Dominique & Sebastian - Reborn

Teljesen logikus, hogy ha az embernek van már párja, ráadásul ennyire komolyan, akkor sokkal kevésbé lesz játékos, de nekem nem egy átlag szintről kéne visszahozni, olyan kajánságot eltörölni, amit nem tudok kiírtani magamból. Nique pontosan tudja, hogy mindenkivel szénné flörtölöm magam, még a füle hallatára is, én ilyen vagyok, ez nem fog változni, csakis az a szint, hogy ez már nem lép tovább. Ő akkor talált rám, amikor a végletességig magam alatt voltam, képes voltam csak Seb lenni, bugyirángatás nélkül, és így szeretett belém. Azzal, hogy bizonyos tekintetben maradtam az adottságaimat használó srácnak, őt nem akarom megalázni, csak éppen mindez megmarad a szavak szintjén. Azt nyilván nem teszem meg, hogy látványosan megnézek egy dekoltázst, vagy egy formás hátsót, ez csak a realitás taláján mozog, mint minden egészséges hímnél.
- A lányok azok csak lányok, nem vehetők egy kalap alá, van, akit nem zavar, hogy kinek van párja. Én meg téved szeretlek szivi, ez ilyen egyszerű. – Vonom meg a vállamat, ebben a részben igaza van, ebből a szempontból tudott megváltoztatni rám a helyes pofijú, és végtelenségig megértő szőke cica, már nem vonz az állandó változatosság hajhászás, csakis a játék kedvéért dumálok más lányokkal, hogy aztán ha arról van, elmeséljem Nique-nek, hogy a kávézós kiccsaj levetkőztetett volna, ha hagyom. Ahogyan nála is próbálkoznak, füttyögnek, a valaha volt legegyszebb lány, akit ismerek, így nem is csoda. Olykor nyilván felmegy bennem a pumpa, ha valaki ránézne, de a logikus válasz mindig az, hogy a legtöbb, amit a párjaként adhatok, a szabadsága. Ráadásként már régen a tudtomra adta, hogy ő csak akkor lépne le, ha én úgy akarnám. Villámgyorsan nekilátok ruhátlanítani mindkettőnket. Valahogy én is így gondoltam, hogy ha magunk között leszünk, akkor aztán nyugodtabban fedezhetjük fel egymást újra és újra, hiszen a birtokon még a közös szoba ellenére sem éreztem magaménak a környezetet. Néha kivettünk Salemben egy motelszobát, de az meg olyan fura megoldás, mintha csak a szexről szólna. Viszont az összeköltözés már teljesen más szint, teljes elköteleződés, így a a szőke macskámnak immár célkeresztbe kerülhet az a bizonyos esküvő, amelyre elvileg karácsonykor kerül sor, innentől kezdve már tervezhetünk. A jelenlegi mozdulatsorral nem sietek sehova, láttam már ruhátlanul, s tudom, hogy nem feltétlenül a sebességen múlik a minőség. Miután lehullik a melltartó, közelebb lépek, hogy magamon érezzem a bőrét, és a perzselő vágyat rá is átragasszam.
- Na persze. Ha egy szál semmiben fogsz előttem mászkálni, biztosan csökken a libidóm. – Nevetek hangtalanul. Lényegében eddig is házasok voltunk, a szexuális életem átalakult ugyan, való igaz, hogy kiszámíthatóbb lett, de hogy csökkent volna az étvágyam, azt nem hiszem. Cuki, hogy mennyire visszafogott volt az elején, most már nem sajnálom az egykori féket, mindezt fel kellett építeni. Elmerülünk a közösen elnyújtott csókban, hogy aztán egy mozdulattal perdítsem meg, és a hátsójához nyomjam az ágyékom, és így kézreálljon a nacijának gombja, amit már gyakorlottan nyitok fel, hogy aztán némi teret engedve magunk közé, lehúzzam, hogy a csinos fehérneműbe nyúljak be, lágy, mégis határozott mozdulattal, simogató ujjaim megtalálják erényét, miközben a nyaka hajlatát szívom be gyengéd, olykor vad harapdálásokkal.

