Ricky & Sheela - Várt váratlan

First topic message reminder :

Federico az új központjának luxus iroda termében ült és várta a 12 órás ügyfelet. Igen, mostanában kerülte a közelharcot, lényegében a kölyök miatt akit ki kellett képezni, a másik pedig, hogy betört egy konkurens vállalkozás az illegális drogpiacra és fergeteges sebességgel ívelt a csúcs felé. Federicot aggasztotta a japán vállalat. Mr. Yo volt a fejese a cégnek, ám mindenki tudta, hogy csupán csak egy lábnyom az egész üzletben, valaki más irányította ám azt senki sem tudta ki. A karter bár próbált mindent megmozgatni semmire sem jutottak, valaki nagyon ügyelt arra, hogy a háttérben maradjon. Federico-t nap mint nap aggasztotta a piac fellendülése, minden profitot a Yamage zsebelt be, emellett Ricky és az üzlete háttértáncosoknak tűnhettek. Eddig akár csak a fekete piacon a drog ügyletekben is vezetői helyet foglalt el, mivel cége Kanada központjában volt ahonnan töménytelen árut tudott az erdőn keresztül leszállítani anélkül, hogy bárki is megneszelte volna, ha meg mégis akkor hamar el lett hallgattatva. Ez eddig a legjobb profitot hozó vállalkozása volt, most azonban, alig 3 hónap alatt visszacsúszott a kereslet és a japánok betörésével nagyon úgy festett, hogy apró elszámításokra lehet majd készülni, a cég egyre lejjebb süllyedt a mocsárban. Ha nem talál ki azonnal valamit akkor lehúzhatja a rolót azt pedig nem fogja megtenni, se a büszkesége se a hatalma nem engedhetett meg ekkora csorbát.
Az iratokat a dossziéba rendezte a kartonszám alapján és visszarakta a polcra a további 12 hónap mappái közé. Mind az üzlet hanyatlását jelezték, hónapról hónapra le volt vezetve a kereslet csökkenés, grafikon ábrák jól mutatták, hogy mikor kezdett minden a feje tetejére állni. A Yamage cég beindulása után csökkent a rendelés és a mennyiség és persze az ezzel befolyó összeg is. Ide sürgős beavatkozásra volt szükség. Ezért hát magának Federico-nak is ide kellett utaznia. Ha a cég nem megy magától hát rugdosni kell az úton és erre más nem is lehet képes, mint a tulajdonos, a vállalat vezérigazgatója. A legutóbbi egy hónapban a BCG-mátrix nem mutatott túl jó eredményeket. A heroin eddig a"fejős tehén" vagyis a beérés/érettség kategóriában volt, a cég felszedte magát tőkével ám az utóbbi hónapban már szinte "döglött kutyának" számít ami a hanyatlás szakaszában van tehát lassan nem lesz rá kereslet, legalább is itt nem. Azonban, hogy újabb anyagot dobjanak a piacra ahhoz rengeteg minden kell és szinte kezdhetnék elölről hiszen már minden üzletfelük akik eddig náluk szerezték be az adagjukat kiló vagy akár tonna számra már átpártoltak a japánokhoz. Ami hatalmas kiesés ha maga a kokain vagy a heroin árát nézzük, itt milliókról beszélünk nem pedig fillérekről.
Fedrico a kezével a hajába túrt mérgében és miután lesöpörte idegességében a tollát a földre, kopogtak.
-Ne zavarjanak! - ordította a nem kívánatos zavarónak.
-Uram, megérkezett a 12 órás... - Hebegett-habogott az asszisztense.
-Küldje be Nada és ha lehet ne remegjem már ennyire, nem ettem meg! -Morgott mire a nő sietősen becsukta az ajtót és visszament a helyére. Federico idegesen ült vissza az asztala mögé, megigazította zakóját és a kezét összekulcsolta a mahagoni asztalon. A 12 órás ügyfélről nem tudott sokat, csak annyit, hogy időpontot kért és mivel Federico egyelőre nem volt betáblázva hát megkapta az ügyfél a kért időpontot. Legszívesebben hagyta volna az egészet a fenébe és hazament volna, hogy levezesse a feszültséget, de ezúttal muszáj volt az üzlettel foglalkozni. Néha olyat is kellett tenni ami nem volt az ember vagy a farkas ínyére.

