London's tale

Tárgy: Re: London's tale Vas. 9 Nov. - 18:33

London's tale

Örülök, hogy nem kell a bejelentkezéssel bíbelődni, ott még feltűnő lett volna, ha a személyes adatainkat a mappából olvassuk ki. Fú, ha felértünk a szobába, rá kellene néznem a születési nevemre, nem ugrik be. Valami nagyon szokatlan, Rain vagy Summer vagy valami ehhez hasonló természetközeli név… gondolom fel akarták dobni a Lucyt.
A Jean-t betaláló fazonra legszívesebben csak felvonnám a szemöldökömet, aztán továbbhaladnék, anélkül, hogy foglakoznék vele. Mennyi rajongó fantáziálhat róla a dalok meg klippek alapján, nem hallották még beszélni szerintem, mert máris nem tartanák annyira vonzónak.
Elnyomok egy mosolyt Tatjana megjegyzésére, sőt, még azt is megállom nagy nehezen, hogy magas pacsit adjak neki. Félre kell tennem a személyes meggyőződésemet és a feladatra koncentrálok.
- Még mások is lesznek a buliban, ugye? Ha már buli, legyen jó nagy.
Ha sokan vannak, nem annyira feltűnő talán ha bénázunk, meg hát ha több ember, az több szemtanú-félét jelent. Lehet megtudunk néhány pletykát és feltételezést.
Persze szavaimat nem szánom elígérkezésnek, különösen, hogy nem nekem szólt egyébként sem a meghívás. Besorolok a lányok után, hogy ne tartsuk fel a liftet órákig. És különben is, jó lesz négyesben maradni, hogy megbeszéljük a buli kérdését, meg úgy általánosságban a további programokat.

Tárgy: Re: London's tale Kedd 4 Nov. - 16:28

London baby!

Igazából még életemben nem gitároztam két embernél többnek, szóval az tuti, hogy ha netán mégis csak eljutunk oda, hogy színpadra kell állni, hiába van meg a tudásom hozzá - mondjuk a dalokat, amúgy se ismerem - totálisan be fogok fagyni, de talán addig nem jutunk el. Lehet, hogy elég lesz csak nagyjából puhatolózni és kész, és megússzuk ennyivel, a konkrét előadást meg egyszerűen kihagyjuk és kész. Addigra már visszajön a rendes csapat és mi szépen visszamehetünk a birtokra.
Az a baj, hogy még mindig kellően bizonytalan vagyok benne, hogy alkalmas vagyok-e erre. A taxiban is csak a hajamat tekergetem idegesen és csak az zavar, hogy a jól megszokott semleges barna helyett ezúttal majdhogynem feketében tündököl. Azt hiszem ez még engem is meg fog zavarni párszor, teszem azt reggel a tükör előtt, ha nem intézzük el az ügyet ma, már pedig nem biztos, hogy ennyire egyszerű lesz.
Végül csak sikerül megérkezni a célállomásra, ahol én kis kipattanok a taxiból, és irány a szobánk, aztán jöhet a többi sorban gondolom, feltérképezés és társai. Jó lenne tudni, hogy kik azokat, akiket netán már eleve ismerünk, mert ciki lesz elmenni valaki mellett, akivel netán egy másik versenyen már nagy puszipajtásokká váltunk. Az viszont aztán főleg meglep, amikor a kigombolt ingű srác pont előttem áll meg. Nem vagyok egy égimeszelő, már alapból, de ebben a testben ez most már, sikerül tartanom vele a szemkontaktust, bár azért rendesen bezavar a tény, hogy úgy van öltözve, mintha minimum negyven fok lenne idebent.
- Öhm... hát mi szerintem inkább... most... kipakolunk. - hú basszus, remélem, hogy a csaj is, akinek a bőrébe bújtam egy visszafogottabb típus. Bár ezekkel a ruhákkal... Komolyan rohadt zavaró, hogy lenézve még engem is zavarba ejt a dekoltázsom, nem szoktam én ilyen holmikat felvenni, de hát a négyes leendő kis sztárcsapat, nem csoda, ha nem olyan visszafogottak. - De esetleg majd később, ha már rendbe szedtük magunkat. - próbálom én kivágni magam valahogy, hogy ne tűnjek annyira elutasítónak, mert hát amúgy is másokat is meg kéne ismerni, és talán ezek a srácok tudnak valamit mondjuk a többiekről, akik itt vannak még a versenyen, bár ez az előttem álló nem tűnik épp a legokosabb embernek a világon... de attól még lehet pletykás típus. Szóval besorolok a harapós Tati mellé, ez a lényeg.

Tárgy: Re: London's tale Vas. 2 Nov. - 16:25

Indul a buli!

