Simon & Ria - Éjszakai affér

Ria & Simon

- Hé, az én csontjaimat hagyd békén, az egy teljesen…normális képesség. Kurvára fáj és rohadt undoríró, de… nem szúrok le azért mindenkit. – ő viszont kész börtönt üzemel itt a szobájában, és nem értem miért nem vesz fel inkább valami testőrt már inkább, aki fogja és jól megagyalja azokat, akik nem értenek a szép szóból. - Akik bántani akarnak… mégis miért akarna bárki bántani? Felcsaptál maffiának? – nem értem, mi van most? Miért akarná őt bárki is bántani? Nem hinném, hogy maffiában lenne, és miért nem képes akkor olyan pasikat választani, akik nem ütik meg, ha nem akar lemenni kutyába, ha azt parancsolják.
- Hát… nem tudom, mondjuk nem kell akkora karja lennie, mint amilyen széles vagy. – azokkal csak a baj van. Én is elég kisportolt testalkatú vagyok, de nem az a kondibajáró típus vagyok, én szerintem életemben nem edzettem még, a saját testsúlyommal edzettem edzőtermekben, így szálkásan lettem inkább izmos, és teljesen jó is ez nekem. – És… kérdezd meg pár alap dologról. Tudod, alapműveltség meg ilyen. – mert a legtöbb ilyen kondiba járó gyökér általában síkhülye, még csak az alapműveltség sem része a kelléktáruknak, de ezen igazából meg sem kéne lepődni már senkinek sem, mindig is voltak üresfejű látszat orgiának ható emberek.
- Semmiség. – rántom meg a vállamat. Na igen, mégiscsak barátok vagyunk vagy mi fene, szóval az még bőven belefér, hogy átjövök és segítek neki valamiben, ami láthatólag….túlnőtt rajtam, mert ez a rohadt fekete köd nem kicsit volt ijesztő, de meglett oldva, legközelebb szereltessen be valami gázelszívót, hogy ilyen ne forduljon elő még egyszer. – Hát…egy ital az még belefér, Jill amúgy is alszik. – és aludni is fog még egy darabig minden bizonnyal, de semmi baj, reggelre biztosan visszaérek, észre sem vette, hogy elmentem, alszik, mint a bunda, a beköltözés nem éppen olyan meló, ami ne járna semmi energia befektetéssel, mert…szinte csak azzal jár.

Simon & Ria

Ugye lehetek azért még kicsit féltékeny a barátomra? Igaz, örülök a boldogságának, ezzel együtt meg irigy is vagyok a lányra, akinek még a nevét sem tudom, hogy így el tudta rabolni a srácot, akinél későn jöttem rá, hogy mennyire aranyos, cuki pasi. Mindegy, egyszer talán majd nekem is jut egy, addig pedig nem rúgom fel a boldogságát, nem mászom rá, tényleg csak amolyan legjobb női barát leszek, meg tudom állni, hogy felizgassam a fantáziáját. Végülis régen is inkább barátok voltunk, szeretők nem igazán, és most, hogy vágynék valakire, duplán erősnek kell lennem, hogy ne olyanra másszak, aki foglalt.
- Ööö... komolyan. Te meg csontokat növesztesz, most akkor mit szóljak? Akinek nem tetszik a képe azt csak faképnél hagyom. A tükörbe azok jutnak, akik bántani akarnak... – Vonom meg a vállamat. Nem vagyok én valaki perverz, aki csak úgy kedvtelésből sanyargassa a pasikat. Ellenben Simon igencsak fintorog, ezért érzem úgy, hogy magyarázkodnom kell. – Jól van na... honnan tudjam ránézésre, hogy melyik pasiból tör ki az állat? Ha van rá jó módszered... Figyelek! – Csóválom a fejemet, amit a háta mögött rettegve úgysem láthat, szóval felesleges gesztus a részemről. Izé.. a cipőmet? Túl egyszerű lenne. Odanyomom a kezébe a magassarkút, amivel be tudja zúzni. Ez meg is történik, fülsértő sikoly hallatszik, ahogyan a tükör összetörik, pedig már éppen kezdtem volna a megdöbbenni csontcuccainak a kinövésén. A tükörnek annyi, a másik, amit már nyolc éve őrizgetek, az sértetlen. Szerencsére. Az összetört helyett majd csináltatnom kell egy másikat, mert az nem állapot, hogy én sem nagyon tudok hová menekülni, meg börtönbe se zárhatok senkit.
- Kö-köszönöm édes. Nagyon jó hogy átjöttél. Tudom, hogy hülye vagyok, eddig még sosem törtem így össze senkit. Mittudomén egy italt, vagy valami? Nagyon rohansz hozzá vissza?

