre, aki nem kívülálló.
- Hm, de hát, és most nem azért mondom, hogy meggyőzzelek, szóval hát egy kicsit ez is a szerelem, minden nap beleszeretni a másikba. És nem csak azért szeretnéd, mert leírtad a naplóba, hanem mert aznap is felfedezed, milyen csodálatos is az a lány, pont mint az előző 364 napban. Szökőév esetén 365 napban. Igen, talán már nem emlékeznél magadtól a találkozásra, de nem hiszem, hogy kifejezetten csak azon múlik a kapcsolat. Nem azért ér véget a kapcsolat, ami egy évvel korábban történt, hanem, ami az elmúlt héten vagy hónapban, netán az előző nap. Kapcsolatok érnek véget egyébként is, mert már nem szeretik egymást, memóriaprobléma nélkül is elmúlhat a szerelem.
A megoldást nem tudom, de amíg inkább mindig lelépsz, addig nehezen találhatsz megoldást.
Azt nem akarja kerek-perec kijelenteni, hogy nem is fog találni megoldást. Már csak azért sem mondja, mert akár még így megtalálhatja, sose lehet tudni.

Tárgy: Re: Beyaert Farm Csüt. 10 Júl. - 12:00

Haley & Josh

- Fontosnak tűnik, igaz valamire jobb, ha magamtól sem emlékeznék. – Határozottan jól érzem magam vele, hogy a kezdeti jogos felháborodása után, mert teljesen bele tudja magát élni abba, ami velem történik, nem kezdi el megkérdőjelezni a döntéseimet. Egyszerűen elfogadja azt, ahogyan előadom, még a mosolya is inkább vicces, semmint kötekező. Nem akarom, hogy sajnáljon, ám az együttértése jól esik. Mintha lenne egy régen látott barátom, aki most ismét képben van. Régen talán több volt köztünk, valami izzóbb, de amit most folytatunk, belsőségesebb.
- Félre ne érts, biztosan létezik valamilyen formában, az az igazi, mindent elsöprő szerelem, amely szeretettel is párosul, rám viszont még nem talált. Talán rád igen, vagy megmaradtál a lányregényeknél? – Felelem egyértelműsítve, hogy nem ítélem el az ilyesmit, nagyon is hiszek az emberi kapcsolatokban, csak éppen az én esetemben nem sok értelmük van. Megbántani valakit azzal, mintha nem is léteznének az emlékeimben, hasonlóan kemény lehert, mintha az embernek tűzoltó a párja, és arra ébred, hogy jöttek, hogy szóljanak, már nem jön vissza többé.
- Nem tudom, valahol mindent azért teszünk, mert a saját érdekeink úgy kívánják. Te hogy definiálnád a szerelmet? – Semmit nem tudok még itt a babájáról, vagy hogy milyen kapcsolatból mászott ki éppen. Még így is túl fiatalnak gondolom őt, de olyan érettséggel beszél komoly témákról, hogy mindezt át kell értékelnem, a felnőtt lét nem kor kérdése. Járatom az agyamat, nincsen előttem az arca, ám azok alapján, ahogyan viselkedik, lassan minden kétséget kizáróan válik egyértelművé, hogy róla írhattam olyan sokat, és egykori énem rendkívül kemény döntést hozott azzal, hogy hátrahagyta a babaarcú szőke lányt, akivel olyan jól érezte magát, még ha rövid ideig is tartották a kapcsolatot. Így hát kibököm, semmi értelme titkolózni, amennyire látom, elég jó emberismerő, gyorsan összerakja a képet, ha nagyon furcsálkodva nézek rá. Megdöbben, ami talán érhető is, viszont ezzel rá is ébreszt, hogy most már megvan a saját élete, amibe nem kéne belemásznom ismét.
- Nem biztos, hogy jól tettem, hogy elmondtam, igaz? Azért mentem el a napló szerint, hogy ne kelljen állandóan azt bizonygatnod, hogy ismersz, és talán akarsz is engem. Egy ilyen kapcsolat halálra lehet ítélve... – Picit közbevág, én pedig tudom, hogy ezt így nem akarom tovább folytatni, összetörni a szivét, amely oly fiatal még, ha már most ekkora pofonokat kap az élettől, akkor egy későbbibe bele is ropppanna.
- Igen, valószinű, hogy nem te voltál. – Rázom meg a fejem, és mondom ki a nyilvánvaló hazugságot. Ezzel leveszem válláról a súlyt, magamat pedig valami őrültnek állítom be, hogy Portlandben minden második kis szőkével kavartam, de most már mindegy is. Lesandítok a hasára, és most rajtam van a megdöbbenés sora. Ha eddig fiatalnak gondoltam, akkor már végképp nem tudom, hogy hova tegyem is őt.
- És hol van most az apa? Ez a Theo lenne az? Nem volt harmadik megoldás? – Kérdezek most hirtelen hármat is, láthatóan menekülésben van a lány, bennem pedig feltámadnak a védelmező ösztönök, hogy felálljak, és átöleljem, a támogatásomról biztosítsam. Nem tudom, hogy annak idején mit láttam benne, de talán már akkor is ezt a komoly, de mégis törékeny jellemet, aki külsőleg is igazán aranyos teremtés. Egy pillanatra félrenézek, nem akarom, hogy vizslasson, és tényleg magára vegye azt, hogy akarhattam tőle valami komolyabbat.
-Csak a naplóban olvasottakra. És most gondolj bele, hogyan tudnék szeretni valakit, csak azért, mert leírtam magamnak? Mintha minden nap ismét bele kéne szeretnem, csak mert kötelezően vele vagyok. Ez nem furcsa? Nem tudom, hogy erre mi lehetne a megoldás. – Vonom meg a vállamat, talán az lenne a jobb, hogy ha ismét mennék, kilépnék az életéből, ám olyan kedves a tekintete, és ha még babát is vár, hogyan tehetném?

