Baker Rezidencia

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Vas. 3 Jan. - 21:05

Mary-Kate, apa & Ashely

Próbálok én az örök optimista lenni a trióból, hogy lesz ez még így sem. Nézzük a tényeket; mindketten élünk, sértetlenek vagyunk, és többé kevésbé nem okoztunk helyrehozhatatlan károkat. Apának igaza volt, így még jó ideig vigyázhat ránk, és erőltetheti az atyai szigort, megkapta az áhított irányítást, amit oly előszeretettel akarunk kiráncigálni a kezei közül. Többnyire sikertelenül, és csak Mary-Kate az erőszakos, én azért elfogadom, hogy apa ügyesen terelget minket. Még ő a részrehajlóbb, anya aztán olyan, hogy nincsen apelláta. Bármikor szól ránk, még a hugimban is megáll az ütő, akkor aztán tudjuk, hogy nincs mit tenni. Oldalra nézve értetlenkedek még mindig, kissé még fel is áll tarkómon a szőke hajszálak rengetege, ahogyan Mary-Kate parafenomént játszva dekort mozgat. Attól fél, hogy felgyújtok a tábort, mint Carrie a végzős bál résztvevőit.
- Ne aggódj hugi, majd megbeszéljük még, és csinálunk, ahogyan anyáék mondják. – Szándékosan említem inkább anyát, hogy apa is tudja, immár készek vagyunk behódolni a felsőbb hatalmaknak, mert tanultunk belőle. A gyomrom még mindig ég az elfogyasztott alkoholmennyiségtől, nem ártana valami ízetlen tea, vagy valami hűsítő por, bármi, ám megszólalni sem merek a háborús övezetben, és a pillantásommal az ikremet is igyekszem jobb belátásra bíztatni. Ne rontsunk jobban a helyzetünkön, ha már az enyhítő körülmények nem váltak be. Bár... ki tudja, lehet, hogy rosszabbul jártunk volna, ha tagadunk, netán elferdítjük a tényeket. Apa szeret minket, és végtére is nem hülye, biztosan rájött volna, akkor aztán egy életre elástuk volna magunkat. Végtére is egy család vagyunk, a hülyeségek ellenére is.
- Oké apa, akkor legyen így, köszi, hogy megbocsátó vagy. – Ölelem még meg, aztán elindulok Mary-Kate-tel szemetet rámolni. S hogy az este ne érhessen véget új élmények nélkül, kifelé menet leverem anya keresztanyjának a porcelánurnáját, s mindent betölt a felszálló hamufelhő. Az arcomra van írva a hangulatom...
- Hm... menj csak, én hozom a porszívót!

//Ajj.... hát ez valami fantörpikusan jóóó lett, imádlak titeket, nagyon jól szórakoztam, még ilyeneket, és meggazdagszunk a filmjogokból Very Happy

//

♫ Everywhere ♫ Ruha Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Szer. 16 Dec. - 18:56

Apa, Ashley & Mary-Kate

*Ash igazán olyan mint az alkalmilag süket gyerekek, sosem tudom kitalálni épp miben fog mellém állni és miben marasztal el jobban mint az apánk. Ezért már nem is próbálkozom találgatni, úgy is szeretem a meglepetéseket, csak bólogatok amikor Isaac feljelentés herótját emlegeti. az enyhítő körülményekre csak horkantok egyet, olyan nincs mert ő máris az ítéletet hozza fel. Nem az ő ötlete volt a tábor? DE! És még azt mondja nekem fontos mert öntudatra nevel. Köszi Ash, van öntudatom, de még mennyire, hogy van, példának okáért rohadtul emlékszem mire vagyunk képesek és azon egy tábor nem segítene. Az viszont már engem is szívcsúcson üt, hogy apa csalódott. Nagyon, mérhetetlenül, ahogy ő mondja és ez nem jó. Az egy dolog ha kiborítom vagy az igazgatóhoz kell mennie miattam, arra már régóta számít minden nap és nem lenne meglepetés, de igaza van abban, hogy amit ma éjjel műveltünk az túl megy minden határon. Én is tudom, csak épp nehéz bevallani, viszont a tábor akkor sem jó ötlet és ez a pár szó úgy üvölt a fejemben mint egy rock koncert. *
-Valamilyet persze, mondjuk a szobafogság, arra számítottam is, de! _A_tábor_az_nem_jó_!*Hangsúlyozom és tagolom a mondatot mielőtt még apa belelovalná magát, de hiába. Igaz Ash javít valamit a helyzeten, de apa hajthatatlan, viszont a nyári szünetig még van időnk és addig még kitalálhatunk valamit, hogy még se legyen. Mondjuk ha anya hazajön, persze ő a nagyobb sárkány a családban ha következetességről van szó, de talán lehet szó arról, hogy átnevezzük azt az átnevelő tábort mondjuk….nem egészen önkéntes karitatív tevékenységre. Mivel én nem járok különórákra, marad a szobafogság és a suli, szóval sürgősen kell találnom olyan különórát ami az én iskola és tanulás iránti negatív lelkesedésem mellett még nem feltűnő, és akkor le lehet lógni párat. Igazolást már hamisítottam, nem is egyszer, nem probléma. Mivel kaptunk haladékot, a tányért visszareptetem a helyére, mielőtt apa hátra lépne, így ezt is megússzuk. Rájövök, hogy hülye ötlet volt, mert nem tudhatjuk hogyan reagálna rá, és az is lehet, hogy a tábornál sokkal rosszabbat kapunk érte, mondjuk egy kísérleti laboratóriumot, tűkkel meg sokkolóval. *
-Oké. Szobafogság, satöbbi. Értem…..Istenem, annyira sanyarú ez a sors! Rabszolgamunka!
*Színpadiasan emelem a kezeimet a magasba, majd nekiállok takarítani. Mondjuk nem viszem túlzásba, Ash úgy is jobban tudja csinálni az ilyesmit, én csak inkább ledőlök a fotelba és ha már apa úgy is felment az emeletre, a képességemmel reptetem a szemetet a zsákba. *
-Azért nyertünk egy kis időt nyárig. Akárhogy is, én élveztem. Na jó a takarítás az gánya, de….mondd Ash, milyen különórák vannak a suliban?

//Jaaaaaj én is imádtam és imádom a családom!!! cheers

Folytatása hamarosan következik. Annyit nem kell majd rá várni mint a Trónok harcára tongue

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Vas. 13 Dec. - 11:27

♫ Man on a wire♫

Aktuális viselet

Made by

Ikrek & Apuci

A lányok eddig még nem követtek el soha ilyen komolyat. Persze MK hajlamos kihúzni a gyufát, de ez még rá nézve is túllő minden határon. A lakás romokban, az egész helyzet teljességgel abszurd, eljátszották a bizalmunkat, pedig idősebbek lettek, kocsit kaptak és ez a hála? Tudom én, hogy nem könnyű a tinédzserekkel, kaptam már el párat az utcán is még járőr koromban, de nem gondoltam volna, hogy enyémek is ilyenek lesznek majd. Nem, erre tényleg nem számítottam. Azt hittem a mi lányaink majd biztosan nem lesznek ilyenek erre... úgy tűnik, hogy nagyon tévedtem, mert lényegében bűnöztek. Az egy dolog, hogy tönkreteszik a lakást, eltörik Polly drága vázáját, de balesetet is okoznak és elütnek valakit, aki majd állítólag nem jelenti fel őket.
- Ebben soha sem lehettek biztosak. Csalódott vagyok lányok, mérhetetlenül csalódott. Idősebbek lettetek, mégis úgy viselkedtek, mintha a közelében sem lennétek a felnőtté válásnak. - lebiggyesztett ajkakkal csóválom a fejemet. Rettenetesen festenek és én sajnálom is őket, de közben mérges vagyok. Nem volt két fillér a kocsi, ami rémesen nézett ki, amikor láttam és ha idehozták, akit elütöttek, akkor valószínűleg még véres is belülről, amivel nem lehet csak úgy elvinni tisztíttatni, arról már nem is beszélve, hogy a vér olyan szépen beleissza magát az ülésekbe, mint annak a rendje. Nem lesz az már soha olyan, mint volt, akármilyen tisztító módszerrel is próbálkozunk majd.
Arról persze nem tudok, ami a háttérben zajlik, azaz a hátam mögött, csak a könyörgő pillantásokat látom, de keménynek kell most lennem, mert ha nem kapnak kellő büntetést, akkor semmi értelme az egésznek. Lehet, hogy megbánták, de mindennek meg kell lennie a következményének, nem léphetünk csak úgy túl rajta, mintha meg se történt volna, mert akkor máskor is megtehetik, vagy akár más formában.
- Elmentek a táborba, a nyári szünetben. Úgy nem zavar be semmit a tanulásba. Lezárjátok az évet szépen és a nyárból egy hónapot ott töltötök, addig pedig szobafogság és szigorú szabályok. Csak a különórák és az iskola, semmi más. Eldöntöttem. - ellentmondást nem tűrő hangon szólalok meg, csak aztán lépek hátrébb egyet, remélhetőleg nem nekiütközve a lebegő tányérnak. - És most folytassátok a rend rakást, én kezdek valamit a hálóval, aztán lefekszem. Reggelre csillogjon minden, ami csilloghat, anyátok délelőtt érkezik, kimegyek elé a pályaudvarra. - ha már így megkevertek mindent, akkor szépen tegyenek is rendet, de nem én fogom megtenni helyettük ez is biztos, hiszen ők szülték ezt a káoszt. A kocsit úgyis én vihetem majd tisztíttatni és szerelőhöz, a visszafogott zsebpénzük majd a kocsi javíttatására megy el. Ha a tányér nem akadályoz, akkor szépen az emelet felé veszem az irányt, ezzel lezártnak tekintve a témát. Eldőlt, hiába a könyörgő pillantások, itt most nem lehetek enyhe csak mert nagy szemeket meresztenek rám.

// Muhahaaaa Köszönöm a játékot lányok, remek volt, szegénykék //

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Csüt. 10 Dec. - 10:48

Mary-Kate, apa & Ashely

- Szerintem sem fog feljelenteni apa. Ahogy néztem, hallani sem akar rólunk többet. – Rázom a fejemet, különben is, apa rendőr, annyit azért tudhatna, hogy ha nincsen helyszínelés a balesetnél, utólag már nagyon nehéz bizonyítani, hogy mi is történt. Térfigyelő kamerákat pedig abban az utcában nem láttam, ettől még igaz, hogy lehettek. De végülis most az a cél, hogy bármennyire is rosszul sikerült az éjszaka, valahogy összetartsunk a hugommal, és elsimítsuk a dolgot apáéknál. Még akkor is, ha most inkább apával értek egyet, és bűnbánó vagyok, nem hagyhatom cserben Mary-Kate-et. Mégiscsak összetartozunk. Ám bármi legyen is apa büntetése, el kell fogadnunk. MK persze mindig a legrosszabbra gondol, nem is csodálom, az ő helyében sokszor én már felakasztottam volna magamat a lelkiismeretfurdalástól. Még jó, hogy különbözőek vagyunk mi ketten, hiszen ki tudjuk egészíteni egymást, de most éjszaka nem volt elég erőm, hogy igazából megvédjem, viszont ha én is olyan zűrös lennék, akkor bele is halhattunk volna. Vagy ami még rosszabb, akkor olyan gyakorlatiasak lennénk, hogy bele sem kerülünk a szószba.
- Az vagyok, próbálok enyhítő körülményeket keresni neked hugi. Nem értékeled? – Kérdezek vissza csodálkozva, már az sem jó, ha megvédem minkettőnk hátsóját? Az már bizonyított, hogy bűnösök vagyunk, nem ellenkezni kell, hanem egyezkedni. De hát Mary-Kate mindig is hebrencs volt, nem tudja, hogyan másszon ki a bajból, most az én elméleti hozzáéértésem kell, hogy megpuhítsam apát. A másik felem viszont sokszor inkább ront a helyzeten.
- Komolyan, hiszen valami büntetést megérdemlünk, hiszen... – itt nem is folytatom, mert apa belém folytja a szót, és csak fél szemmel nézem MK tányértáncoltatását. Ugyan, kiskorunkban is voltunk táborban, akkor sem gyújtottam fel semmit, bár... valakinek a takarója mintha tényleg lángra gyúlt volna. Nosztalgikusan elmosolyodnék, ha nem volna olyan véresen komoly a helyzet.
- Apa... de ugye nem valami átnevelő tábor lesz? Nekem tanulnom kell, nem tudok... összezárva lenni bűnözőkkel. Mondd, hogy csak fenyegetsz? – Borzolódik fel a szőke hajkoronám a rémülettől, és odapattanok apához, hogy gyorsan átöleljem a derekát, s hozzá bújva remegjek a kegyelemért. Itt most már nem számít a magyarázkodás, a megbánás, semmi, csakis arra merek alapozni, hogy szeret minket, és nem akar nekünk rosszat.

