Aiden bérlakása

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Vas. 21 Jún. - 20:26

Aiden, Hope & Amber

True lies

Rettentő kíváncsi alkat vagyok, végeredményben ezért lettem rendőr. S amiért inkább a rejtélyek érdekelnek, nem pedig a kinevezés. Most szinte tűkön ülök, hogy miről lehet szó, erre újdonsült ismerőseim türelemre intenek, és hogy menjünk fagyizni. Tisztára mintha ők lennének a hatóság, és nem fordítva. Na azt nem mondom, hogy itt helyben letartóztathatnám őket, hiszen nem lenne miért, másrészt fel is vagyok függesztve, harmadrészt hihetetlenül szimpatikusak, és az ösztöneim most azt súgják, bíznom kell bennük, nem adtak még jelét az ellenkezőjének. Különben is, magánember is vagyok, nem csak rendőr, miért ne lehetnének barátaim? Kissé nagyon zűrösek, de hát próba szerencse. Hümmentve tűröm a fülem mögé a hajamat, és bizonytalanul bólintva kortyolgatom tovább a kávémat. A saját magam hozta fánkból nem kérek, eszek belőle igen gyakran, ez most az övéké, különben is ha még fagyizunk is, állati sok kalóriát kell majd lefutnom. Azt igyekszem nem észrevenni, hogy Hope olykor boronáló pillantásokat vet ránk. Kétlem, hogy Aiden esete lennék, ha jól sejtem az elmúlt hosszú hónapok során teljesen elszokott attól, hogy nőként kezeljen bárkit is, én meg amilyen munkamániás vagyok, már annak is örülök, ha nem néznek pasinak, ám miután szinte minden egyenruhában vagyok, vagy sportosan, nem véletlen, hogy nincsen senkim. Na jó, azért a bernáthegyit közel sem lehet senkinek nevezni. Egyelőre ő testesíti meg mindazt, ami boldoggá tesz.
- A befolyás... hát igen, az van. Állandóan leugattak az őrsön, hogy ne üssem bele az orromat a nagyok dolgába. Ettől függetlenül állok rendelkezésetekre. – Felelem végül a srácnak, miközben a hugával szemezek, mintha pusztán a gondolataim erejével kihúzhatnék belőle valami előleget, mert így csak faggatom őket, de nem jutunk előrébb. Végül kecsesen vállat rántok, akkor tegyük félre a dolgot, legalább erre a fél órára, és meglátjuk mi sül ki belőle a fagyizás után. Már csak el kell indulnunk, ha Hope kiválasztotta a végleges ruháját. Vagy már ez lesz az, ami rajta van? Azt én sem nagyon értem, hogy miért kérte el a címemet, erre hamar fény derül, kétlem,h ogy valami komoly rablóbanda lennének, hogy ezzel az infóval találjanak rám, és öljenek meg álmomban. Ennyire vagyok jóhiszemű, hogy talán nem kell tőlük félnem. Hippik, de nem veszélyesek. Sőt, hasonló mentalitással rendelkeznek,mint én. Öntörvényűek a maguk módján, ám ezzel nincsen gondom. Felpattanok, és várakozóan fonom karba a kezeimet, hogy az ajtó felé lépjek, letéve a már üres bögrét a dohányzóasztalra. Aiden lakása kicsi, de máris látszik rajta Hope keze munkája, azért egy nő jelenléte mégiscsak más, a kis szőke lány biztosan arébb tesz ezt-azt, és csakhamar jelentősége lesz az olyan fogalmaknak is, mint a mosogató, szennyeskosár, kukazsák. Nem lenne egyébként rossz ember Aiden sem, csak éppen tökéletesen elhagyatott. Örülök, az egymásra találásuknak.
- Bronxba.. Akkor itt hagyjuk a robogómat, vagy mivel megyünk? – Kérdezem Hope-ot, amíg Aiden utcakészre avanzsálódik. Most akkor fagyival kezdünk, vagy a rajzcuccokkal? Mintha még nem kristályosodott volna ki a dolog.

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Szomb. 20 Jún. - 8:26

Amber, Aiden &Hope

*Jó érzés, hogy mostantól nem napról-napra élek hanem tervezhetek a jövőt illetően. Az elmúlt másfél év gyötrelmesen telt el, nem mehettem Aiden és az anyám közelébe, nehogy bajt hozzak rájuk, hiába tudtam ki árulta el apát, hiába voltam szemtanúja több magas rangú katonatiszt csendestársi rendezkedésének, nem tehettem semmit sem egyedül. Ám mégsem volt eredménytelen az egyedül eltöltött idő, persze Aiden segítségével biztosan hamarabb és többre jutottam volna, de így is ráéreztem a képességem „ízére”, biztosabb voltam magamban, rengeteget gyakoroltam, az elhagyatott gyárépület pedig remek tanműhely volt ebből a szempontból. A mérgemmel még most is hadilábon állok, az a képességem halálos és nem egyszerű kezelni, de azt hiszem már valamennyire tudom kezelni és a megfelelő óvintézkedésekkel esélyes, hogy nem okozok nagy bajt. Na igen, ez az egyetlen dolog amit elvileg nem mondhatnánk el Ambernek, de e nélkül az egész történet sántít és értelmetlen. sajnos az én képességem az egyik kulcs, míg az átlagos emberek között élő többi mutánsé a másik. szóval még sem lesz olyan egyszerű ezt az egészet megosztani vele, mint ahogy Aiden gondolja. Szerencsére Amber van annyira jó fej, hogy bízni tudok benne és a rugalmasságában. Én nem tudhatom, hogy a hivatását tekintve mennyire van beavatva a jelenlévő mégis a kormány által titkolt mutánsügybe, és Aidennel sem beszéltünk arról, hogy ő mennyit mondott el Ambernek, de szerintem nem fog elájulni ha ezt a kis apróságot megemlítjük neki. A nyomozáshoz azonban szükséges, nélküle olyan mintha beküldenénk egy sötét szobába és azt kérnénk tőle, keressen meg valamit, de a valamiről nem mondanánk el, hogy micsoda, hogyan néz ki.
Értem én, hogy nem ért semmit, igen titokzatosak vagyunk de nem véletlenül, és ha elmondjuk neki a történetünket az elejétől a mostani végéig, akkor tudni fogja, megérti, azt is miért volt olyan fontos titkolózni és azt is – remélem – hogy miért hagyjuk ezt a fagyi utánra. Másfél évet elvesztegettünk, egy óra már igazán nem lehet akadály. A probléma nem szalad el.
Amber felszólalására elmosolyodom és jelentőségteljesen tekintek Aidenre, a csaj tényleg olyan mint egy feleség, és élvezem ahogy rá pírit a bátyámra. ezen a ponton gondolom azt mindkettőnk nevében, hogy megtartjuk a rendőrünket.*
-Majd megtudod. És ha megtudod, örülni fogsz annak, hogy hagytunk egyet nyugodtan fagyizni.
*Újabb titokzatosságot dobok be a társalgásba, aztán inkább a kávéra koncentrálok. Sok cukor, sok tej, ahogy én is szeretem. Bírom a csajt. Hamarosan ő is bírhatja a kávémat amit elé teszek, aztán én is kényelembe helyezem magam mielőtt elindulnánk. Előtte azért lopok még egy fánkot. A gondolataim száguldoznak és eszembe jut valami amit nem fogok elmondani Aidennek idejekorán. Megjegyzem a címet, magamban még párszor elmormolom hogy rögzüljön és további terveket kovácsolok mígnem Aiden gyanakodni nem kezd. valahogy el kell altatnom a gyanakvását, bár nem kezd el faggatni azért némi magyarázatra biztosan vár.*
-Csak a biztonság kedvéért, hogy én is tudjam hol találom.
*Sosem hazudtam még Aidennek, ő volt az egyetlen akit még egy ártatlan kamaszos füllentéssel sem terheltem, most is megpróbálom úgy fűzni a szavakat, hogy ne kerüljön bele igaztalan szó, de ha nagyon pontosan akarnám definiálni a dolgot, akkor már ez is hazugságnak számít. Ezért bele sem megyek a mélységeibe. Tényleg a biztonságot szolgálja Amber címe, és tényleg tudnom kell hol lakik, de arról nem volt szó, hogy egyfajta postahivatalnak, képzeletben bérelt postafióknak neveztem ki. *
-Hmmm….megfésülködhetnél. Én kész vagyok, felőlem indulhatunk. Ja, és el kell mennünk a cuccaimért is a külvárosba….Bronxba. Van egy váltás ruhám és kellenek a ceruzáim és a rajzmappám.
*Azt azonban már nem fogom elárulni honnan vannak.*

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Pént. 19 Jún. - 19:49

Amber, Hope & Aiden

Tudom-tudom magamtól is, hogy mit ígértem. A fagyizás előtt nem megyünk bele bővebben a témába. Nem beszélünk róla, hogy mit kellene megtenni, mert egy kicsit élvezni akarjuk azt, hogy most minden rendben van és minden jó, de azért nehéz elvonatkoztatni. Tudom, hogy Hope számára is ugyanolyan nehéz, de nekem sem egyszerű csak úgy a fagyira fókuszálni. Itt van Amber és ő sem tudja, hogy pontosan miért is hívtuk ide, neki is jó lenne tudni, hogy mi a helyzet, de mégis csendben kell maradnom addig, amíg nem végeztünk. Nehéz... komolyan nehéz. A lesújtó pillantást is megkapom, amikor elkezdek még ennek ellenére is beszélni, akkor azért elhallgatok. Egyértelműen női fölény van, így nincs könnyű dolgom és jó eséllyel se perc alatt leszavaznának, úgyhogy nem is próbálkozom a szembeszállással.
- tudjuk jól, de mégis még mindig neked van a legtöbb befolyásod hármunk közül, úgyhogy te tudsz nekünk segíteni. - teszem még hozzá, de most már mondhatni meghúzom magamat, nehogy komolyabb gond legyen abból, hogy még valami kicsúszik a számon. Az apró kis részleteket is csak azért árultam el, mert muszáj volt, mert szegény Amber azt se tudja, hogy mi a jó ég van, miért hívtuk ide és mit várunk el tőle. Az is kész csoda, hogy nem gyanakszik szegény valami veszélyesre, vagy hogy rosszat akarunk tőle, kihasználni. Jó persze nincs olyan fejünk... bár magamról nem nyilatkozom, én azért nem biztos, hogy mindenkiben könnyedén bizalmat keltek.
Arra azért tényleg értetlenkedve felszökik a szemöldököm, hogy vajon Hope mit is akar Amber címével. Ez a lakás jó lesz afféle főhadiszállásnak, nem kell nekünk másik, akkor miért fontos vajon, hogy hol lakik? Még sem szólalok meg azonnal, hogy rákérdezzek. Csak kiderül, hogy min töri azt a csinos kis buksiját. Valami biztosan jár az eszében, csak egyelőre még sejtelmem sincs, hogy micsoda. Egy újabb kérdő pillantás után hörpintem ki az utolsó kortyokat én is a bögrémből.
- Ha kiderül milyen turpisságon töröd a fejedet, akkor akár mehetünk is, én a részemről indulásra készen vagyok. - maximum egy fánkot még bedobok út közben, az még simán belefér. Úgyis be kéne vennem magamat a szobámba, hogy felkapjak valami utcait, addig még nem jutottam el, hiszen mégis csak a hugi volt az, aki a szobámban aludt.

♫ Listen to the man ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Szervezés indul! ϟ ©

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Kedd 16 Jún. - 21:26

Aiden, Hope & Amber

True lies

Kicsit úgy érzem, mintha mindhárman idegenek volnánk a másik kettő számára, igaz, ők testvérek, és sokáig együtt éltek, most nekik valami újraismerkedős fázis indult meg. Mégis oly természetesen módon fogadnak be harmadikba, most, hogy így koccintunk a kávékkal egészen furcsán érzem magam. Számomra természetes volt, hogy másoknak segíteni próbálok, de a nyílt hála tökéletesen meglep. Nem is a szavak, hogy zavarbaejtő módon leangyaloznak, hanem a gesztus, ahogyan természetesnek veszik, hogy anélkül, hogy kihasználnának, továbbra is számíthatnak rám.
- Én megmondtam neked Aiden, hogy máskor is be kéne vásárolni. – Több szót nem is vesztegetek a dologra, ez most kicsit olyan házsártos lennék, és mintha tényleg holmi barátnője lennék a srácnak, pedig csak egyszer aludtam nála, akkor is erőteljesen nehezményeztem, hogy még csak instant kakaó sem volt a garzonban. Oké, értem én, hogy elhanyagolja a kérőt, na de hogy a krémszinű függönyöket hónapok óta nem mosta senki, és tökéletesen üres még a kamra is... ideje volt már, hogy Hope megkerüljön, nem árt ide a dolgos kéz.
- Befolyás? Közrendőr vagyok, még csak nem is nyomozó. Örülhetek, ha utcára küldenek, és nem a forgalmat kell felügyelnem. Ettől még ismerek pár embert, de most olyan titokzatosak vagytok, nem is tudom, hogy miben kéne segítenem... – Nem mentegetőzöm, csak még nem tudok semmit az ügyről, hogy mélyebben nyilatkozzak. Félszemmel Aidenre pillantok, és arébb tolom a bögrémet, meg az ízesítőket. – Sok cukor, sok tej. Kérlek... – Nézek rá cinkos pillantással, majd vissza Hope-ra, hiszen a megkerült húggal eléggé azonos hullámhosszon vagyok, és tényleg mintha egy titkolt szövetségest látnánk egymásban. A fagyizás ennyire létszükséglet? Legyen, ennyit már igazán tudok várni, és miután szombat van, fel kéne nyalábulnunk a kutyámat, de szívesen velük töltöm a napot. Bólogatok, és ismét oldalra nézek, remélem készül a kávém, ha már Hope ilyen előzékenyen behozta a hozzávalókat. Szemétség, és árulás... Furcsán hangzik, kiváncsian várom.
- Szeretek tenni tényleg, végülis erről szólna a munkám. Persze, mondom, John F. Kennedy Drive 8868. Miért? – Kérdezek a hugira, és az órámra pillantok, részemről ha megvan a kávé, csak felhörpintem, és már indulhatunk is fagyizni.