A pénzkérdés számomra teljesen lényegtelen. Persze értem Bellesandra érvét, tényleg jobb, ha mindenkinél van egy minimális pénz végszükség esetére, de én anélkül is megtudom oldani a dolgokat, a fejecskémmel. De nem akarok nagyzolni, szóval részemről hagyom sikkadóbna a témát a többiekre bízva.
Inkább a lassan kibontakozó tájat lesem, a hatalmas szálloda épületét, amitől kicsit még nekem is eláll a szavam, noha megidéztem én már néhány érdekes dolgot. De hát ez azért egészen más, főképp a fogadtatás. Előfordult egyszer-kétszer, ha a helyzet úgy hozta, hogy a szüleimmel motelben szálltunk meg, de ott messze nem volt ez a fajta körbehajbókolás. Szóval most vigyorogva élvezem a helyzetet, hogy nem kell cipelnem a saját csomagom, és hogy ebenb az igen elegáns szállóban tölthetek néhány napot. Csak a mappát nem engedem ki a kezeim közül, amiben az általam megformált Liz-nek vannak az adatai. Végül is ez a hitelességem záloga, nem bízhatom másra.
Ám az kissé snassz, hogy vérni kell a liftre, még ha közben igen érdekes társaságot si kapunk. Bár alapjában véve értékelni lehetne az udvarlást, még ha nem is közvetlen nekem szól, valahogy nem vagyok rá fogékony. Gabriel csendes, édes kedvessége után ez a nyílt nyalizás nekem nme bejövős.
- Ha úgy érzed, neked még gyakorolni kell, csak hajrá - szúrom oda, ha már a többieknek kicsit bennrekedt a szó. És közben belépek az érkező liftbe, hátam a falnak döntve, szabad kezem csípőre vágva. Talán nem véletlen kaptam én a zárkózottabb, tüntetőbb dobos szerepét. Így az efféle alakokat zsigerből leverhetem, legalább verbálisan.

Tárgy: Re: London's tale Hétf. 27 Okt. - 14:50

London's tale

A taxis segít kipakolni, tartja a tenyerét, remélve, hogy valami hatalmas borravalót ad. A szálloda egyértelmeűen nem a nagyközönség, sokkal inkább a hírességek számára van fenntartva. Már a parkolóban letett járgányok is magukért beszélnek, méregdrága lehet mind. A szálloda spanyolos-karibi stílusban van bekötve, mindenhol trópusi pálmafák, napbarnított pincérek, egyértelműen azt mutatva, hogy itt bizony van mint a tejbe aprítani. Ahogyan kiszálltak a taxiból, már pattannak is oda a hordárok, előre okosan kitanítva, hogy az érkező lányok bizony melyik együttesnek a tagjai. A frontember Bellsie-t célozzák be, hajlonganak, akár a szolgák, hogy az itt megszállók elég menőnek érezhessék magukat. Még a szálló igazgatója is előkerül, hogy kezet fogjon, és a zavartalan pihenésről biztosítsa hősnőinket. A kulcsot megkapják, két egymásba nyíló lakosztály szinte a legfelső emeleten, csak egy van még feljebb. Már éppen indulnának el a liftek felé, amikor egy másik bandába ütköznek. Jean lesz a szerencsés, aki felé egy nyitott ingű tetkós srác lép oda, alaposan végigmérve a lányt.
- Te is velük tolod?... Az... nagyon király...- Kissé be lehet állva, vagy csak a külsejével, s nem az egészvel szokott hódítani. Végignéz a többin is, a banda tagjai tisztes távolból nyálcsorgatnak. - A verseny előtt tartunk egy különbulit? - Kérdezi a macsó, nagyon is benne lennének a dologban.

Tárgy: Re: London's tale Kedd 21 Okt. - 20:27

//Lányaim: ha nem gond, ezt a hetet hagyjuk ki, eleve csúsztunk egyet, másrészt a hosszú hétvége miatt gondolom mindenkinek bőven lenne más dolga, bevallom nekem is. Hétfőn a szokott időben érkezek a mesélőivel, és visszaállunk az eredeti rendre^^//

Tárgy: Re: London's tale Hétf. 20 Okt. - 20:36

London & the girls

Megvonom a vállamat. Igazából feladná szerintem, de ebbe nem mászom bele. Ahogy én vélekedem erről a kérdésről az az az elgondolás, hogy nem-mutáns ellen nem használnánk az erőnket márpedig ha nem használjuk, akkor csak négy törékeny lány vagyunk, szóval.. de hagyjuk is, mosollyal nyugtázom a dolgot és nem kommentálom, főleg azért, mert időközben megérkezik az a taxi is.
Meghallgatom a neveket, s ha már itt tartunk, akkor büszkén ki is húzom magam.
- Bonnie, vezető énekes.
Nem tudom ugyan, hogy miért éppen nekem sikerült kapni ezt a szerepet, de nem bánom, jólesik az exhibicionizmusomnak a tudat, hogyha banda lennénk akkor én lennék a főénekes. Amolyan vezérhangya. Menő!
- Jól van, ahogy neked jó. Igazad van, jobb az, ha nem vagyunk csupasz seggel!
Mosolygok Bethre. Nem éppen a fenékmutogatásra gondolok, mifelénk ez szleng arra, hogy „pénz nélkül vagyunk”, de nem tudom érteni fognak-e. Egyetértésre jutunk abban, hogy a szállodába megyünk, így nincs is más hátra, mint előre: élvezni az utat. Egy vagyonba fog fájni szerintem, se mivel nem mi fizetjük a taxiköltséget, így nem különösebben izgatom magam a dolgokon.
Magabiztosan pattanok ki a taxiból, mivel kicsi vagyok így középen ültem a hátsó ülésen, szóval se nem elsőnek, se nem utolsónak keveredek elő. Jó ez, mert így legalább meg tudom tekinteni, hogy miképpen viselkednek a többiek.
- Autogramot nem kellene osszunk.
Szúrom közbe óvatoskodva az észszülte javaslatomat. Elvégre az egy dolog, hogy a prof a külsőnkkel machinál, de az aláírásunkat nem tudná másképpen láttatni. Integetni a rajongóknak viszont szabad, ha ugyan vannak. Meglehetősen élvezem a helyzetet, ami azt illeti.

