Leah & Aaron

Tárgy: Re: Leah & Aaron Pént. 7 Nov. - 14:53

+18

Aaron & Leah

Bár nem vagyok az a fajta, akit noszogatni vagy épp bíztatni kell, tény, hogy Leah-val valahogy minden másabb. Talán ő különlegesebb, hisz beismertem hozzám hasonló, ismeri legalább az egyik titkom, és talán pont ezért másabb a varázsa. Hisz vele valamilyen szinten oldottabb vagyok, és talán másként állok magam is a dologhoz. Mennyi talán...
Ám az apró jelzések nem maradnak észrevétlen, és nekem sincs ellenemre a hevesebb érintés, hát kedvére és persze sajátomra markolok rá, harapom ajkait, szorítom selymes bőrét, mikor mit érek és mihez van kedvem. Ám mindezt felülírja, felülmúlja az egyesülés csodája, a közös ritmusra lelt testünk édes, kéjes hullámzása. Már nem is tudok másra figyelni, csak könnyű mozdulataira, rejtett zugának ütemes táncára, felfokozó összehúzódásaira. Szám már nyakán, hol épp csak érintve, beleszuszogva az illatos bőrbe, hol finoman beléharapva, ízlelve őt, miközben egyre hevesebben nyomulunk a végső csúcs felé.
Ha nem a zuhany alatt állnák, akkor is valószínűleg patakokban folyna rólam a víz, ahogy a csúcsra közeledve mozdulataim, mozdulataink rendszertelenné, inkább őrjítően hevessé mintsem kontrolláltá válnak. És érzem, hallom, ahogy Leah eléri a vágyottat, immár levéve rólam is a feszültséget, mely eddig visszafogásra késztetett, és úgy a harmadik lökés után szinte már fájó hevességgel rántom el magam ölétől, hisz reprodukcióra egyenlőre abszolút nem vágyom, márpedig az ennek megakadályozására szolgáló eszköz a szobában maradt.
Aztán pár pillanatig csak halkan zihálva támasztom magunk, talán mindkettőnk, míg elég erő nem lesz Leah lábaiban, hogy már magát tartsa. Aztán egy lusta-hálás csókot nyomok ajkára, kezemmel kissé fokozom a vízsugarat, hogy immár valóban leöblíthessük magunkról a szenvedély mázát, végül puha törülközőbe burkolózva térünk vissza a szobába, ruháinkhoz.
Ha érzlegős lennék, akkor szinte fájón pillantanék a hátrahagyott szobára, házra. De realista vagyok és tudom, érzem nem ez volt az egyetlen alkalom, mikor Leah csodás testét élvezhetem, örömünkket lelhetjük egymásban. Így hát kielégült örömmel húzom fejembe a sisakot, várom meg, míg újfent derekam körül érzem karjának szorítását és halkan dorombolva elkanyarodok Salem felé.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Pént. 7 Nov. - 11:52

18+

Aaron & Leah

Kissé fel vagyok spanolva a szenvedélyes ágyjelentettől, és még azt sem szegi kedvemet, hogy nehézségeink adódtak. Annyira kellemesen hunyt szemet az alakváltásom felett, hogy megerősített benne, nem pusztán a külsőmért van velem. A lelkem is számít, az is kell neki, így sokkal egyszerűbb volt elengedni magam, hogy aztán a végső beteljesülés előtt ismét Leah tudjak lenni, mert már az a valódi énem, úgy akartam érezni őt, még ha az elején fájdalmas is bizonyult a dolog. Most, hogy megtörtént, megkönnyebbülten tudok lélegezni, és amikor akár elvi szinten folytatná, ismét átveszem az irányítást, és élesztem a vágyát, miután az enyémmel semmi gond nincsen, ugyanúgy bizsergek, ahogyan eddig, a langyos víz csupán apró tűszúrásként jelentkezik a bőrömön, fenntartva az érdeklődést. A csók közben így rámarkolok vágyaim tárgyára, s már attól nedvesebb leszek, ahogyan visszajelez. Nem fogom vissza a sóhajomat, s mielőtt rácsusszannék, széttárom a combjaimat, hogy egy pillanatra ismét nyúljon belém, de csak éppenhogy, hogy már folytathassuk is édes játékunkat. Akarom, hogy durvábban bánjon velem, mint az előbb. Közölte, hogy tökéletesnek szánja az indítást, az is volt, így amikor rámarkol a kebleimre, vágytól tüzelő arccal bólintok, hogy szorongassa meg bátran. Az ajkamba harap, és igen, erről beszéltem, tegyük félre a romantikát, a becézést, legyen férfi a javából, most már kész vagyok elviselni a fájdalmat, mert tudom, hogy mekkora gyönyört előz meg, sőt akár vegyülhet is vele. Felemelt combomat kell csak megtartani, és már szinte magamtól fogadom testem mélyére őt, én vagyok a dominánsabb fél, ám amikor elértük a kellő intenzitást, hátravetem a fejem, hogy homlokomra csurogjon a langyos víz, és egyszerűen csak hagyom magam kényeztetni. Behunyt szemmel suttogom oda.
- Amilyen erősen csak tudod... – Amint érzem, hogy fokozódik az intenzitás, már tudom, hogy nem lesz szükség alakváltásra, csupán az első alkalom szülte az ötletet. Oly közel van már a beteljesülés ismét, nem is gondoltam, hogy hosszú idő után a parton leszólító csibészes mosolyú sráccal fogom átélni, akiről mint kiderült, hozzá hasonló, a képessége pedig nem is olyan rémisztő. Immár teljesen őt tart engem, a másik lábamat is megemelem, hogy a hátsómmál tudjon megragadni, s hagyom magam a zuhanyzó csempéihez nyomni. A súlyom nem lehet olyan vészes, így mégis jobb a támaszték. Most nem hullámokban, sokkal inkább villámszerűen tör rám a pillanat, nem is tudom visszafogni zihálással, nyögéssel feltörő kinyilvánításomat, hogy bizony megtörtént a dolog. Hagyom, hogy még pár pillanatig folytassa, a keménységből ítélve egészen egymásra hangolódtunk, nem lehet sokkal elmaradva tőlem. Ezek után már tényleg kénytelenek leszünk gyorsan felöltözni, és visszaindulni Salembe, mert Faye szegény ne várjon egész éjszaka. Remélem útközben bekapunk valamit, mert enyhén szólva sikerült megéhezni.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Szer. 5 Nov. - 15:26

+18

Aaron & Leah

Noha én gyengéd levezetésnek szántam a közös tusolást, úgy tűnik, Leah-nak egészen más tervei vannak. Alighogy végigsiklik kezem a karján, azok már fonódnak is nyakam köré, míg szavai kellemes bizsergést váltanak ki testemből. Nem is kell bíztatnia, sem noszogatnia, élvezettel viszonzom a csókot, lopva leöblitvén közben kezemről a feleslegessé vált tusfürdőt, hogy aztán kéjesen simítsam formás tomporára markom. Halk-kéjes hörgéssel szakítom félbe ajkunk játékát, mikor ujjai újfent alsóbb tagomnál matatva élesztik újjá vágyam. Noha az előbb még kifacsartnak hittem magam, testem most ékes bizonyíték rá, hogy mindez csak csalfa illúzió volt. Hisz ha nem is teljes pompámban állok, ám már ígéretesen éledezek.
Ám nem maradok én se adósa, jobbom lassan felkúszik testén, míg el nem érem kívánatos kebleit, azonnal rá is fonva egyikre kezem, két ujjam közé csippentve hegyes ksiidíszét, míg lentmaradt balom gyengédebb, erősebb intenzitással markolássza fenekét.
És újfent keresem édes ajkait, mohón támadva le, ahogy növekszik vágyam, szenvedélyem, hol harapom csókduzzadt alsóajkát, hol nyelvemmel futok végig kedveskedőn.
Ahogy combját érzem csípőmön kissé kelletlen bár, de jobbom elhúzódik a dédelgetett halmoktól, rámarkolva combjára, kissé talán meg is emelve őt, mintegy bíztatva a folytatásra. Bár könnyű szerrel vehetném birtokba testét, ezt az utolsó mozzanatot most rá hagyom. Mert élvezem érintését, mert tetszik, amit mozdulatai sugallnak. A vágyát, akarását, szenvedélyét. Csupa izgató dolog, mik őrjítő egyveleget alkotnak.
- Nagyon finom - nyögök fel kéjesen, amint merevségem utat tör magának a forró testbe. Ez most újfent más, hisz nem váltott alakot, az általam megismert formájában marad, és bár az előző aktus végét már eképp élvezte ki, ezen formájában teste még is kéjesen, szinte már őrjítően szűk, a végletekig fokozva, kínozva vágyam.
Balom közben másik lábára siklik, könnyedén emelve pehely súlyát, noszogatva, hogy mindkettővel fonja át derekam. És amint megvan, hátam a hűs csempének vetve keresek viszonylag biztos pontot a csordogáló vízsugár alatt. Egy-egy halk nyögés bukik fel torkomból, ahogy akaratlan mozdul, surlódik összefonódott testünk, fokozva az élvezetet.
- Hihetetlen vagy - mosolyodom el, miközben már mindkét kezem fenekére fog, kihasználva az úszással és egyéb sportokkal töltött órák eredményét, finoman emelem testét magamon, átvéve az ösztönös mozdulatok felett a tudatos irányítás kormányát.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Kedd 4 Nov. - 21:39

