Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Név: Leah Carmichael (Shannon Johnson) Mutáns név:) Szimulákrum Születési dátum: 1968. február 15. (1968. május 10.) Besorolás: Diák
Elsődleges képesség: Alakváltás Osztályozás: Delta Aktiválódás: 12 éves korában Képesség jelenlegi szintje: Leah már a jelenlegi testét tartja az állandónak. 12 éves korától egyre ügyesebben képes az alakváltásra, de kizárólag női alakot vehet fel. Sosem volt hasonló eredeti alakja, mint Ravennek, emberként nézett ki születésétől fogva, és a saját döntése alapján a fő alakjára nem kell koncentrálnia, álmában sem változik át, vagy ha elájul, akkor az is az általa Leah-ként ismert lányként teszi azt. Csakis súlyban, és magasságban hasonló, nem túl eltérő, és csakis női alakot tud felvenni. A ruházat is változik az alakváltásnál. Képesség távlatai: Egy kicsit javulhatnak még az arányok, de 10 %-nál nagyobb eltérésű alanyok külsejét sosem fogja tudni felveni, ilyenkor létre sem jön a szimulákrum.
Jellem: Shannon eredetileg egy végtelenül önző, felelőtlen lány volt, míg Leah az ő ellentéte, figyelmes, gondoskodó. Leah halála után hősnőnk depresszióba zuhant, és végiggondolta az életét. Miután felvette a sötéthajú lány külsejét, és személyazonosságát, igyekszik ennek megfelelően élni, próbál segíteni, megváltozni, de ez nem megy túl gyorsan, gyakran visszaesik, és a saját érdekeit nézi. Ez a kettősség sokszor párosul rendkívüli dilemmákkal, rémálmokkal, amikor hirtelen nem is tudja, hogy kicsoda Ő. Amikor belenéz a tükörbe, sokszor megretten attól, hogy szeretett barátnője őérte áldozta fel magát, olyan, mintha őt látná, nem saját magát. Ettől még nem lett skizofrén, de nagyon nehéz a sorsa, félő, hogy nem is nagyon tud belőle kilábalni. Amit a külvilágnak mutat, az egy bátor, kezdeményező lány, amely nem áll messze az eredeti jellemétől, de ha egyedül marad, nagyon magába tud zuhanni. Lényegében végtelenül magányos, szeretetéhes, de nem akarja, hogy ismét kötödjön hozzá bárki is.
Külső: Hollófekete göndör fürtök omlanak lágyan a vállára, míg a szemei borostyánbarnák. Hófehér, szinte porcenlántiszta bájos arca van, amely kislányosan tekint bele a nagyvilágba. Ha bárki is tudná, hogy az ártatlan külső maszkja mögött ámokfutó gyilkosra tekint, bizonyára menekülne, legalábbis kétkedve fogadná a lány összes lépését. Ha nem is szó szerint, szándékos gyilkosságról van szó, de mégis, azt szokták mondani, hogy a szem a lélek tükre, meg hogy a külső legtöbbször harmónikusan tükrözi a belsőt, ám esetünkben az eredeti Leah kisugárzásával találkozhat az, aki a lánnyal szóba elegyedik, és hősnőnk igyekszik is jól venni az akadályokat, alkalmazkodni ahhoz, amit elvárnak tőle, de ez nem mindig sikerül, hajlamos kiesni a szerepéből, ami utána furcsa következményekkel járhat.
Előtörténet:Életem közel felében teljesen átlagos gyerekként éltem, csak az volt a különlegességem, hogy anyám csinos külsejét örökölte. Ő táncművész volt, én balettoktató akartam lenni, de már kiskoromban is túl akaratos voltam, nehezen tudtam elfogadni a kemény szabályokat, nem hogy később még én legyek az oktatója. Hamar kimaradtam az iskolából, állandóan csak lógtam, idősebb fiúk társaságát kerestem. Kiskamaszként felfedeztem az erőmet, amikor nagyon mérges lettem egy osztálytársnőmre, és otthon ütöttem a tükröt, egész egyszerűen a következő pillanatban őt láttam magam helyett. Amikor sikerült feleszmélnem a döbbenetből, megtapogattam magam, és rájöttem, hogy mire vagyok képes. Egész délután, de még másnap is azt gyakoroltam, mit kell tennem, hogyan kell koncentrálnom, hogy működjön a dolog. Harmadnap bementem az iskolába, kifigyeltem, hogy mikor megy WC-re, titokban felvettem az alakját, a nagy aulában lesmároltam az angol tanárt, majd mindenki szeme láttára lehúztam a bugyimat, és odapisiltam a földre. Mindenki pukkadt a nevetéstől, én úgy csináltam, mint egy gyengeelméjű, majd a wc felé szaladtam. Gyorsan elbújtam, visszaváltoztam, és amikor visszatért a társaihoz, mindenki úgy kezelte, mint egy elmebeteget, lesajnálták, kiröhögték, én pedig a legjobban röhögtem rajta, pedig csak annyit tett, hogy ócsárolta a ruhámat. De Shannonnal nem tehet meg senki ilyet! Egyre jobban a képességem függőjévé váltam, kiszámíthatatlan lettem, mígnem tizenhét évesen már a drogok vezéreltek, nem ismertem a következményeket. Egy terepjáróval betéve áthajtottam a járdán sétálókon, nyolc ember halt meg. Lekapcsoltak, és csak arra vonatkozóan vittem a fiatalkorúak börtönébe, hogy ha majd nagykorú leszek, letöltendőt kapok, gondolatlanságból elkövetett többszörös emberölésért. Teljesen összeroppantam, de ott ismerkedtem meg Leah-val, aki ártalanul ült. A bátyja elkövetett valami hülyeséget, de ő bevállalta, mert a srác börtönbe került volna, így viszont ő megúszta pár hónapnyi javítóval, alig pár hete volt már csak hátra. Leah kirángatni próbált a depresszióból, ami nem ment, hiszen tudtam, majdnem negyven leszek, mire szabadulok. Kiderült, hogy ő is mutáns, de nem él az erejével. Nagyon jó barátnők lettünk, ő igazi önzetlen angyal volt. Amikor közeledett a tizennyolcadik születésnapom, akkor fedte fel, hogy mi a terve. Azt mondta, hogy én fontosabb vagyok neki, mint ami kint várja, és rámparancsolt, hogy vegyem fel az alakját. Majd lángba borult. Ez volt hát ő, egy tűzmanipuláló, aki az életét áldozta értem. El sem akartam hinni, és csak a parancsa miatt vettem fel az alakját, de szó szerint belebetegedtem. Olyan lelki törtést okozott, hogy orvost hívtak hozzám, de nem volt feltűnő a dolog, hiszen nem csoda, hogy belerokkanunk, ha a legjobb barátnőnk öngyilkos lesz. Az égés eredetéről nem vizsgálódtak, beérték valami egyszerű magyarázattal. Tépelődtem, hogy mi legyen, ám az ő büntetése szépen letelt, engem pedig kitettek a javító előtt, mint Leah-t. Nem tudtam, hogy valaki rájön-e, és letartoztatnak, de pár hónapnyi vívódás után két híres mutáns keresett fel, tudván a titkomat. Mint már annyian, én is kaptam egy második esélyt, hátha jobb ember leszek így.