Tárgy: Re: London's tale Vas. 19 Okt. - 2:43

Csak bólintok Bellsie szavaira, hogy menő lenne a turnébusz. Mert hát na, az lenne. Viszont én mégiscsak örülök, hogy nincs ilyesmije a bandának. Akkor azt kellene használnunk, és hát biztos nem mozoghatnánk észrevétlenül. A taxival legalább nem keltünk túl nagy feltűnést, de nem túlságosan földhözragadt szemléletemmel nem lombozom le a lányokat.
- Nem a taxiban fogjuk szétosztani.
Nyugtatom meg őket rögtön, az a menetközben elég félreérthető volt, legközelebb pontosabban fogalmazok. Elvigyorodok, szegény taxis, még csak most kanyarodik felénk, de már semmi esélye ellenünk. Tetszik ez a magabiztosság, így kell csinálni, így majd az igazi éles helyzetben is remélhetőleg hasonló lesz a fellépésünk. Há-há, mekkora szóvicc, fellépés, mint zenei fellépés is lehetne. Hű, de jó, hogy ezt nem hallotta senki, magamat is lefárasztom.
- Viszont szeretném, hogy mindenkinél legyen valamennyi készpénz, ugyan nincs tervben, hogy szétválnánk, de sose lehet tudni.
Mondom, túlságosan földhöz ragadt vagyok.
- Lucy, gitár és háttérének.
Most jegyzem meg alaposan, ki kicsoda, mivel a csomagok bepakolása után beszállok előre, nem fordulhatok hátra állandóan méregetni őket.
Még jó, hogy kialakítottuk a tervet beszállás előtt. Láthatóan nem ismert fel minket a taxis, remek, nem kell másfél órán át fecsegnünk egy rajongóval, az kínos lett volna. Megmondom a szállodánk nevét és címét. Már majdnem hozzáfűzném, hogy ne a főbejárathoz vigyen, megjegyzem tényleg túl óvatos lettem, mikor eszembe jut, hogy talán nem lenne rossz, ha néhány rajongó látna megérkezni minket. Figyelek a lányok csevegésére, ha csacsognak, de többnyire a feljegyzéseket, dalszövegeket bújom.

Tárgy: Re: London's tale Szer. 15 Okt. - 11:42

London baby!

Bólogatok Tati szavaira. Na igen a busz még nem biztos, hogy a legjobb ötlet, hiába hogy jó lenne és kényelmes, négy főnek egy egész busz, de az az egyszerűbb, ha most maradunk a szimpla taxinál, aztán majd még a többi kiderül szépen, hogy hogy lesz. Egyelőre még felettébb bizonytalan vagyok, az is kész csoda számomra, hogy itt lehetek, nem hogy még magabiztosnak is mutatkozzam, az már azért nem menne, ennyire én se vagyok ütőképes.
- Mondjuk szerintem is lenyomnák, de jobb nem felhívni magunkra a figyelmet. - értek egyet, hogy talán jobb nem itt osztozkodni pénz ügyileg, viszont talán egyáltalán nem is kell. Bólintok egyet Belle szavaira. Jó lesz az nekem is, ha a pénz Bethnél marad és majd ő garázdálkodik vele. Amúgy se lenne hasznos, ha elszakadnánk egymástól, tehát nem baj az, ha egy főnél koncentrálódik minden. Még így is azért nehéz megszokni azt, hogy mindenki másképp néz ki. Az elsuttogott kérdést először nem is tudom, hogy csak nem biztos benne Belle, hogy kit hogy hívnak, vagy az álneveink kellenek? Pörgetem az agyam, hogy a professzor mit is mondott, hogy legalább a nevekkel tisztában legyek, aztán beugrik. - Michelle, gitár. - én se nagyon kiabálok, talán a sofőr nem értené, hogy miért most szórakozunk a bemutatkozással. Végülis gitározni tudok, bár nem magas szinten, de tanultam kicsit, de mondjuk nem tudnék lejátszani egy alig ismert számot, ismeretlent meg főleg nem, ellenben jól tudom imitálni, mintha értenék hozzá.
Bepattanok hát szépen a kocsiba, elfoglalva egy üres helyet. Bethnek érdemes talán előre ülni, mint rangidős, meg hát nála van a pénz, én meg hátulra bedobom magam a többiek mellé.
- Igen, az úgy jó lehet, előbb pakoljunk le és nézzünk utána a dolgoknak, aztán egyáltalán meg kell nézni mi az ütemterv. - mikor van ma kötött programunk pl. Az azért eléggé fontos info, mert már az is feltűnő, ha lemaradunk valamiről.

Tárgy: Re: London's tale Kedd 14 Okt. - 8:45

Indul a buli!

