Kapj el, ha mersz...

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Szomb. 9 Május - 19:53

Küldetésen

Kezdek kicsit mérges lenni. Nem találok semmiféle kulcsot, ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy ez a nő nem is élt itt. mintha ez a ház csak olyan… megálló lett volna az életében, amin csak úgy átfutott ha úgy tartotta kedve. Nem egy olyan lakás ez, ahol él is valaki, mert se könyv, se kép, se album… a bútorok sem kopottak, a kanapén sem látszik,hogy olyan gyakran használta volna ő, vagy bárki más. De valami oka csak van annak,hogy idehozott, igaz? Megkérdezném tőle, de már nem él. Talán kissé elhamarkodtam magamat mikor úgy döntöttem, hogy megölöm, de… megérdemelte azt, amit kapott. Ő tehet róla.
Nem tudom, hogy mégis mit várt tőlem Emma ezen a küldetésen, de az biztos, hogy nem fogom őt kedves szavakkal köszönteni, mert egyelőre még mindig csak teljes sötétségbe tapogatok. Nem tudom, hogy ki volt ez a nő, és már nem is tudom meg, mert megöltem, de… valami oka kell legyen, hogy idehozott. Az emberek ösztönösen cselekednek, kell itt legyen valami, ami miatt emellett a hely mellett döntött. Nem lehet véletlen,és én magam sem hiszek a véletlenekben, és nem is ma kezdek el. Violetet is meg kell majd keresnem. Ez a nő… megbánta, hogy őt próbálta meg felhasználni ellenem.
Az ablakon először fel sem tűnik az, hogy el van kopva a kilincs, csak arra gondolok, hogy kinyissam az ablakot, mert nincs levegő a lakásban, és véletlen pillantom meg csak a dolgot. Persze, ez még nem jelent semmit, lehet, hogy csak szeretett szellőztetni a laskában. Kitárom az ablakot és kíváncsian pillantok ki, hátha valamit látok, ami segíthet, és ekkor pillantom meg a zárt szoba ablakát. Legalábbis az elhelyezkedése alapján annak kell lennie. Mindenesetre nem mérgelek, egyből mászom is, hogy eljuthassak az ablakig. Szükségem van legalább csak néhány válaszra, hogy ne érezzem úgy magam, mint aki kudarcot vallott. Ha gond nélkül eltudok jutni az ablakig, azt már csak amúgy is össze kell törni.

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Hétf. 27 Ápr. - 11:58

És kezdődik a tánc

Hiába keres Will, az autókulcson és a ház bejárati ajtajának kulcsán kívül semmilyen zárnyitót nem lel. Igazából minél jobban átkutatja a házat, annál észrevehetőbbé válik, hogy csak aludni és öltözködni járt ide a lakó. Mintha nem is élt volna, vagy nem itt. Nincsenek személyes tárgyak, képek, levelek, albumok, még egy könyv sem. Csak a ruhák, ékszerek, szépítőszerek, de ezek mondhatni jellegtelenek. Mármint nehéz a tulaj személyiségére, múltjára következtetni belőle. Ahogy azt se lehet megtudni, miből élt, dolgozott-e valahol, egyáltalán feltűnik-e majd valakinek a hiánya, észreveszik-e valaha a nappaliban kivérzett testét.
A kutatás egyre reményvesztettebbé válik, és bárhogy próbálja is feszegetni az ajtót, mintha az az egy masszívabb lenne az egész háznál. Nem enged se vállnyomásnak, se rúgásnak, de még ha lel is valamilyen faltörő kosként használható tárgyat az is hamarabb roppan, mint az ajtó.
Az egyedüli ami talán feltűnik, ha alaposabban, vagy talán már elkeseredettebben kutat, hogy a hálószoba ablakának a kilincse eléggé kopott, mintha gyakran használták volna. a szokottnál is gyakrabban.
Nem is ütközik nehézségekbe, ha megpróbálja kinyitni, úgy szalad a tokból ki, mint meztelen láb az olajon.
Kinyúlva feltűnhet Will-nek, hogy a hátsó fal nem sima, mintha különféle kövekkel díszítették volna, persze csak a külcsíny okán. Ám a szemfülesek észrevehetik, hogy itt-ott a kövek simábbak, mintha élük elkopott, lemorzsolódott volna. És alig három-négy méterre ott a zárt szoba ablaka, mi bár látszólag zárva van, de se redőny, se más nem fedi az üveget.
A kérdés, Willt- érdekli-e annyira a zárt ajtó rejtélye, hogy megpróbáljon az emelet magasságában végigmászni a falon, az ismeretlen terepen.

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Pént. 17 Ápr. - 22:35

Küldetésen

Tudom jól, hogy ő nem Violet, ezzel nem verhet át. Az ő arcát látom ugyan, de attól még lehetetlen, hogy ő is legyen. Fáj látnom Violet arcát, ahogy tükröződik a fájdalom rajta, amit okozok, de ez most nem tarthat vissza, mert tudom,hogy ő nem az a lány, akit szeretek, ő az a lány, akit meg kell ölnöm, aki rászolgált, hogy megöljem, aki azt hitte, hogy csak úgy irányíthat engem, hogy átverhet, de tévedett! Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna, és most itt fekszik, halottan, megöltem őt. Rég nem öltem már, de… ez a nő megérdemelte, fenyegette Violetet, szinte már..igen, fenyegette.
Azon elégé meglepődök, mikor pár pillanatra Emmát pillantom meg, mikor még az előbb szemmel láthatólag Violet volt az, de… végül csak ismét változik a kép, és most már tényleg az a nő fekszik halottan a kezeimben, aki elhozott idáig. Eleresztem őt, leejtve szinte a földre, vetek felé még egy utálkozó pillantást, majd … menni akarnék, de végül úgy döntök, hogy körülnézek. A megölése volt a feladatom, de talán van itt valami ami fontos lehet Emmának, szóval nem árt körülnézni. A kocsi kulcsot megtaláltam, az utat nagyjából jegyeztem csak meg, az feltűnik, hogy a ház nem igazán tűnik használtnak, mintha nem is lakott volna itt, de … ennek is biztos meg van a saját maga kis fura oka. Mindegy, gyorsan átkutatom a lakást, minden fiókot kihuzigálok, hogy hátha találok benne valamit, de csalódottan nyugtázom, hogy semmi eredmény, és csak ekkor veszem észre az ajtót, ami zárva van. Először neki feszülök egymagam, de láthatólag semmi eredménye, úgyhogy valami kulcs után kutatok, de ha nem találok sehol kulcsot, amivel az ajtót nyitni lehetne, akkor … úgy látszik a nehezebb utat kell választani és keresni valamit amivel belehet törni azt a nyamvadt ajtót, mert nem megyek úgy el, hogy nem nyitottam ki.

