The Salem Insider

Jürgen elgondolkodva kortyolta az italát, a cigaretta pedig sercegve égett az ujjai között. Ahogy szájához emelte és beleszívott, izzóan felfénylett, majd újra csak halványan parázslott, fátyolosan libegő füstöt eresztve, ami úgy kavargott szét a levegőben, mint a szódába öntött whisky. Továbbgördült az este alkoholpárában megnehezedő szárnyakon. A fa bárpulton könyöklő emberek italukba meredtek, a bár népsége halk morajjal élte péntek éjjelbe hajló közösségi életét és nevetés, csörömpölés, biliárdgolyók ütődésének hangja, széklábak csikorgása vegyült a hangzavarba. Az északi befejzte az italát és kért egy jó dupla scotch-ot jégen.
A zongorista befejezte a dalt, és lágy, francia dzsezzbe kezdett bele, majd mikor a dalt véget ért, német blues következett.

Az északi hangoskodást hallott maga mögött, és a zongorista félreütött egy hangot. Megfordult a bárszéken. Pont a mögötte ülő asztalnál egy férfi ült, enyhén szétcsúszott kinézettel, látványosan kiütő borostája csak reflektálta a szemei alatti árnyakat, előtte whisky volt az asztalon. A pultos még az üveget is otthagyta. (Dwayne) Nem erről jött a ricsaj, hanem a mellette, bal kezére eső asztalnál ülő férfiak hangoskodtak, méltatlankodva a zongorista hölgy felé hurrogva.
- Nem kell ez a náci zene!
- Játsszál valami mást, kislány!

A zongorista zavarodottan, hamisba csúszó hanggal, görcsösen folytatta a játékot. Jürgen jobbra, majd balra nézett. A magányos férfi bal kezénél volt az asztal az öt hangoskodóval, jobbkezénél a bárzongora, a zenész hölggyel. A férfi felállt és odasétált a zongorához.
Utálta a kirekesztést. És a fene tudja, amikor férfiak isznak egy bárban, az indulatoknak valami más folyása van. Az emberbe valami ördög bújik olyankor, és szabadjára engedi a tesztoszteront. Az agya hátsó szegletéből valami hang azt mondja neki, hogy azért se hagyja annyiban.
Jürgen pedig úgy döntött, hogy nem hagyja annyiban. Svédként kifejezetten szúrta a szemét ez a dolog. Bármikor kiállt amellett, akit épp támadtak, vagy kirekesztettek... És az ital hatása elmosta most a józanság hangját.
Felkönyökölt a zongorára, whisky-vel a kezében.
- Mach Sie keine Gedanken, Freulein. Die Musik ist sehr schön.*
A zongorista rámosolygott egy kicsit megnyugodva és folytatta a játékot. Az asztalnál ülő kompániának egyre kevésbé tetszett a dolog, és a náci szó különböző helyzetekben való hangsúlyozásával óbégattak tovább.
- Gibt es eine Problem, meine Herren?**
Az északi emelt hangon egyenesen az öt férfihoz kiáltott oda. Azok nem értették a mondatot, ám a "probléma" szó nyilván kihallatszott belőle, meg aztán, a bárban a "Mi van, mi van?" olyan univerzális udvariassági formula a verekedés előtt, amit bármilyen nyelven érteni lehet. Rögtön felpattantak az asztaluktól és tovább óbégattak, egyelőre csak méregetve a helyzetet.

*Ne is foglalkozzon velük, kisasszony. Nagyon szép a zene.
**Van valami probléma, uraim?