Federico az új központjának luxus iroda termében ült és várta a 12 órás ügyfelet. Igen, mostanában kerülte a közelharcot, lényegében a kölyök miatt akit ki kellett képezni, a másik pedig, hogy betört egy konkurens vállalkozás az illegális drogpiacra és fergeteges sebességgel ívelt a csúcs felé. Federicot aggasztotta a japán vállalat. Mr. Yo volt a fejese a cégnek, ám mindenki tudta, hogy csupán csak egy lábnyom az egész üzletben, valaki más irányította ám azt senki sem tudta ki. A karter bár próbált mindent megmozgatni semmire sem jutottak, valaki nagyon ügyelt arra, hogy a háttérben maradjon. Federico-t nap mint nap aggasztotta a piac fellendülése, minden profitot a Yamage zsebelt be, emellett Ricky és az üzlete háttértáncosoknak tűnhettek. Eddig akár csak a fekete piacon a drog ügyletekben is vezetői helyet foglalt el, mivel cége Kanada központjában volt ahonnan töménytelen árut tudott az erdőn keresztül leszállítani anélkül, hogy bárki is megneszelte volna, ha meg mégis akkor hamar el lett hallgattatva. Ez eddig a legjobb profitot hozó vállalkozása volt, most azonban, alig 3 hónap alatt visszacsúszott a kereslet és a japánok betörésével nagyon úgy festett, hogy apró elszámításokra lehet majd készülni, a cég egyre lejjebb süllyedt a mocsárban. Ha nem talál ki azonnal valamit akkor lehúzhatja a rolót azt pedig nem fogja megtenni, se a büszkesége se a hatalma nem engedhetett meg ekkora csorbát.
Az iratokat a dossziéba rendezte a kartonszám alapján és visszarakta a polcra a további 12 hónap mappái közé. Mind az üzlet hanyatlását jelezték, hónapról hónapra le volt vezetve a kereslet csökkenés, grafikon ábrák jól mutatták, hogy mikor kezdett minden a feje tetejére állni. A Yamage cég beindulása után csökkent a rendelés és a mennyiség és persze az ezzel befolyó összeg is. Ide sürgős beavatkozásra volt szükség. Ezért hát magának Federico-nak is ide kellett utaznia. Ha a cég nem megy magától hát rugdosni kell az úton és erre más nem is lehet képes, mint a tulajdonos, a vállalat vezérigazgatója. A legutóbbi egy hónapban a BCG-mátrix nem mutatott túl jó eredményeket. A heroin eddig a"fejős tehén" vagyis a beérés/érettség kategóriában volt, a cég felszedte magát tőkével ám az utóbbi hónapban már szinte "döglött kutyának" számít ami a hanyatlás szakaszában van tehát lassan nem lesz rá kereslet, legalább is itt nem. Azonban, hogy újabb anyagot dobjanak a piacra ahhoz rengeteg minden kell és szinte kezdhetnék elölről hiszen már minden üzletfelük akik eddig náluk szerezték be az adagjukat kiló vagy akár tonna számra már átpártoltak a japánokhoz. Ami hatalmas kiesés ha maga a kokain vagy a heroin árát nézzük, itt milliókról beszélünk nem pedig fillérekről.
Fedrico a kezével a hajába túrt mérgében és miután lesöpörte idegességében a tollát a földre, kopogtak.
-Ne zavarjanak! - ordította a nem kívánatos zavarónak.
-Uram, megérkezett a 12 órás... - Hebegett-habogott az asszisztense.
-Küldje be Nada és ha lehet ne remegjem már ennyire, nem ettem meg! -Morgott mire a nő sietősen becsukta az ajtót és visszament a helyére. Federico idegesen ült vissza az asztala mögé, megigazította zakóját és a kezét összekulcsolta a mahagoni asztalon. A 12 órás ügyfélről nem tudott sokat, csak annyit, hogy időpontot kért és mivel Federico egyelőre nem volt betáblázva hát megkapta az ügyfél a kért időpontot. Legszívesebben hagyta volna az egészet a fenébe és hazament volna, hogy levezesse a feszültséget, de ezúttal muszáj volt az üzlettel foglalkozni. Néha olyat is kellett tenni ami nem volt az ember vagy a farkas ínyére.