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Pént. 10 Ápr. - 16:53

És kezdődik a tánc

Bár látszólag erős a nő, a fizikai fájdalmat csupán annyira tűri, mint bármely egyszerű ember. Így hát egyre kevésbé van ereje ellenkezni, nem szegül ellen a fejét tartó kéznek, a fejelést sem képes kikerülni, felcsattanó homlokából vér fakad fel, mint bárki másnak. Erőtlenül rogyna össze, ha William nem tartaná, de az alak továbbra sem változik, továbbra is Violet törékeny testét fogja az, abba mártja végül a tőrt.
- Will!
Éles, fájdalmas sikoly, talán éles fülek hallják csak meg a hangban vegyülő kettősséget. Az ismerős dallamos lágy és a már hallott mélyebb tónusú határozott. Az összetört csontok, a láthatatlanul vért pulzáló belső szervek utolsó görcsként rántják össze a testet, majd, hacsak az erős és dühös kezek meg nem tartják holtan csuklik össze. Ám még így is kínoz, hisz pár pillanatig nem történik semmi, ha megtartja Will, ha esetleg maga felé fordítja, akkor is Violet arcát látja, sápadtan, vértelenül, hisz az éltető a szúrásnál folydogál elő, beszennyezve a ruhát.
Pár pillanat, aztán valami változik, bár a tincsek szőkék maradnak, mégis világosabbá válnak, szinte már fehérré. Az arc és a testalkat viszont sokkal markánsabb változáson megy keresztül. A vonások keményebbé válnak, határozottabbá, a test kissé kigömbölyödik, nőiesebb formát vált. És hamarosan Emma Frost teste fekszik a földön, ajkain jól ismert kék rúzsa, mintha fázva vagy épp már hullaszínt öltött volna. És újabb torpanás, mintha ezzel lenne vége, mintha újabb tréfa lett volna, és Will nem a szeretett lányt, hanem az épp "gyűlölt" munkaadót szúrta volna meg. Ám mielőtt meggyőződne ismét vált, immár a szőke tincsek barnává sötétülnek, az arc lágyul, a ruha is vérben ázott estélyivé válik, és immár minden kétséget kizáróan a klubban megismert nő fekszik előtte egyértelműen halottként.
A ház viszont továbbra is nesztelen marad, senki nem reagál a hangokra, az összetört bútorok zajára, mintha az egész környék kísértet lakta lenne.
Tehát két választása maradt Will-nek. Vagy maga mögött hagyva a hullát lelép, vagy szerencsét próbálva végigkutatja a házat. Az első esetben a kocsikulcsot valahol a szekrényen lelheti, hisz Lilith még korábban, érkezésük táján letette, az már más kérdés, mennyire figyelte az idevezető utat.
Második esetben mind a nappaliban, mind a konyhában hiába nyitogat, csak üres szekrényeket talál, mintha nem laktak volna itt valójában. Sehol egy könyv, egy tányér, a hűtő bár halkan zümmög, jelezvén hogy áram alatt van, üres.
Az emeleten már kissé másabb a helyzet. Az egyik hálóban puha ágy foglalja el a helyet és egy drága kelmékkel telitömött szekrény. A fürdőszoba is mondhatni üres, bár tagadhatatlan, hogy használják a konyhával ellentétben. A folyosó végén lévő ajtó viszont zárva, és látszólag elég masszív is, tehát egyetlen vállnyomás nem fogja megoldani a rejtélyt.

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Pént. 3 Ápr. - 16:22

Küldetésen

- Nem te vagy! – most már szinte ordítom a szavakat. Nem, nem lehet ő, felismerném, érezném, mert… mert érezném és kész, mert nem bolondultam meg, mert tudom, hogy Violet most valahol az iskolájában van, és nem itt ebben a szobában. Csak szórakozik velem…szórakozik, ahogy teszi azt Emma is, de most nem fogok ebben partner lenn, most aztán megmutatom nekik, hogy velem nem lehet csak úgy játszadozni,mint egy bábúval. Nem rángathatnak többet dróton. Emmával is beszélni fogok, hogy legközelebb konkrétan mondja meg, hogy mit akar, mert nehéz eldönteni, hogy mivel járna jobban. Talán ha életben hagynám, de ezek után…. már nem fordul ez meg a fejemben. Egyszerűen csak áthajítom a szoba másik felébe, mérges vagyok, és azt tudni kell rólam, hogy ezt nem kezelem éppen a legjobban, sőt, egyenesen szörnyen kezelem, nem véletlen voltak ebből már korábban is bajaim, például mikor letartóztattak, vagy amikor megöltem Violet szüleit. A düh… túlságosan dühös voltam. Lassan közelítem meg őt, letérdelve mellé, kezembe fogva az arcát. Tényleg kísértetiesen hasonlít rá, ha találkoznék csak úgy vele az utcán, szinte biztos, hogy el is hinném róla, hogy ő bizony Violet. De nem hihetem el. Ha ő lenne az… akkor képtelen lennék neki ártani. De nagyon is képes vagyok.
- Te nem ő vagy! Soha nem lehetsz ő! Őt nem tudnám bántani! – kiabálok már, és pár pillanat múlva megfejelem őt, csak olyan erősen, hogy megszédüljön, majd ha kapálózna, akkor lefogom őt, hogy ne tudjon mozdulni, míg én előveszem a zsebemből a késem. – Nem ő vagy! – kiabálom a mozdulattal együtt, és a mellkasa felé szúrok. Nem ő… nem, Violetet nem tudnám bántani, érezném a késztetést, hogy leálljak,hogy magamat büntessem azért, amiért bántom őt, de nem érzek semmi ilyet, csakis dühöt érzek, hogy valaki más mutatja magáénak az arcát. Ő nem lehet senki más, ő csakis…csakis Violet lehet Violet, senki más!

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Hétf. 30 Márc. - 16:23

És kezdődik a tánc

Mintha nem érdekelnék a vádak, mintha nem foglalkozna Will szavaival, kétségeivel. Csak az a különös gunyoros mosoly feszül szájára, míg csak a támadás nem éri, míg testét össze nem rántja a fájdalom és a kín. És még át nem vedlik, mint egy báb, a másik által annyira szeretett alakba.
Tudta, hogy ez megakasztja majd a férfit, hogy időt hagy neki, még ha csak szusszanásnyit is. Ám az alak nem változik, akárhogy tagad William. Ajkai félősen remegnek meg, miközben vékony karjait teste köré fonja, mintha így enyhíthetné a belső kínt.
- Én vagyok Will - sóhajt fel fájón, hisz mindezek ellenére a fájdalom, az összezúzott csontok valósak, azon nem segít a képesség, a megváltozott alak.
Erős kezek fogják a törékeny vállakat, üveg csattan el, nehéz szekrény borul, ahogy a kicsiny test átrepül a szobán. Immár nem csak a belső, a csontok fájnak, arca vérbe borul, ahogy néhány üvegszilánk végigszánt rajta. A szőke tincsek beletapadnak a felserkenő vérbe, az ártatlan tekintetbe halálos félelem vegyül.
- Azt hittem szeretsz Will... Azt hittem engem nem fogsz bántani... Miért hagyod, hogy irányítsanak? Miért hagyod, hogy ellenem fordítsanak? Hát nem látod, hogy el akarnak pusztítani?
Ugyanaz a hang, ugyanaz az arc. Mintha valóban Violet feküdne a földön, összetörve, felszakadt ruhában. Mintha az ő arcát maszatolnák a könnyek, rántaná fintorba az éles hasogatás, mit összetört teste okoz számára. Mindeközben a házban semmi egyéb nesz nem hallatszik, még az utcáról sem szűrődik be zaj. Mintha minden arra törekedne, hogy összezavarja William-et, belerángatva a képzetbe, mit lát, a legnagyobb félelemébe. Hogy egyszer akaratlan is bántani fogja az egyetlent, akit nem akar.

