Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Nem mondom, hogy teljesen beleszerettem a csajba, de tény, hogy kedvelem. Kivételesen nem csak a kinézetet helyeztem előtérbe, hanem az összképet, hatást. Az, hogy tudja miként bánjon a botkormánnyal az már csak hab a tortán. Mondjuk azért én el is várom a szukáktól, hogy ne úgy viselkedjenek az ágyban mint egy fatörzs, mert attól nagyon bepöccenek. De passzolnám Zoey honnan szerezte azt a tudást, amivel általában "hozzám kezd", nem tűnik olcsó ribancnak, szóval lehet, hogy csak egyszerűen benne van a vérében a forróság. Igaziból tényleg jó választás lenne hosszútávra, azok után, hogy kiderült milyen a valódi énje. De még teljesen nem döntöttem el, hogy fel szeretném-e adni a hetente mással kefélést és a mindenféle balhékat (annak érdekében, hogy ne billentsen seggbe). A válaszomat inkább egy erős talánnak (vagy egy halvány igennek) mondanám, mert végül is a csaj jó lenne egyszerű "ágyasnak" is akár, azért sem feltétlen akartam vele teljesen megszakítani a kapcsolatot. Igaz, hogy többre tartom a ribancaimnál, de azért elég nagy változtatásokat kéne eszközölnöm egy rendes kapcsolathoz. Talán életemben először fordul velem elő ilyen, hogy ennyire hezitálok valami miatt. Általában egyenes döntéseket szoktam hozni akkor is, ha azt kell kiválogatnom, hogy kivel szeretnék még találkozni. De Zoey teljesen feladta a leckét. Muszáj ennyire különböznie az átlagtól? Amikor smároltunk akkor is... szerelemből csinálta. Mint aki teljesen rám van kattanva, de úgy, hogy tudatában van a kockázatokkal. -Ó, szeretem a meglepetéseket -vigyorogtam a mondata hallatán, miközben immár felé fordulva hallgattam a további szövegét. Kifejezetten örültem neki, hogy nem viselkedett visszautasítóan, mint néhányan, hanem határozottan előtérbe került a ravasz, rossz cica énje. Igaz, hogy rögtön nem nyomtunk le egy menetet, de azt mondta, hogy reggelre tervez nekem egy meglepetést és ha helyesen értelmeztem, akkor lehet, hogy valami mást is kapok egy kidöglesztő szex mellé. Az pedig egyet jelentene azzal, hogy jól indul a napom. Nem sokszor volt részem jó reggelt kekszben, mert a többség addigra már lelépett, úgyhogy pont jól jött ez a mostani egyezkedés. Bíztam Zoeyba, hogy betartja a szavát. Amíg nem próbál meg kiszökni az alku alól, addig rendben vagyunk. -Igen. Jó is lesz, ha kipihened magad -tettem hozzá ravasz mosollyal, miközben addig szerencsétlenkedtem, míg sikerült egy takaró alá kerülnöm a csajjal úgy, hogy ne lógjon ki semmim. -Jó éjt! -nyögtem ki halkan és kifli pózban szépen közelebb húztam magamhoz. Az egyik kezemet átpakoltam a beesett oldalán majd megpróbáltam aludni. Reméltem, hogy megálmodom mennyire volt helyes válasz az a halvány igen. Haladás, hogy eddig is eljutottam.