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Pént. 12 Jún. - 17:05

Amber, Aiden &Hope

*Az első pillanatban megtaláltuk azt az összhangot ami kettőnk között volt, és amit hosszú időre elveszítettünk. Sokan mondták ránk, hogy mi vagyunk a legjobb testvérek, semmilyen rivalizálás nem volt köztünk, Aiden mindig is imádott, amióta csak az eszemet tudom, nem volt rám féltékeny, gondoskodott rólam és most is emlékszem még minden mesére amiket este elalvás előtt olvasott nekem. Én meg benne láttam az igazi nagy testvért, akire felnézhetek, akit nyúzhatok látástól-vakulásig, akinek a hátán fát lehetett vágni. Amikor eltávolodtunk egymástól mások bűnei miatt, nagyon hiányzott, mint ha kitépték volna a szívemet és a helyén csak egy fájdalmas, soha be nem gyógyuló seb maradt. Most a szívem Aidennel együtt visszakerült a helyére, bármit is kellett átélnem az elmúlt másfél évben, már nem számított, magam mögött hagytam és az örömteli jelennek éltem. nem csoda, hogy arra kértem a bátyámat, adjon még egy kis haladékot, hogy minél jobban kiélvezhessem az egymásra találásunkat, csak egy fagyi, aztán belevethetjük magunkat a világ legnehezebb projektjébe.*
-Igen, angyal vagy. Pontosan tudtad mire van szükségünk.
*Hogy mennyire nem oldódtak meg a dolgok, arra majd később térünk rá az én terveim szerint, addig is elkészítem Amber kávéját amit megígértem, csak hát eddig rajtam volt a paplan, azzal meg nem egyszerű, a reggeli első adagot pedig mi hörpintettük fel a nagy ébredés rituáléja alatt. Így legalább frisset kap, forrót és még egy kis tej is maradt ha azzal szeretné. Épp visszaérek a konyhából, kezemben a kávéval, tejjel, hónom alatt a cukros dobozzal mikor Aiden rákezd.*
-Hö…!
*Nem szúrom le, csak durcásan nézek rá amikor elcsípem a bűnbánó pillantást. Nem megmondtam, nem megmondtam? Kérdezem a szemeimmel és Amber elé pakolom a kávét, tejet, cukrot majd leülök, kiváló érzékkel nem közéjük. Szemet forgatok Aiden mentegetőzésére, a fejemet rázom, nem hagyom, hogy bármi is elrontsa a fagyizást. Kötöm az ebet a karóhoz, mert szeretnék néhány nyugodt és élvezetes percet másfél évnyi gyötrelem után. Fél óra ide vagy oda igazán nem számít, azok az emberek akkor is ott lesznek ahol most, szóval nem kell annyira rohanni.*
-Aidennek igaza van, ez nem munkamánia, hanem karitatív elfoglaltság. Önzetlen segítségnyújtás. És azért beszéljük meg fagyizás után, mert a fagyizás szent dolog, és másfél éve nem ettem fagyit és imádom, szeretnék nyugodtan elmerülni három gombóc színes cukros eper fagyiban. Utána rád zúdítjuk a bajunkat és pancsolhatsz a sok szemétségben és árulásban. Azt hiszem egy fagyi után sokkal könnyebben viselhető el.
*Szóval muszáj volt elmagyaráznom miért is nem szabad fagyi előtt beszélni a dologról, különben Aiden képes és türelmetlenségében nyakig mászik a kulimászba. Szerettem volna még pár perc nyugalmat, mert ha elkezdjük, ki sem fogunk látszani belőle, egy merő feszültség lesz az életünk addig amíg nem járunk a végére és abból amit tudtam és amit Aiden tudott, biztos voltam abban, hogy nem pár hétig fog tartani az egész, hanem sokkal hosszabb ideig. Most egy kicsit jobban álltunk, de nem sokára pénzre lesz szükségünk azért pedig meg kell dolgozni. Csak, hogy én még nem vagyok nagykorú, az iskolát sem végeztem el, nem mehetek el sehova legálisan dolgozni, az illegális munka pedig elég veszélyes, ha lebukok, annyi a rejtőzködésnek. Azt viszont nem hagyhatom, hogy Aiden egyedül viselje a terhet, ráadásul Amber sem dolgozhat nekünk ingyen, szóval egy tervre volt szükségünk.*
-Amber. Eszembe jutott valami de ahhoz is a te segítséged kell. megmondanád a teljes neved és a címed?
*Nem fogom elmondani miért van rá szükségem, mert akkor Aiden felidegesíti magát, az sem volt biztos, hogy sikerrel járok, de meg kellett próbálnom. Belekortyoltam a maradék kávémba és ha Amber még mindig nem vette észre az övét akkor elé toltam mosolyogva.*

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Kedd 9 Jún. - 20:25

Amber, Hope & Aiden

Végre együtt, hát persze, hogy nem aludtunk valami sokat. Így is annyi minden van, amit még átbeszélhettünk volna, de azért alvás is kellett, hiszen ma sem áll könnyű nap előttünk. Van még dolgunk bőven, olyan embereket kell megtalálni, akikről egyelőre még semmit sem tudunk szinte, de akik ártottak a családunknak és árthatnak még akár másoknak is, ezt pedig nem hagyhatjuk csak úgy. Tenni kell róla, hogy Hope ne éljen félelemben, hogy visszatérhessen idővel a normális életébe és ne kelljen attól rettegnie, hogy valaki megint megpróbál tenni ellene, mert félnek, hogy felismerte valakinek az arcát, vagy megjegyezte. Így is nehezemre esik, hogy ezt az egész témát elpakoljam egy könnyed fagyizás utánra, de megbeszéltük és igyekszem ehhez tartani magamat. Két nő van most ellenem, ebből az egyik a húgom, jó fiúnak kell most lennem, mert egyértelműen túlerővel állok szemben.
- Így van és túlságosan sajnos a hűtőm se volt feltöltve, csoda, hogy volt pár maradék. - meg hideg kaják, no meg kávé. Alapfelszereltség azért akadt, de kb. ennyi. Ezzel is elvoltunk este, de most a fánk tényleg életmentő. Hope-tól már szinte előre megkapom a mondhatni fenyítést, csak hogy jól viselkedjek, pedig még nem is mondtam szinte semmit sem erről az egészről, pedig szívesen tenném. A fagyizásig viszont várni kell, addig maradnak a bókok, amiket szinte úgy húz ki belőlem a húgom. Végül is jogosak, de... akkor sem kell lépten-nyomon ismételgetni.
- Rendőr vagy, több a befolyásod mint nekünk, de... még sem hivatalosan tudsz ezzel foglalkozni, ami számít, mert... kétlem, hogy hivatalosan bárki is mellénk állna, sőt jó eséllyel lehetnek befolyásos személyek is azok között, akik... - végül mégis elharapom a mondatot, és magamban tartom, amit mondani akartam tovább. Hope-ra pillantok futólag, mert bőven lehet, hogy itt jön majd a következő leszúrás, amiért mégis csak belementem a dologba bővebben, pedig arról volt szó, hogy csak fagyizás közben, bár é most csak a kérdésekre válaszoltam, azt lehet igaz? - De majd fagyizás után, vagy közben, a többit. - mosolyodom el végül. Tudok én figyelni erre, csak nem mindig megy a dolog tökéletesen, hiszen mégis csak e körül pörög az agyam, és nagyon nehéz most a laza fagyizásra fókuszálni, miközben megoldásokat akarok minél előbb.
- Igen, tényleg jól áll, és nem hiszem, hogy munkamániás lennél, csupán... szeretsz tenni másokért. - legalábbis nekem inkább ez jött le belőle. Lehet, hogy ezt túlzott mennyiségben teszi meg, igazából nem tudom, de... mivel nekem segített, saját szakállára, ezért nem fogom azt mondani, hogy hiba volt, vagy nem kellett volna megtennie, hülye lennék.

♫ Listen to the man ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Szervezés indul! ϟ ©

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Vas. 7 Jún. - 21:40

Aiden, Hope & Amber

True lies

- Meg is lepődtem volna, ha gyorsan elalsztok. – Járatom a tekintetemet a testvérpár között, Aiden már elejétől kezdve szimpatikus volt, olyan fazon aki mellett érdemes kiállni. Át tudtam érezni, hogy hónapok óta keresi a testvérét, aki szinte indok nélkül tűnt el, és közel sem zavart, hogy nagyon züllött volt a külseje, egy ócska bérlakásban lakott, amiről sütött, hogy nem igazán igényes, mindez érthető volt. Örültem, hogy részt tudtam venni abban, hogy egymásra találjanak, és talán mindkettőjük élete új, szebb fordulatot vesz. Már maga a tény is, hogy valahogy ezt megosztanák velem, afféle barátkozásként, meglepő. Szinte mindenki egy arctalan rendőrt lát bennem, bizonyos pasik ezen túl inkább a nőt, mint a barátot, így alaposan meglepett az a telefonhívás, annyira viszont nem, hogy visszautasítsam. Kaptam magam, gyorsan körülnéztem, hogy milyen ruhákat tudok vinni, és már mentem is. Nem tudom, hogy mennyire fogok beilleni a kettősükbe, hiszen még nekik is ismerkedniük kell, túl sok időt nem hagytak rá, máris hívnak, hogy együtt örüljünk az egymásra találásnak. Végülis benne vagyok, már tegnap délután amikor tegeződést játszottunk Aidennel, már akkor volt valami szimpátia, Hope pedig elveszett, majd meglett báránykaként igazán tüneményes lánynak tetszik. Most éppen sután megveregetem a kis szöszi vállát, nem tudtam, hogy ennyire nagy barátnők lettünk, Aidennel pedig összemosolygok a lelkesedésen.
- Angyal? Hát köszi. Gondoltam ha most keltetek, még nem volt idő vásárolni, tegnap este meg nem azzal töltöttétek az értékes perceket, hogy kaját szerezzetek reggelre. – Félmosolyba illesztem a mondandómat, ők már vélhetően sok témát átbeszéltek, ami nem is nagyon tartozik rám, ezen nem akadok fenn. Ülök le a kanapé szélére, és várom, hogy Hope elszeleljen átöltözni az általam hozottakból, meg azt is, hogy valaki a kezembe nyomja az ígért kávét. Egyenlőre ez utóbbi nem következik be, így csak járatom borostányszín tekintetemet, megvagyok én kávé nélkül is, hajnalban már ittam egyet, hogy üde legyek a bernáthegyi mögött kocogva.
- Nem oldódott meg? Nocsak... de akkor biztosan én kellek nektek? Nem az iroda? – Kérdezem őket érdeklődve, Hope még azt is hozzáteszi, hogy előtte fagyizzunk. Mintha az egész sztori kicsit viccelődésbe fúlna. A testvérek rém aranyosak, de mintha nem lehetne komolyan venni egyetlen szavukat sem. Érdekes.
- Oh, köszi, ritkán vagyok civilben, most magamra kaptam az első rongyot, ami jött. Rossz dolog, hogy nem végezhetem a munkámat, kifejezetten unotkozom. Munkamániás vagyok, ugye? – Húzom lejjebb a nyári ruha viszonylag rövid szárát, nem szoktam meg, hogy így öltözzek. Szégyenlős nem vagyok, de mégiscsak egy pasinak mutogatom itt a combomat, vagy mifene, és a nagy melegben még harisnyát sem vettem.