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Pént. 27 Márc. - 20:38

Küldetésen

- Hát persze, az információ… - na igen, ez végül is jogos valahol, de szerintem a pénz és az információ között a legtöbben inkább a pénzt választanák, az információ hatalmat jelenthet, de a pénz már azt mutatja, hogy meg van az a hatalom, ami után a másik ácsingózik, nemde bár? De tény, az információ fontos. - … amihez könnyű mások ágyában hozzájutni, ugye? – mert ezt csinálja, nem? Lefekszik azzal, aki fizet, tehát lényegében őt is hatalmában tartja valaki, aktuálisan éppen az, aki fizet neki, hogy a testével kielégítse őt. Ilyen ez a szakma, tudom, mindenki tudja szerintem , elégé közismert foglalkozás ez.
- Ez elég rossz vicc. – nem tud rólam semmit sem, csak mondja, csak blöfföl, honnan is tudhatna? Mi ő, valami jós? Nem ért engem, nem tudja ki vagyok, csak annyit tud, amennyit én mondtam neki, az pedig a nevemen kívül nem valami sok, mondhatni semmi, használhatatlan semmiség. – Nem ismersz engem. – mondom neki, a szemébe nézve mélyen. Egyáltalán nem ismer, nem tudja, hogy milyen vagyok, és soha nem is tudhatja meg, mert nem éppen vele fogok majd megbarátkozni, főleg azok után, hogy már most eldöntöttem mit fogok tenni vele, Emmának ha nem tetszik, akkor legközelebb előre szól majd, különben ez lesz.
- Megöllek. – mondom ki rideg, kegyetlen hangon. Nem először tettem már, és nem is utoljára fogom, valaki mindig rászolgál valamilyen módon arra,hogy megöljem, ő is ezt teszi, Violettel fenyegetőzik, azt hiszi, hogy így sakkban tud tartani? Ugyan…megölöm, tudhatná, hogy nem játszhat ezzel, ha ismerne, akkor tudná. Abbahagyom a fájdalomérzet keltését, mikor Violet arcát pillantom meg, majd pár pillanatig nem teszek semmit, csak nézem őt, de végül visszarángatom magam a valóságba. – Nem…te nem ő vagy! – ordítom már szinte, ahogy megragadom és a szoba másik végébe hajítom őt. – Ez…ezért megfizetsz! – ordítom neki, majd egyből lendülök is felé, azzal a nem éppen titkolt szándékkal, hogy… félholtra verjem.

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Szomb. 21 Márc. - 13:05

És kezdődik a tánc

- Ugyan, mindketten tudjuk, hogy a Királynő mindent tudni akar. árpedig én nagyon sok olyan emberrel kerültem kapcsolatba, akik értékes információkkal rendelkeznek. Tudod Will, nem a pénz a legnagyobb hatalom, hanem az információ - oktatja ki mosolyogva a férfit. Való igaz ha igazán ismerné tudhatná, minden férfi, akit valamilyen módon megközelített, az vagy hatalomember volt vagy gazdag. Még a klubban otthagyott is. Gyárak, cégek, ipari kémtitkok, politikai sugdolózások. Olyan édesen buták az emberek, akik azt hihetik, megtarthatják a ki nem mondott szavakat.
- Mindent tudok rólad Will. Mindent, ami csak történt veled - sóhajtja határozottan. Igen, több ezernyi emlékkép tárolódik elméjében, mik közül mindig a leghasznosabbat húzza ki, mindig az épp kézenfekvőt.
- Hogy is? - villant egy ártatlannak tűnő mosolyt, és bár látja, hallja a nemtetszés jeleit, intha továbbra sem tartana, mintha nem tudná, mire képes a másik. Pedig látott mindent, érzett mindent. AHogy érzi most is a csontjaiba hasító fájdalmat. Elsőként a földre esett pohár szilánkos csengése töri meg a ház csendjét, majd egy fájdalmas sikoly, ahogy összerogy a padlón. Ám különös sikoly ez, zeneszerzők vágya ez az átmenet, ahogy a rekedtes tónus egy finomabb, íveltebb hanggá válik. Kevesebb flegmaság, több félelem, fájdalom. Aztán már ez a sikoly marad, fájdalmas zokogás az összegörnyedt test felől. Ám a test is változott, egy pillanat, míg a földig ért. A drága ruha egyszerű farmerrá és puloverré lényegül, a barna tincsek szőkévé válnak, meghosszabbodnak, az arc finommá keskenyül.
És ahogy megfordul, ahogy a kín fordítja a testet immár szembekerül Will-el, felfedve a szeretett, ismerős vonásokat. a könnyben, fájdalomban úszó simerős tekintetet.
- Will - rimánkodó hang, félőn ismerős, ahogy minden porcikája is, hisz immár Violet fekszik előtte, az ő testét húzza össze akín és a fájdalom.

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Pént. 20 Márc. - 15:40

Küldetésen

- Mindenkivel megtette már szerintem. Emma elég… sajátosan gondolkodik.[/b] – na igen, és akkor még enyhén fejeztem ki magamat. Az én fejembe is belenézett már, gondolom mindenkiébe beleakar, így kapná meg azt az elégtételt, hogy mindent tud, és így aztán a hatalommániáját is kiélvezhetné, mert akármennyire is tagadja, de az. Hatalommániás. – Szóval nekem kell eldöntenem, hogy…megöllek-e, vagy életben hagylak. – már ha van értelme. Remek, szóval én döntsek, és ha elrontom a döntést, akkor így a felelősség is engem terhel, igaz? Okos, de ugyanakkor roppant dühítő is, mert nem éppen erre gondoltam küldetés alapján, a végén még képes lenne rajtam leverni ezt Emma. – Miért akar annyira a fejedben lenni? És miért akar holtan látni?– mert mindkettőt akarja, én pedig válaszokat akarok a kérdéseimre, mert ha döntést akarok hozni, akkor muszáj tudnom valamit, bár félek, hogy nem mondana semmi használhatót sem, de… a remény hal meg utoljára, ahogy a mondás tartja, és én ehhez tartom is magam.
- Ez annyira nem nyugtat meg. – na igen, így most még inkább úgy érzem, hogy átvertek, de… mindegy, talán először meg kéne próbálkoznom azzal, hogy életben hagyom és meg kell tudjam, hogy mégis mi olyan értékes a fejében, hogy Emma egyszerre akarja élve és holtan. Veszélyesnek kell lennie.
- Nem tudsz rólam semmit sem! – mondom dühösen, mikor Violetet emlegeti, mert ki mást emlegetne? Nem vágyok a hatalomra, és mégis milyen hatalomért áldoznám fel Violetet? Pont, hogy eddig is megvédtem őt mindentől, miért akarnám hát feláldozni? Vagy miért engedném, hogy véletlenül ez történjen? Nem olyan vagyok.
- Ezt, hogy csináltad? – fordulok meg, ahogy a nőre pillantok, és láthatja rajtam, hogy nem vagyok valami jó kedvemben. Violet hangján szólt hozzám, ez pedig…ez pedig a lehető legrosszabb ötlet volt, mert ha egy kicsit is ismerne, akkor tudná, hogy ezt fenyegetésként fogom el, aki fenyeget, azt pedig megölöm. Emma gondja letudva. – Döntöttem. – mondom, és ezzel egy időben már rá is összpontosítok, arra, hogy érezze a testében azt, ahogyan az összes csontja apró darabokra törik, ahogy a bordái átszúrják a tüdejét, ahogy fulladozik, ahogy szenved….