A reakciójára elvigyorodtam. Imádok viccelődni vele. Lehet külső szemlélőként én is azt hinném, hogy Travis-szel járunk vagy valami, de hát szerencsére ilyen jó a kapcsolatunk, hogy az már néha többnek látszik, mint barátság. Igazából vele vagyok a legjobba itt a birtokon, persze rajta kívül vannak még barátnőim,barátaim, de még is vele a legjobb. Őt ismertem meg legelőször. Még nem ismerjük egymást annyi ideje, de én mégis beleszerettem. Az idő nem számít a szerelemben. Ezen időszak alatt rengeteg közös élményünk volt. A csókolózásunk közben észlelhető volt, hogy kicsit felmelegedett, nála ez természetes, hiszen ez a képessége. Hamar rájött ő is, mert a nagy smárolásunk közben észrevettem, hogy a hőmérséklete kezd visszatérni a normálisra. Amikor átvettem az irányítást akkor Travis a pólóm alá nyúlt és a mellkasomat simogatta. Nagyon jó érzés volt, amivel még jobban feltüzelt. Lassan abba hagytam a dolgot egy pillanatra és közben mellé feküdtem. Hallgattam amit ajánlott. Teljességgel egyetértettem vele csak kicsit titokzatosabban adtam a tudtára: - Szerintem legyen meglepetés! Annyit elárulhatok nem fogsz rosszul járni! - kacsintottam rá pajkosan. Már volt egy tervem, hogy mivel lepem meg reggel. Garantált volt, hogy örülni fog.-Na, de most aludjunk! Reggel legalább korábban már fel tudunk kelni.-feleltem huncutsággal a hangomban. Ezt követően az oldalamra fordultam és jól betakaróztam és lehunytam a szemem -Jó Éjt!-mondtam és a szemeimet is becsuktam majd mély álomba merültem.
-Na! -mordultam fel vigyorogva, miután beleboxolt a vállamba. Természetesen nem volt erős, mert csak játékból csinálta. De egy ideig azért eljátszottam a gondolattal, hogy vajon mekkorát tudna nekem behúzni, ha akarna. Biztos, hogy körülbelül hatszor gyengébb mint én, de azért mégis, ha megerőltetné magát... nem mintha ki szeretném próbálni, még úgy istenigazából egy csaj sem húzott be nekem, csak felpofoztak. Mondjuk kétlem, hogy fájdalmasabb például a szobatársam ütésénél. Simán kibírnék még többet is, csak hát ki az a féleszű, akinek minden álma, hogy adjanak neki egy jobb egyenest? Nyilván nem vágyom rá, ha lehet választani a szex és a verekedés között, akkor inkább az elsőt. Az viszont nem kicsit lepett meg, hogy ilyen lazán előállt azzal Zoey, hogy belém van esve. Persze tudom, hogy a legtöbb csajnak bejön a külsőm legalább, de még soha senki sem volt velem ilyen közvetlen és őszinte. Ráadásul Zoey elég nagy tétekkel játszott. Hiszen mi lett volna ha teljesen visszautasítom? Mondjuk akkor eleve be sem jöttem volna a szobába... de ha mégis. Úgyhogy azt kell, hogy mondjam, elég bátor és ezek alapján nem fél beszélni az érzéseiről, ellentétben velem. Én általában titkolom, mert azok tesznek gyengévé. Akkor érzem magam jól, ha elfedhetem a külvilág elől a valódi énem, pont ezért őrülten zavart, hogy nem volt alkalmam takargatni az érzelmesebb Travist. Szeretem az alfahímet játszani, de ebben a helyzetben nagyon úgy tűnt, hogy nem lesz rá lehetőségem. Csak úgy jött az a csók is, igazán végig sem gondoltam a jelentőségét, szimplán átadtam magam a pillanatnak. Talán a kelleténél jobban is, ezért lehetséges, hogy a testhőmérsékletem magasabb lett az átlagosnál. Amint észrevettem, hogy "túlmelegedtem", elkezdtem visszaállítani magamat normálra, mert lassan attól kellett tartanom, hogy megégetem az alattam fekvő lányt. Pedig őt most tényleg, még csak figyelmeztető jellegből sem akartam pirítgatni, mert nem adott rá okot. Csak hát előfordul velem is, hogy annyira nem figyelek, hogy aktiválódik a képességem. Szerencsére úgy tűnik ebből Zoey nem sokat észlelt, mert miután kinyögtem amit akartam, mint egy erőszakos vadmacska megint magához húzott. Erősen és határozottan, mint aki pontosan tudja és tudta eddig is, mire vagy kire vágyik. Rám. Nagyjából ugyanolyan elnyújtottam viszonoztam