Ria & Simon

- Nem hinném, hogy ne lenne rajtam kívül még épp elég jó pasi a városban. Na persze olyan jó, mint én nem akad más. – ugyan már, tudom én, hogy ezt nem szabad mondani, de mivel szeretem magamat, tudom jól, hogy jóképű vagyok, jó pasi, nem véletlen volt olyan nagy sikerem a nőknél, szóval… de mindegy, ez most nem lényeg, mert nem vagyok már játékban, Jillel vagyok együtt,így igen, bármit tényleg nem adhatok meg, és az az igazság, hogy nem is akarok, mert … szeretem Jillt, és nem akarom, hogy úgy érezzen, ahogy én éreztem miután megtudtam, hogy mit tett azzal a barommal.
- Te komolyan valami tükör börtönt tartasz fent azoknak, akiknek nem tetszik a képe? Oh, anyám… és még azt hittem én vagyok a szerencsétlen. – azért együtt tudok érezni a férfi sorstársaimmal, és bele sem merek gondolni abba, hogy még ezen az izén kívül hány embert zárt be oda, csak mert neki nem tetszett valami. – Dehogy erősebb, csak egy hülye fekete füst. – egy hülye rémisztő fekete füst persze, amit nem igazán tudok már hova rakni, Riának kicsit okosabban kéne azt hiszem megválogatnia a pasikat, mert ha minden egyes fickó képes füstöt eregetni magából egy tükrön keresztül, akkor nagy szarban vagyunk. – Remélem ez költői kérdés volt. Add ide azt a cipőt! – mondom majd ellentmondást nem tűrően elveszem tőle, és egy pillanat alatt be is célzom a tükröt, majd egy erőteljes mozdulattal elhajítom azt, hogy a tükör, amiből a rohadt füst jön, darabokra törjön. Gőzöm nincs, hogy ez miért akkora baj, de nem is érdekel, ez az egész amúgy is rohadt ijesztő, tenni kellett valamit, hát én tettem, és ha ezzel valami rosszat tettem, hát… ez van, de legalább tettem valamit, igaz? Mindenesetre közben már a két alkarom meghosszabbodott köszönhetően a két csontnak, ami kinőtt belőle. Nem tudom mire számítsak, szóval… harcra fel mindenesetre.