Tárgy: Re: Beyaert Farm Szomb. 5 Júl. - 0:56

- Pedig tök egyértelműnek tűnik, saját magadnak írod a naplót, hogy emlékezni tudj a fontos dolgokra, vagyis hát az életedre. Vagy ez csak költői kérdés volt? Na, mindegy. Gondolom a nehéz az lehet, hogy honnan tudhatod a jelenben, hogy a jövőben melyik részlet lesz fontos.
Abszolút megérti Josht, hogy vannak apatikus időszakai, amikor nem ír naplót, nem lehet könnyű így élni. Viszont ezt megint csak nem mondja ki, mert igyekszik nem sajnálkozni, márpedig ha ezt kezdené fejtegetni, akkor igencsak közel kerülne hozzá. Inkább belekortyol óvatosan üdítőjébe.
- Ne rombold le, légyszi, a lányregényekből felépített naiv ideámat a szerelemről. – Vigyorodik el fanyarul, de aztán újra megkomolyodik. – Amúgy az, amiről te beszélsz, nem is tűnik szerelemnek. Sokkal inkább valamiféle érdekegyezségnek. Nem tetszik túlságosan.
Theo-ra gondol, vajon az ő kapcsolatuk micsoda? Vagyis pontosabb úgy fogalmaznia, hogy mi volt a kapcsolatuk, rózsaszín szerelem vagy valami kevésbé hízelgő? Az elején még biztos a cukormázas első tiniszerelem volt, abban is biztos, hogy később se változott érdekké, persze változott az évek során, párszor szakítottak is, aztán újrapróbálták, majd újra és újra. Ha különböző egyetemre mentek volna, az nagy valószínűséggel próbára tette volna őket, de ez a próba hamarabb jött el, ami döntése miatt egyértelmű bukással zárult.
Ha jól számol, most már több, mint egy hónapja nem látta Theot, mivel a szökése előtti napokban sem találkoztak, a jegygyűrű visszaadása nem épp kapcsolat-építő húzás volt részéről. Azóta se vette fel vele a kapcsolatot, első a biztonság, akármennyire is nem akarja megfosztani az apaság lehetőségétől. Kezd attól félni egyébként, hogy búcsú nélküli eltűnésével komoly törést okozott kettejük között.
Joshuára pillant, most a vele való kapcsolatát elemezné, de nem jut sokáig, ahogy ők se jutottak sokáig. Túl hamar lett vége számára, hogy ilyen elemzésbe foghasson.
- Az előbb inkább nem akartam rákérdezni, engem beleírtál-e a naplódba, jobb nem tudni, ha nem számít az ember, tudod, nehezen viselte volna az egóm.
Szúrja közbe vigyorogva, aztán hamar arcára fagy a mosoly, amint érzékeli Joshua komolyságát. A folytatás hallatára hangos koppanás kíséretében teszi le poharát az asztalra.
- Na ne..
Élesen szívja be a levegőt fogain keresztül. Szívverése felgyorsul, fehér bőre rögtön elárulja, zavarában egész arca pipacspiros. Aztán feldolgozza a hallottakat. Ez szerelmi vallomás és mégse. Mintha hatályon kívül helyezték volna időközben. Igen, Joshuán se látja az elvakult ragyogást, hogy nahát rátalált. Megcsóválja fejét, ahogy sorra veszi a részleteket.
- De akkor, miért mentünk szét olyan hamar? Azért, amit az előbb mondtál? Hogy megvédj magadtól?
Ha Joshua emlékezett arra, hogy írt róla a naplói egyikébe, akkor talán az okokra is emlékszik. Végül is most nem számít, mert Haley nem igazán tudja mindezt elhinni.
- Szerintem összekeversz valakivel. Igen, Portlandben találkoztunk, és igen, fiatal vagyok, de hidd el, ártatlan nem vagyok. Én elszöktem a szüleimtől, elszöktem Portlandből, ezért is kérdeztem, hogy apámat ismered vagy ismerted-e, nem találhat rám, érted, mert akkor visszavisz és hozzá kell mennem Theohoz vagy elintézi, hogy elvetéljek. – Mindkét keze hasára simul. – Gyermeket várok, szóval nem, nem vagyok ártatlan. És ugyan, amikor találkoztunk se nem voltam szökésben, se nem voltam terhes, de ugyanaz voltam nagyjából, aki most. Szóval szerintem összekeversz valakivel.
Joshua szemeibe pillant, hogy megpróbálja kiolvasni belőle a felfedezést, hogy valóban tévedett, nem szerethetett belé, az alig felnőtt csitribe.
- Mindenesetre talán tényleg érdemes lenne felülvizsgálnod azt a tudatos döntést. Ha volt egy lány, akire így emlékszel, pedig a nevét sem írtad le, gondold el, mi lenne, ha akarnál emlékezni. És, öhm, most csak a naplóban olvasottakra emlékszel vagy az érzésre is?
Még mindig nehezen tartja észben Joshua memória-problémájának az általa eddig megismert jellemzőit, ezért javítja magát folyamatosan és kérdez újra meg újra. Na meg, mert kíváncsi.
- De miért nem írtál nevet hozzá? Ezt a részt nem értem.

Tárgy: Re: Beyaert Farm Csüt. 3 Júl. - 20:58

Haley & Josh

Már közvetlenül előttem van, a magasság ami kettőnk között van, nem is olyan elhanyagolható. Nem akarok, és nem is tudok másfelé nézni, csak a koncentrálós kis arcára. A szemünk logikus módon most nem találkozik, ellenben a lehelletét magamon érzem, ami magam sem tudom miért, furcsán érint, feltüzel. Nem vagyok egy vágyakozós alkat, teljesen máshogyan szoktam ismerkedni, általában a tengerparton, bulikban, kaszinóban, de hogy így valaki természtes közelségbe kerüljön fizikailag, és még beszélgessünk is, kissé feszélyez. Nem rossz értelemben, nem kezdek el zavarba jönni sem, csak éppen meglepő helyzetben találom magam. A meglepő az benne, hogy furcsán jóleső. A mondatára fanyarul elmosolyodm.
- Nem számít, megpróbáltad. Ha piszkos leszel, majd én is letakarítalak. – Kacsintok a lányra, kissé kétértelműen, hogy megtaláljam a saját hangomat, a laza, lezser stílust. Azt mutatom, azt képviselem, hogy semmi sem számít. Igazából ez csupán védekezés, hogy ne kelljen senkit komolyan vennem, és ha most már másodszorra is töltünk egy kis időt együtt, ismerhet már annyira, hogy legbelül azért korántsem az a Carpe-Diem típus vagyok. Mégis, kár lenne bárkit is megbántani azzal hogy hitegetésemmel magamhoz láncolom.
Leülünk egy kicsit iszogatni, és közben azon tépelődöm, hogy tényleg volt egy lány, aki mellé nem írtam nevet a naplómba. Miután igen sokan visszaolvasok, ez viszonylag friss, közvetett emlék. Volt valaki, aki talán akkor túl fiatal volt, talán mert komolyan kedveltem, aki miatt még a Jill képek festéséről is leszoktam egy időben. Mégis úgy éreztem fairnek, hogy még előtte az élet, nem egy akkor huszonhét éves, emlékezetkiesős tolvajjal érdemes elképzelnie az eljövendő múlt napjait. Ő lenne az? Nem, egyszerűen nem írtam még kinézetet sem, csak a várost, Portland. Itt még csak ezen tépelődöm.
- Közvetve igen, ez menni szokott, de nem tudok minden nap nyolcvanhárom órán át naplót olvasni. Igazából vannak napjaim, heteim, amikor úgy érzem, semmi sem számít, és meg sem örökítem az emlékeimet, hadd szálljanak a szélbe. Nincsen senki, akinek rám lenne érdemes emlékeznie, valójában nem is tudom, hogy miért, kinek írom őket... - Ingatom a fejemet. Nem cél, hogy sajnáltassam magam, zordan meredek magam elé. Talán legjobb lenne, ha felpattannék, és itthagynám a lányt a fenébe. Nem is tudom, hogy miért beszélgetek, el fogom őt felejteni, akkor meg mi értelme? Naplókból nem lehet életet élni. Barátságokat kötni. Szeretni. Ez így nem normális. Aztán mégis... valahol megolvad a szívem, amikor azt mondja, hogy aki igazán szeret, meg tudná tenni.
- Talán igen... csak tudod sok szerelmes önző.... Nem adni, kapni akar, és azt szereti a másikban, amit megszerezhet tőle, nem pedig azt, ami összeköti őket. Nem igazán hiszek az ilyesmiben... – Beharapom az ajkam, már lassan egyre biztosabb vagyok abban, hogy ő volt az. Név ugyan nem volt, de bizonyos szófordulatokat a naplómba leírtam, azok most visszaköszönnek. Viszont az arca egyátalán nem. Olyan, akár egy szellem. Egy visszatérő álom, egy fantom a múlt ködéből. Mintha mindig itt lett volna velem, kisérteni. Akár egy párás tükör, amit az embernek nincsen ereje letörölni.
- Aki nem számít, azt nem szoktam feljegyezni. Élem az életemet, ahogy sikerül. Nem szokványos, talán tanulhatok a rosszból is, de nem is tudom, hogy mi lesz a vége. Egyszer bele fogok futni valakibe, akire nem is emlékszem, és ez lesz a vesztem. – Elhallgatok, és tátogok, mint a hal. Portland. Ennyi... Miért kell még ennyire szerencsétlennek is lennem? Lovaglás helyett mehettem volna szörfözni is. Most őrizzem Haley emlékét egy teljes éven át. Addig ha nem is írom le, itt marad az elmémben. Végül kimondom.
- Leírtalak. Azt hiszem. Nem tudom miért olvastam annyiszor vissza, de Te voltál. Nevet nem írtam, mert így utólag visszaolvasva az akkori Josh... belédszeretett. Úgy gondolom. Portlandben. De... talán túl fiatalnak, ártatlannak gondolt ahhoz, hogy....