a csókot, miközben támaszkodtam mellette. Sejtettem, hogy ezzel elég jól fel fogom tüzelni, ezért az sem ért túl váratlanul, mikor a hátamra lökött és rám ült lovaglópózban. Hagytam kicsit érvényesülni, hadd tapasztalja meg milyen ha ő irányít. Én lettem az alárendelt fél, szóval azon kívül, hogy egyébként rohadtul élveztem, amit csinált, nem sok dolgom volt. Maximum a pólója alá nyúltam és ott a mellkasa körül lassan simogattam. A jobb részeket későbbre tartogattam... már ha lesz egyáltalán olyan, hogy később. Mert még ebben sem voltam egészen biztos. Már valamennyire felébresztett, de még mindig kómásnak éreztem a fejemet. Nem tudom ő nulla alvással mennyire akart többet egy laza pettingnél. -Nekem van egy ajánlatom -kezdtem bele, de addigra már lelombozóan mellém dőlt Zoey, mint aki már most el is döntötte, hogy előbb alszunk. De végül is igazat kellett adjak neki kivételesen. Úgy éreztem magam, mint aki most kelt ki a koporsójából és bármikor kész arra, hogy visszadőljön. -Alszunk, ha kapok jó reggelt "kekszet" -fordultam az oldalamra, arra, amelyik Zoey-val összeért. -Na, mit szólsz hozzá? -úgy tettem, mintha adtam volna választási lehetőséget neki, de valójában nem tettem. Az volt a tervem, hogyha nem fogadja el az alkut, akkor nem hagyom aludni, mert én ilyen erőszakos vagyok. A válaszára várva áttettem a kezem a csaj törzsén.
A napom alapjában véve jó volt kivéve az a pár perc amikor megtámadott az az erőszakos állat. Az, hogy Travis megvédett és átjött már kárpótolt a dolog miatt, így könnyebben felejtettem el a dolgot. Nem voltam olyan ideges, mint amit hittem még az edzőteremben. Megnyugtatott, hogy Travis velem van. Ha vele vagyok mindig jó kedvem van. Egyszerűen ezét vagyok beleesve, mert mindig megnevetett meg tud kedves is lenni és ezt nagyra értékelem nála főleg. Maga a kinézete is nagyon tetszik, először is azzal ragadott el, aztán a személyiségével. - Persze, hogy tudtad! - bokszoltam bele a vállába mielőtt a puszival ajándékoztam. Ő már csak ilyen. Kicsit egoista, de nézzük a pozitív oldalát, legalább nincs önbizalom hiánya. Miért is lenne? Hiszen kicsit bunkó meg beszólogatós, de attól még nagyon bejön nekem. Mindenkinek akadnak hibái, így nem ítélkezem felette. -Oké!- feleltem és az ujjaimat babráltam. Nagy nehezen, de idegesen kinyögtem, hogy többet érzek iránta, mint barátságot. Ahogy kimondtam sokkal könnyebbnek éreztem a lelkem. Már nem nyomta semmi olyan titok amit Travisnek nem mondhattam el. Gondolatban felsóhajtottam, hogy végre volt elég bátorságom bevallani neki hogy is állok vele. A reakciója különösen meglepett miután pár másodpercig csöndben volt majd fölém hajolt és hosszasan megcsókolt. Az elején a döbbenetségtől csak úgy néztem ahogy csókol majd egy idő után rájöttem azt teszi amit akarok, így viszonoztam. Az ajkai melegek voltak,de amikor csókolóztunk még jobban felmelegedett az övé is meg az enyém is. Szinte izzott a levegő. Amikor egy pillanatra abba hagytuk még mindig közel hajolt hozzám és miután befejezte a mondani valóját csak bólintottam és a nyakát megragadva magamhoz húztam és megcsókoltam. A csók után megragadtam a vállait és a hátára fordítottam, így én kerültem felülre. Az ágyékától kicsit feljebb ültem és elkezdtem puszilgatni a füle mögött egészen a nyaka aljáig. Majd ismét lesmároltam. Hevesen vert a szívem és akartam őt. Persze az is elég volt, hogy így smaciztunk, de attól még éreztem azt a vágyat is amit nem tudtam csillapítani, legfeljebb csak akkor ha csókolóztam vele. Egy pillanatra megállva így szóltam: -Örülök, hogy tisztáztuk a dolgot! Holnap tudod, hogy verekedni fogsz azzal az idiótával, ezért lehet le kéne pihennünk, de akár folytathatjuk a dolgot csak pihenni is kéne.-mondtam és rámosolyogtam. Válaszát várva leszálltam róla és mellé feküdtem és az emeletes ágy tetejét fixíroztam.