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Pént. 29 Május - 7:57

Amber, Aiden &Hope

*Vigyorogva belebokszolok a vállába, tudom, hogy ugrat de azért ezt megérdemelte. Biztos vagyok benne ha eddig nem aludt jól, most azért gyorsan elnyomta az álom, ugyanúgy lehet ezzel mint én. Testvérek vagyunk, ismerjük egymást, hozzám hasonlóképp élheti meg a dolgokat, én úgy vagyok vele, hogy a jót sokkal könnyebb egyetlen perc alatt megszokni. Tudom, hogy sok minden vár még ránk és nem lesz egyszerű, de ha már megtaláltuk egymást, örüljünk is neki. Van fedél a fejünk felett, én a jég hátán is megélek az elmúlt másfél évnyi gyakorlás után, valahogy csak elleszünk, mindenképp könnyebb lesz mint eddig.*
-Nem tudom, aludtam.
*Vigyorgok bár ezt még nem látni hiszen ekkor a konyhában szöszmötölök még, csak a fánk emlegetésére rohanok ki és egyből el is marom magamnak. Persze azért fogok hagyni nekik is, de a reggeli álmosságomat mintha elfújták volna, tettre kész vagyok és buzog bennem az életkedv. És még nem ittam meg a kávémat. Közben csekkolom Amber kávé kérését és nem is felejtem el, de előbb a fánk, aztán az átöltözés jön, paplannal nem egészen elegáns felszolgálni a kávét. Sietek is átöltözni, sokkal kellemesebb akkora vagy majdnem akkora ruhákban mint amilyen én vagyok, persze nem minden illik rám tökéletesen, de azért önmagam lehetek és közelebb kerülök a komfortzónám határaihoz. Sietek elkészíteni egy újabb adag kávét, addig hagyom őket beszélgetni, bár hallok minden szót. A nyomozásról van szó, de elég bonyolult az egész főleg így reggel, Amber semmilyen részletet nem ismer, ami az aktákban állt annak a fele sem igaz, ami pedig ténylegesen megtörtént arról soha senki nem beszélt. Különben nem hagyta volna abba a rendőrség hivatalosan az utánam való nyomozást. Mindent eltussoltak, nem véletlenül, hiszen egészen magas rangú katonák vannak benne a történetben. Elkészül a kávé és kiviszem Ambernek, majd a magamét fogom két kézre és belekortyolok. Még meleg és finom, édes, sok tejjel.*
-Sokkal bonyolultabb, de eldöntöttük, hogy fagyi előtt nem beszélünk róla. Csinos vagy Amber, jó ez a kis ruha. Igaz Aiden?
*Egyébként tényleg megbeszéltük, hogy előbb fagyizunk és amikor már tökéletes a kedvünk, ráérünk tervezni és megbeszélni a dolgokat. Addig meg, legalább vegye már észre milyen csúcsszuper a rendőrnéni, jót tesz a reggeli kómának, ahogy elnézem Aident neki valahogy nehezebb átállnia a jobbra fordult életünkre. Talán öregszik? Azért elég dögös így kócosan is. Rávigyorgok, biztosan szemet forgat a megjegyzésemre és a kérdésemre, én csak vállat vonok, végül is igaz, már tegnap is mondtam, hogy Amber jó nő.*

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Csüt. 28 Május - 10:14

Amber, Hope & Aiden

- Valakinek muszáj, ha már te ennyit alszol. - mosolyodom el, de persze csak ugratom. Nem volt könnyű az élete eddig, megértem, hogy végre úgy istenesen ki akarta aludni magát, én is örülök neki, hogy végre volt rá lehetőségem, de ha már teendő van, akkor úgy sem tudok sokkal tovább aludni, azért is dobott ki végül az ágy. Csak a kávé kellett, aztán majd szépen lassan rendesen is felébredek, menni fog az, remélhetőleg amíg Amber ideér, addig sikerül. Na persze arra nem számítok, hogy ez majd ennyire hamar történik meg. Mintha csak a szomszédban lakna, pedig még a ruhákat is össze kellett válogatnia, no meg fánkért is elment. Azért ez... hát lássuk be tényleg szokatlan azt hiszem mindkettőnk számára. Idejét se tudom, hogy mikor ettem legutóbb fánkot, vagy mondjuk a már tervezett fagyit. Sikerült teljesen rászoknom a félkész kajákra, fagyasztott pizzára, meg persze a konzervekre, mindenre, ami gyors és laktat.
- Jól határozottan, azt hiszem mindketten régen aludtunk ilyen jól, maximum sokáig maradtunk fenn. - ejtek meg azért egy mosolyt. Aztán hajtom is be mögötte az ajtót, miután Hope már persze le is támadta a tőle várható hatalmas lendülettel. Azért még megejtek egy zavart tarkó vakarást, mert hát a jó ég tudja, hogy Amber mennyire értékeli ezt a nagy letámadást, amit most kapott. Ettől persze rendkívül jó látni azt, hogy milyen jó kedve van, és hogy milyen jól van, mármint a húgomra gondolok. Mintha nem is történt volna vele semmi... bár persze mindenkiben nyomot hagynak a rossz dolgok, de mégis csak azt látom rajta, hogy most tényleg jól van, mosolyog, boldog és még Ambert egy puszival is jutalmazza, ami jogos, a fánk tényleg remek ötlet volt. Már csak azt hiszem nekem kell ezt a fene nagy jókedvet átvenni, de hát... a ruházkodásba meg aztán végképp nem tudok beleszólni, de jó látni, amikor Hope már nem az én ruháimban kerül elő. Egyszerűen jó érzés, hogy rendes ruhában van, tisztán, fánktól maszatosan. Eszem ágában sincs szólni neki, nem zavar, sőt, jó így látni.
- Igen Hope, Amber egy igazi angyal, hogy még fánkot is hozott nekünk és segített téged megtalálni. - hálás mosollyal pillantok rá. Azt hiszem talán a korkülönbség miatt lehet, hogy én azért nehezebben váltok vissza, mint ő. Én azért valahogy nem tudom csak úgy elfelejteni azt, hogy mik történtek, mintha nem is lettek volna, nekem még kicsit több idő kell hozzá, no meg régen sem voltam azért annyira rendkívül kötetlen típus, ha azt vesszük, mármint... nem voltam annyira vidor és nevetős.
- Nem mondanám, hogy hirtelen minden megoldódott, ez az ügy... jóval bonyolultabb, mint ahogyan eredetileg számítottunk rá. - teszem még hozzá, mert látom azért rajta, hogy viccelődésnek kezeli igazából a helyzetet. Végül is megértem... Hope nem tudhatja, hogy miért tűnt el. Én viszont már tudom, és nem hagyhatjuk annyiban a dolgot. Sem azt, amit a családunkkal tettek, sem pedig azt, ami... várhat rá, ha netán megtudják, hogy megtaláltam és hogy életben van.

♫ Listen to the man ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Szervezés indul! ϟ ©

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Vas. 24 Május - 17:08

Aiden, Hope & Amber

True lies

Meg sem fordult a fejemben, hogy kihátráljak a meghívás elől. Egyrészt semmi dolgom a következő pár napban, és rá kellett ébrednem, hogy ha mindig csak a munkámnak élek, akkor egyedül leszek mindig. Lehetek úgyis felelősségteljes, ha vannak barátaim. Aiden egészen szimpatikusnak tűnik, most hogy levetette a ziláltan idegbeteg stílusát, ami egyébként még érthető volt, ám kedvelhető, jópofa testvérpárnak tűnnek, pedig amikor ketten voltak, abból csak pár percet láttam, mert nem akartam zavarni. Nem kihasználás, ha a segítségemet kérik néhány használt ruhadarabban, ennél azért több kell hogy rosszul érezzem magam. Hope-nak biztosan kellenek ezek a ruhák, mellette meg indok, hogy találkozzanak velem. Ennyire nem vagyok kishitű, hogy mártírt csináljak magamból, hogy rám úgysem kiváncsi semmi, így vidáman tettem le a telefont, hogy kezdjek a készülődéshez. S ahogyan mondva volt, nem sokkal később már megtisztulva kopogtatok náluk. Nyílik az ajtó, nem tudom letörölni az arcomra futó mosolyt, úgy néz ki, mintha le sem feküdt volna aludni, hatalmas karikás szemek. Igaz, előtte igen zaklatott életet élt, amit egy nap alatt nem lehet kipihenni. Majd én leviszem magammal futni a folyó szélére, ha hagyja, és szívesen formába dobom.
- Fent voltam már régen álomszuszékok. Van mit kipihinnetek. Jól telt az éjszaka? – Kérdezek vissza, vélhetően átbeszélgették a napot, de még az alvásidőt is, így nem csoda, ha most kissé leharcoltak. Nem baj, úgyis beáll majd valami normálisra a kapcsolatuk, a lényeg, hogy boldogság köszöntött rájuk. A kis dobozt fogom meg, és hagyom, hogy Aiden kihúzza alól a ruhásat. Ugyan már kávéztam, de miért is ne, kettőbe még nem halok bele. – Kérek, köszönöm! – Halkan felnevetek, amikor lerabolják a fánkot, még jó, hogy én gondoltam ilyesmire, mert ezek itt aztán mindennel el voltak foglalva, de bevásárolni nem sikerült. Nélkülem gyakorlatilag éhen haltak volna. Kis túlzással.
- Vegyétek, és egyétek. – Most már a másik doboz is kikerül a kezemből, míg én magam beljebb lépek, hogy az ujjaimat tördelve nézelődjek a bejárat környékén. Szokásom, hogy ha zavarban vagyok, akkor hajlamos vagyok leverni dolgokat, vagy átesni mindenen. Nem tudom, hogy ez most miért van, így igyekszem nem moccanni. – Neked! Szólj, ha segítsek. – Felelem vidoran, és mégiscsak lecsüccsenek a kanapé szélére. Érdeklődve figyelek Aiden szavaira, kissé úgy tűnik, mintha viccelnének. – Egy nyomozásnak? Felcsaptunk privát nyomozóirodának? – Kérdezem vicceskedve, azt hittem egyszeri dolog volt, hogy segítek a srácnak, hát hányan vannak még eltűnve a családból. Kissé feljebb húzom az egyik lábamat, be van állva a futástól, lehet, hogy rosszul léptem. Ez még nem fog gátolni a fagyizásban, majd délután beborogatom, vagy ilyesmi. S mivel nyári ruhában vagyok, nem túlzottan felöltözve, véletlenül láthatja, hogy amúgy igen formás a vádlim.

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Szer. 20 Május - 7:42

Amber, Aiden &Hope

*Rég láttam Aident, de emlékeztem a kócos fejére ahogy minden nap meglepte vele a reggelt. Annyira kómás tud lenni, hogy csak na, de most az a mosoly az arcán határozottan sokat javít az eddig megszokott fején. Olyanok vagyunk mint két vigyorgó vadalma, tejbetök, nem tudunk betelni egymás látványával és a tudattal, hogy egymásra találtunk és megint együtt vagyunk. Már nagyon elszoktam a civilizált reggelektől, jó esik felkelni az ágyból magamon még a takaróval kisétálni a szobából és lazán leülni az asztalhoz. Kicsit még álmosan de jókedvűen, érezve a kávé fantasztikus illatát. Elcsépelt már, de igaz, hogy az ember csak akkor tudja értékelni az apróságokat amikor nélkülöznie kell. Hát én most értékelek, mosolyomat csak egy jóleső, az ébredezést levezető ásítás szakítja meg. Odabújok Aidenhez mikor magához húz, ennél csodásabb már nem is lehet. Biztonságban és szeretve érzem magam és így is maradnék még egy kicsit, eltolva a kávé készítés feladatát, de Aiden még a mondatot sem tudja befejezni, máris kopogás hallatszik az ajtón. *
-Már itt is van? Korán keltél bátyó.
*Én is felpattanok de aaz ellenkező irányba indulok a nagy "szoknyámmal" hogy elkészítsem a kávémat. Egy kicsit macerás fél kézzel megcsinálni mindent, de most nincs kedvem visszamenni a szobába Aiden nadrágjáért, különben is ugyanaz lenne a helyzet, mert azt is fognom kellene. Egy szál ingben viszont nem mutatkoznék a bátyám előtt, azt meghagyom Ambernek.....bár ahogy elnézem a melegítőnadrágos Aident, nem most fogja meghódítani. Igaz a kócos feje elég szexi. *
-Szia Amber! Kérsz kávét?
*Az én kávém elkészül, épp jókor mert valami fánkot hallok emlegetni, még a nyál is összefut a számban. Te jó ég, nem is tudom mikor ettem utoljára fánkot, azt még elcsenni sem lehet mert általában rendőrök veszik és mindig áll egy a fánkosnál. Most viszont, Amber hozott fánkot, tök jó fej. Kifelé menet leteszem a kávémat az asztalra, ha kér ő is azt majd megcsinálom később. Elé sietek, már amennyire tudok sietni a paplanomban. *
-Fánk! Imádlak! Igen, igen, ezért a fánkért jár neked egy fagyi.
*helyeselek Aiden után és kikapom a kezéből a fánkos zacskót, majd Amber arcára is nyomok egy puszit, had érezze magát családtagnak. Ha sikerült megszereznem a zacsit, a zsákmányommal az asztalhoz megyek és egyet máris kiveszek belőle, a dobozra mutatva érdeklődöm a ruhatáram felől.*
-Ezt nekem hoztad? Ruhák?....Köszi. Máris öltözöm és csinálok még kávét.
*Azzal újra beleharapok a fánkba de most ott marad a számban, mert egyik kezemmel a dobozt tartom, a másikkal a paplant. Hercegnősen vonulok be a szobába, hogy két perc múlva egy már jobban rám passzoló nadrágban és pólóban jöjjek vissza. A fánk időközben elfogyott, csak a szám sarkában lévő morzsa és töltelék jelzi, hogy mit ettem az imént.*
-Isteni volt, te egy angyal vagy. Igaz Aiden?
*Nem, nem azért csikarok ki belőle egyetértést mert össze akarom őket boronálni. Nem. Kettesben hagyom őket újfent, kávét készítek, ha Amber nem kért akkor akárkinek, az enyémet viszem magammal.*