Tárgy: Re: Beyaert Farm Kedd 1 Júl. - 22:45

- Ömm, le.
Válaszolja egy lélegzetvételnyi hatásszünet után, végül is Joshua kérte. Így ahelyett, hogy átadná a zsebkendőt, két lépéssel átszeli a kettejük közti távolságot. Enyhén pipiskedik, hogy ne kelljen annyira felfelé néznie, miközben megpróbálja eltüntetni a koszfoltot. Felvonja szemöldökeit, mikor konstatálja, hogy makacsabb a folt, mint gondolta – vagy csak az alig érintés nem elegendő, hogy eltüntesse – , aztán elszántan összeráncolja homlokát. Most már igazán lábujjhegyen áll és hogy ne inogjon, teljesen természetes mozdulattal kitámaszt Joshua vállán szabad kezével. Erőteljesebben dörgöli meg a foltot, ami jól nevelten el is tűnik, talán nem is volt az annyira makacs koszfolt.
- Áhh, kész is vagyunk.
Elégedett sóhajt fel ahogy hátralép, miközben zsebre vágja a koszos zsepit. És akkor megpillantja a piros foltot Joshua állán.
- Bocsi, azt hiszem túlzásba estem kicsit. De legalább már nem vagy koszos!
Pedig alig pár perce még fel akarta pofozni, és az feltehetően ennél sokkal feltűnőbb mintájú piros foltot hagyott volna maga után. Szép tenyér formájút. Most már örül, hogy tudott uralkodni magán.
Mire aztán a büfében ülnek, már szinte hálás, amiért visszafogta magát. Most itt ülhetne lelkiismeretfurdalással küzdve, helyette nyugodtan kortyolhatja kissé túlhűtött baracklevét. Elgondolkodik a hallottakon, szórakozottan figyeli, ahogy ujjai a bepárásodott poháron lassan lefelé araszoló cseppekkel játszanak. Az egyik csepp mintha minden látható segítség nélkül felfelé kezdett volna haladni a másodperc egy törtrészéig.. Szaporán pillogva riad fel merengéséből. Nem is tudja hirtelen, mi volt rá nagyobb hatással, szeme csalóka játéka -mi más lett volna?- vagy Joshua igencsak felbolygató szavai. Ahogy az elfeledett csókokról és érintésekről beszél, az nagyon is elevenébe vág. Megköszörüli torkát, mielőtt szólna.
- És ha minden nap felidézed az emléket, megnézed a videót, vagy elolvasod a naplód vonatkozó részét, akkor nem emlékezhetsz rá közvetve? Emlékszel az emlékre és akkor…?
Elhal kérdése, lepillant az asztallapra, mintha nagyon érdekes lenne hirtelen a mintázata, érzi milyen kevés lehet ez így. Csak árnyéka lenne az igazi emlékeknek. Megcsóválja fejét, iszik egy kortyot és ismét Joshuára emeli tekintetét.
- Ne haragudj, máris okosabb próbálok lenni, pedig alig tíz perce tudok erről, te meg ebben élsz évek óta.
Elmosolyodik, kezdi kapiskálni, hogy miért nem szokta elmondani Joshua a problémáját. A sajnálkozás mellett valószínű mindenki hasonlóan „klassz” tippeket ad.
- Gondolom, ha igazán szeret, akkor elfogadna így, ahogy vagy. Erről kéne szólni a szeretetnek, szerelemnek, nem? Talán majd ha találkozol azzal a lánnyal, majd átgondolod ezt a tudatos döntésedet.
Nincs megsértve, se megbántva, hogy nem ő volt az a lány több, mint egy éve, aki miatt meggondolta volna magát Joshua. Az ilyesfajta változáshoz szükséges kapcsolathoz sehol se volt az övék. Most már jobban átgondolta szavait, nem akarja ugyanis bírálni a másik döntését, világlátását, egyszerűen csak a jelenlegi véleményét mondja el, saját szemszögéből.
- Habár, ha onnan nézem, ahonnan te…
Megdörzsöli halántékát, egy pillanatra még szemeit is behunyja. Túl sok mindent kell még igazán feldolgoznia, hogy igazi véleményt alkothasson, nem is folytatja. Inkább Joshuát hallgatja. Elvigyorodik és kinyitja szemeit.
- Nem, az tényleg nem vagy, nem árultál zsákbamacskát, egyikünk se. Gyakran belefutsz amúgy hasonló szituációba? Feljegyzed egyáltalán az ilyen szituációkat?
Ha utóbbi kérdésére nemleges a válasz, akkor nem nagyon lehet átlagolni, mondjuk nem égetően fontos ez a kérdés, csak egyszerűen kíváncsi.
- Sétálni jöttem ki, kell a mozgás, tudod. – Nincs oda az ilyesfajta mozgásért, ez az arcára van írva. – Nemrég költöztem amúgy ide, mi Portlandben találkoztunk.
Már nem aggódik amiatt, hogy megmondja a várost és véletlenül eljut apjához az információ. Nem, már nem gondol szüleire.
- És te? Hosszú távon élvezed a kisvárosi nyugalmat?