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Kedd 1 Dec. - 7:53

Apa, Ashley & Mary-Kate

*Egyáltalán nem zavar, hogy húgom úgy néz ki mint akit skatulyából húztak ki én meg büdös vagyok és szakadt, igazából a mostani külsőm takarja legjobban a mindennapomat. Sosem érdekeltek a divatos ruhák, nem tartoztam a plázacicák közé, nekem egyéni a stílusom. Jelenleg még a hányásos konyharuha sem izgat fel, sem a rendetlenség a lakásban hiszen apa már látta, tudatosult benne, hogy eljátszottuk a bizalmát, pedig nem volt szándékos, csak az emelet és a hálószoba. A francba, nem akartam, hogy lássa, persze nem is tudom hova gondoltam mikor abban reménykedtem, hogy távol tudom őt tartani addig míg rendet nem rakunk. Ahhoz minimum egy egész nap kell, összepakolni, kimosni az ágytakarót, az ágyneműt, az egész ágyat, mert gondolom a vér beszivárgott az egész szivacsba, a rugók közé….mikor lejön már én sem gondolom, hogy bármit is ki tudunk magyarázni, azért még szépíteni lehet, mondjuk a balesetet és Isaac sérülésének komolyságát. Remélem a srác nem lesz rosszul később és nem kapott agyrázkódást vagy ilyesmi. Legalább a húgom mellém áll, az is valami, általában ha galiba van kimarad belőle, persze megértem én, a botrányt mindig én okozom, ő a jó kislány. *
-Utólag sem fog. Szerintem vaj van a fején. Neki is. Látnod kellett volna a haverját, kész rémálom a pasi.
*Lehet ezt még tovább rontani? Ja, igen. Ha elmondanánk azt, hogy halálfélelmemben smároltam a sráccal és utána megakadályoztuk, hogy ellopják az autót. ~csak pár repülő kavics kellett hozzá amit én emeltem az elmémmel a levegőbe és vágtam hozzájuk, de ne feledkezzünk el Ash tűzerejéről se. Látnod kellett volna apa milyen hősies volt, lángba borított mindent.~ *Na igen, biztosan díjazná, talán még a reggelt sem érnénk meg itt a házban mert máris hívná a kényszerzubbonyosokat. Nem is tudom mi lenne a jobb, a bentlakásos suli vagy ha itthon lennénk börtönben. Mármint szobafogság, házi őrizet. *
-Én vagyok az ügyvédet, én avgyok az ügyvéded. cseszd meg Ash.*jó kis ügyvéd, még a fellebbezést sem nyújtja be, hanem máris ifi táborba küldene. ~Miazhogy rám férne az öntudatos dolog? Sportos? Elég sport nekem ha reggel felkelek az ágyból! *Még mit nem! Bentlakásos kihúzva, anyára kell apellálni, amit ő nem akar, azt apa sem akarja. Ez jó, szerintem nem ártana megemlíteni a tábort sem, anya biztosan kibukna ha megemlíteném neki milyen fertő folyik egy táborban, pláne ifiben.*
-És hogy fogadta? ….mi sem hazudtunk, csak elhallgattunk néhány részletet. *Azért pontosítsunk, az elhallgatás nem hazugság. Vagy az, hogy „Mi történt a kocsival?”annak számít? Ha jól belegondolok, nem. Végül is nem néztem meg mi történt a kocsival, fogalmam sincs mennyire rossz a helyzet, és semmire nem mondtam, hogy „nem úgy történt hanem így” vagyis nem hazudtam egyszer sem. Próbáltam szépíteni a helyzetet és elódázni a dolgokat, de nem hazudtam. Akkor miért ez a lesújtó pillantás? Eddig a pontig azt hittem, hogy kisebb-nagyobb büntetéssel megússzuk, de Ash is ellenem van, vagyis ellenünk. Minek kellett felvetni a tábor ötletét, van apának nélküle is elég ötlete, még segítsünk is neki? Azt hiszem mégis csak jobb nekünk itthon szobafogságban az kijátszható, szóval mindenáron maradnunk kell! Feltámadok romjaimból és a húgomra nézek, majd felállok és úgy teszek mint aki a konyharuhával bíbelődik, bedobom a mosogatóba majd úgy helyezkedem, hogy apa kevésbé lásson rám, ám Ash annál inkább.*
-Ash. Komolyan gondoltad azt a tábort? *csupán egy érdeklődő, ártatlan kérdésnek hallatszik, de a tekintetemben benne van a komolysága, és a jelentősége.* -Te is tudod, hogy _nem_ mehetünk táborba mert(?)….. *Folytasd csak, ha már megfőztél nekünk akkor edd is meg, találj ki valamit különben….és ekkor az apa mögött álló tálalószekrény polcán lévő dísztányérra koncentrálok. Az lassan és hangtalanul megemelkedik, kilebeg a helyéről, de próbálom nem túl messze tartani a levegőben, apa mögött. Kicsit megbillentem egyik oldalról, aztán a másikról, olyan mintha táncolna. Erősen koncentrálok, nem akarom, hogy leessen és azt sem ha apa meglátná, de Ash-nek muszáj egy kis ösztönzést adni.*

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Szomb. 28 Nov. - 17:12

♫ Man on a wire♫

Aktuális viselet

Made by

Ikrek & Apuci

Lehetnék mérgesebb és idegesebb is, de azzal mit érnék el? Tudom nem szép, de legalább a munkában szerzett tapasztalatokat náluk is tudom alkalmazni. Egyszerűen hideg vagyok és távolságtartó, meg se rezzenek, amivel talán sokkal jobban a frászt hozom rájuk, mintha kiakadnék és kiabálnék, mert így fogalmuk sincs róla, hogy mi lesz majd a tényleges reakció, hogy mit kapnak majd azért, amit műveltek. Annyi biztos, hogy nem hátba veregetést, hiszen a lakás kész csatatér. Arra még nem is merek gondolni, hogy Polly holmijai közül miket sikerült ripityára törniük, vagy a vendégeiknek. Nem is értem... mindig engedtünk nekik és most mégis ez lett a vége? Sokkal inkább csalódott vagyok és kudarcként élem meg azt, ami történt, mert nem vártam volna tőlük. Nem vagyunk szigorúak, nem kapnak rendszeresen szobafogságot, vagy épp ez a hiba? Túl sokat engedünk nekik? Talán itt rontottuk el? Persze, hogy evidens, hogy a szülő magát hibáztatja egy ilyen katasztrofális helyzetben, érthető. Valaki hibás és biztos, hogy nem foghatjuk a barátaikra, vagy másra.
- Hívhattátok volna a mentőket is, a rendőrséget. Elgázoltatok valakit az istenért! Utólag is feljelenthet. Ashley... tőled többet vártam. - a lesújtó pillantás, amit vetek rá remélem, hogy célba talál. Igen MK ilyen, ő sokkal lazábban kezel mindent, de Ashely nem. Nem értem, hogyan keveredhetett bele és miért nem gondolkodott, hogy az újabb és újabb próbálkozásaiknak csak még nagyobb következménye lesz. Tiszta vér az ágyunk, tiszta vér minden odafent és arra már nem is akarok gondolni, hogy hogyan festhet a kocsi. A törésnyomokat láttam, de mást nem, viszont ezek alapján odabent is épp elég vér lehet. Fel sem tudom fogni még most sem, hogyan tehették ezt, miért nem gondolkodtak. - tényleg azt hittétek eltakarítotok mindent és ki sem derül? - lemondó sóhajjal csóválom a fejemet. Ez a legrosszabb az egészben, hazudtak, hazudni akartak, eltussolni az egészet, de mégis hogyan lett volna lehetőségük? Sok a vér, a tönkretett lakás, nem is lett volna esélyük eltüntetni a nyomokat, hiába akarták volna megpróbálni. Akkor már egyszerűbb lett volna, ha telefonálnak és akkor legalább a további katasztrófát megakadályozzuk. Hát erre neveltük őket?
- Nem mentek bentlakásosba, anyátok biztos, hogy nem akarná. - fel se merült bennem ilyesmi, hiába sipítozik annyira MK. Igaza van Ashleynek, nem küldeném el őket és Polly sem. Akkor nem tudnánk szemmel tartani őket, tehát ennek semmi értelme. Az viszont biztos, hogy egy ifi tábor erre nem megoldás, főleg nem egy olyan hely, ahol még szórakozhatnak is. Mintha csak jutalom lenne, amiért még minimális fizetést is kapnak, ahogyan Ashely mondta. Oh... biztos, hogy ez nem jó megoldás.
- Anyátoknak elmondtam a nagy részét, a többit is megtudja, ha hazaért. Mi nem hazudunk egymásnak! - az utolsó szavaknál kicsit még a hangomat is megemelem. Nem fogok az érdekükben hazudni a feleségemnek, nem falazok így nekik, mert nem érdemlik meg. Polly kemény nő, nem fog kiakadni, ha megtudja az igazat és tudnia kell. Nem játszunk ilyet. Újabb sóhaj, ahogyan hátrébb lépdelek, láthatóan talán már indulni készülök, hiszen a takarítás az ő dolguk lesz, nem az enyém, bár az alvásom még nehézkes lesz az ágy állapotától. - Ha már tábor... talán tudok egyet, aminek értelme is lehet. Egy hónap... de abban nem lesz szórakozás és a zsebpénzetek is megvonva erre az időre. Ott majd megtanuljátok, hogy mik a következményei az ilyen tetteknek, a hazudozásnak, a károkozásnak, anyátok kikészítésének. - mert Polly ideges lesz, annyi biztos és nekem az a dolgom, hogy őt megvédjem és meg is fogom tenni. Keményebb helyre menne, az majd valamit kezd velük, ha képesek voltak ilyen balhéba belemenni. Nem érdemes őket itthon tartani, de lássák meg, hogy a tetteiknek vannak következményeik, komoly következményeik.

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Csüt. 26 Nov. - 10:56

Mary-Kate, apa & Ashely

Azt hiszem ez volt az egyetlen alkalom, amikor a hugomra támaszkodtam. Utólag már nem tudom jó bulinak felfogni, sőt, szörnyű lelkiismeretfurdalásom van. Ha valaki az iskolából elkezdi terjeszteni, hogy milyen hányásszag volt a házunkban, és egyébként is felelőtlen vagyok, a tanárok is nekiállnak majd úgy kezelni, hogy az eddigi kemény munkámnak annyi, nem fogok ösztöndíjat kapni, hiszen ahhoz korrekt jellemzés is kell. Kész, ennyi. Így miközben zuhanyzok, sikerül megint elsírnom magamat, ám a lényegen nem változtat, csak szükségem van ennyi megkönnyebbülésre. Nem akarom sokáig húzni az időt, az számít, hogy mielőbb tiszta legyek, hogy ne a koszos testemmel kezdjek el takarítani. Pár perc csak az egész, simán lófarokba összefogom a megszárított hajamat, és nem, nincsen rajtam smink, semmilyen, mitt most nem divatozhatunk. Ez alatt a tíz perc alatt azért Mary-Kate jó munkát végzett, ezt magamban el kell ismernem, kivülről azonban tűntetően nem nézek felé, pár napig talán szóba sem állok majd vele, legalábbis ez a terv. Nem hinném, hogy apának részletekbe menően el kell majd mindent mondani, elég, ha a tényekre, az eredményekre szorítkozunk. Ezt nem nevezném hazugságnak, hiszen úgysem változtatni semmin, sőt, tovább rontanánk a helyzetünkön. A beismerő vallomás talán tényleg enyhítő körülmény, ne tetézzük tovább. Mivel apa már fent is járt, mindent megtalált. Logikus volt, hogy a saját hálószobájukba is felmegy majd, ezt még a fürdőből is hallottam. Mary-Kate mindig ilyen volt, fejest ugrik a kalandokba, az őrültségekbe, nem véletlen, hogy ennyire különbözünk, mert idejekorán elválasztottam magamat tőle, én nem akarok így élni.
- Ebben igaza van apa. Véletlen volt, és nem hagytuk magára. Elhoztuk, és megpróbáltuk ellátni. De nem jelent fel, és ez a lényeg. – Az ikremre villantok egy kósza pillantást, és nem említem meg apunak, hogy bezzeg a vérem lenyomta a torkát a pasi torkán halálfélelmében, és azt sem, hogy felgyújtottam a fél utcai rabló bandát. Azt hiszem vannak dolgok, amiket még a szüleink gyomra sem venne be.
- Én vagyok az ügyvéded te lüke. Különben sem dug minket bentlakásosba, itthon akar szemmel tartani, ugye? – Kérdezem nagy szemeket meresztve apára. Abban azért tényleg bízom én is, hogy minél kevesebbet mondott el anyának. Nyilván a kocsit gyorsan el lehet küldeni szervízbe, és karcolásokra hivatkozni, az otthoni zűr a nagyobb probléma. Ha egész nap is takarítunk, akkor sem fogjuk tudni úgy helyrehozni a házat, a kiszakadt ajtót, hogy nagyjából úgy találjon mindent, mintha semmi sem történt volna. Mary-Kate azért odabújik hozzám, amit mégiscsak engedek. A melegítőmben vagyok, nem izgat, ha megint kicsit koszos leszek, lényegében a dzsuva már rászáradt annyira, hogy ne koszolódjak be túlzottan. Így nézünk apára, mintha még mindig picik lennék. Ezért van lelkiismeretfurdalásom főleg, mert már nem vagyunk azok, majdnem felnőttként apa bizalmat, felelősséget adott a kezünkbe, és visszaéltünk vele.
- Apa, és ha ledolgoznánk a kárt? Tudok egy tábort, ahol ifivezetőket keresnek, minimális fizetéssel. Mary-Kate-re amúgy is ráférne valami sportos, öntudatos dolog.... Mit szólsz?