Seb & Nique

Mindketten új fejezet nyitottunk a másik életében, és ez így van jól. Kissé drámai módon ugyan, de hát miért is kéne máshogyan működnie? Ez a lényege, hogy az ember a korábbi veszteségek hatására új irány után kutat, és ha véletlenül éppen ott van mellette az igazi. Hiszen mekkora esély van rá, hogy pont abban az élethelyzetben csókolja szájon akár haragból, dacból egy gyönyörű lány, hogy ébredjen már fel? Nálam ez történt, azóta pedig áldom a szerencsémet, s bár korábban sosem tudtam elképzeni, hogy valaha is megnősülök, immár másra sem tudok gondolni, vele tökéletes, nem csak a szex, hanem a közös időtöltéseink, beszélgetéseink. Meg kellett találni, onnantól már felesleges a múltat magyarázni.
- Te kikészítesz... – Rázom meg a fejemet, nem gondoltam volna, hogy Nique ennyire felfedezi saját magát. Korábban én éltem a szeretkezések bűvöletében, minél nagyobb változatosság után loholtam, erre itt van ő, aki bár az elején döcögősen, majd egyre inkább megtalálva saját nőiességét megadja, amire vágyom, mellette igazán pasinak érzem magam.
- Inkább ismeretség ez, mint barátság, azért még mindig keresgélem a határvonalakat, hogy a lányok felé ne legyen furcsa, hogy nem lépünk tovább. Tudod... az ösztönök... – Utalok arra, hogy milyen sokáig csakis a szoknyavadászat volt a kenyerem, ebből nehéz kiszakadni, és csak úgy kezelni a gyengébbik nemet, hogy csak barátság, ismerkedés. Nique mellett ez már látványosan jobban megy, de nem akarok túlzottan mély barátságokat, ahol netán más is felmerülhet a partertől, hiszen Alice oly módon belémnevelte a gesztusokat, amikre a lányok felfigyeltek, óhatatlanul félreértheti bárki, s rámmozdul, amivel Nique-nek okoznék felesleges fájdalmat. Saját magamat már nyilván könnyebb visszafogni, szerelmes vagyok, már nem akarok mást.
- Miért... én talán más voltam, amikor először találkoztunk? – Kérdezek vissza, lágyan simítva végig az arcán, hogy a szőke tincsekbe fésűszerűen mélyesszem az ujjamat. Egyet kell értenem, Ethanban sosem volt olyan sértett szerethiány, mint bennem, ő csak a saját örömére váltogatja gyakran a nőit, majd meglátjuk, hogy az angyallal mire fog menni. Valahogy a saját magam példája oly pozitív tapasztalat, naív módon úgy vélem, nekik is van esélyük a boldogságra.
- Ha... – Nem tudom folytatni, incselkedni aztán tud velem. Imádom ahogyan játszik, ahogyan dobálja azt a bizonyos labdát. A véremet már a kezdetektől szívja, ám az inkább édesen-kötekedős jelleggel történt, mára igazán átvette az irányítást, s bár tapasztaltabb vagyok, rémes, hogy mennyivel, amit lelkileg művel velem, az mindent elsöpör, vigyorogva vetem magam alá az akaratának. Az új lakás számunkra még nem ismert terep annyira, hogy legyen jelentősége a kényelemnek, vagyunk ahogy vagyunk, így néhány vadul elhelyezett csóknak a következtében hagyom, hogy lehúzza a pólómat, míg én a blúzát gombolom ki, hogy ugyanazzal a lendülettel akasszam bele az ujjamat a melltartója pántjába, és nyissam fel.
- Még mindig nem tudok betelni veled. Fog ez változni valaha is? – Nevetek fel hangtalanul, ahogyan a földre húzzam magam mellé, és egy jól irányzott mozdulattal az ölembe vegyem. Az arcára fogom a tenyeremet, hogy immár gátak nélkül nyújtsam el a csókunkat, olykor el-eltévedő ujjaimmal férfias gyengédséggel simítsam végig a hátát, vagy éppen a kebleit.

