Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. Amikor a még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk. Nem kutatnánk. Nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt... Ez hát a késztetés. A vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni. Itt vannak. Közöttünk, az árnyékban a fényben. Mindenütt. Vajon ők tudják már?
Az oldal alapítása: 2013. szeptember (A játéktéren 1988-ban járunk.)
Belépés
chatbox
promónk
Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)
Név: Ashley Baker Mutáns név: Tűzmacska Születési dátum és hely: 1971.02.14. Monterey, California Besorolás: Független
Képesség(ek):
Elsődleges képesség: Pirokinézis Osztályozás: Alfa Aktiválódás: 14 évesen Képesség jelenlegi szintje: Kisebb tűzgyújtások, füstképzés, forrósítás. Tenyérnyi nagyságú lánggbömböt képet idézni a kezéből, nem szükséges, hogy legyen a közelben tűz, a semmiből teremti azt. Ha valamit meggyújtott, az onnantól önállóan ég. Jelenleg akkora tüzet tud eloltani, amekkorát teremtett, ha a tűz már terjedt, nincsen rá hatása. A saját maga okozta lángok nem ártanak neki, még ha tovább is terjedtek, ám az égő ház még rá omolhat. Szükséges látnia azt, vagy amit lángra lobbant, mert nem csak képes dobni a tűzet, valaki mást is felgyújthat. igen halálos ez a képesség, jelenleg még szerencsére vannak korlátai, ám miután a tűz pusztító elem, a legkisebb lángocska is nyomot hagy. Képesség távlatai: Képes lehet akár város tűzbe borításához is, akár több tucat ember felgyújtására. Az általa kontrollált hőfok megközelítheti a végső állapotában a napkitörés hőjét is.
Jellem:
Ami a belsőt illeti, egyrészt megmaradtam kislányosnak, csak az én akaratom érvényesülhet, és nagyon ki tudok akadni, ha nem az van, amit szeretnék, másrészt pedig Mary-Kate dögsége ellenére én nagyon is komolynak tartom magam, elhivatott célokkal. Szertetnék majd valamit elérni az életben, akár még a politikai pálya is szóba jöhet. Szeretek nagyon a hugimmal lenni, bár ő még mindig imád lazáskodni, a kedvéért tudom csak elengedni magamat. Végülis már az anyaméhben is egymásra voltunk utalva, annyira nem lehetünk különbözőek, így végülis hajlamosok vagyunk csiszolódni. Elmondhatom, hogy bár sokszor bosszant, mégis annyira jó, hogy sosem vagyok egyedül, mindig van kivel beszélgetni, örök szövetségesem ő a bajban is. Volt már rá példa, hogy úgy helyettesített engem, hogy fogalma sem volt róla, mit is kéne tennie, mégis megtette. Ennek köszönhető, hogy én meg hajlandó vagyok őt elkísérni akár bulizni is, bár a pasizás, bulizás még nagyon nem az én világom, de ha arról van szó, hogy bíznom kell benne, hát megteszem, tudunk egymásra jó hatással lenni. A tanulásban így azt kell mondanom, nagyon is stréber vagyok, emiatt ki is néz párszor a saját ismeretségi köréből.
Kinézet, megjelenés:
Volt idő, amikor pont úgy hordtuk a hajunkat a hugival, a sminkünk is egyezett, hogy még apa is kevert minket nagy ritkán, de ahogy nőttünk, kezdett változni az izlésünk, úgy kezdem el játszani a különbözésünkkel. Ha nagyon meg akarunk valakit tréfálni, még mindig megtehetjük, a legtöbben ugyanis rém figyelmetlenek, lazán rámfogják, hogy én vagyok Mary-Kate, nem is kell nagyon megjátszanom magam. Vonásaim picit szelídebbek, talán nem annyira nőiesek, mint a kicsié, bár ez izlés kérdése. Én bizony megmaradtam szőkének, olykor göndörítek rajta, továbbra is szeretek apu kicsi lánya lenni, hiszen imádja, hogy lányai vannak. Amíg Mary-Kate hajlamos a lazább, sportosabb divatot követni, addig én az elegancia jegyében választok kollekciókból. Sminkem szolid, visszafogott.