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Hétf. 18 Május - 20:49

Amber, Hope & Aiden

Isteni a reggel, valahogy most még az sem képes csökkenteni a kedvemen, hogy tudom, hogy még sok minden vár ránk, még hozzá sok rossz is. Nem, egyszerűen nem tud most semmi sem kizökkenteni, túlságosan jól vagyok, túlságosan boldog vagyok és túlságosan szépnek tűnik az élet azzal, hogy végre megtaláltam a húgomat. A tegnap este, a beszélgetés egyszerűen csodás volt és most azt látni, hogy még kissé kómásan, de épen, tisztán és egészségesen csoszog ki a szobámból, miután jól kialudta magát, az még mesésebb érzés. Képtelen vagyok már csak a látvány miatt is letörölni a mosolyt az arcomról, amikor pedig egy puszi után lehuppan mellém csak még inkább elönt a boldogság. Nehéz nap vár ránk, hiszen Amber talán nemet mond, akkor pedig ketten maradunk, meg akikről ő beszélt, vagy... akiről, ez még kissé zavarosnak tűnik nekem, de hát majd megértem. De talán Amber mellettünk lesz és segít, addig pedig még itt a reggel, a kávé és a nyugodt ébredés esélye, aztán majd gondolkodunk minden máson
Figyelem, ahogy felhúzza a lábát, én pedig azért még egyszer legalább átölelem a vállát, hogy kicsit magamhoz húzzam, élvezve a közelségét. Csak fél kézzel, a másikban simán elegyensúlyozom a kávét, nem jelent gondot. Csak aztán engedem el és iszogatok tovább, hiszen fel is kell ébredni. - Van, tej a hűtőben, cukor ott az asztalon, hogy ne kelljen nyújtózkodnod a felső polcig. Amber pedig talán már nem sokára itt is... - és kb. itt érkezik a kopogás. Na igen, a hölgyemény gyors volt, azt nem tudom, hogy fut reggelente és ezért korán kelő típus. Én nem mondanám magamat annak, inkább simán keveset alszom jó ideje. Későn fekszem, és akkor kelek, amikor kidob az ágy. Eleve nehéz mélyen és hosszan aludni, ha folyton frusztrál az, hogy talán a húgod valahol kivérezve fekszik egy árok szélén... úgy azért nagyon távolról elkerül a nyugodt álom. A kávét leteszem és már pattanok is fel. Hát igen mackónadrág, kócos haj, szóval nem vagyok épp a legjobb állapotban, de hát nem randira készülök és amúgy se gondoltam, hogy ilyen hamar ideér.
- Szia! Azaz jó reggelt! Jó gyors voltál, mi még javában ébredezünk. - tárom ki előtte egy széles mosollyal az ajtót. Mintha kicseréltek volna a tegnaphoz képest, mármint ahhoz képest, amikor először találkoztunk. Akkor azért elég morcos voltam és nem volt az arcomon mosoly, vagy jó kedv. Érthető, akkor még semmit sem tudtam a húgomról, nem voltam épp a legjobb passzban. - Csak nem... fánk? - pillantok a doboz tetején lévő zacsira már-már vigyorogva és gyorsan, ha nem ellenkezik nagyon az egészet át is veszem tőle, hogy aztán sarokkal bevágjam az ajtót, a dobozt pedig a nappaliban tegyem le az asztalra és beinvitáljam őt is magam mögött.
- Szóval arra gondoltunk, hogy meghívnánk fagyizni és megbeszélnénk... a részleteit egy nyomozásnak, ha benne vagy és nincs fontosabb dolgod. - oh tudom én, hogy nincs semmi dolga jelenleg, hiszen kitessékelték a munkájából. Jó eséllyel épp halálra unja magát, de azért megadom neki az esélyt, hogy visszakozzon, ha épp arra lenne nagyobb igénye, mert mégis csak inkább pihenne egy nagyot és nem ártaná bele magát mindenféle zűrös ügyekbe. Nem várhatom én el tőle, egyikünk sem, de tény, hogy jól jönne egy tapasztalt és bevállalós zsaru segítsége, mást pedig... nem igazán ismerünk.

♫ Listen to the man ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Szervezés indul! ϟ ©

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Pént. 15 Május - 18:25

Aiden, Hope & Amber

True lies

Az első saját ügyem, amit megoldok, és még csak el sem mondhatok senkinek. A felfüggesztésem tart, még van belőle közel egy hónap, talán ha szépen nézek Adamre, visszaenged az utcára két hét után, addig kétlem, hogy látni akarna. Vagyis mégis, csak az ágyában! Na nem, abból nem eszik. A főiskolán még voltam olyan hülye, hogy engedtem a csáberéjének, amelynek sok fiatal lány bedőlt már, nem állok vissza a sorba. Maradok közrendőr ameddig csak kell, nem érdekes az előléptetés sem. Áthelyezhetnek, ez igaz, ám ha magamtól kérvényezem, akkor rögtön utánamennek, hogy mi a zűr a jelenlegi helyen, úgyhogy kibírom. Főleg, hogy végre tudom magamról, nem hiába teszem, van értelme a munkámnak. Másoknak szenteltem a hivatásomat, nem véletlen, hogy jó érzéssel tölt el, hogy másokat jókedvűnek látok. Talán kicsit kimértnek tűnök, de csak azért, mert sokaknak kell megfelelnem, valójában nagyon is fűt a tettvágy, állandóan célokat tűzök magam elé. Most éppen egy marathonban gondolkozom, nem is tűnik annyira halálosnak. Ha lefutottad a tizet, a maradék harminckettő már nem vészes, állítólag. Szoktam futni, naponta többször is, ám sosem ekkora távokat, csak két-három mérföldet, mert nálunk abban mérnek, míg a marathoni táv kilóméterben említendő. Muffy egyébként is rém mozgásigényes, nem tehetem meg, hogy a böhöm nagy bernáthegyit egész napra bezárom a lakásba. Ezért adódhat úgy, hogy a kettős, akikhez igyekszem, vélhetően még a kelés határán, míg én már jó régen fent vagyok.
Éppen a reggeli sétából jövünk vissza, amikor megcsörren a telefon. Meglep, hogy Aiden máris felhívott, azt hittem, hogy nálam csak udvariassági gesztus lesz, sosem fog jelentkezni, hálásabb, mint elsőre tűnik. Némi ruhát kér kölcsönbe, próbálom ezt nem kihasználásnak venni, végülis elég jó viszony alakult ki köztünk, talán ez ennek szól. Körbenézek egy almát rágcsálva a ruhatáramban, Hope alacsonyabb mint én, alkatra szintén nem nagydarab, így viszek egy szoknyát, egy nadrágot, pólókat, egy-egy blúzt, pulcsit. Az egész belefér egy kartondobozba, és mivel a robogómnak a kalaptartóján bőven van hely, még le fogok ugrani a sarki kisboltba még néhány csokis fánkért. Ha kiröhögnek, hogy rendőrként mi mást, akkor a képükbe vágom. Gyorsan letusolok, és egy kevésbé hivatalosabb nyári egyberuhát veszek fel, sötét harisnyával, mégis a kismocin nem lenne jó ha csak úgy be tudnának lesni alám. Úgy húsz perccel később már kopogtatok a lakás ajtaján, fél kézzel egyensúlyozva a kartondobozt, rajta meg a sütiset.

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Kedd 12 Május - 7:39

Amber, Aiden &Hope

*Úgy aludtam mint akit fejbe vertek, vagy ha szebben szeretném kifejezni magam, mint egy jóllakott csecsemő. Amikor felébredtem, pont úgy találtam magam mint amikor lefeküdtem. Az utóbbi időben, míg a raklapokból összerakott „ágyamon” aludtam – csak, hogy ne kelljen a földön – rengetegszer felébredtem, mert meg kellett fordulnom. Mindenhol nyomott, kemény volt és zsibbadtam, hiába nem szoktam hozzá a spártai életmódhoz. A mozdulatlan helyzetemet tekintve sem zsibbadt el egyetlen végtagom sem, kényelmes volt, illatos, és napfényes, némi közbeszúrt árnyékkal. Elmosolyodtam, Aiden nem volt mellettem de tudtam, már csak abból is, hogy az ágyban ébredtem, hogy ott van nem messze tőlem. Friss, erős kávé illata óvakodott be a félig nyitott ajtó résén át, némi szöszmötölő hanggal kísérve. Újság zörgése jut el hozzám, egyébként csend van a lakásban, a saját légzésemet is hallom. Annyira megnyugtató és boldogító, hogy elmosolyodom, majd nagyot nyújtózkodom. Szokásommá vált mert muszáj volt, most viszont kifejezetten jólesik, úgyhogy megismétlem még párszor mint egy lusta macska. Új élet vár rám, ez tudatosul bennem szinte azonnal ahogy pár perc után leteszem a lábaimat az ágy elé. megmozgatom a lábujjaimat is, istenem, de régen ébredtem mezítláb. Ez most luxusnak tűnik azok után, hogy cipőben, csizmában aludtam hónapokon keresztül, halkan fel is kuncogok mint akit finoman megcsiklandoztak. Tíz ujjal szántok végig a hajamon, este nem fogtam össze, most bezzeg olyan mint a szénaboglya, viszont meglepően könnyen ki tudom „fésülni” az ujjaimmal. Na persze, ennyit jelent a 2in1 sampon. Nem veszem fel Aiden nadrágját, a paplant tekerem magamon körbe, még élvezkedem egy kicsit a melegében. Mint egy hatalmas szoknya úgy áll rajtam és pont úgy fogom a két kezemmel mint Aiden nadrágját. Amikor kiérek és meglátom a bátyámat, a szám csak a füleim miatt nem éri körbe a fejemet, akkora mosolyt eresztek meg. Adok neki egy nagyon cuppanós puszit mielőtt lezöttyenek mellé, a lehető legközelebb, felhúzom a lábaimat és takaróstól átölelem, az államat meg a térdemre támasztom. Onnan nézem Aident és csak nézem és csak nézem….mielőtt nagyot sóhajtva, a mosolyt meghagyva arcomon köszönök neki.*
-Jó reggelt! Csodaszép, kívánnod sem kell. Nem is emlékszem mikor aludtam utoljára ilyen kényelmesen, finoman, mozdulatlanul. Kávé! Van tej? Cukor? Ambert mikor hívod fel?
*Akkoriban kezdtem el kacérkodni a kávéval mikor elkezdődtek a bajok. Nem igazán emlékszem milyen volt, azóta nem ittam. De sok tejjel és cukorral biztosan finom és jól fog esni. Azt nem tudtam, hogy már beszélt Amberrel, nem hallottam beszélgetést mikor felébredtem.*

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Hétf. 11 Május - 20:16

Amber, Hope & Aiden

Őszintén megmondom régen nem aludtam már ilyen nyugodtan. Sokáig voltunk fent este és miután Hope elaludt nem akartam már azzal foglalkozni, hogy telefonálok, amúgy se lett volna jó ötlet felkelteni Ambert, ha esetleg már alszik és én is kellően fáradt voltam. Mégis csak sok minden történt tegnap, és a legjobb benne az, hogy sok jó, de az attól még ugyanúgy le tudja szívni az ember energiáit, az enyémet legalábbis sikerült és igen tudom, talán egy kiadós borotválkozás is rám férne így reggel, de egyelőre még elég rendesen nyúzott vagyok, hogy bevállaljam. Így is igyekszem csendben ébredezni, hogy ne nagyon ébresszem fel a húgomat, aki még békésen alszik. Lefőzök egy röpke kávét, hogy legyen azért mit iszogatni, no meg a nyúzott ábrázatomba valami életet leheljek, szóval lassacskán a kávé jellegzetes kesernyés illata kezdi el betölteni a konyhát, bekúszva az alig behajtott szobába is.
Csak aztán állok neki keresgélni a tegnapi ruháim között, amíg a kávé iható állapotúra hűl, hiszen kell az a névjegykártya, amin rajta van Amber száma. Felhívom, és mondjuk ha le tudtuk a reggelit, délelőttre elhívom ide, aztán elmegyünk fagyizni. Legalábbis ez a terv így a kezdetekre. Szóval gyors tárcsázás, majd rövid egyeztetés vele, hogy mi is a terv. Szeretnénk meghívni fagyizni, ám ha tudna kölcsön adni, azaz hozni pár ruhát Hope-nak az nagyon jó lenne, mert a sajátja használhatatlan, az enyémben pedig még sem jöhet. Egy póló még csak-csak, ha nagy is rá, de a nadrágjaim azért furcsán állnának sajnos rajta és nem akarom, hogy kellemetlenül érezze magát. Amint a telefon is meg van, akkor ülök csak szépen vissza az asztalhoz, és húzom magam elé a még tegnap beszerzett újságot... vagy még tegnap előtt? A fene tudja, őszintén szólva már alig emlékszem rá, hogy mikor is vettem ilyesmit, igazából nem is kimondottan fontos, most csak unaloműzés gyanánt futom át, arra ez tökéletes.
Csak akkor pillantok fel következőre, amikor már meghallom a csoszogó hangot a szobám felől. Nem volt álom szerencsére, pont e miatt szökik azonnal mosoly az arcomra.
- Szép jó reggelt álomszuszék! Kávét? - őszintén szólva fogalmam sincs, hogy él-e ilyesmivel. Régen még csak-csak, de hogy mostanság telt-e rá neki azt nem igazán tudom. Persze készíthetünk mondjuk kakaót is, vagy hasonlót, az se jelent gondot, az a lényeg, hogy olyat igyon, ami jó neki, aztán majd lesprintelek mondjuk valami friss péksütiért mielőtt Amber ideérne, hogy a reggelit is letudjuk még előtte, vagy... akár vele együtt, a jó ég tudja, hogy mennyire gyakran szokott időt fordítani az evésre. Na nem azt mondom, hogy göthös, csupán eltökélt és rendőr is... lehetséges, hogy nem él gyakran olyan luxussal, mint a rendszeres étkezés, ahogyan én se tettem ezt jó ideje.