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Kedd 17 Márc. - 16:04

És kezdődik a tánc

A nő nem veszi fel a finom visszautasítást, mintha mi sem történt volna vesz elő egy drágának tűnő csiszolt poharat, majd rubinvörös italt tölt bele, aztán kecses ujjai közé fogva a poharat lép az egyik puhának tűnő fotelhez, de hirtelen ötlettől vezérelve még sem ül le, csak a kárpiton simít végig kezével, aztán tovább sétál. Cipősarkainak kopogása jelzi helyzetét, még ha épp Will mögé lép is. De immár nem érinti őt, nem közelít felé úgy, hogy az fenyegetőnek érezhesse.
- Válaszokat... Tudod miért nem kaptál pontos utasításokat? Mert maga a Királynő sem tudja, mit akar velem. Egyrészt szívesen elpusztítana, mert fenyegetésnek érez. Ugyanakkor nagyon szeretné, ha beengedném a fejembe, ha belekotorászhatna kicsit a gondolataimba. Megtetted veled is, ugye? - kérdi, még is csak közelebb lépve, egy leheletnyi érintésre engedvén ujjait a széles vállra, majd húzza is újfent vissza és inkább az édes borra fordítja figyelmét egy-két korty erejéig.
- Pont ezért vagy te a tökéletes választás. Hisz vagy ráveszel az együttműködésre vagy megölsz. Ő mindenképp jól jár anélkül, hogy neki kellene döntenie - nevet fel, kissé ércesen, még is vidáman. Mintha nem zavarná a halál, vagy mintha nem hinné, hogy megéli. Bár ez így elég nagy paradoxon.
- De mennyire vagy már hűséges hozzá? Hisz téged nem érdekel az a fajta hatalomvágy. Egészen más az, ami számodra értékes. Nem félsz, hogy feláldozod érte _Őt_? - újabb koppanások, halk, hangtalan mosoly, még is hangsúlyából, szavaiból kiérezhető. ugyanakkor immár gondosan ügyel arra, hogy ha nem is teljesen Will mögött helyezkedjen el, hisz ki tudja, az mennyire viseli el a felállást, arcát, száját rejtve tartja előtte.
- Ha úgy adódna, tudnád bántani? Will, képes lennél bántani?
Meglepő, de a második kérdés már egészen más hangon jön, a helyzetben idegen, még is Will számára igen ismerősen. Ismerős, szeretett hang, olyan, mit ha bevallani sem mer, képes lenne mindig hallani. A sötétben már nem Lilith szól hozzá, de nem is Emma határozott csengése ez. Mintha Violet bújna meg a homályban, cseppnyi félelemmel.

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Szomb. 7 Márc. - 0:11

Küldetésen

Nem tudom, hogy egész pontosan mire is értette ezt, de… remélem arra a részére, hogy már van valakim,mert nem enyelegni jöttem ide, a dolgomat végzem azért vagyok itt, és a legjobban akarom azt elvégezni, szóval jól jönne valami jel, hogy tudjam mit kell csináljak ezzel a nővel. Megölnöm nyilván nem kell még.
- Hát,remélem van értelme. – és ne csak felesleges időkidobás,mert már elképesztő módon unom azt, hogy folyton csak félválaszokat kapok, vagy ha felteszek egy kérdést akkor arra még csak választ sem kapok, hanem jön egy újabb kérdés. Emmával lesz egy beszélgetésem, hogy mit is értek az alatt, hogy információ.
- Csak tessék.- nem különösebben zavar a dolog, jól vezetek, de való igaz, hogy nekem is fárasztó lenne az, ha folyton csak magyarázna és úgy kéne vezetnem,egyszerűbb, ha ő ül a volán mögött, ő tudja merre megyünk és remélhetőleg nem egy folyóba fog belehajtani, felteszem tud vezetni. Remélem legalábbis.
- Rövidesen remélhetőleg megfogom tudni. – nem megölnöm kell, ez világos, azzal nem érnék el semmit, talán meg kell kínoznom…igen, ez a legkézenfekvőbb megoldás, de hogy megkínozzam, tudnom kell, hogy mit kell kiszedjek belőle, de Emma még csak erre adódóan sem adott nekem semmit sem , így hát igen, mérhetetlenül zavar a dolog.
- Való igaz, tetszetős. – adok neki igazat, de… nem igazán érdekel a látszat, csakis egyetlen dolog foglalkoztat. A munkám, és a gondolata annak, hogy egész pontosan mihez is kezdjek ezzel a nővel, mert…ideje, hogy válaszokat kapjak, és így elfog fogyni a türelmem, ami így túl sok ideje tart.
- Nem, köszönöm, nem kérek semmit sem. A válaszokon kívül. Tehát? Mit tettél Emma Frost ellen? – avagy a Fehér királynő ellen, ahogy ismerheti még, de…mindegy melyik nevet használjuk hiszen jelentésük egy és ugyanazon személyt takarják, nekem pedig szükségem van a információkra, mert így nincs semmi sem a kezemben ,ezt pedig utálom.

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Hétf. 2 Márc. - 15:12

És kezdődik a tánc

- Ó igen, azt sejtem - nevet fel a lány, immár Will-be karolva, a széttárt függönyön kilépve hagyva maguk mögött a boxot. Egyértelmű, hogy már nem sokáig maradhattak volna kettesben, hisz a korábban tétlennek tűnő őr immár ott grasszál fel-alá, ám a nő egyetlen higgadt pillantására félre áll, nem gördítvén akadályt az elmenetelbe, még csak finoman se taszítva meg az idegen férfit.
- Jó helyre, békésre. Ahol kevesebb a közönség, ahol mindketten kissé lazábbra vehetjük magunkat - teszi még hozzá magyarázatként, közben finoman terelgetve kísérőjét, át a táncparketten a bejáratig, majd az utcára kilépve egy közelben parkoló sötétített üvegű drága luxusautóhoz.
- Ha nem bánod, én vezetek. Könnyebb, mint folyton magyarázni az utat - teszi még hozzá, miközben beül a kormány mögé, majd várakozón pislant Willre, legalább is sejthető, hogy így tesz, hisz az üveg akadályozza a látványt. De valahogy kisejlett eddigi viselkedéséből, szavaiból, hogy nem fogad el ellenkezést, nemleges választ. Végül is, Will még mindig nem tudott meg semmi olyat, amit letehet Emma Frost asztalára, így kénytelen vele tartani. És amint beszáll halkan feldorombol a motor, a kecses kezek magabiztosan kormányozzák az útra, majd egy finomabb repülési sebességet felvéve indulnak meg a sötét éjszakába.
- Gondolom mennyire bosszant, hogy azt sem tudod, mit kell csinálnod - nevet fel, úgy nagyjából öt perc csendes autókázás után, és bár egy pillanatra Willre villantja szemeit, a továbbiakban nem szól. Nagyjából tíz perc még, mire elérnek egy csendesebb környéket. Csak házak, azok is tisztes távolra egymástól. Mint egy lakóövezet, még is különös rideg hangulat lepi el a helyet. Mindenhol magas sövény, vagy épp masszív kőkerítés választja le a portákat, a házak ablakiban nem villan fel hívogató meleg fény. Mintha lakatlan lenne a környék, vagy lakói lennének mereven elzárkózottak.
- Hangulatos, mi? - szólal meg újfent, miközben az autó az egyik betonkerítés kovácsoltvas kapui között gurul be egy fehérre meszelt földszintes ház elé. És amint leáll a motor, már száll is ki a nő, hátra sem pillantva, nem is figyelve, vajon követi-e vendége. Célirányosan tör előre, végigkopogtatva cipősarkait a sötét folyosón, csupán a nappaliban gyújtva világosságot, bár az sem tűnik többnek, mint egy gyenge olvasólámpa fénye. Így hát csak feldereng a kényelmesnek tűnő fekete bőrgarnitúra, az alacsony dohányzóasztal, a sarokban egy sokfiókos íróasztal és néhány zárt ajtó.
- Megkínálhatlak valami itallal? - fordul Will felé, mintha csak kedves vendég és vendéglátók lennének, barátok. Kedves, még is kétségtelen bizarr egy helyzet.