Simon & Ria

- Bármit úgyse adnál meg te Casanova... – Engedem be az ajtón, miután pár pillanatig az ölelésembe zártam. Túlságosan félek ahhoz, hogy most szexuálisan kezdjem manipulálni, főleg ha még szerelmes is egykori játszópajtásom. Na nem mondom, hogy nekem csak az számított régen is, ha hemperegtünk egyet, de igenis jó volt, és ennyi idő után ismét jó lett volna, de ha már így egymásra találtak az álomlánnyal, akivel gyötrődtek egy sort, hát ki vagyok én, hogy felrúgjam a boldogságukat? – Gyere csak beljebb. – Húzom össze magamon a köntöst, alatta csak egy baby-doll van. Nem tehetek róla, én itthon így öltözöm, azért neki sem akarom beindítani a fantáziáját, meg hát a legjobb barátok voltunk, vagyunk, ő már megtalálta az igazit, én még keresgélem. Zsákutca zsákutca hátán. A háta mögé lépve a vállára teszem a kezemet, jelezve, hogy ha ő nem tud rajtam segíteni, akkor bizony senki nem fog. A fekete füst több, mint riasztó. Simon erős pasi, hozzám hasonlóan különleges, most neki kell tennie valamit, amivel tényleg viszonozhatja egykori szívességemet. Ha megteszi, én fogok tartozni neki.
- Nem füst volt eredetileg hékás. Leszólított, én meg untam meg, és feljöttünk. Aztán elkezdett erőszakoskodni, gondoltam anyád, velem aztán ne... Bezártam a tükörbe, mint ahogyan bárkit is előtte, ha nem tetszett a képe. De ez... ki fog törni valahogy. Nem ember! Erősebb nálunk is! – Az első repedés ekkor jelenik meg a tükrön. Majd a második. – Bassza meg... – Süvöltöm Simon fülébe, és hirtelen a cipőm után nyúlok, én aztán nem fogok ittmaradni a szobában, az hót ziher. Hol lehet a táskám? De mi van ha fotósok így kapnak le az utcán... Nem! Simonnak el kell bánnia vele! Valahogy! Bárhogy! – Összetörni... Te eszednél vagy? – Kérdezem rémülten, mert Simon ultimátuma ellenére a füst egyre jobban elkezdi belepni a szobát. Most kell lassan eldöntenünk, hogy mit teszünk, megyünk, vagy maradunk.

Ria & Simon

- Bármit? Tényleg beüthetett a szar, ha bármit kérhetek.> – elképzelni sem merem, hogy mégis miért vagyok itt, de gondolom nem valami túl kanos pasit kell kihajítanom az ablakon, pedig abban is nagyon jó vagyok, még csak az ablakot sem kell hozzá kinyitnom, egyszerűen csak… ablakostul együtt repülne a fickó hazáig. Egy előre köszönöm is megtette volna, de ha bármit kérhetek…akkor majd ezt elraktározom, hogy kihasználhassam, ha kell. Mondjuk egyelőre nem tudom, hogy mi olyan bajom van, amihez ez kellene, de mivel az élet egy rohadt dög, abban biztos vagyok, hogy kitalál majd valamit, amivel jól keresztbe tehet nekem, elvégre ebben nagyon jó.
- Állj! Mi az, hogy nem tudod, hogy mit raktál be oda? Nem azt rakod be oda, amit akarsz? – azért ez fura, oké, nem vagyok én mutáns szakértő, nem értek csak a saját képességemhez, de mégis hogy van az, hogy nem tudja mit zárt be oda? Merthogy nem valami volt pasi van ott bent abban biztos vagyok, hacsak nem ilyen rohadtul ijesztő, de azért abban bízok még, hogy Ria ízlése nem igazán más,mint volt régen. A tükörben raboskodó izé szerintem annyira nem hangzik izgatóan, de hát kinek mi… viccet félretéve, ez az egész kicsit rohadtul rémálomszerű. – Hogy fenyegetett meg téged egy … füst? – na jó, ezt én már végképp nem értem, de azért nem ártana néhány plusz infó. Mondjuk, hogy mivel fenyegette meg, mert akkor tudnám, hogy mégis mi a francot kell tegyek, hogy ez az izé innen nagyon messze elpályázzon. Minél messzebb van, annál jobb, legalábbis én ezt vallom. – Na és ha…összetörném a rohadt tükröt? – a másikban gőzöm nincs, hogy mi van, de gondolom nem a húsvéti nyuszit ejtette benne csapdába, viszont az nem rosszalkodik, így merem feltételezni, hogy nem valami ősi, gonosz erő van benne. Nem mintha ezt hinném erre a füstre, de… a francba is! - Oké… hé, füst, húzódj vissza, hogy dumálhassunk! – körülbelül mintha ördögöt űznék, de ennél most speciel nincs jobb ötletem, mert… nem a füstölgő tükrökre vagyok specializálódva.

