Gabriel & Angela

Csak vigyorgok az egészen. Hát persze, Gabriel-nek minden megoldható, még igazán nem fordult elő, hogy láttam volna egy akadály előtt toporzékolni. Neki könnyen megy az áthaladás, nem úgy, mint nekem.
A kérdésére, hogy hol is tartottunk elnevetem magam, mintha nem ez volna a legfontosabb, de mindegy, jól jött ki.
Teljesen bezsongok ezen az eljegyzésen, mondjuk nem akarom fényezni magam, de én már jó régóta tudom, hogy ez úgy is bekövetkezett volna, az, hogy Gabriel ezt alátámassza csak hitelességet ad annak amit én már tudtam.
-Most mondjam azt, hogy én is tudtam? Nem akarom dicsérni magam úgyhogy...de tudtam bizony! - Mosolygok. Látni lehetett rajtuk, hogy szeretik egymást ahogy Gabriel is mondta igen komoly a dolog. Egyszer talán Blaise megkéri majd a kezem, talán. Erre a gondolatra jobb nem összpontosítani hisz nem állnak köztünk olyan jól a dolgok mostanában.
Követem Gabriel-t a mosdókhoz és közben a nyuszis mamuszokat nézem ahogy lépked, nem bírom magamban tartani a vigyorgást, a nagy és kemény X-men meg a nyuszikái, aranyos.
Egyik pillanatban még a WC-nél vagyunk a következő pillanatban meg a szobájában, engem pedig hányinger kerülget, hát az biztos, hogy ezt nem lehet éppen élvezni, a papírzacskót is elfogadom meg a vizet is, bár azért érzem, hogy nem ma fog meglátogatni Kis Vuk.
Elfordulok és hagyom, hogy felöltözzön közben megiszom a vizet.
-Azt hiszem jól vagyok. - Szólok hátra, a hányinger nem tartott sokáig, de nem is mondhatnám, hogy teljesen elmúlt minden mellékhatás. Tati ezt hogy bírja?
-Ahová gondolod, Róma és London, jól hangzik, felőlem mehetünk, de ha lehet pár szem pirulát eltehetnénk? Rémes ez a járat. - Vigyorgok. Alig várom már, hogy beérjünk egy távoli üzletbe és kiválasszuk a megfelelő gyűrűt. Tati oda lesz a boldogságtól.
-Remélem azért körvonalakban tudod mit szeretnél. Én csak segítek, de helyetted nem választhatok. - Azért az vicces volna.

-Belefér drágán is - vonom meg a vállam - meglepődnél milyen jól keres egy csempész....nyugi, nem importálok semmi illegálisat, csak gyors vagyok és....nem fizetek adót...hmm....na mindegy. Miről is beszéltünk eddig, aminek nincs köze ehhez?
Ja igen, a gyűrű....hát nem csodálom, hogy Angi meg van lepve. Én is meglepődnék, ha el akarná jegyezni Tati-t...bár én valószínűleg még jobban, mint ő...mindegy!
-Hát...lehet. Nem tudom...egy ideje mindketten sejtjük, hogy ide fogunk kilyukadni úgyis...tudod, ha már a professzort sem érdekli, hogy nem a saját szobájában alszik egy lány, az a kapcsolat már durván komoly.
Bólintok, és fejemmel a WC-k felé intek.
-Gyere, ideje itt hagyni ezt a lebujt. A férfi mosdóban tuti nyugtunk lesz pár másodpercig.
Kicsit azért megmosolyogtat a gondolat, hogy mekkora csődörnek gondolnak majd, ha látják, hogy egy ilyen csajjal eltűnök, és nem is látnak előjönni többet ma este. Hát igen, így születnek a legendák. Gondolom az, hogy izgatottan lépkedek, és baromi feltűnő vagyok az öltözékemben nem segít semmit. Persze rossz az aki rosszra gondol. Valójában a WC-ben nem az egyik fülkébe taszítom a lányt, miután a vállához érek, csupán a...szobámba...na mindegy.
-Tessék, papírzacskó, és víz - hadarom - ha jobban érzed magad szólj, ha nem, tengeribetegség elleni gyógyszer a legfelső fiókban. És most fordulj el picit kérlek.
Gyorsan magamra kapok valami kevésbé otthon döglős cuccot, és persze a tapsi duó megy a szennyesbe, lábamra pedig sportcipő kerül. Minden készen áll, hogy elviseljek egy olasz reggelt.
-Tőlem akár mehetünk most is, percek múlva kinyitnak a boltok Rómában, Párizsban pedig már rég szabad a vásár de...ja igen, azt hanyagoljuk ma...akkor...London?

