Darcy Price

"Nincs olyan rejtély, amit ne kellene megpróbálnunk megoldani."

Userinfó: Főkarakter

Név: Darcy Price
Születési dátum: 1961. május 1. New York, USA
Besorolás: Ember

Jellem: Nagy a szám, de tényleg nagy. Hajlamos vagyok olykor-olykor - na jó mindig - túllőni a célon és elég ritkán számolok a következményekkel, aztán persze jön a futás, meg a sikítás, amikor rájövök, hogy kissé sikerült benézni a dolgot, de egy jó újságíró nem hátrál meg a kisebb problémák szembejöttekor nem igaz? Addig üsd a vasat, amíg meleg, meg ilyesmi, ahogy mondani szokták, én pedig ütöm is, ha kell két kézzel és baltával. Na jó, azért nem vagyok egy tipikus darabolós gyilkos, amúgy se tudnád ezt elképzelni az ártatlan ábrázatomról igaz? De elkanyarodtam. A lényeg, hogy eléggé szókimondó típus vagyok, teszem amihez épp kedvem van és amikor épp kedvem van hozzá. Szeretem a rejtélyeket, az érdekességeket és felettébb kíváncsi típus vagyok, ami igazából enyhe kifejezés. Minden érdekel, ami különös, ami érdekes és mindennek tudni akarom a magyarázatát. Tudjátok UFO-k, meg 51-es körzet, meg minden, ami izgi. Tuti, hogy egyszer elérem majd, hogy megkapjam azt az átkozott Pulitzert, addig pedig tolom tovább megállás és pihenés nélkül, mert ez érdekel és ezt szeretem. Hajlamos vagyok kissé meggondolatlanul cselekedni, aminek általában meg van a következménye, de eddig mindig sikerült kivágni magam minden helyzetből.

Külső: Hosszú barna haj, amit általában kiengedve hordok, kivéve akció közben, mert akkor kényelmesebb a lófarok. A szemem is barna, majdnem fekete, kissé mandulavágású. Jó eséllyel volt a felmenőim között keleti származású, netán hawaii-i, fogalmam sincs igazság szerint. Az arcom egyébként egy helyes, kedves lányt tükröz, de azért ne bízd el magad, szétcsapok a srácok között, ha arra van szükség, mindig is elég talpra esett voltam hozzá, ami érthető, ha egyszer árvaházban nevelkedtem. A bőröm barnább egy leheletnyivel, mint az átlagé. Nem vagyok túl magas, se túl kicsi, a magam 168 centijével átlagos női méretekkel rendelkezem. Az alkatom a vékonyabb felé tendál, de azért nem vagyok egy tipikus gebe. Az egyszerűbb ruhákat szeretem, farmer, sportcipő, testhez álló póló. Szoknya talán életemben kétszer volt rajtam, de akkor lehet, hogy túlzok, magassarkúban pedig tuti biztos, hogy első körben pofára esnék... másodikban is, szóval nem erőltetem a dolgot.

Előtörténet: Nem mondanám, hogy túlságosan bonyolult volt eddig az életem. Árvaházban nőttem fel, a szüleimről az ég világon semmit sem tudok, de igazából nem is érdekel a dolog. Ha egyszer elhagytak, akkor elhagytak, nem hiszem, hogy rágni kéne magamat a miértek miatt. Gondolom felelőtlenek voltak, vagy ilyesmi aztán kész. Nem volt amúgy annyira vészes a dolog, legalább kellően talpraesett lettem, mert tudtam, hogy meg kell védeni magam, hogy mikor kell kiállni a saját igazamért és ennyi. Legalább nem lettem valami kis anyámasszony katonája, és nem félek a nehéz helyzetektől, hanem megoldok mindent, amit kell, mert eddig is így ment ez. A saját lábamra állva nőttem fel és lettem az, aki vagyok, erre pedig felettébb büszke is vagyok!
Persze az árvaház kényelmes sem tartott örökké, és kikerülve már az életbe egy fokkal bonyolultabb volt a dolog. Hiába az addigi életmód, változtatni kellett. Nem lehet mindent megoldani verekedéssel, vagy hogy betöröd a fiúk orrát, ha incselkednek, ha nem tetszik. Nem, sajnos a való világban muszáj legalább egy kicsit alkalmazkodni, ami még mindig nem megy tökéletesen. Nem vagyok egy szent, aki betartja a törvényeket, minden áron, mert úgy nem lehet leszakítani a nagy sztorit sajnos. Hamar rájöttem mit akarok, újságíró suliba mentem, amit kemény melóval, de sikerült elvégezni. Nem mondom, hogy egyszerű volt, hiszen melóztam mellette egy bárban pultosként, de fiatalon még az ember sokat bír, olyankor kell terhelni a szervezetet.
Jelenleg egy kisebb lapnál dolgozom New Yorkban. Ez még nem álmaim melója, mert a város legszebb fánkjáról írni... hát nem valami nagy kihívás, de közben a saját fejem után is megyek és utána járok mindennek, ami érdekes lehet, amiről hírt hallok és amit van esélyem nekem elkapni, vagy megírni. Majd jönni fog az a nagy áttörés, csak ki kell várni, én pedig várok és addig is dolgozom megállíthatatlanul. Minden érdekességre rávetem magam és ha kell, akkor nem riadok meg az akadályoktól. Volt már rá példa, hogy betörtem valahova, úgyhogy ebben is van némi tapasztalatom. Tudom-tudom nem törvényes, de ha el akarsz érni valamit, akkor néha azt is be kell vállalni, amit más nem merne, mert pont így van esélyed kiemelkedni, én pedig ki fogok! Tuti biztos, hogy az én nagy sztorim is itt van valahol a közelben, csak rá kell bukkannom.