Előtörténet: Ikernek lenni bizony kiváltság, az ember már a fogantatása pillantatától nincsen egyedül. Mindig ott lesz valaki, akit megölelhet, aki érezteti vele, hogy nem kell magányosnak lenni. A testvéremmel az első percről kezdve megértettük egymást, és csakis akkor szorongtunk, ha a másik nem volt ott velünk. Megtanultuk azt, hogy bármilyen élmény is ér, legyen az rossz, vagy jó, van kivel megosztani, így már idejekorán megvoltak a magunk kis titkai, de mindig nyíltszívű, kifelé vidám lánynak tudtak minket, hiszen magabiztosságot egymásból nyerhettünk. Nagyon sokáig jártunk azonos külsővel, ami a frizurát, és a ruhákat illeti, mondanom sem kell, hogy nemegyszer tréfáltuk meg a környezetünket, akár még a saját szüleinket, apát talán kicsit nehezebben, mégiscsak rendőr. Amikor apáék végül úgy látták jónak, és elmondták az igazságot, Mary-Kate-hez hasonlóan kiborultam. Együtt vonultunk el, csavarogtunk, napokig ellógtunk az iskolából is, játszóterekre ültünk ki, hogy átbeszéljük, hogy tulajdonképpen ketten vagyunk csak egymásnak. Nagyon nehéz volt, hogy ez így megtörtént, mert bár Samuelék igazi szülőként viselkedtek, mégis titok övezte a születésünket, amelytől akár különlegesnek is érezhettük volna magunkat, valami kiválaszottsággal is járhatott volna a dolog, de mégis teljesen átlagosak voltunk, akiket lényegében hazugságban neveltek. Amíg Mary-Kate esetében a dolgok mozgatásában csúcsosodott ki a dolog, én sem voltam kevésbé pusztító, bár ebben a tekintetben késtem pár napot hozzá képest, azóta viszont buzgón merem remélni, hogy legalább én vagyok az idősebb, nem véletlenül hugizom őt azóta is. Nem tudtunk egykönnyen legiggadni, mert következő szenvedélyes tombolásunk közepette sikerült felgyújtanom egy elhagyatott házat a külvárosban, ahova bevettük magunkat Mary-Kate-tel. Nem volt nálam gyufa, pusztán az akaratommal, hogy aztán a csodával határos módon tudjunk elmenekülni. Nem volt ugyanis ráhatásom, hogy el is oltsam, amit okoztam... Azóta ez visszatért már párszor, hogy elkezdett füstölni a korlát, netán a gáz magától gyulladt be, főleg ha ebben még a vicces helyzet kihasználva még össze is játszóttunk a tesómmal mert ő fordította el a kapcsolót, én meg gyújtottam be. Ha ránk néz valaki, két szép szőke lányt lát, és nem tudják, hogy milyen pusztító erővel rendelkezünk. Még magunk sem vagyunk tisztában ezzel, holott többször beszéltünk már a dologról, mégsem érjük, hogy mi történhet. Talán az igazi szüleink lesznek az igazi kulcs ebben a kérdésben? El kéne szöknünk, hogy kiderítsük a válaszokat? Nem, ahhoz nekem túl fontos az iskola, ám attól félek, hogy ha Mary-Kate bedobná az ötletet, nem mondanék nemet. Már csak az a gond, hogy ezzel apát bántanánk meg.
Charles Xavier
mutant and proud
Tanár
let me to help you
Play By : James McAvoy
Hozzászólások száma : 1244
Kor : 39
Tárgy: Re: Ashley Baker Hétf. 2 Feb. - 20:59
Elfogadva!
Hát igen, amikor kétszer olvasom ugyanazt... na jó nem. ^^ Jó kis kari lett, tényleg tetszetős, meg eleve jó kis páros az ikrek, főleg az ilyen nagy öregek mint én... muhahaa. Szépen fogalmazol, de ezt eddig is tudtam, szóval Samuel jól járt mindenképpen, addig persze amíg aztán az életét meg nem keserítitek a tűzzel meg a telekinézissel, akkor majd visszaszívja a régi szép időket, amikor még csak két szöszi öt éves voltatok. Foglalózz, aztán kész is vagy. ^^