Tárgy: Re: Beyaert Farm Kedd 1 Júl. - 18:36

Haley & Josh

Valahol megkönnyebbülés is, hogy nem alakítottunk ki szerelmi szálat ezzel az édes lánnyal, mert így nem bántottam meg annyira, valahol pedig sajnálom is.Van egy nem elhanyagolható korkülönbség, de még nem vagyok annyira komolyan benne a korban, hogy félelmetes lenne. Ahogy nézem, a felnőttlét küszöbén áll, talán ez most egy második esély, hogy megismerjük egymást. Elindul felém, viszont bizonytalanra vált, mert nem tudja, hogy mit is várhat tőlem. Laza mosollyal tekintek rá, megtanultam már kezelni az emlékeim hiányából fakadó hátrányokat. Én tökéletesen elhiszem neki, hogy jóban voltunk, akkor miért kezelném úgy, mintha sosem láttam volna. Talán még a naplóim egyikében is fellelem. Most nincsenek nálam, ezért arra hagyatkozom, amit tőle hallok.
- Köszi. Letörlöd? – Tartom oda az államat, vagy nem is tudom, hogy hol vagyok még koszos. Imádok kijárni a lovardába, de most fontosabb dolgom is van. Azon tűnődöm, hogy akkor milyen kapcsolatban lehettünk. Barátság? Fura lenne, olyan ritkán szoktam csak úgy bandázni. Lefestettem volna őt is, mint Jillt, ruha nélkül? Talán. Azt meg sem merem említeni, hogy van valaki, aki nem törlődött ki az emlékeimből, mert még rosszul érezné magát. Jill egy múzsa, nem több, ellenben a lányok kissé érzékenyek, kár lenne ezt túlkomplikálni. Sikerül végre helyet foglalnunk, és pár szóban összefoglalom a történteket.
- Ugyan, ne viccelj. Régen volt, már megszoktam. A gyerekkori dolgokra úgy emlékszem, mint ahogyan te is a régiekre, homályosan, egy-egy élesebb emlékem azért van. Viszont azok, amik az elmúlt évben történtek, tökéletesen előttem van, szinte minden nap, de előtte teljesen vakfolt. Ezért írom a naplókat, nézek vissza videókat magamról. Ez sokat segít. – Rendelünk végül, az ő üdítője mellé lassan megérkezik az én ásványvizem is. Nagyon is kiváncsi vagyok rá, mert a fiatalsága mellett komolynak tűnik, aki képes az empátiára, és tudja, hogy mit akar, van önérzete.
- Amennyire visszaolvastam, nem nagyon volt. Tudatos döntés, hiszen ki szeretne egy olyan mellett felébredni, aki bele van zavarodva, hogy mit is keresnek együtt? Együtt vagyunk több mint egy éve, emlékszem, hogy milyen a csókod, az érintésed, de közben fogalmam sincsen, hogyan ismertelek meg, és idegen is vagy. Szerinted kinek lenne ehhez türelme, ha pont a kapcsolat alapját törlik ki az egészből? – Megrázom a fejemet, nem tudnék senkinek azzal ártani, hogy magamhoz láncolom, utána pedig a tőrt forgatom meg a szívében, hogy még erre sem képes az elmém, hogy ne zavarjon össze, tudassa velem, hogy a mellettem szuszogó lány életem szerelme.
- Néhány haverom van, akikkel szörfözni szoktam, meg egy jóbarátom, aki már teljesen elfogadta ezt, és nagyon szépen tudja kezelni. De attól, akinek a szívem adnám, nem várhatná el ugyanezt. – Figyelmesen hallgatom őt, miközben kinyitom a vizemet, és beleiszom. Tehát kavartunk, ugye, hogy igazam volt? A barátság kizárva. Nem is sok értelme van férfi és nő között. A pasikkal jókat lehet inni, sportolni, a nőkkel pedig beszélgetni, eljárni ide-oda, és persze más egyebek is. A kavarás alatt nem tudom, hogy történt e köztünk mondjuk valami csók, vagy akár még több, de kifejzetten érdekel. Már azzal is elnyerte a szimpátiámat, hogy ennyire megértő, azt hiszem ez kevés emberről mondható el. Viszont úgy kezel, mintha nagyjából már tartana valahol a kapcsolatunk, és ez... eléggé tetszik. Vagyis, ő tetszik nekem. Ahogyan kezeli a helyzetet. A külsejéről már nem is beszélve.
- Nem vagyok egy átverős tipus. Szeretem a gyengébbik nemet, de azt sosem tagadtam nekik, hogy nem kötném le magam, ezért is nem értettem elsőre, miért is voltam szemét. – Elmolyodom, amikor a betegségemmel viccel, még mindig sokkal jobb, mintha úgy kezelne, mintha valami elmeroggyant lennék.
- Na és te mit kerestél itt Haley? Errefelé laksz? Vagy csak átutazóban?

Tárgy: Re: Beyaert Farm Vas. 29 Jún. - 11:51

A bocsánatkérés már nem pereg le hatástalanul Haleyről. És nem azért, mert hozzá lett biggyesztve, hogy őszintén sajnálja. Egyszerűen csak talán erre várt tudat alatt. Igaz, nem egészen pontos a bocsánatkérés tárgya, de ha valóban igaz a memória-probléma, akkor furcsa lenne, ha azért kérne bocsánatot, mert nem emlékszik rá, az olyan lenne, mintha azért kérne bocsánatot, mert beteg.
- Hát, igazából már nem voltunk együtt, mikor leléptél… akkor nem bántottál meg igazán.
Inkább most mondja el, mielőtt Joshua még egyszer bocsánatot kér azért, amiért nem is kellene neki. Felcsattanásának és megbántottságának okát viszont nem most kezdi kivesézni, előbb ugye érdeklik a válaszok. Táskájából előhalászott zsebkendővel a kezében indul meg Joshua felé, hogy a férfi arcán a kezével szétmaszatolt koszfoltot leszedje, aztán megtorpan. Eszébe jut, hogy Josh-nak ő még mindig csak egy idegen, ezért csak átnyújtja a zsepit és saját állkapocscsontjára mutat.
- Ott, még maszatos vagy.
Megvárja, míg eltűnik a koszfolt, de közben rábólint az üdítőre. Szívesen inna egy kávét, de azt épp próbálja kiiktatni életéből a következő hónapokra, úgyhogy inkább a gyümölcslevekre koncentrál.
- Köszi.
Leül a kihúzott székre, táskáját leveszi válláról és a székre akasztja. Lábait bokáinal keresztezve könyököl fel az asztalra. Figyelme kizárólagosan a magyarázatoké.
- Ó, sajnálom, részvétem.
Nem gondolta, hogy ilyen tragikus lesz a történet. Most már abszolút hisz Joshuának, a saját szülők elvesztésével magyarázkodni egy csaj kedvéért… hát ezt nem nézné ki belőle, de senkiből se, ez amolyan tabunak tűnik Haleynek.
- És nyolc éves korod előtt? Azokra az évekre emlékeztél?
Mivel már ő se nagyon emlékszik a tíz éves kora előtti évekre – igaz, nem is nagyon akar – ezért kérdi így. A szenilisséghez érve már elvigyorodik, és ezzel kiszáll tagjaiból a feszültség maradéka is.
- Egy baracklevet kérek.
Adja le rendelését, a pincérre futólag rápillant, aztán újra Joshuáé figyelme. A naplóvezetést abszolút indokoltnak érzi jelen esetben, ő maga mindig csak két napig jutott, addig tartott a szépen bekötött könyvecske iránti érdeklődése, ráadásul feleslegesen adott volna személyre szabott fegyvert szülei kezébe, már ha igazat ír… de ha meg nem igazat ír, az már nem naplóírás, hanem regényírás lett volna.
- Nagyjából, igen. – Válaszolja meg a kérdést, de mielőtt részletekbe menne, még kérdései vannak. – De így akkor egyáltalán nincs úgymond normális, hosszú távú kapcsolatod? Akármilyen kapcsolatod?
Nem kifejezetten és kizárólagosan romantikus kapcsolatra gondol, bármilyen emberi kapcsolatra, baráti, üzleti, ellenséges kapcsolatra. Nyelve hegyén van, hogy kimondja, mennyire magányos lehet így Joshua. De az már sajnálkozás lenne és annak elkerülése miatt tartanak most itt.
- Hát, mi meg akár hiszed, akár nem, több mint egy éve találkoztunk. Nem jártunk… – Elgondolkodik, keresi a megfelelő szót, amivel leírhatná kapcsolatukat. – Kavartunk egy ideig. Jó móka volt. – Nincsen zavarban, tényleg jól érezték magukat. – Aztán még néhányszor beszéltünk, mikor összefutottunk, de azután egyszer csak mintha elnyelt volna a föld. Nem említettél utazást, de hát nem számoltunk be egymásnak minden tervünkről. Igazából az dühített most fel, hogy azt hittem, megjátszod, nem ismersz fel, vagy talán nem játszod meg magad és csak úgy szimplán nem ismersz fel – elvigyorodik és a férfi feje felé bök ujjával – memória-probléma nélkül nem ismersz fel.