Hát ez a napom már csak ilyen, fájdalommal teli. Arra már fel sem nyikkantam, mikor nekicsapódtam a falnak, nem éreztem a többi sajgó testrészem mellett elég erősnek az ütést, úgyhogy nem is foglalkoztam vele. Sokkal jobban érdekelt mondjuk az, hogy lemenjen a szememről a duzzanat, mondjuk reggel óta javult valamennyit. Miután sikerült elhelyezkednem az egyébként egy személyes ágyon, más dolgom nem volt azon kívül, hogy várjak néhány percet Zoey-ra. De mivel már kezdett zavarni a csend, ezért úgy döntöttem felhozok valamit, mielőtt még letette magát az ágyra. A régi dalom jutott eszembe, amit anno órákig írtam és aztán betanultam. Azóta mivel nem volt rá szükségem ezért csak a refrén maradt meg bennem. Az összes többi része homályos, de az a kicsi is elég volt ahhoz, hogy Zoey fellelkesedjen. Mondjuk igaziból a szöveg nem nagyon illett rá, de legalább megtudta, hogy nem tartom őt kurvának, mint a többit. Valahogy elérte, hogy kedveljem a személyiségét, mert ugye az korántsem elég ahhoz, hogy tartsam a kapcsolatot valamelyik csajjal, ha szimplán jó teste van. Ha csak az alapján döntenék rég háremem lehetne. -Én tudtam -vigyorogtam elégedetten egy vállvonás után. Bár még senkinek sem énekeltem, még a haverjaimnak sem hülyeségből, de ugye négy fal közt régebben azért szoktam úgymond „karaokézni” és abban biztos vagyok, hogy nincs szexuális hangom, amivel mások fülét tudnám erőszakolni. Énekesnek kétlem, hogy elmennék, de szerintem ez azért erős középkategória. Amint Zoey közelített az arcomhoz, szimplán mosolyogtam és hagytam, hogy nyomjon rám egy puszit. Bár őszintén szólva ezt igazán alacsony fizetségnek gondoltam, de megteszi. A semminél jobb valamivel. -Azért kösz -nyögtem ki így utólag és a tekintetemmel követtem a távolodó arcát, de főleg a száját. Nem tagadom, szívesen megcsókoltam volna, de egyelőre vártam a pillanatra... és arra, hogy végre mellém feküdjön. -Gondolom, hogy beszélgethetünk is -válaszoltam a szokásosnál furcsábban, ha úgy tetszik poénosan. Igaz rettentően vonzott az alvás, de még mindenképpen ki akartam faggatni a csajt, mielőtt reggel lesz. Csak még terveztem miként kérdezzek rá. Nyíltan vagy... nyíltan. Mikor szoktam én bármit ködbe burkolni? Nem a stílusom. Még akkor sem, ha egyébként überpofátlan lenne így simán. Már éppen azon voltam, hogy rátérek a lényegre, mikor Zoey újra megszólalt. Hallgattam és bár szívesen közbevágtam volna, hogy mi köze a fáradtságához a teliholdnak, de inkább befogtam a szám. Talán ő überelhetetlenül romantikusnak gondolta, ahogy fekszünk egymás mellett és rávilágít a holdfény. Engem annyira nem fogott meg a pillanat. Csendben hallgattam mit akar kihámozni. Az elején már éreztem mire készül, a végére pedig igazam lett. Öcsém, tényleg belém van esve. Hirtelen fogalmam sem volt most mit mondjak, hogyan reagáljam le. Mert hát azt azért tisztázzuk, hogy nem vagyok a szavak embere, ha ilyesmiről van szó. Az emeletes ágy tetejét fixíroztam néhány másodpercig, majd felkönyököltem, Zoey teste felett átraktam az egyik kezemet, fölé hajoltam és hosszan megcsókoltam. -Szólj, ha ez nem volt egyértelmű -suttogtam az ajkaira és vártam a reakcióját.
