Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Hogy mikor és hogy került oda az az A4-es boríték az asztalra talán örökké kérdés marad. Ahogy az is, ki hozta. Egyetlen dolog nem kérdés csupán, mit tartalmaz. A célpontot, akit a Fehér királynő emlegetett, az első feladatot, ami majd önmagát árulja el. Hisz hiába a remény, a boríték nem tartalmaz pontos utasításokat, nem tartalmaz kérdéseket. Elsőként egy fehér lap csúszik ki belőle, amint felszakad a barnássárga csomagoló. Egy lap, melyen mint egy bevásárlólista, szépen, glédába rendezve állnak különböző utcanevek, szórakozóhelyek. Néhány cím zenés mulatókat, avagy fiatalosan diszkót takar, némelyik különféle elitebb bárokat. És akad ott még egy-két magánháznak tűnő utcanév is, bár a szórakozóhelyekhez képest eléggé külvárosibb részen. Mintha két különböző világ lenne. De akad még valami, még a zörög a boríték, hogy újabb lapot adjon ki magából, újabb mankót a vadásznak. Fiatal nő mosolyog az enyhén életlen fényképen. Talán húsz lehet, már ha egyáltalán betöltötte. Bőre napbarnított, szemei varázslatosan zöldek, akárcsak egy indiai tó. Haja vállig érő, hullámos barna, az épp viselt ruházata farmer és horgolt fehér felső. A háttér homályos, tán véletlen, tán szándékosan, de nem is kell silabizálni, hisz legalább fél tucatnyi cím áll William rendelkezésére, ahol fellelheti a lányt. Az már az ő dolga, melyiknél kezdi, és más kérdés, hol jár szerencsével...
Szerző
Üzenet
Emma Frost
mutant and proud
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Yvonne Strahovski
Hozzászólások száma : 281
Kor : 38
Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Csüt. 22 Jan. - 16:58
És kezdődik a tánc
Valóban igen kevesen értékelik az előrenyomulást. Legalább egy tucat csillogó szövetbe préselt fiatal lány morran fel, vagy épp kiabál utána némi nyomdafestéket pattogzó mondatot. Olykor persze visszalöknek, hisz akad néhány srác is a sorban, de talán a kisugárzás vagy épp az a különös derengés, ami körülöleli Will-t akadályozza meg a fiatalokat, hogy valamelyikük merészebben fellépjen. Egyenlőre beérik a hőbörgéssel, utána szólással, majd a kaján vigyorral. Hisz nem véletlen áll az a tagbaszakadt pasas az ajtóban. Ez nem a Meki, ide nem lehet csak úgy besétálni. - De sietős - vigyorodik el a diszkóban méltán elhíresült tag. Sok fiatal pont azért szereti ezt a helyet, mert kicsi az esélye, hogy odabent megtépik, összeverik. Ugyanekkor pont ezért nagy a tömeg és nehéz bejutni. Persze akad néhány beavatott, a többiek viszont sorban állnak a bejutás reményében. - Mi vagyok én, nyomkereső kutya? - vonja össze szemöldökét, oszlopnyi karjait összefonva duzzasztva fel még inkább amúgy is terjedelmes izmait. mindezt könnyű szerrel teheti, a fekete atléta nem akadályozza a szemléltetést, ahogy a farmer is csupán a csoda folytán nem reped le róla. - Várd ki a sorod és nézz szét bent, ha ennyire kíváncsi vagy. Bár erőst kétlem, hogy célt érnél.. Messze nem vagy annak a körnek a tagja, aki Lilith-et érdekelné... - veti még oda, tovább szélesítve kaján vigyorát. Bár a srác fiatal, de egyértelműen a csóróbb kategóriából, míg a képen látott csajt minden esetben gazdag, ismert férfiak társaságában látta eddig.