Seb & Nique

Úgy gondolom, hogy már jó ideje húzzuk agyát ahhoz, hogy ha kicsit gonoszabbul becézem őt, akkor se bántódjon meg, ez is csak a játék része. Sosem gondoltam volna, hogy annyi év szoknyavadászat után, meg hogy Alice-el abban a se veled-se nélküled szörnyűségben éltem, teljesen váratlanul ráköszön a szerelem, méghozzá olyan magaslatokban, amelyekről korábban még álmodni sem mertem volna, s úgy gondoltam, hogy iszonyat nagy hülyeség az embernek lekötnie magát valaki mellett, hiszen mi a garancia, hogy holnap nem jön egy csinosabb, édesebb? S rá kellett ébrednem, hogy a szöszi az igazán eszményi, benne meg lehet mindent találnia, amire szükségem lehet, külsőleg gyönyörű, ráadásul ha elvonatkoztatunk attól hogy ne azt nézzem, hogy néz ki, igazán gondoskodó, édes lány, nem véletlenül gondoltam azt, hogy feleséges alapanyagnak kiváló. Nem tudtam magamat sokáig elképzelni férfj szerepkörben, egy ideje már máson sem jár az eszem. Nem hinném, hogy csak egy papír lenne, vagy hogy közös a vagyonunk, ami kb. nincs is. A világ felé nyilvánítjuk ki, hogy összetartozunk. Akár fel is vehetjük a másik nevét, hiszen a sajátomként tekintetek a Carlsonra, nem pedig gyűlölködve a családom miatt. Azt hiszem ha már a saját lábamra álltam, akkor az hozzám tartozik, és szívesen adom azt Nique-nek. Talán a babázáshoz még kissé fiatalok vagyunk, de ha úgy alakul, majd emésztem a dolgot.
- Biztosan megvannak az előnyei az áldozat szerepkörben, első körben maradnék a terrorista, hogy kiélhessem a mocskos vágyaimat az áldozatomon. – Ez mindössze elvi kérdés, mégis jól esik erről csak úgy köteletlenül dumálni, ha úgy alakul, hogy próbát teszünk, akkor lehet bele némi fűszert is keverni, mert miért ne? Az izgalmat úgy vélem, enélkül is bőven fenn tudjuk tartani, ám a saját magunk örömére a játék kedvéért, miért ne? Akkor még mindig eldönthetjük, hogy zavarbaejtő, vagy sem. Jelenleg nem érzem annak, és pajkos mosolyából ítélve neki is valami hasonló jár az eszében, hogy egymás felé már ledöntöttük a tabukat.
- Dorothyval? Egyszer beszéltünk egy rövidebbet, segítettem neki, mert nagyon el volt anyátlanodva, amikor Scarlettet nem találta éppen a suliban. De végülis jöhet, kiterjesztjük a baráti vonalakat. – Helyeselek, a hugica erőteljesen magának való alkat, nekem kissé túl száraz, de biztosan csak türelem kell hozzá, és hátha Scarlett mellett ő is elő tudja magából húzni a viháncolós vonalat. Na igen, nekem Scarlett a másik véglet, amolyan mindenre lelkesedős típus, de hát nem vagyunk egyformák.
- Ethan... Most végigveszünk mindenkit? – Vigyorodom el, aztán bólintok, szintén egy érdekes téma, ennyi erővel meg is látogathattuk volna őket. – Nem fogod elhinni, de van valakije. Úgy tényleg igazán. Sülve főve együttvannak. De hát ha magamból indulok ki, miért ne lenne lehetséges? Liliane, tudod az a hirtelenszőke kislány..  – Eddig jutunk az interakcióban, mert kellemesen meglep, hogy a csókot elnyújtva kiteljesíti azt némi tapogatózásban, amellyel mondanom sem kell, lázba hoz.
- Akkor... majd választunk helyszínt, ha... – Nem tudok továbbjutni a gondolatban, mert muszáj most másra koncentrálni. Magamon akarom érezni nem csak a tenyerét, az egész testét. Közelebb húzom, és megoldom a blúza gombjait, nem kis türelmetlensséggel. Ha felhúz, biztosan kész volt vállalni az édes következményeket is. Előrehajolok, hogy a nyakát kóstoljam meg, mialatt tenyerem rásiklik a pocakjára, a másikkal pedig a hátát simogatom. Mintha valami évődő satuba fogtam volna.