Simon & Ria

Biztosan páros lábbal taposok az édeni idillbe, amelyet a fiatal párocska élvezhet ki, de ezúttal nem tudok másra gondolni, csakis magamra, ha az életemről van szó, hadd legyek már önző, de tényleg. Simon az egyetlen barátom, férfiember, és ha minden igaz, még hozzám hasonló is. Nem tudom, hogy képes lesz arra, hogy megoldja a problémámat, legalábbis megvédjen, de meg kell próbálnom hinni abban, hogy ez sikerülhet. Nem akarok én rájuk akaszkodni, felesleges harmadik kerék lenni az életükbe, de ha belegondol, talán korábban ismerem őt, mint az a másik lány. Na nem várom, hogy akkor nekem tartozzon számadásnak, a szerelem mégis erősebb lehet, mint a barátság, és biztosan túldramatizálom mindezt, de olyan egyedül vagyok. Ha meglát valaki, csak egy megdugható cakfának gondol, és hol vagyok mindemögött én??? Hol?
- Nem tudom, hogy háláljam majd meg, de bármit kérhetsz. – Nem évődően mondom, csak kifejezem azt, hogy ahogyan eddig is, bármiben számíthat rám. Mondhattam volna azt, hogy köszönöm, úgy látszik túl éber vagyok, hogy ennyire kacifántosan fogalmazok. A felvetezetéssel térek rá arra, hogy miért is hívtam ma magamhoz át, nyilván nem bájcsevegni fogunk. Nincsen kedvem ahhoz, hogy nevetgéljek a káromkodásán, teljesen logikus az, ami kitör belőle,
- Talán korábban kellett volna mondanom... Az én mutatványom a tükrök. Be tudok oda zárni bárkit... És az egyikbe nem tudom mit raktam... Megfenyegetett, és nem tudtam, hogy mi féle... De nem ember. Segíts! – A tükörből most valami fekete füst kezd el gomolyogni. Basszuuuus! Felsikkantok, és Simon háta mögé sorolok, évek óta művelem gonosz tudományomat, de ilyesmivel még nem találkoztam. Ahogy Simon mondta, ez meg mi a szar?? Akár még a másikat is összezúznám, kiengedném azt, akit hat éve zártam be, és nem érdekelnének a következmények, de az már csak a végső mentsvár lenne. Egyenlőre Simon vállába kapaszkodva sandítok ki mögüle, hogy na akkor most mi a francot fogunk csinálni. Ő a pasi, oldja meg, nem érdekel! Mielőtt még hiszériás rohamban nem török ki. Ja nem, azon már túlvagyok...

Ria & Simon

Igazából azt hiszem ez az első jele annak, hogy kezdek beleszokni abba, hogy én most együtt vagyok Jillel. Persze, nem igazán veszem észre azt, hogy többes számba beszélek, de valahogy mióta együtt vagyok vele, már többes számban beszélek folyton. Ami jó persze, és nagyon örülök is neki meg minden, de egy kicsit félek is, hogy mi lesz, ha mondjuk rájön arra, hogy mekkora retardált is vagyok párkapcsolatok terén. Mert egy dolog az, hogy sok nő ágyában megfordultam már, de az életemet soha egyikükkel sem osztottam meg. Nekem ez valahol vezérelv is volt, az én életem, ne másszon bele senki sem. Egészen eddig.
Arra meg inkább nem mondok semmit sem, hogy morgok. Persze, régen szinte nem is aludtam, de mostanra már megváltoztak a dolgok, én úgy néz ki, hogy valamiféle párkapcsolatban élek, így hát pár dolog megváltozott, például szoktam aludni, és felfedeztem azt, hogy aludni nagyon is jó. Sőt, mi több, egyenesen remek. Imádok hosszan elnyúlni az ágyon és nem csinálni semmit, csak feküdni, behunyt szemekkel….egészen addig, míg Jill fel nem ébreszt, mert egész nap mégsem aludhatok, és valami munkát se ártana találnom. Elmehetnék kidobónak, vagy valami. Erős gyerek vagyok, nem igazán tudok tartósan megsérülni, ami után ne jönnék rendbe, szóval… azt hiszem ez egy jó ötlet.
- Ja, én is örülök. Annak is, hogy nem jöttem rossz helyre, kissé még kómás vagyok. – mondom egy nagyot ásítva, de azért mosolyogva. Fáradt mosoly ez, de nem rég költöztem csak Jillel a városba, egyelőre még nem igazán volt semmire sem időnk még úgy isten igazán. A lakással van most dolgunk, jól kipingáljuk, a saját képünkre formáljuk, aztán onnantól már minden könnyebb lesz. Ez volt az első költözésem, ami jelentett is valamit, és hát… nem könnyű. Nem azért, mert félnék ettől az egésztől,hanem mert annyi mindent akarnék, csak energiám is időm nincsen rá.
- Szóval… - mi a baj? Kérdezném tőle, de megelőz, mikor a szoba belseje felé mutat, én pedig követem a szememmel a kezét, és… - Csessze meg! – káromkodom el magam, talán kicsit hangosabban a kelleténél mikor a tükörre nézek. – Ez meg mi a szar? – talán érhető, hogy így reagálok mert ez… jó, tudtam, hogy ő is olyan, mint én, de azt nem, hogy mit is tud pontosan és… tényleg, mit is? Halálra ijeszti az embert? Komolyan, a szar is megállt bennem egy pillanatra.