-Ugyan Gabriel, Hawaii-n is lehet házat venni nem olyan drágán, csak rafináltan kell üzletelni. - kacsintok rá, bár nem örülök, hogy lassan búcsút akar inteni a birtoknak, hiányozna. - De azért remélem nem olyan hamar tervezel elmenni. - Teszem csak úgy hozzá. A gyűrűs dologra talán izgatottabb leszek, mint az aki kapni fogja. Sejtem rögtön, hogy egy eljegyzési gyűrűről van szó, de megakarok bizonyosodni róla.
-Atyaég, Tati jól le lesz döbbenve. - Mondom mosolyogva, hisz melyik lány ne lenne ledöbbenve ha megkérik a kezét méghozzá ha egy olyan srác teszi aki képes elmenni a világ másik felére is azért a gyűrűért. Jó, az, hogy teleportáló most felejtsük el.
Annyira örülök ennek az egésznek na meg hogy kikéri a véleményemet Gabriel. Persze lehet csak azért, hogy elterelje a figyelmem, de akkor is örülök és szívesen segítek, de még mennyire.
-Hmm, Olasz, az jó, elég kifinomult, bár Róma is nagyon jó, szerintem érdemes lenne megnézni mindkét helyen. - Mondom nagyon bölcsen, márpedig tényleg ötletem sincs hol lenne a legjobb körülnézni.
Végig nézek rajta és újra mosolyognom kell, nyuszis mamusz és az a póló, na igen, talán tényleg át kellene öltöznie, lehet nem ártana, bár aranyosak azok a tapsifülesek.
-Jaja, szerintem is át kellene öltöznöd. - Vigyorgok.
-Mikor tervezed a gyűrű körutat?

-Hát, remélem is - sóhajtok fel, nem sok jót remélve a jövőtől. - Nem mintha sokáig tervezném még ezt csinálni. Van vagy 4 teleportáló a csapatban újabban, én meg egyre inkább szeretnék egy saját kis kuckót valahol....nem tudom, Hawaii poén helynek tűnik, csak drága, meg gyalog visszajönni ide elég necces lenne.Na mindegy...
Kissé elpirulok a kérdésre, de tényleg csak egy kissé. Tartom a szemkontaktust, és mosolygok rá, ugyanis szó sincs róla, hogy zavarba ejtő lenne a téma, csak épp...izgatott vagyok, és arra így reagálok, vagy egy random teleportálással marha messzire. Szerencsére az utóbbi egyre ritkább...
-Hallottam valahol, hogy amolyan jelzés értékű ajándék. Ha van rajta egy fényes kő, az például azt jelenti, örökre veled szeretnék maradni. Gondoltam ez jópofán hangzik, szóval egy ilyesmit szeretnék...kis piros dobozkában...
És akkor most hagyok neki egy kis időt, hogy megeméssze, mit is mondtam neki az imént. Na persze nem sokat, mert már válaszolok is könnyedén az utolsó kérdésére, mintha nem is az imént közöltem volna, hogy eljegyzési gyűrűre vadászunk éppen.
-Arra gondoltam Rómában tuti akad valami pofás...de ott biztosan egy vagyon, szóval...valami más olasz város esetleg? Tényleg nem tudom, ékszerekben annyira nem vagyok otthon. Párizs is kézenfekvő lenne, de oda nem megyek nélküle...nem hiányzik a balhé.
Aztán letekintek, megmozgatom a lábaim, a két tapsi pedig vidáman dobálja füleit, fürge lábujjaim hatására.
-Lehet át kéne öltöznöm...