Tárgy: Re: Beyaert Farm Csüt. 26 Jún. - 13:35

Haley & Josh

Nem az a cél, hogy átverjem, először össze is kéne raknom a képet, hogy mi történt velünk, ez nélküle nem fog menni. A szemforgatás, mérges horkantás ellenben teljesen jogos. Tökéletesen megértem, hogy sérti a büszkeséget, ha nem hagyott bennem maradandó nyomot. Csakhogy ezzel az a gond hogy nem veheti személyeskedésnek, gyakorlatilag mindent elfelejtek, ez nem róla szól, még csak hibás sem vagyok a dologban.
Őszinte válasszal felelek, pedig megtehetném, hogy csak vállat rántok, megfordulok a lóval, és elindulok az eredeti célom felé. Mégis, van a tekintetében valamilyen mélyen megbántott érzés, őszintén kiváncsivá tesz, érdekeltük-e egymást, mi történt, hogy nehezen tér most napirendre felette. Hamar lekerülök a nyeregből, nem akarok lenézni rá, legyünk csak egy szinten. Papírt nem tudnék most előkapni, azt pedig erősen kétlem, hogy visszajönne velem a szállodába, hogy megmutassam neki az orvosi zárójelentéseket. Örzöm őket, hiszen a rendőrség felé ez komoly fegyvertény amikor a beszámíthatóságot vizsgálják.
Nem is kell nagyon magyarázkodnia, már az is elég lehet, hogy nem tartottuk a kapcsolatot, mert ennyi biztosan volt, különben most nem nézne olyan csúnyán. Méregetem őt, próbálok mosolyogni, enyhíteni a helyzetet.
- Őszintén sajnálom Haley. Ne vedd olcsó bóknak, de szándékosan nem koptattalak volna le, úgy, hogy nem is mondom. Ha nem akartam volna tőled semmit, úgy gondolom, megmondtam volna. Bármennyire is fura, nem szokásom bántani senkit. – Legalább bemutatkozott. Annyi egyértelmű, hogy ha rám néz, hogy fontos a külsőm, ez biztos, és az is, hogy nem vetem meg, ha valaki csinos, viszont amilyen hangsúllyal beszélek, van valami a tekintetemben, ami arra utalhat, nem vagyok egy mézesmázos alkat. A régi idők lovagjaiból maradtam fent, csak éppen élem világomat, rabolgatok, kaszinózok, és persze nőzöm is, de akit tényleg megismerem, azt nem hagyom csak úgy magára. A kettő megfér egymás mellett. Biccentek az ajánlatára, és miután a ló már ki van kötve, megtörlöm kissé az arcomat, ha koszos lenne.
- Meghívlak egy üdítőre, és megpróbálhatom elmondani. Vagy kávé legyen? – A farmon belül van egy kis beülős részleg a megfáradt lovacskázóknak, arrafelé invitálom, remélem hajlandó velem jönni, ha nem, akkor maradunk kint. Ellenben ha mégis mutat némi beleegyezést, akkor kihúzom neki az egyik műanyag széket, és leülök valahova a közelébe, hogy megvárjuk a pincérnők egyikét.
- Nyolc éves korom óta. Autóbalesetünk volt, a szüleim meghaltak, én ennyivel megúszom. – A kérdésre hümmögök egy sort, a mibenlétét én sem látom át tisztán. – Elvileg pontosan egy évig tart a dolog. Mintha attól függne, hogy mikor kerüli meg a föld a napot. A szilveszterhez nincs köze. Nagyjából háromszáz hatvan nap, de ne aggódj, még közben is felejtek, az csak szimpla szenilisség. – Az asztalra könyölökök, ha már ott vagyunk. Megérkezik egy fiatal hátranyalt hajú srác, én egy ásványvizet kérek, Haley pedig amit szeretne, természetesen én állok mindent.
- Naplót vezetek, diktafonra beszélek rá, csak tudod attól mert leírtam őket, nem ugrik be, hogy kivel mi történt, állandóan újra kell őket olvasnom. Nem mindig voltam mindenkivel rendes, változtatni sosem árt. – A fejemet rázom, tényleg nem tudom, hogyan is indult a kapcsolatunk, inkább a sajátom történetemet folytatom. – Viszont akkor szokott gond lenni, ha... inkább magyarázom. Találkoztunk több mint egy évvel ezelőtt, de tartottuk a kapcsolatot, amely elhúzódott, és már az egy éven belül is vannak valakiről emlékeim, viszont ha az elejére nem emlékszem, annyira összezavar, hogy vadidegenként kezdek el valakit kezelni, még ha tudom is, hogy később mit csináltunk együtt... Fura, de nem tehetek róla. Ilyenkor van az, hogy lelépek, magyarázkodás nélkül, és inkább tartson szemétnek valaki, mintsem sajnáljon, vagy erőltesse a dolgot. Veled is ezt csináltam?

Tárgy: Re: Beyaert Farm Hétf. 23 Jún. - 16:30

Szorosabbra fonja mellkasa előtt karjait, Joshua szavai még mindig nem épp eloszlatják a harag és düh vörös ködét. Megforgatja szemeit és mérgesen horkan fel. Talán ha behúzna egyet Joshnak, akkor jobban emlékezne rá legközelebb. Legközelebb? Nem, nem tervez semmilyen legközelebbi találkozást.
Hitetlenkedve vonja fel szemöldökeit a magyarázat hallatán. Ezen el kell gondolkodnia. Egyelőre nem tudja, mit feltételezzen. Nem tudja, hogy valóban létezik-e ilyesmi, biológia órán nem foglalkoztak ilyesmivel. De sellő-szindróma is létezik, pedig arról se tudott. Mindenesetre fenntartásokkal kezeli a történetet, mert valóban lehet igaz, időben is passzol, több mint egy éve találkoztak, ugyanakkor túlságosan is tökéletesen passzol. Olyan kényelmes magyarázat ez. Semmi lelkiismeret-furdalás, ahogy Josh mondta, persze, hogy kényelmes.
Nincs az a pénz, hogy bevallja, Joshua megbántotta őt. A múltban nem is annyira, egészen könnyen túllépett a búcsú nélküli lelépésen, hisz nem igazán jártak, nem ígértek egymásnak semmit. De hogy ne tudja, hogy kicsoda? Ez sértő és igenis bántó dolog Haley számára. Még akkor is, ha figyelembe veszi az állítólagos orvosi problémát. Kihasználásról se volt szó, ezért erre nem is reagál.
- Haley..
Alig nyitja ajkait, fogai között szűri csak a nevét. Egyszerűen nevetségesnek tartja, hogy be kell mutatkoznia mindazok után, ami kettejük között történt. Akár igaz a történet, akár nem.
Pillantása a felé nyújtott kézre rebben, majd vissza a férfi arcára.
- Egyelőre fegyverszünet, többet szeretnék tudni.
Nem mozdul, nem nyújtja kezét. Tartása viszont már nem annyira merev, kicsit ellazulnak összefűzött karjai. Tekintete Joshua vonásait vizsgálja, hátha úgy könnyebben találja el, hazudik-e a férfi vagy sem.
- Mióta van ez a… memória-problémád? És hogy működik? Minden nap elfelejted az egy évvel azelőtti napot, érted, ’86. július 1-jén felejted el ’85 júliusának első napját vagy szilveszterkor radírozódik ki a komplett óév? És honnan tudod akkor, milyen voltál régen, honnan tudod, hogy változni akarsz? És…?
Hirtelen beugrik neki egy ezeknél sokkal fontosabb kérdés.
- Várjunk csak! Akkor ezek szerint, akkor azt se tudod, hogy hol találkoztunk, ugye, és azt sem, hogy ki az…?
Inkább elharapja a mondatot, nem akarja feleslegesen felhívni figyelmet a családi problémáira. Jó lenne, ha nem kéne amiatt aggódnia, hogy esetleg emlékszik az apjára. Már ha ismerték valaha egymást… vagy most is ismeri… vagy csak most ismeri… túl sok lehetőség és számára túl sok veszélyes. Jobb keze hasára rebben védelmezőn, ki kell derítenie, hogy Joshua ismeri-e az apját vagy sem, ez már nem a büszkeségéről szól, hanem a baba és a saját biztonságáról.