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Pént. 27 Feb. - 19:05

Küldetésen

- Jobban örülnék ha így is mondanád. – nem szeretem, ha játszanak velem, utálom, és ha utálok valamit, akkor könnyedén dühbe jövök, akkor pedig… kiszámíthatatlan vagyok, az pedig veszélyes, olyankor… olyankor nem marad általában semmi sem éppen, és kötve hinném, hogy lenne kedvem kártérítést fizetni, meg nem is tenném meg. Én? Ugyan.
- Sajnálom, de már van barátnőm. – van, mert Violet az, még ha… rá is jött arra, hogy ki vagyok valójában, de… nem láttam rajta azt, hogy ne akarna engem többet látni. Azt észrevettem volna a szemeiben, ha ezt érzi, de nem láttam semmi ilyet, így hát… nem veszthetem el. Abba belepusztulnék.
- Oké. – mondom, és remélem, hogy nem csak az időmet akarja vesztegetni, mert azt nem bírom, én minél előbb és minél jobban akarom ezt a feladatot végrehajtani, csak éppen nem valami könnyű úgy, hogy még csak nem is tudom mihez kezdjek ezzel a nővel. Kínozzam meg? Mégis mit kell megtudnom így?
- Azt én sem. Csak elakarom végezni a feladatomat. – akármi is legyen az, és… valahogy végre rá kéne jönnöm erre, éppen ezért bízom abban, hogy ez a nő valahogy rá tud engem vezetni, így vagy úgy, de végre muszáj lenne megtudnom, hogy mihez is kell kezdenem vele.
- Nem keresem a bajt, az talál meg engem. Hova viszel? – és miért, mit kell tennem veled? Ááh, de utálom, hogy nem tudok semmit sem! Lesz egy kellemetlenebb beszélgetésem Emmával, hogy mégis mit értek az alatt, hogy feladat. Instrukciókat adjon, mert így nem tudom mit kell tegyek, az pedig senkinek sem jó.

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Kedd 24 Feb. - 16:34

És kezdődik a tánc

- Nos... Így is mondhatjuk - mosolyodik el a lány, bár mosolya inkább sejtelmes, mintsem kedveskedő. Nem titkolja, hogy mutáns, hisz értelmetlen lenne, miután pont Will képességét emlegette fel. Ugyanakkor látszik, nem óhajtja kiteríteni a kártyáit. Legalább is nem mindet.
- Hogy mit kezdj velem? Lenne néhány ötletem! - kacag fel, és bár az újabb érintés elől elhúzódik az alany, nem lombozódik le. Még macskásan metszett mandula szemei is zavartalanul mérik végig Will alakját, nem zavartatva magát attól sem, hogy java része az asztal alatt rejtőzik.
- Gyere velem - áll fel, kisétálva az asztal mögül, immár szem elé tárva térdig érő ruháját, alóla kikandikáló formás, napbarnított lábait és a kopogást okozó magassarkú fekete cipőt.
- Gondolom, el tudsz képzelni kényelmesebb helyet is, mint ez. Főképp mert tartok tőle, hogy Keith nem sokáig bír a fenekén ülni, én pedig nem szeretnék jelenetet itt - jegyzi még meg, miközben kezét nyújtja Will felé. Aztán az vagy megfogja, vagy ha mégsem, hát valamiképp szerét ejti, hogy később karolhasson bele a férfiba.
- Arról nem is beszélve, hogy a sikítozásomra még összeszaladna a bár. Mert téged látva, így vagy úgy, de ez lesz a végkifejlet - mosolyodik el újfent, immár újabb fajtával, akárha ragadozó lenne, ki a prédáját lesi. Pedig bőven meglehet, mindez fordítva lesz igaz.

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Pént. 20 Feb. - 16:35

Küldetésen

Értetlenül vonom össze a szemöldökömet, a karomra pillantva, ahol nem is olyan régen még hozzám ért. Fura…de akkor ezek szerint beigazolódott a gyanúm, hogy legalább egy mutánssal van dolgom, és nem valami luxusprostiért küldtem el Emmáék. Bár az nem nyugtat meg, hogy még mindig nem tudom milyen képességei vannak, és hogy egészen pontosan mit is kéne kezdjek vele. Az biztos, hogy valamiféle… nem is tudom, hűvös érintése van, legalábbis én ezt éreztem, és éppen ezért úgy érzem, hogy nem szabadna újra engednem neki, hogy ismét megérintsem engem, mert még a végén rosszul járok, és nem a semmiért jöttem el ide.
- Akkor az ő érdekében remélem, hogy türelmesen megvárja míg felállok magamtól. - mert ha nem, akkor ez a Keith elég rosszul fog járni, ezt garantálhatom. Nem vagyok éppen egy kezes bárány, főleg nem akkor, ha úgy érzem, hogy valamelyik bolond ártani szándékozik nekem. Az ilyen embereket mindig két darabban küldöm haza.
- Ebben egyetértünk.– bizony van, ami a pénznél is fontosabb. Például Violet…. a pénz semmit nem ér önmagában, mégis sokan ezzel mérik a hatalmukat, de ennél nagyobbat nem is tévedhetnek, ugyanis a pénzt használni is tudni kell, ha ezzel akarjuk magunkhoz ragadni a hatalmat. Szerintem azonban erre semmi szükség.
- Az én képességemmel? Tehát…megtudod mondani, hogy mit tudok? – vagy félreértettem volna őt? Azonban az kristálytiszta volt, hogy ismeri Emmát, csak éppen nem ezen a nevén, hanem a sakktábla nevén, ami nagyon hatásvadász, de… semmi szükség rá, legalábbis szerintem. Engem se hív senki… mondjuk Pszicho-nak, elég a Will is. De persze ízlsek és pofonok.
- Nos, esetleg adhatnál ötleteket, hogy mihez kezdjek veled. – mosolygok rá kedvesen, azonban arrébb húzom a karomat, mikor megpróbálna ismét megérinteni. Inkább mondja el, hogy mégis milyen fajta összetűzése van Emmával…avagy a Fehér Királynővel, aki az én drágalátos munkaadóm. Meg kell öljem? Kínozzam? Vagy védjem meg?