Muszáj elmosolyodnom a reakcióján.
-Megnyugodhatsz, összekaparom magam és nem lesz több kilógás, pláne nem a te járőrözésed alatt. - Nyugtatom meg. Tényleg szeretnék túllépni a megrázkódtatáson és nem akarom, hogy maga alá temessen. Ha összekapom magam talán találok olyan dolgokat amik elterelik a figyelmem a szigetről és mindenről ami most bánt. Például Blaise, elhanyagoltam mostanában pedig végig mellettem állt, jobb lesz rendbe hozni ezt az egészet még mielőtt menthetetlen lesz.
Figyelek Gabriel-re, kíváncsi vagyok, hogy ugyan miért is kell titkot tartanom, de persze megdöbbenek, ilyesmire nem is gondoltam, gyűrűt szeretne Tatinak adni? Hm, a barátnőm nagyon fog ennek örülni már előre látom.
-Persze, hogy segítek válogatni. - Mosolygok. - De hogy-hogy gyűrűt? Mármint ez az ötlet csak úgy hirtelen jött vagy gondolkodsz rajta már egy ideje? - Nem tudom leplezni kíváncsiságom és örömöm. Oh, Tati nagyon oda lesz meg vissza amikor megkapja a gyűrűt.
-Van már ötleted hol nézzünk körül először? - Ez nekem is egy jó elterelő hadművelet és persze örömmel segítek Gabriel-nel hisz Ő is mindig segít nekem ha tud.

-Hát hogyne - morgom halkan arra, hogy óvatosabb lesz - csak lehetőleg ne akkor, amikor én járőrözök. Utálom, amikor azzal traktálnak, hogy kivételezek valakivel...vagy nem végzem a dolgom. Vagy csak egy diákkal tartatom be a takarodót...
Erre picit el is pirulok, miközben lehajtom a fejem, és vigyorgok magamban. Inkább közelebb hajolok hozzá az asztal felett, és suttogni kezdek. Aztán megismétlem hangosabban, borzasztó ez a lárma itt...
-Szóval, arról lenne szó, hogy szeretném Tati-t nagyon meglepni a következő szülinapján. Kinéztem pár rajzot a füzetéből, ami adott ötletet, hogyan nézzen ki, de...lehet egy női szem sem ártana, hogy kiválasszam a megfelelő....nos...gyűrűt.
Megköszörülöm a torkom, és várok egy kicsit, hogy erre hogyan reagál a lány.
-Szóval...mit mondasz...segítesz válogatni? Kezdek rájönni, hogy az ékszerüzletek eléggé...hát idegen terület a számomra na...

Nem tudom Gabriel hogyan csinálja ezt, de dől belőle a sok mulatságos dolog. Szerintem gondolkodnia sem kell rajta, neki egyből mókás, vicces dolgok jutnak az eszébe, talán ezért is kedvelem annyira. A legrosszabb helyzetekben is képes mosolyt csalni bárki arcára, emlékszem a szigeten is voltak ilyen pillanatok, mosolyogtam. Persze Gabriel amellett, hogy szabályosan a lelki szemetes ládám lett mióta itt vagyok még meg is mentette az életemet a szigeten, nem tudom mi volt az a lény, de engem akart és Ő meg a többiek ezt nem hagyták. Talán ez a kis momentum is okozhatta a letörtségem. Már nem félek, tudom, hogy itt biztonságban vagyok, de még mindig élénken emlékszem arra a kavargó fekete felhőre, nem tudom elfelejteni, képtelenség.
-Legközelebb óvatosabban surranok ki és nem fogok kamera állásban iszogatni, becsszó főnök! - Szalutálok és kinyújtom rá a nyelvem. Ez most olyan mintha meg se történt volna a sziget, túlságosan is vidám pillanat ahhoz, hogy elrontsam, de persze megteszem, mint mindig.
Elmesélem ami bánt és persze meglepődök mikor magát hibáztatja, hát ha valaki a legkevésbé hibás mindezért akkor az Ő. Semmiről nem tehet és az a végső csata...az végképp nem volt számításba véve, élünk, győztünk és ez a lényeg.
-Persze, hogy tudok titkot tartani. - Kicsit kíváncsi is vagyok, de persze ott van bennem az is, hogy mi van ha olyan dologról van szó ami talán jobb ha rejtve marad előttem. Nem tudom. Viszont bármi legyen is az, jobb lehet, mint az a felhőszerűség, annál minden jobb, de tényleg.