♫ Listen to the man ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Szervezés indul! ϟ ©

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Szomb. 9 Május - 6:25

Aiden &Hope

*Azt már tudom, hogy semmi sem lesz olyan mint régen, azt is, hogy nehéz lesz bármilyen, a régihez kicsit is hasonlatos életbe visszarázódni, és még nem igazán tehetjük meg. Viszont kell, hogy egymáson kívül legyen egy kis jó is az előttünk álló harcban, amikor megállunk pihegni, hogy feldobja a lelkünket, hogy újult erővel folytathassuk. Támogatjuk mi egymást, de az nem elég.*
-Tudom, de feldobná a kedvedet egy kicsit.
*Jelentőségteljesen megrángatom a szemöldökömet. Gyerek voltam még mikor utoljára láttuk egymást, ha akartam ha nem, felnőttem, persze sok minden kimaradt az életemből de azért fel vagyok világosulva bizonyos értelemben. Aiden egészséges, felnőtt férfi és ráadásul jóképű is, még azzal a borostával az arcán is, nem véletlen, hogy Amber szemei megakadtak rajta, nem a rendőri kötelességtudata adta meg a számát egy esetleges későbbi találkozás kedvéért. Végül is velünk már semmi dolga, Aiden megtalált, ez volt a lényeg, együtt vagyunk és kész. Amber odavan a bátyámért, tiszta sor. Nem mondtam, hogy vegye feleségül, de néhány kellemes órát eltölthetnek együtt míg én mondjuk rajzolok a parkban. Különben is, utána jönnek a jó gondolatok.*
-Megtehettem volna, hogy megkereslek, vagy csak üzenek neked, hogy jól vagyok, de akkor biztosan azonnal utánam indulsz és féltem, hogy baj lesz belőle. Most már talán feladták, hogy keressenek, te is eltűntél szem elől, a meglepetés ereje a miénk, és erősebbek is lettünk az eltelt idő alatt. Talán mégis így volt jó.
*Egy kicsit szomorúan mondom mindezt, mert nekem is borzalmas volt az elmúlt időszak, piszok nehéz volt egyedül boldogulni, de túléltem és most már bármilyen körülmények között feltalálom magam. Azt hiszem Aiden még párszor meg fog lepődni. De azért jó, hogy vége. Most már soha nem leszek egyedül, szorosabban összekovácsolt minket a távollét, együtt erősebbek vagyunk, mégis szükségünk van külső segítségre. Persze soha semmiben nem lehetünk biztosak, magunkat kivéve, ezért is vagyok kíváncsi és fogadom el majd Aiden véleményét ha másképp látja a dolgokat mint én. Az azonban megnevettet, mikor megígéri, hogy kedves lesz. Csak bólogatok, ezt is megbeszéltük, a Leoékkal való találkozóra már nem egyedül megyek hanem Aidennel, viszont biztosan nem az ő nadrágjában.*
-Rendben. Hívd el őt is fagyizni.
*Tudom, hogy eszébe jutott neki is ez a lehetőség, összeköthetjük a kellemeset a hasznossal, elvégre a holnapi nap már az aktív tervezés és tettek napja lesz. S ha már Amber felajánlotta a segítségét, nem hagyhatjuk ki belőle, a fagyizásból sem, biztosan ő is szereti a fagyit. Minden nő szereti. Ma azonban még ketten vagyunk és bár álmos vagyok, úgy érzem ha lefeküdnék aludni megint olyan távol lenne tőlem Aiden amit nem szeretnék soha többé, de persze nem maradhatunk ébren örökké. Ezért kérem, hogy maradjon míg el nem alszom, ha már megtaláltam….vagyis ő talált meg, nem engedem el. Átkarolom a nyakát és cuppanós puszit nyomok az arcára mikor beleegyezik, nem is számítottam másra.*
-Oké. Szuper lesz!
* Most, hogy már az alvásra is gondolok, érzem, hogy majd` leragadnak a szemeim, biztosan Aiden is fáradt, én meg itt beszéltetem. Gyorsan bebújok az ágyba a paplan alá, ott húzom le a nadrágot, mégis kényelmesebb, bár nekem már az is az ha ágyban alhatok. Tisztán és üdén, elcsigázottan nyúlok el az ágyon. Hosszan hümmögök és nyögök egy sort jólesően.*
-MMmmmmmm. Mennyei. Jó éjt Aiden!
*Egyszerűen fantasztikus ez az ágy, a karomat a fejem alá teszem és lehunyom a szemeimet. Talán egy perc telik el még ébren, aztán már bele is süllyedek az álmok világába, ami most nyugodt, pihentető és roppant kényelmes. Álmomban kék és zöld pillangók repkednek egy csodás, virágokkal teli mezőn, Aiden és Amber egy nagy fa árnyékában nevetgélnek.*

//Én köszönöm a játékot és a lehetőséget és minden mást amit Hope karijának megalkotása után kaptam és kapok azóta is. cheers

Igen, ő volt a kezdet. :alllove:

A folytatást is várom már nagyon! kortanc

//

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Csüt. 7 Május - 13:58

Hope & Aiden

Tudom, hogy igaza van, abban, hogy sikerült úgy istenesen kivonnom magamat a normálisnak nevezhető élet alól... nem is kicsit, de nem volt más választásom. Egyelőre még azt sem tudom, hogy mennyire tudnék csak úgy egy könnyen visszarázódni a megszokott régi kerékvágásba. Azért az nem egyszerű. Igen Amber rendes nő, és tény, hogy elég jól is néz ki, de igazából egyelőre még azt sem tudom, hogyan fog alakulni a jövőm, hogy mennyi értelme van ilyesmin gondolkodni. Arról már nem is beszélve, hogy nem vagyok épp a legjobb formámban. Rendesen szálkásodtam, vagy mondhatnám, hogy fogytam, az is igaz lenne, de hát... az élet már csak így működik, ha nem magadra figyelsz, akkor leromlik az állapotod.
- Világos, de tudod, hogy még nem kezdhetek új boldog életet, amíg... bőven van mit tennünk. - rántom meg végül a vállamat egy halvány mosollyal. Nem ellene szól ez és tudom, hogy csak nekem akar jót. Én is azt szeretném, ha más lenne, ha elvihetném innen, ha visszamehetne a suliba, a barátaihoz, ha újra úgy élhetne ahogyan azt megérdemli, de sajnos az élet nem úgy megy, ahogyan szeretnénk. Nekünk még nem a közeli jövőben jön az a szép és boldog élet. Odébb van, előbb még rendbe kell tenni a múltat, előbb még el kell intézni ezt az egészet, hogy utána már tényleg nyugalmunk lehessen és nem tudhatjuk, hogy ennek mi lesz majd a vége. Egyáltalán nem érdemes nagy terveket szőni, ha mondjuk... nem biztos, hogy visszatérek, akárhová is megyünk. Ezzel is számolni kell, csak hangosan nem mondanám ki, ismerem annyira, hogy biztosan megijedne. Még ha ő is tudja, hogy így van... akkor sem szabad erről beszélni. Ne fesd az ördögöt a falra.
- Hope... sosem hittem azt, hogy elszöktél, egy pillanatig sem. Sok rossz fordult meg a fejemben, de ez sosem, reméltem, hogy megtalállak és sikerült látod? Ha erőt adott neked az, hogy rám gondoltál, akkor pedig csak még inkább értelme volt mennem tovább, hogy megleljelek. - elmosolyodom, mert igen nehéz volt ez az időszak és rengeteg rémes gondolatom volt. A haláláról... hogy ártottak neki, hogy kínozták, bántották, de az sosem fordult meg a fejemben, hogy tényleg elment. Az egyszerűen esélytelennek tűnt. Ő nem olyan, nem hagyna engem csak úgy cserben, és nem tűnt volna el az életemből a nélkül, hogy szólt volna, ebben biztos voltam végig. Ezért nem álltam meg és ezért vagyok annyira mérges az anyánkra, hogy ő viszont nem hitt benne, nem hitt bennem, a családunkban.
- Ha te bízol bennük, akkor én is és... majd megpróbálok kedves lenni. - a magam módján, mert hát lássuk be jóval mogorvább lettem, mint amilyen régen voltam, de ez az élet ezzel jár. Ettől még tudom én is, hogy ketten nem szállhatunk szembe a világgal. Kellenek még olyanok, akik segítenek nekünk, akik mellettünk állnak, és ha ez a páros elég erős is a tetejében, akkor hasznukra lehetnek. Tudom, hogy veszélyes alakokkal készülünk szembe szállni... és nem akarom, hogy a húgom újra nagy bajba kerüljön, főleg nem, hogy akár meg is sérüljön. Az én dolgom vigyázni rá és meg is fogom tenni minden erőmmel, és ehhez tényleg segítők kellenek.
- Azt hiszem hasonló magasak vagytok, úgyhogy miért ne? Megkérdezzük majd reggel telefonon jó? Biztosan nem lesz gond. - akár szerzünk be neki mi ruhát, de Amber nem hiszem, hogy nemet mondana egy kölcsönkért ruhára. Akár el is jöhet velünk fagyizni és akkor majd közben átbeszélünk szépen mindent, az úgy tökéletes lenne. Végül is mi a kettesben töltött időnként az éjszakába nyúlóan eltöltöttük most, holnap pedig már újra a gondos napok jönnek, amikor a leendő feladatainkra is gondolni kell. A pihenés mára szól, esetleg még a fagyizás idejére.
- Felkavaró és hosszú volt ez a nap, de ott maradok veled és ha már biztosan alszol, csak akkor cuccolok ki ide jó? Az ajtó nyitva marad és ha bármi van szólni tudsz. - ránk fér az alvás és végre ő is nyugodtan és kényelmesen teheti meg, ez pedig nekem nagyon is fontos. Szeretném, ha jól lenne, akkor én is jól érzem magamat. Szóval elkísérem lefeküdni és ott maradok vele, de tudom hogy hamar elalszik. Csak utána settenkedem ki óvatosan a szobából, hogy végre egyszer én is nyugodtan és békésen feküdjek le aludni.

//Isteni volt, nagyon szépen köszönöm a játékot! *-* Hope nagyon kedves a szívemnek és ez a kari alapozott meg azt hiszem sok minden jövőbelit is, szóval még inkább. Very Happy

A folytatást meg megdumcsizzuk a többi résztvevővel is. Smile

//

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Hétf. 4 Május - 9:44

Aiden &Hope

*Aidennek igaza van és ezt most ár én is belátom, ideje a jelennel és holnap a jövővel foglalkozni, egy bizonyos ponton kár a múltért aggódni, már elmúlt. Azon kell munkálkodnunk, hogy ez még egyszer ne forduljon elő velünk, az pedig csak rajtunk múlik, nem anyánkon. Egy időre félreteszem őt az életemből, csak Aiden a fontos, ő számít hiszen ő volt az aki mindvégig hitt bennem és keresett, annak ellenére, hogy mindenki azt mondta, kár értem. Ő sosem hitte el, hogy elhagytam a családomat, legalábbis abban a formában nem, ahogy az belevésődött az anyám és a köz tudatába. Ha gondolok is rá, azt megtartom magamnak, minden más gondolatomat megosztom a bátyámmal, ahogy az Amberről alkotott véleményemet is. Lehet, hogy tapasztalatlan vagyok még ezen a téren, lehet, de mégis csak láttam amit láttam. Aidennek még a velem való találkozás örömében is volt olyan pillantása a rendőrcsajra ami nem engedi, hogy félvállról vegyem a dolgokat.*
-Dehogy, én nem…de, vannak dolgok amiken én nem tudok javítani. Igen…szerintem rád férne néhány pofon.
*Aiden borzalmasan néz ki a legutóbbi emlékeimhez képest, de a csillogás ott van a szemeiben. Le is fogyott és tényleg, az a borosta öregíti is. Szerintem nem elég ha megborotválkozik és levágatja a haját, attól nem lesz boldogabb és felkapott a kedve, ha nem is szó szerint de ahhoz, hogy a lelke is visszanyerje régi önmagát, kell néhány női pofon….paskolás. Megvakargatom a borostát az arcán, eléggé serceg, aztán a haját húzogatom meg jelezve, hogy hosszabb mint amit megszoktam tőle, de nekem így is jó pasi. Elfogult vagyok, istenem, ez megbocsátható. Ráadásul én sem vagyok jobb állapotban, nekem sem elég egy kiadós fürdő és hajmosás, hogy visszanyerjem a régi fényemet, de én egyelőre nem akarok senkinek sem tetszeni. Amber viszont, neki tetszik a bátyám. *
-Azért nem mindenkiben bízom meg. Tudod mi volt az ami segített eddig kibírni? Te. Te voltál, az, hogy minden nap rád gondoltam és arra, hogy biztonságban tudjalak. Annyira fájt, hogy nem láthatlak, hogy nem mondhatom el, hogy velem minden rendben, hogy azt kellett hinned, hogy bajom esett vagy tényleg elszöktem. De úgy gondoltam ha nem tudnak rólam, akkor veled sem történhet semmi baj.
*Akkor sem mennék most haza ha anya másképp állna a dolgokhoz, legfeljebb hazatelefonálnék, hogy halljam a hangját, hogy tudja minden rendben. De talán még azt sem, hiszen akkor minden amit eddig tettem, ahogy éltem hiábavaló lenne. Azok után amit Aiden mondott róla, már semmi sincs ami hazahúzna, ha nem is tudom még megérteni azt ahogyan anyám viselkedett és viselkedik, tiszta sor, hogy az otthonom ott van ahol Aiden. Mindazonáltal ő már felnőtt és szüksége van más, normális kapcsolatokra is, ha ennek vége élnie kell a saját életét és nekem is el kell gondolkodnom azon, hogyan boldogulok egyedül. Amíg azonban eljutunk addig a pontig, szövetségeseket kell keresnünk és ha nem is száz százalékosan, de másokban is meg kell bíznunk. Egyedül, ketten nem megy. *
-Ha találkozunk velük te is megismered őket, ha mégsem bízol bennük, akkor hagyjuk az egészet. Nem kell mindent megosztani velük az első percben, én sem mondtam el nekik mindent, nem beszéltem arról miért élek úgy ahogy.
*Nem beszéltem, mert képtelen lettem volna elmondani. Most sem sokkal könnyebb, de Aidennel az oldalamon azért van esély arra, hogy nem bőgöm el magam. senkinek nem mondtam semmit, hazugságot sem. Mrs. Forbesnak sem és az ingyenkonyhán sem és ott sem ahonnan a ruháim valók. megértették, hogy nem akarok beszélni róla, annyiban hagyták és segítettek. Mindezek utána nap csúcsára az ajándék teszi fel a koronát. Nem kicsit örülök neki, igaz bármi másnak is tudok örülni, nekem könnyű örömet szerezni de azért egy pillangó, egy hajcsat, Aidentől mégis más. *
-Köszi, tényleg csudiszép. Most már csak egy normálisabb ruha kellene hozzá. Mit gondolsz….Amber adna nekem kölcsön? Mégsem mehetek a te nadrágodba fagyizni.
*Végignézek magamon, eddig is minden pillanatban fel kellett magamon rángatni mert olyan bő, amíg a csatot próbálgattam a mosdónak dőltem, hogy ne csússzon le rólam. ezen még egy öv sem segítene. *
-De, amint leteszem a fejem aludni fogok. De annyira izgi, hogy itt vagy. ….álmos vagy ugye? Na jó, lefekszem ha megígéred, hogy ott maradsz velem amíg el nem alszom.
*Persze álmos vagyok és fáradt, a fürdő is kivett belőlem rendesen, de annyi idő után nem akarok egyetlen percet sem elszalasztani Adidennel. Azt hiszem ez érthető és elég jó alkut ajánlottam.*