Simon & Ria

- Köszi, siess! – Teszem le a telefont, és csak utána tudatosul, hogy indulunk?? Na ne már. Biztosan egy csinos pofijú, formássseggű lányról beszélünk, de mit magyarázkodjak előtte? Simonra van most szükségem, tudom, hogy ő képes lenyugtatni, és akár meg is oldani a problémámat, de nem vagyok olyan lelkiállapotban, hogy egy morcos szerelmespárral nézzek farkasszemet. Főleg, hogy ha még korábban még valami zűrjük is volt, azért megerőszakolásból szerelmi szintig eljutni nem kis teljesítmény, s mivel én sem vagyok apáca, mit ítélkezzem? Lényeg a lényeg, nem most szándékozom megismerni a malibui barbit. Különben is, nem tudom, hogy Simon miért morog, máskor hajnalig ittunk együtt. Stimmel, most már más a szitu. Az ajkaimat harapdálom, és visszaülök. Szinte beleképzelem, hogy a tükreim rezegnek. Mintha a régire is hatással lenne az új. De nem, tényleg megmoccant. Mi a jó francot zártam be? De itthagyni sem merem, mert ha valami módon mégis kitör, akkor az én lelkemen szárad majd, és ha megtalál, ha utolér, akkor még védekezni sem tudok, ha a legkomolyabb fegyverem hatástalan ellene? Nem, maradok, rettegek, de szemmel tartom. Amikor látom, hogy taxi áll meg a hotel előtt, gyorsan a babydoll-ra kapok egy köntöst, a smink nyilván alap, hogy marad, ha Simon el tudja intézni a dolgot, talán még valami buliba is elrángatnám, csak nincsen annyira rövid pórázon. Hálából el kell fogadnia a meghívásomat, még limót is fizetnék neki. Csönget, ajtót nyitok, és már invitálom is be.
- De jó, hogy itt vagy. – Cuppantok egyet az arcára, aztán csukom be mögötte az ajtót. Hadd fújja ki magát, de nem akarom majd nagyon húzni a magyarázatot. Ellenben az embermagasságú ovális tükrök egyike (merthogy kettő van a szobámba) nagyon mozog. Azt kell róluk tudni, hogy állványon állnak, nem a falra vannak rögzítve. És okkal. Könnyebb legyen szállítani őket. A mozgó rémre mutatok.