Tárgy: Re: Beyaert Farm Pént. 13 Jún. - 15:14

Haley & Josh

Nem akarok a lóról lenézni rá, ha egyébként is felpaprikáztam már tudomisén hogy mivel. Leszállok a nyeregből, a kancát pedig magam mögött húzom a kantárszáron, de ez így nem fog menni, a rángatás nem célom. Gyorsan kikötöm az egyik oszlophoz, úgy tűnik ebből nem lesz derűs vágtázás. Bármekkora csajozós vagyok, ezt most szépen félreteszem, egy kislány lelkébe nem szokásom belegázolni. A csomóval igen jól boldogulok, gyorsan kikötöm a paripát, és már mennék is a szőkeség után, hogy megpróbáljam kideríteni, hogy miért is vagyok féreg, a meglepetés letaglóz, hogy megpördül, és kellemesebb hangot üt meg. Közelebb lépek, és a csábosság látszatát messzemenőkig kerülve szólalok meg.
- Nem tudom, hogy mivel bántottalak meg, de van egy sejtésem. Nem emlékszem rád, de ez közel sem a te hibád. Ha lehet azt mondani, nem vagy éppen felejthető. – Mormolom egyszerűen, nem az a cél, hogy bókolgassak neki, sokkal inkább az, hogy megnyugodjon, és ne vegye magára. Végigmérem, mielőtőtt a magyarázatba fognék. Nem fogja elhinni véleményem szerint, én pedig nem hordok magammal orvosi látleletet, hogy bárkinek is magyarázkodjak. A naplóim szerint nem is tettem ilyesmit sosem. Talán ha otthon beléjük néznék, beugrana, hogy Haley az, így viszont bármennyire is nézem a fiatal arcot, a csodaszép pillantást, bármennyire is erőltetem az agyam, lebenyeim nem engedik át az információt. Megütögetem a tarkókat az ujjaimmal, ahogy magamra mutatok.
- Csakis velem van a baj. Orvosi eset vagyok, szó szerint. Nulla memória. Na jó, nem nulla, de egy éven túl minden törlődik. Ezek szerint régen találkoztunk. – Próbálok mosolyogni, de nem akarom megalázni, hogy úgy érezze, kinevetem. – Ha megbántottalak, kihasználtalak, sajnálom. Őszintén, manapság igyekszem nem olyan lenni, csak valahogy... Nehéz felelősséget érezni, ha lelkiismeretfurdalásom sincsen hosszútávon. Megérted? – Piciny vigyor kúszik ajkaim tövébe, és kezet nyújtok.
- Te biztosan emlékszel rám... Joshua Brody... Elmeséled? Hátha még jóvá tudom tenni. Béke? – Pillantok a kezére várakozóan, és csak reménykedhetek, hogy van visszaút. Bármilyen kapcsolatban is voltunk korábban. Azon tűnődöm, hogy mi is lehetett. Cseppet sem vagyok barátkozós alkat, csakis valami egymásnak feszülős affér lehetett, de milyen megközelítésben? Fiatal, ez tény, de a saját sorsának kovácsa. Lehet, hogy én tetszettem volna meg neki? Franc!

Tárgy: Re: Beyaert Farm Szer. 11 Jún. - 21:23

A megnyugvás meglehetősen nehezen megy most Haleynek. Egyébként is meglehetősen ingadozó a hangulata mostanában, nem nagyon boncolgatja az okát, tökéletesen tisztában van vele. Szökése egy hetének izgalmai és a folyamatos koncentráció, hogy ne hibázzon, elnyomták a hormonok okozta hangulat-kilengéseket. Azonban azóta ismét elkapják a hormonok és racionalitás énjét messzire elfújják. Igyekszik nem menni se Roberta, se Nate agyára, de mikor néha még saját magát is nehezen viseli el, akkor nehéz tekintettel lennie másra.
Csak abban bízik, hogy bátyja nem könyveli el ezt általános viselkedésének. Habár Portlandben is meglehetősen szeszélyes volt a szülői házban, de arra egészen más oka volt. Ha most képes lenne más érzelemre is a haragon, sértettségen és megbántottságon kívül, akkor megijedne, nem-e belé csontosodott a hisztizés ezen formája.
A vörös köd nehezen oszlik gondolatairól, sőt talán sűrűsödik Joshua szavaitól.
~ Hékás?? Most tényleg? Hékás? Ez szánalmas. ~
Ugyanúgy trappol tovább, csak a folytatásra torpan meg.
- Hogy mi rosszat?? - Magas hangon szakad ki belőle a viszontkérdés. - Hogy találkoztunk-e..?? Hogy te mekkora egy féreg vagy..
Visszafordul Joshua felé, karjait összefűzi mellkasa előtt.
- Jól van, hallgatlak, ha ennyire akarod. Szóval mivel tudod kimagyarázni magad?
Felszegi fejét, arca a dühtől rózsásra pirult. Nem igazán kíváncsi mit akar mondani a férfi, mi más lenne, mint hazugság? De hát megadja az esélyt a kimagyarázkodásra, élettapasztalatot szerez vele legalább.