Seb & Nique

- Talán... akkor már egymást érték az olyan események, amelyek megváltoztatták a véleményemet. Ha akkor aznap este nem, később úgyis felfigyeltem volna a buta szőke fejedre. – Én is csak viccelek a végével, afféle bók is ez, kedveskedés, hiszen Nique-nél okosabb, logikusabb lányt nem láttam, pedig aztán Alice iszonyatosan rafinált, és manipulatív volt. Ellenben a menyasszonyom az első perctől kezdve gondoskodás jeleit mutatta, és sosem hagyott magamra. Voltak hullámvölgyeim, ám amit kért, hogy sosem felejtsem el, hogy mennyire szeret, ráadásul azt is megígérte, hogy csak akkor szakítana velem, ha már én akarnám így, nem pusztán szerelemmel, bizalommal is eltölt. Igazi kincs, akire különös, hogy mások még nem találtak rá, vélhetően túl fiatal volt, nekem meg lottóötösöm volt vele.
- Én is szeretlek Dominique. – Felelem, tudom, hogy szereti, ha nem csak annyit mondok, hogy én is, így még a teljes nevével is megtoldva igazán férfias formámat hozom. Még mindig ott rejlik benne a fiatal lány, akinek talán én vagyok az első szerelme, reményeim szerint az utolsó is, ezen felül pedig lassan tényleg elkezd komolyan a felnőtt céljai, céljaink felé orientálódni, már nem csak a kamaszos elképzelései hajtják, igaz, én már egy viszonlylag komoly csajszival ismerkedtem meg már az elején is. Mégis jólesik, ahogyan a kezdetekhez mérten képes továbbra is szívni a véremet. Ez sose változzon. Elnevetgélek azon, ahogyan megint van hozzúfűznivalója, holott csak vicceltem, és megtapogatom a bicepszét... azért nem rossz! Alkatilag egyébként a lány igen ruganyos, számomra nagyon tetszetős darab, de ezt pontosan tudja magáról. Oldalra billentett fejjel hamiskásan somolygok.
- Na igen, eljátszhatjuk a terrort... – Nevetgélek végül, már voltunk együtt, és észre kellett vennem, hogy teljesen más az, amikor az az ember a párjával szerelmeskedik, nem pedig csak egy könnyű nőcskével kezd, ahogyan nevezte korábbi lemingjeimet, akikre később nem is nagyon emlékeztem. Azért szerelmesen hemperegni lényegesen  más szint. Csak arra kell vigyázni, hogy az a bizonyos baba ne csússzon be, amíg az ember nem hozz tervbe.
- Ritkán fogunk tudni, nem akarok arra a hatalmas rádiótelefonra költeni, de úgy beszéltük meg, hogy amint lesz itteni számunk, akkor majd felhívom a birtokot, és kérem majd őt. Akkor majd megmondom. Biztosan örül majd neki, hogy számíthat még egy barátnőre. – Habár már nem vagyunk a birtok lakói, nem haraggal jöttünk el, biztos, hogy ha csak látogatóba mennénk vissza, akkor is szívesen látnának minket. X-Mennek ugyan az eredeti tervek ellenére nem álltam be, ettől még vehetjük a közösséget valami nagy családnak.
- Kátyára? Persze. – Harapom be az ajkamat, Dave-vel nem volt gondom, de Nique pontosan tudja, hogy a nőről nem őrzök túl sok jó emléket, pont vele kapcsolatban. Ám már megbékéltem a dologgal, főleg ha most beigazolódni is látszik, hogy ott is valami szerelmi téma volt az alapja az idegeskedésnek. Mindenki meghozta a döntéseit, és senkit nem érdemes kárhoztatni értük. Végülis többsgégében mindenkinek jól alakult az élete. – Hogyne lenne. Adjam? – Kérdezek rá, de egyenlőre még nem csusszanok el az öleléséből, hiszen valahogy összefűzzük megint az ujjainkat, most hogy nincsen a kezünkben pakk. Én is arra szavazok, hogy ne az első nap akarjuk bejárni a várost, jobb most kettecskén, így bólintok. A hosszú kálvária után most lehetőségünk van megpihenni. Az ajkára tapasztom a sajátomat, hogy beletúrjak a szőke hajzuhatagban, nem sürgős nekem még a vacsora sem. Biztos kézzel vonom magamhoz a derekára illesztett ujjaimmal, nincs szükség már finomkodásra, teljes testtel összeérünk, úgy az izgalmas.
- Te sem fogsz tőlem megszabadulni soha. Ha találok neked egy szép gyűrűt, karácsonykor esküszünk?