Ria & Simon

- Ez most komoly? Este 11 van, és… mindegy, indulunk. – hagyom végül a dolgot, mert azt akartam mondani először, hogy hagyjon békén ilyenkor és keressen valaki mást, de nem tudom ezt ki is mondani, mert hát mégiscsak a barátomról van szó, és ha még képes ilyen időben is felkelteni, tudva, hogy most éppen… a gond nélküli időszakot kéne élnem, akkor minden bizonnyal komoly dologról lehet szó, bár elképzelni sem tudom miről. Egy dühös udvarló dorombol az ajtaján, vagy mi? Leginkább ezt tudom elképzelni, hogy kell valaki, aki megveri a seggfejt, aki zaklatja őt. Erre mindig kapható vagyok, bár nem pont este 11-kor.
Nem öltözöm annyira túl, felkapok magamra egy farmert, meg egy … valamilyen színű pólót, így a sötétben nem látom, Jillt meg nem akarom felébreszteni, szóval gyorsan felhúzom a cipőmet és felkapom magamra a bőrkabátot, majd már az utcán is vagyok, és sietős léptekkel igyekszem a szálloda felé, ahol Ria megszállt. Nem éppen így terveztem ezeket a napokat, de úgy tűnik igaz a mondás, hogy akármit is akar az ember, akármilyen jól is tervezi meg a dolgokat, az élet végül jól keresztbe tesz neki úgyis…. hát ez van. Hozzá kellett volna szoknom már, de reménykedtem, hogy az élet most kicsit elnéző lesz. Azonban ha egy barát keres, kötelességem segíteni, igaz?
A portással nem igazán foglalkozom, persze köszön nekem, de én csak intek neki, hagyjon békén a hülyeségeivel, elméletben tudom, hogy hova kell mennem, ha eltévedek, mert nem tudok megtalálni egy számot, egy ajtón, akkor majd a portásnak fogok először szólni, de ez talán még megy. Az ajtót persze megtalálom, és egyből kopogok is hármat.
- Szia! Remélem tényleg jó okod volt, mert… aludtam. – mondom, ahogy nyílik az ajtó előttem. Aludtam és ennek az időszaknak most a semmiről kéne szólnia, a semmittevésről pontosabban és… hát ezt nem nevezném annak, de a kivétel erősíti a szabályt, igaz?

Tárgy: Simon & Ria - Éjszakai affér Vas. 11 Jan. - 20:59

Simon & Ria

Pontosan tudom, hogy Simonnak aztán most minden más dolga is van, mintsem mindig az én hülyeségeimmel törődjön, hiszen pár napja költözhettek össze Jillel, de ez most tényleg vészhelyzet. Az a valami erősebbnek tűnik, mint én, sokkal erősebbnek. A régi foglyom régen beletörődött a sorsába, rajta kívül mindig egy másikat tudtam bebörtönözni, de ez az új... Valami igazán sötét, félelmetes. Arról nem is beszélve, hogy amíg bent van, nem tudom megvédeni magamat, hiszen senki mást nem tudok addig bezárni, hiszen a régit nem engedhetem ki. Az egyszerűen nem történhet meg. Így szépen amikor már kikészültek az idegeim, tárcsázom a számát, és nem foglalkozva vele, hogy este 11 óra van, megkérem, hogy jőjjön át, vészhelyzet van. Azt nem teszem hozzá, hogy félek, mert remélem tartja annyira a barátságunkat, hogy tudja, nem riasztanám csak úgy át. Főleg most, hogy a mézesheteiket élik. De ugyan, kinek szólhatnék? Át sem öltözöm, maradok utcai ruhában, ahogyan már epésen megjegyezte, nekem a hétköznapi viselet is szupermodelles. Hát ez van, megszoktam már, ez nem fog változni. Köldökig kivágott felső, kissé prostis smink, miniszoknya és harisnya. Ellenben a térdig érő csizmából már kibújtam. Zavartan játszom ökölnyi nagyságú függőimmel, és várom, hogy megérkezzen. A tükröket addig biztonsági okokból letakartam. Mikor ér már ide... Kihajolok a szállodai ablakon, pontos címet, és emeletet is mondtam, a recepcióra pedig leszóltam, hogy jön, engedjék fel. Miután eddig nem vittem fel pasikat, a portás csak nem fog rám ferde szemmel nézni. Már csak azért sem, mert nem kínai. Nemrég költöztem át ide, nem tudtam megülni a seggemen, Salem egy porfészek.

Tárgy: Re: Simon & Ria - Éjszakai affér

» Éjszakai kimaradás
» Simon Dillon
» Éjszakai kóborlás az erdőben
» Jill & Simon - Beköltözés