- Lehet annyira még nem menők, hogy saját buszuk legyen. Vagy azt csak hosszabb turnékra használják, ez meg végül is egy helyi műsor. Vagy verseny.. Vagy mi a csoda - vonom meg a vállam, és mivel úgy tűnik, senki sem akar egyenlőre az angolok idétlen tükörkreszével bajlódni, hát rögtön integetni is kezdek egy taxi után.
- Szerinted egy sofőr feladná nekünk a leckét? - nevetek Bellesandra-ra óvatoskodását hallva. Ha egy egyszerű ember legyűr négy mutánst, akkor már is foghatjuk a csomagunkat és mehetünk haza a szobánk sarkába.
Közben fékez egy taxi, és szinte látom, ahogy felcsengenek a szemébe az apró font-jelek, ahogy számba veszi a megteendő mérföldeket. SZóval nem hiszem, hogy lecsapna a pénzünkért, elég sokat fog alapból lenyúlni tőlünk az útért.
Csomagok a csomagtartóba, mi a hátsó ülésekre. Még jó, hogy ez inkább már kisbusz, mintsem apró személyautó, különben valakinek az ölünkbe kéne feküdni.
- Liz, a dobos - kezdem a felsorolást. Igen, ennyi hátránya van annak, hogy egymást valós alakjában látjuk. Nehezebb megjegyezni. Aztán csak hallgatom a többieket, próbálommemorizálni a neveket és az elvileges külsőket. Remélhetőleg em keverem majd össze.
Közben változik a táj is, lassan beérünk a pezsgő London-ba. Legalább is azt hiszem, ez a nagy város pezseg, lévén Nagy-Britannia fővárosa. Bár szerintem meszze elmarad az otthonitól.
- Szerintem elsőre a szállóba menjünk. Egyrészt nincs kedvem folyamatosan hurcolni a csomagom, másrészt ott talán lelünk valami kazit. Csak hogy tudjuk, milyen ütemben csápoljunk majd - vigyorodom el. Nem lenne hátrány ismerni a zenét, amit játszunk majd, ha úgy alakulnak a dolgok. És hacsak atöbbiek nem ellenkeznek, vagy nem szavaznak le, pontosítok a sofőrnek az irányon.

Tárgy: Re: London's tale Hétf. 13 Okt. - 20:10

London's tale

A taxi naná, hogy megáll a négy gyönyörű fiatal lánynak, a sofőr kipattan, és segít bepakolni a csomagtartóba a cuccot. Hangszereket nem kell vinniük, de a látszat kedvéért kaptak néhányat a repülőn, hátha az eredeti együttesnek vannak saját szerszámai. A sofőr egy nagydarab néger fickó, nem ismeri fel őket, és miután most még nem Londonban vannak, örül is a fuvarnak hogy ekkorát szakíthat. Ettől függetlenül nem tartja fel őket, rátapos a gázra, és megindul a főváros felé. Nagyjából másfél óra, amíg megközelítik, már csak azt kéne kitalálniuk, hogy egyből a helyszínre sietnek, vagy szállásukra sietnek. Mr. Thomson szerint a banda az Acapulco szállodában kapott szobát.

// A sorrend továbbra sem számít, ne várjatok egymásra. //

Tárgy: Re: London's tale Vas. 12 Okt. - 23:05

London & the girls

- Sok akad belőlük, totálisan igazad van!
Bólintok Beth szavaira, melyekkel felesleges is lenne vitatkozni. Ha már itt tartunk, akkor bármi mással is felesleges lenne, jól elvagyok én ezekkel a csajokkal, nem nagyon zavar, ha nem ismerem annyira őket. Az már inkább bosszant, hogy az együttest nem ismerem. Legalább egy demot meghallgathattunk volna tőlük.
- Na majd most jól megismerjük őket. Lakva ismerszik meg az ember, eljátszva a banda. Vagy nem? De, szerintem mindenképp, jah.
Beszélem meg hangosan kábé magammal a dolgokat. A mappát felnyitom, elolvasom ami benne áll. Hát semmi közös nincs az általam megszemélyesíteni kellő csajszi és közöttem. Ő magas, szőke hajú, csinos, énekes. Jó lesz ez, számomra még érdekesebb az egész úgy, hogy egy tőlem ilyen távol álló karaktert kell hozzak. Ugyanis ez a drága lányzó jól énekel, de amúgy meg csendes, megfontolt és nagyon is intelligens. Az az okostojás -féle, nekem legalábbis így jön le. Tőlem ez messze van, de azért nem vagyok buta, majd nem ugrándozom, s megoldjuk okosba' a dolgokat.
- Menő lenne, ha lenne a bandának saját busza, amivel turnéznak!
Dobom be azt, ami felmerül bennem. Persze ha busz nincs, jó nekem a taxi is, vezetni nem tudok, hiába akart Zach már annyiszor megtanítani. Én inkább sörözök, amíg ő vezet. S jól érzem magam a székben riszálva. Nem kell úgy koncentrálni semmire.
- Csak ne a taxiban osztogassuk, mert a végén vérszemet kap az illető, s el talál minket rabolni. Az a banda pechszériája lenne, azt hiszem.
Nevetek fel. Számorma mindegy, nem ragaszkodom ahhoz, hogy odaadják a pénzt. Ezt fel is dobom hangosan.
- Mivel úgyis együtt fogunk mozogni, nem elég, ha Beth kezeli a pénzt?
Közben ha megérkezik a taxi, bedobom magam középre hátul. Alacsony vagyok, tőlem garantáltan ki fog látni a sofőr.
- Nevek?
Súgom a kérdést. Elfelejtettem. Jó, ha a sajátomat megjegyzem. Nem szupermemóriám van, csak tündéralakom. Az más azért.