William Gallagher
mutant and proud
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Channing Tatum
Hozzászólások száma : 193
Kor : 35
Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Pént. 16 Jan. - 22:26
Küldetésen
Eseménytelen napra számítottam, és mit kaptam? Nem azt, de most nem bánkódom emiatt, ugyanis végre úgy tűnik kapok valami feladatot. Eleinte elégé meglepődöm a borítékon, amit az asztalon találok, de aztán végül csak eljut a tudatomig az, hogy minden bizonnyal az én drága főnököm volt az, az igazi főnököm ugye, aki elintézte, hogy ez a boríték egészen idáig elérhessen. Nem vacakolok sokat, azonnal fel is nyitom, és azért sikerül elégé meglepődnöm azon, hogy címeken és egy képen kívül nem találok benne semmit. Mégis mit csináljak? Mi a feladatom. Komolyan mondom, hogy ha újra találkozni fogok Emmával, el kell vele beszélgetnem arról, hogy mit értünk a feladat alatt. Mert én nem azt, hogy kapok egy képet meg jó sok címet és játsszak keresd a tűt a széna kazalbant. Ez így nagyon nem tetszik nekem, de még kevésbé akarok otthon ülni, így hát elteszem a fényképet és a címeket is, persze előbb kinézek magamnak egy tetszetőst. A lány fiatal, így hát az egyik fiatalokra specializálódott diszkót nézek ki magamnak, és pillanatokkal később már be is ülök az autómba, hogy a megadott címre hajtsak. Nem akarok tétlenkedni, már éppen eleget ültem várva a semmire, itt az ideje cselekedni. Kicsit morcosan nézek végig a bejárat előtt tolongó embereken, és mivel nincs kedvem várni, inkább csak előretolakodom, amit sokan persze nem díjaznak, de… nem mernek belém kötni emiatt. – Hé, láttad már ezt a lányt? – kérdezem a bejáratot elálló fickót, aki a vendégeket engedi be, és persze a képet is megmutatom neki. Csak nehogy pénzt kérjen itt nekem az emlékezete frissítése miatt…
Emma Frost
mutant and proud
Törvényen kívüli
our time is coming
Play By : Yvonne Strahovski
Hozzászólások száma : 281
Kor : 38
Tárgy: Kapj el, ha mersz... Szer. 14 Jan. - 16:33
És kezdődik a tánc
Hogy mikor és hogy került oda az az A4-es boríték az asztalra talán örökké kérdés marad. Ahogy az is, ki hozta. Egyetlen dolog nem kérdés csupán, mit tartalmaz. A célpontot, akit a Fehér királynő emlegetett, az első feladatot, ami majd önmagát árulja el. Hisz hiába a remény, a boríték nem tartalmaz pontos utasításokat, nem tartalmaz kérdéseket. Elsőként egy fehér lap csúszik ki belőle, amint felszakad a barnássárga csomagoló. Egy lap, melyen mint egy bevásárlólista, szépen, glédába rendezve állnak különböző utcanevek, szórakozóhelyek. Néhány cím zenés mulatókat, avagy fiatalosan diszkót takar, némelyik különféle elitebb bárokat. És akad ott még egy-két magánháznak tűnő utcanév is, bár a szórakozóhelyekhez képest eléggé külvárosibb részen. Mintha két különböző világ lenne. De akad még valami, még a zörög a boríték, hogy újabb lapot adjon ki magából, újabb mankót a vadásznak. Fiatal nő mosolyog az enyhén életlen fényképen. Talán húsz lehet, már ha egyáltalán betöltötte. Bőre napbarnított, szemei varázslatosan zöldek, akárcsak egy indiai tó. Haja vállig érő, hullámos barna, az épp viselt ruházata farmer és horgolt fehér felső. A háttér homályos, tán véletlen, tán szándékosan, de nem is kell silabizálni, hisz legalább fél tucatnyi cím áll William rendelkezésére, ahol fellelheti a lányt. Az már az ő dolga, melyiknél kezdi, és más kérdés, hol jár szerencsével...