18+

Aaron & Leah

Ki vagyok ugyan fáradva, ám miközben megyeki kifelé a fürdőbe, a kezdeti remegést követően egyre jobban kezdek feltöltődni, hiszen lelkileg is nagy súly esett le a szívemről. Bár kellett némi segítség az exalakomtól, de mégis úgy jutottam a csúcsra, hogy én kellettem Aaronnak, nem a szőke cicababa, aki egykor voltam. Még vetek rá egy hálás mosolyot, mielőtt kilépnék a másik helységbe. Ott igyekszem, hogy ne csússzak el a hideg kövön. Belépve a tus al elöször az arcomat mosom meg, kicsit fel is forrósodott a testem a hirtelen támadt édes megerőltetéstől. Amikor ő is megérkezik, már nagyban mosakszom, nem kell, hogy bármi szégyen legyen köztünk. Remélem is, hogy bejön hozzám, érezném akarom a bőrét, s hogy átölel. Hogy ne legyen az óvszerhez hasonlatosan eldobható kelléktárgy. Meg is történik, máris itt van, hozzá simulok, behunyt szemmel élvezem a vállamra hintett csókot. Átkarolom a nyakát, s évődő mosollyal hallgatom hogy milyen vágyai lennének még velem, ha nem sürgetne az idő. Amikor a túsfürdőér nyúl, hagyom ugyan, hogy megtegye, ám van hozzáfűznivalóm.
- Nem kell odáig mennünk. Akarlak még. – Tapadok az ajkára, és ha most mohónak nevez, hát tegye. Annyira kitágultak az érzékeim, már olyan régóta vágytam egy kis boldogságra, hogy most nem eresztem. Az sem érdekel, hogy nem pihent, egyszer csak kibírja. Miközben csókolom, lent már a kéjléccel játszom, ismét élesztgetem, szinte elfeledve, hogy mennyire is kidőlt az előbb az ágyon. Remélem hogy vagyok annyira izgató, hogy még belefér egy kis utómunka. Ha úgy érzem, hogy elértem a kívánt hatást, a védekezéssel nem törődve felemelem az egyik lábam, és ágyékom odanyomom az övéhez. Ha szükséges, akkor én magam helyezem magamba, hogy ismét egyesülhessünk, ám remélem nem kell nagyon erőltetnem a dolgot. Az egyik kezemmel a vállába kapaszkodom, a másikkal a falat támasztom, hogy el ne csússzak.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Vas. 2 Nov. - 15:45

+18

Aaron & Leah

Mint a kifacsart citrom, de sokkal édesebben heverek az ágyon, kimerülten, alig karnyújtásnyi erővel, hogy a mellém gördülő Leah-t azonnal át is ölleve magamhoz húzzam. Mosolyogva fúrom arcom barna tincsei közé, mintha illatával akarnám levezetni a végső ingereket.
A hálaszóra csak finoman megbököm orrommal, mintha viszonozni akarnám, vagy épp szavak nélkül jelezném, nme történt semmi extra. Hisz számomra, nevezzük bárhogy, szex, szeretkezés, együttlét, lényege a kölcsönösség és az odafigyelés. Szóval ez volt a legkevesebb.
Ugyanakkor minden tiszteletem az övé, mert még ha remegő tagokkal is, de legaláb fel bír kelni az ágyról, amihez nekem még szükségem van némi pihenőre. Azért a kaján vigyor megmarad, miközbne szemlélem meztelen testét, ahogy átballag a fürdőbe. Aztán csak hagyom lecsukódni a szemeim, még a karom is végigfektetem az arcomon, míg hangja, míg a zuhany felcsobbanó vize magamhoz nem térít. Ekkor már úgy érzem, van elég erőm felülni, majd némi csípőfordulattal a lábaim a földre kerülnek. Rutinos mozdulatokkal szabadulok meg az óvruhától és lököm a szemetesbe, csak aztán próbálkozom a lábraállással és a sétával egészen a zuhanyig.
Nincs bennem zavar, még csak inger se, hogy jelezzem Leah-nak, itt vagyok, úgy is láthatja, érzi, nem lopakodtam, erőm se lenne hozzá. Ám hívás nélkül is beállok a víz alá, két karommal finoman átölelve karcsú derekát, vállára lehelve egy gyors csókot.
- Sejtheted, hogy szívem szerint innen egyenest visszahurcolnálak az ágyba - jegyzem meg mosolyogva, egyik kezemmel elengedve csodás testét és a tusfürdőméárt nyúlok. Talán nem veszi zokon, hogy férfiillata lesz, annyira úgy sem erős. De ugyanakkor meg is nyugodhat, hisz nme tartok női cuccokat.
- De ahogy mondtam, még a lába nincs rendben és nme szeretném egész napra és estére egyedül hagyni - sóhajtok fel, egy adagot nyomva a fehér színű folyadékból vállára és elkezdem gyengéden lemosdatni, ugyanakkor finoman meg is masszírozni tagjait, mintha csak a vérét akarnám felserkenteni. Végül is dokinak tanulok, tudom hogy kell.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Vas. 2 Nov. - 12:06

18+

Aaron & Leah

Nagyjából köpni nyelni sem tudok, úgy elfáradtam, teljesen kijöttem már a gyakorlatból. A fájdalom csak egy pillanatig tartott, amíg alakot váltottam, de oly gyorsan átvette helyét a kéj, hogy még most is a hatása alatt vagyok, ahogyan levegő után kapkodva borulok rá. Az, hogy megszólaljak, most szóba sem jöhet, amikor nagyjából képes vagyok arra, hogy legalább megmoccanjak, akkor lecsusszanok róla, hogy melléfeküdve hozzábújjak. Nem fogom méltatni a teljesítményét, magáért beszélt mindaz, amivel visszajeleztem számára, a nyögéseim, a sikolyom, és hogy ennyire akartam őt. Talán meglepő lehetett, hogy ennyire mohó vagyok, ahogyan Aaron fogalmazott, pedig ez nem csupán az aktusról szólt. Tudni akartam, hogy készen állok e egy új életre.
- Köszönöm. – Ismét egy furcsaság, ilyesmit nem biztos, hogy meg kell köszönni, holott én nem csak arról beszélek, hogy eljuttatott a csúcsra. Sokkal inkább az a motoszkál bennem, hogy felfigyelt rám, elhitette velem, hogy nem vagyok értéktelen, eldobható játékszer, van még remény arra, hogy egy kicsit is jól érezzem magam. Az ajkára nyomok egy utolsó csókot, és felállok, még mindig remegő tagokkal. Ismét megszemlélhet, mert nem húzok magamra takarót, nincsen rá szükségem. Egyébként is kimelegedtem, nem félek attól hogy hirtelen megfázzak. Miközben elindulok a fürdőszoba felé, hogy elvégezzem a dolgomat, és lezuhanyozzak. Eléggé bizarr dolgot műveltünk, úgyhogy nem hinném, hogy az gond lehet, hogy nyitott ajtónál pisilek, akár be is jöhet közben, ha nem így tesz, akkor csak kiszólok.
- Most induljunk Faye-hez, vagy majd reggel szeretnél? Nekem végülis jó lehet, ahogy te szeretnéd. – Már készen is vagyok, és indulok a zuhany felé. Akár csatlakozhat is, ha nem, akkor csak pajkos kis pillantásommal szemlélgetem bentről. Ha volt is félszegségem vele kapcsolatban, egyenlőre elmúlt. Persze azt nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Kedd 28 Okt. - 16:09

+18

Aaron & Leah

No igen, bizarrságban bővelkedik az élet. AZ enyém főképp. De most se a hely se az idő nem alkalmas ennek boncolgatására és legfőképp kedvem sincs hozzá, hisz valami egészen más türemkedik most előtérbe. Méghozzá elnyúló kívánatos alakja, széttárt combajinak hívogató odaadása. És a forróság, amely végre engedi, hogy elmerüljek benne.
Kéjes borzongás fut végig testemen, egy röpke, szusszanásnyi időre meg is kell állnom, mintha attól tartanék, ha nem fogom vissza magam a következő pillanatban véget is ér a kéj. Arcom nyakához simítom, apró csókokkal kényeztetem fülét, bőrét, minden érzékeny pontját és végre moccanok, előbb lassan, mintha csak figyelnék, ebben az alakban valóban képes-e rá. AZtán egyre gyorsabb tempóban, ahogy a vágy végre szabad utat kap, elvéve a józanságot tőlünk és csak saját magára gondolva hajszolja testünk a végső gyönyör felé. Ujjaim csípőjén járnak olykor fenekébe markolva emelem meg kissé, hogy még ingerdúsabb legyen a lökés, erőteljesebb, akaratosabb. Birtoklóbb. HIiz erről is szól ez az egész. Régen a férfiak ekképp fejezték ki igényük egy nőre, illetve így pecsételték meg birtokosi joguk. És ma sem teszünk másként, bár mostanra nagyobb teret hódított magának a virágos udvarlás, mintsem a karddal kényszerítés.
Az apró noszogatás, utaló mozdulatai még vágyködös agyamon is átfurakodnak, így egy halvány mosoly kíséretében fogom meg csípőjét és fordulok át, hogy ő kerülhessen felülre. Szeretem ezt a pózt, ahogy elém tárul kebleinek lágyan táncoló halma, arcának élveteg mimikája. És persze az sem hátrány, hogy immár teljes mélységében kínálja fel magát. Tekintetem hol őt fürkészi, hol kénytelen vagyok lehunyni, ahogy egy-egy erősebb kéjhullám fut végig rajtam, így maradok le a pillanatról, mikor újfent alakot vált. Csak a feszülést érzem, azt a különösséget, ahogy az eddig kényelmes zug szűkké, forróvá válik.
Halk sóhajjal konstatálom a felnyíló szemeim elé táruló látványt, ám ahogy újfent mozdul, immár Leah testében is élvezve együttlétünk minden más háttérbe szorul. Kezeim csípőjére markolnak, mintha csak segíteni akarnám mozdulatait, noha sokkal inkább már a magam gyönyörét keresem, mi alig egy-két ütemmel tőle lemaradva érkezik. Mivel egyedül vagyunk itthon, hát nem kell visszafogni magunk, gyönyörteli mély nyögés szakad fel testemből, mikor végre magam is eljutok a csúcsra, öntudatlan emelve őt magamon még néhányszor, az utolsó cseppig kiélvezve a dolgot, aztán csak bágyadtan mosolyogva csúsznak le kezeim combjára és halkan zihálva próbálok újfent normálisan lélegezni.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Pént. 24 Okt. - 10:14