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Hétf. 9 Nov. - 19:48

Apuci és a lányok

*Olyanok vagyunk mint a tűz és a víz, másrészt mint két tojás és mindig mindent együtt csinálunk, a káoszt is amit a vége felé teljes lelki nyugalommal tudunk viselni. Már úgy is mindegy, kizárt, hogy mire anyáék hazaérnek csilivili legyen az egész ház, még akkor sem lenne esélyünk ha nem rondítanék bele Ash munkájába. A lényeg, hogy jól érezzük magunkat ha már sikerült az egészet elcseszni, holnaptól börtön vár ránk, kényszermunka és két felügyelő anya és apa személyében. Az egymás megajándékozása közepette nincs fogalmunk arról, hogy az egyik már úton van, ezért tudunk felhőtlenül örülni az ajándéknak. Ash mindig olyan ajándékot ad nekem amit ő készített, ez szerintem sokkal személyesebb mint az enyémek de a szándék a fontos. Naná, hogy örülök a kaziknak, ennél jobban már csak koncertjegynek örültem volna, de a lakást elnézve nagymama koromban jutok el leghamarabb. Kicsit maga felé hajlik a keze a másik kazetta anyagával, de most vagyok olyan jó hangulatban, hogy elnézem neki, de biztos, hogy a másikat fogom többet hallgatni. Még egy puszit nyomok az arcára, és a tányérom mellé teszem az ajándékomat, a tortát meg kell enni és maradt még belőle bőven, úgy is esszük mint a gyerekek, mint akik még sosem ettek ennyire finomat. Nem is olyan nagy baj, hogy a többiek már elmentek, legalább több maradt nekünk. Tiszta csokisak vagyunk mind a ketten és azt hiszem Isaac véréből is van rajtunk, egy elbambulással adózom a csókja előtt mert az fenomenális volt.
Apa megjelenése olyan mintha ránk szakadt volna az ég, én persze gyorsan feltalálom magam de Ash, szokás szerint megint mindent tönkretesz. ha csak egyszer, egy kicsit megerőltetné magát és csendben maradna míg én nem adom fel, már kidumáltam volna magunkat, vagy legalább a büntetés felét sikerült volna valahogy kidobnom az ablakon. Persze hiába nagy a szám, úgyis fejet hajtok apa akarata előtt, de nem szemlesütve és hízelgő macska módjára mint a húgom, tutira dúlni-fúlni fogok amikor ki kell takarítanom az egész házat és a nagyját Ash-re hagyom. Tény és való, egy kicsit elszaladt velünk a ló ma éjszaka de hát az ember lánya csak egyszer tizenhat éves, ez majdnem olyan mint a nagykorúság, vízválasztó, ezek után elvileg a szülők több mindent megengednek a gyerekeiknek, de nekünk sikerült ezt is bebuknunk. Pedig olyan édes kislányok voltunk. Apa és anya szeme fényei, azt hiszem minden akkor romlott el bennünk amikor aktiválódtak a képességeink és erről apáéknak sosem szabad tudomást szerezniük. Ki vagyok akadva, ez azt hiszem természetes és Ash kérdésére csak megvonom a vállam. Ezek után nem csak Ash távozik elegánsan hanem a gyomrom tartalma is, csak pillanatokkal maradtam le a húgomtól, de nézzük a jó oldalát, én csak a szőnyegre taccsoltam ki nem apára. Reménykedve nézek fel rá, hogy értékeli az igyekezetemet, de nem. Nincs isten! Milyen világ ez ahol a tinik mindig bajba kerülnek? Ezen a ponton keseredem el és nézek szenvedő arccal apára, arra gondolok milyen jó is volt a buli míg táncoltunk és eszünkbe sem jutott, hogy ennek rossz vége is lehet. Ez volt a hiba, és mennyire rossz lett a vége! Kezdjük ott, hogy anya vázája eltörött, szerencsére az már kint van a kukában a többi üveggel együtt, hála az égnek, hogy összeszedtem a szemetet és kidobtam mindent mire apa hazaért, utána nekiindultunk a nagyvilágnak, hogy elcsaljuk a bandát a házból, ez sem ment zökkenőmentesen, és akkor Isaacről már ne is beszéljünk, ami vele történt az mindent überel. Ekkor jut eszembe, a vér a hálóban és, hogy apa bármikor felmehet oda, Ash visszatér és persze megint jobban néz ki mint én, tutira nincs még egy olyan ember a földön aki nála gyorsabban tud fürdeni, hajat mosni és még meg is szárítani. Épp csak a nappali smink hiányzik. Mérges vagyok, a földhöz vágom a konyharuhát aminek az az eredménye, hogy kitoccsan belőle a torta csulás, mézgás, nyákos egyvelege, irtó jól néz ki, ha nem tudnám, hogy mi volt eredetileg, egy nagy adag kakára gondolnék. Ez sem jobb.*
-Még jó, hogy büdös vagyok, éppen a hányásodat takarítom bimbóhercegnő!
*Na neeeee, ne kezdjen el bőgni, megint kezdi, apánál mindig bejön. Összeszűkült szemekkel nézek rá, de aztán apa sem rám nem hallgat, sem Ash-re, és nem érdeklik a könnyek se. Háhhháááá! Az örömöm persze nem tart sokáig mert apa elindul felfelé és én kapcsolok. Vér, hálószoba, nászágy, vér, elsősegély doboz, varródoboz. Ha csak úgy elrendeztem volna az egészet, most kárörvendenék. Na ezt nyomozd ki apa! Igaz, hogy én rendeztem, de nem viccből, az egész úgy ahpgy van valódi, ezért apa után rohanok, már a lépcsőn jár mikor úgy ahogy utolérem.*
-APA NEEEE! NE MENJ FEL! KÉRLEK SZÉPEN. ÁÁÁÚÚÚÚÚÚ!
*A lépcső is ellenem van, elbotlom, a lábába kapaszkodom, még két foknyit húz maga után mert annyira elszánt és persze gyanakvó is, aztán kicsúszik a kezeim közül. Vége, megadom magam, lelki szemeim előtt már ott lebeg a bentlakásos iskola képe, a katonai kiképző táboré. Mire apa visszajön Ash közelében ülök a földön teljesen összeomolva és arra várok mi lesz a bünti. Fojtott hangokat hallottam odafentről, gondolom anyának telefonált és mindent kitálalt. Remek. Igen, közli is mi a nagy helyzet. Először csak Ash-re nézek, aztán egy hörgés majd egy nyögés jön ki a torkomon, ez a megadás. Ezek után következik a felháborodás…..*
-Nemááááár! Apa! Ezt nem teheted, nem a mi hibánk. Az a motoros csak úgy a semmiből bukkant elő. És mi megpróbáltuk jóvá tenni, elhoztuk onnan és felhívtuk a barátját, hogy jöjjön érte, addig esküszöm össze akartam varrni a sebét, de ő nem hagyta. Hát ember az ilyen? Aztán képes volt elájulni, nem mi kentük össze az ágyat! DE! A saját lábán távozott!
*…..és a töredelmes, tényfeltáró vallomás……… *-Ez enyhítő körülmény, nem mulasztottuk el a segítségnyújtást, igaz Ash? Szóval még a gondatlanság sem jöhet szóba és a szándékos gázolás sem. *…………végül a megbánás.* -Éééén annyira sajnálom, annyira, annyira sajnálom! Ügyvédet akarok! Ugye nem dugsz minket bentlakásosba? Anyának nem szabad látnia, biztosan belebetegszik, ugye nem mondtál el neki semmit? Azt hiszem a váza már csak apróság. És tényleg az, ezer apróság odakint a kukában. Felállok és a húgomhoz lépek, most össze kell tartanunk. Nagyon. Ha engedi és neki is szüksége van rá, akkor átölelem, persze nem valószínű, hogy engedi mert ő már tusolt, míg én még mindig szerencsétlen, csokis-hányásos vagyok.*

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Vas. 8 Nov. - 14:45

♫ Man on a wire♫

Aktuális viselet

Made by

Ikrek & Apuci

Bajban vannak, még hozzá nagy bajban és tudom , hogy ezzel ők is tisztában vannak már akkor, amikor MK megpróbálja nekem bemagyarázni azt, hogy nem is arról van szó, amit gondolok. Persze... nem hiszek én el effélét, hiszen egyértelműen látszik a csatatér állapotából, a kinti jelekből, hogy mi történt. Abba már bele sem merek gondolni, hogy az ajtó hogyan eshetett ki a helyéről, mert rendkívül abszurdnak tűnik a dolog, és jó, hogy nem tudok a vérről a kocsiban, meg persze a többi és az anyjuk vázája... Tudom, hogy ebből csak nagyobb baj lett volna, ha Polly velem jön, de szerencsére nem tette, sikerült lebeszélnem róla, hogy kimaradjon a felesleges idegeskedés, és mondhatni így az ikrek is egyelőre jobban megússzák. Nekem csak várnom kell, hogy Ashley szépen elmondjon mindent, ami aztán meg is történik, csak épp arra nem számítok, hogy mindennek a tetézéseként még meg is kapom az aznapi menüt a ruhámra a tortával az élen, amit ha jól sejtem akkor nem rég kóstolhattak meg és ami nem volt két fillér, mint ahogy az odakint rommá tört kocsi sem, vagy épp a lakás, ami kaotikus állapotokat mutat és ki tudja hány érték tört össze, akár olyan is, ami nem pótolható...
Kész csoda, hogy nyugodtan viselem az egészet, legalábbis viszonylag. Nem kiabálok, pedig istenemre mondom nagyon a számra szökkenne most valami csúnya. Mégis megtartom a higgadtságomat. Éljen a munka! Ott se tehetem meg, bármennyire is néha nagy késztetést érzek rá. Még Dwayne se kapott tőlem soha igazi fejmosást, pedig neki aztán kijárt volna már egy-két alkalommal a folyamatos kihágások és ivászatok miatt, de a családja miatt nem teszem, aztán idővel talán majd csak összeszedi magát végre, én legalábbis nagyon remélem, hogy így lesz. Most viszont az utolsó szavaim után elindulok felfelé és már csak Ash utolsó szavaira reagálok visszafordulva. - Ez nem is volt kérdés. - naná, hogy úgy lesz, ahogyan mondom. MK pedig nekem csak ne adjon ötleteket, hogy mennyit mondjak el az anyjuknak vagy sem. Nem akarom kiborítani, egyelőre nem mondok el mindent, aztán meglátjuk mennyire tudnak úgy kitakarítani, hogy minél több nyomot eltüntessenek.
A következő meglepetés már persze a hálóban ér. Vér... még hozzá nem is kevés. A lányokon nem láttam sebesülés nyomát, akkor vajon mi a frász történt? Remélem, hogy nem ástak el titokban valakit a hátsó kertben, mert hiába vagyok zsaru, ebből még én se tudnám kimosni őket, de nagyon remélem, hogy ennyi eszük még van, bár a mostani káosz után... hát ki tudja. Összeszorítom a szemeimet, az ujjaim a halántékomra csúsznak. Komolyan nem tudom, hogy mihez kezdjek velük... hogy miért viselkednek így, és miért nem képesek kicsit legalább átgondolni a dolgokat... logikusan. Ash ha jól sejtem megpróbálta visszafogni ezt a káoszt, de nem sikerült neki, nem lepne meg ha az egész megint MK agyából pattant volna ki.
Egy jó húsz perc után térek vissza, addigra már talán rendben van legalább a szag és a kellemetlenebb része, én pedig átöltöztem és lerendeztem a gyors telefont is. - Anyátoknak elmondtam, amit kellett, holnap délelőtt érkezik, így nem tudom fuvarozni, addig kénytelenek lesztek élhetővé tenni a lakást, menni fog? A büntetést pedig kitalálom addigra... nem lesz kellemes, és a kocsi megy a szerviz után a garázsba. Megkapjátok akkor, ha a bizalmamat sikerült visszaszerezni, de előre szólok nem lesz egyszerű. Először is, mi az a nem kis mennyiségű vér a hálóban? - a tekintetemből látszik, hogy az igazat akarom, nem valami körítést és mesét, hogy tudjam ki kell-e húzni őket valami bajból egyáltalán. Talán összefügg a dolog a kocsival, remélem, hogy nem furikáztak részegen és ütöttek el valakit... abból komolyabb bajuk is lehet, mint pár hét szobafogság.