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Szomb. 2 Május - 22:02

Hope & Aiden

Rémes volt az, hogy eltűnt és rémes volt az is, hogy senki se hitte el nekem, hogy nem magától lépett le, hanem azért történt, hanem elrabolták. Rémes volt az is, hogy ezek után az anyánk nem volt hajlandó elhinni azt, hogy nekem van igazam, de pont e miatt nem akarok most erre gondolni. Most nem akarok a rémes dolgokon gondolkodni, hiszen most ez az este legalább jó, aztán így is lesz még előttünk épp elég rossz. Így is lesz még előttünk épp elég nehézség, amiket le kell majd küzdeni, de azokat már legalább együtt tehetjük. Akkor sem lesz könnyű a tudat, hogy veszélyben lesz, de legalább ott leszek mellette, hogy meg tudjam védeni és ez is nagyon sokat számít. De most a jó dolgoknak kell örülni, most ezeket kell élvezni és most... nem szabad foglalkozni a múlttal és még komolyabban a jövővel sem. Csak egy nyugodt este erejéig, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz, de az elég csak holnap reggel.
- Szóval minden áron össze akarsz boronálni vele. Túl sok a borosta az arcomon, rám férne már egy női kéz, ami kicsit helyrepofoz? - mosolyogva paskolom meg a saját arcomat kicsit. Tény és való, hogy az utóbbi hónapokban azért nem adtam látványosan sokat a külsőmre, de hát ez előfordul, ha az ember kutat és nyomoz és mással van elsősorban elfoglalva, azzal, hogy megtalálja a húgát, akiről tudja, hogy bajban van, nagy bajban. Teljesen érthető ez igaz? Rám férne talán egy kiadós borotválkozás, talán még egy fodrász is, mert elég szépen megnőtt már a hajam, de hát... az a nagy helyzet, hogy ezek olyan kiváltságok, amiknek mostanában nem volt időm hódolni és őszintén szólva kedvem sem sok. Mégis ki járna kényelmesen fodrászhoz miközben nem tudja, hogy mi van a testvérével, nem tudja, hogy nem fél-e valahol, hogy nem bántják-e éppen? Na ugye... de majd meglátjuk, talán megpróbálhatom kicsit formába hozni magam, majd alkalomadtán. A kérdésére végül csak bólintok. Vidám témák elő, kemények elnapolva, és igen ide tartozik az is, hogy rendőr lesz-e, vagy sem. Van még időm kitalálni, előtte még bőven akad dolgunk úgyis. Rossz embereket kell lefülelni első körben.
- Elhiszem neked, hogy talán segíteni akart, de örülök neki, hogy nem bíztál meg csak úgy benne. Büszke vagyok rád Hope. Én... nem hittem volna, hogy ennyire keményen tudod ezt az egészet viselni. - és hogy most is így áll hozzá, hiszen megtehette volna, hogy megtalálom és haza akar menni és ennyi, mert az mennyivel egyszerűbb lenne neki? Elég sok viszontagságon ment már át és igenis teljesen érthető lenne, ha inkább menne vissza a nyugalomba és a békességbe, ahol minden szebb lesz és jobb, de ő nem mondta, hogy vigyem haza. Nem ez volt az első reakciója, mert tudja, hogy még van dolgunk és még helyre kell tenni a dolgokat és meg is fogjuk tenni. És ehhez akkor ezt a nőt is talonba tesszük. A segítség jól jön, csak jól meg kell válogatni, hogy kitől kérjük.
- Jól van, ha bízol bennük, akkor én is megbízom, hiszen te ismered őket jobban. - bólintok rá végül. Akkor az ikerpár... vagy hogy is kéne mondani legyen, benne vagyok. Kell, aki segít és ő is megtehette volna, hogy Amber ellen szól, hiszen őt is alig ismerjük, én se ismerem jól, csak egyetlen lépéséből tudtam levonni a következtetést, hogy minden bizonnyal jól ember. Ettől még nem tudunk róla sokat, de az sem megoldás, ha senkit sem hagyunk, hogy mellénk álljon, mert úgy... azt hiszem eleve elveszítettük a harcot. Ketten nehéz ilyen emberek ellen bármit is tenni.
Hamarosan pedig a kis ajándék is előkerül. Nem gondolom nagy dolognak, de mégis kitörő örömmel fogadja. Apró csat csupán, amit már hónapok óta hordok magamnál. Nem tudtam ott hagyni, amikor megláttam, egyszerűen el kellett hoznom, mert reméltem, hogy megtalálom őt és ezért van értelme, mert egyszer majd odaadhatom. Most pedig mosolyogva figyelem, ahogy ujjongva tűnik el a fürdőben, hogy a hajába tegye, és még meg is emelem kicsit a levegőbe, amikor a nyakamba ugrik. Eszméletlenül régen voltam ennyire boldog, egyszerűen... elmondhatatlanul jó érzés.
- Egyből rád gondoltam, amikor megláttam és örülök, hogy tetszik, nagyon jól áll húgi. - és tényleg, és örülni fogok neki, ha holnap úgy dönt, hogy felvenné a fagyizásra, mert azt tényleg nem hagyhatjuk ki. Esetleg... felhívhatnám Ambert, hogy mondjuk toppanjon be a végére, hogy mégis csak a miénk legyen az eleje, netán találkozhatunk vele utána, az is fontos lenne. - És még mindig nem ragad le a szemed? - azt hiszem hosszú és eseménydús nap volt. Nem akarok én megszabadulni tőle, tényleg nem, de itt van a holnap és a holnapután és talán... ez igazán nyugodt este végre mindkettőnkre ránk fér.

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Kedd 28 Ápr. - 21:08

Aiden &Hope

*Egy kicsit azért már érezhetően felengedünk, a nevetés és a régi játék újra ott van az életünkben. Ez hiányzott már rég. Igaz, hogy Aiden már korábban elköltözött otthonról a suli miatt, de az egészen más távollét volt. Nem kényszerű, nem rossz, nem járt lemondással és gyakran beszéltünk egymással telefonon. Másfél éve nem hallottam a hangját és nem láttam az arcát, nem nevettem a viccein és nem újságolhattam el neki a legújabb ügyes-bajos dolgaimat. Annyi minden kimaradt az életemből aminek meg kellett volna történnie, amit el kellett volna mesélnem Aidennek, hogy aztán együtt nevessünk rajta, vagy épp vigasztaljon az aktuális kamasz szerelmi csalódásom után. Nekem még az sem volt. Amit elmulasztottunk azt már nem kapjuk meg, de valahol folytathatjuk az életünket, és talán lesz még részem hasonló dolgokban. Most ez van, ebből kell kihoznunk a lehető legjobbat.*
-Igazad van. Most más dolgok fontosak.
*Nem írom le az anyámat úgy mint Aiden, nem mintha nem hinnék neki, de nekem muszáj az anyám szájából hallanom mindazt amiről a bátyám mesélt. Ám ennek még nincs itt az ideje, először helyre kell hoznunk mindazt amit mások elrontottak. Az életünket, apánk becsületét és ki kell kaparnunk a föld alól is az igazságot. A mai nap viszont csak kettőnkről kell szóljon és ebben benne van a viccelődés is. Persze tudom én, hogy Amber tetszik neki, de azt hiszem még nem gondolt bele ebbe mélyebben és nem, nem akarom vele összeházasítani, hiszen én még annyira sem ismerem Ambert mint Aiden, de muszáj ezzel ugratnom. Másrészt, már egy kis könnyed és szép kaland is jó hatással lenne a bátyámra.*
-Nem kell elvenned, elég ha csak jól érzitek magatokat egymással.
*Nem mondom, hogy nem pirulok bele, de nem gondolom annyira komolyan mint ahogy hangzik. A rendőri munkával kapcsolatban viszont már elég komoly vagyok, féltem Aident. Épp csak megtaláltuk egymást, bármilyen veszély ránézve azzal jár, hogy potenciálisan elveszíthetem. Azért hallgatok csak el, mert ami eddig történt velünk nem éppen sétagalopp volt, már a felébe is belehalhattunk volna, csak a szerencsénken múlott. *
-Oké….ezt napoljuk el, jó?
*Annyi minden történt és annyi minden fog még történni, mire mindennek a végére érünk, talán megváltozik a véleménye, ha nem, akkor ráérek majd akkor aggódni, most úgy is lesz több olyan dolog amin aggódhatunk. Dr. Steel is egy ilyen dilemma. Valóban veszélyesnek láttam és nem is bíztam benne igazán, de egy próbát megér, persze a megfelelő biztonsági felkészültséggel. Nem mentem volna vele, bár eléggé csábító volt az ajánlata és meglehetős nyugalommal járt volna, de féltem attól, hogy túlzottan szeme lé kerülök. Azért fogadtam el a pénzt mert annak nincs nyoma, és legalább annyit tudok hol találom ha mégis szükségem lenne a segítségére. Persze az én, vagyis most már a mi feltételeinkkel.*
-Nem bíztam meg benne, és nem mentem volna el hozzá, de valahogy…..nem is tudom, úgy éreztem, hogy hasonlóan nehéz fiatalkora lehetett és ezért akar segíteni. Csak tegyük talonba, ne vessük el végleg.
*Ami Leot és Andrewt illeti, bennük megbízom. Keveset beszéltek de sokat mondtak, nekik még nehezebb volt mint nekem, hiszen sokkal fiatalabbak.*
-Leo és Andrew mellettünk állnak, azt hiszem velük is hasonló igazságtalanság történt mint velünk. Nagyon elítélik azokat az embereket akik azok ellen vannak mint amilyenek mi vagyunk. Dr. Steelben nem vagyok olyan biztos, de Leoban és Andrewban igen. Nem sokára találkozom velük, majd akkor meglátod. Ha még sem bízol bennük, akkor kihagyjuk őket, de szükségünk van az olyanok segítségére mint ők.
*Nem hiszem, hogy Leoék ellenünk lennének, akkor sem ha valaki meg akarná őket fizetni. Nem. Nekik barátra van szükségük a legjobban, a barátságot pedig nem lehet pénzzel megváltani. Minezek után már csak a fagyi érdekel, a holnapi fagyi. Ma pihenünk, beszélgetünk, élvezzük egymás társaságát, tervezgetünk, csak könnyedén….míg el nem alszunk. Holnap pedig belapátolunk egy kis boldogságot. Már előre csorog a nyálam, de a finom vacsora és a forró zuhany elálmosított, semmi pénzért nem tenném most ki a lábamat innen, és egyre többet gondolok a kényelmes ágyra is. Amikor Aiden feláll, azt hiszem aludni készül és már mennék én is, igaz kicsit szomorúan. Ám nem erről van szó. Kíváncsian nyúlok az ajándékért, elkerekednek a szemeim, a szívem nagyot dobban. Az ékszer túl elegáns, és valószínűleg belátható időn belül nem veszek részt estélyen vagy partin ahol viselhetném, de nem érdekel. Egyszerűen…..*
-Csodálatos! Pillangó. Zöld pillangó. KÖSZÖNÖM AIDEN, KÖSZI!
*Amit érzek az szavakkal nem mondható el, majd` kiugrom a bőrömből. Forgatom, nézegetem, aztán kirohanok a fürdőbe, hogy a hajamhoz fogva megnézzem hogy áll. Közben sikongatok és záporoznak a szép, csodás, gyönyörű és ehhez hasonlatos jelzők a számból. végül Aidenhez fordulok és a nyakába vetem magam.*
-Annyira aranyos vagy.
*Nem tudom hova fogom felvenni, de remélem nem kell sokat várnom. Az is lehet, hogy a fagyizást tisztelem meg azzal, hogy viselem a hajamban. Az biztos, a második számú ékszerem. Az első természetesen az ami a nyakamban van, azt is Aidentől kaptam.*[/color]

A hozzászólást Hope Hamilton összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 4 Május - 9:14-kor.