Seb & Nique

- Igaz, csak nekem rossz heteim voltak, hónapjaim, és rajtad vezettem le. A szivárványod hozta vissza a kedvemet. – Bámulatos, hogy mennyire erős volt, képes volt legalább addig félretenni a gyászát, amíg össze nem kapar annyira, hogy mindketten rinyálhassunk a másiknak. Hamar rá kellett ébrednem, hogy mindaz az élet, amelyet Alice oldalán éltem, nem sokat ér, és valami igazira vágyom. Hogy szeressek, és hogy szeressenek.
- Azt hittem a sörvirsli-versenyre gondolsz  hirtelen. – Csak enni szeretem a kajákat, ő itt a séf. Habár eldöntöttem magamban, hogy amikor összeköltöztünk, legalább alapszinten megtanulom ellátni magamat, nem lehet konzerveken élni, ha az ember már papíron felnőtt. Miért is ne lephetném meg a szőke menyasszonyomat olykor azzal, hogy amire hazaér, már kész étel várja az asztalon? Nem mondom, hogy egy tökéletes lakótárs lennék, ki kell ennek alakulnia, rengeteg berögződött szokást ledobni, ám úgy vélem, már rengeteget csiszolódtunk egymáshoz. Példának okáért amiről beszélgetünk, az logikusan kettőnk között marad, ráadásul Scarlett is pontosan tudja, hogy közel egy éve együtt vagyunk a királylánnyal, nincsenek titkaink, lényegében mindegy, hogy Nique előbb, vagy utóbb fog megtudni valamit, ám törvényszerű.
- Ugye? Nekem is ez ragadt meg. Eskü, ha minket terrorizálnak, nem fogok még én is rád mászni... Tisztára mint egy katasztrófafilm, ahol a lány még felajánlja a lánynak, hogy mielőtt megsemmisül a Föld, még előtte veszítsék e a szüzességüket. De mivel még csak szüzek sem voltak... szimplán bolondériának tartom ezt így. A babákat már nem sajnálom tőlük, csak éppen... – Csóválom meg a fejemet, fura ez így. Ráadásul még bónusz információt is szolgáltattam, hogy ikerhatásra kell majd készülni.
- Azt hinné az ember, hogy Tibetbe azért megy az ember, hogy egyedül legyen az önmegvalósítás útján. Ellenben igazad van, ha így boldogabb, hát miért ne? – Hallgatom tovább őt, tudom, hogy Dave a mai napig az egyik legjobb barátja, igaz már alig tartják a kapcsolatot. Ellenben nem tudom, hogy ki a szerencsés kiválasztott, így csak kérdőn nézek a lánykára, miközben már a liftben vagyunk megint.
- Hallottam már ilyesmiről, csak éppen nem sarkokkal, hanem falakkal. Minden falhoz egy égő gyetyát kell közelíteni, hogy elűzd az ottragadt szellemeket. De hát annyi ilyen babona van, lehet sarokszámlálás. Édes tőled. – Azon tűnődöm, amint belépünk a lakásba, hogy nagyjából nem üres lehet még a hűtő, hiszen főleg az ingóságokkal foglalkoztunk elsőre, így érdemes lenne minimum ellépni majd vacsorázni, és holnaptól bevásárolni.
- Nem mondom, hogy nekem nem fordult meg a fejemben, de akkor majd elküldjük a francba. Nem az övé vagyok, hanem a tiéd. – Rázom meg a fejemet, nem fog érdekelni, hogy ha feltűnik a színen Alice, bármennyire is közel álltunk egykor egymáshoz, annak már vége és nem az én hibámból.
- Na mit szólsz szívem, elmenjünk Beverly Hills-re megnézni a sztárok villáit, és ott a közelben kajálni, vagy rendeljünk valamit? A telefon már be van kötve.