[/color]

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Szomb. 14 Feb. - 17:58

És kezdődik a tánc

A lány nem moccan, nem rezzen össze, mikor Will leül mellé, sőt kifejezetten érdeklődő mosollyal fordul felé. Mivel a távolság nem nőtt, azaz továbbra is kartávolságon belül üldögélnek egymástól, hát akadályt sem jelent, hogy a feketére lakkozott körmű, ápolt jobb kéz egy röpke pillanat alatt Will karjára simuljon. Az egész nem több, mint egy ártatlan érintés, látszólag legalább is. Csupán az a különös, hogy az érintés helyén a bőr melegsége ellenére William karját kellemetlen hideg lepi el, akárha egy jégkockát nyomtak volna a karjára.
- Úgy sejtem, ha türelmetlen lesz, akkor igen - adja meg a választ némi spéttel, és bár tovább mosolyog, tekintete komollyá válik, egy pillanatra ködössé, mintha csak elmerült volna holmi emlékáradatban. Csupán a következő kötekedő szavak tisztítják fel tekintetét, vidám kuncogással töltve fel az elszeparált boxot.
- A pénz nem minden. Van, ami sokkal értékesebb - feleli sértettség nélkül, majd kissé oldalt dönti fejét, hallgatva a másik jöttének okát. Legalább is egy részét, hisz továbbra sem derül ki, mi célból, csupán az, kinek a megbízásából.
- Más néven ismerős, bár személyesen még sose futottunk össze. És ugyan miért uszított rám a Fehér királynő? A te képességeddel? Tán kínoznod kell? - méri végig újfent Will-t, immár más szemmel. Ám továbbra sem félve, inkább mint ahogy a pók méregeti a legyet a hálójában.
- Neked se árulta el, mi? Te magad sem tudod, mit kéne megtudnod - nevet fel, kezét újfent William karjára simítva, tán ott is feledve, hacsak akadályba nem ütközik.

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Pént. 13 Feb. - 20:53

Küldetésen

- Hogy mit képzelek? Oh, öregem…azt maga nem akarja tudni. – na az ilyen öltönyös kis díszhuszárokat akarnám a leginkább kettétörni… olyan idegesítőek, ahogyan adják a felsőbb rendűt, de közben egyetlen mozdulatomba telne, hogy kitörjem a nyakát. Már csak a gondolat is csábító… de nem, nem megölni jöttem ide a fickót, azt később is megejthetem.
- Annyira azért nem kell vele sietned … Keith. Igyál még valamit, a vendégem vagy! – vigyorgok rá, ahogy leülök a helyére. Nem vicceltem, igyon csak az én káromra, a lényeg az, hogy ne jöjjön vissza egy perc után, majd szólok én neki, mikor felemelheti a seggét és visszajöhet.
- Ennek a Roy-nak, tartania kell tőlem? - pillantok a lányra. Nem nekem Roy-tól, mert könnyedén verném el, ha ide jönne, hogy lerendezzen engem. Nem bírom az ilyet, elmegyek én magamtól is, ha békén hagynak, és ha sikerült megszereznem azt, amit akarok. Addig azonban… kénytelen lesz engem elviselni.
- Öt perc? Nagyon drága lehetsz akkor… - öt perc… jó vicc, egy ilyenért másnak már a fejét vettem volna, de a lánynak nem vehetem, mert bár gőzöm nincs, hogy mit kéne vele tennem, de nem megölni valószínűleg. Amúgy sem lenne valami szerencsés a dolog, elvégre láttak már itt páran,semmi kedvem, hogy a rendőrök keressenek. – A nevem Will. Emma Frost miatt vagyok itt. Gondolom ismerős neked a név, és a viselője is. – nagyon remélem, mert ha nem… akkor aztán tényleg gőzöm nincsen, hogy mégis mit csináljak ezzel a lánnyal. A végén még egyszerűen csak kitekerem a nyakát.

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Vas. 8 Feb. - 11:57

És kezdődik a tánc

Tagadhatatlan tény, hogy a párocskát meglepi a fellibbenő függönyön keresztül belépő idegen. A duó férfi tagja rajtakapottan, ugyanakkor dühösen méri végig William-et, a hímek tipikus mozdulatával húzva ki magát, düllesztve mellkasát. Igazából vajmi keveset változtak a szokás, mióta az emberiség lemászott a fáról. Ugyanazokban a helyzetekben ugyanazokat az ősi reakciókat mutatják, legfeljebb tompábban, avagy díszes ruházattal fedve.
- Mégis mit képzel maga? - morran az idegen, felpattanási szándékát viszont már megakadályozza a vállára fogó ujjak. Az erős szorítás alatt akaratlan nyikkan fel, bár a teperős iroda munka után gyakran jár az ő köreiben oly divatos testkultur-szalonokba, a fizikai erőszakosságot nem szokhatta meg. Mert az nem divi.
- Nyugi Keith, semmi gond. Hoznál nekem egy Naplemente koktélt? Amanda tudja, hogy kell elkészíteni - szólal meg először a nő. Hangja mint a puha selyem, mintha csak körbe akarná fonni a jelenlévőket, beburkolni valami puha, álomszerű életérzésbe. És bár hangja lágy, még is lehet valami benne, mert a Keith-nek nevezett férfi némi nemtetszéssel az arcán, de még is feláll, hogy átadja a helyét az idegennek.
- Azért jelzem Roy-nak - fordul még vissza, majd végleg összezáródik utána a függöny, immár apró rést sem hagyva a kíváncsi tekinteteknek, kizárva a pusmogást,a zajt és a zenét is.
- Nagyjából öt perced van, hogy elmondd, ki vagy és mit akarsz tőlem - fordul ekkor már Will felé a nő, tekintetében inkább kíváncsisággal, mintsem félelemmel telve. Mintha nem is tartana a rájuk rontó férfitól. És végül is, ő tudja miért, de így is van.