Örülök, hogy nevetni látom. Nem tudom miért, de mindig szerettem bohóc lenni...felvidítani másokat. Egészen kis korom óta humorista szerettem volna lenni, ám apám szerint ez nem jó ötlet. Részben azért, mert abból nem lehet megélni, de főleg mert nem vagyok vicces. Ez még annál is jobban fájt, amikor attól vette el a kedvem, hogy űrhajós legyek, vagy amikor közölte, hogy akkor leszek rendőr, ha őt lefokozzák tűzoltóvá.
-Nincs mit, de legközelebb tényleg legyél óvatos rendben? Ha egy facér X-men kap rajta, lehet igazi listát kapsz.
Kinyújtom rá a nyelvem. Olyan szívesen beszélnék még Logan-ről, vagy az erszényes sátánokról, vagy a kovalens kötésről, bármi is az. Tényleg, akármiről, csak a szigetről nem. Másfelől, tudom, hogy ez nyomja a lelkét...elmondta, még jó, hogy tudom. Hát akkor beszéljünk erről, hátha jót tesz neki.
-Tudom de...olyan hülye érzés. Évekig edzettem ilyen helyzetekre és...hát, végül is egész vagány túlélő voltam a szigeten. - Ezen halványan elmosolyodom - találtam kaját, innivalót, nem balhéztunk össze bennszülöttekkel mint egyesek, csak az a fránya utolsó csata ne lett volna.
Abba nem megyek bele, hogyan mentette meg a seggem aztán valaki. Van egy olyan érzésem, hogy nem örülne neki.
-Mond, tudsz titkot tartani?

-Azért persze én is tudom, hogy ennek nincs még itt az ideje. - Mosolyodom el. Nincsenek olyan régen együtt, bár mindenki őket tartja a legerősebb párnak a suliban és én is így gondolom. rengeteg rossz dolog beütött és mégis kitartottak egymás mellett, megvigasztalták egymást, én pedig bármennyire is akartam, hogy Blaise legyen a támaszom egyszerűen nem tudott megvigasztalni, letörtem és elvesztettem az érdeklődésem minden iránt. Láttam rajta mennyire bántja a dolog, hogy megtesz mindent és mégse tud kihozni a mélységből. Annyira sajnálom Őt. Ha létezik legrosszabb barátnő cím hát én már egy rakattal összegyűjtöttem belőle.
Gabriel elővesz egy listát majd sorolni kezdi az x-meneket akik szívesen hallgatnának cserébe egy randiért vagy szívességért. Nem bírom megállni, hogy ne nevessek. Ha ezt Blaise hallaná biztos a hasát fogná a nevetéstől. Talán valamennyire kezdek már kilábalni a dologból. Gabriel pici színt tudott most vinni a napomba, de az se kizárt, hogy a kisebb alkohol bevétele is oldott a depresszión.
-Úgy látom sorban állnak értem. - Mosolygok. Remek ötlet volt tőle ez a kis lista, tényleg jobban érzem magam, ha nem is nagyon, de valamennyire biztosan.
-Köszönöm! - Blaise előtt remélhetőleg titok is marad mindaddig míg rá nem szánom magam, hogy elmondjam. Ő úgy gondolja, hogy én vagyok a tökéletes a számára, de téved, fele olyan jó se vagyok, mint amit megérdemelne.
A hangulat nem a legjobb, de tény, hogy most picit felengedettebbek vagyunk, nekem meg naná, hogy el kell rontanom az egészet azzal a nyomasztó kérdéssel a szigettel kapcsolatban. Végig hallgatom amit mond és elszomorít, hogy így gondolja. Ha valaki szóba is kerülne, mint hibás vagy mint aki cserben hagyott minket, az nem Gabriel volna. Ott volt velünk és segített ahogy tudott.
-Nos Logan egy olyan ember akinél sosem lehet tudni semmit. - Mosolygom. Fura egy fazon, de tény, hogy én is kedvelem a fura viselkedése ellenére is.
-És hidd el, te nem vagy hibás semmiért, megtettél mindent amit lehetett. - Próbálok belé is lelket önteni ahogy Ő tette velem. talán egyszer sikerül teljesen eltüntetnünk a rossz élményeket.