Tárgy: Re: London's tale Vas. 12 Okt. - 22:08

- Ja, gáz lenne, de sose tudni, vannak fura gondolkodású emberek.
Helyeselek Bellsie szavaihoz, ugyanakkor nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy riválisok az elkövetők. Vannak nagyon beteg emberek, akik nem riadnak vissza ilyesmitől, ha a többi fegyver, mint a pletykák és társai nem hatottak.
- Nem, nem igazán ismerem őket én sem.
Jó lett volna, ha valaki ismeri őket közülünk, kiokíthatott volna minket, tudatlan többieket, hogy melyik bandatag balkezes, melyik jobbkezes, ki issza tejjel a teáját, ki cukor nélkül, de így kell megoldanunk, meg a kis mappánk segítségével. Szerencsére úgyse az a feladatunk, hogy a rivaldafényben ácsorogjunk. Talán ezek az apróságok nem tűnnek fel senkinek
Elgondolkodok Bellsie szavain, vajon mutánsok a lányok is? Vagyis lényegében továbbgondolom a felvetését, mert hát minek rabolnának el mutánsok szimpla embereket? De…. persze biztos közöttünk is vannak fura gondolkodásúak, szóval végülis ezt a lehetőséget sem szabad kizárnunk.
Elolvasgatom az általam megszemélyesítendő Lucy leírását, gitározik és énekel ő is. Pontosabban én énekelek és gitározok. Ez tök vagány amúgy. Szerencsére neki is barna haja, nem mintha ez sokat jelentene, de én örülök, hogy egy pici vonás közös bennünk.
- Én is taxira szavazok.
Hacsak Bellsie nem akar vezetni, akkor le is intek egy hagyományos taxit. Egyik kezemben az utazótáskám, a másikkal összefogom magamon kiskabátomat. Közben Jeanhez fordulok, hogy válaszoljak a kérdésére.
- A felkérőnk, Mr. Thomson, állja a költségeinket, de mivel ő az egyik szervező, ezt majd utólag rendezik. Kaptunk költőpénzt, majd menetközben szétosztjuk.
Hm, lehet a gépen kellett volna ezt szétosztani, hogy mindenkinél legyen pénz, de majd most, úgy gondolom még nem vagyunk elkésve.

Tárgy: Re: London's tale Vas. 12 Okt. - 8:05

London baby!

Számomra egyelőre még az is totálisan meglepő, hogy itt vagyok, mert hát mégis csak két X-men, meg Tati, meg... én. Nem is tudom, nem gondoltam volna, hogy a professzor valamikor is küldetésre küld majd, szóval már ez is olyasmi, amit fel kell dolgozni, aztán utána jöhet minden más, a többiek tippelgetés, meg kérdései. Az az igazság, hogy én se tudok túl sokat a bandáról, nem vagyok nagy zene szakértő, főleg nem a londoni bandák terén, az azért messze van. Még a helyiek oké, de aki nem világhírességként nyomja, ott azért nem sok infom van, de a többieknek sem ezek szerint. Ami nem tudom, hogy megnyugtató, hogy nem én vagyok a legtájékozatlanabb, vagy gond, mert akkor nehezebben oldjuk meg a feladatot.
- Én se sokat tudok róluk. Aminek utána olvastam csak annyi, négy tehetséges lány, zene és ének, laza pop stílus. - olyan fenék riszálós fajta. Nem vagyok én túl jó benne, szóval nekem jobb lenne egy sima gitár és ha nem kéne ugrálni, meg úgy tenni, mintha én lennék a hű, de híres sok rajongóval. De meglátjuk, talán az lenne a legjobb, ha meg tudnánk úszni eleve fellépéseket, és akkor tuti nem kerülünk bajba, ki tudja, hogy mennyire működik a play back, főleg egy versenyen, az azért esélytelen nem?
- Lehetne valami menedzserünk, aki ezt intézi. - sóhajtok egyet. Na igen nehéz kitalálni, hogy mivel menjünk, meg azért nagyon sokat kockáztatni sem kéne gondolom én, a lebukást sem, meg azt se, hogy útközben megrohanjanak a rajongók. - Talán a taxi az jó lehet nem? Költőpénzt kaptunk? - az azért fontos, ha taxival megyünk, mert nem lesz két fillér gondolom én, és menedzserünk nincs, tehát nekünk kellene fizetni gondolom én mindent.

Tárgy: Re: London's tale Pént. 10 Okt. - 17:32

Indul a buli!