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Pént. 6 Feb. - 23:53

Küldetésen

- Nos, ha így szokás,akkor miért is ne? Lepj meg. – rántom meg a vállamat mosolyogva, ahogy rá nézek, majd a pultra támaszkodom,ahogy gyorsan körbenézek a helyen. Azért az nem ártott volna, ha mondjuk Emma mellékkel legalább egy kis rögtönzött levelet, hogy mégis mi a dolgom, mert kicsit úgy érzem magam, mintha tűt keresnék a széna kazalban, és aztán a tűvel kéne megváltanom az egész világot, pedig nyilvánvalóan nem lehet sok mindenre használni. Mindenesetre azért megjegyzek magamnak néhány arcot és helyet, csakhogy tudjam merre mi van, így könnyebb kiigazodni, ha esetleg valami balul ütne ki, de remélhetőleg nem fog. Remélhetőleg… rosszul hangzik.
- Kösz. Nem gond, nem hinném, hogy ellenére lesz, ha egy időre nélkülöznie kell a pasast. – vagy nőt, nekem aztán édesmindegy, az egyetlen célom, hogy megtaláljam ezt a lányt, és kitaláljam valahogy, hogy mégis mi a fenét tegyek vele, mert arra persze nem kaptam semmilyen utasítást sem, hogy mihez kezdjek miután megtaláltam. Emma nagyon szeret úgy játszani, mintha ez az egész valami tekervényes, beteges rejtvény lenne, amiben csak lépésről lépésre lehet haladni. Akárhogy is, de fizetek a lánynak az italért, mert erősen kétlem, hogy van itt valami első pia ingyen van a vendégeknek nevű szabály, és nem baj az, ha amúgy is látják, hogy kitudom fizetni a piám, és nem csak úgy belógtam.
Elégedetten és magabiztosan indulok meg a cél felé,és bár kicsit meglep, hogy a fickó, akit valamiféle benti őrnek nézek, rám sem néz, de nem foglalkozom vele különösebben,inkább csak folytatom az utam és elégedetten nyugtázom, hogy meg van a lány. Végre. – Hé, haver, magunkra hagynál egy kicsit? – kérdezem egyből a fickót, a vállát megragadva és megszorítva, hogy érezze: jobban járna. – Csak pár perc, aztán visszakapod a hölgyet.

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Kedd 3 Feb. - 16:25

És kezdődik a tánc

Ez itt egy elit hely, ne tolonganak a pultnál, nem várakoztatják soká a vendégeket, így viszonylag hamar Will elé kerül az egyik lány, a megszokott bájmosollyal. Mert itt így kell, ezért fizetik. Hogy szépen legyen, kedves, és persze bizonyos határokon belül segítőkész.
- Valamilyen italt tölthetek? Itt így szokás - súgja oda barátságosan a lófarokba kötött barna hajú lány. Nőiesen gömbölyded alakján feszül a borvörös mellény, az alatta viselt fehér blúz. Lábai is elővillannak a térdig érő szoknyából, bár ezen látványtól megfosztja a nézelődőket a pult. Ellenben az asztalokhoz kisietőkön rögvest lemérhető a ruházat teljességében.
- Lilith a hátsóbb boxok valamelyikében van. Bár nem egyedül - teszi hozzá segítőkészen, persze csak ha Will kért is valamit. Mert itt nem szokás nézelődni, a belépő nem foglalja magában a melegedő árat. Bár az okosabbak egyetlen pohárral is kihúzzák az estéket.
- Arra, ahol a lámpa kékesebb - mutat a lány a tánctértől jobbra lévő kanyarulatba. Egyértelmű, a hely a színek szerint van szeparálva. A pult és környéke ezüstösen csillog, a tánctér meleg sárgában, míg az elülső boxok zöld, a hátrébb lévők kék árnyalatúak.
Aztán lép is el, hisz nem várakoztathat meg másokat sem.
Will ha akar, megindulhat a kék zóna felé, és bár a "láthatatlan" választóvonalnál áll egy a kintihez hasonló zakós férfi, ne szól hozzá, látszólag még csak a mozdulatait sem követi. Odébb a boxok szinte már páholy szintűek, puha félkör alakú ülőkék, alacsony asztal, rajta mindenféle rendelt ital, némelyiken még gyümölcs vagy más édesség is. És a legtöbbet a behúzott függöny takarja el a kíváncsi szemek elől, vagy legalább is részben behúzva. Ahogy az utolsó előttit is, melyből elsőként dallamos kacagás csendül ki, majd a résnyire szabadon hagyott helye feltűnik egy napbarnított kar, majd egy röpke pillanatra a fotón látott arc is. Halvány smink, amolyan természetes szépség. Aranyszínű ruha simul a nőre, jobbjában drágára csiszolt pohár, alig egy karnyújtásnyira mellőle negyvenes férfi. jól ápolt, amolyan jól szituált üzletember, drága öltönyben.

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Pént. 30 Jan. - 20:51

Küldetésen

Kezdek már kicsit ki lenni ettől a rengetek kis jelentéstartalmú semmitől. A térképen, amit hoztam magammal, már előre bejelöltem az összes címet, ami megvolt adva, így hát kirajzolódik előttem a pentagramma, de őszintén szólva gőzöm nincs arról, hogy ez most egy ilyen szerencsétlen véletlen-e, vagy Emma így tervezte. Bár… nem tudom, valószínű nem, hacsak meg nincsen rendezve ez az egész, igaz? Márpedig ha ez csak egy színjáték, akkor aztán nagyon kifogok jönni a sodromból. Én tenni akarok valami fontosat, ami számít, és amivel előrébb juttathatom az ügyünket, de ha nem hagyják, akkor muszáj lesz kitörnöm a szorításból. Márpedig az senkinek sem jó, igaz?
De itt legalább már nem vár rám egy az előzőhöz hasonló fickó, és mivel nincsen sor, nem kell újabb ötven dolcsival lehúznom magamat, hogy bejussak. Csak kifizetem az alap belépőt és már bent is vagyok. Gyorsan szemügyre veszem a helyem, és azt kell, hogy mondjam, első láttásra engem kísértetiesen a Klubra emlékeztet, amit Emma is igazgat. Nem meglepő, nyilván elég sokféle ilyen hely van a városban, és az eddig hallottak alapján úgy saccolom, hogy a lány, akit keresek, valamiféle luxusprosti lehet, bár nem értem mégis mit akar egy ilyen embertől Emma. Talán tud egy-két szaftos infót? Vagy mutáns lenne, aki hátat fordított?
Mindegy, előbb-utóbb ki fog derülni, én pedig lassan lépdelek el a pultig, közben figyelve magam körül, hátha szerencsém lesz, bár… kötve hinném, hogy csak úgy kiszúrom a lányt. – Lilith-et keresem, lenne egy kis megbeszélnivalónk. – mondom a pultosnak, aki remélhetőleg segíteni fog nekem. A saját érdekében sem ártana, mert nem szeretem azt, ha valaki ellentmond nekem.

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Kedd 27 Jan. - 13:51

És kezdődik a tánc

A szőke pultos lány csak legyint egyet a távozó srác után. Azért kár érte. Igazán megihatott volna valamit, még a vendége is lett volna. Talán még a telefonszámát is megadta volna neki. Végül is, olyan ritkák itt az új arcok...

A bár neve talán derenghet Will-nek, és ha magával hozta a kapott papírokat azonnal észreveheti, hogy az adott cím is szerepel a listán. Ezután már csak egy térkép kell, hogy fellelje a légvonalban is jó pár kilométerre levő szórakozóhelyet. És ha már a kezében a térkép talán érdemes lehet megnézni a többit is. Mint egy apró pók hálóinak csúcsa, úgy öleli körül a várost a pontok, és némi képzelőerő segítségével felfedezheti a meg nem rajzolt vonalak által összehúzott pentagrammát. Vagy némi fantáziával a lassan szövögető pókot, a közepén egy egyszerű lakótömbnek megfelelő címmel...