18+

Aaron & Leah

Sejtettem én, hogy ez lesz. Bár soha nem próbáltam más alakban ilyesmit, csakis a sajátomban, valahogy sejthető volt, hogy test és test között is van különbség. Főleg, ha most már ez a végleges, akkor nem tekinthetek rá úgy, mintha holmi ideiglenes alak lenne. Ezt is ugyanúgy karban kell tartani, fejleszteni, nem működik, hogy pusztán emlékezetből tartom fenn. A megkezdett finomnak tűnő behatalás fájdalmasnak hat, pedig igyekeztem ellazulni. Vágytam rá, mégsem megy. Kedves tőle, hogy nem erőlteti a dolgot. Legalábbis nem így. Kissé előredőlök, ahogyan rázom a fejem. Odabújok hozzá, ahogyan vigasztal, hogy érezze, nem vele van a baj, mégcsak nem is azzal hogy fiatalnak érzem magam, vagy benne nem bízok. Csak... Hát igen, a mi világunk különleges, más mint az embereké, itt bizony ilyesmi problémák, akadályok is felmerülhetnek.
- Könnyíteni. Így barnán még sosem.. Még szőkén is már régen, de az nem lenne baj. – Dörzsölgetem a szemem, és már lepillantok a kezeimre, a széttett lábaimra. Egyre biztosabb vagyok benne, de sokáig nem várhatok, mert bár én vissza tudok zökkenni, de nem akarom, hogy lelohadjon a vágya. Ennyire már ismerem a srácokat, itt azonnal szükségmegoldás kell, mert azt akarom, hogy neki is jó legyen, ha már ilyen figyelmes volt velem. Gyorsan váltok, nincsen jobb ötletem. Korábban elvetettem volna ezt az ötletet, itt talán vészmegoldásnak jó lehet. Nyújtozom egy kisebbet, hogy szokjam régi alakomat, és már most tudom, hogy lesz Aaron számára egy meglepetésem.
- Az. De ugyan mi nem az? Mesélhetnék... – Csóválom a fejemet az egész Shannon-Leah ügy kapcsán, de nem hagyom, hogy az most elrontsa a kedvem. Hátradőlök ismét, és most már tudom, hogy így menni fog még akkor is, ha már berozsdásodtam, de elég a tudat, hogy korábban ebben az alakban már hányszor csináltam. Elfoglaljuk az előző pózt, és lám, nekem lett igazam, mint kés a vajba, olyan könnyedén tud belém csusszanni. Ez mondjuk engem is minősít, nem kevesekkel voltam együtt még a hőskorszakban, de ezt most hagyjuk is. Elégedetten bólintok, és felvesszük egymást tempóját. Hangosabban kezdek el zihálni, ahogyan a fenekembe markol, én szorosan fogva őt a hátába méllyesztem a kezemet, de éppen annyira, hogy ne vegye el a fájdalom a dolog élét, míg másik kezemmel már a mellkasát cirógatom. Aztán amikor már úgy érzem, nagyon közel a holtpont, gondolok egyet, és rászólok.
- Én leszek felül. – Igen, úgy akarom kiélvezni, hogy valamennyit irányítani is tudok. Megvárom, míg leáll, és el tudunk válni, majd fölé hengeredve felveszem a saját pózomat. Így sokkal közelebb érzem magamhoz, és alig pár pillanattal később már tudom, menthetetlenül eljutok ismét a csúcsra. Jön a meglepetés. Ismét változom, Leah vagyok. Egy pillanatra furcsa fájdalom hasít belém, mert továbbra sem vagyok kitágulva teljesen, ő pedig bennem van, de így akarom. Lásson engem a saját alakomban, mert most már ez vagyok én, és Shannon a múltté. Azt akarom, hogy így egyesüljünk, hogy a szőkeség soha többé ne bukkanjon fel. A fájdalom gyorsan elillan, hiszen a gyönyör az enyém, amit Aarontól kaphatok meg. És megtörténik. Végigfut rajtam az a hullámzás, amely pár perccel ezelőtt ért, így mégis teljesen más. Ki sem tudom mondani, hogy most, mert még a nyelvemet is majdnem elharapom az egész testemet bizsergető érzéstől, ahogyan széttárom, majd összeszorítom a combomat. Nem tudom, hogy ő hol járhat, ha még lemaradva picit, akkor ismét felveszem a tempót, most már csak az ő kedvéért.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Szer. 22 Okt. - 19:09

+18

Aaron & Leah

Persze, hogy figyelek rá, minden apró rezdülésére, hisz ha már ekkora hangsúlyt fektettem az előjátékba, pont a fontos résznél nem lehetek ügyefogyott barbár. És bár ő még próbálkozik, én már érzem, igen érzékenyen, hogy teste mennyrie rosszul reagál közelségemre. Finoman próbálok utat törni, ám ahogy összerándul azonnal visszavonulót fújuk. Hisz még soha nem fordult elő, hogy erőszakot akartam volna alkalmazni egy nőn.
- Semmi baj - susogom neki kedvesen, kezemmel morzsolva el a kibuggyanó könnycseppet, mit inkább hiszek a fájdalom jelének, mintsem a benne fellappangó haragnak. Hisz nem sejtem, hogy a másik test okozza a zavart nála, betudnám a szűziességnek az akadályokat.
- Könnyíteni? - pillantok rá meglepetten, immár két karomra támaszkodva némi teret hagyva kettőnk között. Nos igen,a könnyítés az sokat segítene, hisz az ígéretes kezdet után testem és az a bizonyos ösztönlény már marhára követeli a jussát. Ám arra, ami következik, egyáltalán nem számítottam. Elcsodálkozva és rácsodálkozva figyelem, ahogy elhúzódva új alakot ölt. Megnyúlik teste, formái gömbölydebekké válnak, amolyna tipikus szőke cicababává. Hát ez lenne az eredeti alakja, vagy ez csak egy újabb, mondjuk a szexalak?
- Ugye nem haragszol meg, ha azt mondom, ez egy kissé bizarr - jegyzem meg, ahoyg visszafeküdve hívogatni kezd. Persze azért a szám sarkában ott vibrál az a bizonyos mosoly, elvéve szavaim bántó élét. Mert hát.. még ha tudtam is, még ha mondta is.. azért egészen más látni, mint beszélni róla.
De egy-két szusszanás, szokási idő után már újfent felette vagyok, balommal fenekébe markolva és egyben alányúlva emelem őt, miközben arcom arcához simítva haolok füléhez.
- Barnán sokkal édesebb vagy - súgom neki, ám szavaim elenére nem tartóztatom magam, újfent megostromlom testét, remélhetőleg most már több sikerrel, mert a végén még a hideg zuhannyal kell randiznom.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Szer. 22 Okt. - 18:21

18+

Aaron & Leah

Nem is cél, hogy visszafogja magát. Már alig várom, hogy végre elszabaduljon benne az állat, és tegyük azt, amit már a titkokkal övezett utcában meglátunnk egymás szemében. A vágyat, s azt, hogy végre egy kicsit elengedhetjük magunkat. Nem vagyok szentéletű, hivatalosan még többszörös gyilkos is vagyok, aki gondatlanságból ölt, ez a perc most csak rólunk szól. Még egyszer rászorítok, érzem a nyers férfierőt, a számmal is felfedezőútra indulok, hogy megízleljem, na de ennyit az előzetes feltérképezésről, mert választott párom ráeszmél, hogy tovább nem húzhatja a dolgot. Pár pillanattal később már felszerelve a végső célra üdvözülten dobom magam hátra, még a karjaimat is a fejem fölé emelem, hogy jelezzem, szándékomban áll teljesen kiszolgáltatva lenni neki. Combjaim között csakis rá vár a kéj, s buzgón remélem, hogy rám is a duplázás esélye.
- Akkor ne csak beszélj édes.. – Most először szólítom így, mert embertelenül jól esik, hogy még most is gyengéd velem, és a meztelen testem ellenére égis az aromat, a hajamat simogatja. Csoda, hogy testem-lelkem az övé? Nem mernék kimondani ennél komolyabbat, mert tényleg alig ismer még, talán meg is riadna, hogy miket gondolok vele kapcsolatban, egyenlőre inkább maradjunk a jelenlegi pikáns helyzetnél. Bólintok a szavaira, és feljebb emelem a fenekem, hogy egyszerűbb legyen a célzás. Már az első mozdulatnál érzem, hogy ez... nem igazán lesz frankó. A korábbi feltüzelés ellenére beigazolódik a sejtelmem, hogy az aprócska kis test még nem kész az ilyesmire. Hiába vagyok lelkileg már teljesen ráhangolva, fájdalom hasít belém, mintha csak elsőre csinálnám. Próbálom elviselni a dolgot, túllenni rajta, de folyamatosan görcsbe rándulok. Szemeimben is megjelenennek az első könnycseppek. Nem félek, nem erről van szó. A fájdalmon túl inkább dühös vagyok. Az alakváltásom miatt szinte kezdhetem előlről a dolgot, pedig annyira akartam.
- Várj... állj meg. Ne így. Ebben a formában... A francba pedig olyan jól indult. – Remélem, hogy van ennyira tisztességes, hogy most is figyel rám, és kihúzza a durungot. Felülök, és megsimogatom az arcát. – Mit szólnál ahhoz, ha most... kivételesen könnyítenénk a dolgon. Tudom, hogy nem így szoktál meg, de... – Tádááám, és máris átváltoztam. Szőkén, Shannonként ülök most előtte. Biztosan rohadtul meglepődik, és idegenkedik az érzéstől, de most nekem egyszerűbb lenne így. Lesz még alkalmunk gyakorolni, de most érezni akarom őt, belülről. Ha valóban olyan különleges, mint én, akkor el tud vonatkoztatni. – Gyere, így jobb lesz. – Bíztatom, és megint hátradőlök, széttárva a combjaimat. Testileg így jóval magasabb vagyok, biztosan érdekes lenne az indítás után, de a szükség törvényt bont. Ha nagyon elmenne a kedve, akkor gyorsan veszem a lapot, és én keveredem gyorsan fölé.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Hétf. 20 Okt. - 14:30