Jürgen Stark kinyitotta a kocsma ajtaját. A hideg szél szálas alakja mellett metszően zúgott el, a benti meleg pedig az  esti élet sör-, arcszesz-, parfüm- és dohányszagával ölelte át az északit. Péntek este volt. A kocsma lüktetése a munkahét utáni megkönnyebbülésből táplálkozott, a mérsékelt zajongásban a megkönnyebbült csevegés, nevetés poharak koccanása keveredett.
Van a péntek esti kocsmának egy sajátos világa. A hétnek egyik csúcspontja ez, a fárasztó robot végét jelöli. A tisztességes, szabálykövető polgári társadalom olyan automatikusan örökölte a megkönnyebbülten ivás mémjét és vitte tovább a modernitásba, hogy fel sem ismerte, milyen ősi rituálénak adakozik ezzel. Az északi nem tudott ellenállni a hatásnak, és elmosolyodva lépte át a hely küszöbét. Péntek este van és egyébként is, ugyan, ennyit megérdemlek már, gondolta magában az este jelmondatát. A New York centrumában dübörgő pörgésből jó volt végre megszabadulni - Itt nem várt rá üzleti partner, nem találkozott potenciális bérlőkkel, megrendelőkkel, szállítókkal, nem nyaggatták az Ice Tower építésének csúszásai miatt... Itt kiélvezhetett egy-két italt békében.

A férfi hosszú lépésekkel indult el a pult felé. A zongoránál egy fiatal, sudár nő ült és éppen egy könnyű esti blues-ba kezdett bele, kibontott, szőkésbarna haja hullámokban omlott a vállára, ahogy fejét enyhén megdöntve énekelt. Jürgen odaért a pulthoz és oldalt könyökölve, nőt hallgatva várta a pultost.
- Mit adhatok? - kérdezte a csaposnő, Jürgen pedig odafordult és leadta a rendelést.
- Van orosz vodkájuk?
- Van, a héten jött.
- Akkor egy vodka-martinit kérek, zöld olajbogyó, 2/3 arányban, rázva.  És a zongoristának egy dupla whiskey-t jégen, mert a Blues-hoz kell egy kis muníció is.
A nő bólintott és lerakott a pultra Jürgen elé egy szalvétát. Amíg az italra várt, Jürgen felült egy bárszékre és elővette a cigarettatárcáját. Előhúzott egy szálat és tüzet kért a tőle nem messze szivarozó úriembertől, majd csendben várta az italt. A cigaretta vége fénylő narancssárga izzással égett és a füst minden fájdalmat kioltóan ömlött végig a férfi mellkasában. Kirakták elé az italt a szalvétára és kivitte egy felszolgáló a zongoristának is. A férfi csendben élvezte a vodka-martinit és a dohányt, átadva magát a zenének, hagyva, hogy a péntek este hangulatában feloldódjon a hét feszültsége, belemerülve az estébe, mint a koktéljában úszó olivabogyó.

Dwayne, Jürgen és Lilith

Hideg, téli este. A szél szerteszét fújja a szemetet. Aki erre jár, kénytelen összehúznia kabátjának szélét, fejfedőjét pedig minél mélyebben fejébe illeszteni. A csillagok a város fényeinek okán láthatatlanok, így sötétség honol az égen.

A két férfiúnak igazán egyszerű indoka akadt rá, hogy itt legyen ma este. Bár tény, változatos kifogásokat találhatnának rá. A hőmérséklet fagypont alá csökkent, péntek este van, és egyébként is, ugyan, ennyit megérdemlek már. Nos, röviden megfogalmazva ők bizony inni indultak el otthonról. Hogy miért pont erre a helyre választásuk, annak csupán a vak szerencse a megmondhatója. Vagy tetszőleges istenségek, ki miben hisz ugyebár.
Jürgen Stark mindössze pillanatokkal érkezik korábban, mint Dwayne Riley. A mutáns már az ajtó felé indul, mikor a rendőr még éppenhogy beparkolni készül.

Lilith ennél jóval megfontoltabban választotta ki a helyszínt. Ettől függetlenül ő sincs most szolgálatban, saját szórakozására mozdult ki, hogy belevesse magát az éjszakába.

Egy régi kocsma, ami mára egészen kinőtte magát. Állítólag az első példányát még az angol földről érkező telepes ősök építették, kiknek leszármazottai a mai napig tulajdonosai és üzemeltetői a helynek.
Az italválaszték és a vendégsereg éppúgy változatos képet mutat. Éppúgy járnak ide jómódú polgárok és lecsúszott alkoholisták egyaránt. Utóbbiakat, míg nem zavarják a többi vendéget, megtűrik a pultnál.