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Szomb. 7 Nov. - 12:44

Mary-Kate, apa & Ashely

Vigyorogva paskolom az ikrem hátát, tortától csokis ujjaim a hajához is érnek, de most már nincsen jelentősége, csoda, ha nem ússzuk meg anélkül, hogy bevágna apa valami javító intézetbe, azzal a felkiáltással, hogy talán még nem késő rendes embert faragni belőlünk. Szegény szüleink most biztosan ki fognak térni a hitükből, pedig ők valóban tisztességesek, állandóan kicsikarunk tőlük mindent, és mi a hála? Az első adandó alkalommal vastagon háromszor aláhúzzuk, hogy egy fikarcnyi felelősség sem szorult még belénk. Ettől aztán hihetetlenül búskomor lehetnék, csak ez most az ünneplés perce, érdekes, hogy hány vendéget hívtunk át, mégis kettecskén ejtjük meg az ajándékozást, és a torta felvágását. Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdeni? Hirtelen bele sem gondolok, hogy talán másoktól is kaptunk volna valamit, most már ez édesmindegy. A ház romjain végignézve el tudom képzelni hogy nem csak hogy zsebpénzt nem kapunk többet, esélyes, hogy beállhatunk valahova mosogatni délutánonként iskola után, hogy legalább beszálljunk a renoválási költségekbe. Ami az elején bulinak indult, most katasztrfófába torkollik. Pedig olyan szép is lehetett volna, ha valóban olyan születésnapunk lett volna, mint amit hazudtunk apának. Soha többé nem fog megbízni minket. Anya pedig egész egyszerűen összeomlik majd.
- Örülök, hogy tetszenek Mary-Kate. Ha már úgysem tudok tőled aludni, legalább olyan zenét kapj, ami nekem is tetszik. – Azért vannak emészthető együttesei is, az album mondjuk pont nem olyan, de a válogatás kazettára belecsempésztem olyan számokat is, amik nekem is felkeltették a figyelmemet, amikor hallgatta őket. Olyat természetesen nem kapott, ami csak nekem tetszene, az túl öntörvényű zsarolás lenne, különben sem hallgatná őket. Viszont apa betéved, és a „szép” este csúfos véget ér, nagyjából ott tartunk, ahogyan kezdtünk, megint apára kell hatnunk, mindketten a saját módszerünkkel, de úgy vélem, már késő hazudozni, elferdíteni a tényeket, hiszen az súlyosbító körülmény. Apa pontosan jól ismer minket, valahol cuki még MK füllentése, az, hogy romba döntjük a házat, tropa lesz a kocsi, nem éppen az a szint, ahol még ezt bevetni.
- Miért, te nem vállalod? Csináljak én mindent egyedül? – Még le is hányom apát, így bűnbánóan indulok el a fürdőszobába, hiszen egyértelmű, hogy előbb magamat kell kigányolni, és átöltözni valami szakadtba, hogy legalább a ruhámat meg lehessen menteni. Egy gyors zuhanyt levágok, hogy a véres combjaimat lesikáljam, a hajamat is villámgyorsan megmosom, nem cél, hogy csili-vili legyek. Hajszárítás, majd otthoni mackónadrágban, melegítőfelsőben érkezem meg, hogy éppen lássam, hogy Mary-Kate éppen térdre esve sikál, talán tőlem is azt várta, hogy ilyen buta módon állok neki a takarításnak? Mindenesetre mellé ereszkedek, és nekiesek, főleg a felmosást kéne, az a hányás nagyon nem néz ki ott jól.
- Mindig? Én nem szoktam ilyen helyzetbe kerülni. Menj fel, büdös vagy. – Csóválom a fejemet, és kiveszem a kezéből a konyharuhát, nem is így kell csinálni, semmi érzéke a takarításhoz. Apára nézek, de nem szólalok meg, csak elkezdem letörölni a kibuggyanó könnyeket. Egész este próbáltam abban a szellemben figyelni a hugomra, ahogyan ő taníttotta, és bajt okoztam, ez az egész az én hibám. Szipogok, és úgy érzem, hogy lassan tele van az orrom is, de nem bőszen sikálom a padlót, lassan már tényleg fel kéne itt mindent mosni, mert szaglik rendesen.
- Sajnálom apa, tényleg... Elfogadom, amit mondasz. – Csak a külön óráimat ne vegye el, nekem az a tanuláshoz kell, csak azt ne!

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Pént. 30 Okt. - 20:09

Apuci és a lányok

*Ez az egész már a „minden mindegy” jegyében telik, úgy is szobafogság lesz a vége, ha a lakást időre rendbe is tudjuk hozni, a szomszéd néni csipogni fog a szüleinknek, és a kocsit sem tudjuk megjavíttatni mire apáék hazajönnek. szóval addig kell jól éreznünk magunkat amíg csak lehet. amikor odaadtam Ash-nek az ajándékot még nem tudtam, hogy ideje lenne ezzel a 2jól érezzük magunkat”-al turbó fokozatba kapcsolni. Kivételesen nem forgatok szemet Ash eltúlzott örülésén, annyira nyálas, hogy már cuki és az a lényeg, hogy tényleg örül annak amit adtam neki. Engem is boldoggá tesz, ott fogok lógni a nyakán minden áldott nap. ha éppen nem vitatkozunk valamin vagy nem tépjük a másik haját, imádjuk egymást és ha meg kellene őt védenem valamitől vagy valakitől, gondolkodás nélkül beáldoznám a kedvenc farmaromat. *
-Persze, már épp ideje, mélyen nyugvó ajándékhiány érzetem támadt.
*Amíg felrohan meg aztán le, addig tovább tömöm magamba a tortát, legfeljebb rosszul leszek de nem hagyom megromlani, a torta nem maradhat meg másnapra mert szerencsétlenséget hoz a fejünkre. Csokis, ragadós kézzel bontom ki a tavalyról megmaradt papírba csomagolt kazettákat, Ash amolyan újrahasznosító természetvédő fan, szóval nem lep meg és nem is dőlök a kardomba, még mindig jobb mint az utóbbi szülinapomra kapott csomagolás ami rózsaszín fodros volt, komolyan, majdnem hánytam tőle. Ami benne volt legalább kompenzálta a csomagolást, Ash mindig olyan jó ajándékokat talál ki, nem is igazán vásárol hanem elkészíti őket és ez elég személyes, mert foglalkozik vele, mert amíg készíti is rám gondol és ez tök jó. a kazik imádnivalók, amikor meglátom a feliratot felsikítok, elkerekítem a szemeimet majd Ash nyakába ugrom össze-vissza puszilva és kenve.*
-Wááááóóóó! Ez annyira szuper, köszi!
*Az tuti, hogy holnap zengeni fog az egész ház, de akár menet közben is hallgathatom, vagy épp a walkmanemen is fülhallgatóval, persze akkor meg hülyének fognak nézni, hogy miért rángatom és dobálom a fejemet, de majd azt mondom, hogy így szárítom a hajam. Na igen, az ember lánya csak egyszer tizenhat éves…..de életében többször is hanyatt vágódik ha az apja besompolyog az ajtó helyén. Példának okért épp most. A fenekem fáj de az még jobban, hogy Ash árulót játszik. Nem elég, hogy még csak oda sem siet hozzám felsegíteni, de apával együtt ő is szemet forgat vagy valami olyasmi. Az már nem lep meg, hogy apa már az első szavamnál karba fonta a kezeit, mindig ezt csinálja ha tudja, hogy füllentek, minél jobban ismer annál hamarabb kerül sor erre a mozdulatra, de tényleg, az már szinte egyenlő a kínnal, és a szégyennel, hogy a második szavamat sem várja meg ezzel. Biztos a whisky az oka, tele van vele a fejem, na meg Isaac csókja is megbolondított, nem csoda ha már hazudni sem úgy tudok mint régen. Ash meg még le is hurrog. Csak hápogok, mikor lett ilyen határozott és magabiztos? És mi az hogy korai volt egyedül ünnepelnünk? *
-Ash! meg vagy húzatva? *Apa nem hitte el egy szavamat sem, ez tény, de lehetett volna rajta még javítani, a húgom azonban úgy ahogy van az egészet taccsra dobta. Hát lesheti, hogy mikor gyötröm magam újabb kifogások kitalálásával. Majd ha fagy Honoluluban.*
-TE vállalod a büntetést, az én nevemben ne beszélj! *Talán….jöhetne a hirtelen halál. Ash megadja magát és éppen a bánatos kutyaszemeket gyakorolja apával szemben, nem mondom be szokott jönni, nagyot sóhajtok és már éppen csatlakoznék a húgomhoz, nehogy már csak azért kapjak én több büntetést mert nem tudok szépen nézni és nyafogni, mikor a húgom elegánsan kidobja a taccsot. Ö…*
-…..azt hiszem ez most nem igazán jött jól nekünk. *Egyértelmű, hogy csak ront a helyzeten, a húgomhoz lépek és a kezébe nyomom a közben felmart konyharuhát. Szegény nem bírja jól az alkoholt, az izgalmak meg a rengeteg torta amit felzabáltunk és a hányás szag….*
-Apaaaa! Mi lenne ha….mondjuk csak…..a felét mondanád…..blööööeeeeee!
*Na igen, bármennyire is szeretem a húgomat a hányásának a szagát kifejezetten nem kedvelem és ettem annyi tortát, hogy ne akarjon a gyomromban maradni. nem vitatkozom vele, hagyom, hogy elegánsan távozzon, különben meg nincs választási lehetőségem. Szóval ott térdelünk a konyha közepén mindketten, mert a francba is nekünk mindent együtt kell csinálnunk, a saját hányásunk előtt „imádkozva” azért, hogy csak „Anya meg ne tudja!” Mert anya nagyobb diktátor mint apa. Ashre nézek, elveszem tőle a konyharuhát, vagy legalább az egyik csücskét, csak nem veszünk össze rajta. Elkezdem törölgetni a számat s közben annyi a szülinapi bulinak ábrázattal próbálom kinyögni krákogva a lecseszést.*
-Miért kell neked mindig előttem hánynod?

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Csüt. 29 Okt. - 11:14

♫ Man on a wire♫

Aktuális viselet

Made by

Ikrek & Apuci

Nem megy fel bennem első blikkre a pumpa, pedig tudom, hogy az kellene most, de mégsem teszem, mert annak semmi értelme. Tudom, hogy valami iszonyatosan nagy balhét hoztak itt össze, és azt várom, hogy elmondják miért nincs a helyén az ajtó, miért vannak érdekes jelek mindenhol a lakásban, amik nem kifejezetten betörésre utalnak, ha csak a betörő nem ivott túl sokat az akció előtt és dobta ki a taccsot a lépcsőn... Pocsékul fest minden, én pedig egyelőre még a higgadt arcomat mutatom, mert tudom jól, hogy az idegesség semmit sem ér. A bűnözőknek is felsoroljuk a jogaikat először és csak aztán kapják meg azt, ami ténylegesen jár nekik, hát én sem teszek most máshogy, bár nem a jogokkal kezdem, hanem azzal, amivel ők is tisztában vannak bizonyára. Az anyjuk sokkal keményebb dió lesz majd, mint én, ez mindig is így volt, ő sokkal kevésbé nézi el az effélét, főleg hogy a lakás berendezése is az ő reszortja szokott lenni és most minden úgy fest, mint valami brutális csatatér.
MK szavai hallatán csak karba fonom a kezemet és a fejemet csóválom. Tényleg azt hiszi, hogy beveszem ezt? Tudom, hogy milyen ügyesen tudja eljátszani az ártatlant, de elég régóta neveljük már őket Pollyval, hogy átlássunk az efféle vetítésen, mert egyértelműen arról van szó. Persze a kocsit valaki ennyire tönkre vágta, amíg ők itt bent ették a tortát és közben a fejük felett valaki összetörte a fél lakást és nem az volt az első dolguk, hogy hívják a rendőrséget, amikor erre ráeszméltek. Nem veszem be, ez a kétkedő tekintetemből is nagyon jól látszik, várom a tényleges választ, még csak le sem korholom a nagyobb szájú leányzót, mert nem sok értelme lenne, ezzel mindketten tisztában vagyunk. Ashely-re emelem a tekintetemet, szinte már szuggerálva ki belőle az igazságot, mert ismerem már annyira, hogy ő még a nélkül is simán meg fog törni, hogy csúnyán néznék rá. Soha sem ment jól neki a hazudozás, főleg ilyen komoly helyzetben és ez most nagyon is komoly. Felszökött szemöldökkel hallgatom végig, ahogyan közelebb lép és már épp válaszra nyitnám a számat, hogy itt nem elég egy szimpla bocsánat kérés, amikor ezzel a lendülettel egyszerűen kiadja a gyomra kb. teljes tartalmát természetesen rám. Nem lepődöm meg, eleve éreztem rajta az alkohol szagot és már annyi mindent láttam, hogy ez nem döbbent meg, inkább a tény, hogy képesek voltak ennyire felelőtlenül viselkedni. Nagy levegőt veszek, csak aztán pillantok rájuk újra és lépek hátrébb.
- Gondolom tisztában vagytok azzal, hogy a kocsi ugrott... és ennek az egésznek komoly következménye lesz. Takarítsátok fel, aztán kezdjetek el rendet tenni, én átöltözöm és felhívom anyátokat. Ha nem tudja mi van aggódik és... úgy vélem felesleges egyetértünk? - ebből még nem nyilvánvaló, hogy minden elmondok-e Polly-nak, vagy esetleg válhatok a szövetségesükké és elsimíthatjuk ezt a kis ügyet egy fokkal kevesebb büntetéssel, mint amit az anyuktól kapnának. Ha így is lesz akkor azt csakis Poll érdekében teszem majd meg, hiszen nem akarok neki idegességet okozni, miután pihenni és kikapcsolódni mentünk el és azt már keresztbe húzta ez az egész. Azzal egyszerűen kisétálok a konyhából. Azt hiszem a ruhámat eleve kivágom a szemetesbe... legalább ezzel ne kelljen foglalkozni, így is lesz majd épp elég dolgunk a takarítással, vagyis nekik és akkor még nem tudom, hogy mi történt a kocsival, pedig arra is kíváncsi vagyok és ezek után remélhetőleg nem jön erre is valami kezdeti vetítés.