+18

Aaron & Leah

Őszintén szólva igen nehezen tűrtőztetem és fogom vissza magam, ahogy Leah puha ujjai körém fonódnak, "megszorítanak". Inkább próbálom elterelni a figyelmem a kereséssel, és szinte már diadalmasan emelem a dobozt, mikor olyat érzek, amire abszolút nem számítottam. Halk, meglepett nyögéssen rándul össze a testem puha nyelvének érintésétől, és most én kényszerülök a takaróba marni, ahogy szájának puha forrósága ölel körül egy pillanatra. Csak egy pillanat az egész, és ha nem ő húzódik el, akkor én lettem volna kénytelen, hogy ez az alkalom ne záruljon ilyen hamar. Hálás mosollyal adom át az óvszert, bár hamar kétségeim támadnak, jó ötlet volt-e még jobban kiszolgáltatnom magam neki. De szerencsére fürge ujjai szakavatottan dolgoznak, nem kínoz tovább, legalább is ebben az értelemben. Hisz elég kínzás a látvány, ahogy elfekszik mellettem, hívogatón tárva szét a combjait.
- Nekem már a látványod csupa élvezet - suttogom, felé gördülve, ujjaim szinte már gyengéden húzva végig arcát, lesimítva tincseit, míg a másik kezem a túloldalán támaszkodik meg, mintha csak ölelni akarnám, noha inkább támaszt keresek, hogy könnyedén fölé gördülhessek.
- Szólj, ha nem jó - suttogom a fülébe, hozzá hajolva, hogy aztán nyakába temessem arcom, puha, parfümillatú bőrét ízlelve. És a kezem, mi eddig arcával ismerkedett most lejebb siklik, finoman megemelve csípőjét, mintegy tökéletessé téve a szöget, hogy végre valóban elvehessem, amit felkínált. Lassú, élvezetesen hosszúnak tűnő másodpercek, vagy talán percek telnek el, míg kiélvezem centiről centire testét, szinte már ráérősen véve birtokba, míg csak el nem merülök teljesen, felnyögve forróságától, édes-kéjes szorításától. És maradok is így egy kis ideig, hagyva neki időt az új érzéshez, hagyva magamnak, hogy csillapodjak. És csak amint apró jelzést érzek felőle, akár mozdulatban, akár hangban, csak akkor moccanok, egy különösen lassú, élvezetes ritmust véve fel, felcsapó nyögéseim, forró leheletem vállgödrébe rejtve el.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Csüt. 16 Okt. - 12:22

18+

Aaron & Leah

Őszintén szólva eddig nem voltam vele így. Annyi volt a meglátásom, hogy azokra a pasikra gerjedek, akik rám is, és utána csak csináljuk, nem kellenek a sallangok. Aztán jön ez a srác, aki figyelmes, türelmes, és még lesi is a kívánságaimat. Talán korai lenne komolyabbat levezetni ebből, de nagyon tetszik nekem. Nem csak külsőleg. Úgy általánosságban. Azért, amiért ilyen. Attól, amilyen. Tetszik, hogy nem vadul be azonnal, hogy simán leállítja a csapongásaimat. Amikor én már a lényegre térnék, és megadnám magam a dolognak, még akkor is képes húzni a dolgot. Hihetetlen!
Előfordul, hogy több síkon gondolkozom, na hát most, lábaim között ezzel a férficsodával esélyem sincsen. Csak azért vergődök, mert nem tudom visszafogni magam. Ujjaimmal belemarkolok a takaróba, és legszívesebben az arcomra szorítanám a párnát, annyira hangosan kezdek el visongani, de úgysem hagyná. Időnként felnéz, tényleg számít neki az összes reakcióm. Eljutok végre a mennyországba, ilyen élményben talán csak egyszer, vagy kétszer volt részem, ritkák azok a srácok, akik ilyesmiben gondolkoznak. És még azok sem voltak ilyen jók. Nem tudom, hogy a törődés miatt érzem ezt ennyire különlegesnek, vagy csak a tapasztalatlan test miatt, igazából mindegy is. Lassan levegőhöz jutok, és amint felültem, kap tőlem még egy csókot is. Megcirógatom az arcát, és már fordulok is fölé. Megpróbálkozom most én is valamivel, de annyi sejtésem azért van, hogy a srácoknál nem illik túl hosszúra húzni az ilyesmit, hiszen könnyen lemaradhatunk a közös tűzijátékról. Elképzelhető persze, hogy Aaron többlövetű, de nem érdemes kockáztatni.
- Mertem remélni. – Simitok végig ágaskodó férfiasságán, majd egy fokkal keményebben rámarkolva hogy immitáljam a majd bekövetkező szerelmeskedést. Direkt így mondom, nem szeretkezésnek, mert valahogy a gyors tempó ellenére is sokkal közelebbinek érzem magamhoz az előbbit, mint utóbbit. Eddig a combján ültem, most arébb csusszanok mellé, az ágyra, és bár határozottan nem vagyok gyakorlott, egy próbát megérhet. Egy gyors próbát. Továbbra sem engedem el őt, pusztán egyik kezemmel felfogva a hajamat odahajolok, és egy évődött nyalintással végigszánkázok rajta. Pajkosan odamosolygok a srácra, majd kicsit szétnyitva az ajkam, folytatom a megkezdetett ismerkedést, végigfuttatva nyelvemet, körkörös mozdulattal most a szerszám végét célzom meg. És egy váratlan mozdulattal lejjebb bukok, hogy magamba tudjam fogadni. Így csak pár mozdulatot végzek, hirtelen ötlettől vezérelve még a fogamat is bevetem kissé.. Aztán gyorsan lecuppanok róla, mielőtt még kitörne a vulkán, és átveszem a felém nyújtott csomagot. Ügyeskezű vagyok, egy mozdulattal kinyitom a perforációt, és némi manőverezés után már rá is húzom a védőruhát.
- Fenét. Mindkettőnkről. – Paskolom meg játékosan az arcát, és a hátamra vetem magam. Egyszerűsítsük a dolgokat, jobb ezen túlesni, mint figurázni. Várakozóan pillantok fel rá, a lábam köze egyértelműen nedves, ahogyan hagyta, készen állok a folytatásra.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Kedd 14 Okt. - 15:11

+18

Aaron & Leah

Az egyik legnagyobb gyönyör gyönyört okozni a partnernek. Legalább is nálam eddig többnyire ez az alapszabály volt érvényben, így most sem esik nehezemre. Legalább is nem abban az értelemben, mert kétségtelen, minden egyes pillanattal csak jobban kívánom, és csak nagyobb az ordítás a fejemben, mi elhord minden szamárnak, hogy nem vettem még el teljesen, amit kínálnak. A zsigeri ösztön nevű fazonnal ilyenkor gyakran összeveszünk de tudom, utóbb megbékél.
Határozottan tartom a kezeim közt vergődő csípőt, szinte már valóban erőszakkal, még sem félek, hogy visszataszítást váltanék ki. Nem, mert már eljutott arra a pontra, ahol csak egy számít, és amit hamarosan meg is kap, jelzi sikolya, mely most inkább zene füleimnek, testének akaratlan összerándulása. Még néhány apró csókot nyomok ölére, mintegy levezetőként, míg abba enm marad az első roham okozta reszketés, majd lassan felfelé indulok, míg össze nem találkozok felülő alakjával. Bágyadt, még is büszke mosolyt virítok, tagadhatatlanül büszke is vagyok magamra, ugyanakkor már túlzottan felajzott ahhoz, hoyg egyéb játékos praktikákon törjem a fejem. Így hát gond nélkül fordít a hátamra, ennyit a gyenge nő kifejezésről, és még csípőm emeléssel is rásegítek, hogy megszabadulhassunk az utolsó ruhadarabtól.
De tétlen továbbra sem maradok, kezeim ismét csípőjén, bár most gyengédebben, cirógatón, míg combomra ül és ujjait férfiasságom köré fonja.
Rekedt, elégedett sóhaj kíséretében emelem, lököm magam kezei közé, majd ereszkedem újfent alá kínlódva.
- Úgy nézek ki, mint akinek panasza van? - kérdem mosolyogva zavart szavait hallva, állammal a dédelgetett tag felé bökve. Tagadhatatlan és kétségtelen, állok, mint a cövek, minden egyes érintésekor finoman megremegve. Mint egy törleszkedő kutya, aki hálás minden egyes simításért.
De valahogy felrémlik bennem a sejtés, a korábbi szavak, utalások. Mintha neki ezek a részek, a játék, az előjáték kimaradt volna, lecsupaszítva az egészet a puszta aktusra. És bár felcsigáz a gondolat, mennyi mindent mutathatnék, taníthatnék, most két dolog is visszatart. Egyrészt, hiába a hevessége, mohósága, valóban nem szeretném minden tekintetben lerohanni. Másrészt.. nos azért az elmúlt napok, hetek igencsak próbára tettek engem is.
Így hát elengedem bársonyos bőrét és az éjjeli szekrény felé tapogatózom, míg el nem érem a fiókat. Egy fél pillanatnyi kotorászás, halk zörgés, míg végül meglelem a keresett dobozt. És hamarosan Leah számára is érthetővé, láthatóvá válik a keresett. Zavar nélkül bontom fel előbb a dobozt, majd veszek ki belőle egy csomagot és nyújtom át, szinte már szertartásosan.
- Ez most csak arról szól, hogy te mit szeretnél - jelentem ki határozottan, bár kissé már ködlő tekintettel, amint visszasimíthatom kezem testére, felkalandozva alig kóstolt kebleire.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Kedd 14 Okt. - 12:45