Állam a térdeimre támasztva hallgatom és egyben figyelem is a többieket. Nem mondanám, hogy túlzottan ismerem őket. Persze a nevüket tudom, és láttam is őket a birtokon, Jane-t még néhány órán is. De ez nem sok. Ugyanakkor Liam-ot se ismertem, mikor New York-ban kalandoztunk, vagy épp Cyntia-t sem, mikor a sivatagban. Még se lett belőle probléma.
- Nem ismerem őket. De azt én sem hinném, hogy csak valami rivális pajkosság - ingatom a fejem. Bellesandra-val kell egyet értenem, legalább is részben. Ha rivalizálás lenne, ott tényleg elég egy-két pletyka, és a probléma megoldott. Ám abban sem vagyok teljesen biztos, hogy feltétlen bele kell keverni a mutáns létet. Attól, hogy a prof-tól kértek segítséget.. Lehet csak mi könynebben olvadunk be és válunk hatékonyabbá, mint néhány zsandár. Bár a hajókirándulás óta már semmin se lepődök meg.
Szóval inkább magam elé húzom a kapott mappát, majd ahogy felnyitom a fedelét és elolvasom az első sorokat halkan felröhintek. Remek. Én leszek Liz, a dobos. Magánakvaló, zárkózott csaj, aki a külsejével tüntet. Koromfeketére festett haj, erősen kihúzott szem, és folyton szaggatott ruhadarabok. De legalábbb énekelnem nem kell! Csak dobolni...

Még sose jártam Londonban, Gabe még ide nem hozott. De ez persze nem felróvás, csak egy kósza gondolat. Pont ezért ámulok rá a városra, ahogy a repülőtől szabadulva újabb kihívás következik.
- Nos? Valaki be meri vállalni a jobb oldali vezetést? Mert ha ismert együtt vagyunk, nem hiszem, hogy okos dolog lenne felszállni egy buszra - vetem fel, immár vállamon a hátizsákommal.
- Bár lehet okosabb lenne taxit fogni, mert én ugyan ki nem ismerem magam itt...

Tárgy: Re: London's tale Hétf. 6 Okt. - 10:32

London's tale

Hank (Bestia) ügyesen és gyorsan átrepíti utasainkat az óceánon, másnap hajnalban már ott is vannak. Muszáj volt a gépen aludniuk, mert indul a negyvennyolc óra, és ha nem találják meg a lányokat, akkor ha be is ugranak a helyükre, valakinek addig biztosan feltűnik a dolog, ugyanis nem ismerhetik pontosan az áldozatok szokásait, stílusát, csak eljátszhatják, hogy olyanok. A repülőn kaptak némi aktát ugyan, hogy ki kicsoda, milyen ruhákat hord, hogyan beszél, milyen hangszeren játszik, hogyan bánik a rajongókkal. Elérkezik a leszállás pillanata, a végén kapnak adóvevőt is, hogy ha valami zűr lenne, vagy végeztek, akkor jelezhetnek, hogy indulásra készek. Ami fontos, a professzor messze van innen, tehát nem tud olyan egyszerűen beavatkozni, Magneto pedig éppen mással van elfoglalva. Gabriel ugyan ide tud teleportálni, és egyesével áthozni az X-Meneket, de ezt el kéne kerülni. Az utazás második szakasza következik, kérdés, hogy vonattal, buszon, vagy bérelnek egy kocsit? Számítaniuk kell rá, hogy ha tömegközlekedéssel mennek, meg fogják rohanni őket a rajongók, kivéve ha eleve valami luxusváltozatát veszik igénybe, első osztáyl vagy sofőrös busz.

//Kérlek, hogy találjátok ki a banda stílusát, és hogy ki milyen karit személyesít meg. Rátok van bízva minden^^ A sorrend továbbra sem számít, ne várjatok egymásra. //