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Vas. 26 Ápr. - 10:28

Hope & Aiden

Hónapok óta nem nevettem, vagyis pontosabban azóta nem voltam rá képes, hogy ő eltűnt, hogy apa meghalt és minden végleg megváltozott az életünkben. De most megint megy, ahogy barackot adok a fejére, ahogyan a vállamba bokszol bosszúból a maga finom módján és persze a vékony kis karjaival, amit szinte meg sem éreznék talán még akkor sem, ha szándékosan ártani is akarna, de ez most fel sem merült. Egy biztos, ezt akarom innentől és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy még véletlenül se változhasson semmi, mert azt tényleg nem élném túl újra. Persze akkor is megint keresném, de most már az lenne a fair, ha felfelé ívelne az életünk, ha a sok rossz és negatív után végre jó dolgok következnének. Ezért nem akarok most anyával foglalkozni. Én őt leírtam magamban, véglegesen, mert le kellett mert ő nem volt elég erős, hogy mellettünk álljon, mikor az lett volna a dolga. Nem tudom ezt csak úgy elfelejteni és lenyelni neki, mintha nem tett volna semmi rosszat, mert nagyon is rossz ez az egész így, ahogy történt.
- Így van Hope. Én nem kötelezhetlek, hogy úgy érezz, mint én, de... nekem máshogy nem menne, de most előre akarok tekinteni, az a fontos. - nem az, hogy mit tett az anyánk a múltban, vagyis pont hogy mit nem tett. Számít persze, de nem fogok ezen idegeskedni. Most nem, már nem, mert végre megtaláltam a húgomat és igenis ez a legfontosabb. Minden más apró részletkérdés csupán és jelenleg tökéletesen elhanyagolható. Meg kell oldani, hogy újra rendes életünk legyen és a a húgom úgy dönt idővel megbocsát anyánknak nem fogom azt mondani, hogy ne tegye, de abban is biztos vagyok, hogy én nem tenném meg.
- Alig ismerem Hope, te pedig már össze is házasítanál vele. - mosolyodom el finoman. Viccelek persze, de hát minden áron be akarja magyarázni nekem, hogy Amberért mennyire oda vagyok, hogy miatta akarok rendőr lenni, pedig tényleg csak ez a logikus lépés azok után, amik történtek velem az utóbbi időben. - Szerinted az elmúlt évben nem történt semmi... veszélyes? Tisztában vagyok vele, hogy miből áll a rendőri munka. - vonom meg a vállamat. Nem akarom, hogy e miatt most megint rosszul érezze magát. Voltam párszor kemény helyzetben, voltam párszor bajban, ez az egész ezzel járt együtt és tudom, hogyan kezeljem, és nem tudnék már csak úgy visszatérni egy átlagos élethez, ami régen volt meg. Az már nem menne. Suliba járni, és nagy tervekből építkezni, esélytelen. Megváltozott az életem és megváltoztam én is, ehhez pedig más típusú álmok tartoznak, de nincs ezzel baj.
- Szóval segíteni akart... csak úgy? Tudod, hogy nem bízhatsz csak úgy bárkiben igaz? Honnan tudod, hogy a nő nem veszélyes? - azért az ritka, hogy valaki csak úgy az otthonába fogad. Attól, hogy valaki olyan, mint mi még nem jelenti, hogy egyértelműen jó is és nem veszélyes ránk, vagy bárkire nézve igaz? Nem bízom az emberekben. Az utóbbi hónapok főleg erre tanítottak meg, hogy ne bízzam meg csak úgy senkiben sem, mert annak nagyon rossz következményei lehetnek. Óvatosnak kell lennünk. Minden bizonnyal vannak jó és segítőkész emberek, de nem gondolnám, hogy azért olyan sok van, aki csak úgy minden hátsó szándék nélkül segít, otthont, vagy pénzt ad, mert miért tenné? Rengeteg ember van, aki segítségre szorul, még sem segítenek mindenkinek igaz? Az nem is lehetséges igazság szerint.
- Képesek megszállni... embereket? - halkan sóhajtok egyet. Tudom, hogy meg kellene bíznom azokban, akikről beszél, hiszen ő sem mondta, hogy hagyjuk Ambert, de nem ismerem őket és mégis csak tartok tőlük. Főleg hogy ezt az egész képesség kérdést sem tudom még annyira lazán kezelni, mint ő. Idő kell hozzá, még a saját tudásunkat sem fogtam fel pontosan, hogy miért is van. - Jól van Hope, ha azt mondod, hogy bízhatunk bennük, akkor bízunk bennük, de óvatosnak kell lenni azt tudod ugye? Csak, mert valaki olyan, mint mi... még nem tudjuk, hogy ki mellett áll. - ki tudja, hogy a családunk ellen nem dolgoztak-e olyanok, mint amilyenek mi is vagyunk? Bármi lehetséges és épp e miatt vigyázni kell magunkra és egymásra elsősorban.
- Mindenre emlékszem hugi, hogy ne emlékeznék? - mosolyodom el a lelkesedését látva, aztán hirtelen jut eszembe a kis apróság. Óvatosan állok azért fel, hogy ne lökjem ezzel félre őt, és egy pillanatnyi keresgélés után sikerül megtalálni a felakasztott kabátom zsebében azt a kis apróságot, amit már jó ideje hurcolok magammal. - Nem tudtam ott hagyni, amikor megláttam. - nyújtom felé, amikor visszaülök mellé. Tudtam, reméltem, hogy meg fogom találni, és pont e miatt nem hagyhattam csak úgy ott, amit találtam. Egy közepesebb méretű csat, természetesen lepkés, zöldes színben, sok kővel. Talán kissé nagy, talán kissé giccses, de mégis valahogy megfogott.

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Kedd 21 Ápr. - 20:45

Aiden &Hope

*Nos vitatkozhatnánk, hogy melyikünk milyen nehézségeken ment keresztül, testvériesen még össze is veszhetnénk, egy kicsit visszakaphatnánk abból ami elveszett. Szerettem Aidennel vitatkozni, sosem volt komoly csak annak látszott, valahogy mindig rájöttünk a végén kinek van igaza és nem volt tétje a dolognak. Engedtünk, legtöbbször ő, és aztán ettünk egy fagyit. A fejemhez kapok a barack után és megjátszott fájdalommal jajdulok fel, de mindjárt utána nevetek is, majd könnyedén belebokszolok a vállába.*
-Aúúú!.....nesze!
*Annyira hiányzott már ez. Az első időkben nem is gondoltam minderre, csak próbáltam túlélni, ép ésszel megúszni. Amikor aztán ténylegesen magamra maradtam volt időm emlékezni. Minden percben Aidenre gondoltam és anyára. Furcsa, csak most tudatosul bennem, hogy elsőként mindig Aiden jutott eszembe és nem az anyám, pedig jól megvoltunk együtt, közel álltunk egymáshoz, mégis….Aidenhez sokkal közelebb érzem magam. Ő volt az első gondolatom amikor felébredtem és ő volt az utolsó mielőtt álomba sírtam magam. Mégis mentegetem az anyámat, pedig a jelek szerint nem érdemli meg, de mégis csak az anyám. A nevetésem elhal és nagyot sóhajtok, megint a bátyám vállára hajtom a fejem. Igazat adok neki, de nem tudom, hogy mindennek a végén mit fogok gondolni, sejtésem szerint sok minden fog velünk történni és annál is több derül ki a történetből. *
-Nekem sem jó így, de én csak most szembesültem ezzel, nehéz elhinnem…..nem is elhinnem, inkább megértenem és elfogadnom. Hagyjuk ezt, ha nem segít és nem áll mellettünk, kár ezzel foglalkozni. Fontosabb, hogy megtaláltuk egymást.
*Tényleg nem akarok most ezzel foglalkozni, csak kiélvezem a helyzetet, hogy nem vagyok egyedül és már nem is leszek soha többé. Bár a lelkem egyik fele még most is azt súgja, hogy amit tettem meg kellett tennem, a másik fele azonban a világ legnagyobb ökörségének tartja, hogy nem Aidenhez menekültem elsőként. Már nem lehet visszacsinálni, ami történt megtörtént, tanultunk belőle, ezek után azon leszünk, hogy a lehető legjobbat kihozzuk magunkból. Most már van úgyis más ami miatt aggódhatok, ez a rendőrösdi kifejezetten nem tetszik és nem is rejtem véka alá a véleményemet.*
-Na jó, akkor nem Amber miatt, de akkor is tetszik neked. Aiden, csak féltelek. A rendőrösdi nem csak abból áll, hogy keresgélsz valakit, hanem rossz emberekkel kerülsz összetűzésbe, olyanokkal akiknek semmi sem szent, akik bármit megtennének, hogy……jó, nem szóltam.
*Eszembe jut, hogy pont valami ilyesmire készülünk mi ketten, nulla hozzáértéssel és ugyanannyi fegyverrel. Bár mi magunk vagyunk a fegyver, de fogalmunk sincs kikkel állunk szemben. Ambert emlegetve vigyorgok, aztán hirtelen komoly leszek, a végén meg inkább behúzom a nyakam a vállaim közé. Az egyik szavam ütötte a másikat, hülyeség. Aident féltem, amikor bárkinek nekimennék most azonnal, ha megtudnám, hogy bármi köze volt apa halálához. Dr. Steel emlegetése újabb aggodalomhoz vezet, én is aggódtam amikor először megláttam, hogy barázdát karmol a betonba a körmeivel, és akkor is aggódtam és kételkedtem amikor felajánlotta, hogy lakjam nála, csak azért mert jót akart tenni velem. Azért elég fura, mert senki nem szokott csak úgy ismeretlenül jót tenni másokkal, főleg úgy nem, hogy az otthonába fogad. *
- Dr. Victoria Steel. Azért kaptam a pénzt, mert nem mondtam azonnal választ arra, hogy elmegyek-e az otthonába vagy sem és melyikbe. Az a gyárépület ahol meghúztam magam egy nagy cég tulajdona és most jutott eszükbe, hogy kezdjenek vele valamit. A nő nem akarta, hogy az utcára kerüljek. Otthont ígért és lehetőséget, hogy kezdjek valamit az életemmel. Egyébként ő is olyan mint mi, csak épp a betonba karmolja a monogramját a körmeivel, ilyen könnyedén.
*Egy csettintéssel mutatom milyen könnyen. Engem mégsem bántott, végül is egész rendes volt, és este vissza kell mennem, mert vár….vagyis azt hiszem azt már lekéstem, vagy le fogom, mert ma már nem megyek vissza, de ő biztosan megy még oda, vagy ha nem akkor valaki más aki megtalálhatja az üzenetemet. A barátaim viszont egészen mások mint a doki. Velük találkozom még biztosan, hiszen meg van beszélve. Mikor is? Két hét múlva?*
-Andrew és Leo. Ikrek, de Andrew leginkább Leo testében van és nem látni. Képesek megszállni embereket úgy, hogy azok nem tudnak róla. Azt hiszem csak olyanokat akik már gyengék. Betegek vagy öregek. És megérzik a mutánsok erejét, Leo egyből tudta milyen képességem van. Azt hiszem valamiféle látomás alapján érzi meg.
*Remélem bízik bennem mert én is bízom őbenne. Ha Amberre azt mondja tuti a csaj, akkor elhiszem, viszont Leora és Andrewra én mondom, hogy tutik. *
-Emlékszel? Persze, hogy az eper és sok színes cukorral és szeretnék egy ostyarolót is hozzá. Te meg kapsz egy naaaagy fagyit csokiöntettel. Nyami!