18+

Aaron & Leah

Félmosolyra húzódik az ajkam, volt egy olyan érzésem, hogy már azóta erre vár, hogy rámpillantott a parton. Akkor még egy átlag srácnak hittem, aki a bájos pofijával mindenkit le akar venni a lábáról, azóta bár nem találkoztunk elképzelhetetlenül sokat, mégis sikerült el elhihetnie velem, hogy a régi rossz énem már a múltté, nekem is jár a figyelem, akár a romantika is. Pedig még az igazi sötétséget nem is ismeri, ami bennem lakozik. Egyszer talán elmondom neki, egy gyilkossal nem biztos, hogy együtt akarna lenni. A lelkiismeretfurdalás egy dolog, most félre tudtam tenni, hogy átadjam magam az érzésnek, amelyek kettőnk között vibrálnak. A finom mozdulatok helyett most durvább vagyok, mert tudom, hogy a cirógatás nem mindig helyénvaló. Éreznie kell, hogy férfi a javából. A mosolyomat végül az érdeklődő várakozás váltja fel, ahogyan hátradőlök, kiváncsi tekintettel szemlélem, hogy mibe fog most éppen. Önként adom magam, széttárom a lábaimat határozott feszítése folytán, egy darabig még könyökölve figyelem a reakcióit, s a sajátomat is. Amint belémtalál, majdnem elharapom a nyelvem, önkéntelenül is felkiálta, szinte egyszerre vele. Félelmetesen új érzés. Van benne némi fájdalom is, a test tapasztalatlanságának ksözönhetően, ám mivel lelkileg kell késznek lennem, amennyire csak tudom, szétnyitom a lábam, hogy cseppnyi szorongás sem legyen bennem, amely gátolná az utat. Érzem a vágyat, amely vezeti, mégis nekem akar jót. Már megint az a figyelmesség, amellyel rám gondol, és nem is magára elsőre. Kedvem lenne megízlelni az ajkát, a fülébe súgni a hálámat, ha éppen tudnék bármi másra koncentrálni. Nem megy. Hátravetem magam, behunyva a szememet, teljesen kiszolgáltatva magam a mozdulatainak. Ajkaival is betársul a manőverbe, zihálva adom tudtára, hogy még, így, ne is hagyja abba. Egyik kezem az övére emelem, a másikkal pedig a hajába túrok bele, ahogy még levegőt venni is elfelejtek. Ez akkor tudatosul, amikor már kezd lilulni a fejem a visszafojtott energiáktól, így az hatalmas sóhajjal szakad ki belőlem, hogy ismét mély levegőt vegyek.
Az ajkával ér célba, és egyúttal le is fog, de oly markánsan teszi ezt, hogy egyre jobban tetszik ez a játék. Pontosan tudom, hogy nem ártana nekem, de eljátsza azt, hogy ő az úr a házban, és esélyem sincsen. Nem tudom úgy dobálni magam, hogy ez jól essen, de maga a béklyó még inkább a kedvemre van. Érzékien forró hullám söpör végig egész testemen, ahogy végre megjön a hangom.
- Most!!! – Ha sikolyra vágyott, megkapta, remélem nem szakadt be tőle a dobhártyája. Még jó, hogy nem a Faye-lakta nyaralóban tettük ezt, mert másnap nem tudtam volna a szemébe jönni. Remélem végre egy kicsit elenged. Hasonló mutatványokra tőlem attól félek nehezebben számíthat, mert nálam az volt a megszokott, hogy egy gyors menet, mindenféle lacafaca nélkül, de ha rávezet, hát felőlem megpróbálhatjuk. Pár pillanatig még pihegek, próbálom összeszedni magam, aztán felülök, és fölé hengeredve végre le akarom húzni róla a boxert. Amint sikerül, visszaülök a térde és a combja között felületre, finoman kezelésbe véve a lába közötti durungot. Egyenlőre csupán apró, szelíd érintéssekkel, simogatva.
- Ebben asszem béna vagyok.. – Biztos, hogy lerombolom ezzel az ihletetét, ő sokkal profibb volt, de talán önbizalmat adhat neki, hogy megtaníthat dolgokra, ha akar.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Vas. 12 Okt. - 12:07

+18

Aaron & Leah

Bármilyen hősiesen tartom is magam, ahogy Leah puha ujjai az ominózus helyre tapadnak élvezettelin hördülök fel, és feszítem magam tenyerének. Egy pillanatnyi, egy másodpercnyi enyhülés és kényeztetés nekem is jár, még ha visszafogottságom magam választottam is. De azért kissé megkönnyebbülök, mikor elereszt és átadva nekem a kormányt hátradől. Nem mintha látványa, vagy épp az irányítás birtoklása nem kergetne lassan engem is az őrületbe.
- Első körben adjuk meg a módját. Aztán majd jöhet az a bizonyos rádvetés - mosolyodom el, immár combját, ágyékát simítva kezemmel. És bár hív, önként adja magát, még mindig nem sietek, legalább is nem abban az értelemben, ahogy ő vágyná, és végül is vágyom én is.
Ujjam, ha már úgy is ott jár, hát finoman, első ostromként csusszan testébe, ismerkedőn, ingerlőn. És hördülök fel magam is az érzéstől, noha sejtem, rá sokkal nagyobb hatással van. Mégis.. Csodálatos érzés felfedezni őt, magaménak érezni, tudni, azzal az ősi, birtoklási vággyal ölelve körül, mi talán csak a férfiak sajátossága.
És hogy mindezt a zagyvaságot ne öntsem szavakba, és hogy elrejtsem saját sóhajaim, szám inkább bőrére tapasztom, első körbentérde tájékán, majd apró ösvényt jelölve ki haladok végig combjának belső felé, immár leplezetlenül belőve célom is. Mert minden mód, minden lehetséges módszerrel akarom őt, érezni, ízlelni és legfőképp elbájolni, hogy feledhetetlenné váljak számára.
És amint elérem a vágyott tájékot, ujjaimat váltom, mint szorgalmas őrséget. Két kezem csípőjére siklik, szinte már erősen, határozottan fogva rá, mintha csak akadályozni szeretném vergődését, "szabadulási" vágyát, mintha csak jelezném, az első sikolyig el nem mozdulok innen.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Szer. 8 Okt. - 12:42

18+

Aaron & Leah

Azon ritka női példányok közé tartozom, akinek ez nem nagy ügy. Hogy nincs előjáték. Shannonként rávetettem magam valakire, és ha arról volt szó, egy házibuliban is villámgyorsan megtörtént a dolog, vagy egy dizsi mosdójában. Vagy csak azt hittem, hogy nincsen rá szükségem? Igazából tartalmatlan kapcsolatok voltak, ha egyátalán kapcsolatnak lehet nevezni bármelyiket is. Sosem éreztem úgy, hogy bárkinek is számítanék, fontos lennék, ezért is vagyok most annyira bezsongva. Mohónak nevezett, ami kicsit bántó, mert nem tudja a lelki dolgok hátterét, de már az is fontos, hogy képes volt rámhangolódni, átlépni a nehézségeken.
Az az érdekes, hogy Aaron olyan pasi, aki esetében pont az villanyoz fel, gerjeszt be, hogy rám van izgulva. Van, aki zavarba jön az ilyesmitől, nála ezt még kezelni sem tudom, ennyire jól esett már az első apró figyelmesség is. Talán minden ide vezetett. Amikor egy lány elfogad egy bókot, talán még nincsen is tisztában vele, hogy a lovagja szépen lassan épitkezik.
Kicsit ugyan elbizonytalanodom, nem tudom kiverni a fejemből, hogy mi fog történni, hiszen mindig Shannonként volt részem ilyesmiben. Teljesen máshogyan érzékelem az érintését, a csókját, máshol csiklandós, jól látja; mintha először történne meg velem. Enyhén szólva is furcsa, ambivalens érzés, erre mondják azt, hogy újjászülettem?
- Ez akkor sem igazság így... Ne húzd az agyamat... – Kuncogok fel, mandulavágású szemeimben pajkos fény villan, várakozóan könyökölök fel, és figyelem a műveletet. Kicsit hűvösnek érzem a levegőt, hogy nincsen rajtam semmi, de ha minden jól megy, pillanatokon belül ki fogok melegedni. De nem, továbbra is csigalassúgággal okoz fájdalmat. Ez olyan... gonosz! Amikor meglátom a boxert szinte átütő dolgot, ismét feltámad bennem a vágy, hogy megérintsem, még ha szöveten keresztül is. Megteszem, ezúttal két kézzel, erősebben. Nem is engedem el, miközben beszél.
- Nem is tudom, hogy mi lenne a jobb. Az a bizonyos rámvetés, vagy... a lassabb. Rád bízom. – Itt tényleg engedek neki, és hátradőlök, nem ellenkezvén a finom erőszak ellen. Szinte kislányos, ahogyan kinézek lent, Leah így nézett ki, szinte mint egy éretlen csitri, makulátlanul karbantartott alféllel, én megtartottam ezt a szokását. Ott ér hozzám, ahol a piciny kagylók a legérzékenyebbek, finoman felszisszenve mosolyodom el.
- Gyere! – Búgok fel édesen, és felszegett állal bólintok neki.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Hétf. 6 Okt. - 16:34