-Azt mondod? - Kérdem, és megint a mamuszomra sandítok. - Nem mintha ellenemre a gondolat, hogy egy nap itt tartsunk, de na...egyenlőre had végezze el az egyetemet, aztán meglátjuk. Ha négy év múlva sem unt meg...
Sóhajtok egyet. Jól állna neki a fehér az tuti, és lássuk be, nem kétlem, hogy egyszer tényleg itt kötünk ki. Azok után, amiken mostanában mentünk át együtt, őrültség lenne. Ugyanakkor...mégsem kéne a kölyköket tervezni, hisz alig vagyunk együtt 4 hónapja, a fenébe is!
-Na ugye? Tudtam én, hogy lehet veled beszélni. Lássuk csak... - előhúzok egy listát a zsebemből, és közel tartom az arcomhoz. - Bryce ráérne akár ma este is, de megérti, ha ez korai, holnapra viszont pont kapóra jönne, mert lemondtam a kosármeccset, és most van egy fölösleges jegye. Aztán Gus barátomnak kéne valaki akit bemutathat a szüleinek, és te pont olyan kedves lánynak tűnsz, akivel jól kijönnének, és leszállnának róla még pár hónapig, amiért nem hajlandó megállapodni, aztán...ó, tudtam, hogy volt egy harmadik is! Horáció szeretnél, ha eltöltenél vele egy napot a strandon...vagy egy fedett uszodában, mindkettő megteszi.
Ezzel mosolyogva összehajtom a papírt, amin a tegnapi bevásárló lista szerepel, és hajtogatni kezdem.
-Egyébként nagy mázlid, hogy én már nem vagyok képben. Ha ilyesmi lenne a kezemben, tuti én lennék az egyetlen pasi, aki tényleg kihasználná. A többiek miatt meg ne aggódj, eszükbe sem jutott ilyesmit mondani - rákacsintok - a titkod biztonságban van.
Egész jól haladok pici origami sárkánykámmal, amikor felteszi a díjnyertes kérdést. Itt megáll a kezem a papírgyík szárnyán, és lehajtom a fejem.
-Persze...állandóan.
Felemelem a fejem, és a szemébe nézek, már, ha ez lehetséges.
-Ami a szigeten történt...még mindig idegesít. Tudom, hogy senki sem hibáztat érte, de akkor is. Gondolom, odáig tudod, hogy csak egy héttel utánatok jutottam haza, mert amint bekapcsolt a képességem, eltűntem. Nem volt kellemes...végig csak arra tudtam gondolni, hogy cserben hagytam mindenkit.
Aztán mosolyt erőltetek magamra, átnyúlok az asztal felett, és megveregetem Angie vállát.
-Neked viszont nem kell amiatt aggódnod. Még Logan sem utál téged, szóval annyira csak nem lehetsz csődtömeg. Nem mondom, a mai húzásod után számíthatsz tőlem pár rosszalló fejrázásra, de amúgy ne aggódj. Minden rendben van veled.

Elnevetem magam. Na igen, én meg a bulik mostanság két külön világot jelentenek. De Gabriel arckifejezése ahogy rádöbben igen mulatságos egy pillanat.
-Hát ezzel egyet kell értsek, nagy bulis lettél. - Kacsintok rá és nevetek. Nagy bulis, pont Ő. Alig jár el valahová, de tény, hogy többször, mint én.
Ahogy Gabriel egyszerűen elzavarta a srácot aki nem volt hajlandó leszállni rólam rátérünk a mamuszára. Ez egy igen fontos és komoly téma.
-Ejnye, akkora nagy dolog lenne kimosni a mamuszodat, ehhez még nem kell házasnak lenni. - De ettől függetlenül még én is nevetek az elképzelésen ahogy Tati főz és mos Gabrielre aki közben TV-t néz vagy valami hasonló.
-Csak egy-két sráccal? Mi az nekem? - Mosolygok, de közben izgulok azon, hogy vajon Blaise tud-e már a kilógásomról és a kis magán partymról. Nem szeretnék neki csalódást okozni márpedig amit itt művelek minden csak éppen nem az amiért büszke lehetne rám.
-Végül is lehet jobb lett volna ha Blaise is tud róla, így is úgy is magyarázkodnom kell majd, ha nem azért mert elszólják magukat akkor meg a lelkiismeretem miatt, szóval mindegy. - Sóhajtok. Nem lesz egy könnyű beszélgetés. Bár Blaise biztosan megfogja érteni, de bántani fogja a dolog, hogy inkább magamba zárkóztam, mint, hogy neki öntsem ki a szívem.
-Hát úgy minden....a sziget, meg úgy érzem, hogy folyton folyvást csalódást okozom. Te érezted már ezt? - Nézek rá kék szemeimmel. Gabriel-ről azonban sehogy se tudom elképzelni, hogy csalódást okozna bárkinek is. Én meg bármennyire is próbálom elérni, hogy ne okozzak csalódást mindig sikerül, ennek fő központja általában Blaise.