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Hétf. 20 Ápr. - 21:07

Hope & Aiden

Sok mindent adtam fel, ez biztos, de megérte, hogy megtaláljam őt, és nem volt más választásom, mint hogy segítek neki. Ez nem az ő hibája, hanem azoké, akik ezt tették velünk, a családunkkal, akik miatt apa meghalt, akik elrabolták a húgomat. Ők a hibásak és igen felborult e miatt az életem, de igazából már nem számít, már egyáltalán nem érdekes az egész, mert nekem igenis jó most már, hogy meg van végre, és hogy tehetünk érte, hogy ilyesmi újra ne fordulhasson elő. Megváltozott az életem, de ezt tudom kezelni, hiszen neki sokkal nehezebb, ő sokkal rosszabb dolgokon ment át és sokkal fontosabb élethelyzetekről maradt le az egész miatt.
- Ezt pont te mondod nekem, aki nem egyből hazajöttél azután, hogy sikerült kijutnod? - szórakozottan nyomok barackot a feje tetejére. Igen hülye vicc az övé és az enyém is, de legalább már kicsit fel tudunk engedni. Bőven elég feszültség van mindkettőnkben, amit ki kell engedni most és bőven elég szenvedés van a hátunk mögött, hogy ma végre pihenjünk egy nagyot, egy nagyon nagyot. De igaza van, nem most azonnal, mert ha végre együtt lehetünk, akkor ezt is ki kell ugyanúgy használni. Sok minden van amúgy is, amit meg kell beszélni. Sok minden történt vele és velem is és megértem, hogy az anyánk is érdekli. Engem is érdekelt... egy ideig. Próbáltam meggyőzni, próbáltam megértetni vele, hogy gondolja át, hogy fogja fel, hogy nem úgy van, ahogy gondolja, hogy igenis velünk kellene lennie, segíteni nekem, megkeresni a húgomat, de ő hajthatatlan volt.
- Igen talán, de ettől még nem lesz könnyebb, hogy nem állt mellettem... mellettünk, amikor kellett volna. Az anyánk Hope és... feladta, előbb, mint a rendőrök. Ha ragaszkodott volna az álláspontjához, ha kiáll mellettem... - összeszorítom a számat. Igenis fáj, mert tehetett volna valamit, igenis sok minden múlt rajta. Ha mellém áll, akkor a zsaruk se adják fel olyan hamar. Volt pénze, megtehette volna, de nem. Ő adta fel, ő mondta nekik, hogy a húgom csak elszökött, miatta van az, hogy nem keresték tovább, hogy feladták. Miatta kellett ilyen körülmények között élnie, miatta kellett éhezni és ki tudja milyen rémségeket elviselnie. Miatta kellett ölnie, mert ő gyenge volt és én nem vagyok most olyan naiv, hogy ezt így tudjam kezelni és csak úgy megrántani a vállamat és megbocsátani neki, egyszerűen nem megy.
- Nem is tudom Hope, nem akarok neked rosszat, nem akarok, hogy aggódj, de ehhez értek igaz? Ezt gyakoroltam és a képességem is hasznos lenne benne, de Ambernek semmi köze hozzá. Alig ismerem, csak most találkoztunk, de szerinted máris belé zúgtam és miatta akarok zsaru lenni? Jó segge van, ez tény, de alig ismerem. - teszem hozzá azért még egy széles vigyorral, miközben megrántom a vállamat. Hát na, azért tényleg nem gondolom én ezt ennyire túl, fel sem merült bennem, hogy Amber is rendőr és esetleg azt gondolja majd, hogy miatta akarok rendőr lenni. Igazából tényleg nem. Magam miatt, mert azt hiszem ez az, ami megy nekem. Ebben kezdtem el jó lenni és nem tudnék már valami unalmas, átlagos életet élni, visszamenni a suliba és ott ülni az iskolapadban és... kész. Túl sok minden történt már azóta, hogy mindez elkezdődött és még nincs vége.
- Segítek elhozni őket rendben? Ezek után már nem engedem neked, hogy csak úgy mászkál egyedül és... ki az, akitől kaptad a pénzt és miért Hope? - azért bizalmatlan vagyok no, nem szoktak az emberek csak úgy száz dollárosokat osztogatni hajléktalan lányoknak, csak ha akarnak is tőlük valamit. Nagyon remélem, hogy nem valami pasas volt, mert akkor biztos hogy én fogom betörni az orrát, vagy kisajtolni a vérét, vagy mondjuk eben a sorrendben. - És kik a barátaid, milyenek? - értem, hogy olyanok, mint mi. Képességük van, de vajon micsoda, és mire képesek és bízhatunk-e bennük? Hope kedves, mindig is az volt és nem akarom, hogy olyanoknak adja oda a bizalmát, akik nem érdemlik meg. Nem mondom ki nyíltan, de... még nekem is el kell döntenem, hogy okos döntésnek találom-e ezt. Nem mondom, hogy vétójogom van, de... talán valamelyest igen. Ha ő azt mondaná nem akar Amberrel együtt dolgozni, megérteném, ha nehezen is.
- Igen, mindenképpen, nem is tudom, hogy mikor ettem fagyit. Még mindig az eper a kedvenced? Sok színes cukorral? - régen így volt, de ki tudja, hogy mi változott? Én szeretem még most is a csokiöntetet, de már nem vagyok oda annyira a tömény édességekért. Azért van, ami változik, ha nem is minden, de van aminek muszáj.

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Kedd 14 Ápr. - 6:25

Aiden &Hope

*Amikor aktiválódott a képességem, még nem tudtam miről maradok le miatta. Még nem láttam olyan borúsan az életemet mint azóta oly sokszor. Egyedül, a lerobbant és elhagyatott gyárépületben volt időm ezen gondolkodni, tulajdonképpen csak időm volt. Lemaradtam a suliról, az év végi és a karácsonyi bálokról, az első csókomról – amit lehet, hogy sosem kapok meg – az első fiúmról és a többiről is, bármennyi is lett volna ha normális vagyok, az első randi és a többi, számtalan pizsiparti a lányokkal akik minden bizonnyal már el is felejtettek, rengeteg meccs ahol szurkoló lettem volna, mert benne voltam a csapatban, győztes meccsek utáni bulik. Tulajdonképpen minden olyan esemény amitől egy lány lassan felnőtté érik, ehelyett a nélkülözéstől, a félelemtől, a magánytól és az életben maradáshoz szükséges tudás megszerzésétől lettem felnőtt. A lelkemben űr van ott ahol egy kamasz lánynak teli puttonyra van szüksége. Más dolgok lettek fontosak, áthelyeződött a súlypont és amit meg sem élhettem, már örökre elveszett. Aiden otthagyta a sulit, szembesülnie kellett anya nemtörődömségével, ő is egyedül maradt a maga harcában, az élete neki is megváltozott és neki sem lesz már olyan mint régen. Megjavíthatatlan károk keletkeztek az életünk vásznán. Mindezért pedig valaki vagy valakik felelősek, esküszöm leverem rajtuk.*
-Nem rosszabb? Biztos vagyok benne, hogy nem élvezted úgy mint a sulit. Csak a vége jó, hogy megtaláltál, de addig…..reménytelenül mazochista vagy.
*Nagyot sóhajtok mielőtt elmosolyodnék. Hülye vicc, de most csak ilyenre telik tőlem. Elveszítettem a humorérzékemet, de tele vagyok öniróniával, az is valami. azt persze nem hiszem, hogy nem érdekli az iskola, csak egy időre félretette a vágyait, ha minden rendbe jön – és remélem, hogy így lesz – újra fellobban benne a tanulás és a tenni akarás utáni vágy, hogy megváltsa a világot. Ezt a hihetetlen optimizmust és lelkesedést szerettem benne. Mindennek már halvány fényét sem látom a szemeiben, helyette más tűz lobog bennük, olyan ami korábban megrémisztett volna, de most inkább fegyvernek látom. Anya számára még mindig mentségeket keresek, talán ha találok egyet könnyebb megemésztenem a dolgokat, én nem voltam benne, nem láttam őt és nem hallottam amikor ez történt, nehezebb felfogni és megérteni és elfogadni. Ha találnék mentséget könnyebb lenne félretenni és nem foglalkozni vele többé.*
-Lehet, hogy….nem bírta elviselni a történtek terhét és az elméje inkább elmenekült egy sötét sarokba. Talán nem is tudatos, nem fogja fel mit tesz. Igen, biztosan így van, így kell lennie. Ha minden rendbe jön, neki is segítünk.
*Szükségem van erre a tudatra, erre a lehetőségre, túl sok volt az amivel eddig meg kellett küzdenem, nem akarok még az anyám árulásával is harcolni. Elég volt. Mindaz a megnyugvás amit Aiden jelenléte adott, egy szempillantás alatt eltűnne ha úgy fogadnám el a dolgokat ahogy valójában vannak, tulajdonképpen ez is egyfajta menekülés a részemről, ahogy talán anya is tette. Persze tudom, hogy semmi sem lesz már olyan mint régen, ami eltörött, össze lehet ragasztani, de a repedések teli ragasztóval ott maradnak. Egészen másképp kell az életünket berendezni, egyelőre csak magunkra számíthatunk, ketten vagyunk család és támogatás nélkül. Azt hiszem ebben a harcban már jók vagyunk. Erre nem válaszolok semmit csak jobban odabújok Aidenhez, arra viszont felkapom a fejem am mikor azt mondja rendőr akar lenni. Hát….nem tudom, hogy Ambernek mennyi köze van ehhez, de, hogy van az tuti. Persze nem vitatom, nyomozásból is jelest kaphatna hiszen megtalált, kis segítséggel de megtalált és a jó nyomozó arról híres, hogy remekül ki tudja osztani a munkát.*
-Zsaru akarsz lenni? Ez….elég messze van attól amiről régen álmodoztál. Egy rendőr élete folyton veszélyben van, azt akarod, hogy minden nap frászban legyek? Amber miatt akarod?
*Nem hiszem, hogy ezt könnyen elfogadom és kár is most ezen agyalni, a következő lépés a holnap lesz. Én azt sem tudom hol kezdjük, még a mai nappal sem végeztünk és nem hiszem, hogy egykönnyen el tudnék aludni. A mai nap végéről jut eszembe, hogy nekem jelenésem lett volna a „lakásomban”. Ezek szerint azt már fújhatom, de most, hogy Aiden velem van, úgy sem költöztem volna el sehova. A helyzet egészen más mintha egyszerűen lemondtam volna a segítségről. Ezt fogom holnap legelőször elintézni.*
-Holnap el kell hozni a holmijaimat. Hagynom kell egy üzenetet valakinek akivel ma este találkoztam volna. Talán később a segítségünkre lehet. Tőle kaptam száz dollárt ma…..már csak kilencvenkilenc van meg belőle……és…..lesz még egy találkozóm a barátaimmal. Ők olyanok mint mi.
*Fel is pattanok, hogy a táskámhoz menjek, Aiden mellé halmozom a bankjegyeket, naná, hogy bedobom a közösbe. Nem is olyan sötét a holnap mint amilyennek látszik. Ha van egy kis lehetőség és van terv akkor elvonulnak a felhők.*
-Na jó. Ne szomorkodjunk. Gyűjtsünk erőt. Egy naaaagy fagyival kezdjük a holnapot, annyit megérdemlünk, nem igaz?

Tárgy: Re: Aiden bérlakása Vas. 12 Ápr. - 13:03

Hope & Aiden

Nagyon megváltozott az életem azóta, hogy elindultam megkeresni őt, de ezt cseppet sem bánom. Miatta megérte küzdeni és tenni azért, hogy megtaláljam. Nem lettem volna képes az életemet élni csak úgy nyugodtan, átlagosan mint bárki más, miközben a húgom ki tudja hol küzd az életéért, mert én igenis így gondoltam. Veszélyben volt és most már biztos, hogy jól tettem, hogy kerestem őt és meg akartam menteni. Ez a dolgom és attól hogy megtaláltam ez még nem változott. Segítség kell, olyanok, akikkel megtalálhatjuk a megoldást erre az egészre, akik segítenek, hogy ne kelljen félnie máskor sem és hogy... megtoroljuk azt, amit a családunkkal tettek. Apa halott, minden széthullott, elvették az életet a húgomtól és tőlem is ez által, és ezért valakinek fizetnie kell, mert nem szolgáltunk rá arra, hogy ez legyen a sorsunk. Majd meglátjuk, hogy ki az, aki ezért bűnhődni fog, de valaki biztosan és remélem, hogy Amber majd segít benne, hogy rendbe tegyük az életünket, hogy mások ne jussanak ilyen sorsra.
- Nem érdekes Hope, más lett helyette a vágyam, hogy megtaláljalak és segítsek neked. Ez nem kisebb feladat és nem rosszabb álom és látod sikerült. - mosolyodom el. Nem érdekel engem az iskola. Számított igen, régen, de nem akarom, hogy e miatt rosszul érezze magát. Változtattam, mert kellett, az lett a fontos, hogy megtaláljam őt, az lett a fontos, hogy újra együtt legyünk és sikerült ki, megtaláltam. Rendbe fogjuk tenni az életünket és ha ez meg van, akkor még ráérünk kitalálni, hogy mi legyen a későbbiekben, hogy mi legyen majd aztán, hogy minden rendeződött. Neki is vissza kell térnie a rendes életéhez és valahogy majd nekem is újra kell kezdeni mindent. Majd kitalálok valamit, más célokat, más álmokat, amik ehhez a helyzethez, ehhez a veszélyes világhoz illenek.
Tudom, hogy rossz lehet Hope-nak az, hogy ez lett a vége, hogy anya nem hitt benne, hogy képes volt elfogadni azt, hogy elszökött és nem hitte el nekem, hogy komoly a baj. Én... nem is hiszem, hogy egy könnyen képes lennék ezt neki megbocsátani. Az lett volna a dolga, anyagként, hogy segítsen nekem, hogy ő is meg akarja találni a húgomat, de nem tette, mert könnyebb volt elmenekülni egy álomvilágba, ahol nem kell elhinnie azt, hogy rossz emberek rosszat tettek velünk.
- Nekem sehogy se könnyebb. Amit anya tett... én nem tudom megérteni sem. Félt talán, fogalmam sincs, de nincs rá megfelelő indok, hogy így álljon hozzád, hogy ne higgyen nekem. - mert én mondtam neki, bizonygattam, kérleltem, hogy segítsen. Ne tegyen ő semmit, de legalább támogasson a keresésben. Nem tette, elhitte azt, amit a rendőrök mondtak, hogy apa öngyilkos lett, mert nem tudott együtt élni a tudattal, amit tett, pedig ő sose tenne ilyet, biztos vagyok benne most már teljesen. A húgom pedig nem szökött volna el, ez sem kérdés, de ő elhitte... ez nem olyasmi, amit csak úgy el lehet felejteni.
- Nem hiszem Hope, de nem számít, nem is akarok. A suli... az életünk már nem lesz sose olyan, mint volt, engem sem érdekel már az, ami régen. - rántom meg a vállamat. Túl sok mindenen mentem át, túl sok mindent láttam ahhoz, hogy ne tudjak csak úgy visszatérni a régi életembe. Nem lehetek újra egy diák, egy laza srác, aki éli az életét és nem törődik semmi komollyal. Az életem igenis túlságosan komoly irányt vett. - De ne aggódj, találok más célokat. Nem tudom... mondjuk zsaru leszek. - végülis miért ne? A képességemmel elég jól tudnék célt elérni, elég gyakorlott vagyok már, ami a lövést illeti, ha nincs nálam fegyver, akkor is meg tudom oldani, hogy megússzam a bajt. Gyakorlott vagyok nyomok felkutatásában és a megfigyelőképességem is sokat fejlődött, ebből kell kihoznom a legtöbbet, nem pedig megpróbálni visszatérni egy rég elveszett élethez, amihez már képtelenség.

Tárgy: Re: Aiden bérlakása

» NY, Brooklyn, Gold St - Apple Lara James' bérlakása
» Aiden Bishop
» Aiden és Amy találkozása
» Aiden Hamilton
» Aiden & Rose