AZ egész szituáció közben egy romantikus, bulis dal ment a fejemben. Nem győztem köszönetet mondani Travis-nek, de ő le is állított, mert talán kicsit tényleg túlzásokba vittem a dolgot, de akkor is nagyon hálás voltam neki és mindig is az leszek. - Rendben! Bocsi! - mondtam az ölelésünk közben mosolyogtam. Éreztem ahogy a szívünk egymáséhoz ér. Az övé is hasonló ütemben doboghatott mint az enyém. A fejét miközben lejjebb hajtotta talán megszagolt, mert kicsit lehetett hallani, de nem említettem meg neki, mint ő az edzőteremben. -Ez fájhatott!- szisszentem fel és egy kisebb vigyor is megjelent az arcomon. Nagy lehetett a lendület vagy valami. A poharam teleengedése után beleittam az éltető vízbe és egy halvány mosoly megjelent az arcomon ivás közben.-Lehet!-válaszoltam és rákacsintottam. Ezt követően hasonlóképpen tettem mint Travis. A válaszára nem feleltem egyszerűen én is betakartam magam a takaróval és az ágy másik felébe leültem mert elkezdett mondani valamit. Amikor elkezdett énekelni a szemeim tágra nyíltak és csillogtak a boldogságtól. Nem hittem el, hogy nekem énekel és azt sem tudtam róla, hogy ilyen csodás hangja van. A dal hallgatása közben is szélesen mosolyogtam, de miután befejezte még nagyobb lett. -Ez gyönyörű volt!-dicsértem meg.- Nem tudtam, hogy ilyen jól énekelsz! Köszönöm!- feleltem és nyomtam egy puszit az arcára. Egy puszinál többet nem akartam adni neki, mert még pontosan nem tudtam, hogy ő hogyan érez irántam. Odafeküdtem mellé és az oldalamra fordultam és nagyon boldognak éreztem magam. -Szerintem aludjunk, de ha gondolhatod még beszélgethetünk is!-szólaltam meg és közben az ablakon keresztül néztem a teliholdat. Gyönyörű volt és egyenesen az arcomra sütött. Érdekes módon nem éreztem magam fáradtnak a történtek után, pedig azok lefárasztottak, de még sem tudtam elaludni ha lehunytam a szemem. Úgy döntöttem Travis felé fordulok és így szóltam: -Telihold van és bár fáradt vagyok képtelen vagyok elaludni. Inkább beszélgessünk van egy fontos dolog amit el kell mondanom neked......-hagytam félbe a mondatot és az ajkamba haraptam. Úgy határoztam bevallom neki mit érzek, mert már egyre jobban nehéz lesz magamban tartani, inkább egy ilyen meghitt pillanatba mondom meg neki mint sem egy alkalmatlan percben. -Szóval az az igazság én többet érzek irántad, mint barátságot. Kicsit beléd zúgtam.-böktem ki miután átgondoltam hogyan is fogja bele. Megkönnyebbülés volt elmondani az igazat, mint titkolni.