Seb & Nique

- Így utólag szánalmasnak tűnhettem, mégsem úgy nevettél ki, hogy rosszabbul érezzem magam. Az édes így te voltál szívem. – Tulajdonképpen életreszólóan megváltoztatta a nőkről alkotott elképeléseimet. Menekültem volna tőlük, mert úgy véltem, hogy mindaz, amit Alice korábban róluk mutatott, tanított, felszínesnek tekinthető, olyan életnek, amelyre rá kellett döbbennem, hogy semmi értelme, akárcsak annak, mennyire nem volt családom, és nem is lesz, hacsak nem döntök egyszer úgy, hogy alapítok egyet. Fel sem merült még akkor, hogy amilyen dúlva-fúlva léptem át a társalgó küszöbét, a bent sziesztázó szőke nem csak egy lesz a sok közül, hanem az egyetlen.
- Mi-micsoda? Nique most... szívatsz? – Csóválom meg a fejemet immár nevetgélve, sosem fog leszokni róla, hogy szívasson. Azzal volt a legnehezebb szembesülni a főzési tudományát illetően, hogy nem annyira ragadozó mint én, mégis szívét-lelkét beleadja, és nem tud olyat, ami nincs nálam tökéletes szinten. Nem volt egyszerű összecsiszolódni, mégis, az első perctől kezdve tudtam, hogy csakis ő kell nekem, leküzdjük az akadályokat. Ha orvosira menne, támogatom majd, ha táncolna, az sem lesz gond.
- Illik, nem illik, megtesszük, és ha akarom, visszamondom. – Vigyorodom el, aztán a kérdésen nem kell sokat gondolkoznom, bár elég kutyafuttában sikerült elbúcsúznunk, nem nagyon folytam már bele a dolgokban. Majd néha írunk egy lapot, vagy ilyesmi, nem fogunk csak úgy átutazni nyolc államon. – Amennyire én tudom, besikerült. Scarlettet elkapták, és Liam is vele volt, és csak úgy... szóval csak úgy... Na érted. – Kicsit most szünetet tartunk a pakolászásban, és most én figyelek arra, amit a szöszim mond. Sylvie mindig is a legjobb barátja volt, kissé furdal a lelkiismeret, hogy közéjük áltam, de mégis úgy vélem, lehetek annyira önző, hogy ha szeretjük egymást, akkor a közös életünk a legfontosabb. – Fogtok még találkozni? – Nem igazán kérdeznék rá, hogy mit jelent, hogy megtalálja önmagát, nem ismertem annyira a barna leányzót, hogy el tudjak merengeni ezen. Azért biztosan logikus lépés lenne, hogy az esküvő kapcsán, hogy Sylvie legyen Nique tanuja. Hogy az enyém ki lenne, azt nem tudom. Alice? Neem, biztosan nem. Örülök, hogy nem hallok felőle egy ideje. Megfogom a kezét, és ismét az autónál vagyunk, ahol ezúttal egy könnyebb ruhákkal teli táskát marok el. Kissé megkorran a gyomrom a mozgástól, de még csak kora délután vagyunk. Igaz, kimaradt az ebéd, de majd elmehetünk akár valahova, hiszen a hütő teljesen üres még, nem hinném, hogy a cipekedés után még főzöcskézni akarnánk.
- Hátha nem négy van valahol? – Kérdezem érdeklődve. Aligha hallottam ilyen dologról, igenis fejtse ki, hogy miről van szó, imádom, ahogyan magyaráz. Olyankor hittől csillog a komoly kis sötét szeme, meg kell zabálni.