Mosolygok cuki zsörtölődésén, de aztán valami szöget üt a fejembe, és elkerekednek a szemeim. Egy ideig csak ülök ott csendben, de aztán megosztom a hallgatóságommal is, mire jöttem rá:
-Banyek...én mostanában több buliban voltam, mint te...
Na igen, aki ismer, tudja rólam, hogy ha nem nyújtják rám a házat, nem sűrűn mozdulok ki, és akkor is csak vonakodva, most meg...Hát, most sem vagyok azért egy diszkópatkány...sőt. Aztán viszont az incidens után hangosan felnevetek, mikor már az asztalnál ülünk. Szó szerint tőlem zeng a helyiség.
-Hogy Tati...mosni rám? - Kérdem, még mindig darabosan kissé. - Ez aranyos. Tudom, hogy egyesek szerint túl sokat vagyunk együtt, de azért még nem házasodtunk össze!
Tovább nevetek. Aztán, szép lassan elhalkulok,a hogy kifogyok a szuszból, és megint csak nézek magam elé.
-Nyugi...elég hülye ötlet volt, de nem történt semmi baj. Úgy értem, lehet randiznod kell majd 2-3 sráccal, hogy ez titokban maradjon a prof. előtt, de amúgy minden rendben.
Felnevetek, és megrázom a fejem.
-Nyugi...Blaise nincs köztük.
Rákacsintok. Remélem tudja, hogy ez csak vicc, és nem fog reszketni, mint amikor Virgil-ről meséltem neki. Így utólag belegondolva, az elég szemét húzás volt, de honnan tudhattam volna, hogy pont Gus-al fut össze az X-ek közül, aki olyan hülye mint én, és kapásból megerősítette a sztorimat?
-Szóval...elárulod, mi nyomja a lelked? És ja...nem vagyok valami jó a köntörfalazásban...

Felnevetek, igaza van, egy ideje nem bulizom, mert nem szerettem volna hasonlítani régi önmagamhoz.
-Jó, igazad van, két alkalom ezidáig, de akkor is megjelentél. - Mutatok rá, hogy ebben viszont nekem van igazam. A következő fél mondatán mosolygok. - Na igen, észrevett. Figyelmetlen voltam. - Felkászálódom a székről és elindulok vele az egyik box felé, elég volt már a filmes szereplésből, a kamera eleget vett már fel belőlem. De még mielőtt odáig juthatnánk, hogy elfoglaljunk egy helyet megjelenik megint a srác aki az előbb sem hagyott békén. Gabriel elég ügyesen lepattintja. Elismerően vigyorgok rá és örülök, hogy megszabadultam a sráctól. Blaise se díjazná gondolom, ha rám akaszkodna egy ilyen forma ember.
-Ha nem sikerülne Tati biztosan tud valamilyen módszert, hogy kiszedje az áporodott és alkohol bűzös szagot a mamuszodból. - Felelem én is mosolyogva, de van egy kis bűntudatom, mert ha nem itt töltöm az estét akkor Gabriel-nek nem kellett volna értem jönnie. Nem csak lelkileg lettem roncs, de még barátnak is pocsék vagyok.
Lecsüccsenek, de már a magammal hozott ital olyanná válik, mint a méreg és nem iszom belőle többet. Pici csönd áll be köztünk, szeretnék tőle bocsánatot kérni, de azt se tudom hol kezdjem végül Ő kérdez én pedig válaszolok.
-Ez volt az első este, hogy italba fojtottam a dolgokat. Csak gondoltam hátha...de csak pillanatnyi megnyugvást okozott és nagyobb bajt kavartam, mint amilyen hasznot szakasztottam. Blaise nem tud róla és megkérlek rá, hogy ne mond el neki, ha a tévében látta akkor már mindegy. - Blaise-zel se igazán tudom mi van köztünk, szeretem és tudom, hogy Ő is szeret, de valami nem stimmel. A szigeti kaland meg eleve lapátra tett, jó lenne már ha túl lennék rajta, miért vagyok ilyen gyenge?