+18

Aaron & Leah

Bár magam is pasi vagyok, sose étettem azokat a srácokat, akik azzal hencegtek, náluk az előjáték az, amíg lerántják a zipzárt. Persze vannak azok a felajzott pillanatok, mikor az ember már tényleg nem vágyik többre, csak egybeforrni a a másikkal, kiélvezni a testek eme csodáját. De akkor is megvan a maga módja, hogy ne legyen az egész csupán szükséges fajfenntartási rítus, mint az állatok többségénél. Hisz elviekben gondolkodásunk, logikánk, következetességünk különít el az ösztönlényű állatoktól. Sokan még is pont a szex terén alacsonyodnak vissza arra a szintre.
Kényes nyögés, finoman végigvibráló test. Mind újabb és újabb hergelő cirógatás érzékeimnek. Őt ingerlem és közben még is önmagam ajzom. Édes oda-vissza, játékos kölcsön, mit azonnal kamatostul kapok vissza.
Még pillanatnyi lemerevedése se zökkentett ki, mint egy szűzlány, ki épp átesik az újdonság félelmén és immár hagyja, hogy az érzékek, a csodás érintések vezessék. És érinteném is, tovább fokozva a játékot, mikor szavai, mozdulata elhúzódásra késztet.
- Nem vagyok benne biztos, hogy már is meg kéne szabadulnom a visszatartó béklyótól - nevetek rá elmélyült hangom. Kétségtelen, a szoros nadrág sokat segít abban, hogy ne veszítsem el idő előtt a fejem, hisz a "finom fájdalom" a födlön tart. Mégis állok fel, akasztom ujjaim a kiengedett derékrészbe, és vigyorogva "sztriptízelem le" magamról a szűk szövetet, ám a bővebb boxert továbbra is magamon tartom, nem mintha bármit is letagadhatnék vele egyértelmű gerjedelmemből.
És azonnal térdelek is vissza az ágyra, Leah felhúzott, összezárt lábai elé, két tenyerem gyengéden simítva combjára, tekintetem az övébe fúrva.
- Nem rádvetni akarom magam, noha tagadhatatlanul vonzó és izgató vagy. Azt mondtad, így ez lesz az első. Adjuk meg a módják neki - mosolyodom el, újfent végisimítva combjait, gyengéden próbálván közéjük furakodni, hogy ismét megnyíljanak előttem, immár feltárva a rejtett kincset. És ha minderre engedélyt kapok, hát jobbom visszasiklik rá, gyengéden simítva végig selymes szirmait, immár a fehérnemű akadályozó szövete nélkül.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Pént. 3 Okt. - 9:45

18+

Aaron & Leah

Nem az, hogy égetőbb lenne a haladás, csak éppen... tartok az egésztől. Tetszik amit teszünk, alakulnak a dolgok, viszont van bennem annyi tudatosság, hogy úgy gondolom, ezzel tudnék túllépni a Shannon-érán, és lehetnék végre úgy igazából Leah, aki testileg-lelkileg kell valakinek. Ha nem lenne a múltam, akkor lehet, hogy elhúztam volna a dolgot, hadd ismerjük meg egymást jobban, de régen sem értettem, minek annyit várni, most még magam miatt is vagyok vele úgy, hogy akkor tegyük, élvezzük ki. Mohóságnak ítéli meg, pedig erre inkább lelkileg van szükségem. Az elfogadás tényére, de ő ezt nem értheti meg, hogy talán bántó, sértő lehet, ám miután ilyen mélyen nem avattam be, biztosan nem szándékosan gázol így belém. Majd egyszer talán megérti. Könnyedén magamra tudom húzni, egy pillanatig elidőzök a simogatásban, hogy évődő mosolyt villantsak a reakciója láttán. Visszatérek az eredeti elképelésemhez, miszerint hátradőlök, kiszolgáltatom magam neki, ő biztatóan válaszol a felvetésemre.
- Próbálok... – Bólintok, megint visszatér a félszeg énem. Csodálkozom is, hogy mennyire képes lekövetni a csapongásaimat, egyszer magabiztos vagyok, szabályokat fektetek le, máskor azt sem tudom, hogy mit akarok, de olyan ügyesen manőverez a véletlenszerűen elhelyezett akadályaim között, hogy ez az ok, ami miatt ennyire tetszik nekem. Kedves, sármos, ettől még lehetne tucatpasi. A spontán megnyilvánulásai, a helyzetekre való felkészültsége teszi különlegessé. Most, hogy átveszi az irányítást, behunyom mandulavágású szempáromat, és átadom magam az érintésének. Cicamód dorombolok, ahogyan végigfuttatja ujjait az oldalamon, a csiklandosságom eltűnik, érzéki vibrálás veszi át a helyét. Nem mondom meg, hogy mivel is foglakozzon, jelenleg minden felületnek megvan a varázsa, ki sem nyitom a szemem, ahogyan a lényegre tér, itt az én ajkaimból szakad fel egy nagyobb sóhaj, ahogyan rámarkolok a karjára, míg balommal finoman a tarkóját nyomom még inkább magamhoz.
Lefele indul, ekkor már kissé be vagyok zsongva, úgy érzem magam, mint egy kezdő, akivel elsőként történik meg mindez. Újdonságként hat, közben azon tűnődöm, hogy jól választottam, hogy vele élhetem át ezt most. Meg sem tudok moccanni, annyira be vagyok fagyva, de egy darab faként sem kéne ott feküdnöm, de mit is tehetnék, ha ennyire.. Emelem fel a térdem, amikor a fehérneműn keresztül hozzámér. Forróság önt nyakon, sóhaj helyett önkéntelenül kéjes nyögés tör fel, s elnevetem magam. Megkönnyebbültem valahogy, annyira nem is furcsa, mint hittem. Remélem nem száll el az ihlete. A kezére teszem a sajátomat, és megállítom.
- Le azzal a nadrággal... – Felülök, anélkül, hogy összefejelnénk, és kibújok a bugyiból. A pillantásában fürdök, de most rá vagyok kíváncsi. Szándékosan nem tárom még szét a combjaimat.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Csüt. 2 Okt. - 16:59

+18

Aaron & Leah

Jó ideig eljátszadoznék még vele, ízlelgetném, kóstolgatnám, hisz most valahogy már nme tűnik olyan sürgősnek a dolog. Mintha a tudat, hogy itt vagyunk, ketten, és hogy immár semmi akadálya a dolognak lecsillapított volna. Mármint tettileg, hisz testemben a vágy nem hogy lanyhulna, inkább egyre magasabb fokon ég.
Ám úgy tűnik, számára sokkal égetőbb a haladás, a beteljesülés, mintha nem bírna magával. Ám ez nem taszító, inkább csak jobban hergel, ahogy legördülve rólam immár teljes pompájával mutatja felsőtestét, és bár gyönyörködnék, ismét csak ő dönt, magára húzva. Persze nem ellenkezem, hagyom magam, még rá is segítek, ezt érezheti is, láthatja pajkos mosolyomon.
A viccelődés viszont elmarad, hisz ujjai kényes területre tévednek, előbb csupán némi enyhülést adva altestemnek, hogy a következő pillanatban még a levegő is bent rekedjen, ahogy kicsi ujjai végigsimogatják érzékeny tagom. Kéjes nyögés tör fel belőlem, ösztönösen feszítem neki csípőm, csak hogy érezze, mennyire nem hatástalan, mennyire ingerlékeny vagyok már.
- Ettől ne félj - mosolyodom el újfent, immár bíztatón, ugyanakkor sokat sejtetőn is. Ha ilyen bevezetés utá se menne a dolog, akkor ott csak is én szúrhattam el valamit. Már pedig egyáltalán nem célom. És pont ezért húzódom el érintésétől, hisz nekem idő kell és neki is. Csak míg nekem a higgadásra, neki a fokozásra. És pont ecélból simítanak végig kezeim oldalán, szándékosan kerülve most melleit, ám mielőtt panasszal élhetne, már csúszom is lejebb, számmal követve le a korábbi útvonalat, míg el nem érem a vágyott területet. Előbb csak apróbb csókokat lehelek felvátva rájuk, majd immár hevesebben kapom ajkaim közé az egyik ingerkedő ékkövet, mint egy gyermek , és mohóságom engedni se látszik.
És eleddig tétlenségre ítélt kezeim újra mozdulnak, határozottan törve utat lapos hasán, szétsimítva combait, belső felükön meózva le a bársonyos bőrt, egészen térdig, mit balom meg is ragad, mintha csak tartani akarnám ezt a pózt, míg jobbom már felfelé indul, ingerlően lassan, mégis egyértelműen mutatva útjának végét. És amint elérem számmal a másik halomra térek át, hüvelykujjaimmal finoman simítva végig a fehérnemű anyagán, mintegy köszönve az eleddig érintetlen területnek.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Szer. 1 Okt. - 9:14