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Kedd 27 Okt. - 19:54

Mary-Kate, apa & Ashely

Miközben eszegetem a tortát, amely legalább sértetlen maradt, halkan felsikkantok, ahogyan Mary-Kate visszaér az ajándékommal. Jéé, tényleg, az ajándék. Rögtön odaadom az övét, de előbb még ámuldozom, hogy még az enyém csomagolása is rózsaszín. Túl jól ismer a drága hugi, már pusztán a dobozért össze vissza puszilgatom az arcát. Megbékéltem a helyzettel hogy anyáék ki fogják tekerni a nyakunkat, így felhőtlenül tudom élvezni a születésnapomat. Azaz születésnapunkat, hiszen ilyenkor nem csak kapok, adok is, ami dupla élvezet. A nyakbaugrás után kibontogatom az ajándékomat, és amolyan mókus-orgazmushoz hasonló vinnyogással felelek mindarra, amit a belsejében találok. Én valahogy soha nem tudtam ilyen személyeset kitalálni, mégis remélem, hogy amit kitaláltam, az elnyeri majd a tetszését. A nyakláncot mindenesetre szétnyitom, mármint a medálos résznél, hogy gyönyörködjek benne egy nagyot, majd magamhoz ölelem az ékszert, hogy aztán vele tegyem meg mindezt.
- Köszönöm hugi, imádlak érte. Jöhet a tiéd? – Kérdezem, majd választ sem várva hagyom ott, hogy felszaladjak a saját szobámba, az ágyam alá rejtettem a dobozkát. Lélekszakadva térek vissza, ez már egy hagyományosabb csomagolású meglepetés, lehet, hogy karácsonyról maradt a papír? Esélyes, én nem dobok ki semmi. Kazettákat talál benne, szám szerint kettőt. Az egyik a kedvenc együttese, a Deep Purple vadiúj albuma, frenetikus dobszólókkal, amitől biztosan nem fogok tudni aludni a szomszédban. A másik saját gyártmány, afféle válogatáskazetta, felvettem a szerintem jónak gondolt számokat, amelyről azt gondolnám, hogy Mary-Kate szívesen őrjöngene rá. A hard-rocktól kezdve a punkig, valahogy abszolút ez a stílusa.
- Neked is boldog születésnapot Mary-Kate! – Nézek rá hatalmas szemekkel, hát igen, ezt is megértük, hogy tizenhat évesek lettünk, és bár igaz, hogy nagyjából öt éven belül nem fogunk kocsit vezetni, és ebben az évben már garantált a szobafogság, mégis, hihetetlen éjszaka volt. Békésen eszem a tortát eztán, a gondolataimba vagyok mélyedve, hogy aztán meglepetten csapjam le a tányéromat az asztalra, ahogyan a hugom halálra vált hangulatban kezd el pánikolni. Ő pánikol? Nahát! Ilyennek sem láttam még, azt hittem nekem van állandóan megfelelési kényszerem. Nyelek egy nagyot, ahogyan belép apa, én már tudom, hogy elvesztettük a háborút, így nem is akadok ki túlzottan, felszegett állal kell fogadni ami ránk vár. Vállalni a következményeket. Erre Mary-Kate hozza a formáját, egyből nekiáll vetíteni, amit szerintem nem kéne. Apa az FBI-nál osztályvezető, nem két tini fogja átverni, akiket bebakilós kora óta ismer. Enyhén szólva is szemforgatok, és leintem a hugit.
- Dehogyis apa, fejezd be MK. Nem törtek be, mi csináltuk. Azaz a bulizósok egy részét, mi meg a többit. A kocsit is mi vágtuk gallyra. Sajnálom. Neked volt igazad, korai lett volna még külön ünnepelnünk. Vállaljuk a büntetést, vagy akármit. – Állok fel, mártír arc egyátalán nincsen, csak lassan odasétálok a ház urához, és szemlesütve kerülöm a tekintetét. – Bocsánat. – És itt jön el az a perc, amikor az izgalmak, a pia, és a sok rohanás meghozza a hatását, büfögésnek indul, majd sikerül apa ölébe adnom a vacsorát, a whiskeyt, és a torta négy szeletét, mindezt csodás, mályvaszínű elegy összefoglalásában. Térdre esek a rosszulléttől, szó szerint szédülök.

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Szer. 21 Okt. - 7:16

Apuci és a lányok

*Nem colt könnyű az ajtót visszatenni a helyére ezért a második próbálkozás után már nem kísérleteztünk. Pedig egyszer mintha, nekitámasztottuk az ajtófélfának, hogy legalább takarja a nyílást ha már becsukni nem lehet és örültünk meg pacsit adtunk egymásnak a fejünk felett, de mikor elléptünk onnan, hogy végre bevegyük magunkat a konyhába, az ajtó egy elegáns csúszással az utcafronti oldalával lefelé újra helyet foglalt a padlón. Egyszerre legyintettünk a húgommal "nekünk már mindegy" mozdulattal és mielőtt nekiláttunk volna a takarításnak, a konyhába mentünk ahogy terveztük, hogy némi erőt gyűjtsünk a torta elpusztításával. Hát legalább azt ha már a bulinak vége lett. a ház elég ramatyul nézett ki már a földszinten is, anyáék szobájáról nem is beszélve, de jelen pillanatban arra nem akartam gondolni. az első falat után, még küszködve a számban lévő édességgel felpattantam és kimasíroztam a konyhából.*
-Egy perc és jövök!
*Az ajtóból - ami még a helyén volt - intettem Ash-nek, hogy ne ugráljon, sietek vissza, majd felrohantam a szobánkba és előhalásztam a zoknis fiókomból az ajándékát. Nos, legalább ott nem turkáltak, hála a húgomnak amiért annyira félti a cuccait, hogy ezt az ajtót kulcsra zárta. Visszaügettem a kis rózsaszín dobozzal a kezemben, majd újabb falatot tettem a számba rohanva, végül Ash-hez léptem és nagy, csokis puszit nyomtam az arcára.*
-Boldog szülit!
*Csak meg ne tudja, hogy lenyúltam a zsebpénze egy részét, amit a sörre dobtunk össze, de a szándék a fontos. A dobozban egy vékony ezüstlánc van egy ovális medállal amit szét lehet nyitni és a belsejében a mi kettőnk fényképét raktam. Elég kicsi, de ott van, egy családi fényképről vágtam ki amin a húgomat pont egy olyan fintorral kapta le a fotós, mint akinek éppen szorulása van, de nekem ez a kedvenc képem, mert ezen legalább nem karótnyelt és szigorú. Visszaültem a helyemre és újabb falat tortával ajándékoztam meg magam s vártam, hogy Ash kinyissa a dobozt.
Egészen jól elvoltunk már, a torta fele elfogyott, meg némi sör is a maradékból, nekem legalábbis jókedvem volt és próbáltam Ash-t is felvidítani, mert állandóan azon aggódott, hogyan fogjuk feltakarítani a rengeteg mocskot és már indult is volna, szóval állandóan rá kellett szóljak, hogy lazítson már. van egy egész napunk mire anyáék hazajönnek, ha nagyon akarjuk még ki is festhetünk a garázsban lévő megmaradt festékkel, ahogy elnéztem a folyosón lévő falat, nem is ártott volna. Szóóóóval, gyűrtük a tortát és nem is vettük észre, hogy egy autó áll meg a ház előtt, igazából nem is érdekelt, halál nyugodt voltam, nem számítottam sem anyára sem apára. Amikor meghallottam a hangját, akkorát ugrottam, mint egy kenguru, aminek az lett a következménye, hogy a földre estem a székem mellé. Nem láttam magam de gondolom a szemeim kidülledtek a döbbenettől, és elsápadtam az ijedtségtől. Nem túl elegánsan estem seggre, magammal rántva a tányéromat a fél szelet tortával ami a kivágott blúzom dekoltázsába pottyant a tetején a koktélcseresznyével. Nyekkentem majd nyögtem egyet fájdalmamban de visszafogtam magam, mert a büszkeség. A helyzet úgy állt, hogy nem volt mit menteni rajta, úgy volt elszarva az egész ahogy volt, de azért becsületből ugye, muszáj volt. Apa felé fordultam, furcsa volt, hogy mennyire nyugodt a hangja, nem kiabált és nem átkozódott, csak állt és felváltva nézett minket meg a kupit. Először is vegyük a jó hírt, annak legalább örülni fog és utána a rossz sem olyan rossz.*
-Nahát apa! Micsoda meglepetés! Jöttetek felköszönteni? Anya hol van? Egyébként egész jól vagyunk, nem történt semmi. A kocsi? Mi van a kocsival? *Ezen a ponton mint akihez csak most jutott el az információ, elképedek, meglepődöm, szörnyülködöm és próbálok aggódva felpattanni, hogy rohanjak megnézni mi történt a kocsival.* -Mi történt a kocsival? Egész nap ott állt a ház előtt, valaki nekikoccant vagy megkarcolta? Te jószagú.....izé. Izét akartam mondani.
*Színészi képességem legjavát veszem elő és próbálom Ash-t is bevonni néhány pillantással, majd indulnék is kifelé de nem tudok mert apa az ajtóban áll. Kissé patthelyzet, csak remélhetem, hogy beveszi a mesénket és csupán a lakás miatt kell felelnünk, ami már amúgy is két hét házi őrizet. Ahogy felpattantam, a tortaszelet lejjebb csúszott a melleim közé, önkéntelen mozdulattal nyúlok be és veszek ki egy nagy falatot amit aztán a számba tömök.*

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Hétf. 19 Okt. - 11:10

♫ Man on a wire♫

Aktuális viselet

Made by

Ikrek & Apuci

Zsaru vagyok, ez a mázlim, hogy ki tudnám magyarázni mennyivel sikerült átlépnem a sebességkorlátozást, de nem tehettem mást, hiszen az alapján amit a szomszéd néni mondott a telefonban elég nagy lehet a baj. Otthon hagytuk az ikreket bízva abban, hogy nem csinálnak semmi butaságot, de talán mégis hiba volt? Persze az alapján, amit a telefonban hallottam még nem vonok le messzemenő következtetéseket. Ezért is mondtam azt Polly-nak, hogy maradjon, hogy ne rohanjon velem vissza, hiszen még lenne egy egész napunk, úgy volt, hogy csak másnap délután indulunk vissza és estefelé érkezünk. Így is határozottan kevés időt tudok eltölteni a nejemmel. Tudom, hogy túlságosan sokat dolgozom, de valakinek muszáj. Dwayna maga alatt van, mostanában pedig időnként még külön utakon is jár, ha én nem teszem, akkor aztán ki üldözi a bűnt kettőnk helyett nem igaz? Most mégis összejött ez a hétvége, bár a lányok születésnapja környékén, de így ők is nyugodtan ellehettek otthon. Arra viszont nem számítottam, hogy habogó hangon kapok telefont miszerint lehetséges, hogy betörtek hozzánk, mert riasztóak a hangok. A telefont pedig még csak fel sem vette senki sem, amikor hívtam őket, amikor pedig az érkezésem előtt nem sokkal újra próbálkoztam süket volt az egész, mintha valaki kihúzta volna a kábelt, azt nem tudhatom, hogy netán inkább valaki átesett rajta.
Nem csoda tehát, ha kissé nagy sebességgel hajtottam át a városon, miután lekanyarodtam az autópályáról, hogy hazaérjek és megnézzem a lányok jól vannak-e. Már elmagyaráztam nekik párszor, hogy ha ne adj isten betörne valaki hozzánk, akkor ne ellenkezzenek, adjanak oda bármit, mindig az a fontos, hogy jó legyenek, a rossz fiúk akkor gorombulnak be az esetek nagy részében, ha ellenkeznek velük. Azt is tudják, hol tartom a tartalékpisztolyomat, ha minden kötél szakad.
Amikor elérem a célt az első meglepetést az okozza, hogy meglátom a káoszt a lépcsőházban. Már itt is elég furcsa a helyzet, főleg hogy piás üvegek is akadnak és... hát egyértelműen olyan nyomok, hogy itt akadt, aki kidobta a taccsot. Aztán szembeszülök csak a ténnyel, hogy az ajtónk nincs is a helyén, ami általában nem szokott kiesni egy szimpla betörés esetén. Jó eséllyel eddigre már a lányok bent vannak, vagy az ajtó problémáját próbálják megoldani? Annyi biztos, hogy én már ettől is elképedve állok meg és mérem fel a terepet, hogy vajon mi a fene történhetett itt. Ha a lányok bent vannak, akkor óvatosan indulok meg a romok között, ha már eleve az ajtóban vannak, akkor itt meredek rájuk finoman szólva is rosszalló tekintettel, miután sikerült az első pillantások alapján felmérni, hogy nagyon kicsi az esélye annak, hogy betörtek volna.
- Ha jól sejtem, akkor nem betörésről van szó... igaz? A kocsival mi a fene történt? Anyátok ki fog térni a hitéből! - futólag láttam csak odakint, hogy az új járgány, amit kaptak nincs épp a legjobb állapotban. A vért még csak nem is láttam benne, csak a horpadásokat az elején, de azt sem nagyon értem, hogyan történhettek, amikor úgy volt, hogy itthon lesznek és persze rendben és nem bajt kavarva.