Tárgy: Re: Beyaert Farm Hétf. 9 Jún. - 20:18

Haley & Josh

A ló hátán már sokkal kényelmesebb a kilátás, még ha a csutakolás után én magam nem töröltem arcot, kissé koszos maradtam. Sebaj, most nem az számít, hogy szalonképes legyen, hanem hogy kicsit kiengedjem a fáradt gőzt a következő rablás előtt. Már jól megterveztem, embereket is béreltem fel, már csak lelkileg kéne elengedni magam, hiszen a testem majd tudja, hogy mit kell tennie, a friss levegő, a lovagolás pedig tökéletesen ki tud kapcsolni. Fűzhetnék valami jó nőt is egy meghitt zugban, de erre majd Vegasban is sor kerülhet, az szinte már természetes, a mostani napok nem arról kell, hogy szóljanak. Éppen lépdelnék el az istállótól, hagyom, hogy a kanca önálló döntéseket hozzon, ő pedig némi bizonytalankodás után odaporoszkál a fiatal szőke lányhoz, aki bár roppantul csinos, idegennek tűnik, és nem olyannak, aki hajlandó lenne nyeregbe pattanni, bármilyen értelemben is utalok most erre. Hosszabbra engedem a kantárszárat, és hagyom, hogy lovacskám odahajolva a lány zsebében kotorásszon, a szemembe sütő naptól még az arcát sem látom igazán, így le kell árnyékolnom tenyeremmel a homlokomat, hogy így ismerjem el, hogy milyen kis cuki. Odaszólok, jelezve, hogy én is itt vagyok, kapok is egy csúnya elutasítást. Nem is elutasítás, több annál. Ha csak sármosan udvarlok, akkor annyit mondanak, bocs foglalt vagyok, vagy ez nálam nem pálya. De így.. mintha már alapból elitélne valamiért. Lázasan kutatok az emléleim között, de egyátalán nem ugrik be. Lepattanok a lóról, és a kantárszárat magam után húzva eredek a nyomába, de annyira nem vagyok erőszakos, hogy visszarántsam a karját, csak utána szólok.
- Hékás... mi rosszat csináltam? Találkoztunk már..? Hallgass már meg.. – Szólok rá kissé keményebben. Ha tényleg bunkó akarnék lenni, és egy lekoptatás után akadok vele össze, szimplán észre sem akartam volna venni, remélem ennyire logikája van. Nem igazán beszéltem senkinek a betegségemről, de ha egy ilyen fiatal lánynak gázoltam bele a lelkébe, legalább annyit megérdemel, hogy tudja, nem az ő hibája volt... Igazán kiváncsivá tett, hogy mit is csinálhatott az egy évvel fiatalabb Joshua.

Tárgy: Re: Beyaert Farm Szomb. 7 Jún. - 21:45

Lábai még nem fáradtak el, ezért könnyen eldönti, hogy tesz még egy kört valamelyik útvonalon, mielőtt hazaindulna. Döntését majdnem felül kell bírálnia, mikor áthalad egy árnyék nélküli részen. Az eddigi árnyas ösvényen kellemesen fújdogált az erdő illatú, frissítő szellő. A napégette útszakaszon is fúj némi szél, de az cseppet sem frissíti fel Haleyt, az illatáról pedig jobb nem is beszélni.
Alig várja, hogy beérjen újra az árnyékba. Egész biztos, hogy sétájának következő szakaszát az árnyékot követve fogja megtervezni. Az egyik oszlopnak dőlve végül megpihen. Előveszi táskájából az üveg limonádét. Roberta készítette és pakoltatta el, némi sós nassolnivalóval egyetemben. Utóbbit Haley már a kocsiban megdézsmálta.
Iszik pár kortyot, azután visszacsavarja a kupakot és elteszi a táskájába. Azonban még nem csatolja össze a zöld vászontáskát, előbb ugyanis még előhalássza walkmanjét. Persze, jó a természet lágy ölén sétálgatni és madárcsicsergést hallgatni, de Madonna mennyivel vagányabb már. Pláne ez az új albuma, a True blue. Különösen az első számot tudja átérezni Haley. Most is átfordítja az A oldalra a kazit és előretekeri a Papa don’t preach-hez.
Annyira el van foglalva, hogy a fülhallgató zsinórját kibogozza, hogy nem veszi észre a közeledő lovat, s lovasát. Érthető módon frászt kap a túlságosan közelről ismerkedő lótól. Haley a lovakhoz se ért jobban, mint a kutyákhoz, de mivel a lovak nagyobbak, mint a kutyák, ezért óvatosabban mozdul a kis barna mellett, miközben magában fohászkodik, nehogy ijedtsége átragadjon a lóra.
- Szia paci, te se egyél meg, légyszi! Nincs rajtam… se nálam semmi ehető.
Javítja ki magát, mikor a paci a táskája iránt érdeklődik élénkebben. A lovasra csak a megszólításkor pillant fel. El is feledkezik a lóról, de ezt nem a megszólítás megfogalmazása érte el. Elkerekedett szemekkel bámul fel a férfira, pulzusa az egekben, szólásra nyitja száját, aztán végül anélkül csukja be, hogy egy szót is szólt volna. Szemei összeszűkülnek, jobbját nemes egyszerűséggel emeli Joshua felé, középső ujját leszámítva a többit behajlítva mutat be neki.
- Te szemét bunkó!
Azzal sarkon fordul és elindul a másik irányba. Nem kéne nagyon felmérgelnie magát... habár ez már veszett fejsze nyele, szinte remeg az idegtől... ezért inkább a mielőbbi megnyugvásra koncentrál.

Tárgy: Re: Beyaert Farm Szomb. 7 Jún. - 16:15

Haley & Josh

Régen voltam már errefelé, olyan sokat vagyok vízközelben, hogy elfelejtem, hogy mennyire is szeretek lovagolni. Csak én és az állat, na meg a végtelen mezők, hegyvidékek, ahol fel lehet kaptatni, szívni a jó levegőt. Hatalmas előnyöm a képességemben rejlik. Még fiatalabb koromban a játékszenvedélyem miatt sokat jártam lóversenyekre, és egyszerűen belémégett a látvány, tanulnom sem kellett, a renitámban rejlő emberfeletti emlékezőkészség elő tudja bármikor is hozni, még ha én magam nem emlékszem konkrétan a látottakra.
Kiengedem az állatot a karámból, és jól lecsutakolom, mielőtt még elindunánk. Hátramegyek még a nyeregért, amit előrehozok, természetesen előtte kikötöm őt. Már lovagoltunk ki együtt párszor, engedelmes kancaként szokott hozzámsimulni az egyébként sötétbarna lovacska, talán Írországból származik, mint az a különös kislány, akit nagyon régen láttam már, mégis itt maradt az elmémben furcsa módon, nem tudom, hogy miért nem törlődött már régen. Talán nem is emlékszem már rá igazán, csak sokszor rajzoltam le, ezért tudom előhozni mintha igazi emlék lenne. Csak különös módon még az Írországi tájra is világosan tudok magamban utálni, ahol találkoztunk. Fura... Inkább nyeregbe pattanok, délcegen ülöm meg az állatot, miután már nincsen az oszlophoz kötve megindulok vele egyenlőre még csak lépésben. Ha nem volnék oly koszos az istállótól, akár szőke hercegnek is kinézhetnék. Phyllis kantárját hosszabbra veszem, hadd lépdeljen arra, amerre kedve támad, majd később lesz csak az, hogy keményebbre fogom a gyeplőt, és az lesz, amit akarok. Az állatka tanácstalanul botorkál, és az oszlopok környékén ácsorgó lány felé veszi az irányt, hogy bólogatva szaglássza meg, hátha van nála répa, vagy kockacukor. Még sosem láttam itt a teremtést, barátságos félmollyal nézek le rá a nyeregből.
- Szia szőke cica... Úgy tűnik tetszel neki. Új vagy errefelé? – Kérdezem ismerkedés gyanánt, ha úgy látja, akár még szintén kereshet magának egy pacit, hogy hozzám csatlakozva kimerészkedjünk a dombok közé.