18+

Aaron & Leah

Végre fent vagyok a szobájában, hagyom, hogy pár pillanatig gyönyörködjön bennem, amint fölötte támasztom magam térdeimmel. Mosollyal kisérem az elragadtatottságát. Még annyira új a dolog, hogy az új testemben kellek valakinek, hogy minden érintésébe belehalok, annyira bizsergető. Érzem az erejét, vágyának megnyilvánulását, hamarosan nem árt megszabadulni az újabb ruhadaraboktól, ám én nem fogok siettetni semmit. Magához húz, nem tiltakozom, erős ujjai is tökéletesen jó helyen vannak. A feleletén egy pillanatra elgondolkozom, már nem tudok józanul gondolkozni, hogy ezt vajon arra értette, hogy nagyon mohó vagyok, vagy nagyon tetszem neki? Mi nők tudunk két fronton is gondolkozni akár, ez most megdőlni látszik, mert testenkívüli érzésről szó sem lehet, nem tudok elszakadni a csókjaitól, vagy amit a kulcscsontommal művel. Végül mindkettőnk érdekében ez utóbbinak tudom be, átkarolva a vállát, gyors mozdulattal oldalra hemperedek, hogy a hátamra kerüljek. A popsim alá nyúlok, és letolom magamról a farmert. Már gyönyörködhetett eleget a lábaimban, de csak nem fog felháborodni, hogy ismét megteheti.
- Már annak is örülni fogok, ha sikerül. Mondtam neked, hogy már nagyon régóta... – Rázom a fejemet, ajkaimon kihívó mosoly játszik, mert nagyon betalál a melleim érintésével, a cimpám beszívásával, amiket az előbbi fenti pózban ejtett meg. Végigszántok a mellkasán, ahogyan a nadrágjánál vonszolva magamra húzom, és elkezdem megoldani a zippzárját. Érintőlegesen tapintom csak az ágaskodó lécet, majd hátradőlök, hogy várakozóan adjam magam annak át, ami hamarosan bekövetkezik. Remélhetőleg lassan tényleg átveszi az irányítást, szeretném magam nőnek érezni hosszú idő után. Minden érintésőtől egyre forróbb lüktetés száguld rajtam végig, az ágyékom lassan ráébred, itt valami történni fog.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Kedd 30 Szept. - 15:11

+18

Aaron & Leah

Tetszik, ahogy átadja magát az örömnek, nekem. Kell-e ennél több egy férfinak, mint hogy az épp ölelt nő ilyen feltétel nélkül kínálja magát. Hát nagyon nem!
- Ha eddig nem vált egyértelművé, akkor valamit nagyon rosszul csinálok - mosolyodom el, bal kezemet szinte kényszerítve, hogy a kisebb halomról a hátsó nagyobbra vándoroljon, majd finoman belemarkolok abba a gömbölyű fenékbe és még inkább ölembe húzom testét. Immár teljesen egyértelmű és tagadhatatlan tény, hogy a nadrágom már messze nem kényelmes, sőt, túlságosan is szűkké vált, mintha testem azon pontja lenne hivatott örömöm kifejezésére. És igazából így is van.
- Egyébként a válasz az, hogy nagyon... - teszem azért hozzá, inkább csak a szavak kedvéért, a játék lehetőségéért, hogy beszéd közben közelebb hajolva légvételemmel simogassam csupasz bőrét, most épp a kulcscsont tájékán. Aztán csak simítom arcom nyakából, beszívva, belélegezve finom illatát, mintha csak sajátos drog vagy épp ajzószer lenne. Bár igazából nincs rá szükségem, de attól még Leah, teljes valójában, fedetlen és fedett részeivel egyaránt maga a kísértés számomra most.
- Fogalmam sincs, mikor érünk vissza Salem-be. Mert azt hiszem, innen egy ideig nem engedlek ki - suttogom fülébe, játékosan számba kapva cimpájának alsó részét. De csak eddig tartott a játék, most legalább is, hisz sokkal követelődzőbb a vágy, mi ide hajtott minket. Hát nem tétovázom tovább, ajkam az övére simítom, előbb csak incselkedve, majd határozottabban követelve tőle a viszonzást, miközben jobbom immár ismerkedőn, méregetőn öleli mellét, olykor gyengéden "rászorítva", mintha csak birtoklási óhajom kívánnám jelezni.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Csüt. 25 Szept. - 8:26

18+

Aaron & Leah

Ha már eldöntöttem, hogy mit szeretnék, minek itt célozgatni, vagy finomkodni? Ezúttal úgy érzem, hogy jó hasznát veszem annak, hogy Shannonként magabiztos voltam, viszont határotottan jól esik, hogy Leah formámban is bejövök neki. Nehezem szántam rá magam hogy ismét kijőjjek a csigaházból, de ha már kint vagyok, akkor úgy vélem egy próbát megér, hogy jól érezem magam. Kicsit furcsállom a bizonytalanságát, már megint ott tartunk, hogy bátortalan. Igaz, egyszer sem mondtam ki, hogy viselkedjen már férfiként, mert kedvemre való volt a romantika, de ha nagyon választani kéne, hogy a cukiság, vagy a szenvedély, hát nagy pironkodások közepette de be kellenne vallanom, hogy ez utóbbi.
- Köszi. – Akadok meg egy pillanatra, és hagyom, hogy végignézzen, a látvány sem feltétlenül utolsó, erre a kis szünetre mindössze annyit helyezek, hogy a mellkasát simogatom, lágyan, becézően. Nem hagyom már most itt megtapogatni, lesz még rá időnk, de menjünk is. Azaz vigyen. Csakhamar elérem, hogy meglegyen a futárom, mert a karjaiban landolok, és élesen sóhajtok fel, amikor rámarkol a hátsómra. Bár erősebben tenné!
- Ha mégegyszer ezt mondod, istenbizony itt hagylak. – Legyintem meg az arcát játékosan. A mohóság rá is érvényes lehet, csak én tenni is próbálok érte. Meg nem is akarom, hogy holmi kis kurvának állítson be, megkaptam azt már éppen eleget fiatalon. Most csak egy lány akarok lenni, aki tetszik valakinek, és hát ha már úgy alakult, hogy áttörte nálam azt a bizonyos falat, akkor miért ne akarnám azt, hogy együtt legyünk? Talán tovább is húzhattuk volna, találkozgathattunk volna még jó párszor, hogy hitegessem, vagy éppen azért, hogy anélkül, hogy megkaptuk volna egymást, lelépek és tiszta lappal keresek valaki mást, akivel már eleve magabiztos tudnék lenni. De miért is tenném? Ő elviseli a butaságaimat, ennél több jelenleg nem is kell. Végre elindul felem fel a lépcsőkön, igyekszem nyugton maradni, és csak finoman nyalintok bele a fülébe, ha többre futná, a végén még a félúton erőszakol meg. Khm...
- Nekem bárhol jó lett volna, de ha ilyen kényelmes vagy.. – Nevetek fel halkan, és már forgatom a fejemet, hogy hova is értünk, ám ez kósza kisérlet volt, mert forróság önt el, ahogyan a nyakamra tapasztja az ajkát, a falhoz pedig a hátsómat préseli. Határozottan olyan póz, amelyre még a Leah test is feltűnően reagál, mert ezúttal a szokásosnál hangosabban nyögök fel. Haladjunk már!
Körülnézek, ha már fent vagyunk, meglep, hogy mennyire szeret olvasni. Egyetemista, de sokan inkább a buli kedvéért, semmint a tanulásért teszik. Addig sem kell dolgozni, és élhetik világukat. Aaron tényleg művelődni, csiszolódni akarna? Ez igazán meglep. Ezúttal azért örülök, hogy szegény Faye North-Salemben ragadt, mert nem kell visszafognunk magunkat, vagy akár a köszönéssel húzni az időt. Magunk lehetünk, remélhetőleg gátlások nélkül. Nehezen tudok megszólalni, meg nem is azért jöttünk, hogy méltassam a szobáját, így csupán bólintok. Megérkezünk az ágyhoz, a lábam kicsit görcsölni kezd a szokatlan helyzettől, de most nem vagyok abban a pillanatban hogy kinyújtsam, vagy megmozgassam. Igyekszem kizárni elmémből a kellemetlen érzést, majd ha helyet cserélünk, hátha visszatér belé az élet.
- Szóval tetszem...? – Kérdezem finoman lehelve, ezúttal hagyok rá időt, hadd tegye, amit szeretne, ujjai felfedezőútra indulnak. Hátrahajtom a fejem, ébenszín tincseim a füléhez érnek, és behunyt szemmel élvezem a kényeztetést. Fura, és jó érzés is egyben, amióta Leah vagyok, még egyszer sem volt ilyenben részem, tisztára olyan, mintha először csinálnám, mellette viszont a lelki tapasztalat megvan. Érdekes, és mámorító érzés egyben.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Kedd 23 Szept. - 11:09