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Pént. 16 Okt. - 18:52

A nagy buli
16 év végórái

*Most komolyan, Ash kifakadása szíven üt. ne menjek a közelébe? Mással és másképp ünnepel jövőre? Mit vétettem? nem az én hibám, hogy Isaac elém ugrott, az sem, hogy vérzik, én megpróbáltam mindent, hogy helyrehozzuk a félrecsúszott dolgokat, de ez nem a mi napunk. Ebben a pillanatban megfogadom, hogy nem is adom oda az ajándékomat amit a zsebpénzéből vettem, pedig szép és kedves. Hát majd én hordom. Ez a hála, hogy megszerveztem ezt a bulit, volt sör meg…..minden, arról már igazán nem tehetek, hogy _ő_ nem rakta el anya vázáját, amitől is aztán heveny pánikroham tört ki rajtunk. Ha az nincs, még most is buliznánk és a rendrakás igazán semmiség, Ash pikkpakk megcsinálja. *
-Szemét vagy Ash.
*Mondom neki az orrom alatt morogva, de mire leérek már el is felejtem, nem mintha túl sokat ittam, volna, mostanra már józanodom, de nálam ez már csak így szokott lenni. Én jó testvér vagyok. *
-Ő meg a bulizáshoz nem értett, aztán milyet levágott a film végén, még tűzijáték is volt.
*Ez már a poén, nem bírok magammal, talán ezért vagyok olyan lent a sráccal, vagyis a pasival szemben is, mert egyrészt a legjobb indulattal sem lehet már régen srácnak nevezni, másrészt mostanra már annyi minden hihetetlen dolog történt velünk, hogy kínomban vinnyogok. Mindez addig jó is amíg a pasi be nem nyögi a mensest. Na az kiüt, pedig már majdnem nekiestünk a tortának és még az sem borított ki, hogy Isaac szabályosan idióta őrültnek titulált minket. Édes a bosszú és tényleg így is érzem amikor látom a pasit harmonikaszerűen összegörnyedni. nem, a mai este után már nem ijedek meg attól, hogy talán nekem esik mint éhes medve a málnásnak, Isaac is megmondta, veszélyesek vagyunk és úgy is érzem magam jelen pillanatban. Csípőre tett kezekkel állok és nézem ahogy cérnahangon motyog valamit és tovább harmonikázik. Isaac kanalazza össze, hogy a lelki békéjét is sikerül-e neki nem tudom, de nem is érdekel. Korábban megfogadtam, hogy nem adom oda Ash-nek az ajándékot, ezen a ponton megint szent az egyetértés és az összefogás. Bobby nevét megjegyzem, és elábrándozom még Isaac csókján míg ő a havert támogatja kifelé. Tényleg jól csókolt, lehet, hogy később megkeresem, ezek a motorosok mind ismerik egymást, egyébként meg biztosan látjuk még, kizárt, hogy ne nyújtaná be a számlát a motorja miatt, reggel majd meglátja, szegény sírni fog. Én láttam, nem értek a motorokhoz, de tutira három év szobafogsággal és teljes életre való zsebpénz megvonással büntetnek majd a szüleink ha kiderül.*
-Szia Isaac. Jobbulást, vigyázz magadra!
*Integetek nekik mielőtt Ash bevágná az ajtót, hirtelen csend lesz, szinte fáj, viszont egy előnye van. Annak ellenére, hogy már hajnalodik, remélhetőleg nyugtunk lesz egy ideig, nem találunk több önmagát markoló srácot a házban és időre végzünk a takarítással. Apropó! A torta!
-Ja! Remek ajándéÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ…….kom van. Áhhh! Szent szar! Szeeehhheeeentsszaahhhhaaar! Ash!
*Az ajtó kiszakad a helyéről, én sikítok egy hosszút a fejemhez kapva, majd sírva nyávogok. És az ajándékomat még mindig nem adtam oda a húgomnak, és nem fújtuk el a tortát, nem ettük meg a gyertyákat. Vagy fordítva. Azt hiszem ezt a szülinapot sosem felejtjük el, de az is biztos, hogy ilyen még egy nem lesz. Hmmmm….nem a francokat.*

//Jáááááj annyira imádtalak titeket! Vinnyogós nevetős, és igen, el kell adni!!! cheers

//

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Kedd 13 Okt. - 20:54

Mary-Kate, Isaac & Ashely

- Óég, Mary-Kate, tudtam én, hogy baj lesz. Ha lehet... többet... ne gyere a közelembe! Legközelebb egyedül ünnepelek! Kitalálok másik születésnapi dátumot, mindegy, hogy hogyan máshogy, csak... wááá, ne így... – Tépem a hajamat, ábrándos kék szemeim kétségbesett haragról árulkodnak, pedig ha belegondolok, pezseg a vérem a sok izgalomtól. A srác pedig vadító, még ha szinte át is mentünk rajta.
- Miii? De ő veterán katona volt, értett hozzá. Te meg csak a bulizáshoz értesz kishugom. – Rázom a fejemet, majd a kezem közé kerül a varrótű meg a cérna, és Mary-Kate elszelel. Tátott szájjal dermedek le, én aztán nem fogok nekikezdeni Isaac fércelésének. A saját ruháimat bármikor, minden körülmények között megvarrom, értek a házi praktikákkal ellentétben, sőt, még apa is azt mondja rám, hogy tisztaságmániás vagyok, így most vérben úszva nem vagyok túl hiteles mása önmagamnak. Addig viszont nem süllyedek, hogy hozzáértetlenül elkezdek emberi bőrt varrni, úgy gondolom ezzel aztán nem menteném meg a srác életét. Különben is, MK smárolt vele, most már összetartoznak vagy mi. Végül leérünk a pasival, hogy megnézzük, miért sivalkodik a hugom, a nagydarab pasitól nem ájulok el, csak rácsapom elsőre az ajtót, biztosan eltévedt ügynök, vagy ilyesmi, nem kötöm össze, hogy ő lenne áldozatunk megmentője. Amikor végre Mary-Kate felvilágosít, hogy kiről is lenne szó, már ajánlanám a tortát, de szó szót követ, a hugom lába úgy lendül, mint amilyen mozdulatra minden nőnemű lénybe bele van genetikailag kódolva, hogy tegye meg, ha az erényét védi. Hát MK erénye biztosan nincsen veszélyben, ám belőlem valami nyerítésszerű röhögés tör ki, bár hívhatnám hörcsögvisításnak is, majd gyorsan a szám elé kapom a kezdemet, és próbálom letörölni a nevetésemet.
- Kikérem magamnak, nem menstruálok. – Bólogatok Mary-Kate bosszúja nyomán. Isaac elviharzik mellettem, mellettünk, és a haverját pátyolgatja. Sértődötten vágom csípőre a kezemet, ám úgy találom, hogy majd kárpótolom magunkat a már beígért tortával. A két srác meg elhúzhat, lesz mit takarítanunk, mielőtt megalkonyodik, és le sem moshatjuk magunkról, hogy felfordulást csináltunk. Ellenben mielőtt Isaac átlépné a küszöbünket, még elkapoma karját. – Akkor ugye felhívod a hugomat? – Kérdezem szinte zsaroló éllel, ha már ennyire magába bolondította, meg minden, úgy tisztességes, ha törődik is vele. Vagy nem? Bevágom az ajtót a távozó páros után, és Mary-Kate vállát karolva át vonom a konyha felé. – Na végre felköszöntjük egymást? – Kérdezem sokatmondóan, mire az ajtó végszóként egyszerűen kiszakad a helyéről, és földöntúli roballyal zuhan pontosan oda, ahol az előbb álltunk. Hopsz...!

//Én is nagyon élveztem, jogdíjakat fogunk kérni a hálivúdi stúdióktól pig

!!!//

♫ Everywhere ♫ Ruha Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Csüt. 8 Okt. - 10:18

Olsenek & Isaac

Na jó ez a nap egyre horrorisztikusabbá kezd válni. Már az se volt valami kellemes, hogy a két csaj elütött, a motorom meg tropára ment, de hogy ezek után arra kell ébrednem, hogy a egyik szőke rajtam fekszik eléggé kétes külsővel, mert még ruha is hevenyészett mértékben van rajta és tű van nála... na meg a jó francokat baszki! Nem itt akarok megdögleni, valami látványosabb és epikusabb halálra számítok és azért még pár évvel később, egyelőre még nem éltem és szórakoztam eleget. Hát komolyan... mit vétettem, hogy ilyen sors jár nekem egyáltalán? Azt hiszem nem csoda, hogy nem vagyok épp a legjobb hangulatomban, és finoman szólva is leordítom a szőke haját, miután a piából merítettem egy kis plusz erőt. Ezek után pedig minden erőmmel azon vagyok, hogy mielőbb leléceljek innen, mert hogy nem szándékosom sokáig maradni annyi szent. A végén még komolyan bajom lesz. Ismerek olyan havert, aki össze fut foltozni, de ennél még a biztosítás nélküli kórház is jobb, max. bemondok valami kamucímet, aztán kereshetnek, hogy kifizessem a számlát.
Azt is csak azért hagyom a szöszinek, hogy segítsen, mert talán tényleg rizikós ebben az állapotban egyedül lépcsőzni, aztán már a korlátot markolom, amikor végre leérünk. Az is valami, hogy ismerős hangot hallok meg az ajtóból, bár hirtelen még nem vagyok benne biztos, hogy az ismerős hang, jót vagy rosszat jelent-e vajon. De persze az őrült szöszi simán rávágja az ajtót... komolyan nem kéne ezen már meglepődnöm.
- Haver... ments ki innen, a két csaj komolyan nem kóser, valami baj lehet a fejükkel... veszélyesek. - na itt kb. az utolsó szónál ez bizonyításra is kerül, amikor MK lába lendül a haver pedig ilyen rúgást kap, amit én se viselnék jól, nem csoda, hogy ő is abban a pillanatban összegörnyed és térdre esik. - Baszki! Normális vagy?! - itt már ellököm magamat a korláttól, bár még mindig részlegesen állok csak a lábamon. Lassan elvérzek, de ezek tortáról beszélnek, meg buliról, aztán még tökön is rúgja a haveromat, aki azért jött, hogy elvigyen ebből a rémálomból. Hát komolyan a két csajtól szerintem minden élő embernek távol kell tartania magát, mert tuti, hogy valakinek ma még a halálát fogják okozni, vagy ha nem ma, hát belátható időn belül. Csak ne én legyek az.
Az első elrugaszkodás után sikerül megtámasztani magamat az ajtófélfánál és ha nem lenne bennem az az alapvető elv, hogy nem ütök meg nőt, talán még oda is sóznék egyet az ajtóban ácsorgó szöszinek, de így csak egy haragos/kótyagos pillantást kap, én pedig lehajolok inkább a még mindig vinnyogó haverhoz, aki olyasmiket motyog közben az orra alatt, hogy "Hisztis kis kurva!" és "Engedj megfojtom." Komolyan, tökéletesen meg tudom érteni, hogy ki van bukva, de azért nem lépünk át egy hatást, legalábbis még nem.
- Jól van haver, koncentrálj valami másra és állj fel szépen. El kell vinned Bobbyhoz, összefoltoz, te pedig kapsz egy adag jeget a farkadra, csak húzzunk innen! - hátra se nézek, remélem, hogy kissé bamba barátom végre feltápászkodik. Alá nem nyúlok, inkább neki kell támogatni engem, de hogy elhúzunk innen, annyi tuti. Rémálom! Brutális rémálom!