Seb & Nique

Az autót nem akartam ráerőszakolni, egyszerűen eltelt annyi idő, hogy magától megtette, hogy beült mellém. Talán annak is volt jelentősége, hogy megváltam a Porshétől, régi életem utolsó maradványától, amely a családommal szembeni állandó harcra, és az örökös bugyivadászatról szólt. Bár szőke kincsem még mindig nincsen tizennyolc, ez már egy felnőtt érett kapcsolat, még akkor is, ha még mindig úgy csüngünk egymáson mint két tini, vagy még inkább friss házasok, pedig még csak az eljegyzés is elméleti jellegű volt, a gyűrűvásárlást megelőzte egy csúnya affér még North Salemben. Ennek most lesz itt az ideje, egy igazán romantikus lánykéréssel még tartozom, hiába kértem meg általánosságban az édesapjától, az végülis annak a helyzetnek szólt, hogy minden bizalmamat élvezte, és szerettem volna jobb kedvre deríteni Dave eltűnését illetően. Most, hogy rendeződött az életnük, szeretném, ha mindkét oldalról megerősítenénk, még annak ellenére is, hogy az összeköltözés szinte erősebb kapcsot jelent, mint pár kimondott szó. Nekem mégis számít.
Nem szükséges, hogy visszaöleljen, lesz még rá alkalmunk, ez mindössze üdvözlés arra vonatkozóan, hogy már saját életünk van. Biztos, hogy lesznek még döccenők, de mégis.. eltelt vagy egy év, és valóban, ki hitte volna, hogy lesz egyszer egy vízválasztó lány, aki miatt nem tárgyiasítom a női nemet, hanem beleszeretek? A nevetése belőlem is hasonlót csal ki, holott én indítottam a cukkolási lavinát. Biztos, hogy többször fogunk fordulni, de majd cipelem a nehezebbeket. Legalább lift van, a másodikon lesz a lakás, és bár nem nagy, meg semmi luxus, de azért azt mégis kifizettük, hogy az óceánra nézzen, na meg a pálmafákra.
- Cöh... marha jó nyitány volt. Béna voltam, te meg kinevettél. Na látod, így kell magadba bolondítani valakit. Bár elmondhatnám, hogy adtam a kis magányost, de... mégiscsak ott voltál, te dinka, és nagyon kellettél oda. – Úgyis tudom, hogy nyelvöltögetni fog, ezt már nem is fogom kinevelni belőle, ezzel együtt szeretem. Sőt, talán még ezért is.
- Azt nem, de nem is hagynám. Legalább az egyszerűbbeket tanítsd meg kedves, nem akarok sörhasú öregúr lenni, aki bámulja a meccset, és olvassa az újságot. A párod vagyok, nem valami... lazsálós.   – Nyitom az ajtót, és tartom neki, hogy megkeressük a liftet. Ha belépett, követem, és már nyitjuk is pár pillanattal a lakást. Nem hiszem, hogy itt még nagy küszöbön átcipelésről lenne szó, mert azt majd az esküvő után, és körül tudunk nézni. Vagyis ismét. Hiszen láttuk már, de mégiscsak más, ha már a miénk. Egyenlőre még javarészt a bankké, de ez nem rontja el a jelenlegi örömöt.
- Mármint Scarlettéken kívül? Nem is tudom, Tatjana elment egyetemre, de tudod, hogy Gabriel milyen, úgyis mindig együtt alszanak, még ha a srácnak a világ másik végén is van dolga. Cukik. Te hallottál valamit? – Ejtem le a sporttáskát, és veszem ki a kezéből a könyveket, hogy egyenlőre a fal mellé tegyünk le mindent. Kérdés, hogy legyen most még egy kör, vagy szusszanjunk egyet?