+18

Aaron & Leah

Sokkal célratörőbb nálam. Míg én csak cirógatok, utalok arra, amit szeretnék, ő zavar és visszakozás nélkül meg is teszi. Nekem még csak játékosan akadnak ujjaim a melltartójába, ő már oldja is ki a kapcsokat. Nem mintha ellenemre lenne a dolog, vagy nem lennék elég merész, hogy mindezt magam is végrehajtsam. Pusztán nála még mindig nem vagyok egészen tisztában azzal, mit is akar, mire vágyik. Bár simulása, mozdulatai egészen egy irányba terelik a dolgot, attól még igen sok minden marad kérdéses, hisz korábbi szavai is olyan kuszák voltak. Figyelemre vágyik, gyengédségre, ugyanakkor hagyná, hogy minden finomságot a sutba vágva eméssze el az a bizonyos tűz.
Érzem, ahogy enged az alsónemű, akadály csupán apóló, így erre már magam is rásegítek, hamarosan társul az enyém mellé a földön, és követi a meglazult, feladatát vesztett fehérnemű is.
- Nagyon szép vagy - sóhajtok fel, ahogy megadja a gyönyörködés lehetőségét. Még egy kaján vigyor is arcomra kúszik, miközben emelem kezem, hogy érintsem, ám újfent keresztül húzza a számítását. Szerencsére nem jelent gondot, hogy megtartsam, és bár meglep, szavai azért eléggé felkészítettek ahhoz, hogy ne ejtsem el. Kezeim azonnal combja alá kapnak, amint nyakamba ugrik, aztán kissé feljebb csúsznak fenekére, mi ebben a helyzetben igen élesen kidomborodik.
- Immár nem kérdés, hogy igenis mohó vagy - nevetek fel rekedten, de lököm is el magam a faltól és indulok meg beljebb. Szerencsére a tájékozódás még így, Leah-val az ölembe se nehéz, hisz amióta járni tudok ennek a háznak a köveit koptatom. Az egyetlen nehézség talán az, hogy legszívesebben egy lépést se tennék tovább, hanem akár itt, a folyosó padlóján elvesznék benne...
De ha ennyire ösztönlény lennék, akkor tényleg elég lett volna egy közelebbi motel, ahol úgy sem számít a tisztaság és szépség, csak az a lényeg, hogy zárt szoba legyen. Így hát erőt véve magamon viszem be a nappaliba, ám túl sok nézelődő időt nem hagyok, hisz azonnal kaptatok is felfelé a lépcsőn. Persze közben ujjaim a tétlenség helyett finoman rá-rámarkolnak fenekére, még közelebb húzva magamhoz, a lépések adta súrlódással kínozva mindkettőnket.
- Még jó, hogy nincs több lépcső, mert félek, nem bírnám önuralommal - morranok fel rekedten, mikor végre felérünk az emeletre. Négy ajtó, négy zárt ajtó és néhány családi fotó a falakon. Ám én nem ezeket nézem, csak Leah-t támasztom egy pillanatra a falnak, számat nyakára tapasztva, és míg bal kézzel tartom, jobbom felsiklik az oldalán, csak az érintés kedvéért, majd újfent magamhoz szorítom és megindulok a legutolsó ajtó irányába.
- Csak kibírom még.. végül is ha folyosót akarnánk, maradhattunk volna lent - vigyorgok rá, immár a kilincs körül matatva, majd lábbal lököm beljebb az ajtót. Tipikus fiúszoba tárul fel a kíváncsi szempár előtt. Barna falak, az egyik sarokban inkább szélesebb egyszemélyes ágy, mintsem francia. Mellette ablak, a barna falakhoz passzoló sötétbarna sötétítővel. A szabad falon hatalmas könyvespolc, buggyanásig rakva mindenféle könyvekkel. Egy egyszerű ruhásszekrény és egy íróasztal tartozik még a szobához, utóbbi szintén megrakva könyvekkel, füzetekkel. Az egyetlen, mi kirívó lehet, az az ablak alatt a falnak támasztott gitártok és a földön mellette egy magnó, néhány kazettával megtámasztva.
- Üdv nálam - jegyzem meg, hagyva egy csipetnyi időt, hogy most ő nézelődjön, aztán rúgom is be a sarkammal a szobaajtót, csak úgy megszokásból és lépek vele az ágyhoz. De nem engedem le, én ülök, megtartva őt az ölembe, és amint súlya lábamra nehezedik, felszabadult kezeim azonnal hátára siklanak, majd jobbom előre, végre ujjaim közé fogva incselkedő mellét, lágyan ujjaim közé csípve rózsás díszét, tekintetemmel végig arcát fürkészve.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Szomb. 20 Szept. - 9:36

18+

Aaron & Leah

Az otthona végső soron érdekel, majd később. Nem vagyunk abban az állapotban, hogy józanul gondolkozva végigmenjünk, és illedelmesen bólogatva méltassam az egyébként biztosan szép berendezést. Leküzdöttem bizonyos gátlásaimat, ezúttal élvezni akarom, hogy van valakim. Biztosan egy kicsit meglepődött, hogy átestem a ló másik oldalára, ha szimpatikus volt neki a visszafogott kislány, de nem tudtam nem észrevenni azokat a pillantásokat már a moziban is, ahogyan megmustrált. A meztelen bőröm látványa beindította a fantáziáját, ahogyan a kávézóban őszintén meg is mondta. Csak erre volt szükségem, hogy valaki ne egy ostoba bulikirálynőként, de ne is kislányként kezeljen. Mindkettő, és egyik sem vagyok egyszerre. Önmagam, még ha ennek keresésében is vagyok, most mindent elengedek, csak arra koncentrálok, hogy elengedjem magam az ölelésében, csókjában. Talán nem csak miatta, a saját vágyaim miatt is akarom a dolgot, ezúttal nem gondolok az eredeti Leah halálára, hogy ő most mit tenne ebben a helyzetben, miért is kéne megfelelnem neki. Ezúttal meg is érintem azt, amin csak belül álmélkodtam a parton. Akkor úgy tartottam, tizenkettő egy tucat, ám mindezt kiegészítette egy nagy adag figyelmességgel, erővel, azzal, hogy tényleg kellek neki. Jelen helyzetben másra nincsen szükségem. Véggifuttatom ujjaimat a hasán, fel a mellkasáig, ahogy már ellenállásba ütközöm, így kirántom a kezem, hogy végre ledobja a felsőjét. Félmosolyra húzódik a szám, ahogyan tovább folytatom a csókokat ezúttal a nyakán, játékosan még a nyelvemmel is besegítek, egyre jobban húzom az idegeit, ahogyan a falnak is sikerül szorítanom. Kétlem, hogy ellenkezne.
- Én mohó... – Nevetek rá, nincs hangsúly a mondatomban, nem tudom, hogy visszakérdezésnek szántam e, vagy megerősítésnek, megakasztom a mozdulatot, hogy ő is belekezdhessen abba, hogy megszabadítson feleslegessé váló ruháimtól. Megborzongok a finom érintésétől, már csak a pólóban vagyok, megint szaggatottan lélegzem, akárcsak az utcán. Az ihlet nem szállt el, felfokozódott. Hagyom magam odahúzni, közben hátranyúlok, és kipattintom a kapcsot. Érzem, hogy valahol lent már kőkemény, ez rám sincsen semleges hatással. Minden idegszálamon végigfut az izzás, amitől lassan már nem is tudom szabályozni a légzésemet. A melltartó lehull, hagyom, hogy nézzen pár pillanatig.
- Akkor jőjjön az a beljebb... – Somolygok kétértelműen, aztán egészen egyszerűen a nyakába ugrok, remélve, hogy elkapja a combomat. Kétségkívül nehezebb lesz úgy a tájékozódás, hogy még engem is vinnie kell, viszont nem vagyok mázsás súlyú. Belekapaszkodok a nyakába, és most csak rámosolygok, várom a fuvart. Apró, ám formás melleim a mellkasát cirógatják.

Tárgy: Re: Leah & Aaron Kedd 16 Szept. - 14:29

Aaron & Leah

Hát igen.. Ez a helyzet, az előzetes körök valahogy most nem azt a kört produkálják, mikor kézenfogva körbevezetném otthonunkban. Talán, később... utána. Vagy közben, vérmérséklettől függően.
Most viszont úgy tűnik, egyenlőre letáboroztunk az előszobában. Puhatolózó csókom, hisz még mindig nem lehetek biztos abban, nem fúj-e visszavonulót heves viszonyzásra lel. Haját engedve bújok ki dzsekimből, miközben már érzem apró tenyereit derekamon, majd pólóm szegélyén. KÉjesen belevigyorgok ajkuk játékában, és elhúzódom, hogy némi segítséggel megszabaduljak a ruhámtól. Már ami a felső részt illeti.
Újdonság nincs a látványban, részese volt már a parton is. Sportolok, még ha csak hobbiból is, de meglátszik testemen. Bőröm kellemesen barna, és persze seb és hegtelen, mondhatni márványosan tökéletes. Hisz maradandó nyom nélkül gyógyulok, legyen akármilyen durva is a seb.
- Kis mohó - nyögök fel nevetve, ahogy a falnak lök, ám szavaimmal szemben cseppet sincs ellenemre a kezdeményezőkészsége, főképp, hogy immár az utolsó kételyeim is elseperte.
Fejem oldalra döntve hagyom, hogy játszadozzon nyakamon, ami ráadásul tagadhatatlanul kedvemre van. Közben mozdulok én is, immár az ő dzsekijét bontogatom, húzom le válláról, hogy aztán leutánozva mozdulatait nyúljak pólójához. Ám még nem emelem, még nem próbálom levenni róla, csupán aláférkőznek kezeim, immár selymes bőrét érintve, karcsú derekát fogva át. Majd balom hátára csúszik, pajkosan beleakasztva ujjaim melltartója pántjába, míg jobbom formás fenekére markol, könnyedén húzva így magamhoz altestét, immár egyértelmű téve vágyam, ha eddig még nem tűnt volna fel neki.
- Van ám beljebb is - nevetek fel, ám vidámságom már kissé feszesebb, rekedtesebb, miközben újra ajkait keresem, mintha nem magam ajánlottam volna a továbbhaladást, mintha moccanni sem akarnék innen, csak őt ízlelni, kóstolni, vad táncba hívni pajkos nyelvét.

Tárgy: Re: Leah & Aaron

» Aaron & Leah - Egyetemi buli
» Aaron Adler
» Aaron & Jared
» Halálos iramban - Aaron & Eva
» Brooke&Leah