Tárgy: Re: Beyaert Farm Csüt. 5 Jún. - 22:09

Haley nem az a kimondottan sportos alkat. A suliban a tesi órákat végigcsinálta, persze, muszáj volt, legalábbis egy részén ott lennie. Amúgy nem lenne ügyetlen, még a labdajátékokhoz sem, egyszerűen csak nem érdekli a sport. Az úszás az egyedüli kivétel, azt is legjobban természetes vízben szeret, hogy tengerben, óceánban, tóban, folyóban, az már mindegy is.
De a tónál nem lóghat állandóan, feltűnő lenne, hogy miért nincs iskolában. Az otthoni medence és kis tavacska is klassz, de a kerítésen belül elég ingerszegény a környezet. Kivéve mikor Füles is a kertben is handarikázik, de akkor meg túlontúl sok az inger, ráadásul nyálas is. Nem tagadja, egy kicsit még mindig fél az energikus kutyustól.
No de, az orvos azt mondta, hogy mozognia kell. Ugyanakkor egy csomó mindent nem csinálhat, nehogy veszélyeztesse a babát. Persze a lovaglás is igen előkelő helyen áll a listán, és az se volt sose Haley kedvence, szóval most sem lovagolni jött ki a lovardához. Sétálni jött. Sétálni és lovakat nézni. Jó messziről, az a biztos.
A jó időre való tekintettel mini farmerszoknyát visel, fehér-krémszín csíkos ujjatlan felsővel. Haja kibontva, de egy vékony hajgumi ott van a csuklóján, hogy szükség esetén összefoghassa szőke tincseit.
Jó nagy kört tett meg, most ismét az istálló felé halad, miközben azt latolgatja, hogy menjen-e még egy kört, persze más irányba. Figyeli közben a gyönyörű állatokat és néha a lovasokon megakad pillantása. Ahogy elnézi pattogó alakjukat a nyeregben, valahogy még mindig nem irigyli őket, nem vágyik továbbra sem nyeregbe.

Tárgy: Blaise Richter számára Vas. 4 Május - 17:00

Ha valaki megkérdezné, mivel töltöm szívesen a szabadidőmet, igen egyszerű de ködös választ adnék rá. Bármivel, ami közben jól érzem magam. Ebben ott a csavar, hogy megkérdezhetnék, mit csinálok, mikor dolgozom. Ugyanezt válaszolnám. Az a legjobb, ha amit csinálsz, az legalább egy kicsit hasznos legyen. Onnantól már élvezheted, nem lesz bűntudatod, hogy pazarlod az idődet. Az én kedvenceim a kiemelten szórakoztató és egyben hosszú távon is hasznos időtöltések. Ilyen például a kísérletezés. Az egyik legjobb módszer arra, hogy új ismereteket szerezzünk. Innentől kezdve pedig már csak egy jó cél kell, amivel az ismeretek egy csoportját behatárolhatjuk, megindokolva a kísérlet miértjét.
A miért már megvolt. Eddig az energia megszerzése, mint olyan, bőven elég volt. Mostanra valamivel többre vágytam, egy kis izgalomra. A huszadik század többedszerre bizonyította, hogy tud adni számomra egy másfajta indokot és területet is, amit kutathatok.
Igen ám, de ha az indok és terület már megvan, még mindig kellenek eszközök. Szükség van tesztalanyokra, eszközökre és megfelelő környezetre. Erre is ott volt az válasz az orrom előtt. Olyan, mintha valami misztikus irányítója a világnak - nevezhetjük akár sorsnak is, teljesen minden - azt akarná, hogy kutassak.
Ez pedig pontosan egy olyan elmélet, melynek sem az igazát, sem a hamisságát nem lehet az általunk ismert rendszeren belül bizonyítani. Meghagyom hát a filozófusoknak, teológusoknak és egyéb unatkozó töprengőknek.
Ideje hát összeállítanom a napirendem! Ehhez komoly segítséget nyújt, hogy újból átgondoljam a miérteket, majd pedig kitaláljam a pontos mikéntjét kutatásaim folytatásához.
Mosolyogva támaszkodom a korlátnak, miközben figyelem a jelenlévők önfeledt időtöltését.

Tárgy: Re: Beyaert Farm Szomb. 3 Május - 17:50

Nikola Teslanak

Hallom, hogy van egy remek farm North Salemben, és nem bírom ki, hogy ne látogassam meg! Lovagolni nem tudok ugyan, de szívesen időzöm az állatok között. Időnként a gyerekeket is jókedvűen figyelem, akik jelenleg itt vannak rajtam kívül. Van amelyik lovagol, van amelyik beszélget pár barátjával, s van aki csak néző, vagy szintén csak a kikapcsolódás miatt jött el ide.
Nálam lassan új rendszerré válik, hogy ki-kimozdulok szobám zugából, hogy jobban felfedezzem az engem körülvevő helyeket, embereket.
Kezeimet kék farmerom zsebeibe csúsztatva sétálok az egyik karámhoz, amiben épp egy fiatal csikót futószáraztatnak. Úgy rója a köröket a középen álló ember parancsára, mintha az erejével túl akarná szárnyalni a nála sokkalta idősebbeket. Élénk, és kitartó, akárcsak a gyerekek, akik egy a karámmal szomszédos gyakorlópályán tesztelik épp tudásokat. Rögvest odavándorlok, miközben az idő viszonylag gyorsan telik. Mikor idejöttem még délelőtt volt, de mostanra délután 3 körül is járhat. Hmm, tényleg gyorsan telik az ember, ha jól érzi magát, és én még nem gondoltam arra, hogy elmegyek.

Tárgy: Re: Beyaert Farm Szer. 16 Ápr. - 15:06

Szabad játéktér, új játék kezdhető.

Tárgy: Re: Beyaert Farm Kedd 8 Ápr. - 16:38

- Nem szeretnék én lenni az amerikai álom. Szerintem mi akkor vagyunk a leghatásosabbak, ha észre sem vesznek. Illetve nem tudják a történéseket hozzánk kötni - vonom eg a vállam. Persze mikor igazán tudatára ébredtem a képességemnek én is szívesen dicsekedtem volna vele, hogy elkápráztassam az osztálytársaim, illetve hogy a frászt hozhassam azokra, akik nem voltak kedvesek épp. De szerencsére a szüleim megértették velem, hogy az végül nekem nem lenne jó. Mert más vagyok, márpedig az emberek többsége fél a mástól. És amitől félünk, azt elutasítjuk, azt bántjuk.
- Veled jó vásárolni menni - nevetek Lisara, már nevetésemmel is enyhítve a szavak negatív értelmét, hisz csak vicceldőöm, eszembe sincs "kínján" poénkodni.
- Te egyszerre tudod megmondani, hogy a ruha milyen női szemmel, nem túl ribancos-e, és ugyanakkor pasiszemmel mennyire dögös - kacsintok rá, miközben lassabb lépésre váltok, hisz a távolban már újra látszik az istálló épülete.
- Zseni? Azért túlzás... - mosolyodom el szerényem. Nem, nem hinném, hogy én is olyan összetetten gondolkodom, mint ő. Csak mondtam, ami először az eszembe jutott. Hogy mások ebbe mit látnak vagy épp mit magyaráznak bele az már csak a plusz.
- Remek - bólintok a döntése hallatán, a már ránk váró istállófiú felé vezetve a lovam. Talán látott minket, hogy jövünk, talán elmenetelünktől fogva idedermedve várakozott visszatértünkre.
- Azt hiszem, meg tudnék most enni egy egész sonkás pizzát - sóhajtok, ahogy megkordul diszkréten a hasam. A lovaglás remek sport, de kétségtelen, hogy a friss levegő leszívja az embert.
- Köszönöm - biccentek kedvesen a srácnak, miután leszálltam és átadtam neki a szárat, majd még egyszer végigsimítom a ló fejét, míg Lisára várok.

Tárgy: Re: Beyaert Farm

» The Pavillion Farm