//No köszönöm a játékot! Very Happy

Azt hiszem Isaac besokallt egy leheletnyit. :whiteflag:

Majd még úgyis összefutunk, bár kérdés nem vesz-e egyből hátraarcot ezek után szerencsétlen. :bighappy:

A játék viszont remek volt, állatira élveztem, és mit kapnak a lányok, ha megjönnek a szülők... Very Happy

//

♫ Someone new ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Hello cicák! ◊

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Vas. 4 Okt. - 8:04

A nagy buli, 16 év végórái

*Bíznék én a húgom szavában és ötleteiben, csak nem most. Kissé sokat ivott az üvegből amit fertőtlenítésre szántam, igaz én is meghúztam de ő eddig csak a sörre volt kalibrálva, látom a szemein, hogy megártott neki, na meg az a tény is eléggé útmutató, hogy nekivetkőzött és tiszta egy merő víz. Hiába ő az okosabb, az szerény véleményem szerint csak a sulira és a tanulásra korlátozódik, a való világra nem nagyon. Isaac sebét elnézve bizony azt össze kell varrni, mert még mindig nem állt el a vérzés és nem szeretném ha anyáék ágyán lehelné ki a lelkét. Az már nem jut el a tudatomig, hogy a tett részéről nem igazán festene jól az önéletrajzunkban. *
-Mentőknek? Nem azt mondta, hogy nincs biztosítása? És mit gondolsz mi történik ha idejönnek? Kihívják a zsarukat ők meg felhívják apát, mivel még nem vagyunk nagykorúak és nincsenek itthon a szüleink. A zsaruk amúgy is tudni fogják kinek a házába jöttek. Nekünk annyi Ash!
*Néha annyira nem gondolkodik reálisan, amikor jót akar tenni. Nem hiszem, hogy Isaac egy kis varrásba belehalna még ha nem is úgy csináljuk ahogy kellene, ha eddig nem halt meg, ezután sem fog, hacsak nem hagyjuk kivérezni. Egyébként meg nem lehet nagy cucc a bőrét összevarrni, olyan mint amikor a ruhámat varrom, vagy nem? *
-Rambo sem volt orvos és nem halt bele, hogy sima cérnával varrta össze a karját.
*Sima ügy, ha ő megtudta csinálni, én is. A csengő azonban megakadályoz abban, hogy mesteri művembe belekezdjek, átadom Ash-nek, nem hiszem, hogy nekiáll varrni, ellenkezik az elveivel, de legalább nem vész el a tű addig sem míg kinyitom az ajtót. odalent aztán még nagyobb meglepetés vár rám mint az amikor Isaac motorja a dzsipünk alá került hirtelen. csak tátom a számat, mi van ma Halloween, csak nekem nem tűnt fel, hogy időt repültünk? Hívom a húgomat, látnia kell, ez nem semmi. A fickó közben szintén elképed, kissé megemelkednek a szemöldökei, melyek olyanok mint két bozontos kutyafarok és szólásra nyitja a száját, majd becsukja, majd megint nyitja.*
-Na mi van? Nem láttál még lányt? Mondasz is valamit még ma, vagy adjak időpontot holnapra?
*Nem igazán látom benne a veszélyt mert alaposan melegít belülről a whisky, az egész pasi inkább mókás. Végül csak megtalálja a hangját.*
-Isaac _ITT_ van?
*Jó kérdés minekutána épp most kérdeztem tőle, hogy őt keresi-e. Kicsit bizonytalan, még hátrébb is lép és megnézi a számot az ajtó mellett, aztán úgy dönt mégis jó helyen jár. Ám többet már nem tud mondani mert a húgom megjelenik, kész csoda, hogy Isaac-el együtt. Én csak nézem a srácot és a szám a fülemig és, te jóég de jó, nem halt meg és még járni is tud. Mégis van remény a mai éjszaka eltusolására. Gondolataimból Ash és a csapódó ajtó hangja ráz fel. Értetlenül nézek a húgomra, nem értem miért zárta ki a felmentő sereget.*
-ASH!!! Ő Isaac-ért jött!
*Közlöm vele és kinyitom újra az ajtót a még bambább képet vágó pasi előtt. Amaz a nyílásból feltűnő Isaacre tekint mnt aki kukucskál és gyenge hangon kérdezi meg tőle, hogy „jól vagy haver?” aztán csak néz ránk felváltva, biztosan azt hiszi, hogy kettős látása van. Én addig a húgommal foglalkozom.*
-Nincs mentő, haver van, jött érte. Felőlem vacsizhatunk. *A fickó felé fordulok aki még mindig kissé kába a látványtól és láthatóan értetlen, nem tudja miért is hívták ide. Hiszen itt buli van!* -Kérsz te is vacsit? Ja és tényleg van torta, szülinapunk van, vagyis volt tegnap este. még a gyertyákat sem fújtuk el.
*Ekkor kezd magához térni és belép az ajtón amit Ash zárása után én nyitottam ki. *
-Öreg! Mi a szentszar van itt? Ezért hívtál ide? Bulizol két csajjal, tortát zabálsz én meg átmegyek három piros lámpán mert azt hiszem haldokolsz? Mi az a vér rajtad? Menstruálnak? Azt is egyszerre?
*Na itt akadok ki. az addig oké, hogy azt hitte bulizunk, mert végül is buli volt nem rég, és az is rendben van, hogy azt hiszi összefeküdtünk hármasban, de hogy menstruálnék és úúúúgy! Hát ez szentségtörés, a női mivoltom meggyalázása. Elé állok, ő rám néz, és nem hiszi, hogy megteszem, nem hiszi, hogy arra készülök, pedig de. Lendítem a lábam és célba veszem az érzékeny pontját. *
-Hülye barom!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Pént. 2 Okt. - 16:19

Mary-Kate & Ashely

Gyorsan magamra kéne találni, mert ha nem, Isaachez hasonlóan beájulok, és lemaradok az éjszaka hátralévő részéről. Vagy pont azt kéne, hogy legyen már vége, és többre ne is emlékezzek? Nem tudom... nem tudom megítélni. Mary-Kate ellenben józan, legalábbis sokkal kevesebbet ivott mint én, egyébként is jól bírja, és most tökéletesen kezében tartja az eseményeket, már-már parancsokat ad nekem is, holott én vagyok a felelősségteljesebb. Ebben a percben úgy érzem, hogy semmire nincsen ráhatásom. Ücsörgök az ágyon, hozzáérve a ragacsos sebhez, most nincsenek gátlásaim sem. A hugi karattyolását így is tökéletesen értem, jéggel a szájában is.
- Hülyeség varrni, nem vagyunk orvosok. Szóljunk, a mentőknek. – Rázom a fejemet Isaac mellé könyökölve, azért mégiscsak vagyok annyira felelősségteljes, hogy rájőjjek, nagy baromságot csinálunk, ha Mary-Kate elkezd éles tárgyakat beleerőltetni a srác fejébe. Főleg a borotvával lőnénk nagyon mellé. Káprázik kissé a szemem, így gyorsan felrázom a fejemet, és felülök, ahogyan a kisebb énem rámüvölt. Nem is értem, hogy mi akar. Majd a csengőtől rezzenek meg, végezetül Isaac tér magához, amitől már tényleg tágra nyílik a szemem, most... mi baja van? A testvérem csak segíteni akart. Nem ártana megkeresnem a szoknyámat, meg a blúzomat, átnyúlok a srácon, mert valahova oda dobtam le, de nem érem el, így olyan, mintha ölelgetném.
- Bocsi.. . – Motyogom, mire a másik felém még butaságokat is vág a fejemhez, épp itt nézek össze Isaac-kel, legalábbis rajta átmászva zavartan rávigyorgok, de hogy megerőszakolnám? Mi vaaan?
Sikerül megtalálnom a szoknyámat, a blúzom valahol elveszett az ágy alatti feketelyukban. Látom, hogy a fiú is tántorogva megindul lefelé, zúgó fejjel veszem magamra az említett ruhadarabot, és a hóna alá nyúlva elkezdem támogatni. Valahogy sikerül combnyaktörés nélkül leérni, ahol a haveromat megtámasztom a korlátnál, és értetlenkedve lépek Mary-Kate mellé. Az ajtó nyitva, valami fickó áll az ajtóban, nem is rémlik, hogy ismerném, az meg pláne nem ugrik be, hogy Isaac őt hívta.
- Bocsi, nem veszünk semmit! – Rázom meg szőke üstökömet, majd rávágom az illetőre az ajtót, s tettestársaimra nézek. – Na akkor mentő, vagy megejtjük végre a vacsit? A tortáról nem is beszélve. A hűtőben van, nyami!

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Kedd 22 Szept. - 21:20

Olsenek & Isaac

Nem sok mindent érzek és érzékelek abból, ami körülöttem történik és azt hiszem ez a nagy szerencsém, meg az övék is, mert tuti, hogy kitértem volna már a hitemből, mert azért ez kiborító. Oké, hogy nem értenek az efféle helyzetekhez, megértem, de akkor inkább kérnének meg valaki mást, aki segít nekik, nem engem kéne itt elbarmolni. Ha tudnám, hogy le akarják még a hajamat is borotválni és hogy milyen tűvel emberkednek, na akkor tuti, hogy enyhén szólva is felkapnám a vizet. Nem vagyok tűpárnak, sőt kis terítő sem, hogy alkalmas legyen efféle fércelésre. Ehhez speciális tű kell, nem pedig olyan, amivel a zoknidat stoppolod. Így csak sokkal rosszabb, főleg a fején az embernek, ami nem hajlik és ott a csont alatta, a koponya. Nem... nem is tudom, hogy a frászban gondolják az egészet, hogy miért nem mentőt hívnak. Csóriákim már így is úgy is baromi rosszul állnak, akármivel is próbálkoznak. Ezt már nehéz lesz eltusolni, vér is van, kupi is van... meg én is vagyok ájultan.
Amikor viszont megszólal a csengő tényleg megrezzen kicsit a fejem, de akkor kezdem el csak nyitogatni a szememet, amikor a fejemet törölgeti az egyik szőke a törölközővel. A másik meg már sehol sincs. Én pedig nem igazán tudom most hirtelen belőni, hogy melyik lehet, aki maradt, de hogy a tekintete állati ködös, az biztos. És az is, hogy egy rohadt nagy tűt tart a kezében és mellette még csurom vizes is, mintha minimum ruhában akart volna fürdeni. Na baszki... ez az este egyre rosszabbul alakul!
- Mi a fasz?! - hát na, mint tudjuk nem vagyok egy úriember, nem csoda, hogy olyasmi csúszik ki a számon, ami talán a kis szöszi lelki világát sértheti, de ez nem különösebben érdekel jelen pillanatban, amikor egy ekkora tűvel hadonászgat a fejem felett, és félek tőle, hogy velem akarja kapcsolatba hozni, mert annyit leszűrök, hogy a kezében lévő törölköző is véres. - Hozzám ne merj érni azzal a szarral? Normális vagy? - a fene tudja, úgy fest sikerült kicsit pihenni és új erőt gyűjteni, hogy egészen összefüggően beszélek. Még a felüléssel is megpróbálkozom. A törölközőt kikapom a kezéből, a másik kezemmel pedig meghúzom az üveget, ha van benne még alkohol, hogy egy kis plusz energiát merítsek belőle, csak aztán próbálok meg lábra állni. Nem mondom, hogy nem ingok meg így is kissé, de ha a csaj netán segíteni akarna nekem, akkor tuti, hogy rendesen megemelem a hangomat, ha ne adj isten még mindig nála van a tű is.
- Azzal az izével húzz el a közelemből! - fú basszus, rendesen ki vagyok, ami talán érthető, mégis csak elég pocsék estém volt, nem számítottam a majdnem elvérzésre, meg a többire. Én is csak egy ideig vagyok laza és nyugodt, amíg bírom ideggel, de úgy fest már elég szépen elpattant az a bizonyos húr. Szóval tántorogva és persze kapaszkodva, de megpróbálok elindulni lefelé. Nem kéne még a lépcsőn is leesni, ha ez lehetséges, szóval azért nem sietek kimondottan, de erősen reménykedem benne, hogy az, aki jött talán tényleg értem jött és akkor leléphetek a két szőkétől. Anyám... brutálisan veszélyesek!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Vas. 20 Szept. - 12:51

A nagy buli
16 év végórái

*Megemelt szemöldökkel nézek a húgomra, jelenleg még nem ittam, szóval érzem a leheletén és a szemeiben is látom, nem egy korty volt az hanem jóval több, de ki számolja? Azt nem tudom, hogy korábban mennyit és mit ivott, csak a saját tankomat ellenőriztem, az meg már kiürült, szóval nyugodt szívvel és lélekkel nyakalom meg az üveget, legalább ebben nyugodt vagyok. Isaac már más tészta, alélt és még vérzik, a fején egy nagy lyuk tátong. Érdekes, hogy így most sokkal borzalmasabbnak néz ki, azt hiszem sokáig aszaltuk az utcán, motyog és rázkódik mint aki fázik. Egyelőre nem tisztul a kép előttem, hogy a fejsebén kívül más baja is lenne, a felvilágosodás még várat magára. Végre a húgom is képben van, már ami a műtéthez szükséges dolgok beszerzését illeti, kapok törölközőt is, lassan komplett műtőt rendezünk be anyáék ágyán, és pont annyi vér is van rajta. Míg én tűbe fűzök a húgom strandol, legalábbis úgy jön vissza a fürdőből mint aki most járt a tengerparton, Isaac ritka boldog lenne ha most látná, egy szál bugyiban és melltartóban. Majdnem.
Megkapom a jeget és én is elszopogatok egyet, közben persze nem átallok teli szájjal beszélni.-
-Azéhh felhehetné vahamit. Szehinteh nem kéne lebohotváhni a haját? Csak egy kihit.
*Azért még észnél lehetek ha még ez is eszembe jut. Láttam ilyet az egyik filmben, már nem tudom melyik volt, és az egyik srác a suliban is mesélte, hogy mikor betört a feje egy baseball ütőtől – vesztes meccs volt – akkor leborotválták a haját mert azt mondták, hogy nem lehet a hajat belevarrni a sebbe. Kérdőn nézek a húgomra, vajon ő mit szól hozzá, elvégre ő az ész a családban, csak épp most egy kicsit leamortizálta magát alkoholügyileg. Ő azonban inkább szerelmet vall.*
-ASH!!! Egyébként kösz, jó a fodrászom.
*Naná, hogy felmerült bennem, nem én kaptam a bókot, de kit érdekel? Végre lenyeltem a jeget és már be tudtam fűzni a cérnát is a tűbe, hogy az ilyen nehéz volt. Próbálj meg egy cérnát két lyukba dugni. Ráadásul feketét, mert az olyan rockos és jól állna Isaacnek, pláne, hogy nem rikítana ki a sötét hajából mint mondjuk a fehér vagy a kanárisárga. Na igen, ennyire előrelátó vagyok. Azt viszont nem látom előre, hogy valaki megnyomja majd a csengőt és ijedten ugrom egyet az ágy mellett mikor megszólal. Ash meg tőlem kérdezi, hogy ki az, mintha ugyan ott állnék az ajtóban. Lazán megvonom a vállam.*
-Tudom én? Nem vagyok lent. Nézd meg te, én addig borotválok. Siess vissza, fognod kell majd a fejét.
*Nagyon remélem, hogy nem a szomszéd, vagy apa egyik kollégája. Vajon jó ötlet volt Ash-re bízni, hogy nézze meg ki az? Talán még jobban kiakad. *
-Megnézem én. Addig ne erőszakold meg, jó?
*Ash kezébe nyomom a tűt cérnástól, majd felállok, és megnézem magam anya állótükrében. Oké, elég normálisan nézek ki, szerintem. Lelibbenek az ajtóhoz és felrántom, csábos mosolyt eresztek meg, egyik kezem a csípőmön, a másikkal az ajtót fogom. Aztán lehervad a mosolyom. A pasas még Isaacen is túltesz. A pulcsija felett bőrmellény, tele lánccal, az arca meg tetkóval, vagyis a nyaka, de van a szeme alatt is, vagy az csak árnyék, netán vért könnyez. Hétvégi borosta, kócos haj, már ahol van, de az hosszú. Benga egy állat.*
-Hello! Isaacet keresed? Hogy van a mocija?*Kissé oldalra fordulok, hogy a hangom feljusson az emeletre.* -ASH!!!! Ezt látnod kell!*Tutira elájul.*
[/color]