Azt hiszem mindenkivel megesett már, hogy olyan személyt kedvelt meg, akit eredetileg nem bírt túlzottan. Itt nem is a külsőről van szó, hanem a belsőről. Szerintem egy kicsit félreismertem Zoeyt, mert nem is annyira idegesítően művész, mint amilyennek láttam először. Sokoldalú, ami nála pozitív jelentéssel bír. Azzal valahogy ellensúlyozta a negatív tapasztalataimat vele kapcsolatban, hogy lejött velem edzeni. Úgy látszik sportos alkat, amit azért tudok becsülni. Főleg azt, ahogy viselkedik velem. Nem húzza fel magát a hülyeségeimen mint a többiek általában, hanem elfogad és ez rohadt jó érzés. Persze a haverjaimmal is általában kijövök, hiszen a legtöbbnek hasonló a gondolkodása, mint az enyém. Csak eddig az ellenkező neműekkel nem volt valami fényes kapcsolatom semmilyen tekintetben. Az, hogy ismerek párat és még el is beszélgetek velük ha például mindketten egy Mekibe ragadtunk egy dolog. A legtöbbet Candice-nek tekintem. Dögös, hálátlan ribancnak. Csak Zoey értetlenül kilóg a sorból, már egy ideje ismerem és nem olyan mint más. Kevésbé tömeg gyártott típus. Arról meg ne is beszéljünk, hogyan nézett rám a szobában is. Legalább mint akinek teljesen eltekertem a fejét. Tényleg belém van esve? És nem csak a külsőmbe? Ez érdekes. Amint magához húzott ölelésre, viszonoztam és közben lejjebb hajtottam a fejemet, hogy jobban érezzem az illatát. Persze én nem csináltam ezt olyan feltűnően mint ő az edzőteremben, szóval reménykedtem, hogy nem veszi észre. -Jól van nyugi. Elég a hálálkodásból. Sok lesz ez egy napra -nem, egyáltalán nem vagyok ehhez hozzászokva. A körülöttem lévőknek ritkán szoktam esélyt adni arra, hogy bármit megköszönjenek. Tény, hogy nem szoktam túlzásba vinni a segítségnyújtást, főleg ha szar a kedvem. Az persze más, ha valaki kötekedik azzal, akit legalább minimálisan bírok. Amint a csaj elkezdte húzni a kezem, az ágyra vetettem magam. A hátam neki is csapódott a falnak, de nem fájt. Laza fél-törökülésbe húztam a lábaimat és úgy vártam Zoey-ra. -Nem tudom, téged lehet kérni? -kérdeztem vissza tök ártatlan arckifejezéssel. Nem mintha valamit belé akartam volna akasztani, de attól még szeretek a lányokkal egy s mást csinálni lefekvés előtt. Akár azt is kideríthetném igaz-e a megérzésem, hogy belém van esve. -Miért aludnék másik ágyon? -feküdtem el az övén és a takarót magamra húztam. Nem mintha takargattam volna valamit, már látott meztelenül, felesleges lenne. Amint felállt -mármint a csaj-, arrébb másztam kívülre, mert nem tartottam jó ötletnek a belül alvást. Az úgy nem elég férfias és különben is szerintem ha valaki lelökne itt valakit éjszaka, akkor az én lennék. Állítólag sokat mozgok, pofozkodok és minden egyéb. -Tudod Zoey, régebben írtam egy szövegrészletet. Talán öt évvel ezelőtt. De sosem tudtam elénekelni annak, akinek szerettem volna -sóhajtottam fel, miközben a kezeimet birizgáltam. Aztán megint vettem egy nagy levegőt és belekezdtem., így az ágyon fekve. -Mikor lent vagyok és a lelkem megviselt. Mikor a gondok jönnek és a szívem nehéz, akkor én még mindig itt várok a csendben, amíg jössz és leülsz mellém egy kicsit. Mert... felemelsz, ezért meg tudok állni a hegyeken. Felemelsz és át tudok sétálni a viharos tengeren. Erős vagyok, amikor a vállaidra támaszkodhatok. Felemelsz, magasabbra mint ahol lehetnék. /You raise me up/