-Mindig? - Kérdem pislogva, aztán körbenézek. - Úgy érted, a barátnőm szülinapi buliján, most meg itt? Nem mozdulsz ki valami sokat....
-Már észrevett egy X-men... - jegyzem meg morogva kicsit, közben viszont felpattanok a székről, és már terelem is az egyik box felé. Lehet azonnal haza kéne vinnem, de...semmi kedvem. Látszik, hogy szegény maga alatt van, és...
-Hé! Őt én láttam meg előtt! Gyere szépen cicus, te pedig húzz innen...
Ahogy a vállamhoz ér, hogy fellökjön, elkapom a pali csuklóját, és egy gyakorlott mozdulattal úgy kicsavarom, hogy mire észbe kap, a padlón térdel, én pedig unottan hajolok a füléhez:
-Nincs jó napom...a diliházban tönkre ment a flipper, és csak hétfőn javítják meg. Húzz innen amíg kedves vagyok.
Eleresztem, és Angela-val tovább haladok a sarok felé.
-Köszönöm...imádom a mamuszt, olyan jó meleg, és puha...remélem ki tudom majd mosni belőle ezt a szagot... - felelem, kedvesen mosolyogva, mintha az előző közjáték meg sem történt volna, aztán szép csendben foglalok helyet a lánnyal szemben, és várok, hátha elmondja, mi bántja. Tippem mondjuk lenne...valószínűleg ő sem viselte jobban a történteket, mint én...és mintha most kicsit sápadtabb is lenne szegény. Minden esetre nem kezdek kiselőadásba, miért nem szabadna ilyen helyen lennie, csak várok, és ha sokáig nem szól, akkor töröm meg a csendet.
-Szóval...mióta iszol egyedül?
~Ez az Gabe...csak finoman...~

Ahogy legurítottam pár pohárkával már nem bántottak az emlékek, de tulajdonképpen az is eltűnt aminek kellett volna, hogy az eszemben legyen, mint például az, hogy figyeljek ne kerüljek élő adásba, de természetesen minden külvilági zajt és életformát kizártam és észre sem vettem, hogy a kamera szépen vesz engem is és nem csak azt a halálosan részeg srácot. Az egyik éppen belépő fickó végig mért és az volt az érzésem, hogy odajön és...odajött. Finoman, hogy érthető legyen elküldtem melegebb éghajlatra aminek az eredménye nem lett viharmentes társalgás.
-Nehogy azt hidd már, hogy olyan sokat érsz! - Ezzel elviharzott, de pont annyira érdekelt is a dolog, mint ahogy a tanárt ha nem értünk rá tanulni. Egy újabb pohárkával akartam leküldeni mikor észrevettem a nyuszis mamuszban előlépkedő Gabriel-t, a pólójára már nem mondok semmit, érdekes egy felszerelés a bulizáshoz, de várjunk csak? Könyörgöm erősítsen meg valaki, hogy nem miattam jött, légysziii!
Ahogy felé fordultam vettem észre a kamerát, de fel se fogtam a lényegét.
-Hát nem én tehetek róla, hogy mindig ott jelensz meg ahol én bulizni kezdek. - Mosolyogtam rá majd szavai hallatán megfagyott az ital a kezemben, kamera, film és felvétel, hogy az anyját! Azt hiszem innentől már világos is Gabriel öltözete és az, hogy mit keres itt. Nyilván azt a csatornát nézte ahol éppen ez megy élős adásként, hát nem király?
-Azt hiszem tényleg jobb lenne ha kilépnék az adásból, még a végén észrevesz egy X-men vagy tanár. - Szúrós szemmel néztem Gabe-re és bár nem hibáztatom, hogy eljött, ez a feladata, hogy a neveletlen diákokat hazavigye és kiokítsa.
-Meg kell jegyeznem, hogy ez a felszerelés jó választás volt. - Mosolyogtam rá. Majd az italomat fogva elindultam egy félreesőbb helyre.