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Csüt. 17 Szept. - 17:29

Mary-Kate, Isaac & Ashely

Nagy nehezen tápászkodom fel, az ölem csupa vér, az eséstől majdnem elharaptam a nyelvemet, amit az előbb még Isaac akart megkóstolni, már nem biztos, hogy annyira ízlene neki, úgy lezsibbadtam. A térdemet jól odavertem esés közben, így már nem is tudom, hogy kinek a véres csurog le a lábamon.
Csúnyán nézek Mary-Kate-re, ennek olyan költői oka van, hogy még nem nagyon tudok megszólalni a sokktól, hogy a fiú kidőlt, meg nekem is minden bajom van. Sajnos nem szoktam ezzel a fintorral sok mindent elérni a hugomnál, csak jól kikacag, de tudom, az erkölcsi győzelem az enyém. Nem felelek hát semmit, csak a srác lába alá nyúlok, igyekezvén, hogy ne nyúljak oda, ahova nem kéne, és ne essek át rajta is aztán csak legyintek a hugom szavaira, lefelé indulok, hogy aztán pár perccel később jég nélkül, ám jelentős alkoholmennyiséggel a gyomromban bukdácsoljak fel a lépcsőkön. Csoda, hogy nem látok kettőt, úgy a fejembe szállt az egész. Levetem hát a srác mellé magamat az ágyra, meg sem fordul a fejemben, hogy erőszakot tegyek rajta, vagy hogy csak hozzáérjek. Nem azért vetkőzöm, a dinka hugom ezt jól benézte. Azért, mert rohadtul melegem lett a piától. Hát nem látszik? Teljesen ki vagyok pirulva.
- Csak egy kortyot. – Biztosítom gurgulázó kacajjal, és ha nem lenne olyan mérges, esélye sem lenne, hogy babusgatott butykosomat kitépje tőlem. Sajnálkozva folytatom a vihogást, és oldalra pillantok. – Jééé... ez meg hogy kerül ide? Te hoztad? – Kérdezem értetlenkedve, miután már blúz sincsen rajtam. Alatta azért van melltartó.
- Mi-mi? Törölköző. Aha. Oké. – Feltápászkodok, lassan már kezd beugrani, hogy mit is csinálunk. Itt az emeleten is van egy bárszekrény, ott végre megtalálom a jeget, még a számba is dobok szopogatni, attól úgysem lehetek rosszabbul. Legalább kicsit lehülök, vagy mi. A törölközőt pedig meglelem a fürdőben, összeviszem, még a hajamat is a csap alá tartom, majd iszom, lefetyelek, mint a kutya, lassan kezd minden úgy összefolyni. Úgy jövök hát vissza, hogy szinte csuromvíz vagyok, mint egy baywatchos csaj. A tál jeget MK kezébe nyomom, a törölközővel pedig elkezdem óvatosan kitunkolni Isaac halántékát, tarkóját, homlokát, mert hirtelen be sem ugrik, hol ütötte meg magát.
- Olyan... szép vagy... – Duruzsolom mosolyogva, már kezdem teljesen elveszteni az önkontrollt. Mit...mit akar Mary-Kate azzal a hihetetlenül nagy tűvel? És ekkor megrezzenek – csengetnek. - Ki az? – Kérdezem nagyra tágítva a szemeimet, hol a hugomra meredek, hol a még ájult srácra. Ettől talán magához tér.

♫ Everywhere ♫ ♥ Ruha ♥ Buli vaaan!

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Csüt. 10 Szept. - 11:28

Olsenek & Isaac

Ha most magamhoz térnék véletlenül jó eséllyel úgy lépnél le innen, mint aki nem is verte be a fejét, és minimum kikérném magamnak a rettenetes bánásmódot, de egyelőre nincs lehetőségem panaszkodni, mert az egészből nem tapasztalok meg túl sokat, ami jelenleg az ő nagy szerencséjük. Egyelőre csak felpakolhatnak az ágyra,a vég még mindig szivárog, nem akarja az istennek sem abbahagyni, én pedig békésen palacsintáról ábrándozom, ami jelenleg mindenképpen jobbnak tűnik, mint tudni, hogy mi is történik körülöttem. Ez a sebfoltozás egyáltalán nem hangzik jól, főleg nem normál tűvel, ami nem is alkalmas a célra, remélem nem valami zsákvarró fajtát talál abban a dobozban, mert akkor esélyes, hogy még a művelet elején magamhoz térek és akkor nem csak az ágy lesz véres a szobában és jó eséllyel törik még váza, ha akad itt ilyesmi.
Egyelőre viszont nem sok minden tehetek, mint hogy maradok az ágyon aléltan és talán valahol mélyen tudat alatt reménykedem benne, hogy nem szúrják el véglegesen ezt az egészet. Komolyan, mint egy rossz rémálom, bár... a rémálmok egyébként is rosszak, tehát ennek a kifejezésnek így összességében semmi értelme sincsen. Egy pillanatra azt érezhetik, hogy megrázkódom épp, amikor a már részeg szöszi átkarol. De ennél több életjelet nem mutatok, bár a mellkasom még emelkedik és süllyed, tehát remélhetőleg nem vagyok a halálomon... az már nehéz lesz, ha még plusz egy hullával is el kell számolniuk, már ha jól sejtem így is épp elég nagy bajban lesznek, ha betoppannak ne adj isten a szüleik is valamikor.
Újra végigfut a testemen a remegés, ha egy kicsit még MK észnél van és megnézi, akkor érezheti, hogy hidegrázásféle lehet, hiszen a vérfő fejemmel elég sokat feküdtem a földön, a seb kitisztítása helyett. Jól fog jönni az az alkohol, a fejem is kissé melegszik már, a végén még valami kellemetlen seblázam is lesz, és már végképp kellemetlen lenne számukra, ha kihívnák a mentőket és egy majdnem elvérző srácot, no meg egy kicsit és egy nem kicsit részeg szőkét találnának meg itt. Annyi emberség még talán van bennük, hogy nem tennének csak úgy ki az utcára jelen állapotomban. A haver pedig még majd egy óra mire ideér, először a mocimmal foglalkoznak, én adtam ki ezt nekik, mert a gép a fontosabb, meg hát a jó franc se tudta, hogy ilyen hirtelen jön az ájulás. Én is abban a hitben éltem eddig, hogy rendben vagyok, de nagyon úgy fest, sőt egyre inkább, hogy nem kifejezetten.

Tárgy: Re: Baker Rezidencia Kedd 8 Szept. - 6:52

A nagy buli, 16 év végórái

-És te ezen még meglepődsz?
*Csak úgy félvállról kérdezem és megyek a dolgomra, ami nem az én dolgom kellene, hogy legyen, de momentán helyet cseréltünk a húgommal. Igen, szent meggyőződésem, hogy neki kellene takarítania és nekem Isaac-el smárolni, bár most, hogy ilyen véres és morcos, nem biztos, hogy akarnám. Mindezek fényében nem is megy olyan jól és sokáig a szemétszedés, viszonylag hamar fent talál a kíváncsiság anyáék szobája előtt és minő véletlen, szerencsés a helyzet, mert szükség van rám. Csak tudnám mi a fenének, mert mikor berontok, Ash már elintézte a srácot. Ha nem csordogálna a vére még azt hihetném, hogy halálra csókolta nagy lelkesedésében, de nagyon úgy tűnik, hogy heveny postbalesetes szövődményben szenved. Próbálom kitalálni mi történhetett, de kevés vagyok hozzá mint hot-dogban a kutya, vagy mégis van benne? Soha többé nem eszem hot-dogot.*
-Még nem halt meg? Elalélt? Ezt meg melyik romantikus könyvedből szedted? Komolyan mondom néha zavarba ejtő vagy.
*A húgom akkor költői amikor pánikol. segítek neki a srácot feljebb tenni az ágyra, elég nehéz mit ne mondjak, a tehetetlen test törvénye, fizika, te jóéééég! Kezdek becsavarodni én is ha már a tanulásra gondolok. Szemforgatva nézek Ash-re mikor visszakérdez. Tényleg nem értette mit kell hozni? Az egyik kezemet megforgatom a levegőben mutatva, hogy gyorsan és hozza már amit kértem, addig megszemlélem Isaac fejsebét. Fintorogva túrok bele a hajába ami már eléggé ragacsos a különböző alvadási fázisaiban lévő vértől. A seb elég nagy és mély, legalábbis nekem, egy orvosnak valószínűleg ujjgyakorlat, de azt csekély tizenhat évemmel – istenkém tegnap töltöttem be ezt a bűvös életkort és máris gajra tettem – is látom, hogy, hogy össze kellene varrni. A whisky-t eredetileg fertőtleníteni kértem, mert hirtelen az alkohol jutott eszembe, az, hogy a fürdőben egy komplett elsősegély doboz van, még csak villámlátogatást sem tett a fejemben, de ami késik nem múlik. felpattanok mikor Isaac már úgy ahogy biztonságban van és semmije nem lóg le az ágyról, a takarónak már úgyis mindegy, és anya holmija között keresgélem a varródobozt. Mire megtalálom, Ash is visszaér, némileg kipirulva, de amíg nem kerülök ismét vissza az egylépéses zónájába, fel sem merül bennem a gondolat, hogy meghúzta a kezében lévő üveget. Lehuppanok mellé és akkor csap meg a lenyelt alkohol szaga. *
-Te ittál?*Mérgesen marom el tőle az üveget és most én húzok belőle jókorát, kell a lélekerősítő. Isaac közben motyog valamit, tehát életben van csak nem magánál. Az jó, akkor nem kell a varráshoz altatni, legfeljebb fejbevágjuk megint a telefonnal, már mindegy, egy öltéssel több vagy kevesebb. A dolgot meg kell oldani, nem maradhat itt, így. Ash vihogva vetkőzik és nagyon úgy tűnik, hogy közelebbi kapcsolatba akar kerülni a sráccal, na de amikor nincs magánál? *
-Ash! Ez így erőszak, később nekrophilia. Törölköző? Vizezd be, le kell mosni a vért és össze kell varrni a sebét. Ó! Anyám! remeg a kezem.
*Iszom még a whiskyből, úgy látszik nem vagyok még eléggé lenyugtatva, de már érzem ahogy a melegség kezd feljebb kúszni bennem és még a kis lábujjam is bizsereg. Ez jó, vicces. Kinyitom a varródobozt és akkor eszembe jut. Na igen, mire nem jó a jó öreg whisky!*
Ash, a fürdőben ott van az elsősssegélyizé, hozd ide.
*Észre sem veszem, hogy a nyelvem is zsibbad, már nem úgy mennek a szavak mint fél perccel ezelőtt, de bőszen harcolok Isaac fejsebével. Le kellene jegelni, nézem hol a jég amit Ashre bíztam, de sehol.*
-Te megetted a jeget a whiskyhez? Hozz jeget is, le kell fagggyasztani, ha hideg akkor nem vérzik….ugye?
*Mindeközben cérnát és tűt keresek amit meg is találok és diadalittasan emelem ki a dobozból, majd nekiállok levágni egy darabot a cérnából és talán a tűbe is sikerül befűznöm…de miért van a tűnek két lyuka?*

Tárgy: Re: Baker Rezidencia

» Polly Baker
» Polly Baker
» Polly Baker
» Dina Baker
» Samuel Baker