Nem számítottam este vendégekre. A kopogást követően belépett a nem várt vendégem. Egyből felismertem miután megszólalt. Travis volt az. Azonnal hevesebben vert a szívem. Nagyon meglepett. Azt mondta programja van talán lefújta csak miattam? Ha az okát nem is tudtam, attól még nagyon rendes volt, hogy meglátogatott. - Haha - nevettem fel. Közben az altatót még mindig a kezembe tartottam meg a vizet is. Éppen beakartam volna venni amikor is megragadta a kezem. Egyszerűen csak bólintottam. Tudtam valami lehet ha azt akarta ne vegyem be az gyógyszert. -Jó!-értettem egyet vele amikor mélyen a szemembe nézett. Legbelül örömtáncot jártam, hogy átjött csak is miattam a történtek után, hogy velem aludjon. Hát kívánhat ennél többet egy lány? Nem hiszem. Nekem ez is bőven elég volt, hogy éreztette velem fontos vagyok neki, akár barátként akár nem. A szemem is felcsillant attól, hogy velem akart aludni.-Köszönöm!-súgtam bele a fülébe és megöleltem. Szorosan magamhoz húztam. Egyre gyorsabb és gyorsabb lett a pulzusom. Az ölelés után megfogtam a kezét és odahúztam az ágyhoz. A vérem forrt a vágytól. Kívántam Travis-t már mint nem úgy, hanem csókolózni szerettem volna vele, ölelkezni, de leállítottam magam amennyire lehet, mert nem akartam elijeszteni magam mellől, így is átjött ami nagyon szép gesztus volt tőle. -Kérsz valamit mielőtt lefekszünk aludni?-kérdeztem és leültem az ágyra,de előtte a poharamat letettem az asztalra.-Ja és alszol egy másik ágyon vagy az enyém is megfelel? Nagyon aranyos volt tőle, hogy megmentett az edzőterembe meg még az is, hogy átjött. Nem tudom működik-e közöttünk a kémi, de kicsit olyan érzésem van, mint ha igen, de aztán lehet tévedek. A megérzéseimre nem szabad mindig hallgatnom. Aztán Travis is lehet érez valamit irántam csak még magának is fél bevallani. A kérdésem után felálltam akár kért valamit akár nem és felvettem az asztalról a vizet amiből kortyolgattam. Igazán jó érzés volt meginni azt a hideg vizet. Lefekvés előtt mindig iszok egy pohár valamit, mert anélkül nm szeretek lefeküdni.
Travis Russell
mutant and proud
Diák
power to the future
Play By : Colton Haynes
Hozzászólások száma : 96
Kor : 31
Tárgy: Re: 8-as szoba(Zoey&Travis) Vas. 31 Aug. - 20:48
Zoey & Travis
When you're finished changing, you're finished.
Miután végeztünk az edzéssel mindketten és természetesen elugrottam én is letusolni, benne voltam a közös vacsorázásba mert a kisujjamat sem kellett mozdítanom és elém került a kaja. Ráadásul Zoey elég ügyes a konyhában, ahogy láttam, tényleg finom lett a kaja amit csinált. Fogalmam sincs hol tanult meg így főzni, de nagyon tud. Azért ezt meg is említettem neki, bár nem vagyok az a fajta, aki ódákat ír a megevett ételről. De hát azért mégis így illik, igaz? Legalább egy minimális utalás, hogy jól végezte a dolgát és hálás vagyok amiért megosztotta velem a vacsoráját annak ellenére, hogy nem mindig voltam vele igazán kedves. Este a visszamentem a szobámba mert hát azt hazudtam neki, hogy dolgom van és nem ugrok át. Valójában azon kívül, hogy aludjak más tennivalóm nem akadt, csak hát idegenkedtem a lánytól. Attól, hogy vigyázzak rá és kimutassam azt, hogy azért kedvelem egy minimális szinten. Hasra dobtam magam és kinyújtott, az ágyról lelógó kezekkel próbáltam aludni, de valamiért