Épp egy munkaundor hullám tetejét lovagolom meg, minek következtében fizikai képtelenség rávenni, hogy bármi hasznosat csináljak, Tatjana pedig az egyetemi előkészítő intézésével van elfoglalva, ezért unalmamban pár sráccal a nappaliban ülünk, és a nagy képernyős TV-t bámuljuk. Persze, akkor sem tudnám megmondani, milyen műsor megy, ha az életem múlna rajta, csak bambulok magam elé, és nagyon igyekszem nem gondolni semmire. Semmire a világon...pláne nem arra....
Kicsit olyan érzés, mintha álmomból keltenének fel, amikor valaki megrázza a vállam. Egy másik X-men az, és a képernyőre mutogat hevesen.
-Mi...?
-Nézd!
Akárhogy erőltetem az agyam, fogalmam sincs, mi olyan nagy szám. Egy jelmezbe öltözött pasi egy szórakozóhelyen épp kérdéseket tesz fel egy vendégnek, aki a tekintetéből ítélve ma este nem fog autót nyerni. Aztán végre megpillantom, mi az. A képernyő sarkában látni a pultnál egy ismerős lánykát, kezében egy koktéllal, ami ránézésre sem annyira alkoholmentes, mint azt elvárnák egy 17 évestől.
-Ő nem...?
-De! - jelentem ki határozottan, és már fel is pattanok.
-Nem kéne sz...
-Hagyd, majd én elintézem. Egy szót sem senkinek rendben!
Egy szemvillanás, és máris a helyiség mosdójában találom magam. Az ott dolgát végző részeg nagyokat pislog a hirtelen szélviharra, ami eltérítette a "vízsugarát", de aztán tovább törődik a saját kisdolgával, a célzásán úgysem rontottam jelentősen. A budiból kilépve megcsap a hely aromája, és ekkor döbbenek rá, hogy talán ráért volna még 2 percig ez a dolog, amíg átöltözöm. A fekete mackó nadrágom, piros kék Nintedo-s pólóm, és a nyuszis mamuszom elég érdekesen hathat első látásra.
~Na bumm, ha diliházba zárnak, legfeljebb kiteleportálok onnan. Hehh...fogadok ezt mondja mindenki aki oda kerül.~
Ezen mosolyogva huppanok le Angi mellé.
-Le kéne szoknunk arról, hogy így futunk össze - jegyzem meg könnyedén, és a pultra könyökölök.
-Egyébként mosolyog, vesz a kandi kamera. - mutatok magam mögé a stábra - És ha már témánál vagyunk, nem akarunk átülni egy félreesőbb helyre?

Ha azt hittem egy másnaposság rossz dolog akkor tévedtem. Sokkal rosszabb úgy folytatni a mindennapokat, mintha át se éltük volna a szigetes kalandot. Márpedig elvárják tőlünk, hogy így legyen. Tanulunk ahogy előtte és egy szót sem ejtenek arról, hogy hatalmas hiba történt, nem szabadott volna, hogy a hajó elsüllyedjen. Talán valaki más könnyen átlép egy ilyesmi dolgon, de én nem, egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből azt a falucskát, azt a szörnyet ami majdnem elragadott. Szinte gépiesen ültem végig az órákat, de nem figyeltem, nem tudtam figyelni. A tanárokat hogy-hogy nem érdekli mi történt velünk? Ki se mondhattuk min mentünk keresztül, márpedig nem vagyok pszichológus, de azt még én is tudom, hogyha magunkban tartjuk azzal többet ártunk mintha az elejétől a végéig elmesélnénk. Blaise meghallgatott, figyelt és megvigasztalt, mégse csökkent sokat bennem az élmény. Bizonyára elfogok jutni addig, hogy elfelejtsem vagy úgy gondoljak rá, mint egy véletlen balesetre. De ez még nem most van.

Egy szórakozóhely, nem kellett volna olyan messzire mennem, hogy találjak egyet, mégis nagyobb az esélye, hogy itt nem botlok se tanárba se x-menbe. Jó messze vagyok a birtoktól és minden figyelő, fürkésző tekintettől. A pulthoz értem és rendeltem egy koktélt. A zene rémes volt, a hely mégúgy, de most ez se igazán izgatott. Olyan érzésem volt mintha visszaugrottam volna a múltba mikor szinte minden nap egy ilyen helyen lófráltam a barátaimnak nevezett emberekkel. Akkor nem tudtam a képességemről és nem foglalkoztatott más csak az, hogy abban a pillanatban jól érezzem magam. Most, hogy újra egy ilyen helyen vagyok, ugyanazt az érzést várom, de még sincs itt. A gondolataim épp ugyanúgy a sziget körül forognak ahogy eddig.

A második koktélos pohár után rendeltem a harmadikat és egyre éreztem, hogy könnyebben elviselem az emlékeket. Már nem fájtak annyira és kezdett köréjük egy fehér köd gomolyogni. Talán mire végzek az este már az emléküktől is megszabadulok egy kis időre.