Seb & Nique

A sárga porschét végül mégis lecseréltem. Ezüstmetál kabrio lett belőle, és immár minden egykori emlékemnek a családommal kapcsolatban annyi. Itt az ideje új életet élni, kissé ugyan szerényebb körülmények között, de mégiscsak együtt, a saját erőnkből. Az Angyalok Városában. Azért javasoltam, mert közel van Hollywoodhoz, ami a munkám szempontjából még jól jöhet, igaz, írni bárhonnan lehet, de itt Kaliforniában jó meleg van, lehet strandolni ezerrel, másrészt ha Nique végül ősztől tanulni vágyik, akkor még mindig tovább mehetünk. A lakásnak a foglalóját raktam le, és részletekben kell törleszteni, de ez még mindig jobb, mintha egy vadidegennek fizetnénk, egyszer legalább ténylegesen a miénk lesz. A birtokért nem fájt a szívem, aligha kötött oda sok minden. Scarlettnek hagytam telefonos elérhetőséget, miután megbizonyosodtam róla, hogy tudja, hogy nem szabad elmennie a birtokról, nehogy mégegyszer elrablás áldozata legyen, főleg, hogy pár hónapon belül kettővel többen is lesznek a kis családban. Még előtte, de utána mindenképpen meglátogatom, azért kiváncsi leszek, hogy mi is alakul majd, hogyan viseli az anyaságot gyakorlatban, ám ezen a ponton elvállnak útjaink, a mi életünk sem volt problémáktól mentes szőke menyasszonyommal, akivel azért egy hagyományosabb ívet jártunk be, és ha végre normalizálódik a helyzet, akkor meseszép nászúttal lepném meg, ha nem tartja furcsának, hogy már férje van, mielőtt doktori címet kapna. A régi életemnek annyi, cseppet sem sajnálom, ő a mindenem, ennél szerelmesebb úgysem leszek soha, így nem volt kérdés, hogy össze kívánjuk kötni az életünket, hiszen már egy-két nap üresjárat is kínzó lehet, pedig isten a tanum, baromira nem vagyok romantikus alkat. Mellette meg kell majd tanulnom, és már csiszolódom is, hiszen ő olyan finom lélek, aki felé illik megválogatni a szavakat, máskor meg nyelvöltöget, mint egy cuki kislány. Sokoldalúságát úgysem tudom megunni. A lakást végül együtt választottuk ki, és miután én átlátok a falakon, még anyagokon is, jobb vagyok, mint egy statikus, engem nem tudnak megtéveszteni sem beázással, sem termeszekkel kapcsolatban. Kicsit utánanéztem, hogy mire is kell figyelni, és teljesen átlátom, hogy milyen is lesz majd a leendő otthonunk. Ez végül a nyolcadik volt, amit megnéztünk, számomra logikus volt, ha a szöszi a szerkezeti kérdést rám hagyja, a gyakorlati szempontokban pedig én adtam szabad kezet, hogy a közlekedésben mi a megfelelőbb, milyen irányba nyílnak az ablakok, és ilyesmik. Ezekhez a női elmélyültség szükséges. Megkaptuk a lakáskulcsot, és némi bútort is hagyott a beruházó, hogy ne a nullláról kezdjük az új építésű apartman belakását. Kissé még talán hűvös lesz, mégsincs nyár, és még be kell állítani a megfelelő hőfokot, de legalább már gépesítve van. Lent az utcán kezdünk el kipakolászni. Vetek egy sármos pillantást válaszottamra, ahogyan átkarolom a derekát, és magamhoz húzom.
- Most viccen kívül... gondoltad volna, hogy amikor padlizsánnal dobáltál..  hogy egyszer majd pont engem kell utálnod nulla per husszonnégyben? – Nyomok az ajkára egy évődő csókot, hogy aztán felnézek az erkélyre, amelyet a számolgatás alapján a saját kuckónk egyik kilátásáért lesz majd felelős.