mégsem jött össze. Azon kattogott az agyam, hogy mi lenne ha mégis átmennék. Zoey nem olyan, mint Candice, vagy bármelyik csaj akivel eddig jártam. Más mint ők, de úgy jó értelemben. Meglepően jól viseli a társaságom, nem túlzottan „szűzies”, egyszerre nőies és kislányosan bájos. A teste meg szerintem teljesen rendben van és azért viszonylag jó az ágyban. Ezek azért már erős érvek, miért kéne nyitnom felé. Amikor az edzőteremben rám nézett... a tekintetében tényleg láttam valamit, amit eddig csak ritkán. Nem, nem vagyok belé szerelmes, de kedvelem és aggaszt, hogy nem tudom milyen értelemben. Harminc perc gondolkodás után sikerült elaludnom, de sajnos csak pár órára, mert nagyjából éjfél előtt valamivel felriadtam arra, hogy a fejem a földön koppan. Nyöszörögtem egyet és visszamásztam az ágyamra, de hiába mert megint képtelen voltam ellazulni. Erre lerántottam magamról a takarót és úgy ahogy voltam, egy szál alsóban elindultam a második emeletre a lány szobájába. Egy kis idő múlva megérkeztem az ajtó elé, azonban hallgatóztam és belestem a kulcslyukon, hogy alszik-e már, mert nem akartam felébreszteni. De mivel pont azt láttam, ahogy feláll és elmegy magának vizet engedni, bekopogtam. A kérdésre lassan kinyitottam az ajtót, majd mikor beléptem a szobába válaszoltam. -A Drakula. Jött, hogy kiszívja a véred -feleltem kissé szarkasztikus humorral, majd odamentem a csajhoz miután becsuktam az ajtót. Mivel láttam, hogy valamit be akar venni, megragadtam a kezét. -Az altató, igaz? -hát csak tippelgettem, mert még nem volt rá időm, hogy elolvassam a dobozt. Mindenesetre a helyzet adta magát, hogy azt vegyen be. -Hagyjad -próbáltam igazán meggyőzően a szemébe nézni. -Inkább gyere velem az ágyba. Aludni -tettem hozzá az utolsó szót, mert anélkül sajnos nem voltak tiszták a szándékaim. Legalábbis úgy éreztem. Pedig most tényleg csak ez miatt jöttem, nem pedig szexelni.
Tárgy: 8-as szoba(Zoey&Travis) Vas. 31 Aug. - 16:35
Travis & Zoey
Este fele a vacsorát követően már Travis el is ment. A vacsora sült csirkemell volt rizzsel. Őszintén szólva nekem nagyon ízlett a főztöm. Már főztem többször és mindig ízlett, de hogy ilyen hamar összedobott vacsora ilyen finom tud lenni azon nagyon csodálkoztam. 1 óra alatt simán meg volt. Miután Travis elment még kicsit rajzolgattam meg az ablakból nézegettem a csillagokat. A csillagos eget örökítettem meg. Aztán már jojóztak a szemeim, így úgy döntöttem lefekszek aludni. Nem vettem be altatót, mert nem éreztem, hogy szükségem lenne rá. Igaz a nap eseményei kikészítettek, de azért megpróbálkoztam az alvással. Nem sok sikerrel, így csak feküdtem az ágyon, folyamatosan forgolódtam. A történtek egyfolytában lejátszódtak az agyamba. A nyakamat ha megérintettem olyan érzésem támadt mint ha még mindig ott lenni az edzőterembe és Carlos fenyeget, majd Travis megjelenik és megvéd tőle én pedig a földre rogyva zokogok majd elfekszem, mert forog velem a világ. Senkinek nem kívánok ilyent ami velem történt. Éjfélt mutatott az óra és én már 11-kor lefeküdtem. Úgy döntöttem veszek be altatót. Éppen engedtem magamnak egy pohár vizet a gyógyszerhez amikor kopogást hallottam az ajtón. -Ki az?-kérdeztem és az ajtóhoz lépve vártam a választ, hogy megszólaljon a személy aki valószínűleg engem kereshetett.
Kezdőlap 
by 
<3 
/