Tárgy: Re: London's tale Vas. 5 Okt. - 12:00

London & the girls

Volt az a pont, amikor a könyvtárba belépve szembe kerültem a Professzorral. Nos hogy akkor és ott mit gondoltam, azt inkább hagyjuk is. Már mindegy, kértek, hívtak, hát jövök én, de az igazság az, hogy van bennem némi kétkedés azt illetőn, hogy mégis mi a szent szar hasznuk lesz éppen belőlem. Jó, én értem, hogy érezzem magam nagyon megtisztelve, amiért végre rendes X-men vagyok és nem „csak” egy tanácsadó, de a mai napom arról akart szólni, hogy egy egészen más repülőre pattanva Hawaiira utazom, ehelyett mehetek Londonba. A reggeli szemforgatós morgás után – és persze azután, hogy Rorit megölelgettem és megígértem neki, hogy egyben visszajövök, nem kell aggódnia, ez csak egy kis kiruccanás – már széles a vigyorom, mire elérek a géphez, ugrándozva közlekedem, csilingelve, mint akinek muszáj.
Először az új társam nyakába vetem magam, így Beth lehet az első, aki a szeles, idétlen Bellsieölelésben részesül, majd jön a két diáklány: Tatjana és Jean. Utóbbit egy fokkal jobban ismerem, ő az, akinek kellene hozzám járni a képességének labilissága és különböző ezzel kapcsolatos problémái miatt, de mit ne mondjak, nem gyakran koptatja a küszöbömet.
Emberi alakomat viselve szállok fel a gépre, a magammal hozott kis batyut ledobom a választott ülésem mellé. Nem vittem túlzásba a csomaghurcibálást, de mivel sose lehet tudni, így betettem egy váltás ruhát. A hajamban ott a kamucsengő, az egyik fonatom aljára illesztettem, így ha emberként ugrálok és csilingelek tőle, akkor is úgy tűnhet, hogy csak eszement hajviseletem következménye az egész. Az úton folyamatosan jártatom a számat, ahhoz beszélek, aki éppen ébren van, s ha az utastérben mindenki benyomja a szunyát, akkor bizony Bestiához libbenek ki, hogy szórakoztassam őt, amíg vezet. Vagy akárkit, aki vezeti ezt a gépet.
Épp a pilótafülkéből kavarok elő, mint valami túlpörgött Duracell nyuszi, amikor meghallom Tatjana hangját.
- Gondolom én, hogy hatni fog, mert csak nem olyan, hogy ne vette volna észre ezt az aprócska problémát. Mondjuk azért azt sajnálom, hogy mi egyást fel fogjuk ismerni ebben az alakban. Szerintem tök vicces lett volna, hogyha fizikálisan mi is az idegen testben látjuk magunkat. Kell a változatosság!
Vetem le magam a helyemre, ahová a beszálláskor ledobtam magam. Hol egyikükre, hol másikukra pillázok.
- Elég gáz lenne, ha másik banda tette volna. Azért a popszakma ennyire nem szokott veszélyes lenni.
Dobom be a saját véleményemet mosolyogva, hadarva.
- Ha el akarnak hallgattatni egy bandát, akkor elég csak elhinteni a tagokról némi rosszindulatú pletykát, szabotálni egy fellépést, ronda cikkeket írni és máris kész a bizalmatlansági indítvány, s a közönség elkezdi rossznak hallani azt, ami amúgy nem is rossz. Ez pszichológia.
Jegyzem meg. Nem okoskodom, távol álljon tőlem! Épp csak mindig olyan voltam, hogy kimondtam, amit gondolok.
- Gőzöm sincs róla, hogy kik lehetnek ezek, bár megkérdeztem Zachet, ő a nagy zeneszakértő, de ő sem tudott nekem mit mondani. Igaz, hogy nem is sokat agyaltunk rajta meg lehet, hogy rosszul soroltam el a fellépők neveit, ugyanis elfelejtettem a virágok közé magammal vinni a prospektust. Szóval: nem.
Válaszolok rövidnek szánt, de bő lére hagyott módon Bethnek. Érdeklődve pillantok rá.
- Te?
Majd a többiek felé fordulok.
- Ti?
Ekkor jut eszembe még egy dolog, amit muszáj kimondanom.
- Gondolom, hogy mutánsok állnak a háttérben. Különben mi a lókakáért minket hívtak volna?
Szalad ki a számon egy csúnya szó is, de ezt is olyan édesen tudom ejteni, mintha azt mondtam volna, hogy vattacukor. Megerősítést várva nézek végig a társaságon. Lehet, hogy nekem van üldözési mániám, de azért nem árt az ilyesmit tisztázni már az elején.

Tárgy: Re: London's tale Vas. 5 Okt. - 9:46

Odáig vagyok meg vissza ettől a géptől. Már bánom, hogy nem jöttem kicsit korábban, hogy magamban megcsodálhassam, mielőtt a lányok is ideérnek. Egyébként is én vagyok az új lány, jó, névről egyre több mindenkit ismerek, valószínű engem is ismernek névről, de ha most nekiállok itt lelkesedni, akkor rólam nem a nevemet jegyzik meg, hanem hogy valamiféle repülőgép-mániás vagyok. Pedig hát nem, egyszerűen csak nem tűnt el nyomtalanul az a pár év, amit stewardessként töltöttem.
És akkor emellett a küldetés miatti izgatottságomról még nem is szóltam. Még szerencse, hogy Londont már ismerem, már csak az hiányozna, hogy még az is a fejemben kattogjon, hogy végre eljutok Londonba. Nem mintha városnéző kirándulásról lenne szó, habár ki tudja, ha sikerrel előkerítjük a lánycsapatot, akkor, miután kibuliztuk magunkat, akár csatangolhatunk is a brit fővárosban kicsit, legalábbis feltételezem, hogy ez nem tiltott. Meg kellett volna kérdeznem a Professzortól. Habár az lehet, hogy túlságosan elbizakodottnak hangzott volna, jobb így. Míg nem beszélek róla, egyszerűen csak pozitív hozzáállásként lehet értelmezni. Mert egyébként erről is van szó, hiszek a dolgok bevonzásában. Szóval előkerítjük a lányokat, fergetegeset bulizunk a koncertjükön, kis városséta, azután hazatérhetünk. Így lesz. Szeretném, hogy így legyen.
- Majd legfeljebb kikapcsolt mikrofonokkal énekelünk és a playback megoldja helyettünk a hangi problémát.
Kapcsolódok be a lányok csevegésébe. Nem úgy értem a mondandómat, hogy probléma lenne hangjukkal, csak nyilván nem egyezik a hangszínünk az ismert énekesnőkével.
- Mivel versenyről van szó, nem elképzelhetetlen, hogy tényleg rivális csapat áll a háttérben. Rivális csapat, menedzser, de elborult fanatikus rajongó is lehet.
Sorolom én is az ötleteimet, amik elsőre beugrottak, amikor megkaptuk a feladatot. A szimpla emberrablás is eszembe jutott, de mivel nem kértek váltságdíjat a lányokért, ezért ezt egyelőre nem tartom komoly lehetőségnek.
- Amúgy ismeritek a bandát? Vagy a többi fellépőt?