A Rouge némi túlzással a város túlsó végén van. Diszkrétebb, mint az előző hely, az ajtónál sem állnak sorban, a kidobó is némiképp elegánsabb. Karját zakó fedi, nem tetoválás, ugyanakkor a már ismert módon tartja a markát a belépőért, egyenlőre csak az alapáron.
Bent is szolidabb a hely, legalább is kevésbé ordít a zene, vagy csak más stílusban. A diszkókra jellemző öltözéket itt az elegánsabb váltja, szórt fényben, drága kelmékbe burkolt párok simulnak össze. Kissé távolabb függönyökkel, burkolt falakkal elszeparált boxok teszik lehetővé az elvonultság érzését.
A pultnál kényelmes székek várják az inni vágyókat, mögötte szolidan festet, egyenruhás lányok várják a vendégeket.

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Szomb. 24 Jan. - 14:03

Küldetésen

A szavai hallatán csak elmosolyodom. Na igen, az van, ezt már sokszor megkaptam, de általában csak egyszer, mert egy ilyen társalgás vége mindig az volt, hogy valamelyikünk neki eset a másiknak, itt azonban nem én leszek az, aki először üt, de végül nem is kell erre számítanom. Egyszerre vagyok megkönnyebbült és csalódott.
- Ötvenet… na ja. – húzom el a számat, de a pénzt persze a kezébe nyomom mielőtt még bemennék a helyre. Nem mintha olyan nagy pénz kiesés lenne ez, elég csak megvernem valakit egy másik ötvenesért, de nem bírom azokat, akik ennyire kapzsik. Ötven dollár? Már az is kész röhej, hogy tíz dollárt kell fizetni az ide való belépésért.
Kissé csalódottan tapasztalom azt, hogy sehol nem látom a táncoló tömegben a lányt. Alapból nem is értem miért kell egy ilyen lányt megkeresnem. – Semmit. – mosolygok vissza a lányra. Nem, ma nem az az este van, mikor bármit is innék, fontosabb teendőim vannak.
- Egy szemét kurva, mi? – a nevet már tudom, hallottam, de a fickó ott kint nem mondta ilyen leplezetlen undorral ki a csaj nevét. Nem tudom ki ez, de ez a csaj itt előttem aztán rohadtul rühellheti. Végül is, a nők mindig civakodnak, nem? A pasik is, csak mi betörjük a másik koponyáját.
- Kösz, szivi! – még egy utolsó mosolyt villantok felé mielőtt az ajtó felé venném az irányt. Csak most jövök és már mehetek is… komolyan,kész agybaj. A kocsimhoz megyek persze egyből, mert bár gőzöm nincs hol van ez a Rouge, egy térképen csak megtalálom, nem?

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Szomb. 24 Jan. - 9:26

És kezdődik a tánc

Az ajtónálló nem kapja fel a vizet a pimasz szavak hallatán, nem most kezdte a pályát. Találkozott már megannyi különböző fiatallal, az elkényeztetett úrificsúrtól a nagyszájú senkiig. Nos, ez a srác is valahol errefelé hajaz, hisz az öltözete nme arra utal, hogy van mit a tejbe vagdosnia. Ugyanakkor határozott fellépése tetszetős, talán hasonló utcai kis vagány, mint amilyen maga is volt. És talán pont ez a nosztalgikus hangulat teszi, hogy nem képen törli William-et, csupán szinte már jóindulatúan vigyorog felé.
- Van vér a p*cádban, öreg - moran vigyorogva, majd elgondkozón simít végig fényesre fixolt tar koponyáján.
- Az alap belépő tíz dolcsi. De úgy látom, neked megér ötvenet is - böki ki, majd kényújtásra tartja a kezét. Persze nem az, a pénzt várja, mely most nem a főnök kasszájába kerül, hanem a saját zsebébe. Olykor neki is kell a plusz jatt. És bár az ajtó megnyílt előtte, a kidobó fura vigyora mégis valami cselre utal...

Odabent persze nem várja semmi extra a belépőt, nem vágják képen, még csak újabb feltartóztatásnak sem esik áldozatul, gond nélkül juthat a máris zsúfolt bárpulthoz. Menet közben át kell haladnia a táncolókon, a különféle stílusban rezgő testeken, de a fotón látott lányhoz még csak hasonlót sem láthat.
- Mit iszol? - kérdi kihívó mosollyal egy aligöltözött, szőke hajú lány a pult mögül, majd gyors mozdulattal tölti a kért italt, és nem is moccan az érkező mellől. Tetszetős a srác, idegen itt, ami neki csak jó. Az orra alá dugott kép láttán viszont csak elfintorodik.
- Persze hogy ismerem, ő Lilith - jegyzi meg, szinte köpve a nevet. Nem csípi a csajt, minden gazdag srácot lenyúl előle.
- De ma nem jön ide, csak minden második szombaton tiszteli meg a tulajt. Ma.. - pilllant a pult alatt szereplő naptárba, majd gyors fejszámolás után kajánul William-re nevet - Ma keresd a Rouge-ba. Ilyenkor ott szokott lenni..
Talán a srác nem csak a szépségéért keresi, talán végre valaki jól helyrerakja majd a csajt. Ideje lenne...

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz... Pént. 23 Jan. - 10:16

Küldetésen

Nem különösebben érdekel, hogy kinek mennyire nem tetszik az, hogy előrenyomulok. Legrosszabb esetben majd belém kötnek én pedig felkenem őket az aszfaltra. Velem ne szórakozzon ez a sok kis kinyalt, senkiházi. Komolyan, ez lenne a nők pasi ideálja? Ezekben a fickókban körülbelül annyi férfiasság van, mint egy fában.
- Nem rémlik, hogy kérdeztelek volna öreg. A kérdésemre válaszolj. – na, ez már férfi, jó nagy darab kigyúrt állat, vele aztán komolyan egy élmény lehet összebunyózni, de szegény nem járna jól, nekem aligha tudna ártani, mert lepattanna rólam minden egyes ütése, ő viszont nagyon is megtudja szívni, ha kötekedik velem, még ha mögöttünk ez a sok kis barom azt is hiszi, hogy van esélye.
- Inkább lennél nyomkereső kutya, mint egy hulla akit felkentek a falra, nem? – döntöm oldalra a fejemet. Na jó, talán kicsit kihívó vagyok és bunkó, de hát ez van, nem bírom, ha valaki ennyire fölényeskedik. Ez a fickó meg talán még ellenfél is lehetne néhány ütés erejéig míg a képességem segítségével földre nem kényszeríteném. Aztán pár csak keresnem kell valami fegyvernek használhatót és laposra verem a fejét. De ez mind csak képzelet egyelőre.
- Fingod nincs milyen körnek a tagja vagyok, haver. – mondom neki továbbra is mosoly nélkül az arcomon. Szóval Lilith…legalább egy nevem van már, ez a hústorony talán mégsem olyan hülye, mint amilyennek látszik. – Mennyibe fáj az nekem, hogy elnéz oldalra míg besurranok mögötted? – pillantok rá kíváncsian és ha mond egy árat, akkor fizetek neki. Talán olyan százötven dolcsi van most nálam, a régi áldozataimnak a pénztárcája mindig nálam kötött ki, szóval pénzem az van. Ha beenged, akkor azonnal a bárpult felé igyekszem, hogy ott kérdezősködjek erről a Lilithről, közben persze a szememmel is keresem őt. Ha nem akar beengedni a fickó, akkor meg… megoldom erővel, az megy, igaz?

Tárgy: Re: Kapj el, ha mersz...