Tárgy: Re: London's tale Csüt. 2 Okt. - 16:31

London baby!

Én tényleg... tényleg el sem hittem, hogy tényleg én is itt lehetek. Még sosem kért meg a professzor semmire sem, mert túlságosan labilisak a képességeim, de most... most igen, és ezt el sem tudom mondani, hogy milyen remek érzés. Ha túl leszünk rajta biztos vagyok benne, hogy akármennyire is nehezen kezeli majd a nyakába fogok ugrani, mert... mert ő már szinte olyan nekem, mint egy nagybácsi, vagy egy apapótlék, főleg hogy már évek óta a birtokon jóval több időt töltök, mint otthon a szüleimmel. Igazából szerintem én vagyok itt a leglelkesebb. Jó, tudom, hogy vannak gondok, meg bajok, hogy az efféle küldetések azért lehetnek nagyon is neccesek, de én akkor is örülök, mert az a bizalom jele, ha itt lehetek, főleg egy ilyen nyomozásban, ami azért tuti, hogy nagy odafigyelést igényel. Sose volt még rajtam a tetejében ennyire menő ruci, mert hát a sajátjaim viszonylag egyszerűek, de ez a rózsaszín... hát szerintem Scott eldobná az agyát, de gondolom azért ki nem mutatná a dolgot úgysem, de én akkor is tudnám.
Bevágom magam a repcsibe és jön a cseppet sem rövid utazgatás átszállásokkal, de nem izgat, mert mégis csak Londonról van szó. Maximum az út egy részén alszom egy sort, mert amúgy is gondolom majd az időeltolódás is betesz egy kicsit. Annyira még Bestia gépe se durva, hogy se perc alatt odaérjünk. Tati szavaira csak elmosolyodom kicsit. - Hát azt én is! Amúgy is nekem max. a gitár menne. - az megy, bár énekelni is szoktam, csak nem túl gyakran és még senkinek se mutattam, szóval nem a nagyközönség előtt fogom elkezdeni a dolgot. - Szerintetek mi történhetett? Valami másik rivális banda csinálta? - tippelek persze, először majd ki kell kérdezni a környezetüket, mert angol csapatról van szó, én őszintén szólva még csak nem is nagyon hallottam róluk, szóval nem mondhatom, hogy túl sok infom lenne, de talán a többiek tájékozottabbak e téren nálam.

Tárgy: Re: London's tale Csüt. 2 Okt. - 13:41

Indul a buli!

Igazság szerint eddigi tapasztalataim alapján ha a profék valahova küldeni akarnak az nekem csak fájni fog. Legalább is eleddig egyik út sem sikerült túl jól. Igaz, hogy szerencsére mindet megúsztam, de kirándulásnak nem nevezném őket.
De van az az ember, akinek nehéz nemet mondani, ez pedig az iskolád igazgatója. Bár tény, ahogy felvázolta a helyzetet valahogy nem is hadakoztam annyira. Persze nem az eltűnés keltette fel ennyire az érdeklődésem, sokkal inkább az, hogy még ha csak néhány napra is, de rocksztár lehetek. Szóval hátizsákba néhány dögös cucc és irány a repülő. Gabrielnek hátrahagytam egy levélkét, hogy merre leszek, és hogy a prof biztos tudni fog mindig mindenről. Legalább is gondolom. Ha még sem, legalább a földrészt be tudja lőni.
Kényelmesen húzom fel a lábaim az ülésre, arcomat az üvegre tapasztva, mint valami gyermek nézem az elsuhanó kék eget. Bár semmi változatos nincs benne, attól még szép és nyugtató.
- Azért remélem énekelni nem kell. Vagy a fülekre is hatni fog a prof - fordulok a többiek felé nevetve. Bár a saját képességemmel is be tudok etetni néhány embert, azért az én hangom merőben más lehet, mint az eredeti.

Tárgy: London's tale Hétf. 29 Szept. - 17:23

London's tale

Xavier professzor hivatja magához a négy hölgyet. Nem azért mert bármi butaságot csináltak volna, kérése van. Londonba kell utazniuk (Bestia elviszi őket) Anglia egyik külvárosába, onnan kocsi, vonat, vagy busz, mert furcsa eset történt. Lesz hamarosan egy zenei verseny, amolyan bandák csatája, és egy fiatal női együttes egész egyszerűen eltűnt. Egy helyi szervező véletlenül ismeri Charlest, ezért segítséget kér, mert a bandának három nap múlva fel kéne lépnie, elég híresek, viszont meg kéne tudni, hogy mi lett velük. A professzor azt javasolja, hogy képes olyan mentális burkot építeni köréjük, hogy pontosan úgy fognak kinézni, mint a négy lány, de egymás álcáján átlátnak.

//No én egy ilyenre gondoltam indulásnak, nem lenne a szó szoros értelmében vett mese, hanem azt találtam ki, hogy inkább csak kellékeket gyártok nektek, és nyugodtan el lehet indulni más úton, vagy éppen bevezetni más elemeket, csiszolni a sztorin. Remélem megfelel így^^ Én hetente egyszer, hétfőn fogok írni, szerintem nem kell rohanni, elég, ha vasárnapig írtok, de ne várjatok egymásra, mindenki amikor tud. A lényeg, hogy iskolai kari legyen//

Tárgy: Re: London's tale